A hétköz eljövendő mindennapisága

Oké, én már akkor hallgattam a hírtévés-rádiós Paláver című betelefonálós munkáslevelező-rovatot, mikor ott mindenki nagyon el volt alélva attól, hogy ez itt minden világok legjobbika, a vezénylő tábornokuk parancsnoksága alatt. De mióta megbukott a főnök, a korábbinál is szürreálisabb az egész, számomra tehát bűnösebb élvezet. (És tényleg, az a kifejezés hogy nem jutott eszembe az elmúlt években, hogy „parancsnoksága alatt“? Pedig milyen jól írja le az elmúlt bő másfél évtizedet.)

A nevezett műsorban egyébként az az érdekes, hogy a betelefonáló, „fusztlált“ rajongók nem azon lamentálnak nagy búsan, hogy mégis hol baszta el Ártunk és Ormányunk, hanem hogy előttünk az Armageddon, az Utolsó Napokat éljük, ők tényleg csatlakoztak már a Sehova Tanúi egyházhoz.

Ha pedig hibást keresnek, akkor ott vannak a Tiszára szavazó nyugdíjasok, akik felvették a tizenharmadik, meg a tizenhárom és egynegyedik havi nyugdíjukat, aztán a választófülkében hátba szúrták a Dagadtat, a tollal nyilván, az ő kezükben nekik. Meg ugye ott vannak a fiatalok. Azok nem igazi szavazók, azokat csak megvezették az interneten vagy hol, és tessék mondani, akkor ez így érvényes? Amúgy a szüleik is hibásak bennük, azok is ilyen örömükben utcán üvöltözősek. És a kedvenc idézet tegnapról:

„És hol vannak az értelmiségek? (...) Egyáltalán, nem is értem ezeket az értelmiségeket. Ezt tanulták az egyetemeken? Meg a jogon? Ez a banda egy csőcselék, össze-vissza hazudozik, csak Brüsszelnek akar megfelelni. Amikor már mindent elvontak, akkor magához tér ez az értelmiség???“ - háborog a néni, aki ott se volt, mikor mások az egyetemeken...

Nos, én mint néhai értelmiség valóban csőcseléknek érzem magam, lumpenpanel-proletárnak, egy élő fába is csomót kereső alaknak, aki még korsóval jár a kútra, de megtörten. És szerintem magamhoz vagyok térve, például nem látom messiásnak a leendő pártfőtitkár-miniszterelnököt, igazából aggódom, mennyire bír majd ellenállni a túlhatalom csábításának, hiszem a hatalom eleve eltorzítja a jellemet, a korlátlan hatalom meg korlátlan mértékben. Valójában abban lehet bízni, hogy az arc van annyira populista, hogy nem megy szembe a nemrég kifejezett egyértelmű népakarattal, de ha szembe megy, az a nép már újra megtanult utcára menni. MP úgy hivatkozik magára, hogy The Man, ami nem kis egomániát jelez, de legyen, szerény és introvertált embereknek nem való a politikusi szerep.

Rájuk szavaztam ja, de ha bénák lesznek, hazudósak, zsarnokoskodók, lopósak, nepotisták, korruptak illetve lehozzák ezek bármelyik kombinációját, csúnyákat fogok gondolni róluk, amiket majd ide is írok. Nem vagyok rajongója egyetlen párnak sem, eszméim túl elvontak a napi földharcot vívó hatalomtechnikusokhoz képest, szavazatom jobbára pragmatikus (a kisebbik rossz, ugyebár), de jó volt bukni látni ezeket a felcsútista rohadékokat, ez kétségtelen.

Kampányüzemmód OFF (igyekszem kevesebb direktben politikai izét idetolni), jönnek a dolgos vagy dologtalan hétköznapok, de a hangsúly azon van, hogy hétköz! Meg hogy vagy.

p.s. Attól meg kissé letört vagyok, mikor sírós hangú nyugdíjasok telefonálnak be, hogy mi lesz most, ha nem lesz ez a "draga, tündéri kormány" (sic!) csak mert a sátáni ellenzék elcsalta a választást. amit a kormány rendezett meg, mint végrehajtó hatalom. Nagy az isten állatkerteje, de nekünk a látógatóknak kellene lennünk benne...

Forgó köpönyegek és lelkiismeret-relativizálás

Az elmúlt két napban, elkezdek a felcsútista megmondóemberek (képviselők, propagandisták, katonaság, népség, csőcselék) járni a Partizánba, pedig eddig a hazaárulózástól sem idegenkedve lenézték, összebrüsszel-gyurcsánozták aztat a médiákot, de most akkorát vettek vissza az arcukból, hogy már alig látszanak. Pócsjános, a Párt egyik legirrítatívabb pöcse is elkezdte előadni az intellektuális úriembert, az egyrészt-másrészt világában élő empatát, minta nem ő lett volna az egyik legszánalmasabb bunkó a rezsim kampányában, akinek tényleg az volt az egyetlen relatív előnye, hogy nem volt expilcit mód agresszív, csak egy ostoba, éjsötét farok, ami persze kurvaanyázás nélkül is komolyan ember alatti teljesítmény.

Szerinte amúgy a sok nem rájuk szavazó volt a „fusztlált“ (ez olyami lehet, mint a futszál, csak kosárlabdával focizzák), mert a Párt mindent jól elrendezett, főleg magának persze, de aki nem csatlakozott haszonélvezni, az ne picsogjon. Mindekinek lehetősége volt rendszerlakájjá válni, még a tehetség sem volt feltétel, meg a tudás, meg ilyen belvárosi szarok, szóval esélyegyenlőség volt, akárki megláthassa! Aki nem élt vele, az meg rászavazott a kreténre, aki azért lett politikus, mert elhagyta a felesége, de gyáva volt ráállni a heroinra. Így aztán hiába lett „olcsóbb a benzin ára“ (ez egy igazi alsópolcos felcsútizmus, hogy lement az ár ára), elbukták a győzelmet, azaz nem vesztettek, hanem elbukták a győzelmet, ezt így kell pártszerűen mondani, mivel a győzelem a zsebükbe volt már, a fél országgal együtt. Az ezüst is szépen csillog, ha van belőle pár kiló egy svájci trezorban.

A választás azon ment el a beszélő fejek szerint, hogy az emberek, különösen szegény buta fiatalok, unták a zsarnokságot, gondolták kipróbálnának valami mást, pedig a kommentelők szerint nem unták őket, hanem utálták, ami azért nem csak stílusbeli különbség. Mikor a deákdániel alakú sokat látott szakértő is elment gyónni, az is úgy volt vele, hogy a kormányzás kurva jó volt, csak ő volt naiv, mert elhitte mikor azt skandálta neki a másik kitartott kolléga, hogy a „kutatásai“ alapján tényleg toronymagasan vezetett a felcsútista szekta. Az összes választópolgár szempontjából alig hatvan százalék volt a támogatottság, de a biztos választók körében már száztíz, és hát abban az adatban meg lehetett bízni. Hiszen ha kicsit felül is mérték, hát istenem, de ha húsz százalékot tévedtek, az még mindig kilencven. Esetleg százharminc! Szóval optimisták voltak, főleg ezért osztották az észt  lenéző-kioktató vonalon, hogy mindenki hülye, csak ők a helikopterek, mert nekik olyan módszertanuk van, hogy attól éjjel kettőkor is felkel a Nap.

Furcsák ezek a figurák, hirtelen mindegyik olyan közlékeny lesz, és nem, soha sem volt egyik sem pártszolgálatos karaktergyilkos, csak hittek a Rendszerben (na ja, az Eszmében nem hihettek, azt nem főztek a karmelita menzán a virsli mellé), és rossz volt a módszertanuk. De röpke pár hónap alatt majd jól kielemzik, mi volt a baj, mibe is buktak bele. Pedig egyszerű: Arrogáns, lopós, hatalommániás faszok voltak mostanáig, bár erről nem tehetnek ősapáik, de ha lehet, unokáik se boruljanak le, hol sírjaik domborulnak majd. Ha már évtizedek viszonylatában játsszák a „Térdre magyar!“ című népies műdalt az istenadta népnek. Ezen azért olyan sok elemeznivaló nincs, nem kell zsarnokságot építgetni, azt meg is vagyunk azzal a lelkiismerettel.

Bonyolult állat a tehén, de én jó pénzért megfejtem!

Udvari szappanoperatőrök

„Ezért nem kedvelte soha egymást Katalin hercegné és Eugénia hercegnő, az első perctől fogva kerülik egymást“  És valami perverz algoritmus szerint ez engem érdekel. Pedig dehogy, bár tudom ki az a Katalin hercegné, elvégre nem egy kő alatt élek (ami az első emeleten nehezebb is lenne, a fene se cipel fel ide egy akkorát), de ki a tosz lehet Eugénia? Ha az Eugén az a Jenő külföldiül, akkor az Eugénia az magyarul szerintem Jenőné

Oké, a nagybritán királyi család az a szappanopera, amit nem nézek. főleg mert nem nézek szappanoperát egyáltalán, meg rühellem a posztmodernben a monarchiát, a királyokhercegek-grófok húzzanak a vérbe, de kényszeres vagyok, és idegesít, ha valamiről nem tudom mi az, akkor sem ha ab ovo nem érdekel eleve. Szóval Eugénia az Andrew nevű andrás-márnemherceg lánya, aki még hercegnő, mert úgy tűnik, ezekben a feudális maradványokban a cím öröklődik, de a címtől megfosztás nem, persze a feudalizmusban a nepotizmus nem rendszerhiba, hanem maga a rendszer. Persze ők ezt dinasztiának hívják, ilyen királyi háznak, ami nagy szerénység, tekintettel a házak helyetti palotákra.

Az persze nem világos, hogy engem mitől érdekelne, hogy abban a brit szappanoperában, a tizenhatezer-négyszáznyolcvankettedik epizódban épp hogy van egymással a két  herceg? A né meg a nő. Bírom a kis- meg a nagy Britanniát, de nem a hülye monarchiájuk miatt, hanem annak ellenére. 

Az lehetett a baj, hogy néhányszor a közelmúltban is beleolvastam a Daily Mail-be (Rejtő Jenőül, bocs Eugénul: Dájli májli), és azóta valahol egy mesterségesen algoritmikus gimnasztika... izé, intelligencia azt hiszi, hogy engem érdekel az a bulvárszemét. Pedig csak néha épp az kerül elém egy téma kapcsán, és előbb kattintok, aztán gondolkodok, e tekintetben tipikus birobot-alapú felhasználó vagyok, szerencsére nem mindig, sőt gyakran se.

Szóval a hercegné rühelli a férje unokatesóját, akivel egy iskolába jártak, de nagyon más a jellemük személyisége, "mejhöz lyó egésséget, és hasolló lyókat kívánok“ (Göre Gábor, biró úr! - olvasson mindenki Gárdonyit). Részemről nézek valami más mozit,  egy horoor mindig elszórakoztat, mert abban csak akkor tűnnek fel hercegnőnék, ha gyorsan le is mészárolják őket, kibelezés által.

p.s. Ezekből valamelyik a Jenőné hercegnő, talán a kék,  a másik a tesója, aki Beatrice, de már a Nagy Feró elvtárs-pajtás nélkül:

de.toonpool.com

Csal, ás, telefonál

Toroczkai László, az Ő Hazájuk pártelnök-vezérigazgatója bejelentette, hogy ezennel kijelenti, hogy ők ma megóvják a választásokat, mert nem volt biztosítva az esélyegyenlőség. éspedig azért nem volt biztosítva az esélyegyenlőség.

Merthogy szerinte nem volt tiszta a kampány, a Hatalmi Főpárt visszaélt a hatalmával, és Magyar Péterből a Fészbuk csinált miniszterelnököt, egyenesen maga a Cukkerberger! Jó, hát tolta a kampányt, járta az országot, nade a Fészbuk nélkül ugye mise történt volna, nem ilyen sátánista emberáldozat, hogy ebből miniszterelnök lesz.

Őt, mármint a Torót, ellenben direkt akadályozta a Fészbuk, ki volt adva a Háttérhatalomtól, hogy minden áron meg kell őt gátolni az akadályozásban, és pont emiatt ő az egyetlen európai politikus, akinek sem Fészbuk-, sem Installagramm-oldala nem lehet, miattuk. Ezért megóvja a választást, és ha a magyar bíróságok nem ismerik el a nyilvánvaló, szósöl-média alapú csalást, akkor elmegy akár a kelet-alabamai járási bíróságig is! (Állítólag ott született a Cukkerberger egyik unokatestvérének korábbi barátnője, akivel már szakított  az anális szex tekintetében fennálló kibékíthetetlen nézetkülönbségekre hivatkozva.)

De a kedvencem az a bácsi volt („nagyon-nagyon fideszes vagyok!“), aki szintén bejelentette a hírtévé betelefonálós műsorában a választási csalást.

Merugye: Tízmillióan vagyunk, a választási részvétel 78% felett volt, de ha ő összeadja a mindenkire is leadott szavazatokat, nem jön ki a hétmillió-nyolcszázezer, vagyis az ukránok Brüsszelből csaltak, ahogy az várhatóan tudható volt, mert nem jön ki sehogy a hétmillió-nyolcszázezer. Jó, hát eleve nem vagyunk tízmillióan, valamivel kilenc és fél fölött áll a demográfiai számláló, de abba már benne vannak mind akik nem szavazhatnak (mondjuk 18 év alatt az összes bárki), azaz van kábé  nyolc milla, aki a listára szavazhatott (ebben benne van az összes levélszavazat, halott erélyi meg vajdasági arcoktól is), egyéni körzetekben meg úgy 7,3. Millió.

Persze lehet, hogy a betelefonáló nagyonbácsi fideszes módra várta volna el a csecsemőktől a Dagadtékra szavazást, de nem hogy ők nem húzták be az ikszet, de a közeli óvodából a Nyuszi csoport se ment szórólapozni a háború ellen! Szerintem már itt elkezdte a csaláscsinálást a Brüsszel Volodimir.

(Amúgy ez a méltán elviselhetetlen Paláver című műsor volt, kávé helyett megint, ahol mostanában elkezdtek betelefonálgatni a nagyon nem felcsútista hallgatók is, amitől változatos műsorvezetők jönnek idegbe folyton, hogy de kérem ez egy jobboldali műsor, telefonálgasson maga a jó édes... Klubrádiójába, na!)

A könyv moly, nem mackósajt

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leírva áll a rettentő tanulság:

"Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait."

Ma van könyvtárosok világnapja, egyúttal Esterházy Péter születésnapja, aki viszont könyveket írt, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, állítólag az is lehet könyvtáros, aki nem írt egy könyvet se. de aki igen, annak meg nem kötelező. Amúgy érintett vagyok a témában, elvégre anyámnak is van könyvtáros diplomája, Petra az exem meg most is könyváros (sőt könyvet is írt már, de ha jól emlékszem nem egy Esterházyt), részemről pedig tanítottam leendő könyvtárosokat. Szociológiára az igaz, de ettől még van közöm a dologhoz, például életemben már többször voltam könyvtárban. Jó, hát kevesebbszer, mint mondjuk vécén, de szerintem a vérbeli, fajtajellegű könyvtárosok is így vannak néha ezzel, persze az még tudományosan nem tisztázott, hogy minek számít ha az ember a könyvtár vécéjét használja?

A könyvek természetesen fontosak, lehet például port törölgetni róluk, okosabbnak látszani általuk, alátámasztani a billegő asztal lábát velük, és többek szerint el is lehet olvasni őket, csak akkor elveszítik az a varázsos rejtélyességüket, hogy nem tudjuk miről is szólnak. Kedvenc könyvem amúgy a „hosszú, de nincsenek benne képek“, valamint az „okos csak én nem értem“ típusú, lehetőleg szép kötésben. Előbbieken jól lehet elaludni, utóbbiak meg a már említett okosnak látszásban segtenek. Van egy pár könyvem a könyvekről (attól a McLuhantól például, a Gutenberg-galaxis) de az már nagyon meta, metább mint mikor a bélyegen vannak bélyegek, vagy a mackósajt címkéjén a mackó egy mackósajtot nézeget, aminek a címkéjén egy mackó egy mackósajtot, ami a ... Rohadék fraktálok!

És ha a könyvek fontosak, akkor a könyvtárak is, volt például az az óvilági költő Vörös Marty (McFly?), aki megírta versben a Gondolatait a könyvtárban, vagyis ha nem lett volna könyvtár, nem lettek volna gondolatai, ami rossz lett volna a magyar kultúrának, főleg művészileg.

De lehet, hogy mindeme fontosságok ellenére a könyvtárosok egyre kevésbé fontosak, a jövő könyvtárát én úgy képzelem, hogy az ember tudatalattiját beszkenneli egy mesterséges intelligencia, aztán rátölti a homloklebenyére a neki való könyvet, kivéve ha aza pornó, mert akkor külön pénzt is kér érte.

Amúgy az említett Vörös nevű arc nem is volt olyan nagy véleménnyel a könyvekről, rongynak nevezte azokat, úgyhogy képzelem, mit gondolt a könyvtárról. A könyvtárban. Biztos neki is volt egy könyvtáros csaja, aki mittudomén, megcsalta, vagy simán csak nem sütötte át rendesen a karácsonyi gesztenyés pulykát.

A kultúra néha jelentéktelen apróságokon áll vagy bukik.

Elsivatagoskodásaitokért!

Pálinkás szilvesztert mindenkinek!

Az van, hogy nagy a baj az országban, legalább is felénk, a Kárpát-medencében. Egyrészt ugye van az, amit maga Attila a hun kommentelt a prosti srácokra, miszerint: „Második Trianon! Magyarország ma végleg elveszett! Jaj annak a népnek, amikor a legalja kerül fölülre. Egy pszichopata lesz a miniszterelnök és külföldről ideejtőernyőztetett ügynökök lesznek a miniszterek. Ezt a csapást nem tudjuk már kiheverni! Saját halálos ítéletét írta alá ma a többség, amikor gyűlöletből szavazott és senkiházi bitangokat ültetett a nyakunkra."

De ez még hagyján, Trianon-túlélésben történelmileg jók vagyunk, mondjuk nem is lehetne nem történelmileg, de ennél sokkal nagyobb bajok vannak. Például ma egész délelőtt nem tudtam vizet inni, kora reggeltől valami barna lé folyt a csapból. A úgyhogy megittam a hűtőből a tegnapi kávé maradékát (mint iható, direkt barna levet), az egy darab alkoholmentes citromos Gössert, meg kifacsartam a maradékot a teáskannából. Néha szokott lenni egy-két flakon víz a hűtőben, de most nem volt, nincs olyan meleg, hogy indokolt legyen hűteni, úgyhogy. Igazi túlélő üzzemódban engedtem egy kis forró vizet, csak az nem igazán ivásra való, úgyhogy felforraltam, aztán kurva sokat vártam, hogy ihatóra hűljön. Nem szobahőmérsékletre, addig simán szomjan haltam volna, úgyhogy tea lett abból, is, de nyárson sült kukakcot nem főztem hozzá, kaja az bőven van itthon.

Hallottam, hogy klímaváltozás van, és ettől elsivatagosodunk, de gondoltam ez rám nem számít vonatkozni, elvégre nincs is klímám, ehhez képest szomjaztam egy lakótelep, valamint a huszonegyedik század közepén. Utoljára kisgyerekként csináltam a nappaliban plédekből beduin sátrat, de most megpróbálom megint, mert mi lesz ha jön valami özönvizes eső (minden eső vizes, de nem minden eső özön!), és beázik a lakás. Van persze még három emelet felettem, de ha beázós típusú a ház, akkor előbb-utóbb átázik a víz azon a pár emeleten, és én jövök!

Meg szerelek napelemet a hűtőre, és ha nem lesz áram, előveszem a nagy UV-lámát, bedugom egy konnektorba, és azzal világítom majd a napelemet, ami meg hajtja a hűtőt. Lehetne próbálkozni szélkerékkel is, de nem én fújom a passzátszelet (csak a spanyol viaszt találtam fel, már többször is), a geotermikus energiához meg le kéne fúrni mélyre, de szerintem az nem tetszene az alattam lakónak...

Kutat azért próbálok majd fúrni, van egy akkus fúróm, ami csavart is húz, szóval biztos jó lesz kútra is. Kúthoz.

A Második Trianon az Első Sivatag a környéken!

A rosszul öregedés állatorvosi zebrái

És akkor még mindig némi közélet, ahol a tegnap fényében a politika az apropó, a téma annak sajátos médiareprezentációja, a következmény pedig a kárörvendő röhögés. Avagy rosszul öregedő címek a kormányhitű sajtóból, amik jobbára nem egyszerűen megjósolták a Tisza választási vereségét, de azt gyakran és egyenesen tényként közölték. Szemelvények a mögöttünk lévő hetekből, nagyjából időrendben, egészen a tegnapi vasárnap délutánig:

- A Békemenet után tovább nőtt a Fidesz–KDNP előnye (magyarhirlap.hu)

- Bizonyíték érkezett Magyar Péter választási vereségére (Magyar Nemzet)

- Fura kampány: a tiszás szavazókért is a kormány küzd, mert nem hajlandók a saját érdekeiket fölismerni (Mandiner)

- Kiszámolták, mennyi lehet az annyi: ekkora fölénye lesz a Fidesznek az új parlamentben (Mandiner)

- Kampányhajrá: Nőtt a Fidesz lélektani előnye (magyarhirlap.hu)

- Narancssárga lesz az ország: a szakértő szerint Orbán Viktor újraválasztása reális és esélyes (Mandiner)

- A Nézőpont kutatása szerint: Fidesz-többség marad a következő országgyűlésben is (prostisrácok)

- Schiffer András szerint a Tiszánál beárazhatták a vereséget, de ennek komoly veszélye van Magyarországra nézve (Mandiner)

- A Nézőpont Intézet szerint hatvanhat választókerületben várható Fidesz-győzelem (magyarhirlap.hu)

- A Fidesznek áll a zászló (Mandiner)

- J.D. Vance az Indexnek: Ezért nyeri meg Orbán Viktor a választást vasárnap (Index)

- JD Vance jött, látott – és eldöntötte a valóságok Magyarországon zajló csatáját (Mandiner)

- Itt vannak a legfrissebb számok! Magyar Péter ezt nem teszi ki az ablakba (Zorigó)

- Orbán Viktor Rónai Egonnál: Győzni fogunk! (VIDEÓ) (Mandiner)

- Stabilan őrzi előnyét a Fidesz a legfrissebb amerikai felmérés szerint  (Zorigó)

- Az amerikai intézet mérése szerint a Fidesznél az előny (Index)

- Orbán Viktor: Azt hiszem, hogy a vártnál nagyobb arányú győzelmet fogunk aratni (Zorigó)

- Orbán Viktor kampánya letarolja a netet – komoly előnybe kerülhetnek (Zorigó)

- A balliberális The Guardian az unásig ismételt paneleket puffogtatva vizionálja a magyar kormány bukását (Mandiner)

- Orbán Viktor a budai várban: Mindenhol győzni fogunk (Index)

- Donald Trump kutatója szerint a Fidesznek kedvez a rekordmagas részvétel (Index)

- Deák Dániel: A Medián is a Fidesz előnyét mérte + videó (Magyar Nemzet)

- Kubatov Gábor: Jól nézünk ki, de most még meg kell nyomni! (Zorigó)

- Orbán Viktor: Azért jöttem, hogy győzzek! + videó (Magyar Nemzet)

- „Nem maradt más hátra: győzzünk újra!” – Orbán Viktor így üzent a magyaroknak (Mandiner)

- 15 órakor 66,01 százalék: a magas részvétel a Fidesznek kedvezhet a szakértők szerint (Mandiner)

- Itt az Alapjogokért Központ friss mérése: Fidesz-előny! (Zorigó, vasárnap este nyolckor)

- Itt a legújabb felmérés: Nyitott politikai versenyt és kormánypárti előnyt hozott a választás hete (ugyanaz a Mandineren)

Persze az egész az év elején még onnan indult, a magyarhirlap.ponthu cikke szerint, hogy: Nézőpont: 61 százalékos Fidesz-többség!

Jellemző, hogy ahogy közeledett a tegnapi nap, úgy lettek magabiztosból egyre inkább reménybe kapaszkodók a kormányhitű propaganda kis iparosai, akik már egymásra hivatkozva veregették egymás hátát, hogy meglesz ez ember, az nem lehet, hogy ne legyen meg!

Bonus track, már nem emlékszem mikorról: 

 - Itt a "zöld demokrácia": az orbáni győzelmet a német kormány ne ismerje le! (Mármint hogy egy német zöldpárti politikus ezt javasolja a német kormánynak. - A szerző F. Fanni a prostisrácokon, aki jól leismeri a magyar nyelvet, nagy nemzeti oldaliságában. Vagy ki. Oké, elütés, de legalább magukat olvashatnák néha. Viszont ahogy most kinéz, a németeknek nem lesz gondja leismerni a zorbáni győzelmet, a nem lesz mit jegyében. Le.)

A sok áthúzása ugyanannak a két szónak meg azért van, mert nem szeretem ennyiszer emlegetni az egyelőre még pártvezér és kancellárt, szóval ez nem névmágia, sokkal inkább dekonstrukció. Jacques Derrida néhai francia filozófus Grammatológia című művében használja ezt a megoldást, például akkor, ha bizonyos szavak a hagyományos metafizika fogalmai, amelyeket nem tud teljesen elkerülni, de amelyeket már nem tekint érvényesnek. Az áthúzás ugyanakkor jelzi, hogy a szót csak azért használjuk, mert nincs jobb kifejezésünk, de a törlés mutatja, hogy az nem írja le pontosan a valóságot. A szó érvényes és érvénytelen egyszerre, áthúzott, de olvasható.

Így vagyok ezzel a Felcsútok Géniuszával, hogy pusztán a neve nem írja le a közéleti perszónáját, avagy a szerepéhez épített személyiséget, de ha szó szerint idézgetek a kézből etetett médiájából, akkor ott lesz a név, ami nem adja vissza azt a hatalomba beleszédült, akarnok aljasságot, ami megképzi OV nyilvános énjét.

p.s. Jut eszembe, mikor is volt a mohácsi csatavész? Igen, 1526-ban, pontosan 500 évvel ezelőtt, márpedig a Dagadt is megszakértette a posványosi pártösszetartáson, hogy ilyen 500 éves ciklusok vannak, csak ő előre nézett, így nem látta hátra a vesztét. Azért elmehetne jósdát nyitni, mondjuk madárbélből jövőt mondva, közben megalakíthatná a Sehova Tanúi Egyházat, még mindig sok tízezer hittérítő ugrana a kútba, ha azt kérné. Mondjuk kinézem belőle, hogy azt kérné, szóval menjen inkább a fenébe, most épp  sok oka van rá.

p.p.s. Utólag néztem, hogy szövegszerkesztőben még áthúzottak itt már nem lettek azok, de korrigáltam, csak hogy értelme is legyen a hozzá fűzött magyarázatnak.

Szánalmas reanimációs próbálkozás

Jajj nekem, belenéztem az újraélesztett Heti hetesbe, már akkor már akkor is rég szar volt, mikor végre abbahagyták (pedig jól indult, csak túlélte magát), most viszont már egy igazi médiazombi, taszító. fájdalmas és agyatlan. Oké, az első feléig bírtam csak, de kérem ez a Sas-kabaré legrosszabb hagyományait visszahozó, szellemtelen faviccekkel, meg műmájerkedéssel operáló izé, csak nem jön be Sasjózsi Bácsi műszálas  szűrben, fokossal, előadni egy Hacsek és Sajót, valami másik kabarépatkánnyal, hogy az egész egy kínrímes nótázásba fulladjon.

Az baj az ilyen médiaszeméttel, hogy van egy jó kiinduló ötlet/formátum, az sikeres lesz jól, aztán addig tolják, míg valami vállalhatatlan mélyre nem süllyed az egész. Egyre laposabbak a poénok, egyre unalmasabbak a szereplők karakterei a sok önismétlés miatt, és egyre kevesebb ötlet van arra, hogy merre is lehetne továbvinni az egészet. Így szoktak dicstelenül kimúlni sitcomok, mint a Jóbarátok vagy az Agymenők, hogy túlélik magukat, és tényleg zombiként botladoznak, míg a nézettség be nem zuhan egy kritikus szint alá, és akkor Sheldon Cooper kurva gyorsan kap egy Nobel-díjat, mintha az nem lenne rohadt szánalmas slusszpoénnak.

Nálunk túlélet magát a Szomszédok, ahol még a kilencvenes évek második felében is komplett Kádár-rendszer működött, egyesek szerint túlélte magát az Anyátok közt, de abból szerencsére egy percet se, és hát a Heti Hetes, ami kimúlás előtt jóval már modoros volt, fárasztó és kínos, afféle szekunder szégyent okozó.

Erre most Ertéel elővette, és pont ott folytatódik ahol végre nagy nehezen abbahagyták. modoros, nem vicces (de nagyon lapos), és tényleg viszonylag hamar döntöttem úgy, hogy nekem ez fáj, viszont nem vagyok mazochista, szóval viszlát, a jutyúb tele van jó tartalmakkal, az Ertéel Tévékettőre eddig is csak akkor kapcsoltam, ha néha volt egy-egy jó film, ami megfelelt háttértévézésnek, persze a jó filmek definitíve máshol vannak, ahol nem kell közbe prosztatamosófogkrémbetét-reklámokat nézni, mekis kuponokkal és frissítő, sörös bútoráruházakkal...

Talán velük kéne próbálkozni egy ellenzéki poénkodós műsorral, hátha... ráérnek majd nemsoká:

hirnavigator.hu

Mire gondolt a ki a költő?

Magam is leadtam a szavazásomat még az ebéd előtti választáson, de csalódtam. Nem is volt semmilyen forradalmi hangulat, csak egy idős házaspár kérdezgette egymást a szomszéd szavazófülkében, hogy akkor most melyik a fidesz? Szegények nem tudták, hogy olyan már nincs, a Hatalmi Főpárt csak annak utódpártja, amennyiben nem fiatalok, de csúnyán öregedtek, és utólag a fene se tudja, mikor és mennyire voltak demokraták, ha ilyen  fasza kis önkényuralmat tapicskoltak össze maguknak.

Én tényleg a Hazafias Népfrontra akartam szavazni, mert már tinédzserként, a rendszerváltás környékén is különösen undorító féregnek láttam Pozsgay elvtársat. A Jenőt... nem, Gézát, fene se tudja, ja megvan: Imrét. Erre kiderült, hogy már tíz éve halott! De gondolom a Népfront még megvan, nemrég is tele volt a város a hirdetéseikkel, hogy Brüsszel húszezreseket küld Ukrajnának (igen, forintot, annyira jó pénz az!), és az ukránok abból csinálnak tankokat ellenünk. Nem a húszezresek árából, magukból a húszezresekből! Meg azt is láttam a tévében az interneten, hogy a szeretet meg az összefogás az ami mi vagyunk főleg, nekünk kell összefogni a Párttal, a néppel egy az utunk alapon. Azt meg mindenki eldöntheti, hogy ő inkább a Párt vagy inkább a nép (nem egyformán fizet a két állás, bár mindkettő elég stresszes), de a lényeg a hadjárat a brüsszeli infláció meg a ukrán kémek ellen, az mos a front, a népfront. Meg pártfront nyilván, bár ezt így nem hallottam a mostani pozsgaytól sem.

Úgyhogy másra szavaztam, de nem mondom meg kire, mert az is olyan, mint az anonim alkoholisták, hogy helló, Laci vagyok, de máshoz nincs köze senkinek, amúgy meg ők is ittak már életükben eleget. Ilyen titkos a választás is, úgyhogy csak annyit mondhatok (különben elvisz a TEK), hogy arra szavaztam, amiről egy folyó is el van nevezve, mert bár nem bízom bennük olyan nagyon, de látni akarom az Állami Főpártot bukni, kivéve persze, ha ők a népfront mégis, mert akkor utólag letagadom, hogy nem szavaztam rájuk, én kérem mindig is Keletázsiával álltam háborúban Óceánia oldalán, csak nem gondoltam.

p.s. Amúgy van valami a levegőben (gondolom chemtrail-eznek a háttérből hatalmak) mert egy vasárnap délelőtt maximum miséről jövő nénik vannak az utcán, most viszont nagy a nyüzsi ellenben, az egyik közeli általános iskolában meg (van vagy négy a közelben), ahol szavazni lehettem, még felismertem a folyósón a költők képeit, hogy jé, költők, persze az már nem ment, melyik ki, de ugye mostanában már csak pár évente járok általános iskolába.

Hiúságok vására nap

Fura ez a vasárnap reggel. Egyfelől nyolc órát aludtam, ami nagyon régen nem fordult elő velem, plusz unatkozom, mert olvasni fáradt vagyok (ha hét óránál hosszabban alszom, zombivá pihenem magam), nem találok semmi jó filmet, a tévé (ami praktikusan inkább a jutyúb) meg nézhetetlen, választási műsorok vannak, ahol az megy, hogy még nincsenek részvételi adatok, de  ha lesznek, majd beszélünk róluk, addig szakértőink elmondják, hogy mit várnak  a mai naptól egyrészt-másrészt alapon, a négy évvel ezelőtti elmúlt nyolc évhez képest hogyan értékelik a kampányt, különös tekintettel a politikusok kommunikációs teljesítményére a hangsúlyos témák narratív keretezésének szempontjából (kié volt a quo vadis, a mozgósítás dinamizálásában?), illetve valaki hozzon már egy kibaszott kávét...

Nem egy dinamikus hétvégi aktív pihenés, az biztos, egy választásban maga a választás a legunalmasabb. Hiszen még semmi érvényeset nem lehet mondani arról, amit majd késő este kezdhetünk sejteni, miközben a fél ország arra vár, hogy lássa összeomlani a másik tábor vezérét, mikor szembe jön vele a valóság, hogy kurvára nem akarja őt a többség. (Hogy aztán az összeomlás lendületével kezdhessen választásicsalásozni, az mindig jó sebtapasz a nyílt törésre. Apropó, összeomlás, a valahonnan származó közhely szerint a légvárak tudnak a legsúlyosabban leomlani.)

Nemsokára az ország közéletileg minimálisan érdeklődő populációjának egyik fele eufórikus állapotba kerül,  a másik meg csalódott lesz és dühös, függetlenül az eredménytől, na az már érdekes lesz, azt már várja a bennem lakó szociálpszichológus. Aki talán ír belőle egy cikket is. Addig meg keresek Salman Rushdie-t olvasok, de csak miután főztem egy kávét, amit persze nem kellene, ha nem alszom túl sokat.

Hogy a túl sok pihenéstől vagyok élőhalott az persze elég ellentmondásos, mondhatni zombivalens, de legalábbrímel a körülöttem elterülő világra.

Menj, asszony!

Na kérem, az úgy volt tisztelt bíróság, hogy Mary Shelley indokolatlanul volt halott sokáig, hiszen még nem tudta megírni a Frankestein folytatását, a fércelt alak poszthalott csajáról. De mivel az újraélesztés az van, de a feltámadás az nincs (bár itt sarkon is van egy temploma a szektának, ami ebben hisz, de szerintük is csak egy arc támadt fel evör, esetleg egyet még feltámasztott, de ennyi), szóval nem tudott feltámadni, csak olyan szellemként megszállni egy nőt, valamikor 1936-ban, csak nem a Berlini olimpián, hanem Chicagóban, hogy az hátha majd közzéteszi publikálni a sztorit. De ez olyan gengszteres csaj volt, és mikor a szellemi megszálló beleszállt, leszédült a lépcsőn bele, halálosan persze, alig kellet lökni rajta egy nagyot.

És akkor kiderült, hogy a Frankenstein, a Doktor Viktor szörnye is pont a környéken lakik, mindenki úgy ismeri, hogy „Frank“, tényleg nem értem miért, és akkor a halott csajból csinált neki mennyasszonyt egy másik doki, az újraélesztésben profi. És legalább nő, ha már Mary is, sőt már az anyja is feminista volt, ami akkoriban nagy szónak hangzott számítani. A felújra élesztett csaj nem emlékszik ki volt még az előző halála előtt, úgyhogy marad neki Frank dumája, hogy ők jegyesek, vesznek is jegyet New Yorkba, előtte kicsit megölnek pár formát, moziba mennek zombifilmet nézni, meg ilyenek. A művelődés fontos!

Valahogy így kezdődik Maggie Gyllenhaal idén bemutatott rendezése, a Mennyasszony! című szórakoztató műfaji katyvasz, ami nem igazán rémfilm, nem kalandregény, nem is retró sci-fi, nem gengszterfilm, nem feminista kiáltvány, szerencsére nem pszichodráma, csak mindez együtt, valami látomásos költészeti posztmodern, laza dumákkal, elemelt környezettel, időnként dagályosan dumáló karakterekkel. Na ja, Mary Wollstonecraft Shelley a tizenkilencedik század romantikus költészetében élt, a férje, Percy Bysshe Shelley is romantikusan költött, a haverjuk meg a George Byron szintén költő volt (és Lord of Newstead is!), szóval ez esetben nem fáj, ha a szereplők sírversekben beszélnek.

A páros a film nagyobbik felében menekül, mert nyomukban a rendőrség, és a maffia is, akiknek alapesetben egymást kellene üldözniük, de Frank és a Mennyasszony (aki nem Penelope, csak az) nem tudnak nem feltűnőek lenni, ami két városban flangáló hulla esetében eleve nehéz is lenne. Plusz gyilkolásznak is, de csak szükségből, néha kifejezetten önvédelem okán, ezzel együtt párosuknak van egy Mickey és Mallory Knox-hangulata a Született gyilkosokból, miközben a steampunk art deco környezet, és főleg Ida/Mary/Penelope avagy a Mennyaszony újrainduló tudata, és féktelen személyisége gyakran lehetne Bella Baxter is a Szegény párákból. Erőszakos aszcendenssel.

A film egésze nem kicsit kaotikus, de két elveszett lélek egy széteső világban mégis milyen sztorit hozzon össze? A főszereplők amúgy nagyot mennek, Christian Bale mint Frank tök jó, Anette Benning, a doki is egy eltalált karakter, de az egész leginkább Jessie Buckley jutalomjátéka. Mintha nem lett volna elég jutalom, hogy nemrég megkapta az Oszkár-díjat is, a filmért, amit nem láttam még.

A vége lehetne happy ending (nem, nem abban az értelemben) lehet hogy az is, de a fene tudja mekkora boldogság, ha az ember már minimum kétszer meghalt, de még mindig járkál. Nekem minden esetre bejött a film, persze nagyjából bírtam az aktuális,  Guillermo del Toro-féle feldolgozást, meg annak idején Kenneth Branagh verzióját is. Ugyanakkor a Frankenstein mennyasszonya című 1935-ös izét végig se néztem. De ez a lázálom, ez nekem való, magasan van az ingerküszöböm, ha már frankensteinezik valaki, akkor tolja túl rendesen!

Sértegetéskultúra

A Trampli tata, nagy béketeremtése keretében indított legutóbbi, iráni háborúja alkalmából bejelentette ki, hogy ha nem ő finghatja a passzátszelet a közel-keleten (nekik persze közép, a közel az mi vagyunk, Kelet-Európa), akkor  „egy egész civilizáció pusztul el, és soha többé nem támad fel”. Márhogy a perzsák vissza lesznek bombázva az újkőkorba, csak hogy eljöjjön végre a béke, és az olcsóbb olaj kora.

Ez meg valahogy nem tetszett Geroge Clooney-nak (szül Klúni György, elvégre valahol mindenki magyar), aminek hangot is adott, mondván, hogy egy komplett civilizációt kiirtással fenyegetni már háborús bűncselekmény. Ami kábé igaz, ebben a poszt-posztmodern világban, ahol a média már nem maga az üzenet, de maga a tett, avagy a tettek mezeje. Erre a Fehér Ház valami szóvivő-félesége annyit bírt visszasértegetni (érdemi reakció híján), hogy Clooney meg szar filmekben játszott, és akkor az is háborús bűn.

Tehát: ha valaki egy ostoba csinovnyik szerint nem elég jó színész, mindegy hány Oszkár-díja van, az pont ugyanolyan, mint háborút indítani, ahol civilek (ja, gyerekek is) halnak meg, miközben lassan térdre rogy a még mindig túlzottan olajalapú világgazdaság. Ez pont két egyforma súlyú dolog, nyilván.

Én néha szar cikkeket írok (persze főleg remek darabokat), azokat emberek el is olvassák, de még nem csapott le ráma TEK, pedig a többek szerint (plusz szerintem) nem kielégítő kulturális teljesítmény, az bűncselekmény. Aha, és az milyen politikai kommunikációs teljesítmény, hogy ugyan semmi érve nincs a fehérházi senkiházinak, de azért nyilatkoznia kell, érvek híján pusztán sértegetve? Ilyenkor hallgatni kell, elvégre mit számít a hatalmi mámorba szédült sárgafejű pszichopatának, hogy egy színész mit mond, asszem épp Olaszországban? De Elnő Kúrnak akkora az egója, hogy külön bálterem szükséges hozzá, és minden jogos kritikát sötét bunkó módjára kell kis segédein keresztül ignorálnia.

Ez a nárcisztikus fasz nemhogy a csend erejét nem ismeri, de gyakorlatilag semmit a világból, amit nem lehet aranyszínűre festeni, vagy nem őt ábrázolja...

p.s Holnap lesz a savazás napja, egyesek ezt választásnak is hívják, mert lehet választani, hogy savazunk-e vagy nem-e inkább? E? Úgyhogy mindenki menjen és savazzon a Hazafias Népfrontra, de ha nem indul az utcájában (a miénkben érthetetlen módon nem), akkor válassza savazni a Munka Érdemrendjével Kétszeresen Kitüntetett, Turulban Született Hős Anyák Koalícióját (MÉKKTSzHA), magam is azt teszem, mert jelenleg a hazai politikában a női princípium főleg kurvázásban merül ki, de nekem arra nincs pénzem. (Adóm egy százalékát meg valami kutyamenhelynek adnám, ha fizenék adót, de már kutyám sincs.)

Nem elforgatható felforgatók

Olvastam, hogy a felsőoktatásban vannak olyan alapszakok, ahol úgy van komoly túljelentkezés, hogy nem is vonzó a kezdő fizetés, amit össze lehet hozni vele. Nos, mikor én voltam egyetemista, még nem volt olyan, hogy alap- meg mesterszak, ennyire óvilági vagyok, mondjuk pont ma jutott eszembe, hogy nyár elején lesz éppen huszonöt éve annak az egyetemi diplomaosztónak... (Miután négy év főiskolára pakoltam rá  még öt év egyetemet. Ez ma meglenne összesen öt év alatt, akkor hét lett volna a minimum, esti-megalázó tagozaton.) 

Ellenben mikor tanítottam a helyi egyetemen, már kétszintű volt a képzés (nálunk igazából három, voltak ezek a kétéves, érettségi utáni foximaxik), ami nem biztos, hogy mindenhol jó. Persze magamból indulok ki, de én öt év után is csak körülbelül sejtettem, mi a frász az a szociológia, pedig már -lógusnak nyilvánított az egyetem, hogy ez valakinek hogy jöhet össze két év alatt, valami más alapszakkal, azt fel nem foghatom. (Tényleg, lehet, hogy simán csak nem vagyok elég izé, ilyen éles eszű, ha már azt sem értem, hogy miért nem értem a mit.)

Nade. A „zenekultúra“ alapszak a legrosszabbul fizető, amire ehhez képest sokan jelentkeznek. No comment, gőzöm sincs mi lehet, a zenét növényi szinten értékelem, azaz fahangom van és botfülem. 

A linkelt cikk szerint a többiek meg: animáció, táncos és próbavezető, építőművészet, képi ábrázolás, média design, fotográfia. Aha, szóval a művészkedés. Jó csinálni de szarul fizet, még jó hogy nem képeznek sehol a környéken diplomás költőket, azok köztudottan korán halnak (és mosónő az anyjuk), látomásosra isszák magukat, és csak egész rövid ideig akarják megváltani a világot, de aztán inkább meggyűlölik.

Viszont a költők jellemzően nem is a sok pénzre mennek, hanem valami meghatározatlan állagú művészi halhatatlanságra (miközben jobbára hallhatatlanok a szélesebb közönség számára), szóval biztos lenne jelentkező ilyesmire is. Aztán majd a költészetipari mesterszakon szakosodhatnának, egyesek mondjuk szimbolistává képeznék magukat, de csak hogy aztán a futurista dadaistákkal közösen utálhassák az egész slam poetry-világot.

Viszont a listából kimaradt az én területem, a szociológia, meg úgy általában a társadalomtudományok, pedig én azzal vagy tizenöt éve nem találok munkát, leszámítva a tudományos ismeretterjesztők írását. Most vagy az van, hogy ha talál vele az ember állást, akkor az kurva jól fizet, vagy nagyon nem, csak ezért nem is tolonganak az efféle szakokon. Igazából a fene se tudja, még jó, hogy már nem is érdekel. Ez itt körülöttem amúgy nem egy vélemény-, hanem egy földrajzi buborék, egy ilyen kisebb megyeszékhelyen tényleg a helyi egyetem volt az egyetlen opció, mert például az önkormányzatnál már fontosabb, ki a rokon, barát, üzletfél, vagy ha egyik sem, legalább pártszerűen csinovnyik-alkatú. Na, én egyik sem. 

Persze lehetne rosszabb, lehetnék zenekultúrás izé is, az még rosszabbul esne az én hallásommal. Meg hogy van kábé három opera, amit kedvelek, a többin elalszom, azokat nem a magamfajta későmodern, lakótelepi arcoknak írták, de ha lenne valahol punkkulturális felforgató szak, azt megfontolnám levelezőn, például máris sokat tudok az anarchizmus eszmetörténetéről.

Sorbanállás kimelletti befolyással

„Az elmúlt hetekben a világ legbefolyásosabb vezetői és politikai szervezetei sorra álltak ki Orbán Viktor miniszterelnök mellett, az amerikai elnöktől az osztrák jobboldalig.“

Szép ez, igen szép, hiszen számos nagyon is legbefolyásosabb vezetője van a világnak, ugyan a Zorigó névtelen mesterséges unintelligenciája egyet sem nevesít, de ezeket úgyis mindenki fejből sorolja (John, Paul, George, Ringo, Tudor, Vidor, Hapci, Kuka, Ondkond-Töhötöm és Osztrák Szélsőjobb), fajsúlyos szereplők ők egytől mind egy szálig! Aki pedig nem áll ki (sorra!) a Szeretett Vezető elvtárs-pajtás mellett, az önmagában jelzi az illető nemzetközi jelentéktelenségét, mondhatni a dagadt döbörögi mellé állás tesz bárkit vezető politikussá. Addig csak mezei demagóg az illető, de ha kiáll a mellett, rögtön Lídör of Bármi lehet Mr. Bárki.

Ezek a legnemzetközibb befolyással üzérkedők természetesen nem befolyásolják a szuverén magyar szuterénben lefolytatandó választási szavazást, csak azok befolyásolják, akik a továbbiakban nem szeretnék a felcsútit látni a kormánynál. Mert a befolyásolás az rossz, értem? A Vezérgéniusz mellett kiállni meg jó, tehát eleve nem lehet befolyásolás! Befolyásolni gonosz dolog, de mikor tetszőleges szélsőjobbos barom dicsőíti Agyarország orbánfőjét, az csupán baráti/atyai jótanács, a magyarok iránti szeretetteljes törődés megnyilvánulása. A dicsőítés az jó, az jöhet. 

Vance Jakab Dávid is megmondta a minap, hogy az amerikaiak igen szeretik a magyarokat, de tényleg. Hogy most akkor a mexikóiakra vagy a kanadaiakra gondolt-e, azt tudja fene (egy ilyen széles látókörű, művelt szarháziról nem feltételezném, hogy az USA számára egyenlő Amerikával), de mivel a Felcsútok géniusza is hisz a szeretet (meg az összefogás) erejében, neki egy kampánybeszéd igazi ünnep, a szeretet ünnepe, nyilván jólrezonálnak rá a béke világpárti vezetői.

Ha ezek után nem nyer a fidesz utódpártja, a világbefolyás legvezetői nyilván sorra lemondanak, nagy csalódott bánatukban nekik, hisz akkor már mi értelme az egésznek, megeszi őket reggelire a Multiháttér-hatalom, és még kávét is iszik rájuk.

Legalább is valahogy így képzelem.

Dr. Bubu és a prófétaság iránti undor

Bencsik „Bubu" András, az indokolatlanul Demokrata névre hallgató heti propi főszerkesztő-félistene minden megszólalása aranyat ér, a régóta nyalonc bácsi szinte kimeríthetetlen humorforrás. Most például azt írta ki a közösségi szósöl médiában, hogy a Tisza egy sátánista szekta (én hülye, eddig aszt hittem, egy folyó). Lehet persze, hogy a pártra gondolt, mert nehezményezi, hogy nincs programja, ami egy folyótól nem is lenne elvárható, hisz nála az lehetne a maximum, hogy ma folyok, ahogy tegnap is folytam, és a tervek szerint holnap, sőt a jövő héten is folyni fogok!

Mondjuk a Té pártnak van programja, kétszázvalahány oldal, ami éppen kétszázvalahány oldallal több, mint a Hatalmi Főpárté, akik ilyen apróságokkal már rég nem vesződnek. A Tiszának viszont olyan szektatagjai vannak, akik prófétaként imádják a pártelnököt. Khm... igazán nem akarok botként akadékoskodni a küllők között, de Bencsik bácsi konkrétan kit imád és dicsőít? Csak nem a Vezénylő Tábornokot (ő hívta így a Dagadtat), aki nem csupán politikus, hanem spirituális vezető is?

„Orbán Viktor egy komoly ember és okos politikus látszik a rajongokrol is !“ (Ugyanott ekezetes irogep elado!)

„Orbán Viktor mindig is a mi biztonságunkért volt.“ (És most hol van? Az őrület határán?)

„Orbán Viktor a politika világában olyan, mint Messi a pályán: a szövegei a szeretetről, reményről és a célokhoz való legyőzhetetlen ragaszkodásról szólnak.“ (Messi szövegei a szeretetről szólnak? A pályán???)

De a kedvenc Bencsik idézetemet nem Bubu bá írta, hanem Tóta W. Árpád, az Eljövetel című, 2006-os könyvében. Mivel rohadt lusta vagyok begépelni az egészet, eztért inkább fotóztam, bocs ha vacak a minőség. (Elvégre én minőségileg gépelek, néha több mondat is megy egymás után, elütés nélkül!)

Szupernagyi kötőtűvel büntet

Az akcióhősök mostanában egyre idősebbek bírnak lenni, Stallone vagy Schwarzenegger ugyan hetven felett már kissé öregesen tolják, de ez engem nem zavar, mert nem nézem a filmjeiket.  Az Ellen Cole utolsó harca, ezt a vonalat viszi, csak épp egy amolyan neo-western formátumában, ahol speciel egy nyolcvan körüli néni az akcióhős, nyilván utoljára. Mert jön az ilyen filmekben szokásos aljas, pénzéhes és felettébb bunkó vállalkozó, akinek ingatlanbefektetésileg kell a családi ranch, de Ellen anyó nem adja. (Érdekes, hogy az ilyen pénzes gecik valamiért mindig lakóparkot akarnak építeni a a rendes emberek otthona helyére, sosem járványkórházat vagy állatmenhelyet. Persze akkor már nem lennének a dramturgiailag elvárt módon szarháziak.) 

A néni viszont nem csak makacs (ja, nyolcvan felé az ember már nem akarja nagyon átrendezni a megszokott életét.), ráadásul jól képzett gyilkos, de nem olyan tetőről mesterlövész módon, ő szemtől szemben is másfél másodperc alatt okoz nyolc napon túl gyógyulót, puszta kézzel. Imponáló, főleg ahhoz képest hány éves, és még dohányzik is, és oxigénpalackkal közlekedik. („Ez a cucc megöl! - Már megtette.“ Te jó ég, milyen lehetett harminc évesen? Szamurájkarddal nyilván mint Uma Thurman a Kill Bill-ből.)

És nemcsak profi módon, valamint igazságérzettől hajtva erőszakos, de kitűnő fanyar humora is van, az idegbeteg maffiaipari vállalkozóval, annak bérgyilkosaival vagy a helyi seriffel beszélgetve is pár mondatonként bedob egy-egy cinikus-ironikus beszólást. Ja igen, a seriff korrupt dög, pont amilyennek lennie kell egy ilyen sztoriban. Mert bár az egész helyzet rémesen klisés, de a megvalósítása nagyon is eredeti, és szerencsére nem egy „klasszikus“ akciófilm, azt nem bírnám.

Mert miközben az öregasszony, aki valami ex-KGB-s, ex-kommandós néhai bérgyilkos, minden áron védi a házát meg a birtokát, az egész átmegy egy vérbeli bosszúfilmbe (azt már karmolom), midőn kiderül, hogy Ellen egymagában háromszor veri el a helyi döbrögin a környéken tönkretett gazdák sérelmeit is. És az egész alatt szól valami autentikus westernfilm-zene, ha már cowboykalapot is hord a főhős.

A Nagy Összetűzésben pedig  van lövöldözés, de rajzfilm-erőszak is, néha kifejezetten a Reszkessetek betörők! jut az ember eszébe egy-egy poénról, csak éppen itt majdnem mindenki maghal, ha már úgy tervezte az embert az evolúció, hogy a szemen keresztül agyba szúrt kötőtűbe belehal az is, aki amúgy sok C-vitamint szedett.

A címszerepben Lin Shaye igazán elképesztő, órákig el lehetne nézni, ahogy átgázol a komplett kisvárosi eliten, akik meg is érdemlik sorsukat, kis segédje, a fiatal csaj (Liz Caribel) viszont tizenkettő egy tucat arc, mondjuk a „vagány szomszédlány“ műfajilag archetipikus karakteréhez pont ilyen formára van szükség.

Az Ellen Cole utolsó harca méltatlanul alulértékelt darab. Volt idáig, most állítólag nagyot megy a Paramount streaming-felületén, úgy tűnik, hogy az a fajta film, amiből utólag lesz kultikus darab. Már ha lesz, rajtam nem múlik.

p.s. A Szupernagyi (Super Gran) persze egy 80-as évek közepéről származó, igen vicces brit, azon belül is kifejezetten skót gyereksorozat volt, a Gudrun Ure címszereplésével, amit igen nagyon bírtam, sőt, most kifejezetten kedvem támadt levadászni belőle pár epizódot...

news.sky.com

Napi propaganda

Rendszerellenes felhangokkal. mert ugyan én nagy rajongója vagyok a mostani korrupt, aljas, önkényuralmi rezsimnek (hiszen olyan mélyen természetes, amennyiben az evolúciós teremtés rendje szerint az "ember embernek farkasa" az alapbeállításunk), de szeretném látni, ahogy elhúznak a picsába. Hiszen a bálványok arra valók, hogy ledöntsék őket, mert imádásuk már középtávon is rohadt unalmas, és ja, lepusztul közben a körülöttünk elterülő geopolitikai realitás (régebben: ország).

Ezekre az arcokra nem kell atombombát dobni, szimbolikus értelemben persze, mert ők maguk az atombomba, vagy inkább egy megszaladt reaktor, ami hosszabb távon tesz élhetetlenné egy nagyobb területet, és a következő generációnak sem a két füle közt lesz majd a feje miattuk, hanem fordítva.

Egy rendes depressziós régióban (van belőlük jó pár nálunk) egyébként már most is úgy festenek a kilátástalanság zsákfalvai, mintha Tarkovszkij Sztalker című filmklasszikusából kopipésztelték volna őket, mert a film az eredti irodalmi alapanyag (Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton) misztikumára rápakolt egy adag nyomorúságos reménytelenséget is, szóval ahhoz képest, hogy hetvenes évekből való, jól rímel a mai magyar valóság árnyaira.

De a propaganda ugyebár valami pozitív üzenettel az igazi (a rettegtetésbe az is belefárad, aki retteg már évek óta, de még mindig nem tört ki nálunk egy kurva háború sem, ahogy sehol az EU-ban),  szóval egy vidám kis agymosás reggelire:

p.s. Kedvencem a Schiffer-Hont-Ceglédi trió, az oldalpáholyból...

p.p.s. Közben a gonosz multi jutyúb leszedte a videót, de többek szerint fent van a fészbukon, és tényleg. Arra kell keresni, hogy Mi vagyunk a NER. (például itt vannak a ner: https://www.facebook.com/reel/2035831793667957)

Demjén Ferenc... Hehe.

Virágzó, romlott zülledék

Ma van Charles Baudelaire költő és botrányhős születésnapja, a kétszázötödik, persze ma már nem él (46 év jött össze neki, ennél már nekem is több, persze nem írok verseket), sőt, botrányhősnek sem számítana, ahhoz a tizenkilencedik század prüdériája kellett, sérelmére.

Merthogy 1857-ben jelent meg a Romlás virágai (Les Fleurs du mal) című vereskönyve, nem óvodásoknak szánt mondókákkal, ami ma már klasszikus, de akkoriban istenkáromlás meg „erkölcsgyalázás“ vádjával fogták perbe. (Ez utóbbit nem értem, az erkölcstelenséget az igen, de hogy lehet gyalázni az erkölcsöt? Rohad erkölcs, a kurva anyádat? És ez volt büntetendő?)

Aztán fe se mentették, így ki kellett húznia szövegeket a kötetből, és  bár addig se volt egy szentéletű remete, a csendes meditációba merülő zen mester, de onnantól komolyabban kezdett foglalkozni a pia mellett az ópiummal is. 

Plusz begyűjtötte a szifilisz, ami akkoriban a nonkonform költő divatos betegsége volt. Erre az életformára ma azt mondanánk, hogy nagyon rakendroll, de akkoriban még nem hallottak az ilyesmiről, úgyhogy maximum dekadensek tudtak lenni, pedig százhúsz évvel később már tuti punkzenekart alapítottak volna. Hiszen köztudomású, hogy a látomásos költészet jobbára azoknak való, akik bírják a drogot, de nem ismerik a torzított elektromos gitárt.

Ehhez képest aztán egy agyvérzés után csuklott össze annyira, hogy hamarosan bele is halt, pedig rengeteg depresszív pillanatot szerezhetett volna még a rajongóinak, akik azért élete vége felé már tényleg is voltak.

scmp.com

p.s. nem szoktam használni a nagy nyelvi modellek legnépszerűbbikét, én sokkal jobbat hordok a fejemben, néha a cikkekhez jól jön, hogy két másodperc alatt átgereblyézi a szakirodalmat, de egyébként csak játékra alkalmazom. Mint mikor verseket íratok vele egy-egy költő modorában. Ez alkalommal ezt alkotta, változtatás nélkül közlöm, elvégre nem vagyok gépirodalmi szerkesztő:

Charles Baudelaire: A bűn városa

(írta CsetgépétéEmil verse)

Szürke utcákon csorog az este fénye,

mint fáradt bűn, mely már meg sem remeg;

a házak között suttog a vágy zenéje,

s a ködben arcok égnek és tűnnek el.

Kávéházak mélyén hervadt álmok ülnek,

bor és füst közt bomlik szét a lét;

egy pillantásban titkos éjek gyűlnek,

s minden szívben ott lüktet a vég.

A város: élő test, romlásba vágyva,

csábít és taszít, mint tiltott ölelés;

s míg lépteink visszhangja hull a járdára,

lelkünkben nő a néma szenvedés.