A Szent Tárgy nemzetsége

Szólt az internetes világháló, hogy ma van a Szentszék ünnepe. Ezt elsőre nem értettem, egy szék szerintem ritkán szent, itthon is van több, de egy se, mondjuk nem is ülök rájuk, arra a való a fotel. És megnéztem utána, nincs is olyan falu ami legalább erre végződne kezdődni, még a határon túl se, pedig egy Gyergyószentszéket vagy Ószentszékfalvát azért el tudnék képzeni, rokolyás székelykapu-ízű pálinka hatására főleg. De nincs, sőt Szentfazék se, pedig sokat hallottam már emlegetni, azaz biztos van valahol egy titkos szekta, ami szentként imád használati tárgyakat, és társadalmi-kulturálisan tudatmódosít. (Szentisten István a Király viszont tényleg létezett, őt én is láttam már plébekkről énekelni, gondolom azért nem élőben, mert izgult. Ja, államot alapítani nem lehet csak úgy, meg többször próbálkozni, akinek elsőre nem jön össze, azt rendszerint kitűzik a vár fokára, úgyhogy indokolt az idegeskedés. Főleg ha közben még a tévé is filmez.) 

Viszont rákeresve, hogy akkor mégis mi van ezzel a Szentszékkel, azt válaszolta a mesterséges AI-intelligencia, hogy igazából a Vatikán nemzeti ünnepe van. Vatikáni nemzetről mondjuk nem hallottam, bár vannak onnan bélyegeim, de azokból csak annyit tudtam meg, hogy a vatikáni nyelv eléggé hasonlít az olaszra, a postát például pont ugyanúgy írják vatikániul, mint az ELTE olasz tanszékén. 

A vatikáni egyébként egy erősen kihalófélben lévő nemzetiség, Pédia Wiktória szerint összesen 882-en vannak, annak is egy jelentősebb része agglegény, és italozó életformát folytat (rendszeresen fogyaszt misebort csipsszel), valamit nem tervez házasodni később sem. Demográfiából ugyan kettest kaptam annak idején az egyeteme (az egyesre mentem, hogy majd máskor, de az oktatónak nem volt kedve még egy vizsgaidőponthoz), de annyit meg merek kockáztatni, hogy ezzel a tendenciával a vatikániak nagyjából harminc év alatt tényleg kihalnak. Azaz rejtuk már csak a bevándorlás segíthet, olyan ócskák a szükletésszámok köreikben.Mondjuk asszem a jelenlegi választó (vagy választott?) fejedelem is bevándorló, állítólag amerikai, aki turistaként ment oda (reneszánsz barokkokat akart nézni), csak ellopták a tárcáját, és nem volt pénze repülőjegyre így maradt. Meg adózásilag is jobb vatikáninak lenni, csak nincs tengerpartjuk, úgyhogy én mégis inkább a Kajmán-szigeteken ragadnék, mint off-shore lovag, ami nem tudom mi, de rohadt jól hangzik. Meg szerintem ott tudnak angolul, ami egy pro-érv, mert én ennyi idősen nem tanulok már meg vatikániul, elég nekem hogy olaszból mennyit felejtettem... 

p.s. A szentkorona meg egy pénz, nem? Elvégre van svédszekrény, svédasztal, svédgomba, svédtorna meg svédkorona, akkor ezek lehetnek szentben is, a szentgombát például egy városi sámán ismerősöm rendszeresen használja is, csak nehezen tud róla beszélni. De mondjuk svédszékről még nem hallottam, az biztos csak a szenteknek jár, aki gondolom a szentföldön termelnek gombát, vagy legalább is szentül hiszik.

Őszi tézisek (a másodlagos Orákulum jóltudásai)

Peter Hungarian (Petre Maghiară,Pjotr Vengerszkij, Pietro Ungherese) nem úriember, gazember, de annyira gaz, hogy rosszabb mint Hitler - mondja a bácsi a betelefonálósban, ezzel megadta az este alaphangulatát, hogy aztán az „alábontásban“ (az mi a frász lehet?) rákosizzon egy ízeset, de csak azért, mert a buzilobbit nem vitték el a rendőrök az óvodából, ahová a kezük betette a lábát, pedig a Gulágon lenne a helyük ausvicban, vagy ahol az volt. Hiszen MP nem embertárs, csak a gyűlölet élteti, és mivel él, elég túlmozgásosan, nyilván minden határon túl gyűlöli „orbán apánkat“, ahogy Betelefon Álmos hívja törzsi bálványát. 

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy K. László parlamenti exházmester szinte már önkritikát gyakorolt, persze csak a maga keretrendszerében, ahol ők a nemzet, mindenki más meg egy zsák fos, vagy több, azt meg ő csak önteni szereti, szagolni nem. Az önkritika meg nála annyi, hogy nem voltak elég erőszakosan gecik. 

Kövér elvtárs októberi tézisei nagyjából a következők valának:

- A Tisza azért akar új választási törvényt alkotmányozni, mert az arányos lenne, és hátha nem nyerne kétharmados többséget az Enbé Kettőben a Felcsút, de rá fognak baszni, mert fog! (Csak hogy legyen lágy szőlőkenyér a nagybőgőbe ugróknak, mint az elmúlt tizenhat évben mindig.)

- A Tisza elhatározta, hogy felszámolja a NER-t (és létrehozza a „Pitiánert“ - ilyen vicces is tud lenni a bácsi, állítólag pár éve többen is látták majdnem mosolyogni!), és letörölje a fidesz utódpártját a politikai palettáról.

- A Tisza az Európai Birodalom helytartótanácsa, már a háttérben a hatalom már klónozza a rohamosztagosokat a Halálcsillagra, brüsszeli ukrán pénzből. Ha 2030-ban véletlen külföldi összeesküvések miatt mégsem ők nyernek (lehetőleg kétharmaddal), akkor nemzethalál lesz, mert a kövéri világképben az ő választás vereségük (avagy zsinórban a második) már maga a történelem vége. (Csaxólok, a történelem ezek szerint véget ért 1994-ben és 2006-ban is, mikor is másodszor egymás után lett narancsos bukta az uzsonna, keserű szájízzel nyilván.)

- Önkritikusan pedig megjegyezte, hogy kurva sok pénzt költöttek „online kampányra“ (az nem volt, csak hörgés, a kettő nem ugyanaz), ám kurva feleslegesen, ebben nyilván hibáztak. Biztos úgy érti, hogy még kurvábban több pénzt kellett volna költeni, hátha. Plusz nem folytattak párbeszédet a fiatalokkal, akik amúgy kapják be, csak ne az övét!

Ezekkel a tézisekkel tudok menni, a kövér meg a bajszos pártjára (ez ugye két ember) tényleg semmi szükség, lehetnének egyszer nekünk is rendes (avagy polgári) konzervatívjaink, a populista, pénzalapú hatalomtechnikusok helyett. Egy arányos választási törvény meg mindenkinek jobb lenne, ugyanis rohadtul nem jó, ha folyton kétharmada van egy-egy kényszeres vezér kíséretének. (Jelzem a Tisza sem párt, hanem a vezér kísérete, bár talán ez még változhat…) Legyen inkább koalíciós kényszer, az macerásabb, de mokratikusabb. 

p.s. És van az egészben névmágia, Magyar Péter nevét inkább kis ejti, csak „a Tisza“ van. Ezt is értem, ritkán írom le, hogy Orb… nem mágikus okokból persze, csak nem érdemli meg, hogy gúnyneveken kívül az anyakönyvin is emlegessem.

Részleges beismerő, töredelmes

Az úgy volt tisztelt bíróság, hogy engemet gyerekkoromtól fogva arról neveltek át rá, hogy ne legyek korrupt, és ez azóta is így van, hogy gyerekkoromban. Mióta felnőttem mindig emlékszek rá, nem is barátkoztam a korrupt barátaimmal, nehogy én is. Csúszópénzt az fogadtam el persze, de az nem korrupció, az csak olyan borravaló amit nem borra költ az ember, hiszen nem vagyok iszákos, viszont takarékos igen, legtöbbször egy Porséra gyűjtöttem. Meg segítettem szociálisan intézetis lányokat, nekik tényleg elég rossz ekszintenciáli...siásan az anyagi helyzetük, de szeretnek szopni, addig se magukkal vannak elfoglalva. De nem ezért adtam nekik kokaint, hanem hogy boldogok legyenek, a Vica például annyira az lett, hogy tudott repülni, legalább is így gondolta. Most őszintén, tehetek én arról hogy a negyediken lakott? 

Akkor persze már nem volt intézetis, meg nagykorú is, a többiekkel bérelték nekik a lakást Csepelen a Gézáék, a segítőik, de oda beugrottam néha, csak úgy dumálni, kicsi iszogatni meg baszni, de semmi szex, szerelem az nem volt! Én kérem hűséges vagyok a volt nejemhez, és különben is leültem már az éveimet a gondatlanságból kádba fojtásért, most is vinnék virágot a sírjára, ha nem lennék előzeteseben… Tényleg, erre nem jár valami kimenő? 

Aztán egyszer, mikor bulizni voltunk az Ibizán, nem a diszkóba, a szigeten, akkor oda vittük a csajokat is, lássanak egy kis világot ne csak a lakótelepet, meg amúgy is kellettek hosztesszek az apartmanba, mert jöttek szlovák kollégák Skóciából, velük egyeztettük, hogy mennyiért hagyjuk magunkat kivásárolni az őrző-védő, támadó és lakberendező céges káefténkből. Végül két sebesülttel meg egy vödör fentanil ellenében megúsztuk a dolgot, ezért is kellett később csúszópénzt kérni a a Lapaj államtitkár úrtól. Hogy csináljunk egy bétét, eredetileg szeszcsempészetre, de a Fecó mondta, hogy a pia legális, nem kell csempészni, így fő tevékenységnek pálinkahamisítást jegyeztettünk be az Isti nagymamája nevére. Meg kulturális szervezést, mert zárjegylopásra nem tudtunk közbe szerzést találni, így szerveztünk egy hagyományőrző fesztivált Nagytaknyosra, rendesen hurkával, Postás Józsival, verekedéssel. Abba még a plébános úr is beszállt, ő mondta kiket kell főleg verni, cserébe leadta az előző havi perselypénz felét, mert szóltunk, hogy az isten fizesse meg az nekünk nem lesz jó. De odatta, így megütni se kellett többet. Viszont a fesztivál nagy siker volt, hatszázmilliós támogatásért több órán át kulturáltan szórakozott majdnem negyven ember (kések csak sokkal később kerültek elő, komolyan), igaz néhány nagytaknyosi is odajött, de nagyon kötekedően néztek, ki is basztuk őket. Nem azért szerveztünk nekik kulturálisat, hogy ott rontsák a levegőt! A rendőrség se jött ki egynél többször, de a legközelebbi eleve Csonkajenőn van, és kaptak annyi piát, hogy másodszor már ne találjanak oda. 

Már épp a következő projektet szerveztük alapon, hogy csinálunk dokumentumfilmet a a fasziról, aki Oszkár-díjas képeket festett a Seuso-kincsekről (Tényleg, ezt hogy kell jól mondani? Susó?) , de már az előkészítő megbeszélésen lekapcsoltak minket a központi nyomozók. Ilyen hülyeséggel, hogy drogozunk, pedig tényleg senki, könyörgöm, délután három volt, még részegek is csak kicsit voltunk! Volt ott egy kis fű is, nem mondom, fekete afgán, de én magam nem élek ilyesmivel, csak az illatáról ismeretem fel, meg jellegzetes a csomagolása.

De nem drogoztunk, nem sokat, úgy általában, ennyi balhé meg pénzmozgás az figyelmet követel, agresszivitást és ja, egy kis hangulatos lendületet, de azt szpíddel oldottuk meg, ami nem drog, egy gyógyszerész haver csinálta, vagyis csak olyan mint a kávé, csak gyorsabb és hosszabb és tablettás!

De korrupció nem volt, tisztára mostunk mindent, ehhez mondjuk meg kellett kenni egy-két polgármestert meg jegyzőt, néhány rendőrt, de onnantól aztán le is volt papírozva minden, még a dokinak se adtunk hálapénzt, aki ellátta a Janó szúrt sebeit. Befizettük egy hétre valami Ólinkluzív nevű szigetre, talán Görögbe, de pénzt az nem kapott. Kesben. 

Tényleg, meghalt anyám is, már megint, úgyhogy most biztos komoly, Dubajban lesz a temetés, arra csak jár már valami eltáv, nem?

 

Csata tér

Pontosan 221 évvel ezelőtt volt kereken egy tengeri csata Trafalgarnál, ami nekem újdonság. Eddig úgy voltam vele, hogy Trafalgar egy tér, és oké, vannak rajta szökőkutak is benne, de hogy ott egy tengeri csatát hajókkal, ugyan már… 

Az internet szerint persze Trafalgar egy földnyelv dél-Spanyolrországban, Cadíz közelében (csak részben, mert jellege szerint belelóg a vízbe), de ezt nem hiszem, mert néztem róla képeket látni, és nincs ott se nemzeti galéria, se St. Martin-templom, de még kocsma se a sarkon, ahol pedig ott tuti ittam már sört még régen. Lehet, hogy azóta lebontották? 

Meg a Trafalgaron van egy nagy oszlop, annak a tetején egy szobor, amire azt mondják, hogy Nelson admirális-generális, de ezt kétlem, láttam Nelsont szarkofágba dobozolva a Szent Pál katedrális albazilikájában, és ott is vízszintesen, miközben a szobra tisztára olyan, mint Napóleon, aki viszont a Waterloo-pályaudvaron vívott egy csatát, Wellington bélszínének hercegével, csak nem tudom melyik kajáldában, én ott csak cornish pastyt vettem eddig, és azóta se. Meg kávét. 

Az mondjuk elképzelhető, hogy Nelson tényleg a Trafalgar-téren halt meg, miközben az azóta már - ezek szerint - lebontott kocsmában vívott csatát az alkohol démonával, ez reális, akkoriban sokat ittak a tengerészek, meghát ugyanabban a városban van eltemetve, nem is messze onnan. Csak öt metrómegálló az egész, igaz Holbornnál át kell szállni a Northernről a Centralra. 

Sokak szerint persze 221 éve még nem is volt metró, de az biztos, hogy 150 éve meg már igen, szóval akkor miért ne lehetett volna hamarabb is? Ha meg nem volt, ettől még vihették Nelson maradványait taxival is, bár csúcsforgalomban akkorák a dugók, hogy a metró gyorsabb. Meg a busz is, de csak ha felszáll a metróra. 

Ilyenek ezek a csaták.

 

A róla elnevezett tér egyik sarka

(reddit.com)

Jósológusok

Ha egy médiák nem tud hirtelen mit címlapra tekerni, és a Zorigó rendre így jár, nem elég durva még a diktatúra, hogy folyton azt kiabálják főcímekben, szóval ilyenkor jön az egészség meg az időjárás. (A bikinis, vadító melleket már letekerték, nyilván a cikkgyártó AI nem gerjed emberi nőstényekre, egyrészt mert nincs neme, másrészt meg amire gerjedne, az tizenhatos számrendszerben van, amitől meg mi nem gerjedünk, de semerre se.) 

De a még mindig valódi médiumnak látszani akaró tartalomlerakat tudni véli, hogy november 22-én és 23-án érkezhet az első hó Magyarországra. Na most az van, hogy ezt ennyire pontosan csak akkor lehet tudni, ha valaki akkorra rendelt néhány hűtőkamionnyi havat mondjuk a Himalájából,és bár az rohadt messze van, de azért akkorra ideér, mondjuk egynapos tűréssel. 

Mert egyszer ismeretem egy teljesen igazi meteorológust (voltunk moziban is, bár később nem hívott vissza), és ő azt mondta, hogy előrejelezni legfeljebb egy bő hétre tudnak, az összes ennél messzebb mutató dolog az csak jóslás. Persze nem madárbélből vagy tealevelekből, csak hosszú időre visszanyúló mérések alapján megtett statisztikai valószínűségekből. Amik olyanok, hogy vagy bejönnek vagy nem, de az emberek rendszerint nem értik a statisztika című misztikumot. (Ha tízszer egymás után fejet dobtunk egy érmével, mennyi az esélye, hogy a tizenegyedik írás legyen? Nagy! - Igazából pontosan ötven százalék, mert a pénzfeldobások teljesen függetlenek egymástól. Hogy az elmúlt hatvan évben mikor esett le az első hó, az nincs befolyással arra, idén mikor fog. Ezért jóslás minden, ami nem a közvetlen megfigyelésekből vezethető le. Persze időnként bejön, de a lottón is rendszeresen nyernek emberek, csak én nem, pedig nem is lottózom…) 

Viszont ezennel előrejelzem, hogy november 22. még egészen biztosan vasárnap lesz, 23. pedig nagy valószínűséggel hétfő. Valamint 22-én a napkelte pontban hét órakor lesz, persze csak itt a helyi kisvárosban, tőlünk keletre ennél korábban, nyugatabbra meg nyugodtabban fog napkelni a… nos, a Nap. Kivéve persze, ha Brúsz Vilisz nem jár sikerrel (olyan persze nincs), és addig mégis becsapódik valami meteor, amit ma még nem látnak a meteorokkal fogalakozó lógusok, ez esetben ugyanis (bár lesz még vasárnap, csak senkit nem fog érdekelni), elmarad a napkelte, helyette nukleáris tél tölti ki a műsorszünetet.

Így elmaradhatnak a hóban tömegesen dugó kirándulók is:

reddit.com

Rossz szomszédság

“Egy német férfi egy kerti tó építése közben 22 befektetési aranytömböt ásott ki egy somogyi ingatlan udvarán”. Ez volt egy tegnap délután hír, ami nem velem történt. Pedig van somogyi ingatlanom, de nincsenek aranytömbök elásva az udvarán, ez biztos. Mert egy első emeleti panellakásnak nincs udvara, az erkélyen meg csak napozó poloskák vannak (nem is szellőztetek, csak a konyha irányából), madárszar (mert madáritató fagyisdoboz is), meg néha csikkek, mert a felső szomszédok az erkélyen dohányoznak, és lefelé hamuznak, pedig felfelé is lehet, antigravitáció kérdése az egész.

De én szinte sohasem vagyok az erkélyen (lásd poloskák), így nem is ásom el ott azt az a befektetési aranyat, amin mincs, de ha lenne akkor se arany lenne, hanem repülőjyegy, végtelenített pizzakupon és egy saját könyvtár, házimozival. Befektetésnek persze ócska az ilyesmi, de az arany nem visz el sehová, nézni unalmasabb, mint egy német krimisorozatot, és hiába teszek rá parmezánt, nem lesz étvágygerjesztő sem.

Amúgy ha elásnék valamit, az a múlt éjjel az ablakom alatt, lakossági mulatós technóra üvöltő véglény hullája lenne, de nem tudom ki lehet (csak azt, hogy milyen), és nincs udvarom. Ha lenne, nem üvöltene az ablakom alatt, mert mire odaérne az átmászott kerítéstől, megennék a kutyáim, és mivbel jól képzett házőrzők lennének, el is kaparnák reggelig. A folyton kora reggel flexelő szomszéd udvarában természetesen…

Mit mondja, nem lennék a szomszédom, és megnyugtató, hogy én vagyok az egyetelen, akivel ez soha nem is fordulhat elő!

Önköltségi deficit

Még mindig nem értem, miért gondolják egyes algoritmusok, hogy én Blikket olvasnék uzsonnai teaidőben, de amit elém lökött a májkroszoft, az most legalább érdekes. Hogy ugyanis megérett a forgalomból vonásra ki az ötforintos, mert többe kerül csinálni, mint amennyi rá van írva. (Mondjuk az van ráírva az 5 forint után, hogy Bp., de gondolom úgy értik, hogy a világ összes ötforintosa ér együtt többet, mint a British Petrol. Bár így sem stimmel…)

Dehát van ez így bélyegekkel is, csak fordítva, hogy fillérekbe meg némi figyelmetlenségbe kerül félrenyomni, és ha nem dobják ki rögtön az összeset, a néhány túlélő vagyonokat érhet hülye gyűjtőknek. (Én is gyűjtök, de nem vagyok hülye, csak nem telik igazi ritkaságokra, néha gyanús, hogy az albumjaim némelyike többet ér, mint a benne lévő bélyegek. Bár az utóbbiak szebbek.)

A blikkerek valami insta-videóra hivatkoznak, ahol tíz kiló ötforintos érme szolgált összehasonlítási alapul, “amelynek a névértéke mindössze 11 905 forint, miközben a benne található réz, nikkel és cink a világpiaci árak alapján akár 35 ezer forintot is érhet.” Ez viszont azt jelenti, hogy most kell ötforintosba fektetni, mint régebben az előző fém kétszázasba, amibe sikerült sokkal több ezüstöt tenni a szükségesnél. Nekem meg van egy csomó ötösöm, a boltban utálják, mikor rájuk sózok egy marékkal, így asszem kidobom a világpiacra, csak előbb pár napig figyelem majd az árfolyamokat, hogy jó pillanatban adjam el a londoni LME-n vagy a sanghaji SHFE-n, már amelyik nyitva akkor, amikor én ébren.

galeriasavaria.hu

Volt egykor a primitív magyar “rockhimnusz”, hogy náluk (valakiknél) mindig két forint az a dal, de kétforintos nincs, nekem mondjuk még pár darab, ám régebben volt egy befőttes üvegnyi egyforintosom, csak nem tudom hova tettem, meg kéne nézni a lekvárok között. Csak nincsenek lekvárok sem, így ha közéjük pakoltam véletlenül, kurva nehéz lesz megtalálni, meg aztán mit is kezdenék vele?

Egyébként ha engem kérdezne valaki, szerintem a papír húszezreseket kellen kivonni a forgalomból. Hiszen ha nekem nincs belőle, másnak se legyen! Néha persze látok húszezrest, ha valami burzsoá áll előttem az aldis pénztárnál, de mikor bankkártyával fizetek közüzemiket, az csak egy szám a csekken. Amit meg kiveszek az automatából, az nincs már annyi. Tehát a húszezres felesleges, ha én, a szerzetes ismerősöm meg Tibi a hajléktalan megvan nélküle, akkor a nálunk gazdagabbak is simán!

p.s. Amúgy egy ötforintos állítólag húsz forintba kerül, ami nyilván nem lenne gond, ha cserébe a húszforintos ötbe, de igazából csak a százas és attól felfelé ér többet a saját önköltségénél. Egyelőre.

Kemény de igazságtalan

Aztat olvasom látni, hogy egy CEU-s kutatás szerint a magyarok többsége immár nem kedveli az erőskezű vezetőket a politikában, inkább demokratikus pártokat látna működni. Ami némileg ellentmond annak a közhelynek, hogy vagyunk annyira kelet-európaiak, hogy nekünk mohács kell meg vezér (mint az oroszoknak is mindig cár, akkor is a ha pártfőtitkárnak vagy elnök-vezérigazgatónak hívják), és bár Rákosihoz egy totális diktatúra társult, de Horthyt meg kádár benyaltunk magunktól, miként legitim volt a Dagadt és udvartartása hatalmaskodása is. Uralom volt a maxweberi értelemben, azaz hogy az uralom legitim hatalom, mikor az alávetettekben megvan az engedelmesség minimuma. Nem kell pofozni őket, hogy engedelmeskedjenek, mert úgy hiszik, az aktuális döbröginek joga van hatalmaskodni, nekünk meg jogunk van lenni a barom, kit igába hajt. (De ugye a Wales bárdoknak sincs jó vége, a fakó lován Edward király ugyan szarul alszik, de az ötszázak a vértanúk dalát éneklik.) 

Szóval történelmileg inkább volt nálunk odabaszós autokrácia, mint demokratikus pepecselés, persze elehet, hogy pont most van egy olyan pillanat, mikor elegünk van belőle, tömeges népiesen. Ám demokratikus pártok igazából nincsenek, mert pártok se nagyon. A fidesz mostani utódpártja valami rothadó szekta, amit a bukott vezér aurája még úgy-ahogy összetart, de mikor a csúcson voltak, akkor sem pártként működtek, hanem valami molyirtó-szagú, neofeudális hűbéri láncolatként. A Tisza meg eleve sosem volt párt, most sem az, mert szavazói ugyan vannak, de szervezete vagy tagsága nyomokban sem, ez inkább egyfajta népfrontmozgalom, proteszt-alapon, amiből még lehet persze párt, de elnézve a mostani helyzete, inkább több párt. És kínos módon az Ő Hazájuk a leginkább párszerű izé a palettán, nagyin huszadik századi értelemben, de hát fejben ők is valahol a huszadik század első felében vannak, a husznegyediket utálják mint a szodomiták Gomorrát, főleg mert nem értik. 

És mindhárom jelenlegi parlamenti… khm, erő élén egy-egy vezér áll, alvezérekkel, akik meg nincsenek a parlamenteben, azok nem vannak, tényleg nem látszik egy rendes balos vagy liberális párt odakint, csak romok és sár. 

Szóval jó hír lenne egy ilyen kutatási eredmény, de egy kecske nem csinál nyarat a káposztafejekből, ám egy erőskezű pártführer de igen! Az előző kancellárnak is tizenhat évig nyár volt, na jó, tizenötig, mert az utolsóban már megzuhant kissé, és azóta is szabadesésben gyűlöli a valóságot, mióta a valóság szembejött és pofán verte, és még mindig nem ivott rá eleget. De ettől még maradék híveinek ő még mindig az orákulum, akit akkor is doktorminiszterelnökuraznak, ha ott sincs, csak egymás köz emlegetik könnyes szemmel. Elveszett paradicsom-szindóma ja, egy kis vákuum, és máris visszavágyják a vezénylő tábornok kemény de igazságtalan kezét. (Napi képzavar megvolt.)

mafab.hu

Szörfös a nemháztetőn

Budapestet is elérte a metrószörfözés, legalább is ezt írja az internet, ami önmagában nem nagy hír. Elvégre a metrószörfözés még nem olimpiai sportág, ha valaki túléli, még nem kap életjárdékot érte, plusz az India-Pakisztán-Banglades tengelyen naponta tízezrek űzik, csak vonattal, amikor a tetőn utaznak, bár ha jön egy-egy alagút, lehet azt is metrószörfözésnek tekinteni. De szerintem még ott sem árulnak hozzá speciális felszerelést, nincsenek vonatszörf-szakboltok, bár nyilván vannak akik csinálnak magukról videókat a közösségi szósölmédiára. 

oddviser.com

Egyébként én valahogy nem látom ezt a magyar társadalom 100 legégetőbb problémájának listáján, két hülye, akik a piros metrón mentek a Puskás Népstadiontól a Pillangó utcáig, még nem országos pánikforrás. (És cinikus állatként támogatom az evolúciót: Aki hülye haljon meg, legfejlebb kapnak mejd egy poszthumusz Darwin-díjat. Azt amúgy főleg poszthumusz osztják.) 

És eleve csak egy város fertőzött (egyelőre!) ezzel a veszélyes hobbival, majd ha Debrecenben , Szombarhelyen vagy Pécsen is felbukkannak a metrószörfölők, akkor lehet felsikítani, hogy valaki tegyen már valamit a hatóságok! És ha azon túl leszünk, el lehet majd gondolkodni a megfelelően határozott, de humánus fellépésen a felhőkarcolókra kötél nélkül felmászókkal, a vulkánkürtők felett átugrálókkal meg a sarki jég alatt távolsági búvárkodókkal szemben is. Mert ha egy ilyesmi divat lesz, előbb-utóbb begyűrűzik hozzánk is, mint a lakótelepi gengszterrep, a krétaporból készült heroin, vagy a zágrábi francia konyak. 

És kábé annyira lesz komoly bármelyik. A városi urbánlegendák és a velük űzhető hobbik keretrendszerében Pest-Budán amúgy is a tujázás a néphagyomány, ami a villamos öütközöjén utazást jelenti. Mivel a villamos felsővezetékes, és a tetőn ott problémás lenne nem halálra baszatni magát árammal bárkinek, az kapásból kiesik, a hátsó ütközőről viszont remekül lehet integetni a járókelőknek, frissen kapja az ember a kén-dioxidos levegőt, és senki sem kéri a jegyét vagy bérletét.

Ez meg itt a londoni DLR (Docklands Light Railway) egy eddig általam nem látott perspektívából:

Jereváni rádió újratöltve

Még mindig habzik az az ellenzék által görcsösen tolt fekete kampány, hogy egy alsósoknak tartott foglalkozás maga a „genderpropaganda“ (bármit is jelentsen ez, ha már a társadalmi nemek léte tény, nincs mit reklámozni rajta), mert olyanokat tudnak ott meg a szekszuálisan éretlen gyerekek, hogy egy lányból is lehet majd tűzoltó, nem csak virágbolti szakácsnő bazmeg! Botrány, valamint ez veszélyes! 

Az egész nyilván szót sem érdemelne már megint, ha nem lenne meg a hűséges, szellemileg eléggé leárnyékolt és bármitől rettegni kész felcsútista köménymag, aki aztán a közösségi médiában, meg a hagyományosban is osztja… ha nem is az észt, de a morális pánik alapú politikai marketinget Miszerint világvége jön átműtött gyerekek és gyarmatosító pénzügyi atomvilágháború képében, már amelyik előbb lesz veszélyesebb. 

A hagyományos hírtévérádiós médiának meg persze még mindig a azok a nyugdíjasok jutnak, akik számára nincs az a DPK-tábor, amitől tömegesen kezdenék érteni az online világot, de a betelefonálós műsorok még ismerős terepet jelentenek, az a safe space nekik. Bár ettől a kifejezéstől egy szenior kádéenpés rögtön Szent Apage Satanashoz kezd imádkozni, nagy félelmében neki, hogy távozzon sántán az a Gender. 

És ott elő lehet adni, hogy a szekszuális buzipropaganda már az óvodákban tombol zajlani, ami persze olyan, mint a viccbeli jereváni rádió, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Volgákat, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Ehhez képest pedig szintlépés, mikor Néni néni azt delirálja, hogy náluk a városban, de összes környező falvakban is már mindenhol tüntetnek az emberek ez ellen, ő csak tudja, ért az óvodapedagógiához, mert hetvenháromtól hetvennyolcig egy nagyvárosi óvodában takarított, csak később elcsábította az elektronikai ipar, és onnantól a tévégyárban porszívózott irodákat. De ott se tűrte elfogadhatatlannak, hogy tönkrevágják a magyar gyerekeket, akik csak normálisan akarnak óvodába járniuk. Erre meg szoknyát adnak a fiúkra, meg kirúzsozzák őket! (Azok akik odamennek bugyiba meg kifestve érzékenyíteni, bizony.) 

És nem az van, hogy nem tüntetnek tömegesen a fel- és nekiháborodott tömegek, csak épp azt nagyon nyakonfont… azaz körmetekert módon teszik, amennyiben a véleményüket kőkeményen megtartják maguknak, de az ettől az csak még erősebb lesz! Nehéz dió az ilyesmi, kemény ügy, de aztán bele lehet telefonálni a rádiótévébe, és az már önmagában egy több falura kiterjedő tüntetés, amennyiben sokkal többen hallják, mintha az ívoda és oskola előtt táblákkal ugye. (Az ívoda az a kocsma, persze olyan, ahol málaszőr is van a kicsiknek.) 

p.s. És ugyanezen az Egyfelé Tartó Vélemények piacán zelenszkijeznek is ezerrel, hogy ide ne tolja a pofáját az ukrán náci (aki zsidó is, meg véreskezű tömeggyilkos!), mert 56-ban az ukránok verték le a forradalmat. Most meg az oroszokra támadtak rá, akiknek semmi közük 56-hoz, az teljesen a második ukrán front volt, még 44-ben, és ez így van, bármit hazudik a sajtókormány! Ja, és egy másik Bácsi néni szerint eleve ne jöjjön az ukrán elnök a huszadik évfordulóra. Vagyis egyesek fejében már 2006 volt a forradalom, az igaz 56. Én meg itt élek, a fenébe is. 

p.p.s. Közben meg én hülye belenéztem a jutyúbon a tegnapi kiváló fogolykiváltó imakommandóba, ahol egy eddig ismeretlen entitáshoz, bizonyos „Fogolykiváltó Miasszonyunkhoz“ imádkozott O. Zoltán hírhedten plebános atya, én meg akkora pogány eretnek vagyok, hogy hangosan felröhögtem. De ő csinált hülyét magából, az egyházából, a követőiből, megérdemli(k) a röhögést, meg én is néha.

Festők és fürdők és népszokások

Ma van a magyar festészet napja, és azért mert Szent Lukács névnapja van, ilyenkor tortát fest neki a felesége, Szentné Grósz Rebeka, mert a férje a festők védőszentje. (Az nem fura, hogy valakinek a vezetékneve is Szent, meg a foglalkozása is?) 

Ez a Lukács egyébként ugyanaz, aki evangéliumot is írt az apostolok cselekedeteiről, igen kanonikusan, később lenyelte egy bálna, de Jézus feltámasztotta Illés szekerére, és ezért már az Újszövetségben lett társszerző. Egyesek szerint orvos volt, de ez nem valószínű, mert az orvoslást az köztudottan a magyar Semmleweis Egyetem Ignác találta fel, sokkal később, részben nálunk. Egy kórházban, de Lukács idején csak ispotályok voltak, amik a kórházak béta-verziói. 

Persze ez a festővédőszentség is problémás, mert nálunk fürdő van elnevezve róla, meg a Tankcsapda zenekari együttes basszusgitárosa, de a régi paraszti kultúrában népszerű volt a “lukácsolás” is, mikor a legények diszkószámokat küldtek a rádióban a lyányoknak, akiknek ha ez bejött, jobbra húzták a tisztaszoba ablakában a muskátlit. És ha ezen felül másnap esett is, karácsonykor egybekeltek valaki mással, hogy végre szeretőként tarthassák a tetszetősebb legényt. (Akire így nem kellett főzni, elkerülve a felesleges veszekedéseket, egyúttal megtartva azokat a férj keretrendszerében.) 

Lukácsné balra húz. AbsolutelyFabulous.

(artwow.co)

Magyar festőket amúgy nem ismerek, nálunk a városban csak Rippl-Rónainak van egy szobra, ami itt született, de a piktor maga Párizsban élt sokat, mondjuk nem is csoda, az itteni villája tisztára olyan, mint egy múzeum (láttam, voltam benne), ott meg kinek lenne kedve sokat lakni? 

Viszont valószínűleg magyar volt az egyik kedvencem, Kandinszkij, mert ha orosz lett volna, cirill betűvel lenne írva, de tt az sz az c, szóval zavaros a dolog, nem csoda, ha egyszerűbb volt neki magyarul festeni absztraktot. (J.W.M. Turner viszont angol volt, neki is szeretem a festészetét, láttam egy róla szóló filmben! De a magyar festészet napján ő nem érdekes, bár nem értem, hogy ha Sz. Lukács katolikus szent, akkor miért nem az egyetemes festészetet védi szentül?) 

p.s. Valamint ma születtek még régebben Jean, Calud, Van és Damme belga színész-műsortvezetők, érdekes mód mind egy napon. Mindegy...

A horror vakui

Maga az eredeti kifejezés (horror vacui) csak annyit jelent, hogy irtózás az ürességtől, de k-val már Para-Kovács Imrétől loptam, akinek az ilyen című kötete itt van valamelyik polcon. De most nem lesz szó róla. 

Csak mert a horrorfilmekről lesz szó (na jó, olvastam elég Stephen Kinget régebben, de fiatal voltam, kellet a pénz, csak kiderült, hogy nem fizet érte senki), amiket nézek, viszonylag rendszeresen, és időnként már nem először próbálom megfejteni, hogy mi a fenéért jó ez nekem? (Ismerek olyanokat, akik pénzért se néznének ilyesmit, és őszintén nem értik, hogy mások még pénzt is adnak érte, persze nem nekik. Lehet, hogy ezért nem nézik az esztétikailag igényes, lélekemelően kibelezős slasher-eket.) 

- Az első az adrenalinfüggő. Na, az nem vagyok. Az adrenalint nem szeretem, még fűszeres paradicsomszósszal sem (pedig abból egy horrorban van bőven, persze kevés fűszerrel, minek az), esetleg kis parmezánnal, de ha lenne itthon, inkább egy müzlistálnyi szerotoninra szórnám. De ha frászt kapunk az adrenalin mellett beüt a dopamin is, aztán jót meccselnek egymással, de én meg nem tudom, hogy szeretem-e úgy magában a dopamint, vagy csak kis tejjel, sok cukorral? Ugyanakkor hozzáértők szerint a félelem hatására oxitocin (azaz kötődésért felelős hormon) is felszabadulhat, ami közelebb hozza egymáshoz az együtt rettegő szerencsétleneket. Pedig szerintem a félés az magányos tevékenység, ha együtt félünk, csak még jobban belehergeljük egymást, és minden hülye thrilleben az a „nagy csavar“, hogy pont a haverod a pszichopata sorozatkéselő, aki egy fontos dramaturgiai ponton el akar ásni a kert végébe... 

- A második típusú horrornéző a saját határait feszegető, aki nem bírja, de kihívásnak tekinti, ha már hegyet mászni lusta (min én, és nekem pluszban durva tériszonyom is van), a száraz november még arrébb van (bár a briteknél pont Sober October történik sokakkal), a szellemcsilitől meg gyomorvérzéssel kerül a sürgősségire. De a horror az fotelből, bármikor, és orvosi felügyelet nélkül is. Nos, ez sem az én utam, én asszem a harmadik kategória vagyok lenni. 

Az emberi százlábú

- A harmadik ugyanis azért nézni, mert eleve egy szorongással terhelt alak, aki végre belevetítheti valamibe a generalizált lelki nyomorúságát. Kicsit az is a sztori része, hogy ahhoz képest, hogy valakit épp élve ledarálnak a filmen, itt a képernyő másik oldalán egy egész barátságos világ van. Miközben az, akit ledarálnak, lehetett egy unszimpatikus tucatkarakter, aki meg is érdemli, elvégre nekem nem csak azért jobb mint neki, mert nem vagyok egy kitalált karakter, hanem mert nálam az erkölcsi jellemfölény, a jóemberség-kredit vagy mi. E tekintetben a bosszúhorror az igazi, mikor kifejezetten mocskos geciket végez ki valaki, térdig járva a vérben. Az finom. (Mint a Becky című 2020-as műalkotásban, ahol egy tinilány az amúgy sem szimpatikus ripacsot, Kevin Jamest nyírja ki, aki ez esetben bónuszként egy bomlott személyiségű neonáci is.) 

Az a gyanűm, ezt a Beckyt, ezt újranézem, mert megint verőfényes napsütéssel terhelt szombat délután van, ezt valahogy ki kell egyensúlyoznom. Ha már ez is funkciója egy-egy filmnek, és mivel már nem vagyok lázas-náthás, és nem esik a borult idő, egy időre elhagyhatom a Folytassa-filmeket...

A Zolimpia meg a Para

Mert ugye lássátok feleim szümütükkel, hogy hogy ha Limpiát rendezünk, akkor rögtön kettőt, mert Para is van belőle, még szerencse, hogy nem rendezünk. Mert a karácsonyi főpolgárjenő igen lelkes, hogy a Limpia az fasza, az infra struktúrája az szinte kész (sok felesleges stadion van a „mégnemrohad“ stádiumban, bár tíz év múlva már simán ott lehet), hogy közlekedni néha rémálom a fűvárosban, hogy a szálláshelyek olyanok amilyenek az mindegy is, a húgyszagú aluljáró is hungarikum, azt jónapot!

A kormány meg nem mond se hidegmeleget, se húshalat, mert populisták ők is, egyre gyanúsabb, hogy nekik is a nem publikus közvélemény-kutatások a GPS, de már felmerült, hogy legfeljebb népsavazás lesz, döntsön az istenadta, az istenit! Pest-Budán. 

Ez utóbbi viszont nettó baromság. Mert a költségét bárhol máshol is egy egész ország viselné, nálunk meg különösen, elvégre egész Hunpannónia összesen annyi lakossal bír, mint Tokió, Johannesburg vagy épp Kairó. Kínában meg egy közepes nagyváros mérete ez, innen nézve nem is meglepő, hogy a felcsútista rezsim is próbálta úgy kormányozni, pontosabban kézivezérelni az országot, mint egy városállamot, mindent központosítva. 

Szóval ha a nép szavazzon, szavazzon az egész, mert a két Limpia egyáltalán nem fővárosi belügy, ez nem az a kérdés, hogy lehessen-e este tíz után kedvezményesen hányni a villamosmegállókban, az speciel nekem mindegy innen, kétszáz kilométerrel arrébbról, ahol még villamos sincs. (Bár igényem az lenne rá.) Ráadásul már olyan ötletek keringenek a semmiben, hogy a szörfversenyeket azokat Portugáliában rendezték, szóval nekik is kéne ott, legalább helyileg referálniuk, akarnak-e a tengerpartjukra budapesti olimpiát? (Asszem csatakrészeg, legénybúcsúzó nagybritán focihuligánok így is jutnak nekik, ők meg egyúttal gondoskodnak a romkocsmákról is.) 

Ugyanakkor egy népszavazás sem biztos, hogy egyértelmű véleményét tükrözi a köznek. Mert ha mondjuk 55% támogatná is a világ legkorrupcióval terheltebb szpartakiádját, mikozben meg 45% nem, akkor azt nehéz lenne komoly társadalmi támogatottságnak eladni. Ami meg feltétel, de egy szoros eredmény csak megosztottságot jelezhet. Egy pillanatfelvétel keretében, azaz napok alatt fordulhat épp ellenkezőjére egy ilyen eredmény. 

Így jártak a britek a Brexittel, tíz évvel ezelőtt, nem kéne ebbe olyan nagyon beleállni. Igazából agyni kéne a fenébe az egész olimpiás rémálmot, ez a limpiásdi amúgy is lassan olyan, mint a huszadik század valami nagy, ragacsos, kissé más büdös maradéka, amivel senki nem tud mit kezdeni (a hagyomány az hagyomány, értem?), úgyhogy a tehetetlensége még viszi előre. De nem nemes küzdelem van, hanem doppinggal terhelt gladiátorkodás, nemzeti megfeszülés („Több aranyunk van már félidőben, mint ahány fizikai Nobel-díjasa Dániának összesen!“) és a végtelen pénz okozta gáttalan korrupció. 

Az olimpiákok jelmondata volt vala eddig: „Citius, Altius, Fortius - Communiter”, azaz„Gyorsabban, magasabbra, erősebben - együtt”. Valahogy hozzá kéne még tenni, hogy “kukába!”

Már megint ez a Birodalmi Látványterv...

(hvg.hu)

Mikor a mikro

Mikor jobbára csak a vicc kedvéért, de feltűnő rendszerességgel nézegetem, minek van épp aznap évfordulója, rendre az jön szembe, hogy 1432-ben Féfülű Harold legyőzte Büdösszájú Edward csapatait a mezőelméleti csatában, lezárva ezzel a Tizenhétéves háborút, és egyben véget vetve a Tufa-dinasztia további férfiági öröklésének. (Onnantól kezdve lett a neve Félfülű a Kiherélő.) 

Ha véletlenül kiderül, hogy mondjuk Albert Camus irodalmi Nobel-díjat kapott aznap (pontosabban mint ahogy éppen ma, 1957-ben), az már üdítő változatosság, de ezek jellemzően csak újkori, sőt későújkori fejlemények. De előtte a kora középkortól hosszan sorolnak a mára már tök érdektelen uralkodók, akik sok száz éve nem létező fejedelemségekért indultak csatába (vagy küldték csak az embereiket), csak hogy ennek számunkra tuti ne legyen az égvilágon semmi jelentősége. 

Európa sokszáz évnyi történelméből kábé annyi maradt mára az úri közönségnek, hogy királyok, csaták, királyok, csaták, királyok, csaták, forradalmak. És ha a kettő sajátosan találkozik: trónviszályok! (Amikben királyok und csaták, esetleg rohannak a forradalomba…) Pedig a mikrotörténelem sokkal érdekesebb, mit ettek, hol aludtak, hova kakáltak az ablakon ki, a királyokhercegek-grófoktól a középig a mindenkik, azaz milyen is volt az élet egy középkori városban, és miért is kurva jó, hogy már rég elmúlt? 

Az úgynevezett „történelemórákon“ ehhez képest csatázó királyok és forradalmi lázadások vannak, már az is valami, ha érintőlegesen előjön, hogy jé, Firenzében valaki véletlenül feltalálta a reneszánszt! (Addig nézegetett egy törött görög vázát, míg el nem kezdett aranymetszéses timpanonokkal álmodni. Ami többek közt egy ütőhangszer, de egyes homlokzatok főleg alakja is.) 

És ahogy terjedt a Gutenberg-galaxis (hisz az univerzum tágul, a galaxisok meg távolodnak a miénktől), egyre több nyomot hagytak maguk után azok is, akik nem voltak királyok, összeesküvők, forradalmi lánglelkek, hírhedt eretnekek vagy hajóval véletlenül valamit felfedezők. Így ma már annak is évfordulója lehet, hogy 1923-ban, nyolc szalagmunkás kirobbantotta a mérsékelten híres Masnigyári Sztrájkot, a bulgáriai Plovdivban, mert sokallották, hogy a heti hat munkanapból hatszor nincs gyuvecs a menzán. Pedig az a szerb vendégmunkásoknak is a kedvence!

Nade most már ezeket is számon tarthatjuk, ami igen helyes, és számomra kellően relativizálja annak fontosságát, hogy 1923-ban III. Borisz volt a bolgár cár… 

p.s. Jut eszembe, ma van Kimi Raikkonen 47. születésnapja. Ő volt a második finn - Mika Hakkinen után - akinek személyesen kiszurkoltam egy F1-es világbajnoki címet, igaz Hakkinennek kettőt is. Egymás után!

 

Szekszuálisan feszegeti a testét

Ja, néztem már életemben pornót, többször, mint ahányszor füveztem (pedig az utóbbit háromszor is!), de valójában sosem érdekelt, mi zajlik a szereplők lelkében. A pornó a testről szól, ott az ember az ösztönszintű rezgésszámot felvevő darab hús (bár azért a szakmabeliek szerint inkább unalmas és gépies az egész, ezért valójában tudatosan kell űzni), akár a befogadói oldalról is. A lélek meg kit érdekel?

De most megnéztem az 1000 férfi 12 óra alatt - a Bonnie Blue-sztori című dokumentumdarabot, főleg mert ezt a luvnyát még a teljesen felületes hírfogyasztás során sem lehetett kikerülni a közelmúltban (a címben foglalt vállalása okán), meg hát szűk ötven perc az egész, annyi belefér, míg lejár a mosógép.

Bonnie Blue igazából Tia Billinger, nem is értem minek neki “művésznév” (hisz nem művész, mert van ugyan olyan provokatőr aki az, de nem korántsem minden provokatőr) pornós (oké, Ónlifenszes) azonosítónak. Ha már eleve nem mondjuk Judy Smith, annak tényleg indokolt valami hangzatosabb név, például hogy Tia Billinger.

Hősünk angol, és arról híres, hogy mindenféle iskolai szünetekben csoportosan szexelt kanos diákokkal, és ebből gyártott tartalmakat, aztán azt állította, hogy 2025. január 11-én 12 óra alatt 1057 férfival létesített szexuális kapcsolatot. (Én emlékszem rá, hol voltam 2001. szeptember 11-én, de hogy ezen a tavalyi jeles napon mit csináltam, arról gőzöm sincs. Az biztos, hogy nem létesítettem szekszuális kapcsolatot, már csak azért sem, mert szombatra esett, az meg pihenőnap akkor is, ha az ember nem zsidó.)

És a dokuban ezt a jeles, bár sokak által kétségbe vont eseményt meséli el, hisz ő a narrátora is a cuccnak, meg látjuk az előzményeket, a kúrásmaratonra készülést. (1600 óvszer, 20 tubus síkosító, egy balfasz operatőt meg egy nyálas kis sztájliszt - minden ami a nézői ellenszenvhez kell.) A kétségbe vonásról meg annyit, hogy ja, nehéz elképzelni, fizikailag hogy jön ez össze, meg ugye a logisztika… Utánaszámolva ugyanis kiderül, hogy egy dugásra így pontosan 40,87 juthatott volna, úgy hogy nem volt kaja-, pisi- vagy cigiszünet, és minden kan a robbanásveszélyig élesre töltve érkezett. Zárt alakzatban a többiekkel, hisz ahogy az egyik kihúzta, már ugrania kellet a másiknak. Esetleg egyszerre több bejáratot használtak, akkor több mint másfél perci is ügyködhettek darabonként, de úgy még nehezebb elképzelni a 12 órás műszakot, megszakítás nélkül. Szóval kamunak gondoltam az egészet, míg meg nem néztem a kicsit sem Oscar-gyanús filmet.

És miután megnéztem, még mindig annak gondolom. („Az egyetlen szabály, hogy popsiba ne!“ - itt el is hasal az előző felvetés. Pláne mert „az orál nem számít.“) A csaj akar lenni a pornó Sex Pistols-a (mi más), hisz a Pistolst is úgy adták el annak idején, mint őszinte, kőkemény rocker-lázadókat, pedig a popkultúra talán első, egy menedzser által castingolt fiúbandája volt. De a provokáció, a botrány, és az általa generált figyelem volt a lényeg. Bonnie aki Tia, szintén ebben utazik, de azt én meg elég hamar eluntam.

Például mert valami furcsa a főszereplő-műtárgy (mármint a műegész tárgya, alanya, és jelzős szerkezete) narrációjában is, mikor valahogy úgy próbálta keretezni azt, hogy a testéből egy csoportos (sőt, tömeges) szexjátékot csinál, mintha az az önrendelkezés szélsőséges, de szép példája lenne. Szerintem meg egy frászt. Egy ilyen hazug, figyelemhajhász “kihívásnak” annyi volt az üzenete, hogy “Én a testem vagyok, a testem meg arra való, hogy megdugják, minden más csak mellébeszélés.” Miközben csak a a felháborodás-marketingre (rage-baiting) játszik, hogy annyira hihetetlen, és hihetetlenül prosztó, amit csinál (vagy amit eljátszik, hogy csinál), hogy kattintások formájában árad majd felé az eképpen monetizálható gyűlölet, avagy végletesen megosztónak kell lenni, attól dagad a kebel und a bankszámla.

Csakhogy ebben önmagában nincs semmi érdekes, így működik a pornóipar, aha. Azt se nézem, mikor valaki felmegy a Mount Everestre, mert a fotelből unalmas, az meg pont nem érdekel, milyen belülről megélni (Ha érdekelne, kipróbálnám magam.). Egyébként is, elmesélni, hogy mekkora érzés a csúcstámadásra ébredni olyan, mit Excel-táblába rendezni egy szimfóniát, szóval Blue néninek is elhiszem, hogy szeret szekszelni, de unom, ha mesél róla. És irritál, mikor azzal dicsekszik, hány millió fontot ónlizik össze a fanoktól, mert semmilyen irányból nem vagyok érintett. Sztorinak meg húsz percig érdekes, aztán jön még fél óra “lapozzunkmár”-érzés.

Ahogy az állandó, határozottan nem filmművész-alakú operatőre mondja, Bonnie egy üzletasszony. Na igen, üzleti podcastokat sem hallgatok, az végképp nem az én világom, ahogy szerencsére az övé sem. Persze virágozzék minden virág, valahol máshol. 

99% rosszindulatú toporzékolás

A jelenlegi ellenzéki főpárt „politikája“ nagyrészt abból áll, hogy naponta többször felháborodnak, de annyira, hogy a Hold utcából is látsszon! Az elmúlt években folyamatosan nyomták az akkori ellenzékkel kapcsolatban a „mindenszarizmus“ vádját, hogy ezeknek a hazaáruló mocskoknak még a cukor is keserű. De mióta a hazaáruló idegen ügynökök a kormány, azóta tényleg minden szar. Ez szerintük nem a véleményük (nekik olyan nincs, pártszerű álláspontjuk van, a vélemény feltételezné a tájékozottság és az önállóság minimumát), hanem ez tény, amire folyamatosan fel kell hívni a fészbukemberek és a hírtévéemberek figyelmét, sőt ha mázlijuk van, a hávégé meg a telex, meg ezek is lehozzák majd a baromságaikat. És lehozzák. 

A hét slágere ebben a műfajban egyértelműen Takács P. felcsútista mameluk színpadias morális pánikja, miszerint a LMBTQ(WZNCV)-lobbi már az alsósokra hajt, hogy műttessék át magukat meleg buzivá, pokémonná vagy akár négerré, a lényeg, hogy lehessenek bármik.

Csak mert egy civil alapítvány gyerekkel társasjátékozott egy iskolában, ami arról szólt, hogy le kéne bontani már egy csomó nemi sztereotípiát. Olyan fundamentálisan alapvető (kereszténykonzerv-polgári) elveket, mint hogy a tűzoltó az férfi, a rózsaszín pólós fazon meg nő. Igazából csak azt akarták játékosan tudatosítani alsósokban, hogy nem kell ragaszkodni minden történelmileg úgy alakult helyzethez, amikben gyanús, ha apu marad otthon a gyerekkel és anyu meg egy cégnél vezérigazgató, ha Géza vegán de Anett kick-box edző, vagy ha nem leszel rendes ember, ha nem mész egyetemre, mert jobban szeretsz bokrokat metszeni a parkban. 

Erre a felforgató programra ugrott rá főleg Takács valakiket biztos képviselő parlamenter, hogy ez itt kérem buzipropaganda, akárki meglássa, a „lehetsz bármi“ sátánian posztmodern gondolata alapjaiban rombolja szét az Apaférfi-Anyanő paradigma szilárd talapzatának konzervatív aljzatát, vagy mit. A gyökérzetét, hogy jöjjön az anarchia, a káosz, vagy akár mindkettő, ha már az első kifejezés valódi jelentését úgysem ismerik. (Az az „uralomnélküliség“ lenne, de ők csak uralomban, főleg uralkodásban tudják elképzelni a az emberi viszonyokat.) 

Szóval TP szerint a genderpropaganda mocskos keze máris betette a lábát az iskolákba. És „ideológiai képzést“(!) folytat, nyilván ördögi kacajjal kísérve, miközben a háttérben felsír egy drámai vonósnégyes. Ő csak tudhatja milyen az ideológiai eligazítás, mondanám, de nem teszem, Takács elvtárs pártistállójában (ezt hívják úgy is, hogy „politikai közösség“, csak úgy röhejes) nincsenek ideológiák, az ő hamis tudatuk (azaz ideológiájuk) az, hogy nincsenek értékeik, csak érdekeik, ez meg legfeljebb valami meta-.ideológia lehet, annak ideológiája, hogy nincs ideológiájuk. (És akkor most egy hétig nem írom le többször, hogy ideo…) 

Fel kéne még háborodni azon is hogy hideg van, amit direkt azért csinál a magyartisza-kormány, hogy a magyar emberek fázzanak vagy fizessenek sokat, mert mióta a sárga földig eltörölték a rezsicsökkentést, direkt arra várnak, hogy mindenki költse minden fillérjét rezsire. Persze nekik. És hogy az emberek ne erre figyeljenek, direkt úgy intézik, hogy nyerje a Fradi, hogy trópusi vihar meg árvíz legyen Rodoszon (lássuk jól, ott mennyivel rosszabb), és hogy fecsútista jellemeket politikai fogollyá mártírozzanak, mintha legalább is kenőpénzt loptak volna! Közben meg öt fok van reggel, és ezzel semmit sem kezd a kormány!

 

refresher.hu

Szabályozott szifilisz

Azt olvastam látni, hogy napra pontosan 120 éve „törvényesítették“ Magyarországon a prostitúciót. Valójában persze nem valamiféle elismerésről volt szó, inkább csak szabályozták (reglementálták), azaz nyilvántartásba vették a szexmunkás csajokat (mert egyértelmű volt, hogy a prosti az nő, az ügyfél az férni, az apa meg tudja fene ki, minden más felállás eleve törvénysértő volt), lehetőleg bordélyokba terelték őket, és kötelezővé tették számunkra a rendszeres orvosi ellenőrzést. 

Hát ja, az volt a szifilisz nagy divatkorszaka (Ady Endre is abba halt meg bele, a tüdőtágulat, az ócska keringés meg a pia mellett persze), főleg azt akarták megfékezni. Mondjuk azzal addig se volt baj, ha a pasik kurváznak, nem véletlenül emlegették már egy ideje a „legősibb mesterségként“ a pénzért dugást, a baj az volt, hogy utána hazavitték azt, amiért külön nem is fizettek. És ha a házibarát házikabátban rámászott a ház asszonyára, már vitte is tovább a trippert (más néven kankót vagy gonorrhoeát) az ő bé nejének, aki persze szende egy teremtés volt, és tényleg csak nagyon ritkán a postással, meg azzal a snájdig fiúval a hentesboltból, de vele is nagyon diszkréten. (Azaz néha dugtak, de sosem vacsoráztak együtt.)

 A köznépegészségügyi megfontolások mellett persze fontos volt az adóbevétel is, a szakmai műintézmények ugyanúgy adóztak, mint bármelyik másik, azaz egy kávé- meg egy bordélyház közt az adóhatóság szemében nem volt semmi különbség. A „kéjnők“ azért ezen felül még perkáltak a kötelező orvosi vizsgálatért, akár hetente többször is, és pénzbe került a nyilvántartásba vételük. Mondhatni a kurválkodás volt a kor dohányterméke, amikre mindenféle jövedéki cuccot vetettek ki, hisz egészségtelen, ami aztán részben ment valami kórházi alapba. (Na igen, a dohányzásról még nem gondolták, hogy olyan nagyon problémás lenne, tüdőbajokra néha ajánlották is, hiszen a füst tisztítja a légutakat!) 

Egyébként ezen alkalomból lehetne reglementálni a füvezést is, pontosabban a mainál némileg szofisztikáltabban (mert most annyi, hogy "a fű nagyon rossz, ezért tilos, értem?"), mert én ugyan nem használom, de nem is bírom bűnözőnek nézni azt az egyetemistát, éjjeliőrt vagy vadakat terelő juhászt aki meg de.

p.s. Ma van az élelmezési világnap, meg az érzéstelenítés világnapja is, én mindkettőt ünneplem, amennyiben ma is szem, valamint kifelé egy érzéketlen tuskó vagyok. És a kettő nyilván összefügg, mert ha az ember eszik, nem marad éhes, vagyis az élelmezés éhségérzéstelenítést okoz. (Ilyen alapon az amerikaiaknak a szesztilalom bevezetésének évfordulóján, azaz január 16-án kellene tartaniuk a függetlenség napját, mert a szesz függőséget okoz, a tiltása meg csak bosszúságot. Ja, és a maffia konjuktúráját…)