After

Hazafelé tartottam késő hajnalban kora reggel (nem mulatság, férfimunka volt, miszerint éjszakai meló), mikor a helyi teszkó mellett vidám, üvegező társaságra lettem figyelmes. Vala. Nem vetkőzős üvegpörgettek, hanem üres üvegeket váltottak vissza, nem igazán józanul, de legalább vidám felszabadultsággal. 

Mikor még fiatal voltam és kellett a pénz, voltam néha hajnalig tartó házibuliban, de olyanban soha, ami reggel négykor csoportos üvegvisszaváltással végződött volna. Az ilyesmi akkoriban, a múlt század végén egyszerűen nem volt téma, vagy simán csak nem voltak mág azok a szintetikus drogok, amit mi vodka-naranccsal oldottunk meg. Aminek pedig több volt az üresüveg-hozama, mint ezeknek a mai, poszt-posztmodern társas delíriumoknak.

Ráadásul nem értettem, mi olyan sürgős, mert reggel négy körül a komplett teszkóból csak az üvegvisszaváltó automata volt nyitva, de zárva volt a sarki kisbolt is, legközelebbi éjjelnappalit meg a távolabbi Spár körül lehetett aki keres találni.

A munka utáni kocsmázást értem, bár igazán sosem műveltem, a szabadságkor délben kelést is, de a buli utáni üvegvisszaváltás valami ezoterikus parajelenség. Akinek buli után ez az afterparty, mit csinál más helyzetekben? Szex után takarít és átnézi a közüzemi számlákat? Nyaraláskor a strandról visszafelé még megkapálja a szálloda előtti virágágyásokat? Vagy dobtáras géppisztollyal jön ki a múzeumból, csak mert látott egy 56-os témájú kiállítást? (Aztán leveri a vörös keresztet egy arra járó mentőautóról, csak mert csillag nem volt a közelben...)

Mondjuk gyakran nem értem a világot, de egyre gyanúsabb, hogy nincs is mit érteni rajta. Mint az ingyenes nyilvános vécé mellett a bokor alá hugyozó hajléktalanon. Jó, az mondjuk a megszokás, azt igazából értjük.

A közmédia-toporzék

Volt az az eset, hogy a miniszterelnök kikérte magának, hogy az állami (mégnem köz-)média a Kisváros című sorozat ismétlését adta, mikor ő épp sajtótájékoztatott. Mert szerinte az állami média előrendű feladata a róla tudósítás, hisz ő a főminiszter, közéjük is lövethetne, nagy kegyelmében. 

Szó se róla, a Kisváros szar sorozat, szánalmas egy vacak, de a minielnök meg maga a politikai reality, aki élőben közvetíti a reggeli kávéját is, beszól Manyi néninek a fészbukon, és sajtótájékoztató címén másfél órás kioktatásokat tart bármilyen témában, szóval így is többet kapunk belőle az egészségesnél.

És ugye a választások után az volt a mondás, hogy az M1 mint 0-24 hírcsatorna felesleges, drága és lapos kormánypropaganda csupán, és ezért fújj. Most meg „Magyar szerint a 160 milliárd forintból működő közmédiának fontosabb lenne a kormány sajtótájékoztatóját közvetítenie, mint a sorozatot adnia. Hozzátette, hogy „semmi nem áll távolabb tőle, mint hogy beleszóljon a közmédia szerkesztésébe...“ (via 444) Biztos toppantott is hozzá.

Mert éppen beleszól, méghozzá egy sértődős nárcisztikus módján, úgy tűnik, ebben a kis geopolitikai realitásban ez benne van a mindenkori ormányfő munkaköri leírásában, csak míg a Dagadt sértődöttségében évtizedes viszonylatban ignorálta a sajtó egy részét, a rózsadombi népvezér szélsőségesen közléskényszeres, és rájön a verbális toporzékolás, ha nem érez magán kellő figyelmet. Ha nem hallgatják eléggé, hangosabban kiabál. Így aztán a „közjogi méltóság“ jelzős szerkezetből lassan csak a jelző marad, hogy közjogi.

Amúgy persze, az állami tévé menjen el a kormánytájékoztató sajtokra, de azért ettől még az ilyesmi egy unalmas, kényszerű működés, főleg ha eleve nem a HírTV analogonjának szánják a majdan közmédiává újuló államit. 

Ettől még a Kisváros-alakú mozgóképszemétre sincs szükség, az egy nettó szellemikörnyezetszennyzés,mint volt előképe, az Angyalbőrben-borzalom, ami még az utózmánynál is kínosabb volt, már akkor is, de ma már nem bűnös élvezetnek, hanem emberiség elleni bűntettnek minősül.

MP meg hagyja abba a zorbánosodást, tudjuk honnan jön, de ne nézzen hátra, mert nem sóbálvánnyá válik, simán csak egy bálvánnyá (kolbásztöltő aszcendenssel), az meg a politikában annyira kell, mint papucs orrára a pamutbojt. (Olyat szerintem igazából nem látott még senki - csak hallott róla Pom-Pom meséiből - vagyis nyilván teljesen felesleges, már túl az nevetségességén. Egy miniszterelnök meg lehet szimpatikus, lehet utálatos, lehet szürkén unalmas is, de nevetséges az nem lehet, mert ott a vége a történetének. Az még rosszabb, mintha simán csak kicsinyes lenne, az még lehet olyan emberien esendő.)

nyugat.hu

Nem ismerni, utálni!

Néha még hallgatom a Paláver című politikai hergelést a hírtévé rádiójában, unalom ellen jó, délutáni kávé mellé sok, de röhögni azt rendszerint lehet rajta.

A heti kedvencem, talán csütörtökről, a néni, aki ki volt akadva az idei irodalmi Nobel-díjon. Is. Hisz ki vot ő már akadva tavaly, mikor ugye a Kraszanhorkai, aki tisztára besározta Magyarország jó hírét a Sátántangóval. Mintha itt szegénység lenne meg nyomor, miközben a Döbgrögi doktorminiszterelnök úr (minta miniszterelnökségből lehetne doktorálni, miközben a felcsúti semmiből sem, csak jogot végzett) hatalmi uralma alatt épült szépült a sok tiszta udvar, rendes ház. De Brüsszelben bezzeg erre a mocskolódásra vevők!

És a műsorvezetőnek nevezett visszhangkamra nem szól közbe, hogy egyrészt a Nobelt azt Stockholmban osztja az ottani Királyi Akadémia (bár kétségtelenül Brüsszelben is van király, ha már Belgium is monarchia), másrészt meg a Sátántangó 1985-ös keltezésű, szóval ha valamiről, akkr a Kádár-rendszerről fest sötét képet. Meg persze generálisan a lelki szegényekről, akik igenis boldogtalanok, de elképzelhető, hogy a néni pont Kádár elvtárs iránt érez nosztalgiát. (Sőt, ezért bálványozza a Dagadtat is, aki megfelelő szögből nézve Kádár folytatása más eszközökkel.) 

De aznap épp az a csávó unta magát a műsorvezetői székben, aki attól laza és fiatalos, hogy fordítva hordja a bézbólsapkát és - mivel rosszindulatú vagyok - simán kinézem belőle, hogy egy sort sem olvasott Krasznahorkaitól, de a Tarr Béla-féle Sátántangó filmet sem látta, az mondjuk majdnem nyolc óra, és nincs benn egy autós üldözés se, szóval megértem, ha  harmadik órában feladta.

Az idei irodalmi Nobelt meg Anne Carson kanadai íróköltőnő kapta, akit mondjuk a tramplista-magás jobbszélen már rég kötelező utálni, hisz nem tiszteli a nagy mítoszokat (dekonstruál a némber, mindig dekonstruál!), például a magyarul is megjelent verses regényében (Vörös önéletrajza) a görög mitológia vörös szörnyét, Gérüónt egy lelki sérült, homokos kamaszfiúként ábrázolja, a jelenben. Ennyi kábé elég is, hogy széljobb rajongóiból előbújjon az alanyi inkvizítor. Olvasni nem kell egy-egy szerzőt ahhoz, hogy gyűlölni lehessen, elég olvasni róla, és meg is van a napi, kulturálisnak felfesthető hergelődés. 

Jut eszembe, én például anno olvastam Wass Albertet (Adjátok vissza a hegyeimet! - egy hipernacionalista vergődés a háború utánról), és alsó-középkategóriásnak találtam. Nem bűn rossz, nem utálnivaló, de sablonos és indokolatlan mértékben pátoszba pácolt. Hát ez van, ha az ember olvas valamit, és végigbírja, akkor már nem lehet igazán szívből gyűlölni a szerzőt, csak mert az a pártbrossúra. Gyűlölni az ismeretlen sokkal könnyebb, kényelmesebb, valamint takarékosabb. Három az egyben.

A statuálás a lényeg!

„A Pentagon élőben közvetítené a 13 amerikai katonát meggyilkoló volt őrnagy kivégzését“ - írja az újságnet inter, nekem meg az az halvány érzésem, hogy ez tiszta középkor. Mert attól, hogy az illető 13 fegyvertelen katonát ölt meg egy bázison, még 2009-ben, és akár megérdemli a halált, még ellenzem a halálbüntetést, szigorú elvi alapon. egyszerűen semmilyen államnak nincs joga élet és halál dolgában döntenie. (Szabályozott eutanázia jesz, kivégzés nó, valami ilyesmi.) 

Persze az államok szarnak bele, hisz mikor például Putyin elvtárs háborút indít, százezreket küld a halálba egy mozdulattal, mert az állam ott ő van, amit ő fingik az maga a passzátszél. Szóval az államok ölnek ja, szóval, tettel, mulasztással (kórházi fertőzések, hogy mást nem mondjak), de az, hogy egy kivégzést szeretnének tramplista adminisztráció pöcsfejei médialátványossággá tenni, az azért szintlépés. Lefelé.

Mert a középkorban voltak nyilvános kivégzések, mikor még nem volt tévé, néha arra téved egy vádorszínész-bagázs, de a tuti látványosság, a korabeli reality az a kivégzés volt, esetleg a nyilvános korbácsolás, vagy kalodában kilógatás, de igazi nagy tétje az akasztásos máglyahalálnak volt, lefejezéssel.

Mert a cirkusztkenyeret-paradigmából ez volt a cirkusz, járulékos nyereségként pedig a példát statuálás, hogy lássák a parasztok hogy járhatnak. 

Hogy ebben a pentagoni őrületben mi a rendszer, az viszont nem látszik. Gondolom a kivégzőosztag, mert egy méreginjekciós kivégzésben nincs sok látnivaló, nade a falhoz állítás és sortűz kombója, az már kattintásos nézettséget generál, sokat. Hogy pont a hadügyminisztérium miért hajt nézettségre, az megint csak érthetetlen, talán arról van szó, hogy a populista demagógok mint Trampli Donáld (meg nálunk az immár bukott Vezénylő Tábornok) látványkonyhaként üzemeltetik a politikai helyetti hatalomgyárukat, valóban annak mentén, hogy több cirkusz kell, ha kevesebb a kenyér. Vagy drágább.

Pete Hegseth védelmi miniszter mondja: „Gondoskodni fogunk arról, hogy az emberek megnézhessék, hogy nyilvános legyen. Az embereknek meg kell érteniük, hogy az ilyen tetteknek súlyos következményeik vannak”

Na igen, ez az indok, a statuálás a lényeg, akit kiszavaznak a villából azt komposztálják, de nem elég, ha megírja az újság, ezt láttatni kell az istenadta néppel, hogy érezze az élet (a halál) súlyát.

Pete Hegseth egy fasz.

instagram

p.s. Még egy hír szintén a 444-ről, a no comment kategóriából: Szokatlan nevű jelölt nyert polgármester-választást a perui Queropalcában: Hitler Mussolini Simeon Flores.

Szikrázás

Aszongya Tarjányi Péter, aki arról ismert hogy kopasz és biztonságpolitikai, hogy részéről tart október 23-tól, mert csak egy szikra kell, és lobban a láng. Nos, a szikához szárazság is kell, mert szakadó esőben hiába van a szikra, nem lobban a láng. Persze aszály van értem, de mostanában egyre hülyébben nézzek az efféle metaforákra, mert a a valóság meg metaforák néha tartalmhoz a formák, amennyiben szinte bárhol elég egy tényleges szikra egy valódi tűzvészhez, így a fejemben már összemosódnak a közéleti felindulások és az erdőtüzek, pedig a tömeg viselkedése már Gustave LeBon szerint sem pont olyan, mint valami természeti jelenség, ha már az emberiség nagyjából kicivilizálta magát a természetből.(Le Bon még a 19. század végén arról írt A tömegek lélektana (Psychologie des Foules) című nagyívűjében,  hogy a tömeg nem egyszerűen egyének sokasága, hanem egy új, önálló entitás, amely gyökeresen eltér az őt alkotó egyénektől. Na egy erdőtűzben a tűz, az viszont pont olyan, mint a táboortűz a szalonnasütéshez, a mennyiség ez esetben csak a fejünkben csaphat át minőségbe, a fizikai kémia szerint nemigen.)

Nade, a kérdés az, hogy október 23-án, pont két hét múlva, lesz-e március idusa, ami mindenképp egy jeles alkalom, mert olyankor vagy forradalom van a mi utcánkban, vagy husznhárom késszúrással legyilkolnak egy diktátort, vagy ez a kettő összeér. Nos az első nem esélyes, az erre az ötéves tervre eső fölkeforradalom tavasszal megvolt. Diktatúra meg még akkor sincs, ha erről kiabál minden elanyátlanodott korábbi rendszerszolga. (Ami nem jelenti azt, hogy nem lehet, az embernek társas lényként levés egyik szépsége, hogy diktatúra bármikor lehet, pont mint feudális anarchia vagy általános apátia is, az ember csak hiszi magáról hogy racionális, miközben akkora ösztönlény mint az allat. Igazából pont annyira. Sokaknak gyakran gyanús, hogy a komplett civilizáció csak egy vékony máz az emberi állaton, az ökoszféra kizsákmányoló csúcsragadozóján.)

Tarjányi egy zindexes pótkasztban arról beszél, hogy ahogy Franciaországban, úgy nálunk is lehetnek zavargások, bár a társadalmi feszültségek önmagukban még nem feltétlenül vezetnek oda. Ahhoz az is kell, hogy a politikai propaganda tovább élezze a meglévő ellentéteket.

Nos, szerintem meg az van, hogy a propaganda lassan negyed százada élezi, csak élezi azokat a fránya ellentéteket, aztán valahogy sosem szedik fel radikálisok az EU-s pénzből lerakott térköveket, nem borul lángba az ország, néhány autó esetleg, de az is húsz éve volt már. (E tekintetben nagyon nem vagyunk franciák, ellenben más szempontból sem!)

És persze ez a másik hivatkozási alap, hogy a hatosra végződő években rossz a csillagok állása, esetleg olyankor van kerek évfordulója 56-nak, és ha magát jobboldalnak képzelő populisták pont ellenzékben cseszik fel magukat, akkor harciasak lesznek, de csak a szövegek szintjén. A Dagadt is mindig buzdította a híveit, hogy menjenek el tüntetésekre, ő meg elment külföldre megnézni, ahogy emberek szaladgálnak egy labda után a füvön, ő ennyiben küzdött az önkény ellen. ("Fogjuk meg, és vigyétek!") 

2006 tényleg húsz éve volt, ami történelmileg semmi, egyénileg meg történelem.

Ettől még bármikor lehet balhé, de kisebb az esélye, mint hogy nem, igazából ha tavaly ilyenkor (meg idén márc. 15-én) nem tört ki a polgárháború, akkor meglepő lenne, hogy de majd most nagyon. Amúgy személy szerint nem zavarna, kétszáz kilométer innen Pest-Buda, mire ideér a lázadás, már vége is van, a Halálcsillagot be sem kell majd vetni.

Háborús vegaság

Érdekes történelmi érdekesség (valamint történelmi), hogy 1944-ban e napon Magyarországon, egy kormányrendelet tiltott meg a vendéglőknek a húsételek felszolgálását. Az mondjuk nem világos főzni lehetett-e ilyesmit, csak felszolgálni nem, de gondolom a kettő együtt jár, ritka az olyan étterem, ahol a személyzet csak magának főz. 

Először tényleg az jutott eszembe, hogy ez valami vegetáriánus akció volt, elvégre az ország már épp német megszállás alatt állt (és csak napokkal Szálasi miniszterelnöksége előtt), Hitler pedig nem csak antialkoholista volt, de vegetáriánus is, és ugye rendes totális diktatúrában a diktátor szeszélyei is totálisak, makroszinten is. (Lásd közelmúlt, fodbal, Felcsút, de ezt most nem nyitom újra.)

Egyébként többször emlegettem már valami rég látott tévéfilmet (aminek máig nem tudom a címét), ahol egy őrült egy városban veszi át a hatalmat, egy kis vega egyesületből indulva, és épít ki virtigli náci rezsimet. Ahol a mocskos húsevőket agyonverik az utcán. (És asszem az a slusszpoén, hogy a faszit a végén meglincseli a fellázadt forradalmi tömeg, amivel ő meg igen elégedett, lelke kilehelése közben, hiszen eleve csak öngyilkos akart lenni, de látványos módon!)

Na, 44-ben nálunk nem erről volt szó, egyszerűen háborús időkben szokásosnak mondható  élelmiszerhiány volt, ami felnyomta az árakat, ezért volt a korlátozás. De e mellett azért a 

korlátozás alól mentesültek a III. és IV. osztályú vendéglők, hogy azért ne hergeljék túl az ideáltipikus éhes proletárt, de ezekben is csak bizonyos ételeket, mondjuk gulyást lehetett felszolgálni. És nem kellett kiírni az étlapra, hogy a jegesember döglött lovából készült.

És mivel háború volt, a szesztilalom senkinek eszébe sem jutott, gondolom pia sem volt túl sok, de az a kevés kellett a harci szellem romjainak fenntartásához...

p.s. Véletlenül megláttam, hogy ma van Gerjén névnap is. Csak nem tudom elképzelni. („Hello, my name is Gerjén. Ordas Gerjén. I don"t know, hogy fiú vagyok-e vagy lány?“ - egyébként fiú, nem mintha számítana...)

Csak az éhes proletár miatt, aki a lógulyást.

Egyébként a totális diktatúráknak sincsenek

egyformán jó slágereik...

A vezérigaztó

Fú, enberek, a Bandi lesz a Zindex vezérigazgatója. A Hont Bandi. Nyilván kellet neki ez a falat kenyér, mostanában nem várható, hogy az egyszemélyes médiakáeftéje a százezer forintos saját bevétele mellé megint kapjon ötszázmilliós „támogatást“. Plusz Hont elvtárs volt már minden, vezérigazgató talán még nem, de az jellemző, hogy a HVG-től az Átlátszón át vezetett az útja a felcsútista progandistaságig, bár majdnem későn szállt fel a süllyedő hajóra. (Csak mejdnem, tekintettel a félmilliárdra ugyebár, az azért nem jött volna össze üres üvegekből.)

A Zindexet meg, bár nem zorigósította az előző rezsim, de alapvetően ugyanolyan propagandaeszköznek kezdte használni, hátha valakinek nem esik le, hogy kábé annyira független a portál, mint amennyire nemzeti nagyvállalkozó Lőrinc barát.

A népi mondás szerint összenő ami a zsák foltja és a  kabáthoz a gomb, vagyis addig jár a korsó a kútra, míg vezérigazgató nem lesz belőle. Még jó hogy nem főszerkesztő. Bár tudja fene, arrafelé mekkora a szerkesztői szabadságfok, és mennyiben kell a vezérizgató személyében megtestesülő tulajadonosi akaratnak megfelelni. 

Minden esetre Murányi András lemondása a felelős szerkesztői posztról azt jelzi, hogy akkora szabadság ott nincs, neki sem sikerült megváltania ezt a régebben szebb napokat látott médiaszörnyet, ami most már tényleg valaki kardjába dőlhetne, nem lenne kár érte. (Jó, hát Zorigó is van még, a teljes feleslegesség aurájában, de azt szerintem egy-két AI írja, mellékállásban, egy kis plusz áramért, de lelkesedés nélkül.)

Hont elvtárs meg már megint hazatalált, kár hogy közben teljesen elvesztette a közéleti- avagy médiaperszónáját, és lett belőle valami nyilvánosságban csúszómászó. pedig régebben szerettem a számait, persze a koncertlemezei akkor is szarok voltak.

reddit.com

Macska az úton, már túl van a dolgon...

Találtam az ebéd utáni séta alkalmából egy döglött macskát. Azt rögtön láttam hogy teljesen macska, de hogy mennyire döglött, azt csak akkor, mikor észleltem, hogy holmi rovarok eszik a szemét. Egy élő macska biztos nem hagyná az ilyesmit.

Úgyhogy kikerestem az illetékes telefonszámot, ahol azt mondták még nem jelentette senki, ami furcsa mert két lépcsőház közt a járda mellet volt döglött a néhai, plusz egy nyitott földszinti(!) konyhaablak alatt, ahonnan üvöltött kifelé a pörköltszag meg a lakossági lakodalmas technó. (Na jó főleg az utóbbi, hisz szaglásom az nincs, de ehhez a zenéhez csak valami zsírban úszó pörköltet tudok elképzelni. Tarhonyával. Pedig a tarhonyával képzelés az nekem nehéz, mert ritkán eszek olyat.)

No meg azért is indokolt a pörköltszag (átizzadt atlétatrikó aszcendenssel), mert egyrészt ez amolyan közhelye a lakótelepi szociográfiáknak, másrészt pedig valaminek csak el kell nyomnia a döglöttmacska-szagot, ami szintén biztos volt, hisz a korábbi állat maradéka már kezdett levet ereszteni.

A legvalószínűbb persze, hogy az emberek egyszerűen leszarják, ki vagy mi vagy mitől döglött meg az ablakuk alatt (nem szó szerint persze, bár ki tudja), mert az ő házuk az ó váruk (meg negyven másik emberé a lépcsőházban), ami azon kívül történik, nekik ahhoz nincs közük. Elidegenedés, ja.

A modern nyugati kultúra az ugyanis olyan, hogy a lakónépesség nagy részéétől nyugodtan megerőszakolhatnak, megölhetnek bárkit a ház előtt az utcán, hiszen az eleve Másvalaki Problémája (nem minket ölnek épp), nem akarunk belekeveredni (kinek hiányzik az a sok rendőrségi macera, meg a végén rajtam állnak bosszút a megölős bűnözők), és egyébként is, az ott közterület, egy csomó másik embernek is arra nyílik az ablaka, hívja fel a zsarukat valaki más! És akkor már megint ott vagyunk a másvalaki problémája-mentségnél.

Asszem kicsiben valami ilyesmi Cirmi a Hulla esete is, tetézve azzal, hogy már úgyis döglött, innentől tényleg mindek foglalkozni vele. Délutánra esőt jelez elő az időjárás, az majd belemossa a kuka melletti csatornalefolyóba, ott majd megeszik a patkányok nekik.

Így megy ez

p.s. Amúgy a döglött macska az álomfejtésben és a népnemzeti hiedelmekben leggyakrabban egy lezárult életszakaszt, elvesztett illúziót vagy egy megoldandó belső válságot szimbolizál. És csak most jött?

cinyau.hu

Ne fuss az életedért!

Jók ezek az egészséges életmódot népszerűsítő cikkek, mint hogy „ Hetven felett is lehet futni – csak el kell felejteni, hogyan futottunk harmincévesen“. Na ja, én már el is felejtettem. Pontosabban csak nem futottam harminc évesen sem, legfeljebb a busz után, bár alapvetően fatalista vagyok, avagy ha le kell késnem a buszt, akkor lekésem, ha ez a sorsom mit hadakozzak ellene, pláne futva? (És nem mellesleg épp félúton vagyok a harmincas meg a hetvenes éveim között, ilyenkor minek szaladgáljak, meg ugye merre? Főleg mert minden statisztikai valószínűség szerint eleve nem leszek hetvenpár éves, akkorra már csak legfeljebb csak valami halvány emlék néhány ismerősöm fejében. Ha csak nem leszek statisztikai hibahatár, ami szép szerep, hálátlan bár de szükségszerű.)

Az egészséges életmód alapja amúgy is az egészségtudatosság, ami meg ott kezdődik, hogy nem veszek tudomást a betegségeimről. Illetve két esetben veszek csak tudomást, ha érdekemben áll vagy ha nem tudok felkelni az ágyból/ kimenni a lakásból. Olyankor muszáj, de jelen pillanatban épp ott tartok, hogy gyakorlatilag a hipochondria az egyetlen betegség, amiben nem szenvedek. 

Annak egyébként jellemzően gyerekkori traumák állnak a hátterében, márpedig én elég régen voltam gyerek, így mára már rég csak a felnőttkori traumáim baszkurálnak belülről, ilyen pszichoszomatikusan.

Ja, és a futástól fájna a térdem, a gyaloglástól meg fájnak a lúdtalpaim, de gyalogolni ettől még jól tudok, és sokat is.  (Ez az a fordított eset, mikor a minőség csap át mennyiségbe, azaz ha jól esik a menés, akkor sokáig tudom csinálni. Mondjuk sokmindennel van így az ember...)

És egyáltalán, ahová odaérek futva, odaérek gyalogolva is, nem kell mindig az a nagy rohanás, eddig még egy bolt sem ment el a helyéről, mert nem siettem eléggé, és úgy döntött hogy várjon rám a fene. Az egészség meg abszolút nem olyan, hogy csak úgy kutyafuttában...

Egy ideális világban persze az ember eleve nem megy semerre, mert nincs miért, szerintem többen is tapasztalták már, hogy elmennek dolgozni, a teszkóba vagy nyaralni, aztán hosszabb-rövidebb idő után, de a végén mindig megint otthon vannak. Mert nem tudunk végleg máshol maradni, de akkor minek megyünk egyáltalán valahová, arra a (kozmikus léptékkel mérve) elhanyagolhatóan kis időre. 

Szóval nem futok, nem fogok futni, és nem értem azokat, akik futnak. Mert inkább ne menjenek sehová, de ha mégis induljanak el időben, már rég feltalálták az órát, a tömegközlekedésről nem is beszélve.

Az egészséges életmód első szabálya tehát a már Szent Benedek szerzetesi regulájában is megfogalmazott elv, a stabilitas loci (helyben maradás, helyhez kötöttség), ami legkönnyebben persze akkor tudunk követni, ha legközelebb növényként reinkarnálódunk. Pontosabban követni épp akkor semmit, de pont ez a lényeg.

Az életmódi egészség további komponenseiről (kudarckerülés, alvászavar, párolt brokkolki) majd később értekezem, most megyek vért hányni, persze szigorúan csak a méregtelenítés miatt, hisz este hat után egyáltalán nem iszok pálinkát amfetaminra, mert tudatos vagyok.

A következetesség a hülyék luxusa

Az EU vezetése (konkrétan a Bizottság) abban gondolkodik, hogy a leendő tagállamoknak legyen egy 15 éves próbaidő, az alatt kiderül tudnak-e késsel-villával enni, vagy kapásból felteszik az asztalra a trágyalében pácolt gumicsizmába bújtatott lábukat. Csak hogy hőböröghessenek egyet, hogy milyen rohadt büdös van ebben az úri klubban!

És az egész - nyíltan kimondva - azért merült föl, hogy ne legyen még egy felcsúti döbrögi, aki bot szeret lenni a küllők között, csak mert ő a saját szövetségeseivel is versengeni akar, őket is le akarja győzni, és ha ehhez elő kell adni a faluvégi bunkót, akkor ő büszkén előadja. (Pedig ha már faluvég, ő nem igazán a három fröccs után hőbörgő kocsmai kihaénnem, hanem a tyúkot lopó róka, akinél a hőbörgés csak figyelemelterelésre kell.)

Márpedig itt olyan országok akarnak csatlakozni mint Moldova, Albánia, Észak-Macedónia vagy Szerbia, és hát egyik sem az a történelmileg aládúcolt, hiperhiteles mintademokrácia, sajnos velünk együtt nem. Csak nálunk a jelen kormánynak van esélye ezen a képen változtatni, plusz mivel 22 éve vagyunk tagok, velünk már nem tud (mint ahogy az elmúlt években sem tudott) mit kezdeni az Unió. (Mellékszál, de szerintem a törökök már feladták, 1999 óta tagjelöltek, de már 2018 óta egy lépés sem történt az ügyükben... Mondjuk míg Erdogan bácsi diktatúrázik arrafelé, ez nem is változhat.)

És a fene tudja mennyire komoly félelem az uniós vezetőkben, hogy a Dagadt és köre visszatérhet, de legalább is a hangemberkedés szintjén erre készülnek. A legújabb imamalmuk az, hogy mindjárt kurvára összeomlik a magyar gazdaság, és a máris kiépült ÁVH-s diktatúra plusz egy államcsőd, az egyenlő lészen az ő dicsőséges hatalomba visszatérésükkel. (Pont mint a sztálini időkben a ruszkiknál: Villamosítás + Szovjethatalom = Kommunizmus.)

Az külön mókás (szánalmas, dermesztő, pitiáner, ócska), hogy direkt drukkolnak annak, hogy az országnak minél szarabb legyen, és közben az EU-nál panaszolják be a kormányt. Nos, bő fél évvel ezelőtt az ilyesmi a legsúlyosabb hazaárulásnak számított (szigorúan csak szerintük), mert egyrészt egyetlen normális - akkori - ellenzéki sem akart államcsődöt, másfelől Brüsszelben előadni a problémákat tök normálisan egy szoros szövetségi rendszerben. Mert hol, ha ott nem? Szóval a felcsútista Brüsszelbe szaladással sincs semmi gond, pontosabban nem lenne, ha nemrég nem pont ők kaptak volna agyfaszt az ilyesmitől. De ez a „már a múlt sem a régi“ helyzete, már megint mint az 1984-ben, hogy ha tegnaptól Eurázsia helyett Keletázsiával áll háborúban Óceánia, akkor mindig is Keletázsiával állt háborúban, és kész! Ami tegnap hazaárulás volt, az ma már hazafiasság, tehát mindig is az volt, függően persze attól, ki csinálta a mit.

És ezek az arcok ennyire következetesek, gerincesek, valamint tiszteletre méltók, hogy még az Európai Bizottság is a hozzájuk hasonlóktól védené meg az Uniót. Pedig hozzájuk képest az igazmondó juhász egy sunyi féreg, akkora jellemférfiak voltak mindig is.

p.s. És persze azt is tudja fene, hogy az uniós vezetők mennyire tartanak attól, hogy ebből a mostani kormányzásból is csak egy NER2.0 lesz a végére, szóval jobb megfújni a hideg levest is, mert egyszer volt Budán kutyavásár, de attól lehet megint.

Falfúró Lajos, az udvariatlan

Mos mé? Szónom kellet volna? Délelőtt van bazmeg, nem éjszaka, ilyenkor lehet fúrni. És egyébként is, nálad fúrok, magánál? Na ugye, csak az ajtaja előtt. Nem, nem rugdaltam az ajtót, csak útba vót, és nem, nem írtam ki hogy majd fúrok, azt se írom ki mikor megyek holnap szarni, mikó kell, akkor.

Engem nem érdekel hogy maga aludnál délelőtt, délelőtt rendes ember dógozik. Nekem ne jöjjé azzal, hogy éjszakás vagy, éjszakások azok a kurvák bazmeg, a diszkóba, de én rendes ember vagyok, én dógozok délelőtt. Aluggyá  máshol, mér pont itt?

Ja persze, a te lakásod, azt bárki mondhatja, ez meg itt az enyém, mert most én fúrom a Gizi néninek. Amúgy meg ha lesz kedvem, fúrok délbe is, meg holnap, te meg aluggyá vasárnap, az való arra, köcsög!

Van abban valami báj, mikor az ember egy lakótelepi lépcsőházban rezidens, és ez a miénk még a joobbak közé tartozik, eddig még senki sem szart a lépcsőfordulóba (azaz nem találkoztam ilyesmivel), nem hányt le egy szomszéd sem, nem késeltek meg senkit, és bár egyszer láttam egy rendőrt a lépcsőházban, róla később kiderült, hogy itt bérel lakást. Biztos ezért nem hány le senkit egy késelő.

Itt igazából béke van, aminek fontos biztosítéka a rendes városi elidegenedés, hogy két-három arcon kívül (három az, ha jól számolom, maximum négy) azt se tudom ki lakik itt velem egy helyrajzi számon, vadidegen arcoknak köszönök a lépcsőházban, csak a biztonság kedvéért, hátha itt laknak. (Mert többször volt olyan, hogy egy félévben úgy négyszáz embernek kellett valami írnom az indexébe, ott elengedtem ezt arcmemória-erőltetést, a névmemóriám meg eleve nem volt nagyon erős, ráadásul a többi lakóhoz annyi közöm van, hogy nincs.)

Az ismeretlenség békéjének felrúgásához tényleg egy Lajos kell, aki minimálisan sem érdekelt abban, hogy bárkivel jófej legyen, hisz jön, fúr, győz, fut, és jövő héten már a sörszagára sem emlékszik senki. A fúrt fal meg nem vált ki érzelmeket az emberből, főleg ha kussban marad.

erdekesseg.com

Száz Limpiát, ezret!

A Nemzetközi Limpiai Óbizottság szerint Magyarország is érdeklődik a 2036-os nyári Limpiák iránt (ezeket az Ó- és a Para versenyszámokban rendezik), Dél-Afrika, India, Németország meg ilyenek mellett. Miközben persze sosem országvárosok, hanem simán csak vársok pályáznak, szóval lehet, hogy ezúttal Nagykanizsa lesz az aspiráns, mert Pest-Buda esetén ez egyszer már nem jött be,

Hiszen a Felcsútok Géniuszának régi nagyravágyása volt egy ilyen korrupciós világmarketing-esemény, úgyhogy még pont tíz éve, mindenféle végiggondolás vagy egyeztetés nélkül jelentkeztek Tarlós és Borkai nertársak, mint az aktuális lord major meg hazai Limpiai Bizottmány elnöke. De mint tudjuk, jött a Momentum, és aláíráskat gyújtött azért, hogy erről azért legyen népszavazás (hisz egy elbaszott olimpiára egy ekkora ország kompletten rá tud menni), mire a Döbrögi besértődött, hogy akkor vissza is vonja a jelentkezést. Pedig csak egy népszavazást kellett volna kiírnia, ahol akár nyerhetett is volna a nerista korrupciólobbi.

Kicsit olyan az olimpiázás, mint Rejtő Jenőnél (A három testőr Afrikában) a Kongó-vasút építés, ahová nem veszik fel a részeges forgalmistát, mert így is elég sokat lopnak ott. Miközben szerinte egy Kongó-vasút építésnél nem lehet eleget lopni.

A NOB meg eséllyel pályázhatna a világ legkorruptabb szervezete címére, és erős versenyben lenne mondjuk a FIFA-val, ezek főnökei az anyjukat eladnák egy arab olajsejkségnek, ha kettővel nagyobb magángéppel mehetnének kurvázni a bármelyik szigetekre.

Van abban valami tünetértékű, hogy valahogy mindig ezek a nagy sportszövetségek teszik magukévá a maffiaszerű működést, persze ha a rulettezés is sport lenne, világbajnokságokkal meg ranglistákkal, az igazi, hagyományos maffia lenne köztük a legnagyobb, hisz a kaszinóipari szerencsejáték hagyományosan az övék. (Nálunk a NER-ben Szalay Bobó hadminiszter bírt jelentős kaszinókoncessziókkal, szóval részükről is a fehérgalléros bűnözés, ja. Jut eszembe, az ő felesége St.Királyi Szalamandra ma is aktív felcsútista aktivista-képviselő, valamint félállású diktatúrát kiáltó.)

Egyébként gondolom nem a németek kapják majd (kis híján három év múlva) a rendezés jogát, mert 2036-ban ugye pont száz éve lesz, hogy Berlinben egy A. Hitler nevű politikus nyitotta meg az aktuális stadionban szaladgálást, szóval ez különösen hülyén nézne ki. Ennél hülyébben már csak az festene, ha  a nagykanizsai Olimpiai Stadionból a takarítónő zavarná ki partvissal a megnyitó résztvevőit, hogy mi a kurva életet konfettiznek itt, miközben letapossák a gyepet?

A bábmester halálugrása

A Goebbels - A manipuláció művészete (Führer und Verführer), című 2024-es német-szlovák történelmi film egy nagyívűnek szánt, de némileg lapos, mondjuk hogy dokumentumdráma. Amolyan tévéfilmnek való cucc, de a jobb értelemben, mert ha valakit érdekel a náci működésmód (és az mindenkit érdekel, aki társadalomtudományokkal foglalkozott előző életében), annak tökéletesen fogyasztható, de aki filmművészetre vágyik, az keressen inkább valami Fellinit, mert ez ahhoz képest vékony.

A főszereplő tényleg Goebbels, meg a Hitler nevű ápoltja és az elhidegült felesége (akivel csak a Führer parancsára csinálnak úgy, mint egy házaspár - ez de ismerős valahonnan...), és látszik a gonosztevő mögött az ember, ami néha veszélyes vállalkozás, pedig a nácik is emberek voltak. Nem jó emberek, de.

Úgyhogy a propagandaminiszter itt eleinte egy magát néha Hollywoodba képzelő gyűlöletproducer, majd egy fanatizálódó őrült, akinek egy ponton túl már muszáj elhinnie, amit hirdet, különben bevehetné a ciánkapszulát jóval a berlini bunker előtt. Ahol persze beveszi (meg beveteti a gyerekeivel), de addig sok törtetésen, fáklyásmeneten és kurvázáson át vezet az út. Meg elvileg seggnyaláson, de itt Goebbels sokkal inkább manipulálja Hitlert, avagy az aláfekvés nem rajongásból, hanem tényleg a manipuláció szándékából fakad, eszköz csak, nem öncélú élvezkedés. Herrdoktor a karmester, a bábos, hozzá képest ez esetben mindenki az ő kreatúrája.

Mondjuk a hírhedett náci propaganda logikájáról mesélhetne többet a film, de nem teszi, csak közhelyeket mond fel, mondjuk hatásosan. Oké, nekem közhelyeket, de nyilván vannak újszülöttek akiknek a  minden vicc új. Csak a legtöbb jelenet ezzel kapcsolatban annyi, hogy Goebbels megy fel a lépcsőn, és lihegve lelkesedik össze valami újabb propaganda-aljaságot a az aktuális segédjének  („Ez legyen a főcím,  már ma jelenjen meg, és hangosbemondókkal is hirdetve!“), vagy beszédet mond valakiknek. Főleg beszédet mond, ő volt az alak, aki a szájával gyilkolt le tömegeket, mintát adva minden későbbi, sőt mai utódjának. Mert a goebbelsi propagandamódszerek nagyon mennek mostanában is, és bár főleg a politikában, de gyűlölet-alapon sokminden mást is el lehet adni. (Láttam én már Újpest-szurkolót néhány Fradi Sör dobozán boldogan ugrálni. Gondolom azért megitta előtte, rendes stadionhuligánnak a sör az sör, legfeljebb a csomagolása gyűlöletes...)

A film amúgy lassú, és elég hosszú, de érdekes mód élveztem, mintha a Bukást egy msáik stáb is forgatta volna egy másik szemszögből. 

Jó, hát herrdoktor Göbbelsz nem volt egy akcióhős, bölcsész volt ohne erkölcsi tartás, a manipulátor-prototípus maga, szar ízléssel és nagy ambíciókkal. Aztán a vermébe maga esett bele, mert a fene tudja, elhitte-e a sok agresszív ostobaságot, de a film azt sugallja, hogy a végére talán. Vagy csak azért ölte meg a családját öngyilkossága előtt, mert már nem volt hova hátrálnia, úgyhogy valami tragikus hős pózába vágta magát a végére,  hogy valahogy lekerekítse a hosszan építgetett, végletekig cinikus életművét. Mondhatni nem maradt más választása, mint komolyan venni azt a sok szarságot, amit összehozott. (És amúgy is akasztófa várta volna, ezzel azért tisztában volt, a családirtás már csak hab volt a torkán.)

Az egész egyben nekem bejött, jó kis néznivaló, de kell hozzá némi történelmi-társadalmi érdeklődés, kis háttértudás (bár lehet, hogy van akinek meglepő a végkifejlet, de akinek rémlik valami az iskolából még, annak aligha), és annyira nem baj, ha nem tapos belém teljesen. Inkább amolyan rezignáltan drámai, jó színészekkel, nem igazán felkavaró dialógusokkal, és egy dolog fájóan hiányzik az egészből.: Értem hogy csinálta a bácsi a népirtó propagandát, de arra utalás sincs, hogy mégis miért? (Ez itt a ha csodálkozol a kokainistán, gondolkozz el az okain is tán esete lenne, de az elgondolkozás itt elmarad.)

Az Ősbűn

Ha egy a tábori zászló, és egy az annak a prófétája, akkor szembe menni vele az kilépés a szekértáborból, az eretnekség, az szemet szemértet követel. Kábé ez lehet a hazai „jobboldali“ köménymag nézőpontja. A Hatalmi Főpárt főpöcsei éveken keresztül csináltak úgy (afféle Kádád-parafrázisként), hogy „aki nincs velünk az nincs“, de mikor jött a pofán csapó valóság, hogy az a másik bárki, aki nem ők, az is van, nos akkor jött a sátánozás, hogy a másik nem az ördög ügyvédje, hanem maga az ördög.

És ugye Luci Feri (aki már Nemaza Feri) egy bukott angyal, egy árulója a mennyei szekértábornak, így aztán a mostani főminisztert is remekül lehet ördögnek a falra festeni, hisz már úgyis megjelent. És tudjuk honnan indult, bizony az egy igaz hitűek közül, a Nagyfőnök kíséretéből. De többre vágyott az egyszerű ám felemelő szolgaságnál (megint Orwell: A szabadság szolgaság, a tudatlanság erő!), a mocskos állatja, aki önmagában ettől lett mocskod állat, mint ahogy az másokkal is megesett már.

A Vezér egy igaz útján forgalommal szemben dudálni, az maga az ősbűn, onnantól már nem kellenek érvek, hogy például kifejezetten agresszíven dudál, vagy a haja is milyen már. Elég hogy szembe megy.

Gyurcsánynak még kellett az őszödi beszéd, MP-nek már nem kell semmi ahhoz, hogy a korábbi rezsim hívei izzó gyűlölettel viseltessenek iránta, ő már attól egy népirtó diktátor, hogy leváltotta a Dagadt neofeudalizmusát. (Aki egyébként alkatilag diktátornak készült, csak nem jött össze neki - az a kurva rendszerváltás megakadályozta abban, hogy az MSZMP következő főtitkára lehessen, így kénytelen volt sokat tekerni holmi „demokratikus“ viszonyok közt, hogy nekiállhasson végre saját kis választási autokráciájának, parvenü hűbéreseitől övezve.)

papaigaboor.wordpress.com

p.s. Időrendben visszatértünk a kezdőkörbe, mert még a Rákosi-rendszer alapelve volt, hogy aki nincs velük, az ellenük van, ez fordult át egy puhább diktatúra idején abba, hogy aki nincs ellenük az velük van. Mert legalább nem explicit ellenség. 

Ebből csinálták az orbánisták a levegőnek nézést, hogy akik nem a Párt, azok nem számítanak, igazából nincsenek is, és most a bukás után tartanak ott, hogy aki nem velük van, aki nem ők, az bár ne lenne, de ugye a balsors épp régentépi őket, így vannak mások is. Vagyis ottt tartanak, hogy aki nincs velük az ellenük van.

És ehhez képest rákosistázzák  a mostani kormányzatot, magukon kívül mindenkit kitagadva a nemzetből, sőt, a normalitásból, az elfogadhatóságból.

Történelmi jelentőség

Este tíz után már csak irodalmat kéne fogyasztani, ágyban párnák közt (ahol a hangoskönyv az intravénás irdalom), nem híreket, mert akkor hátha nem gondolkodom el talán, mit is jelent az a cím, hogy: „Kommentben üzente meg Magyar Péter Gyula fideszes polgármesterének, hogy ő fogja tartani az október 6-ai beszédet a városban“.

De csak néztem magam elé:

- Ki a frász az a Magyar Péter Gyula?

- Miért mond beszédet fideszes polgármestereknek anyámék házassági évfordulóján? És a vársban hol, hátha elmennék...

- Vagy mások mondanak beszédet, az a  hat AI?

Erre kiderült, hogy a polgármester gyulai, és nem kolbász, hanem Házmest Ernő, aki nem akarja, hogy az arra járó  főminiszter akuálpolitizáljon a nemzeti ünnep gyásznapján neki. A nemzeti gyászünnepen, azon. Gondolom ezt korábban is mindig elmondta a fideszes kormányférfiaknak, hogy csak semmi aktuálpolitik, meg mikor a Dagadt minden október huszonharmadika márciusidusán ukránbrüsszelezett egy jót a nemzeti nagyszínpadon, inkább átkapcsolt a Jóbarátokra, mert abban annyi aktuálpolitika volt, hogy a sokadik évadban  végre benyomtak egy feka csajt pár epizód erejéig. 

Ilyenkor nem is szabad politizálni az aktuált, csak emlékezni kell a méltánytalanul felejthetetlen fickókra, akiknek a neve megvan még az iskolából: John, Paul, George, Ringo, Hapci, Morgó, Tashuba, Töhötöm, Batman és az első Tizenkét Doktor, mert a tizenharmadik már csaj volt. Történelmileg, egyszerre több bolygón és geológiai korszakban.

Mert a történelem fontos, valamint aki nem ismeri, az megismételteti az élet tanítómesterével, amit a győztesek írnak át, hátha másodszorra már megy. A történelem ugyanis az, amit a történetírók írnak, mikor nem írnak, mert alszanak, alig van történelem, mikor meg mindenki alszik, egyáltalán nincs. És tényleg elég ritkán mondjuk gondolni, hogy történelmi időket élünk. A történelmi időket főleg könyvekből olvassuk el, mert azt mindig utólag tudjuk, melyikek voltak azok. (A múlt kedd státusza például még bizonytalan, a holdraszállás kamu volt, Elvis meg él, csak a 18. században.)

A mai viszont kétségtelenül történelmi dátum, például kerek évfordulója van annak, hogy tíz éve beszédet mondtak több helyen is fontos emberek, annak kerek évfordulója alkalmából is, hogy az előtt tíz (sőt, húsz) évvel is voltak már ilyen beszédek. (Ez kicsit olyan, mint Gusztus Huszadika, minden évben van egy emlékeztető tűzijáték az előző évire, és így megy ez már ki tudja milyen régen...) Ezt már jól átlátom, de elvégre ötösre érettségiztem matekból és történelemből is, igaz még 1823-ban. (Fizikából csak négyest kaptam, mert azóta sokat fejlődött a tudmány.)

De ki az a Gyula, és honnan tud a házassági évfordulóról? És honnan ered Arad? Gyuláról?

Beszélni nehéz, de másnak szórakoztató

Hallgattam a hétvégén ilyen sajtóklubos-demokratakörös felcsútista önhergelődéseket, egyrészt mert fáradt voltam und kialvatlan, másfelől meg untam az aktuálisan kormánypárti megmondómantrákat, minden csatornán ugyanattól az öt arctól. (Az már tényleg rémes, mikor Stefano Bottonit kezdem el unni, mert őt tényleg nehéz, de túl lehet adagolni az amúgy okos okoskodásait is.)

Szóval jöttek a szétpálinkázott, korpásbajszú koleszterintáltosok, nagy löttyös nemzethy indulatokkal, akik jól bevilágított stúdiófotelekben álltak... izé, ültek ki a diktatúra ellen, valamint arccal a nézettség és a honorárium felé. Gajdics elvtárs meg Bencsik elvtárs egy két ifjabb bajtárs-nertárssal ugyan küzdenek néha a magyar nyelvvel (ami természetes, öndefiníciójuk szerint újságírók - beszélni nem kell tudniuk), dehát ez van, az  idegbe jövés másnál is mássalhangzótorlódásokat okoz, csak ez esetükben már agyból indul. Így aztán három-négy egyszerre felböffenő tőmondat próbál összeállni egy összetetté, nagyjából sikertelenül.

Van az a nacionálpopulista propagandista hanghordozás, amit hívhatunk bájerzsótoskodásnak, mikor a beszélő ánusz nagy sóhajjal indít, borongva a Haza sorsa a felett ( a sír szélén, hol nemzet süllyed... ja), majd másfél mondat alatt a Holdig kúrja fel idegrendszerét, hogy onnan nézzen le mindenkit, akinek van mocskos pofája mást gondolni a dolgok állásáról, mint őfelfuvalkodottsága.

Ez után kissé magába roskad a lírai Én, és egy Buddha rezignáltságával tekint borúsan, de egyben pozitívan a jövőbe.

Ennek az ívnek aztán vannak olyan finom díszítőelemei, mint a nem kedvelt közszereplők epithenon ornans-ainak mintegy idézőjelben emlegetése, mikor kimondom hogy szarházi poloska, de szimbolikusan eltartott kisujjal, mert nem vagyok én egy bugris, trágyaszagú paraszt, kibaszott entellektüel vagyok a kurva életbe!

És persze fontos nagyon-nagyon kereszténynek látszás (bár mintha inkább az Ószövetség haragvó-bosszúálló istene lenne az ideáljuk), ez megint furcsa stiláris elemeket eredményez. Mikor harmadszor hallom öt percen belül, hogy katólikus, akkor elfog a gyanú, hogy ez szándékos, ez maga lehet a pronunciális (kiejtésbeli) kereszténység, mintegy a politikai kereszténység leágazásaként, és tényleg, valamelyik nertárs  mindjárt meg is támasztja egy hangsúlyos plebánosúrral.

És valahool ezen ponton jövök rá, egy-egy ilyen felcsúti szuperprodukció hallgatásakor, hogy már nem figyelek a tartalomra, mert már önmagában elszórakoztat, hogyan beszélnek ezek a szebb napokat tán sosem látott, leharcolt oroszlánok.

Úgyhogy lehet, hogy mondanak is valamit, és nem csak valahogy, de ezt majd kiderítem később, havi egy sajtóklub (vagy valami hasonszőrű) fogyasztása nekem épp elég, az október meg kipipálva.

papaigabor.wordpress.com

p.s. Látszik, hogy nem vagyok katólikus, nem hallgatok szenmiséket, így elsőre nem is jutott eszembe, hogy a pronunciális kereszténység az maga a római kaoticizmus ahol többek közt, és külsődlegesen attól lesz igen nagyon szakrális a szöveg, hogy valami egészen hülye, éneklő hagsúllyal recitálják. (Pedig ez a krisnáskra is jellemző, ha megfelelő időmértékkel van írva az adott szanszkrit slóka, akkor azt pont úgy énekelve olvassák fel, mint egy vérről metszett tőbeli plebános.)

Rabszolgák másképp

Ma van a pedagógus tanárok világnapja, és egy egész kicsit érintettnek érzi magát az alak, aki régebben voltam. Merthogy:

1. Jártam tanárképző főiskolára is, szigorlatoztam pedagógiából, mondjuk szaktanár sose lettem, pedagógus így csak elméletben.

2. Azért tanítottam elég sokat, ráadásul főleg leendő pedagógusokat, az is ér valami kreditet, gondolom...

3.  A „Már Az Ókori Görögök Is“ földjén, főleg Athénban a paidagógosz nem igazán tanárt jelentett, hanem egy olyan műveltebb rabszolgát, aki a gazdagabb gazdái gyerekeit terelgette (akár iskolába is), meg felügyelte őket, mint egy bébiszittelő au pair, csak őt a piacon vették borért meg aranyozott köpőcsészéért. Na, rabszolgának azóta is éhezheti magát az érez proletár, még csak tanárnak sem kell lennie hozzá, bár úgy nyilván könnyebb.

Ez a világnap egyébként igen ősi ünnep, a ködös 1994-ben döntött így az UNESCO. (Nem arról, hogy akkor onnantól ősi, hanem hogy legyen.) Mert a tanári hivatás fontos, csak senkit nem érdekel, és akkora nagy presztízse van, hogy az komoly sajnálatot vált ki empatikusabb autószerelőkben és meghasonlott gazdasági igazgatóhelyettesekben.

Egyébként ismertem tanárokat, főleg mikor iskolába jártam, és életem egy szakaszában komolyan az akartam lenni, de komolytalan voltam mindig is, így lényegében lettem. De az már rég volt, egy olyan előző életben, amihez meghalni sem kellett, hogy ez már egy másik legyen.

Átmeneti

Állítólag csütörtökig marad a jó idő állítólag, aztán már csak 1-7 fok lesz, állítólag reggelente. Meg ködeső. Na, szerintem az lesz a jó idő, elegem van már az őszi nyárból, nekem már nyáron is túl sok a nyár, és akkor még nekiáll lenni később is. A szeptember első fele még elmegy, de nekem októberben már ne nyárkodjon itt senki. Tisztára mint a legrosszabb házibulivendég, aki reggel hatkor még összeönti egy söröskorsóba a maradék piákat mások poharából, és közben panaszkodik, hogy miért nem rendelünk már pizzát, és nem veszi észre, hogy mindenki más rég hazament. Különben kinek a poharaiból töltögetné a maradékot? Na, ilyen ez a nyár. Nem telik neki melegre egész nap, tegnap reggel 4 óra 3 perckor szálltam le a buszról, és rohadt hideg volt. Állítólag. Nekem három perc volt felérni a lakásba, annyi idő meg egy fázásra nem elég, pláne ha előtte termoszos kávét fogyasztott az ember melegen. Márhogy a kávé volt  meleg, én legutóbb még hetero voltam, persze rég volt már.

Szóval az én nézőpontom az, jó hogy elhúz végre a nyár, miközben nyilván van az az olvasat is, miszerint alig pár hónapja működik itten a rákosista diktatúra, épp hogy felállt az ÁVH, és máris romlik az időjárás, mert az örök nyárhoz jófelé kellett volna szavazni! Akkor lenne szőlő, lenne lágy kenyér, meg Tokaj szőlővesszején nektárcsöpögtetés (szekszuális felhang nélkül, áhítattal ám!), de a sarki aldiban már a krémsajt meg a parizer is raklapos, tízkilós kiszerelésben, és akkor még hideg is lesz. Mert a multiknak az a jó! Például a Aldinak nem kell annyit hűtőznie a kajákkal, éjszakára kinyitják a tetőt, és nem romlik meg a sajt, pedig rendes népi demokráciákban a sajt az áramtól nem romlik meg, a pálmafák alatt. (Mondjuk egyes ázsiai kultúrák szerint nem is tudna romlani, mert a sajt eleve romlott tej, már nincs hová neki.)

De én az átmeneti évszakokat kedvelem, mint az ősz, a tél vége meg a péntek délután. Olyankor éjfélkor is máshogy süt a nap, legfeljebb a Föld másik felén, mert fontos gondolat, hogy reggel hét előtt nem iszok kávét, de egy csomó helyen mindig pont elmúlt reggel hét. (Úgy emlékszem, ennek valahogy a féltekékhez van köze, hogy a déli félen akkor van nappal, amikor itt kora délután, és mikor nálunk nyár van, a déli sarkon mindig tél. És fordítva folyik le a vécé, gondolom előbb lehúzzák, aztán szarnak az egészre...)

saját.én

A kényszeresen magába zárt fővezér

Olyat szólt a Dagadt udvaroncai körében (mert a köménymag még  hardcore módon kitart körülötte, mint a Bohárember, az elemző riporterman), hogy itten egyenesen keresztényüldözés van. (A keresztyének most fellélegezhetnek?). Mondá:

„Az hogy a keresztény kormány keresztény kultuszminiszterét letartóztatják, az egy kulturális háborúnak az eredménye, nem pedig gazdasági visszaélésé.”

Túllépnék rajta de nem tudok, hogy faszi akkor beszélni madzsar kicsi, vagy csak túlszereti a határozott névelőket? („..az egy kulturális háborúnak az eredménye“ - ezt így most hogy?) A lényeg persze az, hogy a mondat implicit tartalma szerint ők keresztények, avagy akik nem ők, azok nem, így akik számon kérnek rajtuk valamit, azok keresztényeket üldöznek vegzálni. Mindezt csak azért, mert a felcsúti két pálinkával töltött kolbász közt mindig kibaszott nagy keresztény, mondjuk a felebaráti szeretet meg könyörületesség, meg ilyen piszlicsáré dolgok részéről le vannak szarva, ő nyilván a keresztes háborúk keretrendszerében érti a vallást, azaz nem keresztény, csak keresztes, ő rabolni akar, amire jó ürügy akár egy ókori római kivégzőeszköz is. A lényeg a keresztbe tevés, a kereszten levést meghagyja másnak. (Tényleg, ezt a megváltás-dolgot, ezt már elintézte a Nagy Manitu egyszülött fia, nem? Akkor meg minek tekerni ilyen „most jövök a templomból“ falvédőszövegekkel?)

Hankó elvtárs-pajtás fegyverhordozó meg annyiban keresztény, hogy kádéenpés. Vagyis önmagában ettől egy cseppet sem, a Kádéenpé kereszténysége abban áll, hogy azt mondják magukról. Ja, az én ma reggeli zabpelyhem meg Wellington-bélszín volt szarvasgombás krumplipürével, mi itt a Fekvehányás Utcai Palota ebben a lépcsőházában ilyeneket eszünk reggel tizenegykor ebédelni.

A HVG vonatkozó cikke tovább idézi a néha Lídör Of Juróp szellemi igeforrás-hirdetését:

„A Hankó volt az első, aki azt mondta, hogy bocsánat, a kormánynak van egy programja, van egy szellemi tartalma, ami abba az irányvonalba esik nagyjából kultúra, azt támogatom, ami aberráció, szembemegy, hazafiatlan, meg a Jóisten, LMBTQ, nem tudom, mi az anyámkínja bocsánat, azoknak meg nem adok.“ 

Szép, széles látóköre van lenni a szerencsére már nem főminiszter döbrögi bácsinak, csak a jóistenezésről nem tud leszokni. (Bár gyanús, hogy - már bocs, de - a kurvaistenezésről szoktatta át a terapeutája.) A nagyjából kultúra esése meg részéről mehet, persze csak ha az ő irányvonalába történik. Hogy neki mi az irányvonala, azt meg találja ki a kultúra, mert ő maga annyit tud, hogy szereti a hatalmat, tehát a jó kultúra szereti hatalmat, és ha a hatalomhoz kereszténynek kell látszani, akkor az a brossúra, ha nácinak, akkor az. Ki nem szarja le? Hogy mi az aberráció, azt meg ő mondja meg!

És vegyük észre, hogy ez a pöcs már megint egyes szám első személyben beszél („azt támogatom (...), azoknak meg nem adok“), mintha ő lett volna az állam, pedig ha jól tévedek, ezt még XIV. Lajos sem mondta magáról, csak utólag rákenték a századok.

És hát van abban valami tökösen magyarosan abszurd, ahogy a Főnök (bár elvileg zárt körben) épp a lecsukott beosztottja ellen vall, aki ugye azzal védekezik már egy ideje, hogy nem voltak pártpolitikai szempontok a pántlikázott kultúrpénzek elosztásában, á dehogy! Erre jön a Dagadt, és aszongya de.

Hiába, szép ez a hatalomtechnikusok közti bajtársi szolidaritás, aminek lényege, hogy a Vezér senkit nem hagy az út szélén, csak ha érdeke fűződik hozzá. Igazi lovagias tempó, amennyiben hagyja a koszos ruhát másra, ő felmegy meccsre a padlásra - na jó, ez egy elég béna József Attila-parafrázis lett... Mondjuk az exfő-miniszter meg sem érdemli JA-t.

Egyformára' M' Egy

Van ma ez a bahreini Egy Forma nagydíj egyenesen Malajziából, ami kereskedelmileg nyilván hülyeség, mert az európai időjárás szerint reggel kilenckor kezdenek hosszan aszfaltlcsíkozni a fijúk (csak hogy a végén pont ugyanoda érjenek vissza, avagy ne menjenek sehová, már túl Malajzián), márpedig Európa ilyenkor csendes, újra csendes, nem mert elzúgtak forradalmai (elzúgtak persze), csak mert másnapos. Elvégre a zsidó-keresztény kultúrában a szombat az a buli, ezt tanítják a szombatosok is, vagy jó, hát nem pont ezt, de legalább szombaton! Vagy a  vasárnapi iskolában.

Emlékszem, mikor előző  életemben még voltam, tényleg Bahrein volt Malazisa fővárosa, valamikor 1927-ben, igaz akkor a malájok brit gyarmat voltak, narkót termeltek a rabszolgakereskedelem keretében, és még nem adtak ki fura bélyegeket rózsaszín alapon betűkkel.. Később Bahreint áthelyezték a perzsa arabokhoz a nagybritánok, az olaj mellé  mert Malajziában elfogyott az ópium, ráadásul a helyiek úgy döntöttek, hogy innentől csak a buddhista imámoknak szabad nyilvánosan verni a nőket, de nekik is csak hétfőtől csütörtökig (mert azok egyik nagy vallásnak sem szent napjai). Az olaj meg azért volt fontos, mert egyre több londoni és manchesteri lóvasúton állították át a lovakat dízelre, az ópium meg kiment divatól, miután a szimbolista költészet divatba hozta az abszintot és  a némafilmes pornót.

Így aztán Malajzia fővárosa ma már teljesen más, valaki Hulala Krumpli vagy mi, de az Egy Forma nagydíj nem ott van, hanem Bahreinben lenne, de ott meg lehet hogy lőnek egymásra a szír arab perzsák, és ugy a tradíciók, szóval a Nagy Díj most a régi helyén versenyez, csak új helyen. Ahol volt már, csak más néven. 

Persze mindegy is, a kelet az kelet, hogy közel- vagy távol-kelet az nekünk innen nézve mindegy (pláne mert a jenkiknek például a közel- az közép-kelet, a közelibb kelet mi vagyunk itt, Európa bolgodtalanabbik végén), egyébként meg máma már globalizáció van a mi világfalunkban (énekszó és tánc köszöncse!), végül is mindegy hol van egy Forma-nagydíj. Mert igazából a tévében van onlájn, azt' jónapot!

A legközelebbi versenyt meg rendezhetik Lego StarWars-ban is akár. Mondjuk nem nézném, de akár.

bbc.co.uk