A bábmester halálugrása

A Goebbels - A manipuláció művészete (Führer und Verführer), című 2024-es német-szlovák történelmi film egy nagyívűnek szánt, de némileg lapos, mondjuk hogy dokumentumdráma. Amolyan tévéfilmnek való cucc, de a jobb értelemben, mert ha valakit érdekel a náci működésmód (és az mindenkit érdekel, aki társadalomtudományokkal foglalkozott előző életében), annak tökéletesen fogyasztható, de aki filmművészetre vágyik, az keressen inkább valami Fellinit, mert ez ahhoz képest vékony.

A főszereplő tényleg Goebbels, meg a Hitler nevű ápoltja és az elhidegült felesége (akivel csak a Führer parancsára csinálnak úgy, mint egy házaspár - ez de ismerős valahonnan...), és látszik a gonosztevő mögött az ember, ami néha veszélyes vállalkozás, pedig a nácik is emberek voltak. Nem jó emberek, de.

Úgyhogy a propagandaminiszter itt eleinte egy magát néha Hollywoodba képzelő gyűlöletproducer, majd egy fanatizálódó őrült, akinek egy ponton túl már muszáj elhinnie, amit hirdet, különben bevehetné a ciánkapszulát jóval a berlini bunker előtt. Ahol persze beveszi (meg beveteti a gyerekeivel), de addig sok törtetésen, fáklyásmeneten és kurvázáson át vezet az út. Meg elvileg seggnyaláson, de itt Goebbels sokkal inkább manipulálja Hitlert, avagy az aláfekvés nem rajongásból, hanem tényleg a manipuláció szándékából fakad, eszköz csak, nem öncélú élvezkedés. Herrdoktor a karmester, a bábos, hozzá képest ez esetben mindenki az ő kreatúrája.

Mondjuk a hírhedett náci propaganda logikájáról mesélhetne többet a film, de nem teszi, csak közhelyeket mond fel, mondjuk hatásosan. Oké, nekem közhelyeket, de nyilván vannak újszülöttek akiknek a  minden vicc új. Csak a legtöbb jelenet ezzel kapcsolatban annyi, hogy Goebbels megy fel a lépcsőn, és lihegve lelkesedik össze valami újabb propaganda-aljaságot a az aktuális segédjének  („Ez legyen a főcím,  már ma jelenjen meg, és hangosbemondókkal is hirdetve!“), vagy beszédet mond valakiknek. Főleg beszédet mond, ő volt az alak, aki a szájával gyilkolt le tömegeket, mintát adva minden későbbi, sőt mai utódjának. Mert a goebbelsi propagandamódszerek nagyon mennek mostanában is, és bár főleg a politikában, de gyűlölet-alapon sokminden mást is el lehet adni. (Láttam én már Újpest-szurkolót néhány Fradi Sör dobozán boldogan ugrálni. Gondolom azért megitta előtte, rendes stadionhuligánnak a sör az sör, legfeljebb a csomagolása gyűlöletes...)

A film amúgy lassú, és elég hosszú, de érdekes mód élveztem, mintha a Bukást egy msáik stáb is forgatta volna egy másik szemszögből. 

Jó, hát herrdoktor Göbbelsz nem volt egy akcióhős, bölcsész volt ohne erkölcsi tartás, a manipulátor-prototípus maga, szar ízléssel és nagy ambíciókkal. Aztán a vermébe maga esett bele, mert a fene tudja, elhitte-e a sok agresszív ostobaságot, de a film azt sugallja, hogy a végére talán. Vagy csak azért ölte meg a családját öngyilkossága előtt, mert már nem volt hova hátrálnia, úgyhogy valami tragikus hős pózába vágta magát a végére,  hogy valahogy lekerekítse a hosszan építgetett, végletekig cinikus életművét. Mondhatni nem maradt más választása, mint komolyan venni azt a sok szarságot, amit összehozott. (És amúgy is akasztófa várta volna, ezzel azért tisztában volt, a családirtás már csak hab volt a torkán.)

Az egész egyben nekem bejött, jó kis néznivaló, de kell hozzá némi történelmi-társadalmi érdeklődés, kis háttértudás (bár lehet, hogy van akinek meglepő a végkifejlet, de akinek rémlik valami az iskolából még, annak aligha), és annyira nem baj, ha nem tapos belém teljesen. Inkább amolyan rezignáltan drámai, jó színészekkel, nem igazán felkavaró dialógusokkal, és egy dolog fájóan hiányzik az egészből.: Értem hogy csinálta a bácsi a népirtó propagandát, de arra utalás sincs, hogy mégis miért? (Ez itt a ha csodálkozol a kokainistán, gondolkozz el az okain is tán esete lenne, de az elgondolkozás itt elmarad.)

Az Ősbűn

Ha egy a tábori zászló, és egy az annak a prófétája, akkor szembe menni vele az kilépés a szekértáborból, az eretnekség, az szemet szemértet követel. Kábé ez lehet a hazai „jobboldali“ köménymag nézőpontja. A Hatalmi Főpárt főpöcsei éveken keresztül csináltak úgy (afféle Kádád-parafrázisként), hogy „aki nincs velünk az nincs“, de mikor jött a pofán csapó valóság, hogy az a másik bárki, aki nem ők, az is van, nos akkor jött a sátánozás, hogy a másik nem az ördög ügyvédje, hanem maga az ördög.

És ugye Luci Feri (aki már Nemaza Feri) egy bukott angyal, egy árulója a mennyei szekértábornak, így aztán a mostani főminisztert is remekül lehet ördögnek a falra festeni, hisz már úgyis megjelent. És tudjuk honnan indult, bizony az egy igaz hitűek közül, a Nagyfőnök kíséretéből. De többre vágyott az egyszerű ám felemelő szolgaságnál (megint Orwell: A szabadság szolgaság, a tudatlanság erő!), a mocskos állatja, aki önmagában ettől lett mocskod állat, mint ahogy az másokkal is megesett már.

A Vezér egy igaz útján forgalommal szemben dudálni, az maga az ősbűn, onnantól már nem kellenek érvek, hogy például kifejezetten agresszíven dudál, vagy a haja is milyen már. Elég hogy szembe megy.

Gyurcsánynak még kellett az őszödi beszéd, MP-nek már nem kell semmi ahhoz, hogy a korábbi rezsim hívei izzó gyűlölettel viseltessenek iránta, ő már attól egy népirtó diktátor, hogy leváltotta a Dagadt neofeudalizmusát. (Aki egyébként alkatilag diktátornak készült, csak nem jött össze neki - az a kurva rendszerváltás megakadályozta abban, hogy az MSZMP következő főtitkára lehessen, így kénytelen volt sokat tekerni holmi „demokratikus“ viszonyok közt, hogy nekiállhasson végre saját kis választási autokráciájának, parvenü hűbéreseitől övezve.)

papaigaboor.wordpress.com

p.s. Időrendben visszatértünk a kezdőkörbe, mert még a Rákosi-rendszer alapelve volt, hogy aki nincs velük, az ellenük van, ez fordult át egy puhább diktatúra idején abba, hogy aki nincs ellenük az velük van. Mert legalább nem explicit ellenség. 

Ebből csinálták az orbánisták a levegőnek nézést, hogy akik nem a Párt, azok nem számítanak, igazából nincsenek is, és most a bukás után tartanak ott, hogy aki nem velük van, aki nem ők, az bár ne lenne, de ugye a balsors épp régentépi őket, így vannak mások is. Vagyis ottt tartanak, hogy aki nincs velük az ellenük van.

És ehhez képest rákosistázzák  a mostani kormányzatot, magukon kívül mindenkit kitagadva a nemzetből, sőt, a normalitásból, az elfogadhatóságból.

Történelmi jelentőség

Este tíz után már csak irodalmat kéne fogyasztani, ágyban párnák közt (ahol a hangoskönyv az intravénás irdalom), nem híreket, mert akkor hátha nem gondolkodom el talán, mit is jelent az a cím, hogy: „Kommentben üzente meg Magyar Péter Gyula fideszes polgármesterének, hogy ő fogja tartani az október 6-ai beszédet a városban“.

De csak néztem magam elé:

- Ki a frász az a Magyar Péter Gyula?

- Miért mond beszédet fideszes polgármestereknek anyámék házassági évfordulóján? És a vársban hol, hátha elmennék...

- Vagy mások mondanak beszédet, az a  hat AI?

Erre kiderült, hogy a polgármester gyulai, és nem kolbász, hanem Házmest Ernő, aki nem akarja, hogy az arra járó  főminiszter akuálpolitizáljon a nemzeti ünnep gyásznapján neki. A nemzeti gyászünnepen, azon. Gondolom ezt korábban is mindig elmondta a fideszes kormányférfiaknak, hogy csak semmi aktuálpolitik, meg mikor a Dagadt minden október huszonharmadika márciusidusán ukránbrüsszelezett egy jót a nemzeti nagyszínpadon, inkább átkapcsolt a Jóbarátokra, mert abban annyi aktuálpolitika volt, hogy a sokadik évadban  végre benyomtak egy feka csajt pár epizód erejéig. 

Ilyenkor nem is szabad politizálni az aktuált, csak emlékezni kell a méltánytalanul felejthetetlen fickókra, akiknek a neve megvan még az iskolából: John, Paul, George, Ringo, Hapci, Morgó, Tashuba, Töhötöm, Batman és az első Tizenkét Doktor, mert a tizenharmadik már csaj volt. Történelmileg, egyszerre több bolygón és geológiai korszakban.

Mert a történelem fontos, valamint aki nem ismeri, az megismételteti az élet tanítómesterével, amit a győztesek írnak át, hátha másodszorra már megy. A történelem ugyanis az, amit a történetírók írnak, mikor nem írnak, mert alszanak, alig van történelem, mikor meg mindenki alszik, egyáltalán nincs. És tényleg elég ritkán mondjuk gondolni, hogy történelmi időket élünk. A történelmi időket főleg könyvekből olvassuk el, mert azt mindig utólag tudjuk, melyikek voltak azok. (A múlt kedd státusza például még bizonytalan, a holdraszállás kamu volt, Elvis meg él, csak a 18. században.)

A mai viszont kétségtelenül történelmi dátum, például kerek évfordulója van annak, hogy tíz éve beszédet mondtak több helyen is fontos emberek, annak kerek évfordulója alkalmából is, hogy az előtt tíz (sőt, húsz) évvel is voltak már ilyen beszédek. (Ez kicsit olyan, mint Gusztus Huszadika, minden évben van egy emlékeztető tűzijáték az előző évire, és így megy ez már ki tudja milyen régen...) Ezt már jól átlátom, de elvégre ötösre érettségiztem matekból és történelemből is, igaz még 1823-ban. (Fizikából csak négyest kaptam, mert azóta sokat fejlődött a tudmány.)

De ki az a Gyula, és honnan tud a házassági évfordulóról? És honnan ered Arad? Gyuláról?

Beszélni nehéz, de másnak szórakoztató

Hallgattam a hétvégén ilyen sajtóklubos-demokratakörös felcsútista önhergelődéseket, egyrészt mert fáradt voltam und kialvatlan, másfelől meg untam az aktuálisan kormánypárti megmondómantrákat, minden csatornán ugyanattól az öt arctól. (Az már tényleg rémes, mikor Stefano Bottonit kezdem el unni, mert őt tényleg nehéz, de túl lehet adagolni az amúgy okos okoskodásait is.)

Szóval jöttek a szétpálinkázott, korpásbajszú koleszterintáltosok, nagy löttyös nemzethy indulatokkal, akik jól bevilágított stúdiófotelekben álltak... izé, ültek ki a diktatúra ellen, valamint arccal a nézettség és a honorárium felé. Gajdics elvtárs meg Bencsik elvtárs egy két ifjabb bajtárs-nertárssal ugyan küzdenek néha a magyar nyelvvel (ami természetes, öndefiníciójuk szerint újságírók - beszélni nem kell tudniuk), dehát ez van, az  idegbe jövés másnál is mássalhangzótorlódásokat okoz, csak ez esetükben már agyból indul. Így aztán három-négy egyszerre felböffenő tőmondat próbál összeállni egy összetetté, nagyjából sikertelenül.

Van az a nacionálpopulista propagandista hanghordozás, amit hívhatunk bájerzsótoskodásnak, mikor a beszélő ánusz nagy sóhajjal indít, borongva a Haza sorsa a felett ( a sír szélén, hol nemzet süllyed... ja), majd másfél mondat alatt a Holdig kúrja fel idegrendszerét, hogy onnan nézzen le mindenkit, akinek van mocskos pofája mást gondolni a dolgok állásáról, mint őfelfuvalkodottsága.

Ez után kissé magába roskad a lírai Én, és egy Buddha rezignáltságával tekint borúsan, de egyben pozitívan a jövőbe.

Ennek az ívnek aztán vannak olyan finom díszítőelemei, mint a nem kedvelt közszereplők epithenon ornans-ainak mintegy idézőjelben emlegetése, mikor kimondom hogy szarházi poloska, de szimbolikusan eltartott kisujjal, mert nem vagyok én egy bugris, trágyaszagú paraszt, kibaszott entellektüel vagyok a kurva életbe!

És persze fontos nagyon-nagyon kereszténynek látszás (bár mintha inkább az Ószövetség haragvó-bosszúálló istene lenne az ideáljuk), ez megint furcsa stiláris elemeket eredményez. Mikor harmadszor hallom öt percen belül, hogy katólikus, akkor elfog a gyanú, hogy ez szándékos, ez maga lehet a pronunciális (kiejtésbeli) kereszténység, mintegy a politikai kereszténység leágazásaként, és tényleg, valamelyik nertárs  mindjárt meg is támasztja egy hangsúlyos plebánosúrral.

És valahool ezen ponton jövök rá, egy-egy ilyen felcsúti szuperprodukció hallgatásakor, hogy már nem figyelek a tartalomra, mert már önmagában elszórakoztat, hogyan beszélnek ezek a szebb napokat tán sosem látott, leharcolt oroszlánok.

Úgyhogy lehet, hogy mondanak is valamit, és nem csak valahogy, de ezt majd kiderítem később, havi egy sajtóklub (vagy valami hasonszőrű) fogyasztása nekem épp elég, az október meg kipipálva.

papaigabor.wordpress.com

p.s. Látszik, hogy nem vagyok katólikus, nem hallgatok szenmiséket, így elsőre nem is jutott eszembe, hogy a pronunciális kereszténység az maga a római kaoticizmus ahol többek közt, és külsődlegesen attól lesz igen nagyon szakrális a szöveg, hogy valami egészen hülye, éneklő hagsúllyal recitálják. (Pedig ez a krisnáskra is jellemző, ha megfelelő időmértékkel van írva az adott szanszkrit slóka, akkor azt pont úgy énekelve olvassák fel, mint egy vérről metszett tőbeli plebános.)

Rabszolgák másképp

Ma van a pedagógus tanárok világnapja, és egy egész kicsit érintettnek érzi magát az alak, aki régebben voltam. Merthogy:

1. Jártam tanárképző főiskolára is, szigorlatoztam pedagógiából, mondjuk szaktanár sose lettem, pedagógus így csak elméletben.

2. Azért tanítottam elég sokat, ráadásul főleg leendő pedagógusokat, az is ér valami kreditet, gondolom...

3.  A „Már Az Ókori Görögök Is“ földjén, főleg Athénban a paidagógosz nem igazán tanárt jelentett, hanem egy olyan műveltebb rabszolgát, aki a gazdagabb gazdái gyerekeit terelgette (akár iskolába is), meg felügyelte őket, mint egy bébiszittelő au pair, csak őt a piacon vették borért meg aranyozott köpőcsészéért. Na, rabszolgának azóta is éhezheti magát az érez proletár, még csak tanárnak sem kell lennie hozzá, bár úgy nyilván könnyebb.

Ez a világnap egyébként igen ősi ünnep, a ködös 1994-ben döntött így az UNESCO. (Nem arról, hogy akkor onnantól ősi, hanem hogy legyen.) Mert a tanári hivatás fontos, csak senkit nem érdekel, és akkora nagy presztízse van, hogy az komoly sajnálatot vált ki empatikusabb autószerelőkben és meghasonlott gazdasági igazgatóhelyettesekben.

Egyébként ismertem tanárokat, főleg mikor iskolába jártam, és életem egy szakaszában komolyan az akartam lenni, de komolytalan voltam mindig is, így lényegében lettem. De az már rég volt, egy olyan előző életben, amihez meghalni sem kellett, hogy ez már egy másik legyen.

Átmeneti

Állítólag csütörtökig marad a jó idő állítólag, aztán már csak 1-7 fok lesz, állítólag reggelente. Meg ködeső. Na, szerintem az lesz a jó idő, elegem van már az őszi nyárból, nekem már nyáron is túl sok a nyár, és akkor még nekiáll lenni később is. A szeptember első fele még elmegy, de nekem októberben már ne nyárkodjon itt senki. Tisztára mint a legrosszabb házibulivendég, aki reggel hatkor még összeönti egy söröskorsóba a maradék piákat mások poharából, és közben panaszkodik, hogy miért nem rendelünk már pizzát, és nem veszi észre, hogy mindenki más rég hazament. Különben kinek a poharaiból töltögetné a maradékot? Na, ilyen ez a nyár. Nem telik neki melegre egész nap, tegnap reggel 4 óra 3 perckor szálltam le a buszról, és rohadt hideg volt. Állítólag. Nekem három perc volt felérni a lakásba, annyi idő meg egy fázásra nem elég, pláne ha előtte termoszos kávét fogyasztott az ember melegen. Márhogy a kávé volt  meleg, én legutóbb még hetero voltam, persze rég volt már.

Szóval az én nézőpontom az, jó hogy elhúz végre a nyár, miközben nyilván van az az olvasat is, miszerint alig pár hónapja működik itten a rákosista diktatúra, épp hogy felállt az ÁVH, és máris romlik az időjárás, mert az örök nyárhoz jófelé kellett volna szavazni! Akkor lenne szőlő, lenne lágy kenyér, meg Tokaj szőlővesszején nektárcsöpögtetés (szekszuális felhang nélkül, áhítattal ám!), de a sarki aldiban már a krémsajt meg a parizer is raklapos, tízkilós kiszerelésben, és akkor még hideg is lesz. Mert a multiknak az a jó! Például a Aldinak nem kell annyit hűtőznie a kajákkal, éjszakára kinyitják a tetőt, és nem romlik meg a sajt, pedig rendes népi demokráciákban a sajt az áramtól nem romlik meg, a pálmafák alatt. (Mondjuk egyes ázsiai kultúrák szerint nem is tudna romlani, mert a sajt eleve romlott tej, már nincs hová neki.)

De én az átmeneti évszakokat kedvelem, mint az ősz, a tél vége meg a péntek délután. Olyankor éjfélkor is máshogy süt a nap, legfeljebb a Föld másik felén, mert fontos gondolat, hogy reggel hét előtt nem iszok kávét, de egy csomó helyen mindig pont elmúlt reggel hét. (Úgy emlékszem, ennek valahogy a féltekékhez van köze, hogy a déli félen akkor van nappal, amikor itt kora délután, és mikor nálunk nyár van, a déli sarkon mindig tél. És fordítva folyik le a vécé, gondolom előbb lehúzzák, aztán szarnak az egészre...)

saját.én

A kényszeresen magába zárt fővezér

Olyat szólt a Dagadt udvaroncai körében (mert a köménymag még  hardcore módon kitart körülötte, mint a Bohárember, az elemző riporterman), hogy itten egyenesen keresztényüldözés van. (A keresztyének most fellélegezhetnek?). Mondá:

„Az hogy a keresztény kormány keresztény kultuszminiszterét letartóztatják, az egy kulturális háborúnak az eredménye, nem pedig gazdasági visszaélésé.”

Túllépnék rajta de nem tudok, hogy faszi akkor beszélni madzsar kicsi, vagy csak túlszereti a határozott névelőket? („..az egy kulturális háborúnak az eredménye“ - ezt így most hogy?) A lényeg persze az, hogy a mondat implicit tartalma szerint ők keresztények, avagy akik nem ők, azok nem, így akik számon kérnek rajtuk valamit, azok keresztényeket üldöznek vegzálni. Mindezt csak azért, mert a felcsúti két pálinkával töltött kolbász közt mindig kibaszott nagy keresztény, mondjuk a felebaráti szeretet meg könyörületesség, meg ilyen piszlicsáré dolgok részéről le vannak szarva, ő nyilván a keresztes háborúk keretrendszerében érti a vallást, azaz nem keresztény, csak keresztes, ő rabolni akar, amire jó ürügy akár egy ókori római kivégzőeszköz is. A lényeg a keresztbe tevés, a kereszten levést meghagyja másnak. (Tényleg, ezt a megváltás-dolgot, ezt már elintézte a Nagy Manitu egyszülött fia, nem? Akkor meg minek tekerni ilyen „most jövök a templomból“ falvédőszövegekkel?)

Hankó elvtárs-pajtás fegyverhordozó meg annyiban keresztény, hogy kádéenpés. Vagyis önmagában ettől egy cseppet sem, a Kádéenpé kereszténysége abban áll, hogy azt mondják magukról. Ja, az én ma reggeli zabpelyhem meg Wellington-bélszín volt szarvasgombás krumplipürével, mi itt a Fekvehányás Utcai Palota ebben a lépcsőházában ilyeneket eszünk reggel tizenegykor ebédelni.

A HVG vonatkozó cikke tovább idézi a néha Lídör Of Juróp szellemi igeforrás-hirdetését:

„A Hankó volt az első, aki azt mondta, hogy bocsánat, a kormánynak van egy programja, van egy szellemi tartalma, ami abba az irányvonalba esik nagyjából kultúra, azt támogatom, ami aberráció, szembemegy, hazafiatlan, meg a Jóisten, LMBTQ, nem tudom, mi az anyámkínja bocsánat, azoknak meg nem adok.“ 

Szép, széles látóköre van lenni a szerencsére már nem főminiszter döbrögi bácsinak, csak a jóistenezésről nem tud leszokni. (Bár gyanús, hogy - már bocs, de - a kurvaistenezésről szoktatta át a terapeutája.) A nagyjából kultúra esése meg részéről mehet, persze csak ha az ő irányvonalába történik. Hogy neki mi az irányvonala, azt meg találja ki a kultúra, mert ő maga annyit tud, hogy szereti a hatalmat, tehát a jó kultúra szereti hatalmat, és ha a hatalomhoz kereszténynek kell látszani, akkor az a brossúra, ha nácinak, akkor az. Ki nem szarja le? Hogy mi az aberráció, azt meg ő mondja meg!

És vegyük észre, hogy ez a pöcs már megint egyes szám első személyben beszél („azt támogatom (...), azoknak meg nem adok“), mintha ő lett volna az állam, pedig ha jól tévedek, ezt még XIV. Lajos sem mondta magáról, csak utólag rákenték a századok.

És hát van abban valami tökösen magyarosan abszurd, ahogy a Főnök (bár elvileg zárt körben) épp a lecsukott beosztottja ellen vall, aki ugye azzal védekezik már egy ideje, hogy nem voltak pártpolitikai szempontok a pántlikázott kultúrpénzek elosztásában, á dehogy! Erre jön a Dagadt, és aszongya de.

Hiába, szép ez a hatalomtechnikusok közti bajtársi szolidaritás, aminek lényege, hogy a Vezér senkit nem hagy az út szélén, csak ha érdeke fűződik hozzá. Igazi lovagias tempó, amennyiben hagyja a koszos ruhát másra, ő felmegy meccsre a padlásra - na jó, ez egy elég béna József Attila-parafrázis lett... Mondjuk az exfő-miniszter meg sem érdemli JA-t.

Egyformára' M' Egy

Van ma ez a bahreini Egy Forma nagydíj egyenesen Malajziából, ami kereskedelmileg nyilván hülyeség, mert az európai időjárás szerint reggel kilenckor kezdenek hosszan aszfaltlcsíkozni a fijúk (csak hogy a végén pont ugyanoda érjenek vissza, avagy ne menjenek sehová, már túl Malajzián), márpedig Európa ilyenkor csendes, újra csendes, nem mert elzúgtak forradalmai (elzúgtak persze), csak mert másnapos. Elvégre a zsidó-keresztény kultúrában a szombat az a buli, ezt tanítják a szombatosok is, vagy jó, hát nem pont ezt, de legalább szombaton! Vagy a  vasárnapi iskolában.

Emlékszem, mikor előző  életemben még voltam, tényleg Bahrein volt Malazisa fővárosa, valamikor 1927-ben, igaz akkor a malájok brit gyarmat voltak, narkót termeltek a rabszolgakereskedelem keretében, és még nem adtak ki fura bélyegeket rózsaszín alapon betűkkel.. Később Bahreint áthelyezték a perzsa arabokhoz a nagybritánok, az olaj mellé  mert Malajziában elfogyott az ópium, ráadásul a helyiek úgy döntöttek, hogy innentől csak a buddhista imámoknak szabad nyilvánosan verni a nőket, de nekik is csak hétfőtől csütörtökig (mert azok egyik nagy vallásnak sem szent napjai). Az olaj meg azért volt fontos, mert egyre több londoni és manchesteri lóvasúton állították át a lovakat dízelre, az ópium meg kiment divatól, miután a szimbolista költészet divatba hozta az abszintot és  a némafilmes pornót.

Így aztán Malajzia fővárosa ma már teljesen más, valaki Hulala Krumpli vagy mi, de az Egy Forma nagydíj nem ott van, hanem Bahreinben lenne, de ott meg lehet hogy lőnek egymásra a szír arab perzsák, és ugy a tradíciók, szóval a Nagy Díj most a régi helyén versenyez, csak új helyen. Ahol volt már, csak más néven. 

Persze mindegy is, a kelet az kelet, hogy közel- vagy távol-kelet az nekünk innen nézve mindegy (pláne mert a jenkiknek például a közel- az közép-kelet, a közelibb kelet mi vagyunk itt, Európa bolgodtalanabbik végén), egyébként meg máma már globalizáció van a mi világfalunkban (énekszó és tánc köszöncse!), végül is mindegy hol van egy Forma-nagydíj. Mert igazából a tévében van onlájn, azt' jónapot!

A legközelebbi versenyt meg rendezhetik Lego StarWars-ban is akár. Mondjuk nem nézném, de akár.

bbc.co.uk

A probléma a lényeg

Az mindig kétesélyes, ha egy filmnek ugyanaz az írója, rendezője és a főszereplője (no meg a producere), mert vagy lesz belőle valami egyedi, kreatív szerzői izé (hisz a látomásos alkotó alkotói látomását nem korlátozza semmi, mármint a pénzen kívül), vagy egy zsák lepkefingot érő, öntetszelgő szemét. Na most, a Megoldóember című darab az első kategória, Julio Torres ugyanis bár minden is a filmben, de:

1. Nem csinál belőle one man show-t, és

2. elég jó szereplőgárdát pakol maga  köré, különös tekintettel a másik főszereplő Tilda Swintonra, aki önmagában egy intergalaktikus kulturális jelenség, és akkor is felismerhetően nem evilági, mikor épp nem is felismerhető.

A pár évvel ezelőtti film eredeti címe akár maradhatott is volna a magyar verzióban, hisz az annyi, hogy Problemista. (Ami spanyolul meg pont az ellenkezője, hisz nem problémamegoldót jelent, hanem bajkeverőt. Mindegy, valamit a problémákkal problémázik, mondjuk azokkal mi mást is lehetne tenni?)

A problémázós itt maga Torres, aki egy salvadori származású (művészlelkű anyával terhelt), immár New Yorkban migránskodó wannabe játéktervező, akit épp kivágnának az országból, mert ha nincs munkája, nincs vízuma, márpedig munkája éppentől akkor nem bír lenni. Mert véletlenül kis híján majdnem kiolvasztott egy lefagyasztott művészt, ha már jobb híján egy kizárólag művészeket lefagyasztó cégnél dolgozik. (Ezek azok, akik elteszik a friss hullákat jégbe, hátha egyszer majd rájön az orvostudomány, hogy lehet kiolvasztani őket és visszavarrni a fejüket. Ilyen sajátos, Hátha Időkapszula szolgáltatást kínálnak, állítólag Walt Disney is le van jegelve folyékony nitrogénbe valahol, vagy csak a feje, vagy csak a városi legendája...) A ki sem olvadt csak majdnem, korábban a cég által eutanizált festő, Bobby amúgy kizárólag tojásokat festett („Nem tojások, remények! Ezek ígéretek, lehetőségek, rejtélyek...“) ideológiailag háttérképezve a semmit, tehát nem érezzük, hogy akkora baj, ha majd később sem támad fel fagyott poraiból.

Szóval a csávónak kurva gyorsan munka kell, ami jelentkezik Tilda Swinton vörös parókás alakjának formájában, aki pont az épp fagylaltként létező Néhai Nagyművész özvegye, aki különc, e minőségében harcban áll a világgal, de legalább jellemzően nem tudja, mit akar. És innentől egy kicsit szürreálba hajló (ezt Marquez óta latin közegben „mágikus realizmusnak“ hívják, de a szür- előtag szerintem majdnem ugyanaz) macska-egér kihaénnemezés indul közöttük, minek végén nem meglepő módon Torres figurája tényleg több bajt old meg, mint amennyit okoz. Úgy nagyjából. Mert közben elvállal bármit, amihez vagy nem ért, vagy még tehetsége sincs hozzá, Swinton (itt: Elizabeth) meg egy kisstílű, bár eredeti hisztis picsa, amit eltartott kisujjú ezüstkanállal persze úgy kellene mondani, hogy nehéz természetű.

A film egy kellemesen végignarrált, tényleg kissé elvarázsolt világú cucc, nade ezt már jól ismerjük minimum Amélie csodálatosan cukorba mártott élete óta, no meg ott van a majdnem komplett Wes Anderson-életmű, ami ilyenkor nem bír nem eszembe jutni. még szerencse, hogy bírom az efféléket, így élveztem ezt is, mert bár eredetiség-faktora mérsékelt, de míves munka.

Persze kicsit eklektikus, kicsit modoros, kicsit sablonos, de a szuperhősös szuperszarokhoz, meg a „kemény zsaruk megmentik a családjukat und a világot“ tematikákhoz képest üdítően eredeti, meg kellően kreatív. 

Mondjuk a végére a tündérmese a jövőből már nem kellett volna, nincs benne elég irónia.

A pályatévesztett párttitkár

Minden nap szombat van valahol, legfeljebb nem mindig ebben a naprendszerben. Ma például nálunk, de van akinek minden nap vasárnap. A szó eredeti értelmében, amennyiben ha kell, naponta vásárra viszi a lelkét. Mert gondolom egy római kaotikus plébános hisz a lélekben, az neki benne van a munkaköri leírásában.

Az meg nincs, hogy politikai kampányt toljon a szószékről, az már saját felcsútista hitbuzgalmi aktivitása, a posztmodern, jobboldalinak gondolt primitív békepapság kifejeződése. És ja, Osztie Zoltánról van szó, aki időnként hálaadó misét mond a Felcsútok Géniuszáért, de mikor épp nem, akkor is tudja mi a Párt brossúrája, és valami furcsa elmebaj okán azt hiszi, hogy a saját, politikailag túlterhelt rémlátomásai a híveire is tartoznak. (Mondjuk annyiban tényleg, hogy észrevehetnék, a faszi annyi krisztusiságot tartalmaz, mint egy fakó eb ura a makói Jeruzsálemtől. Ő mintha valami egészen perverz egyházban, és annak földi szövetségeseiben hinne, holmi isten helyett.)

Még csütörtök este jött szembe a 444-en az a kis szösszenete, mintha mise történt volna, hogy:

„Hány olyan keresztény testvérünk van, aki templomba jár, és a Tiszára szavaz? Nem ért semmit, éppen a lényegből semmit. Hogyan lehetséges az, hogy aki magát kereszténynek mondja, az egy erkölcsileg mélységesen romlott társaságra képes voksolni, szavazni, amelyik elpusztítja az országot. Nem ért semmit az evangéliumból?”

És hogy benne legyen a kötelező magyarpéterezés is:

„Egy hitetlen, erkölcstelen nemzetáruló, amelyik kiárusítja az országot a nagyhatalmaknak, a pénzügyi köröknek. Ez kell a magyarnak? Ez kell az országnak? Nem!”

Én ismerek olyan teológust, aki egész biztosan mást gondol arról, ki mennyit ért az evangéliumból, de ez hitvita, nem rám tartozik, nem vagy római kaotikus. Görög se. De mivel az ő egyházát az én pénzemből is fizetik, azért mégis csak elküldhetem a fenébe az ilyen gyökereket. Akinek elvileg a szeretet felebaráti formáját kéne hirdetnie, de ő egészen barátságtalan. (Mondaná erre Fülig Jimmy.) Ellenben nagyon tudja, mi kell az országnak, sőt, ő tudja csak igazán...

Régi problémám a romos katolikusokkal, hogy a hazai leányvállalatuk tényleg nem akarja érteni, a „katolikus“ az egyetemeset jelent, így ők a 19. századi, kissé túlromantizált nemzetfogalmat ugrálják körbe, mint afféle törzsi totemet. Így lehetséges, hogy O. Zoltán meg többi félvilági alak (emlékszünk még Bese atyára?) még mindig praktizálhat.

Persze az is lehet, hogy OZ is a liberálkommunista-melegbuzi háttérhatalom ügynöke, akinek az a dolga, hogy méla (azaz nem intenzív, csak olyan pofákat vágós) undort keltsen a RomKat Lélekcsiszoló Kft. ellen. Gondolom mindezek mellett buddhista is, kivéve a nagyobb hindu ünnepeket, mert olyankor bálványimádó.

Vagy mégis komolyan gondolja az egész dumáját, és akkor heti hét napban az.

Na, ehhez mit szólna OZ atya-elvtárs?

A mi célból és az eredmény

Van ez a politikai reality a napokban, hogy exminiszterek a böriben várják a vádemelést, amit aztán szekértábortól függően lehet igazságtételnek és mártíromságnak is láttatni, főleg Hankó Jézus politikai fogoly összefüggésében, de önmagában ez így érdektelen. Értem, hogy egyes buddhista rabbik szerint maga az Út a fontos, a folyamat, de engem majd az eredmény jobban érdekel.

Persze abban is van valami, hogy nem sok európai ország volt eddig, ahol minisztereket, miniszterelnököket, elnököket nem csuktak még le, de úgy néz ki, nemsokára eggyel kevesebb ilyen lesz. Hja, a hatalom korrumpál, az ég kék, a politika meg egy látványkonyha. És aki borssal szereti a káposztás tésztát, az pszichopatának látja azt, aki cukorral. (Mellékszál: az bizony az is!) Úgyhogy egyesek szerint egy exkormány extagjainak bilincselése duplaplusznemjó, mások szerint meg végre.

Az a legjobb felcsútista duma, hogy most azért van diktatúra (néha csak önkényt mondanak, igen megengedő módon, hisz a kettő nem ugyanaz), mert bezzeg a Dagadt rezsimjében nem tartóztattak le minisztereket, volt minisztereket, mini hipsztereket, bár ez utóbbi nem biztos.

Amúgy tényleg nem, az önkényúr nem letartóztattatja az embereit, hanem kivágja macskát szaratni, hiszen a közeli hűbéresek rendőri elvezettetése a végén még árnyékot vet a pártvezér és kancellárra. Mert nem lehet vég nélkül komoly pofával tolni a Jókirály-mantrát, hogy csak azért történnek rossz dolgok, mert a Főnök nem is tud róluk. Mikor a szar nyakig érése itt-ott már látványosan rendszerszintű, felvetődik a kérdés, hogy de mégis  kinek a rendszere ez? He? És akkor az istenadta nép még megkérdőjelezi a vezér történelmi küldetését, léptékét és könyveinek lapjaira valóságát. Ami az álmoskönyv szerint előbb-utóbb bukáshoz vezet.

És egyáltalán,  a maffia nem megy bíróságra a belső konfliktusaival.

De helyzet valójában az, hogy alfőpolitikusok lecsukása önmagában nem bizonyítéka sem a jogállamnak sem a diktatúrának. Mert van aza fránya cél-eszköz reláció, hogy a száron vezetgetés csak eszköz, de az igazi kérdés a mi célból történés köré szerveződik.

Azt meg majd meglátjuk attól koldulni.

GMTS-75

Ma lenni Gordon Matthew Thomas Sumner 75. születésnapja, szóval határozottan középkorúvá érett, feltéve persze, hogy nem áll meg 150-ig, amit nemrég még kinéztem volna belőle, de most már nem vagyok benne annyira biztos.

A faszi persze brit, és sokkal rövidebben ismerik, mert elterjedtebb nevén ő Sting, aki korábban rendőr volt a róla elnevezett zenekarban, és ettől már a családja is Stingnek szólítja, főleg mióta kiderült róla, hogy eredetileg Gordon. (Hogy kicsoda Matthew Thomas, az a tudomány jelen állása szerint kérdéses.)

Furcsa amúgy, hogy már ennyi idős, én úgy emlékeztem sokkal fiatalabb. Konkrétan 1985-ből emlékeztem így, de azóta többen mondták már, hogy én is elmúltam tizenegy éves, amit néha persze észreveszek, csak eddig jobbára azt hittem, az ősz szakállú alak a tükör mögött lakik, és folyton utánoz, mert nincs jobb dolga. Persze egy tükör mögött mi is lenne?

Viszont Stinggel van bennünk két közös. Az egyik hogy volt már tanár, buszkalauz és árokásó is, én meg voltam már tanár, és bár az árokásást csak szimbolikusan műveltem valaha (és úgy is alig), de egy időben sokat utaztam buszon, és találkoztam sok kalauzzal, persze csak vonatokon.

A másik közös, hogy Gordonból azért lett Sting (avagy Fullánk), mert egy korai zenekarában egyszer egy koncerten sárga-fekete csíkos pulóverben jelent meg. Amiről egy társának rögtön egy méh/darázs jutott eszébe.

Nekem meg máig megvan az a csíkos (nagyjából narancs-sötétbarna pulóverem), amiről Petrának egy razfilmméh ugrott be, és nekem is lett ettől évtizedes becenevem. De az csak belső használatra, úgyhogy nem írom ide. 

Ja, és Sting főleg basszusgitáron játszik, nekem meg van basszusgitárom, de nagyon rég nem játszom rajta. Vagy vele. Ez mondjuk húrok hiányában nehéz is lenne, plusz rég eladtam az erősítőmet is, de a Basszusgitár-iskola 1-2. című füzetek még megvannak valahol. Mondjuk ezektől még nem leszek Sting, de a Police-nak van határozottan legalább három albuma, amikbe néha ma is belehallgatok. (Egész albumokat már csak a korai Queen esetében. de gondolom más sem ül le már ilyen végighallgatásokra, főleg mióta nem is lemezek vannak, csak számok a platformokon...)

Hát egy kicsit Leveletkaptam Lájf-hangulatú,

de ilyen volt a brit új hullám.

Sötétségsebesség

Holnap megint lesz némi alkalmi meló, ilyen áruházi leltározás, ami unalmas, éjszaka van, és egy másik megyeszékhelyen, de fizetett túlélőtúrának megteszi. Nem az a kérdés, hogy lesz-e tőle flow-élményem (nem lesz), hanem hogy szombat reggel itthon leszek-e újra egyben. Ha kettőben az ugye nem ér, akkor már nem hazahoznak az illetékes szállítók.

Ja, ehhez csak afféle fekete humorral lehet viszonyulni, elő is írták, hogy feketében kell menni. Ez egy áruházban éjszaka akár logikus is lehet, feltéve hogy kirámolni akarjuk, és nem úszik közben fényárban, de szerintem egyik sem áll fenn. Mert úszik. És akarja a fene.

Mondjuk kár, hogy nincs egy rendes Darth Vader-jelmezem, azzal hátha járna a távolból fojtogatás képessége is, meg ingyen lenne a medvecukor (bár utálom), így simán csak megsülök a délutáni úton, anélkül, hogy ettől bárki félne tőlem.

Csak hogy tudjam, az milyen, mert bár a minap hazafelé félt tőlem egy kukázó nő, de ő nem sokkal korábban egy postaládával veszekedett, később meg lehányt egy villanyoszlopot, és a kettő között nézett talán az apja kísértetének. Durvák ezek a nagyon olcsó drogok...

Nade, tényleg nem értem, miért kell pont feketébe öltözni? Egyáltalán, egy vásárlómentes időszakban elkövetett leltározásnál nem tök mindegy, hogy elég sötétkék-e a pólóm ahhoz, hogy feketének nézzék, mint sötétben a minden macskát?

Erről jut eszembe, hogy elméletem szerint a sötétségsebesség nagyobb a fénysebességnél, mert mindig előbb van sötét, a fény csak később jön. Asszem ez biblikusan is írva vagyon, hogy sötétség az eleve volt, a világosságot meg külön teremteni kellett. De akkor ugye a „legyen világosság“ előtt azt is mondta az Úr Jah, hogy „legyen sötét“, mert sötét sem magától lesz, mikor még nincs semmi, illetve a Semmi van. 

Persze ha előbb van sötét, aztán világos, akkor e kettő előtt kellett lennie az időnek. Mert abban minden vallás egyfelé megy, hogy ha lenne Isten, ők hinnének benne... pontosabban hogy a feltételezett istenük örökkévaló. Azaz  az időn kívül létezik, vagyis előbb időt kell csinálnia ahhoz, hogy legyen értelme annak, hogy „előbb“.

Háát, nem csoda, hogy annyi elméleti teolofizikus őrül meg, és kezd el inkább a padlizsán meg a marihuána keresztezésével kísérletezni, hogy pirítósra lehessen kenni a vigyorexet.

Mindegy, ha valaki holnap éjjel azzal cseszeget, hogy nem leltározok elég gyorsan, miközben elájulok az álmosságtól (egy sima napon is alvászavaros vagyok, nem kell külön belepiszkálnom), akkor amint magamhoz térek, előadom neki a fentieket, hátha.

reddit.com

Sokk és döbbenet

Elvárom a médiákoktól, hogy a reggeli zabpelyhem mellé ne sokkoljanak, az bőven ráér ebéd után, vagy pláne máskor. Egyik nap attól nyelek félre, hogy elém tolják a Dagadtat valami reptéren, hogy épp jön haza (nagy hős, egy ilyen diktatúrába sem fél hazajönni a fészbukos emberét harcoltatni), ez már majdnem olyan rossz, mint mikor a Zorigó tolta elém időnként, hogy száz halott, valahány sebesült egy légikatasztrófában, 1983-ban!

Ma meg az van, hogy „Teljes sokk és döbbenet: kizárták a Házasság első látásra egyik szereplőjét“. Magam is le vagyok döbbenve, a kezdetektől nem követem a műsort (semmilyen műsort nem követek), így különösen gyomorba vág a hír, hogy kizárták. Azt mondjuk nem tudom, hogy a kizárás az pontlevonás, vagy hány rajthelyes büntetés a következő versenyen, vagy csak rendőrök toloncolják ki a stúdióból, de nem hangzik jól.

Viszont az több nem kívánt bulvárhírből is kiderült, hogy a műsor szereplőinek folyton ugyanaz a vezetékneve. Múltkor Házasságelsőlátásra Szintia ment hozzá Házasságelsőlátásra Krisztoferhez, gondolom nem testvérek, csak az egyikük eredetileg Kovács, így felvette a másik érdekesebb családnevét. Pedig nem is ismerte előtte, bár a nevet lehet hogy mégis. (Bár asszem ezen egyszer már elméláztam, dehát így jár az ember a trash-műsorokkal, amiket nem néz, de címeket olvas róluk „hírportálokon“. Csak mert nem lehet nem olvasni.)

Tényleg, ezt egyszer ki kéne próbálni, hogy mondjuk átpörgetem a Zindex címlapját, aztán csak azokat a címeket olvasom el, amik érdekelnek, és aztán hátha kattintok is valamelyikre. Mondjuk azt még nem dolgoztam ki, hogy lehetne elolvasás nélkül eldönteni egy címről, hogy el akarom-e olvasni? Egy cikkről még csak-csak, de mi van ma már a címek se érdekelnek?

Ja igen, erre valók lennének az algoritmusok, de azok meg azt hiszik, ha egyszer szörnyülködtem valami baromságon, akkor engem mindig máskor a is a baromságok érdekelnek. 

Az ilyen algoritmusok rosszindulatúak és pénzéhesek (utóbbi esetemben teljesen felesleges), nem véletlenül hívja ezeket Trampli Donáld szuperintelligenciáknak, miközben nem tudja, hogy nagy nyelvi modellekre kellene gondolnia, mert a mindennapokban legtöbbször azokat hívjuk tévesen mesterséges intelligenciának. Azok nem azok, az ilyen hülye algoritmusok meg még nem azokabbak.

p.s. Jut eszembe, a sokk meg a döbbenet azok nem nagyjából szinonímák?

McHekk

Ez igazából a Balaton kedvenc argentin halának gyorséttermi változata lenne, de ez esetben csak gyanúmnak adnék hangot, hogy valaki meghekkelte a fideszponthut. Merthogy.

Jön szembe a 444-es meg a HVG-n, meg biztos még néhány ilyen önkényuralmi liberbolsevik portálon, hogy újraindult a Párt webhonlapja, még a korábbi kommunikációjukhoz képest is mélyprimitív tartalommal.

Ezzel:

444.hu

És állítólag tényleg ennyi az egész. Részemről tudja fene, a lap épp elérhetetlen, és akkor most vagy az van, hogy mindenki az Államvédelmi Hatóság (1948-1956) mai rémtetteire kíváncsi, és nem bírja a szerver demokratikus-centralista jobboldal érdeklődésének népben-nemzetben gondolkodását, vagy meghekkelte valaki, és van a pártszékházban egy még nem teljesen analfabéta rendszergizda, aki gyorsan lekapcsolta a picsába.

Ha viszont tényleg komoly (mert viccnek ugye nagyon szar lenne), akkor részemről hiányolom a drogosokat és a buzikat. A drogos pedofil buzikat, akiket Brüsszel fizet Ukrajnából (igen, az a fővárosa igazából), de a mi pénzünkből, diktatórikusan! Mert az ÁVH-t ilyenek működtetik ám, eleve felvételi követelmény a rózsaszín acélbetétes bakancs, meg a sátáni kacaj, hogy elnyomja az áldozatok halálsikolyait.

Ugyanakkor lehet, hogy túl optimista vagyok, de ekkora prosztóságot még az Elmúlttizenhatév után sem feltételezek ezekről a senkiháziakról, akkor sem, ha értelmes ember már ugye a frakcióban sem maradt. (És nem csak azért, mert előzetesebe került. Eleve nem is volt.)

De majd meglátjuk, mert a másik részről azt is gondolom, hogy valaki hekkel, akkor ennél sokkal keményebb dolgokat tesz oda, mondjuk ahogy a Dagadt részegen fetreng a hányásában egy luxusjachton, miközben a többiek ettől lelkesek.

Plusz maga az említett felcsúti tette közzé a fészbukján (fenét, tette közzé a Fannika), hogy „Elindult a Fidesz oldalán az ÁVH-figyelő. (…) Az ÁVH bárkire lecsaphat. Lehallgathatnak, besúgásra kényszeríthetik az ismerőseidet, és elvehetik a cégedet” (Ez mondjuk pontos leírása annak, amit az elmúlt években ők műveltek.)

A Komoly vs. Hekk mérkőzés nálam egyelőre 1-1-re áll, aztán majd tényleg jönnek a bájos tények, mert azok mostanában már propagandafüggetlenül is egyre gyakrabban jönnek.

p.s. Már épp megírtam ezt itt feljebb, és most már így is hagyom a jegyzőkönyv kedvéért, de akkor újra működni kezdett a honlap, és tényleg az van rajta. Avagy: Komoly-Hekk: 2-1, végeredmény.

Úgyhogy lehet kezdeni félni, mert

" Amit az ÁVH-ról tudni kell:

1.Az ÁVH lehallgathat korlátlanul

2. Az ÁVH besúgásra kényszeríthet bárkit az ismerőseid közül úgy, hogy pénzbüntetéssel fenyegeti őket

2.Az ÁVH elkobozhatja a cégedet"

(+1: Az ÁVH hetven éve nem létezik. És még mindig elveheti a céged, olyan kurva erős holtában is...)

Szuper

Trampli Donáld szokása szerint nem érti a világot, főleg azt nem ami történik benne. Márpedig ismeretelméleti szempontból (ami neki nincs), a világ nagyrészt történés, szerinte viszont dolgok vannak, de azok nem úgy jönnek létre, hogy történik valami, hanem csak úgy vannak lenni. Ezért ha ő valami elrendel, akkor az mindig is úgy volt (amiben van azért egy kellemetlenül orwelli hangulat, az 1984-ből), így lehetett, hogy neki már az első négyéves elnöksége alatt is évtizedekig nem volt háború.

Most meg a mesterséges intelligenciába pofázik bele az az alak, akinek természetes sincs, hogy értse a jelenséggel kapcsolatos problémákat. A nagy techvállalatok egy ideje kiabálják már, hogy nyomja meg valaki a vészharangkongató csengőt, mert utólag kiderülhet hogy a Terminátor igazából egy dokumentumfilm a Mátrixban (ez azért talán még túlzás).

Erre Trampli elnő kúr rendelkezik egy elnökit, ami zavaros ugyan, de legalább nincs sok értelme. A hivatalosan "közös kötelezettségvállalás"-nak nevezett izé leginkább egy nyilatkozat, hogy majd mindenki jobban odafigyel, és ezt írta alá Donáld bácsi is, mintha lenne köze hozzá. De legalább beleíratta, hogy a mesterséges AI, az mostantól „szuperintelligencia“ (avagy SI), és mindenféle jogi blablában ezentúl így kell használni.

Na ja, hozzá képest minden más intelligencia szuper, hisz műveltsége, racionalitása, következségge és felelősségtudata olyan, hogy nemhogy a Holdról nem látszik, de a Fehér Ház kertjéből se. Távcsővel.

p.s. Jut eszembe a műanyagot nevezzük át szuperanyagnak, a műholdat szuperholdnak, a mesterségek ünnepe meg lehetne a szuperségeké. Egyébként nem világos, hogy a hülye hajú pszichopata, aki amúgy mindent Amerikáról nevez el, miért nem 2amerikai intelligenciának" hívatja innentől a cuccot? Odabaszhatna vele a japánoknak, két atombomba után harmadszor, mag a kínaiakanak, akiket a napokban épp kedvel, amúgy meg gazdasági világháborút vív velük, fejben.

Közben eszembe jutott a megoldás: mi is lenne az amerikai intelligencia rövidítése? Igen, AI, és akkor nem mindenki venné észre a történelmi jelentőségű döntését, hogy az Artificial Intelligence-nek tök új neve van történelmileg, és különösen jelentőséggel.

theguardian.com

Három betű spórolás

Na emberek, holnaptól megint megye a vármegye, egyes sajtók szerint ezzel megszűnik a jól megszokott elnevezés. Én nem tudom ki szokta meg, részemről nem, leginkább mert sosem használtam (mondjuk mire is használtam volna?), hiszen nincs semmi értelme. Várak is alig vannak már.

Én például Kaposváron lakom egy jó ideje már, de egy rohadt vár sincs itt, de komolyan, még legóból se! Így teljesen indoklatlan az elnevezés. Szemben például Szombathellyel, ott négy évig voltam főiskolás, és már akkor is rengeteg hely volt ott, mondhatni a város főleg helyekből állt. Nekem még törzshelyeim is voltak, és nem csak kocsmák, de maga a főiskola is. Annak az aljában is volt egy kocsma...

Szóval a vármegye nem fog hiányozni, legalább is remélem, van elég bajom az életben, a fene se akar még emiatt is bánkódni. Nézni a szélbe, hogy baszki, már vármegyék sincsenek, van így értelme akkor az egésznek, vagy legyek inkább mégis buddhista?

Persze jobban belegondolva a megyék nagy részének sincs értelme, hisz a magázódó „megy-e?“ kérdésre az a válasz, nem megyek oda, mások persze mennek, de akkor „mennek-e“ néven kellen hívni azokat. 

Váróterem mondjuk van, főleg vasútállomásokon, lehet, hogy azokra gondolt a költő, hogy mennek-e? Egyébként a vármegyézést nyilván a főispánok találták ki. Közbeszerzésen.