A stílus meg a tartalom

A parlament még mindig egy Maunika Só, legalább is első pillantásra, miközben igenis történnek érdemi dolgok, azon túl is, hogy szegény hülye Némethbalázs (sziklaszilárd rés ő a fecsútista pajzson) sokaknak csinált kedvet újraolvasni a Micimackót. Például a Szuterénitás Védelmi Hatósághivatal beszántása, élén a verbális Gest Apóval, valami Lánczi nevű andrással, vagy - román meg talán horvát mintára - az afféle magyar korrupcióellenes ügyészségként működő vagyonvisszaszerzési és mindenféle hivatal felállításának megkezdése. (Ja, a románok is úgy csinálták 2013 körül, hogy lett egy párhuzamos ügyészség, hogy az addigi korrupt társaságtól függetlenül mehessenek utána magának a korrupciónak, hisz a részben érintettektől ez mégsem lett volna életszerű. Az akkori vezetője ennek az új szervnek, Laura Codruța Kövesi meg azóta uniós szinten viszi ugyanezt a projektet.)

De ami látszik a magyar ország gyűléséből, az a fecsegő felszín, az alig burkolt kurvaanyázás (asszem ez a trógerezés funkciója, az alig burkolás), ahol épp a néhai kormánypárt roncsaiba kapaszkodó képviselők próbálják eljátszani az európai értelemben vett keresztény-polgári konzervatívot, akik kibaszottul meg vannak sértve, ha visszakapják azt a stílust, amit másfél évtized távlatában oly nagy kedvvel gyakoroltak az akkori parlamenti kisebbségen. Pedig csak a stílust, a tartalom sokkal enyhébb, mert a lopást ugyan lopásnak nevezik a kormányerők, de például nem tagadnak ki a nemzetből senkit, nem hazaárulózank le mindenkit, akik nem ők, ami már egy minőségi lépés egy későbbi, normálisabb diskurzus felé. És például a csicska szót maga a Dagadt vitte be az országos gyűlésbe, midőn lecsicskapártozta az akkori Jobbikot, ha valaki még emlékszik rá. A Jobbikra. (Jut eszembe, a brit parlamentben alap az szókimondó stíl, amint itthon még hüledezünk, nem véletlen, hogy a londoni alsóházban a két egymással szemben ülő oldal közt elvileg éppen két kardhossz és egy lépés a távolság, szimbolikusan jelezve, hogy itt csak szóban lehet párbajozni.)

infostart.hu

És erre a folytonos egymásba menésre persze nem lehet hosszú távú politikát építeni (politikai kommunikációt mondjuk igen, csak nem ízléses), de a hangsúly a hosszú távon van. Most még jogos és indokolt  a fecsútista orbanoidok képébe tolni az eddigi rendszer bűneit, visszanyalatni velük a fagyit, de mondjuk ősztől azért lehetne valóban polgáribb a hangütés, addig meg az van, hogy a nertársak házhoz mentek a lófaszért, tessenek ló képet vágni hozzá:

telex.hu

Esős hőesés

Navégre mavégre huszonegy fokban esett, reggel hatkor bőven még, én meg vidámabban ébredtem egy szinte már normális alvás után, hogy hurrá, nem süt a kurva Nap! Állítólag persze süt, sőt mindig, csak nem mindig ránk, meg nem mindig a felhők között, de ilyen úgynevezett „tényekkel“ nem kell megzavarni helyi lokalitásomat, a négy falam közt csak én tudóskodhatok, engem meg a természettudomány főleg a Star Wars keretrendszerében sem érdekel. (Bár tegyük hozzá, a Sztárvórz szociológiailag is egy fércmű, innen látszik hogy mese.)

Most viszont egészen megkönnyebbülten üvöltöznek a madarak a betondzsungel nem beton fáin, mennék én is az Aldiba saját márkás joghurtért, de csütörtököt mondok, mert csütörtöktől van a mindig akció, ilyenkor nénik gázolnak bal vesén a bevásárlókocsijukkal, mert szerintük nekik van elsőbbségük velem, a kosaras gyalogossal szemben. (Ehhez képest viszont húsz perccel később szemrebbenés nélkül lépnek a hetvenegyes busz elé nem a zebrán, elvégre a busznak van féke, de ők a sajátjukat otthon felejtették, az éjjeliszekrényen van az olvasószemüveg mellett. Persze lehet, hogy ez csak fake news, a szomszéd Manyika által fékhíresztelve.)

Úgyhogy az akciós időjárás miatt csak holnap lesz joghurt, és ki tudja, hátha lesz most zabpehely is hozzá, csak azt nem mindig lehet kapni, magam a nemzetközi (ez annyit jelent, hogy amerikai) cukros kukoricapehely-lobbit sejtem mögötte. Az Aldi meg német, szóval érzem kiéleződni a transzatlanti lapítottgabona-hidegháborút, de én ettől még eleve nem veszek olyan pelyhet (pehelyet?), aminek színe van, ráadásul többféle is. Van itthon málnalekvár, a magok miatt az is ropogós édesség, részemről ez kipipálva. 

Na, röviden ennyit arról, hogy ma, Sarlós Boldogasszony illetve a vizitáció ünnepén a Hold a Vízöntőben van, és csupa jó fényszög látható az égen. Meg felhő, végre. (És a görögkatolikusoknál ez a Legszentebb Istenszülő drága köntösének elhelyezése Vlachernében, itt helyben meg Joghurtmentes Nap De Kávét Hozott Anyám.)

A Repülő Kakadu Cirkusza

Péter exkülmininiszter, a méltán népszerű Rohamkakadu, tavaly alig több mint kétmilliárdért bérletetett magának magángépeket, hogy fontos ügyekben nyaljon változatos seggeket, az se volt baj, ha nem cirill betűseket. Azaz nem ennyiért repült, mert repül ő még sokat a légierő igen-igen nemkormánygépein is, ez csak az volt, mikor bérelt magának közpénzből, hisz nem repülhetett csak úgy biznisz klasszon, mint valami paraszt!

Ráadásul annyira szerény volt, plusz sietős, hogy még egy Budapest-Pozsony távolságot is repülte, oda-vissza tizennyolc millióért, és mint köztudott, ennyiből egy rendes vonatjegy se jött volna ki. A Holdig.

Egyszer meg elrepült New Yorkba, és onnan vonatozott Washingtonig, de a repülő üresen ment utána, nehogy kétszer egymás után is vonatoznia kelljen (azaz vissza Ne Yorkba), azt biztos nem bírta volna el a fontos államügyekben megfáradt, törékeny szervezete.

Ez volt maga a puritán kormányzás, a hazáért élés non plus ultrájának csimborasszója, mikor nem számított idő, nem számított erőfeszítés, de még a pénz sem számított, ha menni kellett a nemzet üdvéért, már ment is, szélben, esőben, hawaiiba, kerüljön bármennyibe is. Hát istenek, került. de csak mert a mocskos, pénzéhes légitársaságok nem pont akkor repülnek menetrend szerint oda, ahova e jeles államférfinak kedve támadt dolga lenni, ráadásul nem tartottak a fedélzeten pont olyan mogyorós csokit, amire jól csúszott a tölgyfahordóban érlelt, idei, szigorúan 3,47 decis Evian. Úgyhogy muszáj volt magángépezni elvtársak, mondjuk nem is lettem volna az imperialisták helyében, mikor ezt meglátták.

Tényleg ez jellembajnok (másképp fogalmazva: durván személyiségzavaros) farok mikor áll majd bíróság elé, mondjuk hogy a hűtlen kezelés fogalmát tisztázzák vele, egy tárgyalás keretében elbeszélgetve?

Egy úr a pokolban is úr, ő ott se lesz az...

(atlatszo.hu)

Kapcsolj le minket!

Mikor a napokban a napi középcsúcshőmérséklet volt a főhír-szereplő, a gazdasági és energikus miniszter aszonta, nem kéne annyi áramot locsolni a medencékbe kora esete, mert nem bírja a rendszer.

Erre a felcsútista trollok rögtön körlevelezni kezdtek kiáltványokat, hogy csak azért is mindenki kapcsoljon be mindent, ordító zenére flexeljen a hűtőben (hisz ha nem ordít, a flex mellett ne hallani), a légkondit meg nyitott ablak mellett állítsa jégcsap-fokozatra. Mert ezt követeli a Haza sorsa feletti aggódás, hogy ha kér valamit a hazaáruló kormány multiügyi minisztere, akkor a kurucos hevület rögtön Ugocsa non coronat, aztán majd hogy lehet röhögni a miniszter elvtárs pofákat vágásán, hogy most baj van, vehetünk áramot a nemzetközi tőzsdén, de ilyen gyorsan nem biztos hogy menni fog.

Pontosabban ha a kuruchülyék sikeresen járnak, akkor nem fogják látni, mert akkor áramszünet lesz a mi utcánkban, de övékben is, aztán főzheti az asszony  vasárnapi pörköltet valami büdös, zöldesbarna pépből, mert a mélyhűtő nem félreértelmezett hazaszeretettel működik.

Olyanok ezek a szerencsétlenek, mint a Júdeai Nemzeti Front (vagy melyik) öngyilkos kommandója (nyilván mindenkinek megvan a Brian élete), hogy támadó jelleggel hasbaszúrják magukat, aztán a vezetőjük azt hörgi haldoklás közben, hogy most aztán megmutattuk nekik!

Avagy az agyatlan hazaffyakh a nemzeti front, a kormány a rómaiak, a normalitás meg csöndben beájul a kuka mellett, mint én tegnap majdnem a 42 fokban, midőn vittem le a szemetet, pedig el lett az volna még idefent is kissé.

Ritkán

Ma jött csak szembe egy vicces Pride-utánlövés, a Femina című, csajosságegészségügyi index-melléküzemág termeléséből, hogy Jordán Adél „ritkán látott párjával“ volt a melegügyi felvonuláson prájdolni büszkén. Együtt tüncikéztek, na!

Ugyanakkor az van, hogy Jordán művésznő párja Székely Kriszta film- és színházrendező, und egy ideje már a meglehetősen jelentős Katona József Színház igazgatója, tehát nyilván ritkán látott. Az elődje például Máté Gábor volt a színház élén, őt is alig lehetett látni, kivéve mikor játszott, nyilatkozott, rendezett, interjút adott, valamint padlizsánt vett a zöldségesnél a piros hetes villamoson. Székely Kriszta is mindig teljesen láthatatlan a nyilvánosság számára, ha épp nem ad interjút, szólal föl valamilyen ügyben, esetleg alszik vagy vécén van. Ilyen az élet.

Ez meg olyan mintha azt mondanám, hogy szomszédom Ritkánlátott Eszter, akit tényleg ritkán látok (akkor viszont nem ismerem fel), mert kéthetente egyszer hagyom csak el a lakást, akkor is este tíz után, sötétben meg nem tudom elolvasni a névtáblát az ajtaján, ezért van, hogy költőivé hanyatlott fejemben az igazi vezetékneve. vagy szőke vagy barna, vagy valahol a kettő között, de azt határozottan tudom, hogy van haja, valamint a két füle közt hordja a fejét, csak ezt ritkán tudom látva ellenőrizni.

Fel se tudom hívni, mert nem tudom a telefonszámát, pedig szívesen megkínálnám a legújabb baracklekváros rántott spenótommal, amit fokhagymás aranygaluskával tálalok, döglöttpolip-ágyon.

Ezért mondjuk már verne Gyula, aki eleve egy francia gourmand volt. És ritkán látott, de akkor messzire.

www.nobleworkscards.com

Már megint a kommenterek

„Létezik, hogy ez az elmebeteg kommunista ukrán és brüsszeli ügynökkormány 4 évig hatalmon lesz? Mert ez a második Trianon.“

(kommentelő a Mandineren)

Mit lesz, az az hogy lesz, mi ez a liberálbolsi jövőidő kérem? Ez már most a második Trianon, nem az van, hogy új Trianon épül, hanem már omlik is ránk. Négy év alatt simán lesz még kettő, aminek a végére marad hat szittya Őhazákjukos képviselő a Kárpát-Magyar Nagyhaza gyepűjén, darutollas fövegben persze, és mindenki más ukrán kommunista lesz Brüszelből. És buzi! Mondjuk pont ezért halunk ki, hogy buzik leszünk egytől-egyig, átkozottak felmenőink, akik nagy bazmegeléssel köpnek le ránk az égi vadászmezők széléről.

Nagyjából idáig jutok viliágnézetileg, mikor még mindig vagy hat hete nincs itthon kávé, és kommenteket fogyasztok alacsony vérnyomás ellen. Jó, lehet hogy a hőteremburája alatt nem is kell koffeinnel feltolni a pulzusszámom, a Mandiner hamar múlik egy kis visszakézből (mandinerből) Philip K. Dick-olvasástól, most épp újra az esszéinél tartok, a Csúszkáló valóságokból.

Az ő világképe alapvetően hurrápesszimista, hogy a világ egy egészen kitekert, furcsa módon szar hely, de ez nem valami rendszerhiba, ez eleve ilyen, legfeljebb néha elhitetjük magunkkal, hogy van valami értelme a politikának, a gasztronómiának, az építészetnek vagy a kamarazenének.

- Először is baj van a valósággal, márhogy van-e, vagy e nem-e, avagy valóságos-e a valóság, , mármint valójában? Híres tézise szerint „a valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne”. Márpedig az ő regény- meg novellahősei rendre úgy járnak, hogy kicsit nem hisznek benne, és hirtelen valami egészen sivár, és néha ijesztő helyen találják magukat. (Nemrég pont valami ilyesmi jött szembe egy Neil Gaiman-novellában is, csak ott volt annyi remény, hogy azt idegen űrlények csinálták.)

- Ennek megfelelően az ember ritkán az, akinek hiszi magát, az identitásunk szabadon választott, csak kérdés, hogy ki választja nekünk. Én például nemmagyar hazaáruló vagyok, de ezt csak bizonyos sajtótermékek olvasásakor veszem észre, akik kíméletlenül leleplezik tévedéseim.

- Ez persze mindegy is, az ember is csak egy biológiai gép, köztünk meg Dick androidjai közt legfeljebb annyi a különbség, hogy az androidok néha emberségesebbek, hisz az igazi, őszinte gecizmust nem lehet programozni, annak szívből kell jönnie, az meg egy robotnak nincs.

- Így aztán az emberi társadalmak természetes állapota az elnyomás, a diktatúra sem rendszerhiba, mert szívből geci biorobotokkal csak így lehet bánni.

És akkor már az se olyan nagy gáz, hogy kint süt a Nap, ha a valóságok csúszkálnak, az is lehet, hogy mégis csak az a helyes világnézet, mely szerint: „ MP összejátszik az ukrán maffiával! Hitványságának következményeit a lakosságra akarja tolni. Ez a degenerált mini Hitler hamarabb felszámolja magát, mint bárki gondolná... a hazaáruló bolsevik csürhe egy ciklust sem húz ki.... „ 

Amiben nekem új információ, hogy ezek szerint az Ukrán Maffia (szerintem így kéne írni) sem akkora spíler.

Ez még nem a megvilágosodás, de dolgozom rajta, és kávéra gyűjtök.

Sármeleg

Fokozódik a hőségkánikula-kupola fokozódása, a harmadik világháború talán még zajlik, de a negyediket a napelemes jégkocka-készítő gépekért fogják vívni. Addig élünk, mint hal a sivatagban, csendben ráolvadunk az aszfaltra, ami szintén sivatag, de a homokkal ellentétben jobban tartja a hőt, nálam kora reggel is huszonhét fok volt a lakásban, mert a környéken sok az aszfalt a vasbeton ház körül. Számot és vályogot vetek azzal, hogy elmegyek sárembernek, azok valamit nagyon tudnak, és sok minden mást nagyon nem (vagy rosszul), de érdekesen alkalmazkodnak a környezetükhöz.

Sárembernek egyébként a Pápua Új-Guinea különösen isten háta mögötti részein élő Asaro törzset nevezik hívni, akik képeken igen híresek, de amúgy keveseket érdekelnek. Pedig a helyi szájhagyomány szerint a törzs ősei az Asaro folyó mentén menekültek ellenségeik elől (pontosabban rugalmas, taktikai elszakadást hajtottak végre épp) és a sárban fetrengve próbáltak elrejtőzni. Az ellenséges törzs meg a vastag sárréteget látva azt hitte, hogy valami pokoli lények, és akkor ők kezdtek rugalmasan elszakadni az üldözés ideájától. (Jó, ez is csak egy busójárás a pápuáknál, de nálunk is néphagyomány lett belőle!)

Azóta a törzsi jellegű férfiak tagjai a mindenféle rituálék alkalmából vastag, szürke agyagbevonatot követnek el magukra, és ijesztő, kézzel formázott agyagmaszkokat viselnek. Ezzel a démoni megjelenéssel szándékoznak távol tartani a rossz szellemeket és az ellenségeiket, bár gondolom a rossz szellemek is az ellenségeik. Persze egy démoni megjelenésnél tudja a franc.

gopapuanewguinea.com

Nos, szerintem egyszerűen csak túl meleg van ott, ahol törzseznek (törzsülnek) a pörzsölő napon, ezért van az időnkénti sárpakolás, meg a fazekas-kézműves jellegű feji árnyékolás. Lényegében vályogot vetnek magukra, és önmaguk kunyhói lesznek, a gonosz szellemek meg igényesebbek annál, minthogy sárkunyhóban lakjanak (így a törzstagok nem lesznek megszállottak), miközben  jó, mert nem őket süti meg a Nap, hanem a magukra húzott kvázi-falazatot.

Ehhez képest az én fekete(!) bézbólsapkám meg a johnlennonos napszemüvegem smafu, bármit is jeletnsen ez.

p.s. Utánanéztem: a smafu az az osztrák schmafu kifejezésből jön, ami meg  a francia Je m'en fous (ejtsd: zs'manfu) kifejezésből ered. Ennek jelentése a guglif ordító szerint: „Én vagyok a hülye“. Mondjuk ebben a melegben, tűző napon, fekete sapkában, jawohl!

Kedvencek menetelő temetője

Tegnap volt rohadt nagy névnap igen kicsiben, ahogy egy ismerősömnek írtam, I. Szent Rohadtnagy királyunk emlékére, és engem is így hívnak, bár semmi közöm hozzá, a szentségre se hajtok, ellenben egy névnapnak valóban semmi jelentősége, kábé akkora súlya van, mint egy (szatyor fingnak?) tetszőleges szerda délutánnak.

Ellenben tegnap volt a budapesti Pride Büszkeég Meleg, ebből főleg a büszkeség volt meg, meg a pokoli meleg, nyilván nomen est omen alapon. Meneteltek a patrióta Pat Riot amorf mozgalmi izéi is, nem teljesen világos okokból, nagyjából annyi lehetett, mint a tavalyi Büszke Pride esetében, hogy a kormány húzzon a picsába, lehetőleg már tegnap, csak ez a hazaffyas büszkeség nem volt olyan átütő. A másikon is kevesebben voltak, de most nem akartak a kormányzati betiltás ellen demonstrálni, azt meg tudja fene, ki az a Pat Riot, de nincs szép neve (riot: lázadás, zendülés, zavargás), úgy hogy Patrick (vagy Patricia) helyében nevet változtatnék, lehetne mondjuk Sematary, az legalább egy Ramones szám, egy Stephen King-horror filmváltozatában. De így aztán kulturális.

Én viszont újra rájöttem, miért most volt meglenni a Pride. Mert szombat volt. Ugyanis 1969-ben, június 28-án razziázott fenyegetőleg a New York-i rendőrzés a Greenwich Village negyedben található melegkocsmában, a Stonewall Inn-ben, amitől aztán az öntudatos melegek durván tüntetni kezdtek a homfób amerikai jogrendszer és hivatalok ellen. Na, erre emlékezve rendezik a Pride-okat szerte a mindenfelé ilyentájt. Az évforduló ugyan ma van, de vasárnap nem jó bulizni, ha hétfőn már dolga van az embernek, így lett tegnap szombat.

És persze angolul úgy hangzik az esemény, hogy: Stonewall Riots. Csak hogy kerek legyen.

Tényleg, már megint egy jenki eredetű emlékünnep-nap, mint a munkásmozgalomnak május elseje, ami meg az 1886-os chicagói nagy sztrájkra emlékezik. Ahol olyan felháborító dologért tüntettek is, mint a napi 8 órás munkaidő. A mocskos libsi munkások, akik biztos buzultak is meló helyett, erre kellett nekik a sztrájk, hogy legyen idejük egymással...

És akkor most mondja valaki, hogy nem függ össze mindennel minden. Bár I. Szent Rohadtnagy királyt még nem tudtam elhelyezni a Rendszerben...

Ez feldolgozás, de az eredeti Ramones-klip

valami rém kínos...

A Starcrawlert meg eleve bírom.

Alapvetően szeretek listázni...

Avagy miután ma délelőtt a harmadik podcastot minősítettem hallgathatatlanak 8néni elve nem népszokásom, közben csinálhatok valami értelmeset is), elkezdtem fejben összeszedni, hogy mik azok a határokpontok (magyarul red flag-ek), amikor egy-egy kifejezés elhangzásakor kikapcsolom a francba az egészet.

Mert az ostoba, konyhapszichológiai fogalmakkal dobálózást nem tűröm az aurámban (rosszul hat a csí áramlására), plusz őszintén, szívből gyűlölöm a teljesen felesleges, de legalább magyarul ragozott angol szavakat. Miközben anglomán vagyok, plusz teljesen világos, hogy a nyelv folyamatosan bővül jövevényszavakkal, mostanában főleg angolokkal, de ettől még azonnal otthagyom azt a bármilyen online tartalmat, amiben elhangzik mondjuk, hogy „nagyon krájndzs volt a bífelés“ vagy valami hasonló. 

Feltehetően öregszem, és bár régen sem volt jobb semmi semmivel, de a kommunikációs ízlésem nem tűr el egypár dolgot. Mondjuk ha az ember anyagilag és szociálisan is csóró, nagyjából az emlékei maradnak, no meg az ízlése.

Szóval a lista a red flag-kifejezésekről, lehet hogy párat már felháborodtam korábban is:

1. Az első maga a red flag -mint felesleges angolkodás.

2. A narratíva keretezése - mint okoskodó tudóskodás.

3. Z generáció - mert az egész betűkkel generációskodás egy faszság, ennek egyébként minősített esete a GenZ, ami sokan úgy ejtenek, hogy „dzsenzi“ (nem is értettem elsőre), ami kétszeres bűn, hisz a Z az angolu kiejtve „zed“.

4. A kognitív disszonancia - csak mert szegény hülye G. Ottó miatt divatba jött, egyébként meg lásd a 2. pontot.

5. A hájpol - avagy ez meg az egyes pont.

6. A „Nem tudom hogy van ez, de szerintem...“ - egy így kezdett mondat vége már érdektelen.

7. A Georgia - így ejtve, és közben Grúziát értve alatta. Vagy akkor Pozsony mégiscsak Bratislava?

8. A civil - ami sokszor annyit jelent, hogy az illető nem színész vagy zenész (vö. „A párom nem ismert ember, civil“), minta a kultúrcelebek katonák lennének, vagy rendőrök.

9. A tízpontos - nő, film vagy avokádósaláta, ez kényszeres pontozás kínos, és leegyszerűsítő.

10. A tízes listák bármilyen témában - no comment.

+1. A "pótkaszt", mert vannak olyan szerencsétlenek, akik szerint ez vicces. 

Egyetem-begyedem

Este olvastam, hogy visszatér a CEU Budapestre, miközben megmarad a bécsi campus is, ami pont jó így. Még egyetemistaként néha jártam a könyvtárában, bár az ELTE hasonló műintézménye is jó volt, meg tíz percre tőle a Szabó Ervin. De alapvetően érdekelnek az egyetemek, főleg építészetileg, meg a kávéautomaták viszonylatában, plusz remek pisilési lehetőségek, a Műegyetem vécéivel például igen jó tapasztalataim voltak. Hát igen, az egyetemek fontos helyek, ha egy visszatér, az remek hír, bár kétszáz kilométerre lesz tőlem, azaz nem fogok ott kávézni meg vécére menni, attól tartok.

Persze a CEU ugye magyarul a Közép-Európai Egyetem, nem a Dél-Dunántúli, olyan nincs, de ha lenne a pécsit hívnák így.

A hír amúgy a Mandíneren jött szembe, mert időnként odanézek, hogy megfogyva bár de törve mennyire megy még a harcos felcsútista propaganda. Nos, nagyon, bár megfogyva és törve, de a kommentszekcióban nem csalódok soha, igazi vérbunkó nácik küldenek el minden árnyalt véleményt a picsába. Tudom, kipróbáltam párszor. A minap nehezményeztem, hogy azt az alakot, aki bedobott egy pirosfehérzöld drapériát az Erzsébet-hídról a Dunába, talán mégsem kéne hazaárulóként életfogytiglani fegyházra ítélni, de csak miután kiherélték és megfosztották az állampolgárságától. Szerintem ez nem helyes hozzáállás, de erre én lettem a liberálkommunista tetű. Pedig elméleti anarchista vagyok,

de őszintén kedvelem ezt a polgári-konzervatív tempót.

Nade. A CEU kapcsán is elszabadultak az indulatok, a kedvencem ez volt: „Milyen diplomát adott,? Soros  sátán buzidiplomája amit csak a sàtán seregében fogadnak el.“ 

Csak azért idézem ezt ide,, mert tényleg szórakoztató, ugyanakkor egy kissé tanulságos is. Úgy kábé két hónapja indult be igazán ez a sátánozás, a magukat jobboldalinak gondoló fotellázadók egyszerre mentek át egy kollektív DJ Jeszibe, aki azért már tényleg orvosi eset.  De ha egyúttal ő lesz a kaptártudat modellje, akkor nem lehet nem figyelni rá. 

Az van tehát, hogy vannak buzik. A buzik meg sátánisták is, mert egyik isten sem buzi, de a Sátán még a South Park szerint is nagyon az. Na most csak azt kéne tudnom, hogy ha minden buzi sátánista, akkor minden sátánista egyben buzi is, vagy ez inkább olyan, mint a „minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár“?  Azaz van-e minden sátánistának kitinpáncélja, illetve Soros tata buzi-e van? Ezek így fontosak lennének a világ-összeesküvés megértéséhez, főleg mert ismerek egy leszbikus párt, és mi van ha benne vannak?

De inkább nem kérdezem meg a Mandin, ezen a héten már lettem rohadék tetű. Talán majd a jövő héten, arra még van kapacitásom

De ha valaki tud egy jó egyetemet tíz perc sétára tőlem (meleg van, ennyit bírok) az szóljon, mert nincs itthon kávé, de apróm még akad.

larrycuban.wordpress.com

Nem tud lejönni a szerről

Időjárás-jelentés: A világháború még nem tört ki!

A Dagadt meg még mindig a Nemzeti Hitvallás nevű dagályos, giccses szövegen pörög, hogy eltávolíttatta a gonosz, gonosz kormány a közhivatalokból. (Jut eszembe, vannak magánhivatalok. Úgy értem egy céges iroda az ugye nem hivatal?)

De a Felcsútok Géniuszának  a választások óta nincs érdemi mondanivalója az ország állapotáról neki, úgyhogy verbális önkielégítést végez, miszerint komcsizik (ha már komcsi mindenki, aki nem ők):

„A kommunista időkben volt utoljára olyan, hogy a hatalom a nemzet egységét és összetartozását szimbolizáló jelképeket háttérbe szorította vagy eltávolította.”

Hogy ez a felcsútista alkotmányhoz tartozó, valóban igen dagályos öblögetés mennyiben fejezi ki a nemzet egységét, az nem kérdés, semennyire. És ez a korábban hatalmi Főpárt identitáspolitizálásának volt része, ha már reálpolitikát nem mindig tudtak kulturált keretek közt folytatni. Jó, én nem vagyon a Nemzet része (még mindig nem fáj Trianon), de az például érdekes, hogy akkor melyik nemzet egységére gondolnak? A kulturális vagy a politikai nemzetére?

Mert a nemzetállam amúgy arról szól, hogy a politikai nemzet egységes, mert mindenki állampolgár, esetünkben sokan olyanok is, akik nem itt élnek, de kulturálisan nagyon  sokféleképp meg lehet élni, hogy az ember magyar, zulu vagy piréz. Én utálom az operettet, a birkapörköltet, a dagályos politikai deklarációkat, de még az augusztus huszadikai tűzijátékot is. De például szeretem a lángost, Kertész Imre könyveit, a Kozmosz zenekart, a Balatonpartot, meg a hatlapos sütit. Nem vagyok nacionalista, azt egyszerűen értelmetlennek érzem ebben a században már, mindig szerettem megérkezni Londonba, és néha lehangoló volt a lepukkant ferihegyi úton befelé taxizni Pest-Budára, de Sopronban vagy Egerben tudnék élni Kaposvár helyett, nem bírom a Bánk bánt, de Radnóti a világ egyik legnagyobb költője valaha. Ám mindez az én ízlésem, és bárki más lehet magyar, akire ebből egyetlen tétel sem igaz, szóval a kulturális értelemben vett nemzetnek nem kell egységet kifejeznie.

Pláne nem egy zakkant, nárcisztikus autokrata pótcselekvésein keresztül.

U(tolsó é)V

Egyszerűen túl meleg van a politikához. Valójában bármihez túl meleg van, ilyenkor lehet rendesen utálni a nyarat, és akkor mindenhol vagy fodbal jön szembe, vagy a parlamenti verbális pankráció, de engem hagyjanak békén az aranykonvojjal, majd akkor szóljanak, ha letartóztatnak végre valakit, és nem akarok több sulyoktamásos hírt, unom a pofáját, egyelőre nagyon nem érdekel, mi lesz a Karmelita új funkciója, vagy hol lesz a Közlekedési Múzeum.

Nem kéne most valami uborkaszezonnak kezdődnie nagyon? Hogy csak kulturális hírek legyenek, mert ennyire extrám UV-sugárzás esetén be kéne tiltani az egyéb közéletet. Tényleg, ki engedélyezte az ekkora sugárzást. Itt az Ég alatt emberek élnek, de például ma már láttam egy-két madarat akik szédelegve repültek, aztán az erkélyemen landoltak, de mivel tettem ki nekik vizet, kicsit jobb állapotban mentek tovább.

Kulturális hír meg mára annyi akadt, hogy Lovasi A. kispálésaborz foglalkozású zenecsinálóa 2010-es Kossuth-díjából valami vándordíjat csinált, avagy  egy-egy évig mindig más vigyázhat rá, persze csak ha kellően kiérdemli a méltónak levést rá.  Biztos kurva nagy megtiszteltetésnek érezhetik majd, másra nem lesz jó, egy továbbadott Kossuth-díjjal már nem jár pénz, én viszont érzek az egészben valami kis hübriszt, hogy L. András azt gondolja, a díja akkora szám, hogy majd nagyon fognak örülni, akik egy évig nézegethetik majd a polcon, hogy fú, ez nem semmi, ez a Lovasi díja!

Persze lehet, hogy nincs igazam, ám mostanában több beszélgetést is láttam vele, és egyre rosszabbul öregszik, amennyiben valami popzenei orákulumként kezd megnyilvánulni. Most meg a kossuthdíjazás.

Jó, az Ákos nevű udvari zenészhez képest még meg is érdemelte, a vén hülye Nagyferóról meg szó se essen, mert bár tizenévesen bírtam a Beatricét, de ma már nem. Persze lehet, hogy én is rosszul öregszem, sőt, ez majdnem biztos.

Viszont a a Lovasi által Vándor Lajosra átkeresztelt díjat a Lecsó kapta, aki a Leskovics Gábor a Pál Utcai Fiúkból meg a kiscsillagból. És ez rendben van, mert a Beatrice rövid fellángolás volt a nyolcvanas évek végén, de a PUF a komplett tinédzserkoromat átívelte, a Kispállal együtt, természetesen. Volt az a lemezük, a Ha jön az álom, azt rongyosra hallgattam középiskolásként. Pontosabban a középsuli második felében, elvégre 1990-es keltezésű. (Bár emlékeim szerint, holmi demók, meg koncertfelvételek is terjedtek kazettán, már valamivel korábban.)

Na erről van ez is, kicsit nagyon patetikus, de ez valamiért még mindig bejön:

Íráskényszer, jobb híján

Állítólag ma van az év leghosszabb napja. Tudja fene, eddig még mindegyik huszonnégy órás volt, ami persze kevés, sosem tudom rendesen beosztani a mániákus írás/takarítás meg az intenzív semmittevés fázisait. Mert van az a helyzet, hogy nagy nehezen nekiállok írni, és akkor meg nem tudom abbahagyni. Még akkor sem, ha igazából unalomból írok, mert ugyan abból kiindulva pont nem lehet, de a kerülőút egyszerű: írok az unalomról! 

Pontosabban az unalom pszichológiájáról egy afféle okoskodó, tudományos ismereterjesztő cikket. Ismeret terjeszteni meg azért jó, mert először utána kell olvasnom, aztán gondolkodnom kell, aztán szövegbe kell alkotni az eredményt, pontosan tudva, hogy mikor másnap reggel újraolvasom, utálni fogom. Ha tetszik, az még rosszabb, elsőre nem lehet jót írni (ezért ilyen egyenetlenül vackok a blogbejegyzéseim is), de ha nagyon nem tetszik, akkor már megint egy tehetségtelen, felületes baromarc vagyok, ki itt okoskodni próbál. Jó, hát a doktori disszertációm is lendületesen ám, örökre félbemaradt, de a tudományt kilóra (amperre, karakterre, idézettségre) mérik, a tudományos ismeretterjesztés meg nem tudomány, tehát azt még éppen csinálhatom jól is. 

Rémlik, hogy egyszer valakivel beszélgettem valami tábortűznél, és némi professzori házipálinka után kikértem magamnak, hogy szociológus lennék. Asszem jogosan,  a szociológus az, aki csinálja azt a tudományt, én meg csak beszélek meg írok róla (és csinálja más, vö. "Fogjuk meg, és vigyétek!"). 

És bár az ismeretterjesztés-alakú cikkeim szociálpszichológiai sorozatnak indultak (úgy tíz éve), de mostanra már pofátlanul belepofázok nettó pszichológiai témákba (mióta rájöttem, hogy nekem is van pszichém, és gyanús lett, hogy mások is így vannak ezzel), no meg mindenféle kultúrtörténeti-szociológiai elhajlásaim vannak. pontosabban visszahajlásaim, hisz elvileg épp ezekhez kellene értenek, a többféle felsőoktatási intézmény szerint, ahová jártam.  (Bulizni főleg, meg kocsmázni, de néha pakolászás közben szembe jönnek a diplomám. Jó porosan.

Unalmas , mi? Megyek is vissza írni, ilyeneket, hogy "A kortárs pszichológia nézőpontjából az unalom nem egyszerűen „üres idő”, hanem annak a jelzése, hogy az ember aktuális mentális szükségletei és a környezete adta lehetőségek  között valamilyen eltérés van. " Unalmas, mi?

p.s. A leghosszabb nappali világosság napja amúgy rémes, világosban nem tudok aludni, tehát túl sokat vagyok ébren, kettesben magammal, plusz olyan rohadt meleg van, hogy ráolvadok az aszfaltra, miközben leviszem a szemetet. Kérem vissza az őszt, de hónapok múlva, holnaptól!

A Sértett Hős, aki nem van

Súlytalan Tamás kösságelnőkúr igen nagy védője a demokráciának, félti a jogállamot a kormány kétharmados parlamenti túlhatalmától, immár kicsit több, mint két hónapja. Előtte nem voltak kétségei, hogy az istenadta nép pont arra hatalmazta fel a Dagadtat, amit csinált, és ugye a kétharmad az a tiszteletre méltó többségi akarat megnyilvánulása. Tehát aláírt bármit, amit elé tettek, és nem szólalt meg egyszer sem, mikor meg kellett volna. A szatyorfingozás nem számít, ott csak a saját sértettségéből szólalt fel, szigorúan magáért, bár próbált valamit maszatolni a közbeszéd rémes állapotáról, nyilván két báyerzsóti mocskosrohadék-szaremberezés között, mert akkor még Zsót vót a fő igeforrás.

Úgyhogy nem igazán hiteles Súlytalan tata, mikor ilyenek mond egy interjúban, hogy „Magyar még Orbánnál is szemtelenebbül él vissza hatalmas parlamenti többségével, én védem meg a demokratikus normákat“

Amiből két dolog következik:

1. Ezek szerint szerinte is visszaélt a felcsúti a parlamenti többségével. És tessék mondani, fel tetszett szólalni a bácsi emiatt, vagy kussolni tetszett a palotából?

2. Ő még mindig csak a saját, minimális munkával, de kurva nagy luxussal járó pozícióját védi. Valahogy nehezen hihető, hogy ő mindig is demokráciát védte (lásd 1. pont), az egész jogállamozást csak akkor vette szájára, mikor a jogot épp ellene fordítaná a hatalmas parlamenti többség. melyből az következik, hogy ez a senkiházi nem képvisel senkit, saját magán kívül, mert (utánanéztem!) Senkiháza nevű település nem is létezik egyáltalán! Szóval még az ottaniakat sem, mert bár vannak még rajta kívül senkiháziak, de nem egy helyen laknak, szellemi közösséget meg nem alkotnak, ahhoz szellem is kéne.

Ez a szerencsétlen most hősiesen áldozati pózba vágja magát (na ja, ez a néhai kormánypárt legújabb hatalomtechnikája), pedig nem áldozat, hanem tettestárs, és nem hős, hanem egy szánalmas, pitiáner alak, aki pont emiatt lett az aki, a Főnök kesztyűbábja. Most meg következő főminiszter nem kér alázatos szolgálataiból, és ettől neki rossz, és kénytelen jogvédő demokratát játszani. Csak ez a ruha nagyon szarul áll rajta, hagyni kéne a fenébe. 

2 óra 17 perc az életemből (A testrablók áradása)

Kijött Hollywood élő legendájának új filmje, amit régebben még nagyon várt az úri közönség, de erről én is csak tegnapelőtt hallottam, akkora volt a hír nem verés körülötte. A leleplezés napja annyi újdonságértékkel bír, mint egy tetszőleges Népszabadság-szám 1986-ból, mondjuk a technológiai kütyüket leszámítva készülhetett volna akkor is.

Steven Spielberg csinált jó filmeket, és nagyon sok pénzt hozó filmipari tákolmányokat, ez itt az utóbbi kategória, ami arról szól, hogy minden szinte igaz volt minden ufós agyrém az elmúlt hetvenpár évben, de most aztán lebukik lepleződni a történelem legnagyobb összeesküvése Mózes óta. (A prófétához ugyanis nem beszélt egy égő csipkebokorból egy tűzálló isten, csak sok volt a csipkebor, de a világvallás azért összejött.)

Ez itt pedig a műfaj állatorvosi lova, benne van minden, de nem áll össze semmivé.

Anamnézis: Űrlényes-összeesküvéses, kicsit zagyva, kicsit logikátlan, krónikusan drámának szánt, ám akut felületes pszichologizálásba torkolló műegész, felidézi a rendező korábbi mániáit (mínusz dínók), de a szétesés jeleit mutatja, amivel viszont jól harmonizál davincsikódos képi világa és erőltetett zenéje. Az alkotás egyértelműen a műfaji végelgyengülés jeleit mutatja, mint a kényszeres ragaszkodás a klisékhez, a papírízű párbeszédek, és a Nagy Megfejtés meg nem fejtése.

Diagnózis: Spielberg rosszul öregedett, legalább is mint művész, ezt szerintem a reggeli kávé mellett találta ki, aztán a vécén ülve, telefonon át rendezte meg. 

Konklúzió: Elpazaroltak egy halom pénzt egy teljesen érdektelen filmre, és persze egy csomó jó színészt, akik addig is csinálhattak volna valami értelmeset is.

Lényegében egy M. Night Shyamalan filmet láttam, a rendező sikerületlen korszakából, mert azért ennél tudott ő jobban is. Steven Spielbergtől viszont már nem is vártam többet, a negyedik Indiana Jones-filmmel szerintem leadta a szerelést, A leleplezés napja mondjuk nem rosszabb annál, de pont olyan rossz, azaz nagyon.

Terápia: Nincs, ez menthetetlen, mentegetni lehet, de megnézni nem érdemes.

A történeten nincs mit elmesélni, ezerszer lerágott, majd elásott, aztán újra kiásott és megint megrágott csont ez: Van a Kormány meg a Szíjájé (mert mindig Amerikában vagyunk, ha ufózás a tét), meg a még szíjájébb Szíjájé, amiről nem is hallottunk, plusz a gonosz Nagyonnagy Nemhivatalos Korporésön, és ezek már rég kutatják az ufókat, főleg kínzás formájában. Meg van a küldetéses hacker csávó, aki a napfényre lapátolná az igazság állott lószarát, és ezért üldözve van nagyon, és főleg fekete autókkal, amik mindig konvojban, mielőtt nem kérdeznek, de lőnek. (Meg vannak hirtelen felindulásból parafenomének, akik rendszerint fenyegetően romantikus zenére azok, és akiknek találkozmiuk kell. Ha már együtt rabolták el őket a zűrlények, nagyon barátságosan amúgy.) Üldözéses akciófilm, konyhafilozófiai lelkizés, valláskárosult figurák, és szenvtelen gyilkológépek, csak hogy a végén ne tudjunk meg semmi súlyosat. Jóval kevesebbet annál, ami már megvolt néhány tonna ponyvaregényben meg filmben. 

Intellektuális akar lenni, de nagyon, ám minden spontaneitás nélkül, így legfeljebb intellektualizáló lesz. Vagyis egy butácska, összeesküvés-elméletes, ufóinváziós, krimithriller-scifi, alapjában egy képregényes-szuperhősös szar (X-akták beütéssel), amit ,megpróbálnak felpozicionálni valami egszisztenciáls drámává, csak ez a mutatvány nem sikerül.  Az kínos kvázivallásos-maszlaggal együtt sem. A film üres, mint a hámozott lufi, a cselekménye kiszámítható (hisz a dramaturgia régi klisékből áll össze), a karakterek kétdimenziósak, egyedül talán Emily Blunt tud valami igazi életet vinni a sajátjába. (Ha Petra itt lenne, most akarná - persze csak szimbolikusan - átharapni a torkomat, mert főösszeesküvő az I. (Nagy) Kolinförsz maga, csak semmi értelme. Persze neki tetszett a film, asszem.)

És mindezzel együtt ez nem rossz film. Ez semmilyen, néhány villanást leszámítva nem látom indokoltnak a létezését, márpedig a művészet az olyan, hogy lehet jó, de lehet rossz, az is valamilyen, a halála viszont a semmilyenség, az, hogy egyszerűen felesleges volt megcsinálni az adott alkotást.

De tart a hétvége, keresek valamit, amiről írhatok jót is, mert tudok én indulat helyett lelkesedésből is, csak legyen miről.

A nép hangja azúr?

Szánalmas, ahogy a hőbörgősajtó harcosai úgy próbálnak cikkeknek látszó szófosásokat gyártani, hogy eleve megvan az ítéletük egyes jelenségekről, és ahhoz keresenek megerősítést, mindenféle kommentekben, Jutyúb-videók meg blogbejegyzések alatt. Aztán lehet hőbörögni. ha a gazdi épp kormányon van akkor ellenzék aknamunkáján, ha viszont vezérlő csillaguk belső emigrációban eszi az ellenzéki lét keserű kenyerét (csípős szalonnakolbásszal), akkor a kormány hazaáruló-állagú diktatúráján. (Alapelv: ha nem a főnökük a Főnök, akkor diktatúra van, ellenkező esetben meg tejjel-mézzel folynánk a Kánaánba bele, ha ugye nem lenne az ellenakna-munka.)

Most például a Busapest Pride kapcsán buzizik az immár ellenzéki sajtó alja. „Ez nem progresszív, hanem agresszív szenny! Borzalom, ami most folyik az országban” - idéznek empatikusan valami blog alól a Zorigón, persze ez így még nem elég „kurucos“, a mandineres védvonalon keményebbek mennek: „Ez kell nekünk, hogy ilyen ocsmány rángatózó férgek felvonuljanak! Remélem, hogy Majom Petike is felvonul, Kamu Gerivel együtt! „ 

Hivatkozz a névtelen kommentelőre, Ő a nép kibaszott hangja! (Az Úr hangja azúr!)

Oké, kicsit részeg, felettébb ostoba, műveltsége erősen hiányos, indulata számottevő, helyesírása meg szóra sem érdemes, és nem valamit gyűlöl, hanem szeret gyűlölni, de ezek szerint - az efféle médiákok szerint - megtestesíti a magyar, pontosabban az agyar néplelket. A népléleknek az esszenciális lénygének a kivonatolt párlatát, vagy valami hasonlót. Hangsúly a párlaton van, az okoz efféle írásban vért hányást.

Értem én, hogy a közbeszédnek nevezett kurvaanyázás ma már hangsúlyosan a közösségi médiában zajlik történni, de volt abban valami alapvetően vérlázító, mikor a közszolgálatinak csúfolt állami pártmédia is kommentekből csinált „hírt“, mondván hogy a Nép szava Isten szava, és a félhülye, egészen bekarmolt indulathuszárok is nép, ez ugye kétségtelen. Az embereknek elegük van a rákosista tiszás diktatúrából, ez világosan látszik a hozzászólásokból, csak nem szabad például a HVG oldalára tévedni...

82 éve meleg, de lehet, hogy ez csak egy

fázis, amin keresztülmegy...

(boredpanda.com)

p.s. Persze a melegbuzik felvonulására mintegy válaszként lesz majd Családi Büszkeség Menete is, bár az egyelőre nem látszik, hogy lehet-e külön családilag is büszkének lenni, illetve mehet-e majd olyan is menetelni, aki úgy családos, hogy közben nem hetero? Minden esetre a Szentháromság térről indulnak, konkrétan is szimbolikusan, amennyiben egy a jelszó: Isten, Család, Hazamenet! Zászló, zászló, szív, de komolyan, az a jó, hogy mindenki menetelhet, és tehesse is, egészen addig, míg nem akar SS-egyenruhában menetelni, azt komoly jogállamokban is durván tiltják. Nálunk meg... fene tudja, a „hagyományőrzésbe“ eddig sok minden belefért, bár lehet hogy nem baj, ha egy náciról látszik, hogy náci.

Menekült amíg nem késő

Gondolom szinte senkinek sincs meg, hogy ma van a menekültek világnapja, nekem is teljesen véletlenül jött szembe valami hír mellékvágányán. Gondoltam utánanézek, ha már ráérek, de msokat nem lehet tudni róla, legfeljebb annyit, hogy az ENSZ rendelte el, és annak a menekültügyi főbiztosa minden évben kiválaszt egy jelmondatot! Ettől nyilván rögtön sokkal jobb lesz annak a pár millió embernek, akik épp menekülnek a valahova, leginkább valami más elől, máshonnan. Dehát ez van, a világnapokat jellemzően jelmondatok, pódiumbeszélgetések, google-logók, ritkábban falunap-alakú demonstrációk (sör, vattacukor, free tibet!) képzik meg.

Jelmondatot tudnék idézni én is, csak elég hosszú, mert Szögyal Rinpócse napi szösszenetei néha rövidek, de néha nagyon nem. A mai például így kezdődik az elejével: „ amikor tisztán felismered, hogy a tudatállapotod a mesteredé, attól kezdve te és mesetered soha többé nem váltok el egymástól...“ És így tovább, nagyon bölcsen a semmibe. Nem hiszem, hogy a menekültek kapcsán ez bármire is jó lenne, bár pont a tibeti buddhizmus követői lehetnének érzékenyek e kérdésben, hiszen a Dalai Láma is az, immár 67 éve menekült. El Tibetből Indiába, ahol ma is rezidens. 

Szögyal Rinpocsét ugyanakkor szexuális és fizikai bántalmazással, valamint jótékonysági források elsikkasztásával vádolták még életében, szinte biztosan nem alaptalanul, szóval nem olyan nagy baj, hogy nem osztogat már napi elmélkednivalókat. De vissza a világnaphoz.

Pédia Wiktória eztet írja róla: „A menekültek világnapja (június 20.) a világ menekült embereinek életét és vívmányait ünnepli meg és egyben a helyzetükre is felhívja a figyelmet.“

Ebből a figyelemfelhívást értem, de azt nagyon nem, hogy mik a menekült emberek vívmányai? Legtöbbször az, hogy még élnek, de akkor tényleg nagyon szar hely lehet ez a bolygó, ha már azt vívmánynak tekintjük, hogy nem döglünk meg idő előtt, csak mert éhínség van, búbópestis vagy valami közeli hadúrnak vérontani támad kedve.

A menekülteket felénk amúgy is csak migránsnak hívják, ami hosszú évek kemény agymosása révén egy neutrális szakkifejezésből szitokszóvá vált, és eképp elfoglalta helyét, a cigány, a paraszt vagy a buzi mellett. Pláne mert a migráns idegen szó, akire használjuk az is idegen, kivéve, ha véletlenül eszünkbe jut, hogy a Tibi a szomszédból, aki pár éve már Hannoverben fejleszt szoftvert, az is migráns. Innen nézve e-migráns.

Mondjuk jelszónak nem lenne rossz, hogy az emigráns is migráns, legalább magunkat sajnáljuk kicsit, hogy mennyi kitűnő Kovács doki rendel már szerte Európában, miközben itt, a helyi kórházban egy szemész az ügyeletes a sürgősségin.

Mondjuk innen nézve is szar dolog ez migráns-izé...

Gittrágás zavaróan másképp

Néha mostanában belnézek a Videóbíróság című jutyúbus műsorba, amitben az Egri Viktor nevű néhai sportriporter, aktuális politikai megmondóinfluenszer, meg a Somogyi Zoltán kolléga (szociológus, oda járt ahova én, időben is némi átfedéssel, sőt ugyanarra a doktori képzésre is, ehhez képest nem ismerem) vitat meg nagy egyetértésben (igen, ők így vitatnak meg bármit) aktuálpolitikai beszólásokat und megmondásokat.

A műsor maga fura, nem is bírom mindig - főleg a formátum miatt. Mert ül a két faszi egy stúdióban, fodbalbírónak(!) öltözve, mintha a videobíróknak is kellene egyenruha, kívülről meg időnként bekiabál egy hang, hogy akkor a néhai orbánista államtikár parlamenti viszontválasza az most gól volt, vagy les miatt nem-e mégsem? Nem tudom miért kell erőltetni ezt a fodbalos izét, gondolom nem akartak a huszonszázadik politikai podcast lenni ahol két beszélő fej... nos, beszél. Így viszont két beszélő fej jelmezben beszél, de minden más szempontból ugyanúgy, ez a fodbalos keretezés meg kurva erőltetett, tehát kínos.

Kettejük közül az Egri nekem már kicsit sok, némileg mintha belezakkant volna az elmúltitzenhatévbe, annyira vonalas, hogy akkor se mindig bírom, ha épp én is pont arra nézek, és nagyjából onnan, mint ő. Én kérem egy rendes anarchista vagyok, azaz nem dogmatikus, mert a dogmák mindig az uralom eszközei.

A Somogyi  meg a konzervatív módon szakszerű tudományoskodást hozza még itt is, ennek megfelelően különösen hülyén néz ki fodbalbírónak öltözve. (Ja, eszembe jutott még egy közös pont, itt Kaposváron lakva határozottan somogyinak érezhetném magam, bár pont megyei identitásom nincs, legalább is eddig nem vettem észre ilyet. Például fel se tűnik, ha már Tolnában jár a vonat, vagy Baranyában, pedig utóbbi lenne a szülőföldem...)

Eleinte nem is bírtan nézni a produkciójukat, de a néhány utóbbit  már végighallgattam (nem néztem, annyira nem vagyok önbántalmazó, semmilyen podcastot nem nézek, csak hallgatok), mert annyit mindenesetre még nálam is elértek, hogy tényleg nem a szokásosan unalmas gittrágás, ami egy magamfajta hír- és közéletfüggőnek időnként elmegy, de jobb ha inkább nem jön.

Az utolsók

Minden forrás szerint állítólag ma van az évfordulója annak, hogy „az utolsó megszálló szovjet katona“ elhagyta Magyarországot, 1991-ben. Jól emlékszem arra a napra, szerda volt, már elkezdődött a nyári szünet (ami szakközepesként nekem szakmai gyakorlatnak nevezett semmittevéssel indult), rántott karfiol ettem ebédre, és esta valamit néztem a tévében. Persze tudja fene, mindezt csak gyanítom, de pár dolog azért biztos.

Például hogy nem pont egy darab utolós katona hagyott el minket haza, hanem egy adag utolsó katonákok. Akik viszont nem voltak már megszállók, legfeljebb a néhai megszállók maradékai, egy maroknyi egyenruhás rakodó, akik vonatra pakolták a felszerelés ittfelejtett részét, és közben már tuti nem volt idejük megszállni is, legfeljebb este a laktanyában.

1991-ben amúgy épp szétesett a Szovjetunió, hivatalosan december 26-án szűnt meg (előrehozott karácsonyi ajándékként, hisz az ortodox karácsony január 6-án szentestézik, és az ünnep maga hetedikén csapódik be), de azon a nyáron már haldoklott, augusztusra a balti államok már kinyilvánították a függetlenségüket, meg se várva a formális véget. Szóval kilencvenegy nyarán már nemigen voltak megszállók, akkor se, ha például Észtországból 94-ben ment ki az utolsó Vörös Hadsereg.

De mára már annyira szabadok vagyunk, hogy ma van Imodzsen és Imogén névnap is, ami 1991-ben még teljesen elképzelhetetlen lett volna. Eredetiben persze Imogen, és eléggé angol női név, ami egyébként teljesen kitalált, csak az menti, hogy maga Shakespeare találta ki, egy kevéssé ismert darabja, a Cymbeline egy szereplőjének neveként. (És közben megkérdeztem Pédia Wiktóriát, aki szerint a kelta, „lány” jelentésű inghean szóból ered.) De ennyit mára a szovjet hadseregről. 

A sport nagyjából értelmetlen, értem?

„Szakadó esőben is volt „hidratációs szünet”, hangosan fütyültek a nézők a Ghána-Panama meccsen“ (via 444)

Na kérem, ez már fodbal, ez már magasiskolai sportfoglalkozás. Ha kizárólag ilyenekből állna egy meccs, és kis híján majdnem nézném, de komolyan!

Mert az érdektelen, mikor fel-alá szaladgálnak egy labdáért, mintha nem lehetne kapni a boltban, mindenki vehetne magának és maradhatna otthon, akár labdázhatna is vele, kicselezné a macskát, szértrúgná a tévét, ilyenek. Önmagában egy labdáért bemenni egy bazi nagy stadionba, és ott egy csomó másik arccal harcolni azért, hogy egy kicsit ő rugdoshassa, na ez teljesen hülyeség.

Persze ezen az alapon teljesen hülyeség minden autóverseny, még az Egy Forma is, mert leautóznak egy versenyen nagyjából háromszáz kilométert, és a végén pont ugyanoda érnek vissza, ahonnan indultak. Belegondolt már valaki, hogy ennek mi értelme van?

A megfejtés nyilván annyi, hogy reklám. Amíg az egyforma-egyes autók nem mennek sehová, addig is jól látszanak rajtuk meg körülöttük a reklámok, két kis híján előzés között meg a közvetítésbe is be lehet nyomni egy kokainos bébitápszer hirdetését, vagy egyperces migránshíradót.

Állítólag a fodbal világkupa-bajnokságon is ez az értelme, félidőnként van plusz három perc reklámszünet, így a félidő már két negyed, és tekintettel arra, hogy Amerikában van az egész (Mexikótól Kanadáig, de így sem elég messze tőlem), így máris négy negyed egy labdakergető-mérkőzés, ami arrafelé mintegy üzleti népszokás. Gondolom marketingszempontból főleg.

Jobban belegondolva, összesen két, vagy másfél sortjellegű verseny van, aminek a reklámon túl is van értelme. Az egyik az országúti biciklis körverseny, egy-egy Tour de France vagy Giro d'Italia alkalmából lehet bambulni a tájakat, és egy-egy szakaszon mennek is valahova. (Az idei Tour például úgy ér véget hagyományosan Párizsban, hogy ez alkalommal Barcelonából rajtol.)

A másik meg a maratonfutás, tavaly megnéztem a London maratont, és jó kis városnézés volt, miközben épp itthon fájt a lábam. Persze van olyan maraton is, ahol nagy köröket futnak, de köröket, na annak már mérsékelten van értelme, ennyi erővel letudhatnák egy futópadon is, ezért csak másfél az értelmes versenyforma van.

És vannak azok a sportok, amik ugyan nem mennek sehova, de van bennük kihívás, mint a szabadtüdős merülés meg hasonlók, bár pont az olyan, hogy sokan űzik tengerparti strandokon is, bár ott nagyobb a halálozási arány, mint a profiknál.

De a fodbalista testi szervezete az érzékeny műszer, azt huszonpercenként hidratálni kell, hűvös-esős időben is, már várom a híreket, mikor vezetik be a masszázsszünetet is, elvégre ki bír egyfolytában huszonpercet szaladgálni, néha majdnem folyamatosan?

Na, ezek vagy valakik, vagy futnak valahova. (imdb.com)

Megölte, elütötte, rendőrte, és csak aztán rezsivédte meg!

Nem szoktam helyi sajtót  olvasni, olyan ugyanis nincs is, legalább is Agyarországban, ahol az épp összedőlő  Mediaworks központilag nyomta a korábbi Orbánfő egyujjas agyú propagandáját, és hívta ezt helyi médiának. De most, hogy e szörnyszülött tákolmány tényleg összerogyni látszik (már a Zorigónál is durván leépítenek, mondjuk ez a színvonalukon nem látszik, mert olyanjuk már rég nincs), gondoltam ránézek a nekem lokális, megyei csápjukra. Ez lenne a Sinline, a somogyi online, ami gondolom pont olyan, mint a jász-középkun csongrádi,  de ettől függetlenül már a kezdőlaptól magam alá csodálkoztam. Rögtön fent ennyi látszik:

Igen, ezek a legfontosabb dolgok az életben, legalább is felénk, hogy Időjárás, Podcast, Video, Gyilkosság, Baleset, Rendőrség, Rezsivédelem, Fiatalok támogatása. Azt nem tudom, hogy ez még az óvilág, vagy már a Szép  Új, de magam is minden reggel arra kelek, hogy állunk tegnap óta a gyilkosságos balesetekkel, he? A rezsivédelem már csak reggeli közben kezd el aggasztani, de azért alapvetően bizakodó vagyok, hogy ezentúl is megvédenek majd a rezsitől, akit ugyan még nem láttam (pedig nem vagyok fiatal, hogy támogassanak), de úgy képzelem sötétből támad marcangolva, ezért minden esete gondosan bezárom az ajtót a titkos kulcsommal, ami ... hát, egy kulcs.

A gyilkosságos rovat elég kemény, olyanok vannak benne, hogy „Végtagok nélküli férfi lőtte le utasát, majd elhajtott a holttesttel (videó) - A végtagok nélküli sportolót azzal gyanúsítják, hogy lelőtte ismerősét egy autóban, majd a holttesttel együtt elhajtott.“ Hát, végtagok nélkül lövöldözni elég komplikált, de elhajtani egy autóval főleg, és felkavaró a gondolat, hogy itt a megyében ilyenek történnek. Csoda hogy a békés lakosság nem lincsel meg azonnak minden mozgássérültet, preventív jelleggel, valamint kisbaltával.

Aztán persze kiderül, hogy mindez az Amerikai Usa Államokban történt, Marylandben, de még a hír sem a sajátjuk (jó, miért is lenne az?), hanem a Magyar Nemzet című, nemsoká hetilappá vedlő exkormányizétől vették át. Innentől már rá se néztem az időjárásra, hisz azzal nem sokra megyek, ha megtudom, hogy Kuala Lumpurban esik-e? A balesetek meg nem érdekelnek, az ilyesmit élni kell.

Röviden ennyit a helyi nyilvánosságról.

Szükséges, fontos és ügyes

Na, kellett nekem az előzőben Schwarzenegger -rel példálózni, nemsoká jött is szembe a hír, miszerint: 

„Schwarzenegger forgatása miatt egész hétvégén nem jár a 2-s metró a Deák Ferenc tér és az Örs vezér tere között“

Remek, a kevés fűvárosi metróvonalból lezárnak egy felet egy egész nyári hétvégére, csak mert valami - nyilván másodrangú, nyilván akció - filmet forgatnak valahol az alagútban. Ez valahogy nem tűnik arányosnak. Kábé olyan, mintha egy repülős jelenetet a hitelesség kedvéért nem egy stúdiódíszletben, hanem egy igazi repülőn vennének fel, a földön persze. De a repülő az nincs a belvárosban, a stúdióba meg be se fét,  az a repülőtéren van, úgyhogy fél napra lezárják Ferihegyet (bocs, Lisztferihegy Nemzetközi Budapest Erport), aki innen repülne, az várjon, aki meg ide, annak javasoljuk a vonatot Bécsből vagy Pozsonyból, ahol leszállnak.

És még csak nem is egy egés metróállomás kell nekik, a belinkelt cikk szerint csak az alagút egy szakasza, na azt például remekül össze lehetne tákolni egy stúdióban, egy szakasznyi koszos gal, meg a sötétet csinálás biztos nem kerülne annyiba, mint egy nagyvárosnak a fél metróvonal forgalomból kivonása. Ami becslések szerint összesen több mint 200 ezer embert érint, ez kábé háromszor annyi, mint ahányan az én kis megyeszékhelyemen laknak... (jut eszembe, miért nem forgatnak egy tetszőleges aluljáróban, vagy akár a miskolci vagy debreceni metróban?)

Ráadásul, a hivatalos megfogalmazás szerint: „A szakaszt filmforgatás miatt zárják le június 20-án üzemkezdettől június 21. üzemzárásig.“ Ami persze annyit jelent, már ha jól értem a „kezdet“ meg a „zárás“ szavakat, hogy 19-én zárástól, 22 kezdésig tart a szünet. Jó, hát az éjszaka közepén amúgy se járna a metró, de azért ott van a kis szépségtapasz, hogy igazából szombat reggeltől zárják le, pedig nyilván már éjjel pakolásznak ott filmesek.

Kis hazai íz ez is, mint mikor a sarki pékségben nagyon rendesek, és régóta nem emelték a zsömle árát, csak időközben feleakkora lett.

A recept az, hogy csináljunk valamit, ami sokaknak rossz, aztán kommunikáljuk le valamivel enyhébben, hátha valaki beveszi, hogy ha 20-tól 21-ig, akkor az csak egy nap.

Még jó hogy tizenpár éve nem utaztam a pesti kettes metróval, a hármassal meg négyessel mondjuk igen, de londoni Circle meg District line-nal is, nem is beszélve a Bakerloo-ról. Igaz, azokat csak felújítások miatt zárják le, pedig a Jubilee egyik állomásán (a Canary Wharf-nál) forgatták a Zsivány egyes című sztárvórz egyik jelenetét, de csak éjjel, ott valamiért nem zárathatták le napokra...

londonopia.co.uk

A folytatás folytatásának kegyetlen értelmetlensége

Egyre kevésbé vagyok képes und hajlandó megnézni olyan mozgóképipari terméket (régebben ezeket hívtuk filmnek), ami valami kereskedelmi alapú franchise negyedik, ötödik, kilencedik része. Egy trilógia még elmegy, olyanok vannak még az érvényesség mezőjében, de mikor valami már ott tart, hogy Tocsogós alabamai vérengzés 7, azt bottal sem szabad piszkálni. Például mert a sokadik rész már soha semmit nem tud hozzátenni az előzőekhez, ellenben elvenni egyre többet, exponenciálisan növekvő mértékben. (Szakszerűen így hangzik, hogy a sokadik az szar.)

Erre most azt reklámozza nekem a Jutyúb, hogy nemsokára jövőre jön a Shrek ötödik(!) része. De nekem, most komolyan? Az egyet utólag láttam, miután megnéztem a kettőt a moziban, azok rendben voltak, a harmadik már egy erőltetett vacak volt, a negyedik meg nem érdekelt. De mivel Hollywood kizárólag arccal a pénztár felé önkielégít, most kell egy ötödik, és próbálnak gerjeszteni valamiféle várakozást, de én meg nem tudok elképzelni olyan bárkit, aki épp felgerjed, hogy fú bazmeg, jövőre(!) jön az új Shrek, már alig várom, addig már biztos nem fogok tudni aludni! (Amitől pár hét múlva úgyis halott lesz, tehát nem fogja látni az évtized kulturális csúcstámadását, még szerencse, hogy csak egy nem elképzelhető, így kitalált  alak.)

A filmipar mára teljesen elvesztette a kreativitását (a másik, a fellengzősebben filmművészetnek hívott dolog persze nem), így annyi maradt neki, hogy időnként leporol régi sikereket, ilyenkor jönnek a remake-ek reboot-ok, meg a folytatások, lehetőleg akkor, mikor már fogyasztói korba lépett egy új generáció, akinek minden régi vicc új. (Én konkrétan beszéltem olyan kora huszonévessel, aki szerint a Star Wars 7-9. az nagyon jó, de csak mert azt látta tizenkét évesen, neki az a kiindulópont. Pedig az a három film, különösen az utolsó, mindennek a legalja. )

Már az is kínos volt, mikor  a Terminátor ki tudja hányadik részébe bele kellett írni, hogy a kiborg is hogyan öregszik, mert egy hetvenes Schwarzeneggert mégsem lehetett eladni egy évtizedekig konstans állagú gyilkológépnek, így még családja is lett. 

És a kreativitás hiánya mellett ott van a tutira menés kényszere,  hogy ma már annyira százmillió dollárokba kerül egy-egy szánalmas-szuperhősös hányadék, hogy nem lehet kockáztatni, csak a régi szakácskönyvekből főzhetnek a producerek által leuralt rendezők, így a végeredmény legfeljebb a konzerv babfőzelék minőségét érheti el (és ez még a jobbik eset), azaz ehető, de csak ha nincs itthon más.

A Shrek ötödik részét tehát annyira várom jövőre, mint a fidesz következő pártkongresszusát, a nyombélfekélyt vagy az Armageddon című dokumentumfilmből megismert üstökös aszteroida becsapódását. Na jó, utóbbit azért jobban.

A shrekes hír nálam kábé egyenértékű azzal a szintén mai közléssel, hogy : „Ausztria kiizzadta a győzelmet Jordánia ellen“, valamint „Egy félidőnyi jó játékkal legyőzte Szenegált a francia válogatott“. Rohadtul nem érdekel, de bosszant, ha a képembe tolják.

sanicsource.fandom.com

Totális rémuralom

Hiába van nyár, naptáridőjárásilag is, rémes dolgok történnek körülöttünk. (Legalább is ez a bizonyosságom, mióta sok jobbos sajtót olvasok.) Alig lett új kormány, máris itt a Rákosi-rendszer reboot, az ország annyira gyarmat lett (hisz feladta szureveni.. szuteréni..., az a venitását, na), hogy hirtelen nem is tudom kié? A ruszkiké nem lehetünk, azokkal az előző rezsim volt puszipajtásban, ugyanakkor hetek óta a legsötétebb diktatúra van, szóval részemről Észak-Koreára tippelek, esetleg valami arab olajsejkségre, de csak ha tartósan olcsóbb lesz a joghurt a sarki Aldiban, mert olcsób benzinnel kamionozzák ide.

Ráadásul ezek a mocskos állatok a kormányban, még az Gusztus Húszi ünnepségeket se szervezik meg rendesen, eddig minden idők legtűzijátékai voltak, most meg valami olcsóbbat akarnak, állítólag a Szent Jobb körmeneten is csak a Szent Hüvelykujjat viszik körbe, maximum csak segédpüspökök, és csak egy kört mennek a bazilika körül, mert így kevesebbe kerül.

Pedig Gusztus Húsz mindenkinek a szívébe van égve, az a legmeghittebb, legszemélyesebb ünnep, ahhoz képest a karácsony csak feszült hangulatú házibuli. Mert ugyan ki más mondhatja el, hogy pusztán politikai-hatalmi okokból két királyát is szentté avatta a Római Kaotikus egyház (az egyiknek asszem a fiát is), meg ki más alapított még államot egy ennyire kárpát medencében? Amitől aztán azóta is erőspistával esszük a bigmeket, és osztrákokkal nem koccintunk sörrel, de a Szózatot már leváltottuk a Nélküledre.

És akkor ez a mostani idegen zsoldban álló kormány a pszichopata miniszterelnökkel az élen, el akarja venni a magyarok legszentebb ünnepét. Ami végre nem egy előbb, vagy egy másik, utób elbukott forradalomról szól, hanem a minden tíz falu építsen egy templomotról! Pedig több mint ezer év alatt több mint tíz falu is volt már az országban, azt' még mindig vannak templomok, sőt néha még emberek is beléjük mennek.

De ez a Peter Ungarische el akarja venni a templomoktól az iskolákat, megmondta teljesen, hogy azért esetleg újra kéne gondolni, egyáltalán elbírnak-e a történelmileg jelentéktelenedő egyházak ennyivel, vagy csak az előző államvezér öntötte a nyakukba, hogy addig sincs velük gond. Meg majd neki lesz hálás értre a sok templomos.  Állítólag alaptörvénybe akarják alkotmányozni azt is, hogy apa vérzik, anya lő, mert feminista irányból támogatják a családon belüli erőszakot, Brüsszelből főleg. És eltörölnék a királyságot is, legalább is a királyi családot!

A Gusztus Húsz meg nyilván le van szarva ilyen fokú diktatúrázás közben, aki eddig szervezte az Opera Tívtörzsből, valami vadászati államtitkár, azt mondta, hogy az ilyesmit már rögtön az előző év gusztus huszonegyedikén el kell kezdeni szervezni, hogy elég szervezett legyen egy alig egy év múlva. Na most, elkezdte ez a kormány a szervezést tavaly nyár végén? Hát persze hogy nem, ennyire dilettáns, alkalmatlan (már ha ez mást jelent) valamint rosszindulatú, el akarja venni a magyarok örömét (a Magyar kedvéért, tényleg az alkotmányos hogy így hívják a miniszterelnököt?), szóval ha alapból nem lennének totál bénák, akkor szándékosan lennének azok.

Bezzeg Trump Elnök Úr egy hét alatt békét csinált több háborúban is, ráadásul úgy, hogy nem is ő robbantotta ki mindet! A mostani magyar kollégának még nagyon sokat kellene fejlődnie idáig, de persze nem képes rá, nem is akarja, ő csak vért akar látni, a mások vérét.

Tilt, tilt, nem támogat

A nagybritán miniszterelnök már azt se tudja merre meneküljön, miután épp ki akarják rúgni a jó kis állásából, úgyhogy ötletel. Most az van soron, hogy a 16 év alattiaknak betiltanák a közösségi médiát, úgy egyben. Na, ez nem fog menni. Nálunk is milyen sikeres lett a mobiliok tanítás előtti iskolai begyűjtése, megannyi huszonéves Nokia került elő a faterok kacatos fiókjaiból, azt aztán leadta Ödönke reggel, szünetben meg nyomkodta saját, tévesen okosnak hívott telefonját. (Amit egy dologra nemigen használnak már: telefonálásra.Megvan az, hogy valamelyik mobilcég már azt reklámozza, hogy a telefonjaival telefonálni is lehet. Legközelebb hozzá fogják tenni, hogy a telefonálás az, mikor hanggal beszélünk a másik fülébe, de kurva messziről ám! Máshogy kéne hívni ezeket zseb-ámítógépeket...)

Tényleg, hogy lehetne betiltani a tiktokos fészbukot az instán? Az még megoldható, hogy az otthoni gépeken apu meg anyu letiltja az ilyen oldalakat, ha már a pornón amúgy is gyerekzár van (kár, hogy apa mindig elfelejti a jelszót), de akkor időnként majd becsünget a körzeti rendőr, hogy ellenőrizzem betartják-e a törvényt? Mert mi van, ha apu meg anyu azt mondja, hogy az állam ebbe pont ne dumáljon bele, ha nagyon tiltani akat, tiltsa be a hajnali ködöt, a kocsmákban a sörszagot vagy általában a túl korai napfelkeltét, azokat se tudja majd keresztülvinni, de legalább nem kell széles néptömegeket zaklatni, beleértve egy halom gyereket. Mert ugye a kölyök elmegy otthonról, telefon azért van nála, már csak vészhelyzetre is, és az utcasarkom már várja a SIM-kártya dílere, hogy figyelj öcsi, ezzel tuti megy majd, beteszi a másik mellé, és szünetben nyomja a kommentek lájkolását. Vagy esetleg az iskola be akarja majd gyűjteni a telefont, akkor jön a Nokia-ekvivalens Akció, szerintem arrafelé sem gond találni egy-egy régi darabot otthon. (Nekem vagy hat van a fiókban, bár csak három Nokia.)

Olyan dolgokat tiltani, amik amúgy az életünk eminens részei, eleve értelmetlen, a gyerekek meg ebbe nőnek bele, a tiltás a poszt-posztmodern géprombolás, az a mozgalom is Angliából indult, még a 18-19. század fordulóján, igen sikeresnek szánták,  azt lát valaki manapság egy árva gépet is valahol?

A civilizációs fejlődés egy úthenger, azaz lehet elé feküdni, de kényelmetlenül lapos, véres-nyálkás zúzalék lesz az emberből tőle, az meg köztudottan nem egészséges. Az új technológiákat tudni kell használni, akkor ártanak a legtöbbet, ha nem tudatosan élünk velük (mellettük, általuk), de ez akkora közhely, hogy még a Downing Street 10-ben is biztos hallottak róla.

Plusz ott van az amerikai szesztilalom a múlt század húszas éveiből, az is hogy bejött, te jó ég! Konkrétan felfuttatták vele a szervezett bűnözés, a maffia izmos extraprofitot termelt ki a piacsempészésből, ennek nem tudom mi lenne a kortárs megfelelője, de valami hacker-alakú alakokat látok sötétben bujkálni, akik új, bár nem annyira fizetőképes ügyfélkört láthatnak majd a kisebb iskolásokban.

Szóval a teljes tiltás eddig még sosem bizonyult kielégítő megoldásnak semmire, már túl azon, hogy nem is működött. Totálisan tiltani valami szerintem nem lehet, pontosabban a tiltásnak érvényt szerezni nem lehet. Tiltani tilthatnak totál bármit. (Emlékszik valaki egy kis jézusista zsidó eretnekmozgalomra, bizonyos kereszténységre, amit halálbüntetés terhe mellett tiltott a Római Birodalom, de teljesen?)

Igen a közösségi médiának vannak káros hatásai gyerekekre, mint ahogy annak is ha egy hatsávos főút mellet laknak, a tanáraik agyonstresszelt amfetaminfüggők, ostoba reklámok bombázzák őket mindenhonnan, a szüleik meg minden karácsonykor első vérig válni akarnak. Ezeket is tervezik betiltani esetleg? A romantikus mjuzikeleket?

Mellébeszéd a semmiből

Az interjúzta a Dagadt a még mindig nem túl távoli Zindexnek, hogy „Alig várom, hogy valaki kitépje a kezemből a marsallbotot“.

Figyelj tata, kitépték.

(Amúgy meg dehogy várja, a botjában van a monyója, bár nem az Austin Powers-i értelemben.)

Hogy a szektád (megfogyva bár, de törve is) még részben mögötted van, az nem jelenti azt, hogy te lennél a „vezénylő tábornok“, nyugdíjas százados maximum, aki már be se megy a laktanyába (avagy az országnak házába), mert nem bírja a stresszt, hogy volt ő itt már parancsnok is, most meg kiröhögné az ügyeletes tiszt. És utána köpne.

Szektavezér, az van még lenni a felcsúti, de a szekták sajátossága az, hogy nem nagy egyházak, akkor sem, ha fénykorukban már-már annak látszottak, ám sosem bírták kinőni az egy személyre fókuszált vézérkultuszt, az alapvető valóságtagadást, meg az ezeket megalapozó féktelen provincializmust. Mint a fidesz utódpártja. 

Kellemes kis radikálisan liberális szubkultúrából, némi hullámvölgyek után, lettek egy új, majdnem Hazafias Népfront (csak a miheztartás végett: pont itt tart most a Tisza, bár az eleve ennek készült), aztán kétharmaddal a Hatalmi Főpárt, de a lufi döbbenetesen gyorsan durrant szét, mikor már tényleg túl sok volt odabent a nyomás. és most celluxszal ragasztgatják össze, és hívják mindezt megújulásnak.

Ja, és hogy miket mondott az interjúban ez a marsallbot a küllők között? Semmi újat (ez is a megújulás szimptómája), építgeti tovább a maga alternatív valóságát (elsőre azt írtam félre, hogy „vaklóságát“, az is jó ide), ugyan vállaja a felelősséget a vereségért, de mindenki más volt a hibás, bla, bla, bla és tényleg üres szövegelés az egész, komcsizás, ukránozás, brüsszelezés, csoda hogy ő maga bele alszik már ezekbe kibaszott unalmas, kisstílű mellébeszéléseibe. 

Én majdnem belealudtam, úgyhogy váltottam a Jutyúbra, meg valami klasszikus brit ska-punkra, abban sokkal komplexebb üzenetek vannak, mint a Dagadt szövegeiben az elmúlt pár évben összesen.

papaigabor.wordpress.com

Privát késő középkor

Már megint elolvastam egy valamiféle algoritmus által elém dobott horoszkópot (mint ezt köztudomásom szerint néha megteszem, egy-egy esősen beborult hétfő reggelen), csak hogy lesajnálhassam a szánalmas és igen buta erőlködését annak a szerencsétlennek, aki ilyenek ír (persze lehet, hogy ma már ez egyre inkább valami AI). És ez - mármint a lesajnálás - rendszerint be is jön, miközben ezek a Kisnaccsád Sztori Magazinba való csacskaságok néha nagyon beletalálnak, legfeljebb az ellenkező irányból.

Vízöntő várhatóság, erre a hétre mától:

„Ezen a héten szakítasz a megszokott sémákkal, és a benned rejlő újító zseni veszi át az irányítást. Egy olyan formabontó ötlettel állsz elő a hivatásodban vagy a hobbidban, ami teljesen lázba hozza a környezetedet. A baráti kapcsolataid virágoznak: te leszel az, aki összehozza a csapatot, és egy olyan közösségi programot szervezel a hétvégére, ami minden résztvevőnek feltöltődést hoz. Egészség tekintetében az idegrendszered most különösen stabil, a stressz lepereg rólad, és tele vagy pozitív, jövőbe mutató energiákkal.“ 

Na, ezt kell megszorozni mínusz egyel, és máris megvagyok, mindenki pontosan tudhatja, hogy is.

Kényszeres személyiség vagyok, sémákban élek, a bennem lakó újító zseni rég elköltözött (ha lakott itt egyáltalán bennem, egy utálatos albérlő volt), közösségi programot életemben nem szerveztem (elviselni mondjuk hajlandó voltam, de szervezze már), a stressz lepereg rólam, de stabilitásnak nem hívnám s fásult beletörődést.

Jobban belegondolva, lehet hogy van értelme az efféle horoszpókoknek,  a lényeg csak a mínusz eggyel szorzás, ezt hívtál matekórán reciproknak, de arról nekem folyton valami száraz haszonnövény jut eszembe, amiből ilyen retró seprűket csinálnak falusi melléküzemágakban.

Energiáim a jövőbe mutatnak, de csak mert romlik a memóriám, nekem térkép e táj, nem tudom hol lakott, aki az írta, hogy a múlton merengeni mit ér?

Gyanús alak

Jövök hazafelé érkezni a boltból (lisztet vettem visszaváltott falkonokból), a lépcsőházból épp halad kifelé egy kis kopasz ember, aki marha nagy kartondobozzal jár, valami lomtalanítás van mostanság, gondolom épp talanít, mármint így lomilag. (Vagy csak mindenkinél egyszerre romlott el a régi szőnyeg meg a gyerekágy?)

Gyanakodva méreget, pedig pont nem nézek ki bekarmolt, bűnöző életmódot folytató hajléktalannak:

- Kit keres???

- Leginkább önmagamat, de mostanában szarul megy a meditáció, messzebb vagyok a megvilágásodától, mint múlt kedden!

- Maga egyáltalán itt lakik?

- Úgy negyven éve...

Persze az lett volna a releváns visszakérdezés, hogy és maga? Sosem láttam még az arcot, lehet hogy új lakó, mintha valakik kiköltöztek volna pár héttel ezelőtt, de azt is mondhattam volna, hogy mindannyian csak átutazók vagyunk ebben az árnyékvilágban, de harminc fok napsütésben nem tűnt jogosnak árnyékvilágozni. Pedig szerintem azt bármilyen helyzetben és körülmények közt lehet. Esetleg siralomvölgyezni helyette.

Bírom az ilyen fogalmatlan arcokat, hogy jól láthatóan kezemben a kulcsok, de nem azért vettem elő azokat, hogy használjam, csak épp valami idegenül másik lépcsőház előtt jutott eszembe ellenőrizni, hogy megvannak-e, esetleg kipróbálnám, hogy valamelyik jó -e valahova betörni. Ugyanis köztudott, hogy mások lakásába betörni legjobb vasárnap délelőtt tizenegykor , olyankor jó sötét van, csönd, és senki sem tartózkodik a lakóingatlanába. (Tényleg, egy lakótelep az pont az a hely, ahol a többségnek van a közeli Balaton partján nyaralója, így valóban ott vannak egy júniusi hétvégén. Plusz délelőtt betöréses rabolni nem feltűnő.)

Aztán jött egy szomszédnéni-alakú szomszéd néni, akivel köszöntünk egymásnak, erre a pasas hirtelen elém ugrik, hogy „Jó napot kívánok!“ És semmi hová lesz a fáklyásmenet, semmi mit keres itt maga gyanús alak, de még csak egy itt rendes emberek laknak ám se. Utóbbi mondjuk indokolatlan lett volna, a fene tudja ki mennyire rendes, ez az alak meg láthatóan most jött, ő végképp nem. Én ellenben a lépcsőház többi tizennégy lakásából legalább hat embert az utcán is megismerek! De lehet az hét is akár, a nyolcat túlzásnak érezném.

Tanulság meg nincs, nyár van.

Van ez a labdakergetős dolog...

Jé, fodbalvébé van a mi utcánkban! Ez nekem eddig teljesen kimarad, én az a faszi vagyok, aki nem a sportrovatnál kezdi a bármit, hanem azt hagyja ki megbízhatóan, az is csak ma reggel esett le, hogy épp zajlik a 24 órás nagymenés Le Mans-ban, pedig autóversenyeket eléggé válogatás nélkül fogyasztok bármit néha bármikor főleg.

Úgyhogy pár napja már csodálkozom, mi ez sok fodbalhír a címoldalakon, aztán rájöttem, hogy világkupa-bajnokság zajlik történni, de szerencsére jó messze innen, viszont értem mi üvöltött késő éjjel a szomszéd tévéjéből át.

Pedig a fodbal egy rémesen unalmas sport és szórakoztatóipari show-business. Én nem nézem, nem is néztem soha, innen tudom hogy rohadt unalmas, mert ha érdekes lenne, nézném. (vö. „Ha lenne Isten, én hinnék benne!“)

Mégpedig attól rémes és rémesen unalmas, mert hosszúak a meccsek, sokáig nem történik benne semmi, e tekintetben az amerikai tojáslabda-kergetés sokkal jobb, bár azt se nézem már egy ideje. És egyáltalán nem látok nagy tétet abban, hogy húsz nem túlművelt alak kerget a füvön egy felfújt bőrgolyót, plusz kettő meg a kapuból nézi. Ebben nincs kihívás. A  síugrásban, az ejtőernyőzésben, a az autó- vagy motorversenyzésben van, mert bennük van az esély, hogy ott halsz meg helyben, egy fodbalista legfeljebb szívrohamot kap, ha egy átmulatott éjszakát rögtön a kupaszerda követi, de azt kaphatna a konditeremben, a kuplerájban vagy a sarki zöldségesnél is.

ahumor.network.hu

No meg a körítés: 

- Tuskó, de iszonyú pénzeket kereső játékosok, akik annyit értenek a pénzhez, hogy menő dolog neonzöld Lamborghinibe fektetni, azzal jól lehet betépve csajozni. 

- Aljadék politikusok, akik erre cirkuszra építenének komplett nemzeti összetartozásokat (eleve mi a frászért kell nekem mindenkivel összetartozni?), és he nyer mondjuk a válogatott, az az ő személyes dicsőségük (meg a fodbal kapcsán elégetett százmilliárdoké nyilván), ha meg veszít, akkor szakmailag kell elemezni, miért egy kretén az edző, és mekkora csaló bírók vannak már, de tényleg!

- Korrupt sportvezetők, akik eleve politikusok végbeléből tekintenek ki a világra, hogy odakint szar, idebent ellenben... ja igen.

- Béközép Bélák, akiknek nincs saját életük, ezért identitásuk alapja mindössze annyi, hogy hajrá fradi, az újpestiek meg dögöljenek bele a kurva anyjukba. 

- Idegesítő „szakkommentátorok“, az egyrészt-másrészteszés sportszakmailag törökgáborai. („Ha nem kapunk az elején három gólt, nyerhettünk volna." "Hiába na, a fodbal maga az Élet kicsiben!")

- Plusz az egész társas hiszti, ami időnként elönti az ország-világot, mintha valami fontos történne, ha a fantasztikus fiók megnyernek egy pótselejtező, mielőtt leselejteznék őket.

Az egész persze lehetne izgalmasabb is, ha például véletlenszerű időpontokban vadlovak vágtatnának át a pályán, vagy minden csapatban két játékosnál lenne elektromos sokkoló, de nem lehetne előre tudni kinél, viszont lenne joguk félidőnkén háromszor használni. 

Vagy hozzák vissza a gladiátorjátékokat, úgyis azokból nőttek ki ezek a stadionos mozgásformák, a kemény mag meg úgyis vért akar látni, csak unja már a háborús híreket.