A búsuló lyuhászok kora

Kisnemzeti sérelmeink vannak a kormáyhitű médiában mindig. A „báncsák a magyart"-paradigma egyik alrendszere a „hanyagolják/elhallgatják/lebecsülik a magyart“, elvégre ezek is mind bántások, bántó célzattal, valamint tekintetében.

És ez a bántós attitűd különösen monoton bút ont, konokon és fájón, ha a Vezér zsenialitását, vagy a magyar fodbal történelmi léptékű fantasztikusságát vonja kétsége a világ sajnálatosan nemmagyar többsége. (És ráadásul a kettő összefügg, a főnöki zsenialitás különösen a fodbal kapcsán fénylik fel, ezt se látja a nemmagyar, persze csak mert elvakítja a fényesség.)

Szóval a napi zorigós búsongás:

"Szoboszlai helyett megint Szalah volt a téma a Liverpool győzelme után“ A szoboszlai emberről sejtem, hogy fodbalista, magam csak telefonreklámban láttam eddig játszani, de ott is hamburgert promotált, az a Szalah meg nem tudom, ki a frász lehet (talán el kéne olvasnom a cikket?), de olyan migránsos stcichje van, szóval biztos egy ürgebőrbe varrt imperialista ügynök ott a Májmedencében (asszem így mondják magyarul, hogy Liver pool).

A lényeg, hogy májék nyertek a medencében (most akkor fodbal vagy vízilabda?), nyilván a magyar kapus zsenialitásának következtében, de ezt Brüsszel miatt a nagybritánok is elhallgatják.

De én utánaolvastam, el: A Szalah nevű (aki Mohamed is, innentől nincs kérdés) kiborult a múltkor, biztos hisztizett, mert hazai pályán kikapott a Sporing Alkaida, és akkor most nem arról van szó, sajtótájékoztatóilag, hogy milyen állati jó volt a magyar, hanem a Mohamedről.

Ez van ha az Egyesült Nagybritán Angol Királyság annyira iszlamizált már, mint éppen. Így már nem csak a brüsszeli nyugattal állunk háborúban, hanem a moha medekkel is, kivéve persze a Türk Tanácsban, meg ha a főnök Isztanbulban fotózkodika török Joszif Viszarionovics Ankara elnökkel...

p.s. De ha már indokolatlanul beidéztem Paul Verlaine-t, én, aki alapvetően nem is szeretem a verseket, pontosabban nem különösebben, de életem egy rövid mellékvágányán még magyar szakos is voltam egy kicsit, most csak azért is ideszűrom az Őszi chanson-t, Tóth Árpád verziójábn. Ha már papíron tálvan... izé, húrja zsong:

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

 

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Míg éjfél

Kong, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél.

 

Óh, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...