Vérvonatos farkasok

A Howl (magyarul Üvöltés, de nincs magyar verzió, a cím meg amúgy is Allen Ginsberg ikonikus verséé elsősorban) egy 2015-ös brit horror, ilyen vonatos-farkasemberré változós kamaradráma, egyértelműen a B-kategória alsó polcáról. Mondhatni pofátlanul  a másodosztály kieső helyére játszik, de ehhez képest rém szórakoztató. Amolyan bűnös élvezet, no meg régi mániám szerint a nyári napsütésben éjszaka játszódó ködös horrort kell nézni, a ködös-esős őszi napokon meg pálmafás vígjátékokat.

Amúgy egy kicsit sem veszi igénybe az embert, van benne néhány sablonos karakter (flegma tinicsaj, kocka alakú wannabe mérnök, idős házaspár) egy éjszakai vonat a londoni Waterloo pályaudvarról Eastborough-ba, ami naná hogy lerobban nem messze a végállomástól, és béna CGI-vérfarkasok, akik nem legharconább marcosok, de dramaturgiai szerepük jelentős, amennyiben hamar megeszik a mozdonyvezetőt, hogy biztos ne lehessen az erdőszélről továbbmenni.

A főszereplő Joe, egy frusztrált kalauz, akiből nem lett szupervájzor (az a gecifejű kollégája lett), már vége lenne a műszakjának, mikor a GF ráküldi az éjszakai a járatra (ez lenne a non-bonus track), úgyhogy eleve szar napja van, erre jönnek a rohadt ragadozók is. Persze ez egy rendes horror, azaz ő sem éli túl, pontosabban emberként már nem, mert a vérfarkasok azok olyanok, hogy jobban szeretik csak megharapás által átváltoztatni az embereket, mint megenni. (Biztos jól laktak a mozdonyvezetővel, plusz az erdő állataival, az ember az értékesebb a falka tagjaként, mint vacsorájaként.) A végére már az átváltozott utasok harapják egymást, ami tényleg remek móka.

Az egésznek van egy jellegzetes tévéfilmes hangulata, nem is került mozikba anno, csak lemezen jelent meg, ahogy az a B-filmeknél már lenni szok. Az ilyesmiket amúgy tizenöt percnél nemigen tolerálom tovább, de reggeli mellé újranéztem a Sidey Hall eltűnése című opuszt, és utána belefért egy ilyen izé is. De mondom, jól szórakoztam az alig több, mint egy és negyed óra alatt. Másodszor persze nem nézném meg (nem mondom, hogy semmi pénzért, mert van az az összeg), mint egy-két perverz kritikus, de szerintük nyilván az Adam Sandler-Rob Schneider vígjátékok is viccesek...

p.s. Régóta kínzó kérdés, hogy de egyáltalán mi értelme van B (meg C meg Zs) kategóriás filmeket csinálni? Nos, egyfelől a csinálóknak biztos jól esik a csinálásuk, másfelől meg a nagyszabású darabokhoz képest fillérekbe kerülnek (a Howl kompletten nem volt két milla sem, dollárba), és ehhez képest tudnak szolid profitot termelni, sőt, ha valami furcsa okból kultuszfilmmé válnak, már egész komolyat is. No meg a  másodlagos tévécsatornáknak is kell valami a félreeső műsorsávokba, nem lehet minden éjszaka az Alien vs. Frédibéni űrhorrorok ismétléseit adni. Nekem meg időnként kulturális háttérzaj, néha meg főzaj, de zaj, az biztos.

A Duma bojkottja

Az Alkotmánybíróság (ami érthetetlen módon nem Alaptörvénybíróság, ha már alkotmány mint olyan, épp nem van lenni) félrerúgta a felcsútisták összes beadványát a legutóbbi alapmódosítással kapcsolatban. Ami nem csoda, a felcsútista kormány volt az, ami a parlamenti kétharmadával elvette a jogot, hogy az efféle módosításokat tartalmi szempontból vizsgálhassák. Most meg visszanyalt a fagyi. Pont mint a választási törvény esetén, hisz azt is addig reszelték, míg egy szolid szavazattöbbség is kétharmadot ért az országos gyűlésben, így aztán annyit ért idén áprilisban is. Az a fránya fagyi lassan elnyalja a Pártot, de ők azért ellenállást hirdetnek, még az általuk felpimpelt AB döntésével szemben is.

A vicces az, hogy a frakciójuk vezető bohóca szerint folytatják „az önkénnyel szembeni békés és törvényes ellenállást“. Fasza. Csak nem értem pontosan, hogy egy ilyen jogi határozattal szemben mi lenne a törvényes ellenállás? Gondolom dühösen toppantanak majd, aztán Békemenetet szerveznek a Búfelejtő Borozóban, azt például simán meg tudnák tölteni, akár többször is egymás után, pláne ha frakció nagykeráron veszi nekik a fröccsöt. Meg lehet majd mutogatni, hogy mekkora volt a tömeg, még az asztalok alatt is felvonulók feküdtek!

Ez az egész védvonalas ellenállásos cucc nettó szájkarate, azaz minden kormányzati döntésről elmondják, hogy azt személyesen a Sátán diktálta a miniszterelnöknek, de javaslataik nincsenek. Van ez a régi mese a konstruktív ellenzékiségről, és tényleg, minden aktuális ellenzék elmondja, hogy ők aztán kurva konstruktívak lesznek, aztán kétévente benyújtanak másfél törvénymódosítást, és szerveznek néhány párezres tüntetést, de ellenzékiségüket alapvetőan tévéstúdiókban és jutyúb-csatornákon gyakorolják, felháborodásuknak hangot adva. Csak ebben nem sok konstruktivitás akad.

Ha viszont valaki megkérdezi valamelyik felcsútista kavarógéptől, hogy miért is nem csinálnak semmit, arra rögtön az a válasz, hogy itt kérem diktatúra van, abban meg nem lehet csinálni semmit, a sátáni hatalom nem hagyja. Pedig szerintem inkább arról van szó, hogy már kormányon sem csináltak semmi értelmeset, a kormányzást is alapvetően szövegelésnek gondolták, akkor meg az ellenzékiséget pláne. Értem én, hogy ebben a rémesen mediatizált világban a politika egy jelentős szelete maga a kommunikáció, de ha csak az van (és annak minősített eseteként valami primitív propaganda), az nem a cselekvésről szóló üzeneteket jelenti, csak a cselekvés hiányának elfedését. (Jó, tudom, kommunikáció is cselekvés, beszédaktus-elmélet meg hasonlók, de nekem ehhez még nagyon nyár van, amikor engem még a fagyi se nyal vissza. Pedig az azt feltételezné, hogy először én nyaltam a fagyit, de idén olyat csak egyszer vettem...)

Ez a mostan kormány meg (egyelőre úgy tűnik, de majd meglátjuk) csinál valamit, és arról kommunikál. Rohadt sokat persze, szerintem túl sokat is, de azt legfeljebb csak unom, az ellenzéki dumáktól viszont agyfaszt kapok, ami igen veszélyes az aktuális dunai vízállás tekintetében. Is.

p.s. A „Duma bojkottja” egy híres idézet Bacsó Péter A tanú című kultikus filmjéből. Ott Virág elvtárs kérdezi ezt Pelikán Józseftől, aki így felel rá: „Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját”. Miközben az Állami Duma már a cári Oroszországban is egy afféle törvényhozó-tanácskozó testület volt, ma meg az orosz alsóház neve.

Turulka

Láttam egy videót a Kurultáj nevű meghatározhatatlan állagú, fesztiválos jelmezbálról, és igen el voltam bűvölve tőle. Mindig jó látni, mikor komolynak látszó emberekből kijön a mesekönyv, dehát jártam én elég sok krisnás fesztiválon is, amiket kicsit még mindig hajlandó vagyok komolyan venni. De ez a türk népek találkozója, ez tényleg inkább szerepjátékokat jelent, a cosplay ugyanis mindent visz. Meg az ősmagyarkodó giccs, a turulos-tarsolylemezes merchandise. (És ja, ezt ilyen hülye angol szavakkal bírom leírni, mert ezek valók arra.)

Amúgy tényleg szórakoztató a Turulka Táj (az agyar magyarok Törzsi Gyűlése), ahol valóban gyűlnek, de hogy törzsileg? Nemá! Mikor bevonulnak a „honfoglalók“ akkor tényleg van köztük igazi középkori vitéz, meg 19. századi csikósgulyás-betyár, bár én a Gój Motorosok népnemzeti képviselőjét személy szerint hiányoltam. Ha már fúziós történelmi tudat van, akkor az legyen tényleg fúziós, mint a Mad Max Arthur király udvarában, szűzmáriás sámánvarázslókkal lehetőleg.

Vicces, mikor azt mondja az egyik arc, hogy ők ezt ezt a törttudatú (bocs: türktudatú) dolgot élik is. Az év 364 napján! Vagyis akkor karácsonykor vas húsvétkor keresztények? Meg szökőévben még egy nap szabadságon vannak a tudatukból?

Nincs azzal baj persze, ha felnőtt emberek ilyeneket játszanak, teszem azt Jedi Egyházat alapítanak, vagy gyűrűkúrát csinálnak, ez is csak egy hobbi(t). Ami köztudottan ártalmatlan dolog, míg nem válik komollyá, a vérkomoly hobbi ugyanis már mániás küldetéstudatot okozhat, nem feltétlenül, de értelmezhető eséllyel. Itt meg, a linkelt videóban van minden, az értelmiségi dumát nyomó kísérleti régésztől, a műparaszton át Álmos Emese ősanyáig, és szerencsére nem látni a kalandozások korának visszakívánását. 

Úgyhogy játszanak nyugodtan, nekem is megvan még a krisnás házioltárom, időnként mantrázom is, de nem térítek meg senkit, ahogy látom ők sem. Helyes, ezért is kezdtem úgy, hogy ezt igazából bírom. Haj rátok!

fészbuk.pont.kom

Az Éjsötét Móricka-effektus

Volt ez a tényleg megrázó tragédia a hétvégén, hogy a lengyel busz megborult a magyar sztrádán, meghalt 12 ember, én hülye meg Mandinert olvastam tegnap. Az ottani szubhumán törzskommentelők szerint le kéne mondania a magyar közlekedési miniszternek, nyilván ő vezette a buszt. Ez már Móricka alatt van sok-sok emelettel, hogy emberek haláláról is a kormánybasztatás jut eszükbe, valaki azt is fölvetette, hogy de már az egészségügyi miniszter miért nincs ott a busz roncsainál, mentősnek öltözve sajtótájékoztatni?

Mikor meg Magyar Péter ír egy részvétnyilvánító fészbuk-posztot, arra az az első mandis komment az, hogy „Ebben is csak a szereplés lehetőségét látja ez a patkány szar féreg...“ Azaz akin van sapka, azzal az a baj, akin nincs, azzal meg bármi más. Ha a miniszterelnök megnyilvánul akkor mások halálán élősködik (ez de plasztikus egy képzavar), ha egy miniszter meg nem, akkor egy rohadék, valamint mondjon le. Az meg csak néhányadik cikk alatti sokadik hozzászólás, hogy ja, egyébként részvétem. De előbb ömlik egy adag fekália, mert senkinek nem jut eszébe, hogy ilyen híreknél le kéne tiltani a kommentelést, mindenkinek jobb lenne úgy. Vagy legalább moderálni, de ott ilyesmiről szó sincs, ha zsidózásra cigányozás a válasz, egy katasztrófára meg férgezés, akkor az remekül pörgeti az olvasottságot. Hátha lehetnek még egyszer újra ők az "igeforrás" pálinkázós exfőminiszter számára.

Szerintem meg mondjon le Donald Tusk lengyel miniszterelnök is, valamint a pápa, elvégre katolikus zarándokok voltak a buszon, úgyhogy vagy nincs isten, vagy nem imádkoztak elég jól a római kaotikus papok, akiknek ugye ki is a főnöke. Amúgy ha van isten, mondjon le ő is, persze neki már a szent inkvizíció miatt is le kellett volna. Ilyen ez a rohadt teodícea. (Ha valakinek nincs meg, a teodícea, avagy "istenigazolás" arra a régi kérdésre keresi a választ, hogy ha az isten egyfelől végtelenül jó, másfelől mindenható, akkor miért van annyi szemétség, gonoszság und szenvedés a teremtésében? Oké, szabad akarat, de a kérdésfelvetés mégis komoly ellenérv a keresztény istenkép ellen.)

Nyilván nem kéne mandineres kommenteket olvasnom, de ahogy nézek horrorfilmeket is, néha megyek szörnyülködni, hogy már megint miket hánynak magukból a náci aljadékok. Akiknek a világképük elég egyszerű, azaz minden rosszért a jelenlegi kormány a felelős (meg mögötte a Hátérhatalom), ellenben minden jó a felcsútista szekta érdeme. Most már diktatúra van, de az elmúlt tizenhat évben egy békés és virágzó ország voltunk. Akkor bezzeg nem voltak buszbalesetek, nem süllyedt el kirándulóhajó a Dunán, és nem siklottak ki vonatok. Aki mást állít hazaáruló, mert azoknak nem elég szelektív a memóriája.

p.s. Jesszusom, régen mennyit utaztam éjszaka buszon, sokfelé Európában, de sosem féltem, pedig aludni sem tudtam soha buszon. Mostanában már nem ülnék fel egy éjszakai járatra, legfeljebb ha vonat. Azon tudok aludni, és nem venném észre ha hirtelen elhunyok egy nagy csattanás után... Ja, sokan jobban félnek a halálfélelemtől, mint a haláltól.

telegraph.co.uk

De ki a frász az a Csillag Tibor?

Szerintem én vagyok. Vagy az álnevem vagyok, tudja fene, minden esetre két napja landolt egy értesítés a postaládámban, hogy tisztelt Csillag Tibor, magának önnek ajánlott küldeménye jött érkezni, de nem vette át, úgyhogy majd a közeli postán. És az én címem van rajta, miközben eddig úgy tudtam, hogy a saját lakásomban csak én lakok élni, de engem teljesen máshogy hívnak.

Ami szép az egészben, hogy a helyi rendőrkapitányság levelezne Tiborral ha itthon lenne (jut eszembe, én péntek délelőtt teljesen itthon voltam, de postás az nem csöngetett be, csak rutinból nyomtatott egy értesítést a postaládába bele), de aki nem lakik itt, az elég ritkán van itthon. Valahol nyilván otthon van (mint Tamási Áronnál, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne), de az a valahol az máshol. Kivéve persze, ha időközben nevet változtattam, nyilván konspiratív céllal, és Tiborként raboltam bankot, amitől most azon a néven keres a rendőrség. 

Tényleg, a múltkor, úgy pár hónapja, a szembeszomszédnál csöngetett egy rendőr, de senki nem volt otthon, úgyhogy nálam csöngetett, ismerek-e valakit, aki ottan lakik? És mondott egy ismeretlen nevet, miközben azt véletlenül pont tudom, kik laknak a szemben lévő lakásban.

Vagyis lehet, hogy egyszerűen népszerű a lépcsőházunk, központi fekvés, rossz levegőminőség de jó közlekedés, azaz időnként egy itteni címet ad meg kamuból valaki, elvégre ha a felettem lévő lakásban lehet egyszerre tizennégy káefté székhelye, akkor az már komoly potenciált jelez.

És van még egy megfejtésem. Régebben már kerestek nálam valami Viktóriát is, akinek állítólag az én címem az övé. Nos, lehet, hogy Tibor az ő pasija, bár ez engem nem zavar, míg nekem küldik ki mondjuk a telefonszámláját.

Minden esetre tipródom, hogy elmenjek-e a postára szólni, hogy hé emberek, szar került a palacsintába, lesznek szívesek visszaküldeni a nagyalakú hivatalos iratot a rendőröknek. kivéve persze, ha mondjuk kártérítést fizetnének, bizonyos összeg felet ugyanis hajlandó vagyok nevet változtatni. Már persze akkor, ha eddig még nem tettem meg, csak nem emlékszem rá.

Sekély e kéj

A miniszterelnök politikailag őrjöng, ezt maga a Felcsútista Párt kommunikációs bertalanja jelentette ki, tehát biztos pont így van. Szerintem meg majdnem rendben. Hiszen egy főminiszter hogyan máshogy őrjönghetne, mint politikailag? Szekszuálisan? Az nem tartozik rám, annál az is súlyosabb, ha csal a kártyán, mert akkor csalhat máshol is. De ha az elfenekelős szexet kedveli, az a Haza Srsa szempontjából mindegy.

Toró Laca, a Mi Gatyánk nácipárt elnök-vezérigazgatója szerint  ugyanakkor: „A probléma az, hogy Magyar Péter számára fontosabb a beteges kéj, amit mások megalázása, kigúnyolása okoz neki, mint a haza érdeke.“ Hát ja, már megint a szado-mazónál tartunk, mert rendes horogkeresztény, népben-nemzetben gondolkodó patrióta csakis misszionárius pózban dug (az lenne a betegessel szemben az egészséges kéj), bár az is igaz, hogy közben csak nagy H-val írja le kimondani, hogy Haza. (Ami - mint tudjuk - nem lehet ellenzékben, ők viszont igen, szóval akkor kétséges, hogy ők-e a Haza-e?)

MP valóban túlmozgásos, nárcisztikus alak, de legalább nem beszél folyton nettó baromságokat, mint az elődje (ukránok, soros, Brüsszel, ukránok), a múltkor végigszenvedtem egy sajtótájékoztatóját, és ott tényeket sorolt adatokkal, és konkrét intézkedéseket őrjöngött kéjesen, a rohadék.

Amúgy meg az van, hogy ha kussolna egy tényleges vészhelyzeteben, akkor menne a felcsútista mantra, hogy a lapít a mocsok, meg sunnyog, ha viszont megszólal (és megszólal, mindig megszólal, akkor is ha nem kéne), akkor az politikai őrjöngés. 

Mondjuk abban tényleg van valami, hogy megalázza az ellenzéket, mert a duma mellett próbál csinálni is valamit, és nem csak a hívei előtt ordibál, hogy a tuggyukkik Ukrajnába akarják vinni a magyarok pénzét, csak hogy mind meghalhassunk egy jó kis atomvillanásban, akár már tegnap. A Dagadt és sleppje az utóbbi pár évben már egyáltalán nem kormányzott, csakis propagandát kommunikált helyette (és gazdagodott, felettébb gazdagodott), ehhez képest lehet megalázó, hogy a mostani arc konkrét ügyekben intézkedik. De most tényleg, hogy van pofája ehhez? Biztos csak azért csinálja, hogy a Felcsútok Géniusza jól meg legyen alázva, és pálinkába fojtsa magát.

fészbuk.pont.kom

Gumiszörnyek a Tölgyfa utcából

Na, az van, hogy engem anno már a Jurassic Park sem érdekelt, sose néztem végig, egyszer majdnem a harmadik részt. A dínózásos láz nekem teljesen kimaradt, mondjuk majdnem húsz éves voltam mikor bemutatták, így a szauruszok nem érdekeltek, a csajok, a főiskola, a bulik meg igen, plusz filmekből a fekete komédiák. Már akkor is.

Ehhez képest végigbírtam Az Oak Street vége című új izét, másfél óra belefért úgy, hogy majdnem egy fekete komédia. Dínókkal naná, csak azok nem egy messzi szigeten tenyésznek kalandpark jelleggel, hanem egy amerikai kertvárosban grasszálnak ragadozni. (Sosem egy angol faluban vagy egy német vasútállomáson, az ufók mindig Amerikába mennek, a dínók is, meg szuperhősök is arrafelé képregények.)

Itt az az ábra, hogy valami féreglyukak okán időnként hirtelen a szauruszok valamelyik kora valósul meg a kertvárosban, dinók kergetnek embereket, időnként meg is eszik őket, és nyilván van egy helyi család, aki szembeszáll. Nem feltétlen azért, mert szeretnek marha nagy hüllőkre lövöldözni (az a Jurassic Másik Film), csak válságban a házasságuk, így aztán a magát feltörekvőnek gondoló írónő meg a rejtőzködő munkanélküli, átmenetileg főleg pizzafutár férje (und két idegesítő kamasz) afféle csoportdinamikai családterápia keretében menti meg a környéket. Ám mivel ez tényleg egy sci-fi (is), azért van benne csavar, időugrás, és rendes hollywoodi happy end.

Faék egyszerű az egész, kicsit vicces, kicsit szánalmas, kicsit kedvelhető (kicsit nem értem miért néztem végig). Az értetlenkedő szomszédoknak, akik nem értik hogy baj van, hisz ez egy jó környék, nos nekik leeszi a fejét valami gyorsan szaladó ragadozó. Aki azonban egy bejárati ajtót már nem bír betörni, nyilván mert a jurától a kréta korig sem bírták feltalálni a csákányt.

Mondjuk színészfronton lehetett volna eredetibb a darab, Anne Hathaway nem olyan jó színésznő, mint amilyen fura feje lett az évek alatt (teszkós Julia Roberts, vagy ilyesmi), Ewan McGregor meg unalmasra használta azt az egyféle mosolyát, úgyhogy itt eleinte kisgatyát visel a bézbólütőhöz, úgy védi az amerikai életformát. Ahhoz képest, hogy skót.

Nos igen, a dinoszauruszok nem tisztelik az amerikai életformát, de ezt eddig is tudtuk, csak ennyire nem sejtettük.

A film amúgy inkább látványos, mint okos, van benne egy kevés Haláli hullák hajnala, csak nyilván sokkal többe került az effektek miatt, ennyi vicces, animált gumidínó nem lehetett olcsó, csak közepesen. 

Ahol láttam a műalkotást (nem egy moziban) a közepén egyszer csak oroszra váltott a nyelv, de onnantól meg úgyis csak sikoltozás volt, szaladás, meg vér, veríték és könyvek, plusz később meglett az angol hangsáv. Nem mintha a szöveg addigra számított volna.

Az öthúszas misztérium

Csaknem minden reggel majdnem öt óra húszkor ébredek, gyakorlatilag függetlenül attól mikor aludtam el. Mint a minap, mikor úgy három körül, de az öthúsz az hibátlanul megvolt, én meg kivoltam egész nap, mert negyven fokban kialvatlannak is lenni duplaplusznemjó.

Ha mázlim van valami ködös félálomba még visszaalhatok, de az tényleg csak félálom, mert ugyan álmodok valami marhaságot, de közben azt is hallom, ha elmegy az ablak alatt egy mentő. Márpedig elmegy. De ha valakik hangosan beszélgetnek a lépcsőház előtt, azt is bele tudja kombinálni a tudatalattim. Márpedig beszélgetnek, már kora reggel, amikor még biztos nem működik a hallásuk, ezért kell üvöltve megbeszélni, hogy kinek a kislányából mekkora kurva lesz, hacsak nem kezdenek el időben drogozni.

Még sosem néztem ki ilyenkor az ablakon, szóval lehet hogy kísértetek, akik direkt nem hagynak aludni, mert előző életemben miattam lettek árufeltöltők a csavargyárban, pedig hajnalonként pékek lettek volna ugyanott. Mondjuk ezzel kisebb probléma, hogy nem hiszek a kísértetekben, mert olyanok csak filmekben vannak meg a Teszkóban, de mindkét helyen elég gonoszak. Csak idáig már nem jönnek el, a filmekből különösen nem.  És ha jönnének is... úgysem hiszek bennük.

Úgyhogy mégis inkább a biológiai órámmal van valami megakadás, a cirkadián-ritmusom valószínűleg kétperces Ramones-számokat ketyeg. Meg ugye a hormonok, brit tudósok szerint azokkal is van valami ilyenkor, plusz nem vagyok elég lusta, a semmittevésben például igen aktívan tudok részt venni. Főleg egyedül, elvégre a saját semmittevésemben én vagyok a legjobb. Ellenben ha aludni próbálok, akkor is komolyan nekifekszem a semmittevésnek, amiből meg gyakran az jön, hogy fel kell kelnem, mert eszembe jut valami, amit meg kell írnom.

Hogy ez rendszerint miért reggel öt húszkor történik, és miért nem délután öt húszkor, azt még mindig nem értem, de lehet hogy rossz féltekére születtem. Elvégre valahol a Föld glóbusztekéjének túlfelén pont akkor van délután öt húsz, mikor itt reggel. 

És tényleg, a baj mindössze annyi, hogy Magyarországhoz képest a Föld túloldalán (azaz az antipódusán) nem szárazföld, hanem a Csendes-óceán egy nyílt területe van, Új-Zélandtól délnyugatra. Én meg rendszertanilag emlős vagyok ugyan, de nem cetféle, szóval az óceán nem valódi opció. Persze a cetek is alszanak, de mivel a vízben,  és tudatosan kell lélegezniük, úgy alszanak, hogy agyuknak egyszerre csak az egyik felét engedik pihenni, míg a másik fele éber marad, hogy irányítsa az úszást, és a felszínre hozza őket levegőért.

Valójában lehet, hogy úgy alszom, mint a cetek, csak rossz szárazföldre születtem. Márhogy egyáltalán a szárazföldre.

Szünet

Uborkaszünet van. Izé... szezon. De a szünet jobban hangzik, a hazai közéletben annyira nem történik semmi, a mostanában szokásossá vált unalmas habzás mellett vagy helyett, hogy már megint unom a híreket. 

A paksi fenékküszöbb majdnem lekapcsolása a hőkupola alatti vízhiányban parlamenti üzengetéseket generált a fészbukon, csak ez kábé annyira érdekes, mint egy telefonkönyv fülszövege.

Részemről már a jutyúbon is csak hangoskönyveket fogyasztok, miközben online puzzle-dolgokat rakosgatok, és minden másnap leolvad az agyam, az meg nem hír, hogy a Dagadt épp Szerbiában pálinkázik, vagy a minielnök nem tud kijönni a Duracell-nyuszi üzemmódból, valamint hogy az Ő Hazájuk nevű nácik még mindig nácik...

Engem per pillanat egy hidegfronttal kombinált alkotmányozás sem tudna felgerjeszteni a politika iránt, az elmúlt hónapok szigorúan monoton, egysíkú darálása taszít, a közéleti sajtó meg még tárgyánál, a politikánál is unalmasabb.

Máskor lehet kicsit háborogni a mandineres hülyéken, de már az ottani, magukat tévesen jobboldalinak definiáló felcsútisták is szikkadt baromságokat mantráznak csak egyre kókadtabban, sehol az a harci tűz, ami ugyan polgári izéket vagy kereszténységet maximum csak nyomokban tartalmazott, de legalább valamilyen volt. 

Filmeket kéne nézni, de egy ilyen hőtágulásos uborkaszünetben már nincs meg a toleranciám mindenféle hollywoodi vacakhoz. pedig azokon is milyen jól lehet háborogni időnként...

Akarat és érzet

Vannak egészen buta algoritmusok. Sőt, igazából főleg olyanok vannak. A Jutyúb például azt hiszi, hogy engem érdekel, ha mindenféle gyanús indiai guruk épp nagyon hülyék egy reptéren, vagy két pofára zabálnak valami rizses cuccot. Pedig efféle videóra talán egyszer kattintottam, de onnantól megállíthatatlan az áradat. (Jó, mondjuk a japán lányegyütteseket néha magamtól is megnézem, de ebben meg van valami - közepesen jó értelemben vett - állatkerties rácsodálkozás, hogy jé zsiráf, meg jé japán ska-punk, dadogós csajokkal!)

Meg az ilyen hírgyűjtő algoritmusok is fenemód buták, gyakorlatilag minden hétvégén több példányban és változatban is megkapom a következő heti horoszkópomat, pedig a lottószámokat szeretném inkább. Mert mit segít az rajtam, hogy „Az Oroszlán jegyébe lépő Merkúr és a kibontakozó energiák miatt érdemes odafigyelni a kommunikációra, az önvizsgálatra és a váratlan helyzetekre az előttünk álló napokban“? He?

Jó, hát biztos az van, hogy ha a Merkúr nem orosz, akkor szarhatunk a kommunikációra, hisz minek olyankor egyáltalán bárkivel a bármiről? Ahhoz kérem kibontakozó energiák kellenek, rejtett energiákkal még önvizsgálni sem érdemes, mert úgysem tudunk mit kezdeni a váratlan helyzetekkel. És egyébként is, egy rendes embernek kizárólag várt helyzetekből áll az élete, ami ugyan kissé autisztikus, de kényelmes pozíció.

Persze én általában erre az egész bulvármocsokra szoktam újra meg újra rácsodálkozni, mint az aranyhal, aki azért ússza körbe tizedszer is az akváriumot, mert az előző kilencből maximum egy félre emlékszik. Így persze meglep, hogy az bárhol is hír, ha egy korábbi olimpiai bajnok vízilabdázó a kisfiával ment egy focimeccsre. Nyilván mert ha a lányával megy, az nem hír, ha a feleségével, akkor meg az a hír, hogy a nőnek milyen látványosan jó lábai vannak.

Én hülyén meg a logikát keresem, de az itt nincs, ez a bulvármédia ez akarat és érzet, nem mintha tudnám, mit értek ez alatt, de ilyesminek érzem, meg dobozos kólának üveges rummal.

(Valami olyasmi lehet a bulvárszerkesztő természetes unintelligenciájában, hogy hír abból lesz amiből akarom, posztmodern van bazmeg, bármi mehet, ezen nem agyalni kell, hanem együtt rezegni a néplélek... izé, rezgéseivel.)

p.s. Az egyik horroszkópom szerint egyébként az egyediségem ezen a héten különösen ragyog, és mások is felfigyelnek a szokatlan gondolataimra. Jaj ne, már megint?

(De legalább a magánéletemről indokolatlanul állítják a csillagbolygó-együttállások, hogy egy kicsit a fejem és a szívem viaskodik egymással, mert ugyan efféle szerveim valóban vannak, de magánéletem az nincs.)

A bosszú hidegen tálalva is unalmas

Na, megvan hogy az lesz a Kösságelnök Úr, (sok.pont.nulla) akiről megmondtam, hogy majd megmondom, hogy megmondtam. A francba is, nem lehetett volna nem egy unalmas öreg jogászbácsit választani, de tényleg? Nem volt még elég ilyen? Mindegy, róla legalább majd nem sokat kell írni, ha kétszer olyan karizmatikus lesz, mint az elődje, akkor is maximum harmadannyira, hogy érdekeljen a Batka Endre, vagy ki.

Kicsit még visít a nempolgári álkeresztény ellenzék, de ez is szinte érdektelen, ilyeneket olvasok, hogy: 

„A KDNP szerint Baka András bosszút akar állni a Fideszen“ (Megj.: Safranek! Ki most a Kádéenpé???)

Persze az irány alapvetően jó, amit a kádéenpés káder lekommuninkál. Merthogy bosszút állni akar? Azt ugye azokon szoktak, akik igen-igen, khm... meglehetősen, nos... gecik voltak valakivel. A bosszú az olyan, hogy előtte sérelem kell, bele kell gázolni a másikba, szóval akkor ezt most vehetem egyfajta közvetett beismerésnek?  (Szemetek voltunk, de most sírunk, mert pofán ver az élet...)

Amúgy arra hivatkozott ez a politikai keresztény jellembajnok (R. Bence frakcióvezető és képmutató) hogy Súlytalan Tamás bátyját erőszakosan váltották le a Sándor-palotából ki. Mint annak idején a Bakát a Legfelsőbb Kúriáról. És akkor most ő így lesz elnök nekik is? Hát micsoda dolog már!

Na most az erőszakos leváltás az nem az, hogy a parlament megválasztotta, aztán a parlament leváltotta, hát istenem, ez a parlament már nem pont ugyanaz. Erőszakosan a venezuelai elnököt távolíttatta el Trampli Donáld,  az konkrét emberrablás volt.

Még szerencse, hogy az Egybesült Államokban nagyon nagy a demokrácia, ezért az ott belefért, nálunk viszont diktatúra van máris, így a parlament maga Terror Eszköze, gondolom minden idők Békemente készül elsöpörni rögvest, két és fél millióan a Kossuth téren. Csak legyen kicsit jobb idő, meg kezdődjön el az iskola, mert addig ki vigyázna a gyerekre? Az önkényuralom elsöprése az nem olyan, hogy csak úgy el lehet kapkodni az elhamarkodását, meg Lajos néniéknek is haza kell érnie a Balatonról, de most épp festenek...

És a Dagadt is őszre ígérte a forró őszt, hogy akkor majd a Felcsút  legyőzi a Vasast, csak legyen hozzá wifi, meg durva gazdasági válság.

valami régi a fészbukról

Csak semmi waltz, cinikusak vagyunk!

Ma van Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics halálnapja, az ötvenegyedik, miközben a jövő hónapban lesz kereken 120 éves. Csak ugye már nem érhette majd meg. Róla ilyenkor meg kell emlékeznem, ha már a legkomolyabb komolyzenei kattanásaim egyike, és tényleg úgy nézett ki, mint egy tűzoltóparancsnok papi pályára készülő legkisebb fia.

Pap nem lett belőle, mondjuk harcos ateista sem, és folytonos macska-egér játékot folytatott a sztálini diktatúrával. Állítólag a saját (németes átírású) monogramját zenei hangsorként beleírta több művébe is, ezt persze én nem tudom, nekem olyan a zenei hallásom mint hintalónak az Epsom Derbin.

Ezzel együtt nem mindenben volt igaza, például az a mondása, hogy „a zene lehet keserű és kétségbeesett, de nem lehet cinikus”, na az nem igaz. A zene lehet cinikus, persze ő nem hallott rendes punkot, bár 1975-ben halt meg elhunyni. Ma ilyenkor. Márpedig a a Ramones például addigra már volt, meg Iggy Pop is, igaz nem a Szovjetunióban. A Sex Pistols meg addig még Angliában sem...

Ezzel együtt Sosztakovics zenéje népszerű feldolgozás-alap, kár hogy a nagyarcú, ám közepes gitárosok általában a Waltz No. 2-t szeretik epikusan torzítva elnyekeregni, dehát ez olyan, mint hogy az emberek egy jelentős részének annyi van meg Beethoven-től, hogy Dadada-damm, dadada-damm.... (Az Örömóda már nem, az biztos Mozart, Brüsszelből.)

Na, ez legalább nem az.