Megvan utólag a hétvége képe, épp a nemrég szidott indexen találtam rá, persze nem az ő érdemük (valamint zorigót is olvasok, a gasztro-rovatuk még mindig elég tűrhető, a többivel csak felhúzni szeretem magam), de legalább.
Szóval volt New Yorkban valami előkarácsonyi vonulós menet, gondolom nem háborúellenes, de kicsit legalább vicces, és ott készült ez:
Tökéletes jelmez, kár hogy nem nekem jutott eszembe. Illetve dehogy kár, eleve nem öltözök jelmezbe soha, de ha tenném, lopnám ezt itt, mert fekete-fehérnek öltözni annak az ünnepnek a kapcsán, ami mára már színesen ragacsos-giccses, émelyítő Disney-technicolor hangulatú túlfogyasztási rituálévá üresedett, nos az menő.
A fekete-fehér kinézet egyszerre nosztalgikus, meg van benne egy adag polgári tiltakozás a világ túlszínezése ellen, ez talán ott Ámerikában még jobban üt, hogy jé, van karácsony a kokakóla reklámjain túl is. Mondjuk úgy is minek?
Annyira poszt-posztmodern már minden, hogy egy ideje a múlt se a régi, mert annyira relatív, hogy a tegnaphoz képest nosztalgiázunk a tegnapelőttön, de mivel ma van a holnap tegnapja, a mai nosztalgia is unalmas lesz már mindjárt, úgyhogy élünk a mának.
A mának élés meg a mának fogyasztást jelenti, jobb híján persze, és akkor ezt hívjuk ünnepnek, mikor sok pénzért magunkra erőltetjük, hogy nem is akkora baj, hogy belül nem érzünk semmi ünnepit.
Most hirtelen nem is tudom, hogy túl sok egzisztencialistát olvastam mostanában, vagy túl sok marxistát, de lélekben az utóbbira tippelek, nagy elidegenedésemben.
Apropó, nincs valakinek szürke arcfestéke?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése