Én vagyok a világ vége

Nem személyesen persze, ez csak egy tavalyi olasz film (eredetiben: Io sono la fine del mondo), műfajilag többek által fekete komédiának mondott, gondoltam egynek jó lesz.

Pláne mert a címében is benne van a világ vége, azt meg én karmolom, mikor a filmen mindenkinek vége lesz, én meg ehhez képest ehetek pirítóst vacsorára.

Nos, a jelen műegészen nemigen röhögtem, mert az alaphelyzet rémes, a főszereplő egy ütnivaló bunkó, a sztori a nihilbe tart, a humora meg tényleg éjsötét. Avagy érezni, hol lehetne nevetni, csak nem megy.

Van benne Angelo, egy bérsofőr Rómában, aki főleg részeg tiniket visz haza titokban hányni, a szülei meg Palermóban igen öregek, és gondoskodásra szorulók. És miután Angelo nővére elutazna nyaralni, egy darabig neki kell gondoskodnia az öregekről, ami nagy nehezen bele is megy, csak épp egy gond van. Gyűlöli a szüleit, de nem csak felületesen, hanem szívből, mert nagyjából tisztában van saját antiszociális kibírhatatlanságával, csak épp az ősök által elcseszett gyerekkora keni az egészet.

Úgyhogy gondoskodás címén mégis csak hazamegy Szicíliába (amúgy is szervizben van az autója), de pátyolgatás helyett bosszút állni igyekszik a szülein. Úgyhogy megpróbálja megkeseríteni a kettőjük életét, például megfosztja apját kedvenc ételeitől és borától, mondván hogy orvosi utasítás (pedig dehogy), viszont kezd összejönni a helyettes házorvos csajjal, aki igen gondoskodónak látja a fickót, hiszen az folyton érdeklődik, mekkora az esélye egy-egy szívrohamnak és/vagy stroke-nak. Pedig csak reménykedik, hogy hátha...

A nő még a volt férjével közös gyerekét is rábízza egy napra, aminek persze nem lesz jó vége, de ez nyilván csak a kezdet. Angelo eladja a szülei feje fölül a lakásukat, visszamegy Rómába, de már nincs kedve hányós tiniket fuvarozni. Vesz egy lakókocsit, elindul Svájcba, és még a szüleit is viszi az idősek otthonából, ahol kikötöttek. Az öregek eleinet örülnek, pedig csak annyi a lényeg, hogy Svájcban legális az eutanázia...

Rémes, nem? Angelo nem igazán egy tőrőlmetszett pszichopata, csak sérült, aki évtizedek óta cipeli a sérelmeit, és permanens bosszúállásban van a világgal szemben, de geciség csúcsaira akkor hág fel, mikor rájön, hogy egy hónapig azt tehet a szüleivel, amit csak nem szégyell. És hát nem szégyell szinte semmit. Miközben egy kicsinyes alak, a járni is nehezen tudó anyjának például nem szerez be kerekes széket, mert gyerekkorában nem kapott robogót, úgyhogy szemet fogért, fogat szemért, kereket kerékért. Egyszerű, mint a bot, és nincs lelkiismeret-furdalása, elvégre a világ szar hely, kiszúrt vele, ezért minden szemétsége eleve jogos elégtétel.

Ettől a karaktertől, meg az ő torz világától aztán kifejezetten szekunder szégyent okoz időnként a film, kényelmetlen nézni, de nyilván ez volt az alkotói szándék. Az Én vagyok a világ vége egy fekete komédia, komédia nélkül, ahol megvannak a humortöltetek (képzelem, hogy  Jim Carrey meg a Farelli fivérek micsoda fingós-böfögős cuccot hoztak volna össze ebből), de nincs valódi szándék berobbantani azokat. (Apu utálja a kutyákat, de a kutyakekszet bírja, mert a fia azt ad neki igazi különlegességként. Ha már gyerekkorában nem lehetett kutyája.)

Valójában lehetett volna ebből a sztoriból egy jó filmet is csinálni, félúton a fingós-seggreesős vígjátékok meg az elkészült darab között, de ebben a formában szinte nézhetetlen. A  „poénok“ fárasztóak és kellemetlenek,  a főszereplő meg folyamatosan dühös és elviselhetetlen, nincs egy perc megállás sem az ideggörcsben. Várjuk, hogy valaki végre pofán vágja, de hiába, ebben a világban az efféle szemétládák diktálják a tempót, úgy közáptájon meg már ott tart az egyszeri néző, hogy könyörgöm, valaki lője már le!

Mondjuk idáig vinni a befogadót nem semmi teljesítmény, mert sok okból néz filmet az ember, de kifejezetten kínlódni nem akar tőle. Általa. (Mellékszál, de ha már húsvét kedd van: A passió is ezért egy nézhetetlen szar. Fájdalom, vér, nyers hús, halál, de a drámaiság az nincs benne, csak az idegek koptatása.)

Egyszer Vance, hol nem volt

Ma van jönni először az amerikai USA alelnöke, bizonyos James David Vance (Once upon a time...), aki nyilván fontos dolgokról tárgyal a Dagadttal és stábjával, például hogyan kell jól integetni a tömegnek, mikor lehetünk agresszív bunkók diplomáciai tárgyalásokon, illetve hogy melyik svájci bankban tartják Dubajt, a menő arab sejkek. Ennél többre nem számítok, az egész csak egy kampányfinisre időzített propaganda-látványpékség, nincs súlya, csak látszata, per pillanat ennyit tudott juttatni Trampli Donáld, aki nyilván nem akarja égetni magát, ha a Felcsútok Géniusza veszítene vasárnap.

Egy Vance-vizit a szegény ember pápalátogatása, ezt kell felhabosítani a kormányhitű médiának valami világpolitikai izévé, ami sosem lehet. Tényleg, megvan még valakinek az a kifejezés, hogy „Békecsúcs“? Ártunk és ormányunk hetekig kiabálta tele a nyilvánosságot, hogy mindjárt jön az orosz elnök, az amerikai elnök, az ukrán elnök az ne is jöjjön, de ha Palpatine bácsi beugrik galaktikusan, akkor ő is Pest-Budán tárgyalhat majd az ukrajnai tűzszünetről, rántott körömpörkölt mellett. Aztán egy ideje már halkan sem harsognak róla...

Mikor a kegyencjárat elrepült Washingtonba, a visszaúton csak úgy dagadt a Vezér a büszkeségtől, hogy micsoda díleket kötött ő csinálni a Tramplival, aztán kiderült, hogy ordas nagy kamu volt az egész, azóta már érdemtelenül keveset emleget kedvenc amerikai elnökét. Mondjuk nehéz is lenne, mert a Nemzetközi Fodbalkorrupiós Szervezet békenagydíjasa (és komolyan, röhögés nélkül át bírták adni) épp egy háborút robbantott ki, aminek senki nem látja a végét, ő pláne nem, dehát Donáld kacsa esetében az a teljesítmény, ha másnap délután még tudja, mit ígért, mivel fenyeget, mit jelentett be előző nap délelőtt. (Jó, lehet, hogy tudja, csak nem érdekli, de ez még rosszabb. Hogy ugyanis nem simán csak egy vén hülye, nem egyszerűen buta mint a sár, hanem nincs lelke, így aztán nem is lehet lelkiismerete. nem tudhatja, az milyen.)

Valójában nem is akkora gáz, még Pártnak sem, hogy nem jön a sárgafejű véres bohóc, bár nem találkoztam erről szóló kutatással, de gyanús, hogy nem örvend osztatlan népszerűségnek a hazai választópolgárok körében, szóval a fene tudja, mennyit hozna, és mennyit vinne el belőlük a felcsútistáktól. Vance is egy barom, de a főnökével ellentétben okos, képzett, fiatal, és ehhez képest egy törtető aljadék, csak míg ezt a Trampli ösztönből csinálja, ő racionális számításból. Ettől persze veszélyesebb is, főleg ha egyszer elnök lesz, de a mai magyar belpolitikában annyi a jelentősége, mint légyszarnak egy 1988-as Népszabadság-cikken. (pl. „A Munkásőrség heves ellenkezését váltják ki azok a javaslatok, amelyek az Építők Szakszervezetének elnökségi ülésén hangzottak el: vagyis, hogy az állami kiadások csökkentése érdekében meg kellene fontolni a Munkásőrség leszerelését.“)

A felcsútista szektatagok ettől persze még el lesznek/vannak alélva, hogy az ő vezérlő csillaguk mekkora nagy emberekkel tárgyal a világ  nagy dolgairól, pedig az egész tényleg csak egy tartalom nélküli, üres lájkvadászat, a reprezentatív nyilvánosság nagyobb dicsőségére. Az uralkodó megmutatja magát a népének ünnepélyesen, a nép boldogan éljenez, aztán mindenki haza, nincs itt már semmi látnivaló, az apa férfi, az infláció nő.

Az F-betűs utópista

Ma van a francia Charles Fourier 254. születésnapja, kereken! Ő egy érdekes fazon volt, leginkább utópista szocialistaként emlegetik, bár ebből a jelzős szerkezetből inkább csak az utópia volt a korában bevett kifejezés, a szocializmus mint ideológia kifaragásán többek mellett éppen ő munkálkodott.

A fater kereskedő volt, gondolom nem szegény, ő is az lett volna, de jött az 1989-es forradalom, és elmenetelt egész a jakobinusok terrorjáig, amitől az ifjú Chales legalább is gondolkodóba esett, hogy de lehetne ezt jobban is csinálni. Meg muszáj is volt kezdenie valamit magával, mert a forradalmi hullámok elsodorták a családi vagyont, és csak Napóleon polgárias császársága idején tudta némileg konszolidálni magát, de onnantól aztán társadalommérnöknek képzelte magát ezerrel. 

Mint egy egész kicsit később Auguste Comte, ő is valahogy úgy képzelte a társadalmat, hogy azt le lehet írni a fizikai fogalmakkal is, mert igazából csaknem mindegy, hogy esőfelhők, hegyről leguruló szikladarabok vagy forradalmi tömeg, nagyjából ugyanazok a törvények mozgatnak mindent a megtapasztalható valóságban. Fourier speciel a newtoni mechanikával akarta magyarázni a társadalmi folyamatokat, miszerint az egyén meg a közösség is mindig valamiféle egyensúlyi állapotra törekszik, amiből aztán csak egy-egy külső erő tudja kimozdítani. (Comte is „társadalmi fizikának nevezte el, amit ma simán csak szociológiának ismerünk. Már aki ismeri, magamban már lassan kételkedem.) A külső erő persze saját élete tapasztalati alapján rendszerint egy forradalom, ami aztán rendre diktátorokat termel ki, ha nem is azonnal (vö. magyar rendszerváltás), vagyis azt kell elérni, hogy a nép ne is akarjon forradalmat. Azaz ne legyen elégedetlen, amihez meg egy alulról szervezett társadalom kell, ami rétegzett ugyan (vannak benne gazdasági meg szimbolikus egyenlőtlenségek), de nem igazságtalan. Mert egyenlótlenséget hajlamos természetesnek elfogadni az ember, mert látja, ha valaki ügyesebb, okosabb, sőt szebb nála, de az igazságtalanságtól felcseszi magát, és ez tömeges előfordulásnál forradalmi hevületet okozhat.

en.wikipedia.org

Úgyhogy a fourier-i utópia a falanszter, ami - Madách drámájával ellentétben - nála nem negatív fogalom, csak egy lakó- és munkaközösség, egy gazdaságilag autonóm minitársadalom, mondjuk mint egy izraeli kibuc, bár vallási tartalom nélkül. (Ja igen, a 19. század elején, pláne a franciáknál a bármilyen istenre hivatkozást komolytalannak tartották, ők ott akkor a Racionalitás nagy elbeszélésben hittek, elvégre nem voltak hülyék, csak optimisták.) „A munka a szenvedélyek vonzerejére épüljön, ne a kényszerre.” - ez lett volna az alapvetés, ami aztán a kommunbista ideológiában már úgy köszön vissza, hogy mindenki képességei szerint dolgozzon, és szükségletei szerint részesüljön a javakból, ami megint csak utópista gondolat, hisz arra épül, hogy az ember képes nem önző lenni. Pedig egy frászt képes.

És kevesen tudják, de igazából Charles Fourier alkotta meg a „feminizmus“ kifejezést is, mert zsigerileg ki nem álhatta a patriarchális uralmi viszonyokat, és olyanokat mondott, hogy: „A társadalmi fejlődés és a változások korszaka a nők szabadságának haladásával arányosan megy végbe.”

mondjuk 1837-ben meghalt, úgyhogy a nők szabadságának haladásából azért túl sokat már nem láthatott.

Napi kampány

A Zindex is tolja a „meghiúsított terrortámadás“ dumáját, miközben eszembe jutott, hogy ha Szerbiában, egy mezőn robbantottak volna vezetéket a gaz ellenek (csak ugye előtte elmentek még kávézni), az nem terrortámadás lett volna. Mert az összehangolt akciók sorozata lehetne, de itt ez fel sem merült, plusz a terror az emberek ellen irányul. Ez szabotázs lett volna, ha már valami, ami alapvetően más műfaj. Csak így a fogalmi kuszaság kedvéért. (És érdekes, de az AI-dominált kormányhitű propaganda is átvette mára ezt a terminológiát, a tegnapi bősz terroristázás után: „A szerb katonai hírszerzés hónapok óta gyanította, hogy szabotázsra készülnek a Török Áramlat gázvezetéknél“ )

Ami persze nem gátolja meg akadályozni a Zorigót, hogy rettegtesse kicsit a Párt népét (akikkel egy az utuk, jelszavuk munka és béke), miközben azért fel kell kelteni a biztonságérzetüket is, hogy a Führer megvédi őket a bárkitől, ukránoktól, brüsszelektől, genderektől, a józan észtől meg leginkább.

Szóval: „Szabotázsveszély a határon: Orbán Viktor a helyszínre indul – videó“. Na, ha ettől valaki nem nyugszik meg, az dugjon fel magának egy esernyőt, és csak aztán nyissa ki! Hiszen köztudott, hogy minden válsághelyzetben, legyen az árvíz, belvíz, menekültáradat, terrorfenyegetés, járványhelyzet, az a megoldás, hogy a Dagadt odamegy, és megtekint dolgokat, amikhez nem ért, de a tekintéshez nagyon is! Kiszáll egy katonai helikopterből (ahol azért már repülés közben felvett egy tiktoknyi videót, hogy ő épp a dolgok fronthelyzet-vonalába tart, mert lepény a gáton), körbenéz, hogy aha itt lent fű, fent meg madarak, eddig minden rendben. Azok milyen fák ott messzebb, veszélyesek? Maga katona ugye? Mezőőr? Mindegy. állomány hangulata rendben? Konzerveket kaptak?

Így megy ez.

És a biztonság kedvvért azért a zorigós szerkesztő odatesz még egy remek hírt a címlapra, úgy pozicionálva, hogy még legörgetés nélkül is rögtön látszon: „Terrorista sejtre csapott le a rendőrség, tucatnyi embert vettek őrizetbe“. Ez aztán igazán megnyugtató, mert miközben a pártvezér és kancellár élete kockáztatásával néz egy mezőt, a háttérben ezerrel dolgozik a nemzetrendvédelem-biztonság, és lecsap, őrizetbe vesz, miazmás. Az egyszeri pártszerű olvasónak - aki ilyenkor lélekben vagyok lenni - ennyi elég is, tényleg csak valami perverz (lehet hogy liberális!) kíváncsiságból kattintok, de nem hiába! Kiderül ugyanis, hogy valóban terroristákra csapott le a rendőrség, Indiában. Az Iszlám Állam sejtjeire, többek közt Biharban, Radzsasztánban meg Nyugat-Bengálban. Fasza. Ráadásul én is biztonságban, sőt biztonságabban érzem magam, bár néha nehezemre esik mellékneveket ragzani igeként.

Önmagnak levés

Már megint elém lökött valami lökött algoritmus egy heti horoszkópot, egyenesen valami nő Kisnaccsád magazintól, de az van, hogy az IP-cím alapján a legtöbb alkalmazás szerint én egy dunaújvárosi, leszbikus, negyvenes nő vagyok. Pedig sosem jártam  még Dunaújvárosban.

Ilyeneket olvasok a csillagjegy-alapú alternatív önmagamról, hogy: „Párkapcsolatodban a baráti alapok és a közös intellektuális célok dominálnak, adjatok egymásnak elég teret a kibontakozáshoz.“ Nos, ez tíz éve még igaz is volt, de évek óta akkora a tér körülöttem, hogy sehol senki, ami nem baj, csak kellemetlen.

„Kreativitásodat a technológiai újításokban vagy a digitális művészetben mutathatod meg. Lehetőséged van egy társadalmi ügyben való részvételre. A hét tanácsa: ne félj kilógni a sorból, az egyediséged a legnagyobb tőkéd!“ Hát ez igen eredeti, bár fogalmam sincs miféle jelentős társadalmi ügy lehet a héten, amiben részt vehetek, igazából semmit nem hallani ettől a kibaszott kampány-csatazajtól. De ha valaki tud valami fontos társadalmi ügyről, feltétlenül küldjön róla faxot, csak pedálos internetem van itthon, úgyhogy íméleket kizárólag szerdánként olvasok. Kinyomtatva!

A technológia újítások... hát, nem tudom. A technikai dolgokhoz akkor voltam a legközelebb valaha, mikor leérettségiztem egy műszaki szakközépben, szerencsére szakma tárgyakból nem kellett, mert technikum voltunk, de az ötödik év helyett elmenekültem bölcsésznek. Pedig akkora már egész sok dolgot majdnem értettem a másodikos elektronika tananyagból, csak ott elakadtam, hogy miért van három lába a tranzisztornak, már túl azon, hogy ne dőljön el. Mondjuk a bődületes inkompetenciámmal tényleg nem féltem kilógni a sorból a suliban, persze nem is volt más választásom, ha egyszer egy rohadt szót sem értettem abból, amit sorban beszéltek.

Az egyediségem meg nem tőke, mindenki egyedi, még az egypetéjű ikrek is,  szóval ilyen lózungokat én is tudnék írni. Például:

„A héten a Vénusz a Mars házába lép, hosszú idő után először, pedig csak tejért ment le a boltba. Ez a ritka együttállás lehetőséget ad a vízöntő nyilasoknak az utcai felvonulásra, úgyhogy ha lehetőséged van rá, döntsd el, miért nem mész el. A magánéleted titkos és misztikus, kicsit utópisztikus, de ne félj: hamarosan megismered azt a pasit/csajt, akivel másfél éve együtt élsz, csak soha sem vagytok egyszerre otthon. Megrendítő érzelmi hullámvasút lesz a találkozás, de készülj fel arra, hogy életed látens párja is büdöset kakál. Majdnem minden körülmények közt merj önmagad lenni, mert más úgysem lesz helyetted te, valakinek viszont mindenképp le kell vinnie a szemetet!“

BRÉKING: Nyúz Van (one news)

Minden nap vártam már, mikor bukkan fel a terrorizmus a kurvuló kampányban, gondoltam is húsvétra, olyankor úgyse történik semmi a politikában,  nagyot szól, ha a Dagadt összehívhatja az Operatív Törzsi Gyűlés helyett egyenesen a Védelmi Miafrászt. csak hogy érezzük, egy centire vagyunk a háború okozta szükségállapottól, amitől persze csak ő védhet minket öntestével, és a szívének vérével, ami már nem az ukránoké, mint pár éve még, hanem az ukránok ellen áramlik dobogni.

Műkedvelő fotelféreg vagyok persze, különösen összeesküvés-elmélet vonalon, de valódi szakértők is elmondták-leírták már régebben, hogy az utolsó két hétben majd biztos intéznek valamit a ruszki elvtársak, csak hogy alátámasszák a felcsútista lázálmokat, a „mindenki ellenünk van, főleg az ukránok“ paradigma mentén. És tessék, Szerbiában robbanóanyagot találtak a törökök felőli gázvezeték mellett, ami nyilván terrorizmus, de akkora, hogy. Még a szomszéd faluból is látszik, de három valamit nagyon nem értek:

1.) Ha ugyanis tényleg terroristák akarták felgázolni a robbantóvezetéket, akkor mi a búbánatért vitték oda a robbanóanyagot, és hagyták ott, hogy oké srácok, idáig megvolnánk, most  elmegyünk kávézni, pihizni kicsit, nekem anyámat is fel kell még hívni, aztán visszajövünk robbantani. De nagyon vissza ám! 

Ha komolyan gomolyog a terror, akkor odamennek, azt« robbantanak, nem hagyják ott a cuccot őrizetlenül, hogy a derék, vérputyinista szerb rezsim emberei jól megtalálják. Igen nagyon hihető, de csak mert felettébb életszerű.

2.) Természetesen pillanatok alatt rá fogják kenni az ukránokra az egészet, hogy ők akarnak itt bomlasztani, hisz rakétákkal megbombázták a Druzsba nevű barátságos vezetéket is, direkt, hogy velünk kicsesszenek, ha már úgysincs más dolguk, nagy unalmukban, egy védekező háború közepén. Ja, életszerű ez is.

Mert ugye az van, hogy ukrán érdek a Tisza győzelme és felcsútista rezsim bukása, csak az nem világos, hogy ha ettől az izétől Döbrögi elvtárs megint eljátszahatja - egy drámai ripacs lendületével - a nemzetet megmentő főtábornokvezért, az nekik miért lenne jó? (Tényleg, lesz megint családnak telefonálós videó? Azt nagyon bírtam, annyira emberi volt, hogy egyáltalán nem. Tegnap amúgy még sonakfőzős videóval hergelte az ukrán kémeket, hogy elaltassa a gyanakvásukat talán, de ma már persze a Fel, támadás! napja van.)

3.) Hogy is van az, hogy sokan szóltak már előre, hogy ez a kicsit béna, kicsit sárga, kicsit savanyú hamis zászlós művelkedés lészen majd pont mostanában, erre meg is csinálták? Nos, szerintem annyi a sztori, hogy a rezsimet utáló sokaságról már egy ideje lemondott a pártvezér és kancellár, meg kis ámokfutó csapata, ezzel kezdetét veszi a hajrában mozgósítás. Mert aki szektatag, az most agyvérzés közeli állapotba hergeli magát, és ahelyett, hogy legyintene, hogy fú, ez már nem lesz meg, újult harci lázzal rohan majd szavazni, jövő vasárnap reggel négykor. Csak hogy egymagában sorban állhasson a sötétben, mert egy ilyen nagy nemzeti sorskérdésben ügydöntés minimum érdemel ennyit, csak hogy érezze a súlyát. Amúgy ha viszi a sógort is, meg egy üveg cseresznyét, elrepül az a kis idő. Szóval a hergeléssel mozgósítás a lényeg, az ellenzéki szavazókról lepattan ez már, ahogy rólam is, aki meg bizonytalan, az ettől könnyen lehet, hogy csak még bizonytalanabb lesz.

De majd meglátjuk.

tenor.com

+ 1.) És mi van akkor, ha az egész csaknem terror majdnemtámadás szerbek ellen irányult, és a Vucic nevű kretén szervezte, mert neki is megrogyott az otthoni támogatottsága, de gondolta nem baj, rárepülhet a Dagadt is, ez nekik, lelki rokon despotáknat tisztára win-win szituáció.

Minden esetre az a váratlan húzást, amire eleve számítottunk, az azért nem bír akkorát ütni, illetve korántsem biztos, hogy golyóálló mellényes, maszkos kommandósok géppisztolyokkal olyan nagyon nem erősítik a Főpárt békepárti imidzsét, bár gyanús, hogy olyanja sosem volt, és ehhez képest tudott megkopni.

De legalább a mandineres kommenthadsereg már lámpavasra húzott ukránokat akar látni, rögtön magyarpéter vízbe fojtása után, ha már árad a Tisza... Ja, és szerintük az Európai Unió egy terrorszervezet, valaki szólhatna nekik, hogy mi is a részei vagyunk.

p.s. A kedvenc konteóm természetesen az, miszerint az ukránok szervezték az egészet, de csak hogy megvádolhassák az oroszokat egy hamis zászlós művelettel, akik persze mondják, hogy az ukránok voltak, amiről a felcsútista híveket eleve nem kell győzködni, a többiek meg biztosra veszik tőle, hogy akkor a ruszkik. Ravasz, igen ravasz.

Álló módi

"Rákay Philip: Készítsetek álló módban videót, amiben elmondjátok, hogy miért szavaztok Orbán Viktorra“ - ennyi a cím a Népszavában. De szokás szerint értelmezési gondjaim vannak, mert nem biztos, hogy mindenkinek megy az álló mód. 

Hiszen van, akinek már nem áll fel. Mert vagy impotenciába hajló férfiember, vagy egyszerűen csak nő, akinek nincs mi, legfeljebb az egója, de az nem látszik közvetlenül. Erre kézenfekvő megoldás, hogy akkor álljon fel ő maga, egy rendes, népben-nemzetben gondolkodó, judeokeresztény, szuverenista, ukránellenes patrióta nyilván igen gerinces, tehát áll a vártán (bármi legyen is az - amúgy őrhely, megnéztem), mint a cövek, ameddig csak meg nem nyerik a választásokat. És videót készít, éber hősiességgel. A vártán.

Ugyanakkor ha a formátumra vonatkozik az utasítás, akkor az van, hogy a videó álló módban az szerintem fénykép. Szóval a hívek - akik letudhatják a Párt iránti hűségesség-kötelezettségüket egy szöveges bejegyzéssel is - írjanak esemest, fészbuk-posztot, dísztáviratot, vagy csináljanak magukról egy képet, amin egy rövid szöveges táblát tartanak?

444.hu

Nade az is elég jellemző, hogy Rákaifilip Kálmán már eleve nem azt mondja (tanácsolja, utasítja, szorgalmazza), hogy a lenézett szektatagok szavazzanak az Egyetlen Főpártra, hanem hogy személyesen a vezérre, pedig pont rá nem lehet szavazni. Ugyanis nem indul a választáson egyéniben, régóta nem mer ő már ilyet csinálni, mert nárcisztikus a bácsi, és bármivel meg tud birkózni, csak vereséggel nem. (Jó, ez asszem egy Oscar Wilde-parafrázis, miszerint ő mindennek ellent tudott állni, csak a kísértésnek nem.)

És nagyjából pont ezért nem jön ide kampányolni a Trampli Donáld sem, mert hogy nézne már ki, hogy ő idehozza a hihetetlen nemzetközi karizmáját, ez a pocakos bohóc meg veszít. Trampli nem áll vesztesek mellé, de még lehetséges vesztesek mellé se, ha van esélye, hogy a Felcsútok Géniusza mégsem marad örökös miniszterelnök, akkor legfeljebb a sameszát küldi ide, a magyar lakosság nagy része körében méltán ismeretlen Vance elvtárs-pajtás alelnököt. (Aki egyszer még lehet elnök is, ha addig nem térnek magukhoz a jenkik, de talán fognak.)

A fidesz utódpártja persze nagyon régóta, legkésőbb úgy a kilencvenes évek közepe óta vezérpárt (Führerpartei), de ma már annyira, hogy nem egyszerűen csak nem a párnak van elnöke, hanem az elnöknek pártja, de valójában az egész párt a felcsútin belül található, mondhatni aki ma posztfideszes, az a kormányviktorság folytatása más eszközökkel, a vezéri akarat kiterjesztése. Mert aki nem az, és engedély nélkül, akár hajszálnyival is eltér a központi brossúrától, azt kivágják macskát szaratni.

Álló módban természetesen.

A hagyomány az negatív növekedés

Na, akkor tényleg Szent Húsvét vértanú emléknapja van, a napokban utánanéztem. Csak unom, pont mint a választási kampányt, a margarinos kenyeret és a legtöbb komédiasorozatot. Tudja egyáltalán bárki, hogy amúgy ma van az össze Kreszcencia és Honoráta névnapja? De mind a háromé ám! És tudja valaki, ezek férfi vagy női nevek egyáltalán, esetlen nem binárisak?

Nos, a Kreszcencia női név, Crescence írásmóddal még Széchenyi Stefi gróf feleségét is így hívták, és azt jelenti, hogy növekvő. Jobban belegondolva, nem véletlenül olyan ritka név a mai Agyarországon, nálunk csökkenés van, de ha valakinek véletlenül van ilyen érdekesebb családneve, hívhatja a lányát Negatív Kreszcenciának, elvégre ahogy a mínuszos számok is számok, a csökkenés is negatív növekedés, mint ezt a félbolond bankrabló (korábban az MNB elnöke) is igen helyesen megállapította. De ennyit a szervezett bűnözésről.

A Honoráta is női név, ez is latin eredetű, és annyit jelent, hogy tiszteletreméltó, úgyhogy nem meglepően szintén ritka. Ellenben furcsa, hogy szinte senkit nem hívnak úgy, hogy Impudens, pedig az szemérmetlent jelent, a pofátlanság kontextusában. Szerintem lehetne belőle férfinév , mondjuk Szíjjártó Impundens, vagy női névként például Szenkirályi Impundencia.

És ezekhez a fontos kérdésekhez képest, ma mindenki sonkát zabál tojással, pedig szaloncukros bejglit kellene, az legalább ünnepi. Oké, a hagyomány az hagyomány, mondta volt Tevje, az anatevkai tejesember, némi rezignált beletörődéssel a Hegedűs a háztetőn elején. (A három mjuzikel egyike, amit nem tiltanék be, ha én lennék a diktátor.) Aztán hagyta a fenébe a hagyományt, és hagyta a lányait szerelemből házasodni, ami durva deviancia lehetett egy huszadik század eleji, ukrajnai, falusi zsidó közösségben. (Azóta több, ennél sokkal durvább dolog is történhetett arrafelé, még egy kitalált faluban is.) Úgyhogy ha valaki zabpelyhet reggelizne kefírrel, mint én, az tegye nyugodtan, nem töri rá az ajtót a KDNP öngyilkos kommandója . (Rám főleg nem, se zab, se kefír nincs itthon...)

A kultúrember válogat a hagyományok között, mert kulturáltan hedonista, és kimazsolázza, amivel önazonos tud lenni, miként én is kimazsolázom gyerekkorom óta a mazsolát minden túrós süteményből, mert utálom a kettőt együtt. (A mazsola külön persze marha jó.) Ennek megfelelően eszik tormás sonkatekercset, ha ahhoz van gusztusa, de a locsolkodás gesztusát kerüli. Nem minden áron, de egy lakótelepi kultúremberben (tudom, önellentmondásnak tűnik, de nem az) eleve fel sem merül a húsvéti locsolkodás gondolatának gyanúja, mert tudja, hogy ő nem abban az értelemben nép, mint akik anno a népszokásokat... szokták.

Viszont elméletileg nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy ha lett volna valaha lánya, utólag elnevezze Kreszcenciának, csak mert polgárpukkasztónak lenni igazán egy panelházból érdemes. És tudja, hogy holnap az lesz az igazi rendszerellenes lázadás, ha nem rúg be, mint amúgy a fél ország, elvégre Szent Húsvét ünnepének másnapja után a fenének se hiányzik még egy másnap, valahol gátat kell vetni az ünnepek mindent beterítőségének, mert a végén még elkezdjük értékelni a nyugis hétköznapokat!

Küldetés és tudatsúly

Én tényleg nem értem ezeket az ellenzéki fanyalgókat (így mondjuk könnyebb is gyűlölni őket, ami jó), akik most pont azon fanyalognak, hogy Doktorminiszter Elnök Úr fia Csádba vitt volna katonákat (nem a 31.4 Csádba, hanem egy az egybe), közepesen szar halálozási aránnyal, mert hozzá valamelyik isten szólt, hogy csinálja ezt. Hát istenem, bárkát nem tud építeni, ahhoz béna, de ettől még lehet küldetéstudata, nem? 

Ja, hogy vallási fanatikus? Ugyan már, kellő szerénységgel hívnám fel a figyelmet arra, hogy mindjárt a krisztusi foglalkozású, Jézus nevű csodarabbit ünnepeljük a nyúlon túl is, aki szintén vallási fanatikus volt, de a fára felszögezett verziója azóta is egy globális mém. És ez a mostani ünnep igen is harcias, hiszen az a lényege, hogy: Fel, támadás!

És nyilvánvaló, hogy Kormány Viktor orbánfő úr fia tehetséges, jó katona, ez abból is látszik, hogy például a legjobb angol katonai akadémiára is úgy nyomták be, hogy nem kellett átmennie a szokásos kiválasztási folyamaton. Hiszen eleve ugye a genetika, nem esett messze az almafától, focistának is olyan volt, mint egy messzi Ronáldó, a reálmadridi válogatottból, és miután ott már mindent elért, keresett magának új kihívást! Egyébként is, mutasson valaki még egy főhadnagyot bármelyik seregben, aki közvetlenül a kormánynak dolgozik, és önállóan tervez öngyilkos küldetéseket a világ másik végén, ahol már járt is egyszer! A Béke jegyében, természetesen.

Még arra is figyelt, hogy ne Görögországba menjen missziós alapon, mert a görögök az a NATO, pedig biztos ott is nyaralt már, aztán mégse akar fegyveresen bevonulni. Ilyen megfontolt ember ez az First Boy. A kisherceg na, aki rangrejtve él az irodájában, a Karmelitába'. A Főhadnagy Úr a szerénységet értékeli a legnagyobbra magában, meg hogy ő a az aktuális lakossági próféta, akihez szólt az a valamelyik istennyila. Mármint hogy legyen ő az isten nyila, vagy mi. Keresztény rakétavetője.

Persze mással is előfordul, hogy szív vagy nyal valamit, és akkor szól hozzá az Úr Hangja, de azok a szerencsétlenek csak Alan Rickmant látják a Dogma című blaszfémiából, ellenben a kisherceg a kiválasztott, aki egyensúlyt hoz majd az Erőbe. Nem ellensúlyt, egyensúlyt, annak meg az a lényege, hogy egyféle súly lehet csak, egyenletesen mindenhol (ezt hozta volna össze az Atya, nem csak mennyei, a felcsúti is), az ellensúly ellenben rossz, az ellenzék rossz, értem? Mert ahol egyensúly van, ott a billeg a bármi, bizony mondom néktek! Ne legyen tehát ellensúly, csak egy súly legyen, de az legyen súlyos! (Gáspár levelei Sandhurst-ből, 2.3/4)

Szóval lehet a Főminiszterelnökúr fiát támadni, hogy micsoda nepotizmus ez, de aki ilyet mond, az eleve idegen szavakkal beszél, tehát idegen, tehát húzzon vissza valahová. Csádba mondjuk, missziózni, hátha hozzá is szól az Úr, vagy legalább delíriumi Szent Skizofrénia.

Föld, saller, bab, sajt

Minden esetre betettem egy kis babgulyást a fagyasztóba, meg úgy hat kiló lisztet (állítólag fagyasztva majdnem olyan sokáig eláll, mint anélkül) mert azt olvastam a kormányhitű AI-médiában, hogy „Putyin akkora sallert adott Zelenszkijnek, hogy föld körüli pályára állt“. Na most azt tudjuk, hogy Dagadt szokott kokikat meg sallerokat osztogatni, meg lökdösődni, márpedig ha ő ezt olyan hatékonyan csinálja, hogy ettől lesz világpolitikai tényező (Lídör of Juróp), akkor képzelem mekkora lesz a putyini sallertól az e havi, soron következő világháború. Szóval fel kell halmozni, kaját, ivóvizet, intravénás keménydrogot és sávszélességet, mert ki tudja mit hoz a jövő. Pláne ha nálunk is ukrán ügynökökből áll majd nemsoká a kormány (ahogy az a kedvetlen, kövér bácsi kiabálta), mint a szomszédunkban, Lengyelországban. (Apropó, le kéne már zárni a lengyel-magyar határt, nem? Meg is írom mindjárt a pártközpontba, megvan a számuk, naponta 12 esemest küldenek, hogy megint mennyi gonoszságra készül az ellenség, aki ezek szerint átlagosan óránként újabbra, szóval fagyasztok le sót meg cukrot is, hátha hiánycikk lesz, ha nem jön több olaj.)

Jó, hát az mondjuk logikailag nem igazán áll össze, hogy miért jó a ruszki diktátornak, ha az ukrán elnök Föld körüli pályára áll... Illetve álljuk csak meg! A zorigós unintelligencia kis betűvel írta, hogy föld, azaz nem a bolygót, csak a talajt kell érteni alatta. De akkor ezek szerint az van, hogy akkora pofont kapott Zelenszkij, hogy attól most egy mondjuk, kukoricatábla körül köröz? Mert az nem nagy szám. Ha Vlagyimir tényleg túllőtte volna a sztratoszférán, akkor Volodimir már rég halott lenne, hiába a névrokonság, és aktuális státuszát tekintve űrszemét. De ezek szerint csak akkora sallert kapott, hogy kis időre hülye lett tőle, de abból meg van visszaút, még simán jobban lehet a május elejére tervezett következő világháború kirobbantásáig.

Azaz az ukrán formát is a mi döbröginknek kellett volna lepofoznia, hiszen megmondta a saját szájával neki, miszerint hogy Magyarországon „a semmiből kinőtt egy ukránbarát párt, de van rengeteg ukránbarát médiamunkás” is, és szerinte ezek a hangok itthon csak részben őszinték, a másik részük „zsebből jön”, és tudni akarja, hogyan kerül az a pénz a zsebekbe...

Szóval kemény a csávó, mint a kád széle, én pedig a fentiekből rájöttem, miért vagyok egy ennyire csóró ekkora vesztes. Mert nem vagyok elég ukránbarát, úgyszólván egy ukrán barátom sincs! Szóval ha valaki véletlenül ukrán, és rám ér, írjon nyugodtan, szívesen barátkozok vele, és küldöm a számlaszámom is, oda lehet utalni a pénzt és/vagy aranyat, de az ismerkedési időszak elején elfogadok brie-típusú sajtot meg diabetikus édességet is, mert az sincs, de azokat ne utalja senki a számlámra, simán csak adja fel csekken.

p.s. Bab-, liszt- és cukor-vonalon már csak konzervet kérek, tele van a fagysztóm, a maradék kis helyre meg bepréselek egy kis plusz áramot, hogy később se olvadjon le, ha már ledobták az atomot.

Pirosbetűs előpiros-tojásnap

Ma van április négy, ami iskolás koromban, mint az Elszabadulás Napja még ünnepszüneti volt, de egyetemistaként meg nem, persze akkoriban már csak akkor kellett bemenni az órákra, ha tényleg volt hozzá kedvem. És csak most vettem észre, hogy még mindig munkaünnepi szünetnap, csak nem tudom, ez tartósan így marad-e jövőre is, vagy ez csak egy mostani kampányfogás, hogy direkt szombatra esik. Ejtik. (Szerintem amúgy sima szavazatvásárlás az egész mai szabad szombatosdi, meg benyalás Putyinnak, a Vörös Hadsereg miatt, és a Nethanjahunak, csak mert zsidó.)

Az internet szerint egyébként Nagyszombat van, ami persze tény, csak épp nem itt. Direkt megnéztem az online google-ban (nem találtam a kinyomtatottat), hogy tőlem Nagyszombat az M7 érintésével egy kicsivel több, mint 300 kilométer, de ettől az még nagyon nincs itt. Állítólag három és fél óra, ha kicsi a forgalom, na ennél még Zágráb is közelebb van, az is egy másik ország, de nem csak a versailles-i Kis Trianon-palota óta, és legalább főváros. Plusz ott már voltam többször is, szemben Nagyszombattal, ahol meg minek is lettem volna, még villamos sincs, pedig én azt bírom egy városban. (Ezért gáz, hogy még sose voltam Temesváron, ott egész hálózat van...)

Hogy Nagyszombaton mikor volt a (f)elszabadulás gyerekkoromban, azt nem tudom, amúgy is lehet, hogy ez azóta már változott, hiszen a jelen lényege, hogy már a múlt sem a régi. Az ellenforradalomból forradalom lesz, a felszabadításból megszállás, Sztálinból mocskos diktátor, de nyilván ez is csak idő kérdése, az orosz újszovjet diktatúra például tucatszám állít fel új Sztálin-szobrokat mindenfelé, úgyhogy lehet még 1956 újra ellenforradalom, április négy meg pirosbetűs a naptárban, legfeljebb úgy kell majd emlékezni, hogy mindig is az volt.

Innen nézve nem meglepő, hogy 2002 óta ma van a patkányok világnapja, de egyáltalán nem negatív értelemben, hanem a patkánykedvelő patkánytenyésztők kezdeményezésére, akik háziállatként patkányoznak a... azokkal. Avagy ezt itt ma a patkány-érzékenyítés napja, ami arról szól, hogy szabaduljunk meg a patkányokkal kapcsolatos negatív előítétletektől, elvégre szélsőségesebb patkányosok szerint („ - Kutyás vagy macskás vagy inkább? - Patkányos!“) a mókusok is csak fára mászó patkányok, a kollégáknál összehasonlíthatatlanul jobb PR-ral.

Viszont ha a történelem, bár nem ismétli önmagát, de mindig ugyanazt a két kanyart írja le, lesznek még a patkánykedvelőknek külön átnevelő táborok, reggeli tornával, hideg zuhannyal, és kemény, jellemformáló munkával a tarhonyaföldeken, vagy a cukorrépa-bányákban.

Bérrajzfilm-erőszak

A Nyírjuk ki Günthert! (2017) egy olyan rossz film, amit végig élveztem. és még csak nem is azért mert rossz, hanem annak ellenére. Valójában egy másfél órás, egyetlen ötletre felfűzött szkeccs-sorozat, de van benne annyi kraft, hogy szórakoztató legyen, mert nem gondolja magát többnek, mint ami (azaz belazult poénkodásnál), csak fontos, hogy a néző se akarjon ennél többet. Márpedig én utálom az akciófilmeket, az akció-vígjátékok is legjobb esetben határesetnek számítanak, de ez még csak az sem.

Az író-rendező-főszereplő Taran Killam egy SNL-szökevény (Saturday Night Live), és az egész olyan is, mintha haverok nekiálltak volna egy jutyúb-videót forgatni tévés komédiaszkeccsek modorában. Leszámítva persze, hogy jutyúboknál ritkán van pénz felrobbantani egy fél utcát, meg kipengetni Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzói gázsiját, pedig az vén csataló igazából csak a végén tűnik fel. Ami egy címszereplőtől nem szép dolog, bár pont Schwarzeneggernek elnézzük, hiszen színésznek sosem volt túl jó, kormányzónak meg a franc se tudja milyen lehetett, de a filmes világ jól megvan az erőletetett poénjai nélkül. 

Szóval ez esetben ő Günther, a világ legjobb bérgyilkosa, akit egy másik bérgyilkos meg akar nem bér-, csak úgy gyilkolni, részben mert elszerette a korábbi párját, no meg a trófeája per pillanat a legértékesebb a széles e bérgyilkos szakmában. Persze Blake, a trónkövetelő egy béna pöcs, ezért toboroz maga köré egy csapatnyi hasonlót, és akkor másfél órán át lehet nézni, hogy Arnold bácsi szekvenciáról szekvenciára hülyét csinál belőlük (miközben egyesével ki is nyírja őket), és nem mellesleg magából, mert ha már ripacskodni kell, abban is ő akar a legjobb lenni.

Ja, és az egésznek van egy ilyen áldokuentumfilmes keretezése, mert az igazi bérgyilkos nem  elsuhanó sötét alak az árnyékban, ahogy azt józan nemparaszti ésszel gondolnánk, hanem egy nárcisztikus alak, mint Blake, aki felbérel egy forgatócsoportot, dokumentálási céllal. (Ez olyasmi lehet, mint a madárfotózás, csak itt előtte le is lőnék a madarat, fotózva.)

Szóval a lényeg annyi, hogy béna de ambiciózus bérgyilkosokat gyilkolnak le viccesen, az egész még annyira sem erőszakos, mint egy húzósabb Tom és Jerry epizód, amúgy meg is érdemlik, az egyik folyton elsírja magát, a másik meg hány ha vért lát, avagy rajzfilmfigurák ők, akik rajzfilmerőszak által szenderülnek nemlétre.

Nem magaskulturális, nem drámai, nem korhatáros ökörködés az egész, viszont mérhetetlenül szórakoztatóbb, mint mondjuk a John Wick-széria, mert az túl hamar kezdte el túl komolyan venni magát. Na, ez a veszély itt fél percre sem fenyegetett, szerencsémre.

Az Orwell-üzemmód

Azt írja a az újság a mandínerből, hogy Tordai Bencén nevet az egész internet, aki valami ellenzéki arc, nem tudom, én rendszerellenes vagyok, az állítólag nem ugyanaz. Viszont nem értem, hogy nevethet az egész, mikor internet épp nincs is, olvastam a mandinerből testvérlapjában, a Zorigón, hogy valami fitneszcsaj elképesztő, drámai dudáitól felrobbant az internet. Ami már addig is fel volt robbanva persze, olyat szólt a Dagadt Országjárás a szentesi Dunaújvásáraljahelyen, szóval ha valaki naponta felrobban, az ne röhögjön, legfeljebb kínjában, de úgy meg minek?

Még mindig elszórakoztat néha a bombasztikusnak szánt, de teljesen hülye fogalmazás, és a minap hallottam valakitől a megfejtést is, miért e sok szánalmas kreténség a kormányhitű propagandában. (Tényleg, ez a „szánalmas kreténség“ talán tautológia, mert hirtelen nem tudok egy nem szánalmas kreténséget mondani.)

Szóval a lehetséges megfejtés az ostobaságra, és egyúttal arra, miért hívják az összes zorigós szerzőt Origónak, hogy a tévesen mesterséges intelligenciának nevezett LLM-ek (Large Language Model - nagy nyelvi modell) egyike írja, pontosabban generálja ezeket a „cikkeket“. Egy LLM meg ugye nem intelligens, csak elbábozza a látszatát, így nem csoda, ha ilyen színvonalon teljesít. Viszont olcsó, és senkinek sem kell munka után leinnia magát, hogy baszki mai is mennyire ember alatti szintre mentem, pedig fénykorromban még a Kisnaccsád Magazinba írtam a heti horoszkópot, meg az olvasói leveleket...

És az a dolgok szomorú állása, hogy ez a maradék törzsolvasóknak pont elég is, ők annyit akarnak olvasni a világból, hogy Zelenszkij a Sátán vagy az Antikrisztus (mindegy is, amelyik erősebb és világhatalomra törőbb), aki nincs a békeharc pártján az ukrán ügynök, valamint Putyin elvtárs jó elvtárs, együtt akar békét és biztonságot a Fehér Ház pszichopatájával. (Ja, az Operaháznak fantomja van, a Fehérnek meg a Trampli jutott.)

Erről meg már megint nem tud nem eszembe jutni George Orwell 1984-e, abban újbeszélül úgy hívják csak a sorozatban, részben gépekkel gyártott ponyvaregényeket, hogy prolitáp. Azaz valami olyan kultúrszemét, amit azoknak szánnak, akik nincsenek benn a Pártban, és még az amúgy szarul élő párttagokhoz képest is durván ki vannak zsákmányolva. És sokan vannak, de jó lenne ha nem vennék észre mennyien, mert a végén még lázadni kezdenének, így aztán olvassanak csak ócska, lehetőleg propagandával szennyezett mocskot, addig se érdekli őket a valóság.

És itt a párhuzam: a felcsútista Főpárt is szeméttel eteti a kemény magot, és váltig állítja, hogy ez a szemét illatos és finom (azaz nem aljas propaganda, hanem az éteri tisztaságú igazság-esszencia maga), nyilván a kevésbé intellektuális sokaságra hajt, csak épp az elbódítás mellett (által) fel is akarja tüzelni őket. Mert az 1984 világához képest ez nem egy totális diktatúra, ellenben egy választási autokrácia, ahol a hatalom despotikus ugyan (hajlamait és gyakorlatát tekintve egyaránt), viszont ezt mégis csak a minimáldemokrácia elbábozásával, avagy a választásokkal kell legitimálni. Ha már így játszák ezt még Vlagyimir Vlagyimirovicsék is...

De az Origóban a Magyar Nemzet Mandinere prosti srácai ettől még Orwell-üzzemódban működtetik a mesterséges unintelligenciájukat.

A reggeli-balesetek

Van az az eset, mikor felkelek reggel. Ez úgyszólván naponta megesik velem, de gondolom mások is vannak így ezzel. Olyankor vagy éhes vagyok, vagy nem, vagy nem tudom, reggele válogatja, de az biztos, hogy én az első emeleten vagyok, a vércukrom a pincében, a vérnyomásom meg átment a szomszédba kávézni. És bár éhes általában nem vagyok, valamit enni kell, hogy ne szédüljek bele a vécébe, vagy a reggeli hírekbe.

De zombi-üzemmódban azért az ember vét hibákat, amiből furcsa reggelifélék jönnek ki, egy magamfajta pasinál biztos, azt nem tudom, a nők hogy vannak ezekkel:

1. Rostos kávé

Ez úgy van, hogy nem használok kávéfőzőt, törökösen csinálom az egyszerűt, miszerint kávé, víz, forralás, azt kész is. kiöntöm egy bögrébe, és mire ihatóra hűl, zacc le is ülepszik (ülepedik?) az aljára, a levet meg le lehet inni róla. De ha nagyon zombi vagyok, meg is keverem ivás előtt, úgyhogy jelentős lesz a szárazanyag tartalma, lehet kicsit ropogtatni az őrleményt, de olyankor már mindegy is, legalább érzem tőle az élet súlyát.

2. Szenes pirítós

Ezen nincs mit magyarázni, beteszem a kenyeret a pirító helyett a szendvicssütőbe (ez fontos, mert a pirítót lehet időzíteni, a másikat nem), és benne felejtem, míg egyenletesen feketére nem sül. Ilyenkor félreteszem, hogy grillezni vagy fűteni még jó lesz, de rájövök, hogy előbbit nem szoktam, utóbbi meg bonyolult, miután itt a lakótelepen távfűtés van. Azért már dolgozom rajta gondolkodni, hogyan lehetne szénnel fűteni a radiátort...

3. Pezsgő zabpehely

A zabpelyhet mindig sósan eszem, kefírrel vagy natúr joghurttal, és pontosan két csipet só kell egy tál pehelyhez. Kivéve, ha van itthon szódabikarbóna/sütőpor, egy hasonló kis üvegben mint a só, mert akkor mehet bele az, csak nem értem, hogy miért olyan ízetlen (íztelen?), és miért buborékos a kefír?

4. Vitaminos kávé

Ha nem rostos a kávé, még lehet vitaminos, mikor a multipezsgő vitamintablettát rossz bögrébe dobom, és mivel nem pazarolok, megiszom ahogy van, elvégre a heroinon kívül mindent ki kell próbálni egyszer.

Az ilyesmik fényében a legbiztonságosabb reggeli természetesen az esti maradék, azt jó eséllyel ébren készítettem, vagy ha ragaszkodunk a frisshez, akkor a frissen kent vajas kenyér, margarinnal persze, mert ahhoz, hogy a vaj kenhető legyen reggel, ki kéne venni a hűtőből, mikor az ember éjszaka kimegy pisilni. Ha nem megy ki, csak pisil, akkor nem is érdemel többet az aldis margarinnál.

A kamu gyanú és az államtalan férfi

Van ugye ez a kampányválasztási kémügy, amiből nekem az jön le, hogy az aktuális állampárt, már csak az államot leuraló pártok bevett szokása szerint is, ráküldte az egyik titkosszolgálatot a politikai ellenfelére, de elbaszta. Én persze rosszindulatú vagyok, és nem teszem magamévá a Felcsútok Géniuszának egyszavas megfejtését (kiterjesztett változatban: „Ukránok bazmeg, ukránok!“), minden esetre jellemző, hogy:

1.) Agyarország kis ország, de három és fél titkosszolgálata azért neki is van (kémkedős és kémelhárítós civil, egy összevont katonai, meg lehallgatós-megfigyelős bedolgozó szerv), és abból az Alapkotmányvédelmi AVH-t simán beveti a Kormány a Párt érdekében, miért is ne, ha már az állam ők vannak.

2.) De mivel annyira még nem vagyunk Türkmenisztán, hogy a szolgálatok önállóan nyomozhassanak, így ráküldik a másik, kisbetűs pártra a rendőrséget, valami kitalált gyanúval. Ez esetben pedofilozik egyet a műveleti bárki, azt jól el lehet majd adni a kiszivárogtatáskor, de nem jön be, mert az illetékes rendőr nem hülye (ellentétben a titkos szolgákkal, akik hülyék, hisz nyíltan szolgái a főpárt vezérének), és leesik neki, hogy miről lenne szó. Próbál tenni valamit, nem megy, kitálal, nagyon helyesen amúgy, mert innentől már csak a nyilvánosság ereje segíthet, már amennyi még van belőle.

Erre a pártvezér és kancellár természetesen besértődik, és a régi rutinnal döbrögizik egyet saját kis meghitt állami médiájában, meg a hűbéreseinél, hogy ez rendőr egy balek, egy kretén, de legalább leárulózását ráhagyja a maffiaügyi verőember-miniszterére. Annak a vén baromnak már úgyis mindegy alapon.

A lebalekozott, immár csak egykori rendőrtiszt meg azt mondja, hogy felelős államférfiak nem feltétlenül engedhetnék meg maguknak ezt a stílust. Amiben teljesen igaza van, csak ki mondta, hogy a Dagadt egy államférfi? Mondjuk felelősnek felelős sok mindenért, még azért is,  hogy ennyire messzire került az államférfiságtól, és lett belőle ez a rikácsolva toporzékoló kiborult önkényúr. Férfinak meg persze férfi, ugyanis annyi nőiesség van benne, mint egy betöréses rablásban, de soha eszében sem volt az államért (azaz mindenkiért) ténykedni, inkább csak ő  akart lenni az állam. Ez egy darabig működni látszott, de most meg látványosan csúszik ki alóla/belőle az állam, és marad egy nyugdíjas korú durcás óvodás, meg az ő vágykiteljesítő kiabálása. Vége van, igazából a jövő heti választás eredményétől függetlenül, innen már nem tud a korlátozott normalitás határain belül sem visszajönni. A kérdés igazából csak az, hogy milyen hosszú lesz a hatalmi agóniája, kap-e még haladékot a berlini bunker végjátékáig.

Ez egyfelől mindegy is, másfelől nagyon nem, így is elbasztunk 16 évet erre a szörnyszülött önkényuralomra.

p.s. Amúgy jellemző, hogy a dagadték semmiből nem tanulnak, minek is, eleve mindent jobban tudnak, szerintük. Volt az a tiszás „adóterv“, amivel buktak, mert ma már nem beszél róla senki, most van a tiszás „energiaterv“ (egyben Brüsszel titkos terve, naná), ami egy az egyben ugyanaz, még csak nem is lilában, és ennyivel a választások előtt ettől az aktuális kamutól mégis mit várnak? Bedobtak egy hazugságot, nem jött be, erre hazudnak mást, hiszen igazat mondani nem lehet, ahhoz túl szarul áll minden. Talán kéne még kicsit színpadról rikácsolni, hátha az esetleg szimpatikusabbá teszi Döbrögit, hogy jé, ő a béke embere, a stratégiai nyugalom maga, a biztos választás nincs benne semmi fasisztoid...

Én meg álmomban villamos voltam, és felszálltam magamra a Blahán.

Menni és meghalni

A hosszú menetelés egy klausztrofób kamaradráma, ami ez esetben nagy nyílt tereken játszódik, csak egy nagyon kicsi világba zárva. Úgy saccra az 1960-as évek Amerikájában járunk, valami alternatív történelemben, ahol egy polgárháború(?) nyomán már összeomlott a demokrácia. katona diktatúra van, feltehetően, mert igazából semmi magyarázatot nem kap a  gyanútlan néző, hogy mi ez a félreeső vidéki utakon zajló, szisztematikus mészárlás.

Arról van ugyanis szó, hogy minden évben van egy Nagy Menetelés, mikor minden államból egy-egy fiatal pasi elindul menetelni, de csak egy élheti túl, és övé a jutalom, a mindent vivő lap, plusz még kérhet is valami bármit, feltéve, ha nem akarja megdönteni a Rendszert, ami így ránézésre talán militáns feudális anarchia. Vagyis nincs kontextusa az egésznek, csak néhány egyszerű szabály (mint a Platform című szociohorrorban), miszerint egyfojtába menni kell, pisilni sem lehet megállni, és nem lehet egy bizonyos sebesség alá menni. Aki lelassul vagy megáll, azt a harmadik hibánál fejbe lövik, míg csak egy marad. Így aztán vannak a menetelők, egy-két páncélautó, meg az Őrnagy, a főnéni bácsiban a Száll a kakukk fészkéről című klasszikusból (ő egyébként a Mark Hamill nevű lukeskywalker), meg a nyomorult sorsok, hisz mindenki azért jelentkezik erre a szervezett öngyilkosságra, mert amúgy is szar az ő meg a családja élete, de ha véletlenül túléli, mindez megváltozhat.

Ja, az egész némileg Az éhezők viadalára emlékeztet (bár azt nem láttam, olvasásában meg másfél kötetig jutottam, ott untam el végleg), viszont az irodalmi alapanyag régebbi, valami korai Stephen King szövegből filmesedett. 

Nem lehetett egy drága darab, kevés a szereplő, díszlet szinte nincs, kiégett roncsok és legelők közt menetel a menet, a kamera sem hagyja el az utat, egy pillanatra sem, így hiába a végtelenbe tartó horizont, be vagyunk zárva egy nagyon kis szelet térbe, ahol közelről kell látni meghalni azt, aki már nem bír vagy nem akar menni. Ráadásul mindenki csupa férfi, egyetlen női karakter tűnik fel az elején, az egyik srác anyja.

Minden kamaradráma akkor működik, ha a karakterek hitelesek, ez itt hibátlanul megvan, a színészekre sincs különösebb panaszom, bár az elején elhullók, mint ilyen esetekben szinte mindig, utólag már nehezen megkülönböztethető  nagyon mellékszereplők, de a két srác, aki a végére a marad (na ja, a fekete meg a fehér), és akik addigra testvérien haverok lesznek, ők emlékezetesek.

És bár a rezsim ellen nem lehet lázadni (bármi is legyen az alapja), de kicsiben mégis, az utolsó túlélő azért megcselekszi, amit megkövetel a haza, pontosabban ez esetben a barátság, mert haza már nincs, csak valami disztópikus rémálom a helyén.

„Felemelő“ egy film, na, még jó hogy odakint kis híján újra tavasz lett, mikor néztem...

Relatív semmi, sok csokival

A zamerikaiaknak van egy Zorion zűrhajója, ami az Artemisz Valahány küldetés keretében elrepül a Holdig (sőt, a Nyúlon túlra!), de nem száll le, csak kipróbálják, hogy sok évtized múltán milyen érzés odáig menni, és egyáltalán nem szállni le. Ilyet csinált pár Apolló is a hatvanas években, az 1860-asokban, ha jól emlékszem, kicsi voltam akkoriban, szóval hogy elmentek a Holdig, már az Apolló Nyolc is, de csak a Tizenegy szállt le alig. (Talán a Kilencest láttam egyszer egy múzeumba kiállítva, Londonban persze, kicsinek és felettébb kényelmetlennek tűnt.)

Szerintem ez meg pazarlás. Ha már elmennek a Holdig, le is szállhatnának, mittudomén, kis piknik, barbekjús hot-dog, pár szelfi, ilyenek. De ezt még az apollós küldetések se csinálták, például az egyiknél vittek holdautót, de nem drifteltek vele, meg túl hamar indultak is vissza, pedig a Hold messzebb van mint Májámi, kicsit maradhattak volna.

De ezek a mostaniak, ezek le se szállnak. Mintha elmennék a moziba, megnézném, hogy milyen filmet néznék meg, aztán ennyi infóval hazajönnék, hogy jót sétáltam moziba, és végre tudom, mit nem láttam. Ilyennel utoljára bő harminc éve találkoztam, mikor Calais meg Dover között a kompon bármelyik irányba utaztak olyanok, akik eleve le se szálltak, csak vámmentes viszkit és parfümöt akartak venni a hajó boltjaiban, meg másfél kilós csokikat, annyit bőven megért az egyfontos kedvezményes jegy. Autót se vittek hozzá.

Szóval az most a kérdés bennem, hogy akkor a NASA üzemeltet-e Dutyi Frí shoppot, vagy ha nem, mit lehet ott kapni, amiért megéri ennyit repülni? Teszem hozzá, az űrben, ami ugye azt a helyet jelöli a térben, ahol nincs semmi, szóval oda utazni önmagában fura lenne (az egész űrkutatás az, mert akkor a semmit kutatják), de ha közben sokkal olcsóbb lesz tőle a másfél kilós Toblerone, akkor van benne ráció.

Jobban belegondolva, te jó ég, mennyi csokit, parfümöt meg viszkit lehetne begyűjteni egy intergalaktikus utazással! Az általános relativitáselméletből kiindulva, a fénysebességet megközelítve szinte végtelenül sokat (el se férne a Földön, persze lenne sok bolygó pakolni), viszonylag rövid idő alatt, ami innen nézve (én nem mennék, az tuti), tovább kitartana, mint amennyi hidrogén még arra vár a Napban, hogy átmenjen héliumba.

Hát, lehet hogy nem is akkora marhaság ez az űrkutatás, még augusztusban is csokinyulat ehetnénk tőle!

dreamstime.com

Április, majális, juniális

Április elseje állítólag a bolondok napja, merthogy a legelterjedtebb magyarázat szerint a 16. századi naptárreform idején az újév kezdete áprilisról január elsejére tolódott, de ezt sokan nem vették észre, és ezért ők váltak a tréfák célpontjává. Miközben szerintem csak annyi az egész, hogy akik áprilisban is megünnepelték a szilveszteri újévet, azok egyel többször rúghattak be társadalmilag tolerált módon, akik viszont komolyan vették az új naptárat, azok irigységből gúnyolódtak, ráadásul tök józanul.

De a mai nap viccelődni legalább annyira kínos, mint húsvét hétfőn piálni, szenteste a White Christmas-t hallgatni, Gusztus Huszadikán kimenni a tűzijátékra, vagy a Felcsútnak szurkolni. Vagy késsel-villával enni a pörköltet nokeldival, reggelire.

És ezen a napon született Puskás Ferenc az aranycsapat és a telefonközpont feltalálója, William Harvey a vérkeringést felfedező angol bajszos fickó, és Mifune Tosiró japán színész, a torokból eszelősen nézés mestere.

Valamint 1979-ben ma kiáltották ki az Iráni Iszlám Köztársaságot, persze az már akkor sem volt vicces, és azóta sem volt az, egy fél percre sem.

Úgyhogy a nap hártalévő részében magam is a közállapotokon fogok borongani, amik szépen keretezik majd privát szorongásaimat és lételméleti bizonytalankodásom kétségbeesését.

p.s. Jut eszembe, ha május elsején majális van, akkor mi van ma? Április? De az lenne egyébként is, körhinta meg vattacukor nélkül, biztos azért nem is látok ilyesmit az ablakból, meg azért, mert két hatsávos főút kereszteződésében máskor is ritka az ilyesmi.