Állítólag Anders Thomas Jensen dán rendező ismét a kedvenc színészeivel forgatta tavalyi filmjét, Az utolsó viking címűt, de a szereplőgárdából nekem csak csak Mads Mikkelsen ismerős, dehát ő kinek nem? Jensen csinálta az Ádám almáit, az Igazság bajnokait meg a Zöld henteseket is, úgyhogy megnéztem ezt is, pláne mert „erőszakos fekete komédiának“ titulálták többen, az meg nekem bármikor, ugyebár.
Mikkelsen itt Manfred, a disszociatív személyiségzavaros pasas, aki aktuálisan már nem Manfred, hanem John. John W. Lennon. Ami történelmi előrelépés ahhoz képest, hogy gyerekkorában még viking volt. Egy dántól ez persze nem meglepő, a vikingek legalább nem nagybritánok, bár a Beatles meg korban közelebb áll hozzánk, mint mondjuk Szőrösnadrágú Harald.
És mikor az arc bekerül a pszichiátriára, a „terapeutája“, aki nagyon nem orvos, azt találja ki, hogy összehozza a „Beatlest“, amennyiben egy svéd műintézményben van egy olyan ápolt is, aki Ringo Starrnak hiszi magát, egy másik meg felváltva Paul McCartney és George Harrison. Meg néha Björn, az Abbából, bár az nem tudom ki. És ha összehozzák Manfred John körül a bandát, hátha pont ettől tér vissza - nagyjából - valóságba. Ez eleve hülyén hangzik, nem is igen jön be...
Ráadásul van Manfrednek egy bátyja, Anker, aki hirtelen felindulásból elkövetett bankrablás miatt tizenöt évre bentlakó lesz a kóterban, de még mielőtt, a kótyagos tesójára bízza a szajré rá eső felét. Hogy ássa el néhai anyjuk háza mellett, ahol egykor felnőttek. Úgyhogy mennek is a pénzért, a házat egy furcsa pár lakja, plusz nyomukban van Anker egykori tettestársa, aki kéri a pénz másik felét is, mert az elsőt már elköltötte, és adósságai vannak.
A szülői házban, ami természetesen valami erdei lak, mint egy horrorban, tényleg elszabadul a pokol, mert aki nem bolond az erőszakos, aki meg egyik sem, az számító ribanc. És főleg előjönnek a testvérek gyerekkori traumái, a piás-erőszakos fater mocsokságaira emlékezve, úgyhogy kapunk egy csomó flashback-et, családon belüli erőszak tárgykörében, és tragikus, ám felszabadírtó végkifejlettel. Meg magyarázatot arra, honnan is jön Manfred (a végére már viking John) kattanása.
A film eleje kimondottan vicces, aztán drámai lesz, később leginkább erőszakos, hogy a vége érzelmes-humoros legyen. De igazából a humor azért végig megmarad. Mint abban a momentumban, mikor a többszörös személyiségű Beatles egyáltalán nem tud zenélni (Manfred mondjuk eleve nem), de átváltanak valami ABBA-ömlengésre, és az már megy. Jó, hát nem Beatles, de Paul George szerint (aki néha Himmler is), úgyis hódoknak kell majd játszaniuk...
Anders Thomas Jensen eddigi életművét elnézve ez máris mintha valami összegzés lenne, sűrű és van benne minden, amit eddig csinált, úgyhogy tudja fene, lehet, hogy a maga részéről lezárt egy korszakot, és legközelebb előáll, mittudomén, egy romantikus sci-fivel, vagy forgat egy dokumentumfilmet Észak-Koreáról. Ezt elnézve azt is meg tudná csinálni, mert Az utolsó viking tényleg remek darab.
p.s. Amúgy másodszor láttam a műegészt, és szerintem először írok rá ide, pedig nagyon rémlett, hogy már írtam róla. De szerintem az a kiadómnak pénzért, így legalább nem mondok ellent önmagamnak, legalább is nem egy helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése