2026. november 18., szerda

Az átcsomagolás feleslegessége

Szürkül a posztfidesz logója, egyelőre a fészbukon, és máris sokan jelentőséget tulajdonítanak neki. Pedig annyi a jelentősége csak, mint a Digitális Polgári Harcos Bárminek, azaz semmi, de legalább röhögni sem lehet rajta. Amúgy egy épp szétmálló "párt", avagy leszállóágba zuhant hatalomtechnikai üzem persze hogy szürkül, mert minél inkább próbál határozottan (és határozottnak) látszani annál nevetségesebb.

Ez maga a némethbalázsizmus paradoxona: a maradék Párt jobbhíján frakciója annyira keménynek akar látszani, hogy nap mint nap előadják önmaguk paródiáját. Ja, hát főleg azok, akik már a kampányban is ezt tolták, de a  mélyrepülés szimptómája, hogy mára csak ők maradtak. János a pöcs, Péter a tahó, Balázs a nagyon egyszerű, akik remekül érvényesülnének egy óvoda nagycsoportjában, amint a homokozóban kell visítva toporzékolni, de szavazatszerző politikai aktivitásnak ez a nullánál is kevesebb. És még csak nem is innováció, , anno Torgyán pubi is ezt tolta, csak ő egy stand-up tragedy keretében tolta a bejáratott zugügyvédi stílt. És olyan nagyon sikeres az se volt, például a választási győzelemnek soha a közelébe se ért vele, pedig a felcsútisták arról szövegelnek, hogy lesz itt akkora visszajövetel legkésőbb 2030-ban, hogy ez a mostani kommunista diktatúra fejvesztve menekül. A fejvesztés elől nyilván, legalább is ilyenekről ábrándozhatnak a posztfideszes jellemférfiak, hátha visszajön tőle a reggeli merevedésük. (Avagy ha ettő sem, akkor már mindegy.)

Az egész egykori Hatalmi Főpárttal az a baj, hogy bűzlik, így nem újracsomagolni kell, hanem lehúzni a vécén. Gyurcsány elvtársnak sem sikerült progresszív államférvivá újracsomagolnia magát, összehozott egy fénykorában tizenszázalékos pártot, amivel ő volt az ellenzék vezető ereje, mint vakok közt a félszemű király. Amely pozícióból választás nyerni nem lehet, nekik még előválasztást sem sikerült. Na, itt tart most a felcsútista bagázs, és ha nem akarnak valami újat építeni, csak a régit átcsomagolni (márpedig nem akarnak, a választás óta tripla hangerővel kiabálják ugyanazokat a baromságokat, amikkel történelmi léptékben estek pofára) akkor büszkén, és igen hazaffyasan menetelnek a gyurcsányi úton. Ami részemről rendben van, nem érdemelnek mást.

Jut eszembe, a szürke helyett ajánlanám a barnát. Nem a náci áthallások miatt, ahhoz link hangemberek, hanem a szagukról meg az állagukról én csak mindenféle szarra tudok asszociálni.

Spórminek

A Zorigón már nincs rendes politikai hergelés, csak lazán baszogatják a kormányt, mintegy rutinból, a autóversenyes rovatuk szánalmas, a gasztro meg gyakorlatilag nincs, úgyhogy ha nem a világvégével riogatnak, próbálnak háztartási tippeket adni. Ami ócska közhelyek monoton sorolását jelenti, az 1970-es évekből szökött címekkel, mint például: 

Spórolási trükkök: egyszerűek, de nagyszerűek!

(Nem az összes, még ezek is unalmasak, hát még a "vadásszunk kuponokra"-típusúak. ) Ilyen mélyenszántók vannak: 

1. Ne dolgozzunk feleslegesen. Úgy értik, a háztartásban. Ami jogos, minek takarítani, úgyis kosz lesz, a kosz ugyanis valami önképződő entitás, nem kivédhető, megelőzhetetlen, de figyelmen kívül hagyható. Ugyanakkor ha a munkahelyen nem dolgozunk túl sokat, nem lesz túl sok költhető pénzünk, tehát spórolunk!

2. Fűtsük két fokkal kevesebbre a lakást. Na ez nem megy, mások távfűtik a lakásomat, nekem nincs beleszólásom, ezek a valakik akkor is fűtenek, ha nem vagyok itthon. És ha meghalok majd, akkor is fűteni fognak, míg elég sokáig nem fizet érte senki.

3. Egy kád megtöltéséhez akár 120–150 liter víz is kellhet, míg egy ötperces zuhanyzáshoz gyakran 45–60 liter elegendő. Ja, csak nekem már lejárt a vízórák hitelesítése, így részemről ugyanannyiba kerül. Ellenben egy kád forró víz remekül fűt is, ha a radiátor távszabotál.

4. Nem kell minden felülethez drága tisztítószer. Lásd az 1. és a 3.pontot, a víz is tisztít, egy koszszínű/koszmintás padló esetén pont elég annak a megnyugtató pszichés hatása, hogy bevizeztük az előszobát meg a konyhát, miközben azért a víz leviszi a látható koszt nagyjából, a láthatatlanról meg úgyse tudjuk hol van.

5. Sokat spórolhatunk az áramszámlán, ha LED-világítást használunk. A gyertyával még többet, de a legjbb ha megtanulunk látni a sötétben, ha ez nem megy, úgyis tudjuk merre van az asztal, a fotel meg a lerúgott cipő, de ha nem, érdekes kalandtúrában vehetünk részt ingyen. (Nem mellesleg egy mai háztartásban a világítás a legkevesebb, annyi cuccunk van ami jobban zabálja az áramot. Például ezért értelmetlen az óraátállítgatás, elvégre azt akkor találták ki, mikor még a villanyszámla nagy részét elvilágítottuk.) 

Spórolni nyilván annyit jelent, hogy az ember minél kevesebb pénzt költ, ennek pedig legegyszerűbb módja tényleg az, hogy eleve nincs pénzünk. Ha van, úgyis hülyeségekre fordítjuk, mert túl sok időnk megy el a pénzkeresésre, amit aztán impulzushedonizmussal kompenzálunk. 

Ami pénz meg a házhoz áll, abból vegyünk kaját. És valami folyékony szappant/mosogatószert, ezekkel hajat is lehet mosni, meg farmert, esetleg a padlót fel, ha már nem elég a forró víz, vagy elolvad tőle a muzeális linóleum felső rétege. Elvileg fogat is lehet mosni vel, de szar az íze, nem mintha lenne összehasonlításai alapom, de így képzelem.

Áramot csak annyit kell használni, hogy ne olvadjon le a hűtő, menjen egész nap a tévé, legyen áram a laptopba, a többi elhagyható. A telefont töltsük a buszon, ezeken a mai elektromosokon eleve ott az USB-aljzat, hosszabb buszozáskor meg a powerbankot, amivel aztán a bármi mást. Használjuk a szomszéd kávézó, kocsma, optika vagy főpályaudvar wi-fijét, karácsonyra kérjünk pedálos zseblámpát. Mikró nem kell, minden felmelegszik a radiátoron is, csak kitartónak kell lenni, kenyérpirító sem kell, egyszerűen kedveljük meg a kenyeret, ahogy van! A pirítós amúgy is unalmas vaj nélkül, a sima kenyér ellenben népies, csak só kell hozzá, nem szórva, nézegetve!

Ne igyunk kávét, aludjunk tovább, úgyis sokáig van sötét, annyival kevesebbet kell világítani. Gyertyával persze. 

Vagy nyerjünk a lottón, pontosabban találjunk véletlenül egy nyertes szelvényt, mert amúgy olyan elenyésző a nyerési esély, hogy azzal spórolunk a legtöbbet, ha eleve nem lottózunk. Esteleg próbáljunk ki valami olcsó drogot, akkor eleve nem fog érdekelni a spórolás mint életmód és egzisztenciális alapállás. (Utóbbit ki se fogjuk tudni mondani.)

p.s. Semmiképp ne használjunk malacperselyt. Egyrészt az infláció, másrészt meg rohadt nehéz összeragasztgatni.

És mindezek reményében kívánok mindenkinek eredményekben gazdag múlt hónapot!

...kéne még ide valami szakmai blabla Jucika, hogy cégünk dinamikus növekedésének záloga az innovatív faszomtudja mi, és bár a piaci lehetőségek szűkülni látszanak, de mi elkötelezettek vagyunk valami szarság mellett, ami tovább fokozza amúgy sem csekély valaminket. A cél hogy piacvezetők legyünk, és ettől nem is vagyunk már olyan messze, azt a hat-nyolc konkurenst lenyomja a mi törhetetlen elkötelezettségünk (vagy töretlen? ez ugyanaz?) csapatban dolgozásunk, és egy napon mi leszünk majd a legnagyobb kulcsmásoló-fanchise egyész Észak-Macedóniában, Koszovóban, sőt az Albán piac is csak ránk vár. És a fagyasztott pékáru üzletágat is fejlesztjük,  már majdnem béreltünk két hűtőkamiont, csak nincs rá pénz.

Kedves kollégák, el kell hogy mondjam - bár nem vagyok a szavak embere, csak mikor beszélek vagy írok, olvasni nem szoktam - hogy nélkületek ez nem sikerülhetett volna, mert igen is egy csapatnak vagyunk dinamikus, és a mindenki számít, hogy a sofőrök, a reszelőszerelők, az irodai hómofiszosok, mindenki! (Jucika drága, kik vannak még? Úgy értem büfés, ilyenek...) Egymásnak köszönhetitek nekem, hogy még vagyunk!

Hát igen, egy ideig nem lesznek már kormányzati megrendelések, állami hirdetések se, valakinek feltűnt, hogy nem kiadóvállalt vagyunk, de bejegyeztetettük a zöld kakasos nyalókát saját fejlesztésként! Abban azért lesz potenciál, az emberek mindig keresni fogják a zöld kakasosat, az hirdetni sem kell, csak kitetetjük a kulcsmásoklókba, és viszik mint a cukrot (ételszínezéket, kátrányos édesítőt, meg ami még benne van - feljegyzés: Utána kell nézni, még mindig fogrémmel csináljuk-e mentolosra?) Mert túlélni csak újítva, sőt megújúlva lehet, aki nem újít az nem újul maga sem, de mi már most nigériai kriptovalutába fektetjük a kakaos nyereséget, ha lesz. 

Nálunk a csapat egy nagy család, mi a nem a problémákra fókuszálunk, hanem a megoldásokra, és ha odatesszük magunkat, akkor mi aztán oda leszünk teszve! Tudom hogy terjednek a cégen belül mindenféle pletykák, hogy csődeljárás meg ilyenek, de ez nem igaz. Csőd az van persze, de mi kértünk magunkra eljárást, hogy megelőzzük a nagyobbat (kikeresni, az mi lehet?), ami nem öl meg az megerősít, mi pedig erősek leszünk, és pár év alatt mindenkinek ki tudjuk majd fizetni a végkielégítését. Mert nálunk első az ember, a a második is, a harmadik emeleten meg mindenki átveheti a kilépős paírját! De ettől mi még egy csapat maradunk, csak több részletben, fogjátok fel úgy, hogy mindenki kap egy új lehetőséget! (Megújulás volt már?)
Nem veletek van a baj, velem se (hiába utálok mindenkit), a világ ilyen, mi egyszerűen túl jók vagyunk hozzá!

2026. november 17., kedd

Előselejtező

Irtó izgalmas hírek vannak a 2036-os olimpiával kapcsolatban, lassan célegyenesbe fordul a „kik is jelentkeznek majd talán“ előselejtező bemelegítő edzése. Ennek keretében a dél-koreai Észak-Csolla tartomány deklarálta bejelenteni, hogy mégsem a fővárossal, Szöullal közösen pályázik a sportipari vetélkedőshow rendezésére. A hajam lerágom tőle, de komolyan, hogy akkor ez most így hogy? (Nyilván nem hallottam még Észak-Csolláról korábban, mert csak művelt vagyok, de nem igazán tájékozott.) 

Nem is értem, miért kell Dél-Koreának már megint olimpia? Hát most volt nemrég, 1988-ban, én még igen emlékszem rá (bár nem tudom, egy hete ilyenkor mit ebédeltem), és az olimpia olyan, mint az a lúzer, aki február 29-én született, azaz négyévente öregszik egyet. Innen nézve a szöulimpia csak 12 éve volt, nem mintha a 48 az történelmi léptékben sok lenne. Dicsőségesnek dicsőséges, különösen március közepén nekünk, de nem sok! 

Persze ilyenek ezek nagyobb hatalmú országok, mint Dél-Korea, az Orosz Birodalom vagy Los Angeles. Hiszen Lózan cseleszben is nemrég volt olimpia, 1984-ben, de jövőre még nem lesz, csak utána. Így is gyenge 44 év telt el majd a kettő között, de például Londonnál is kerek 62 évnyi esztendő volt a szünet 2012 előtt. Pedig London sokkal jobb hely, mint Losang Eles (nem összekeverendő Losang Jamcan-nal, Lhásza korábbi polgármesterével), amit onnan lehet tudni, hogy LA-be még sose voltam, nem is tervezem, ellenben Londonnal, ugyebár. 

Egyébként is Pest-Budának kéne rendeznie a következő utáni utáni Limpiákat, mert ott még sose, viszont a főpolgárjenő nagyon szeretné Karácsonyra, vagy a Karácsony szeretne nagyon főpolgár lenni az alkalmából, vagy valami ilyesmi. Meg milyen menő lenne már, hogy a pest-budai olimpia vitorlás számait a portugál tengerparton rendeznék, még mondja valaki, hogy az EU csak egy nagy bürokrácia, amúgy szart sem ér. Pedig annál még többet is, például bármikor ehetnék Bécsben kebabot, ha lenne rá pénzem. Ez nagy vívmány. Bár nem értem, Bécs miért nem teker az olimpiáért, még össze sem keverik Péccsel, akik nem is tudnak magyarul, de szerintük Bukarest a magyar főváros...

olimpiak.blog.hu

PJ meg a pénz

Pócs János felcsútista alsegédbrigadéros-helyettes aszonta az elásott pénzzel kapcsolatban, hogy egy ember nem lehet ennyire hülye. Miközben ott áll ő maga és beszél a szájával neki. (Most direkt nem poénkodok a nevével, pedig adná magát, amekkora pöcs.) 

Utólag egyértelmű, hogy a sok manit vaddisznók ásták el, kutyák, vagy mosómedvék. Pénzmosómedvék, akik persze primitív állatok, nem fogták föl, hogy pénzt mosni értékpapír-műveletekkel érdemes, nem fizikailag, ráadásul a pénz koszos lesz elásva, ha nem csomagoljuk be elég jól, mint kokaint az óvszerbe az egyszeri csempész. 

Amúgy meg tényleg bonyolult úgy kenőpénzeket magunkra kenni, hogy annak ne maradjon nyoma, erre használják a készpénzt meg a nyomógombos Nokiát, de aztán a kápével is csak a gond van. Mert lehet belőle venni nagy házat meg Ferrarit, de ha az ember fizetés címén beállít egy raklapnyi, szemetezzsákba csomagolt bankjeggyel, rögtön szólnak valami hatóságnak. (Az aktuális szabályok szerint tranzakciótól függően pár millió forint mozgását már jelenteni kell, átvílágítás miatt, eredetigazolni meg ilyenek.) Szóval az rövid távon nagyon okosság (ahogy Pesten mondják bubek - mondta volt a Dagadt, csak ezt még senki sem hallotta Pesten, biztos csak ő mondja szokni) hogy kesben kell a vesztegetési alkotmányos költség, ami viszont középtávon már hülyeség, mert senki nem bír annyi bigmek-menüt megenni annyi drága adidasban, amennyi pár milliárdból kijön. 

És peresze P. János elmegyenge páciens nem arról beszél, hogy az a hülye, aki korrupt, hiszen az csak élelmes (merugye végtelen bigmekre telik neki), az a hülye, aki elássa a pénzt. Bigmek helyett nyilván. 

Az egyetlen értelmes megoldás ilyenkor, hogy drágakövet kell venni a feketepiacon, mert például a lopott műkincsekkel még több baj van, mint egy tonna euróval, hisz azokat darabonként körözik. De egy nagy drágakövet lehet néhány kisebbre vágni, újracsiszolni, és máris nem beazonosíthatók, de nyilván egyben is kevesebbet érnek majd, mint az eredeti. Viszont még mindig több mindenre használható, mint az erdőben elásott madáretetőbe csomagolt széfben tárolt halott pénz… 

Úgyhogy ha legközelebb véletlenül plusz nyolc nullával félremegy a banki utalás, rögtön megyek is az amszterdami gyémánttőzsdére. Persze csak ha nem az elejére írnak tévedésből nyolc nullát, az állítólag nem ér semmit.

 p.s. Az egész bigmekezés meg nnan jön, hogy a közgazdaságtanban kedvelt összehasonlítási egység a Big Mac ára, mint olyan árué, ami - legalább is - a nyugati világban mindenhol kapható, és mindenhol egyforma. Így aztán érdekes összevetés, hogy per pillenet nálunk 5,3 dollár egy darab, az USÁ-kokban 6,22. Plusz az sem mindegy, mekkora az adott országban az átlagfizetés, azaz a sosem létezett átlapolgárnak átlagosan mennyit kell dolgozni egy bigmekért. Szóval a BigMac-index egy fontos mérőszáűm, amit egyébként az Economist számolgat lelkesen, már épp negyven éve.

p.p.s. És ha most beszúrnék ide valami zenét, az nyilván Halott Pénz lenne, de nem bírom a művészetüket, vagy PJ. A PJ Harvey, de ő meg túl jó egy felcsútista Jánoshoz.

Sétaélettér

Apa sétálni megy Fifivel, pontosabban Fifi sétáltatja magát, a fogai közt viszi a pórázt, Apa meg kíséri. Vasárnap kora délután van, az ég szürke, de az eső épp cigiszünetet tart, a lakótelep üres, mintha vegyi támadás érte volna, de Fifit ez nem zavarja, szagok vannak mindenfelé, a kimúlóban lévő hétvége szagemlékei. Madarak még akadnak, de az emberek kutyába sem veszik a nyirkos játszóteret, a legközelebbi másik kutya meg Nudli, a törpénél valamivel nagyobb snaucer, de ő most a hatodikon fingik álmában. 

Apa viszont rendületlenül sétál (a sétáltatás ugye esetében túlzás lenne), mert tudja, hogy ilyenkor is nyitva van a garázsbolt (kutyaparkolóval!), és ha vesz három doboz Bier Spezial márkájú akciósat, akkor az pont elfogy hazáig. És akkor már volt értelme a sétának, a kutyafáját neki! Csak ne essen, mert akkor ázott kutyaszag lesz otthon, plusz a sört vizezni kívülről sem ér. Fifit nem zavarja az ázott kutyaszag, ő csak ázott szagnak hívja. 

Apa eléggé bírja Fifit, aki egész jó fej ahhoz képest, hogy egy elkényeztetett spániel. Fifi pedig a maga részéről még azt is tolerálja, hogy a garázsbolt elől indul a tulajdonképpeni séta, pedig ő a Fagyott Pék Árubolt előtt szeret kakálni, csak az most nincs nyitva, és amilyen hülyék az emberek, mindig a nyitott boltokba mennek. Ahol persze vannak mások is, Apa néha fél órákat álldogál a Gézáékkak, de csak ha a Lajos hoz házipálinkát az ügyes-bajos dolgokhoz. Na, a pálinka az büdös, Fifi szerint minden bizonnyal krumplihéjból és lábszagból főzik, mondjuk utána nem is mennek rájuk a bolhák, biztos ezért isszák. Hát igen, az emberek minden túlbonyolítanak, pedig tuti van a méretükben is bolhanyakörv. Ami nem is olyan kényelmetlen, mint amilyen kellemetlen szaga van, mikor még új. 

Ugyanakkor az emberek nem szagolgatják egymást, a kutya se érti, hogy ismerik meg a másikat, talán tapintással, hiszen eleve minden összetapogatnak, mióta van kezük. Egymást is ha már egy kupacban élnek. Tényleg, a lakótelep pont olyan, mintha szándékosan építették volna! Fifi nem igazán tudja, hogy ki volt az, aki aztán ideterelte azt a sok embert, hogy tapogassák egymást a bolt előtt, de láthatóan a garázsboltos csaj a kijelölt falkavezérük, pláne mert kávét is főz, ami színre érdekes, de nem elég kakiszagú. Az emberek nem bírják az ilyesmit, mindenféle fura szagokat kennek magukra, biztos álcázásul, aztán már érdekesebb szagú dolgokat isznak, hogy aztán Fifinek meg kollégáinak kelljen hazahúzniuk őket, ha már valami furcsa elrendezésből az ő dolguk lett a napi többszöri embersétáltatás.

 

2026. november 16., hétfő

Mindenki okosabb

"Kádár idejében és Rákosi rendszerben, csináltak ilyet, ÁVH megbízták a hatóságokat, hogy akik nem tetszett valaki, rá küldték a hatóságokot. Csináltak ilyeneket, az igazság kiderül, bünös hatóság ma ez van,de Isten előtt felelniük kell!"
 "Erdúben pl náéam a kertben a vaddisznók mindig feltúrnak.Itt pl 30 cm-re volt elásva.Hát ezt nehezen tudom elképzelni,hogy nincs egyetlen sérült bankó.Bizarr,bizarr,bizarr! Nehezen hihető történet!"
(ismeretlen patrióta kommentelők a Jutyúbon, zaklatott magyarsággal)

Politikai témák alá már nem írok kommenteket, régebben néha a néha Mandineren, mikor már nem bírtam tovább a pártszerű vonalas baromságokat, de olvasni máig nagy élvezettel szoktam az ilyeneket. Mert szórakoztat, avagy a legszebb öröm a kár, akár. Valahogy a legnagyobb magyarok nem tudnak magyarul, akik jóformán csak arra büszkék, hogy pont ide születtek (meg hogy néha nyer Város Ferenc zöldesfehér nagyvállalkozó, mittudomén, lengőtekében), azoknak nagy büszkélkedésük mellett már egyszerűen nincs energiájuk az alany-állítmány egyeztetésre, a tárgyas ragozásra, de számukra a egybe- meg a különírás is bünös élvezet, miközben ők aszketikusan magyarok nagyon. 

Jó, az elütések nem számítanak, az velem is előfordul, ha már német a billentyűzetem, de mennyire löttyös már az a mekkora indulat, amitől az édes anyanyelvük is megkeseredik a szájukban… illetve a klaviatúrájukon, bár szerintem az szerintük egy erdei kirándulás. Ilyen vaddisznós-elásós. Tényleg, eddig már voltunk a sokmillió szövetségi kapitány, az ugyanennyi politikai elemző és büntetőjogász oországa, most meg sorra tűnnek fel a az erdész-talajmérnökök, akik sose láttak még milliárdokat, de elásáselméletben és gyakorlati ásózástechnikában ott vannak a szeren. (És kísérleti fizikában is vagy, melyik a nehezebb? Egy tonna húszezres, vagy msáfél tonna kétszázas? - Hány év letöltendő hat és fél milliárd, ha a fénysebesség állandó, és nincs számottevő gravitációs hatás?) 

És persze jól állunk foteltörténészekből is, akik tűélesen látják a párhuzamot Magyar Péter és Péter Gábor ÁVH-ja között, például hogy mindkettőben van Péter, ami eleve nem lehet véletlen.. (Bár azt már nem látják, hogy a tű hegyes, a kés az, ami éles.) Az ÁVH az odatette magát kérem, meg az aranykonvojjal hozott pénzrudakat, aranykötegeket, és az ukránok elvtársias üdvözletét, igaz utóbbi nem látszik jól a propagandaképeken, olyat még nem tud generálni a tiszás AI. És egyáltalán, értelmes ember nem ás el kurva sok készpénzt az erdőben, ellenben itt egy felcsútista kiskirályról van szó, szóval…

Várom már a további fejleményeket, mikor jön a vadász Farkas Piroskáért, vagy hány ház fog még a három kismalac fejére dőlni, míg a nagymalac is? A mediatizált politika igen könnyen tud alsópolcos szappanoperába átmenni, itt is közel vagyunk már hozzá, persze ennyire ócska forgatókönyvből mégsem lehet leforgatni Antonioni Nagyítását, pedig részemről lenne rá igény.

fészbuk.pont.kom

Az immár emberarctalan felcsútista

Navracsics Tibor serényen dolgozik maradék kis presztízsének lerombolásán. pedig régebben én bírtam (jó, főleg mikor még bakancsban és farmerdzsekiben tartott szemináriumot az anarchizmusról), de egy ideje mintha nem lenne a régi. (Ha jól rémlik, a fősulis államvizsgán után, ő volt az egyik első, akivel a főintézmény kocsma-jellegű büféjében összefutottam, és ittunk is valamit. Így múlik el a sic transit gloria mundi - de ezt marhaságot már elsütöttem egy párszor.) 

De mára már NT olyanokat szólt a sesztákügyi történések fejleményei kapcsán, hogy na de kérem, azért nem minden felcsútista eleve szararc, mert: 

„rengeteg értékes, jószándékú és becsületes ember van a Fidesz és a KDNP politikusai, tagjai, aktivistái, munkatársai és szimpatizánsai között, akikre Magyarországnak szüksége van” (via HVG) 

Oké Tibi, mutass néhányat! Ne egyet, mert a hülye mondással ellentétben a kivétel nem erősíti a szabályt, sorolj fel mondjuk tízet a társadalmi láthatóság szintjéről (avagy ismert alakokat), a rengetegből annyi biztosan akad. E tekintetben persze az aktivisták meg a szimpatizánsok nem érnek, ők nem húztak közvetlen hasznot a neofeudális rendszer építéséből, legfeljebb tetszett nekik, ám hülyének lenni alkotmányos alapjog. De úgy általában a néhai Hatalmi Főpártra kurvára nincs szüksége az országnak, ideje hogy eltűnjön a balfenék történelmi süllyesztőjében, olyan csodálatos képződményeket követve, mint a Független Kistorgyán Gazdapárt, a MIÉP Pont Ők?, vagy a méltán korrupt MSZPénisz. 

hang.hu

Szóval várjuk még a becsületesen értékes jószándékúakat, nem is kell őket feltétlenül Tibor nertársnak megneveznie, feladhatják magukat önként, hogy igen posztfideszes vagyok, de már szedem a gyógyszereket, és addig se loptam! (vö. Magyar vagyok nem turista, de zsidó zöldségesnél vásárolok - ez volt kábé Csurka Pesta bá‘ nemantiszemtizmusa. De ez most messzire vezetne...) 

Viszont mintegy summázatként azt is írja mondani a szebb napokat látott leharcolt arc, hogy: 

" A tagadás és a szembenézés elkerülése senkit nem tesz alkalmassá a választói érdemi képviseletére" 

És akkor ebből mi is következnek számára, reá nézve, avagy szerénytelen személye vonatkozásában? Pláne mert a választások előtt még ott tartott, hogy ha nem nyer az egyéni körzetében, visszavonul a politikától. Te jó ég, miket hordana össze, ha még mindig politizálna? 

Fúziózás

Basszus, majdnem láttam a Székely Konyha Okosgrillen című biztosan lenyűgöző sorozat aktuális részét tegnap délelőtt, de csak délután vettem észre, hogy van ilyen egyáltalán. Hja, így jár aki nem jár a TV2 műsora felé, még a Porton sem (ami nem nagy cucc, az RTL felé se nézek), de nincs hozzá leírás, úgyhogy már sosem tudom meg, hogy ez a produkció mennyiben különbözik a Palóc Kamra Buta Mikróban címűtől, ahol szerintem szárított szárított sztrapacskából párolnak dödöllét, de székely ételeket nem ismerek. Plusz még egészen ostoba grillem sincs, mert két soksávos főút kereszteződésében grillezni az erkélyen is lehangoló, ha meg elbújok vele a fürdőszobába, akkor meg minek?

Amúgy sem ismerek tipikusan székely ételeket, rémlik a székelykapu, de nem biztos, hogy az egy sütemény. A székelykáposzta tuti nem az, a vonatkozó városi legenda szerint  úgy lett, hogy még 1846-ban Pesten, a Gránátos utcai Komló-kertben Székely József főlevéltáros,  Petőfi Sándor haverja, egyszer zárás előtt esett be a véndöglóba, ahol a maradék savanyúkáposzta-alapú főzeléket és a disznópörköltet összekeverték neki. Vagyis moslékot vacsorázott. (Ami persze nem minősítő megnevezés, a moslék lehet finom is, kérdezze meg bárki a disznósajt néha alapanyagát.)

Ehhez képest a gugli szerint tipikus székely étel a puliszka. Ami máris tipikusan olasz, ha polentának hívjuk, és még én is szoktam csinálni, ha már a földrajzilag a kettő között ragadtam. Valamit nagyon székely a töltött káposzta (je suis székely már megint, és nem szándékoltan), meg a kürtőskalács, amiről viszont pontosan tudom, hogy itt a közeli Teszkó előtt autentikus. Valamint ettem már Oxfordban is. (Ott voltam egyetemen. Pisilni, meg egy könyvesboltban, de akkor is!)

Persze találkoztam már számtalan konyhával, a dél-francia kulinária például jelentős részben pizzát és hamburgert tartalmaz, az angol fish and chips meg balatoni hekk, csak főleg tőkehalból, sokáig cseh specialitás volt az amerikai Budweiser (elvégre az eredetije Ceske Budejovice főzete) és a Dr. Pepper (ellentétben a tájjellegűen horvát 7Up-pal), valamint koppenhágai specialitás a currys paella. Ja, és a franciák orosz salátának hívják a franciasalátát, a tör ökméz igazából angol (a Cadbury's csinálja gyártani), a svédgomba meg annyira magyar, hogy egy svéd rendőrt hívna rá.

p.s. Jut eszembe, a moslékra van egy sokkal jobb név is, amit eredetileg persze nem az összeöntött maradékokra használnak, de végül is miért ne? Szóval: Fúziós konyha! Ami egyszerű, csak ételek fura egymás mellé helyezéséről szól, és nevével ellentétben még fúziós reaktor sem kell hozzá. Szerencsére, hisz még nem találták fel.

2026. november 15., vasárnap

A helyére kerülő princípium

Varga Judit néni szerint agyonhallgatták a jótetteit, pedig volt azokból számos, így hirtelen a független újságírók pegazusos lehallgatása, a rendszerfőnök gólyóinak (persze szimbolikus) nyalogatása jut eszembe, meg hogy az általa irányított minisztériumból - saját bevallása szerint - főleg csak az irodáját ismerte. Istenem, hát el volt foglalva a sok utazgatással, ahol nagyon komoly dolgokról tárgyalt az EU-val nagyon komolyan tárgyalva, mondjuk jobbára eredménytelenül, nade csak az nem csinál ott semmit, ahol nem dolgozik fát vágni (hogy hulljon a forgács férgese), valamint ne is egyék! Ja, kábé ennyire volt koherens Jucika, aki legalább büszke arra, hogy az ország legvacakabb jogi karán végzett, hisz vidéki jány. 

Persze lehet önmagában valamiféle jótettnek tekinteni, hogy valaki havi több milláért inkompetens a munkahelyén (de legalább büszke rá), elvégre közénk is lövethetett volna, de ő szerényen félrenézett, mikor a helyettese épp köztörvényes üzemmódban gyártotta a korrupciót. Végső soron akár be is szállhatott volna, de nem, ő szerény volt und alázatos, meg fogalmatlan, ő volt a felcsútista női kirakat-kvóta ötven százaléka (Katalin novákasszonysággal párban), neki elsősorban látszania kellett, és azt igen jól csinálta. Nagyon látszott, profi sminkkel, ízlésesen öltözve, és jókat tudott odamondani a hazaáruló ellenzéknek, egyfajta szigorúan tanárnénis tekintet hanghordotzásával. 

Persze a látványkonyha-kormányzás lényege, esszenciája és szubsztrátuma a látszás, minden arra épül, attól kel fel a Nap és fő le a kávé, bár nem lesz tőle újra gyertya a lángból, avagy nem megy vissza az ugatás a kutyába. Amivel csak azt akarom mondani, hogy a duma önmagában kevés. (Pláne ha Duma, és Putyinnak van többsége benne, de ez egy másik mese…) 

VJ nem miniszter volt, még csak nem is a szó klasszikus értelmében vett politikus, ő rendszerarc volt, propagandista, kommunikációs védvonal és/vagy támadó ék, a hatalomtechnikát a macsók intézték, neki meg női a bulvárprincípiuma. Innen nézve persze most van csak igazán a helyén, már nincs rajta intézményes felelősség, szabadon tolhatja a Blikkbe való kontentet, a valóságsót, a lesz még Budán kutyavásárt. Mintha elemében is lenne tőle. És a Dagadt szerint miniszterelnöki kvalitásai voltak vagy vannak is, csak azt nem értem, hogy akkor a volt férjénél miért tagadják ezt le, valóságsóban ő még sokkal hatékonyabb is. Dehát itt jön be a “Hova lesz a mihez képest?” ősi latin kuóvádisza, mint az közismert.

reddit.pont.kom

Helyzetelemzés-jelentés

Nincs is jobb vasárnap délelőtt, mikor az évszakhoz képest indokolatlanul süt a Nap, mint elborongani a heti nemzethalál fölött. (Mert a nemzethalál az nem állapot, az folyamat, az tart lendületlenül kurva régen már, néha persze tart szünetet is, megpihen kissé, mikor épp a Dagadt fújja a passzátszelet, mert olyankor kicsit kevesebbet hal a nemzet, kicsit kevésbé, vagy lassabban, vagy valami ilyesmi.) 

Napsütés esetén ugye horrort kéne nézni, az egyensúly végett, de nem rossz az se, ha az ember Magyar Nemzet olvas. Ami nem összekeverendő a haldoklóval, ez egy néhai napilap, de e minőségében már halott, szerencsére, a nyomtatott hetilap gondolom nem hoz izmos példányszámokat, de online legalább szar. Ilyen lelkesítő mélyelemzéseket lehet olvasni benne, hogy: 

"Tudjuk, hogy szép hazánkat egy eszét vesztett, süllyedő birodalom gyarmati helytartótanácsa vezeti ideiglenesen, amelyet azért ültettek a nyakunkba iszonyatos nyugati titkosszolgálati rásegítéssel, hogy fölszámolják a patrióta, nemzeti pártokat." 

Jó, hát a főpatrióta-nagynemzeti Párt épp saját magát számolja föl, de biztos csak azért, mert az ellenség keze oda is betette már a lábát, iszonyatos nyugati titkosszolgálati résegítéssel nyilván. Az volt a baj, hogy az iszonyatos keleti titkosszolgálati rásegítés nem volt elég iszonyatos, pedig Vlagyimir Vlagyimirovics diktátor elvtársnak eminens érdeke volt rásegíteni, de közben folyton háborús bűncselekményeket kell menedzselnie, így nem volt elég iszonyatos erőforrása. Vodka még volt, ember meg ötlet már kevesebb. 

De kérdés persze, hogy akkor melyik birodalom akar minket gyarmatosítani? (Már ha nem vagyunk máris gyarmat, ami persze erős gyanú.) A nyugati persze, de azon belül a Germán! Méghozzá azért: 

"Hogy soha többé ne fordulhasson elő, hogy egy megcsonkolt ország tizenhat évig szembeszegül a germán birodalom akaratával. A birodalom tekintélyén esett csorbát meg kell torolni, s minthogy e bosszúvágy egybeesik egy narcisztikus pojáca előmeneteli „sérelme” miatti bosszúvágyával, így a felek lepaktáltak (harminc ezüst), s épp kéz a kézben lángszórózzák a hazánkat." 

Hát igen, most is ahogy kitekintek az ablakon , látom ahogy lángszórózzák a Hazának azt a részét, ahol a 61-es meg a 67-es út találkozik. Mondjuk sok lángszórózni való nincs rajta, egy nagy adag flaszter az egész, igaz vannak körbe fák, meg ilyen kisebb fák (úgynevezett bokrok) is, de azokat biztos meglángszórózták már, mert a maradék leveleik is jobbára sárgák és főleg barnák már… 

A mélyenszántó gondolatok egyébként Pilhál Elvtárs nertárstól származnak, és igazán kíváncsi lettem volna rá, vajon milyen lelkes kommenteket kap majd a törzsgárdától, de csak a minielnököt sátánilényező horogkeresztény kommentelőig jutottam. Mert a Magyar Nemzet nagy nemzeti hevületében már be se tudok jelentkezni a kommentmezőbe (pedig direkt röhögni regisztráltam), ugyanis bármelyik gombra kattint az ember, ez nem lehetséges. Mert csak egy reklámoldalt nyit meg, újra meg újra. Vagy Volkswagen furgont akarnak nekem eladni, vagy női bundát, én meg egyiknek sem vagyok célcsoportja. (Bár nem mondom, egy jó meleg bunda…)

Mindegy, szörnyülködve röhögni így is lehet, ha már bírom a lemészárlós vígjátékokat.

cq-73.hu

Nem elég sötét

A Vihar című idei svéd film egy nagy kupac kopasz kukac, és ettől kéne viccesnek lennie, ha már fekete komédia. Ami nekem műfajom, főleg ha az ízléstelenségig túl van tolva (az ízléstelenség gyakran az ízlésem szerinti, egy tahó vagyok olykor). Szóval ez a műfajilag dramedy sablonos mint egy nagyon műfaji film (ha már az), de nem eléggé fekete. 

Az az alaphelyzet, hogy van az a kopasz csávó, ő még most csak negyvenöt, de máris születésnapot ünnepel régi egyetemi haverokkal. Egy általa és bé nejével frissen befektetett panzióban, valahol az isten háta mögött kettővel, ahol ha hóvihar van (márpedig hóvihar van), akkor onnan fel is út, le is út, de kifelé út nincs. És akkor a kényszerű összezártságban, amit borral és eleinte térerővel kéne kihúzniuk, előjönnek az évtizedes, soha ki nem beszélt sérelmek, miközben viccesen kínos szituációkban bántalmazzák egymást, és magukat, és időnként már fizikailag. 

Nem egy eredeti felállás, egy thrillerben ilyenkor jön a gyilkos, vagy valamelyikük az, és kezdődik az névsor szerinti kiirtás, egy drámában mindenki túléli, csak hátralévő életükre végre meggyűlölik egymást, egy setét komédiában meg… Nos, megbűnhődik már a nép, de nem eléggé, a ténylegesnél sokkal sátánibb kacajjal kéne nézni, ahogy a sok felületes, pénzes proli vergődik a Gucci-cipőjében, meg az orosz kaviárjával együtt, ahogy épp rémálom lesz a buli. 

Elvileg megvannak a hozzávalók, a stresszelt házaspár, akik pénzes haverok pénzére hajtanak, a drogos szakács, a begombázott sznob konteóhívő, meg a taxisofőr, akit hol lecsapnak, hol megdugnak, de az egész nem elég kegyetlen. Egy ilyen társaság esetében, ahol mindenki utálnivaló, az lenne a minimum, ha szépen sorban, kreatív módon halálnak halálával ugyebár, de ezeknek csak ilyen első világbeli problémái vannak, hogy feltehetően megették a csaj kutyáját nyárson, mi lesz most? 

És senki nem hal bele, pedig vártam, hogy amolyan Végső állomás-módon hulljon a férgese (vagyis mindenki), de nem, holott ennyi lelkizéshez sokkal több artériás vérzés is járna. Ezek a szerencsétlen karakterek nem úszhatnák meg egy részeg/betépett kiborulós estével, ahová a végén még a mentők is időben érnek ki. 

Mert álláspontom szerint egy fekete komédia vagy attól jó, hogy magunkra ismerünk a pofára eső karakterekben (és akkor nem baj, ha megússzák), vagy ráismerünk azokra, akiket szeretünk utálni, ez esetben viszont tényleg atomot nekik! Márpedig ez a második eset.

Ezzel együtt szórakoztató a darab, olyan szombat esti film, amitől senki nem álmodik rosszat, de nem is támad kedve újranézni. Talán majd nyáron, tekintettel a benne foglalt dramturgiai hóviharra.

2026. november 14., szombat

Vigyázz, kész, pénz!

A fél ország azon röhög/szörnyülködik, hogy S, Miklós terhelt hány milliárd forintocskát ásott el itt-ott, egy részét dollárban meg euróban. Utóbbi kettő engem nem érdekel, én angol font szurkoló vagyok, az eurósok unalmas alakok, a dollárosok meg hülye bunkók, ez tény! De a milliárnyi forint kesben az kemény, ennyi pénzt egyben külön-külön sem láttam még, bár igaz, a múlt hónapban volt a kezemben húszezres (kétszer is!) asszem idénre ezzel már megvagyok. 

Gondolom Seszták M. exminiszter tényleg egy takarékos ember, ennyi tudott összekuporgatni a az amúgy nem csekély fizujából, erre meg most basztatják érte! Mintha készpénzt csak maffiózók, stricik, meg drogdílerek használnának nagyobb tételben, pedig exminiszter úr nem is strici. (A kokaint meg az orvos írta föl, alkoholizmus ellen, hisz addig sem iszik.) És nem azért van nyomógombos telefonja, mert abban nincs GPS, hanem szerény ember, nem pazarol, és amúgy is a szívéhez nőtt már a Nokia, az a szép szürke, meg hova is menthetné le a kígyós játékban elért rekordjait? 

A felcsútista szekta maradéka persze még közleményben bízik abban, hogy a faszinak semmi köze a pénzhez, ennyi erővel persze bízhatnak abban is, hogy a vezérük tud vízen járni, ha már egyeseknek olyan jól megszaporította a halkenyerét, bár borrá is változtathatta volna. Seszták meg gondolom azt hihette, hogy az összes pénz hamis, ezért is dugta el a forgalomból, és már épp készült átadni a hatóságoknak, mikor elvitte a yard. Pech. 

Persze a hardcore posztfideszes köménymag szerint eleve az ÁVH-s ávósok tették oda, akiknek régi trükkje ez már, legalább az ötvenes évek óta, csak az infláció miatt ma már nem elég terhelő egy tízdollárost csúsztatni két Lenin-kötet közé. Meg amúgy is a politikai terror verőlegényeinek van egy halom pénze, és így most úgy mutogathatják, hogy közben becsületes hazaióta… izé, patrifiakat is besározhatnak vele. Általa. Akik egyébként éjt nappallá téve csakis a nemzetért, a megmaradásért dolgoztak folyton, meg a szuvenírekért, amik védelmére még Hivatalt is csináltak, szuvenírvédelmit. 

Egyébként pedig a bankjegyek eloszlásából is látszik, hogy Miklós bácsi elsősorban magyar (hisz messze a forint a legtöbb), aztán európai (de sokkal kevésbé, mint amennyire nagyon magyar), miközben azért az amerikaiakat sem utálja, egymillió párszázezer dollárért még állampolgárságot sem tudna megkenni ott magának, legfeljebb zöldkártyát. Hisz neki itt kell élnihalnia, ahogy a himnuszunk, a Talpra magyar! is mondja, és ez írva van! Egyszóval politikai fogoly, de lesz még neki szőlő (több hektár), lágy kenyér(gyár) és ugrik még a nagybőgőbe be, tíz-tizenöt év kérdése az egész, ha csak nem lesz előbb Füleforr2.0, amire mondjuk per pillanat kevés az esély. De mindegy, az idő pénz, vagy nem.

budgetsaresexy.com

p.s. Tényleg, akkor most érte szerveznek még fogolykiáltó imát, vagy feltételezett bűne az égbe kiált, így kiállni érte már snassz? Meghatározza-é az üléspont (azaz ki melyik frakcióban) az álláspontot? Vagy ki?

Fontos, jeles, pontosan

Már csak napra pontosan alig három hónap, és itt lesz a Valentin-nap, közismertebb nevén Február Idusa. (Az Idus olyan női névnek hangzik, és valóban, a Valentina rosszul becézése.) Lesz közben még valami karácsony is, de annak nincs igazi spirituális jelentősége, mert bár többek szerint valami Jézus neve napja van akkor, de Szent Jézus nincs is a római kaotikus naptári kalendáriumban. 

Ellenben Szent Bálint van, aki ráadásul magyar volt. Ugyanis Valentin Bálint nyitrai csizmadia asztalossegéd volt az első orvosilag dokumentált eset, aki pusztán a kamillatea és a nagyotmondás ereje által kigyógyult a szifiliszből (még 1614-től 28-ig), de ezt a környezete ördöngösségnek vélte, és egy kocsmai verekedésben halálra itta magát a feldühödött tömeg nyomására. Valójában ő volt a téma első mártírja, és azóta Szent V. Bálint néven a bőr- és nemibeteg-gondozó szakrendelések védőszentje, valamint a mérlegképes könyvelőké, bár utóbbit ők sem értik. 

Dehát ilyenek ezek a jeles napok, nem kell bennük racionalitást keresni, a jelesség jellemzően elég, a karácsony valaki névnapja, na és, a húsvét meg a születésnapja ugyanannak (mint az köztudott, hiszen Jézus és Krisztus nem két külön személy, hanem ikrek), a a pünkösdöt senki sem érti, a vízkereszt meg amit akartok. És akkor még ott vannak az államilag hivatalos jeles napok, mint az aradi péntek tizenhármak, a május elsejei forradalom és szabadságharc, vagy az ötvenhatos felkelés november hetedikéje, ami régebben a felszabadulás ünnepe is volt, de csak ha nem keddre esett. 

Szóval tele vagyunk jeles napokkal, koncentrálni kell az igazán fontosakra, mert ha nem az ember könnyen úgy jár, hogy egyszerűen átalussza annak 33. kerek évfordulóját, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elfogadta a gazdaság gyorsított ütemű piacosításának programját, melynek következtében megkezdődött a külföldi tőke beáramlása az országba. Pedig ez fontosan jeles nap, különben honnan lenne a laptop, ami ilyeneket tud kiírni nekem? (Kaotikus vallásilag persze a csodatévő Gangrai Szent Hüpatiosz gangrai püspök emléknapja van, aki Gangrában egy időben híresebb volt. J. Krisztusnál is, de csak mert még nem volt Beatles, a népeknek meg laptopja.)

2026. november 13., péntek

Repülővonat

Bírom az olyan címeket, hogy "Vitézy bejelentette, milyennek képzeli el a reptéri vasutat", mert már el sem kell olvasni. Tételesen a következők miatt:

- A "reptér" az Lisztferihegy, minden más hely, ahol kisebb-nagyobb repülők szállnak felle, nem számít. Városállam vagyunk (kábé tényleg, az egész országban kevesebben laknak mint Londonban és annak közvetlen agglomerációjában), nekünk egy reptér csak a reptér (mind fölött?), mondjuk Londont nemzetközi viszonylatban hat szolgálja ki...
- A "reptéri vasút" olyan mint a "boldogan éltek, míg meg nem haltak", azaz meseszerű képződmény, egy elképzelt, naplementébe kézenfogva lovaglós jövő, de pont olyan mint a pestbudai olimpia, a magyar Mars-expedíció vagy az az eset, hogy azt se tudom ki a miniszterelnök, és ez számít normálisnak. A reptérre, az egyetlenre, nálunk egy kátyús út vezet lepukkant külvároson át, ehhez képest az is menő, hogy az ide érkezők fele nem fordul vissza azonnal. 
- De vasút az nincs, az a már emlegetett angoloknál pöpec, Barcelonában is nagyon menő, de még Koppenhágában is, persze ezek mind a hanyatló Nyugat, ahol a sok migráns miatt kell a reptéri vasút, hogy sokan tudjanak robbantásosan megerőszakolni rendőri barikádokat világnézetük megélhetési alapjain.
- Hogy az aktuális miniszteriális arc meg milyennek képzeli az egyelőre kurva mindegy, számos elődje képzelte már sokféleképpen, de egyelőre maradt a békávés kátyúzás. Elképzelni persze olcsóbb, gyorsabb és valójában rém egyszerű: Én úgy képzelem a reptéri vasútat, hogy minimum két párhuzamos sín (vagy kétszer kettő, mint hanyatlóéknál), ami  reptérig vezet, és vonatok járnak rajta. Ennyi.

Ennek megfelelően nagyot álmodás merése jegyében el tudom képzelni azt a bizonyos magyar Mars-küldetést is: emberek, akik egy része szereti a pörköltet,  a  másik része meg tud olyat főzni, beülnek egy Erbusz márkájú csapatszállítóba, és addig repülnek, míg be nem csapódnak a Marsba, nyilván akkor már teljesen halottan, de ebben elsők leszenek ott, akár pár évvel azután, hogy embert küldtünk Siófokra vonattal, ötven feletti átlagsebességgel! És addig is míg meg nem halnak, magyarul beszélnek majd, szintén először egy ilyen hosszú úton, tehát  boldogok lesznek, míg meg nem. Legalább is így képzelem.

Na például, ez után már nem is tartanék a repüléstől.

A tanítás az majdnem nuku

Beleszaladtam valami jutyúbos videóba, hogy a Balu kapitány című rajfilmsorozatnak micsoda rejtett mélységei voltak/vannak. Hogy talált mozaikcsalád, és art deco, és a technológia kétarcúsága meg a jellemfejlődések, de nem, ez csak egy átlagbugyuta, szombatdélutáni Dizni-izé, tizenöt éven felülieknek nem ajánlott. Na jó, tizenhárom. 

Ennyi erővel komolyan elő lehetne vezetni, hogy:

- A Kacsamesék és az ifjú Marx gazdaság-filozófiai kéziratai 1844-ből,

- a Hupikék törpikék spirituális rétegei és társadalmi tanítása,

- minden amit nem akarunk tudni a szexről a Hófehérke kapcsán, vagy

- a Süsü a sárkány morális paleontológiája, avagy egy rendes sárkány egyfejű, és T-Rex! 

Nyilván tud az szórakoztató lenni, hogy az ember minden felszínesen popkulturális szarságba bele tud magyarázni mély(nek látszó) értelemzéseket, rejtett üzeneteket és használati utasításokat a mindennapokra, de komolyan nem hiszek abban, hogy attól, hogy valami mese, rögtön a tanítást kell keresni benne. 

Azt szokták felhozni gyakran, hogy bezzeg a népmesék, azok évszázadok igen nagyon népi tapasztalatait sűrítik össze, ám ezzel két baj minimum van.

Az első, hogy az a „nép“, vagy a népi kultúra már nincs, legfeljebb, mint múzeumi tárgy, és hajlamosak vagyunk rá, hogy ami üveg alatt van egy tárlóban, az valami nagyon fontos izé, amivel kezdenünk kell valamit. Pedig a mai népi kultúra az mondjuk a közösségi szósölmédiás virális tartalmak parttalan áradása, de nem igazán gondoljuk, hogy bármilyen szempontból különösebben értékes lenne. Majd az utókor kiválogatja, mit rak üveg alá belőle, de ez legyen az utókor gondja, gyanúm szerint a népmeséket sem azért mesélték anno, mert bölcs tanításokat akartak átadni, csak hétfőnként nem volt tévéműsor (a jugoszláv egyesen esetleg, de azt nem értette senki), és mesélés nélkül unatkoztak volna a fonóban. (A kocsmában nem, ott lehetett inni és bicskázni unalom ellen.)

A második gond meg abban állna, hogy mi a morális tanulsága például annak, hogy nagymama húzta nagypapát, nagypapa meg húzta a répát? De komolyan, túl a szexuális össze- és kikacsintásokon, az nem egy nagy tanítás, hogy ja, működjetek együtt! Ezt kábé mindenki tudta. Ebben az értelemben a klasszik népmesék nem is tanítottak, legfeljebb emlékeztettek, de ettől még nem lesz magaskultúra az sem, ha kiírom a hűtőre, hogy vegyek ablaktisztítót, de flakonosat, és ne a Gizit, aki extrákkal tisztít, szolid felárért.

De ha egyszer majd nagyon unatkozom, mint rendesen, majd megírom a Kinder-tojás, mint az Ősrobbanás nem szükségszerű, ám részleges szimbólumának eszmetörténetét, a Linda című sorozat Kádár-rendszer apologetikájának kontextusában. Ezért:

Nemtennivalók

Nnna kérem, tehát ma van az ezévi világvége, de érdemes odafigyelni rá, mert lehet, hogy az egész évtizedben nem lesz már több. És nem a tizenharmadika miatt, az csak népies babona (és én bár a nép vagyok, de nem elég népies), hanem mert - mint a minap már jeleztem - a világvége mindig péntekre esik. Hiszen szombaton és vasárnap a fű sem nő, csak a madarak üvöltenek a fákon, de ők már évtizedek óta visszatértek a Julián-naptárra, szóval nem novemberben ünneplik a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, mint a rendesebb állatfajok, például mi.

 Lehet, hogy ezt a világvégét most inkább átalszom, bár általában szórakoztat az Akropolisz, vagy mi (az a négy lovas, a Tudor, Vidor, Tas, Huba) műsora, de csak ha nem vagyok túl fáradt, márpedig most az leszek. De ha valaki világvége közben esetleg jegyzetel, majd küldje át faxon, mire hétfőre kihozza a postás, már lesz jelentősége. 

Ma van amúgy a kedvesség világnapja, amit persze nem kell túl komolyan venni, mert a japánok kezdeményezték évszázadokkal ezelőtt, valamikor 1997-ben, de láttam elég szamurájfilmet ahhoz hogy tudjam, ők nem kedvesek, csak külsőségeikben udvariasak, de ettől még kitépik az ember szívét a torkán át, ha rossz irányba keveri a pocsékul szertartásos teájukat egy borotvapemzlivel, és ettől egy rangidős gésa tiszteletlenül csuklani kezd. Szóval nem kell kedvesnek lenni ma sem, de egy világvége azért egyszerűbben letudható, ha kissé udvariasak vagyunk. Például a nőket előre engedjük a gyerekek eltaposásában, csak minden második járdán rollerezőt lökjük a busz alá, illetve apokalipszis után nem tülekedünk a ruhatárban, hisz már nincs hova sietni. 

Viszont érdemes rétegesen öltözni, húzzunk sapkát és esernyőt, lehetőleg eben a sorrendben (mert az esernyőre húzott sapka kevésbé véd az UV-sugárzástól), válasszunk vízálló barátokat, kerüljük a nem elég zsíros ételeket, és mindig másokon ellenőrizzük, hogy iható-e a víz, vagy kénytelenek vagyunk beérni azzal, hogy sört lopunk a benzinkútról. Semmiképp ne szálljunk ma léghajóra, ne tervezzük kolonizálni a Marsot, ne házasodjunk újra, ellenben gyakran lélegezzünk és mindenképp tartsuk szárazon a kétszersültet, mert a nedves az undorító. Kora délutánra rendszerint lezajlik a világvége, aztán beáll a sábbát (Hegye Shalom felől), és akkor már nyugi van. 

Addig se igyunk japán zöldteát, mert arra viszont lesz még idő később is, mondjuk másra sem.

Minden esetre megnyugtató, hogy van
japán klezmer is, bármilyen esetre.

2026. november 12., csütörtök

Áruházi rezignált

A nap félreolvasása az volt, hajnali délután egykor, egy álláshirdetésben, hogy „szarházi tanácsadó“. Értem én, hogy ez egy ilyen szakma, de ritkán szokták ennyire nyíltan bevállalni. Aztán olyan munkaköri feladatok voltak leírva oda le, hogy árufeltöltés meg pénztárgép kezelése, szóval kiderült, hogy „szakáruházi“ lesz az, de innentől már nem is érdekelt a dolog, ízlésemhez képest túl sok szakáruházban járok mostanság..

Meg hát nem vagyok egy tipikus szarházi, valójában még csak nem is jártam eddig Szarházán, esetleg álmomban, de jól tudok lapítani, mímelni és ha kell látványosan szenvedni, de ezek csak szükséges, ám önmagukban nem elégséges feltételei a szarháziságnak. Olyan ez mint a csiga meg az út túloldala, hogy oda születni kell! (Szarháza a szarháziaké!)

Vagy elég lehet sokat lenni a politikában. Most kezdem megint azt a korszakomat élni, hogy szarházok a politikára, túl gyakran tűnik öncélú cirkusznak az egész. Meg hát elég unalmas, szigorúan monoton módon monoton, hogy a minielnök naponta tesz valami bombasztikus bejelentést, ezt még az elődje se csinálta, neki csak a kis csicskái jelentették be hetente a harmadiktól-ötödikig világháborút, meg hogy a mostani új főnök mekkora hazát árul az ukránoknak. De az is kurva unalmas volt. Pontosabban afelé mozdult a felháborodás - ellenkezés - beletörődés - méla unalom tengelyen. Ez az ormányváltás óta annyiban változott, hogy a lelkesedés - gyors telítődés - ellenkezés vonalon jutok el az unott rezignáltságig. (Majdnem azt írtam, hogy a rezignált unalomig, de az tautológia lett volna másfajta unalmat nem tudok csinálni. Ellenben tudok nem unottan rezignált, azaz beletörődött lenni.)

A régigőzmozdonyos metaforával élve, több gőz kéne a kerekekre, kevesebb a sípra, nekem elég, ha a kormány csöndben zakatol pár hónapot, aztán a Jobbhíján Népvezér kiáll és egy lényegretörő kettő-négy-hat órás beszédben elmondja, hogy mit miért merre? És mennyire nagyon. 

De még mindig abszolút színházat filmeznek, ami nekem már nem köll, így csütörtökre vettem észre, hogy ezen a héten egy darab közéleti pótkesztet se hallgattam meg, talán háromba is belefogta, aztán pár perc után jött a sóhajtva legyintés, és kerestem egy hangoskönyvet. Most meg holnap reggelig buszozok kábé hét órát, úgyhogy töltök is le...

 

Nem vagyok tipikus a csillagokban

Szintet lépett a valaki algoritmusa, amennyiben már ímélben is kéretlenül zaklat, nyilván a kereséseim alapján. Nem tudom pontosan, melyik cég az a valaki, tőlem lehet a gugli vagy meta is, mindekttőnél van fiókom (bár utóbbit nem értem),de eddig csak a kereső vagy fészbuk tolta a képembe a vámpírvédelmi petícióktól meg a feminista kávétól  a délhindu ünnepeken át a vegán horoszkópig az összes felesleges, de legalább nem szórakoztató tartalmat, ám most már a postafiókomat is kezdi kikezdeni. (Szerintem a metabukfész lesz a hunyó, bár eddig a gugli volt annyira agresszív, hogy egyszer rákerestem egy konkrét könyvre, és utána hetekig minden felületen könyves hirdetésekkel bombázott.)

Mondjuk nem igazán érdekel, ez sem, csak folyton törlöm a sok marhaságot. Mert nem igazán érdekel senki insta-fiókja, ha véletlenül mégis,  majd odamegyek magam, nem számít, ha hivatkoznak rám valami cikkben, és a szociális munka világnapjához is annyi közöm van, hogy nincs.

De a héten már másodszor kaptam napi horoszkópot oda is, és tényleg van valami alapvető elhülyülés abban, hogy bele is olvasok. Persze az egész öt mondat, szóval nem A Karamazov testvérek, és ha már a valóság amúgy is részben maga a virtualitás, legalább összevetem magammal a női blikkes sztorimagazinok ideáltipikus Vízöntőjét. 

Mely kultúrkör online becsapódása szerint nekem ma:
- A munkahelyemen érdemes lesz egyetlen ígéretes elképzelésre összpontosítanom, és azt alaposan kidolgoznom. 
- Ugyanakkor a folyamatos információáradat helyett este válasszak valamilyen nyugodt, képernyőmentes elfoglaltságot.

Na most, a mai meló már megint éjszakai leltározás, ezúttal ugye Sopronban, ami pont ugyanolyan város, mint Dunaúj, legalább is az OBI felől nézve. Leltározás közben valóban érdemes egy dologra, a leltározásra összpontosítani, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy alaposan kidolgozzam magam. Nekem elég csak szépen, nyugisan dolgozni, míg vége nem lesz végre, és akkor ebben már benne van az alaposság is.
De a képernyőmentesség és/vagy a nyugalom az nem lesz, egy érintőképernyőbe bámulok majd sokat, és éjfél környékétől már elég stresszes nem beájulnom. Az információáradat pedig folyamatos, bár szigorúan monoton,  a minap 537 pár kesztyűt számoltam össze, két polcnyi vegyes festék között. Azok is sokan voltam, és sértően össze-vissza.

A párkapcsolatom meg a csillagállások szerint akkor működik jól, ha nem akarom mindenáron megérteni a másik érzéseit. Nos, és jellemzően folyamatosan próbáltam, de általában magamét sem sikerült kristálytisztán, így legalább nincs gondom a párkapcsolatommal. 
Tényleg, ha a nekem postázott horoszkópom már ennyit se tud rólam, akkor ugye a másik négy, egyébként igen alaposan analitikus mondat is hülyeség?

fészbuk.pont.kom

Aki ott se voltni lett volna

Varga Judit elment a parlamentbe biztottságilag meghallgatódni (remélem megnézte Szentisten István koronáját is), mert van az a bizottság ami a végrehajtók rendszerszintű aljasságait vizsgálja, plusz az őhazákjukos főjellemférfinak is terepet ad a hazaffynak levéshez. 

Judit néni ugyebár igazságügyminiszter volt, ezt a pozíciót amúgy sose értettem, mert ahogy nem a környezetvédelmi miniszter védi öntestével a környezetet, egy bármely miniszternek is viszonylag ritkán van igaza. Gondolom a magassági szédülés miatt, a miniszterkedést olyan magas állami polcon űzik, ahonnan ritkán látszik a munka tulajdonképpeni tárgya. És nem mellesleg, a jogszolgáltatás igazságszolgáltatásnak hívni igazi vágykiteljesítő gondolkodás, többek közt mert a törvény betűje a napi használatban rendszeresen előzi a törvény szellemét. 

Nade, VJ az mondta (sok mindent mondott, de a mondatok kiragadása alapvető technikám a kontextusból), hogy ”Magyar Péter lenézett, amiért a hatalmat soha nem voltam hajlandó a saját céljaimra használni”. Amivel azt akarja mondani, hogy de mások meg igen? Abban a rendszerben, aminek nem csak része volt, de ő volt a jogügyi miniszter? Jó, ez nyilván túlzás, ezzel nem mondta azt, de azért jellemző, hogy :

 1. Mégis csak annak a wannabe diktátornak dolgozott, aki meg mi az hogy, nagyon is! Mármint használta a hatalmat saját céljaira, melyek közül az első persze maga a hatalom volt, mert az az igazi keménydrog, az önmegáért jó, ami nem eszköz, maga a cél. A “köz szolgálata” is lehetséges persze, de csak ha hatalmat okoz! 

2. Ő meg le volt nézve, mert nem lopott, és az őt bántotta, de közben meg arról delirált, hogy ő “szó szerint a falvédőről” lett miniszter, azt se tudta mi merre zajlott a hogyan. Tehát inkompetens volt, de parancsra cselekedett, és nem akart új embereket behozni, jó volt neki a régi, bejáratottan korrupt gárda. Ami innen nézve azt jelenti, hogy nem is volt neki valódi hatalma, amit így nehéz is lett volna a saját céljaira használnia. Egy kirakati báb volt főleg, ez kívülről is látszott, plusz ugye még le is volt nézve… 

Nekem meg az a kérdésem, hogy de mi közünk a magánéletéhez, az ne legyen már magyarázat baszki, hogy neki milyen volt a viszonya az akkori férjével, miközben az alá tartozó végrehajtói kar egyes arcai épp embereket tettek tönkre, mert csak, valamint pénzért és egymás seggét védve. Szép.