Április elseje állítólag a bolondok napja, merthogy a legelterjedtebb magyarázat szerint a 16. századi naptárreform idején az újév kezdete áprilisról január elsejére tolódott, de ezt sokan nem vették észre, és ezért ők váltak a tréfák célpontjává. Miközben szerintem csak annyi az egész, hogy akik áprilisban is megünnepelték a szilveszteri újévet, azok egyel többször rúghattak be társadalmilag tolerált módon, akik viszont komolyan vették az új naptárat, azok irigységből gúnyolódtak, ráadásul tök józanul.
De a mai nap viccelődni legalább annyira kínos, mint húsvét hétfőn piálni, szenteste a White Christmas-t hallgatni, Gusztus Huszadikán kimenni a tűzijátékra, vagy a Felcsútnak szurkolni. Vagy késsel-villával enni a pörköltet nokeldival, reggelire.
És ezen a napon született Puskás Ferenc az aranycsapat és a telefonközpont feltalálója, William Harvey a vérkeringést felfedező angol bajszos fickó, és Mifune Tosiró japán színész, a torokból eszelősen nézés mestere.
Valamint 1979-ben ma kiáltották ki az Iráni Iszlám Köztársaságot, persze az már akkor sem volt vicces, és azóta sem volt az, egy fél percre sem.
Úgyhogy a nap hártalévő részében magam is a közállapotokon fogok borongani, amik szépen keretezik majd privát szorongásaimat és lételméleti bizonytalankodásom kétségbeesését.
p.s. Jut eszembe, ha május elsején majális van, akkor mi van ma? Április? De az lenne egyébként is, körhinta meg vattacukor nélkül, biztos azért nem is látok ilyesmit az ablakból, meg azért, mert két hatsávos főút kereszteződésében máskor is ritka az ilyesmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése