Instant mennyei mannapótló

Nem bírtam ki, a reggeli kávé mellé belehallgattam a PaláVerő című kedvenc hírtévérádiós szórakoztató műsoromba már megint. A tegnapiba. Ez az a betelefonálós törzsi gyűlés, ahol szinte csak hetven pluszos Dagadt-rajongók dicsőítik a felcsúti csodacsatárt, és állítják oppozícióba a sátáni minielnökkel, aki nekik per Petike, mert nem csak ördögien gonosz, de egyszerre nevetséges is. (Baszki, ezek Hitleren is röhögtek volna, hisz vega volt, nem piált, és fél herével csinálta végig a történelem legnagyobb népirtását, miközben nem volt zorbánista egyáltalán. Mondjuk elfoglalta Brüsszelt, nem szájkarate formájában, hanem rendesen, tankokkal, ezt talán a javára írnák a Fogolykiváltó Miasszonyunk nevű fura entitáshoz imádkozó bácsinénik.) 

A tegnapi litániába meg azért hallgattam bele, mert érdekelt, hogy megy a dicsőítés annak fényében, hogy ők már készpénznek veszik, a Dagadt lesz a következő ENSZ-főtitkár. Persze csak ha elfogadja! De ha nem, az is olyan, mint egy Oszkár-jelölés, ki lehet írni a plakátra a neve alá innentől mindig, és nagy dicsőség ez egy kis hazának. Meg hogy Trampli elnökadmirális-generális őt jelölte személyesen, mert Trampli a világ vezetője, meg az a kínai elnök, az a Piszi Hicsi vagy hogy hívják… 

Az egyik nénei már eleve sírva szólt bele a telefonba, a boldogságtól persze, hüppögött kicsit a vezénylő tábornoka isteni küldetésén, hogy őt maga teremtő, és személyesen őt, és csak nekünk, de nem sajátíthatjuk ki, ha enszelnök lesz, az egész világért tehet majd sokat, blablabla.... Na, itt kikapcsoltam. (Egész pontosan ott, hogy valahol a mennyekben Szentisten István királyunk is a Dagadtért imádkozik, ő ezt egy misszionáriustól hallotta, aki rálát a dolgokra, hogy vallásilag mit jelent a Főnök mély hite. Te jó ég...) 

És nem azért mert zavart ez az ömlengés (észak-koreai stíl, erős klerikális felhanggal), csak őszintén megsajnáltam Betelefon Nénit A lelki-szellemi nyomor ilyenfajta nyilvános kiteregetését nekem akkor is kínos hallgatni ha önként csinálja. A „műsorvezető“ pasi meg egy igazi propagandista faszfej módjára, még adta is alá a lovat, és amit leművelt a hallgatókkal, arra már tényleg elégedetten csettintett volna Rákosi elvtárs is. (Ha már pont ők divatba hozták az ávéházós rákosizást). Persze Trump helyett Sztálint kellet volna mondania, a jóisten helyett meg marxengelszlenint.

A Kolum buszozás napja

Kolumbusz Kristófot persze nem így hívták, ez a magyaros vernegyulázás terméke, igazi májkárolyizmus, talán Cristoforo Colombo lehetett, tekintettel genovai születésére, de állt spanyol meg portugál szolgálatban is, így a Cristóbal Colón és a Cristóvão Colombo is játszhat, de az amerikaiaknak, akiket felfedezett, meg simán Christopher Columbus. (Aki nem azonos Chris Columbus-szal, aki meg a Reszkető betörők, vagy amit akartok filmet rendezte vászonra...)

Krisztofóró meg azért fontos pont ma, mert állítólag 1492-ben ekkor fedezte fel Amerikát. Na jó, igazából a karibi szigetvilágot, azon belül is a kubai partokat, de ezt senki ne mondja el Trampli Elnő kúrnak, mert szerinte Kolumbusz igenis pont őket (sőt, őt!) fedezte fel, mert eleve őt kereste, ez a sztori, hogy a mai Kubában szállt partra, csak a kommunista világösszeesküvés ármányának... izé, ármánykodása, na!

A nálunk hazai agyament jobbosok nyilván úgy értelmeznék e történelmi esemnényt, hogy azóta is tartó migránshordákat szabadított rá a dicső őslakos indiánokra, akik addig csak egymást gyilkolták békésen, de ezután már inkább őket a gyarmatosítók. (És nem tudták azt felírni egy molinóra, hogy "Nem leszünk gyarmat!", mert nem ismerték a szót. Nem csak magyarul, indiánul se!)

De ha már a nyelvek. Én sokáig nem értetem, hogy ha ez a Cristóvão Colón fedezte fel Amerikát, miért beszélnek az amerikaiak angolul? (Néha franciául, de azok kanadaiak, nem igazi amerikaiak.) Így persze már érthető, hogy kiderült, több amerika van: Amerika, Közép-Amerika, sőt többek szerint Dél-Amerikai is, de a Laposföld-koncepció szerint ez problémás, és ha már Ausztrália sincs, miért lenne mondjuk Brazília? (Mellékszál: ott nem a jogerősen elítélt egykori elnök fia nyert épp választást, hanem a jelenlegi, korábban jogerősen elítélt elnök újra, márpedig ez annyira hülyén hangzik, hogy szerintem ilyen ország tényleg nincs.)

Viszont Columbus ezek szerint nem is járt New York-ban, nem látta a róla szóló mjuzikelt, és egyáltalán semmi köze az ültetvényesek rabszolgatartásához vagy vietnámi háborúhoz. Jó, hát Kuba se lett egy földi paradicsom, úgyhogy Castróékat azért kenjük nyugodtan rá, az az ő hibája, mert ha nem fedezi fel Kubát, valaki más hibája lenne!

Így maradok a japán ska-nál, ez a heti hallgatnivaló programom, ezúttal azért amerikai beütéssel, latin-északközép-amerikaival:

Harcban edzett ostobaság

„Nem rajongok Norvégiáért. Őszintén szólva, Norvégia pocsék. Norvégia valójában egy szarfészek országgá vált.”

Heti Trampli van, aszongya a sárgafejű véres bohóc, hogy Norvégia egy szarfészek ország, elvégre hiszen már megint nem ő kapta a Nobel-békedíjat neki, már megint! Ettől aztán nem látják szívesen a norvég bevándorlókat sem az Amerikai Egybekúrt Államokban. Ez a hülye fasz nem tud lejönni a szerről, pedig a szervezete is termel elég önimádatot, annyira csodálatos ember, valamint zseniális a maga számára, hogy őszintén gyűlöli a világnak azt a részét, amelyik nem borul a lába elé. És hát a világ nagy része pont ezt teszi, illetve nem teszi, mert bár az emberi butaság rövid távon durvább mint a klímaváltozás meg a zsömle ára együtt, az emberiség nagyobbik fele nagyjából normális. Mert ha nem lenne az, kihaltunk volna rég. 

De tényleg, képzeljük el azt az ókori világot, ahol minden társadalom birodalom, és pont úgy működik, mint Spárta, ahol a hobbesi „mindenki harca mindenki ellen“ emberembernekfarkasa lenne az alapbeállítás, és jó eséllyel mindenki saruban meg lepedőbe tekerve dárdákkal böködte volna egymást, a Hulljon a Férgese paradigma mentén, a dolgozni már nem elég jól tudó rabszolgákat meg kiszárítás után eltüzelték volna, hogy valami hasznot hozzanak, különben is mit akar már az élettől egy ötvenéves vénember? Amivel azt akarom kihámozni, hogy katonai alapon meg lehet szervezni egy-egy államot (egy időre), de az összeset nem, mert evolúciósan az ember is egy túlélésre optimalizált állat, de annak legalább annyira eszköze az együttműködés, mint a másokkal vívott permanens harc.

 Így talán az a természetes, hogy az emberek mindig is háborúztak, időnként vágytak más népek, kasztok, vallások totális kiirtására, de ez sosem jött össze igazán, mert a totális (totálisan hülye, agresszív, elnyomó, önfelszopó) rendszerek vagy magukba omlottak, vagy külső erők tették helyre őket. A Szovjetunió összedőlt, a Harmadik Birodalmat összedöntötték - bár kétséges, meddig húzta volna a hitleráj, a szövetségesek győzelme nélkül is? Talán mint a szovjetek, hogy elpöfögött volna még pár évtizedig a rendszer, aztán bedől az egész, de addig is tömegeket tesz taccsra. (Nem vagyok történész, ez csak amolyan ebéd utáni agymenés lenne.) 

És Trampli Donáld azért is kirívóan hülye, sok-sok más tényező mellett, mert folytonos harcban áll a valósággal. Ő a saját fejében gomolygó ködből kiszóló hangoknak hisz, amik azt mondják, hogy rengeteg háborúnak véget vetett már (az első elnöki négy évében ugyebár évtizedekig nem volt háború), amit meg elindított Iránban, azt is csak azért, hogy ettől majd ne törjön ki három másik, szóval pozitív a mérleg. Abban a párhuzamos univerzumban.

 Úgyhogy norvégnak lenni valószínűleg összehasonlíthatatlanul jobb dolog, mint Trampli Donáldnak, bár szinte minden jobb, mint Tramplinak lenni. Igazából jó látni, mikor ez az éjsötét bunkó hisztizik, kár hogy egy világhatalom vezetőjét játssza épp.

Őrült beszéd, így nincs benne rendszer...

(swissinfo.ch)

p.s. AWall Street Journal szerint elképzelhető, hogy Donáld Trampliék ENSZ-főtitkárt csinálnának a Felcsútok Géniuszából. Az amerikai kormányzat tisztviselői egy közös amerikai–orosz–kínai jelölt ötletét szorgalmazzák, és ez lenne a dagadt Döbrögi, legalábbis többek szerint. (A Három Nagy Mintademokrácia, nemde?) 

Értem én, hogy Washingtonban sokaknak elment az esze, nyilván az elnöki kisugárzástól, de ez akkor se legyen komoly, ha már viccnek is kurva szar. Viktátor nertárs főtitkársága esetén én kilépek az ENSZ-ből, amúgy se jó az már semmire, évtizedek óta, de nem tudom hova lehetne kilépni. Esetleg emigrálok a Marsra, ott nincs levegő, folyóvíz meg térerő, de sokkal kevesebb a teljesen hülye is.

Egy nem igazán rejtély nem túl nagy, ám sokára megfejtése

Valójában sosem gondolkodtam el azon, honnan van a blog háttérképe, ez egy beépített lehetőség volt, angol telefonfülkék, az nekem pont jó, ha már eleve a Dr. Who-ból jön a cím.

Viszont gyakran rakosgatok ki online puzzle-okat, főleg mindeféle szöveges tartalom hallgatása közben, mikor nincs kedvem házimunkához, így volt ez tegnap este is, ész szembe jött egy kép a legykrabban látogatott puzzle-oldalon:

Innen van

Szóval megvannak a telefonfülkék,  a kép nem ugyanaz, kicsit más a szöge, de a helyszín stimmel. A Google képkeresője meg már ki is köpi a megfejtést:

"Helyszín: Broad Court, Covent Garden, London, Egyesült Királyság"

Basszus, én jártam arra jó párszor, de gondolom annyira sablonos városképileg, hogy különösebben nem jegyeztem meg. (Mint a környéken egy bélyegboltot, amit egy óráig keresztünk az esőben, aztán meglett, de már táskákat árultak ott.)

Amúgy: "Ez a hangulatos, sétálóutcás rész a West End szívében fekszik, közvetlenül a Royal Opera House (Királyi Operaház) közelében. Az utca különösen ismert a hagyományos piros telefonfülkéiről és Enzo Plazzotta „Fiatal táncosnő” (The Young Dancer) nevű bronzszobráról."

Ezt mondjuk láttam már...

(en.wikipedia.org)

Nna, már ez is megvan (bár egyáltalán nem érdekes, csak alig több, mint tizenöt éve ez a háttérképem), így ezek után már majdnem ismerős, bár az opera helyett engem jobban érdekelt a közlekedési múzeum, az is ott van rögtön...

Az Őhazájuk-nemzetállam

Volt a hétvégén egy kisebb purparlé Toroczkai Laca, az Ő Hazájuk nevű protofasiszta mozgalmi párt elnöke körül, aki többek által ünnepinek tartott beszédében kijelentette (leszögezte, nyomatékosította), hogy 1956-ban a magyarok valójában nem az oroszok mint nemzetállam ellen harcoltak, hanem egy „ideológiai alapon szervezett internacionalista birodalom” ellen, amelynek mai megfelelője az Európai Unió.

Na most. 1956-ban, mivel ugye tőlünk keletre épp Szovjetunió volt, az "oroszok mint nemzetállam" értelmezhetetlen volt lenni, pont ez volt a lényeg, hogy szovjetek magukba kebeleztek mindenféle népséget, és pont nemzetállamokat nem akartak a szovjet "szocialista" "köztársaságokból". (Hruscsov például orosz volt, meg utóda Brezsnyev is, de mindketten Ukrajnában töltötték életük egy-egy jelentős szakaszát, B. például ott született, a nagy Sztálin meg grúz volt ugyebár.) Vagyis Toroczkai pajtásnak odáig igaza van, hogy a magyarok nem az oroszok ellen harcoltak, de nem azért mert bírták az oroszokat, hanem mert a szovjetek meg itteni leágazásaik ellen harcoltak, és leszarták hogy ki orosz, ki ukrán, ki kazah közülük. Ráadásul pont olyan dolgok okán lázadtak, amik miatt a SZU nem hasonlított a mai EU-ra.

Értjük persze, hogy T. László valami ködösen izolacionista "nemzetek Európáját" akar a szájával, de zsigerből igazából csupán nemzetállamokat akarna, csak nehezen jut dűlőre elvtársaival a virtuális Nacionalista Internacionáléban. Mert oké, hogy Európában vannak nemzetállamok, de azért nem sok. Nálunk csak magyarok élnek? Szlovákiában csak szlovákok? Belgák-e azok, akik nem is beszélnek belgául? A baszkok akkor spanyolok vagy franciák, Velencében miért nem azt az olaszt beszélik, mint Palermóban, élnek-e még jugoszlávok Szerbiában vagy  Horvátországban? És persze hova álljanak a vatikánok, mikor szerda vállán csütörtök ül, és ordít csütörtökül?  (Ez utóbbi egy parafrázis az első könyvből, amit hatévesen kiolvastam...)

De ha már nemzetállamok, ez a kretén tényleg komolyan tolja  témát. Olyan is volt, mikor pártja évértékelő rendezvényén kijelentette, hogy ha egészen véletlenül, de Ukrajna államisága a háború következtében valahogy megszűnne, pártja egyetlen parlamenti erőként igényt tart Kárpátaljára. (Jó azért azt megnézném, ahogy mind a hatan, köztük Túró Dóra meg a férjecskéje visszafoglalják mondjuk Beregszászt. Olyasminek képzelném, mint mikor 1919 őszén Gabriele D’Annunzio prefasiszta költő és csapatai visszafoglalták Fiumét, ami szerintem Rijeka néven a második vagy harmadik kedvenc városom.)

Emlékezetes volt aztán az is, mikor Toró néptárs "nemzetbiztonsági kockázatnak" minősítette a Dikh TV-t. Azt nem nézem, de a műsora több mint rémisztően szar (annak utánanéztem), nagyjából a legkínosabb lakodalmulatós "sztárok" reprezentálják benne a romákat, kábé minta engem egy "Magyarnóták diszkóritmusban, az operett legnagyobb sztárjaival" című izé identifikálna, amitől nyilván vért hánynék üvöltve, így valószínű, hogy valami sötét sarokban már létezik efféle tartalom. (Ez olyan Murphy-törvény, hogy amit az ember viccből elgondol, mit minden dolgok alját, azt valakik valahol már tuti megcsinálták.) De túl azon, hogy a Dikh minden jel szerint egy kulturálisan katasztrófasúlytotta terület (Fekete Lyukh), nemzetbiztonsági kockázatnak csak olyan hazaffyak tarthatják, akik addig hunyorítanak sokáig, míg náciul nem látják a valóságot.

Nos Toró fajtársnak már sikerült, sokra viheti még a mindenkit gyűlölni szerető félagyúak között, no meg a normális európai világban a wannabe nácik főlé húzott üvegplafon alatt. (Na jó, utóbbit inkább csak remélem, nem a sokra vihetését, hanem hogy van üvegplafon nálunk is. Igényem az volna rá.)

Csak hogy legyen jó zene is, nemmulatós.

.. vagyis máshogy

Kávépszichológia egyszerűeknek

Vasárnap délután hülyeségeket nézegetek olvasni, mert a kretén Egyforma-1 csak esete lesz Tekszaszból (pedig azokat ott nem érdekli, ha nem hal meg senki, legalább is így képzelem a tekszasziakat nagyon mély gyerekkori ponyvaregények alapján), én meg jóllakott óvodásozok a takarítás utáni ebéd után. 

És a Zindex-bulvár felső polcán olyan mélyenszántóra találtam, hogy azóta is.: "Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat? Ezt árulja el rólad a pszichológia szerint" 

Hát nem tudom, ha valaki szerint elárul bármit is bárkiről, hogy melyik bögréből issza a a kávét, az ettől már pszichológia? Mert akkor ha véletlenül belerúgok az asztallábba, és ettől elkurvaanyázom magam némileg kiabálva, aztán fél óráig kicsit sántikálok, akkor az egy orvostudományi megfigyelés?

A tudomány az meg szerintem olyan, hogy többek között alapos, azaz figyelembe vesz mindent, amit csak lehet. De az efféle kategorikus kijelentések (hogy a bögre elárul valamit), az eleve nem veszi figyelembe, hogy:

1. Az emberek egy része nem iszik kávét, lakik például a lépcsőházban egy pár hónapos gyerek is, az szerintem meg se tudná fogni a bögrét.

2. És aki kávézik, az is lehet hogy csészéből (pohárból, kislábasból, laposüvegből, tudja fene). Akkor az már nem ember, vagy csak annyira komplex személyiség, hogy róla már semmit nem árul a bögrepszichológia? El.

Amúgy olyan hihetetlen, váratlan és merőben újszerű megállapításokat olvastam, hogy

"Ez összefügghet a kiszámíthatóság iránti igénnyel, a személyes tárgyakhoz való érzelmi kötődéssel és a mindennapi rituálék fontosságával." Basszus, ezt nem gondoltam volna. Az embereknek van igényük a kiszámíthatóságra? Állítólag igen, mert az aranyhalakhoz képest például komolyan gyanítják, hogy lesz holnap is, sőt holnapután, és esélyes, hogy ők meg benne lesznek. Nem kell persze túl messzire tekinteni, én mondjuk nem tervezek egy hétnél előrébb, de az legyen kiszámítva, különben minek tanultam olyan sok matekot iskolákban?

A rituálé az egyébként nem valami sértés? Mint az ordenáré.

És nem tudom, hogy vagyok akkor én pszichológiailag. Ugyanis van négy tök egyforma bögrém, és mindig azokból iszom a kávét, de biztos nem mindig ugyanabból, sőt, ez nem is érdekel. (Egyszerűen azoknak pont jó a mérete.) Ez mit mond rólam a konyhapszichológia szerint? Gondolom, hogy kényszeres-rituális, ámde lusta alak vagyok, mert ugyanolyan bögréből minden áldatlan reggel, de nem számozom meg, hogy melyik a keddi, hogy aztán idegrohamot kapjak, hogy bazmeg szombat van! (És egyáltalán: a négy bögre nem osztható héttel, még vasárnap se, pedig olyankor sokminden más sikerülhet.)

amazon.co.uk

Az elnyomottak

A bukott államkormány-párt arcai mostanában vagy a „független elemző“ szerepében nem értik még mindig, mit jelent függetlennek lenni, vagy ha vállaltan politikusok voltak korábban, most a mártíriparban próbálnak boldogulni. Mindaz amit ők csináltak másokkal, az akkor a nemzet üdvéért dicsőségelő hazafiság volt, ha viszont a mások csinálják egy velük, az már bizony a legsötétebb diktatúra, ahol ÁVH-s pribékek láncon vezetik a hősöket. Ja, én hülye meg bő hónapja nem ittam egy sört se, így nem tudok menni ezzel az áldozati pózba merevedéssel. Csak hogy legyen benne képzavar is. 

A Felcsútok Géniusza ugyanakkor száműzött uralkodót játszik, annak legalább van hagyománya az előképei közt, Horthy tata is jókat teniszezett meg koktélozott Portugáliában, mikor itthon meg a komancs diktatúra rákosizott. Persze ott meg Antonio Salazar volt hortibb Horthynál, szóval safe space volt az neki, és halála előtt még 56-ért is onnan lelkesedett egy keveset. 

És mikor megkérdezik a téeszelnök-alakút, hogy miért Párizsban „nyaral“ (kuss, ő ősszel szok nyaralni, azt kész, a nyári vitorláson bebaszás az munkaebéd volt Tóni Fannikáékkal), azt mondja, hogy közöd? Meg hagyják őt élni, mintha nem akart volna főminiszterként folyton belepofázni mondjuk mindenki más hálószobájába, nemzeti identitásába vagy abba, hogy Nagyferó kurva jó-e vagy csak egy jól elhülyült kurva? 

Így mikor megfejti a világ nagy összefüggéseit a rajongói előtt, csak hogy azok is egy alternatív valóságban élhessenek mindig, akkor ő az orákulum, a Bölcs Und Szeretett Vezető, de ha mindenféle nem explicit seggnyaló médiákok kérdezik, akkor ő csak egy nyugdíjas nagypapa, akit ne cseszegessenek már a bunkók. De tényleg, kérdésekkel provokálják, mikor ezt korábban sem tűrte. 

Persze ez is értelmezhető egyfajta mártírszerep felé mozdulásnak, hogy itten akkora az elnyomás, hogy neki egészen Párizsig kell menekülnie előle, csak hogy aztán ott se hagyják békén. A pribékek, azok.

p.s. Egyébként ha ekkora elnyomás van, várjuk Tiborcz panaszát is, egy királydrámába azt is bele kell bánkbánozni.

 

a BDPST-giganer-cég vezére (reddit)

Prolista

Már megint közzétették az ország legjobb gimnáziumainak rangsorát, amit nagyon lelkesen nem olvastam el, mert semmilyen szempontból nem érint, érdekel vagy számít. Hiszen sose jártam gimnáziumba, és mégse lett belőlem senki! Ezzel a háttérrel azért dolgozni kellet ezen, keményen sodródva az árral, aztán hülyén körbenézni, hogy nocsak, hol vagyok? Jé, diploma! Nahát. 

Na jó, jártam gimnáziumban, talán háromszor-négyszer, ebből volt két buli, egy Kispál-koncert, meg egyszer eltévedtem. (Ugyanígy jártam több angol egyetemre is, pisilni főleg, az oxfordi Christ Church College vécéje például igazán pöpec, oda járnék szívesen itthon is.) Viszont sokszor mentem már el különféle gimnáziumok előtt, ilyesmi még néha ma is előfordul, tényleg adhatna már valamelyik valami papírt, elvégre az is számíthat, hogy harmincpár éve gyakran megyek arra. 

Általában persze szeretem a mindenféle listákat, mint „A világ tíz legjobb rossz filmje“, a „Top 5 balatoni étterem, ahol pontyból van a hekk“, vagy „A három legfontosabb dolog, amit meg kell kérdezned a szomszédtól, mielőtt lelököd a lépcsőn“. Az a lényeg, hogy lehetőleg ne legyen semmi gyakorlati értelme az efféléknek, mert hát szép az ami érdek nélkül tetszik, azaz szórakoztat. 

Innen nézve érdekelnie kellene a gimis listának, mert az égvilágon semmi jelentősége sincs számomra, de közben unalmas is, és nyilván felesleges, De ha mondjuk 17 éves lennék, lenne relevanciája a dolognak, viszont ebben az életben annyi már nem leszek, a következőben meg nem biztos hogy lesz gimnázium, karmikusan. Így nem olvasok bele. Mint ahogy abba sem, hogy miért titkoljam el a világ elől, hogy kecsappal eszem a szusit, mert eszembe se jutna, wasabival enném ha lenne itthon. Meg szusi is. (Ja, kecsap az van, teszek majd a sült rizsre. A sült rizst én egyébként úgy készítettem, hogy főztem, de elforrt róla a víz… Na, például ezt is csak az Élet Iskolájában lehet saját káron megtanulni!)

 

A nagy unió-ekvivalencia

Tegnap megtudtam komoly megafonos elemzőktől, hogy ma is 1956 van, és nem csak azért, mert totális a diktatúra (az evidens politikai fogolyozásal), de ma is egy unió ellen kell szabadságharcolni. Csak most nem a szovjet-, hanem az európai unió ellen, birodalom, birodalom, egyre megy. 

Ehhez a nagyívűhöz képest már tényleg apróság, hogy a Szovjetuniónak nem voltunk része, csak az érdekszférájának, az EU-ban meg tagok vagyunk vagy szabadok (ez volt a kérdés, választottunk), de az EU-ból ki lehet lépni (valaki folyton felsóhajt a Downing Street 10-ben), a szovjetségből meg nem lehetett, ahhoz az egésznek kellet Moszkvából összeomlania. 

Persze a felcsútista hardcore slágere az, hogy összeomlik majd ez a mostani unió is magától, és akkor szabadok leszünk egyedül megdögleni, dehát így jár az, akinek a világ mindig a képzelt ellenségek elleni harc, hogy nem együttműködni kell, és megoldani a problémákat, hanem szétbaszni az egészet nekifutásból, az olyan karakteresen kurucos. 

És akkor majd jó lesz nekünk majd egyszer, a Magyar (onnantól majd mindig nagybetű, kivéve ha m. péter vezetékneve, akkor a nemecsekernői paradigma lép életbe) megvalósítja végre a hegeli értelemben vett nembeli lényegét és kiteljesedik a Valahová. Ez nem titkos, de misztikus, reálisan utópisztikus, mondta ugyanott a már nem elemző, de igen komoly futóbolond, lakótelepi táltos (műkörmös aszcendenssel). 

fészbuk.pont.kom

Mert a magyar az egy nagyon magas létrend, egy északi rassz, ez ugye Emese ősanyánk nevében is benne van… - te jó ég, még szerencse, hogy nem vagyok magyar (vagy nem eléggé, vagy tudja fene), mert kifejezetten nem érzem magam magasan létrendileg, bármit is akarjon jelenteni ez a baromság. De a hunszittya ősmagyarkodás legalább szórakoztat, a szovjetuniózástól meg felcsesződök, miközben igazából mindkettő vicces formája az agyhalálnak, csak nem egyforma mértékben. Közben nyugodtan hátradőlhetek, hogy a felmenőim egyfelől leginkább szerbek, másfelől szlovén, német, lengyel, görög és a fene tudja még mifélék, avagy egyáltalán nincs hunszittya talajgyökerem a vérvonalamban, mint ahogy nagyjából senkinek, nem mintha nem lenne kurvára mindegy. 

A tizenkilencedik században megszületett modern, eredendően kulturális nemzetfogalom magasról tett a vérvonalra, a nyelv meg a közös szokások, egyfajta közös emlékezet számított már akkor is, meg azóta is, feltéve ha az ember legalább nagy vonalakban józan, és nem egy kurultájos turulkaként révül a nagyon sámánokkal, ami persze szabadidős programnak remek lehet, de ideológiát gyártani belőle duplaplusz kínos. Und röhejes, de ezt a témát szerintem körbetáncoltam már párszor itt is, csak néha jobb kiírni, mint benntartani, ha már éhgyomorra ittam egy bazi nagy fúde kávét.

Minden eszébe jutott már valakinek

Hallottam valamiféle dalolászást egy általam amúgy nézett sitcomban (The Middle - magyarul többféle kretén címen is futott...), és eszembe jutott, hogy de én ezt már hallottam ebben a formában, sok évvel ezelőtt. 

Akkoriban még óvodás volt egy ismerősöm lánya, és a kölyök egy spéci óvodába járt, Waldorf-alapon angolul tanultak gyurmázni, meg hasonlók, és az volt a kedvenc éneklése, hogy Old McDonald had a farm.... (Héjjahéjjahó! - avagy héjjanász a hóban, by Ady Bandi?). És mikor apu épp vallási nevelésben részesítette volna, de a kiscsajnak nem volt hozzá kedve, sebtiben rögtönzött egy másik dalocskát, hogy Volt egyszer egy Oldmekdóneld, úgy hívták, hogy Jézus (Jé-é-zéúes, úgy hívták hogy Jézus! - még jó hogy a szakmájára nézve ács csodarabbi nem elipszilonnal írta a nevét, az igencsak szétverte volna a prozódiát… Egyébként is, magyarul csak az kezdődik elipszilonnal, hogy lyuk, de az meg csúnya szó, nem való ilyen óvodás dicsőítésbe! Ott ez teljesen fujj.)

 Erre egyszer csak szembe jött a tévéből ugyanez. Most vagy az van, hogy az illető ismerős egy válságosabb életszakaszában épp sitcomokat fordított (tudja fene, közgazdász amúgy, de én is takarítottam már sebészeti műtőt), vagy igazából mégse, mert a tévében nem volt óldmekdonáldozás. (Doneldezés?) Jézusozni meg sokan szoktak mindenféle helyzetekben (mi több: jézusmáriázni is), ismerek néhány ilyen gyanús alakot, akik templomba járnak, meg van nekik otthon egy kicsi ember felszögezve egy kicsi fára, de a falon, szóval ez nem olyan ritka, mint ahogy magamból indulnék ki. 

Az úgy van, hogy az emberek félnek a haláltól, pontosabban attól, hogy a halál maga a végtelen nagy üresség, mint amilyet a Barátok közt hagyott maga után, és a nagy büdös semmiben senki nem akar nem lenni. Úgy általában nem akar nem lenni persze, de de ha valaki a valamiben már épp nincs, akkor még van egy hajszálnyi esélye, hogy később még megint lehet. Addig is meg ott vallás, a képek ópiuma, ahol dús mezőkön unalmasan legelésznek békés ragadozók, mint a jehovás lutraalbumokban. Jó, hát ez se olyan nagyon vonzó, de a totális nemlevéshez képest csaknem vállalható. És ha már vallás, akkor ettől a gyerekeknek is jézusos dalokat kell énekelniük, persze csak ha nem muszlim hinduk, mert akkor egész másokat. Mivel pedig a vallás a leghatásosabb mém (tetszőleges kultúrákban), előbb-utóbb biztos eszébe jut valaki másnak is egy adott dalocska jézusos (krisnás, mohamedes, buddhás, repülő spagettiszörnyes) verziója, azért this is not rocket science. (Magyarul: Nem atomfizika. Ilyen kreatív nyelv ez a magyar…)

Infnatili

Bírom, mikor nagyhangú alakok gyerekezik magukat, jellemzően már túl a középkorúságon, csak hogy demózzák, van még bennük idők szava, nem mindig értik, de látják hallani, mondhatni a valóság ütőerén tartják a reszkető kezüket, igen fiatalosan. 

„Én egy egy ilyen falusi gyerek vagyok!“ - telefonálja be az arc egy rádióba,és bár az még pont nem hallatszik rajta, hogy falusi (tájszólásokat megyeszékhelyeken is szok használni a népszokás), de hogy gyerek? Meg kéne kérdezni tőle, hogy “...és mondd te gyerek, anyádéktól mi szépet kaptál a nyolcvanadik születésnapodra, tavalyelőtt? Delíriumot?“ 

A másik kedvencem, mikor a nyilvánosságban mozgó kisebb alakok szólítanak föl a nyilvánosságban mozgó fontosabb alakokat, hogy növesszenek már tököt! (Néha akkor is, a ha a felszólított nőből van.) Ez még rosszabb mint a magunkat legyerekezés, mert például én, néhai nagyszüleim egykori kertjében még növesztettem tököket, padlizsánt, cukkínit meg patiszont is, de azokat később megettük, ami viszont értelmezhetetlen a közéleti diskurzusban, legalább is nem akarjuk elképzelni. (Pedig a töknövesztésre felszólítással rendszerint azt akarja mondani a költő, hogy legyetek bátorak!) 

És a kettő természetesen kombinálható, de a „tökös gyerek“ már tényleg egy vállalhatatlan frazéma, miszerint állandósult szókapcsolat, ami egyrészt naftalinszagúan óvilági, másrészt meg tényleg az jut róla eszembe, hogy „Döntsd a tökét, ne siránkozz!“, csakhogy József Attila ennél többet érdemel. 

És mikor már azt hiszem, hogy ezek a hülyeségek szép lassan kikopnak a nyelvből, mindig kiderül, hogy kevéssé szépen, de nagyon-nagyon lassan kopnak, az igazán kínos nyelvi elemek kihalásos alapon válnak csak simán röhejes nyelvemlékké. Elvégre az Ómagyar Mária-siralom is tud ma már viccesen hangzani, pedig anno valaki azt vér komolyan gondolta. A keserűen kínzatást, meg a vos szegekkel veretülést is, csak a 13. századdal már nagyon nem tudunk együtt rezegni. 

Úgyhogy akár nemsoká kihal majd a tökös gyerek és nyelvrokonai, persze ez nyelvi divat kérdése is, egyelőre ne igyunk rá medvebőrt!

Így múlik el  a sic transit gloria mundi...

Ünnepi gyászmenet

Megnéztem a hazaffyak (és hazalyányok) zászlós menetét online, és igazán aranyos volt, olyan sufnituningolt nagynemzeti kisfelhorgadás, mondhatni emberléptékű. Tételmondat, ami behallatszott egy közvetítésbe, de többször is: „Józsi bácsi, húzzátok jobban!“ - mármint az eredetileg 1848 méteres zászlobogót. (Nem tudom melyik a jobban méltó szó, a zászló vagy a lobogó, de szerintem összevonható.) Ami egy lyukas 108 méterrel kiegészítve már 1956 lett, ez két szempontból is fontos. Leginkább azért, mert a legtöbb hindu vallási hagyományban a 108 egy szent szám, ennyi csaja volt Krisnának Vrindavánban (az úgynevezett gópik, magyarul cowgirl-ök), és a hagyomány szerint ennyi Upanisad van, amik egyes rabbik szerint szentírások, már rabbik szerint szentírás-kommentárok… lennének, ha lennének hindu rabbik, de ugye ritkák mint a fehér Egér a Marson. 

Nyilván mondott beszédet a miniszterelnök, de olyasmit én nem fogyasztok, az idők változásával sem, csak most nem a Dagadtat nem hallgatom ukránozva brüsszelezni, hanem a Túlmozgásos honfiúi nagyotmondása nem érdekel. Szerintem eleve egy kretén, aki állami ünnepségeket néz, és főleg ha a beszédeket is meghallgatja, minden külső kényszer (ÁVH, túszejtés, intravénás keménydrogok hatása) nélkül. 

Egyébként meg a sufnituning politikai mozgalmárkodás épp nemrég jött be valakinek nagyon, de annyira, hogy most direkt elkerülöm a beszédét, szóval a magukat a nemzettel azonosító (és elég tévesen „jobboldalinak“, ne adj isten „konzervatívnak“ gondoló) arcok is kereshetnek valamit azzal, ha pár ezren körbeállják a kisteherautóról ordibátorral nyilatkozó táltosokat, hátha lesznek még többen is. Ez nyilván nem mindenkinek jön össze, a már nem tudom milyen Elizabeth (még megvan az, hogy április tizenkettedike a magyarság trianyonnya?) a múltkor tucatnyi forradalmár élén tüntetett az óvodásokat átműttetni akaró oktatási kormányzat buzilobbija ellen, de mozgalmilag még annyira háztáji, hogy nincs számára tér a TikTokon túl. 

De ez a zászlóval menés belecsatornázódott a fidesz utódpártjának ünnepélyes önhergelésébe, ahol persze a pártvezér és exkancellár nem volt ott (kínos neki a saját udvari kísérte és/vagy az immár nem buszoztatott tömeg satnyasága), így olyan szellem- és jellemóriások szónokolták össze a Bem-teret, mint a smittmárja-alakú egykori történész, aktuális közhülye ("...ott nincs wifi meg internet Németországban, mert nagyon le vannak maradva, ott középkori állapotok vannak ebből a szempontból, és ők meg nem fejlesztették ki."), meg Bóka J. méltán mellőzött felcsútista frakciómenedzser, és persze Káder János a Megfáradt Sporthorgász élő szobra, aki már köztársasági elnöknek is minden idők legpusztítóbban unalmasabbika volt. Hát, ez nem a Sziget nagyszínpad, ez egy kisvárosi hurkafesztivál fellépőlistája, már csak Pataki Ufó és Szandi cédéről éneklése hiányzott, bár mivel utóbbi már nagymama, ideje lenne komolyabban, Szandál néven fellépnie. 

De azért volt előzenekar is, konkrétan az előzetesből üzenő Hankó elvtárs, aki nagy mártíromságában diktatúrázott, előtte valami öltönyös csávó nem félt az ÁVH-tól, mindenki nagy forradalmárként volt ájtatosan dagályos, miközben a nagy nemzeti egység jegyében csakis a Mi-Ők viszonyrendszerben bírták leírni a világot. (Mi: igent mondunk a teremtett világ polgári-konzervatív közösségi rendjére. Ők: Globalisták, komcsik, börtönnel ránk lesújtók. - Egyszerű mint a faék, az is csak négy betű. Ennél többet lehet hogy tudnának, de nem akarnak érteni a világból. Ők politikai foglyok, azt‘ annyi, az igazságért küzdő vértanúk, akikért egy rendes hazaffy minden este kilenckor imádkozik, de komolyan ám, holnap kikérdezik a Párt ügyfélszolgálatán!) 

Ehhez képest Káder elvtárson bealudtam, ő egy forradalom emlékére rendes, történelemórává keretezett gyászbeszédet rittyentett ki magából, szerintem ezt november negyedikére írták neki, csak nem érdekli már a naptár, hisz a dátum is csak egy szám. Mariska néne károgása meg ősziesen fásult volt és bután önismétlő (amennyiben a butaságait ismételgette ön), így csak a drámaian szimfonikus vonósok hozták az igazán lehangoló stílt. De nem baj, legalább végre rendesen meggyászolták a tavaszi választási bukást, a hónap legkomolyabb temetési menetével. És valószínűleg ez volt az egyetlen temetés, ahol bár lagymatagon, de bele-beletapsoltak a gyászbeszédekbe. (Mondjuk ezt be lehetne vezetni rendes temetéseken is, mikor az elhunyt néhai érdemeiről értekezik a lírai Én.) 

A Békemenetben több volt a kraft. A szaft, a nafta. Mondjuk RémHírTV pont ugyanannyi volt, szóval nosztalgikusan néztem bele ebbe is, csak rohadtul untam. Persze unatkoztam régebben is, viszont azzal kapcsolatban nincs nosztalgiám. (De legalább a szőke műsorvezető csaj nyalka huszárnak öltözött, gondolom pont 1848 másodperc alatt, az egy félóra. És még 48 szekundum!) Ám mindennel együtt fáradt és unalmas volt az egész, mert ugye szomorkodni nem tudok ezeknek a szánalmas alakoknak a bukásán, az kifejezetten tetszik, egy rendes röhögésre (részemről) meg már nem elég az erőlködésük, lassan csak egy fáradt legyintést érnek, marad hát a méla unalom. Sérelmemre persze. 

p.s. És mindeközben a Dagadt épp Párizsban esemesezik, gondolom igen forradalmi üzeneteket, elvégre az ott egy forradalmi város, nem olyan mint ez a vörös rongyokba öltözött Pest-Buda nálunk. Hát, lassan megszokhatják a rajongói, hogy ő mindig pont külföldön küzd a hazai önkényuralom ellen, jobbára turistaként, és az ottani migránshordáktól sem fél! A kormány helyében én már nagyon be lennék szarva.

A forradalmi emlékezet lázadása

Ma emlékezünk az 1856-os forradalom megünneplésére, amikor a nép felkelt a fasiszta diktatúra ellen, és munkástanácsokat valamint palotaforradalmat alapított a Pilvaxban. Ami ugyan egy kávéháznak hívott kocsma volt, de igen csicsás, így alkalmasnak tűnt palotaforradalomra, ami nélkül ugye elképzelhetetlen lett volna Gyurcsány trónfosztása Bécsbe. Kinyomtatták az úttörők tizenkét pontját, és röplapon terjesztették az Üllői úti stadion pártszékháza védői között, mikor Haynau ávósai ágyúzni kezdték a kuruc brigadérosokat, lóról! 

Ebből lett később egy szabadságharc, valamint parasztlázadás a Spartacus Söröző és Borbárban, eredetileg a Bostoni Teadélután emlékére, de a forradalmárok iszákosak voltak az őszi hidegtől, ami még márciusban is tartott. És mivel minden forradalom előbb-utóbb felfalná saját gyermekeit, de ezt kevesen akarják megvárni is végignézni, a forradalmak rendre elbuknak, mintegy természetes életciklusuk részeként. Ahogyan ez a mi Nagy Forradalmnunk is. Plusz Mussolini szovjet tankjai bombázták Kassát, Ferenc Ferdinánd főherceg meg kivégeztette az aradi tizenhármakat Szarajevóban, és az amerikaiak sem segítettek, mert ők a szuezi válság miatt bombázzák épp Irakot, és lelőtték Martin Luther Kinget a kennedy válságban, a Basteille ostromakor.

 De ettől még hősies volt 56, rövid de hősies, a dicsőséges 133 nap mintegy beleégett a nemzeti emlékezetbe, és azóta mindenki főleg képben van, hogy is voltak akkor a dolgok. Én leginkább, elvégre ötösre érettségiztem töriből, meg matekból is (1823 őszén), és máig ki tudok vonni egy augusztus huszadikát 1848-ból, miközben világos hogy 56 osztható tizenhárommal, csak egy tört (valamint sírás) lesz a vége. 

De nagyon várom már a mai Békezászló-menetet, állítólag élőben közvetíti a rádió és a Szabad Nép, 1919-ből! (Nó Vór, Nódzsnedör, Nó Mások! - forradalmi, na!)

pinterest.com

Hol van a rizs?

Röviden: a boltban. De ennél pontosabb koordinátákkal per pillanat nem rendelkezem, mert a bolt ahova járok aldi, nekem egy félig üres pohár, nekik meg teljesen át van rendezve. (Miközben tényleg elég üres.) Rendes heti bevásárlás alkalmával már mindent megvettem (lényegében azt is, ami nem akartam, de dolgozott bennem a dopamin, aznap láttam végre élőben egy húszezrest!), csak rizst nem, de miután háromszor körbejártam az egész helyrajzi számot, még mindig nem láttam hasonlót se. (Ami műfajilag a legközelkebb állt a rizshez, az a kilós kiszerelésű morzsa, de nem vettem, ha morzsát akarok, porszívózok egyet. Csak mert rendszerint a szőnyegen/szőnyegben tárolom a tartalék készletet.) 

Csúnya szavakat gondoltam magamban a vonatkozó kiskereskedelmi cégről, ami persze nem sokat ér, egyrészt nem hallják, másrészt úgyse megyek a Spárig, mert az bő öt percre van tőlem, az Aldi meg kettőre. Hát lopom én a napot, hogy csak úgy plusz három perceket? Hetente? - Amúgy ja, lopom. Nagy felhorgadásomban szinte már el is határoztam, hogy akkor se veszek itt rizst, ha ingyen árulják (és csak azért is rizsának fogom hívni), de ki tudja, tényleg messze van a másik szupermarkec. 

A sajátmárkás magnebéhat pezsgőtabletta már csak magne, a béhatot kispórolták belőle, a rozskenyér másnap lejár, de tényleg, nincs benne semmi adalékanyag, ha üt a dátum órája, már kezd is penészedni, de a jobbik kávéjuk is elég olcsó még, és van olyan kókuszos lófasz, ami nagyon nem cukormentes, de néha megérdemlem magamnak. Plusz egyszerűen iszonyú lusta vagyok több boltba menni egy lendületből, még akkor is, ha máshol három forinttal olcsóbb a túrórudi. (Olyat szerintem húsz éve vettem utoljára, gondolom véletlenül.) 

Még szerencse, ahogy öregszem, beérem egyre igénytelenebb kajákból egyre többel, talán arra számítva, hogy a mennyiség átcsap majd minőségbe, bár nem kenyerem a hegeli dialektika. A rozskenyeret szeretem, a gyorsan penészedő fajtát, de még a penészedés előtti állapotában.

Meg a rizst.

Na mindegy.

Riszájkling

Láttam a napokban sok kukázót. Ez nyilván bármelyik tetszőleges napokra igaz, kukázók mindig vannak, mondhatni erős a konkurencia guberálásfronton. Kukázók persze voltak már gyerekkoromban is, csak feltűnően kevesebben, ma már egy sima alsó-középosztályi kinézetű, tűrhetően öltözött, konszolidáltan szemüveges arc is bármikor rárepülhet a szemetesre, és már nem zavarja, hányan látják közben. Hja, a kapitalizmus, a lakhatási szegénység (mikor van hol lakni, csak minden pénzed rámegy), az élelmiszer-infláció, meg az üres flakonok nyújtott alternatív jövedelem mind mind komoly felhajtóerőt generál. 

Viszont az nem változott a sötét nyolcvanas évek óta, hogy minden komoly kukázónak van kukázóbotja. (Ami nem rokona a chatbotoknak, szemantikailag sem.) Azzal kotor a konténerben (egy vállig érő, bikaprosztata-vizsgáló állatorvosi gumikesztyűre nyilván nem telik, ha telne, nem lenne rá szükség), és egyúttal körbehordozza a lakótelepen, mintegy mestersége címerét. (Tényleg, mennyire kell lent lenni ahhoz, hogy egy a lakótelepi kukasziget is jó vadászgyűjtögető-területnek számítson?) 

Nem ismerem a szakmai fogásokat, de úgy képzelem, a kukázóbot birtoklása egyfajta státuszjelző az újrahasznosító-körökben. Vagy az van, mint a Jedi-rend esetében, hogy egyfajta beavatás, mikor a padavan megcsinálja magának az első botját, onnantól lesz igazán a céh tagja, vagy pedig kitartó kukázással meg kell találni azt a félbetört partvisnyelet, amitől az embernek aha-élmény lesz, hogy ez az, megvan! Esetleg lehet örökölni is. 

Magam még sosem kukáztam (na jó néha, ha például belejtettem a lakáskulcsom), de a kukák aurájából már hoztam el dolgokat, a minap egy szép régi Dickens-kötetet (Copperfield Dávid), ha már az előző tulajdonos volt olyan kultúrlény, hogy nem dobta bele, csak a tetejére tette. És egy lomtalanításból van a felmosóizé nyele is, az előző kettérozsdásodott a műanyagborítás alatt. (Hát ja, nem élő szövet a fémvázon, hanem műanyag a rozsdán…) 

Ma meg szóltam is az aktuális kollégának, aki gondolta megvárja, míg bedobok egy nagy zsák visszaválthatóság-ígéretet, de mondtam hogy felesleges újra kotornia, konyhai szemét az egész. (Magam mindent újrahasznosítok itthon, amit én kidobok az már nagyon szemét.) De átpasszoltam a másik szatyorban lévő flakonokat, azt a kétszázötven forintot még kibírom hiányolni, meg nem kell idegeskednem a mindenféle kukázók miatt, akik még pont hetven flakont dobnának be az automatába, persze fejenként, mire sorra kerülnék. De nem kerülök, kettőből kettő vagy megtelik, vagy bedöglik, vagy az első okozza a másikat. Automatikusan persze.

fészbuk.pont.kom

A bankrablóelnök

Matolcsy bácsit bevitték a zsandárok, ettől lett hirtelen idős ember (eddig fiatalosan hasított a saját kis világában, kurva sok pénzünkkel), akinek szoros családi kapcsolatai vannak. Ezért inkább mégis otthon kéne szabadlábatlankodnia, nem holmi letartóztatásban - ájtatoskodja össze magát az ügyvédje, sok pénzért, de igen felebarátilag. Ja, szoros családi kötelékek, hallottunk már a fiacskája (und a komisz kölyök üzlettársai) üzelmeiről, láttunk más lesifotón Posrche-gyűjteményt Ferrari-feltéttel, valamint karón varjút. (Jó, az utóbbit csak képen, de láttam már igazán galambot nyárson. Végül is mindegy, jómadár-jómadár, egyre megy.) 

Matolcsy bácsival nem az a baj, hogy hülye, hanem egy olyan hülye, akire rohadt sok pénz bízott a wannabe király, ő meg úgy kezelte, mintha az óvodában homokozna össze egy várat, ami ha nem sikerül, hát kit érdekel, mindjárt lesz lekváros kenyér uzsonnára, homok meg maradt holnapra is. 

Nem vagyok elmeorvos, csak félig, amennyiben nem vagyok orvos, de egy hülyét felismerek. Mert aki úgy beszél mint egy hülye, úgy viselkedik mint egy hülye, és olyan hülye mint egy hülye, az hülye. És aki nem csak úgy magában hülye (otthon, a négy fal között - hol hallottam ezt?), hanem sérelmünkre, azt időnként kihallgatják letartóztatni, ha már volt olyan hülye, hogy nem lépett le időben valahová, ahol off-shore a számla, hideg a koktél és nincs kiadatás. 

Érdekes, de még mindig nem hallom a politikai-fogolyozó mantrát, most akkor vagy az van, hogy nem mernek esemesezni a Fogolykiváltó Miasszonyunk nevű kitalált barátjuknak, amíg erre nem ad utasítást, vagy legalább engedélyt a Dagadt, vagy eleve elengedték már, hogy Matolcsy bácsi menthetetlen, Egy gazdasági miniszter aki a GDP-vel kapcsolatba is hallucinál, és többek szerint fél a nyolcas számtól, vagy egy bankelnök, aki kirámolja az általa vezetett műintézményt, nem igazán feldicsérhető, mint hozzáértő és felelős szakember, ő meg volt mindkettő is, már túl azon, hogy leginkább egyfajta látomásos költészetet művelt, mint egy bolond jógi, aki egy megszaladt reaktormagból merít erőt, és mindent lebíró akaratot, és nem veszi észre, hogy épp leolvad az arca. 

Röviden ezt szokták úgy mondani, hogy hülye. Bővebben meg, hogy egy kártékony hülye. De az efféléknek a tanítványai is hülyék, például mert a mások pénzéből finanszírozzák a hülyeségét, és még tetszik is neki. (Van az a közkeletű, hogy aki hülye haljon meg, de ebben nincs semmi truváj, persze hogy meghalnak, pont úgy, mint a nem hülyék, e tekintetben egy rettenetesen igazságos világban élünk.) Felcsútról nézve persze Gyuri bá‘ még mindig lehet egyszerre szép és okos, de a főnök háza mellett az a bazi nagy stadion nyilván erősen torzítja a valóságot, akkora szimbolikus fekete lyuk.

atlatszo.hu

A Szent Tárgy nemzetsége

Szólt az internetes világháló, hogy ma van a Szentszék ünnepe. Ezt elsőre nem értettem, egy szék szerintem ritkán szent, itthon is van több, de egy se, mondjuk nem is ülök rájuk, arra a való a fotel. És megnéztem utána, nincs is olyan falu ami legalább erre végződne kezdődni, még a határon túl se, pedig egy Gyergyószentszéket vagy Ószentszékfalvát azért el tudnék képzeni, rokolyás székelykapu-ízű pálinka hatására főleg. De nincs, sőt Szentfazék se, pedig sokat hallottam már emlegetni, azaz biztos van valahol egy titkos szekta, ami szentként imád használati tárgyakat, és társadalmi-kulturálisan tudatmódosít. (Szentisten István a Király viszont tényleg létezett, őt én is láttam már plébekkről énekelni, gondolom azért nem élőben, mert izgult. Ja, államot alapítani nem lehet csak úgy, meg többször próbálkozni, akinek elsőre nem jön össze, azt rendszerint kitűzik a vár fokára, úgyhogy indokolt az idegeskedés. Főleg ha közben még a tévé is filmez.) 

Viszont rákeresve, hogy akkor mégis mi van ezzel a Szentszékkel, azt válaszolta a mesterséges AI-intelligencia, hogy igazából a Vatikán nemzeti ünnepe van. Vatikáni nemzetről mondjuk nem hallottam, bár vannak onnan bélyegeim, de azokból csak annyit tudtam meg, hogy a vatikáni nyelv eléggé hasonlít az olaszra, a postát például pont ugyanúgy írják vatikániul, mint az ELTE olasz tanszékén. 

A vatikáni egyébként egy erősen kihalófélben lévő nemzetiség, Pédia Wiktória szerint összesen 882-en vannak, annak is egy jelentősebb része agglegény, és italozó életformát folytat (rendszeresen fogyaszt misebort csipsszel), valamit nem tervez házasodni később sem. Demográfiából ugyan kettest kaptam annak idején az egyeteme (az egyesre mentem, hogy majd máskor, de az oktatónak nem volt kedve még egy vizsgaidőponthoz), de annyit meg merek kockáztatni, hogy ezzel a tendenciával a vatikániak nagyjából harminc év alatt tényleg kihalnak. Azaz rejtuk már csak a bevándorlás segíthet, olyan ócskák a szükletésszámok köreikben.Mondjuk asszem a jelenlegi választó (vagy választott?) fejedelem is bevándorló, állítólag amerikai, aki turistaként ment oda (reneszánsz barokkokat akart nézni), csak ellopták a tárcáját, és nem volt pénze repülőjegyre így maradt. Meg adózásilag is jobb vatikáninak lenni, csak nincs tengerpartjuk, úgyhogy én mégis inkább a Kajmán-szigeteken ragadnék, mint off-shore lovag, ami nem tudom mi, de rohadt jól hangzik. Meg szerintem ott tudnak angolul, ami egy pro-érv, mert én ennyi idősen nem tanulok már meg vatikániul, elég nekem hogy olaszból mennyit felejtettem... 

p.s. A szentkorona meg egy pénz, nem? Elvégre van svédszekrény, svédasztal, svédgomba, svédtorna meg svédkorona, akkor ezek lehetnek szentben is, a szentgombát például egy városi sámán ismerősöm rendszeresen használja is, csak nehezen tud róla beszélni. De mondjuk svédszékről még nem hallottam, az biztos csak a szenteknek jár, aki gondolom a szentföldön termelnek gombát, vagy legalább is szentül hiszik.

Őszi tézisek (a másodlagos Orákulum jóltudásai)

Peter Hungarian (Petre Maghiară,Pjotr Vengerszkij, Pietro Ungherese) nem úriember, gazember, de annyira gaz, hogy rosszabb mint Hitler - mondja a bácsi a betelefonálósban, ezzel megadta az este alaphangulatát, hogy aztán az „alábontásban“ (az mi a frász lehet?) rákosizzon egy ízeset, de csak azért, mert a buzilobbit nem vitték el a rendőrök az óvodából, ahová a kezük betette a lábát, pedig a Gulágon lenne a helyük ausvicban, vagy ahol az volt. Hiszen MP nem embertárs, csak a gyűlölet élteti, és mivel él, elég túlmozgásosan, nyilván minden határon túl gyűlöli „orbán apánkat“, ahogy Betelefon Álmos hívja törzsi bálványát. 

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy K. László parlamenti exházmester szinte már önkritikát gyakorolt, persze csak a maga keretrendszerében, ahol ők a nemzet, mindenki más meg egy zsák fos, vagy több, azt meg ő csak önteni szereti, szagolni nem. Az önkritika meg nála annyi, hogy nem voltak elég erőszakosan gecik. 

Kövér elvtárs októberi tézisei nagyjából a következők valának:

- A Tisza azért akar új választási törvényt alkotmányozni, mert az arányos lenne, és hátha nem nyerne kétharmados többséget az Enbé Kettőben a Felcsút, de rá fognak baszni, mert fog! (Csak hogy legyen lágy szőlőkenyér a nagybőgőbe ugróknak, mint az elmúlt tizenhat évben mindig.)

- A Tisza elhatározta, hogy felszámolja a NER-t (és létrehozza a „Pitiánert“ - ilyen vicces is tud lenni a bácsi, állítólag pár éve többen is látták majdnem mosolyogni!), és letörölje a fidesz utódpártját a politikai palettáról.

- A Tisza az Európai Birodalom helytartótanácsa, már a háttérben a hatalom már klónozza a rohamosztagosokat a Halálcsillagra, brüsszeli ukrán pénzből. Ha 2030-ban véletlen külföldi összeesküvések miatt mégsem ők nyernek (lehetőleg kétharmaddal), akkor nemzethalál lesz, mert a kövéri világképben az ő választás vereségük (avagy zsinórban a második) már maga a történelem vége. (Csaxólok, a történelem ezek szerint véget ért 1994-ben és 2006-ban is, mikor is másodszor egymás után lett narancsos bukta az uzsonna, keserű szájízzel nyilván.)

- Önkritikusan pedig megjegyezte, hogy kurva sok pénzt költöttek „online kampányra“ (az nem volt, csak hörgés, a kettő nem ugyanaz), ám kurva feleslegesen, ebben nyilván hibáztak. Biztos úgy érti, hogy még kurvábban több pénzt kellett volna költeni, hátha. Plusz nem folytattak párbeszédet a fiatalokkal, akik amúgy kapják be, csak ne az övét!

Ezekkel a tézisekkel tudok menni, a kövér meg a bajszos pártjára (ez ugye két ember) tényleg semmi szükség, lehetnének egyszer nekünk is rendes (avagy polgári) konzervatívjaink, a populista, pénzalapú hatalomtechnikusok helyett. Egy arányos választási törvény meg mindenkinek jobb lenne, ugyanis rohadtul nem jó, ha folyton kétharmada van egy-egy kényszeres vezér kíséretének. (Jelzem a Tisza sem párt, hanem a vezér kísérete, bár talán ez még változhat…) Legyen inkább koalíciós kényszer, az macerásabb, de mokratikusabb. 

p.s. És van az egészben névmágia, Magyar Péter nevét inkább kis ejti, csak „a Tisza“ van. Ezt is értem, ritkán írom le, hogy Orb… nem mágikus okokból persze, csak nem érdemli meg, hogy gúnyneveken kívül az anyakönyvin is emlegessem.

Részleges beismerő, töredelmes

Az úgy volt tisztelt bíróság, hogy engemet gyerekkoromtól fogva arról neveltek át rá, hogy ne legyek korrupt, és ez azóta is így van, hogy gyerekkoromban. Mióta felnőttem mindig emlékszek rá, nem is barátkoztam a korrupt barátaimmal, nehogy én is. Csúszópénzt az fogadtam el persze, de az nem korrupció, az csak olyan borravaló amit nem borra költ az ember, hiszen nem vagyok iszákos, viszont takarékos igen, legtöbbször egy Porséra gyűjtöttem. Meg segítettem szociálisan intézetis lányokat, nekik tényleg elég rossz ekszintenciáli...siásan az anyagi helyzetük, de szeretnek szopni, addig se magukkal vannak elfoglalva. De nem ezért adtam nekik kokaint, hanem hogy boldogok legyenek, a Vica például annyira az lett, hogy tudott repülni, legalább is így gondolta. Most őszintén, tehetek én arról hogy a negyediken lakott? 

Akkor persze már nem volt intézetis, meg nagykorú is, a többiekkel bérelték nekik a lakást Csepelen a Gézáék, a segítőik, de oda beugrottam néha, csak úgy dumálni, kicsi iszogatni meg baszni, de semmi szex, szerelem az nem volt! Én kérem hűséges vagyok a volt nejemhez, és különben is leültem már az éveimet a gondatlanságból kádba fojtásért, most is vinnék virágot a sírjára, ha nem lennék előzeteseben… Tényleg, erre nem jár valami kimenő? 

Aztán egyszer, mikor bulizni voltunk az Ibizán, nem a diszkóba, a szigeten, akkor oda vittük a csajokat is, lássanak egy kis világot ne csak a lakótelepet, meg amúgy is kellettek hosztesszek az apartmanba, mert jöttek szlovák kollégák Skóciából, velük egyeztettük, hogy mennyiért hagyjuk magunkat kivásárolni az őrző-védő, támadó és lakberendező céges káefténkből. Végül két sebesülttel meg egy vödör fentanil ellenében megúsztuk a dolgot, ezért is kellett később csúszópénzt kérni a a Lapaj államtitkár úrtól. Hogy csináljunk egy bétét, eredetileg szeszcsempészetre, de a Fecó mondta, hogy a pia legális, nem kell csempészni, így fő tevékenységnek pálinkahamisítást jegyeztettünk be az Isti nagymamája nevére. Meg kulturális szervezést, mert zárjegylopásra nem tudtunk közbe szerzést találni, így szerveztünk egy hagyományőrző fesztivált Nagytaknyosra, rendesen hurkával, Postás Józsival, verekedéssel. Abba még a plébános úr is beszállt, ő mondta kiket kell főleg verni, cserébe leadta az előző havi perselypénz felét, mert szóltunk, hogy az isten fizesse meg az nekünk nem lesz jó. De odatta, így megütni se kellett többet. Viszont a fesztivál nagy siker volt, hatszázmilliós támogatásért több órán át kulturáltan szórakozott majdnem negyven ember (kések csak sokkal később kerültek elő, komolyan), igaz néhány nagytaknyosi is odajött, de nagyon kötekedően néztek, ki is basztuk őket. Nem azért szerveztünk nekik kulturálisat, hogy ott rontsák a levegőt! A rendőrség se jött ki egynél többször, de a legközelebbi eleve Csonkajenőn van, és kaptak annyi piát, hogy másodszor már ne találjanak oda. 

Már épp a következő projektet szerveztük alapon, hogy csinálunk dokumentumfilmet a a fasziról, aki Oszkár-díjas képeket festett a Seuso-kincsekről (Tényleg, ezt hogy kell jól mondani? Susó?) , de már az előkészítő megbeszélésen lekapcsoltak minket a központi nyomozók. Ilyen hülyeséggel, hogy drogozunk, pedig tényleg senki, könyörgöm, délután három volt, még részegek is csak kicsit voltunk! Volt ott egy kis fű is, nem mondom, fekete afgán, de én magam nem élek ilyesmivel, csak az illatáról ismeretem fel, meg jellegzetes a csomagolása.

De nem drogoztunk, nem sokat, úgy általában, ennyi balhé meg pénzmozgás az figyelmet követel, agresszivitást és ja, egy kis hangulatos lendületet, de azt szpíddel oldottuk meg, ami nem drog, egy gyógyszerész haver csinálta, vagyis csak olyan mint a kávé, csak gyorsabb és hosszabb és tablettás!

De korrupció nem volt, tisztára mostunk mindent, ehhez mondjuk meg kellett kenni egy-két polgármestert meg jegyzőt, néhány rendőrt, de onnantól aztán le is volt papírozva minden, még a dokinak se adtunk hálapénzt, aki ellátta a Janó szúrt sebeit. Befizettük egy hétre valami Ólinkluzív nevű szigetre, talán Görögbe, de pénzt az nem kapott. Kesben. 

Tényleg, meghalt anyám is, már megint, úgyhogy most biztos komoly, Dubajban lesz a temetés, arra csak jár már valami eltáv, nem?

 

Csata tér

Pontosan 221 évvel ezelőtt volt kereken egy tengeri csata Trafalgarnál, ami nekem újdonság. Eddig úgy voltam vele, hogy Trafalgar egy tér, és oké, vannak rajta szökőkutak is benne, de hogy ott egy tengeri csatát hajókkal, ugyan már… 

Az internet szerint persze Trafalgar egy földnyelv dél-Spanyolrországban, Cadíz közelében (csak részben, mert jellege szerint belelóg a vízbe), de ezt nem hiszem, mert néztem róla képeket látni, és nincs ott se nemzeti galéria, se St. Martin-templom, de még kocsma se a sarkon, ahol pedig ott tuti ittam már sört még régen. Lehet, hogy azóta lebontották? 

Meg a Trafalgaron van egy nagy oszlop, annak a tetején egy szobor, amire azt mondják, hogy Nelson admirális-generális, de ezt kétlem, láttam Nelsont szarkofágba dobozolva a Szent Pál katedrális albazilikájában, és ott is vízszintesen, miközben a szobra tisztára olyan, mint Napóleon, aki viszont a Waterloo-pályaudvaron vívott egy csatát, Wellington bélszínének hercegével, csak nem tudom melyik kajáldában, én ott csak cornish pastyt vettem eddig, és azóta se. Meg kávét. 

Az mondjuk elképzelhető, hogy Nelson tényleg a Trafalgar-téren halt meg, miközben az azóta már - ezek szerint - lebontott kocsmában vívott csatát az alkohol démonával, ez reális, akkoriban sokat ittak a tengerészek, meghát ugyanabban a városban van eltemetve, nem is messze onnan. Csak öt metrómegálló az egész, igaz Holbornnál át kell szállni a Northernről a Centralra. 

Sokak szerint persze 221 éve még nem is volt metró, de az biztos, hogy 150 éve meg már igen, szóval akkor miért ne lehetett volna hamarabb is? Ha meg nem volt, ettől még vihették Nelson maradványait taxival is, bár csúcsforgalomban akkorák a dugók, hogy a metró gyorsabb. Meg a busz is, de csak ha felszáll a metróra. 

Ilyenek ezek a csaták.

 

A róla elnevezett tér egyik sarka

(reddit.com)