Lovak közé

Fú enberek, életjellel jelentkezett a Dagadt! Aszongya visszatért, és bár kétségtelen, hogy A Birodalom visszavág jobb film lett anno, mint az első Új Sztárremény Vórz, de neki nincs birodalma, romjai vannak. Azokat áttúrni térhet vissza, visszavágás egyelőre nem lesz, a parlamenti frakciójuk szánalmas hülyékből áll, a diktatúrázásuk hiteltelen, a néhai főminisztersége csak a szektatagokban kelt nosztalgiát. Az általa vizionált ÚJ Tanácsköztársaság meg pillanatokon belül túléli a megjövendölt 133 napot, de úgy, hogy még kibaszott sortüzek se voltak, annyira nem akarnak terrorállamot csinálni ezek az új bénák. Ravaszak, nagyon ravaszak.

De azért olyat szól a felcsúti, hogy na akkor csapjunk a lovak közé, ami komoly vállalás az után, hogy már hónapokkal ezelőtt a lovak közé dobta a gyeplőt (midőn elment meccsekre Amerikába, meg jachton bebaszni a horvát tengerpartra), szóval most óvatosan kéne csapkodni. (Mert az álnépies mondás is úgy tartja, hogy nem ugyanaz csapba szarni, mint szarba csapni, mert egyik sem vonzó kép, de talán a csapkodás a rosszabb. Gyeplő nélküli lovak közé meg kifejezetten ellenjavallt. A lovak közé szarni.)

Úgyhogy engem lesz szíves kihagyni a lovak közé csapás többes szám első személyéből. Az ország lakónépességének ahhoz a jelentékeny százalékához tartozom, aki a visszatérésére magasról tojik (és nem a csapba, ahonnan olyan sok évig folyt az ő pitiáner de aljas propagandája), és szerintem is bíróság előtt a helye, melyhez lyó egészséget lés hasonló lyókat kívánok. (Göre Gábor biróúr stílusában, aki Lepénd községben volt a helyi Dagadt, Gárdonyi Géza történeteiben...)

A Nagy Őszi Mozgósításban persze van potenciál, például esély arra, hogy a Felcsútok Géniusza még mélyebbre ássa magát és utódpártját. Mert láttuk, úgy tavaly nyár óta, hogy minden nagy lovak közé csapós, ingujjfeltűrős nekirugaszkodása a sportcsarnok-turnéval, AI-videókkal meg a kínosan röhejes Digitálpolgári Harcos Klubkörökkel egyre kilátástalanabb helyzetbe lökte a szektát, meg a Vezér idegrendszerét. Aminek újraindításához tényleg sok déldalmát fügepálinkát kellett innia.

Ami viszont nem vitte közelebb a valóság nevű dologhoz, ő a saját fejében még mindig örökös főminiszter-népvezér elvtárs-pajtás, aki egyik kezével nyugdíjat emel a borlovagoknak és leviszi a műszálas otthonka áfáját Gizi néninek, a másikkal meg tankhadosztályon lovagol a Fehér Ház kertjében, és ötszáz évre visszamenőleg nem érti a nyugati világ történetét.

Pedig sosem volt nagy ember, a szó semmilyen értelmében sem (derékbőségben is tudunk nagyobbakat), csak kellően lelketlen akarnok volt, hatalommal, de a hatalom önmagában senkit nem tesz naggyá. Sőt, az emberek nagyobb része egy szörnyű féreg (ungeheueres Ungeziefer) lesz tőle, mint Gregor Samsa, csak nevezett irodalmi karakterrel ellentétben a valós személyeknél pontosan tudható a miért és a hogyan is. A hatalom simán keménydrog, amitől fejben erős lesz a használó és bátor, és igen hamar függő. És ritkán lesz jó vége. (Tényleg, az irodalom visszavág?)

A számvetés mint lelki helyzet...

...de nem mint versformáló erő Arany János kései költészetében. (Pedig ez volt az magyar érettségi dolgozatom, valahol a múlt században.) A számvetés itt leltár.

Mert voltam a héten Sopronban, Bécsi virslit leltározni, de Hamburgert ettem Linzerrel, elvégre nem turista voltam lenni, csak van néha ilyen alkalmi munka. És ennek keretében nem egész tíz órát töltöttem a város külterületén, éjjel,  Sopron nekem egy pláza-szerű izé, egy obi meg egy teszkó, plusz három körforgalom volt, de csak most, mert azért jártam már arra is, ahol város van, a szó hagyományos értelmében. Csak az régebben volt, most ebben a poszt-posztmodernben amúgy is az autópálya lehajtókkal övezett bevásárlós plázaövezet a város esszenciája, legalább is nálunk. Amerikai filmekben már harminc-negyven éve is az volt. Meg a kertváros, de tényleg ennyi.

Azt mondjuk máig nem teljesen értem, hogy valamely cégnek miért éri meg a hogyan, miszerint egy adag embert úgy 450 kilométert utaztat (oda-vissza összesen), egy háromszor akkora busszal, mint ahányan, és akkor egy rém egyszerű melót kell ott végezni, nagyjából annyi idő hosszában, amennyit a buszon ül a nem igazán tisztelt proletár. 

Az ilyesmi kalandnak unalmas, bár szeretek buszozni, szóval nekem megéri, idén is láttam a Balatont az ablakból, végighallgattam egy Thomas Mann-hangoskönyvet és tegnap egész nap zombi lehettem. Megalapozottan!

Mert két helyzetben biztos nem tudok aludni: ha nappal van, és buszon. (Vonaton, repülőn remekül beszunyálok, hajón nem, mert ott hányok helyette, de hajón épp ezért nagyon keveset utaztam, nekem a Fonyód-Badacsony táv az Onedin-életérzés maximuma.) Úgyhogy eleinte egy adag, taktikai atomcsapás léptékű kávéval mentem az éjszakában, aztán már simán csak zombiautoma-robotpilótával, és túl azon hogy alváshiányosan rohadtul szédülök, észrevettem, hogy a maradék szociális skilljeim is elvesznek tőle. Még szerencse, hogy a fejemben működő robotzombi azért képest udvarias csevegésre, de én akkor már nem ülök a pilótafülkében, fejben itthon ülök, és pizzát eszek.

Ja, egyébként a leltározás után, illetve következtében most minimum egypár hétig nem akarok gyerekruhát, plüssállatot és vákuumcsomagolt virslit látni. (Kutyatáp és rovarirtó jöhet, bár nem tudom, mit kezdenék velük.)

Jó, ennyire nem voolt durva... (reddit)

A mai nap jelentősége, és a levelező pásztorok

Szeptember 11. valamiről nevezetes, de nem jutott eszembe miről? Kicsit utánanézve aztán rájöttem, hogy  éppen 120 éve a spanyol püspöki kar pásztorlevélben ítélte el a polgári házasságkötést. (Egy nagyon komoly, géppel írt pásztorlevélben!) Pedig épp csak becsapódott a huszadik század, modernitás, szekularizáció, mifene, és a spanyol szoknyás agglegények pásztorleveleztek a társadalommal, miszerint a polgári házasság ördögtől való, mert aki polgárilag házasodik az apaeszentegyház jóváhagyása nélkül, az bűnben fog élni, szóval húst eszik majd böjt idején, színes magazinokat olvas, moziba jár és nem fizeti majd az egyházi tizedet. Ez utóbbi még a mozinál is jobban fáj, pedig egy durván hosszú, akár félórás némafilm is keményen odavág a kifinomult nyugati-keresztény kultúrkörnek. Ezek a végén még Jézusról is filmet forgatnak majd, vagy mi?

Persze érthető volt a püspökik kari aggodalma, mert szeptember 11-én történt, pont ma ötszáz évvel ezelőtt (ez 1526 lenne, ha jól számolom), hogy a törökök, akik már akkor sem voltak keresztények, pláne katolikusok, bevonultak Budára, ami viszont eléggé. Avagy szeptember 11. eleve annak az emléknapja, hogy muszlimok egy nyugati várost támadnak, szerencsére ilyen azóta nem fordult elő... Pedig rombolták eleget az egy ház tekintélyét, többen azóta már nyíltan ateisták, és könyveket is írnak róla!

Polgári házasság is van, ami rémes, egyesek eleve olyanhoz mennek hozzá, aki muszlim, és a pap össze se adná vele, az ilyenek gyerekeiből lesznek aztán terroristák, miután kiélősködték magukat a nyugati jóléti államon. Állítólag.

De azért van isteni gondigazság-szolgálatatásviselés is, mert 1971. szeptember 11-én pusztult el  Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet posztsztálin, aki a szovjetsége mellett polgári házasságban is bűnös volt, nem csoda, hogy ágyban párnák közt halt meg, ami tök megalázó, mert azt a harcmezőn kell, mondjuk Mohácskor.

Na, ők sem olvastak pásztorleveleket, már 25 éve sem...

(reddit.pont.kom)

Szolgálati ráállítás

Hát, ennek a semmilyen Zsótnak az ág is húzza a szegény emberét, vagy hogy szokták ezt népiesen írásban közmondani. Nem elég, hogy egy ellenszenves pöcs, egy gyakorlatilag nem létező párt elnöke (hiszen a Kádé Enpé a felcsútisták klerikális tagozata csupán), és kábé csak a sarki kocsmában veszi komolyan Ica a csapos, de ő is csak az elvárt borravaló miatt, szóval mindezek mellett a külföldi utódálamok titkosszolgálatai is tisztára rá voltak állva az elmúlt években. Mert ő „vitte“ a határon túli (de nem ám  frankfurti vagy londoni) magyarok ügyét, amiért őt nem szerették a környező országokban. Mondjuk itthon se szerette senki, ezért gondolhatták azt a kültitkos földi szolgálatok mellett a nemkatolikus pogány eretnekek is, hogy fogékony a kurvázásra. És ezért egy szekta ráállított egy kurvát, legalább is hazai szolgálati titkosak figyelmeztetése szerint. Mert a kurvázás nem csak sokba kerül és van nemibeteggondozói kockázata, de kompromitál is, ami egy nagy formátumú politikusnál kerülendő, de mégy semmilyen elvtárs őszánalamassága számára is kínos, ha már életvitelszerűan szájkeresztény a marhája. (Néha enyhe horogkeresztény beütéssel, ami szerintem még egy kurvánál is durvább.)

De ez van, Zsót annyira fontos  hasznos hülyéje a Római Kaotikus egy háznak, hogy szekták állnak rá ellene, mondja ezt amúgy egy kínosan szektaközeli pótkasztban. Ilyeneket szólva:

„...egy szekta rám állított egy kurvát, és volt egy rendezvény, ahol úgy volt, hogy ott vagyok. És szóltak, hogy ne menjek el, mert rám állították azt a hölgyet. Megjegyzem elnézve a hölgyet, úgy éreztem, kicsit alul vagyok értékelve.“

Az milyen keresztényi már, hogy egy mondatban lekurváz valakit, aztán „hölgynek“ titulálja, majd leocsmányozza, hiszen mennyire kell rondának lennie annak a nőnek, aki egy semjéni szintnek sem felel meg. Meg egyébként is, egy ekkora korszakos államfőfasznak luxuskurva jár, az istenit neki, csak hogy kontextusban maradjak...

És az milyen nagyon mélymagyar, hogy egy tagmondatban sem tudja összerakni az igeidőket. (...ahol úgy volt, hogy ott vagyok.)

No meg gőze sincs a gyanútlan hallgatónak/olvasónak, hogy akkor most titkosszolgák vagy szektás kurvák nyomultak-e rá e jellemférfira, vagy mindkettő, vagy maga se tudja, mit hazudott pár mondattal korábban. Csak hogy érezze a saját súlyát.

Pedig ki mennyire hülye, annyit is ér, ez legalább egy érvényesebb változata a lázárinfójánosi felháborításnak.

Szervezet-tervezet

Miután évekig hazaárulózta a fidesz utódpártja az ellenzéket, ha az Európai Parlamentben szóvá tették az itthoni mocskos kis húzásaikat, most az EP-ben panaszkodnak, hogy itten akkora diktatúra épül, hogy Adolf H. kéjesen ugrana Eva Braunra nagy lelkesültségében tőle.

Ez persze szót se érdemel, hónapok óta pontról-pontra felmondják vádként azt, amit nemrég még teli tüdővel büszkén üvöltöttek világgá, mint fantasztikusan illiberálisan demokratikus sikermodellt. Most a lószerszám rosszabb végén meg fáj az, amivel másokat csesztettek. De ennek tényleg nincs jelentősége.

Viszont tetszett EP-s panaszkodásról cikkben, hogy milyen titulusaik vannak nekik ott, szűk családon belül. Deutsch T. például a „delegáció elnöke“. Tök jó, de szerintem kevés.

Mert jelenleg 11 fideszkádéenpés EP-képviselő tolja Brüsszel szekerét (részben Strasbourgban), és ennek a népes társaságnak van egy darab elnöke (Dajcs-Nemfür Tamás) és egy „delegációvezetője“ (ez a frakcióvezető lenne újbeszélül, csak a frakció az ott egy nagyobb, nemzetközi bagázs), G. Kinga néni. Nos, akkor maradnak ,kilencen, nem tudom nekik milyen tisztségük van, de ötletem lenne. Ha én lennék a delegált elnök, lenne egy elnökhelyettesem meg két alelnököm, és lenne három delegációvezető-helyettes. A maradék három képviselőből lenne még egy kommunikációs- és egy politikai igazgató, végül egy mezei tag, csak hogy a többi tíznek legyen kit igazgatva vezetnie, akár csak alhelyettesi szinten is.

Mert a komisszár papíralapú létforma, kell neki valami pecsétes irat arról, milyen fontos, lehetőleg vezető pozíciója van neki a hűbéri-alakú függelmi rendben. Például az elmúlt ciklusban a Kicsiző Kretén sem egyszerűen szóvivő volt az itthoni frakció mellett, de egyenesen a Párt kommunikációs igazgatója. Aki nem igazgató, az annyit is ér, gondolom ez lehetett a szervezetfejlesztés rendező elve. A Dagadtnak is volt „politikai igazgatója“, ami elég hülyén hangzott, hiszen akkor a főnökét kellett volna igazgatnia, mint afféle árnyék fő-főminiszternek, ám csak egy átlagnál kicsit függetlenebb szolga volt ő is. De igazgató!

Nyilván mert igazgatónak lenni izgató, olyan száraz, meleg érzés, és az orrukat is tisztíccsa, ennél már csak elnöknek lenni jobb, az se baj, ha csak a mezőszentátokszállási Noha Borlovagrendben.

A legjobb persze királynak lenni, ott dolgozni se kell, meg imádkozni sokat fura ruhákban, mint egy pápának.

A csütörtöktagadás alapjai

A csütörtök nagyon szerencsétlen nap, mert Jézust is péntek 13-án feszítették keresztre, ami aznap épp csütörtökre esett, és így már nem ehetett húsvéti sonkát, tevéből persze, mert a disznó arrafelé egyrészt nem volt kóser, másrészt nem volt. (Hogy eleve nem volt, ezért nem lett kóser, vagy fordítva, az már a tyúk vagy a húsvéti tojás esete, úgy teológiailag, mint szakmailag.)

Épp ezért nem mondhatunk csütörtököt! Mondjuk azt inkább népiesen, hogy szerdamás napja, vagy péntekelője, az sokkal jobb, mint amit ezek a bezzeg a mai fiatalok mondanának, hogy Szerda2.0, vagy PéntekBétaVerzió. Persze csak addig, míg a csütörtök még egyáltalán hatályban marad. 

Mert semmiképp se üljünk föl a csütörtökmosdatóknak, a csütörtök az eleve egy ab ovo, ráadásul páratlan nap. Ugyan látszólag negyedik a héten, de ha nem lenne, akkor a hét hat napja már páros számú lenne, a csütörtök miatt lesz páratlan, mondhatni a csütörtök már nem tartozik a hét első feléhez, de a másodikhoz sem, a csütörtök igazából nincs, csak úgy látszik! És hogy negyedik napként tényleg a páratlanokhoz tartzik (azok ügynöke) az óvatlanul el is árulja magáról, mert eredetileg úgy hívták, hogy csütörÖTk, azaz benne volt az 5. csak elrejtették, mint egyes gnosztikus evangéliumokat a jeruzsálemi telefonkönyvben. (Ugyanis ha annak a betűit megfelelő sorrendben rakjuk egymás után, kijön belőle Tamás evangéliuma, amiben Jézus nem tesz csodákat, de fizetés nélkül távozik egy betlehemi fogadóból, ahol előtte még italozott is!)

Ezért kell hivatalosan is megszüntetni, bezáratni valamint a törvény erejével eltiltani a csütörtököt a hétnapozástól. És akkor hatnaposak  lesznek a hetek, de marad az ötvenkettő, tehát rövidebb lesz egy-egy év, és így mindenki tovább élhet. Például minden most ötven éves ember már 57 lenne rögtön, azaz aki mondjuk eddig hetvenöt évesen halt meg elhunyni, az a reform után már kábé nyolcvanöt évet élhetne. 

És mindez elérhető, pusztán a csütörtök kivezetése által! És gyakrabban lenne karácsony, meg születésnap.

p.s. Történelmi példák is vannak például:

- 1912. május 23-án, amikor a fővárosi munkásság tömegtüntetett Budapesten az általános és titkos választójogért, a karhatlom sortűzzel oszlatott, legkevesebb hat halottat.

- 1934. július 5-én a San Franciscó-i rendőrség lelőtt két sztrájkoló kikötői munkást a nyugati parti kikötők történelmi jelentőségű, 83 napig tartó sztrájkja során.

 - Az 1956. október 25-én a a pesti parlement előtt volt már megint sortűz, naná hogy csütörtökön.

Bizony mondom, ne várjuk meg a következő ilyet, a csütörtök a történelem tizenharmadik emelete, ami joobb felhőkarclókban szerdánként sincs, legfeljebb 12/A...

A kiutasítások ideje

Mostanában divat mindenféle alakokat sokfelől kiutasítani (időnként toloncolás által, ami egy szép szó, csak mit jelent?).

Az amerikai egybesült állatok kivágta macskát szarni a Milo Yiannopoulos nevezetű, amúgy brit államilletőségű „bloggert“, aki igazi tramplista propagandaordibáló volt sokáig, bár kétségtelenül az értelmesebb fajtából.

Ez azért fontos, mert róla nehéz elhinni, hogy képes volt valaha másnak nézni Donáld kacsát, mint egy egomán, agresszív, bunkó vénembernek, de megvolt benne is az a szerepelni és tetszeni vágyás, hogy nettó érdekből mellé állt. Ami a cinizmus velejének Csimborasszója, de így működik a hatalomgyár mindenhol. 

És hogy csupán érdekből tramplizta össze magát, az remekül látszik a történetéből. Hiszen egyfelől a csávó korábban nyíltan vállalta melegségét, ami a tramplista szekta számára undormányos egy fogyatékosság, úgyhogy miután beállt a sorba, be is jelentette, hogy ő már ki van „gyógyulva“ teljesen, csak semmi buzulás, a korábbi férje is már csak lakótársa, mert így nem kell kétfelé osztani a közös tengerimalacukat.

Aztán valahogy kegyvesztett lett, parkolópályára sértődött (azért annyira nem érdekel, hogy pont miért és hogyan), de a végén ment érte az ICE, az amerikai Bevándorlócsesztető Hivatal, és rövid úton kitették, hisz nem amerikai állampolgár, a tartózkodási engedélye meg lejárt. (Ez nyilván nem volt gond addig, míg tolta az őrület szekerét, büszkén és lenéző mosollyal.)

A fazon meg visszament Londonba, és mint korábbi véresszájú muszlimellenes agitátor, bejelentette, hogy és akkor innentől ő nagyon muszlim, hisz Allah az egy igaz isten, és Mohamed az ő prófétája. Úgyhogy Trampli bekaphatja, valamint Haré Krisna... ja, ezt nem.

Amúgy nem csodálkoznék rajta, ha nemsoká buddhista szerzetesenek öltözve hirdetné a Nyolcágú Nemes Ösvényt, az ilyen arcoknak nincs világnézete, csak világa van, amiben viszont nem érdemes logikát keresni, már túl a pillanatnyi érdekeken und hangulatokon.

Rémlik, hogy a néhai Sinéad O'Connor is volt minden életében, a punktól a karizmatikus keresztény lelkészen át a hidzsábot hordó muszlimig, de szerintem ő komolyan gondolta, egyszerűan csak nem volt egy evilági, és pláne nem stabil személyiség. Viszont piszok jó zenét csinált, ami Milo elvtárs-pajtásról sosem volt elmondható, ő egy szánalmas bohóc volt fénykorában is, a politikai popszakma csóróbbik, de felettébb flitteres-diszkógömbös végéről.

Vennél-e tőle használt autót? 

(fészbuk.pont.kom)

Ja, és azért a kiutasítások ideje van lenni, többes számban, mert közben a magyar külügy volt szíves kivágni az ordszágból tíz ruszki „diplomatát“, akik nyilvánvalóan, sőt szakértők szerint is fedésben dolgozó titkosszolgálati elvtársak voltak. 

Ez mondjuk nem nagy hír, kábé tudható volt, hogy a pesti orosz nagykövetségen azért dolgoznak olyan baromi sokan, mert minden igazi diplomatára jut minimum egy titkos szolga. Vagy másfél. Persze ha tudható volt, akkor annyira azért nem titkosan, de hát a látszatra igazából csak a demokráciákban kell ügyelni, a diktatúrákban elég ha nyilvánosan nem beszélnek róla. Túl gyakran.

Ugyanakkor "Orbán Anita magyar külügyminiszter bejelentése, miszerint Budapest tíz orosz diplomata kiutasítását követeli Magyarország területéről, azt bizonyítja, hogy az új magyar kormányzat az ideológiailag motivált, oroszellenes retorika fogságába esett (...) Ezt a rendkívül barátságtalan lépést a magyar fél részéről példátlan és indokolatlan eszkalációként értékeljük, amely méltó választ von maga után.” (via 444)

Na most, a „kiutasítást követeli“ az elég hülyén hangzik, szerinetm az úgy van, hogy kiutasítja a picsába. És onnantól a kém az ohne diplomáciai mentesség, kénytelen lesz pravoszláv metropolitaként visszajönni, hátha szakállasan nem ismerik fel, csak ha gyerekekt zaklat.

A méltó válasz meg elsőre annyi lehet, hogy dühösen toppantanak, később meg drgábban adják az olajat, de nemsoká úgyis le kell válni az orosz naftáról. Addig is majd ukrán terroristák robbantják fel az olajvezetéket Szerbiában, de orosz akcentussal! (És a végén, a ködös jövőben már nem a Roszatom nevű korrupciógyártól veszünk nukleáris technológiát, hanem a jenkiktől vagy a franciáktól, pedig köztudottan az ő atomjuk a rossz atom, kiírta magára az a decens néni az egyik viktorviktorzós tüntetésen is.)

444.hu

Mingig egyszerre több nap van

Éppen 221 évvel ezelőtt a franciák az országukban megszüntették a forradalmi naptár használatát és visszatértek a Gergely-naptárra. Pedig vicces volt a forradalmi naptár, amiben az időszámítás 1792. szeptember 22-én kezdődött, mert akkor kiáltották ki az első köztársaságot, bár ma már harmadiknál tartanak ( A második az 1848-as forradalom után úgy négy évig volt, aztán a kösságlenök, bizonyos Louis Bonaparte, második császárságot csinál belőle, szerénytelen személye koronával illetése által.)

Pédia Wiktória írja: „A rendelet szerint a köztársasági év annak a napnak éjfélével kezdődött, amelyre a valós őszi napéjegyenlőség esett a Párizsi Obszervatóriumnál. Ezt a tényt minden évben csillagászoknak kellett megállapítaniuk, így az évkezdet lehetett szeptember 22., 23., illetve 24.“

Na, innentől látom benne a logikát, mely szerint több napon is be lehetett rúgni szilveszterezés címén, hiszen a csillagászok esetleg rosszul számoltak, de mire újra átszámolták volna, már be voltak rúgva, akár két nappal hamarabb!

Az év egyébként  - az egyszerűség kedvéért -12 harminc napos hónapból állt a fennmaradó 5-6 meg ünnepnap lett, amikor különféle erényekre emlékezve lehetett edényeket üríteni. (Mittudomén, a mértékletesség napján szar bort ittak, a többin konyakot, ám a bölcsesség alkalmából kicsit kevesebbet.)

A hónapoknak ilyen rurális nevei voltak, hogy  Thermidor (ami a hőség hava, mert július-augusztus) vagy Brumaire  (a köd hava, ami októberben indult), nyilván hogy a sok paraszt nehogy télen akarjon aratni, és tavasszal szüretelni, csak hogy az őszi újévre legyen elég bor.

Mondjuk nem húzta sokáig a rendszer, de ez van, ha valaki egyedül megy szembe mindenkivel az autópályán. Ha mindenki szembe megy, az más, akkor onnantól az a haladási irány, és valójában ez a forradalmak logikája. Hogy megyünk előre, szembe a forgalommal, aztán e a világ egyszer csak jön utánunk! (Azaz a lázadók forradalmárok lesznek, már nem terroristák hanem egy új rend építői.) Nos, a franciák után nem ment senki, úgy meg már 18-19. század fordulóján is nehéz volt egy országot működtetni, hogy a kereskedő hajója elindult mondjuk 1803 március végén sok hordó sörrel Doverből, és kikötött még aznap Calais-ban, de már a XI. esztendő Germinal havának elején...

Persze mindig vannak alternatív naptárak meg időszámítások, elvégre az idő azóta relatív, hogy feltalálta Einstein Albert, bár többek szerint nem ő szabadalmaztatta.

A muszlim naptár szerint például ma  1448. Rabi al-Awwal 27. napja van, a zsidóknál ellenben 5786. Elul hónap 27. Szerintem meg szerda, a keresztényeknél az egyik, ami nem hamvazó.

(De mivel nem vagyok keresztény, maradjunk annyiban, hogy Hrishikesh holdhónap második napja.)

Sír, hol nemzet süllyed el

Basszus, vége a Mandinernek, az oldal még megvan, napok óta ugyanaz, vagyis amíg valaki végre vascsővel szét nem veri a szerverüket, marad sztázisban, mint a rákosista diktatúra által előidézett nemzethalál mementó-alakú áldozata.

Pedig csak nem rég lettem rendszeres szörnyülködőjük. Merthogy a cikkeket nem olvastam végig, ők is a a zorigós stílt nyomták, azaz a címben benne volt minden tudni- és felháborodnivaló, de a moderálás nélküli kommentmező igazán csodás volt. Ennyi részeg nácit egy kupacon még a szintén néhai Prosti Srácokon sem lehetett találni, mondanám hogy igazi  hatelemis arcok voltak, csak nem tudom, az a hat osztály hány forma közt oszlott meg?

Kínomban ránéztem a Reakció nevű hasonszőrű szittyakürtre, de az nem akar még két idézőjel közt sem ""polgárinak"" látszani, pedig ez a fajta disszonancia adta a Mandi élvezeti értékét. Hogy magukat értelmiséginek álmodó, nagyon szemüveges, jól öltözött, „a Pázmány Luther Református Egyetemen végeztem demagógia-propaganda szakon“ figurák eltartott kisujjal alázták meg magukat, sértődötten persze. (Az értelmiségi lét mit sem ér sértődöttség nélkül, mert abból jön a küldetéstudat.)

Ehhez képest a Reakció prosztó, éppen mint a Prosti Srácok, de nem teljesen vadhajtásos, egyéb prtonáci dolgokat meg nem olvasok, sőt VH-t sem, csak ránézek, és megyek is.

Mivel a legszebb öröm a kár, azért jó látni, hogy nagyhangú senkik mst nyüszítenek, hogy őket akkor innentől nem tartja el senki? Pedig fél éve még nagy hangon voltak büszkék arra, hogy ők akkora minőség, hogy megélnek a piacon is, ha úgy hozza az élet, mert komoly, független, ám értékalapú közéleti gondolkodók ők (mi több: újságírók!), amire mindig lesz igény a szektában, és azon kívül is. Erre nincs, szembe jött az élet, és már nagyon nem High Life, főleg hogy az ilyen nevű diszkó is kurva rég bezárt már. 

Jó, hát nem kár értük, valójában egyetlen - bármilyen hozzáállású - oldalért sem lenne kár, mert a nyilvánosság az olyan, pláne onlány-alapon, hogy mindig kinő a következő izé, és ha nem tömi valami hatalomgyár eleve pénzzel, kiderül hamar, hogy meg tud-e élni, szerényen, de stabilan, vagy eljátsszák inkább a Júdeai Nemzeti Front öngyilkos kommandóját. (Azaz hasba szórják magukat, hogy na most aztán megmutattuk nekik! És összesnek, immár nem büszkén, mert összeesni úgy nem igazán lehet.)

p.s. És akkor egy stílszerű sírfal-irat a Névtelen Kommentelő meg nem koszorúzott sírjáról: 

Következik: Éjszakai ,fekete rabszállító,bőrkabátos verőlegények,vallató lámpák,komisszárok ,pribékek.. Az 50-es évek retró hangulata valósággá válik.Szép,új világ. Egy megbomlott elméjű narcisztikus despota átvette Magyarország felett az egyszemélyes,önkényes tobzódássá fajult "kormányzást"

Maradista manifesztum

A haladás rossz, értem? Haladni nem kell, csak stabilan állni a vártán, ha meg nem tudjuk mi az a várta, akkor a valahol. A haladás az viszont nem valahol van, hanem mindig valamerre megy, de ez itt a teremtés minden világok legtökéletesebbike, innen nézve minden Máshol valahol rossz nekünk is.

Az a baj, hogy az emberek mindig akarnak valamit, ráadásul mindig azt, ami pont nincs a kamrában vagy az udvaron, és lehetőleg olyan új, hogy még nincs is, de már meg van ígérve. És akkor az emberek ezen agyalnak, pedig az agyuk arra való, hogy tudják vele, mennyire jó nekik a világrend... nos, rendjében. Az egy igaz Isten azért mindenható, hogy nekünk már ne kelljen hatni egyáltalán, de a legtöbben mégis akarnak, mert nem elég, hogy a macskájuk fára mászik, ők ültetnének még néhányat, pedig csak egy macskájuk van. Mert sosem elég ami van, mindig az a másik kell, ami lehetne. Ez maga a kísértés!

Itt van például ez a Gutenberg nevű nyikhaj, ez feltalálta bazmeg a könyvnyomtatást! Meg mindehol szaporodnak ilyen iskolák, aztán a népek megtanulnak olvasni, ez a Gutenberg meg csinál nekik Bibliákat, meg azokat le is fordítják nyelvekre, hogy minden paraszt értse. Hát hova vezet ez, kérdem én? Az lesz a vége, hogy mindeki majd olvashatja maga  a Szent Bibliát, és értheti úgy, ahogy akarja. Nem ám úgy, ahogy a Apaszentanya Egyház tanítja a paptestvérek száján át, a templomban prédikálva. 

Bezzeg régen, mikor minden jobb volt, egyetlen Biblia volt csak a faluban, azzal is Plebános Úr támasztotta meg a billegő asztallábat (mert csak ő tudott olvasni), és az volt a Szentírás, amit ő kiprédikált belőle a parasztoknak!

Most meg olyan világ jön, hogy a sok senkházinak a végén még véleménye lesz, meg gondolkodni fog, pedig az nem dolga neki, az az értelmiség küldetése, az értelmiség meg az egyház, aki azon kivül okoskodik az a Sátán eszközének evilági helytartója, siralomvölgyileg!

Az olavsáspárti erők aszongyák, hogy ők a jövő, ami felé haladnak, de ebből anarchia lesz, és fogaknak hullatása. Olyan nincs, hogy mindeki megtudhat bármit, mert az kikezdi a teremtett világ alapjait. Ezek komolyan elhiszik, de tényleg, hogy a Föld nem lapos, és körbe akarják hajózni, aztán nagyot koppannak majd a Pokolban, ha leesnek a széléről. Ezek a végén még felfedezik Amerikát, befejezik a százéves háborút, meg kokakóla mámorban fetrengik végig ezt a reneszánsz nevű múló őrületet. 

Pedig mondjuk Amerika az nincs is, az csak egy viking mítosz, a vikingek meg pogányok, akik vért iszanak tülkös sisakokból, na ennyire lehet komolyan venni őket! Ha valaki nyugatnak megy, nem keletre jut, csak kárhozatra! Örökre!

Avagy a kevesebb haladás a jó haladás, a nem  haladás meg a megmaradás, az Örökkévalóságban sincs fejlődés, az olyan luciferi művelet. Az Örökkévalóság az mindig egyforma, bár ott egyesek szerint még mindig sincs, mert kívül van az időn. Vagy csak mindig van, ezen még vitatkoznak az atyák a lutheránus eretnekekkel. A Szent Inkvizíció meg mostanában már túl gyenge, hogy máglyára kínvallassa őket, meg amúgy is boszorkányokat éget két műszakban.

Haladáspárti boszorkányokat persze, mert minden kezdet és vég alfája és ómegája a haladás kísértése a maradás biztonsága helyett, valamint égisze alatt.

Minden nap világ

Ma van az írástudatlanság elleni világnap napja, az UNESCO óta rendszeresen. Az olvasástudatlanságról nyilván máskor beszélnek figyelmet felhívni, amúgy nagyon helyesen. Mert a kettő nem jár egyedül... azaz együtt. Én mondjuk néha határozottan érzem, hogy tudok írni, azt például majdnem mindig eltalálom, hogy melyik betűk vannak mennyien, melyik szóban, de a sorrend az néha össze-vziass. Ami nem zavaró, én fejben gyorsan összerakom, hogy mire gondolhattam a költő, például azt hogy „gyors“ csak akkor olvasom gyros-nak, ha éhes vagyok, és nincs itthon falafel. (Azaz szinte bármikor.)

Viszont rendszerint többet olvasok, mint írok, bár kétségtelen, hogy miközben írni kézzel is tudok, nem csak billentyűzettel, de olvasni nem, a Braille-írást például hiába nyomkodom a liftben a gombok mellett, nem megy tőle sehová. Egy vaknak biztos elindul, neki van benne gyakorlata.

Biztos nem érdekes, de ami magyarul az írástudatlanság elleni nap, az angolul International Literacy Day, vagyis az írástudásé. Oké, a tudatlanság ellenzése a tudásé, de mintha lenne itt egy vajszínű árnyalat, hogy mi szeretünk valami ellen küzdeni, mert a valamiért küzdés az Ká-Európában olyan gyanúsan korrupció-esélyes, és különben is mi vagyunk akit a balsors ugye régen ver.

És egyébként is, a valamiért küzdés az mindig a bizonytalan, mert a még el nem jött jövőről szól, ami eleve ködös, de a valami ellen menés az már egy kialakult, a múltban létrejött és a jelenükre ható dolgot akar szétcseszni a sárga földig porba rombolva.

És ehhez képest az angolban van erre külön igeidő, miszerint a present perfect, azaz - jobb híján - befejezett jelen.

(Tényleg, aki több nyelven is olvas, azt beszámíthatják írástudónak akkor is, ha amúgy nem mennek neki az írtt nagybetűk?)

Az ész a fontos, meg a haj...

„Valami nagyon furcsa történt Donald Trump hajával - Az egész világ a szalmasárga hajáról ismerte meg az amerikai elnököt, ez mostantól egy darabig biztosan nem így lesz.“

Még szerencse, hogy történnek fontos dolgok is a világban, nem csak pimf háborúk, opcionális népirtásokkal, klímaválság meg a következő világjárvány várása, ezeket az emberiség nagyobbik fele rendre túléli, de az már az Utolsó Napok eljövetelének jele, ha Trampli Donáld „csodálatos haja“ más színű. Összehívták már az ENSZ Biztonsági Tanácsát? Készenlétben a NATO? He?

Hiszen Trampli tata az olyan, hogy szarul érzi magát reggel, vagy túl savas a narancslé, akkor a világ egy teljesen másik felén embereket fognak bombázni amerikai repülő atomtengeralattjárók. (Mellékszál, de az atomtengeralattjáró az milyen már? Én nem tudom hogy lehet menni az atom alatt, szubatomian, ott protonok vannak meg elektronok! Ja, meg neutronok, de azok nem számítanak, azok semlegesek, nincs bennük modzsó.) 

Tehát ha más a haja, annak világpolitikai jelentősége lehet, ezért a brit hírszerzés (MI6), meg a francia (DGSE), nyilván erősen rajta van a témán, hogy akkor most összekeverte a barnítókrémet a hajfestékkel, vagy véletlenül a spánielje másik parókáját vette fel, mert ennek súlya van a globális hatalmi egyensúlytalanság alakulásának  folyamataiban, valamint főleg.

Persze az is közkeletű, tudományos összeesküvés-elmélet, hogy megfogadva saját tanácsát, Elnő Kúr még pár éve fertőtlenítőt ivott covid ellen, attól lett a haja ennyire ebura-fakó, és mostanra ment ki a szer hatása. Amúgy megtehette, nincs már annyi agysejtje, ammenyiben jelentős kárt tudna tenni  a domesztosszal felütött gin-tonik.

eX-twitter.pont.kom

Utálatosságoskodásaitokért

A ószövetségi Léviták könyvében (ami Mózes harmadik könyve) az van írva egy újabb bibliafordítás szerint, hogy „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk”

Vagyis a buziknak annyi, az elkárhozásuk persze nem evidens (mert pont az Ószövetségben nincs még konkrét pokol meg kárhozat, de van a Seol, az Alvilág, ami viszont nem egy büntetőtelep, fortyogó üstökkel meg keddenkénti megnyúzással), szóval a biztonság kedvéért ki kell nyírni őket, illetve a modernül bigott szektáknál először is megpróbálni átnevelni.

Ez csak azért érdekes, mert A Léviták könyve egy új lelkiterror-horror címe is, ami meglepően jól sikerült darab. Pedig kifejezetten divatos ma már fanyalogva unni a meleg-témát (opcionális woke-ozással), és itt bizony két srác szerelmes egymásba, csak eleinte nemigen mernek lépni, mert az ausztrál kisvárosban, ahol lakni élnek, épp elharapózik a vallási fanatizmus. (A szekta maga csak egy vázlat, ráhúzható bármelyik hasonlóan ténylegesre.) 

Ez egyik srác befelé forduló alkat, a másik meg a középsuli hipermacsó birkózója, amúgy gyülekezetileg is egy húron pendítik őket a családjaik, így csak a közmondásos négy fal között lehetnek akár csak érzelmileg is egymáséi.

De attól még valami természetfeletti izé üldözi, aki rendszeresen a másik alakját veszi fel az egyik előtt, csak hogy tényleg ne legyenek biztosak már abba se, hogy ők azonosak-e saját magukkal. Ha már ugye eleve az önelfogadással van problémájuk. Vagy van problémája a környezetüknek, amiket aztán belsővé kell tenniük.

Mert ha nem, jön a buziságot „gyógyító“ eljárás, ami eleinet nevetséges, aztán kínos, és a végére már nyomasztó, dehát ez egy horror lenne, ha nem is hagyományos darabolós-kibelezős klisék mentén. Mondhatjuk drámának is, persze minden jó horror dráma, és ezt már nyilván megállapítottam párszor, csak hát a közhely ugye az tény, amit túl sokat ismételgetünk.

Meg hát egy horror az félelmetes, ez meg nem az. csak fojtogatóan nyomasztó, és nagy metafora-megfejtések mellett néha konkrétan véres, de csak éppen hogy, meg végig igen rideg, a karakterekkel meg a nézőkkel egyaránt. Homofób seggfejek közt melegnek lenni elég szar dolog, pláne ha azok közé tartoznak a szülők is, akik simán megtagadják a gyerekeiket, az ő nagy és végtelenül ostoba hitükkel.

Amúgy nem meglepetés, hogy ez a film nálunk 18-as karikát ér, mert még érvényben van az a törvényhely, aminek lényege, hogy a gyerekek ne halljanak a melegségről, ne lássanak melegeket és ne olvashassanak ilyen valakikről, mert ugyan a statisztikai valószínűség szerint minden huszadik ember az, de ha látszik is rajtuk, attól a normálisak is megbuzulnak. Mert az olyan, hogy fertőző, de nem vírus, hanem a róla való tudás által. 

Pedig ez egy igen jó film, és nyilván ha egy fiú meg egy lány lenne benne, tudja fene, mondjuk egy Rómeó meg egy Húlia, akkor a legszemellenzősebb arcok is elkezdenének látni benne valami magasztos erkölcsi tanulságot. De így csak fúj, ők aztán bottal se piszkálnák nézni.

(igazából Mia Wasikowska miatt néztem meg)

Mink nem ők vagyunk

Nos, megint lett saját, félreeső összeesküvés-elméleti igeforrásom. Szerintem egyébként  létezik valahol a Teljesen Őrültek és Anyagias Önpróféták földalatti testvérisége, amiben kizárólag klinikailag igazolt elmebetegek lehetnek tagok, elsősorban a téveszmékkel meg nem küzdés, a nárcisztikus pszichopátia és ezekkel párhuzamosan a mások elismeréséért nyüszítés csapásiránya mentén. És ezek időnként búvópatakként előcsorognak egy-egy algoritmusból.

Tényleg nem tudom hol bukkantam rá a MINK-re, amit igazából viccnek gondoltam, amolyan rántott médiahekknek, oljajos papírtálcán a strandon,  (és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy komoly, mert ilyen nincs is), és remekül szórakoztam rajta. Hosszú a sztori, de próbálom összegezni, ami nehéz, mert van ugyan egy mondás, hogy „őrület, de van benne rendszer“, csakhogy az őrületben jellemzően vagy nincs, vagy nem úgy.

Szóval a MINK, az a Magyarok Istene Népének teokratikus Királysága, ami nem egy világbirodalom, de igen ősi, hisz 2023. július 9-n alapították Nyíregyházán, 12 fővel. Mi szánalmas hülyék, meg azóta se vettük észre a Isteni királyságot, aminek a nevében azért a teokratikus szigorúan kisbetű, csak hogy kijöjjön a „MINK magunk“ álparaszti népieskedősége.

Fantasztikus eredményeik vannak, például írtak már nyílt levelet a MAGyar Néphez (sic!), mert a magyar az a MAG népe (Teremtő Istenük a Mag Isten), ez van benne a nevünkben is (igen, a Kovácsok és Horváthokéban is, ha magyarok), mondjuk én akkor nem tudom, hogy HUN vannak a hunok, akik szkíta avarok voltak, kínai viking felmenőkkel. Később írtak még pár nyílt levelet, aztán több közleményt is, és egyszer tartottak Közgyűlést, de azt nem írják, hogy melyik borzóban.

Aztán odabasztak, de rendesen, egy igazi Országos Elnöki Nemzetközi Közleménnyel, úgy ám! Íme:

„Ma az Európai Unió, az Egyesült Államok és Izrael nemzetközi pénzmosási programjaik és Palesztína (egy ősi leszakadt magyar törzsünk) elpusztítására irányuló terveik, ártatlan civilek, nők és kisgyermekek tudatos és tömeges legyilkoltatása, legyilkolása és az ukrán kazármaffia támogatása, az ukrán kormányt felhasználó Európai Unióban élő emberek adóit pénzmosás által önmaguk birtokába helyező politikusok, tehát elsikkasztó tevékenységeik miatt ezennel úgy döntöttem, hogy IRÁNT (Perzsia) és mindazokat az országokat, akik a Teremtő Isten védelme alá kívánnak kerülni, 2024. május 18-án fel fogom venni a Teokratikus Egyesült Államokba.”

Ez 2024 áprilisában volt, és mutatva, hogy nem szarral gurigáznak, a következő hónapban már meg is alapították a Magyar Teokratikus Királyságot. Amibe szerintem azóta se vették fel Iránt egyesült államnak, pedig a perzsák is egy leszakadt ősmagyar törzs. Izé... ősMAGyar.

Az Országos (Nemzetközi?) elnökük egyébként egy P. Sándor néven futó bolod (ja, futóbolond), aki szűkkörű publikációiban álnéven idézi egy másik álnéven írt másik szösszenetét, szóval részemről az se biztos, hogy létezik, és nem csak mint egy roggyant elme egyik lehasadt identitása. Minden esetre impotens, akarom mondani impozáns egy alak, Sir John Mandeville óta kevesen tudtak ilyen lendületesen össze-vissza hazudni, és lázálmokat tényként tálalni. Eleve több kelet-ázsiai nyelven „anyanyelvi szinten“ beszél, és tíz hónap(!!!) alatt végezte el az orvosi egyetemet Tokióban. (Tudja fene, talán ennyit volt egy egyetemi klinikán, de nem fejezte be a terápiát, a gyógyszerre meg ráivott. Az némileg magyarázná a valóságtagadás-alapú  világértelmezései.)

Van neki egy alelnöke is, aki P. Erzsébet író, költő, spirituális tanító, ő sokkal unalmasabb mániákus, nyilván ezért csak alvezér, pedig „Több televíziós csatorna műsorában szerepelt spirituális és természetgyógyászati témakörökben. Az Első Magyar Feng Shui Centrumban is tartott előadásokat Feng Shui és a hatodik érzék címmel.“ Mert ugye tessék mondani, hány akadémikus mondhatja el magáról, hogy az Első Magyar Feng Shui Centrumban is tartott már előadást? Sőt, előadáskat!

Amúgy Erzsébet szerény ember lehet, hiszen „Ő mindig és mindenhol a Szeretet mindent átható erejét hirdeti és gyakorolja. Rengeteg emberen segített, segít önzetlenül, tiszta szívvel. Élete valódi szolgálat, mely a Szeretet, az Egység, a Lélek lényegét hirdeti.“ 

Ámen. (Bémen nem ért rá.)

Az elnökségi tagok már szót sem érdemelnek, mindennapi arcok egy fura hobbival (ez teokratikus királyságozás nagyjából az), de bemutatkozásuk alapján nincs bennük semmi izzó szemű, küldetéstudatos őrület, csak szeretnek a főzőcskézni, meg a Kisnaccsád Magazin heti horoszkópja alapján kertészkedni, spirituálisan.

Ennek megfelelően az Isteni próféciák szórakoztatóak, az emberiség egészének írt nyílt levelek szintén, de a Cselekvési Terv az ilyeneket tartalmaz, miszerint: „Tájékoztatjuk a magyar népet a programunkról, terveinkről, majd Tagfelvétel által növeljük társadalmi munkánk hatékonyságát.“ Ha csak úgy nem. Minden esetre az Indokolhatatlan nagybetű-Használat terén már vannak eredményeik, persze csak szűk körben. Mert ezek a szubkulturális, prófétáló asztaltársaságok olyanok, hogy egymásra hivatkoznak, egymásnak adnak senki által nem ismert kitüntetéseket. Van például olyan „Művészeti Társaság“ (direkt nem írom ide a nevét, azért nem vagyok ennyire szemét az alapító B. Hajnalkával), amelyik a Alelnök Asszonynak is adott díjat, miközben a jelek szerint csak egy fészbuk-csoport formájában létezik. Dehát így megy ez.

Van amúgy a Magyar Teokratikus Királyságnak Címere is (szigorúan nagybetűvel):

Nem értek a címertanhoz, de szerintem itt egy pulykatestű, ezért röpképtelen sólyom nagyon pánikrohamot kap attól, hogy a lábához ragadt egy bagoly, ezért ellop egy kígyót, és elrepül vele, mert annyira stresszelt, hogy elfelejti, hogy nem tud. Jelszava vala pedig: „Kígyónak láb-show, madaraknak fogsor!“

Amivel azt akarja mondani a költő, hogy mindenki képességeit a szükségletei szerint kell termelni, csak mert rég olvasta a Kommunista Kiáltványt, mert az nem elég teokratikus. 

Márhogy egyáltalán nem. (Nekem bezzeg megvan, bár nem én vettem.)

Kortárs nyelvemlék

Jók a betelefonálós közéleti műsorok (hírefem természetesen, drágabolgárút unalmas mint a buborékmentes szóda), ahol a nép hangja voxpopulizik össze ilyeneket, hogy „milliárd ojródollár“ megy a soros ukránoknak, a migránskvóta miatt, de ebben most nem a tartalom az érdekes, hanem a forma. Tartalom jobbára nincs is, propagandatöredékekből tákolt kocsmai összeesküvés elméletek vannak, amik viszont - úgy tűnik - érdekesen hatnak vissza szószólóik kommunikációs képességeire. Avagy aki ostobaságokat beszél (visszhangzik), az nem egyszerűen ostoba lesz maga is, hanem ez által képtelenné válik az értelmes beszédre, mozog a szája, hangokat ad ki, de nem tudja értelmesnek eladni a marhaságait. Ellenben rém szórakoztató. (Igen, még mindig az van, hogy a legszebb öröm a kár.)

Amikor Indulatos Jenőné következetesen ojrónak hívja az eurót, meg a „nyerési szavazatok megbiztosításáról“ értekezik „az miatt, hogy a katolicizmust hallomásból befejeződjék, és liberális átvétel legyen a templomok fölött“, az már maga egy dadaista stand-up, pláne hogy a téma eleve fel sem merült addig, míg Indulatosné egyik szavát a másikba nem öltötte.

És ez is kétségtelenül hasonlít a magyar nyelvre, gondolom szintén finnugor, csak valami hun-szittya  búgatóporral van felütve:

„A csóri embereket, mondok magának egy példát, nem tudom hallott-e a Szondi György apródjairól, a janicsár le akarta fejezni a vezérkapitányt, tuggya, magának több iskolája van, de a Szondi megmondta a janicsároknak, hogy nyúzzák meg, kérdem én, a kétkezi embernek a pénzét ellopják, erre maguk aszongyák hogy jogállam, kérdem én a  csóri melósok az utcán...“ 

És így tovább összefüggéstelenül, győztem leírni, de a nyelvemlék az nyelvemlék, az ilyen szövegek korunk Ómagyar Tiborcz Máriapanaszai, vagy mik... Újmagyar Siralom, talán.

(Tanulság nincs, minek is, az életből általában nem tanulunk, úgyhogy inkább csak a jegyzőkönyv kedvéért.)

p.s. De aki meg tud alanyt és állítmányt, egyes és többes számot egyeztetni, az kábítós fiatalokról delirál, akik a „szakrális“ Kossuth téren buliztak Gusztus Huszadika szent ünnepén. Nekem meg tele van a hócipőm töke ezzel a szakrálisozással. Egy köztér, parlamenttel és kettes villamossal, az nem szent, nem természetfeletti eredetű, a mindennapi világ része, miközben a szakrális az épphogy elkülönül attól. És ha egy hely, akkor templomnak hívják főleg. Meg zarándokipari látogatóközpontnak.

Persze lehet, hogy a beszélni tudó néni orvosi értelemben használta a sacralis (keresztcsonti) jelzőt, bár úgy sincs semmi értelme. De lehet, hogy neki ilyen problémája van, neki kalapáccsal a a kezében a csokifagyiról is a szög jut eszébe. Ez olyan karmikus.

Milyen helyzet?

Aszongya a Tisza-kormány, aki lassan már megint csak egy darab ember, hogy nem enyhítenek az illegális migrációval szembeni jogszabályi környezeten. Jó, ne enyhítsenek, ami illegál az illegál, de mi az a baromság már, hogy marad a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet? Milyen tömeges bevándorlás baszki? Hol vannak a tömegek, akik pont ide, csak most, csak hozzánk akarnak bevándorolni Németország, Hollandia vagy Franciaország helyett, ráadásul illegálisan? Ilyenek nemhogy nincsenek, de sose voltak, mi maxium az átjáróház lehetünk, mint voltunk például 2015-ben.

És nem látni a határon tobzódó tömegeket, nincs tömeges vándorlás be, kifelé inkább, de azzal már a veszélyhelyzetet kamuzó felcsútista rezsim se akart érdemben foglalkozni. (Az nem volt foglalkozás, hogy gyere haza fiatal, mert csak! Ha meg nem vagy fiatal, ki nem szarja le...) Oké, az EU határait védeni kell, de ha kialakul valahol (Szíriában, Iránban, Ukrajnában, Felsőmocsoládon) mondjuk egy (polgár)háborús helyzet, akkor az emberek onnan tömegesen el fognak menni, és nem Észak-Korea irányába. Hanem többek közt Európa felé, de azon belül nem vagyunk célország, és nem vagyunk közel Észak-Afrikához, úgyhogy láthatóan az olaszoknak meg a spanyoloknak van ezzel sokkal több gondjuk, De veszély- vagy válsághelyzet az nálunk van kihirdetve, hogy a rendeleti kormányzás lehetőségének kényelmében még a rohadt parlamenti kétharmadra se legyen szükség.

(Ezzel analóg, hogy vannak a ruszkikkal határos EU- meg NATO-tagországok, és olyanok is, akik nem határosak, de aktívan, akár fegyverekkel támogatják az ukránokat, ám háborús veszélyhelyzet egyikben sincs, nálunk annál inkább. Pedig a Dagadt állandóan csak békepártizott, miközben persze az Uniótól eltartott kisujjal partizott Putyin ánusza körül. Vagy benne, nem gondolnék bele a részletekbe.

És ezzel a pitiáner aljassággal kellene végre leszámolni, például hogy az aktuális rezsim kimondja, egyfelől szigorúan bíráljuk el továbbra is a felénk (de szándékoltan máshová) vándorlókat, másfelől viszont nem keltjük öncélúan a pánikot azzal, hogy „tömeges bevándorlás“ meg hogy „válsághelyzet“.  Viszont együttműködünk a EU-val, mert a nyugatiak gondja részben a mi gondunk is, de az nem megoldás, hogy a bármelyik főminiszter katonásan pattog a kamerák előtt, mint kecskeszar a deszkán. Meg nem erre fizettünk be szavazni.

Gondolom a magyarpéter-alakú Tetszemmagamnak Csávó simán csak nem akar szembemenni a tömeggel, az itthonival, pedig a tömeg rendszerint az ostobaság irányába hatásos, és a rá irányuló hatalmi hülyítés igen intenzíven zajlott az elmúlt bő tíz évben. Az nem „rendszerváltás“ bazmeg, hogy az eddigi hardcore brüsszelezés meg ukránozás helyett innentől lájtosan ukránozik a Főnök Brüsszelből, mert az udvari budi akkor is bűzlik, ha kakálás után szórunk bele néhány illatos rózsaszirmot.

Avagy a hülye válsághelyzeteket ne hosszabbítgassák tovább, azok az előző rezsim önkényének eszközei voltak, amiknek pont az emlegetett budi mélyén a helyük. És nem kell rájuk szirmokat szórni, ha büdös van, be kell temetni az egészet, nem pedig megmagyarázni, hogy de már sokkal elviselhetőbben van szarszag. 

Válságból meg van elég a kreáltak nélkül is.

Részemről pontlevonás a kormánytól. (És még egy, mert bár voltak jelek, hogy itt nem kesztyűsbábok lesznek a miniszterek, de egy részük határozottan csak MP kivetülése. Ami duplaplusznemjó.)

A külvilág veszélyes, értem?

A Corina egy bájos film. Ez általában egy rémesen degradáló jelző, mert arra utal, hogy a vonatkozó műegész kicsit bugyuta, kicsit virágillatú, kicsit nyálas, némileg szájbarágós, de nem fáj, csak ha be kell vallani, hogy jól esett nézni. Mert nem elég sötéten és nagyszabásúan drámai, csak egy kis ember kis életének kis története. És akkor még bájos is, bazmeg!

Ennek a típusnak modellértékű darabja az Amélie csodálatos élete, amit az elmúlt huszonöt évben többször újra megzenésítettek már, a „helyes, de furcsa lány furcsa dolgokat csinál a saját világából kiindulva“ paradigma mentén.

Ennek a tavalyi mexikói darabnak is furcsa címszereplője, ő éppenséggel agorafóbiás, avagy napi küzdelem kilépnie a házból, ahol lakik, még szerencse, hogy a komplett életét be tudta rendezni egy néhány utca által határolt területen, ahol a lakása, a munkahelye, az orvosa, meg a boltok vannak, ahol mindent megvehet. Így is gyomorgörcsöt kap minden reggel, számolja a lépéseit a veszélyes külvilágban (és tényleg, a háta mögött pont elgázol valakit egy autó), aztán pánikrohamot kap a sarki kávézó-szendvicsezőben, mert új eladó áll a pult mögött, ráadásul pasi.

A huszonéves Amélie, akarom mondani Corina élete (valahol az ezredforduló környékén) amúgy az eleve elrendelés tipikus esete, amennyiben az egyik felmenője író volt a másik könyvtáros, ő meg egy könyvkiadóban dolgozik, naná, hogy az erotikus regények stíluskorrektoraként. Ha már minimálisak az emberi kapcsolatai.

És az anyja egy gyerekkori trauma miatt nem hagyta el a házat, a kislány ezért mindig csak annyira távolodhatott  el onnan, ha kiment játszani, hogy még látszon az ablakból. Tulajdonképpen tanult agorafóbiája van, ami enyhébb változatban időnként én is csinálok.

És hát agorafóbiásnak lenni Guadalajarában, egy agglomerációval együtt ötmilliós városban elég kellemetlen, miközben persze előnyös is, mert minden szolgáltatás megvan egy kupacban. Ez esetben egy négy utca határolta kisebb területen. (Ez nálam is működik, egy sokkal kisebb városban, több bolt, posta, orvos, gyógyszertár, anyámék - mind kevesebb, mint tíz perc sétára. De mondjuk a kórházig vagy a vasútállomásig menni, az már túra.) És az előkészítés utáni kötelező bonyadalom abban áll, hogy Corinának saját hibájából és munkaügyben, el kell hagynia életterét, ami számára halálos veszély. Hisz nyilván elgázolja egy villamossal menekülő drogfutár, véletlenül lelövik egy bandaháborúban, ráadásul a rendőrök, de ha mégsem, akkor agyrohamot és szívvérzést kap az idegtől, hogy de ez bármikor megtörténhet. Mert nagy csoda hogy él, amitől aztán mindjárt mégsem. 

De meg kell mentenie a saját meg kollégái munkahelyét, ha már írói álmokat dédelgetve megváltoztatta a kiadó legsikeresebb könyvsorozatának befejezését. Úgyhogy meg kell találnia az amúgy rejtőzködő, szintén kissé fura írónőt, ebben pedig segítségére van Carlos a szenvicskávézóból, elvégre minden ilyen film a Hős(nő) külső és belső utazása (jellemfejlődés emberek, meg személyiség!), kettő az egyben alapon, meg holmi álmok álmodása. És persze kötelező egy Önzetlen Segítő, a románc viszont opcionális.

Nekem meg erről a 2017-es Világot látok jut eszembe, ahol Dakota Fanning az autista csaj, aki írt egy Star Trek-regény, mint hardcore rajongó, és aki elindul vele a veszélyes külvilágba, hogy valami hollywoodi izére odaérjen vele. Road movie ez is, az is, sok nehézséggel, Corinának már attól vérzik az orra, hogy autóval mennek valahová, de azért hősiesen, bár rettegve bámul ki a szélvédőn.

Naian González Norvind tökéletes a címszerepben, mert furcsa, bájos és úgy sérülékeny, hogy ha kell igen erős. (Na ja, Amélie-effektus, ennek lehetne már valami orvosi neve is, mert az esztétikai az, hogy giccs. Csakhogy kedvelhető giccs, mert ilyen is van, ha jóval ritkábban is, mint ahogy olimpiákat rendeznek.) 

Az egészet meg dramedynek, avagy tragikomédiának próbálják eladni, de nem az, mert bár időnként tényleg lehet nevetni rajta, de ez inkább egy felnőttmese, a kifejezés nem-pornó értelmében. De én még egyszer le nem írom, hogy bájos... Fenébe.