E-k

Bírom mikor a mindenféle portálikus bulvártartalmak belém szegezik a kérdés kétségét, hogy például vegyszerből vagy vitaminból van több az almában? Nos, először is almából van több a hűtőmben, mint körtéből, mert körte az egyáltalán nincs benne, de alma néha. (Ez olyasmi, hogy ha egyedül vagyok az autós kocsiban, mindig Dankó rádiót hallgatok, ami mondjuk így sem egy gyakori dolog, tekintettel arra, hogy soha nem is volt autóm. De még kocsim se!)

Az almában pedig nyilván vegyszerből van több, hisz eleve ezt akarja sugallni a kérdés, és tudja fene, de szerintem a vitaminok is vegyszerek. Amennyiben van kémiai képletük nekik, akkor is ha nem pont ezeken szólítják egymást. Az megvan hogy C₆H₈O₆? Ez lenne az aszkorbinsav, közönségesen a C-vitamin, a vegyszer amiből több van az almában, mint napban a kolbász. A kerítésből.

Magának az almának persze nincs képlete, esetleg felmerülhet az Al, de az meg alumínium, ami nem ehető. Vagyis nem érdemes megenni, eddig még senki sem járt jól vele, állítólag pocsék íze van, még sok hagymával is.

A másik kedvencem, mikor valami kaját azzal reklámoznak, hogy „E-szám mentes“. Ami persze részben hülyeség, csak azt akarják mondani vele, esetleg, hogy nincsenek benne külön adalékanyagok, csak az alap hozzávalók. De természetes módon az almában például van egy csomó E300, ami még mindig a C-vitamin, de van benne például E101 is, ami meg a B kettő.

Egy darabig a rozskenyeremre is azt írták, hogy E-szám mentes, de akkor csak egy zacskó biolisztet árulnának ezen a néven, most már az a szöveg, hogy nincs benne adalékanyag. Ennek előnye, hogy hátha, hátrány viszont, hogy két nap alatt zöldül bele a csomagolásába, úgyhogy eleve megy a fagyasztóba, hogy onnan majd szeletenként vegyem elő. Mert tartósító az tényleg nincs benne (pedig esetleg engem is tartósítana kissé), de a fagyasztás az működik, ráadásul abban a szóban, hogy FAGYASZTÓ, szintén nincs E. 

Ami megnyugtatóan a mentesség benyomását kelti. 

Bár jobban belegondolva a hűtőm a fagyasztóval az Zanussi márkájú, avagy eredetét tekintve olasz, olaszul pedig a fagyasztó az CONGELATORE, rögtön kér E-vel.

Akkor most mégis kezdjek aggódni?

..ha a gyümölcs nem génmódosított, mi van a muslincával?

zöldpolc.hu

Kádár Alíz

Ma van pont 78 évesnek lenni Vincent Damon Furnier, azaz mozgalmi nevén Lenin, izé... Alice Cooper, a röhejesen horroros nemmetál poprock pápai félistene, aki - zenéjéhez hasonlóan - kemény, mint a gumicukor, sokkoló, mint egy kosztümös vígjáték, és nem mellesleg népszerű, mint aki kis híján indokoltan az.

Még mint egészen kis csecsemő született Detroit-ben, később soha sem akart orvos lenni, és ezt a szándékát következetesen végig is vitte, művészileg pedig az volt az első jelentős teljesítménye, hogy maga Frank Zappa fedezte fel. Máig nem pontosan tisztázott, hogy Alice Cooper akkor most ő vagy így hívják a zenekarát is, illetve hogy ő-e a saját zenekara, vagy mindez egyszerre igaz? 

(A nevet egyébként egy ősi japán démon-szamurájtól vette, aki megszállta egy skót kádárinas lányát, és angolosított. Vincent-re.)

Az viszont tudható, hogy mivel a faterja valami prédikátor volt, és ennek megfelelő szellemben nevelték, maga is vallásos, csak nem szereti,, ha ez látszik rajta. Amúgy egységsugarú, típusos poprocksztár, aki élete egy szakaszára nemigen emlékszik, pontosabban csak arra a gyakori kínzó kérdésre, hogy mi ez a motelszoba körülötte a hol, hogy került oda, és hogyhogy nem marad egy kurva korty viszki sem tegnapról, pedig kellene, és gőze sincs, hogy honnan tud szerezni?

Így aztán pályafutása lehanyatlott, de csak hogy a kilencvenes években legyen nagy kambekk, egy ideje meg jobbára nyugdíjas, aki persze nem bír nem szerepelni, az utolsó lemeze 2023-as keltezésű, és még mindeg nem a templomi kórusban énekel.

Tizenévesen a Raise Your Fist and Yell című albumát ronggyá hallgattam, de egy jó ideje már nem. Elvégre ronggyá van. Ennek ellenére feldolgozásokban még tud érdekes lenni zenéje, mint annyi más kortársáé. Ha már egyszer ő jobban öregedett, mint az én ízlésem, amire még mindig érkeznek frissítések...

Bérgyilkolni hasznos, de fújj

A bérgyilkosos filmek mindig érdekesek, mert viszonylag kevés bérgyilkost ismerünk személyesen, legalábbis én egyik néhai ismerősömről sem gondolom, hogy ezzel foglalkozott volna valaha. (A csempészet azért más lapra tartozik, meg füvet árulni is.) Így maradnak a filmek, ahol az egész mocsoknak azért van valami romantikája, és ugye a bérgyilkossal empatizálni eleve afféle bűnös élvezet.

Ez annyira úgy van, hogy magam még a John Wick-filmekbe is belenéztem, pedig az egészet évekig kerültem, hát... ilyen egyszer szódával elmegy, túlrajzolt darabok, ráadásul az egész eredetileg egy bosszúfilm, csak kap egy vajszínű árnyalatot attól, hogy mindenféle pszichopata bérkibelezők itt úgy működnek, mint a Hegylakó halhatatlanjai, hogy vannak tiltott hegyek, ahol bérölni nem szabad, mert az embert kizárják a szakszervezetből, vagy honnan. 

És pont ez, ami nem hiányzik a tegnap végigszenvedett darabból, ugyanis a szánalmas módon Gyagyás bagázs (???) magyar című (eredetiben sem jobb: Riff-Raff - bármi is legyen ez) darab a maga módján azért próbál hiteles és naturalisztikus lenni. (Ja, azért naturalistának nem mondanám, azt csak elbábozza.) - Közben meg utánanéztem, a riff-raff az kábé csőcselélet, söpredéket jelent, néha tényleg nagyon hülye nyelv ez az angol.

Igazából a cím ellenére csak azért vettem rá magam erre a műegészre, mert főszerepekben van benne Bill Murray, Ed Harris és Jennifer Coolidge, ők meg nagyon szar filmekben nemigen szoktak. Ez se az, csak valami közepesen utánérzése a fene tudja mi mindennek. Két kiöregedett bérgyilkost ad itt Murray meg Harris, előbbi bosszúból ki akarja nyírni az utóbbit, pedig az már visszavonult a szakmától, és próbál jelentős korkülönbséggel is jó férj meg nevelőapa lenni a második felesége oldalán. Egy kábé magányos erdei házban, hol máshol, egyszer már igazán leszámolhatnának egymással a barázdált arcúak egy hatodik emeleti, másfél szobás panelben is, annak is meglenne a maga sajátos festőisége...

És ebbe az erdei házba beesik a nyugger gyilkos volt felesége (Coolidge) meg az elhidegült felnőtt fia a terhes csajával, hogy aztán együtt várják meg a szükségszerűen megérkező másik, pszichopata nyuggert, hogy a néző kapjon végre némi jól megérdemelt vérfürdőt.

Műfajilag a cucc mondjuk, hogy véres fekete komédia, csak annak elég sematikus, minden kiszámítható benne, mindenki meghal, aki megérdemli, bár ez összesen néhány szereplő esetén azért nem lesz túl nagy mészárlás, a drámaiság minimális, a humor visszafogott, mintha csak Tarantino vagy Guy Ritchie rendezte volna véletlenül, egy szalvétára írt forgatókönyv alapján, csatak másnaposan.

Ezzel együtt nem lesz nézhetetlen, egyfelől mert a színészek azért hozzák a kötelezőt, másfelől meg határozottan van atmoszférája az egésznek. Nem túl mellbevágó vagy eredeti, de legalább azért atmoszféra. És hát a bűnös élvezet-faktor.

Mert mikor azt látjuk, hogy egy igazi szemétládának pépesre verik a koponyáját egy hamutartóval, abban van valami elégtétel, amikor meg bérgyilkosok nyírják ki egymást, abban valami megnyugtató. Hogy nem kell ide Gondviselés, megoldják ezt ők maguknak.

Mindezzel együtt a le nem írom még egyszer a címét egy súlytalan, felejthető film. Nem fáj, de nyomot sem hagy.

Mind meghalunk mind!

A Zindex egyre meredekebben zorigósodik, ma reggel például az jött szembe, hogy „Kiszivárgott a titkos terv, tényleg háborúba mehet a NATO Oroszországgal“. Érdekes módon, mikor kattintottam, már az volt cikk címe, miszerint: „Megelégelte a NATO az ukrajnai háborút, kész a terv az európai csapatok bevetésére Ukrajnában“.

Sosem értettem, egy egy ilyen zsurnalisztikai remekműnek mi a frászért kell két cím, pontosabban tudtam, csak nem sejtetettem. A címlapra megy valami ütősen kattintásvadász, belülre meg egy tényszerűbb. De itt ez sincs, csak hörgik hogy HÁ-BO-RRRÚÚ, ami közismerten az a hely, ahová a Brüsszel visz minket, de pillanataokon belül, már tegnapelőtt ám!

Miközben a szomorú helyzet az, hogy ha lesz H-ra Ború, akkor azt Vlagyimir Vlagyimirovics Diktátorov elvtársnak lesz köszönhető, mint ahogy jelenleg zajló, népirtó jellegű Kivéreztetéses Katonai Művelet is tőle különleges.

A zindexes frászt ránkhozás egyébként így kezdődik: „Ukrajna nyugati szövetségeivel egy háromfázisú biztonsági garanciatervet dolgoztak ki, amely egy jövőbeli tűzszünet megsértése esetén koordinált katonai válaszlépést is kilátás elé helyez.“

Hogy miképpen helyezik „kilátás elé“ a mit, az nekem sem teljesen világos, pedig szövegértésben régebben jó voltam (többek által jónak mondott).

Azért aztán csak-csak kiderül, hogy a három fázis az olyan, hogy először is kell egy tűzszünet. Amit ha a ruszkik megszegnek - amire igen jó az esély - akkor elsőre jön a diplomáciai fejcsóválás, ha az nem hat, az ukrán hadsereg aktivizálja magát, és ha az sem elég, a nyugati szövetségesek célzottan odacsapnak. Ami persze nem háború, csak a tűzszünet betartatása. A tűzszünet meg a háborúnak ha nem is az ellentéte (az a béke), de már nem egy nyílt konfliktus, csak a hamu alatt izzó parázs, amit ott is kell tartani.

Ez azért nagyon nem az, hogy akkor a NATO kész tervekkel  megy nemsoká háborúba Oroszország ellen. Bármennyire is kényelmes aljasság ez az interpretáció a Párt számára, így a viharos kampány idején. Persze nyilván erről szól az egész, hogy a Zindex a hatalom alfele körül sertepertélve, időnként benyal a meleg szarig. (Már bocs.)

Hull a rigó a fáról, most jövök a konyhából

Találtam reggel az erkélyen egy döglött feketerigót. Gondoltam én, hogy nem kellene feketekávét innom felkelés után karmikusan, elvégre magamhoz képest kialudtan éreztem magam, és ez nagy szó, nekem már régóta alapbeállításom a folyamatos alváshiány, ami kellemetlen, frusztráló (Néha fél éjszaka azon stresszelek, miért nem alszom már? Hát mert stresszelek!), valamint egészségtelen. Ja, és fárasztó.

De ma kialudtan ébredtem, bár kissé szomorúan, mert véletlenül jókat álmodtam, és akkor szembe jön a világ, hogy ja, ez még mindig én vagyok és pont itt, a fenébe is... De egy kávé jól jön ilyenkor, a rigó az erélyre halva meg nem. Nem elszomorít, azon már túl vagyok, a rigók még hozzánk képest is korán halnak, ami nem szomorú, hanem természetes. Ellenben az erély ablakán láttam valami elkenődést, meg egy-két tollpihét. És igen, tegnap eset meg mintha valami csattanást hallottam volna afelől, de gondoltam csak valami hülye autós megint úgy teszi kettesbe a szuzukit, hogy közben a fékbe lép. (Gőzöm sincs, van-e ennek értelme, életembe nem tudtam autót vezetni, de ez így igazán szakbarbáratlanszerűen hangzik.)

Ilyen csattanás volt már korábban is, ugyanezekkel a nyomokkal, de akkor pont odanézve a fotelből még láttam elrepülni a madarat. Utólag belegondolva, lehet hogy ő kicsit arrébb halt meg, vagy később éhen, mert már nem ment úgy a repülés.

Ez meg szar érzés. Elvégre a madarak voltak itt előbb, a hülye emberek csak pár évtizede kúrták ide ezt a kádárista lakótelepet. De mi vagyunk az uralkodó faj, azt' annyi. Nettó bionácik vogymuk, meg szeretünk üvegen kinézni, a madár pedig jön este fény felé, és csattan.

És ennek fényében az sem felemelő, hogy egyszer olvastam egy statisztikát, miszerint csak a mi éghajlati övünkben egy átlagember hány tucat pókot nyel le életében. (Muslicákról szó se essék...) Elvégre a pókokkal semmi bajom, amíg tiszteletben tartjuk egymás territóriumait.

És itt jön a másik rémes aspektus, a territórium. Alapvetően zsigerileg irtózom minden rovartól, de a múltkor is hagytam a szekrény mellett a sarokban a pókhálót, hisz arra nem járok, be se férnék, másfelől meg ha ő kivégzi a szobába betévedő többi nem minden bogár rovart, az részemről egy jó deal. De nem tartanék tarantulát, vagy ilyesmi.

A távolságtartás  a lényeg. 

A nem rovar élő állatokkal semmi bajom, most is van teknősöm ugye, volt már kutyám, az tök rendben, ám a döglött állatokkal, de a döglött emberekkel sem tudok mit kezdeni. (Igen ha az állat nem halott hanem döglött, akkor az ember is, elvégre attól, hogy mi csinálunk atomfegyvert meg klímaváltozást meg  mulatós zenét, attól még biológiailag állatok vagyunk lenni.)

És a döglötthalott állat az rémes, évekig vega voltam, de ma is a májkém meg a parizer a legdurvább amit megveszek a boltban, azokon látszik a legkevésbé, hogy korábban még járkáltak alkatrészeiből van turmixolva.

De mikor látok egy szűk utcában egy gázolt macskát, szétloccsant koponyával, kifordult belekkel, akkor inkább visszafordulok, mert a mellette (közelében) elmenés helyett, inkább kerülök egy párhuzamos utca felé, hisz annak statisztikailag csekély az esélye, hogy ott is legyen valami hasonló.

Így a rigó az erkélyen az tetemileg úgy járt, hogy a felmosó nyelével, még elég messziről és lendületből, lepöcköltem. 

Nem egy viking temetés, de neki ennyi jutott. Ha Radzsasztánban születik újjá mosónőként, ahhoz azért jár majd egy rendes hamvasztás. (Brrr... most elképzeltem, milyen lett volna, ha rendezek egyet rigó bácsinak - ja igen, hím volt - az erkélyen. Mert onnan már csak egy lépés a Disznópörzsölés a Füredi csomópontban című népszínmű...)

Egy, két, házas

Február kettő az AI szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, egyúttal a karácsonyi ünnepkör lezárása. Akkor most két kérdésköröm van:

1. Szedjem le így több, mint négy év után a karácsonyfát? De akkor mi lesz helyette nappali sarkában? Sír, hol nemzet süllyed el, vagy rút szibarita váz? (Mert a magyarságteljesítményem ugyan maximum hármas alá, de szemüveggel azért még látható, szemüvegem meg van.)

2. Van itthon gyertya, szerintem indokolatlanul sok is. Szóval akkor most jön valami néni, nagy mosollyal az arcán, hogy ő itt szentelni fog? Mert ha nem marad sokáig, és hoz valami aprósüteményt, tőlem akár, csak ne délelőtt, mert boltba meg postára megyek. Tényleg, ha van ott is gyertya (a boltban gondolom van, ilyen szuper markec), oda is megy szentelni?

Persze lehet, hogy indokolatlan az egész aggodalmam, mert nem vagyok római kaotikus. Görög kaotikus se, bár az őseim családfámon van leágazva görög szál, meg párszor nyaraltam is arra. 

És állítólag ez a görög-római kaotikusoknál a szerzetesek világnapja is, na szerzeteseket azokat pont ismerek többet is. Igaz, mind krisnás, szóval lehet, hogy ők konkrétan ezt az egyházi világnapot nem tartják.

De egyébként is, ha valaki szerzetes, annak mindennap a szerzetesek napja van, legalább is így képzelem. Vagy szoktak a szerzetesek is szabadságra menni? Hogy helló főnök, akkor én most kivennék két hetet, leugrom a gyerekekkel Horvátba, úgyis olyan ritkán látnak!

Oké, gonosz vagyok und szarkasztikus, de inkább csak az utóbbi. Mikor például kisiskolás voltam, egy darabig azt hittem hogy a tanárok az iskolában laknak (nem voltam egy különösebb elmebajnok), azaz napi huszonnégy órában tanárok. Otthon is, tehát az iskolában laknak.

És innen jön a kérdés, hogy a szerzetes az vajon 7/24-ben az, vagy néha elmegy a Balatonra kicsit lelazulni. Mert a papok szoktak, ismertem tényleges katolikus papot, aki minden nyáron egy hétre lelépett egy-egy európai városba, civilben turistáskodni. És akkor a gyerekek otthon maradtak a nagyival, a felesége meg vele ment,.

Na igen, ő előbb volt házas, aztán lett görög katolikus pap.

(És akkor ide nyilvánvalóan Judas Priest illik, de legyen akkor már feldolgozás:)

Bot a saját küllői között

Csütörtökön mindenki kedvenc szociopatája, a mosolygós gyilkos Lázár J. gyöngyösi fórumán (ún. „lázárinfó“ - ez is mekkora kreténség már) megjelent néhány érintett, és hangosan kérték számon a kudarcminiszteren a korábbi gusztustalan cigányozását. Erre tegnap Döbrögi orbánfő közölte, hogy a Tisza párt megbízásából bandába verődött bűnözők zavarták meg azt a csütörtöki parasztvakítást.

Nem tudom honnan vette a Felcsútok Géniusza, hogy a cigányozás hibáját bűnözőzéssel lehet korrigálni, persze ő már régen nem ebben a tér-idő kontinuumban létezik, vagy simán csak úgy volt vele, hogy dehát ő most a rajongói előtt beszél. Amit persze ők maguk hangosítanak ki az egész országban. De tényleg megszokhatta, hogy mikor mondjuk mondjuk Kötcsén tartott éves eligazításokat a hűbéreseinek, akkor onnan csak az szivárgott ki, amit ő akart. (Erről mondjuk tavaly meg is feledkezett, és bár nyilván ugyanazt a kioktató-számonkérő csicskáztatást adta elő, mint korábban, csak legutóbb már ment online élőben az egész...)

De ezzel mostani megnyilvánulásával öntött még egy kis olajat a tűzre (jó, a kontextus ismerve: a szaros vécére), ebben persze régebben is jó volt, csak akkor nem állt fent reális veszélye, hogy záros határidőn belül pofánbasszák a választásokon Őfelfuvalkodottságát.

Most meg többen is kiálltak a sajtó nyilvánossága elé, hogy ja, ott voltak, és igen cigányok is, de egyrészt bűnözőzze a Dagadt a saját haverjait (azok nagyobb eséllyel azok), másrészt meg nem szervezte őket bandába senki, a „lázárinfós“ megjelenés polgári véleménynyilvánítás volt, mely jelzőt persze a fidesz utódpártja már rég nem ismeri, sőt mostanában már nem is igen használja.

Mondjuk elnézve a bolsevik, despotikus tempójukat, ez nem is lenne indokolt.

John, Paul, George, Ringo és Himmler mennek az erdőben...

Állítólag Anders Thomas Jensen dán rendező ismét a kedvenc színészeivel forgatta tavalyi filmjét, Az utolsó viking címűt, de a szereplőgárdából nekem csak csak Mads Mikkelsen ismerős, dehát ő kinek nem? Jensen csinálta az Ádám almáit, az Igazság bajnokait meg a Zöld henteseket is, úgyhogy megnéztem ezt is, pláne mert „erőszakos fekete komédiának“ titulálták többen, az meg nekem bármikor, ugyebár.

Mikkelsen itt Manfred, a disszociatív személyiségzavaros pasas, aki aktuálisan már nem Manfred, hanem John. John W. Lennon. Ami történelmi előrelépés ahhoz képest, hogy gyerekkorában még viking volt. Egy dántól ez persze nem meglepő, a vikingek legalább nem nagybritánok, bár a Beatles meg korban közelebb áll hozzánk, mint mondjuk Szőrösnadrágú Harald.

És mikor az arc bekerül a pszichiátriára, a „terapeutája“, aki nagyon nem orvos, azt találja ki, hogy összehozza a „Beatlest“, amennyiben egy svéd műintézményben van egy olyan ápolt is, aki Ringo Starrnak hiszi magát, egy másik meg felváltva Paul McCartney és George Harrison. Meg néha Björn, az Abbából, bár az nem tudom ki. És ha összehozzák Manfred John körül a bandát, hátha pont ettől tér vissza - nagyjából - valóságba. Ez eleve hülyén hangzik, nem is igen jön be...

Ráadásul van Manfrednek egy bátyja, Anker, aki hirtelen felindulásból elkövetett bankrablás miatt tizenöt évre bentlakó lesz a kóterban, de még mielőtt, a kótyagos tesójára bízza a szajré rá eső felét. Hogy ássa el néhai anyjuk háza mellett, ahol egykor felnőttek. Úgyhogy mennek is a pénzért, a házat egy furcsa pár lakja, plusz nyomukban van Anker egykori tettestársa, aki kéri a pénz másik felét is, mert az elsőt már elköltötte, és adósságai vannak.

A szülői házban, ami természetesen valami erdei lak, mint egy horrorban, tényleg elszabadul a pokol, mert aki nem bolond az erőszakos, aki meg egyik sem, az számító ribanc. És főleg előjönnek a testvérek gyerekkori traumái, a piás-erőszakos fater mocsokságaira emlékezve, úgyhogy kapunk egy csomó flashback-et, családon belüli erőszak tárgykörében, és tragikus, ám felszabadírtó végkifejlettel. Meg magyarázatot arra, honnan is jön Manfred (a végére már viking John) kattanása.

A film eleje kimondottan vicces, aztán drámai lesz, később leginkább erőszakos, hogy a vége érzelmes-humoros legyen. De igazából a humor azért végig megmarad. Mint abban a momentumban, mikor a többszörös személyiségű Beatles egyáltalán nem tud zenélni (Manfred mondjuk eleve nem), de átváltanak valami ABBA-ömlengésre, és az már megy. Jó, hát nem Beatles, de Paul George szerint (aki néha Himmler is), úgyis hódoknak kell majd játszaniuk...

Anders Thomas Jensen eddigi életművét elnézve ez máris mintha valami összegzés lenne, sűrű és van benne minden, amit eddig csinált, úgyhogy tudja fene, lehet, hogy a maga részéről lezárt egy korszakot, és legközelebb előáll, mittudomén, egy romantikus sci-fivel, vagy forgat egy dokumentumfilmet Észak-Koreáról. Ezt elnézve azt is meg tudná csinálni, mert Az utolsó viking tényleg remek darab.

p.s. Amúgy másodszor láttam a műegészt, és szerintem először írok rá ide, pedig nagyon rémlett, hogy már írtam róla. De szerintem az a kiadómnak pénzért, így legalább nem mondok ellent önmagamnak, legalább is nem egy helyen.

Minden ellenkező

Rájöttem, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a Dagadt háborúpárti. Hiszen hetente minimum egyszer, de inkább kétszer, másról sem beszél mint a háborúról, jobb pillanataiban kurva nagy órásplakátokra is írja, csak hogy tartsuk észben, hogy mindjárt, már a múlt hónapban ki fog törni a legutóbbi harmadik világháború. Kivéve persze ha rá meg a pártjára szavazunk hamar, bár ő meg a pártja egy, avagy nincs Párt rajta kívül.

Hogy egy világháború esetén hogy francba fogunk kimaradni jól, az nem teljesen tiszta, de a felcsútista szekta, mint minden rendes karizmatikus fanatizmus, a komoly, elszánt vakhitre épül. A döbrögi szerintük tudna vízen járni is, csak nem akar, mert sportos alkat, és jobban szeret úszni. De tényleg, hát Svarceneggerrel edz, minden páros évtizedben egyszer, azért van akkora formában, mint ide a Hold. Szóval egy háborúból kimaradást megakadályozni neki fél kézzel is... illetve hogy a háborúba bele menést akadályozza meg körülöttünk. Aztán majd csodákat is tesz, például hogy kenyér meg államtitkár-szaporítás, ufóenergiával gyógyítás, ilyenek.

Csak azt nem értettem a tegnapi, méltóságtelesen hőbörgő kirohanásából, hogy sosem fogja elfogadni, hogy Magyarországon bárki legalizálja a kábítószert. Valaki magyarázza már nekem, hogy értette ezt? Mert legalizálni az tud, aki hatalom van. Ha az ő (meg kis hűbéresei), akkor minek hőbörög? Ha meg esetleg, feltéve de nem megengedve, egyszer nem ő lesz, akkor meg hogyan tudja majd megakadályozni?

Amúgy meg valaki szóljon neki, hogy a pálinka orvosi értelemben nem alapvető élelmiszer, hanem keménydrog. Ugyanakkor például a morfiumnak, meg más opiátoknak, miként a kannabisznak igenis van orvosi célú felhasználása, hiába ordibál ellene. Oké, hogy mindenhez is ért, hisz ő  a Haza Bölcse, de ez mindenhez értés valójában csak mindenbe beledumálást jelent, ami nála nagyobb formátumú embereknek sem áll jól, pedig azok vannak számosan.

Ahogy a már nem tudom kitől származó József Attila-parafrázis szimbolikusan kifejezi: "Valami nagy-nagy tüzet kéne nyitni"

Az ikonikussá vált kamu főhőse

Ma van kereken a hetvenedik éves születésnapja John Lydon-nak, aki Johnny Rotten néven lett világhírű, mint az egyik első fiúbanda, a Sex Pistols énekese. Ja, punkok voltak, de Malcom McLaren menedzser szedte össze őket, és mivel gyakorlatilag nem értettek semmihez, de a szüleik kispolgári életéhez sem volt kedvük, gondolták miért ne? (Egyébként az ünnepeltnek tavaly volt a hatvankilencedik éves születésnapja, de nem tudom hány éves, nem biztos hogy minden évben megtartotta. lehet simán nyolcvan is, ahogy mostanában néha kinéz...)

A Sex Pistols gyakorlatilag egyetlen lemezt adott ki (Never Mind the Bollocks - kb. Ne foglalkozz a seggfejekkel), meg volt A nagy rakendroll svindli című izé, mittomén zenés film, musical, vagy a róka mégegy bőrének lehúzása, de tizenöt évesen azt is nagyon bírtam.

de tényleg, a minimális zenei tudással, és alapvetően vicces beleszarással előadott minimális "életmű" később tényleg ikonikus lett, főleg miután Sid Vicious basszusgitáros, még gondosan 22. születésnapja előtt kinyírta magát heroinnal, miután pár hónappal korábban talán a barátnőjét is késsel. (És soha nem tanult meg rendesen játszani a hangszerén.) Legendás idők voltak, na!

Rotten aztán megcsinálta a Public Image Ltd. nevű poszt-punk, poszt-rock zenekarát, immár újra a születési nevén szerepelve, és annak a lemezeit néha még ma is hallgatom.

Úgyhogy az alkalom jelességéből most ideszúrok egy dalt onnan, amit korábban már betettem valamikor ide, de most is, mert csak. 

Ez az én bulim, itt én sikítok!

Ez most mi volt?

Az Éjszakai szuka (igazából Nightbitch) egy tavalyi fekete komédia. Van benne egy kertvárosi anyuka  (Amy Adams), aki egyre középkorúbb, és ehhez képest van egy kétéves, de már elég kibírhatatlan gyereke, akivel otthon ül. Nagyjából feladva a korábbi művészkarrierjét.

És akkor elkezd változó korba lépni, de ez még nem a klimax, avagy nem csak az, mert anyu lassan kutyává változik, kis farka is nő, hátul persze, meg hegyesebbek lesznek a fogai és sokkal jobb a szaglása.

És visszavágyik abba az életbe, mikor még nem konyhában meg a gyerekszobában telt az egész napja. Oké, az jó, hogy már nem  anyatejet fejve sír a fürdőszobába, de nem elégedett. Viszont mikor kezd állat is lenni, kezdi felfedezni a szabadságot. Elvégre egy kutyától senki nem várja el, hogy kulturáltan társalogjon rém unalmas másokkal, vagy késsel-villával egyen.  Viszont esténként lehet szaladgálni a kertben, meg hemperegni a fűben a szagok közt.

És akkor anyu kiüresedő élete meg házassága nyer valami új minőséget. Ami bizarrul hangzik, valójában az is, de semmi testhorror, ez tényleg egy fekete komédia. Az anyaságról, az egykori álmokról, a kapuzárási pánikról, meg a párkapcsolatok hullámvölgyeiről.

De sajnos nem túl jó fekete komédia.

Kevés benne a helyzetkomikum, abból meg nem lesz hiteles karakterábrázolás, hogy a főbb szereplőnek időnként vannak beszólása. Úgyhogy kissé túlteng benne az érzelmeskedés, mert nem tudja - egy rendes dramedyhez képest - tartani a távolságot a nagy érzelmektől.

Azért, egynek jó volt, így péntek estére, és hát Amy Adams, mint lepukkant háziasszony miatt tényleg érdemes megnézni.

Csak az a rohadt kölök (akit egy ikerpár játszott) ne lett volna olyan kurva idegesítő...

Meg hát volt benne egy adag társadalomkritika, miszerint hogy mennyire a régi normák szerint élnek az efféle filmekben kis hibával idillinek ábrázolt, amerikai kertvárosi családok, és hogy ez mennyire működésképtelen. Mármint hogy az anya főz és mosogat, apu meg egyedüli keresőként sokat dolgozik, és ez egyiküknek sem jó. Bár lehet, hogy ehhez nem kellett volna egy külön film.

Az emberarcú hülye

A héten hanyagoltam a politikával való foglalkozást, tulajdonképpen ma reggel dobott elém a jutyúb néhány olyan műsort, amit egyébként szoktam hallgatni. Nézni nyilván nem, mert nem érdeke a beszélő fejek látványa, én addig egy másik ablakban megnyitok egy online puzzle-t, csak mert az is a függőségeim közé tartozik.

Nos, magyar közélet eddig ezen a héten is hozta a szokásosat, a felcsútista megmondók továbbra is durván bunkók, aljas aszcendenssel, a tiszásoknak még mindig csak embereik vannak, programjuk nem látszik, a többi párt meg az Ő Hazájuk nevű náculós senkik kivételével szép lassan felszámolják magukat.

Amúgy hurrápesszimista vagyok, mert áprilisban vagy nyer a mostani szekta, és akkor durvulnak tovább, vagy nyer a jobb híján népvezér mozgalma, és akkor káosz lesz, amennyiben nyomul majd felcsútista mélyállam, és miért ne nyomulna?

Meg ugye lesz választási csalás, hisz már most is van, hazug Nemzeti Inzultációkkal, átrajzolt körzetekkel, pártpropagandát toló állami médiával, meg az egész Európában egyedülálló "győzteskompenzációval". (De tényleg, egy győztesen mi a faszt kell kompenzálni. Hogy nem elég győztes?)

Úgyhogy maradnak az olyan idegesítő bunkóságok, mint amiket Lázár J. miniszter, valamint wannabe emberarcú fidezes elővezetett: Hogy itt nincsenek migránsok (kiirtunk mindenki mást a világon, és akkor nem is lesznek nyilván), úgyhogy mégis csak a cigányoknak kellene vasúti vécéket pucolniuk.

Amit aztán később próbált megmagyarázni, hogy nem úgy értette, de annyira nem, hogy szerinte nincsenek is ebben az országban cigányok meg nem cigányok.

Ami azt jelenti, hogy Lázár nertárs vagy hülye (mert komolyan gondolta ezt a baromságot), vagy aljas, mert szándékosan nem ismeri el a legnagyobb etnikai kisebbség puszta létét. Cigányok ugyanis vannak Magyarországon, miként többek közt svábok, szerbek, horvátok, szlovákok is. És attól, hogy jobbára mi mind magyarul beszélünk egymással, ezek létező csoportok. A cigányság ráadásul nem csak számtani értelemben kisebbség, de ama, Anthony Giddens brit szociológus, és Lordok Házának tagja által megfogalmazott értelemben, hogy kisebbség az a csoport, amelyet hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés ér. (Ebbe most nem megyek bele, erről tényleg könyvtárakat írtak tele erre szakosodott egyetemi tanszékek szorgos kutatói.)

De LJ épületes megnyilvánulás szépen példázza, hogy ami a Párt hatalmi érdekei, és hát választási esélyei szempontjából kényelmetlen, az inkább nincs is. Ha nincs cigányság, nincs is probléma az integrációval (pedig pár éve még pont ez a rohadék beszélt róla, hogy aza a bizonyos integráció kéne, de már hatszáz éve nem megy...)

De ugyanez a tempó az is, hogy ha súlyos botrányok vannak az elhírhedt Szőlő utcai javítóintézetben és körülötte, akkor bezárják a picsába az egészet, a bentlakók meg mehetnek a tököli börtönbe például.

Ha a Pázmányon néhány pszichológus egyáltalán kutatni mer a homoszexualitás némája, és nem csupán az egyház bigott álláspontját mondják fel, akkor ki leszenek rúgva jól, és ahogy a művelt francia mondja, problem solved. (Igen, a művelt franciák még mindig tudnak angolul.)

Amiről nem beszélünk az nincs, amit a homokba dugunk, az a mások feje, és ami nincs, az már ne is legyen. Remek, nem?

Pom-pom

Ma van a szülinapom. Ez de hülyén hangzik! Mármint hogy alkalmat/eseményt becézgetünk. („Hé te, mikor szülittél? He?“ - fura egy tájszólás lenne...) A születésnapnak amúgy semmi jelentősége, valójában tök mindegy, mikor van, kivéve persze ha a Hold a Mars házába lép pont akkor, és nem töröl lábat, de hoz sört, karmikusan. Az kiegyensúlyozott szerencsétlenséget jelent. Hangsúly azon, hogy kiegyensúlyozott, az azért pozitív jelző. (Például kiegyensúlyozottan mindig ugyanannyi az esélye annak, hogy nyerjek a lottón, hiszen életemben nem vettem még szelvényt. És akkor ezzel már hosszú távon is lehet kalkulálni.)

De tényleg, mennyit számít saját sajátságom szempontjából, hogy hányszor kerülte meg ez a jelentéktelen bolygó azt a félreeső csillagot, ami körül kering? Semmit, nyilván. Ha például egy hét alatt tenné meg az elliptikus kört, azaz egy év egy hétnek felelne meg, akkor átszámolva ma pont egy éves lennék. Az idő, a csillagászat meg az ilyenek relatívak. De annyira, a másik irányból nézve 2704 éves is lehetnék. Nézőpont kérdése az egész, no meg azé, hogy kurva régen volt már az ötös matekérettségi, meg egyetemi szigorlat.

A születésnapnál természetesen vannak jelentéktelenebb napok is. Elsőként ilyen rögtön a névnap, aztán jön a pünkösdhétfő, majd pedig a múlt szerda, és nem mellesleg bármelyik kedd. A csütörtökökben viszont határozottan van valami, például nyolc pont, négy betű közt elosztva.

Ehhez képest van ma szombat, ami hát... egynek elmegy.