Baromi Barom

Akkora boomer vagyok, hogy atomot kéne rám dobni, ez nyilvánvaló, de nem tudok nem hangosan felröhögni általam egyáltalán nem ismert popipari bedolgozók hírein. Akik persze egy felröhögésen túl nem érdekelnek, miért is tenném? 

Az rendszeres, hogy a Zindex bulvársávjában beelőznek olyan hírek, mint hogy MC Curvabarby haján/ énekelésén/ pasiján/ angol kiejtésén vagy DJ Xarokrád-ról alkotottgyalázkodásán kiakadtak/befeszültek a kommentelők, ez a korábbi, még nem vérszegény Zorigón úgy jött volna le, hogy Curva „felrobbantotta az Internetet“ (opcionálisan popsit is villantott). 

De most minden határon belül (bár jó néhányon túl) röhejesnek találtam, amikor egy számomra nyilván ismeretlen énekesnőről írták, hogy egy tiktokos tiktakolása valami nyári koncerten megosztotta a valakiket. Ez idáig semmi, ez a szokásos, AI-generált bulvár-üzletmenet, még az se rázott meg, hogy az X-Faktor „mentora“, mert nem értem e kontextusban a kifejezést, de azt se, hogy IKSZ-Fucktor mi a vihartól lenne „tehetségkutató“, nem pedig éneklős trash-reality. Nyilván az a kategória, amit magamtól nem nézek, de nem tudok úgy médiát fogyasztani, hogy ne töröljenek képen fele, mint egy taknyos papírzsepivel. Mondom, ez idáig a szokásos business as usual üzletmenete (ja, a tautológiákban is lehet valami ironikus), de ami a „hírben“ aztán jött, attól félrenyeltem a zabkását: 

„A koncertvideó egyébként még június 18-án készült Solére nyárindító koncertjén a budapesti Pontoon nevű szórakozóhelyen. A felvételen az énekesnő a Sose halok meg című dalt adja elő, amit Ótvar Pestissel közösen adott ki.“ 

Solére egyébként Zsófia, csak hihetetlenül trendi akar lenni, de az nem biztos hogy könnyű, ha egy Ótvar Pestis nevű kollégával kollaborál. (Ótvar művész úr egyébként Patrik, direkt megnéztem a guglin, de ennél messzebb nem merészkedtem a munkásságában, engem már az se érdekel, aki Beton Hofi néven pogányindul. Vagy az két macska voltam, és álmomban játszottam egymással?) 

A hülye művésznevek bizony csak hülye művésznevek, az még nem teljesítmény, ha valaki fél- vagy egészen részegen kitalál egy efféle baromságot, aztán józanul is kitart mellette. Ez szimplán csak feltűnési viszketegség gonzó változata. (Ha már a gonzó-újságírás közismert alapelve, hogy beállva kell írni és józanul szerkeszteni, vagy fordítva, de valamelyik munkafolyamatnál fontos a mesterségesen módosított tudatállapot.) 

Ha most lennék maximum huszonhat (azért pont annyi, mert a kétszeresénél jár a számláló), és éppen underground hiphop-punk karrierbe akarnék kezdeni, és ragaszkodnék a monogramomhoz, lehetnék mondjuk Baszott Lélek. Pedig jó eséllyel csak Baromi Lapos lennék, többek kulturális sérelmére.

amazon.com

Az író, a gyűjtő, meg a pszichózis

Ma 21 éve halt meg elhunyi John Fowles angol író, aki már az első regényével világosan híres lett szerte, ez volt A lepkegyűjtő, eredetiben The Collector, ami kifejezőbb, mert bár a már pszicho-thrillernek nevezett, 1963-as regény főhőse eleinte valóban csak lepkéket gyűjtött, később egy csajjal kapcsolatos álmokat is, aztán magát a csajt.

Én ezt talán fősulis koromban olvastam először, legalább is 1989-esnek azonosítottam be a saját példányomat, és rémlik, hogy Szombathelyen vettem, bár feltehetően szerdán.

Ma már a hírekből is ismerünk ilyen történeteket, amiket a regényen a két főszereplő, Ferdinand és Miranda szemszögéből is megolvashatunk. Hogy ugyanis gátlásos kishivatalnok azt hiszi, beleszeretett a csajba, de meg se meri szólítani (és gyanús, hogy nem szerelmes, csak tényleg Gyűjtő, de egyesek szerint a szerelem is csak egy pszichózis), viszont mikor nyer a lottón, vesz egy vidéki házat és ott várja a lányt. Ami annyit jelent, hogy remek kis börtönpincét épít ki, aztán emberrablás, két hónapi fogság, a csaj meg meghal végül, talán tüdőgyulladásba. De hát ilyen a szerelem, Ferdinand csak várja, hogy a kis cafka most már tényleg szeressen belé, de segíteni nem is mer, inkább hagyja meghalni.

Mikor olvastam, még nem volt Natascha Kampusch-sztori, sem Josef Fritzl-családi fogvatartásos-vérfertőzős rémdráma (tényleg, miért mindkettő az osztrákoknál volt, ennyire nem üthetett be a Hitler-flash...), ez olyan megnyugtatóan beteg irodalom volt, mármint az volt a megnyugtató, hogy ez csak irodalom, egy kitalált történet.

Azóta persze sokkal durvább horrorfilmek jöttek szembe, mint mondjuk a Mártírok, amit soha többé nem akarok látni, vagy az a másik, aminek - szerencsére - nem jut eszembe a címe, de amiben a gyilkos a tinilányt becsomagolja a halott barátnője mellé egy hordóba, és úgy ássa el, még élve, egy oszló hulla mellé csomagolva. Mondjuk lehet, hogy ez utóbbi valami megtörtént esetet dolgoz fel, de eltolom magamtól a témát.

Ja, a művészet mindig rálicitál a valóságra, csak a rohadék valóság előbb-utóbb utoléri, Jules Verne például csak a huszonötödik századra tette a tévé feltalálását, de a totális háborút már jól saccolta arra a századra, amiben nem sokat élt már.

Fenébe, már megint kell valami vígjáték, talán egy korai Woody Allen, amiben még nem a frusztrált-depresszív egója a téma, csak úgy lehet röhögni rajta...

És jut eszembe, John Fowles épp idén lett volna száz éves, valamikor tavasszal, most csak stílszerűen a halála évfordul nekünk.

1926-2005 (maramarietta.com)

Nevek, nevek, nevek

Ma van Avarka, Bertolda, Filotea névnapja is, gondolom ezek női nevek, bár gyanús, hogy a Filotea az valami gyógynövény főzet inkább, bár el tudom képzelni macskának is. Nőstény macskának. (Ha a kandúr a hím, akkor a nőstény az a kandasszony?)

Mindig tetszenek ezek a fura nevek, de nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy a lányomat mondjuk Avarkának hívjam elnevezni. Ebben nyilván szerepe van annak, hogy nincs lányom, de macskám se, a teknősöm meg Teodóra igazából, a teofil meg magam vagyok, hisz bírom, kivéve mikor lekakája a szőnyeget.

Persze az Avarka gondolom az avarból jön, ami az évszaknak megfelelő ilyenkor, de az lenne a Ködös Esőke is, egyébként meg nem hiszem, hogy bármikor lett volna egy Szent Avarka, aki például  egy német zárdában halt mártírhalált 1942-ben, mikor nem akart Hitlerért imádkozni, és a keretlegények olyan csúnyát mondtak rá, hogy inkább kiugrott a pinceablakon. Az udvarra, de ott elütötte egy páncélautó.

Mert a római kaotikus naptárban néha ilyen fura történetek vannak,  Párizsi Szent Dénes például a lefejezése után a saját fejével a kezében sétált és prédikált, bár az nem tiszta, honnan jutott a hangszálaihoz levegő? Hogy csoda? Nem, olyanok nincsenek.

Most meg minden sajtómédia tele van nevekkel, tényleg ennyire volt jó ez az ügynökaktázás, hogy most mindenki lelkesen mazsoláz a nevek között, amitől egynéhány püspök is foghatja a fejét, bár nem biztos, hogy közben a szintén püspök foglalkozású Szent Dénes jut eszükbe.

Viszont nekem aztán tényleg mindegy, hogy már halott, nemsoká halott és majd egy kicsit később halott arcok közti ki volt ügynök, hisz saját maguk szerint soha senki nem jelentett, mindenkit csak belekényszerítettek, de ez pont olyan, hogy miként lehetett 800 ezer tagja az MSZMP-nek, mikor senki sem lépett be?

Úgyhogy maradnak a nevek, hogy nemá, a bankelnök meg a műsorvezető is? Meg a kora középkori későgótika valaha volt legszarabb dzsezzdobosa? Ez nem történelmi emlékezet egy virtuális panoptikum, egy freak-show, ez vásári kikiáltás. De legalább egy Herbatea lenne köztük... izé, Filo.

Már nincs jó megfejtés

Jut eszembe, mától vannak "ügynökakták". Illetve kereshetők, de nincs kire keressek, nem figyeltek meg, nem figyeltem én se, legfeljebb néha az iskolában, de a rendszerváltáskor 15-16 voltam, szóval. 

De nem hiszem, hogy ennek az egésznek van ma különösebb fontossága, közel négy évtized után már a még köztünk élő, egykori ügynökök is öregemberek , akikre a többség legyint, de lehet mazsolázni-keresgélni, aztán kissé karaktergyilkolni, de tudja fene, megy-e ettől előrébb a világ.

Ha mindez jóval korábban történt volna, lett volna relevanciája,  de most őszintén: ki nem szarja le, hogy Szikora Robika bácsi jelentett-e mondjuk Fenyő Mikibácsiról? Engem ez sosem érdekelt volna, a zenéjüket már a nyolcvanas években is utáltam, nyálas giccset csináltak. Mára már egyikük már halott a másik meg egy teljesen hülye vénember, az igazán súlyos sztorikat meg már feldolgozták történészek. 

És ja, a történészeknek van ezzel dolga ennyi idő után. Rémlik mikor Ratzinger pápa bácsiról "derítették ki", hogy tag volt a Hitlerjugendben. Na és, én meg voltam úttörő, az ugyanolyan kötelező kör volt, mint Hitler alatt a jugend. Így megy ez a történelemben. És az ügynökaktából sem derül ki egyértelműen, hogy valaki önként és dalolva, vagy zsarolás hatására lett beszervezve,  márpedig ez rohadtul nem mindegy, mint ahogy az sem, hogy aztán mit csinált.

Egyszóval, ezeket a doksikat nyilvánosságra kellett volna hozni úgy harmincpár éve, ha már, de a történészek eddig is kutathatták, és ez így 2026-ban maradhatott volna így ahelyett, hogy egyfajta politikai turkálóként működik a dolog, márpedig már az első nap ez látszik.

Talán ha a lakónépesség szélesebb része többet tudna meg annak a rendszernek  a működéséről, lenne értelme ennek az online játéknak, de úgy tűnik, jobbára marad az, hogy nagypapa jelentett-e a szomszédról vagy fordítva (ez mára már nagyjából mindegy), meg a politikusoktól a cherry picking, rendes apákésfiúkozásokkal körítve. Itt már nincs jó megoldás. Fincsi.

p.s. Amúgy tudni akarok Horty Miklós hálószobatitkairól, de rögvest!

Valami már kevésbé bűzlik

Úgy a világban, azaz nem ér mindenhol nyakig a trágyalé. Trampli Donáld gyakorló elmebeteg elérte, hogy szarrá verjék a pártját a félidős választásokon, mondjuk a republikánusok is hülyék voltak, mikor hagyták, hogy ez a pszichopata, műveletlen barom elfoglalj a pártjukat. Így aztán éppen azt kapták most, amit megérdemeltek, a politika az olyan, hogy aki hülye haljon meg, mondhatni erős az evolúciós hatás.  

Akkor is, ha időnként túl sokáig maradnak hivatalban wannabe diktátorok, legfeljebb annál nagyobbat buknak. Nálunk is addig farigcsált a Dagadt a választási rendszert, meg az államot általában, amíg minden eddiginél nagyobbat esett pofára, a legújabb hír meg az, hogy visszafordítottak egy szerb repülőt, egy adag bukott szerb politikussal, akik hova is repültek volna? Moszkvába, ja.

Az amerikai USA egy kicsit jobb hely lesz ezentúl, aztán majd a Donáld tata végleg eltakarodik a hatalomból, még egy kicsit jobb. Olyan nagyon jó persze nem tud lenni,  a világ önmagában egy vacak hely, az amerikai demokrácia meg rég nem a régi, de még innen Európából is ad némi elégedettségérzetet, hogy Trampli is pofára esett. (Pedig azt mondta, hogy neki is szerepelni kellett volna a szavazólapon, bár nem  indult, nem indulhatott a választáson, és akkor mekkorát nyertek volna! Ez fazon igazából nincs valóságtagadásban, egyszerűen nem ismeri a valóságot, gondolom nem is akarja, nem tagadja hát, csak egy sajátban él. Ahol ő hihetetlenül vonzó und népszerű, csodálatos a haja, egy üzleti zseni, és nagyobb békeharcos, mint a Felcsútok Géniusza tízzel szorozva sem!)

Most meg a demokratáknak lesz többségük a szenátusban  és a képviselőházban. (Érdekes, hogy nem is kell demokrata pártiakat írni, elég az, hogy demokraták, mert Donáld kurvára nem az, és hozzá képest bármelyik teszetosza, trottyos vén demósok, vagy az identitáspolitikába beleragadt kamalaherriszek igazi, pedigrés mélydemokraták.)

Gyásztalanság

Holnap nemzeti gyásznap lesz 2013 óta. De hát már volt a múlt hónapban is, akkor mondjuk hatodikán, aminek semmi köze ahhoz, hogy az anyámék házassági évfordulója. Remek házasság az övék, és nincs köze Aradhoz, de a holnapi gyásznak egy  levert forradalomhoz eléggé.  Na most, ha logikusan, számtani sorban tartunk gyásznapokat, akkor a következőt december másodikán kell megrendezni, nagyon nemzetileg persze.

Nem tudom mit vertek le kik december másodikán, de talán a rabszolgaságot valakik az ENSZ-ben, mert annak az eltörlésének a világnapja lesz. (Na jó, meg az austerlitzi csata évfordulója, ott Napóleon verte le a két másik császárt, akiből a Sándor cár volt, de a Ferenc tényleg rendes császár. És nevükből ítélve magyarok, mondjuk gyanús, hogy az angol király is az, hisz Károliról van elnevezve, csak ő nem Gáspár. Se Menyhért Boldizsár, de ez a Windsor, ez valami erősen belbudai família lehet... De a cár meg a császár miatt simán lehet nemzeti gyász, a franciákat amúgy rühelljük Trianon óta, Károli meg még él, bár nem fest valami jól. Talán majd jövőre bevesszük a gyászba.)

A gyásznapoknak amúgy semmi értelme ilyenkor, amúgy is depresszív ez a november, hűvös és esős, de kurva messze még a karácsony. Ráadásul tegnap volt halottak napja, az szerintem bőven elég így novemberre. Önsorsrontó egy ország vagyunk, de komolyan, nem csoda hogy iszunk és nem nyerünk fodbalban semmit, bár a magyar bajnokságot gondolom azért valaki legalább időnként megnyeri. Legalább.

Gyásznapokat eleve nyáron kellene tartani, mikor mindenki szabadságra megy, és napernyős koktélok mellett lazulva azért a gyász is könnyebben menne.

Én minden esetre nem gyászolok holnap, direkt keresek valami vígjátékot, mondjuk egy jó fekete komédiát, de nem a Halálos temetést. (Eredetiben Death at a Funeral.) Mondjuk jobban belegondolva nehéz lenne olyan fekete komédiát találni, amiben nincs halát, hisz attól fekete. Akkor valami másik angol humorosat nézek, de Benny Hill-ig nem megyek le, a múltkor eléggé sokkolt, már a tudat is, hogy én ezt a nyolcvanas években, gyerekként még bírtam. De a gyerekkoromat már rég elgyászoltam, abba nem fektetek több energiát.

blaineparode.wordpress.com

El vagyok háborodva...

Éppen a Tilos Rádiót hallgattam. Volna. De nem hagyják. Van ez a Csonkamagyarország című műsor elvileg 10-től délig. Elvileg. De fél tizenegy múlt, műsor sehol, csak az a fajta puttyogós elektronikus zene, amitől ideggörcsöt kapok. Mert vannak a drága műsorkészítők, akik sose érnek be a kezdésre, így marad a puttyogás. A szar puttyogás.

Értem én, hogy ez közösségi rádió, nem kapnak pénzt érte, sőt tagdíjat fizetnek a működtető egyesületbe, de nem kötelező műsort csinálni, gondolom senki nem tart pisztolyt a fejükhöz, és a hallgatókkal tiszteletlennek lenni nem ér, mikor rendszeresen támogatást tarhálnak tőlük. Szóval menjenek a fenébe a csonka műsorukkal. 

Amúgy is egyre idegesítőbb a fő műsorführer stílusa ahogy öregszik egyre kiállhatatlanabb, amúgy meg én is öregszem, ezt egyre nehezebben tolerálom. Az nem elviselhető, hogy háromnegyed óra puttyogást kell hallgatnom, hogy mikor kezdik már. Nem kéne erőltetni ezt a tízórás kezdést, ha ennyire nem megy, addig lehetne valami más tartalom.

Jó, tudom, ez az egyéni problémám, de azért is van az embernek bolgja, hogy kiírja a sérelmeit.  Meg hogy ne a fészbukon dühöngjön, oda csak másokkal kommunikálni járok, most néztem hogy az utolsó ottan bejegyzésem elmúlt már két éves, jövő ilyenkor már óvodába is mehet...

p.s. Azért a Régen minden jobb voltot még hallgatom, bár ha marad a tendencia, hogy ócska hollyoodi filmekről beszélnek állandóan, megfontolom, hogy azt is ejtem. Alig négy-öt dobásuk van még, és ezt vehetem fenyegetésnek. (Csak én, hisz az érintettek nyilván nem olvasnak engem.)

A gazdagság mindig relatív (a szegénység nem)

"Önnél is van otthon 9 milliárd forint készpénz? Meglepően kis helyre befér!" - szólít meg a Hávégé, ha már ő a világgazdaság, és ja, van. Na jó, nem forint, de nem is rendes jugoszláv dínár (volt már nekem abban számolva félmilliós Adidas-vászoncipőm), hanem rendes magyar pengő. Egymilliárd milpengő, ami 1 000 000 000 000 000 pengő (azaz 1 quadrillió vagy egymillió milliárd pengő). És nekem ebből van van vagy öt! Ötmilliárd millió pengő. (Amiért ma adnának egy Big Mac-menüt, közepes krumplival, spritével, de ettől még jól hangzik. Elvégre adhatnának érte egy doboz gyufát is, kár, hogy minimum tízesével árulják.)

Ezt kell elképzeli ötször, de gyorsan egymás után!

Avagy: Hol van hozzám képest egy korrupt miniszter? A Holdon, nyilván, de ettől még nem irigylem. Mert bár sokkal gazdagabb vagyok nominálisan, de nem ülök előzetesben karácsonykor majd. Ez is valami, (Karácsonykor  megyek az ingyenkonyhára, szerencsére azt úgy hívják, hogy anyámék, de tényleg nem fizetek, akkor se, ha közben útba esik egy ingyenkonyha is.)

Az összehasonlítás rossz, értem?

Aszonta Gulyás Martin, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet történésze, hogy Romsics Ignác Jedi egy "elmetrükköt" alkalmaz, amikor Kádár és Zorbán elvtárs-pajtások összehasonlításakor olyanokat állít, hogy Kádár legalább integrálni igyekezett a társadalmat, a Dagadt meg elsősorban megosztani. Amivel nyilván nem állítja azt, hogy a felcsúti a fiumeinél is rosszabb, csak azt, hogy míg az egyiknél (az ötvenhat utáni megtorlások zárultával) az lett a jelszó, hogy aki nincs ellenük az velük van, Zorbánnál aki nem volt velük az ellenük volt, illetve nem is volt, nem vették emberszámba se. (Megvan Kövér elvtárs minapi szösszenete, hogy a mostani kormánypárti képviselőkben és benne annyi a közös, hogy talán a tiszások is emberek? Aztán még egyszerzáteszi, hogy talán...)

Gulyás elvtárs gondolom nem hülye, csak szereti úgy érteni a világot, ahogy azt elvárják tőle, mint a Párt ma is harcoló ügynökétől, aki egy kevés reflektorfényt kapó bevetési egységben szolgál.

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és levéltárra úgy szoktak hivatkozni, mint "a nemzeti-konzervatív oldal történelemformáló, múltértelmező műhelye", ami elég árulkodó. Ez a nemzetikonzervezés jellemzően azt jelenteti az elmúlt másfél évtized kontextusában, hogy az illető "intézet" afféle felcsútista think tank, és ez a jobbik eset, a rosszabbik az, hogy csak sima propagandagyár valami hangzatos névvel (Lásd. "Alapjogokért Központ"), a még rosszabbik pedig,, hogy egyszerű kifizetőhely, az érdemi tevékenységek nagyvonalú mellőzésével.

Nos, a viccesen RETÖRKI-nek rövidített entitás 2013-ban jött létre, kormánydöntésre, hisz a tudományt a kormány tudja jól mindig, aztán 2021. január 1-jétől lett belőle a Lakiteleken működő Népfőiskola Alapítvány tulajdonában álló Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum Nonprofit Kft. Káefté baszki!

Egyszóval ez egy egyetemi-akadémiai szférán kívüli, hatalmi akarattal létrehozott felcsútista megmondóhely, szóval egy ottani munkatárs azért hülyén néz ki, amint a tudomány felelősségéről papol kenetteljesen. Főleg mikor nyilvánvalóan a pártvezér és már nem kancellárt védi, ami rendszerint nem dolga egy tudósnak, sőt igazából soha. Magánemberként persze mindenki annak a fenekét nyalja ki, akiét csak akarja, de az a Martin elvtárs, ez az "intézet" nevében nyilatkozott, gondolom összehúzott szemöldökkel. Szigorúan, na!

Amúgy pedig a két, saját bevallásuk szerint is rendszert építő nem államférfit, hanem korlátolt autokratát igenis jogos összehasonlítani. Nekem is volt itt már olyan történelmietlen látomásos költészetem, hogy ha annak idején nem omlik magába a Szovjetunió, és nincs nálunk rendszerváltás, O. Viktor Mihály lett volna a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, de csak miután ötvenedik születésnapja alkalmából lemondott a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetői posztjáról. Mert a Dagadt szerintem is a Kádár-rendszer kései folytatása volt más eszközökkel. De úgy járt, hogy egyszer csak olvadni kezdett, mint hóember a napon, és látjuk hol tart most. (A világmegfejtő összeesküvés elméleteknél, az újkommunistázós ávéházásnál, csak érteni ne kelljen ezt a rohadt világot már!)

 

Díjeső-jelölés

Van egy jó hírem magamnak: Jelöltek az Oszkár-díjra! Egyenesen főtitkárnak! Filmeket ugyan nem csináltam még (bár valahol van egy londoni videóm, ahol Petra el van képedve egy hadihajón, múzeumi jelleggel), de van kamerám videós, meg SD-kártyám bele, valahol, de ettől még lehetnék Oszkár-díjas, kurva sok filmet láttam már életemben, írtam is róluk (még szakdolgozatot is!), és különösen jól mutatna az Oszkár a polcon, a Szovjet Tudományos Akadémia világtörténelmi sorozata előtt, mert az zöld, és jól állna előtte az arany. 

Jó, hát az van, hogy nem pont jelöltek, de szóba kerültem az biztos, hisz én hoztam szóba magam egy ismerősömnek, aki egyfelől szintén látott már filmeket, másfelől járt már Bostonban, ahol az Oszkárt osztják a lózan cselesziek. A Harvardon! És neki nagyon konkrétan az a véleménye, hogy az Oszkár-díj annyit ér, hogy akár én is megkaphatnám! 

Szóval értem azokat is, akik lelkesek a felcsúti Döbrögi Enszelnök-jelöltségétől, mert erről ugyan az ENSZ hivatalosan nem tud, nekik nem jelölte senki, azok se akik a nem is akarták, de egyszer már szóba került valahol, és valaki más megírta, aki már látott olyat, aki beszélt azzal, hogy. (Lehet, hogy a Vezért nem jelölte, csak szívecskézte valaki a fészbukon, és ezt értették félre, mert a szeretés az nem ugyanaz. Én is szeretem a mákostésztát, de nem szeretném például polgármesternek, nem is szavaznék rá.) 

Mint a kretén viccben, hogy még egyszer szeretnék lefeküdni mondjuk Emma Stone-nal. (“-Miért, egyszer már lefeküdtél? -Nem, de egyszer már szerettem volna.“) És hát mi hiányzik igazán a második Oszkár-díjamhoz? Az első.

p.s. Ja, és ha megkapom majd a díjat, mint Oszkár-főtitkár, levelezőn kérem elküldeni, mert én ugyan fel nem ülök egy repülőre az óceán fölé, mert mi lesz ha belezuhan? Tudok úszni, szeretek is, de nem ennyit! (Bár ha lehetnék Forma-1-es úszóvilágbajnok, abból a pénzből simán felbérelnék valakit, hogy ússza meg helyettem.) A Nóbel se lenne rossz persze, de azt A fizikusoknak adják, én meg bár bírom Dürenmattot, de fizikából csak négyesre érettségiztem, magyarból meg az Anyegint húztam, úgyhogy gondolom nem jelöl szívcskézni senki rá.

Nemalvás-praxis

Bírom az olyan cikkeket, hogy „Mitől ébredsz fel te hülye, mindig hajnali három és négy között?“ Nos, a „hajnali négy“ az nekem kora reggel, a hajnal az más, de tudom magamtól, mitől ébredek fel. Először is mert életvitelszerűen szarul alszom, másodszor meg olyantájt pisilnem kell. Ötven fölött ugyanis megtudja az ember, hogy van prosztatája. Ennek megfelelően fogalmam sincs, a nők miért ébrednek fel reggel háromkor, ha felébrednek egyáltalán, lehet hogy nem is szoktak pisilni… Illetve van, aki szokott, volt már olyan a praxisomba, akinél ez egy igazi főlegprobléma volt, főleg utazáskor, de lehet hogy csak szolidáris volt velem, akinek nagyon. 

A másik gond az alvással, hogy néha jól esik, hangsúly azon, hogy néha, mert egyre inkább amolyan kényszerű kötelességnek élem meg, aludni muszáj, különben másnap szédülök a boltban, beájulok a postán és/vagy a napi cselekvéseim nagy része ásítozás, csak épp nem megyek sehová boltba. Mert van itthon minden: kaja, pia, nők, pontosabban kaja. 

De az alvás ettől még teljesen felesleges, az arra pazarolt időben csinálhatnék valami értelmeset is, mint az olvasás, a főzés, az unatkozás, meg az idegeskedés azon, hogy a nem tudok aludni. Utóbbit mondjuk művelem is, főleg este az ágyban, aztán kora reggel az ágyban, aztán felkelek unatkozni. Meg idegeskedni, amennyiben közéleti híreket is fogyasztok, mert a rohadék kávé kicseszett lassan hűl ihatóra, a vérnyomásom pedig nem tudja ezt kivárni. 

Jobban belegondolva elég gyorsan elmegy egy nap azzal is, hogy túl keveset alszom, amiben biztos van valami paradoxon, csak nem tudom merre, hogy hová tettem, és jó lenne-e megtalálni nekem.

Biztos pisilnie kell, csak nem mer...

(wegotthiscovered.com)

Klubvilágtalan-bajnokság

Van ez a ferencvárosi Fradielnök, aki tisztára kubatov, és megint újraválasztották, tehát elvileg kubathat tovább, ami jó, mert ő a korábbi Hatalmi Főpárt egyik utolsó védvonala a barikád bástyáján, aki még mindig harcol. (Nem a bástya harcol persze. A barikád, a tiéd, az.) Állítólag nem lehet már sokáig elnökvezér a Fradivárosban, mert az egyfelől meg se épült, másfelől meg a diktatúra önkénye hamarost összeférhetetlenné teszi, hogy valaki egyszerre uraljon egy pénzszivattyúzó szórakoztatóipari sportklubot, meg legyen politikailag is felettébb értelmezhető erővonal.

Márpedig Kubató R. Gabov nertárs a Felcsútista Internacionálé Zrt. alelnök-igazgatója, ami eléggé politikai pozíciónak tűnik, ha már a részvénytársaság régóta pártként van bejegyezve. Nem kizárt, hogy ha a Vezért basztatnák effélékkel, káeftévé alakulnának rögvest, mert tartalomhoz a forma. Náluk pedig az eszme a tartalom, ami viszont nincs, így a forma már mindegy. (Mint az autóversenyes Forma-mind1, azt is valami showbusiness-alapú befektetési izé üzemelteti, de szívesen lennének egyház is, ha ettől kevesebbet adózna az osztalékuk.)

Kuba továris (tényleg, milyen szép nomen est omen) persze nem az egyetlen népszerűségipari vállalkozó a "látványsportokban" (amúgy melyik nem látványsport? a fejben rapidsakk?) Dajcs Tamás talán az Emtékánál elnököl, ő ott az ájemdödoajen, jó eséllyel tehát nemsokára már nem lesz az, pedig nálunk szép régi hagyomány, hogy az aktuális, és magának igen nagyon tetsző hatalom szereti az embereit a cirkuszt és kenyeret iparban elhelyezni. Így lettek komplett sportipari klubokból hűbérbirtokok, a Legfőbb Vezető kíséretének tagjai számára. (Mondhatni a kubatovozás igazi státuszjelzővé vált, megbízható indikátora annak, hogy valaki a Belső Párt tagja. Valamint titkos udvari tanácsos, nyíltan tanácstalan, vagy simán csak udvari.)

Ilyen helyeken azok a komisszárok is kicsit fontosnak érezhették magukat, akik már rég nem voltak azok (a dajcstomizmus jegyében), ha monarchia lettünk volna, kaptak volna bárói címet egy kisebb kúriával, így meg kaptak egy klubot egy nagyobb stadionnal, ha már a felcsúti döbrögi mindig is jobban szeretett meccsre járni, mint könyvtárba. (Tényleg, ha mégis az utóbbi lett volna, Corvinákat osztogat? Vagy kiadatja díszkötésben Kövér Leslie Mándoki megzenésített morálfilozófiai esszéit, ajándék bajuszfésűvel?)

Jó, hát ez már a ska(-punk) teljesen japános

félreértése, de egy egész kicsit még vicces.

Érdektelen

Azt olvastam nemrég, hogy „sarkvidéki hideg érkezik“. Talán már máskor is feltűnt, hogy ez tömény hülyeség, ugyanis:

- Ha trópusi, mondjuk egyenlítői hideg érkezne, azt úgy hívnánk hogy árnyékban huszonhárom fok. És így október végén már valami lenne, a madarak boldogan üvöltöznének tőle a fákon az ablak előtt, hogy legalább nem pokoli hideg  van, mert abban már megsülnének. (Nem tudom persze, mennyi a  pokolban az átlaghőmérséklet, nagyjából az agyvizem forráspontja másfélszeresére saccolom, de nehéz belőni kitalált helyek éghajlatát.)

- De ha hideg lesz, nekem tényleg elég annyi, hogy „vegyél kabátot meg sapkát, te barom“, az egy egészen kicsit sem érdekel, honnan jön a hideg levegő. Nyilván a mostaninál ideálisabb, de persze sokkal unalmasabb világ lenne az, ahol tényleg fontos, hogy miért olyan az idő járása amilyen? Mert egyszerűen minden más kérdésre megvan már a válasz, nincs miért aggódni sem, így mint egy angol lord, csak a meteorológiai jelentéseket figyelném, de azokat is csak azért, hogy kell-e felöltő a lóversenyre? Miközben unom a lóversenyt, de mióta nincsenek nyilvános kivégzések, csak ez maradt, meg a krikett, de attól a dínók is kihaltak már a miért:

saját.én

Van persze néhány más nem fontos kérdés is, amik nem érdekelnek:

- Mik azok a magasnyomású légtömegek, és mennyire magasak?

- Mik azok a hajóvonták, amiknek miért tilos randizniuk? Rokonok?

- Mit csinál az árrésstop, amitől egyre drágább a zsömle, amit nem is szoktam venni?

- Óriási góllal kapott-e ki a karvívó-válogatott, vagy éppen csak célfotóval?

- Melyik a legközelebbi olcsó benzinkút, ahol van redbullos nyalóka is, de autóm sose volt?

- Miért hallgatom végi a hírekben minden reggel, hogy mekkora dugó kezd kialakulni a Hungária körúton, tőlem bő kétszáz kilométerre?

- És ha már: Miért győzőm meg magam minden reggel, hogy feketén szeretem a kávét, mikor csak folyton elfelejtek tejet venni?

Na jó, az utolsó kicsit érdekel, de igazából annyiszor felejtettem el már tejet venni évek óta, hogy tényleg megkedveltem feketén a kávét. Főleg mert kefírrel még én sem merem kipróbálni.

Az ünnepszünet-munkabejelentés

"Ekkor döntenek a december 24-i munkaszüneti napról – fontos bejelentést tett a miniszterelnök" - és ez egy hír.

Szerintem meg totál felesleges bejelenti azt, hogy egyszer majd bejelentenek valamit, és nem, nem kell mindent a minielnöknek bejelentenie. Azt főleg nem, hogy majd bejelent. Értem én, hogy a bejelentés a hobbija neki, hazajár a sajtótájékoztatókra, kommentekben él és a beszólás neki a cévitamin, de.

December 24 tipikusan az a nap, ami spontán munkaszünet kurva régen már, senki nem dolgozik, akinek nem muszáj, azaz nem rendőr, ápoló, tűzoltó vagy hasonló még a boltok is - ha nyitva vannak egyáltalán - kora délutánra bezárnak, fatornyos kis megyei jogú városunkban délután négykor már nem járnak a buszok, a nagyon kevés járókelő meg jobbára tortasütis dobozokkal járókel, de a dolgozás az teljes zárójelben.

Vannak ilyen tipikus esetek, mikor az aktuális kormány álproblémákra csinál határozott lépéseket megoldásilag, ezzel is a dinamikusan tettrekész kormányzás látszatát keltve. de attól, hogy ezentúl külön gyártanak majd gyufát a balkezeseknek (by Moldova) vagy munkaszünet lesz a munkaszünet, azzal még nem vagyunk előrébb, csak léptünk egyet oldalt, hogy azért mégis csak haladjunk! (Ez amúgy fontos, ha az út szélén állva jó irányba lépek oldalt, nem üt el a busz, ha meg rossz irányba, akkor megérdemlem.)

Nekem egyébként régóta gyanús, hogy a karácsonyi ünnepkör (ez az, ami Helovín után van, de még a Újévi Mágakoncert klasszikusok diszkóritmusbanja előtt) fénypontja az, ami nincs benne az egyházi naptárakban, azaz a Kétünnepközt. Azok a látens pirosbetűs napok. Mert jó esetben túléltük a karácsonyi stresszt, nem vagyunk annyira másnaposak, mint újévkor leszünk, ugyanakkor nem kell rokonokkal jópofizni, legitim a lakásban punnyadva nem csinálni semmit, és átlagosan főzni sem kell, van a hűtőben elég maradék, mint a rántotthal majonézes csokiöntettel, vagy a káposztás bejgli, mert a dolgok egy idő után azért összekeverednek. (Egyesek szerint az ilyesmit úgy hívják, hogy moslék, mások szerint viszont crossover vagy fúziós konyha.)

Kétünnepköztkor nyugi van, ami egy közhelyesen rohanó világban maga az ünnep, már amennyiben az ünnep nem a sosevolt boldogság demózása, hanem egyszerű kiszakadás a mindennapokból, ami meg paradox mód a mindennapok mindennapi megélése lehet, csak mert van rá idő. Mert egy átlagos hétköznap túl sokaknak nem mindennapi, amennyiben folyton válságkezeljük a válsághelyzeteinket, és ebből a stresszből kiszakadni ünnep.

De ha valahol még egyszer azt olvasom, hogy „énidő“ akkor idegrohamot kapok, mint egy átlagos szerdán bármikor.

 

pinterest.com

A szakértelem bolsevista trükk!

Van ez a H. Miklós, néhai miniszter, jelenleg gyanúsított foglalkozású politikai fogoly. Ő most előzeteseben tanul tovább keresztény mártírnak - bocs, de nem tudom komolyan venni a sirámait, álljon bíróság elé, mert tizenhétezer-millió közforintocska pártkampányba csorgatás csúnya dolog (BTK-san csúnya), azt' ha ártatlan, kapjon kártalanítást a mostani áristomért, ha meg bűnös, éveket ugyanoda.

Most a feleségével interjúzott a 24.hu, ahol az asszony tolta tovább dilivonatot, miszerint a férje a ranglétrát megmászva lett kulturális miniszter, hisz előtte volt már főgyógyszerész a pesti orvosegyetemen, és a "közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekva)" modelljének egyetemekre (und kutatóintézetekre) kényszerítése is az ő nevéhez fűződik, az utóbbi nyilván már a minisztériumban. A kulturálisban.

Persze H.-né szerint az a jó, ha a kulturális miniszter nem szerves része a kultúrának, mert tisztábban átlátja a területet, és racionálisabban tud dönteni. Aha. Ha tehát H. elvtárs volt már életében színházban, és szeret néha Eddát nótázni, meg Demjénrózsit, akkor tök alkalmas kultuszminiszternek, mert a sok bennfentes csak ért hozzá, de egy kívülálló kurva jól átlátja a rendszert. Innen nézve nem is értem, miért nem vagyok én valahol főmérnök éppen, vagy hajóskapitány, tudnék én is naphosszat sárgászöldet hányni a tengeribetegségtől.mint Párduc kapitány a Folytassa, Jack! című gyerekkori kedvencemben.

Középen! (comedy.co.uk)

Jut eszembe, szerintem aki "nem szerves része a kultúrának", az nem teljesen ember, mert az embernek levés csak egyrészt biológia, másrészt szocializáció kérdése, az meg legegyszerűbben a kultúra elsajátítása. A kultúra meg az a szemüveg, amin keresztül a valóság már nem természetnek, hanem valami értékekkel leírható hozzánk tartozó világnak látszik. Akinek ez a közös nézőpont nem sajátja, az valóban nem szerves része a kultúrának, de akkor csak biológiailag ember. Olyan hogy Maugli meg Tarzan igazából nincs, Tarzan a dzsungelben nem tudná úgy epilálni magát, mint Johnny Weissmüller, és nem úgy beszélne emberül, hogy tök jó a kiejtése, de nem tud igéket ragzani. Mert nem beszélne emberül.

Szóval H. Balázs valószínűleg szerves része a kultúrának, például hülyeségeket  beszélt már sokszor, de legalább beszélt, tud szemüveget hordani nyakkendővel, és van diplomája, vagyis a felesége lebecsüli őt. Amúgy meg jó eséllyel azért lett belőle kultuszügyi miniszter mert nem értett hozzá (én se sütök oroszkrém-tortát), így gátlástalanul aláírt bármit, amit elé toltak nála sokkal cinikusabb, valódi hatalomtechnikusok. Nem mellesleg, ebben áll a hülyesége, hogy elvállalta.

Én meg holnaptól tesztpilóta leszek, nóbeldíjas régész, vagy oszkárdíjas virágkötő, nem ez a szavakat terelő lyuhász.

Instant mennyei mannapótló

Nem bírtam ki, a reggeli kávé mellé belehallgattam a PaláVerő című kedvenc hírtévérádiós szórakoztató műsoromba már megint. A tegnapiba. Ez az a betelefonálós törzsi gyűlés, ahol szinte csak hetven pluszos Dagadt-rajongók dicsőítik a felcsúti csodacsatárt, és állítják oppozícióba a sátáni minielnökkel, aki nekik per Petike, mert nem csak ördögien gonosz, de egyszerre nevetséges is. (Baszki, ezek Hitleren is röhögtek volna, hisz vega volt, nem piált, és fél herével csinálta végig a történelem legnagyobb népirtását, miközben nem volt zorbánista egyáltalán. Mondjuk elfoglalta Brüsszelt, nem szájkarate formájában, hanem rendesen, tankokkal, ezt talán a javára írnák a Fogolykiváltó Miasszonyunk nevű fura entitáshoz imádkozó bácsinénik.) 

A tegnapi litániába meg azért hallgattam bele, mert érdekelt, hogy megy a dicsőítés annak fényében, hogy ők már készpénznek veszik, a Dagadt lesz a következő ENSZ-főtitkár. Persze csak ha elfogadja! De ha nem, az is olyan, mint egy Oszkár-jelölés, ki lehet írni a plakátra a neve alá innentől mindig, és nagy dicsőség ez egy kis hazának. Meg hogy Trampli elnökadmirális-generális őt jelölte személyesen, mert Trampli a világ vezetője, meg az a kínai elnök, az a Piszi Hicsi vagy hogy hívják… 

Az egyik nénei már eleve sírva szólt bele a telefonba, a boldogságtól persze, hüppögött kicsit a vezénylő tábornoka isteni küldetésén, hogy őt maga teremtő, és személyesen őt, és csak nekünk, de nem sajátíthatjuk ki, ha enszelnök lesz, az egész világért tehet majd sokat, blablabla.... Na, itt kikapcsoltam. (Egész pontosan ott, hogy valahol a mennyekben Szentisten István királyunk is a Dagadtért imádkozik, ő ezt egy misszionáriustól hallotta, aki rálát a dolgokra, hogy vallásilag mit jelent a Főnök mély hite. Te jó ég...) 

És nem azért mert zavart ez az ömlengés (észak-koreai stíl, erős klerikális felhanggal), csak őszintén megsajnáltam Betelefon Nénit A lelki-szellemi nyomor ilyenfajta nyilvános kiteregetését nekem akkor is kínos hallgatni ha önként csinálja. A „műsorvezető“ pasi meg egy igazi propagandista faszfej módjára, még adta is alá a lovat, és amit leművelt a hallgatókkal, arra már tényleg elégedetten csettintett volna Rákosi elvtárs is. (Ha már pont ők divatba hozták az ávéházós rákosizást). Persze Trump helyett Sztálint kellet volna mondania, a jóisten helyett meg marxengelszlenint.

A Kolum buszozás napja

Kolumbusz Kristófot persze nem így hívták, ez a magyaros vernegyulázás terméke, igazi májkárolyizmus, talán Cristoforo Colombo lehetett, tekintettel genovai születésére, de állt spanyol meg portugál szolgálatban is, így a Cristóbal Colón és a Cristóvão Colombo is játszhat, de az amerikaiaknak, akiket felfedezett, meg simán Christopher Columbus. (Aki nem azonos Chris Columbus-szal, aki meg a Reszkető betörők, vagy amit akartok filmet rendezte vászonra...)

Krisztofóró meg azért fontos pont ma, mert állítólag 1492-ben ekkor fedezte fel Amerikát. Na jó, igazából a karibi szigetvilágot, azon belül is a kubai partokat, de ezt senki ne mondja el Trampli Elnő kúrnak, mert szerinte Kolumbusz igenis pont őket (sőt, őt!) fedezte fel, mert eleve őt kereste, ez a sztori, hogy a mai Kubában szállt partra, csak a kommunista világösszeesküvés ármányának... izé, ármánykodása, na!

A nálunk hazai agyament jobbosok nyilván úgy értelmeznék e történelmi esemnényt, hogy azóta is tartó migránshordákat szabadított rá a dicső őslakos indiánokra, akik addig csak egymást gyilkolták békésen, de ezután már inkább őket a gyarmatosítók. (És nem tudták azt felírni egy molinóra, hogy "Nem leszünk gyarmat!", mert nem ismerték a szót. Nem csak magyarul, indiánul se!)

De ha már a nyelvek. Én sokáig nem értetem, hogy ha ez a Cristóvão Colón fedezte fel Amerikát, miért beszélnek az amerikaiak angolul? (Néha franciául, de azok kanadaiak, nem igazi amerikaiak.) Így persze már érthető, hogy kiderült, több amerika van: Amerika, Közép-Amerika, sőt többek szerint Dél-Amerikai is, de a Laposföld-koncepció szerint ez problémás, és ha már Ausztrália sincs, miért lenne mondjuk Brazília? (Mellékszál: ott nem a jogerősen elítélt egykori elnök fia nyert épp választást, hanem a jelenlegi, korábban jogerősen elítélt elnök újra, márpedig ez annyira hülyén hangzik, hogy szerintem ilyen ország tényleg nincs.)

Viszont Columbus ezek szerint nem is járt New York-ban, nem látta a róla szóló mjuzikelt, és egyáltalán semmi köze az ültetvényesek rabszolgatartásához vagy vietnámi háborúhoz. Jó, hát Kuba se lett egy földi paradicsom, úgyhogy Castróékat azért kenjük nyugodtan rá, az az ő hibája, mert ha nem fedezi fel Kubát, valaki más hibája lenne!

Így maradok a japán ska-nál, ez a heti hallgatnivaló programom, ezúttal azért amerikai beütéssel, latin-északközép-amerikaival: