Nem minden rovar bogár, de minden rovar fújj

Hatalmas rovarok lepték el a magyar városokat - írja az internet című sajtóújság, és tényleg, én is találkoztam már néhánnyal, sajnos a lakásban. Ezeket nagyjából mindenki molylepkének nézi (én is), pedig ezek bagolylepkék. Nem mintha nem lenne mindegy, de a bagolynak legalább van értelme, a moly meg nem jelent semmit, legfeljebb annyit hogy moly. meg az én vagyok itten, a könyvmoly. Pont hu.

Viszont ezek a rovarok az erkélyemen parádéznak (márpedig a parádét az aktuális brossúra szerint be kell tiltani), a minap betévedt egy a konyhába, aztán belehalt a  csipkefüggönybe, gabalyodás által. pedig nem öltem volna meg gyilkolni, nem szokásom az nekem, én a poloskákat is csak kidobom az ablakon, de abba nem halnak bele, mert tudnak repülni. Szóval ennyiben fejlettebbek az orosz ellenzékieknél, azoknak elég kiesni a harmadikról, és máris alulról szagolják a ház előtt őrködő titkosszolgát.

A bagolylepkék egyébként nem hatalmasok, csak egy hangyához képest, hatalmas akkor lenne egy ilyen jószág, ha legalább tíz-tizenöt centis lenne, akkor befosnék tőlük egy lábon kihordott szívinfarktus kellős közepén (mintegy ráadásként), mert amúgy elég randák, én meg eleve undorodom  inden rovartól. Attól is amelyik bogár. Most képzeljük el az alábbit arasznyi méretben! Hát nem szép? Még szép, hogy nem.

infostart.hu

Egyébként nem értem ezt a nagy pánikhangulatot, elvégre tudomásul kell venni, hogy egy olyan ökoszisztéma részei vagyunk, ami nem csak abból áll, hogy fák, bokrok, emberek, kutyák, autók és elektromos rollerek. Meg az ezt keretező flaszter és látszóbeton. Közkeletű mondás, hogy ha kitör végre az atomháború, a csótányok lesznek a Föld urai, mert ők a legalaposabb túlélők. Mondjuk nehéz is őket írtani, mert mikor az egykori pesti albérletemben megjelentek, az egy több hónapos, és jobbára reménytelen küzdelem volt, úgyhogy szerintem is elsőrangú túlélők.  Csak én egy idő után már inkább valamelyik ismerősnél aludtam volna, mert hiába volt az ágy a galérián, egy csótánynak szerintem az nem akadály. Sok csótánynak pedig még kevésbé.

Szóval nincs mese, rovarfób vagyok, erősen rovarfób, tényleg be kéne tiltanom az erkélyen rendezett parádéjukat, de ahhoz ki kellene menni az erkélyre, de míg ott vannak a rovátkolt barmok, én aztán nem! A teknőst ma kiküldtem, de akkor nem repkedtek erre, ő meg hamar be akart jönni, mert melege volt. Ja igen, már csak ezért sem megyek az erkélyre, ott ilyenkor minimum ötven fok van.

p.s. Talán az általánosban volt a biológia szertárban rovargyűjtemény, amit különösen taszítónak találtam, mert nem hogy főleg bogaram voltak benne, de hullák!

Kollektív pszichózis

Nagyon úgy néz ki, legalább is valami külügyi államtitkár azt nyilatkozta Londonban, hogy ezt a szabadsajtó ellenes önkénytörvényt lehet hogy végleg félreteszik, mert nagy viták vannak a Pártban. Na ja, meg sok önálló gondolkodó. Inkább a népszerűségük bezuhanása van, ettől törésvonalak az elvtársak között, mert egyik sem akar bukni. Bukjon a  másik, elvégre nekik nem értékeik vannak csak érdekeik.

Pedig a Dagadt már komolyan az őrület jeleit mutatja, mikor olyanokról delirál, hogy majd a fiainkat jól elviszik a háborúba, aztán koporsóban jönnek haza, a leprával meg a szifilisszel együtt, ha már egyszer Ukrajnából jön a kampányszagú világvége. Közben meg „Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa”, ami kissé világvége-ellenesnek hangzik.

De legalább az ellenzék csupa pszichopatából áll mint ez a Magyar Puzsér, meg a Róbert Péter, ja nekem se különösebben szimpatikus egyik se, de a felcsúti pártvezér és kancellárnál bárkit jobban tolerálnék. Sőt tolerálok is, mert az a hatalmi őrület, ami a nagyfőnökből és kis segédeiből sugárzik, az már régen túl van minden elfogadható viselkedésen.

Úgyhogy inkább keresek valami jó filmet, és írok arról, a tévesen "magyar közéletnek" nevezett hideg polgárháborús elmebajon már nemigen van mit kommentálni. Ennek ellenére nyilván megteszem ezentúl is, mert nem bírom ki, ennek ellenére egyre nagyobb az esélye annak, hogy itt még vagy tíz évig nem lesz meghatározó a normalitás. Ami izgalmas helyzet. Lenne, ha közben nem lenne iszonyú lehangoló.

Győztes oldalon áll

Még egy háború látszik kibontakozni a világban, csak hogy érezzük az élet sóját (súlyát?), Izrael támadta meg Iránt, ami várható volt, avagy tudtuk, csak nem sejtettük. Az aktuális arab-izraeli konfliktusok is 1948-ig, Izrael állam létrejöttéig nyúlnak vissza, úgyhogy a zsidóké az egyetlen ismert állam, ami eddigi teljes történelmében gyakorlatilag folyamatosan hadiállapotban állt. (Mellékszál, de az Iránnal fennálló konfliktus nem szorosan „arab-izraeli“, mert az irániak túlnyomórészt perzsák, de hát ők is egy „iszlám köztársaság“, úgyhogy e tekintetben mindegy is.)

Mostanában meg lehetett tudni, hogy Irán komolyan támogatja a Hamaszt, a palesztinok khm... terrorszervezet-jellegű, de Gázában legitim kiterjedését (miközben meg Izraelt konkrét háborús bűnökkel vádolt arcok vezetik, szóval itt az isten se tud igazságot tenni, legfeljebb ha tényleg létezik), Netanjahuék meg ezt előbb-utóbb katonailag fogják sérelmezni. Most megtették, erre Irán válaszcsap, és efféle ide-oda csapkodást hívja a szakirodalom háborúnak. (Amihez újabban már nem kellenek ilyen óvilági marhaságok, hogy „hadüzenet“, ezt Vlagyimir Valgyimirovics se táviratozta át Kijevbe 2022-ben. Bezzeg Magyarország igazán lovagias volt az utolsó háborújában, mikor is 1941-ben hadat üzent az USA-nak, az ismert eredménnyel. Erről van egy közkeletű vicc, de majd a végén szúrom ide.)

Tehát a nemzetközi helyzet fokozódik, az élet egy lapos torta, ami minket szeletel, én meg beleolvastam a kormányhitű sajtóba, hogy ennek a konfliktusnak a kapcsán mégis miért lelkesednek, illetve milyen alapon dicsérik fel a Dagadtat. Nem csalódtam, a Mandiner címlapja ezzel a címmel indít: 

„Izrael csapása Iránra: Orbán Viktor a győztes oldalon áll!“ (Áthúzás tőlem.)

Ja, a pártvezér és kancellár mindig a győztes oldalon áll, hisz saját világ- és konfliktusértelmezése szerint, minden meccs addig tart, míg ő nem győz. De ha mondjuk Trampli győz Amerikában, akkor is ő győz, vagy a sárgafejű véres bohóc neki, ez már csak retorikai kekeckedés.

Azt mondjuk nem merik leírni, hogy a jó oldalon áll, gondolom minimum két okból. Egyfelől a magyar széljobb (melynek vezérhajója már jó ideje a felcsútista szekta) tradicionálisan antiszemita, és az, hogy a Főnök jóban van Netanjahuval, erős kognitív disszonanciát okoz nekik, idegi alapon.  Másfelől meg ugye öndefiníciója szerint akkora kurva nagy békepárti ő, hogy igazából egy háborúban egyik oldalra se kellene, vagy szabadna állnia. (Mondhatni ölni tudna egy Béke Nobel-díjért!) Így most az van, hogy egyfelől béke, béke, csakis a béke, másfelől meg Harcosok Klubja, és haverkodés háborús bűnösökkel, szóval a mandineres propagandaipari szakmunkásoknak el kellett dönteniük, hogy mi lesz a narratíva? Már ha nem kapták meg időben a karmelitából a brossúrát. És azt találták ki, hogy álljon a győztes oldalon, mert a győzelem az mégiscsak jó.

Ezzel mindössze annyi a gond, hogy ez a konfliktus még épp hogy csak elkezdődött, ki tudja mennyire eszkalálódik, illetve ha majd egyszer valahogy lecsendesül (mert véget érni nem fog ez már a büdös életben), lehet-e majd egyáltalán győztest hirdetni. (Sokak szerint egy modern háborúnak már csak vesztesi lehetnek, csak van aki nagyobbat veszít, és van aki kisebbet.)

A Mandiner viszont már kihirdette Izraelt, persze tudja fene, ha később a dagadték összevesznek velük, lehet hogy utólag mindig is ellenük voltak, avagy tegnap óta mindig is Keletázsiával álltunk háborúban Eurázsia helyett. Csak hogy legyen megint egy utalás Orwell 1984-éből, ha már újra egyre aktuálisabb ez a regény. A tudatlanság erő elvtársak, a párthűség meg még erőbb!

p.s Szóval a vicc, ahol a magyar nagykövet bemegy a washingtoni külügyminisztériumba, 1941-ben és átadja a hadüzenetet, majd ez a beszélgetés zajlik le közte, és az amerikai illetékes közt:

- Mi az Önök államformája?

- Királyság.

- És ki a királyuk?

- Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.

- Ki a kormányzó?

- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.

- És van Önöknek tengerük?

- Az nincs.

- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?

- Nincs.

- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?

- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...

- Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?

- Nem, ők a szövetségeseink. 

A sablonosság forrása

Megnéztem az új Guy Ritchie-filmet, csak mert ez az új film Guy Ritchie-től, pedig várható volt, hogy a szokásos alkotói hullámvasútban most a lefelé sikítás jön. Mert a múltkori, A piszkos hadviselés minisztériuma elég jó lett (szigorúan szerintem főleg),  tehát a ritmus azt diktálja, hogy most valami megúszóst kellett jönni látnom.

És tényleg. Az ifjúság forrása egy dizni-kompatibilis Indiana Jones (jó, az eredeti is az, úgy nagyjából),  csak ez már 21. századian akciófilmes, sokkal pazarabb látvánnyal, meg kicsit több mint két órába belesűríti az összes Indiana Jones filmet. Van itt helyszínként Bangkok, London, Bécs, Egyiptom, vannak földön, víz alatt, a levegőben, már tényleg csak az hiányzott, hogy elmenjenek a Holdra, elvégre ott még vannak náci bázisok, és egy rendes indianás filmbe kellenek nácik.

És a főszereplő itt is egy régész, aki már csak volt, mert azóta profi műkincstolvaj, aki amolyan etikus hekker, mert - ha jól értettem - ő a végén visszaadja a cuccot a nagy múzeumoknak, a megtalálónak járó díjért, és szerinte ez egy win-win szituáció. A világutazó szélhámoskodás (ez nem „szélhámozás“ lenne helyesen?) amúgy családi vállalkozásban megy, a főférfi visszarángatja a bizniszbe válófélben lévő, múzeumi kurátor lánytestvérét is (meg annak a kölykét, muszájból) , aki a londoni National Galleryben kúrál, ahh... És Natalie Portman játssza, ő az egyetlen akit felismertem a főbb szereplők közül. A nem annyi főbbek közül meg a Tucccsit, a sztenlit.

És hogy mire is hajtanak, az nem nagy meglepetés, már ellövik a címben. Meg a végére kiderül, hogy az ifjúság forrása geci aljas egy hely, mert úgy fiatalít meg, hogy elszívja az életet abból, akit a legjobban szeretsz. (spoiler: A színtelen-szagtalan főgonosz magát szereti legjobban, így bele is döglik a forrásba, és múmiává aszalódik, ami adekvát, tekintettel arra, hogy a forrás a gízai nagy piramis alatt van. Azon a környéken már a náciknak is leolvadt az arca, mikor kinyitották a Frigyládát, mint az közismert.)

A film amúgy tényleg megúszós, annyi eredetiség van benne, mint bármelyik ócska sitcom tizedik évadában, Indiana Jones (A fene sem emlékszik a nevére, valamilyen Luke, nem színész a szerep, a művésznek a keresztneve sincs meg, talán John. John Walaki.) itt kicsit James Bondot is játszik, meg annak a paródiáját, mert rengeteg monyója van, röptében megdugná a főrivális csajt is, már amikor az nem akarja épp megölni.

Igazából Ritchie annyira túltolta a sablonosságot, hogy az már kissé szórakoztató, legalább is tegnap nekem teljesen bejött egy késő esti filmnek. Mikor már nem bírnék mit kezdeni Tarkovszkijjal, csak bambulnék valami látványosat, ami úgy szórakoztat, hogy közben nyugodtan bele is alhatok, nem veszítek vele sokat. Valójában a kamaradrámába keretezett szenvedéstörténeteket szeretem nézni (van abban valami felemelő, ha másoknak is rossz), de épp ezért azokat álmosan soha. Olyankor kell egy ilyen kreatív vizuális rágógumi, ami - mint általában egy rágógumi - nem jó semmire, nem laksz jól tőle, de addig is csinálsz valamit, amíg nem csinálsz semmit.

Meleg nemmagyarság

Azt olvastam a kormányhitű sajtómédiában, hogy a Fradiváros FTC fodbalvédője megvalósította minden magyar álmát. Mert a csávó ecuadori, az országa meg kiválogatta magát (vele együtt) a Fodbalvilág Bajnokságára. Beselejtezték magukat, és akkor ez lenne minden magyar álma. 

Basszus, én már megint nem vagyok magyar, nemhogy a legnagyobb álmom nem volt soha, hogy Ecuador kijusson a bajnokvilágságra, de még az se, hogy Agyarország. Már megint a pártvezér és kancellár hobbija lett a magyarságteljesítmény farokméregetése? Az már szart se ér, hogy még mindig tudom kívülről a Walesi bárdokat, és szeretem a nokedlit pörköltszafttal? 

Tudom, biztos az a baj, hogy de a szaftos nokedlit nálam azért előzi a bolognai spagetti, a szusi, meg a karfiol pakora szedercsatnival, szóval globalista egy rohadék lehetek, bár ez magamnak ritkán tűnik fel.

De legalább nem vagyok melegbuzi, illetve homo sapie... szexuális. Bár nyilván határeset lehetek, mert máig szeretem a Queent, és gyakran hallgatom mostanában is. Márpedig köztudott, hogy a homobuziság kulturális fejlődés útján terjed, ezért is kell betiltani a Prájdot. Márpedig Freddie Mercury éneklése nyilvánvalóan egy fertőző gócpont, csak az elmúlt pár évben többször megbuzultam már tőle, szerencsére másnapra ez mindig elmúlt. De a brüsszelita, szélsőbalos magyartalanságom az sajnos maradandó, illetve dehogy sajnos, ha már Hazaáruló a csillagjegyem (Vízöntő-Hazaáruló, hogy pontosabb legyek, esetleg Vízhaza-Áruöntő) akkor igazából örülök neki, csak ez se mindig tűnik fel.

Ja, a Prájdot azért is tiltották be a Dagadt szerint (így, múlt időben, ez már eldöntött dolog), mert az nem holmi polgári véleménynyilvánítás, csak egyszerűen egy parádé, arra meg semmi szükség, a szólásszabadság meg a gyülekezési jog az nem játék, az nem arra való, hogy az után parádézzanak emberek. Ez szerintem is nagyon így van igaznak lenni, ezért egyúttal javaslom betiltani a Szent Jobb Körmenetet, a  Forma-1-es pilótaparádékat, valamint a busójárást. Utóbbi amúgy is ijesztő lehet a gyermekek lelki fejlődésére, mikor bepálinkázott férfiak rémes maszkokban csujjogatnak hangosan, fényes nappal az utcán! Csinálják ezentúl otthon a négy fal között, vagy lovakkal a versenypályán!

Arra is biztos van valami közbe szerzés kiírva.

Akinek elmentek otthonról a démoni erők

„A gonosz erők itt vannak velünk, és van egy szellemvilág, ami nagyon is befolyásolni próbálja nemcsak a közéletet, de az egyes embert is. Ennek egy nagyon jelentős manifesztációja a kultúrharc is” 

(J.Zs. közhülye a Partizánban)

Most kicsit csúnyán fogok beszélni, azaz írni, vagyis fogalmazni, mikor Jeszenszky Zsoltot le fogom faszfejezni. (Nem lefejezni, szimbolikusan se, csak lefa... mindegy.) Illetve már meg is tettem, de indokoltan, mert hát ő az. Ami engem nem zavarna, ha otthon a négy fal között lenne orbitális faszfej (de tekintettel agresszív, vallásosnak beállított elmebajára, írhatom azt is, hogy oltári nagy FF), viszont az már nem járja, hogy mindezt nagy nyilvánosság előtt, folytatólagosan, és újabban a saját apja sérelmére teszi. Valaki állítsa már be a gyógyszereit, vagy tiltsa el az egyéb szerektől!

Mert ugye az van, hogy még a hónap legelején valami nemszázas háborodott alak egy kalapáccsal verte fejbe Jeszenszky Géza egykori külügyminisztert, és kis híján meg is ölte. Mire az ifjabb Jeszenszky közölte, hogy hát ja, erre lehetett számítani, hisz az apja évek óta a Sátánt szolgálja. (Ő meg a Dagadtat és fasiszta rezsimjét, csak e mellett még egy bunkó is.) Normális ember így nyilván nem beszél, pláne nem nyilvánosan, publicisztikákban meg jutyúbos interjúkban lesátánozva a faterját. Aki szerinte maga hívta be a démoni erőket az életébe, amik aztán végezni akartak vele.

DJ Jeszi ellenben krisztusi faszi, ő az angyali ufóenergiát karmikusan hívja le. A dílerét meg fel, hogy „...figyu haver, nem tudom mivel ütötted fel a múltkori kokómat, de azóta tisztára megvilágosodásom van tőle. Mondjuk erekcióm meg nincs, de Látó lettem baszki, igazi Látó! Fateromat se akarta kinyírni senki, a forma csak le akarta verni kalapáccsal a szarvait, mert ezt mondta neki a fejében a karma!“ Legalább is valahogy így képzelem, ennek mondjuk lenne, ha értelme nem is, de magyarázó ereje.

Ez kérem egy komoly, de egyelőre még diagnosztizálatlan téveszme, bennem meg felhorgad a kérdés, hogy de akkor a Vezér szektás követői közül vajon hányan vannak, akik igazából nem is a pártvezér és kancellárt követik, hanem a hangokat a fejükben? Már ha ténylegesen van különbség a kettő között... (Téveszme-1 vs. Téveszme-2?)

redbubble.com

Akad-é milyen?

Én végleg nem értem már tényleg, mi van ezekkel a tudósokkal? Főleg a biológusokkal. Tudóskodnak, tudóskodnak? Akadémikust játszanak akadémikusok? Na nehogy már! Ezek a sztálino-bolsevista szakbarbárok azt hiszik, hogy értik a világot, a Teremtés nagy művét, a mélyebb összefüggéseket, pedig nem ér szart se a tudásuk, egy igazi kormányhitű propagandistához képest, akiben a Hit munkál.

Ehhez képest a "Tudományos" "Akadémia" biológusainak volt képük kiadni valami nyilatkozatot vagy mit, hogy amit az Alaptörvénybe jogalkotott a Párt, az nem is úgy van, mert az ember nem csak férfi lehet vagy nő. Még jó, hogy abba ne kötöttek bele ezek a senkiháziak, hogy a mi volt a teremtés sorrendje, mondjuk ezt végül bele se vették az Alapkotmányba, csak mer' rendesek, és tekintettel vannak a hitetlen pogány gyaurokra is, őket majd egy másik törvényben ítélik kötél általi hittanórákra. 

A világ akarat és képzet, a tények menjenek a francba, a tudomány meg kussoljon laposan, mikor a 135 bátorak felcsútista komisszárból a Világszellem prófétál. Interszexualitás, transzszexualitás, mindenféle hülye nevű szindrómák meg genetika, ja persze. ahogy azt Móricka elképzeli, csak mert akadémikus. Nehogy már a nyúl vigye a spanyolviaszt! Vagy a vadász fingja a passzátpuskát...

Még szerencse, hogy ezeket a judeosztálinista akadémikuskákat taccsra tette az igazi sajtó. Vagy helyre, mindegy is. Mert írva vagyon, hogy valami isten a saját képmására férfinak és nőnek, fellebbezésnek helye nincs. Az ember vagy férfi, vagy nő,. aki ebbe a két kategóriába nem fér bele, az logikusan nem ember! Lehet állat, gomba vagy tárgy, de bármelyik is, feltétlenöl liberális. Mint a Mandiner egyik mélyen szántó kommentelője (tényleg, a "mélyen szántó" az egy nagy paraszt?) briliáns logikával és felettébb tudományosan kifejtette:

„A probléma mögött az áll, hogy a liberalizmus  szerint a Föld túlnépesedett a 8 milliárd lakos miatt, és ezért feljogosítva érzi magát ahhoz hogy különböző IMPOTENS dolgokat találjon  ki azért hogy ne szaporodjon az ember.

Leegyszerűsítve a liberális életmód áll abortuszból, impotens genderből, impotens LMBTQ-ból, és impotens homoszexualitásból, és kábítószerből.“

Világos beszéd, méltó az Arcosok Klubjához, ezek után nyilván kétség nem marad szárazon.

Aaannyira retró!

Fú enberek! Ki derült, hogy a Mesterséges AI is jó valamire, már túl azon, hogy ír nekem vázlatott egy-egy cikkhez, verset bárki stílusában, vagy a lusta egyetemistáknak komplett szemináriumi dolgozatot, kétes magyarsággal. (Nekem nem írt anno, mert még nem volt fel találva, mikor meg tanítottam, a hallgatóim még simán csak letöltötték a gúgölből a cuccot, csak én meg rájöttem, mert én már rátaláltam a gúgölre.)

Nade most. Tegnap egész este két dologgal foglalkoztam. Egyrészt görcsölt a gyomrom, ami nem volt nagy élmény, bár előtte az olajban úszó, durván fokhagymás padlizsán az igen, másrészt meg kamu Star Wars videókat néztem, amit AI Intelligenciával generáltak nézni, mindenféle stílusokban. A legnépszerűbbek, ahogy láttam, az 1950-es éveket idéző, szuperszínes technicolorral, nagy mellekkel, meg viccesen gagyi díszletekkel operáló darabok voltak, de az én kedvencem az lett, amelyik az 1930-as évek stílusában, erősen art deco látványhatásaal működött. Avagy hogy nézett volna ki a messzi-messzi galaxis fekete-fehérben, kábé Fritz Lang modorában, és sajnos csak alig több, mint másfél percben.

Na, pont erre jó az MI (vagy AI, vagy IA - amennyiben olaszul mesterséges, vagyis Intelligenza Artificiale, esetleg ИИ,  ami oroszul a Искусственный Интеллект), szóval egész esete lehet bámulni ezeket a videókat, és muszáj is, mert ki tudja, mikor nő túl rajtunk a mesterséges, és dönt úgy, hogy Terminátort már nem vicces retróban fogalmazza újra, hanem a valóságban.  Ja, és ha a bélcsavarodás amúgy sem hagyja aludni a lírai Én-t.

Szpészfák

Nemsoká most már tényleg biztosan megy megint magyar űrhajós a Nemzetközi Orbitális Keringő Izére, (rövidítve ISS, de az valami közel-keleti terrorszervezetnek hangzik), eddig alig néhányszor halasztották el a felkilövést (vagy kifel, tudja fene, a lövés biztos), mert erős a szél, szarul áll a dollár árfolyama, vagy Elon Musk egy hete végleg megőrült, és a NASA most az ő cégével, a Space X-el szervezné ezt a dolgot. Úgyhogy még mindig Simonyi az utolsó magyar az űrben, Amerikából, a Csárli, csak ő nem a jég duplaviszkivel, hanem informatikából gazdag.

Nem igazán értettem soha, miért kell felmenni Föld körüli pályára, az annyira nem a mélyűr, hogy nagyon nem. Az ISS  400-420 km magasságban kering (az még magasság, vagy már távolság?), ez kicsivel kevesebb mint egy Kaposvár-Debrecen út vonattal, bár gondolom gyorsabban oda lehet érni, ha már rakétával mennek. Viszont innen Debrecenbe nem kell szkafander, és lehet nyugodtan olvasni a vonaton, illetve lehetne, már ha egyáltalán lenne bármi dolgom Debrecenben. Egyelőre decemberben sincs, de oda meg időgép nem kell, csak némi türelem, nem mintha várnám.

Viszont rakéta. Már egyszer minimum idéztem a témában Kurt Vonnegutot, aki még 1972-ben publikált egy novellát, The Big Space Fuck címen (A nagy űrbebaszás), amiben egy saját korábbi megjegyzésére reflektált, még a hatvanas évekből, talán az Apollo-11 kapcsán.

Ás hát igen, a rakéta az mindig egy fallikus szimbóleum, ez van, de legalább a légkörön túli űrnek határozottan nincs vaginaalakja. (Már a Renault-emblémának se olyan nagyon...) Viszont kicsit sosem értettem, minek kell folyton embereket az űrbe kúrni, mikor még messze se mennek, egy Holdutazás az még csak-csak, vagy majd a Mars, de keringeni egy műhold is tud, meg méréseket végezni, még szerencse, hogy nem sok gőzöm van az űrkutatáshoz. Biztos valami olyasmi ez is, mint a hegymászás, hogy ott a hegy, felkell rá menni, csak mert ott van. Vagy ilyen lehetett a hajózás anno, hogy ott tenger, mi itt vagyunk a partján, nézzük már meg, van-e egyáltalán másik partja, ha elindulunk így egyenesen.

De én nem vagyok egy felfedező típus, valójában a Teszkóig se megyek el, mert van egy Aldi a sarkon, és utazni is úgy szerettem régebben, hogy sokszor visszajártam ugyanoda. És a korral már ez is megkopik, úgyhogy az űr meg én az kettő (jó, magamban érzek néha némi vákuumot), a  minap kis híján megnéztem egy újabb Star Trek-filmet, de tíz perc utánn rájöttem, hogy már a felvezetése se érdekel.

Viszont hallottam valahol valami hirdetést, hogy a tévesen "közmédiának" nevezett állami propagandacsatornák, majd élőben közvetítik jól a felkilövést, de nem csak a tévében, a rádióban is. Képzelem azt a feszült, izgalomtól átitatott közvetítést, hogy kedves hallgatóink, egy kurva nagy rakéta ágaskodik az égnek, állítólag alig másfél óra, és füstölni fog az alja, aztán lángcsóvázni és huss... 

A husst majd egyenesen kapcsoljuk, az űrkilövő központállványról, aztán egyperces hírek a brüsszeli migránshordákról, és máris jövünk vissza a lottószámokkal!

Legalábbis így képzelem. A tévében meg kis ablakban mutatják majd a sarokban, ahogy megy fölfelé a kilőtt űrizé, és közben a nagy képen egy motorolaj-reklám,  aztán majd megrázó migránsos felvételek. Texasból.

p.s. Ja tényleg... És az űrszörnyek? Azokkal már senki sem foglalkozik félni?

Nem értem az elemzést, csak szeretem

Én ezt már nem értem, ezt a világot. Akkor most nem leszünk elég szuterének ahhoz, hogy átlátható legyen, melyik külföldről támogatott maffiának kell huszonötszörös pénzért kussolnia az ukrán médiában? Vagy miről is szólt az a remek söralátét, ami benyújtottak, hogy a 135 bátorak majd megszavazza? Volt valami, hogy elveszik az egy százalékot azoktól, akik feketék lesznek a listán, de csak ha a Hivatal szerint is kaptak öt dollárt egy floridai nyugdíjastól, visszamenőlegesen.

De ez a törvényes remekmű, amit őszre halasztottak jogalkotni, ez nyilván csak nekem zavaros, egy Parlamenti Képviselő, pláne ha keresztényfelcsútista biztos érti, hisz benyújtja, nem is kérdez, de megszavazza, mert valami furcsa okból mindig pont az a véleménye, amit a Nagyon Főnök utasításba parancsol. Ez már a magasabb politika, a haladó szint, mondhatni a politika művészete, tudománya, vallása és megszavazóshow-ja, én ehhez kevés vagyok. Nem is indultam soha semmilyen választáson, bár egyszer majdnem voltam lakógyűlésen (pont akkor értem haza a boltból), és többször is kis híján szavaztam a választásokon, csak nem tudtam milyen számra kell küldeni az SMS-t. Szóval ideológiailag nem vagyok elég képeztt, hogy értsem a magasabb szempontokat, én letudnám, a Háttérhatlommal, azt' annyi.

Valaki föl is vetette, hogy le kéne már állni az összeesküvés-elméletekkel, mert vannak elméletek, ez kétségtelen (például, hogy a kacsacsőrű emlős azért néz ki olyan hülyén, mert két lap összeragadt a Teremtés Könyvében), meg vannak összeesküvések is, csak azok mögött nem elmélet van, hanem érdek. Ez amúgy biztos jelent valamit, de az illető azt is hozzátette, hogy ilyen összeesküvés-elméletekkel nem lehet értelmezni a közpolitikát, és bár magam nem vagyok a haladó szinten a témában, de annyi leesett, hogy a "közpolitika" az értelmetlen. Mert ugye van-e magánpolitika-e? Na ugye!

Úgyhogy nálam népszokás hallgatni a mindenféle alakú politikai elemzőket (elvégre én nép vagyok, aki szokott szokni), akik elmagyarázzák, hogy egyrészt a másrészt is számít, ugyanakkor pedig elsősorban a lényegre kell koncentrálni, leginkább fókuszálva. Mert a folyamatok egyértelműen irányba mutatnak, a trendek pedig tendenciák mentén alakulnak, de senki nem képes ma megmondani, hogy mi lesz tegnap, főleg mióta már a múlt sem a régi. De a mintázatok alakzatokba rendeződnek, ez elég világos, 

Egyértelmű beszéd, de én ehhez képest még mindig nem értem, hogy akkor hogyan fogják védeni az átlátható szuveníreket? És egyáltalán, kell-e egyáltalán? Úgy értem, egy hógömb, vagy egy üvegdelfin a könyvespolcon, az tényleg ennyire fontos, hogy teljesen szét kell elemezni? Mondjuk hógömböt már törtem össze véletlenül, szóval lehet. Biztos az volt a gond, hogy akkoriban nem néztem olvasni elég politikai közelemzéseket.

A szépség halott, legalább is előbb-utóbb

Megnéztem a minap a Maria című mozgóképet, ami Maria Callas (szül. Kalász Mária) operahírű világénekesnő életének utolsó pár napjáról szól. Magány, indokolt nosztalgia, gyógyszerfüggőség, hallucinált érdeklődők, szóval lehangoló egy darab, de közben meg kiderül belőle, hogy Angelina Jolie egy színésznő. Úgy értem nem csak egy mások által szexinek mondott celeb-bébi, tud ő művészi lenni, ha akar, bár eddig nem túl gyakran akart.

Minden esetre a film egy trilógia záródarabja, Pablo Larraín chilei rendező elkövetésében, aki korábban már csinált filmet Diana hercegné meg Jackie Kennedy (ez esetben inkább Onassis) élete végéről is, úgyhogy most (tavaly) elvileg Callassal zárult a „nők akik mindjárt meghalnak“ sorozata. (Jut eszembe, azzal a bizonyos Onassis-szal még Callasnak is volt afférja, nyilván csak azért, hogy később legyen ezzel keretes szerkezete a trilógiának.)

De hogy mindez miért érdekes a nagyérdeműnek, már túl azon, hogy a híres emberek híresen halnak meg, ha nem is mindig különlegesen, de a haláluk az hír (azt a hét- meg a nyolcszentségit neki!), nos ezzel kapcsolatban többféle hipotézisem is akad:

- A halál minden esetben érdekes, mert félünk tőle, tehát. A hírességek halála meg érdekesség a négyzeten, hogy jé, ezek is szoktak ilyet? (Én ötévesen el sem tudtam képezlni hogy cuki kislányok a nagycsoportban pont olyan barnát és büdöset kakálnak, mint mi, fiúk. Az lehetetlennek tűnt, bár nem volt ötletem hogy akkor mit termelnek helyette, leginkább arra jutottam, hogy semmit. A lányok olyat nem csinálnak...)

- Legszebb öröm a kár. Avagy dögöljön meg a szomszéd fűje mindig zöldebb is! Izé... tehene? Az mondjuk pont füvet eszik legelni. De szóval ha  már fényesebb jómódban telt az élete a mocsadéknak, akkor legalább lássuk kimúlni, csak hogy meglegyen az egyensúly illúziója a világban.

- És az előbbi általánosítása, miszerint a bálványok imádásánál csak a bálványok ledöntését bírjuk jobban. A szépség az igazság átcsillogása az anyagon, mondta egy Kant nevű német, állítólag filozófus, vagy mi,  de a szépség valójában az idealizálás kultuszának végterméke. Van valami, ami nekünk szerintünk nincs is, vagy nem elég, így miközben a szépség halálával együttérzünk, azért van bennünk egy kis elégtétel is. Hogy lám, őt is eléri a vég, a gazdagok  és híresek és szépek is mulandók. És nem sokkal a halála után már a szépség is rémesen fest. Vagy mutat.

Egyesek szerint van ennél egyszerűbb megfejtés is, azaz hogy vannak akik rajonganak ezekért a sztárokért, a rajongás meg olyan, hogy kis híján már szeretik őket (ha már a kutya se, szegénykéket), az meg a gyászmunka része a rajongott arc elvesztése után, hogy megnézi filmen az utolsó napjait.

Nem tudom, én sosem gyászoltam egyetlen hírességet sem, mondjuk rajongó se nagyon voltam. Az egyetlen kivétel a Queen volt, de Freddie Mercury halálát is csak sajnáltam, hogy akkor nem lesz több olyan zseniális album, mint az utolsó, az Innuendo. De Mercury szerintem egy rémes, nárcisztikus alak lehetett, legalább is ilyen volt a nyilvános perszónája, azon meg nem volt mit szeretnem. Ettől persze megnéznék egy filmet az utolsó hónapjairól, de csak a lehetséges dokumentumértéke miatt...

Dokumentumérték. Hogyhogy ez eddig nem jutott eszembe?

A pánikba esés szétesés

Aszongya a pártvezér és kancellár a Védelmi Operatörzstanács vagy minek az ülése után, hogy "Az amerikai béketörekvések ellenére Ukrajna nem kifelé, hanem befelé megy a háborúba". Ja igen, az amerikai béketörekvések minden kedden délután, és rendszerint csütörtökönként egész nap igen erősek, a többi napon Trampli Donáld vagy golfozik, vagy később elhalasztott vámokat emel.

Ezért van az, hogy a brüsszeli bürokraták a háború folytatása mellet dönthettek, hiszen ha a sárgafejű amerikai elnök nem ér rá, mert megjött az új kifestőkönyve, de nem éri el az illetékes tanácsadóját, aki tudja, melyik szín a bíbor, akkor a brüsszeli bürokraták összeülnek valahol Amszterdamban (konspiratíve, meg ott jobb a fű), és eldöntik, hogy nekik háború kell, valamint a több háború a jobb háború, és akkor ez már el is van döntve, elvégre nem azért bürokraták, hogy sokat szarozzanak, lepapírozzák és kész. Ennyi lenne egyetlen túlbővített mondatban a kortárs világpolitika, legalább is úgy képzelem ennyi lehet a világ egyik legtészelenök-alakúbb miniszterelnökének a fejében, aki már tényleg nem lát ki a saját téveszméi mögül, még szerencse, hogy nem is szeretne.

Úgyhogy azt is mondotta volt a Dagadt, hogy mi is befelé megyünk a háborúba. Részemről ezt se értem, eddig úgy tudtam, hogy háborúban állunk Brüsszellel, de most akkor vele megyünk befelé a másik háborúba? Ez ilyen mexikói felállás lesz, hogy vagyunk mi, vannak az ukránok meg van Brüsszel, és akkor mindenki pisztolyt tart a másik fejéhez? De akkor hol vannak az oroszok? Ja, velünk, együtt dübörgünk, mint az elefánt meg a kisegér. Izé, nagyegér, igen nagy egér. De ugye legalább Brüsszelt már kiutasítottuk Belgiumba, és nem valahol Szolnok és Kecskemét között van még mindig?

Amiket mostanában a felcsúti összehadovál, az őrület és nincs benne rendszer. De ilyen ez, a pánikban már őrület nélkül sincs rendszer, rajta meg ehhez képest hatalmasodik el mindkettő.

Bájosan rémes

Na, kellett nekem panaszkodnom, hogy hetek óta nem jött szembe semmi kulturális tartalom, ami igazán pofánvert volna. Erre ma délelőtt, odakint verőfényes napsütés, én meg idebent egy gyomorforgatóan durva testhorrort nézek, csak mert aktuális bemutató, nekem meg írnom kell valamiről, ha már hónap eleje van. Meg is írtam a kritikát A csúf mostohatestvér című nekidurvulásról, de nem nyilván nem szúrhatom ide, mert mindjárt már nem enyém a szerzői jog, a filmet meg nem moziban láttam, hanem valami videomegosztón. Ja, jut eszembe, utóbbi miatt nyugodtan, csakhogy tényleg pénzért írtam, és ha az ember már eladta a tehenét, nem tisztességes utólag még megfejni. vagy mi.

Úgyhogy saját szavaim helyett most csak saját szavaimmal: ez egy förtelmes, nézniisrossz, gusztustalanul remek film, ahol soha senki nem rántja félre a kamerát, mikor vésővel esnek a főszereplő orrának, vagy simán csak lemetéli a lábujjait. Mert ez itt a Hamupipőke kifordított változata, ahol a főszereplő Elvira,  a nem annyira gonosz, mint inkább akarnok und monomániás mostohanővér, aki nagyon akar magának egy herceget, pont azt amelyik meg a Pipőkét nézi ki magának a hamuból. Sült pogácsaként, vagy hogy kell ezt népmeseileg megaszondani.

Ennek érdekében pedig kész egyfajta Hiperbarbivá plasztikáztatni magát, szerte széjjel, szanaszét a teljes testfelelületén, mondjuk mérsékelt sikerrel. De ha valami nem sikerül, akkor jön a következő fúrás-faragás-szeletelés, aztán hátha. Mert van a fejében egy ilyen kis baszakodás, hogy mégis miként kell kinéznie egy hercegnének, elvégre a külső számít mindenek felett, mondjuk esetében nyilván azért, mert belül kissé üres, ettől butácska, de hívhatjuk naivnak is. Pedig áldozat, a mesebeli szépségipar áldozata.

Apropó mesebeli: a látvány csaknem tökéletes, gyakorlatilag a világ összes mesefilmjéből és operettjéből összeollózott, csakhogy tényleg ne tudjuk, hol és mikor játszódik, gondolom, hogy elég általános legyen a tanulság. Hogy az mi, azt nem tudom, szerintem valami olyasmi, hogy a szépség belülről fakad, de aki belül üres, annak már mindegy, abból a plasztikai sebészek se tudnak világszép királykisasszonyt fotosoppolni, legfeljebb egy kanapé fülé akasztható a gótikus festményt.

Miközben a főszereplő csaj elég helyes, csak nem hiszi el magáról (mert ugye egy üresfejű naiva), és mkivel nincs önbizalma, bármire képes. Miközben Pipőke meg egy elég autonóm arc, autonómabb, mint az eredeti mesében, ahol azért lányos zavarában elhagyja a cipőjét, meg mire hazaér tökre tökszagú haja. Vagy egér. De legalább ott se kavar törpékkel a bányából.

Amúgy a kritikát valahogy úgy kezdtem, hogy gyerekkorunk meséi közül túl sok a horror, különösen, ha a Grimm-testvérek az elkövetők. (Mondjuk ők nem is kimondottan gyerekmesének szánták a rémtörténeteiket,  mint ezt itt, vagy a Piroska farkát.) Úgyhogy ez a műegész se csinál mást, mint viktoriánus hangulatú  mesedíszletek közt, de komolyan veszi az alaptörténetet, mondhatni egyfajta dramaturgiai realizmus keretrendszerében, és akkor az lesz belőle ami, egy testhorror. (David Cronenberg filmjei megvannak valakinek?) Amit nézni rossz, csak nemigen lehet nem nézni. Olyan ez mint a rendes dél-indiai csatni, ami olyan csípős, hogy nem lehet megenni, de olyan édes, hogy nem lehet abbahagyni.

Mindegy, gyomor- helyett enyhe lélekrontásom van tőle, megyek is rosszat álmodni.

Miért nem írok mit?

Na jó, ne múljon el a május egy utolsó bejegyzés nélkül. Csak az volt, ha jól látom az elmúlt három hétben, hogy nagyon nem volt kedvem írni. Most sincs. Valahogy nem jött szeme semmi olyan kulturális dolog, mondhatni pozitív inger, amiért lelkesedtem a volna, a közéletről meg már egyszerűen nincs mit mondanom. Mármint olyasmit, amit mostanában el ne mondtak volna rengetegen, rengetegszer.

Igen ez az eddigi legitim önkényuralom már egyre kevésbé legitim. Arról van szó, hogy egyre kevesebb alattvaló hajlandó önként engedelmeskedni neki, és minél inkább alattvalónak nézni a Dagadt rezsimje az embereket, annál kevesebben. Ettől persze a pártvezér és kancellár idegállapotba kerül, és egyre inkább alattvalóként akar bánni az istenadta néppel. (Nem mintha eddig nem ez lett volna a fő csapásirány.)

Így aztán ó maga a Harcosok Klubja, és ha valaki olvasta a regényt és/vagy látta a filmet, annak megvan, hogy a főszereplő, a Klub alapítója és vezére nem ketten vannak, ő egy személyben egy skizofrén pszichopata, egy kiégett yuppie, aki a végén átmegy terroristába. Ez lenne a felcsúti? Innen gratulálhatunk a kreatív és nem kevésbé önleleplező névválasztáshoz.

(Ja, két kérdés:

- Azzal most mégis mi a fasz lett, hogy a Klub első szabálya: Nem beszélünk a klubról? Pláne nem rendezünk agresszívan kiabálós lézersót, heccelő jelleggel, egy MLM-es edénybemutató kulturális színvonala alatt kicsivel.

- A filmben Brad Pitt, aki persze Edward Norton, zsírleszívó-klinikákról lop emberi zsírt, és szappant főz belőle. Ez ugye nem túl burkolt utalás a nácikra, tessék mondani, ebbe is bele teccettek gondolni?)

A rezsim ki akarja nyírni a tőle független nyilvánosságot. Oké, már minimum tíz éve ki akarja, csak eddig kisebb lépésekben melegítette a vizet a békák alatt, akik  vagyunk, de most lángszóróval akar a bogrács alá gyújtani. És ja, ez ellen fel kell szólalni, csak egyrészt nehéz úgy, hogy az ne dühös bazmegelésbe fulladjon, másrészt meg mint fentebb, elég sokan megtették. A bazmegeléses verziót is. 

Így aztán az a kissé paradox helyzet áll elő, hogy bár pozitívum lehet, ha minél többen állnak ki a felháborodásukkal, ugyanakkor egy hatszázhuszadik jelentéktelen blogposzttól (mint ez itt) lehet hogy csak a zaj lesz nagyobb, de nem a ellenvélemény erősebb. Tudja fene...

Szóval arról akartam írni, hogy mostanában miért nem írtam, erre írtam, ebben is érzek önellentmondást, miszerint megírtam, mit nem akartam már külön megírni. De hát ilyen ez a popszakma...

p.s. Némi fontolás után (meghánytam magamban, mint Fülig Jimmy), szerintem írom tovább ezt a blogot, legfeljebb ritkábban lesz új anyag, az ismétléseket meg lehet  tizenévre visszamenőleg olvasni. Heti néhányra gondolok, aztán meglátjuk. Ha elkap a lendület (elvégre íráskényszeres vagyok) lehet sűrűbb is, de hogy ez itt nem lesz, olyan szerintem nem lesz. Elvégre miért is mászik Kirk kapitány hegyet?

Borkult

„Drámai veszélyben az örökségünk, melyet Ferenc pápa a legszentebb dolognak nevezett Magyarországon“ - kiabálta minap címlapon az Index, nekem meg hányingerem van, pedig nem is vagyok másnapos. Mert a fehér ruhás bácsi képével összepápázott cikk valójában a  magyar borról szól, hogy a Dagadt kinevezett egy korábbi szar műsorvezetőt, bizonyos Rókusfalvyt kormánybiztosnak, hogy most akkor a piakultúra a cél. Energiaitalt már csak személyivel vehet az, aki elég fiatalosan fest, egy spangliért lecsukhatnak, de „ bor elsősorban kultúra, nem pedig alkohol”. Anyátok hogy van?

A bor elsősorban alkohol, és bár Charles Baudelaire arra bíztat, hogy rúgjunk be, akár költészettel is, de közben azért a bebaszás  rendszerint inkább borral kezdődik, a vers meg csak a ráadás. Legalább is az én szubkultúráimban ez valahogy így működött. Nem az ízéért ittuk a bármit, vagy meg hogy micsoda kultúrája van, Krisztus vére szóba se került, minket a hatása érdekelt, alkoholba oldottuk a szorongást, mint az emberiség egy igen nagy része.

És ekkor ez a Rókavári vagy ki, azon görcsöl, hogy a Z generációsok magasról tesznek a felhúzott orrú lögybölésre, dehát arra Lajos bácsi is magasról tesz a harmadik nagyfröccsét

fogyasztva.

"A bor több mint ital – mesél tovább a borvilág diplomatája.“ Ja, kábszer, kapudrog a pálinkához, ami a legkeményebb kábszi, és akkor azt most nem üldözni kell? De olyan nagyon, tűzön-vízen, erdőn-mezőn, feketén fehéren, ahogy azt a kábszerügyi kormányzati főfarok is mondta, hogy a drog rossz ééértem??? Nincs könnyű drog  csak drog van, ééértem??? (Azzal a South Park-os fazonnal kell ezt vokálisan elképzelni.) Most meg borkultúráznak.  A kultúr életbe már, tiltsanak be minden tudatmódosítót, azt' jónapot!

De akkor a bort is. Meg a szerelmet, a verseket, meg fodbalszurkolást is! Mindent, a zenét is, és legyen a világ egyetlen nagy pártgyűlés-összeszerelő üzem, mert a tudatod az államot illeti meg, úgyhogy csak ne akard módosítgatni!

De csak ez a képmutató hőbörgés megy, hogy a főnök szereti a páleszt meg a szalonnát, ezek tehát egyfelől alapvető élelmiszerek, másfelől meg nemzeti izék. Ja, és a bor kultúra, csak az a gáz, hogy akkor mondjuk az LSD, az még kultúrább!

De mi ez a drámaiság?

Viszkikultúrát most!

Békeköltség és harcvetés

„Háborúellenes költségvetést” nyújtott be Nagy Márton az Országgyűlésnek. Ez a lángosképű csávó, aki valami fatális félreértés  miatt gazdasági miniszter nálunk (nálam is, pedig én a lépcsőházba se engedném be) arról híres, hogy ha megjósol valamely gazdasági trendet, abból nemigen lesz semmi, de ha biztosra veszi, akkor az ellenkezője már tuti. (Elvégre korábbi mestere, a lassan szökésbe kerülő M. György is megmondta, hogy a negatív növekedés is növekedés. Tiszta újbeszél, ha valami nagyon szar, az nem nagyon szar, hanem duplaplusznemjó!).

De jó ez a háborúellenes büdzsé, csak ismerve az eddigieket ez vagy háborúpárti lesz inkább, vagy békeoppozíciós. Bár a jelzőkkel bánni tudni kell, nekem például van koleszterinmentes telefonom, hipoallergén elképzelésem a világvégéről, gluténmentes aszpirinem, multifokális félcipőm és antiszemita szomszédom. De egyik se háborúellen, ahhoz már költségvetésnek kell lenni. Összetákolt költségvetésnek, aminél az időben tákolás igen fontos!

Mert az idei költségvetés nagyjából már összeomlott, azzal nincs mit kezdeni, úgyhogy ha Miniszter Elvtárs költséget akar vetni, csinál egyet a jövő évre. Az innentől legalább tíz hónapig kitart, és ráérnek majd 2026 márciusában nézni, hogy, oké akkor megvolt az éves hiány, de mi lesz ez után? A végén még kölcsön kell kérnünk egy ki hiányt Kínától, hogy legyen miből túlkölteni az gyerektelen anyák ingyensörére is. de hiányt piaci kamatra venni az nehéz dió vagy kemény ügy, vagy valami hasonló.

Még szerencse, hogy ettől a költségvetéstől majd jól nem lesz végre háború! Az ideit még „békeköltségvetésként“ reklámozták, és ugye béke van, ezt mindenki látja, tehát jövőre már ideje lesz a háboúelleninek, hogy béke is maradjon. Ennek érdekében például csak olyan uniós forrásokkal kalkulál, amik nem jelentenek kockázatot. mert ha a zunió pénzet küld... Az Veszélyes! (Ezzel most beismerik, hogy úgyis ellopnák?) Egyébként is, a Zunióval háborúban állunk, tehát csak óvatosan az ellenük költségvetéssel, a végén még miattuk, meg a pénzük miatt nem lesz elég béke, és akkor itt a szomszéd Béke utcát is át kell majd nevezni Háborúellenes utcára. Vagy Békeharcra?

Pá-pá

Ma van a Nagy Népi Összpápázás célegyenesbe fordulása, mert összeáll a Konklávé Boyz, ilyenkor van, hogy a pápázó választóbíborosok enklávét tartanak, érdekes módon nem Pápán. Az enklávé az geometriailga egy ilyen síkidom, főleg szögekkel, és Michelangelo freskótta a plafonra, Vatikánkor. Erre emlékeznek a pápázók Rómában, mint a rómaiak, és zárt ajtók mögött eldöntik a lemeccselést, hogy ki legyen a főnök onnantól.

Akit maguk közül választanak, mert bár lehetne mást is, de minek, ha már ők ott vannak kéznél. Akkor a titoktartás, hogy nem tudni, pofozkodás is szok-e lenni ilyenkor, meg ötórai gabonapálinka, de én valamiféle Harcosok Klubjának képzelem, csak itt Brad Pitt helyett valami Szentlélek Úristent képzelik oda. Aztán aki nyer - és első szabályként nem beszél a Klubról - azt viccből Fehér Gandalfnak öltöztetik, és onnantól a világbékéről kell papolnia. Mondjuk pont mint egy szépségkirálynőnek (bár a pápák jellemzően nem szépek, és javarészt férfiak), csak ő tényleg pap, tehát a papolásban képzett és gyakorlott.

És állítólag az egész világ nagyon várja a lélegzett visszafojtást, hogy ki lesz a nyerő, én meg már megint nem vagyok a világ, mert nemhogy nem várom, de nem is érdekel. Például a hétvégi Forma-1 olyan későn volt, hogy meg se néztem, és ha azt nem láttam (pedig néha érdekel), akkor miért nézném meg, ahogy felszáll a fehér füst, mikor elégetik az előző Gandalfot?

És amúgy is, a Dalai Lámáknál ez sokkal egyszerűbb: A mostani a tizennegyedik, de hívei szerint ő volt az előző tizenhárom is, így nem kell sokat találgatni, ki lesz majd a tizenötödik? Ott arra lehet fogadni a bukmékereknél - tényleg, a book maker az most író vagy könyvkötő?), hol születik újjá, mikor találják végre meg, és hányat. Mármint nem abban az értelemben, hogy ténylegesen hányat, hanem hogy a kínai kormány állít-e ellenpápát, pontosabban Ellendalai Lámát, aki szerintük igazi lesz, de mi persze tudjuk, hogy ami kínai, az nem lehet eredeti. (Kivéve ha puskapor, papírsárkány vagy rizstészta.  Nagy falakat máshol is építettek.)

De ennyit Pápáról, ahol született már későbbi miniszterelnök is, a mostani parlamenti házmester, meg az egyik Rambo-film operatőre is!

Itt nem lesz konkáv enklávé (veol.hu)

Ahány karakter ez itt lent, szorozva 2,099737532808399-el

Pédia Viktória szerint:

A 4000 (négyezer) a 3999 és 4001 közötti természetes szám. Osztható számjegyeinek összegével, ezért Harshad-szám. Tízszögszám. Négyzetteljes szám, de nem teljes hatvány, ezért Achilles-szám.

Praktikus szám.

Egyetlen szám valódiosztó-összegeként áll elő, ez a 4064.

Világos, nem?

Egyébként szinte biztos, hogy a négyezredik évig, tehát a következő 1974 évben - elvégre a hetvenötödik már a négyezredik lesz, amúgy is 1974-ben születtem - szóval minimum kettő, maximum öt világvége várható, de az biztos, hogy ebből csak egyet csinálnak majd űrlények. A többi isteni igazságszolgáltatás. (És nem az űrlényeket nem Isten teremtette. Egyik isten se, azok tojásból keltek ki, vírus által, karmikusan, természetalatti módon.)

Ellenben Krisztus előtt időszámításunk 4000-ben még nem történt semmi érdekes, a sumérok bevándoroltak Mezopotámiába, és onnantól mezopotámok lettek, de ez mindegy, mert ékírással ugyanúgy hangzik mind a kettő. 

Valamint tudható még a címbéli számról:

- Havi négyezer pengő fix-szel, húsz ember könnyen viccel.

- Tőlem épp majdnem pontosan 4000 kilométerre van Tyumeny, Szibéria első orosz alapítású városa. Több mint félmillió lakos, valamint sok olaj és földgáz van ott, meg gondolom diktatúra, ha már orosz most is.

- 4000 méteres síkfutás nincs (bár nem tilos pont ennyit futni), egyszer viszont, az 1900-as párizsi olimpián volt négyezres akadályfutás, a későbbi háromezres helyett. (Egy John Rimmer nevű amerikai nyert.)

- A 4000 fokos láz tízezer százalékkal veszélyesebb a negyven fokosnál, pedig már azt se viseli jól az influenzavírus.

- 4000 angol fontért már vehetnék egy használt BMW 120d M Sport autót, gőzöm sincs, az milyen, de 12 éves, és 82 ezer mérföldet futott. Még szerencse, hogy nem tudok vezetni, és nincs rá pénzem, biztos drágán hozná ki a posta.

- Ez itt a blog négyezredik bejegyzése. Te jó ég, ennyit minek egyáltalán, mondjuk gombócból is se...

A Provokált

Vlagyimir Vlagyimirovics aztat nyilatkoztatta ki az ő saját állami médiájának a minap, hogy Oroszországnak minden szükséges ereje megvan ahhoz, hogy sikeresen befejezze az ukrajnai “különleges műveletet” nukleáris fegyverek bevetése nélkül, bárhogyan is provokálják erre.

Szegényke, mindig csak provokálják, provokálják, még szerencse hogy nem hagyja magát. legalább is mióta legutóbb hagyta magát beleprovokálni ebbe a háborúba, amit egyáltalán nem szeretett volna, ő csakis a békéért harcol. És persze eszébe jut néha, álmatlan tavaszi éjjelen, hogy végül is a békét egy jó kis atombombával is el lehet érni...

- Gondoljunk csak bele - morfondírozik Vologya bácsi - a jenkik is megbombázták Hirosimát, a biztonság kedvéért Nagaszakit, és béke lett? Mint a huzat! A japán császár még azt is hajlandó volt tőle belemondani a nyilvánosságba, hogy igazából ő nem is egy isten.

Az mondjuk nem elhanyagolható tény, hogy 1945-ben még csak az amerikaiaknak volt használható atomfegyvere, és azóta ez már kicsit máshogy van. De nem úgy, hogy most csak az oroszoknak, úgyhogy önmérséklet kérdése, visszaküldenek-e egy-két renitens országot a pattintott kőkorszakba, hanem már a hidegháború eleje óta a kölcsönös elrettentés miatt nem nyomják meg a nagy piros gombokat sehol, akkor se ha az elnök/főtitkár meg vezértábornokai idegesek, részegek, vagy be vannak tojva.

times.newsprints.co.uk

Szóval Putyin elvtárs fenyegetőzhet (a Medvegyev nevű kesztyűsbábja szokott is, nála tényleg véralkoholszint függvénye a világháború közelsége), hogy kést tart a Nyugat torkához, de az ő torkán is kés van. (Pisztollyal és egy tetszőleges harmadik féllel ez lenne a klasszikus mexikói felállás, ahol elég ha egyvalaki meghúzza a ravaszt, és mindenki megdöglik.)

Van viszont itt ez a kis terrorista affér India és Pakisztán között, amik két másik atomhatalom, és ott a főnököknek tényleg kölcsönösen rezeg a fejük a gondolattól, a másik félre nézve, hogy atomot nekik! És nem azt értik alatta, hogy küldenek a szomszéd ország vezetőinek egy kókuszos édességet, csak mert végső soron azok is atomokból vannak. Sőt elektronokból, protonokból, aztán kvarkokból, meg egyéb ilyen szubatomi és szub-szub dolgokból!

Valószínűleg ők sem akarják kiirtani egymást, de speciel egy atomháború pont ott, a szubkontinensen most esélyesebb, mint egy gombafelhő Kijev felett. Ami nem egy biztató perspektíva persze, pláne mert valamekkora esélye az utóbbinak is van. Még jó hogy VV Putyin bölcs és nagy a békevágya, bár a Nobel-díjra azért nem számítanék a helyébe, örüljön hogy nem kerül nemzetközi törvényszék elé.

Vagy alva

Kiült a személyiségemre a tavaszi fáradtság, amit igazából fáraccságnak kell írnom, mert a másik változat a hejesirás „szóelemzés“ című elvéből adódik, amihez nyilván fáratt vagyok. Mintha legalább is csináltam volna valamit a télen, hogy pont tavaszra kell elfáradnom. Új hobbim az alvás, félálom körtettel, valamint a nincs is jobb mint a döglés, a hátam mögötti hosszú hétvégén például szinte semmit nem csináltam, és abban fárattam el.

Írnom kellett volna, az be volt tervezve, de egy-egy mosogatás annyira megviselt, hogy inkább meggyanúsítottam a tudatalattim, miszerint fogalmazásgátlót kevert a reggeli kávémba, csak nem vettem észre. (A mosogatás egyébként is rémes, néha több tányér, meg egy serpenyő is felgyűlik, meg egy bögre, hát ki bírja ezt idegekkel?) De írni nagyon-nagyon fárasztónak tűnt hirtelen, már túl azon, hogy nyilván felesleges, és marhaság, és minek. Ilyen korábban csak akkor volt, mikor el kellett utaznom több napra is, pláne külföldre és főleg repülővel. Pár nappal korábban elkezdtem túl fáradt lenni ahhoz, hogy elinduljak, és nagyjából a pokolba kívántam az egész tortúrát. Aztán aludtam a vonaton, aludtam a repülőn, aludtam séta közben nyitott szemmel, míg csak élvezhetővé nem aludtam egy-egy utat.

Az igazi fáradtság állítólag az, mikor az ember elalszik zuhanyzás közben. Nagyon ritkán zuhanyozom, én a kádban tes(t)pedős fajta vagyok, de a kádban sosem alszom el, vagy ha igen, azt álmodom, hogy ébren vagyok, és végül is minden fejben dől el. De olyan már volt, hogy majdnem elaludtam a vécén, bár nem pont tavasszal, hanem késő este.

Szar lehet most érettségizni, nem is teszem (szerintem még érvényes az érettségim, bár a diplomáim lehet, hogy már lejártak, a személyim meg nemsoká), és nem is értem, miért ilyenkor kell? Nem lehetne mondjuk karácsony előtt? Aztán hátradőlni, rágyújtani egy bejglire, enni egy kis karácsonyfát, és bámulni ki az ember fejéből, hogy akkor most mi jön? Vízkereszt, vagy inkább amit akartunk?

Téli fáraccság nincs, csak téli depresszió van, annak meg úgyis mindegy, egy kis vizsgaidőszak már nem ront rajta sokat, magam is túléltem vagy kilenc ilyet, meg ugyanennyi nyárit, de tavasszal sosem vizsgáztam, nekem már az érettségi is nyárinak tűnt.

Most viszont este hétkor menetrendszerűen ásítozom, kilencig még kihúzom, mert van önérzetem, aztán megállapítom, hogy mára kiolvastam az internetet, egy nagyregényhez fáradt vagyok, a tévéműsor meg kritikán aluli, valamint hol a fenében van a teknős, és ennyi megállapítástól még tovább fáradok, úgyhogy. Megyek az ágyba, mert a reggel öt nem magától talál ébren, a telefonébresztő meg alva. Vagy hogy kell mondani az alvás írását abban a szerkezetben... Élve vagy alva, asszem akkor így.

Az ostorként használt tér-idő, no meg a kötélhúzás az Éggel

Mi  van akkor, ha az ember gyerekként egy UFO-s halálszektában (halálufó-kultuszban, ufókultusz-halálban), szóval egy ilyen, a hippiség, a vallási őrület és az öngyilkos hajlam határán egyensúlyozó közösségben szocializálódik, de aztán normális embernek próbálja gondolni magát? Csakhogy meghívót kap (ő meg a tesója) egy „Felemelkedésnek“ nevezett rituálrendezvényre, ahol most vagy öngyilkosok leszenek a szektatagok, és aztán jönnek az űrlények, vagy fordítva, de mindenképp valami bizarr elragadtatásra számít a néző, és nem alaptalanul.

Az egyik tesó nem is menne, részéről örül, hogy már nincsenek benne ebben a kollektív pszichózisban, a másiknak meg szép emlékei vannak gyerekkorából, hogy milyen kedves emberek vannak ott, és most direkt videóüzennek nekik.

Na, itt kezdődik a 2017-es A végtelen, egy kellemesen elborult mondjuk hogy sci-fi, természetfelettivel, időhurokkal, miazmással.

És a két testvér elég hamar külön úton indul el. Justin, a szekptikus gyanakvó, de ő már régebben is csúnyákat mondott Árkádia Tábor futóbolondjairól, Aaron viszont jól érzi magát a régi környezetben, ami nyilván annyira mennyei egy hely, hogy a régi ismerősök bő tíz év alatt sem öregedtek egy percet sem. (Spoiler: többen azért nem, mert meghaltak. Valójában már többször is, és újra meg újra, mert ez valamiképp szórakoztatja a titokzatos, és nyilván nagyon galaktikus meg mindenfelé dimenzionális entitást, aki vagy akik intézik ezt az egészet. Az időhurok tényleg gyakori toposza a műfajnak, és benne van az az alapvető morális dilemma, hogy de mégis ki a fenének kell az örök élet, ha az abból áll, hogy rendszeresen meg kell halni, hogy aztán pár héttel vagy hónappal korábban folytatódjon/kezdődjön újra a ciklus? Vagy csak pár órával, mint az egyik fuguránál, akinek mindössze három óránként jön a halál meg az újjászületés, azaz neki három óra az élet, de az folyton, így például soha nem alszik, és  nem megy sehova. És még jól jár ahhoz képest, akinek öt másodperc a ciklusideje...)

És itt tényleg a végsőkig mennek az alkotók. Mert mindenkinek van saját örök ciklusa (ami azért maga a pokol) és minden időhurok abban csúcsosodik ki (fordul meg), hogy az illető meghal elhunyni az entitás által, de ez szerintük (na jó, egy részük szerint) nem akkora baj, mert a halál egy szent rituálé, aztán úgyis visszaugranak egy kezdőpontra. Hogy még jó sokszor haljanak meg, nagy szentségességükben, akár egy örökkévalóságig. Na de pár percenként elhalálozni?

creepyshake.com

És a film egyik pszichológiai felhorgadása éppen az, hogy mennyire kell már nyomorultnak lenni, mennyire kell utálni a saját életed, hogy ahhoz képest ez az örökélet-halál egy jó opció lehessen, mert legalább a régi haverokkal csinálod? És nyilván van olyan privát nyomorúság, amelynek ez tényleg alternatívája, legalább is az egyén számára, akinek már mindegy, csak élhessen egy kicsit sokszor, mielőtt gyakran meghal.

Persze az minden rendes teológiának nagy dilemmája, hogy akkor mi is van azzal az örökkévalósággal. Tényleg olyan remek dolog? És egyáltalán, mi számít annak? Igazából nem tudjuk elképzelni a végtelent, és bár elsőre az is jól hangozhat, hogy egy örökkévalóságig majd mennyei felhőkön legelészünk, de ez pont ekkora eséllyel lehet valamiféle rémálom. Ahol a nyomorult lélek egy borostyánba zárt szúnyog, aki pechjére élt, él, és élni fog, csak változtatni nem tud semmin. Brrr...

Szóval ez ilyen filozofikus sci-fi, minimál költségvetésű, kézműves termék (ezért is muszáj filozofikusnak lennie, hogy valami legyen benne, ha már nincsenek űrszörnyek, vagy világvége), valójában két arc, Justin Benson és Aaron Moorhead alkotása, akik írták, rendezték és főszereplik a cuccot. Ja, ők a filmbéli Justin és Aaron, milyen meglepő.

May the Five, without you

Ma van a Cinco de Mayo, ami elég rémesen hangzik. A Mayo az ugye majonéz a világ egy részén, a Cinco meg nyilván egeret jelent, szóval egyben majonézes egér. És mindez lenni a mehikói diaszpóra ünnepe főleg, a pueblai csata emléknapján. Nekem nem áll össze... (A Prawn Mayo szendvics az igen, az majonézes garnélarák, rozskenyérben. És Dr. Peppert kell inni hozzá, bár nem tudom, annak mikor van a napja.)

Arról Majonézes Egérnap mondjuk híres az Egyesült Amerikaiban, hogy olyankor nagyon sokat isznak a főleg mexikóiak (náluk x-el), alkoholos frissítőket elsősorban, bár könnyen lehet, hogy Szent Patrik napján is még többet, mikor azért kell berúgni a kaotikusoknak, mert Patrik nagy szegénységben halt meg állítólag, pedig templomot is épített. (Biztos ezért nem maradt pénze.) Szent Patrik napja viszont már márciusban elmúlt, Szent Bálint Valentiné meg még régebben, de őt legalább kifékezték, meg előtte csodákat tett (vagy kivégezték?), viszont az ő napján nem szoktak berúgni, csak akik épp nem szerelmesek, mert nekik akkor pont mindegy, és mindenképp rossz.

Tényleg nem értem az ünnepeket, a tegnapit még csak-csak, (May the Fourth be with you), meg is néztem egy egész epizódot az Andor című sorozatból, állítólag Endornak is ejtik, de akkor az hold az erdei macikkal, Star Wars az is, csak nem látom az összefüggést. A mostanában elterjed pápázással mondjuk igen, az a Benedek, a 16. Ratzinger, az tisztára hasonlított Palpatine-re, plusz uralkodó volt, ha nem is egy Galaktikus birodalomé, de ha a katolikus egyetemest jelent, akkor egy Univerzumálisé.

Ráadásul holnap van a Sárkányos Szentgyörgy, amit az angolok már megünnepeltek múlt hónapban, de a délszlávok csak most fogják, a kettő között meg ott van földrajzilag a Szent György-hegy a Balatonnál, ami a Badacsony kínai fröccsöntött változata, de nem tudom, hogy ott mikor ünnepelnek. És van-e köze Mehikóhoz, vagy csak x-el?

amazon.com

Ünnepi fogalmazás (hármas alá, amúgy)

ED-301/P, más néven Géza, szinte mágnesként vonzotta a bajt. Egy nap, miközben a Halálcsillag déli szárnyában teljesített szolgálatot, elgondolkodott rajta, egy gömb alakú űrállomásnak hogy lehet egyáltalán déli szárnya? (És van északi is, avagy ki dönti el, melyik fele van fent? És honnan nézve?) Épp egy fontosnak tűnő kávés missziót teljesített. A parancs világos volt: „Szerezz tíz kávét Vader Nagyúrnak. Fekete. Cukor nélkül. Hab nélkül. Kézremegés nélkül.”

 ED-301/P már az első kanyarban majdnem nekiment egy  droidnak, ami mélyen a szemmagassága alatt közlekedett. Kis rohadék hajszárító volt kerekekkel és beszédszintetizátorral, meg rémes modorral. Az a fajta, aki szerint minden biológiai lény puhány, akiknek ennie, meg üríteni kell, meg aludnia, ami maga a színtiszta időpazarlás, különösen akkor, ha lehet helyette naphosszat gurulni a folyosókon fel-alá. Főleg alá.

Géza (ha ideges volt, rendszeresen elfelejtette a rendszámát), nem is értette, hogy Vader páncéljába miért nincs beépített kávéfőző? Rajta még foltot se hagyna, ellenben ha ő magára önti, mehet lárvát bányászni a Stegosaurusra, mert a rohamosztagoknál fontos az elvágólagos megjelenés, a rossz szem-kéz koordináció, meg a folyamatos megfélemlítettség érzése. A klónokkal állítólag egyszerűbb volt, pontosabban nekik volt az, ők még valahogy értették egymást, de ő most itt mit kezdjen valami paraszttal, aki azt hitte, hogy robot lesz belőle, ha felhúzza a fehér páncélt, ehhez képest meg már szakaszparancsnok? A karbantartók, azok legalább ilyen műszaki emberek, jó hát nem mind humanoidok, de nem a seregben vannak, önálló vállalkozók. Úgyhogy nem kell hülye sisakban flangálniuk, ami nem félelmetes, de legalább rohadtul nem lehet kilátni belőle, ő a múltkor is majdnem ottmaradt, mikor lecsaptak arra a lázadó pizzériára a Gwendolin Bétán. A villanyszerelők meg közben bebasztak a kantinban, mélyen a Halálcsillag... szóval mélyén, biztonságban.

Tényleg, Vader nem eleve úgy fest, mint egy harcias-gyilkos kávéautomata? Ehhez képest velem hordatja a kávéját, pedig én komoly harcos vagyok, a második Birodalmi Kiskeresztemhez már csak az első hiányzik! Ez meg szereti ha kiszolgálják, mióta a főnöke megtiltotta neki az állomány fojtogatását, csak így tudja érztetni, hogy mégis ki a jani a házban.

És egyáltalán, miért iszik kávét? Nem intravénásan tolják fel tápanyagokkal? Szerintem szaglása sincs, szóval az illatával is mit kezdene? Lehet, hogy simán csak beszkenneli? - Géza 301/P (az ED-részlegből), kezdett értetlen és indulatos lenni egyszerre, ami rendszerint rossz kombináció. Rendszertelenül meg pláne.

drparsoncarson.wordpress.com

Mindegy, bement a tiszti kantinba, kért egy kanna kávét (az csak megvan tíz), aztán átvitte a parancsnoki cellához, és átadta az ajtóban álló őrnek. Az talán meglepetten nézett a kannára, a sisakban ugye nem látszik, az elfelhősödő tekintet, úgyhogy csak mionoton géphangon darálta:

„Ez mi a franc, és hol voltál eddig???“

„Kávé, ez volt a parancs, nem?“

„Nem, Vader Nagyúr egy 10 KiloVoltos impulzust rendelt, beragadt a lábszervója, újra kell indítani. Csak rá kellett volna dugnod a fali csatlakozóra, te barom!“

„De akkor miért volt külön kikötés, hogy fekete, meg hogy cukor nélkül?

„Hogy ne a piros aljzatba dugd az indítókábelt, mert az váltóáram, az agyonvágja azt is, ami megmaradt belőle. És persze hogy cukor nélkül, te cukroztál  már meg sztatikus feszültséget, baszod?“

„Hab nélkül?“

„Ja értem már, az a hülye protokoldroid. Előjegyezték dezintegrálásra, úgyhogy már mindenkit utál, és napok óta cseszik ki bárkivel, akinek parancsokat kell továbbítania. Mondjuk te se lennél nagyon barátságos, ha tudnád, hogy hét végén beolvasztanak...“

„A fenébe, miért is nem lettem inkább virágkötő? Régebben azt is tanítottak az Akadémián, igaz fénykardokkal metszették a rózsákat, de még mindig jobb az, mintha kinyír egy kiborg pszichopata, vagy a droidja, csak mert egzisztenciális válságban érzi magát valamelyik. És közben még valamilyen Erőről hadoválnak. Azt' ez a Vader meg rá se tudja dugni magát a konnektorra."“

Kívül

Azt olvasom egy nagyon komoly bulvárplatformon (tényleg komoly, a cikknek még szerzője is van!), hogy titkos CIA akták szerint két földönkívüli állomás is van a Földön. Nem egy, nem három, pont kettő! (Ez mondjuk legalább hír, két pápázás meg három magyarpéterezés között.)

Ámde: 

- Mitől titkosak azok az akták, amik aztán a bulvárrovatban landolnak? Vagy másképpen: miképp titkosak. Elvégre a kevésbé  népszerű, de létező összeesküvés-elméletek közé tartozik, hogy a Szíjájé, meg az Efbíáj, meg a Hasonlók eleve így szivárogtatnak, hogy filmekbe meg ócska tabloidokba teszik be a tényeket, hogy aztán az emberiséget ne érje teljesen váratlanul,  mikor megjönnek az inváziós anyahajók, és kiderül, hogy A Függetlenség Napja egy enyhén dramatizált dokumentumfilm.

(Aztán persze arról van szó, hogy mindenféle kretén, ufós projekt titkosítását egyszerűen feloldották, akkora kapufának bizonyult az ötlet, hogy „látnokokkal“ derítsék fel az esetleges idegen bázisokat. Szóval CIA illetékesei valamit szedtek, amit nem kellett volna, és ettől ötleteik jöttek. Most meg már lejöttek a szerről, csak a elvonási tüneteik miatt meg nyilvánossá teszik micsoda ostobaságokra költöttek pénzt, hát nem tudom, melyik változat a szimpatikusabb...)

- Meg egyáltalán, egy földönkívüli bázis hogy lehet a Földön? Ha kívüli? Ahhoz minimum a sztratoszférán túl kell lennie. Szóval ha idegen űrlények jönnek (rokon űrlények nyilván nem jöhetnek, azért űrök, és egyébként is, a helyesírás-ellenőrző javaslata szerint az űrlény az inkább őrlemény, fahéj vagy ilyesmi, gondolom), miért nem inkább a Holdon bázisolnak? És akkor a bázisuk nem földönkívüli, hanem Holdon belüli, vagy Holdon rajta lévői. És a Hold közismerten nem a Föld, hanem annak holdja, tehát mondhatni kívül van rajta, azaz rendelkezik a kívüliség szubsztanciális attribútumaival. Ez így szakszerű!

Nade a bulvár az bulvár (angolul Sunset, azt hiszem...), az nem szakszerű, hanem szenzációhajhász, de gyakran a hajhászásban is béna. Plusz mostanában a  bulvársajtó-média is sokat pápázik, ami biztos fontos, csak rohadt érdektelen, az életemre kábé akkora hatással van, hogy ki a pápa, minthogy mennyi cheddar-sajtot esznek Dél-Indiában.

Mondjuk egy földönkívüli pápában azért már lenne kraft.

Egyfelől és másrészt

Tegnapután-előtt hazafelé, azon gondolkodák, miket beszél ez az alak? Merugye: "A miniszterelnök szerint végelgyengülésre van ítélve az az ország, amelyben milliószám élnek olyan emberek, akik munka helyett ügyeskednek, kijátsszák a szabályokat, vagy éppen állami állásért kuncsorognak.“ Milliószám? Ennek tényleg elmentek otthonról, pontosabban nem lát ki a saját  buborékjából. Elvégre körülötte mindenki kurva gazdag, és állami milliárdokból gazdagodni szerinte amúgy is kemény munka, miközben nincs nagy véleménye a diplomáról, az egyetemről mint intézményről és egyáltalán, az értelmiségről. Ez az alak még mindig ott tart, mint jó páréve, mikor előadta, hogy de mégis az olajos bakancsú, overallos melósok az igazi emberek, nem ezek a monitor előtt görnyedő sápatagok.

Nos, először is. Ha magából indul ki, neki lehet hogy tényleg felesleges volt öt évet jogot tanulnia,  de én jóval később ugyanarra az egyetemre jártam (szerencsére nem jogra, mint az közismert), és szerintemmár az ő idejében sem az intézményben volt a hiba.

A világ meg olyan itt nyugaton (és ja, civilizációsan azok vagyunk, távol a tevepásztorkodástól, az olajsejkségtől, a pravoszlávizmustól, vagy a szumóbirkózástól), hogy eléggé posztindusztriális, avagy olajos bakancsú szakikra kisebb az igény, mint magasan képzett arcokra, akiknek fő sajátossága nem az, hogy fúde képzettek, hanem hogy képezhetők avagy tanulékonyak. Csak ahhoz, hogy valaki tanulékony legyen, tanulnia kell, mintegy jártassá válva a tanulásban.

Ámde a pártvezér és kancellár számára a tudás az a dörzsöltség, a józan paraszti, fineszes átbaszása  a másiknakj ő ennyit tanult az elmúlt harmincöt évben, mióta főállású politikusként dehogy ügyeskedik, dolgozik keményen, mint állat! (Elvégre az igazi jómunkásember minimum 24 órát dolgozik egy nap, plusz ha kell, még éjszaka is! Mint Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei: Közbeszereznek, közbe' szereznek, majdnem mindent gondosan lepapírozva, ha kell a jogba törvénykezve, parlamentárisan, mert bátorak és munkabíróak.)

- O -

Ezzel a bezzega  zénidőmbennel szemben a „mai fiatalok" ingyenélők akarnak lenni, főállású mihasznák, , ilyen online izékkel:

„- Modell vaok az instán.És te?

 - Katona a Call of Dutyban.“

Az ilyeneket rég be kellett volna zavarni valami katonai szakmunkásképzőbe, hazafias alapon, ott a legjobbaknak még éles kézigránát is leviheti a kezeit, ami után - mivel hősiesek voltak mintegy - meg van oldva az egész életük, mint rokkantnyugdíjasként. És nem kell ehhez influenszerkedni, meg beszólni a tüncikézéseken a Felcsútok Géniuszának, vagy Kakadu Miniszter Péterúrnak, meg nyilvánosan trágárkodni, hogy picsába, meg kurvaélet, rendes keresztény-konzervatív, polgári értelemben vett fiatal nem beszél így, bassza meg! Csend, rend, fegyelem, ez kell mindenkinek. Meg hogy flexeljen az esztergával, diplomás bölcsészkedés hejett!

Az igazi fiatalfias haza, pontosabban hazafias fiatal, az egyben a helyi fidelitász, meg a Szomszéd Vármegye Mozgalom, akinek már az óvodában is rovásírásos fősipán a jele, csajozni később a népdalkörben szok, de első szekszuális élményeit ministránsként szerzi, és titokban mindig is a Katolikus  Munkásegylet helyi titkáraként képzeli el a karriert. Belép  Haza Nem Eladó Mozgalomba (nem hát, a Haza árufeltöltő!), adója 98%-át a Pártnak ajánlja fel, és januárban is csak hazai paradicsomot meg mandarint vesz a boltban. Patrióta a véksőkig, míg rá nem jön, hogy az egy fodbalcsapat New England-ből. Ami ráadásul nem is fodbalt játszik, csak valami sisakban szaladgálást...

papaigabor.wordpress.com

Minden megoldás érdekli

A pártvezér és kancellár már úgy tolja a választási kampányt, mintha most vasárnap. Direkt hazapepül a világpolitikából, hogy Pilisszentszörnyetegen a lakósági fórum meglepetésvendége legyen, ahol addig Kakadu Péter lett volna a plakátarc, de így csak felszophatta a közönséget. (Ami egy bevett szakszó stand-upos körökben az előzenekarra.)

A Felcsútok Géniusza most épp előadná az emberarcú döbrögit, amitől furcsa rajzfilmfigura lesz belőle, hisz az igazi Döbrögi  már a vonatkozó rajzfilmben is egy karikatúra, aki csúf, de hülyén beszél, és a végén többször  megverik. Mondjuk ez a hármas így akár össze is jöhet dogdorminiszderelnö kúrnak, én vennék rá jegyet, csak adják ingyen, mert fizetni, ezeknek?

Most a többes szerepekkel próbál bravúroskodni a manézsban, egyszerre több tányért pörgetni, de úgy ám, hogy egyiken sincs sült kolbász, viszont közben előad egy zenebohóc-számot is. Jelszavai valának pedig:

- A nép egyszerű gyereke vagyok, gumicsizmás falusi csávó, a józan paraszti ész  a koleszterinszint mögött!

- Globális játékos vagyok, barátom Trampli a történelem főutcáján, misszióm a béke, ami már van is, csak még nem látszik! 

- Európa a lábaim előtt lever!

- Ötszáz évre előre látok, és minimum húsz évre előre tervezek, de hetente ám!

- Szerényen élek, minden rokonom milliárdos, már a fogorvosom is, de én nem, simán csak tehetséges emberekkel veszem körül magam, meg ugye tehetséges gyerekeket szekszeltem össze, genetika kérdése az egész, na.

- Pénzügyekkel és nőügyekkel nem foglalkozom, nem azért vagyok az ormány élén, hogy foglalkozzak valamivel. Ja, békeköltségvetés!

- Hajrá Foci! Há-ra ború!

Nyilvánvaló persze, hogy valaki nem lehet egyszerre Szent György és a sárkány, utcai harcos és mélykeresztény emberbarát, jómunkásember és kegyelmes úr. (Ha valaki a parasztháza végébe stadiont építtet, az csak szimbolikusan, és a szó negatív értelmében paraszt.)

A 2022-es választás után aztat szólta az ő szájával: „( ...) az egész világ láthatta ma este itt, Budapesten, hogy a kereszténydemokrata politika, a konzervatív, polgári politika és a hazafias politika győzött.” Bennem meg csak az merül fel azóta is, hogy oké, de ennyire titokban? Most komolyan: látott valaki mostanában konzervatív politikust a Párt környékén? Keresztényt? Demokratát? 

Polgárt igen, de nem a szó citoyen, csakis a bourgeois értelmében, és ehhez képest próbálja a klasszikust némileg átigazítva énekelni, hogy „Fel burzsoák, proletárok!“. Mintha ez menne együtt...

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell!

"Megértésem csak saját értetlenségemmel szembeni vakság? Gyakran így tűnik nekem.“

 

Három napja volt Ludwig Wittgenstein születésnapja, ma meg a halálnapja van, tudta hogy kell ezt csinálni. Született Bécsben 1889-ben, és meghalt Cambridge-ben 1951-ben, ezek jó helyek, bár tudja fene milyen évek voltak azok, arrafelé. Mondjuk az ötvenes évek elejének Angliája még nem volt az a kifejezett paradicsom (például még bőven büntették a homoszexualitást, amiben LW némileg érintett lehetett), persze mihez képest, mert Ausztriában meg szovjet megszállás volt.

Részemről Wittgenstein filozófiájából a kései, nyelvfilozófia a legérdekesebb, lásd a címet. (Amúgy amiről nem lehet beszélni, arról nemcsak hallgatni  kell, de meg is lehet mutatni - csak hogy nehogymár a nyelv határai legyenek a világunk határai, a kis rohadékok.)

theconversation.com

Szerinte amúgy a nyelv olyan, mint egy szerszámosláda: vannak benne kalapácsok, csavarhúzók, meg olyan eszközök, amikről csak sejtjük, mire valók. A szavakat nem egy titkos, mindenek feletti jelentés tartja össze, hanem az, ahogyan használjuk őket a mindennapokban. Avagy első körben a nyelv képezi a világot, mint egy gyerekrajz a hűtőre mágnesezve, hogy az lenne a kölyök világa. nem olyannak látja, olyan.

 Aztán később azt gondolta, hogy á dehogy, a nyelv inkább egy társasjáték,  fura és nagyjából önkényes szabályokkal, mint a sakk, amiben mindezzel együtt igenis van rendszer. Zárt világ, zárt logikával, de magtanulható. De a nyelv néha persze az a fura játék, amit a haverokkal találtunk ki, de senki más nem érti, ilyenkor képződik meg általa egy szubkultúra.

Az úgynevezett „filozófia“ így abból jön, hogy képesek vagyunk értelmetlenségeket kérdezni, feszegetni a nyelvjáték határait. (Tényleg, van annak értelme, mikor Heidegger azt mondja, hogy a lét nem létezik, mert az létezik ami léttel bír, de a lét maga a lét, így legfeljebb „létlik“???) Ha valaki filozófiai kérdéseket kezdene feltenni, Wittgenstein odafordulna, és azt mondaná:

„Ember, csak rosszul használod a szavakat! Olyan, mintha teniszütővel próbálnád kimerni a levest, vagy be akarnál csomagolni egy rosszalló tekintetet.”

A filozófia tehát  nem más, mint félreértések nyelvi túlkomplikálása, vagy valami ilyesmi. Hiába na, Wittgenstein nagy filozófus volt, részéről mintha fel is számolta volna. (Jellemző, hogy pl. A bizonyosságról eleve csak halála után jelent meg, úgy kellett összegereblyézni a hátramaradt jegyzeteiből,  életében meg egy alsósoknak írt ábécéskönyvre volt a lebüszkébb.)