A Már Megint Lett Lejjebb-paradigma

Az Agyar Miniszterelnöknek már teljesen elmentek otthonról. Magyar miniszterelnök meg ugye egy jó ideje nincs már, a Felcsútoknak van örökös vezére, de a kormányfői poszt per pillanat betöltetlen, mert a pártvezér és kancellár annyira magasról szarik az ország fontos ügyeire. Csak annyi bír kijönni a száján, hogy Ukrajna, háború, Ukrajna, Brüsszel, Ukrajna, Ukrajna. Lényegében ez lenne neki választási program helyett.

Némi mazochizmustól hajtva elolvastam miket beszélt tegnap Győrben (meghallgatni már rég nem bírom), és az döbbenetes volt. Egykor lehetett még valami sármja, de ahogy teltek az évtizedek, az a rikácsoló, gonosz arcú kövér öregember lett belőle, aki ma már egy az egyben úgy beszél, mintha Mussolini adná elő Putyin kedvenc propagandapaneljait.

Hogy ugyanis: „Erre fütyüljetek ott hátul, kedves tiszások, erre fütyüljetek. Az ukránok szekerét toljátok és nem a magyarok mellett álltok. Ukránbarát kormányt akartok, és el akarjátok vinni a magyarok pénzét Ukrajnába. Ez az igazság, ha már eljöttek, akkor mondjuk meg nekik. Az ukránok szekerét toljátok, és nem a magyarok mellett álltok!”

Ez itta náci/fasiszta beszéd maga, mikor a Vezér kijelöli az ellenéget, ez lenne ugye Ukrajna, aztán a fél országot kitagadja a nemzetből, mondván, hogy ők az ellenséggel vannak. Faék egyszerűségű aljas gonoszság ez, nincs már benne semmi eufemizálás, a karmelita kolostor hatalomba beleőrült házmestere immár harcban áll Magyarországgal, nyilván Agyarország nevében.

Oké, eddig is folyton háborús metaforákban tudott csak beszélni, az ő kibaszott nagy békepártiságában, de ahogy durvul/kurvul a kampánya, úgy dobja el az államférfi amúgy is hiteltelen maszkját az álmaiban diktátor. És akkor a náci beszéd, a titkosszolgálatok bevetése, az intézményesített választási csalás csak ennek következménye. pedig megmondta rég: neki a rendszerváltás előtt nem is a diktatúrával volt baja, csak azokkal, akik vezették. Mert az nem ő volt. Akkor.

Na mindegy, ennek most így egy borús szombat délelőtt ki kellett jönnie, ha már ma reggel nem ittam kávét. A koffein már ne tolja feljebb a pulzusom.

Az Üdvözlégy Mária-projekt

A mai nap rádobtam két és fél órát az életemből  A Hail Mary-küldetés (Project Hail Mary) című sci-fire, ami egy kicsit a két évvel ezelőtti, Adam Sandler által meglepő mód nem elripacskodott Az űrhajós című opuszra emlékeztetett, legalább is úgy emlékszem. Mind a kettőben meg kellett menteni az emberiséget, legalább is ebben a maiban tuti, és volt bennük űrpók, akivel a magányos űrhajós haverkodott. Bár lehet, hogy Sandler karaktere csak képzelte az egészet, de itt a Rocky nevű űrpók, aki tényleg úgy festett mint egy ízeltlábú mérnök homokkőből, szóval ő nagyon valódi volt. Még a filmen kívül is, mert állítólag leginkább bábokkal oldották meg CGI helyett.

A film amúgy Andy Weir 2021-es regényéből készült, ő írta a A marsi című, általam igen kedvelt könyvet, amiből a közepesen unalmas Mentőexpedíciót mozizta össze az öreg és közepesen kiégett Ridley Scott. A Hail Mary-küldetés is jó könyv volt, a szokásosan rengeteg apró tudományos-technikai részlettel (mint afféle igazi hard sci-fi), pörgős humorral, ami a filmben is megvan, csak intellektuálisan gyengébb az alapanyagnál.

Itt a Ryan nevű goslingot kúrja fel az űrbe a nagy emberiségmentő nemzetközi internacionálé, nagyjából akarata ellenére, miután az eredeti legénység egy munkahelyi balesetben felrobban. Pontosabban őt pakoltatja be bekómálva a zűrhajóba a Nagy Űr Ügynökség kissé rideg modorú, de érző szívű vezetője (őt Sandra Hüller adja a szokásos enervált lendülettel, de neki elég látszania a vásznon ahhoz, hogy hatásosat alakítson).

Szóval az van, hogy vannak ilyen mitugrász mikorbák az űrből, akik csillagokat esznek, és feltűnik a tudósoknak, hogy a mi Napunknak is nekiálltak, és már túl vannak az előételen, amennyiben halványodik a fénye. Harminc év múlva meg majdnem mindenki halott lesz, aki nem tanul meg vízen és homokon élni, mármint táplálékként. Úgyhogy el kell expedíciózni a Tau Cetihez, mert annak nem halványodik a fénye, hátha ott a megoldás, ha már majdnem tudunk fénysebességgel utazni a a napevő kis rohadékok hajtóanyagként hasznosításával. Által.

Ott meg már egy ideje héderel az űrpók, aki saját expedíciója egyetlen túlélője, elvégre nekik valahol az Epszilon Eridani környékén ugyanez a bajuk, és akkor együtt megoldják, túl is élik, bár Gosling elvtárs már nem jön haza, de elküldi a fontos tudnivalókat meg mintákat, és megy kőpókokat tanítani relativitáselméletre. Mert azok addig úgy utaztak fényéveket, hogy nem hallottak Einstein-ről.

Szóval hepiend, érzelmek, könnyfakasztás és folytonos poénkodás az egész, a látvány jó, a zene jó, a színészek jók,  a pók jó, az egész tényleg egy finom epres marhaszelet fokhagymás vaníliapudinggal, talán ezért is ettem ebédre lángost üresen...

Az egész talán mégis inkább a dramaturgiai ugrálástól jó, hisz a főszereplő az elején nem csak arra nem emlékszik hol van és hogy került oda, de arra sem, hogy ki a fene ő? Aztán szép lassan, flashback-ekből áll össze a sztori eleje, így mindig bír újat mondani.  A baj csak az, hogy ha ez a film egy torta, akkor a regény egy komplett cukrászda, ahol a kávé is jó.

Korea ártalmas, értem?

„Egy fideszes képviselő egy hangfelvételen arról beszél, hogy a bátonyterenyei akkuüzem egyértelműen ártalmas az egészségre“ (444.hu)

Hát persze, de ezt ki nem tudta eddig, leszámítva a fideszes utódpárt képviselőit? Nem csupán arról van szó, hogy az akkugyárak egészségtelenek, de maguk az akkumlátorok is! Múltkor mikor bepaníroztam és kirántottam egyet, tisztára rosszul lettem tőle. Pontosabban rosszul lettem volna, de meg se bírtam enni az egészet, csak a panírt, de annak is volt egy érdekes mellékíze.

Nem mellesleg minden ipari üzem ártalmas az egészségre, fizikailag és mentálisan egyaránt, az ember biológiailag még mindig ugyanaz, aki a természetben vadászott és gyűjtögetett, ehhez képest egy gyártósor, hát nem a természetes közege. Mint ahogy a városi civilizáció nagy része sem, mert bár az ember a legalkalmazkodóképesebb állat, de mikor este éjfélig bámulok a laptopba, aztán nem tudok aludni, abban már van valami civilizációs ártalom. 

Egyébként a belinkelt cikkben arról beszél a képviselő, hogy az új akkugyártás az nem veszélyes, csak a szétszerelő-üzemműködése, amiből persze az is látszik, hogy nem elég kormányhitűnek lenni, hülyének is kell látszani hozzá. A használt akksi a világon mindenhol veszélyes hulladék, nyilván azért, mert a gyártása során még teli van vitaminnal és fontos ásványi anyagokkal (azokkal mondjuk tényleg), csak aztán megromlik, és mire kidobjuk szétszerelni, már a hirosimai Nagaszakira ledobott bombával egyenértékű.

Amúgy a bátonyterenyei gyár is egy koreai cégé, ami nem a Samsung, de gyanús, hogy ezek a gyárak túl gyakran koreaiak. szerintem szólni kéne az ENSZ-nek, hogy tiltsák be Dél-Koreát (na jó, akkor  már északot is) elvégre nekem már van Samsung tévém meg LG porszívóm, anyámnak egy Hyundai autója, szóval mi Koreával már megvagyunk, annyira nem fog hiányozni. Illetve a koreai filmek egy kicsit, de a kedvenc rendezőim szerintem máshol is meg tudják csinálni a filmjeiket, bár akkor már nem lesznek olyan szimpatikusan eszelősek.

Az ázsiai konyhákból meg egyébként is az indiait preferálom.

P.J. úrhatnám X-ben

A nagy politikai kérdés természetesen az, hogy Szijjártó Kakadu lehallgatta-e Lavrov elvtársat az ukrajnai Brüsszelben, miközben titokban ő egy magyar újságíró oknyomozó telefonszáma. Vagy egy vírus, ez még nem tisztázott, de támadják a kormányt a ruszkik, ez biztos, azaz a Hazát, csakhogy Putyin nem lehet ellenzékben, hordja is a kokárdát, csak épp titokban. Illetve melyik titkosszolgálat ölte meg Csák Noriszt (aki a Csák Máté rokona), mert egy akciósztárhoz minimum egy titkosszolgálat kell, kár hogy rühellem az akciófilmeket, meg a kémekedősöket is meglehetősen.

Meg láttam kampányvideókat, és arra jutottam, hogy egy új kormány helyében betiltanám a mulatóst, úgy en bloc, de különösen kampányrendezvényeken, meg a Pócs János nevű felcsútista dinnyetermesztőt, de őt aztán  árhol.

Mert egy olyan videót is láttam, ami a CPAC nevű republikánus izén készült, érthetetlen módon Pesten, (nem tudom mi ez a rövidítés, szerintem CéPaci, annak van értelme), és abban Pócs nertárs olyan léptékű ostobaságról tett újfent tanúbizonyságot, hogy az a Holdról látszott, rögtön a kínai Nagy Fal mellett.

(Ha valakinek van gyomra hozzá, keressen rá, de agykárosodást okoz! Én csak tudom, nekem már van.)

A Telex szerint amúgy a CéPaci annyit jelent, hogy "Az Alapjogokért Központ ötödször rendezi meg az amerikai konzervatív mozgalom kedvenc eseményének számító CPAC magyar rendezvényét." Hát, tudja franc, szerintem a Trampli Donáld híveiből, meg a korábbi AltRight-os arcokból álló izé nem konzervatív mozgalom, hanem üvöltve populista-nacionál. Abban márpedig konzervativizmus nyomokban sem.

Persze a felcsútista szekta se konzervatív, egyszer úgy huszonsok éve megpróbálták eljátszani, nem nagy sikerrel, hiszen egy klasszik bolsevik párt nem lehet konzervatív, ők mindig társadalommérnöki módon progresszívnak gondolják magukat, akik nem lehetnek ellenzékben. Különben mehetnek Haza.

Not a True Man

Fú, nagyjából félálomban, mintegy háttérzajként megtévéztem a Truman Show című filmet, de kár volt. Úgy rémlett, hogy egykor tettszett, de mi volt ez a nyálas szar, amit ma láttam? Jim Carrey alapvetően mindig is ripacs volt, de pl. az Ember a Holdonban ez pont illett a karakteréhez, de itt rémes volt. A film egésze határozottan rosszul öregedett, amikor már véget kellett volna érnie, még sokáig bámulhattuk ahogy az élete egyik legrosszabb alakítását nyújtó Ed Harris (akinek a karakterét is szeneslapáttal kellett volna ütlegelni, jó hosszan, elvégre az én olvasatomban egy istenkomplexusos médiageci volt), szóval érzelmesen bambult maga elé, miközben a háttérben szomorkás-zongorás liftzene volt épp felejthető.

Ja, a Truman Show egy nyúlós-nyálas giccs, ráadásul me már nem a tévés realityk, hanem a közösségi médiás gyalázatok a trendik, mondjuk azt már a kilencvenes évek végén sem értettem, hogy bírnának emberek harminc évik nézni egy valóságsót.

Nyilván ez is lehetett volna jobb, ha időben abba bírják hagyni, de pont úgy járt, mint valamivel korábban a Forrest Gump, nekem az is túl van húzva. (Tudom, nézzek videoklipeket, azt teszem...) Pedig ott még mentség, hogy egy regényadaptáció, amiben sokkal több vicces sületlenség van, de ha már meg tudták húzni, miért nem tudták jobban?

Jobban belegondolva ezért fogyasztok csak egész ritkán sorozatokat, nekem tessék elmesélni két órában a sztorit, ha hosszabban akarok élvezni egy történetet, arra találták ki a könyveket. Salman Rushdie esetében például sosem éreztem, hogy bármelyik könyvét meg kellene húzni. Mondjuk pont a múlt héten olvastam vele egy interjút, ahol arról beszélt, hogy a regényei így is befejezetlenek. mert maga a világ egy folyton befejezetlen projekt, a könyvek meg a részei.

De a Truman Burbank története akkor is egy giccs, talán mert annyira le akarták kerekíteni a végére, hogy csak azért sem sikerült jól.

tvtropes.org

Csízió kalendáriumi tradíció???

Olvasom - és ja ez megint politik, csak nem a kampánygyalázat, azt tényleg kerülni igyekezem - szóval olvasom, hogy a filip foglalkozású Rákay Kálmán nerceleb újgazdag nagyképűnek a feleségét is megdobták valami lovagkereszttel, nyilván mert a férjének már van, a kutyájuknak meg nem adhatnak, amíg  bele nem írták az Alapkotmánytörvénybe.

A Hávégén sem igen tudtak mit kezdeni eme felemelő hírrel, úgyhogy amolyan no comment jelleggel beidézte a kitüntetett mintegy szakmai hitvallását, ha már „a magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól és szakrális jelképeiről publikált művei elismeréseként” lett belőle keresztelt lovag, vagy mi. Izé, lovagina.

Szóval:

„Hálával tartozom a Teremtőnek, hogy nap mint nap ezzel az emberi lelket felemelő, s a tudatot lenyűgöző munkával – a Létezés jelekben való látásával, a keresztény kozmológia jelképeinek olvasásával, az 555 éves Csízió kalendáriumi tradíció asztrális és évköri szimbólumrendszerének újraélesztésével, a Mennyben fogant magyar Boldogasszonyi hagyomány ápolásával, Hazánk beavató csillagzatának, s az égig érő kozmikus történelemnek az olvasásával – bízott meg.“ 

Hát, tudja fene, de ha valaki a Létezés asztrális és évköri jelekben való látásával foglalkozik, persze szigorúan magyar boldogasszonyi keretrendszerben, akkor nem kéne gyógyszerre innia. Mert oké, hogy például Hunter S. Thompson délután háromkor füvet reggelizett tükörtojással, és csak ebédre ivott meg egy üveg viszkit a kokainjához, de nem is akarta a létezés jelekben való látását, ő főleg pornót és lóversenyt látását igényelte, egyszerre több tévén, mert egy cinikus-paranoid, gyakran zseniális arc volt. És persze rühellte a hatalmat, jól írt, persze nyugdíjba is úgy vonult, hogy a szájába vette az egyik kedvenc puskája csövét, és meghúzta a ravaszt...

Szóval szerintem óvatosan a látomásos-ezoterikus blabla-lírával, mert óké, hogy baromság, ahogy van, de ha az ember túl sokáig műveli, a végén még elkezdi komolyan venni. Főleg ha még érdemrendet is kap érte, mert csak. (Hogy visítsanak a libsik, gondolom.)

Le kéne az ilyesmivel állni, mert bár mindenki ott hülye, ahol éppen tud, de támogatni azért nem kéne.

pinterest.com

Afterparti

Nos, ma konstatáltam, hogy tényleg nem lett volna túlsok értelme tegnap a nemzeti ünnep helyett performált kampánygyűléseket követni, senki nem mondott semmit. Pontosabban semmi újat, relevánsat vagy bármit, annyi történt a hogy a polgárháború tegnap nem tört ki, a harmadik világ (háború) az meg csak néhányszor a múlt héten, szóval a szokásos üzletmenet, békeharcos népünk győzni fog tegnap is!

A Dagadt előadta a múltkori slágerút, új számot nem sikerült írni neki, a másik fazon meg unalmasan és hosszan szakmázott, az egyik helyen a nyolcvanas évekbeli táncdalfesztivál is volt, a másikon hárfáztak, én meg valami gagyi horrort néztem a Végső állomás-filmek gyenge utánérzéseként (Halálsíp), és még mindig az volt a nap kulturális fénypontja...

Ja tényleg, volt valami Oszkár-díjas átadó is, bár nem pontosan értem, miért kell egy átadót díjazni, hiszen nem akkora művészi élmény, de legalább Jessie Buckley lett a legjobb főnői szereplő, márpedig én pont rá tippeltem, miközben a mindenféle díjas P.T: Anderson-filmet már akkor untam, mikor egyszer végignéztem.

De legalább bírtam az olyan híreket, mint hogy „Monica Lewinsky volt az egyik legszebb az Oscar-gála afterpartiján...“ Ő ugye arról híres, hogy még a kilencvenes években leszopott egy elnököt (a Klintont), ami mind közéleti, mind kulturális teljesítményként jelentős, bár a fene tudja, lehet hogy voltak gasztronómiai vonatkozásai is. Szerintem az élete azóta is egy folyamatos afterparti, és hát úgy könnyű rutinosan kiragyogni mindenféle filmesek közül. 

Dehát már Ady is megírta: "Jöttem az After partjairól/ Hol álmodoztam déli verőn" bár azt nem tudom, ki is verte-e az orális irodában a főnökének?

Őszintén nem tudom amúgy, a politikai vagy a bulvár undorítóbb-e aktuálisan, de erős a verseny. Úgyhogy egy kis magaskultúra a könyvtárból:

Nyilvánosság, Sanghaj, kávé

Erről a mai kampányünnepről nem emlékeznék meg, amúgy minden "nemzeti" ünnep állami kampány a Párt szolgálatában, a Békamenet szót sem érdemel, a másikról meg majd elolvasok valami összefoglalót. Elkurvult a durvuló kampány, és még ki tudja, hol a vége, avagy ez most engem nem érdekel.

Tényleg, az megvan valakinek hogy a Nemcsák nevű kurzusművész Kossuth-díjat kapott? Közvetlenül az után, hogy a Tállai nevű főpárti  alfőmarhával akkorát ripacskodott valami kampányfaszságon, hogy nem bírtam végignézni. A szekunder szégyen ugyebár, mikor ő a szégyenletesen ripacs (á, dehogy, ő messze túlment a ripacskodáson is), de nekem kellemetlen nézni. Na itt tart Ártunk és Ormányunk kulturálisan, és akkor én még foglalkozzam az úgynevezett "politikai" (á, dehogy, hatalomtechnikai) "üzeneteivel"? Nem.

Amúgy is az volt reggel a nap híre, hogy meghalt Jürgen Habermas, akit egy időben sokat olvastam, emlékeim szerint akkor, mikor még szociológus voltam. Re róla itt úgyis volt bővebben és többek közt szó, Hamilton harmadik lett Sanghajban, én meg szarul aludtam a front meg a pollenek miatt, és most épp azon töprengek, hogy a második nagy bögre kávétól ájulok-e el, vagy annak ellenére? 

Igazából persze bízom benne, hogy hat addig, míg átérek anyámékhoz meg vissza, ugyanis nokedlit akarok ebédelni pörköltszafttal. Kanállal persze.

J.H. (1929-2026)

toonpool.com