A valóság hajlítható

A bohár alakú Dániel, aki valami felcsútista, közpénzből futatott "influenszer", plusz "politikai elemző" (azért az idézőjelek, mert sima, egyujjas agyú propagandista) rendkívül kiháborodott magából fel.

Hogy ezek a libernyák lipsik, ezek itt siránkoznak a magyar börtönviszonyokon, mert az olasz anarchista csajt már milyen viszonyok közt tartják fogba. Dániel nertárs erre rögtön kiizzadt valami posztot (ha már az olasz miniszterelnök is kérdőre vonta a pártvezér és kancellárt, a Felcsútok Géniuszát), miszerint lám milyenek az olasz börtönviszonyok. Képpel illusztrálva persze.

Csakhogy a képen a híres Alcatraz börtön egy enteriőrje volt látható, ami ugye egy kis szigeten van a San Fransisco-öböl közepén, és vagy hatvan éve nem működik. Ehhez képest a nertársnál ez egy kortárs olasz kóter. De hát ilyen ez post-truth világ, hogy ugyan baromság amit ír, de legalább rosszindulatú, és különben is, annál rosszabb a tényeknek.

sftravel.com

Rémálom a Cancel Culture utcában

Jajj nekem, a minap megnéztem az Álmaid hőse (Deram Scenario) című filmet, már írtam róla kritikát is (ezért itt nem fogok), de még zavarban vagyok tőle. Igazából Nicholas Cage miatt volt az egész, aki talán nem egy nagy színész, de a múltkor Drakulaként nagyot ment, meg itt is, valami unalmas egyetemi biológusként, kopaszparókával, aki egyszer csak emberek ezrei számára lesz a visszatérő rémálmok főszereplője.

Mer' egyszer csak feltűnik neki, hogy vadidegenek is felismerik, akik csak egyszerűen álmodtak vele, kit megerőszakolt, kit fojtogatott, pedig eleinte csak megfigyelő volt még kevésbé rémes álmokban. Később aztán már kirekesztik mindenhonnan, időnként meg akarják lincselni, csak hogy érezze a törődést. A csőcselékek, meg a kevésbé csők is gazából megpróbálják kitörölni az életből, magukból, főleg persze az álmaikból, csak hogy a végére legyen valami teljesen hülye, kicsit feloldásnak szánt befejezése a sztorinak.

És persze semmi magyarázat az egészre, na jó, a végén valami hablatyolnak a kollektív tudattalanról, de az szerintem egyrészt baromság, másrészt meg miért pont egy szürke kispolgár kerülne annak a középpontjába? Ha lenne olyan...

Műfajilag a cucc horrornak gyenge, komédiának túl borús, realistának misztikus, drámának meg azért nem jó, mert igazából azonosulhatatlanok a szereplők. És ezzel együtt an egy olyan atmoszférája, hogy egy levegőre végignéztem. Mert úgy nem tetszett, hogy de, miközben persze erre sincs magyarázat.

port.hu

Halálos

Nagy a baj enberek, halálos fenyegetések terjednek az webes interneten! Most például Kakadu Péter kükümminiszter urat fenyegették halálosan a meg, a valakik meg, aki épp Ukrajnába készül. Hogy tárgyaljon az ottani külügyminiszterrel, aki nem elsősorban külgazdasági, mint Kakadu nertárs. (Innen a küküm rövidítés.)

De most megy a nyilvános beszarás a kormányhitű médiában, hogy hú bazmeg, ez halálos fenyegetés, teccik érteni? Halálos! Mintha nem egy komplett TEK-es testőrséggel repülne a hülyéje, meg az ukránok sem biztosítanák maximálisan.

Mert Kakadu nertárs nyilván annyira fontos ember, mint anno Bástya elvtárs, aki a Tanú emlékezetes jelenetében felháborodott, hogy őt már meg se akarják ölni, ő már le van szarva??? Péterünket ellenben meg akarják ölni, felrobbantás által dezintegrálva testi funkcióit, legalább is erről szól egy komoly, névtelen e-mail. (Mint már megint a jeles filmet idézve - nem biztos, hogy szó szerint, de -Bástya elvtárs, ez egy komoly névtelen feljelentés volt!)

Nyilván ne robbantsák fel a kükümminiszter urat, hisz gyerekei vannak, de ez a habverés, ez azért szánalmas. Ha meg felrobbantják, az fura lesz, a brit külügyminiszter is simán elment Kijevbe, mondjuk őt nyilván jobban kedvelték a helyiek, tekintettel a háborús támogatásokra. A felcsútista kormányzati szektát meg eléggé rühellik arrafelé,  de ha valakik Putyinék seggét nyalják, azok ezt azért viseljék el.

Amúgy jó ez a fenyegetősdi, egyszer rég én is kaptam olyan ímélt, hogy "holnap megdöglesz, geci", fene tudja honnan, de gyanús, hogy mikor valami csávót másodszor vágtam ki szociológia szigorlatról akkor kezdett nem kedvelni, plusz ivott rá, és ez lett a vége. De nem féltem, hogy másnap megdöglök, és mint kiderült, jogosan.

Szóval Kakadu miniszterrel kapcsolatban is ócska műbalhénak tűnik az egész, azt' ha mégis megmerényelik, majd súlyosan bocsánatkérés közepette írók róla egy tűrhető nekrológot. De ennek csekély az esélye.

Médiaszánalmasság

Olvasok egy "cikket" arról, hogy a Red Bull (a formaegyes csapat) tesztpilótája szerint unalmas lesz az idei idény is, mert annyira kurva jó az autójuk. Ez nem egy lényegi információ, meg nem is érdekel túlzottan, de azon kiakadtam, hogy az újságíró, illetve  a betűipari sajtómunkás úgy ír egy izét, egy talán Daily Mirror cikkre hivatkozva, hogy közben le se írja az illető nevét. Pedig már a címben arra hivatkozik, hogy mit mondott a tesztpilóta, akinek csak a nevét felejti el beleírni a cuccba. (A linket már nem lelem, de nem is érdemelné meg, hogy linkeljen.) De az biztos, hogy azillető neve nem A Bikások Tesztpilótája, vagy esetleg A Brit, ahogy egyszer említi.

És egyáltalán, milyen stílus már ez a "bikások"? Akkor már miért nem "energiaitalosok"? És ki az a kretén, aki ezt újságírásnak nevezi, hogy valakiről szól az írása, ami ráadásul csak idézet, de a nevét már nem írja le.

Intermezzo: közben meglett a cikk, amit azóta javított a szánalmas szerző, hogy Jake Dennisnek hívják az illetőt. Minőségi munka, de tényleg.

- O -

A másik szánalmasság, hogy közben sokadszor ment le a tévében valami chips-reklám. Amiben valami IQ-bajnok csávó azzal jön, hogy sokak szerint nem lehet rocksztár, ha nem tud gitározni, vagy nincs gitárja vagy ilyesmi. Azon most ugorjunk át, hogy egy énekes lehet e rocksztár, ha nem tud gitározni, de kit a megfejtés az, hogy rátalált az adott márkájú chipsre, és azt választotta. Mert kibaszott ropogós és menő.

Na most, vagy az van, hogy chipset enni jobb mint rocksztárnak lenni, vagy a chips simán helyettesíti a gitározni tudást, de mindkettő akkora baromság, hogy már nem is értem. Tudom, a világ tele van hülyékkel, a reklámipar meg törtető hülyékkel, de itt most vagy direkt akartak baszni a hirdető céggel, vagy valakinek túl sok volt a pénze kokainra, és ehhez képest még jó eset, hogy nem az lett a hirdetés üzenete, miszerint a chips bűvös sárkányt okoz, aki majd jól leszop.

És nem, ekkora ökörségeknél nem tudok nem trágár lenni, ennek itt helye van, asszem.

Relatív

Tényleg szarul indult az új év, de legalább vacakul folytatódott. Harmadik napja ülök nyakig valami lázas-taknyos köhögésesben, de ma már levittem a szemetet, sőt takarítgattam is.  Hogy ez most covid vagy nemvid vagy valamivid azt tudja fene, de már unom nagyon. Hogy hiába tömöm marékszám a vitamint, állandóan megtalál valami. Most vagy az van, hogy nem kéne mínusz fokban egy pulcsiban átmenni a tényleg szomszédos postára sem, vagy vissza kéne térni a folytonos kézfertőtlenítés nemes hagyományához, de leginkább mindkettő.

Minden estre a cikkeimet legyártottam,  de az elmúlt két napban leginkább csak döglöttem az ágyban vagy a fotelban, és végignéztem az össze komédiasorozatot, ami kicsit irritált csak a három komédiacsatorna kínálatából, meg azt a több órányi reklámot, ahol leginkább hamburgert, joghurtot és gyógyszert akarnak eladni nekem, nagyjából sikertelenül. Jó, gyógyszert azért vettem, meg kaptam is, meg vitamint meg visszérkenőcsöt, de így jár az, aki két kerek számmal küzd, miszerint tíz nap múlva lesz ötven. Ennyi idősen ennyi egészségügyi kiadás már nem is sok. Egy régi bon mot szerint ha az ember negyven felett arra ébred, hogy semmi baja, akkor az azt jelenti, hogy halott. Persze lehet, hogy ezt ma már ötvennel kell mondani, de ugye az is adott.

Egyébként az öregedés nem zavar, csak nem értem, úgy tíz évvel ezelőtt még huszonöt-huszonhét voltam fejben, most meg olyan harminc-harmincöt, de ehhez képest ki ez az öregember a tükörben? Az idő relatív, a világegyetem tágul, én meg nem mindig értem magam, de legalább érzem, különösen ha lázasan köhécselek A háttérben meg megy A nevem Earl.

Az Önhíd-gyilkosságok

A hídon akkor kell átmenni, mikor odaérünk - tartja a kretén mondás, mintha egy hídon át lehetne menni előbb is. Hogy aztán mikor az ember odaér, merre megy a hídon, függőleges vagy vízszintes irányba, az már hajlam, szándék vagy pillanatnyi inger kérdése. A többség átmegy a hídon, egy markáns, ám látványos kisebbség meg ugrik.

A San Francisco-i híres Golden Gate hídról (ami úgy Arany, hogy közben piros) például az elmúlt kilencven évben vagy kétezren ugrottak, ami nem tudom hogy sok-e, minden esetre a helyi hatalom végre csináltatott egy védőhálót, hogy na, ebbe ugorjatok hülyék! Pontosabban, hogy ne ugorjatok, mert minek.

Szerintem meg ez az egész egy felesleges marhaság. Mondjuk részemről még sose voltam öngyilkos (hacsak nem a Nagyfranci a Forradalom után, mint majorsági intéző a parasztok haragja elől, és utána büntetésből ló lettem a napóleoni háborúkban), de úgy képzelem, hogy az ember az ilyesmit elhatározza főleg, kissé tervezi, aztán megy a hídra. nem pedig úgy, hogy jé, itt egy híd, de kurva magas, nekem meg amúgy is szar napom van, hát ugrok! Biztos van spontán-impulzív öngyilok is, de arra meg jó a sokadik emelti erkély, vagy a közeledő kamion.

kicsit olyan ez, mint mikor a magukat tévesen hazaffynak gondolók be akarják tiltatni a melegfelvonulást, hogy hát milyen már az, hogy csak úgy buzikat láthat a gyerek a nyílt utcán, aztán ettől jól bebuzul. Nem tudok olyan dokumentált esetről, mikor valaki azért lett meleg, mert ezt népszerűnek gondolta, mondhatni divatba jött a cucc. Olyan lehet, hogy valaki megjátssza bizonyos, akár meleg szubkultúrák külsőségeit, tényleg divatból, de az attól még nyugodtan maradhat hetero. A templomokba sem csak hívek járnak (sőt,, mostanában fradimeccsre sem csak szurkoló), hanem egy csomó olyan alak, aki szeretné, hogy pont őt ott lássák, érdekből, vagy mert ez most trendi.

Meg egyébként is, nem kerestem statisztikát, hogy az elmúlt kilencven évben hányan lettek öngyilkosok úgy általában San Francisco-ban, de gyanús, hogy kétezernél nagyságrendekkel többen. Szóval a híd csak egy szimbolikus helyszín, a sok ablakon kiugráshoz vagy két doboz gyógyszerre liter vodka megivásának kevéssé látványos aktusaihoz képest. 

És egyáltalán: hányan haltak meg ugyanebben az időszakban autóbalesetben arrafelé? Mert talán az utakat is be kellene tiltani, különösen, mert mi is megy át a hídon? Na, ugye. Ha nem lennének utak, eleve nem kellene híd, mindenki maradna ott ahol van, és három marék nyugatóval intézni el a személyes exitet, otthon a négy fal között, nehogy az ugrálásával felzaklassa az arra járó turistákat.

medium.com

Valami nemigen bűzlik Dániában

Azon hüppög fél Dánia, ahol valami nyilván megint bűzlik, hogy lemond a trónról a királynő, a fia jellegű trónörökös javára. Merthát náluk ilyen eddig nem volt szokásban, egy uralgó királynak tessék csak szépen belehalnia a trónba, ahogy a brit kolléganő is tette, egy király vagy pápa ne legyen nyugdíjas, ha már amúgy se dolgozott egy percet se életében, csak kastélyokban teázott bálokon, ginnel és pezsgővel. (Plusz a második dán Margit még a közelmúltig, azaz nyolcvanpár éves koráig volt erős dohányos, tehát simán csak örüljön hogy nem halt meg bele, hanem.)

Pedig egy király igen is sokat dolgozik, pont mint egy fotómodell manöken, hisz rohadt sok ideje megy el arra, hogy nézzen ki a valahogy, meg gyakorolni kell hogyan vegyen nagyon udvariasan semmibe másokat, plusz az a rengeteg fogadás, jótékonykodás, és dísztribünön unatkozás igen is megviseli az embert. Meg hát az a helyzet, hogy egy későközépkorból örökölt aranyozott hintó akkor is kurvára ráz, ha aranyozott.

Azért a látszatra adni kell... (index.hu)

És ahogy amúgy legtöbb alattvalója, egy uralkodó sem magának választotta a szakmáját (jó, ez a Margit néni speciel kissé, ő a trónról is díszlettervezett meg illusztrált, ha jött az ihlet), és nem azért trónolt mert ezt szerette csinálni, csak muszáj volt. (Bár jobban belegondolva mindannyian így vagyunk ezzel, például reggelente...) Úgyhogy valóbán jár a nyugdíj egy királyi alakú über-állampolgárnak is, ha már elpazarolta az életét.

Mert a királyságnak egy demokráciában annyi értelme van, hogy nincs. Ha valaki nem gyakorolja a hatalmat, csak szimbolizálja, viszont ez kurva sokba kerül, akkor nehéz érvelni mellette, miért kell egy palotában ülnie bárkinek is közpénzen. Ideértve természetesen a kancellári modellben működő államok teljesen felesleges köztársasági elnökeit is. Mint nálunk Sándor, a Katalin-palotában, vagy fordítva. De neki legalább elvileg lenne némi jogköre und beleszólása a politikának nevezett hatalomtechnikai manipulációkba, bár pont úgy nem él vele, mint elődje, a legendásan semmilyen Bajszos Szar, vagy a legendásan szánalmas Pali Bá'. (Igaz elődeik még csináltak valamit az automatikus aláírásokon kívül is, de az az idő már elmúlt.)

Egy alkotmányos monarchia viszont legfeljebb turista-látványosságnak jó, pont mint a nagybritánok és északírek egybesültjében, am így legalább termel némi bevételt, a Bözsi nénis bögrék és a dájánás  házioltárok révén. De például pont a dánoknál, miként a norvégoknál vagy a svédeknél is, annyira polgári a királyság, hogy a Család tagjaival össze lehet futni a piacon, ahogy biciklivel káposztáért érkeznek épp. Margit királynőnek, aki a sorban a második volt, és nagyjából annyi előjoga lehetett, hogy rágyújthatott gyakorlatilag bárhol, mert igazából nem szólt rá senki. És nem félelemből, csak udvariasságból.

Ilyen szempontból a finnek a legjózanabb skandinávok (a vodkafogyasztás szempontjából persze nem), hisz ők legalább köztársaság. És bár elnöke annak is van, de nemrég még egy jó csaj volt a miniszterelnök, ami nálunk háát... nagyon nem így van, így a haza fényre sem derül.

Szuvenírek a jachton

Van ez a lesz a Szuvenírvédelmi Entitás Hatóhivatal, aminek nem tudjuk mivégett a mirejója. Szóval azon túl, hogy sajtó- és ellenzékfegyelmező (plusz az ellenzéki sajtó ugyebár) szimbolikus ávónak szánják. Hatósági jogköröket persze nem mernek adni neki, mert még épphogy csak elkezdtek csorogni az EU-s pénzek, és ha az uniós háttérhatalom megint összevonja a szemöldökét, azzal csak a felcsútista közbeszerzés-dílerekkel basznának ki.

Amúgy is, a szuvenírvédelem belső használatra van, fő fegyvere (az élére szánt komisszár szerint) a nyilvánosság, ehhez persze először kellett nekik jó sok saját nyilvánosság, évi százmilliárdokból, hogy aztán jó kis fegyver legyen belőle. Vagyis az új  hivatal alapvetően majd propagandában, karaktergyilkosságokban és feljelentésekben fog utazni, elvégre mi másra is lenne jó egy hivatalos szerv, amely az állami médiától az origóig ívelő szellemi horizont pácélzatában (de szép képzavar!) védi a szuverén szuveníreket.

A szuverén szuvenírt én egyébként úgy képzelem, hogy az a Hatvanpusztától Bicskéig meghosszabbított felcsúti kisvasút, amin olyan jachtok közlekednek, amiken agresszív csivava alakú külügyminiszterek dolgoznak a fészbukon. Az ilyesmi ritka dolog, védeni kell, kurvára meg kell védeni, pláne ha a szuvenírek közt a szimbolikusok mellett konkrét kurvák is vannak. A jachton.

Amivel csak azt akarom mondani, hogy hazánk államformája posztfeudális offshore kormányzóság, melynek címerállata Lőrinc barát, de nem a shakespeare-i értelemben, sajnos. Ez meg valahogy nem tetszik annak az euro-atlanti klubnak, melybe saját akartunkból léptünk be mi (hogy azóta harcoljanak ellen ők), és a pártvezér és kancellár nevezi ezt az öntökönszúrást "szuverenitásnak". Hisz ő az egyetlen szuverén (hatalom) ebben a rohadt országban, avagy őt kell megvédeni. például ellenünk, két értelemben is: vannak akik érhetetlen módon nem rajonganak érte itthon, ők a belső ellenség, miközben az EU is mi vagyunk, még a felcsútisták is, akik tehát a hollandokkal vagy a németekkel együtt a komplett külső ellenség is. A felcsútista szektának annyi előnye van, ők csak külső ellenség, hisz belülről rajongó hívek.

economist.com

Újgazdag kesztyűsbábok

Eleve nem nézek szappanoperákat (jó, úgy huszonéve nagyjából A homok titkai című brazil remekművet láttam, de az Edina hibája volt, meg hogy egyszobás volt a bérelt lakás), tegnap viszont valahogy láttam ...a szomszéd tehene első részét az Ertéelen, aki ugye a mondás szerint dögöljön meg, és tényleg. Ekkora trágyadomb még a legendásan igénytelen magyar kereskedelmi tévéktől is meglepő.

Itt van két újgazdag fazon, az egyik simlis edzőterem-tulaj, a másik egy kretén alfajba tartozó könyvelő, valami lakóparkban szomszédok, ha már gyerekkori haverok. És a lakópark az kurva nagy villákat jelöl, nem a modern lakáskaptárak eufemisztikus megnevezése, és elképesztően mindennapi problémáik vannak az amúgy papírból kivágott, hurkapálcikás óvodai bábokra emlékeztető szereplőknek. Hogy a simlis nem tud a gyuróscsávó, menedzsernek készülő kölykének BMW-t venni a 18. kilökődési napjára, csak valami Rönó kabriút, és hát azzal kejd majd szerencsétlennek egyetemre járni. Hiába no, a BKV nem lakóparkokra optimalizált. A simlis felesége meg, a szende attól retteg, hogy nemsoká negyven, úgyhogy tizenegy kúrát rendel arcfeltöltésre vagy mire, de tíz áráért ám, mert diplomája nincs, de újgazdag paraszti esze (ez lenne a kulák-tudat?) azért naná.

A tinédzser kölykök amúgy kellemesen utálnivaló senkik, de legalább nem lógnak a stábból, míg a valamiféle maffiózó úgy kopasz, hogy közben gonosz is. Hát, gratula, ez tényleg kirívóan ócskán indul, semmilyen karaktereket játszó, közepesnél valamivel rosszabb színészekkel, egyelőre érdemi történet nélkül, még szerencse, hogy nem fogom nézni. Valójában azt sem értem, tegnap kora este hogy kerültem az Ertéel elé, de ez most pár hónapig biztos nem fog bekövetkezni. Mondhatni dögöljön meg az ő kis falujukban a szomszéd, meg a tehene is, nem baj, ha túl hamar.

Olvasóállás-álvasaló

Még mindig ugyanaz lenne a kedvenc állásom: elmennék egy könyvtárba olvasónak. Főállásban természetesen, és jó pénzért, épp Petrának írtam meg, hogy útleírásokat felárért vállalnék, mert azokat unom, a fantasykat meg a romantikus regényeket pedig olvassák elegen nélkülem is. Azokhoz nem kellenék profinak.

Oké, néznék filmeket is, de nem akármiket. És ja, ez idáig lehetne egy kritikus/ kulturális újságíró melója is, de én egyfelől mostanában lustább vagyok írni (pedig még űzöm) másfelől meg magammal is egyre kevésbé értek egyet, az (ön)ellentmondások meg inkább avantgárd versekben mutatnak jól. De én egy néhai értelmiségi lennék az ehhez járó sznobizmussal feleszerelve, aminek gyári kiegészítője némi nemű nagyképűség is, az "én tudom és értem jól"-paradigma jegyében.

Ha viszont csak olvasnom kellene, és nem várnák el, hogy mindenféle alakokkal könyvekről kelljen beszélgetnem, sokkal könnyebb lenne okosnak éreznem magam, hisz eleve nem szembesülnék mások véleményével. Avagy mégis lenne az a pénz, csak egyetérteni ne legyen kötelező, kulturális prostituáltként csak megjátszanám.

Ami, ha jobban belegondolok, a kereskedelmi média, meg a alja politikai propaganda lényege, szóval inkább mégse. De majd előveszek valami vastag könyvet magamnak, egy rendes, pontosabban egy tisztességes sznobnak úgyis a vastag könyv a jó könyv.

Obligát újévezés

Ha már új év, írnék valami újat, ha lenne valami új, de csak a régi szar van (a művelt francia ezt úgy mondja angolul, hogy same shit),és most komolyan, hiányzik valakinek az új és még újabb szar? A tavalyi évem hát, nem volt egy nagy menet, de az előző kettő sem, és akkor ahhoz képest, most annak kéne örülnöm, hogy tavaly nem volt rosszabb.  Háát... már megint háttal kell mondatot kezdenem, nem felemelt mutatóújjal persze, csak amolyan beletörődő legyintéssel.

Most meg nézem az ünnepek alkalmából nem létező híreket, mert ugye az uborkaszezonnál laposabb csak a bejglis pezsgőszezon tud lenni, amikor a sajnos sajtótermékekben (már túl a bebaszva nótázó közszereplőkön), az alkohol és a tűzijátékok, esetleg petárdák nem problémanetes egymásra hatása a fő téma. Mintha nem tudnánk már rég, hogy a pálinkára petárdázás már az Etelközben is nyolc napon túl gyógyult.

És akkor már az a hír, hogy Lewis Hamiltonnak vagy új barátnője van, vagy nem, vagy mégis, de még nem olyan régen (ez amúgy az új szótári jelentésére hajaz), szóval mindenki meneküljön valami lakatlan szigetre, a Marsra, esetleg vegyen tíz-tizenöt Ferrarit, csak az érzés kedvéért, vagy amelyik számára egyszerűbb. Én addig eszek egy kis maradék bejglit...

Viszont ezt az újévet nem értem, miért lényeges, hogy mikortól számoljuk az aktuálisat. Lehetne május elseje újév (kettő az egyben, ha már úgyis), ekkor mondjuk áprilisban lehetne a karácsony, szintén gazdaságosan összevonható módon a húsvéttal. A pünkösdöt meg úgyse érti senki, az újévet meg minek?