Drogikus tömeg

"Megszavazták a gyülekezési jogot korlátozó és a drogokat betiltó 15. Alaptörvény-módosítást“ -erre a hírre értem haza, miközben nem is tudtam, hogy eddig jogom lett volna bedrogozva gyülekezni, de most már mindegy. Pedig ha csak most tiltották be a drogokat, akkor egy csomó mindenből kimaradtam, igaz pont a leggyakoribból, az alkoholból nem, de az már unalmas, a ketaminról viszont jókat hallottam. Főleg olyanoktól, akik nem haltak bele a túladagolásba. Ott van például Maszk Elon, a dél-afrikai-amerikai milliárdos, aki szerint ő maga is sokkal hatékonyabban tud ostoba pszichopata lenni a szerrel, ami meg ugye fontos egy zseninél.

Hisz a világ nem érti a zsenialitást, ezért egy őstehetség erejű szellemóriásnak muszáj a plebszhez butítani magát (egész népéhez butí-tani, nem középiskolás fokon - ha már nemrég volt a Költészet App-ja), mert csak akkor tud rezonálni a tömeggel, és megérteni, zsenialitása pontosan melyik szeletére van szüksége a Zembereknek mint olyanoknak. Akiknek pedig  ronda ám túlárazott villanyautókra van szüksége, plusz arra, hogy ez a drogos, cezaromán alak tényleg a Marson haljon majd meg (egyszer vizionált valami ilyesmit), mert abban már az is benne van, hogy akkor inkább ott csinál ökörségeket, de az csak néhány telepesnek lesz majd rossz, nem a fél Földnek. ("Mit ér, mit ér két félteke,/ ha lóg az ember féltöke." - egy kis Kosztolányi is akad ide.)

Ám az mégis csak jó, hogy az ember nem drogozhatja magát Maszkká, nem is értem, eddig hogy hagyhatta a párt, hogy de akár. Szerencsére a mi alkotmányerejű Törvényünk annyira alap, hogy akár hetente módosítható, hisz az Élet a Jog tanítómestere (és a filozófia a teológia szolgálólánya - ja, ezt nem ide...), márpedig ha az élet azt tanítja, hogy drogozni idáig jó volt, Istennek tetsző, de mára már valahogy rossz lett, akkor azt be kell tiltani, a jog erejének szigorával. Meg a gyülekezést is.

Mert régi tapasztalat, hogy sok ember együtt már tömeg, annak meg tömeghatása van (mint a fizikában: tömegvonzás, és hasonlók), és egyáltalán tömege, ami nem írható le puszta tetzsírszázalékokkal. És ha a tömeg már nem, vagy nem csak a Párt oldalán tömegel, akkor jobb annak elejét venni, mielőtt rossz vége lesz.
És szerencsére az egészet rá lehet kenni arra, hogy a gyerekeket kell védeni a prájdtól, mert a prájd az büszkeség, gyerek meg szófogadó legyen ne büszke! Már várom, a dicsőséges magyar űrprogramot hogyan lehet összekötni a gyermekvédelem alá, intézményesen? Elvégre minden mindennel, csak akarni kell, mert nem akarásnak nyögés a béke. (Tényleg az megvan, hogy valami jó drogtól is a Holdig fröccsenhet az ember tudata, és akkor rakéta se kell. Pontosabban csak az...)

toonpool.com

Árulatív Törzs

Nyilván én vagyok a hülye, mit olvasok Mandínert, de vicces, mikor leírják, hogy Magyar Péteréknek innentől vége! Le vannak ejtve, a magyar közélet egyként fordul el a hazaáruló csürhétől, valamint szorgos népünk győzni fog, ha bajnok lesz a Felcsút, akkor utólag is.

Szerintük már negyedik éve mindig jövő héten tör ki a kitudja hányadik világháború, egyszer s mindenkorra leszerepelt a bohóc ellenzék, de ha rettegni (mi több: rettegtetni!) kell, akkor olyan cárbombát dobnak ránk a ruszkik (nyilván tévedésből), hogy a Kárpát-medence atomtemető lesz a következő párszáz évben. Amúgy meg Ártunk és Ormányunk, valamint vezérünk a Dagadt, olyan galaktikus léptékben népszerű, hogy azóta a Szíriusz is békepárti, bárhol is legyen. Valamint legyőzte az ottani hazaárulókat, bár ottan úgy hívják őket, hogy w34r5t6ztrewsay7-k, amit nehéz kiejteni, de úgyis a legyőzés a lényeg.

Szóval mindenki nyugodjon meg, a Duna-Tisza Köze Párt sehol sincs a köznépszerűség vélemény-kutatásokban, én is kutattam a múltkor a tésztaszűrő után (végett) és seholse volt egy párt. Se folyó. Á, nincsenek ezek sehol, lelepleződött a maguk pőreségében nekik, a hazát árulásuk, meg a direkt ártani akarnak a Agyaroknak-paradigma, mert gonoszok és sátániak, bár gyanús, hogy a kettő valahol ugyanaz.

De a köröm és szájfájás ellen olyan Operatív Törzs van már, hogy annál semmi sem operatívabban  törzsökös, aki majd eltakarít, a bármit, de főleg a Hazából, mert azt ők mondják meg. Operatíve sajtótájékoztatva, kérdezni lehet, csak nem szabad, mert az nem elég operatív, törzsileg meg értelmezhetetlen, a vírusokhoz meg úgyse ért senki, de a teheneknek lehet még rendelni lélegeztetőgépeket, csak járjon arra a Miniszter Úr, magángéppel, mert a Közgép az másnak kellett.

Ceterum censeo: Ha bármi baj van, Operatív Törzset nekünk, de rögvest az Operából - gondolom ahhoz is lehet valami köze.

Szia, Szaturnusz holdja érdekelne? Digitális!

Van az úgy, hogy az ember sokáig egyedül, aztán kissé leolvad az agyában a reaktor, reagál ahogy nem lenne érdemes, és vetít, mint egy régi, rozzant mozi gépésze, akit elfelejtettek nyugdíjba küldeni. Ez egy sci-fi keretrendszerében lehet valami időutazásos paradoxon-boncolgatás, vagy valami sima, pszichológiai kamaradráma, mint ez itt.  Ja igen, A manőver (Slingshot) című mozgóképes műalkotásról lenne szó, ahol néhány színész látszik bezárva egy űrhajó-díszletbe (ha már a napja volt tegnap az Űrhajódíszletek Napjának). Van köztük aki feltehetően tényleg van, és van akit csak beképzel az Aki. Oda. (Aha, lelőttem a csavart a végén, de aki nem látta, az úgyse fogja, én meg már.) Egyébként a Titánra mennének, ami tényleg a Szaturnusz holdja, bár  nem biztos hogy digitális, miként ebben a filmben semmi sem biztos, bár sokminden nyilván digitális.

Egy kicsit a Solaris (még Andrej Tarkovszkijtól, nem a Klúni Györgyös hálivúdi), egy kicsit Az űrhajós (ja, Adam Sandler, de ez ott igen jó lett), meg egy kicsit a Hold (Duncan Jones filmje), és ezekkel együtt is bír eredeti lenni, látjuk a végét, de nem sejtjük.

Nyomasztónak mondjuk nyomasztó, szigorúan monoton módon az, de hát ez lenne a lényege a pár ember összezárva valami űrizében, hogy elizéljenek ahhoz az izéhez, aminek a (mármint az odaizélésnek) a jelentőségét az egyszeri néző fel sem foghatja, még szerencse, hogy nem is dolga neki. (Tényleg, minden űrös nyomasztásban miért mindig fehér-szürke-steril minden belső tér? Hideg kékes fénnyel világítva persze, mintha direkt arra tervezték volna ezeket, hogy a hibernálásból ébredő zűrhajós, aki eleve szarul van és szorong az elszigeteltségtől, tuti megőrüljön, méghozzá a szűkre szabott filmidőn belül. Ezt speciel már egy kicsit unom, oké hogy olcsó, de egy tényleges expedícióba minimum faburkolatot kellene imitálni, meg a kandalló fényét, hogy túlélhető legyen egy földi idő szerinti karácsony este a Jupiter körüli pályán...)

Mindegy is, John a főszereplő (mellesleg az Afflek játssza, nem a  Ben Géza, hanem a Kézi) megzakkan úton a Titán felé, ez már az elején kétségtelen, a végére meg felmerül, hogy nincs is az űrben, az egész  csak teszt volt, de kiderül hogy valóban az űrben van zűrben, egyedül és nagyjából megőrülve, utóbbi persze helyzetéhez képest indokolt is.

A manőver egy közepesen sikerült, klausztrofób dráma, de hogy mi a fenétől lenne thriller, azt nem tudom. (Biztos mert thriller mostanában már minden, ami kicsit nyomasztó, nincs benne kötelező happy end, a zenéje meg misztikusnak szánt prüntyögés...) Ettől még egynek jó, de másodszor végignézni nyilván már büntetés lenne. Megérdemelt, de büntetés.

A náci a főleg várban

Trampli Donáld kitalálta, hogy akik bevándorlók valamilyen fokon, azokat simán halottá nyilváníttathatja, így aztán több ezret is, akik pedig szerintük élnek. És igen, rég nem igaz már, hogy ennél nincs lejjebb, a világ populistái egyesülve bizonyítják hogy de, mindig van, ez a halottá nyilvánítás azért szintlépés. Pedig Donáld kacsát elég lenne elmebeteggé nyilvánítani, ő elvégre csak egy ember (hiába képzeli magát egy komplett országnak, mint annyi más diktátorhajlamú, nem komplett), és máris elmúlna a globális agybaj egy jelentős szelete. Persze nálunk még fújná  a Dagadt a passzátszelet, de az már nem tramptornádó, vagy mi a vihar lenne...

Az Ámériaki politikai osztály mindig Istenre hivatkozik, papíron (a tévében, az onlányon, a  bárhol, ahol mások is vannak) mindenki akkora keresztény, mint Makó Jeruzsálemtől, de az olyanok, hogy „felebaráti szeretet“ esetükben tényleg csak idézőjelek közt értelmezhetőek, mert - már megint Fülig Jimmy - nem fele barátok, hanem egészen barátságtalanok. 

És Trampli kapcsán jutott eszembe: Tényleg, egy nárcisztikus pszichopata lehet egyúttal valódi keresztény is? Úgy értem, hogy nem csak szájkeresztény, ilyenekkel nálunk is tele van a felcsútista szekta padlása, hanem igai, belülről megélt módon? Szerintem nem, pontosabban csak akkor, ha az eretnekeket meg „boszorkányokat“ elevenen elégető inkvizítorok azok voltak, abban az értelemben kétségtelenül keresztények, bár ezt a magukat annak tartó ismerőseim hangosan kikérnék maguknak. És persze igazuk lenne.

Mert egy egyszerű jogi aktussal letagadni élő emberek létezését, az már a náci tempó. És ebben a tekintetben mindegy, hogy először megölik és elégetik őket, aztán letagadják az egészet, vagy nyíltan hirdetve tekintik őket még életükben hulláknak. Mert mindkettő arról szól, hogy ezek kérem nem emberek, ezek izék (nem állatok, nem lehet belőlük sztéket sütni), ezek jobb ha nincsenek is, de papíron semmiképp. Hivatalosan.

Azért ennek az ordas nagy bunkónak nem kellett túl sokáig, valamint már megint elnöknek lennie, hogy kijelenthessem: ez egy náci szardarab! És nem, ezt nem lehet finomabban megfogalmazni. 

p.s. Már az is elég durva volt, mikor kitoloncoltak Salvadorba olyat is, aki hivatalosan az amerikai állam védelme alatt állt, ott a világ talán legkeményebb (avagy legembertelenebb) börtönébe csukták, a jenki külügyesek meg széttárták a kezüket, hogy hát ez van, ja hiba  volt, de most már ugye nem tehetnek semmit. Ahol fát vágnak ott hullik a forgács, bár ezeket az alakokat kellene kivágni, és mindegy is lenne mi hullik ott.

Űr

"A jövő a világűrben dől el – és mi magyarok ott leszünk“ -harsogja bele a Zorigó a kialvatlan szombat reggelembe, pedig a franc se kérdezte. De amúgy igen érdekes cikk, csak kurva unalmas, amennyiben a Kakadu Péter miniszteri biztosával (biztos asszonyával) csinál egy interjút a szokás szerint névtelen propagandaipari munkás. Merthogy ma van az űrhajózás világnapja,  ami nagy ünnep, biztos Szent Űrh, a jós születésnapja a római kaotikus kalendáriomba', és azon nincs mit jobban ünnepelni, mint egy miniszteri biztossal.

Mert a hazai működésmód  az, hogy lenne valami dolog, ami fontos vagy nem (ez lényegében mindegy is), arra kineveznek valami kormány- vagy miniszteri biztost, titkársággal nyilván, mert az sokkal hatékonyabb, mintha egy bizottságot hoznának létre, egy fasza kis felügyelőbizottságot. Ja, az se rossz, de egy olyanban mindig többen vannak, azok meg lehet, hogy vitatkoznak és egyéb rémségek, az igazi mindig ha valaki egy személyben veri a habot, bármi körül.

Márpedig az űr az fontos, bár az űrhajózást nem értem hézagmentesen. Mert az űr (és ez benne van a nevében) üres, szóval hogy lehet benne hajózni. A neműr hajók is vízben mennek, de a víz az nem valami hiánya, az maga egy valami, szóval az űrhajók se mehetnek a semmiben. És nekünk akkor ott van a jövőnk? Gyanús ez nagyon. (Persze lehet, hogy már eleve a zűrben vagyunk, állítólag a Föld egész glóbusztekéje ott van, olvastam is a minap, hogy már kétmilliárd év se kell, és kihal az emberiség, de mind egy szálig! Biztos közelebb jön akkorra az űr, mi meg ott szerintem nem tudunk élni, mint a himnusz is mondja: „Semmik leszünk“ - miután ez a harc lesz a végső.

Ám a kitűnő interjúból kiderült az is, hogy Miniszter Úr akkora  formátum, hogy még erre is jut ideje, valamint hogy a jubileumi harmadik magyar űrhajós, visz fel magával magyar csokit is. Ez utóbbi jó hír, mert így az űrben nem a semmi lesz, hanem lesz benne valami, amitől nem lesz zűr. Lesz csoki.

Kár hogy párszor fél órát aludtam mindössze, félig ülve, így nehezen élem át a Zűrnapot, pedig be volt tervezve egy kis tavaszias buszozás, amikornek keretében megtekintem a város azon részeit, amiket hétköznap nem, ráadásul ezen a hétvégén locsolkodást sem vár el tőlem mindenki, egészen pontosan senki, bár szerintem így van ez már évtizedek óta. De az űrbe nem vágyok, ha mondjuk a Star Wars akar valamit tőlem, jöjjön ide semmit csinálni.

Fenébe Néni a buszon

Fenébe Néni nem ül az ablak mellé a 20-as járaton. Egyrészt mi van ha a buszt hirtelen légikatasztrófa éri, ő meg kirepül a Semmibe? (Igen a Fekvehányás utcai lakólep a Semmi, nem teljesen, az már valami lenne, de legaklább is a semmi purgatóriumának előszobája.) Másrészt meg mi van, ha valaki melléül? Aki treljesen nem ő! És a harmadik, általában legsúlyosabb érvként felhozott ürügy, hogy mi van ha nem tud leszállni? Mert mellette ül valami idegen, aki direkt nem engedi majd, és egyáltalán, a teszkós szatyorban hordott tárcáját hova tegye, ha nem az ülésre? A földre... vagy hogy hívják a buszon a földet. (Padló?)

Szóval állok Fenébe Néni Mellett, kicsit szédül bennem a vércukor, és bár nem fáj a lában, de úgy érzem. És kérdem udvariasan, hogy bocs, de beülhetnék? Mire Néni néni: Meddig megy??? He? 

Közöd? - kérdezném, de mindegy ez, a végállomásig mondom. Nem kell majd még egyszer húsz centit áthelyezni a testtömeg-középpontját. (Ezt már csak gondolom.) Bíííztos? - kérdi Fenébe nyanya. Nem  bazmeg, lehet hogy addig meghalok, vagy a következő öt perc és/vagy három megálló alatt akkorát változik az életem, hogy leszállok a Kenyérgyár utcánál, de te mehetsz a Gyárig, biztos ott van dolgod - naná, hogy ezt megint csak gondolom.

Én a temetőig - szól végül Fenébe anyó, amit értek, csak nincs benne semmi új, mindenki a rohadt temetőig megy, kivéve akinek a fagyott hulláját fenn hagyják a Himalájában vagy az óceán alján. de, mondom, az előbb van, szóval leülhetek végre? (Vagy rád essek a következő satuféknél, mert nem szeretnék.)

Várja már meg fiatalember (baszki, nem elég ősz a szakállam, még fiatalembereznek a nénék?), mindját leszállok, majd leülhet.

És nem, nem akarom megfojtani, a vonat alá akarom lökni, csak ez buszon bonyolult, ez a valaki képtelen húsz centit arrébb húzódni, hogy elférjek, és benne van  a tekintetében, hogy csak azért, mert ez neki jár. Nem azért volt főzőnéni a Gríz és Pelenka művek üzemi konyháján huszonhat és fél évig, meg a tészeben bérszámfejtő kétszer annyi ideig, hogy most bárki csak úgy mellé ülhessen a buszon. Pláne nem olyan, aki kettővel utána úgyis leszáll. A végállomásnál, a türelmetlen barom...

Rövid, dühös mitképzelez

 Aszonta a Felcsútok Géniusza, hogy akik a magyarok ellen dolgoznak Brüsszelben, tűnjenek a magyar közéletből! Akkor én innentől várnám az ő eltűnését, mert szerintem tizenéve mást sem csinál.

És nem ragozom, unom ezt a búbánatos, hatalommániás despotát, legyen ő a  bot a küllők között, meg a tüske a köröm alatt (ő mondta), csak ne az EU-ban, inkluzíve ne Magyarországon, mert mi is az EU vagyunk. Írta nemrég azt, hogy „Je Suis Marine“ ami szép coming out volt bár nem tudom, hogy akkor ő most franciául nő, vagy angolul tengeri (ami magyarul kukorica, ugyebár...), meg botolhat a neoszovjet impérium küllői közé, de Brüsszel (ami felcsútiul valami személy egy ideje már, egy különösen nagy, pszichopata geci), az mi van lenni, meg így én is vagyok, je suis Bruxelles, de ha neki ez nem köll, lépjen ki az unióból ő, csak minket hagyjon békén. Ja, és ne beszéljen már folyton azt én nevemben is, mert mindig úgy pofázni, hogy "mi“, az vagy indokolatlan, vagy királyi többes, de akkor meg klinkai eset és jogilag is letöltendőt érhet.

Bár attól tartok, a közéletünknek már mindegy, jó időre mindegy, ki tűnik el a hova nem...

Nem jó, ha jó

1912-ban pont ma indult első utolsó útjára (ami egyben jubileumi  is lett) a Titanic, Southampton-ból, azaz 113 évvel ezelőtt. Utóbbi pedig szerencsétlen szám (plusz száz), ez most véletlen? Nem, persze hogy nem, a Gigantic teljesen tudatosan indult el pont akkor, ez volt a menetrendben. Sőt, egyesek szerint az se véletlen, hogy most 2025 van, avagy az univerzumban nincsenek véletlenek, csupán át nem látható összefüggések, okos okozatok és predesztináció, azaz eleve házhoz rendelés.

A Herculanic katasztrófája is kódolva volt az indulásba, szakemberek szerint ha el se indul, minimálisra csökkent volna az esélye egy ütközőpályán közeledő jéghegynek, sőt, ha meg sem építik a hajót, még inkább! Az Organic azonban megépült, elindult, és bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy sohasem érkezett meg, de ebben tévedünk. Mert Belfastban építették, ami azóta sem Southamptonban van, szóval egyet kellett hajóznia, indulással, érkezéssel, meg a kettő között némi vízzel. Sőt S.Hamptonban többen le is szálltak róla, nyilván mert hiányolták a jéghegyet, és nem volt türelmük kivárni, ők például eleve nem is szenvedtek hajótörést egy mentőcsónakkal, vagy a híres filmben.

A Bigámic végzetét minden bizonnyal a sors okozta, bár többek szerint a végzet okolható a sorsáért, de Wittgenstein szerint meg mindez csak játék a nyelvi szavakkal. (A nem nyelvi szavakat egyébként mutogatásnak hívjuk, de az nem játék, viszont nem tartozik a témához.)

Az van, hogy Isten (szül. Jézusmária) megharagudott az emberiség bűneire miatt (már látta előre mind a négy világháborút), és hát özönvíz volt már egyszer (meg bárka is, mint azt már kifejtettem korábban tegnap), úgyhogy özönjeget csinált, de klímaváltozás nélkül, így például a kubai partoknál hajózó  Kolumbusz akkor se ütközött volna jéghegynek, ha négyszázhúsz évvel később vitorlázik Indiába, trópusilag körbe. A bors miatt főleg, de ez a Frenetic elsüllyedése szempontjából lényegtelen. Az egy statuálás volt, hogy ha az emberek nem  maradnak a hátsójukon nyugton, hanem fejenként és átlagban hat és fél parancsolatot szegnek meg hetente, akkor meg fognak belehalni, okulásul. (Mert állítólag aki egyszer már belehalt büntetésből azt életébe, az tanul belőle egy életre, egy halálra. Vagy többre, ha hindu.)

Vagyis nem szerencsétlenség volt, hanem szerencsére csak egy kisebb katasztrófa, a Végítélet viszonylatában mindenképp. a Tragedic óceánjáró azonban legalább jártóceánt, mielőtt alákerült, miközben az emberek nagy része  úgy pörgeti végig az életét, hogy közben több a nem fogadott hívása, mint a de. Mert nem nézünk előre vagy oldalra, csak el, így aztán ember embernek jéghegye, vagy mindenki magának, de ez már 113 éve sem érdekelte a Dramedic utasait, mondjuk a hajószakácsokat egy kicsit, csak őket senki sem kérdezte.

Bárka

Azt olvasom az internetes tévé rovatában, hogy a CIA már 50 éve tudhatta, hol van Noé bárkája, csak nem mondja meg azóta se. Mert ez titkos, Noé bárkája ott van, ahol a Kennedy-gyilkosság nem szállt Holdra a Marson, viszont ahol lapos A Föld (de végig ám!), és 51 körzet van tele 18 hangárral, amiket mind az ufók építettek, piramisokkal, Stonehenge-ben, és onnan vitték az arizonai Nevada városába, a Vénuszról.

Noé bárkája amúgy mitológiailag is fontos, mert azon vitték a zsidók a Frigyládát az egyiptomi fogságba (minden Frigyládából-egy egy párat) mert Mózes úgy szétválasztotta a Vörös Hadsereget, hogy attól özönvízt csinált a tenger, szorosan. Ettől később felgyújtott egy csipkebokrot is, de hiába, mert a jehova így is beszélt hozzá belőle, valószínűleg nem gyújtotta rá elég hamar.

De a lényeg, hogy Noé a bárkával túlélte az özönizét, bár  elázott csak épp bortól, amitől meg egy bokor alá ájult, amit így viszont legalább nem gyújtott fel, bár a fene tudja csipke volt-e vagy málna. Ennek valószínűleg amúgy sincs teológiai jelentősége.

Minden esetre a CIA, ami a mai Szíjájé elődje volt (csak még nem volt hosszú „i“ az írógépen, meg külön kisbetű) már 1975-ben rájött, hogy Noé bárkáját, többezerévnyi kalózkodás után, anno még a nácik híres hadihajója, a Bismarck süllyesztette el, és mikor a nácik, a második világháború végén, 1953-ban a Holdra vonultak vissza, magukkal vitték a Frigyládák nagy részét, csak később leolvadt tőlük az arcuk, bár Harrison Ford arra se járt. Mármint a Holdon, oda Armstong ment, a Louis, nagy trombitás volt, ennyire nagy, de a hitleristák nem bírták a négereket se, ezért később a Földön is szőke, fehér country-énekesnőként folytatta a karrierjét. Pedig ő még úgy tudta, hogy a bárka valahol az Ararát hegyén van, ami meg vagy örmény vagy karabah, de hegynek hegy, az biztos.

Közvélemény helyett

Tegnap a buszon unalmamban valami kormányhitű rádiót hallgattam, ami épp egy hírtévés műsort csinált a fülembe, de nem tehettem róla, a hülye húszas busz mindig ugyanarra jár, én meg untam ugyanazt a városi tájat. Meg a Kossuth rádiót ahol akkorra már fél órája méhészeti kérdésekről értekeztek, ami  meg csak egy fokkal jobba szokásos pártpropagandánál.

Viszont ez egy rendes betelefonálós műsor volt, a szokásosnál kissé laposabb harci nyugdíjasokkal, senki sem hergelte  magát agyvérzésközteli állapotba,  de legalább Szervilis Csávó, a műsorvezető megállapította, hogy hát ezek a "baloldali" közvéleménykutatók mindig hazudnak, nem is kutatják (kutassák?) a dolgot, csak odaírnak valamit, amit Brüsszelből rendelt a Soros Wéber. Pedig ő személy szerint kíváncsi lenne, mi is a köz véleménye?

Ezt én is megmondhatom: semmi! A köznek mint olyannak ugyanis nincs véleménye, az egyéneknek van véleménye, amit pedig a közvéleménykutatók mérnek, az ezeknek az egyéni véleményeknek a statisztikai eloszlása, egy nagyjából és remélhetőleg reprezentatív minta lapján, hibahatárokkal, meg ilyenekkel. (De hát ilyen ez a popszakma, volt már olyan közíró-jellegű, középhatótávolságú véleményvezér is, aki valamelyik pest-budai gőzfürdőben tájékozódott a közhangulat és népvélemény állássáról, mondhatni gőzvéleménykutatott, de legalább a reprezentativitás gyanúját is mellőzve.)

Ja, és egy ideje kollektív tudat sincs, pontosabban egy ideje nem gondolom hogy lenne (ez az egyéni véleményem, ami nem köz), amit kollektív tudatnak hívunk, az a közös tudások (viselkedések, vélekedések, elvárások) együttese, amitől például kommunikálni tudunk egymással, meg együttműködni másokkal, meg levegőnek nézni bárkit. Csak mert közösen tudjuk hogy kell, de sok külön aggyal.

A közvélemény is csak egy absztrakció, ami a való világban nincs, csak többségben meg kisebbségben vannak bizonyos vélemények egymáshoz képest, és ezek percepciója már visszahathat az eloszlásukra. Ha például azt hiszem, hogy szinte az összes haverom vegetáriánus, akkor nagyobb eséllyel mondom, hogy én is az vagyok, függetlenül az ebédre fogyasztott körömpörkölttől. És közben meglehet, hogy ők is így vannak ezzel, külön-külön mindegyikük húsevő, de mindenki azt hiszi, hogy a többiek nagyon nem, így társaságban mindenki játssza a nagy vegát, csak hogy ne lógjon ki a sorból. (És az lesz az immár nem hiányzó hús, aki először rendel sztéket egy közös vacsorán, amit aztán mindenki más is "kipróbál", hátha...) Ennyit a csoportnyomásról, és a kinyilvánított vélemények érvényességéről. Már túl azon, hogy a "köznek" továbbra sincs véleménye, amit meg mérőnk, az néha egészen már. (A sok húsevés amúgy is csak közvény okoz közvélemény helyett.)

Szóval a köz véleményére lehet kíváncsinak lenni, de akkor más sokkal érdekesebb kérdés, hogy hány angyal tud egyszerre táncolni egy tű fokán, vagy hogy ha a hétfejű sárkány hét agyához hét személyiség tartozik, akkor mi dönti el, hogy épp melyikük csóválhatja az egy  darab farkukat. (És hét fejnek mi a közvéleménye bármiről, meg főleg hogyan?)

reddit.com

Lecsapáselmélet és a melyik csapat

Margus Tsahkna észt külügyminiszter arra számít, hogy felfüggesztik a magyar kormány szavazati jogát az Európai Tanácsban, azaz a felcsúti nem szavazhat majd a bármiről se.

Tsahkna szerint Magyarország Putyin csapatának a része, ami persze orbitális marhaság, és nem szabadna átvenni azt a narratívát, hogy a Dagadt egyenlő Magyarországgal. Ő a pártvezér és kancellár, egy önkényúr, egy wannabe diktátor, aki az efféle alakok rossz hagyománya szerint szeret az államról egyes szám első személyben beszélni („majd emelek a nyugdíjon, ha úgy állnak a számok“), magát és vazallusait pedig az ország (a nép, a nemzet) egészével azonosítani. De az ország az majdnem tízmillió ember, akik  nagy része nem Vlagyimir Vlagyimirovics  csapatában játszik, bár kétségtelenül  van az a hangos, és minden határon túl kormányhitű kisebbség, akik látják, hogy itt még nincs putyini diktatúra, de igényük az már volna rá. Mer ottan rend van, az kurvaisten!

Magamat se érzem a Putyin-csapat tagjának, az orosz kultúrából az irodalom meg a zene érdekel, esetleg a pirog, de azt a mentalitást, hogy nekik mindig valami hatalommániás cárevicset kell a fejük fölé tartaniuk, na azt bottal sem piszkálnám.

Ezzel együtt nem lenne nagy baj, ha a Felcsútok Géniusza nem szavazhatna a Tanácsban, már van is rá precedens, hogy ilyenkor kizavarják kávézni, nagyon diplomatikusan persze, de a kávé az meg közismerten vízhajtó hatású, úgyhogy utána még párszor kiszaladhat vécére, és meg is vannak az aznapi nemszavazásai.

Mert az tényleg túl van már a normalitás meg egyáltalán, az elfogadhatóság határán, hogy valaki folyamatosan hadat visel a szervezet ellen, melynek tagja, egyik döntéshozója, és ehhez képest tartja elsődleges küldetésének az illető együttműködés szétkúrását. Mert csak, mert ő ettől lesz valaki. Mert jó ideje már nemzetközileg akar valaki lenni, ha már a saját percepciója szerint kihízta ezt a kis országot, csak fáj neki, hogy a tényleg nagy játékosok nem veszik elég komolyan. Ezért betart mindenkinek mindenhol, beszél össze-vissza sületlenségeket (mondjuk bölcsességeket össze-vissza beszélni sokkal nehezebb lenne), és azt gondolja, hogy ettől lesz geopolitikai tényező.

Pedig egy frászt. A szomszédom lehet épp egy nagy barom, egy szúnyog meg hozzá képest egy kis semmiség, de a szúnyogcsípés mégis jobban fáj, mint az, hogy nem állok szóba a bunkóval a másodikról. A felcsúti idáig gondolja végig, miközben a sztori vége az, hogy a szúnyogot lecsapják, mint macskát szarni. Most épp erre a lecsapásra készülnek egyre többen

Vaslé Di

Pont tizenkét éve halt meg Margaret Hilda Thatcher,  aki eredetileg Roberts, és idén lenne száz éves, de halottnak csak tizenkettő. Mint egykori brit miniszterelnök tipikusan megosztó figura, vannak akik szerint nagyformátumú állam... nő volt (az államférfira nincs megfelelő analogon, esetleg államszemély?), mások szerint meg gy rémes némber, népnyúzó intézkedésekkel.

Eredetileg kémiát tanult Oxfordban, majd vegyészből lett ügyvéd, később meg politikus, bár az utóbbi kettő az ottani közmegítélés szerint is nagyjából  hasonló képmutatás-faktorral üzemel.

Hát ja, ahhoz képest hogy a Konzervatív Pártot vezette, mindenféle gazdasági átszervezéseivel és megszorításaival igen komolyan futtatta fel a brit szakszervezeti mozgalmakat, és generált igen kifinomult sztrájkokat. (A kedvencem a szabálykövető sztrájk, mikor a dolgozók egyszerűen csak betartanak minden, de tényleg minden apró előírást, amit kellően végiggondolatlanul utasításba adtak a főnökségek, és  ettől a legtöbb munkahelyen gyakorlatilag leáll a működés.)

Mondjuk Maggie néni nem csak a sztrájkok előidézésében, de a  letörésében is  nagyot ment a nyolcvanas években (79 és 90 közt volt miniszterelnök), a leghíresebb talán az 1984-85-ös, eredetileg Yorkshire-ből indulóbányászsztrájk volt, amit több mint egy év után sikerült paragrafusokba fojtani, konkrét bányabezárásokon keresztül.

Ehhez képest legtöbben arra emlékeznek vele kapcsolatban, hogy rémesen sznob volt, és a haja is milyen már! Nem volt szép, de ezt agresszív rámenősséggel kompenzálta, miközben természetesen mindig eltartott kisujjal volt agresszív, afféle mosolygós gyilkos, aki már a mosolyával is öl.

Engem utólag leginkább Hyacinth Bucket-re emlékeztet, a Keeping Up Appearances című komédiasorozatból, csak ő nem lett miniszterelnök, majd bárónő, de pont olyan sznob alak volt, borzasztó virágos ruhákban és röhejes kalapokkal, a maga közép-középosztály- és háztartásbeli módján. A kézzel festett „királyi“ teáskészletével.

p.s. Ja és ő volt az eredeti Iron Lady, a magyar úszócsaj csak lenyúlta a nevet, hogy terméket  csináljon belőle (meg magából).

natlib.govt.nz

Fest ő, a mit, de a kinek?

Azt hiszem giccsfestő leszek, mert már régóta hajtok valamilyen jelentősebb művészeti díjra. Tenni mondjuk nem tettem semmit érte, eddig legalább is, a ráhajtás az nálam fejben történik, mikor egy kávé felett fogalmazgatom magamban az Oscar-gálás köszönőbeszédemet. ("Hálás vagyok Lucy Liunak, mert inspirált, hogy ugyan színésznek csaknem semmilyen, de milyen piszok jól néz ki még mindig...")

A giccsfestés viszont határozottan egyszerűbbnek tűnik, mint a fotelből bevenni Hollywoodot, plusz általánosban rajztagozatos voltam, szóval megvan az alapom hozzá, és hobbim a puzzle (is) ami majdnem mindenben, de mégsem teljesen különbözik a festészettől. Plusz festeni ma már lehet monitoron is, egérrel vagy mivel. (Bár az igazi jó ecsetek állítólag mókusszőrből  készülnek, csak el ne mesélje valaki, hogy jutnak hozzá, gondolom nem megveszik jó áron a mókusoktól)

Mert volt a múltkor ez a botrány, hogy egy hamisítatlan vásári giccsekben utazó, mégsem szoba festő Munkácsy-díjat kapott. Pedig az is teljesítmény, hisz az olcsó giccset a legkönnyebb hamisítani, avagy a hamisítatlan giccs érték, azt meg kell becsülni! Plusz része a népi/populáris  kultúrának, giccsel dekorálni lakóingatlanainkat igazi népszokás, mert a nép egy jelentő százaléka ilyet szok.

Meg egyébként is, mi a giccs egyáltalán? Állítólag valami olyasféle kulturális izé, objektum, vagy fenomén vagy valami látszata, ami a művészet benyomását kelti, miközben nem művészet. De akkor mi a művészet? Na, ezt senki sem tudja biztosan, nagyjából egy idő után már sejtjük, mi lett az végül, amit kanonizált a kritika, a közönségsiker, az utókor belelátása, és - a képzőművészet esetén - a nagy aukciósházak, csak az nem tiszta, hogy miért pont azokat a műveket/alkotókat? Ez nem esztétikai kérdés (amúgy az esztétikai is csak reagál, utólag értelmezi a belemagyarázás érvényességét, vagy valami hasonló), ez kultúrszociológia, bármilyen antropológia, tömeglélektan meg hatalmi akarat kérdése, miközben  csak van valami rohadt lényege annak, mitől lesz művészet a művészet. De nincs, a művészet az valami kreativitás, a giccs meg valami, ami nem az, csak mindenáron tetszeni akarás, amitől meg ilyen banális, direkt és üres dolgok készülnek:

444.hu

Jól néz ki, úgy értem kellemes? Persze. És azon túl? Semmi.  Na, valahogy így képzelném a művészet és  a giccs különbségét, már ha képzelek róla egyáltalán valamit. (Mert lehet, hogy a világ sincs körülöttünk, így három dimenzióban, plusz ugye az idő, hanem az egész, galaxisokkal meg mindennel együtt, csak egy hologram, valami kétdimenziós felületen tárolt információ 3D-s kivetülése - elvégre ez is egy érvényes kozmológiai hipotézis. Nem népszerű, de érvényes, lehet hogy a természettudományban pont ez a giccs, mert a népszerű, sőt elfogadott elméletek azok szürkék és unalmasak. És matekot tartalmaznak, sokat.)

Na most, a fenti kép  - amit tényleg egy 444-cikkből másoltam ide - egy bizonyos Vészabó Noémi alkotása, ő az a giccsfestő, aki miatt épp lemondott a Munkácsy-díj bírálóbizottsága. és hát  elnézve a művésznő munkáit a neten, hát igen, ezek színes-szagos vackok. Sz.Varró Nóra nem korunk Rembrandtja, vagy ha már női név kell, Frida Kahlo-ja, de Munkácsy-díja az már lett neki, a gyógyszerész foglalkozású kultúrális miniszterféle meg elment hozzá egy kicsit méltatni, műteremlátogatás keretében.

(Jellemző, hogy a találatok közt rögtön kidobott a gugli egy-két vaterás aukciót, ahol pár tízezerért lehet venni a művésznőtől ezt-azt, az egyik képnek például ez a leírása: "Vészabó Noémi modern festménye fát ábrázol“. És én meg nem jöttem rá, melyik képre illik is ez, úgyhogy lehetséges, VN festészete annyira elvontan művészi, hogy nem is érthetném a képet, akkor se, ha megtalálnám.)

Szóval holnaptól, rögtön miután hazaérek a laptopokba bámulásból, neki is állok giccsfesteni, az eredményről majd tudósítok. Hogy mikor lesz Munkácsy-díjam, az még bizonytalan, gondolom kell hozzá egy rendszerváltás, mert ennek mostani rezsimnek már kurva nehéz lenne a kegyeibe hízelegnem magam, pedig van a magánrepülő, vagy skóciai udvarház.

A Holdról nézve talán normális

A közlekedésakadályozási és vagyonkiárusítási  miniszter, bizonyos Lázár J. terhelt, előállt a maga öt pontjával, hogy milyen is a normális ember. Nem úgy külalakra vagy szagra, hanem véleményre, hisz lehet valaki kövér, büdös vagy göcsörtös, de a világot látni csak egyféleképp lehet, a normalitás az normalitás kérem, aki meg nem pont úgy normális, ahogy azt LJ elképzeli, az bizonyosan egy aberrált mocsadék. 

Tényleg, Ártunk és Ormányunk néhány tagja, meg főleg a főnöke, szeret irányvonalakat kijelölni, zsinórmértéket huzalozni, valamint  heti alapelveket lefektetni az élet, a világmindenség meg minden kérdéseiben (ezek azért a következő hétre igencsak változhatnak), főleg ha a világmindenség ez a lángoktól ölelt  kis geopolitikai realitás. (Nemrég még Magyar Köztársaság.)

Na akkor, Lézer Janó elvtárs-pajtás szerint normális az, aki úgy véli, hogy:

- Magyarországon nincs szükség Pride-ra. (Agyarországon nincs igény rá, szükség az lenne, miként a nrmális Magyarországon is. Szerintem több Pride az jobb, például nem csak a melegeke, transzneműek és egyéb szexuális kisebbségeknek kellene kiállniuk magukért. Egy Roma Pride például hol marad?)

Persze lehet, hogy úgy érti, Büszkeségre nincs szükség, vagy nincs szükség azt angolul megnevezni, de inkább tényleg maga a Büszkeség nem kell, az már az övék, a miénk meg a Balítélet ugyebár. (Miközben lehet, hogy véletlenül, illetve freudi alapon simán csak Böszmeségnek fordította a Pride-ot.)

- A kábítószernek nincs helye a magyar társadalomban. Minden olyan törekvést, ami ezt lazítja, ami ebbe az irányba visz, radikálisan fel kell számolni és meg kell szüntetni. (Kik voltak a kormányon vannak épp, akik legalizálták a házi pálinkafőzést, és melyik rezsim főfarka mondta azt, hogy a pálesz alapvető élelmiszer? Most szólok, a pálinka keménydrog, durvább mint a fű, úgyhogy a jelenlegi kormányt radikálisan fel kell számolni és meg kell szüntetni, hát nem?)

- A vidékieknek nem kell másodrendű állampolgárnak érezniük magukat. (A vidék az szánalmas hazai nyelvhasználatban minden, ami nem Budapest. Több mint nyolcmillió ember meg nem érzi magát másodrendűnek, én itt egy megyeszékhelyen sem. Jó, kicsit fáj a fejem, és tegnap a lábamra ejtettem egy kéziszerszámot, amitől az kicsit lila, de másodrendű állampolgárnak, na annak nem érzem magam. Harmadrendűnek talán...)

- Meg kell akadályozni, hogy az ukránok az Európai Unió tagjai legyenek, és e mellett mindvégig ki kell tartani. (Ha most rögtön elkezdenék a csatlakozási tárgyalásokat, az innentől lenne alsó  hangon tíz év, de az is évekbe telik addig, míg egyáltalán tárgyalni lehet róla. Nem tudom János elvtársnak mit jelent a mindvégig, de ők se lesznek mindig hatalmon, és amúgy is: Tudja ő mi lesz Ukrajnával tizenöt év múlva? Vagy az oroszokkal, ha Putyin végre pokolra jut? Naugye...)

- A magyarok sorsáról ne Moszkvában, Pekingben vagy Brüsszelben döntsenek. (A magyarok sorsáról pont ezeken a helyeken döntenek, én még hozzávenném Washingtontis. A mi pártvezér és kancellárunk annyira szuverén, hogy már azt se tudja, melyik nagyhatalmi segget nyalja erőteljesebb nyelvcsapásokkal, kivéve ha az a Brüsszeli Galaktikus Birodalom, pedig az Egybesült Államokkal vagy Oroszországgal ellentétben annak pont a részei vagyunk. Önként, úgyhogy a főnök egy ideje már folyton a saját fészkébe piszkít, és még élvezi is, ez bárki más esetében már patologikus viselkedésnek  számítana, ő meg simán csak így szok szuverén lenni a szuterénben.)

Jut eszembe, János bácsi még szerény is volt, hisz akkora ember ő, mármint szellemileg és morálisan, valamint jellemét tekintve (tekintete jellemzően jelentős), hogy írhatott volna rögtön Tízparancsolatot is, amiben az a nulladik, mintegy a preambulum az lenne, hogy „Bizony mondom néktek, rajtam kívül mindenki kussoljon!“

Valamint érdekelne még Miniszter Elvtárs véleménye a sorkatonaságról, a halálbüntetésről, a sajt áráról és az izraeli-palesztin konfliktusról, valamint a haza fényre derüléséről, különös tekintettel a kastélyfelújítási programra. Biztos ezekben a kérdésekben is sziklaszilárd, megfellebezhetetlen és az egyetlen helyes utat mutató erkölcsi ítéletei lennének, minimum. Esetleg beleférhetne valamelyik világvallás egyik szentírásának új, bővített kiadásába, de csak ha nem tervez a közeljövőben vallást alapítani.

Jó, hát az arc igazából egy nyálkás benyomást keltő gerinctelen féreg, csak közben akkora szellemóriás és nagyformátumú államférfi, hogy a Holdról is látszana, ha végre valaki kilőné oda.

Hiányolom a királydrámát a királykategóriából

Ma reggel is végigásítoztam az aktuális F1-es futamot, nem volt az a nagy bögre kávé, ami kirángatott volna a kissé fejfájós, eléggé punnyadt és felettébb álmos hangulatból, ha nem lettem volna eléggé éhes, enni sem lett volna erőm.

Egyszerűt az egyszerűeknek, de én bonyolult vagyok, úgyhogy rám az vonatkozik, hogy flúgos futamot a flúgosoknak, pláne ha azzal töltik a vasárnap reggelüket, hogy egy  „versenyt“ nézve unatkoznak. Oké, ez egyéni szociokulturális gond, a klasszikus minekmentoda-problematika mentén, hogy mi a fenéért nézek én mindig ilyen 1Forma autóversenyeket? Nyilván mert kényszeres vagyok, és ha nem nézem meg, tuti remek verseny lesz, pont mint ahogy mindig akkor esik, ha nincs nálam ernyő. Az ernyő magammal cipelése csak az eső elriasztására jó, versenygépjárművek korai körözésén bealudni meg az izgalmak ellen való.

Úgyhogy  az utolsó  kör  közepén le is lőttem az online közvetítést, és elindítottam valami közéletpolitikai beszélgetős műsort a jutyúbon, pedig a kézigránát-zebrázás-tüntetés heti háromszögéből épp hogy  csak egy kis vámháborús trampozás erejéig bírtak kilépni az többek által politikai újságírónak mondott beszélő fejek. És ez így még mindig másfél Michelin-csillaggal érdekesebb volt, mint az autós versenykörözés, az aszfaltcsíkon.

Lehet persze, hogy simán csak katasztrófaturista vagyok,  mert mivel a versenyek eleve nem érdekesek (jó, a forma-2 és 3 az még ott van a szeren), várom a kicsúszást, ütközést, piros zászlót, tájfunt, vulkánkitörést, bármit, ami kicsit kimozdítja az egészet az amúgy szokásos rutinból. Mert ezek a csapatok ott az Egyformában nem szarral gurigáznak, hanem sok százmillió dollárral évente, így aztán minimum elvárják maguktól, hogy egy svájci óra pontosságával  működjenek. Viszont egy két másodperces kerékcserének meg hiába van sportértéke, nézői élménynek nulla, pedig az egész cirkuszi száguldás aktuálisan amerikai  főnökei nyilvánvalóan a show-business részének tekintik a cuccot. 

A baj csak annyi, hogy szerintük  a show az az, mikor a dobogósokat hófehér Rolls-Royce viszi a díjátadóra (a a háttérben tűzijáték), meg oljasejkeket mutatnak kiöregedett hollywoodi  sztárokkal a  díszpáholyban. A pályán meg unalom van, kiszámíthatóság, és interaktív hirdetések, melyek egy része még versenyzőnek/versenyautónak látszik, de ez tényleg csak a látszat.

Le kéne szoknom erről is, mondjuk az már egy jelentősebb lépés, ha az utolsó körben ki bírom kapcsolni, mert amúgy a pódiumról pezsgőt locsolást már régóta nem nézem. Pezsgőt se ittam már vagy öt éve, és akkor is kölyökpezsgő volt, ami szénsavas víz, szőlőcukorral, amit persze nem locsoltunk.

pinterest.com

Jók hírek

Ártunk és Ormányunk csupa jó hírrel szolgál a magyaroknak, nekem nem, én ki nem állhatom ezt a bandát, így (ettől, vagyis miatta) nem vagyok igazi magyar, például 1990 után sosem szavaztam a felcsútista szekta elődpártjára. (90-ben meg nem szavaztam senkire, még nem voltam elég nagykorú hozzá, persze csak jogilag, amúgy koravén egy alak voltam.) Úgyhoogy nekem kell kitalálnom jó híreket magamnak, aminek majd örülhetek. Persze anniy gond azért van ezzel, hogy elmarad az örömteli meglepetés, és csak ez után jön, hogy van összesen tíz jó dolog az egyszemélyes világomban? Vagy várható tíz? Mindegy, én szenmélyiségileg egy passzív optimista vagyok, meggalapozottan amúgy, eddig még mindig berepült az ablakon a sült galamb, szóval:

1. Statisztikailag még életben vagyok, és ami a legjobb, hogy ezt rendszeresen meg is tapasztalom pozitív, minőségi kontextusban, azaz például egyszerre lélegzem, és nem fáj a fejem. Szuper.

2. Olcsóbb lett a kókuszos lófasz az Aldiban, nem tudom hirtelen a nevét, de igen szeretem, mert ha az ember amúgy diabéteszes, de azért eszik néha édességet, egyen olyat, amit szeret. (A diabetikus csoki például rémes.)

3. Tavasz van, de hideg várható, ami a legjobb kombináció, feltéve ha az ember nem gyümölcskertész, de az nekem a lakótelepen eleve nehéz is lenne.

4. A világháború még nem tört ki, és a meteorológusok szerint ma se fog.

5. A héten sem szoktam rá a heroinra, a Hír TV-re, a képregényfilmekre és  az egzisztencializmusra, valamint már nem gyűjtök fülzsírt.

6. Immár egész biztos, hogy idén sem megyek nyaralni, amit lényegében utálok is, pihenni a fotelban kell, nem valami vízparton.

7. Napok óta nem hallottam a lépcsőházunkban, a valahányadikon lakó neuraszténiás csivava-üreginyúl hibrid visítását, pedig sokáig erre ébredtem kora reggelente.

8. Van már Operatív Törzs a száj- és körömfájásjárvány ellen is, ami megnyugtató, mert ha valami baj van, nincs is jobb egy fasza kis operatív törzsnél, nekem máris kevésbé fáj a szájkörmöm a hírtől. (És még mindig nem fáj a fejem, úgy en bloc.)

9. Ma van Ákos Dalszerző Úr (külföldiül Akosh) születésnapja, a nem tudom hányadik, de annyi biztos, hogy nélküle eggyel kevesebb Kossuth-díjasunk lenne, pedig az fontos díj az éremtáblázaton.

10. A horoszkópom szerint a Hold az Oroszlánban lép, és a Merkúr fényszöge miatt igazán könnyűnek és felhőtlennek érzem majd magam. Ma csupa olyan benyomás ér, amelyek ezt az érzést erősítik bennem. Mondjuk felhősnek eddig sem éreztem magam, álmosnak kissé, de a felhőtlenség már a reggeli zabpehely előtt is megvolt.

+1. Kiderült hogy Spongya Boob nem egyszerűen egy kretén, hanem autista! Ettől  még sikítva menekülök, ha feltűnik valahol, de legalább már van diagnózisa.

A benzinen múlik pontosan

Az utolsó megálló Yuma megyében egy egész jó kis film, amennyiben mindenki meghal benne a végére, de sajnálni csak keveseket lehet közülük, vagy ha már, akkor igazából mindenkit. Mert itt a tisztes polgárból is lehet gyilkos  a helyzet hatására (a helyzetet kezelni nem tudás hatására), még szerencse, hoogy eleve nem volt szimpatikus, a bankrablók béna kis piti bűnözők, nem valami galaktikus főgonoszok, a helyiek meg suttyók, és mindenki töltött pisztollyal jár, márpedig az Csehov óta ugye közhely, hogy azok a pisztolyok piszkosul el fognak sülni, legkésőbb a második felvonásban. És tényleg, de az összes ám, fegyver itt sületlen nem marad. El.

Ezen nem csodálkozunk, Ámerikában vagyunk lenni, valahol mély délen gondolom, egy sivatagos sivatagi benzinkútnál, ahol nincs benzin. Így az utazó késügynök, Pszichopatának Látszó Joe (nem tudom, hogy hívták) kénytelen várni a benzinszállító tartályteherautóra, és azt csak a néző tudja, hogy az biza felborulva fekszik valahol arrébb. Aztán befut két bankrabló, akik túszul ejtik Késes Faszit meg a benzinkúti kávézó pultosnénijét (aki a serif felesége), és szép sorba mindenkit, aki betér egy kávéra pitével.

És mivel ugye mindenki teljes fegyverzetben, jön a klasszikus mexikói felállás, a legrosszabb kimenetellel, azaz hogy csaknem mindenki belehal a vitába, hogy akkor a  bankrablók némi benzinért/ megtankolt autóért cserébe kivel osztozzanak a zsákmányon mennyire. Késügynök Pata, a pszicho éli túl egyedül az elfajulást, és már csak a két, épp beeső turistát kell kinyírnia, hogy később ő a serifet is, de az előtte még őt, így utólag belegondolva rohadt közel lehet Mexikó, ha ennyire vesztes-vesztes játszmát performálnak rongyos hétszázezer dollárért. (Jó, az 1970-es években vagyunk, akkor az tényleg nagy pénz lehetett, de ma csak rongyos 260 millió forintot ér, aktuális középárfolyamon. Ez felén egy-egy jó üzleti érzékű nertárs családi nyaralásának ára. Persze Balin, legalább.)

Az utolsó megálló Yuma megyében egy régivágású posztwestern, thrillernek van eladva, de szerintem ahhoz kellene valami rejtély, csakhogy itt mindenki nyílt lapokkal játssza magát a halálba, a többiekkel együtt. Viszont piszok erős az atmoszféra, a színészek ez esetben szerencsére ismeretlenek (így elhisszük nekik, hogy azok, akiket alakítanak), szépek a képek (ami egy középlepukkant sivatagi benzinkút esetében nem kis teljesítmény), a dráma meg drámai, és ízlésem szerint kamara is egyben. (De közben nem klausztrofób, amit szintén értékelek, persze egy sivatag közepén nehéz is lenne hozni a bezártság érzetét. Bezzeg abban a filmben, aminek a  címe nem jut eszembe, egy liftben zajlott le a komplett cselekmény, ott is sok halottal, de még rejtélyre is futotta.)

És vicces, hogy az egész zűrzavar azzal kezdődik, hogy nem tud senki tankolni, a legközelebbi hely meg, ahol lehetne, bő száz mérföldre van. Így a sivatagban lehetnek a szereplők hajótöröttek, de úgy, hogy egy darab teve sincs a környéken, pedig a közhely szerint ők a sivatag hajói. (És feltehetően napelemesek, mert nekik  nem kell benzin.) Ha pedig  a szereplők is napelemes, vagy valamilyen másféle sivatag-meghajtású autóval járnának,  el is maradhatna az egész film. Vagy ha mindenki maradt volna eleve otthon.

Ők, a jog meg a kinyalhatás

Aszonta a pártvezér és  kancellár az ő szájával a sajtójának, hogy nem kellene annyit tüntetni, pláne nem hidakon, mert akkor az emberelvtársak nem érnek be időben a szocialista munkaversenybe, amibe vannak az akkugyárban, meg a kormányhivatali kanapén egyaránt, szóval törvénybe kell írni, hogy ne lehessen csakúgy tüntetni, mindenféle jogok miatt.

Hiszen a jog az a valami, amit ők írnak a fasse tudja már hány bátorak emberekkel a parlamenti országgyűlésben, és nagyjából mindenre, amitől felmegy bennük a vérnyomás,  az a megoldásuk, hogy gyorsan írnak rá jogot. Ilyen törvényt, meg hasonlókat.

Pedig lehetne ezt kicsit bonyolultabban, ám kielégítőbben is csinálni. Oké, az már tényleg demokrácia lenne, de tizenöt év teljhatalom után hátha hozna egy kis változatosságot a méltóságos urak életébe, mert biztos kurva unalmas  már ez az állandó hatalomtechnikázás.

Szóval az lenne a lényeg, hogy ha  valakik tüntetnek a valamiért, először is végig kellene gondolni,  mi is lehet a bajuk, gondjuk, problémájuk,  amitől az utcán kell sokan lenniük, és mit lehetne másképp csinálni, hogy nekik is is jobb legyen kicsit. Mert a demokráciában van az a fura, felénk már  kissé idegenül hangzó elv, hogy az aktuális  (tehát eleve nem örökkévaló) kormányzat azokat is képviseli, akik  nem rá szavaztak, sőt lehet hogy a jövőben sem fognak. És attól, hogy valaki nem kormányhitű, még lehet igaza, lehetnek jogai, többek között joga kiállni a saját érdekei és értékei(!) mellett. És ezek között az értékek közt bizony ott lehet maga a demokrácia is. Ami meg nem úgy működik, hogy ha valami nem tetszik a hatalmi férfiaknak, akkor azt rögvest betiltják.

Persze a  Dagadték "kormányzásával" e tekintetben is vannak komoly gondok. Az első rögtön az, hogy magasról tesznek ők a demokráciára, az csak addig volt érdekes, míg keretrendszerében össze nem jött nekik az első kétharmad (utólag is köszi, Fletó elvtársnak), azóta meg a hatalom bebetonozása zajlik, mindegy hogyan. És a második gond így  az, hogy amit leművelnek az nem kormányzás, az hatalomtechnikai manőverezés, melynek az állam így-úgy működtetése nem célja, az eszköz csupán. Amitől meg a parlament egy ócska bábszínház lett, a jogalkotás pedig a napi érdekek (vö. a pillanat uralása) kiszolgálója, ami mögött már rég nincsenek sem távlatos célok, sem elvek (meg azok mögött értékek), csak a minden hatalom mindenáron behabzsolásának görcsös akarása.

Mert a hatalom tényleg keménydrog, arról  nehezebb lejönni mint a piáról, a heroinról és  a pornóról egyszerre. Nem is sikerül a felcsútista vezérkarnak, mondjuk nem is látszik, hogy különösebben próbálkoznának. Úgyhogy marad annyi, hogy ha tüntet az ellenzék, vagy bárkik akik elégedetlenek a dolgok állásával, akkor el kell venni tőlük a jogot, lehetőséget, bármit, hogy csak csendben kussoljanak a sarokban, és örüljenek, hogy egyáltalán azt megtehetik. De hát ez van, ha olyanok a kormány, akik úgy jogászok, hogy közben egy percet nem dolgoztak  a jog alkalmazásával, ők eleve csak írni tudják a törvényeket, működtetni avagy betartani már sokkal kevésbé. Így ha nem felelnek meg egy törvények (vagy egy törvény nem felel meg nekik) rögtön átírják, és akkor már  minden le van papírozva, az EU meg kinyalhatja!

Ha nem akarják betartani egy nemzetközi bíróság határozatait, akkor kilépnek, ha nem akarnak elszámolni azzal, mire költik az uniós pénzeket, akkor azok inkább nem is kellenek, ha részegen beledőlnek az út menti árokba, akkor ők így szálnak le a bicikliről.

Sérelmünkre, naná hogy.

Kilépni helyes és okosság

Hurrá, végre kilépünk a Nemzetközi Büntetőbíróságból, én eleve sose nem is értettem, miért lesz  valaki tag egy bíróságban, mikor az nem jachtklub, színtársulat vagy igazgatótanács. pláne egy ország miért tag, hisz kurva nehéz folyton megkérdezni az összes országembert, hogy akkor most nekünk mind, mint egy tagnak, mi is a véleménye? Nyünk.

Plusz régi mániám, hogy szeretek nemzetközileg büntetlen lenni, ennél  már csak az a jobb, ha büntethetetlen is vagyok, mert nem vagyok tag (az országon keresztül) ott, ahol eleve hatósága van a jognak felettem, még Hágából is, pedig az egy teljesen másik országban fő. Város. (Most szóltak a Pártközpontból, hogy Hága az igazából Den Haag, és nem főváros, legalább is nem Hollandiában, ahol egy másik az. Nem tudom, akkor biztos Norvégia fővárosa, az úgyis Oszlóban van, lehet neki több is, meg ugye az északi-tengeri kőolaj és a heringszag is elfér egymás mellett.)

A Nemzetközöd Hozzá  Bíróság amúgy is egy gittegylet,  aki kívülről akar beleszólni egy szuterén ország belügyébe, hogy kit fogadjunk vörös szőnyeggel, és kit egyenes adásban letartóztatással, pedig szerintem mindegy, mert a rossz reklám is reklám, sőt egy bilincsben elvezetés tuti nagyobb nézettséget hoz, ami fontos, mert a későbbi főtárgyalás ehhez képest már a kutyát sem fogja érdekelni.

Az viszont nem tiszta, hogy miért is léptünk ki hirtelen múlt időben, és miért beszélnek ugyanakkor a Párt és az Ormány nagyformátumai arról, hogy kábé egy év mire hatályos lesz a kilépés, szóval még benn vagyunk a kinn is, még kapirgálunk de már nem kukorékolunk, vagy fordítva, azaz már kukorálunk de még nem kapirgékolunk. (Mindegy, biztos valami rajzfilmből van.) 

Így aztán nem tartóztatták le Lisztferihegyen az izraeli főminisztert sem, mert kellett volna, de már előre nem volt kedvünk hozzá, és ugye kedvetlen akarásnak nyögés a vége, így egyszerűbb volt nem is akarni.

Már várom, mikor lépünk ki az SI-rendszerből, elvégre a méter, meg a kilométer az olyan internacionálisan imperialista távolságegységek, a magyar az járóföldben gondolkodik, a kilométerről meg úgy tartja, hogy óránként százharminc az kevés, amennyiben az autó lóerejének legfontosabb osztója legalább a kétszáz. (És egyáltalán, ki a fene az a Nyúton Méter? Mert lovat már  láttunk a tévében, erőset, de Nyútont?)

Egyúttal meg kellene már szabadulni az órák elnyomásától is, esetleg maradhatnának a napórák, mert így ha borús az idő egész nap, emaradhat bármi, hisz senki nem tudja majd mikor kezdődik a munkaidő, a matekóra, a buszmenetrend vagy a csípőprotézis-műtét. És aki elég sokáig élt, boldogan halhatna meg, mert annyi idősen, aminek csak érezni akarja magát, ha már a fene se tudja, menyi óra, nap meg hét esett ki, mert nem volt Nap az órákhoz.

Tengeri

Április negyedike fontos ünnepléknap, ilyenkor volt már legalább egyszer húsvét, emlékszem rá gyerekkoromból, mert olyankor nem tudtam, hogy most a Kr. u. Nyúl feltámadására kell-e emlékezni vagy arra, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította megszállni az országot. Még szerencse volt, hogy a piros tojás meg a  vörös hadsereg rímel, mert az bonyultabb lett volna, ha a megszállás ünnepe májusfára esik, és nem locsolkodásra.

Lényegében tényleg fontos egy nap, az illetékes források szerint 1581-ben Francis Drake angol kalózkapitány ekkor hajózza körül a Földet, ezért I. Erzsébet királynő lovagi címmel jutalmazza. És mindez egyetlen nap alatt! Mondjuk jártam egyszer Sir Francis hajója másolatának a másolatán (az első vagy elrohadt vagy leégett, a másodikkal meg az lett, ami nem az elsővel), ez a Golden Hind, ami magyarul vagy Arany Hátsó, vagy Arany Szarvastehén, én nem tudom eldönteni, mert ami figura az orrán van, az szerintem őz.

saját.én

Drake amúgy akkoriban még nem popipari repper, vagy  mi volt, hanem rendes kalóz, aki valójában évek alatt hajózta körül a földet, csak maga sem értette minek. Egy lovagi cím persze nem jöhetett rosszul, de I. Erzsébet azért elég szeszélyes volt ahhoz, hogy ne legyen életbiztosítás  a kegyencének lenni, persze a tengeri kalózkodáshoz képest lehet, hogy bármi szinte az lehetett. (És a tengerin kívül másfajta kalózkodás akkoriban még nem volt, a VHS-kazettákat csak később találták fel. Miként azt is, hogy a tengeri az más néven kukorica.)

A hajó egyébként annyira nélkülözte az összkomfortot, összesen egy értékelhető lakókabinja volt, a kapitánynak  naná, de ma egy jobb fogházban b9rt9nlázadás törne ki, ha ilyen dohos lyukban kellen bentlakniuk a bentlakóknak.  A legénység aludt a fedélzeten, rossz idő esetén a fedélzet alatt, lázadás esetén meg a halakkal.

Április 4 nem mellesleg arról is híres, hogy hírhedt, mivel 1925-ben, tehát pontosan száz éve ma alakult meg a náci párt akkor még kis félkatonai szervezete, a Schutzstaffel, vagyis az SS. Aminek a tagjai  nem tudom hogy viszonyultak Francis Drake  lovagi címéhez, de Magyaroszág megszálló felszabadításához valahogy biztos, hisz az SS is részt vett (és ha jól tévedek, nem a Waffen SS) az előrenyomuló szovjetek elleni védekezésben, meg a '45 februári kitörési kísérletben.  Amitől a mai, primitív, félagyú neonácikra évente rájön az idült emléktúrázás, biztos tényleg csak a sportértéke miatt.

A büszkétlenségek támadása

A Prájd miatt támadják Magyarországot Brüsszelben! Tudósít a kormányhitű sajtó Strasbourgból, ahol az Európai Parlementeben támadja a Brüsszel a minket. Nyilván, mert mi egy büszke ország vagyunk, büszkék a szántóföldjeink, az összes folyónk, tele vagyunk büszke utcákkal és történelemmel, büszke állatok legelnek a fákon, még néhány ember is büszke, csak mindenki másra. Van akinek nagy a szerszáma, akkora láncfűrésszel jár, hogy nagy bottal, van akinek meg csak az első diplomája hiányzik a másodikhoz, de az majdnem! A büszkeség meg ugye angolul prájd, a Brüsszel meg azt szeretné látni, hogy mi depresszíven kishitűek vagyunk langyhideg panaszkultúránkban, szóval amolyan büszkétlenek. Pedig a büszkeség önérzet kérdése, és balítélet, ezt már a Jane Austen című regényben is megírták. (Én például büszke vagyok páratlan irodalmi műveltségemre, mert pont ilyen, azaz épp ilyen hosszú, széles és átlós műveltsége senki másnak nincs. Nagyobb az lehet, de minek? balítélet sem kell hozzá.)

Szóval a prájd miatt támadva van az ország. Nem a kormánya, meg a nagyfejű vezére, az egész ország, tokával, vonóval! Én például szintén az országban lakok, érzem is a támadást, már egy hete vacakul alszom, és reggelente fáj a fejem, pedig este már teát se merek inni, reggel meg sok magnéziumos kávét, aztán mégis. Ez nyilván a támadás miatt van, és ha itt, délnyugaton is ekkora a hatása, képzelem mi lehet Pesten! Vagy Budán. (Az már nem Pest, ugye?)

Nem tudom pontosan, mit lehet tenni a támadás ellen, jó-e rá a védőoltás, vagy borogatni is kell? Kukákat, autókat, ilyeneket, a híradóban mindig ez van ha támadás, hogy égő autókat dobálnak támadók a kukákba, meg a rendőrök nézik. Nálunk a rendőrség már Brüsszel, vagy messzebbre néznek?

Mindegy, azt is olvastam a  héten, hogy mi visszaverünk minden támadást, mert az rólunk lepereg, a Pártot meg akkora utcai harcos vezeti kancelláron, hogy fél kézzel nyom le egy bármilyen várost, akkor is ha az Belgiumban fő. És onnantól a Brüsszel is minket fog másolni, gondolom jól visszaveri majd Brüsszel támadását, amit legjobban egy öntökönszúrással tud elintézni magának a gaz ellennel, amikor viszont már nyertünk is! Az egész ország, a fák, az árokpartok, a folyók, a madarat legelő juhász, és egy csíz a csupasz körtefán. Meg nyerek majd én is, ha szerencsém van két teljes hetet is, mikor végre tudok aludni, és nem délután ötkor kezdek az ágyba fekvésről ábrándozni, alig hogy hazaértem a fotelba.

Úgy kell a mellékutcáknak!

Mostanában feltűnt (feltűnt már eddig is, csak most anában), hogy egyre több az indokol(hat)atlanul bazi nagy autó a városban, amik valamiért főleg hibridek, és úgy festenek mint egy páncélozott harcszemély-gépjármű. Kicsit ütött-kopottabb kiadásban, meg mondjuk egy bölénykoponyával a motorháztetőn, simán elmehetének valamelyik Mad Maxba, pedig azok igazán szar filmek.

Ezeket a tankokat hívják pedig  SUV-nak, ami totál félreértése a jelenségnek. Mert ezek nem elővárosi járgányok (suburban vehicle ugyebár), hanem belvárosi forgalmi akadályok,  valamint a „kicsi a pöcsöm“ népi paradigma megnyilvánulásai.

Hiszen a nevükben emlegetett szuburbán terület az nem vidék, ahová ilyen terepjáró batárok kellenek, az a villanegyed csesszék meg, úgyhogy egy ilyen buszméretű státusszimbólum alapvetően csak arra kell, hogy lássák a szomszédok, meg el lehessen vele állni a kölyök iskolája előtti mellékutcát, hadd lássák a prolik a buszról (ez esetemben a helyi 91-es), ki húzta a nyerő lapokat az élet iskolájában, vagy valami egyéb képzavar keretrendszerében.

És hát  aki tankkal járt a városban, miközben nem a szovjet hadsereg, az valamit kompenzál. Kopaszodik, buta, elhízott, sose jutott el a diplomáig, egy lassan megrogyó  rezsim jómunkásembere, és érzi, hogy érdemtelenül van kurva sok pénze. Meg ugye kicsi a pöcse, hisz ezeket a kivagyiautókat valahogy szinte  mindig pasik vezetik. És valahogy mindig fehérek. Nem a sofőrük, azok nem látszanak a kötelezően sötétített ablakok mögött, hanem maguk a gépkocsik.

Autószínben a fehér az új fekete, miként valamikor a múlt század vége felé az ezüst lett az új piros, a trendi divatos szokások... trendje szerint. Nyilván mert így jobban látszik a sötétített üveg, melynek lényege hogy látsszon rajta, hogy nem kívülről látszik át, és fehér háttér előtt ez hatékonyabban érvényesül.

Eddig csak ott tartottam, hogy ha diktátor-alakú istenkirály lennék, betiltanám a mulatóst, nótát meg az operettet, de a betiltandók listája egyre bővül, a városi tankok innentől rajta is vannak. Semmi értelmük, és  bár a rendszámuk lehet zöld, de a jelenlétük semmiképp.

(Az angoloknak van erre egy jó kifejezésük: Chelsea Traktor - elvégre Kensington és Chelsea lakhatási szempontból  a legpuccosabb londoni kerületek, pontosabban rojál borók, bármik  is legyenek azok.)

Ezek még régebbi generációs  traktorok: feketék és még nem elég tankszerűek.

(thesun.co.uk)

Tragik

A hét, a hónap, az idei ötéves terv egyik leggyűlöltebb kifejezésem, akarom miondani hogy írni, szóval amit legutáltabban ki nem állhatok az az EPIK! Mostanában minden kibaszott epik, ha valami üdítőmulti reklámozza azt a cukormentes lónyálát, ami tiztenöt éve is pont ugyanilyen semmilyen volt, akkor nehéz valami érvényeset mondani róla, úgyhogy jön, hogy ez milyen epik már, Enberek!

Az epik az ugye epic, angolul influensz, ami magyarul epikus, vagyis elbeszélő  jellegű. (Járt valaki magyarórára valaha, hogy három az irodalmi műnem, miszerint epika, líra und dráma?) Sőt, főnévként az epikus maga az író, aki epikát művel írással, és nem összekeverendő az epikureussal, aki Epikurosz görög filozófus követője abban, hogy az életet élvezni kell,nde csak  mértékkel, szóval csak semmi szélsőség, sótlanok vagyunk, sótlanul ínyencek. (Na ez nem lennék én, mondjuk epikus  sem.)

De hát ez van, hisz nyilvánvalóan boomer vagyok, ami nagyon nem epik, nem érzem én már, hogy beszélnek a trú arcok, hogy rohadnának  meg. Ez tragik, de nem magik, báj dö véj, azaz biznisz ez júzsöl...

Ja, és ez az epikezés beletapos az egyik  valaha volt kedvenc számomba, ami ilyen rockzenei együttes által előadott dal, egy versenymű gitárra és hadonászó énekesre.

A mindent elbíró akarat és képzet

Trampli Donáld el tud képzelni magának egy harmadik elnöki ciklust is, mi meg el tudjuk képzelni azt a gazdasági-kulturális Armageddont, amit. Jó, hát alkotmányt kéne módosítani hozzá (arrafelé ez ritkán szokás, pedig nem is gránitszilárdságú, mint a miénk), de szerintem a sárgafejű pszichotata azt olvasta a horoszkópjában, hogy menne ez elnöki  is, és azóta hisz benne, legalább annyira, mint hogy náci katonai bázisok vannak a Hold sötét oldalán. (Igazából már oda akarta küldeni a birodalmi csillagrombolókat, de valami tábornok szólt neki, hogy rossz dokumentumfilmet nézett.)

Az alkotmánymódosításhoz viszont kellene a kongresszus kétharmados döntése (azaz a képviselőházé és a szenátusé is), vagy ha ez nem megy, márpedig nem, csak pár fős tramplista többség van mindkettőben, és jövőre ez is eltűnhet, szóval akkor az államok kétharmada is kezdeményezhet, de ez se igen jönne össze. Ám ha mégis, akkor lehetne valami alkotmányozó gyűlés, és a módosítást megint csak az államok, de immár háromnegyedük kell hogy ratifikálja. Na, erre meg semmi esély.

Vagyis Donáld kacsa csak álmában lehet harmadszor is, immár vastagon nyolcvan felett elnök, kivéve ha újrajátszatja félagyú híveivel a polgárháborút, ahol ő lenne a Dél, de csak ha előtte van Észak, aminek így a hátát nézhetné. De Trampli bá a vágykiteljesítő gondolkodásban utazik, megnyert egy választást (megint) ettől már omnipotensnek képzeli magát (a Mindenre Ható Tahó), akinek a világ csak az akarata (és képzete) függvénye, ha ő fingik, az maga a passzátszél, és ő az aki feltöri Kolumbusz gordiuszi tojását, főleg spanyolviasszal. Néha az hallatszik ki ennek a közveszélyes idiótának a szövegeiből, hogy igazából nem is érteni, hogy frászban lehetett egyáltalán történelem, mielőtt ő elnök lett, és részéről elkezdte azt írni? Gondolom önképe  szerint ő fedezte fel Amerikát, a kőolajat, a lila színt, a Déli-sarkot és a lágytojást, bár utóbbi kettőt csak véletlenül.

Jut eszembe, mondtam már, hogy én meg űrhajós vagyok? Galaktikusan! Az úgy volt hogy még 1983-ban, mikor legózásból doktoráltam a paksi atomerőműben, felhívott Roger Moore a brit titkosszolgálattól, hogy fel kéne robbantani a Halálcsillagot, és engem nézte ki az Ark Royal anyahajó igazgatójának, egy messzi-messzi galaxisban...

Jó, én később felébredtem, mert mennem kellett elsőóra rögtön matekra, de arra már nem emlékszem harmadik első félévben mi volt az alsós matek, gondolom valami a számokkal, jobb híján.

p.s. Ja, és külön vicces, hogy ha minden realitás ellenére átmenne egy ilyen alkotmánymódosítás az Egybesült Álmotokon, akkor indulhatna mondjuk Obama is, aki már most sokkal népszerűbb a tramplista kemény magon kívül  gyakorlatilag bárhol. És ja, neki se egymás után lenne három ciklusa.

Pimasz és cinikus, de van benne rendszer

Holnap este hivatalos és elvtársias légkörben Agyarországra látogat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, hogy a Felcsútok Géniuszával találkozzon. Hogy pontosan mi dolguk van egymással (amit ne tudnának egy védett vonalon megbeszélni) az nem teljesen világos, de a találkozó gesztusértéke annál inkább. Mert Netanjahu ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC - International Criminal Court) elfogatóparancsot adott ki. Amivel persze nem azt állítják, hogy bűnös ő, és már kirúgott védelmi minisztere a civil lakosság éheztetésében, gyilkosságokban és kegyetlen bánásmódban a lakosság ellen, de legalább is ezekkel vádolják, a formális vádakra meg bíróság előtt szokás reagálni. Csakhogy Benjámin elvtárs oda magától nem megy el (ahogy nem mentek Milosevics vagy Karadzsics szerb főkutyák se, vinni kellett őket), így aztán ha olyan országba utazik, amely tagja a bíróságnak, azaz elfogadta annak alapokmányát, le kell tartóztatni. 

Ilyen ország pedig sok van, százhuszonvalamennyi, többek közt mi is. Azaz holnap már Lisztferihegyen le kéne tartóztatni a bácsit, ami nyilván nem fog megtörténni, mert a magyar pártvezér és kancellár - mint annyi más nemzetközi együttműködésben - itt is bot akar lenni a küllők közt, azaz magasról szarik annak a testületnek a döntésére, aminek a joghatóságát papíron elfogadja. De csak papíron, mert szerinte a Nethanjau elleni eljárás „felháborítóan pimasz, és cinikus“ döntésnek eredménye. Mondja ezt ő, aki egy felháborítóan pimasz, rosszindulatú, és cinikus hatalommániás despota. Persze gondolom ez a hozzáállás maga a cinizmus lényege, miszerint más szemében a szálkát is, a magáéban meg a mamutot se, fenyőből.

Így aztán jöhet hozzánk nyugodtan BN, akárcsak Vlagyimir Vlagyimirovics, akit szintén háborús bűnök vádjával állítana maga elé az ICC, de nálunk aztán a hajuk szála se görbülne, ami tök jó, mert mindketten látványosan kopaszodnak. (Ha visszatérne a moszkvai emigrációból egy klónozott Rákosi Mátyás, vele is ez lenne a helyzet, sőt még ezebb!)

Hallottam a múltkor egy megfejtést, hogy mégis mit keres nálunk sok, máshol nem szívesen látott gyanús alak (néhai és még aktív politikusok), mint például Nikola Gruevszki korábbi macedón miniszterelnök, aki otthon eddig már kapott közel húsz év börtönt, de évek óta nálunk vendégeskedik menedékjoggal védve. Vagy a lengyel, Marcin Romanowski volt igazságügyi miniszterhelyettes, akinek már bíróság előtt kellene állnia, de helyette ő is nálunk politikai menekült. (Mellékszál: egy EU-tagországban, hogyan?)

A megfejtés meg az, hogy a Dagadt gyűjti a kétes pedigréjű kollégákat, hát istenem, van aki bélyeget gyűjt, van aki jogerősen elítélt miniszterelnököket (jó, bevádolt helyetteseket is), mert biztos velük érzi jól magát. Mint a viccben az egyszeri bűnöző, aki nem is szeretne a mennyországba kerülni, mert a pokolban sokkal több a haver. Meg hát gondolom, szeretne még az agyar ormányfő később is utazgatni ide-oda, ha itthon véletlenül forrósodna a lába alatt a talaj, és kell azért pár ország, ahol visszonossági alapon majd szívesen látják, mint szegény üldözöttet. Ha úgy állnak a számok.

April bolondjai

Ma állítólag a bolondok napja van. Szerintem meg kedd. Valamint angolul ez az April Fools' day, úgyhogy gondoltam utánanézek, ki a fene lehetett April Fools?

Nos, April még egész kicsi gyerekként született egy Geoffrey Chaucer novellába illő, bájos, de szellemjárta apátságtól alig párszáz mérföldre. Ennek ellenére többen vitatják, hogy Chaucer írta volna őt, mondván, hogy egyáltalán nem is szerepel a Canterbury mesékben, amiket persze nem olvastak a cáfolók, de néhányuk majdnem, egyikük meg egyenesen kis híján.

A későbbi April Fools (szül. April Goodass-Boozy) egy londoni farmer lánya volt, aki pénzváltóként is dolgozott, főleg kalózhajókon, így nem sokat volt otthon, illetve csak részegen, amikor meg gyakran a szomszéd lovait művelte meg a saját kensingtoni gabonaföldje helyett. (A lovakkal kellett volna a földet,  de az öreg Thomas Boozynak ennyi összefüggés már sok volt egyszerre.)

Így aztán a fiatal April hamar a munka világában találta magát, Londonban meg ugye van számos utcasarok, és előbb-utóbb bármelyikről el lehetett jutni a földekre dolgozni. Ha szerencséje volt, még odafelé megdugta valaki pénzért, így nem kellett napszámért rozspálinkát kapálnia, viszont húszéves korára átesett a kor összes népszerű  nemi betegségén, és néhány olyanon is, amit csak később talált fel az utókor. Ezek a kórok viszont szó szerint az agyára mentek, így egyre gyakrabban képzelte magát markotányosnőnek a hastingsi csatában, bár a markotányról azt gondolta, hogy az valami díszesebb kapa, esetleg egy nagyobb legelő, a szélén fákkal.

Ehhez képest szép kort ért meg Kensingtonban, mint a falu bolondja, már harminckét éves is elmúlt, mikor agyonrúgta egy tehén, akit aznap már harmadszor próbált meg felnyergelni. Emlékét azonban megőrizték a helyiek, és legendás ostobasága népköltészeti téma lett szerte Essex, Sussex és minden más -ex végződésű grófságban, így vált néphagyománnyá a születésnapján elkövetett tréfálkozásokból. (A legrégebbi, néprajzosok által feljegyzett ilyen szokás, mikor a lyányok felpántlikázott tehenet küldenek a legényeknek, hogy az ne őket rúgja agyon, de ez a szokás mostanában már kikopott a mindennapokból, főleg mióta a szarvasmarha már nem adható fel postán, és nem szállítható kézipoggyászként a metrón.)

April Fools születésnapja egyébként szeptember nyolcadikán van, de viccesebb tök máskor ünnepelni, amikor amúgy sincs semmi különös alkalom. Leszámítva az Írástudás Nemzetközi Napját (International Literacy Day) de April írástudatlan volt, bolondos követői pedig ebben is példának tekintik, úgyhogy őket ez nem érinti.

p.s. Hogy Magyarországra hogy került a néphagyományba az egész, azt tudja a fene, gondolom a migránsok voltak ebben is, meg brüsszeli illuminátusok,  de lehet hogy simán csak sok volt a félnótás erre is, az időpont meg adta magát, mert már jó idő  volt, és még nem kellett sokat dolgozni a lovaknak az ökrökkel.

A sors, meg a valószínű, meg a történelem

Érdekes fricskája a sorsnak (már ha van olyan, szerintem nincs,  véletlen van, meg legfeljebb valószínűség, csak ez a Sors ez nagyon dagályosan szól, főleg nagybetűvel),  szóval hogy tegnap rutinszerűen nézegettem, kinek lesz ma születésnapja, és. Azt láttam, hogy holnap (azaz ma) lenne 91 éves Richard Chamberlain, de tegnap meghalt. Pontosabban a mostból nézve tegnapelőtt, de mindez tegnap volt. Mármint a nézegetés.

Mert valamiért érdekes, hogy milyen híres ember születettt vagy halt meg a mikor, ki kinek volt kortársa, vagy kit került el akár napokkal is. Ennek persze nincs túl sok értelme, lehet hogy semmi, de van olyan szórakoztató, mint egy puzzle-t kirakni, és határozottan szórakoztatóbb, mint a porszívózás, miközben ugyanúgy morzsák maradnak utána a szőnyegen, csak indokoltabban, hisz nem porszívóztam.

Chamberlaint amúgy sok filmben láttam, de hirtelen csak a Három testőr számomra klasszikus, 1970-es évekbeli feldolgozása jut eszembe, ahol ő volt Aramis, Michael York meg D'Artagnan, és Faye Dunaway a Milady (de Winter!) A többiekre nem emlékszem, miként Chamberlain túl sok szerepére sem, de jobban belegondolva az eredeti Bourne rejtély főszereplében is ő címszerepelt, meg volt az a torokból japánul ordibálós tévésorozat, a Sógun, amit már gyerekként is utáltam.

Úgyhogy korunk immár  halott hőse kábé arról volt híres, hogy jóképű volt, és nők tömegei voltak szerelmesek belé, miközben reménytelenül, hisz a művész úr meleg volt, mint a friss kifli.

Úgyhogy gondoltam nézek valami jobb filmet tőle, amiben tényleg látszik, milyen volt színésznek, így megnéztem tegnap este a Wallenberg: Egy hős története című darabot, amiben szintén címszerepel. Márhogy ő a hős, aki még Wallenberg is. És ez az 1985-ös cucc tényleg elég  jó, RC is jó benne. 

Meg van ugye az egésznek magyar vonatkozása is, hisz Raoul Wallenberg svéd diplomata a náci megszállás, meg a nyilasuralom idején mentett zsidókat Budapesten, amiért aztán meg is kapta méltó büntetését. De nem a náciktól vagy a nyilasoktól, mert 1945-ben a felszabadítva megszálló Vörös Hadsereg hurcolta el, és feltehetően, 1947-ben végezték ki a szovjetek, miközben ők azt állították, hogy 57-ben halt meg szívinfarktusban, a svéd adóhivatal meg 2016-ban nyilvánította halottnak, 1952-es dátummal. Mindegy, a ruszkik  szerint kém volt, de ha zsidókat mentett, akkor kinek kémkedett közben? Az akkor  még szövetséges amerikaiaknak, vagy az akkor még nem létező  Izraelnek? Ez mondjuk a filmből sem derül ki, gondolom nehezen is derülhetne, mert egyrészt szomorú, másrészt meg nem valószínű, hogy W. kém lett volna.

Richard Chamberlain esetében legalább effajta bizonytalanságok nincsenek, ő most halt meg szombaton, két nappal a születésnapja előtt. Hogy ez átok vagy áldás azt nem tudom, gondolom egyik se, de lehet csak időjárási anomália is.

imdb.com

Polgári-konzervatív, békepárti morális fölény

Tegnapi cím a HVG-n: Most fideszes polgármesterjelölt rugdosta a Tisza Párt népszavazási pultját.

Tegnapelőtti ugyanott: „Fel foglak akasztani, ha lesz rá lehetőségem” – most Kelenföldön estek neki a Tisza aktivistáinak.

Péntek, dettó: „Ne magyarázzá’, mert megbaszlak, te!” – Magyar Péterék pultját most Budapesten támadta meg egy férfi.

És indult  mindez már csütörtökön: Részeg férfi verte szét a Tisza népszavazásos pultját Egerben. 

Hát igen, beérett a dogtorminiszderelökúr békemisszió-hadjárata, úgy globálisan, mint helyileg nálunk a lokálban. Akkora béke van itt, hogy a fal adja a másikat, mint Makó Jeruzsálemnek a mackósajtban brummogást! És a sok békepárti felcsútista aktivista spontán kitörő, és felettébb felebaráti szeretettel árasztja el a Tiszát, főleg mikor rájönnek, hogy az nem csak egy folyó.

Nekem ez a Tisza párt egyelőre nem sokat jelent, még mindig egy nárcisztikus alak egyszemélyes showműsorának, de proteszt-alapon azért megfontolom őket, avagy meghányom magamban, mint Fülig Jimmy szokta volt mondani a naplójába írva. Basszus, a végén még rájuk fogok szavazni (eltartott kisujjal persze, egy ilyen képmutató sznob, mint én, csak így képes), mert akiktől ennyire látványosan kapnak agyfaszt a kormányhitű helyi  komisszárok, azok még jók lehetnek valamire. Egy ormánybuktatást megnéznék már, valójában akkor is, ha valami nekem alapvetően szimpatikus ormányzat ormányozna, és nem ez a dögletes despota, aki egy személyben. Mert négy ciklus egyhuzamba legyen elég mindenkinek, sőt, legyen elég mondjuk három, mert tizenév teljhatalom láthatóan párttitkár-kolhozelnökké degradálja az amúgy sem jellembajnok politikusokat.

Azt amúgy érteni vélem, miért vagdalkoznak egyre durvábban a pártvezér és kancellár, meg kis kesztyűbábjai, de hogy egy falusi/kisvárosi kisfelcsútista  mitől kerül agyvérzésközeli állapotba egy tiszapártos pulttól, az már nehezebb eset. Valószínűleg arról van szó, hogy miként a Dagadték előadják országos szinten a Döbrögit, (miközben európai szinten meg Lúdas Matyinak igyekeznek sminkelni magukat, csak azt nehéz orosz akcentussal eljátszani) úgy a kis szolgabíróik is igyekeznek a maguk egész kicsi szemétdombján nagykakasként kukorékolni, jellemzően nem is sikertelenül. Egyes polgármesterek ma már tényleg élet-halál urai, amennyiben rajtuk múlik kinek jut közmunka, kit rúgnak ki a helyi iskolából egy ideológiailag helytelen lájk miatt, meg egyáltalán, hogy  a kocsmárosnak jut-e majd valami tényleges pénzt is a majdani Nemzeti Alkolholistaképző Alapból, vagy inkább az egészet elteszi a hombárfejű bürgermájszter. (Tényleg nagyon ócska már ez a Mi kis falunk című tévés szenvedéstörténet, de kétségtelenül vannak benne realista elemek, mondjuk indokoltan, ha már úgyse vicces.)

Ez a nagy löttyös agresszió persze majd lecseng, így vagy úgy, de le. Inkább úgy, ha kérhetném, mármint úgy, hogy nem megy át nettó erőszakba, hanem a tagadás fázisa után jön a kishatalmi gyász következő lépése, a beletörődés. Azt még megnézném.