A már többször meghalt, de ma született, nem igazán bárány

Ma van David Tennant skót színész születésnapja, aki pont akkor született, mikor Einstein elhunyt meghalni. A naptár szerint persze nem ugyanabban az évben, de ennek semmi jelentősége, mert a Dr. Who című dokumentumsorozat szerint a faszi időutazó, úgyhogy David John McDonald névvel eljátszhatta a születését 1971-ben, hogy később beférkőzhessen a BBC nevű tudatipari ügynökségbe. Ez amúgy annyira összejött neki, hogy a keze még a Rojálsekszpír Kámpániba is betette a lábát, ami persze nem volt nehéz, hisz mint Time Lord eleve ő volt Hamlet is, II. Richárd és szerintem Connor MacLeod, szóval a skótság jól ment neki, az időutazáshoz meg fontos skill, hogy tudjon színészkedni.

Amúgy a felesége korábban a lánya volt (ezt is a dokumentumsorozatban láttam), ez biztos valami időhurkos cucc miatt lehet. Hiszen az idő nem ok-okozati összefüggések szigorú rendje, hanem valójában egy nemlineáris, nem szubjektív nézőpontból sokkal inkább egy nagy hullámzó gömb, egy össze-vissza katyvasz. Vagy valami ilyesmi. De ebből már érthető, hogy ő írta Shakespeare szonettjeit, amiket Van Gogh képei ihlettek, valahol Kr.u. 1 000 000 000-ban. Illetve érti a fene...

Időutazónak lenni olyan lehet, mint ahogy a tralfamadoriak eleve látják a világot, azaz minden időpillanatot egyszerre, azaz aki most halott, azt nem siratják, hisz egy csomó más pillanatban meg tökre él. Nézőpont kérdése az egész.

Teleplak, ó!

Még a hétvégén, holmi séta közben vettem észre, hogy a környék, ahol lakótelepedek, milyen változatos a flóra, a fauna meg a humánerőforrás vonatkozásában, bár ez utóbbit már kiszúrtam, mióta járok boltba, postára, orvosi rendelőbe, buszmegállóba vagy szemetet levinni. (Ott van például a fickó, aki minimum hat éve egyfolytában be van állva, de úgy, hogy már emberemlékezet óta nem látta úgy senki, hogy bármi fogalma lett volna arról, hol is van épp. A kutyája szokott hazatalálni a bizonytalan lokalitású szállásterületére, már ha utoléri a mindig póráz nélkül közlekedő ebet.)

De mostanában már unom az embereket, így a környezetet figyelem meg, egy Marsról jött felfedező lelkületével, és érdekes, igen érdekes a környék, már persze amennyire egy lakótelep egyáltalán érdekes lehet. Szóval az az érdekes benne, hogy tűrhetően érdekes, pedig unalmasnak kellene lennie, már csak nembéli lényege, szándékolt funkciója, és korlátos szórakozási lehetőségei miatt is.

De a házak színesek és érdekes össze-vissza struktúrákba rendeződnek, a növényzet meg burjánzik, nyilván valakinek az az ötlete támadt negyvenpár éve, hogy az eleve elrendelt szürkeséget színesre festett falakkal, meg sok fával lehet enyhíteni. Csak épp a fákkal az van, hogy sokat nőttek, mióta bárki foglalkozott volna velük, viszont újakat ültetni mostanában is szoktak. némelyik akkora, hogy a négyemeletes házakat már teljesen leárnyékolja, és a tízemeletesekben is érdemes minimum az ötödiken lakni, ha az ember nem az árnyat adó ágak közt szaró galambokat akar nézegetni a konyhaablakból. Mert hát a szemben lévő buszmegálló sokkal szebb, a pirosnál lefulladó kamionok hangulatosabbak, a reggeli balesetek után helyszínelő rendürüket gázoló mentők ,meg romantikusabbak.

Amúgy a lakótelep három típusú területből áll: van a kulturáltan térkövezett, játszóteres-unalmas, van a dzsungel-jellegű ("közmunkások vagyunk, füvet csak a kisbolt előtt nyírunk, meg amerre a főnök megy haza"), és van a háborús övezet. Utóbbitara jó példa az egykori általános iskolám környéke, ahol valami tornaterem előbb összedőlt, majd leégett, és csak aztán süllyedt el, ha valakinek rémlik még a Gyalog-galopp.

De a kulturáltan, EU-s pályázati alapon térkövezett részeken is vannak érdekes részletek, például az alábbi:

Ez tényleg nem értem, két járda kereszteződésébe minek körforgalom? És ott is az autós KRESZ az érvényes? (Az mondjuk baj lenne, mert arról semmi gőzöm sincs, áramon kívül már semmit sem tudok vezetni, gyalogosként meg elég annyi, hogy nézek körül, ha átmegyek a piroson.) Egyébként meg mifelénk a körforgalmakban kell lennie szökőkútnak is, hogy ha valaki nagy tempóban egyenesen hajtana át rajta, legalább az autója ne gyulladjon ki nagyon, ha a sofőr már úgyis meghal. Szóval ide is kéne legalább egy ivókút, de ne valami tejjel-mézel folyó, mert kilocsog, és el lehet csúszni rajta. Meg ugye a méhek és a bogarak...

Liberális represszió? He?

Tegnap meglepődtem a híren, miszerint a felcsútisták és az ő kis (kicsit fasisztoid) európai barátaik "konferenciáját" kis híján betiltotta a brüsszeli diktatúra rendőrsége. Miután nem sokkal korábban két helyszín is visszamondta a rendezést. Valami olyasmire hivatkoztak a zsandárok, hogy nem biztonságos a cucc, mert kint már valami szélbalos ellentüntetés fodrozódik, meg egyébként is, a polgármester is leszólt nekik.

Na ez az, ami nem elfogadható. Ez az egész széljobber társaság végtelen unszimpatikus, demagóg rohadékok gyülekezete, a Dagadttól a brexites angol hülyéig, de mennyivel jobb náluk az a liberális bürgermejszter, aki betiltaná azt, hogy egymást hergeljék egyre nagyobb baromságokba ezek a szerencsétlenek. Ha nyíltan uszítanának, az más lenne, arról a nyugati civilizáció minden államában rosszakat gondol a törvény betűje, csak meglegyen a kötelező képzavarom. (Egyébként ha meg valahol javallott, vagy legalább is megtűrt az uszítás, az már nem a nyugati civilizáció.)

Márpedig a széljobbos arcok mindig vigyáznak arra, hogy úgy tapossák meg a törvény szellemét, hogy annak betűje alapján ne lehessen beléjük kötni. Úgyhogy az van, hogy egyrészt a felcsútisták vonatkozásában (tekintetében, viszonylatában) minden pofon jó helyre megy, de ettől még nem feltétlen kell pofozkodni.

Rémlik, hogy nem olyan rég volt a Szikra Mozgalom nevű erősen baloldali társaságnak valami dzsemborija, az tervek szerint nyári tábora, amiből aztán lett valami félnapos, népligeti összeröffenés. Mert a Párt nyomására három táborhely is lemondta az egészet, nyilván mert féltek a pártvezér és kancellár helyi ökleitől. És most lehet mondani, hogy hát kedves nersevik elvtársak, a fagyi időnként visszanyal, de mégse kell a színvonalukon működni, mert az az aljas szarakodás maga. Hatalomból elkövetett packázás, és mint ilyen, szánalmas is.

Billentyűzök

Namost. Próbálok írni, hülye billentyűzeten, háromszor lassabban megy, mintha. Ám közben van mondanivaló. Tegnap lementem a kisboltba, vettem szardíniát a teknősnek, egy ötszázas plusz némi apróval fizettem, és csak kicsivel többet kaptam visszajáróként. Úgy hatszázat. Ám csak itthon vettem észre, és elgondolkodtam.

Hogy megtartsam-e, hát így jártam, de van az az embert belül baszkuráló izé, hogy lelkiismeret. És lementem a boltba, és visszaadtam az ötszázast. Az eladó csaj meg nézett furán, hogy neki fel sem tűnt, de meglepődött.

Neki fel sem tűnt. Én meg kicsit megbántam, vagyok annyira csóró, hogy hiányozzon. Akkor én most szemét vagyok mégis?

p.s. Tök jó kezdek belejönni...

Manoba is!

N,met billentyűzetem van, nem talélom a betákat főleg. Ha megszokom majd írok. Végül is majdnam megy, csak ez a laptop kicsit kisebb, a kezem meg nem állt még át, még szoknom kell, hogy az ö az é de é meg nincs is. Hulye nemetek meg az A-ra is tesznek két pontot, és akkor én tudjam, hogy az az Á? (A kérdojel meg a kettospont, kezdek megörülni bele. A Ctrl meg nemetűl Strg...) Inkább zene:

Először is vers, mindegy kinek

Ma van  a költészet napja, persze csak nálunk, mert máshol nem született ekkor egy József Attila sem, de én nem költök semmit, mert nincs pénzem. A verses költészet meg jobbára távol áll tőlem, én prózás vagyok, ilyen novellás-regényes. (Azon belül a puncs-vanília jön be leginkább.)

Egyébként számos más költő is született április 11-én, például az indiai Lal Singh Dil, a skót John Davison, az amerikai Glenway Wescott, az albán Aleksandër Stavre Drenova, a kanadai Ann Diamond vagy a litván Jonas Biliunas, de őket mifelénk nagyjából senki sem ismeri, többek között én sem. (Viszont ma van a 124. születésnapja Márai Sándornak is, csak ő nem költött, mint a ma 99 éves JA, hanem írt.)

És mivel relatív poézis-immunitásom ellenére átérzem a mai nap jelentőségét (azt a csekélyet), ideszúrok egy verset, ami magyar, szarkasztikus, és trágár, három az egybe«.

Lőwy Árpád: Protekció

Áldott egy kis ország ez a Magyarország.

Minden, ami jó van, itt két kézzel osztják.

Nem nézik, hogy mi vagy, magyar, zsidó vagy tót,

Boldogulsz, hogyha van egy kis protekciód.

Légy bármi nagy ökör, tökkelütött lamasz,

Kapsz hivatalt, olyat, amilyet csak akarsz.

Címet, ordót, rangot, s zsebrevágnivalót,

Persze akkor, ha van hozzá protekciód.

Tudós akarsz lenni? Vagy tán képviselő?

Főispán, trafikos, pandúr vagy közjegyző?

Nem kérdik, mit tudsz, mit nem  - nem nézik sorod,

Eligazít mindent itt a protektorod.

Csak egy hely van, ahol a szép szó nem használ:

Hogyha baszni akarsz és faszod nem áll.

Ha nem tudja farkad, hol a direkció,

Szart sem ér ottan már a jó protekció.

 - megjegyzés:

    ki kéne végre valamit találni!

    tán a farkat kéne megreformálni!

p.s. A Lőwy Á. természetesen egy álnév volt, ami mögött a néhai Réthy László (1851-1914), etnográfus, numizmatikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lelhető fel, aki a szaktudományos közlemények mellett írta népszerű disznó verseit. Amit kora elismert irodalmárai is olvastak, ha nem is mindig vallották ezt be.

Politoxikomán kukagasztro

Járkáltam egyet menni a délután, és közbe dobtam a szemetet ki, ha már arra járok, az az előnye a GPS-koordinátáimnak, hogy a lépcsőháztól pár lépésre, bármilyen irányban van egy szemetes. De a szokásos szemetes mellett egy kábé késő húszas csávó állt, pontosabban kapaszkodott a kukába bele. Balkézzel szigorúan (mint egy ortodox hindu), mert a másik kezével evett belőle.

Nem az volt, hogy egy éhező szerencsétlen kukázik, pedig kukáznak a környéken, sokan és folyton, a krumplihéj, joghurtos pohár és hasonló tartalmú zacsikat nem tudom úgy kidobni, hogy valakinek ne lenne sürgős kukáznivalója épp ott. Ám a profik kiszedik az ehetőnek tűnő kaját, és megeszik máshol, de kukából evő humanoidot még nem láttam, soha korábban.

És ja, szar a helyzet Agyarországban, de ez mégsem egy érvényes korlelet, mert a kukából evő, teljesen bekarmolt egyednek olyan Patek Philippe óra volt a csuklóján, ami nagyjából két évi rezsimet fedezné, vagy többet, olyan 1-1,5 milla környékébe kerül. (Ennek persze utána kellett néznem, eddigi életemben még nem volt olyan, hogy milliós órára vágyjak, ezt mondjuk nem is bánom.) Gondoltam is, hogy másolat, elvégre nekem is van Roamer-replikám, ami eredetiben egy menő svájci óra, az enyém meg 10 vagy 12 font volt egy árusnál az Oxford Streeten. Ám a fickó cipőjéből is kijött volna egy-két havi sárga csekk, meg pont úgy festett, mint aki most jön a fodrásztól, ahol ott hagyta a délelőtt nagy részét, meg  a szomszéd Edina félhavi fizetését, csak utólag nem tetszett neki a melírozás (fasse tugyja pontosan mi az, csak hallottam már), ezért egy üveg tizenkét éves Johnny Walkerrel menekült a fedésbe. Ami annyira sikerült, hogy nem tudott taxit hívni, mert nem tudta hol is van, viszont éhes volt (és  hát kaját rendelni se lehet úgy, hogy "figyu, itt vagyok valami házak között,  a kuka mellett, ember!"), úgyhogy maradt a kidobott maradék, recycling-alapon.

És a legszebb, hogy mikor visszafelé jöttem, a figura még mindig ott állt, csak már két kézzel kapaszkodott a kuka szélébe, és hortyogva aludt. Állva. Na, ekkor gondoltam, hogy mégis felhívok valami segélyhívót, szóval hogy mentőt, de a szomszéd házból kutyasétáltató, ismerős csaj mondta, hogy ő már hívott. Úgyhogy együtt megvártuk, míg a minimum alkoholmérgezett alanyt (aki a fene tudja mit evett össze a kukából, csak hogy kerek legyen) elvitték a mentősök, akik azért láthatóan hinni is alig akarták a  helyzetet. Meg szerintük lehetett valami fehér por is a sztoriban, talán kokain, vagy valami szintetikus, de nekünk itt, a Fekvehányás utcában arra sem telik, grammja is két sárga csekk.

Érteni valamihez, valamiért

Szandi, a felcsútista főpolgár-mesterjelölt, nyilván a mesterterv részeként, kitett valami kampányvideót TicTac-ra taktikusan (és még csak nem is tiktokban), hogy hány dolog van, amit Karácsony lord mayor nem tud utána csinálni.  Három. A Geri nem tud menstruálni, gyereket szülni, és tutira szarul sminkel. 

Jó persze, igazából abba köt bele, hogy a nem létező jogosítványa nem beszél jól angolul, meg hogy még valami, már nem emlékszem. Akkora hatással volt rám a propagandája, hogy kisült a rövidtávú memóriám, ebből is látszik, hogy kompetens jelölt a kaszinóvédelmi honminiszter felesége, a szót is milyen szépen vitte a pártinfókon, természetesen kormányilag.

Szavaznék is rá biztosan, csak nem vagyok pest-budai, ami önmagában nem nagy szám, hisz prágai sem vagyok, vagy madridi sem, egy csomó másik fővárosban is nem lakok, ráadásul egyszerre. 

De a már zajló kampányban (mely főleg a másiknak beszólás formáját ölti fel) igen vicces, hogy egyesek (ún. „elemzők“) azt hasonlítgatják, melyik főpolgár-jelölt ért jobban a városvezetéshez. Hogy az egyik volt kerületi alispán, és most is ő vezeti a fűvárost, a másik meg volt már az előző helyettese, a harmadik ellenben igen ért a közlekedéshez (csak nem tudni, hogy máshoz mennyire), miközben a negyedikről annyit tudni, hogy tök esélytelen, de legalább fura neve van, azaz akár látszhat is kicsit a nyilvánosságban.

Pedig mindez nem számít. Egy főpolgárnak nem kell érteni a városvezetéshez, nálunk eleve nem kell érteni semmilyen vezetőnek ahhoz a területhez, melyen épp vezet valami szervezetet. Egyrészt, mert amúgy is a hűség és a lojalitás végteleníthetősége a döntő (az éppen kihez), másrészt meg elég ha jól tud válogatni maga köré egy olyan csapatot, amiben az egyes részterületekhez tényleg értő szakszemélyek vannak.

Egy miniszterelnök, nagyvárosi polgármester, vagy a Gigamega Zrt. elnök-vezérigazgatója legyen jó HR-es, profi kommunikátor, enyhén szociopata, és máris igen hatékonyan vezet, Gyakorlatilag bármit, országot, multicéget, vadászbombázót, áramot. Én például nem lennék jó vezető, mert az még oké, hogy nem értek semmi piacképeshez, de túl empatikus vagyok, miközben váratlan pillanatokban esek pánikba, nincs jogosítványom, még rollerre se, úgyhogy vezetni részemről csak áramot tudok, bár nem szeretek.

A valószínű bizonytalansági bizonyíték, avagy űrlények kipipálva (jöhetnek a földi gondok)

A szokása szerint a gusztustalan propaganda és a legalja bulvár közt ingázó Zorigónál, valamelyik szerencsétlen megint próbált úgy látszani, mintha értene a tudományokhoz is, a csöcsökön és a seggnyaláson túl. Persze mint rendesen, név nélkül, biztos mindenkit Anonimusnak hívnak a szerkesztőségben, így eleve nincs értelme kiírni. (Igen, még mindig nincs itthon kávé, úgyhogy szennymédiával állítom be a reggeli vérnyomásom.)

Most azt kiabálja a címlapon Anonimus X, szövegipari betanított munkás, hogy „Itt a bizonyíték, léteznek a földönkívüliek!“ És idézi Avi Loeb professzort, „a Harvard Egyetem földönkívüli élet kutatásával foglalkozó részlegének (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics)“ igazgatóját. Ami élből egy marhaság, hisz a szervezet neve Asztrofizikai (zorigósoknak: csillagászati) Központ, ami nem a Harvard földönkívüli élet kutatásával foglalkozó részlege. Csak van ez a Loeb, aki tényleg azon a híres egyetemen dolgozik, és régóta rá van kattanva az idegen civilizációk lehetőségeire. elméleti síkon főleg.

Szóval a faszi arról beszél, hogy vannak idegen civilizációk, de ez nem egy verifikált, avagy igazolt tény, hanem egy hipotézis. És ettől nem lesz kóklerség, elvégre a hipotézisek is a tudományos tudás részei, sőt e tudás kritériuma nem is elsősorban az, hogy bizonyított, hanem hogy cáfolható. És ezt adja elő a Zorigó úgy, hogy bizonyíték van a kis zöldesszürke idegenekre, pedig simán csak nem tudjuk, vannak-e létezni egyáltalán? Mondhatni a tudomány úgy van az értelemes idegen létformákkal, mint az agnosztikusok Istennel, hogy tudja fene, akár létezhet is, pont mint amennyire nem.

Mert egyelőre velük kapcsolatban csak valószínűségek léteznek. Hiszen van annak esélye, hogy csak itt, csak most, jött létre az élet, aztán az intelligencia, hogy ez csak egy kozmikus véletlen, de logikailag ennél jóval nagyobb a valószínűsége annak, hogy sok más helyen is kifejlődhettek, vagy kifejlődhetnek majd technikai civilizációk - erről szól a híres Drake-formula. Csak túl messze vannak, vagy túl máskor (nincs kapcsolatablak), mert mire mi már tudnánk utazni féreglyukakon át, vagy legalább a fénysebességet közelítő tempóban, a Tau Ceti fejlett létformái már rég kiirtották egymást, magukat, a bolygójukat vagy ezeket így együtt - ez amúgy a híres Fermi-paradoxon egyik közkeletű megfejtése.

Paul (2011)

És az idézett prof. tényleg csak annyit mond, hogy amint anno Kopernikusz nézőpontot váltott, és kimondta, hogy nem a Föld az univerzum közepe, úgy kell elszakadnunk attól a gondolattól is, miszerint az ember a lehetséges evolúció csúcs. 

És ja, nehéz dolga lehet, mert Amerikában azért más a vallás fekvése, a legtöbb rohadék politikus iszonyú nagy kereszténynek igyekszik láttatni magát, mert kell a szavazat, és jó pár államban megy a nyomulás, hogy tanítsanak teremtéselméletet is, mint egy lehetséges (és egyenrangú!) alternatíváját az evolúciónak. Márpedig ha az embert Isten a maga képére ugye, akkor hogy jön ahhoz bárki, hogy mindenféle csuszamlós-csápos izéket képzeljen nálunk is intelligensebbnek. Miközben csak annyival fejlettebbek, már ha Krisztus mellett az ufókban is hisznek a kreacionisták (érthető nem: krea-cionisták!), hogy ők jöttek ide, mi meg egyelőre nem tudunk menni még a Marsig se, de nem is akarunk. Ez itt minden világok legjobbika, amit direkt a magunkfajta istenképmásoknak csinált a Teremtő, vagy esetleg a Repülő Spagettiszörny. De ennyit a Harvard földönkívüli élet kutatásával foglalkozó részlegéről.(Ami nincs, de ettől még lehet „cikket“ hegeszteni, rá hivatkozva.)

És annak, hogy valaki a más bolygókon is fellelhető intelligenciáról elmélkedik, még értelme is lehet, mert van épp elég probléma idelent is, ám ettől még lehet és kell reflektálni kozmikus lehetőségekre. Viszont ilyen szar cikkeket írni teljesen felesleges,  azt nem mondom, hogy káros is, mert aki ilyen szarokat fogyaszt, mint a hiteles tudás forrásait, annak már úgyis mindegy.

Szörnyű

Nomen est omen, mondhatni. A Monstrous című tavalyelőtti film tényleg a nevében hordozza a, minősítését amit a címben is jeleztem. Pedig optimistán álltam hozzá, bár a fotelben ülve. Mert az van, hogy ahogy Petra megnéz bármit, amiben Kolinförsz van (meg J. Irons vagy D. Suchet), és is gondolkodás nélkül megyek rá bármire, amiben Lucy Liu, Christina Ricci, Carey Mulligan, esetleg Emma Stone szerepel játszani. Színészileg magas színvonalon.

És ez a Szörnyű, ez speciel egy C. Ricci által főszerepelt, fene tudja milyen műfajú mozi, mondjuk pszichothriller lehetne, de nem ölnek meg senkit, aki halott, az meg már egy ideje, a végére tartogatott nagy csavart meg párszor láttuk már, szóval részemről a film közepétől már csak azt vártam, mikor lesz már vége.

Ha nem lenne M. Night Shyamalan, meg nem lenne a Hatodik érzék és A falu, meg a Lány a vízben, akkor eredeti és szellemes is lehetne, de így csak egy utánérzés a Monstrous, amit az előbbi a háromból gyúrtak össze a nyilván kissé ötlettelen, és/vagy biztosra menni akaró alkotók.

Mert a történet annyi, hogy van Laura, az ideáltipikus Egyedülálló Anyuka, a technicolor-tarka ötvenes években, aki elköltözik egy messzi-messzi Kaliforniába, erőszakos volt férje elől, és viszi a fiát is, Codyt. Az új helyen meg van egy tő, ahonnan valami szörny mászik elő a kölök szobájába bele, de aztán összeismerkednek, és ő lesz a csinos hölgy a tóból (Lady of the Lake), pedig pont úgy fest, mint egy foszladozó vízihullából gyártott zombi.. Aztán egyszer csak eltűnik a gyerek, a kisé berúgott anyja hiába keresi a rendőrségen is, de ott legalább előadja, hogy régebben volt egy baleset, a kiscsávó majdnem belehalt fulladni a medencéjükbe, csak a mentők sikeresen újraélesztették. (Én is ezért tartok itthon élesztőt, bár csak fürdőkádam van.)

Na, innentől megvolt a megfejtés, a kölök azért vonzódik a tó kísértetszörnyéhez, mert maga is hulla, egy ideje már. Anyu meg ugyan nem látja a halottakat, mint a Hatodik érzékben a bamba gyerek, de képzeli. Nyilván nem tudta feldolgozni a traumát, hogy akkor és ott Cody belefulladt a medencébe, és innen nézve értelmes lesz az, hogy miért nem jött el senki a születésnapjára (pedig Laura feldíszítette a házat), vagy miért nem volt az iskolában. Ezt így tényleg láttuk már. És A falu slusszpoénja után azon sem bírtam meglepődni, hogy az egész nem is az ötvenes évek túl giccsesre vett világában játszódik, mert a filmidő is 2022, ahonnan a megzakkant anya menekül a cukormázasnak képzelt múltba, persze csak fejben. (Gondolom a Vissza a jövőbe időgépét már nem akarták belegyúrni sztoriba, pláne mert az nem Shyamalan rendezte, akkor még tizenöt évesen.)

Szóval ez az a műegész, ami eredetiséget nyomokban sem tartalmaz, de még nézni sem jó. Vizuálisan is egy kliségyűjtemény, mintha minden díszletet más filmekből hasznosítottak volna újra, szokásos kertváros, szokásos magányos ház az erdőszéli tóparton, egyedül Christina Ricci nem szokásos, ez esetben különösen nyúzottra sminkelték. Ami dramaturgiailag érthető, csakhogy ő lett volna az egyetlen, akiért nem méla frusztráció végignézni ez a cuccot.

Melynek legnagyobb pozitívuma, hogy legalább nem hosszú, még másfél óra sincs.

Kaszting

Kázmér vagyok, erősségem a bármi, de csak ha csökkentett szénhidrát-tartalmú, és osztható hárommal. Gyengeségem meg a hasizmom, és hogy nem tudom mozgatni a füleim. Azért jelentkeztem a műsorba, mert szerintem jól mutatok a képernyőn, régen dugtam már, és a médiában akarok dolgozni később, főleg mint sztár. Nem a pénz számít, csak ebben látok fejlődési lehetőséget nekem.

Végzettség? Az élet iskolája, mi más, annak van csak érteleme, pláne ha az ember olyan kemény környékről jön, mint én. A tizenkettőből, bazmeg. Hegyvidék, villapark, a közelben csak három pláza, és egyikben sem kapni normális szusit, meg az autómentő is húsz kibaszott perc alatt ért ki, mikor valami gengszter  meghúzta a verdám oldalát. Pedig Martin. Aston Martin. 

Tiszta gettó, de tényleg. Buda, Keleti Oldal, érted?

Szakmám? Minek? Elég jól tudok öltözködni, értek a trendekhez, vágom a jó zenéket, amit meg legtöbb birka nem, szóval eleve többhöz értek, mint ők.

Nem, terveim nincsenek, már azon túl hogy sztár leszek, ilyen anyagi dolgokra, hogy magángép meg hasonlók, ilyenekre nem vágyok. Ha kell bérelek, mondta a fater, hogy csak szóljak előtte nap, hátha kell neki is valami Milánóból. Vagy jönne meccsre.

Ja igen, ha nem leszek elég sztár, akkor majd menedzselek egy focicsapatot, így elsőre az Arzenál ugrott be, de az állítólag túl drága, de ha a West Ham vagy a Wolverhampton eladó lesz, majd ránézek. Bírom ha dupla vével kezdődik egy csapat. Az itthoniak ezért se érdekelnek, meghát bénák.  A Fradiba is fekák vannak, hát az milyen már!

Családot azt nem, nem tervezek, hát van nekem családom, fater meg mutter is él még, sőt az öcsém is, csak ő Szegeden a Csillagba, de mindig küldetünk neki menüt a Gundelból. Csajozni azt mondjuk szeretek, csak most épp öt éve nincs csajom, nem mintha nem akadna, igazából válogatós vagyok. Meg nem is hiányzik a picsogásuk, főleg dugásra kellenének, az meg megoldható okosba, hitelkártyával is megy már. De ha bekerülök a műsorba, akkor lehetne anélkül is, meg híresen lennék népszerű. Nem celeb, ilyen sztár inkább, hogy példakép, hogy csak jó helyre kell születni, és minden sikerülhet. Egyébként mi is ez a műsor, ami lesz?

Szellemi vetélkedő? Szórakoznak? Hát szellemek nincsenek is, csak hülye kretén óvodások hisznek ilyenekbe, én ennél komolyabb arc vagyok! Ehhez képest itt baszom a rezet, mikor időpontom lenne a tájmasszázs szalonba, ott még ki is verik, de itt? Ennyi volt, húztam, majd szóljanak ha valami sztáros műsoruk lesz nekem!