A Zorigón már nincs rendes politikai hergelés, csak lazán baszogatják a kormányt, mintegy rutinból, a autóversenyes rovatuk szánalmas, a gasztro meg gyakorlatilag nincs, úgyhogy ha
nem a világvégével riogatnak, próbálnak háztartási tippeket adni. Ami ócska közhelyek monoton sorolását jelenti, az 1970-es évekből szökött címekkel, mint például:
Spórolási trükkök: egyszerűek, de nagyszerűek!
(Nem az összes, még ezek is unalmasak, hát még a "vadásszunk kuponokra"-típusúak. ) Ilyen mélyenszántók vannak:
1. Ne dolgozzunk feleslegesen. Úgy értik, a háztartásban. Ami jogos, minek takarítani, úgyis kosz lesz, a kosz ugyanis valami önképződő entitás, nem kivédhető, megelőzhetetlen, de figyelmen kívül hagyható. Ugyanakkor ha a munkahelyen nem dolgozunk túl sokat, nem lesz túl sok költhető pénzünk, tehát spórolunk!
2. Fűtsük két fokkal kevesebbre a lakást. Na ez nem megy, mások távfűtik a lakásomat, nekem nincs beleszólásom, ezek a valakik akkor is fűtenek, ha nem vagyok itthon. És ha meghalok majd, akkor is fűteni fognak, míg elég sokáig nem fizet érte senki.
3. Egy kád megtöltéséhez akár 120–150 liter víz is kellhet, míg egy ötperces zuhanyzáshoz gyakran 45–60 liter elegendő. Ja, csak nekem már lejárt a vízórák hitelesítése, így részemről ugyanannyiba kerül. Ellenben
egy kád forró víz remekül fűt is, ha a radiátor távszabotál.
4. Nem kell minden felülethez drága tisztítószer. Lásd az 1. és a 3.pontot, a víz is tisztít, egy koszszínű/koszmintás padló esetén pont elég annak a megnyugtató pszichés hatása, hogy bevizeztük az előszobát meg a konyhát, miközben azért a víz leviszi a látható koszt nagyjából, a láthatatlanról meg úgyse tudjuk hol van.
5. Sokat spórolhatunk az áramszámlán, ha LED-világítást használunk. A gyertyával még többet, de a legjbb ha megtanulunk látni a sötétben, ha ez nem megy, úgyis tudjuk merre van az asztal, a fotel meg a lerúgott cipő, de ha nem, érdekes kalandtúrában vehetünk részt ingyen. (Nem mellesleg egy mai háztartásban a világítás a legkevesebb, annyi cuccunk van ami jobban zabálja az áramot. Például ezért értelmetlen
az óraátállítgatás, elvégre azt akkor találták ki, mikor még a villanyszámla nagy részét elvilágítottuk.)
Spórolni nyilván annyit jelent, hogy az ember minél kevesebb pénzt költ, ennek pedig legegyszerűbb módja tényleg az, hogy eleve nincs pénzünk. Ha van, úgyis hülyeségekre fordítjuk,
mert túl sok időnk megy el a pénzkeresésre, amit aztán impulzushedonizmussal kompenzálunk.
Ami pénz meg a házhoz áll, abból vegyünk kaját. És valami folyékony szappant/mosogatószert, ezekkel hajat is lehet mosni, meg farmert, esetleg a padlót fel, ha már nem elég a forró
víz, vagy elolvad tőle a muzeális linóleum felső rétege. Elvileg fogat is lehet mosni vel, de szar az íze, nem mintha lenne összehasonlításai alapom, de így képzelem.
Áramot csak annyit kell használni, hogy ne olvadjon le a hűtő, menjen egész nap a tévé, legyen áram a laptopba, a többi elhagyható. A telefont töltsük a buszon, ezeken a mai elektromosokon
eleve ott az USB-aljzat, hosszabb buszozáskor meg a powerbankot, amivel aztán a bármi mást. Használjuk a szomszéd kávézó, kocsma, optika vagy főpályaudvar wi-fijét, karácsonyra kérjünk pedálos zseblámpát.
Mikró nem kell, minden felmelegszik a radiátoron is, csak kitartónak kell lenni, kenyérpirító sem kell, egyszerűen kedveljük meg a kenyeret, ahogy van! A pirítós amúgy is unalmas vaj nélkül, a sima kenyér ellenben
népies, csak só kell hozzá, nem szórva, nézegetve!
Ne igyunk kávét, aludjunk tovább, úgyis sokáig van sötét, annyival kevesebbet kell világítani. Gyertyával persze.
Vagy nyerjünk a lottón, pontosabban találjunk véletlenül egy nyertes szelvényt, mert amúgy olyan elenyésző a nyerési esély, hogy azzal spórolunk a legtöbbet, ha eleve nem lottózunk.
Esteleg próbáljunk ki valami olcsó drogot, akkor eleve nem fog érdekelni a spórolás mint életmód és egzisztenciális alapállás. (Utóbbit ki se fogjuk tudni mondani.)
p.s. Semmiképp ne használjunk malacperselyt. Egyrészt az infláció, másrészt meg rohadt nehéz összeragasztgatni.