A Zima ereje (ha már tél van)

Elindult a Magyar Parlamenti Imacsoport Digitális Polgári Kör. Végre! Hiányzott ez már nagyon, mint a tengerben fuldoklónak egy pohár víz, digitális imakör csoport nélkül nem elég polgári a nemzet parlamenti megmaradása! (Olyan jók ezek a dagályos, üres lózungok, akárhogy cserélgeti az ember a szavakat, mindenhogy röhejes lesz.)

Nagy küldetésük van ám nekik, gyakorlatilag rajtuk múlik az ima ereje, márpedig „az imának ereje van: megtartja hazánkat, közösségeinket és Jézus Krisztus helyét a nemzet szívében” Jó, mondjuk én már megint nem vagyok a nemzet része, mert érzem a szívemben Jézus Krisztus helyét. Vagy csak a helyét érzem, nem őt?  Mindegy, megszoktam már, hiszen „aki magyar, velünk tart“ harsogja egy ideje a főpárt, én meg nem tartok velük, nemmagyarnak lenni nálam már életforma, csak tudnám miért ezen a nyelven kommunikálok, egy ebben az országban? Ahol volt képem felnőni.

"Hiszünk benne, hogy a hitre épített ország kősziklaként áll“ - ezt is hitvallják a csoportimádók, de ezzel lenne egy kis gond. Kősziklaként állni jobbára a kősziklák képesek, de kősziklát nem lehet hitre építeni (attól, hogy azt hiszem, van ott egy kő, még nem tudom hozzávágni egyetlen digitális parlamenterhez sem), sőt jobban belegondolva, kősziklát egyáltalán nem lehet építeni, az úgy lesz a természetben. Hogy valami teremtő által vagy sem, az meg szerintem a sziklának (de bármelyik sziklának) tök mindegy.

Viszont fontos lenne, hogy a parlamenti csoport ne imádkozzon az állami gondozott gyerekekért, alacsonyabb inflációért vagy a békéért, mert gondolom eddig azt tették, és tessék mi lett belőle!

Imádkozzanak inkább a magasabb koleszterinszintért, vagy az egetverő korrupcióért, hátha az is visszafelé működik...

Ünnepi távolság

Megvan utólag a hétvége képe, épp a nemrég szidott indexen találtam rá, persze nem az ő érdemük (valamint zorigót is olvasok, a gasztro-rovatuk még mindig elég tűrhető, a többivel csak felhúzni szeretem magam), de legalább.

Szóval volt New Yorkban valami előkarácsonyi vonulós menet, gondolom nem háborúellenes, de kicsit legalább vicces, és ott készült ez:

Tökéletes jelmez, kár hogy nem nekem jutott eszembe. Illetve dehogy kár, eleve nem öltözök jelmezbe soha, de ha tenném, lopnám ezt itt, mert fekete-fehérnek öltözni annak az ünnepnek a kapcsán, ami mára már színesen ragacsos-giccses, émelyítő Disney-technicolor hangulatú túlfogyasztási rituálévá üresedett, nos az menő.

A fekete-fehér kinézet egyszerre nosztalgikus, meg van benne egy adag polgári tiltakozás a világ túlszínezése ellen, ez talán ott  Ámerikában még jobban üt, hogy jé, van karácsony a kokakóla reklámjain túl is. Mondjuk úgy is minek? 

Annyira poszt-posztmodern már minden, hogy egy ideje a múlt se a régi, mert annyira relatív, hogy a tegnaphoz képest nosztalgiázunk a tegnapelőttön, de mivel ma van a holnap tegnapja, a mai nosztalgia is unalmas lesz már mindjárt, úgyhogy élünk a mának.

A mának élés meg a mának fogyasztást jelenti, jobb híján persze, és akkor  ezt hívjuk ünnepnek, mikor sok pénzért magunkra erőltetjük, hogy nem is akkora baj, hogy belül nem érzünk semmi ünnepit.

Most hirtelen nem is tudom, hogy túl sok egzisztencialistát olvastam mostanában, vagy túl sok marxistát, de lélekben az utóbbira tippelek, nagy elidegenedésemben.

Apropó, nincs valakinek szürke arcfestéke?

Kiszól a lyuk a gödörből

„Áder János: Van, aminek minden magyar egyformán örülhet, például a stadionépítések“

Na basszus, már megint nem vagyok magyar, mondjuk ez hetente többször kiderül rólam, pontosabban kiderítik az olyan beszélő fejek, mint Káder János. 

Aki nem Kádár, mert tíz évig úgy volt köztársasági elnök, hogy jobbára észre se vettük, kivéve ha csont nélkül aláírt valami gyalázatos törvényt, de nemzetközileg észrevehetetlen volt, idehaza meg érdektelen. A Színtelen-Szagtalan Szervilis aligpolitikus, akinek egyetlen skill-je az volt, hogy majdnem tűrhetően tudott súgógépről felolvasni egy-egy újévi beszédet. És most is csak a jelenlegi Tamás bácsihoz képest látszik - utólag - valakinek.

De mintha ez zavarná kissé, pedig most, hogy végre nyugdíjas, horgászhatna naphosszat, az eddig se hiányzott senkinek, hogy politikai iránymutatásokat adjon a Nemzetnek meg a Hazának, amiket a hozzá hasonló már fejben is csak nagy kezdőbetűvel gondolnak el, indokolatlanul.

De tényleg, János bácsi (a csatáktól messze) én például mi a búbánatért örüljek annak, hogy számolatlan milliárd közpénzt tetszettek a haverjai elbaszni fodbalstadionokra, mintha nem lenne holnap, meg nem lehetne ennyi dellát értelmesebben is elkölteni? Nem utálom a fodbalt, csak egy kicsit a felhajtást körülötte, simán csak nem érdekel. (A mulatós zenét meg az operettet az viszont tiszta szívből, őszintén és kérlelhetetlenül gyűlölöm, úgyhogy részemről a Dagadtnak a már kisgrófózásai miatt is mennie kellene, és még csak az után jön a politika, amiben nála már benne van a fodbal, tisztára összefelcsútozva, fújj.)

A korábbi Elnő Kúr egyébként a Magyar Nemzet néven megjelenő radikálisan főpárti faliújságnak adott interjút, amiben olyanok röppentek ki fogai kerítésén, hogy „Nem tudom, hova vezet, hogy gyakorlatilag megszűnt az értelmes politikai diskurzus, és kétmondatos Facebook-bejegyzésekkel kommunikálnak a politikusok, abban viszont biztos vagyok, ez rossz irány. Hiányzik a karakter, a tartalom és a talentum.”

Ez most a sajátjait szidja? Mert jogos persze, elvégre a fidesz utódpártja vezette be például a világ első, egyszavas választási programját: Folytatjuk! Meg hát az elmúlt évek legütősebb közélet bunkósága, a „vége van, kicsi!“ is a kormány egyik verbális verőemberétől származik, aki nyilván rém boldog a stadionépítésektől.

Meg olyat is mondott Jani bá, hogy ő már letettet a lantot, a politikai pályára ő már vissza nem megy, de azért jövő héten pont szegeden lesz ő is kibaszott háborúellenes, a Gyűlésen, de az ugye nem politika, az egy szekularizált istentisztelet és vezérmegtekintés. (A hinduk ezt úgy mondják, hogy darshan.) 

Amúgy szerinte nem is korrupt a kormány, csak az van, hogy úgy szórnak el csilliárdokat, hogy az nem látszik, meg nem kommunikálják eléggé. Szerintem meg eleve csak kommunikálnak, kormányzás helyett is, szóval az én nézőpontomból Káder elvtárs vagy hülye, vagy hazudik (talán a második), de legalább már nem zavar sok vizet...

Díszkivilágos szutyok, és elvágyódás

Remek így karácsony előtt, mikor egy karácsonyfához hasonlóan kivilágított busz üti el majdnem az embert (ez esetben nem engem, én az ablakból láttam), mert a sofőrt nyilván annyira elvakítja önnön buszának fényeskedése neki, hogy nem igazán nézi be maga előtt a kanyarodósávot, csak fordul, vidáman és lendületből.

De a gyalognéni, akinek persze a zebra okán elsőbbsége lenne, legalább korát meghazudtoló módon vetődik hátra, és bár nem hallom, de szerintem olyanokat mond, amik kevéssé illenek a megváltó születésének ünnepéhez. (Mondjuk nyilván ugyanez van azon családapákkal is, akik nem életük, de vérük árán faragják bele a leendő karácsonyfa boldogtalanabbik végét a talpba. Az enyém mű, eleve belefér a régi talpba évek óta, de nem is vagyok családapa.)

Tegnap láttam délelőtt ezt a bizonyos buszt felénk közlekedni (bár több is lehet, mert az egyik csuklós, és szerintem nem szerelik át kétóránként), ami a nappali fényben, izé... nappali szürkületben (mert főleg az van már egy hete) egészen kiábrándító. Mondjuk sötétben is úgy néz ki, kivilágítva, mint egy egészen kis farkú kamionsofőr agyoncicomázott tehergépjárműve, amivel nagyon igyekszik kompenzálni a szerencsétlen. Így az ünnepvárás áhítata helyett a busz is maximum szánalmat vált ki.

Akkor meg különösen, ha nappal egyértelmű, hogy nyakig, pontosabban úgy az ablakok szintjéig sáros, mert ezt teszi a standard városi kosz meg a száz százalékos páratartalom (lánykori nevén: köd) találkozása a karosszérián.

fészbuk.pont.kom

Nem tudom, a helyi busztársaság miért erőlteti ezt a marhaságot évek óta nekem tényleg csak az jut eszembe egy karácsonyfaégőkkel dekorált, fülig sáros buszról, hogy miért nincs pénzem repülőjegyre, az se baj, ha csak oda! A vasútállomásnál kiállított gőzmozdony, az mondjuk jól nézett ki világítva, de az nem is hozzájuk tartozik, hisz sínen áll, sőt sínen ment mikor még élt. Így aztán a buszosoknak nincs sáros karácsonyi villamosuk, pedig én már rég kitaláltam, hol kellene futnia a város mind a két és fél villamosvonalának. De ezek a maradi alakok  a városházán, vagy hol, cseszenek megcsinálni. Persze lehet, hogy csak nem olvasták a levelemet, amit lehet, hogy el se küldtem...

Mindegy, ezen még dolgozni kell kicsit.

vezess.hu

Közrizsa

A Zindex egyre inkább zorigósodik, nyilván ahogy durvul a háborúellenes kampány. Dögös csajok még nem villantanak a címlapon (legfeljebb párttagkönyvet), de a propagandájuk lassan ugyanaz, a különbség annyi, hogy itt még van néha másik hang is, ami persze nem feltétlen „tükrözi a szerkesztőség álláspontját“. pedig egy szerkesztőségnek ritkán van álláspontja, mert a szerkesztőség tagjainak vannak véleményei egyenként, úgyhogy egy ilyen mikro-közvélemény is legfeljebb ezek eloszlása. (A másik eset, mikor tényleg megállapodnak abban, hogy mi a közös vélemény, és ezt meg is írják, de ez nálunk elenyésző.)

Úgyhogy a zindexes médiamunkások eltartott kisujjal fekszenek be Ártunk és Ormányunk alá, avagy tudósítanak a sokadik ugyanolyan, felcsútista, sportcsarnoki orbántiszteletről (ha már szekta a kemény mag, a szó bálványimádó értelmében), de hozzáfűzni valójuk nincs, viszont tudósítanak a tiszás hitszónok fellépéséről is, csak kicsit rövidebben, és egyre zorigósabb pikírtséggel. persze még nem tartanak a testvérlap szintjén, szerintem nem is fognak, a Zindex arra kell a rezsimnek, hogy annak is nyújtson némi szellemi aljzószert, aki nem feltétlen hívük, képes néha összetett mondatokat is értelmezi, és késsel-villával eszi a moslékot is, csak mert a kanál olyan parasztos.

Most is beszámoltak rendesen a heti Gyáborúellenes Hűlésről, meg arról, hogy vezér megy verekedni Brüsszelbe. (Pedig szerintem nem Brüsszelben, hanem Brüsszellel verekszik szokni, legalább is eddig erről volt szó, de még nem olvastam a mai brossúrát.)

Ilyen szép mondatk jönnek elő, hogy „Orbán Viktor szerint 1,6 millióan mondtak véleményt a nemzeti konzultációban a háborús adóemelési tervekről”. és ezt ő viszi Brüsszelbe bele. Mondjuk előbb valaki átolvashatná a „szobányi“ „kérdőívet“, mert mi van a sok mocskos liberális kommunista elküldi benne a kancellárt a faszba? Jó, tudom, ők már akkor tudták, mi lesz az eredmény, mikor még csak a kérdéseken gondolkodtak, pontosabban azon, hogy nem lehessen beperelni őket értük?

Mert az van, hogy csináltak egy primitív irományt, hogy ez lenne az ellenzék titkos terve a haza végromlásba taszítására, a Zindex készségesen „kiszivárogtatta“, hogy aztán a Dehát Alávan Írva-paradigma jegyében ez legyen a fő csapás kampányilag, és retteghessenek az analóg polgári harcosok körében az Aranka nénik, hogy dehát ezek megadóztatnák a fizetéseket! (Komolyan, egy néni tényleg ezt mondta valami kamerába, nem tudom hol volt az elmúlt 37 évben, vagy mit szedett valóság ellen, de szja 1988 óta van...)

És akkor a második, demokráciaellenes hadjáratként indították a Nemzethy Inzultációt, avagy állami pénzből pártkampányt, alig sugalmazó kérdésekkel („Mit szeretne jobban? Még sokkal több adót fizetni, vagy tejjel-mézzel folyni Kánaánba?“), és most ezzel csapkodná Brüsszelben az asztal a a Dagadt, hogy ő mekkora nagy szuverén, valamint sztrítfájter hazaffy.

Hogy ennek mi köze van az ellenzék AI által összedelirált „adóterveinek“ az nem világos, miként az sem, hogy miért is érdekelne ez bárkit az EU vezetői közül? Hisz csak a szokásos felcstúi agymenet, amitől mindenki inkább iszik még egy kávét, hogy na , megjött megint ez a keretén despota, és megint a rajongói farkával verné a csalánt... Mintha a visszaküldött inzultációs propagandaanyagok a magyarok véleményét tükröznék en bloc, és nem a Párt vágyvezérelt  hazudozását.

Amúgy remek, ahogy egymáshoz nem tartozó témákat mosnak össze, hisz a mocskos hazaárulóknak nem egyszerűen adótervei vannak, hanem „háborús adóemelései tervei“. Már csak a  fiatalkorú bűnözők jogos, és kívánatos összeverését, és Gáspár Győző sziporkázóan tehetsége lányát (mindig feláll a Nélküledre ám!) kellene valahogy belekeverni, és meg is lenne a hazai közbeszéd teljes aktuális spektruma. Mert it tartunk, ennyit is érünk.

Kitör-e már ma?

Ma reggel mindenki figyeljen, kitört-e már a béke, vagy csak békeharcol a Békahadtest? Mert tegnap már reggel az volt a kormányhitű narratíva, hogy: „Mohácson folytatódik a béke útja – Már a negyedik Háborúellenes Gyűlését tartja a Digitális Polgári Körök. A béke üzenetével indult útjára a DPK országjárása.“

Nnna, ha erre nincs béke ma délig, akkor az elvtársak elbaszták. Négy megyeszékhely, négy sportcsarnok csaknem teltházzal, akkorákat gyűlt már a háború ellen a szekta, mintha a hegy ment volna Mohamedhez... (Ja, ezt nem ide. Mert a valóság ezzel szemben az: „De jó, hogy nincs köztük Mohamed!“ - ha még valakinek rémlik ebben a csatazajban az oroszlányi polgárjenő szózata.)

Elvégre a DPK országjárása mára a béke pártján álló magyarok legnagyobb civil mozgalmává nőtte ki magát, többen gyűlnek a békéért, mint ahányan a buzikért vonultak a nyáron, több közpénz megy el erre a pártkampányra, mint például a koraszülöttekre, bár talán kicsit kevesebb, mint az ellenzék démonizálására. Igaz ez utóbbi a Gyűlésellenes Háborúnak is eminens része, szóval jut ott, ahol marad. 

Egyébként nem is értem, minek kell annyira siettetni a békét, mert az is kiderült a Dagadt igehirdetéséből, hogy akkor meg jönnek a migránsok, mert Brüsszel vagy háborút küld, vagy arabokat, a lényeg, hogy nekünk ne legyen jó. Ilynek ezek mind! Állítólag a migránsok elvennék a gyerekeinket a munkájukért, aztán megadóztatnák a nyugdíjas háziállatokat, legalább is így mesélik a helyi pártiroda fészbuk-oldalán.

p.s. Estefelé olvastam zorigót is (jó, hát nem olvastam, ránéztem pillantani), ott is téma volt a mohácsi döbrögijárás, de mellette lerántották az ellenéki leplet is, miszerint: "Szánalmasan kudarc: érdektelenségbe fulladt Magyar Péter tüntije" 

Tudja fene, este fél hat felé, mikor ez szembe jött, belenéztem párhuzamosan több élő közvetítésbe is a jutyúbon, és én impozáns tömeget láttam vonulni, de persze én egy komcsi hazaáruló vagyok, és az aktuálisan brüsszeli moszkva fizet nekem ezért. Mondjuk még nem utaltak, szóval a számlaszámom: 1010meg négy másik szám - nyolc szám - 00000000. És ezt tudom így, fejből!

És nem mellesleg, a zorigó már öt óra előtt múlt időben írt a kudarcba fulladásról, mikor a tömeg eleje még csak kezdett megérkezni a Karmelita Sándor palotája elé, azaz "tünti" még el sem kezdődött, Így maradt a Borúellenes Háborgás Gyüli, mint vezető tartalom.

A dagályos középszer sértődése

Kovács Akosh Nemwalesi Bárd sérelmezve nehezményezi, hogy neki „ellenszélben“ kell reklámoznia a róla szóló filmet. (Azért nem walesi, mert azok a  vonatkozó elbeszélő költeményben ellenállók voltak, ő viszont rendszerkonform hűbéres.) A felcsútista körökben népszerű popipari üzletember munkásságát és tanításait dokumentumfilmesítő remekművet amúgy 326 millió forint közpénzzel tolta meg a Párt (vagyis az állam, nem mintha nagy lenne a különbség). Na igen, ez akkora ellenszél, hogy abban már vizelni sem mer, be kell érnie valami 18 éves single malt whiskyvel. Ami stílszerűen szintén nem walesi, hanem skót, ami viszont az állampárt nem! Oda költ, ahova köll!

Erre a mocskos liberálkommunista HVG megírja, hogy a Művész Úr megfogalmazásában a „csutka telt házak“, azok átlagosan nem egészen tíz nézőt jelentettek, vetítésenként. Jó, hát az nem telt, de tényleg csutka, miközben anno Petrával voltunk úgy moziban, hogy ketten ültünk a nézőtéren, annyira exkluzív vetítés volt nekünk, valami kedd délután háromkor. Vagy szombaton, rég volt.

Tényleg, ezt így kell kommunikálni! Nem kevesen kíváncsiak erre a dagályos zenebohócra, csak igen exkluzívak a filmszínházi előadások! (Bödőcs jut mindig eszembe Kovácsról, miszerint ő hazai popzene augusztus huszadikája, azaz igényes, profi... és szar.)

A filmenk meg az a címe, hogy EMBER MARADJ – Az Ákos-sztori. Eddig. Nos, a megsztorizott alany kétségtelenül ember maradt, művészi és/vagy morális minősége meg szót sem érdemel, de mi a fenéért szólítgat fel engem ez a kretén bármire?

Hisz az hogy Ember maradj! az ugye felszólító mód, helyesen persze leginkább felkiáltójellel, mert azt nem helyettesíti a nagybetűs ÍRÁSBAN KIABÁLÁS. Nos, Kovácsnak semmi dolga azzal, hogy ember maradok-e, úgyhogy ne noszogasson ez irányba, eddig még folyton embernek éreztem magam, de annyira, hogy még az ilyen fellengzős pökhendiségtől sem jön elő belőlem az állat. 

Pedig az mindenkiben van, a központi idegrendszerünk eleve tartalmazza, tessék csak elolvasni Carl Sagan Az éden sárkányai - tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról című könyvét!  (A kultúra und civilizáció lényegében egy elég vékony máz az énünkön, a közepes tehetségüket apróra váltó alakoknál meg, az idő múlásával egyre vékonyabb.)

Szóval Kovács nertárs ellenszélben harcol saját megkopott fénye maradékáért, hiába vágtak hozzá egy Kossuth-díjat, a sok buta paraszt nem özönlik a moziba, látni emberi és szakmai nagyságát, meg hogy leboruljon előtte. Ilyenek ezek mind, meg sem érdemelnek egy Kovácsot, mindegy nekik, hogy popipari szakmunkás, egykori bokszoló vagy a Párt kettes számú fővadásza...

Egyébként lenne egy jó ötletem: Ha az állam már úgyis beletolt egy halom pénzt a projektbe, kovács nertárs maga is áldozhatna némi dellát a sikerért, szerintem fizessen meg bérnézőket! Ha a jegy mellé adnak ingyen popkornot meg szprájtot, én is vállalom, csak viszek altatót is. (Hisz egy bármekkora vödör kukoricát megfalok az előzetesek alatt, aztán pihi...)

Szocio-pszicho

„Letartóztattak egy pszichológusnőt a Szőlő utcai ügyben, ki a gyanú szerint rendszeresen bántalmazta a fiatalokat“ - írta a 444, én meg igen hálás vagyok magamnak, hogy nem lettem pszichológus. Mondjuk sose terveztem, legfeljebb azon töprengtem anno, hogy filozófia vagy szociológia szakra jelentkezzem a szombathelyi főiskola után, és és tényleg: mondjon valaki egy híres filozófust, aki arról volt híres, hogy másokat bántalmazott!

Na jó, én tudok: Arthur Schopenhauert egyszer Berlinben beperelte egy Caroline Luise Marquet nevű varrónő, akit - állítása szerint - a filozófus megrúgott és megvert, de legalább is ellökött, amitől elgyengült a keze, és egy varrónőnél az ugye komoly gond.

Első fokon elhajtották a panaszost, másodfokon meg Shopenhauernek kellett valami kisebb összeget fizetnie, de mikor később visszatért Svájcból, egy újabb perben már életjáradék fizetésére is kötelezték. Naplójában Schopenhauer ezt a bejegyzést írta évekkel később a nő haláláról: „Obit anus, abit onus” – „Meghalt az öregasszony, megszűnt a teher.”

Még jó, hogy nem mentem mégiscsak filozófia szakra!

lecturesbureau.gr

Schopenhauer amúgy egy kifejezetten mogorva fráter volt, ráadásul gyakorló nőgyűlölő, ami az anyjával való konfliktusos viszonyából adódott. Utálta az anyját, de az csak rosszindulatú pletyka, hogy egyszer lelökte a lépcsőn, bár többször is szerette volna, de végül csak a csontnyelű fésűjét lopta el, hogy belefőzze a lucskos káposztába.

Na, ehhez képest milyen lehet egy pszichológus, aki éveken át rendszeresen bántalmaz neki kiszolgáltatott embereket? Pszichopata, mint feltehetően a lemondott megbízott igazgató főnöke? Az remek kombináció, ám szerencsére szociológusnak mentem (bár annak is csak néhai vagyok már), és abból a műfajból nem ismerek lelketlen-erőszakos alakokat, de azt persze nem tudom, lélekben ki lenne az.

A lélektan nem az én asztalom, én üres nagyotmondásban és csendes világfájdalomban utazom. (És van itthon három Schopenhauer kötetem.)

A nyúlon innen

Mivel napok óta egész nap köd van (állítólag süt a nap, csak magasan fent, a köd fölött, nekem mondjuk nem hiányzik), megnéztem a Zootropolis 2-t, amit a nyálkás téli sötétség nélkül nagyjából soha.

Nos, vicces állatok vannak benne, akik nagyon nyomoznak a kifestőkönyv-alakú városban, ami pont olyan, mint egy jehovista brossúra. Azokban is zergék és oroszlánok legelésznek(!) békésen selymes mezőkön, gondolom a Paradicsomban, elvégre nem ettek a tiltott gyümölcsből, mert az oroszlán nem szereti, a zerge meg nem éri fel.

Zootropolisban viszont úgy van béke, hogy ezek a mindenféle állatok már tuti bűnbe estek, mert van bűnözés, korrupció, és faji előítélet dögivel, de mégis egy róka meg egy nyúl nyomoz a hüllőmaffia ellen (ügyében?), miután egy idegen, és rém aljas kígyó érkezik a városba.

De szerintem elvétette a házszámot, hisz ha ő a biblikus csúszómászó, akkor itt már felesleges eredendő bűnbe vinnie a lakónépességet, megvan az már nekik, mint egy app a telefonjukon, de elő is lehet fizetni rá.

Még a Nyuszi Hopp és Rókakoma párosa sem paradicsomi, mert ők sem jehova tanúiként haverkodnak, a róka konkrétan egy szélhámos volt az első részben. (Tudom, megnéztem azt is, rögtön a második után, csak hogy érdekesebb legyen.) De azért haverkodnak, ami mindig biztos jele annak, hogy az egyik nem fogja megvacsorázni a másikat. Meghagyja reggelinek.

Kifejezetten szórakoztató volt, hogy például a nevetségesen kicsi állatoknak külön játékvárosuk van a nagyvárosban (hogy ne üsse őket agyon egy leejtett fánk), de annak egy komplett lakótömbje belefér az orrszarvú-járőrök rendőrautójának csomagtartójába. Csak nem értem, hogy akkor minek erőltetni az egy légtérben lakást? Állatok ezek? Ja, persze...

Mondjuk sok nagyvárosban van kínai negyed, de a kínaiak nagyságrendileg pont akkorák, mint az izlandiak, legfeljebb nem szeretik annyira a szabadban rohasztott cápahúst.

Viszont a kisállatok is nagyjából csak apróbb rágcsálók, nem minden rovar bogarakra nem nagyon emlékszem, azok biztos egy másik filmben vannak, mint Z, a háborús ruszki hangya:

Jó, ehhez most hozzá kell képzelni Woody Allen hangját...

Erkölcsi iránytű a semmibe

Vannak olyan cikkek, amikből elég a cím, és már nincs is kedvem beleolvasni, hisz már előre érzem a majd rám zúduló gonosz ostobaság előszelének súlyát (meg a képzavarok felszabadító erejét). Ilyen volt ma délelőtt a HVG-n az a cím, miszerint: „Vitályos Eszter szerint az erkölcsi iránytű, tiszta gondolkodás és az állhatatos szív vezényli a közmédia dolgozóit“.

És akkor most ne írjam le azt, hogy V. Eszter, ez a szolgalelkűséggel terhelt csinovnyik pontosan hova is húzzon el szerintem? Ja, pont oda, pont abba.

Mert van ugyebár az állampárti média (ami nem közmédia, még mindig, illetve egyre jobban nem az), ami nettó propagandát tol, szarul és átlátszó módon.  Belpolitikailag főleg felcsútista hazugságokat habosítanak hírekké, illetve a világ nem felcsútista képviselőnek karaktergyilkolásával foglalkoznak, a külpolitika meg kábé kimerül a ruszki és a tramplista propaganda gyenge fordításában. És nem mellesleg erre (az MTVA néven nyáladzó szörnyszülöttre) idén 165 milliárdot költ a Párt (aki az állam), ez naponta 452 millió forintocska, ennyiért gyárt „híreket“,  senki által nem fogyasztott, kétesen kulturális tartalmakat (meg  csinál ismétléseket, sokat) a pártszolálatos bagázs, ami még mindig állítja, hogy ez maga a minőségi tartalomgyártás. Sőt, a „közszolgálati“ kifejezést is indokolatlanul gyakran veszik szájukra, magukkal kapcsolatban.

Kormánypártszóvivő asszonyság a minap épp valami állami médiákos törzsi gyűlésen szónoklott, hangsúlyozva (kiemelve, aláhúzva, nyomatékosítva), „...hogy fontos kimondani, hogy vannak örök emberi értékek, alapelvek, amelyeket nem lehet napszaktól, széljárástól vagy érdekektől függően átértelmezni.“

Ja, biztos vannak, valahol. Csak ezeket ők nem nagyon találják, gondolom főleg azért, mert nem is nagyon keresik.

A hivatkozott meleg, elvtársias légkörű összeröffenésen amúgy a „közmédia legrangosabb szakmai díjait adták át.“ Aha, akkor biztos vannak kevésbé rangos díjaik is maguknak („Jó volt az a kutyaadós anyag Gézám, de nem elég befosatós. Ezért max egy bronz kiskeresztet tudunk adni, kapd már össze magad, baszod!“), meg egészen rangtalanok, amikor csak szelfizni lehet a Dagadttal egy pálinkafőzde-átadón, meg Kakaduval a ferihegyi VIP-váróban.)

Persze az egész szóvivői nagyot menésnek van egy egy olyan magyarázata is, hogy V. Eszter túl sokat tolt valami hallucinogénből (vagy túl keveset), de lehet, hogy a Karmelitából nézve tényleg csodálatosnak tűnnek mondjuk az M1 egyperces, sportközvetítések szüneteibe is belekúrt „híradói“. 

Alternatív valóság, hatalmi mámor, kóklerség, kivagyiság szevasztok!

hvg.hu

Vészforgatókönny

A Bloomberg tegnap azt írta, a Felcsútok Géniusza köztársasági elnökként tartaná meg a hatalmát, függetlenül a jövő áprilisi választások eredményétől. Nem ismerem személyesen Mr. Bloomberget (bár egy rokonáról, bizonyos Leopold Bloom-ról már olvastam egy ír írónál, meg párszor jártam a londoni Bloomsbury Street felé), de ez marhaság.

A vezér minielnök szeret lenni, vagy uralgó király, de kösságelnöknek lenni a két szék közötti  langyos középszer. Hát eleve köztársaság sincs már, csak Magyarország Zrt. van, annak meg már így is ő az elnöke.

Ráadásul az ő önkényuralma egy legitim (ez esetben: választási) önkényuralom, pont mint Lukasenka vagy Putyin elvtársaké, akik mindig nagy fölénnyel kétharmadok, de inkább négyötödök, és a szabad választás látszata kell a mi döbröginknek is, ha már EU-tagok vagyunk. Akkor is ha épp hadban állunk Brüsszellel, és  ha minden jól megy, utólag hadat üzenhetünk az egyiptomi óbirodalomnak is, sőt Schmidt Mari néni megoldhatná az első világháború visszamenőleges megnyerését is, szerintem erre pont tett már kísérletet.

Szóval a főnöknek választás kell nyernie, mert bármit mond, nem bírná már el az ő megfáradt koleszterinszintje a vereséget, az időlegeset se, mert pár hónap ellenzékben, azt máris le lesz szarva Moszkvában (ahogy Washingtonban is), meg pár hónap alatt egy új kormány rámehet a sok mocskos ügyre, amit most még nem akar észrevenni a mindenféle kormányhivatal.

Márpedig ha a következő néhány hónapban, gyorsított eljárásban basszák ki a kösságelnököt (mondjuk nem lenne kár érte), majd bővítik ki a jogkörét, és ültetik oda a Dagadtat, az ő helyére meg mondjuk Lázár Janó zenebohócot, akkor tuti lenne vereség. Most még menthetőnek látszik a hatalmuk, minden mentegethetetlen aljas ügyletük ellenére, illetve részben pont azok által, de egy ilyen manőver csak annyit üzenne a szektatagoknak is, hogy süllyedünk, tele a gatyánk, meneküljön ki merre lát! 

Azaz a kapitány hagyná el elsőnek a hajót, aztán a tisztek és a gazdag utasok, a nők meg a gyerekek meg kit érdekelnek? Kinek mennyije van, annyit is ér, a mentőcsónakok elosztásánál is.

Neki meg drágább rongy élete, mint a haza bármije, hisz élete a hatalom, és annyira belekényelmesedett már, hogy nem tudna hatékony ellenzéki vezető lenni, legfeljebb egy populista-fundamentalista szektavezér-prédikátor, és a Sándor-palota ára már középtávon is ez a pozíció lenne. Nem mintha többség hullatna érte egy könnyet is.

Csak nehogy ne legyen igazam, vagy de?

A siker áratlansága

Minden teljesen félig kretén, úgynevezett „életmódrovat“ elengedhetetlen kellékei a sikerreceptek. Ezek rendszerint a nőklapjás-énidős konyhapszichológiát keverik a tőzsdecápa-modell korporatív agresszivitásával, egy sorozatgyilkossá válásról ábrándozó, háztartásbeli ezo-anyu stílusában. Például:

„Kommunikációd, üzeneted, kisugárzásod legyen pozitív!“, vagy: „A siker nem egy tárgy, a pénzed, mások elismerése, hanem maga az életmódod.“ (Avagy keep smiling, és élj mint egy elismert pénzes tárgy, ha jól értem.)

A műfaj nehézsúlyú dögevői a motivációs trénerek, akik sok pénzért hosszan tudnak beszélni arról, hogy legyél te sikeres, de nem csak úgy általában, hanem pont olyan sikeres, mint amilyenek ők maguk. Pedig csak annyit kéne mondaniuk, hogy ordibálj közhelyes baromságokat vidéki művházakban meg iskolák tornatermeiben a fizető közönségnek, és ha elég hangosan vagy elég nyálasan hülye, a népek fizetnek ezért, aztán felhívják a providentet, hogy a további sikerekhez kellene még ötszázezer, mert még csak félig van kész a beázó tető javítása.

Na, ehhez képest én ingyen is össze tudom foglalni, hogyan kell sikeresnek lenni. Magam persze nem gyakorlom, de csak mert a sikertelenséggel mutatok példát, hogyan ne, semmiképp, és  így hozzám képest érezheti sikeresnek magát bárki. Mert minden fejben dől el, ami meg nem, az úgyis el van már dőlve, felesleges agyalni rajta. Tehát:

A siker vastörvényének 12 lépése, vagy pontja, amelyik jobban szimpatikus:

1. A siker kulcsa a tervezés.

2. A kulcs sikere, hogy nyitja a zárat.

3. A titok nyitja, hogy a kő erősebb az ollónál, de

4. a papír mindet elbír.

5. A ruletten mindig a barnára kell tenni, mert az félig piros, félig fekete.

6. Ha mindig a bank nyer, nyerjünk bankot!

7. Az önbizalom fontos, csak ne bízz senkiben!

8. Ahogy a csiga nem tud átmenni az út túloldalára, úgy te se lehetsz csak magadtól gazdag, az út túloldalára házasodni kell.

9. Találd meg, hogy miben vagy elég jó, és nyírj ki mindenkit, akik szintén abban. Ezt biztos élvezni fogod, mert ha nem élvezed, amit csinálsz, sosem leszel benne a legjobb.

10. A siker nem egy cél, a siker maga a cél, ami célabb bármelyik másiknál.

11. Sose határozd el előre, hogy éppen tizenkét pontban foglalsz össze valamit (csak mert tizenkettedike van), a google, a drog és a kerek számok a barátaid...

Tizenkét hónap, apostol és olümposzi főisten pont elég, a márciusi ifjak és az úttörők tizenkét pontja csak habok a 12-es számrendszer tortáin.

p.s. Pont száz évvel ezelőtt, 1925. december 12-én, egy Arthur Heinman nevű arc a motor és a hotel szavak összevonásával alkotta meg a „motel” kifejezést, és megnyitotta a Motel Inn-t a kaliforniai San Luis Obispóban, eredetileg Milestone Mo-Tel néven. Na, ez egy sikeres ötlet volt. Mondjuk mára ennyi maradt belőle:

travelgumbo.com

A sztár, a látszat, meg a hiány

Megnéztem Klúni György (szül. Clooney) új filmjét, melyben a művész egy kiégett filmsztárt játszik, szerintem magát, legalább is a helyén egy nagy fekete lyuk van a képen, csak onnan tudjuk hogy létezik, hogy van neki sajtós píárosa, menedzsere, fodrásza, magángépe, rajongói, meg ilyenek. De amúgy egy nem egy személy, bár valaha az lehetett, hanem egy brand, egy márkanév, egy reklámplakát-arc, szóval egy sztár.

És a hatvanat elérve leesik neki, hogy tényleg ez van, ő várta a megdicsőülést, de ehelyett eltűnt. A lányai életéből például, a nagyobbik már le is mondott róla, a kisebbeik meg épp ezt teszi egyetemre készülvén, úgyhogy Klúni bácsi (azaz Jay Kelly) elmegy Európába, ahol a lánya hátizsákozik a haverjaival, valami francia dzsesszfesztiválon, meg aztán valahol az olaszoknál. A fater persze rmagánepülővel megy, vele meg az egész slepp, különösen emblematikus jelenet, mikor Párizsban egy lesötétített ablakú, nagy fekete autókból álló konvojjal vonulnak, jelezve, hogy a Sztár elvtárs nem e világban él, ő nincs jelen, csak látszik.

Na, ezt a Klúni precízen le tudja hozni, ő tényleg az a színész, aki leginkább csak látszik, és a közönség egyik fele eleve leginkább reklámokból ismeri, pedig volt eset, hogy színészként is csinált valami maradandót. (Már persze a médiaperszónája végtelen ürességén túl. Tényleg, az üresség lehet maradandó? Mostanában mindig ilyen hülye kérdéseim vannak...) Nemrég emlegettem az Ó testvér, merre visz az utad ? című Coen (testvérek)-filmet, na abban például tényleg jó volt.

Itt meg erős az ember gyanúja, hogy persze nem önmaga (ennél normálisabb palinak érzékelhető), de valami olyasféle karakter, aki nagyon nem szeretne lenni, amitől fél, mármint hogy ilyenné válhat, ha nem vigyáz. Mert Jay Kelly úgy magányos, hogy folyton egy csomó ember van körülötte, akikkel viszont nem tud, vagy nem is akar mit kezdeni. Még Ron, a menedzsere (egy színtelenül normális Sandler Ádám) is rühelli kissé, pedig elvileg barátok, de a sztárnak már csak annyi az érzelmi viszonya hozzá, mint a vodkamárkához, aminek a reklámforgatása miatt nem tudta meglátogatni a nagyobbik lányát. Azaz szereti, de csak ritkán, kis adagokban, és olyankor gyengeséget mutat, ami meg fújj!

A Jay Kelly egy közepes film, fontos dolgokról mond közhelyeket jól megírt dialógusokba csomagolva, remek a képi világa (naná, az európai helyszínek adják magukat), jók a színészek (Laura Dern-t például nem lehet megunni), csak az emberben felmerül a kérdés, hogy mégis mi a fenéért néztem én ezt több mint két órán át? 

(A válasz: fáradt voltam, némileg unatkoztam, és tényleg nem is rossz...)

Valami mindig bűzlik Nerniában

„Hadházy Ákos: 54 milliárd forintot tett az állam abba a cégbe, amely visszavásárolja a 4iG-nek korábban ingyen odaadott műsorszórót

Közben az Orbán Viktor egyik lányával együtt magánrepülőző Jászai Gellért 8 milliárdért vehetett céget Orbán Viktor másik lányának férjétől, Tiborcz Istvántól.“

(444.hu)

Nem, itt szó sincs arról, hogy a Család az első, a szó maffiákos értelmében, ezt csak az a másik Ákos látja bele, aki abból ál, hogy folyton a pártvezér és kancellárt basztatja, aki persze nem tehet róla, hogy a közeli rokonai meg a haverjai mind multimilliárdosok, ők csak simán egy kurva tehetséges bagázs. A  döbrögi maga a világpolitikába pöffeszkedik bele, legalább is így látja magát reggelenként fürdőszobai tükörben, a spanjai meg tehetséges üzletemberek, akikhez képest  a Cukkerberg is csak egy kelenföldi akcentussal beszélő Bill Gécc, nem egy ájem dö doajen.

Jó látni, hogy ennek a Gellértnek is lett az ingyen kapott cég árából egy másik cége, meg 46 ezer millió forintja, jól jön az ilyenkor karácsony előtt, mert drága a gesztenyés-dubajcsokis bejgli, abban az alsó-szászországi kis cukrászdában, ahová ki kell érte küldeni a sofőrjét. Persze nem a Maseratival, elég arra a Bentley is, elvégre tudni kell mértéket tartani. A  pazarlás meg a seftelés olyan alávalóan parvenü dolog, rendes magyar dzsentri késsel-villával eszi az osztrigát, de csak olyan országokban, ahová mennek fapados repülőjáratok is. Ő persze magángéppel, de az elv a lényeg!

A Tiborcz Panasza meg a hírek szerint öt milliárdért vette azt a céget, amit most tovább is passzolt nyolcért, jó, hát nem keresett vele túl sokat, de a kicsiért is le kell hajolni (állítólag Nem York-ban is lesz karácsony, és ott még drágább annak lenni), meg ugye a szerénység, hisz amit igazán szeretnek magukban, az a szerénység. Plusz a visszafogottsággal előadott talpig becsületesség, és a kemény munka, ami nem büdös nekik.

Ők büdösek.

Tényleg, New York-ban is egy komcsi muszlim 

a polgármester. (papaigabor.wordpress.com)

Ez a mai nap kicsit se más

„Csütörtökön a Merkúr a Nyilas jegyébe lép, és felráz minket a téli álmunkból. Szuper megoldások, optimizmus, lendület – ez jellemzi a Merkúrt a Nyilasban. A Hold eközben a mértéktartó Szűzben jár, és segít elkerülni a totális túlzásokat.“

Részemről ellenben csütörtököt mondok, persze ha péntek lenne, péntekül ordítanék (Szerda ablakában/ csütörtök ül,/ és ordít/ csütörtökül. - Vacskamati verse), hogy miért, de tényleg miért gondolja bármelyik algoritmus, hogy engem érdekel a horoszkóp, a fodbal vagy a görögkatolikus mise? De mindig ilyeneket dob elém minden gyakrabban használt platform, lassan érzek már ebben valami összeesküvést, szerintem direkt ki akarnak agymosni!

Plusz a múltkor a Tilos rádióban hallgattam egy általában kedvelt műsort (inkább nem írom le a címét), amiben valami félőrült fél órán át beszélt összefüggéstelenül horoszkópolva, és nem elég, hogy értelmetlen volt az egész, de még nyökögve is adta elő. Nekem egy áltudományban utazó kuruzsló minimum legyen lendületes, de ne a termékbemutatós, hanem a hittérítős stílben. Az szórakoztat, érzem benne a flow-t, de mikor valaki attól akar okosnak látszani, hogy nyökög mint egy nyugdíjas bölcsészprofesszor, az menjen a francba. (Egy nyökögős tudóst nem azért jó hallgatni, mert nyökög, hanem annak ellenére.)

Mondjuk mikor egy fodbal meg egy kézilabda hír között Merkúr belép a nyilasházba, az valóban felráz, csak sajnos negatív vektorral, bár kétségtelenül vicces elképzelni Szálasi Ferencet, ahogy lebassza Merkúrt, mert nem törölt lábat. Hisz hiába ő a harc istene Rómában, de ez itt már rég nem Pannónia, itt a régi isteneket a Dunába lövik, csak hogy megtanulják, hol a helyük. Ettől mondjuk pont nem kellene lendületesen optimistának lenni, ha én régi isten lennék, nem vennék már tartós mézsört. (Azt vegyen a Hold, aki - ha jól értem - mértéktartó szüzeket akar meghágni, és ez nem túlzás, de kell hozzá energia.)

Ilyen tanácsokat persze én is tudok adni, csak éppen megint köd van, az ég állítólag felhős (nem látszik), így a csillagok helyett az erre járó autók elrendezéséből tudok következtetni a világ nagy, de közepesen rejtett összefüggéseire. (Mint Umbert Eco A Foucault-inga című regényében az egyik szereplő, aki egy milánói újságosbódé arányaiból levezette a gízai Nagy Piramist.)

Szóval:

- Egy fehér Ford belépett a hetvenegyes busz aurájába, de nem dudált elég hosszan, vagyis ha valaki szerint ma péntek van, az feküdjön nyugodtan vissza, holnapra elmúlik, és a világ visszazökken a rendes kerékvágásba, feltéve hogy van téligumija.

- A Kanizsai utca felé a szokásos dugó ma szokatlanul átlagos lesz, de ez előrevetíti, hogy békés lesz a karácsony, sőt havazni is fog, az Alpokban.

- A korai negyvenkettes buszt a húszas követte, így minden alapunk megvan az optimizmusra: idén is kétnapos lesz a hétvége, sőt  - ha a forgalmi rend addig nem változik a következő is! (Rossz hír viszont, hogy a karácsonyi hétvége elmarad, egy különös naptári együttállás miatt hétköznap lesznek az ünnepnapok, de legalább a szilveszter nem fog péntek tizenharmadikára esni.)

Decemberi levelek

Jövök hazafelé kora délután, a kellemesen ködös-nyúlós időben, és a környéken unott szakférfiak leveleket fújkodnak össze, valamint vissza és szét, levélfújóval. Nem tudom melyik fékezhetetlen agyvelejűnek jutott eszébe, hogy decemberben pont ezt kell csinálni, ilyenkorra a lehullott levelek nagyjából fele már kulturált, barna masszává rohadt össze, amit persze egy levélfújóval még éppen fel lehet vinni a járdára, hogy onnan visszagereblyézzék a mellé, ahol megint lehet fújni. 

Pedig ott is hagyhatnák az egészet, itt a minden lakótelepek boldogtalanabbik végén a füvesítés abból áll, hogy egy darabig hagyják nőni a gazt, aztán egyenletesre nyírják, hogy zöld ez is, meg felület, kutyát szaratni ez is jó. De mikor kellő mennyiségű eső meg hideg-meleg után már komposztálódna a sok levél, akkor össze kell szedni, mert mégis csak jobb a fák alatt a sár, mint az avar. Hiszen fű már szóba sem jön, bár állítólag két utcával arrébb azt is lehet kapni a Tibiéknél. Csak nem szabad elhinni, hogy ők egy festék- és bababolt.

Sosem értettem igazán ezeket a teljesen értelmetlen tevékenységeket. Pontosabban csak annyiban, hogy biztos van valami mélyen meditaítv abban, ha néhány arc ás egy gödröt a ház elé, megnézik, hogy megvan-e még odalent a vízvezeték, aztán úgy hagyják néhány napig, majd jönnek betemetni. Ez mindenképp elgondolkoztat bárkit az élet alapvető értelmetlenségéről, és eképp minden cselekvés hiábavalóságáról, miközben gyanús, hogy a négyfős brigád (egy lapátol, három nézi) egyik tagja sem érdeklődik kifejezetten az egzisztencialista filozófia iránt.

Amit csinálnak, a levélfújó kollégákkal együtt, az értelem nélküli bár, de nagyon önmagáért való, vagyis szerintem eléggé sztoikus, kissé védantista és felettébb zen. Vagy inkább egyik sem, mert akkor lenne értelme és odalenne az egész misztikus lényegtelensége...

ragyogó délután négy

A búsuló lyuhászok kora

Kisnemzeti sérelmeink vannak a kormáyhitű médiában mindig. A „báncsák a magyart"-paradigma egyik alrendszere a „hanyagolják/elhallgatják/lebecsülik a magyart“, elvégre ezek is mind bántások, bántó célzattal, valamint tekintetében.

És ez a bántós attitűd különösen monoton bút ont, konokon és fájón, ha a Vezér zsenialitását, vagy a magyar fodbal történelmi léptékű fantasztikusságát vonja kétsége a világ sajnálatosan nemmagyar többsége. (És ráadásul a kettő összefügg, a főnöki zsenialitás különösen a fodbal kapcsán fénylik fel, ezt se látja a nemmagyar, persze csak mert elvakítja a fényesség.)

Szóval a napi zorigós búsongás:

"Szoboszlai helyett megint Szalah volt a téma a Liverpool győzelme után“ A szoboszlai emberről sejtem, hogy fodbalista, magam csak telefonreklámban láttam eddig játszani, de ott is hamburgert promotált, az a Szalah meg nem tudom, ki a frász lehet (talán el kéne olvasnom a cikket?), de olyan migránsos stcichje van, szóval biztos egy ürgebőrbe varrt imperialista ügynök ott a Májmedencében (asszem így mondják magyarul, hogy Liver pool).

A lényeg, hogy májék nyertek a medencében (most akkor fodbal vagy vízilabda?), nyilván a magyar kapus zsenialitásának következtében, de ezt Brüsszel miatt a nagybritánok is elhallgatják.

De én utánaolvastam, el: A Szalah nevű (aki Mohamed is, innentől nincs kérdés) kiborult a múltkor, biztos hisztizett, mert hazai pályán kikapott a Sporing Alkaida, és akkor most nem arról van szó, sajtótájékoztatóilag, hogy milyen állati jó volt a magyar, hanem a Mohamedről.

Ez van ha az Egyesült Nagybritán Angol Királyság annyira iszlamizált már, mint éppen. Így már nem csak a brüsszeli nyugattal állunk háborúban, hanem a moha medekkel is, kivéve persze a Türk Tanácsban, meg ha a főnök Isztanbulban fotózkodika török Joszif Viszarionovics Ankara elnökkel...

p.s. De ha már indokolatlanul beidéztem Paul Verlaine-t, én, aki alapvetően nem is szeretem a verseket, pontosabban nem különösebben, de életem egy rövid mellékvágányán még magyar szakos is voltam egy kicsit, most csak azért is ideszűrom az Őszi chanson-t, Tóth Árpád verziójábn. Ha már papíron tálvan... izé, húrja zsong:

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

 

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Míg éjfél

Kong, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél.

 

Óh, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

Köd előttem

A köd mostanában konstans része a reggeleknek, ami jó. Ugyan van az a Stephen King-regény, amiben a ködből a szörnyek jönnek elő, de az hülyeség, a szörnyek az űrből jönnek főleg, de ha nem, akkor valami erdélyi várkastélyból, ahol meg nem köd van, vagy nem elsősorban, hanem sötét. 

A köd simán csak hangulatos, ápol s eltakar, elvégre kinek hiányzik reggel hétkor a negyvenkettes busz látványa a csúcsforgalomban. Abban nincs semmi esztétikai izé, nem okoz katarzist, nem mulattat, de még csak az élet nagy dolgairól sem gondolkodtat el. Mondjuk nem is látszik, hiszen köd van.

A köd alapvetően buddhista dolog, maga a megtestesült (nekiködösült?) meditatív struccpolitika, nem sok mindent látsz a külvilágból, így már nem is vágysz rá annyira, házon belül még minden a helyén van, éles és konkrét, de az ablakon túli létezés elmosódott, nyálkás és minek? 

Befelé kell élni, ez a köd tanítása, minden nagy Mester ezt mondja Keleten, és csak a bunkó nyugatiak teszik hozzá, hogy persze, mert kifelé csak koszlott viskók vannak, szemét és kutyaszar az utcán. Hiszen ez van nálunk is, csak rosszfelé kell menni a lakótelepről, de  kutyaszarért meg szemétért gyakran el sem kell indulni, házhoz jön az ilyesmi, mint a sarki pizzériából a margherita, azaz hidegen és kiábrándító minőségben.

De ködben a sarokig se látni el, ilyenkor hálásnak kell lenni ezért, mert előbb-utóbb úgyis kisüt az a kurva Nap, és fény derül(?) arra, hogy még mindig minden ugyanolyan.

saját.én

p.s. Valahogy ideillik Szögyal Rinpocse napi gondolata, persze nem a mai napi, ezt éppen december 24-re javasolt, de nálunk már volt a Mikulás, szóval inentől releváns:

„élt a századfordulón egy nagy tibeti mester

egy himalájai leonardo da vinci  akit miphamnak hívtak

mesélték hogy feltalálta az órát  az ágyút és a repülőgépet

de amint elkészültek a találmányai

valamennyit szétrombolta

mondván

hogy 

ezek csak további zűrzavart okoznának“

(Szögyal Rinpocse: Napról-napra, Cartaphilus Könyvkiadó, 2007.)