A nagy unió-ekvivalencia

Tegnap megtudtam komoly megafonos elemzőktől, hogy ma is 1956 van, és nem csak azért, mert totális a diktatúra (az evidens politikai fogolyozásal), de ma is egy unió ellen kell szabadságharcolni. Csak most nem a szovjet-, hanem az európai unió ellen, birodalom, birodalom, egyre megy. 

Ehhez a nagyívűhöz képest már tényleg apróság, hogy a Szovjetuniónak nem voltunk része, csak az érdekszférájának, az EU-ban meg tagok vagyunk vagy szabadok (ez volt a kérdés, választottunk), de az EU-ból ki lehet lépni (valaki folyton felsóhajt a Downing Street 10-ben), a szovjetségből meg nem lehetett, ahhoz az egésznek kellet Moszkvából összeomlania. 

Persze a felcsútista hardcore slágere az, hogy összeomlik majd ez a mostani unió is magától, és akkor szabadok leszünk egyedül megdögleni, dehát így jár az, akinek a világ mindig a képzelt ellenségek elleni harc, hogy nem együttműködni kell, és megoldani a problémákat, hanem szétbaszni az egészet nekifutásból, az olyan karakteresen kurucos. 

És akkor majd jó lesz nekünk majd egyszer, a Magyar (onnantól majd mindig nagybetű, kivéve ha m. péter vezetékneve, akkor a nemecsekernői paradigma lép életbe) megvalósítja végre a hegeli értelemben vett nembeli lényegét és kiteljesedik a Valahová. Ez nem titkos, de misztikus, reálisan utópisztikus, mondta ugyanott a már nem elemző, de igen komoly futóbolond, lakótelepi táltos (műkörmös aszcendenssel). 

fészbuk.pont.kom

Mert a magyar az egy nagyon magas létrend, egy északi rassz, ez ugye Emese ősanyánk nevében is benne van… - te jó ég, még szerencse, hogy nem vagyok magyar (vagy nem eléggé, vagy tudja fene), mert kifejezetten nem érzem magam magasan létrendileg, bármit is akarjon jelenteni ez a baromság. De a hunszittya ősmagyarkodás legalább szórakoztat, a szovjetuniózástól meg felcsesződök, miközben igazából mindkettő vicces formája az agyhalálnak, csak nem egyforma mértékben. Közben nyugodtan hátradőlhetek, hogy a felmenőim egyfelől leginkább szerbek, másfelől szlovén, német, lengyel, görög és a fene tudja még mifélék, avagy egyáltalán nincs hunszittya talajgyökerem a vérvonalamban, mint ahogy nagyjából senkinek, nem mintha nem lenne kurvára mindegy. 

A tizenkilencedik században megszületett modern, eredendően kulturális nemzetfogalom magasról tett a vérvonalra, a nyelv meg a közös szokások, egyfajta közös emlékezet számított már akkor is, meg azóta is, feltéve ha az ember legalább nagy vonalakban józan, és nem egy kurultájos turulkaként révül a nagyon sámánokkal, ami persze szabadidős programnak remek lehet, de ideológiát gyártani belőle duplaplusz kínos. Und röhejes, de ezt a témát szerintem körbetáncoltam már párszor itt is, csak néha jobb kiírni, mint benntartani, ha már éhgyomorra ittam egy bazi nagy fúde kávét.

Infnatili

Bírom, mikor nagyhangú alakok gyerekezik magukat, jellemzően már túl a középkorúságon, csak hogy demózzák, van még bennük idők szava, nem mindig értik, de látják hallani, mondhatni a valóság ütőerén tartják a reszkető kezüket, igen fiatalosan. 

„Én egy egy ilyen falusi gyerek vagyok!“ - telefonálja be az arc egy rádióba,és bár az még pont nem hallatszik rajta, hogy falusi (tájszólásokat megyeszékhelyeken is szok használni a népszokás), de hogy gyerek? Meg kéne kérdezni tőle, hogy “...és mondd te gyerek, anyádéktól mi szépet kaptál a nyolcvanadik születésnapodra, tavalyelőtt? Delíriumot?“ 

A másik kedvencem, mikor a nyilvánosságban mozgó kisebb alakok szólítanak föl a nyilvánosságban mozgó fontosabb alakokat, hogy növesszenek már tököt! (Néha akkor is, a ha a felszólított nőből van.) Ez még rosszabb mint a magunkat legyerekezés, mert például én, néhai nagyszüleim egykori kertjében még növesztettem tököket, padlizsánt, cukkínit meg patiszont is, de azokat később megettük, ami viszont értelmezhetetlen a közéleti diskurzusban, legalább is nem akarjuk elképzelni. (Pedig a töknövesztésre felszólítással rendszerint azt akarja mondani a költő, hogy legyetek bátorak!) 

És a kettő természetesen kombinálható, de a „tökös gyerek“ már tényleg egy vállalhatatlan frazéma, miszerint állandósult szókapcsolat, ami egyrészt naftalinszagúan óvilági, másrészt meg tényleg az jut róla eszembe, hogy „Döntsd a tökét, ne siránkozz!“, csakhogy József Attila ennél többet érdemel. 

És mikor már azt hiszem, hogy ezek a hülyeségek szép lassan kikopnak a nyelvből, mindig kiderül, hogy kevéssé szépen, de nagyon-nagyon lassan kopnak, az igazán kínos nyelvi elemek kihalásos alapon válnak csak simán röhejes nyelvemlékké. Elvégre az Ómagyar Mária-siralom is tud ma már viccesen hangzani, pedig anno valaki azt vér komolyan gondolta. A keserűen kínzatást, meg a vos szegekkel veretülést is, csak a 13. századdal már nagyon nem tudunk együtt rezegni. 

Úgyhogy akár nemsoká kihal majd a tökös gyerek és nyelvrokonai, persze ez nyelvi divat kérdése is, egyelőre ne igyunk rá medvebőrt!

Így múlik el  a sic transit gloria mundi...

Ünnepi gyászmenet

Megnéztem a hazaffyak (és hazalyányok) zászlós menetét online, és igazán aranyos volt, olyan sufnituningolt nagynemzeti kisfelhorgadás, mondhatni emberléptékű. Tételmondat, ami behallatszott egy közvetítésbe, de többször is: „Józsi bácsi, húzzátok jobban!“ - mármint az eredetileg 1848 méteres zászlobogót. (Nem tudom melyik a jobban méltó szó, a zászló vagy a lobogó, de szerintem összevonható.) Ami egy lyukas 108 méterrel kiegészítve már 1956 lett, ez két szempontból is fontos. Leginkább azért, mert a legtöbb hindu vallási hagyományban a 108 egy szent szám, ennyi csaja volt Krisnának Vrindavánban (az úgynevezett gópik, magyarul cowgirl-ök), és a hagyomány szerint ennyi Upanisad van, amik egyes rabbik szerint szentírások, már rabbik szerint szentírás-kommentárok… lennének, ha lennének hindu rabbik, de ugye ritkák mint a fehér Egér a Marson. 

Nyilván mondott beszédet a miniszterelnök, de olyasmit én nem fogyasztok, az idők változásával sem, csak most nem a Dagadtat nem hallgatom ukránozva brüsszelezni, hanem a Túlmozgásos honfiúi nagyotmondása nem érdekel. Szerintem eleve egy kretén, aki állami ünnepségeket néz, és főleg ha a beszédeket is meghallgatja, minden külső kényszer (ÁVH, túszejtés, intravénás keménydrogok hatása) nélkül. 

Egyébként meg a sufnituning politikai mozgalmárkodás épp nemrég jött be valakinek nagyon, de annyira, hogy most direkt elkerülöm a beszédét, szóval a magukat a nemzettel azonosító (és elég tévesen „jobboldalinak“, ne adj isten „konzervatívnak“ gondoló) arcok is kereshetnek valamit azzal, ha pár ezren körbeállják a kisteherautóról ordibátorral nyilatkozó táltosokat, hátha lesznek még többen is. Ez nyilván nem mindenkinek jön össze, a már nem tudom milyen Elizabeth (még megvan az, hogy április tizenkettedike a magyarság trianyonnya?) a múltkor tucatnyi forradalmár élén tüntetett az óvodásokat átműttetni akaró oktatási kormányzat buzilobbija ellen, de mozgalmilag még annyira háztáji, hogy nincs számára tér a TikTokon túl. 

De ez a zászlóval menés belecsatornázódott a fidesz utódpártjának ünnepélyes önhergelésébe, ahol persze a pártvezér és exkancellár nem volt ott (kínos neki a saját udvari kísérte és/vagy az immár nem buszoztatott tömeg satnyasága), így olyan szellem- és jellemóriások szónokolták össze a Bem-teret, mint a smittmárja-alakú egykori történész, aktuális közhülye ("...ott nincs wifi meg internet Németországban, mert nagyon le vannak maradva, ott középkori állapotok vannak ebből a szempontból, és ők meg nem fejlesztették ki."), meg Bóka J. méltán mellőzött felcsútista frakciómenedzser, és persze Káder János a Megfáradt Sporthorgász élő szobra, aki már köztársasági elnöknek is minden idők legpusztítóbban unalmasabbika volt. Hát, ez nem a Sziget nagyszínpad, ez egy kisvárosi hurkafesztivál fellépőlistája, már csak Pataki Ufó és Szandi cédéről éneklése hiányzott, bár mivel utóbbi már nagymama, ideje lenne komolyabban, Szandál néven fellépnie. 

De azért volt előzenekar is, konkrétan az előzetesből üzenő Hankó elvtárs, aki nagy mártíromságában diktatúrázott, előtte valami öltönyös csávó nem félt az ÁVH-tól, mindenki nagy forradalmárként volt ájtatosan dagályos, miközben a nagy nemzeti egység jegyében csakis a Mi-Ők viszonyrendszerben bírták leírni a világot. (Mi: igent mondunk a teremtett világ polgári-konzervatív közösségi rendjére. Ők: Globalisták, komcsik, börtönnel ránk lesújtók. - Egyszerű mint a faék, az is csak négy betű. Ennél többet lehet hogy tudnának, de nem akarnak érteni a világból. Ők politikai foglyok, azt‘ annyi, az igazságért küzdő vértanúk, akikért egy rendes hazaffy minden este kilenckor imádkozik, de komolyan ám, holnap kikérdezik a Párt ügyfélszolgálatán!) 

Ehhez képest Káder elvtárson bealudtam, ő egy forradalom emlékére rendes, történelemórává keretezett gyászbeszédet rittyentett ki magából, szerintem ezt november negyedikére írták neki, csak nem érdekli már a naptár, hisz a dátum is csak egy szám. Mariska néne károgása meg ősziesen fásult volt és bután önismétlő (amennyiben a butaságait ismételgette ön), így csak a drámaian szimfonikus vonósok hozták az igazán lehangoló stílt. De nem baj, legalább végre rendesen meggyászolták a tavaszi választási bukást, a hónap legkomolyabb temetési menetével. És valószínűleg ez volt az egyetlen temetés, ahol bár lagymatagon, de bele-beletapsoltak a gyászbeszédekbe. (Mondjuk ezt be lehetne vezetni rendes temetéseken is, mikor az elhunyt néhai érdemeiről értekezik a lírai Én.) 

A Békemenetben több volt a kraft. A szaft, a nafta. Mondjuk RémHírTV pont ugyanannyi volt, szóval nosztalgikusan néztem bele ebbe is, csak rohadtul untam. Persze unatkoztam régebben is, viszont azzal kapcsolatban nincs nosztalgiám. (De legalább a szőke műsorvezető csaj nyalka huszárnak öltözött, gondolom pont 1848 másodperc alatt, az egy félóra. És még 48 szekundum!) Ám mindennel együtt fáradt és unalmas volt az egész, mert ugye szomorkodni nem tudok ezeknek a szánalmas alakoknak a bukásán, az kifejezetten tetszik, egy rendes röhögésre (részemről) meg már nem elég az erőlködésük, lassan csak egy fáradt legyintést érnek, marad hát a méla unalom. Sérelmemre persze. 

p.s. És mindeközben a Dagadt épp Párizsban esemesezik, gondolom igen forradalmi üzeneteket, elvégre az ott egy forradalmi város, nem olyan mint ez a vörös rongyokba öltözött Pest-Buda nálunk. Hát, lassan megszokhatják a rajongói, hogy ő mindig pont külföldön küzd a hazai önkényuralom ellen, jobbára turistaként, és az ottani migránshordáktól sem fél! A kormány helyében én már nagyon be lennék szarva.

A forradalmi emlékezet lázadása

Ma emlékezünk az 1856-os forradalom megünneplésére, amikor a nép felkelt a fasiszta diktatúra ellen, és munkástanácsokat valamint palotaforradalmat alapított a Pilvaxban. Ami ugyan egy kávéháznak hívott kocsma volt, de igen csicsás, így alkalmasnak tűnt palotaforradalomra, ami nélkül ugye elképzelhetetlen lett volna Gyurcsány trónfosztása Bécsbe. Kinyomtatták az úttörők tizenkét pontját, és röplapon terjesztették az Üllői úti stadion pártszékháza védői között, mikor Haynau ávósai ágyúzni kezdték a kuruc brigadérosokat, lóról! 

Ebből lett később egy szabadságharc, valamint parasztlázadás a Spartacus Söröző és Borbárban, eredetileg a Bostoni Teadélután emlékére, de a forradalmárok iszákosak voltak az őszi hidegtől, ami még márciusban is tartott. És mivel minden forradalom előbb-utóbb felfalná saját gyermekeit, de ezt kevesen akarják megvárni is végignézni, a forradalmak rendre elbuknak, mintegy természetes életciklusuk részeként. Ahogyan ez a mi Nagy Forradalmnunk is. Plusz Mussolini szovjet tankjai bombázták Kassát, Ferenc Ferdinánd főherceg meg kivégeztette az aradi tizenhármakat Szarajevóban, és az amerikaiak sem segítettek, mert ők a szuezi válság miatt bombázzák épp Irakot, és lelőtték Martin Luther Kinget a kennedy válságban, a Basteille ostromakor.

 De ettől még hősies volt 56, rövid de hősies, a dicsőséges 133 nap mintegy beleégett a nemzeti emlékezetbe, és azóta mindenki főleg képben van, hogy is voltak akkor a dolgok. Én leginkább, elvégre ötösre érettségiztem töriből, meg matekból is (1823 őszén), és máig ki tudok vonni egy augusztus huszadikát 1848-ból, miközben világos hogy 56 osztható tizenhárommal, csak egy tört (valamint sírás) lesz a vége. 

De nagyon várom már a mai Békezászló-menetet, állítólag élőben közvetíti a rádió és a Szabad Nép, 1919-ből! (Nó Vór, Nódzsnedör, Nó Mások! - forradalmi, na!)

pinterest.com

Hol van a rizs?

Röviden: a boltban. De ennél pontosabb koordinátákkal per pillanat nem rendelkezem, mert a bolt ahova járok aldi, nekem egy félig üres pohár, nekik meg teljesen át van rendezve. (Miközben tényleg elég üres.) Rendes heti bevásárlás alkalmával már mindent megvettem (lényegében azt is, ami nem akartam, de dolgozott bennem a dopamin, aznap láttam végre élőben egy húszezrest!), csak rizst nem, de miután háromszor körbejártam az egész helyrajzi számot, még mindig nem láttam hasonlót se. (Ami műfajilag a legközelkebb állt a rizshez, az a kilós kiszerelésű morzsa, de nem vettem, ha morzsát akarok, porszívózok egyet. Csak mert rendszerint a szőnyegen/szőnyegben tárolom a tartalék készletet.) 

Csúnya szavakat gondoltam magamban a vonatkozó kiskereskedelmi cégről, ami persze nem sokat ér, egyrészt nem hallják, másrészt úgyse megyek a Spárig, mert az bő öt percre van tőlem, az Aldi meg kettőre. Hát lopom én a napot, hogy csak úgy plusz három perceket? Hetente? - Amúgy ja, lopom. Nagy felhorgadásomban szinte már el is határoztam, hogy akkor se veszek itt rizst, ha ingyen árulják (és csak azért is rizsának fogom hívni), de ki tudja, tényleg messze van a másik szupermarkec. 

A sajátmárkás magnebéhat pezsgőtabletta már csak magne, a béhatot kispórolták belőle, a rozskenyér másnap lejár, de tényleg, nincs benne semmi adalékanyag, ha üt a dátum órája, már kezd is penészedni, de a jobbik kávéjuk is elég olcsó még, és van olyan kókuszos lófasz, ami nagyon nem cukormentes, de néha megérdemlem magamnak. Plusz egyszerűen iszonyú lusta vagyok több boltba menni egy lendületből, még akkor is, ha máshol három forinttal olcsóbb a túrórudi. (Olyat szerintem húsz éve vettem utoljára, gondolom véletlenül.) 

Még szerencse, ahogy öregszem, beérem egyre igénytelenebb kajákból egyre többel, talán arra számítva, hogy a mennyiség átcsap majd minőségbe, bár nem kenyerem a hegeli dialektika. A rozskenyeret szeretem, a gyorsan penészedő fajtát, de még a penészedés előtti állapotában.

Meg a rizst.

Na mindegy.

Riszájkling

Láttam a napokban sok kukázót. Ez nyilván bármelyik tetszőleges napokra igaz, kukázók mindig vannak, mondhatni erős a konkurencia guberálásfronton. Kukázók persze voltak már gyerekkoromban is, csak feltűnően kevesebben, ma már egy sima alsó-középosztályi kinézetű, tűrhetően öltözött, konszolidáltan szemüveges arc is bármikor rárepülhet a szemetesre, és már nem zavarja, hányan látják közben. Hja, a kapitalizmus, a lakhatási szegénység (mikor van hol lakni, csak minden pénzed rámegy), az élelmiszer-infláció, meg az üres flakonok nyújtott alternatív jövedelem mind mind komoly felhajtóerőt generál. 

Viszont az nem változott a sötét nyolcvanas évek óta, hogy minden komoly kukázónak van kukázóbotja. (Ami nem rokona a chatbotoknak, szemantikailag sem.) Azzal kotor a konténerben (egy vállig érő, bikaprosztata-vizsgáló állatorvosi gumikesztyűre nyilván nem telik, ha telne, nem lenne rá szükség), és egyúttal körbehordozza a lakótelepen, mintegy mestersége címerét. (Tényleg, mennyire kell lent lenni ahhoz, hogy egy a lakótelepi kukasziget is jó vadászgyűjtögető-területnek számítson?) 

Nem ismerem a szakmai fogásokat, de úgy képzelem, a kukázóbot birtoklása egyfajta státuszjelző az újrahasznosító-körökben. Vagy az van, mint a Jedi-rend esetében, hogy egyfajta beavatás, mikor a padavan megcsinálja magának az első botját, onnantól lesz igazán a céh tagja, vagy pedig kitartó kukázással meg kell találni azt a félbetört partvisnyelet, amitől az embernek aha-élmény lesz, hogy ez az, megvan! Esetleg lehet örökölni is. 

Magam még sosem kukáztam (na jó néha, ha például belejtettem a lakáskulcsom), de a kukák aurájából már hoztam el dolgokat, a minap egy szép régi Dickens-kötetet (Copperfield Dávid), ha már az előző tulajdonos volt olyan kultúrlény, hogy nem dobta bele, csak a tetejére tette. És egy lomtalanításból van a felmosóizé nyele is, az előző kettérozsdásodott a műanyagborítás alatt. (Hát ja, nem élő szövet a fémvázon, hanem műanyag a rozsdán…) 

Ma meg szóltam is az aktuális kollégának, aki gondolta megvárja, míg bedobok egy nagy zsák visszaválthatóság-ígéretet, de mondtam hogy felesleges újra kotornia, konyhai szemét az egész. (Magam mindent újrahasznosítok itthon, amit én kidobok az már nagyon szemét.) De átpasszoltam a másik szatyorban lévő flakonokat, azt a kétszázötven forintot még kibírom hiányolni, meg nem kell idegeskednem a mindenféle kukázók miatt, akik még pont hetven flakont dobnának be az automatába, persze fejenként, mire sorra kerülnék. De nem kerülök, kettőből kettő vagy megtelik, vagy bedöglik, vagy az első okozza a másikat. Automatikusan persze.

fészbuk.pont.kom

A bankrablóelnök

Matolcsy bácsit bevitték a zsandárok, ettől lett hirtelen idős ember (eddig fiatalosan hasított a saját kis világában, kurva sok pénzünkkel), akinek szoros családi kapcsolatai vannak. Ezért inkább mégis otthon kéne szabadlábatlankodnia, nem holmi letartóztatásban - ájtatoskodja össze magát az ügyvédje, sok pénzért, de igen felebarátilag. Ja, szoros családi kötelékek, hallottunk már a fiacskája (und a komisz kölyök üzlettársai) üzelmeiről, láttunk más lesifotón Posrche-gyűjteményt Ferrari-feltéttel, valamint karón varjút. (Jó, az utóbbit csak képen, de láttam már igazán galambot nyárson. Végül is mindegy, jómadár-jómadár, egyre megy.) 

Matolcsy bácsival nem az a baj, hogy hülye, hanem egy olyan hülye, akire rohadt sok pénz bízott a wannabe király, ő meg úgy kezelte, mintha az óvodában homokozna össze egy várat, ami ha nem sikerül, hát kit érdekel, mindjárt lesz lekváros kenyér uzsonnára, homok meg maradt holnapra is. 

Nem vagyok elmeorvos, csak félig, amennyiben nem vagyok orvos, de egy hülyét felismerek. Mert aki úgy beszél mint egy hülye, úgy viselkedik mint egy hülye, és olyan hülye mint egy hülye, az hülye. És aki nem csak úgy magában hülye (otthon, a négy fal között - hol hallottam ezt?), hanem sérelmünkre, azt időnként kihallgatják letartóztatni, ha már volt olyan hülye, hogy nem lépett le időben valahová, ahol off-shore a számla, hideg a koktél és nincs kiadatás. 

Érdekes, de még mindig nem hallom a politikai-fogolyozó mantrát, most akkor vagy az van, hogy nem mernek esemesezni a Fogolykiváltó Miasszonyunk nevű kitalált barátjuknak, amíg erre nem ad utasítást, vagy legalább engedélyt a Dagadt, vagy eleve elengedték már, hogy Matolcsy bácsi menthetetlen, Egy gazdasági miniszter aki a GDP-vel kapcsolatba is hallucinál, és többek szerint fél a nyolcas számtól, vagy egy bankelnök, aki kirámolja az általa vezetett műintézményt, nem igazán feldicsérhető, mint hozzáértő és felelős szakember, ő meg volt mindkettő is, már túl azon, hogy leginkább egyfajta látomásos költészetet művelt, mint egy bolond jógi, aki egy megszaladt reaktormagból merít erőt, és mindent lebíró akaratot, és nem veszi észre, hogy épp leolvad az arca. 

Röviden ezt szokták úgy mondani, hogy hülye. Bővebben meg, hogy egy kártékony hülye. De az efféléknek a tanítványai is hülyék, például mert a mások pénzéből finanszírozzák a hülyeségét, és még tetszik is neki. (Van az a közkeletű, hogy aki hülye haljon meg, de ebben nincs semmi truváj, persze hogy meghalnak, pont úgy, mint a nem hülyék, e tekintetben egy rettenetesen igazságos világban élünk.) Felcsútról nézve persze Gyuri bá‘ még mindig lehet egyszerre szép és okos, de a főnök háza mellett az a bazi nagy stadion nyilván erősen torzítja a valóságot, akkora szimbolikus fekete lyuk.

atlatszo.hu

A Szent Tárgy nemzetsége

Szólt az internetes világháló, hogy ma van a Szentszék ünnepe. Ezt elsőre nem értettem, egy szék szerintem ritkán szent, itthon is van több, de egy se, mondjuk nem is ülök rájuk, arra a való a fotel. És megnéztem utána, nincs is olyan falu ami legalább erre végződne kezdődni, még a határon túl se, pedig egy Gyergyószentszéket vagy Ószentszékfalvát azért el tudnék képzeni, rokolyás székelykapu-ízű pálinka hatására főleg. De nincs, sőt Szentfazék se, pedig sokat hallottam már emlegetni, azaz biztos van valahol egy titkos szekta, ami szentként imád használati tárgyakat, és társadalmi-kulturálisan tudatmódosít. (Szentisten István a Király viszont tényleg létezett, őt én is láttam már plébekkről énekelni, gondolom azért nem élőben, mert izgult. Ja, államot alapítani nem lehet csak úgy, meg többször próbálkozni, akinek elsőre nem jön össze, azt rendszerint kitűzik a vár fokára, úgyhogy indokolt az idegeskedés. Főleg ha közben még a tévé is filmez.) 

Viszont rákeresve, hogy akkor mégis mi van ezzel a Szentszékkel, azt válaszolta a mesterséges AI-intelligencia, hogy igazából a Vatikán nemzeti ünnepe van. Vatikáni nemzetről mondjuk nem hallottam, bár vannak onnan bélyegeim, de azokból csak annyit tudtam meg, hogy a vatikáni nyelv eléggé hasonlít az olaszra, a postát például pont ugyanúgy írják vatikániul, mint az ELTE olasz tanszékén. 

A vatikáni egyébként egy erősen kihalófélben lévő nemzetiség, Pédia Wiktória szerint összesen 882-en vannak, annak is egy jelentősebb része agglegény, és italozó életformát folytat (rendszeresen fogyaszt misebort csipsszel), valamit nem tervez házasodni később sem. Demográfiából ugyan kettest kaptam annak idején az egyeteme (az egyesre mentem, hogy majd máskor, de az oktatónak nem volt kedve még egy vizsgaidőponthoz), de annyit meg merek kockáztatni, hogy ezzel a tendenciával a vatikániak nagyjából harminc év alatt tényleg kihalnak. Azaz rejtuk már csak a bevándorlás segíthet, olyan ócskák a szükletésszámok köreikben.Mondjuk asszem a jelenlegi választó (vagy választott?) fejedelem is bevándorló, állítólag amerikai, aki turistaként ment oda (reneszánsz barokkokat akart nézni), csak ellopták a tárcáját, és nem volt pénze repülőjegyre így maradt. Meg adózásilag is jobb vatikáninak lenni, csak nincs tengerpartjuk, úgyhogy én mégis inkább a Kajmán-szigeteken ragadnék, mint off-shore lovag, ami nem tudom mi, de rohadt jól hangzik. Meg szerintem ott tudnak angolul, ami egy pro-érv, mert én ennyi idősen nem tanulok már meg vatikániul, elég nekem hogy olaszból mennyit felejtettem... 

p.s. A szentkorona meg egy pénz, nem? Elvégre van svédszekrény, svédasztal, svédgomba, svédtorna meg svédkorona, akkor ezek lehetnek szentben is, a szentgombát például egy városi sámán ismerősöm rendszeresen használja is, csak nehezen tud róla beszélni. De mondjuk svédszékről még nem hallottam, az biztos csak a szenteknek jár, aki gondolom a szentföldön termelnek gombát, vagy legalább is szentül hiszik.

Őszi tézisek (a másodlagos Orákulum jóltudásai)

Peter Hungarian (Petre Maghiară,Pjotr Vengerszkij, Pietro Ungherese) nem úriember, gazember, de annyira gaz, hogy rosszabb mint Hitler - mondja a bácsi a betelefonálósban, ezzel megadta az este alaphangulatát, hogy aztán az „alábontásban“ (az mi a frász lehet?) rákosizzon egy ízeset, de csak azért, mert a buzilobbit nem vitték el a rendőrök az óvodából, ahová a kezük betette a lábát, pedig a Gulágon lenne a helyük ausvicban, vagy ahol az volt. Hiszen MP nem embertárs, csak a gyűlölet élteti, és mivel él, elég túlmozgásosan, nyilván minden határon túl gyűlöli „orbán apánkat“, ahogy Betelefon Álmos hívja törzsi bálványát. 

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy K. László parlamenti exházmester szinte már önkritikát gyakorolt, persze csak a maga keretrendszerében, ahol ők a nemzet, mindenki más meg egy zsák fos, vagy több, azt meg ő csak önteni szereti, szagolni nem. Az önkritika meg nála annyi, hogy nem voltak elég erőszakosan gecik. 

Kövér elvtárs októberi tézisei nagyjából a következők valának:

- A Tisza azért akar új választási törvényt alkotmányozni, mert az arányos lenne, és hátha nem nyerne kétharmados többséget az Enbé Kettőben a Felcsút, de rá fognak baszni, mert fog! (Csak hogy legyen lágy szőlőkenyér a nagybőgőbe ugróknak, mint az elmúlt tizenhat évben mindig.)

- A Tisza elhatározta, hogy felszámolja a NER-t (és létrehozza a „Pitiánert“ - ilyen vicces is tud lenni a bácsi, állítólag pár éve többen is látták majdnem mosolyogni!), és letörölje a fidesz utódpártját a politikai palettáról.

- A Tisza az Európai Birodalom helytartótanácsa, már a háttérben a hatalom már klónozza a rohamosztagosokat a Halálcsillagra, brüsszeli ukrán pénzből. Ha 2030-ban véletlen külföldi összeesküvések miatt mégsem ők nyernek (lehetőleg kétharmaddal), akkor nemzethalál lesz, mert a kövéri világképben az ő választás vereségük (avagy zsinórban a második) már maga a történelem vége. (Csaxólok, a történelem ezek szerint véget ért 1994-ben és 2006-ban is, mikor is másodszor egymás után lett narancsos bukta az uzsonna, keserű szájízzel nyilván.)

- Önkritikusan pedig megjegyezte, hogy kurva sok pénzt költöttek „online kampányra“ (az nem volt, csak hörgés, a kettő nem ugyanaz), ám kurva feleslegesen, ebben nyilván hibáztak. Biztos úgy érti, hogy még kurvábban több pénzt kellett volna költeni, hátha. Plusz nem folytattak párbeszédet a fiatalokkal, akik amúgy kapják be, csak ne az övét!

Ezekkel a tézisekkel tudok menni, a kövér meg a bajszos pártjára (ez ugye két ember) tényleg semmi szükség, lehetnének egyszer nekünk is rendes (avagy polgári) konzervatívjaink, a populista, pénzalapú hatalomtechnikusok helyett. Egy arányos választási törvény meg mindenkinek jobb lenne, ugyanis rohadtul nem jó, ha folyton kétharmada van egy-egy kényszeres vezér kíséretének. (Jelzem a Tisza sem párt, hanem a vezér kísérete, bár talán ez még változhat…) Legyen inkább koalíciós kényszer, az macerásabb, de mokratikusabb. 

p.s. És van az egészben névmágia, Magyar Péter nevét inkább kis ejti, csak „a Tisza“ van. Ezt is értem, ritkán írom le, hogy Orb… nem mágikus okokból persze, csak nem érdemli meg, hogy gúnyneveken kívül az anyakönyvin is emlegessem.

Részleges beismerő, töredelmes

Az úgy volt tisztelt bíróság, hogy engemet gyerekkoromtól fogva arról neveltek át rá, hogy ne legyek korrupt, és ez azóta is így van, hogy gyerekkoromban. Mióta felnőttem mindig emlékszek rá, nem is barátkoztam a korrupt barátaimmal, nehogy én is. Csúszópénzt az fogadtam el persze, de az nem korrupció, az csak olyan borravaló amit nem borra költ az ember, hiszen nem vagyok iszákos, viszont takarékos igen, legtöbbször egy Porséra gyűjtöttem. Meg segítettem szociálisan intézetis lányokat, nekik tényleg elég rossz ekszintenciáli...siásan az anyagi helyzetük, de szeretnek szopni, addig se magukkal vannak elfoglalva. De nem ezért adtam nekik kokaint, hanem hogy boldogok legyenek, a Vica például annyira az lett, hogy tudott repülni, legalább is így gondolta. Most őszintén, tehetek én arról hogy a negyediken lakott? 

Akkor persze már nem volt intézetis, meg nagykorú is, a többiekkel bérelték nekik a lakást Csepelen a Gézáék, a segítőik, de oda beugrottam néha, csak úgy dumálni, kicsi iszogatni meg baszni, de semmi szex, szerelem az nem volt! Én kérem hűséges vagyok a volt nejemhez, és különben is leültem már az éveimet a gondatlanságból kádba fojtásért, most is vinnék virágot a sírjára, ha nem lennék előzeteseben… Tényleg, erre nem jár valami kimenő? 

Aztán egyszer, mikor bulizni voltunk az Ibizán, nem a diszkóba, a szigeten, akkor oda vittük a csajokat is, lássanak egy kis világot ne csak a lakótelepet, meg amúgy is kellettek hosztesszek az apartmanba, mert jöttek szlovák kollégák Skóciából, velük egyeztettük, hogy mennyiért hagyjuk magunkat kivásárolni az őrző-védő, támadó és lakberendező céges káefténkből. Végül két sebesülttel meg egy vödör fentanil ellenében megúsztuk a dolgot, ezért is kellett később csúszópénzt kérni a a Lapaj államtitkár úrtól. Hogy csináljunk egy bétét, eredetileg szeszcsempészetre, de a Fecó mondta, hogy a pia legális, nem kell csempészni, így fő tevékenységnek pálinkahamisítást jegyeztettünk be az Isti nagymamája nevére. Meg kulturális szervezést, mert zárjegylopásra nem tudtunk közbe szerzést találni, így szerveztünk egy hagyományőrző fesztivált Nagytaknyosra, rendesen hurkával, Postás Józsival, verekedéssel. Abba még a plébános úr is beszállt, ő mondta kiket kell főleg verni, cserébe leadta az előző havi perselypénz felét, mert szóltunk, hogy az isten fizesse meg az nekünk nem lesz jó. De odatta, így megütni se kellett többet. Viszont a fesztivál nagy siker volt, hatszázmilliós támogatásért több órán át kulturáltan szórakozott majdnem negyven ember (kések csak sokkal később kerültek elő, komolyan), igaz néhány nagytaknyosi is odajött, de nagyon kötekedően néztek, ki is basztuk őket. Nem azért szerveztünk nekik kulturálisat, hogy ott rontsák a levegőt! A rendőrség se jött ki egynél többször, de a legközelebbi eleve Csonkajenőn van, és kaptak annyi piát, hogy másodszor már ne találjanak oda. 

Már épp a következő projektet szerveztük alapon, hogy csinálunk dokumentumfilmet a a fasziról, aki Oszkár-díjas képeket festett a Seuso-kincsekről (Tényleg, ezt hogy kell jól mondani? Susó?) , de már az előkészítő megbeszélésen lekapcsoltak minket a központi nyomozók. Ilyen hülyeséggel, hogy drogozunk, pedig tényleg senki, könyörgöm, délután három volt, még részegek is csak kicsit voltunk! Volt ott egy kis fű is, nem mondom, fekete afgán, de én magam nem élek ilyesmivel, csak az illatáról ismeretem fel, meg jellegzetes a csomagolása.

De nem drogoztunk, nem sokat, úgy általában, ennyi balhé meg pénzmozgás az figyelmet követel, agresszivitást és ja, egy kis hangulatos lendületet, de azt szpíddel oldottuk meg, ami nem drog, egy gyógyszerész haver csinálta, vagyis csak olyan mint a kávé, csak gyorsabb és hosszabb és tablettás!

De korrupció nem volt, tisztára mostunk mindent, ehhez mondjuk meg kellett kenni egy-két polgármestert meg jegyzőt, néhány rendőrt, de onnantól aztán le is volt papírozva minden, még a dokinak se adtunk hálapénzt, aki ellátta a Janó szúrt sebeit. Befizettük egy hétre valami Ólinkluzív nevű szigetre, talán Görögbe, de pénzt az nem kapott. Kesben. 

Tényleg, meghalt anyám is, már megint, úgyhogy most biztos komoly, Dubajban lesz a temetés, arra csak jár már valami eltáv, nem?

 

Csata tér

Pontosan 221 évvel ezelőtt volt kereken egy tengeri csata Trafalgarnál, ami nekem újdonság. Eddig úgy voltam vele, hogy Trafalgar egy tér, és oké, vannak rajta szökőkutak is benne, de hogy ott egy tengeri csatát hajókkal, ugyan már… 

Az internet szerint persze Trafalgar egy földnyelv dél-Spanyolrországban, Cadíz közelében (csak részben, mert jellege szerint belelóg a vízbe), de ezt nem hiszem, mert néztem róla képeket látni, és nincs ott se nemzeti galéria, se St. Martin-templom, de még kocsma se a sarkon, ahol pedig ott tuti ittam már sört még régen. Lehet, hogy azóta lebontották? 

Meg a Trafalgaron van egy nagy oszlop, annak a tetején egy szobor, amire azt mondják, hogy Nelson admirális-generális, de ezt kétlem, láttam Nelsont szarkofágba dobozolva a Szent Pál katedrális albazilikájában, és ott is vízszintesen, miközben a szobra tisztára olyan, mint Napóleon, aki viszont a Waterloo-pályaudvaron vívott egy csatát, Wellington bélszínének hercegével, csak nem tudom melyik kajáldában, én ott csak cornish pastyt vettem eddig, és azóta se. Meg kávét. 

Az mondjuk elképzelhető, hogy Nelson tényleg a Trafalgar-téren halt meg, miközben az azóta már - ezek szerint - lebontott kocsmában vívott csatát az alkohol démonával, ez reális, akkoriban sokat ittak a tengerészek, meghát ugyanabban a városban van eltemetve, nem is messze onnan. Csak öt metrómegálló az egész, igaz Holbornnál át kell szállni a Northernről a Centralra. 

Sokak szerint persze 221 éve még nem is volt metró, de az biztos, hogy 150 éve meg már igen, szóval akkor miért ne lehetett volna hamarabb is? Ha meg nem volt, ettől még vihették Nelson maradványait taxival is, bár csúcsforgalomban akkorák a dugók, hogy a metró gyorsabb. Meg a busz is, de csak ha felszáll a metróra. 

Ilyenek ezek a csaták.

 

A róla elnevezett tér egyik sarka

(reddit.com)

Jósológusok

Ha egy médiák nem tud hirtelen mit címlapra tekerni, és a Zorigó rendre így jár, nem elég durva még a diktatúra, hogy folyton azt kiabálják főcímekben, szóval ilyenkor jön az egészség meg az időjárás. (A bikinis, vadító melleket már letekerték, nyilván a cikkgyártó AI nem gerjed emberi nőstényekre, egyrészt mert nincs neme, másrészt meg amire gerjedne, az tizenhatos számrendszerben van, amitől meg mi nem gerjedünk, de semerre se.) 

De a még mindig valódi médiumnak látszani akaró tartalomlerakat tudni véli, hogy november 22-én és 23-án érkezhet az első hó Magyarországra. Na most az van, hogy ezt ennyire pontosan csak akkor lehet tudni, ha valaki akkorra rendelt néhány hűtőkamionnyi havat mondjuk a Himalájából,és bár az rohadt messze van, de azért akkorra ideér, mondjuk egynapos tűréssel. 

Mert egyszer ismeretem egy teljesen igazi meteorológust (voltunk moziban is, bár később nem hívott vissza), és ő azt mondta, hogy előrejelezni legfeljebb egy bő hétre tudnak, az összes ennél messzebb mutató dolog az csak jóslás. Persze nem madárbélből vagy tealevelekből, csak hosszú időre visszanyúló mérések alapján megtett statisztikai valószínűségekből. Amik olyanok, hogy vagy bejönnek vagy nem, de az emberek rendszerint nem értik a statisztika című misztikumot. (Ha tízszer egymás után fejet dobtunk egy érmével, mennyi az esélye, hogy a tizenegyedik írás legyen? Nagy! - Igazából pontosan ötven százalék, mert a pénzfeldobások teljesen függetlenek egymástól. Hogy az elmúlt hatvan évben mikor esett le az első hó, az nincs befolyással arra, idén mikor fog. Ezért jóslás minden, ami nem a közvetlen megfigyelésekből vezethető le. Persze időnként bejön, de a lottón is rendszeresen nyernek emberek, csak én nem, pedig nem is lottózom…) 

Viszont ezennel előrejelzem, hogy november 22. még egészen biztosan vasárnap lesz, 23. pedig nagy valószínűséggel hétfő. Valamint 22-én a napkelte pontban hét órakor lesz, persze csak itt a helyi kisvárosban, tőlünk keletre ennél korábban, nyugatabbra meg nyugodtabban fog napkelni a… nos, a Nap. Kivéve persze, ha Brúsz Vilisz nem jár sikerrel (olyan persze nincs), és addig mégis becsapódik valami meteor, amit ma még nem látnak a meteorokkal fogalakozó lógusok, ez esetben ugyanis (bár lesz még vasárnap, csak senkit nem fog érdekelni), elmarad a napkelte, helyette nukleáris tél tölti ki a műsorszünetet.

Így elmaradhatnak a hóban tömegesen dugó kirándulók is:

reddit.com

Rossz szomszédság

“Egy német férfi egy kerti tó építése közben 22 befektetési aranytömböt ásott ki egy somogyi ingatlan udvarán”. Ez volt egy tegnap délután hír, ami nem velem történt. Pedig van somogyi ingatlanom, de nincsenek aranytömbök elásva az udvarán, ez biztos. Mert egy első emeleti panellakásnak nincs udvara, az erkélyen meg csak napozó poloskák vannak (nem is szellőztetek, csak a konyha irányából), madárszar (mert madáritató fagyisdoboz is), meg néha csikkek, mert a felső szomszédok az erkélyen dohányoznak, és lefelé hamuznak, pedig felfelé is lehet, antigravitáció kérdése az egész.

De én szinte sohasem vagyok az erkélyen (lásd poloskák), így nem is ásom el ott azt az a befektetési aranyat, amin mincs, de ha lenne akkor se arany lenne, hanem repülőjyegy, végtelenített pizzakupon és egy saját könyvtár, házimozival. Befektetésnek persze ócska az ilyesmi, de az arany nem visz el sehová, nézni unalmasabb, mint egy német krimisorozatot, és hiába teszek rá parmezánt, nem lesz étvágygerjesztő sem.

Amúgy ha elásnék valamit, az a múlt éjjel az ablakom alatt, lakossági mulatós technóra üvöltő véglény hullája lenne, de nem tudom ki lehet (csak azt, hogy milyen), és nincs udvarom. Ha lenne, nem üvöltene az ablakom alatt, mert mire odaérne az átmászott kerítéstől, megennék a kutyáim, és mivbel jól képzett házőrzők lennének, el is kaparnák reggelig. A folyton kora reggel flexelő szomszéd udvarában természetesen…

Mit mondja, nem lennék a szomszédom, és megnyugtató, hogy én vagyok az egyetelen, akivel ez soha nem is fordulhat elő!

Önköltségi deficit

Még mindig nem értem, miért gondolják egyes algoritmusok, hogy én Blikket olvasnék uzsonnai teaidőben, de amit elém lökött a májkroszoft, az most legalább érdekes. Hogy ugyanis megérett a forgalomból vonásra ki az ötforintos, mert többe kerül csinálni, mint amennyi rá van írva. (Mondjuk az van ráírva az 5 forint után, hogy Bp., de gondolom úgy értik, hogy a világ összes ötforintosa ér együtt többet, mint a British Petrol. Bár így sem stimmel…)

Dehát van ez így bélyegekkel is, csak fordítva, hogy fillérekbe meg némi figyelmetlenségbe kerül félrenyomni, és ha nem dobják ki rögtön az összeset, a néhány túlélő vagyonokat érhet hülye gyűjtőknek. (Én is gyűjtök, de nem vagyok hülye, csak nem telik igazi ritkaságokra, néha gyanús, hogy az albumjaim némelyike többet ér, mint a benne lévő bélyegek. Bár az utóbbiak szebbek.)

A blikkerek valami insta-videóra hivatkoznak, ahol tíz kiló ötforintos érme szolgált összehasonlítási alapul, “amelynek a névértéke mindössze 11 905 forint, miközben a benne található réz, nikkel és cink a világpiaci árak alapján akár 35 ezer forintot is érhet.” Ez viszont azt jelenti, hogy most kell ötforintosba fektetni, mint régebben az előző fém kétszázasba, amibe sikerült sokkal több ezüstöt tenni a szükségesnél. Nekem meg van egy csomó ötösöm, a boltban utálják, mikor rájuk sózok egy marékkal, így asszem kidobom a világpiacra, csak előbb pár napig figyelem majd az árfolyamokat, hogy jó pillanatban adjam el a londoni LME-n vagy a sanghaji SHFE-n, már amelyik nyitva akkor, amikor én ébren.

galeriasavaria.hu

Volt egykor a primitív magyar “rockhimnusz”, hogy náluk (valakiknél) mindig két forint az a dal, de kétforintos nincs, nekem mondjuk még pár darab, ám régebben volt egy befőttes üvegnyi egyforintosom, csak nem tudom hova tettem, meg kéne nézni a lekvárok között. Csak nincsenek lekvárok sem, így ha közéjük pakoltam véletlenül, kurva nehéz lesz megtalálni, meg aztán mit is kezdenék vele?

Egyébként ha engem kérdezne valaki, szerintem a papír húszezreseket kellen kivonni a forgalomból. Hiszen ha nekem nincs belőle, másnak se legyen! Néha persze látok húszezrest, ha valami burzsoá áll előttem az aldis pénztárnál, de mikor bankkártyával fizetek közüzemiket, az csak egy szám a csekken. Amit meg kiveszek az automatából, az nincs már annyi. Tehát a húszezres felesleges, ha én, a szerzetes ismerősöm meg Tibi a hajléktalan megvan nélküle, akkor a nálunk gazdagabbak is simán!

p.s. Amúgy egy ötforintos állítólag húsz forintba kerül, ami nyilván nem lenne gond, ha cserébe a húszforintos ötbe, de igazából csak a százas és attól felfelé ér többet a saját önköltségénél. Egyelőre.

Kemény de igazságtalan

Aztat olvasom látni, hogy egy CEU-s kutatás szerint a magyarok többsége immár nem kedveli az erőskezű vezetőket a politikában, inkább demokratikus pártokat látna működni. Ami némileg ellentmond annak a közhelynek, hogy vagyunk annyira kelet-európaiak, hogy nekünk mohács kell meg vezér (mint az oroszoknak is mindig cár, akkor is a ha pártfőtitkárnak vagy elnök-vezérigazgatónak hívják), és bár Rákosihoz egy totális diktatúra társult, de Horthyt meg kádár benyaltunk magunktól, miként legitim volt a Dagadt és udvartartása hatalmaskodása is. Uralom volt a maxweberi értelemben, azaz hogy az uralom legitim hatalom, mikor az alávetettekben megvan az engedelmesség minimuma. Nem kell pofozni őket, hogy engedelmeskedjenek, mert úgy hiszik, az aktuális döbröginek joga van hatalmaskodni, nekünk meg jogunk van lenni a barom, kit igába hajt. (De ugye a Wales bárdoknak sincs jó vége, a fakó lován Edward király ugyan szarul alszik, de az ötszázak a vértanúk dalát éneklik.) 

Szóval történelmileg inkább volt nálunk odabaszós autokrácia, mint demokratikus pepecselés, persze elehet, hogy pont most van egy olyan pillanat, mikor elegünk van belőle, tömeges népiesen. Ám demokratikus pártok igazából nincsenek, mert pártok se nagyon. A fidesz mostani utódpártja valami rothadó szekta, amit a bukott vezér aurája még úgy-ahogy összetart, de mikor a csúcson voltak, akkor sem pártként működtek, hanem valami molyirtó-szagú, neofeudális hűbéri láncolatként. A Tisza meg eleve sosem volt párt, most sem az, mert szavazói ugyan vannak, de szervezete vagy tagsága nyomokban sem, ez inkább egyfajta népfrontmozgalom, proteszt-alapon, amiből még lehet persze párt, de elnézve a mostani helyzete, inkább több párt. És kínos módon az Ő Hazájuk a leginkább párszerű izé a palettán, nagyin huszadik századi értelemben, de hát fejben ők is valahol a huszadik század első felében vannak, a husznegyediket utálják mint a szodomiták Gomorrát, főleg mert nem értik. 

És mindhárom jelenlegi parlamenti… khm, erő élén egy-egy vezér áll, alvezérekkel, akik meg nincsenek a parlamenteben, azok nem vannak, tényleg nem látszik egy rendes balos vagy liberális párt odakint, csak romok és sár. 

Szóval jó hír lenne egy ilyen kutatási eredmény, de egy kecske nem csinál nyarat a káposztafejekből, ám egy erőskezű pártführer de igen! Az előző kancellárnak is tizenhat évig nyár volt, na jó, tizenötig, mert az utolsóban már megzuhant kissé, és azóta is szabadesésben gyűlöli a valóságot, mióta a valóság szembejött és pofán verte, és még mindig nem ivott rá eleget. De ettől még maradék híveinek ő még mindig az orákulum, akit akkor is doktorminiszterelnökuraznak, ha ott sincs, csak egymás köz emlegetik könnyes szemmel. Elveszett paradicsom-szindóma ja, egy kis vákuum, és máris visszavágyják a vezénylő tábornok kemény de igazságtalan kezét. (Napi képzavar megvolt.)

mafab.hu

Szörfös a nemháztetőn

Budapestet is elérte a metrószörfözés, legalább is ezt írja az internet, ami önmagában nem nagy hír. Elvégre a metrószörfözés még nem olimpiai sportág, ha valaki túléli, még nem kap életjárdékot érte, plusz az India-Pakisztán-Banglades tengelyen naponta tízezrek űzik, csak vonattal, amikor a tetőn utaznak, bár ha jön egy-egy alagút, lehet azt is metrószörfözésnek tekinteni. De szerintem még ott sem árulnak hozzá speciális felszerelést, nincsenek vonatszörf-szakboltok, bár nyilván vannak akik csinálnak magukról videókat a közösségi szósölmédiára. 

oddviser.com

Egyébként én valahogy nem látom ezt a magyar társadalom 100 legégetőbb problémájának listáján, két hülye, akik a piros metrón mentek a Puskás Népstadiontól a Pillangó utcáig, még nem országos pánikforrás. (És cinikus állatként támogatom az evolúciót: Aki hülye haljon meg, legfejlebb kapnak mejd egy poszthumusz Darwin-díjat. Azt amúgy főleg poszthumusz osztják.) 

És eleve csak egy város fertőzött (egyelőre!) ezzel a veszélyes hobbival, majd ha Debrecenben , Szombarhelyen vagy Pécsen is felbukkannak a metrószörfölők, akkor lehet felsikítani, hogy valaki tegyen már valamit a hatóságok! És ha azon túl leszünk, el lehet majd gondolkodni a megfelelően határozott, de humánus fellépésen a felhőkarcolókra kötél nélkül felmászókkal, a vulkánkürtők felett átugrálókkal meg a sarki jég alatt távolsági búvárkodókkal szemben is. Mert ha egy ilyesmi divat lesz, előbb-utóbb begyűrűzik hozzánk is, mint a lakótelepi gengszterrep, a krétaporból készült heroin, vagy a zágrábi francia konyak. 

És kábé annyira lesz komoly bármelyik. A városi urbánlegendák és a velük űzhető hobbik keretrendszerében Pest-Budán amúgy is a tujázás a néphagyomány, ami a villamos öütközöjén utazást jelenti. Mivel a villamos felsővezetékes, és a tetőn ott problémás lenne nem halálra baszatni magát árammal bárkinek, az kapásból kiesik, a hátsó ütközőről viszont remekül lehet integetni a járókelőknek, frissen kapja az ember a kén-dioxidos levegőt, és senki sem kéri a jegyét vagy bérletét.

Ez meg itt a londoni DLR (Docklands Light Railway) egy eddig általam nem látott perspektívából:

Jereváni rádió újratöltve

Még mindig habzik az az ellenzék által görcsösen tolt fekete kampány, hogy egy alsósoknak tartott foglalkozás maga a „genderpropaganda“ (bármit is jelentsen ez, ha már a társadalmi nemek léte tény, nincs mit reklámozni rajta), mert olyanokat tudnak ott meg a szekszuálisan éretlen gyerekek, hogy egy lányból is lehet majd tűzoltó, nem csak virágbolti szakácsnő bazmeg! Botrány, valamint ez veszélyes! 

Az egész nyilván szót sem érdemelne már megint, ha nem lenne meg a hűséges, szellemileg eléggé leárnyékolt és bármitől rettegni kész felcsútista köménymag, aki aztán a közösségi médiában, meg a hagyományosban is osztja… ha nem is az észt, de a morális pánik alapú politikai marketinget Miszerint világvége jön átműtött gyerekek és gyarmatosító pénzügyi atomvilágháború képében, már amelyik előbb lesz veszélyesebb. 

A hagyományos hírtévérádiós médiának meg persze még mindig a azok a nyugdíjasok jutnak, akik számára nincs az a DPK-tábor, amitől tömegesen kezdenék érteni az online világot, de a betelefonálós műsorok még ismerős terepet jelentenek, az a safe space nekik. Bár ettől a kifejezéstől egy szenior kádéenpés rögtön Szent Apage Satanashoz kezd imádkozni, nagy félelmében neki, hogy távozzon sántán az a Gender. 

És ott elő lehet adni, hogy a szekszuális buzipropaganda már az óvodákban tombol zajlani, ami persze olyan, mint a viccbeli jereváni rádió, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Volgákat, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Ehhez képest pedig szintlépés, mikor Néni néni azt delirálja, hogy náluk a városban, de összes környező falvakban is már mindenhol tüntetnek az emberek ez ellen, ő csak tudja, ért az óvodapedagógiához, mert hetvenháromtól hetvennyolcig egy nagyvárosi óvodában takarított, csak később elcsábította az elektronikai ipar, és onnantól a tévégyárban porszívózott irodákat. De ott se tűrte elfogadhatatlannak, hogy tönkrevágják a magyar gyerekeket, akik csak normálisan akarnak óvodába járniuk. Erre meg szoknyát adnak a fiúkra, meg kirúzsozzák őket! (Azok akik odamennek bugyiba meg kifestve érzékenyíteni, bizony.) 

És nem az van, hogy nem tüntetnek tömegesen a fel- és nekiháborodott tömegek, csak épp azt nagyon nyakonfont… azaz körmetekert módon teszik, amennyiben a véleményüket kőkeményen megtartják maguknak, de az ettől az csak még erősebb lesz! Nehéz dió az ilyesmi, kemény ügy, de aztán bele lehet telefonálni a rádiótévébe, és az már önmagában egy több falura kiterjedő tüntetés, amennyiben sokkal többen hallják, mintha az ívoda és oskola előtt táblákkal ugye. (Az ívoda az a kocsma, persze olyan, ahol málaszőr is van a kicsiknek.) 

p.s. És ugyanezen az Egyfelé Tartó Vélemények piacán zelenszkijeznek is ezerrel, hogy ide ne tolja a pofáját az ukrán náci (aki zsidó is, meg véreskezű tömeggyilkos!), mert 56-ban az ukránok verték le a forradalmat. Most meg az oroszokra támadtak rá, akiknek semmi közük 56-hoz, az teljesen a második ukrán front volt, még 44-ben, és ez így van, bármit hazudik a sajtókormány! Ja, és egy másik Bácsi néni szerint eleve ne jöjjön az ukrán elnök a huszadik évfordulóra. Vagyis egyesek fejében már 2006 volt a forradalom, az igaz 56. Én meg itt élek, a fenébe is. 

p.p.s. Közben meg én hülye belenéztem a jutyúbon a tegnapi kiváló fogolykiváltó imakommandóba, ahol egy eddig ismeretlen entitáshoz, bizonyos „Fogolykiváltó Miasszonyunkhoz“ imádkozott O. Zoltán hírhedten plebános atya, én meg akkora pogány eretnek vagyok, hogy hangosan felröhögtem. De ő csinált hülyét magából, az egyházából, a követőiből, megérdemli(k) a röhögést, meg én is néha.

Festők és fürdők és népszokások

Ma van a magyar festészet napja, és azért mert Szent Lukács névnapja van, ilyenkor tortát fest neki a felesége, Szentné Grósz Rebeka, mert a férje a festők védőszentje. (Az nem fura, hogy valakinek a vezetékneve is Szent, meg a foglalkozása is?) 

Ez a Lukács egyébként ugyanaz, aki evangéliumot is írt az apostolok cselekedeteiről, igen kanonikusan, később lenyelte egy bálna, de Jézus feltámasztotta Illés szekerére, és ezért már az Újszövetségben lett társszerző. Egyesek szerint orvos volt, de ez nem valószínű, mert az orvoslást az köztudottan a magyar Semmleweis Egyetem Ignác találta fel, sokkal később, részben nálunk. Egy kórházban, de Lukács idején csak ispotályok voltak, amik a kórházak béta-verziói. 

Persze ez a festővédőszentség is problémás, mert nálunk fürdő van elnevezve róla, meg a Tankcsapda zenekari együttes basszusgitárosa, de a régi paraszti kultúrában népszerű volt a “lukácsolás” is, mikor a legények diszkószámokat küldtek a rádióban a lyányoknak, akiknek ha ez bejött, jobbra húzták a tisztaszoba ablakában a muskátlit. És ha ezen felül másnap esett is, karácsonykor egybekeltek valaki mással, hogy végre szeretőként tarthassák a tetszetősebb legényt. (Akire így nem kellett főzni, elkerülve a felesleges veszekedéseket, egyúttal megtartva azokat a férj keretrendszerében.) 

Lukácsné balra húz. AbsolutelyFabulous.

(artwow.co)

Magyar festőket amúgy nem ismerek, nálunk a városban csak Rippl-Rónainak van egy szobra, ami itt született, de a piktor maga Párizsban élt sokat, mondjuk nem is csoda, az itteni villája tisztára olyan, mint egy múzeum (láttam, voltam benne), ott meg kinek lenne kedve sokat lakni? 

Viszont valószínűleg magyar volt az egyik kedvencem, Kandinszkij, mert ha orosz lett volna, cirill betűvel lenne írva, de tt az sz az c, szóval zavaros a dolog, nem csoda, ha egyszerűbb volt neki magyarul festeni absztraktot. (J.W.M. Turner viszont angol volt, neki is szeretem a festészetét, láttam egy róla szóló filmben! De a magyar festészet napján ő nem érdekes, bár nem értem, hogy ha Sz. Lukács katolikus szent, akkor miért nem az egyetemes festészetet védi szentül?) 

p.s. Valamint ma születtek még régebben Jean, Calud, Van és Damme belga színész-műsortvezetők, érdekes mód mind egy napon. Mindegy...