Szupernagyi kötőtűvel büntet

Az akcióhősök mostanában egyre idősebbek bírnak lenni, Stallone vagy Schwarzenegger ugyan hetven felett már kissé öregesen tolják, de ez engem nem zavar, mert nem nézem a filmjeiket.  Az Ellen Cole utolsó harca, ezt a vonalat viszi, csak épp egy amolyan neo-western formátumában, ahol speciel egy nyolcvan körüli néni az akcióhős, nyilván utoljára. Mert jön az ilyen filmekben szokásos aljas, pénzéhes és felettébb bunkó vállalkozó, akinek ingatlanbefektetésileg kell a családi ranch, de Ellen anyó nem adja. (Érdekes, hogy az ilyen pénzes gecik valamiért mindig lakóparkot akarnak építeni a a rendes emberek otthona helyére, sosem járványkórházat vagy állatmenhelyet. Persze akkor már nem lennének a dramturgiailag elvárt módon szarháziak.) 

A néni viszont nem csak makacs (ja, nyolcvan felé az ember már nem akarja nagyon átrendezni a megszokott életét.), ráadásul jól képzett gyilkos, de nem olyan tetőről mesterlövész módon, ő szemtől szemben is másfél másodperc alatt okoz nyolc napon túl gyógyulót, puszta kézzel. Imponáló, főleg ahhoz képest hány éves, és még dohányzik is, és oxigénpalackkal közlekedik. („Ez a cucc megöl! - Már megtette.“ Te jó ég, milyen lehetett harminc évesen? Szamurájkarddal nyilván mint Uma Thurman a Kill Bill-ből.)

És nemcsak profi módon, valamint igazságérzettől hajtva erőszakos, de kitűnő fanyar humora is van, az idegbeteg maffiaipari vállalkozóval, annak bérgyilkosaival vagy a helyi seriffel beszélgetve is pár mondatonként bedob egy-egy cinikus-ironikus beszólást. Ja igen, a seriff korrupt dög, pont amilyennek lennie kell egy ilyen sztoriban. Mert bár az egész helyzet rémesen klisés, de a megvalósítása nagyon is eredeti, és szerencsére nem egy „klasszikus“ akciófilm, azt nem bírnám.

Mert miközben az öregasszony, aki valami ex-KGB-s, ex-kommandós néhai bérgyilkos, minden áron védi a házát meg a birtokát, az egész átmegy egy vérbeli bosszúfilmbe (azt már karmolom), midőn kiderül, hogy Ellen egymagában háromszor veri el a helyi döbrögin a környéken tönkretett gazdák sérelmeit is. És az egész alatt szól valami autentikus westernfilm-zene, ha már cowboykalapot is hord a főhős.

A Nagy Összetűzésben pedig  van lövöldözés, de rajzfilm-erőszak is, néha kifejezetten a Reszkessetek betörők! jut az ember eszébe egy-egy poénról, csak éppen itt majdnem mindenki maghal, ha már úgy tervezte az embert az evolúció, hogy a szemen keresztül agyba szúrt kötőtűbe belehal az is, aki amúgy sok C-vitamint szedett.

A címszerepben Lin Shaye igazán elképesztő, órákig el lehetne nézni, ahogy átgázol a komplett kisvárosi eliten, akik meg is érdemlik sorsukat, kis segédje, a fiatal csaj (Liz Caribel) viszont tizenkettő egy tucat arc, mondjuk a „vagány szomszédlány“ műfajilag archetipikus karakteréhez pont ilyen formára van szükség.

Az Ellen Cole utolsó harca méltatlanul alulértékelt darab. Volt idáig, most állítólag nagyot megy a Paramount streaming-felületén, úgy tűnik, hogy az a fajta film, amiből utólag lesz kultikus darab. Már ha lesz, rajtam nem múlik.

p.s. A Szupernagyi (Super Gran) persze egy 80-as évek közepéről származó, igen vicces brit, azon belül is kifejezetten skót gyereksorozat volt, a Gudrun Ure címszereplésével, amit igen nagyon bírtam, sőt, most kifejezetten kedvem támadt levadászni belőle pár epizódot...

news.sky.com

Napi propaganda

Rendszerellenes felhangokkal. mert ugyan én nagy rajongója vagyok a mostani korrupt, aljas, önkényuralmi rezsimnek (hiszen olyan mélyen természetes, amennyiben az evolúciós teremtés rendje szerint az "ember embernek farkasa" az alapbeállításunk), de szeretném látni, ahogy elhúznak a picsába. Hiszen a bálványok arra valók, hogy ledöntsék őket, mert imádásuk már középtávon is rohadt unalmas, és ja, lepusztul közben a körülöttünk elterülő geopolitikai realitás (régebben: ország).

Ezekre az arcokra nem kell atombombát dobni, szimbolikus értelemben persze, mert ők maguk az atombomba, vagy inkább egy megszaladt reaktor, ami hosszabb távon tesz élhetetlenné egy nagyobb területet, és a következő generációnak sem a két füle közt lesz majd a feje miattuk, hanem fordítva.

Egy rendes depressziós régióban (van belőlük jó pár nálunk) egyébként már most is úgy festenek a kilátástalanság zsákfalvai, mintha Tarkovszkij Sztalker című filmklasszikusából kopipésztelték volna őket, mert a film az eredti irodalmi alapanyag (Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton) misztikumára rápakolt egy adag nyomorúságos reménytelenséget is, szóval ahhoz képest, hogy hetvenes évekből való, jól rímel a mai magyar valóság árnyaira.

De a propaganda ugyebár valami pozitív üzenettel az igazi (a rettegtetésbe az is belefárad, aki retteg már évek óta, de még mindig nem tört ki nálunk egy kurva háború sem, ahogy sehol az EU-ban),  szóval egy vidám kis agymosás reggelire:

p.s. Kedvencem a Schiffer-Hont-Ceglédi trió, az oldalpáholyból...

p.p.s. Közben a gonosz multi jutyúb leszedte a videót, de többek szerint fent van a fészbukon, és tényleg. Arra kell keresni, hogy Mi vagyunk a NER. (például itt vannak a ner: https://www.facebook.com/reel/2035831793667957)

Demjén Ferenc... Hehe.

Virágzó, romlott zülledék

Ma van Charles Baudelaire költő és botrányhős születésnapja, a kétszázötödik, persze ma már nem él (46 év jött össze neki, ennél már nekem is több, persze nem írok verseket), sőt, botrányhősnek sem számítana, ahhoz a tizenkilencedik század prüdériája kellett, sérelmére.

Merthogy 1857-ben jelent meg a Romlás virágai (Les Fleurs du mal) című vereskönyve, nem óvodásoknak szánt mondókákkal, ami ma már klasszikus, de akkoriban istenkáromlás meg „erkölcsgyalázás“ vádjával fogták perbe. (Ez utóbbit nem értem, az erkölcstelenséget az igen, de hogy lehet gyalázni az erkölcsöt? Rohad erkölcs, a kurva anyádat? És ez volt büntetendő?)

Aztán fe se mentették, így ki kellett húznia szövegeket a kötetből, és  bár addig se volt egy szentéletű remete, a csendes meditációba merülő zen mester, de onnantól komolyabban kezdett foglalkozni a pia mellett az ópiummal is. 

Plusz begyűjtötte a szifilisz, ami akkoriban a nonkonform költő divatos betegsége volt. Erre az életformára ma azt mondanánk, hogy nagyon rakendroll, de akkoriban még nem hallottak az ilyesmiről, úgyhogy maximum dekadensek tudtak lenni, pedig százhúsz évvel később már tuti punkzenekart alapítottak volna. Hiszen köztudomású, hogy a látomásos költészet jobbára azoknak való, akik bírják a drogot, de nem ismerik a torzított elektromos gitárt.

Ehhez képest aztán egy agyvérzés után csuklott össze annyira, hogy hamarosan bele is halt, pedig rengeteg depresszív pillanatot szerezhetett volna még a rajongóinak, akik azért élete vége felé már tényleg is voltak.

scmp.com

p.s. nem szoktam használni a nagy nyelvi modellek legnépszerűbbikét, én sokkal jobbat hordok a fejemben, néha a cikkekhez jól jön, hogy két másodperc alatt átgereblyézi a szakirodalmat, de egyébként csak játékra alkalmazom. Mint mikor verseket íratok vele egy-egy költő modorában. Ez alkalommal ezt alkotta, változtatás nélkül közlöm, elvégre nem vagyok gépirodalmi szerkesztő:

Charles Baudelaire: A bűn városa

(írta CsetgépétéEmil verse)

Szürke utcákon csorog az este fénye,

mint fáradt bűn, mely már meg sem remeg;

a házak között suttog a vágy zenéje,

s a ködben arcok égnek és tűnnek el.

Kávéházak mélyén hervadt álmok ülnek,

bor és füst közt bomlik szét a lét;

egy pillantásban titkos éjek gyűlnek,

s minden szívben ott lüktet a vég.

A város: élő test, romlásba vágyva,

csábít és taszít, mint tiltott ölelés;

s míg lépteink visszhangja hull a járdára,

lelkünkben nő a néma szenvedés.

Elfeledett zászlós művelet

Hát, a szerbiai terrorszabotázs (amivel „keretezték a narratívát“, csak hogy a legutáltabb frázisomat ideszúrjam) nem húzta sokáig, mondhatni az üresen fontoskodó állampárti kommunikáció gyorsan kivégezte az önmerényletet. (Úgyhogy nyugodtan kezdhetek háttal mondatot. Ha már szemből nem az igazi.)

Kezdődött úgy, hogy Kakadu Péter nagyonfontosságügyi miniszter bejelentette a terrortámadást, ami másnapra szabotázzsá szelídült, és jött a Vance vice-prezident, aki eredetileg úgy hiányzott nekik mint ablakos tótnak púp a hátára (azzal különösen szar ügy hanyatt esni), de utólag mégis jó ötlet volt, le lehetett hasadni tőle a terroristázásról. de tényleg, a kormányhitű médiában már egy bő napja egy szó sem esik erről a példátlan (elképesztő, döbbenetes, felháborító) esetről, ami vasárnap még a háborús fenyegetés non plus ultrájának készült lenni.

Erre most csak kuss van, nem is történt semmi, nincs is semmi látnivaló. Mondjuk soha nem is volt, csak annyi történt, hogy a katonai helikopterekkel fontoskodó Don Dagadt belesült az iskolai versmondóversenybe, úgyhogy legyen innentől az, miszerint soha nem is hallottunk arról, hogy Arany János írta a Talpra magyar anyám tyúkja! című verset, Rodostóban, aminek elfelejtette a szövegét.

Hiába, a propaganda sem a régi. ahogy a félművelt sznob mondja: Így múlik el a sic transit gloria mundi.

p.s. És lassan az amerikai alelnök fellépése is kezd kicsúszni a Párt kommunikációjából, hiszen nem őt várták, a magyarok nagy részének semmit sem mond a neve vagy a pofázmánya, és hülyeségeket beszélt. Persze az a jó, ha nem igazán ismerik itthon, mert Vance Jakab Dávid otthon, az Egybesült Állatokban még a főnökénél is jobban utálják az egyre többen vannak, ami azért nem kis teljesítmény, tekintettel Donáld tata különleges népszerűtlenségére.

Álomvilági életmódi

Minden nap egyél avokádót, extra szűz olívaolajat meg lazacot, mert azok igen egészségesek, van bennük elem, meg vitamin, meg kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben terápia. Ezt olvastam, miközben margarinos pirítóst reggeliztem, mert ki mit eszik, annyit is ér, nekem ezt intézte a karmám.

Tényleg szánalmas, hogy van egyfelől a magyar ugar valósága, a hánymillió szegény társadalma, másfelől meg van a médiahabosított világ, hogy egyél sok thai kaját, fedezd fel a török riviérát, bankolj a másik bankkal és kapsz egy adag ingyenpénzt, valamint skandináv stílusban rendezd be az angolkertre nyíló teraszodat. Ja, én is találtam a múltkor egy döglött rigót az erkélyemen, de nem néztem meg jól, milyen stílusú volt.

Szerintem ez úgy van, hogy indiai nyomornegyedeket kellene mutogatni, meg brazil favelákat (asszem az ugyanaz, csak műveltebbnek próbálok látszani tőle), és akkor örülhetne a fejünk, hogy mégis csak a világ jobban élő részéhez tartozunk, persze csak míg nem leszünk hajléktalanok, mert akkor már nem, csak irigyen nézzük a sok lakótelepi, három műszakos, húszéves szuzukis burzsujt. Akik üveges bort isznak, bazmeg!

És ha hajléktalanként mégis látunk internetet nyomornegyedekről, legfeljebb megvonhatjuk a vállunkat, hogy ja, így megy ez, bejött a jókívánságunk, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, megdöglött. Kicsit messze tőlünk, de meg.

Az a baj, hogy a médiából mindenki pontosan tudja, hogyan kellene életmódilag kitöltenie a rendelkezésére álló teret, proaktívan persze, de az emberek nagy részének vagy nincs hozzá kedve, mert lusta dög, és a pörköltet szereti kanállal, de leginkább nincs rá pénze, túlélőmódban működik, az adott hónapot akarja megúszni.

Egy tetszőleges életmódrovat olyan, mint a celebhírek, vagy mint egykor nálunk a Dallas, hogy valami távoli, meglehetősen műanyag módon csillogó, kitalált világot prezentál, aminek szórakoztató-faktora kicsi, de látható, az életmódrovat az sokaknak a teszkó gazdaságos sci-fi,

egy kiégett szerda délutánra. 

Az igaz sci-fi az ugyanis elvisz magával valahova, a „zabálj avokádót proli“ ellenben csak megmutatja, hol nem vagy.

Instagram

A Nagy Romba Döntő

Fú, tegnap megvolt nagy sóműsor az amerikai alelnökkel (asszem viceházmesternek hívják arrafelé), aki megcselekedte, amit mekgkövetelt a Mi Hazánk, meg a főnöke, azaz, és itt a Zorigót idézném: „..romba döntötte Brüsszel és Magyar Péter érveit“. (Videóhívással bejelentkezett Trampli is, aki nagyon szereti Magyarországot, csodálatos hely, és ezt onnan tudja, hogy sosem járt itt, a vaktérképen  Isztanbul környékére tenné, de pont a minap látott egy képet gyönyörű fővárosunkról, Bukarestről, az Akropolisszal meg mindennel.)

Nade Vance, az Érveket Rombadöntő, olyan sziklaszilárd argumentumokkal állt elő, hogy a Dagadt kitűnő vezető, és ezt onnan tudni, hogy washingtonban is a győzelmét várják. De mindenki ám, például George, a kedvenc hot-dog büfése is, aki szerint pofátlanság, hogy Brüsszel beavatkozik a magyar választásokba. Mondta az alelnök, aki épp beavatkozott a magyar választásokba. De az jó beavatkozás volt. A rossz beavatkozást természetesen az ukránok csinálják, és még csak nem is a belga fővárosból, direkt elneveztek egy falut Brüsszelnek, hogy onnan. De ő átlát a szitán, ami igen szép dolog, csak nincs sportértéke, mert a szita az olyan, hogy mindenki átlát rajta, aki nem teljesen vak. (Sőt, én a tésztaszűrőn is átlátok, tök magamtól.)

Mindezek mellett pedig a Dagadt kétségtelenül egy Líder of Juróp, hiszen ő is tanulta földrajzból az egyetemen, hogy az országunk valahol Európában van, ahol a másik a pártvezér és kancellár. Igazából mindenki az akar lenni, csak sok európai ország vezetője töketlen, elég csak a dán miniszterelnökre gondolni, aki konkrétan nő.

Ellenben Magyar Péter romba döntené az országot, sőt az, hogy be van dőlve, már eleve az ő hibája, hiszen ha nem indít háborút négy éve az oroszok ellen, akkor már rég kész lenne Paks III. is, és a négyes metró a Vörös térig járna.

Valamelyik kormányhitű elemző ehhez még hozzátette, hogy ha nem a mostani despota lenne az fő- és egyetlen szuverén, sokkal drágábban lennének az energiaárak. Oké, az árak nem drágulnak, csak mennek fel vagy le (és ha fel, azt hívjuk drágulásnak), maguk az árak mindig pont annyiba kerülnek, amennyi a kitalálásuk és mindehova odaírásuk kerül, de az már mindegy, hány nulla van a végükön.

Persze nem lehet mindenki olyan okos, mint a jenki alelnök, pedig ő buta, valamint valláskárosult, amennyiben minden második mondatában valami isten nevű dologra hivatkozott, mint a legócskább tévéprédikátorok. Persze lehet, hogy csak stílben akart maradni, mert a Kibaszott Polgári Digitális Harckörök sportcsarnokos autodaféihez hasonlatosan, ez e kampány-alelnökörködés is nagyjából a „hitgyülis termékbemutató és motivációs tréning“ paradigmája mentén performálódott. A józan ész sérelmére, természetesen.

Én vagyok a világ vége

Nem személyesen persze, ez csak egy tavalyi olasz film (eredetiben: Io sono la fine del mondo), műfajilag többek által fekete komédiának mondott, gondoltam egynek jó lesz.

Pláne mert a címében is benne van a világ vége, azt meg én karmolom, mikor a filmen mindenkinek vége lesz, én meg ehhez képest ehetek pirítóst vacsorára.

Nos, a jelen műegészen nemigen röhögtem, mert az alaphelyzet rémes, a főszereplő egy ütnivaló bunkó, a sztori a nihilbe tart, a humora meg tényleg éjsötét. Avagy érezni, hol lehetne nevetni, csak nem megy.

Van benne Angelo, egy bérsofőr Rómában, aki főleg részeg tiniket visz haza titokban hányni, a szülei meg Palermóban igen öregek, és gondoskodásra szorulók. És miután Angelo nővére elutazna nyaralni, egy darabig neki kell gondoskodnia az öregekről, ami nagy nehezen bele is megy, csak épp egy gond van. Gyűlöli a szüleit, de nem csak felületesen, hanem szívből, mert nagyjából tisztában van saját antiszociális kibírhatatlanságával, csak épp az ősök által elcseszett gyerekkora keni az egészet.

Úgyhogy gondoskodás címén mégis csak hazamegy Szicíliába (amúgy is szervizben van az autója), de pátyolgatás helyett bosszút állni igyekszik a szülein. Úgyhogy megpróbálja megkeseríteni a kettőjük életét, például megfosztja apját kedvenc ételeitől és borától, mondván hogy orvosi utasítás (pedig dehogy), viszont kezd összejönni a helyettes házorvos csajjal, aki igen gondoskodónak látja a fickót, hiszen az folyton érdeklődik, mekkora az esélye egy-egy szívrohamnak és/vagy stroke-nak. Pedig csak reménykedik, hogy hátha...

A nő még a volt férjével közös gyerekét is rábízza egy napra, aminek persze nem lesz jó vége, de ez nyilván csak a kezdet. Angelo eladja a szülei feje fölül a lakásukat, visszamegy Rómába, de már nincs kedve hányós tiniket fuvarozni. Vesz egy lakókocsit, elindul Svájcba, és még a szüleit is viszi az idősek otthonából, ahol kikötöttek. Az öregek eleinet örülnek, pedig csak annyi a lényeg, hogy Svájcban legális az eutanázia...

Rémes, nem? Angelo nem igazán egy tőrőlmetszett pszichopata, csak sérült, aki évtizedek óta cipeli a sérelmeit, és permanens bosszúállásban van a világgal szemben, de geciség csúcsaira akkor hág fel, mikor rájön, hogy egy hónapig azt tehet a szüleivel, amit csak nem szégyell. És hát nem szégyell szinte semmit. Miközben egy kicsinyes alak, a járni is nehezen tudó anyjának például nem szerez be kerekes széket, mert gyerekkorában nem kapott robogót, úgyhogy szemet fogért, fogat szemért, kereket kerékért. Egyszerű, mint a bot, és nincs lelkiismeret-furdalása, elvégre a világ szar hely, kiszúrt vele, ezért minden szemétsége eleve jogos elégtétel.

Ettől a karaktertől, meg az ő torz világától aztán kifejezetten szekunder szégyent okoz időnként a film, kényelmetlen nézni, de nyilván ez volt az alkotói szándék. Az Én vagyok a világ vége egy fekete komédia, komédia nélkül, ahol megvannak a humortöltetek (képzelem, hogy  Jim Carrey meg a Farelli fivérek micsoda fingós-böfögős cuccot hoztak volna össze ebből), de nincs valódi szándék berobbantani azokat. (Apu utálja a kutyákat, de a kutyakekszet bírja, mert a fia azt ad neki igazi különlegességként. Ha már gyerekkorában nem lehetett kutyája.)

Valójában lehetett volna ebből a sztoriból egy jó filmet is csinálni, félúton a fingós-seggreesős vígjátékok meg az elkészült darab között, de ebben a formában szinte nézhetetlen. A  „poénok“ fárasztóak és kellemetlenek,  a főszereplő meg folyamatosan dühös és elviselhetetlen, nincs egy perc megállás sem az ideggörcsben. Várjuk, hogy valaki végre pofán vágja, de hiába, ebben a világban az efféle szemétládák diktálják a tempót, úgy közáptájon meg már ott tart az egyszeri néző, hogy könyörgöm, valaki lője már le!

Mondjuk idáig vinni a befogadót nem semmi teljesítmény, mert sok okból néz filmet az ember, de kifejezetten kínlódni nem akar tőle. Általa. (Mellékszál, de ha már húsvét kedd van: A passió is ezért egy nézhetetlen szar. Fájdalom, vér, nyers hús, halál, de a drámaiság az nincs benne, csak az idegek koptatása.)

Egyszer Vance, hol nem volt

Ma van jönni először az amerikai USA alelnöke, bizonyos James David Vance (Once upon a time...), aki nyilván fontos dolgokról tárgyal a Dagadttal és stábjával, például hogyan kell jól integetni a tömegnek, mikor lehetünk agresszív bunkók diplomáciai tárgyalásokon, illetve hogy melyik svájci bankban tartják Dubajt, a menő arab sejkek. Ennél többre nem számítok, az egész csak egy kampányfinisre időzített propaganda-látványpékség, nincs súlya, csak látszata, per pillanat ennyit tudott juttatni Trampli Donáld, aki nyilván nem akarja égetni magát, ha a Felcsútok Géniusza veszítene vasárnap.

Egy Vance-vizit a szegény ember pápalátogatása, ezt kell felhabosítani a kormányhitű médiának valami világpolitikai izévé, ami sosem lehet. Tényleg, megvan még valakinek az a kifejezés, hogy „Békecsúcs“? Ártunk és ormányunk hetekig kiabálta tele a nyilvánosságot, hogy mindjárt jön az orosz elnök, az amerikai elnök, az ukrán elnök az ne is jöjjön, de ha Palpatine bácsi beugrik galaktikusan, akkor ő is Pest-Budán tárgyalhat majd az ukrajnai tűzszünetről, rántott körömpörkölt mellett. Aztán egy ideje már halkan sem harsognak róla...

Mikor a kegyencjárat elrepült Washingtonba, a visszaúton csak úgy dagadt a Vezér a büszkeségtől, hogy micsoda díleket kötött ő csinálni a Tramplival, aztán kiderült, hogy ordas nagy kamu volt az egész, azóta már érdemtelenül keveset emleget kedvenc amerikai elnökét. Mondjuk nehéz is lenne, mert a Nemzetközi Fodbalkorrupiós Szervezet békenagydíjasa (és komolyan, röhögés nélkül át bírták adni) épp egy háborút robbantott ki, aminek senki nem látja a végét, ő pláne nem, dehát Donáld kacsa esetében az a teljesítmény, ha másnap délután még tudja, mit ígért, mivel fenyeget, mit jelentett be előző nap délelőtt. (Jó, lehet, hogy tudja, csak nem érdekli, de ez még rosszabb. Hogy ugyanis nem simán csak egy vén hülye, nem egyszerűen buta mint a sár, hanem nincs lelke, így aztán nem is lehet lelkiismerete. nem tudhatja, az milyen.)

Valójában nem is akkora gáz, még Pártnak sem, hogy nem jön a sárgafejű véres bohóc, bár nem találkoztam erről szóló kutatással, de gyanús, hogy nem örvend osztatlan népszerűségnek a hazai választópolgárok körében, szóval a fene tudja, mennyit hozna, és mennyit vinne el belőlük a felcsútistáktól. Vance is egy barom, de a főnökével ellentétben okos, képzett, fiatal, és ehhez képest egy törtető aljadék, csak míg ezt a Trampli ösztönből csinálja, ő racionális számításból. Ettől persze veszélyesebb is, főleg ha egyszer elnök lesz, de a mai magyar belpolitikában annyi a jelentősége, mint légyszarnak egy 1988-as Népszabadság-cikken. (pl. „A Munkásőrség heves ellenkezését váltják ki azok a javaslatok, amelyek az Építők Szakszervezetének elnökségi ülésén hangzottak el: vagyis, hogy az állami kiadások csökkentése érdekében meg kellene fontolni a Munkásőrség leszerelését.“)

A felcsútista szektatagok ettől persze még el lesznek/vannak alélva, hogy az ő vezérlő csillaguk mekkora nagy emberekkel tárgyal a világ  nagy dolgairól, pedig az egész tényleg csak egy tartalom nélküli, üres lájkvadászat, a reprezentatív nyilvánosság nagyobb dicsőségére. Az uralkodó megmutatja magát a népének ünnepélyesen, a nép boldogan éljenez, aztán mindenki haza, nincs itt már semmi látnivaló, az apa férfi, az infláció nő.

Az F-betűs utópista

Ma van a francia Charles Fourier 254. születésnapja, kereken! Ő egy érdekes fazon volt, leginkább utópista szocialistaként emlegetik, bár ebből a jelzős szerkezetből inkább csak az utópia volt a korában bevett kifejezés, a szocializmus mint ideológia kifaragásán többek mellett éppen ő munkálkodott.

A fater kereskedő volt, gondolom nem szegény, ő is az lett volna, de jött az 1989-es forradalom, és elmenetelt egész a jakobinusok terrorjáig, amitől az ifjú Chales legalább is gondolkodóba esett, hogy de lehetne ezt jobban is csinálni. Meg muszáj is volt kezdenie valamit magával, mert a forradalmi hullámok elsodorták a családi vagyont, és csak Napóleon polgárias császársága idején tudta némileg konszolidálni magát, de onnantól aztán társadalommérnöknek képzelte magát ezerrel. 

Mint egy egész kicsit később Auguste Comte, ő is valahogy úgy képzelte a társadalmat, hogy azt le lehet írni a fizikai fogalmakkal is, mert igazából csaknem mindegy, hogy esőfelhők, hegyről leguruló szikladarabok vagy forradalmi tömeg, nagyjából ugyanazok a törvények mozgatnak mindent a megtapasztalható valóságban. Fourier speciel a newtoni mechanikával akarta magyarázni a társadalmi folyamatokat, miszerint az egyén meg a közösség is mindig valamiféle egyensúlyi állapotra törekszik, amiből aztán csak egy-egy külső erő tudja kimozdítani. (Comte is „társadalmi fizikának nevezte el, amit ma simán csak szociológiának ismerünk. Már aki ismeri, magamban már lassan kételkedem.) A külső erő persze saját élete tapasztalati alapján rendszerint egy forradalom, ami aztán rendre diktátorokat termel ki, ha nem is azonnal (vö. magyar rendszerváltás), vagyis azt kell elérni, hogy a nép ne is akarjon forradalmat. Azaz ne legyen elégedetlen, amihez meg egy alulról szervezett társadalom kell, ami rétegzett ugyan (vannak benne gazdasági meg szimbolikus egyenlőtlenségek), de nem igazságtalan. Mert egyenlótlenséget hajlamos természetesnek elfogadni az ember, mert látja, ha valaki ügyesebb, okosabb, sőt szebb nála, de az igazságtalanságtól felcseszi magát, és ez tömeges előfordulásnál forradalmi hevületet okozhat.

en.wikipedia.org

Úgyhogy a fourier-i utópia a falanszter, ami - Madách drámájával ellentétben - nála nem negatív fogalom, csak egy lakó- és munkaközösség, egy gazdaságilag autonóm minitársadalom, mondjuk mint egy izraeli kibuc, bár vallási tartalom nélkül. (Ja igen, a 19. század elején, pláne a franciáknál a bármilyen istenre hivatkozást komolytalannak tartották, ők ott akkor a Racionalitás nagy elbeszélésben hittek, elvégre nem voltak hülyék, csak optimisták.) „A munka a szenvedélyek vonzerejére épüljön, ne a kényszerre.” - ez lett volna az alapvetés, ami aztán a kommunbista ideológiában már úgy köszön vissza, hogy mindenki képességei szerint dolgozzon, és szükségletei szerint részesüljön a javakból, ami megint csak utópista gondolat, hisz arra épül, hogy az ember képes nem önző lenni. Pedig egy frászt képes.

És kevesen tudják, de igazából Charles Fourier alkotta meg a „feminizmus“ kifejezést is, mert zsigerileg ki nem álhatta a patriarchális uralmi viszonyokat, és olyanokat mondott, hogy: „A társadalmi fejlődés és a változások korszaka a nők szabadságának haladásával arányosan megy végbe.”

mondjuk 1837-ben meghalt, úgyhogy a nők szabadságának haladásából azért túl sokat már nem láthatott.

Napi kampány

A Zindex is tolja a „meghiúsított terrortámadás“ dumáját, miközben eszembe jutott, hogy ha Szerbiában, egy mezőn robbantottak volna vezetéket a gaz ellenek (csak ugye előtte elmentek még kávézni), az nem terrortámadás lett volna. Mert az összehangolt akciók sorozata lehetne, de itt ez fel sem merült, plusz a terror az emberek ellen irányul. Ez szabotázs lett volna, ha már valami, ami alapvetően más műfaj. Csak így a fogalmi kuszaság kedvéért. (És érdekes, de az AI-dominált kormányhitű propaganda is átvette mára ezt a terminológiát, a tegnapi bősz terroristázás után: „A szerb katonai hírszerzés hónapok óta gyanította, hogy szabotázsra készülnek a Török Áramlat gázvezetéknél“ )

Ami persze nem gátolja meg akadályozni a Zorigót, hogy rettegtesse kicsit a Párt népét (akikkel egy az utuk, jelszavuk munka és béke), miközben azért fel kell kelteni a biztonságérzetüket is, hogy a Führer megvédi őket a bárkitől, ukránoktól, brüsszelektől, genderektől, a józan észtől meg leginkább.

Szóval: „Szabotázsveszély a határon: Orbán Viktor a helyszínre indul – videó“. Na, ha ettől valaki nem nyugszik meg, az dugjon fel magának egy esernyőt, és csak aztán nyissa ki! Hiszen köztudott, hogy minden válsághelyzetben, legyen az árvíz, belvíz, menekültáradat, terrorfenyegetés, járványhelyzet, az a megoldás, hogy a Dagadt odamegy, és megtekint dolgokat, amikhez nem ért, de a tekintéshez nagyon is! Kiszáll egy katonai helikopterből (ahol azért már repülés közben felvett egy tiktoknyi videót, hogy ő épp a dolgok fronthelyzet-vonalába tart, mert lepény a gáton), körbenéz, hogy aha itt lent fű, fent meg madarak, eddig minden rendben. Azok milyen fák ott messzebb, veszélyesek? Maga katona ugye? Mezőőr? Mindegy. állomány hangulata rendben? Konzerveket kaptak?

Így megy ez.

És a biztonság kedvvért azért a zorigós szerkesztő odatesz még egy remek hírt a címlapra, úgy pozicionálva, hogy még legörgetés nélkül is rögtön látszon: „Terrorista sejtre csapott le a rendőrség, tucatnyi embert vettek őrizetbe“. Ez aztán igazán megnyugtató, mert miközben a pártvezér és kancellár élete kockáztatásával néz egy mezőt, a háttérben ezerrel dolgozik a nemzetrendvédelem-biztonság, és lecsap, őrizetbe vesz, miazmás. Az egyszeri pártszerű olvasónak - aki ilyenkor lélekben vagyok lenni - ennyi elég is, tényleg csak valami perverz (lehet hogy liberális!) kíváncsiságból kattintok, de nem hiába! Kiderül ugyanis, hogy valóban terroristákra csapott le a rendőrség, Indiában. Az Iszlám Állam sejtjeire, többek közt Biharban, Radzsasztánban meg Nyugat-Bengálban. Fasza. Ráadásul én is biztonságban, sőt biztonságabban érzem magam, bár néha nehezemre esik mellékneveket ragzani igeként.

Önmagnak levés

Már megint elém lökött valami lökött algoritmus egy heti horoszkópot, egyenesen valami nő Kisnaccsád magazintól, de az van, hogy az IP-cím alapján a legtöbb alkalmazás szerint én egy dunaújvárosi, leszbikus, negyvenes nő vagyok. Pedig sosem jártam  még Dunaújvárosban.

Ilyeneket olvasok a csillagjegy-alapú alternatív önmagamról, hogy: „Párkapcsolatodban a baráti alapok és a közös intellektuális célok dominálnak, adjatok egymásnak elég teret a kibontakozáshoz.“ Nos, ez tíz éve még igaz is volt, de évek óta akkora a tér körülöttem, hogy sehol senki, ami nem baj, csak kellemetlen.

„Kreativitásodat a technológiai újításokban vagy a digitális művészetben mutathatod meg. Lehetőséged van egy társadalmi ügyben való részvételre. A hét tanácsa: ne félj kilógni a sorból, az egyediséged a legnagyobb tőkéd!“ Hát ez igen eredeti, bár fogalmam sincs miféle jelentős társadalmi ügy lehet a héten, amiben részt vehetek, igazából semmit nem hallani ettől a kibaszott kampány-csatazajtól. De ha valaki tud valami fontos társadalmi ügyről, feltétlenül küldjön róla faxot, csak pedálos internetem van itthon, úgyhogy íméleket kizárólag szerdánként olvasok. Kinyomtatva!

A technológia újítások... hát, nem tudom. A technikai dolgokhoz akkor voltam a legközelebb valaha, mikor leérettségiztem egy műszaki szakközépben, szerencsére szakma tárgyakból nem kellett, mert technikum voltunk, de az ötödik év helyett elmenekültem bölcsésznek. Pedig akkora már egész sok dolgot majdnem értettem a másodikos elektronika tananyagból, csak ott elakadtam, hogy miért van három lába a tranzisztornak, már túl azon, hogy ne dőljön el. Mondjuk a bődületes inkompetenciámmal tényleg nem féltem kilógni a sorból a suliban, persze nem is volt más választásom, ha egyszer egy rohadt szót sem értettem abból, amit sorban beszéltek.

Az egyediségem meg nem tőke, mindenki egyedi, még az egypetéjű ikrek is,  szóval ilyen lózungokat én is tudnék írni. Például:

„A héten a Vénusz a Mars házába lép, hosszú idő után először, pedig csak tejért ment le a boltba. Ez a ritka együttállás lehetőséget ad a vízöntő nyilasoknak az utcai felvonulásra, úgyhogy ha lehetőséged van rá, döntsd el, miért nem mész el. A magánéleted titkos és misztikus, kicsit utópisztikus, de ne félj: hamarosan megismered azt a pasit/csajt, akivel másfél éve együtt élsz, csak soha sem vagytok egyszerre otthon. Megrendítő érzelmi hullámvasút lesz a találkozás, de készülj fel arra, hogy életed látens párja is büdöset kakál. Majdnem minden körülmények közt merj önmagad lenni, mert más úgysem lesz helyetted te, valakinek viszont mindenképp le kell vinnie a szemetet!“

BRÉKING: Nyúz Van (one news)

Minden nap vártam már, mikor bukkan fel a terrorizmus a kurvuló kampányban, gondoltam is húsvétra, olyankor úgyse történik semmi a politikában,  nagyot szól, ha a Dagadt összehívhatja az Operatív Törzsi Gyűlés helyett egyenesen a Védelmi Miafrászt. csak hogy érezzük, egy centire vagyunk a háború okozta szükségállapottól, amitől persze csak ő védhet minket öntestével, és a szívének vérével, ami már nem az ukránoké, mint pár éve még, hanem az ukránok ellen áramlik dobogni.

Műkedvelő fotelféreg vagyok persze, különösen összeesküvés-elmélet vonalon, de valódi szakértők is elmondták-leírták már régebben, hogy az utolsó két hétben majd biztos intéznek valamit a ruszki elvtársak, csak hogy alátámasszák a felcsútista lázálmokat, a „mindenki ellenünk van, főleg az ukránok“ paradigma mentén. És tessék, Szerbiában robbanóanyagot találtak a törökök felőli gázvezeték mellett, ami nyilván terrorizmus, de akkora, hogy. Még a szomszéd faluból is látszik, de három valamit nagyon nem értek:

1.) Ha ugyanis tényleg terroristák akarták felgázolni a robbantóvezetéket, akkor mi a búbánatért vitték oda a robbanóanyagot, és hagyták ott, hogy oké srácok, idáig megvolnánk, most  elmegyünk kávézni, pihizni kicsit, nekem anyámat is fel kell még hívni, aztán visszajövünk robbantani. De nagyon vissza ám! 

Ha komolyan gomolyog a terror, akkor odamennek, azt« robbantanak, nem hagyják ott a cuccot őrizetlenül, hogy a derék, vérputyinista szerb rezsim emberei jól megtalálják. Igen nagyon hihető, de csak mert felettébb életszerű.

2.) Természetesen pillanatok alatt rá fogják kenni az ukránokra az egészet, hogy ők akarnak itt bomlasztani, hisz rakétákkal megbombázták a Druzsba nevű barátságos vezetéket is, direkt, hogy velünk kicsesszenek, ha már úgysincs más dolguk, nagy unalmukban, egy védekező háború közepén. Ja, életszerű ez is.

Mert ugye az van, hogy ukrán érdek a Tisza győzelme és felcsútista rezsim bukása, csak az nem világos, hogy ha ettől az izétől Döbrögi elvtárs megint eljátszahatja - egy drámai ripacs lendületével - a nemzetet megmentő főtábornokvezért, az nekik miért lenne jó? (Tényleg, lesz megint családnak telefonálós videó? Azt nagyon bírtam, annyira emberi volt, hogy egyáltalán nem. Tegnap amúgy még sonakfőzős videóval hergelte az ukrán kémeket, hogy elaltassa a gyanakvásukat talán, de ma már persze a Fel, támadás! napja van.)

3.) Hogy is van az, hogy sokan szóltak már előre, hogy ez a kicsit béna, kicsit sárga, kicsit savanyú hamis zászlós művelkedés lészen majd pont mostanában, erre meg is csinálták? Nos, szerintem annyi a sztori, hogy a rezsimet utáló sokaságról már egy ideje lemondott a pártvezér és kancellár, meg kis ámokfutó csapata, ezzel kezdetét veszi a hajrában mozgósítás. Mert aki szektatag, az most agyvérzés közeli állapotba hergeli magát, és ahelyett, hogy legyintene, hogy fú, ez már nem lesz meg, újult harci lázzal rohan majd szavazni, jövő vasárnap reggel négykor. Csak hogy egymagában sorban állhasson a sötétben, mert egy ilyen nagy nemzeti sorskérdésben ügydöntés minimum érdemel ennyit, csak hogy érezze a súlyát. Amúgy ha viszi a sógort is, meg egy üveg cseresznyét, elrepül az a kis idő. Szóval a hergeléssel mozgósítás a lényeg, az ellenzéki szavazókról lepattan ez már, ahogy rólam is, aki meg bizonytalan, az ettől könnyen lehet, hogy csak még bizonytalanabb lesz.

De majd meglátjuk.

tenor.com

+ 1.) És mi van akkor, ha az egész csaknem terror majdnemtámadás szerbek ellen irányult, és a Vucic nevű kretén szervezte, mert neki is megrogyott az otthoni támogatottsága, de gondolta nem baj, rárepülhet a Dagadt is, ez nekik, lelki rokon despotáknat tisztára win-win szituáció.

Minden esetre az a váratlan húzást, amire eleve számítottunk, az azért nem bír akkorát ütni, illetve korántsem biztos, hogy golyóálló mellényes, maszkos kommandósok géppisztolyokkal olyan nagyon nem erősítik a Főpárt békepárti imidzsét, bár gyanús, hogy olyanja sosem volt, és ehhez képest tudott megkopni.

De legalább a mandineres kommenthadsereg már lámpavasra húzott ukránokat akar látni, rögtön magyarpéter vízbe fojtása után, ha már árad a Tisza... Ja, és szerintük az Európai Unió egy terrorszervezet, valaki szólhatna nekik, hogy mi is a részei vagyunk.

p.s. A kedvenc konteóm természetesen az, miszerint az ukránok szervezték az egészet, de csak hogy megvádolhassák az oroszokat egy hamis zászlós művelettel, akik persze mondják, hogy az ukránok voltak, amiről a felcsútista híveket eleve nem kell győzködni, a többiek meg biztosra veszik tőle, hogy akkor a ruszkik. Ravasz, igen ravasz.

Álló módi

"Rákay Philip: Készítsetek álló módban videót, amiben elmondjátok, hogy miért szavaztok Orbán Viktorra“ - ennyi a cím a Népszavában. De szokás szerint értelmezési gondjaim vannak, mert nem biztos, hogy mindenkinek megy az álló mód. 

Hiszen van, akinek már nem áll fel. Mert vagy impotenciába hajló férfiember, vagy egyszerűen csak nő, akinek nincs mi, legfeljebb az egója, de az nem látszik közvetlenül. Erre kézenfekvő megoldás, hogy akkor álljon fel ő maga, egy rendes, népben-nemzetben gondolkodó, judeokeresztény, szuverenista, ukránellenes patrióta nyilván igen gerinces, tehát áll a vártán (bármi legyen is az - amúgy őrhely, megnéztem), mint a cövek, ameddig csak meg nem nyerik a választásokat. És videót készít, éber hősiességgel. A vártán.

Ugyanakkor ha a formátumra vonatkozik az utasítás, akkor az van, hogy a videó álló módban az szerintem fénykép. Szóval a hívek - akik letudhatják a Párt iránti hűségesség-kötelezettségüket egy szöveges bejegyzéssel is - írjanak esemest, fészbuk-posztot, dísztáviratot, vagy csináljanak magukról egy képet, amin egy rövid szöveges táblát tartanak?

444.hu

Nade az is elég jellemző, hogy Rákaifilip Kálmán már eleve nem azt mondja (tanácsolja, utasítja, szorgalmazza), hogy a lenézett szektatagok szavazzanak az Egyetlen Főpártra, hanem hogy személyesen a vezérre, pedig pont rá nem lehet szavazni. Ugyanis nem indul a választáson egyéniben, régóta nem mer ő már ilyet csinálni, mert nárcisztikus a bácsi, és bármivel meg tud birkózni, csak vereséggel nem. (Jó, ez asszem egy Oscar Wilde-parafrázis, miszerint ő mindennek ellent tudott állni, csak a kísértésnek nem.)

És nagyjából pont ezért nem jön ide kampányolni a Trampli Donáld sem, mert hogy nézne már ki, hogy ő idehozza a hihetetlen nemzetközi karizmáját, ez a pocakos bohóc meg veszít. Trampli nem áll vesztesek mellé, de még lehetséges vesztesek mellé se, ha van esélye, hogy a Felcsútok Géniusza mégsem marad örökös miniszterelnök, akkor legfeljebb a sameszát küldi ide, a magyar lakosság nagy része körében méltán ismeretlen Vance elvtárs-pajtás alelnököt. (Aki egyszer még lehet elnök is, ha addig nem térnek magukhoz a jenkik, de talán fognak.)

A fidesz utódpártja persze nagyon régóta, legkésőbb úgy a kilencvenes évek közepe óta vezérpárt (Führerpartei), de ma már annyira, hogy nem egyszerűen csak nem a párnak van elnöke, hanem az elnöknek pártja, de valójában az egész párt a felcsútin belül található, mondhatni aki ma posztfideszes, az a kormányviktorság folytatása más eszközökkel, a vezéri akarat kiterjesztése. Mert aki nem az, és engedély nélkül, akár hajszálnyival is eltér a központi brossúrától, azt kivágják macskát szaratni.

Álló módban természetesen.

A hagyomány az negatív növekedés

Na, akkor tényleg Szent Húsvét vértanú emléknapja van, a napokban utánanéztem. Csak unom, pont mint a választási kampányt, a margarinos kenyeret és a legtöbb komédiasorozatot. Tudja egyáltalán bárki, hogy amúgy ma van az össze Kreszcencia és Honoráta névnapja? De mind a háromé ám! És tudja valaki, ezek férfi vagy női nevek egyáltalán, esetlen nem binárisak?

Nos, a Kreszcencia női név, Crescence írásmóddal még Széchenyi Stefi gróf feleségét is így hívták, és azt jelenti, hogy növekvő. Jobban belegondolva, nem véletlenül olyan ritka név a mai Agyarországon, nálunk csökkenés van, de ha valakinek véletlenül van ilyen érdekesebb családneve, hívhatja a lányát Negatív Kreszcenciának, elvégre ahogy a mínuszos számok is számok, a csökkenés is negatív növekedés, mint ezt a félbolond bankrabló (korábban az MNB elnöke) is igen helyesen megállapította. De ennyit a szervezett bűnözésről.

A Honoráta is női név, ez is latin eredetű, és annyit jelent, hogy tiszteletreméltó, úgyhogy nem meglepően szintén ritka. Ellenben furcsa, hogy szinte senkit nem hívnak úgy, hogy Impudens, pedig az szemérmetlent jelent, a pofátlanság kontextusában. Szerintem lehetne belőle férfinév , mondjuk Szíjjártó Impundens, vagy női névként például Szenkirályi Impundencia.

És ezekhez a fontos kérdésekhez képest, ma mindenki sonkát zabál tojással, pedig szaloncukros bejglit kellene, az legalább ünnepi. Oké, a hagyomány az hagyomány, mondta volt Tevje, az anatevkai tejesember, némi rezignált beletörődéssel a Hegedűs a háztetőn elején. (A három mjuzikel egyike, amit nem tiltanék be, ha én lennék a diktátor.) Aztán hagyta a fenébe a hagyományt, és hagyta a lányait szerelemből házasodni, ami durva deviancia lehetett egy huszadik század eleji, ukrajnai, falusi zsidó közösségben. (Azóta több, ennél sokkal durvább dolog is történhetett arrafelé, még egy kitalált faluban is.) Úgyhogy ha valaki zabpelyhet reggelizne kefírrel, mint én, az tegye nyugodtan, nem töri rá az ajtót a KDNP öngyilkos kommandója . (Rám főleg nem, se zab, se kefír nincs itthon...)

A kultúrember válogat a hagyományok között, mert kulturáltan hedonista, és kimazsolázza, amivel önazonos tud lenni, miként én is kimazsolázom gyerekkorom óta a mazsolát minden túrós süteményből, mert utálom a kettőt együtt. (A mazsola külön persze marha jó.) Ennek megfelelően eszik tormás sonkatekercset, ha ahhoz van gusztusa, de a locsolkodás gesztusát kerüli. Nem minden áron, de egy lakótelepi kultúremberben (tudom, önellentmondásnak tűnik, de nem az) eleve fel sem merül a húsvéti locsolkodás gondolatának gyanúja, mert tudja, hogy ő nem abban az értelemben nép, mint akik anno a népszokásokat... szokták.

Viszont elméletileg nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy ha lett volna valaha lánya, utólag elnevezze Kreszcenciának, csak mert polgárpukkasztónak lenni igazán egy panelházból érdemes. És tudja, hogy holnap az lesz az igazi rendszerellenes lázadás, ha nem rúg be, mint amúgy a fél ország, elvégre Szent Húsvét ünnepének másnapja után a fenének se hiányzik még egy másnap, valahol gátat kell vetni az ünnepek mindent beterítőségének, mert a végén még elkezdjük értékelni a nyugis hétköznapokat!

Küldetés és tudatsúly

Én tényleg nem értem ezeket az ellenzéki fanyalgókat (így mondjuk könnyebb is gyűlölni őket, ami jó), akik most pont azon fanyalognak, hogy Doktorminiszter Elnök Úr fia Csádba vitt volna katonákat (nem a 31.4 Csádba, hanem egy az egybe), közepesen szar halálozási aránnyal, mert hozzá valamelyik isten szólt, hogy csinálja ezt. Hát istenem, bárkát nem tud építeni, ahhoz béna, de ettől még lehet küldetéstudata, nem? 

Ja, hogy vallási fanatikus? Ugyan már, kellő szerénységgel hívnám fel a figyelmet arra, hogy mindjárt a krisztusi foglalkozású, Jézus nevű csodarabbit ünnepeljük a nyúlon túl is, aki szintén vallási fanatikus volt, de a fára felszögezett verziója azóta is egy globális mém. És ez a mostani ünnep igen is harcias, hiszen az a lényege, hogy: Fel, támadás!

És nyilvánvaló, hogy Kormány Viktor orbánfő úr fia tehetséges, jó katona, ez abból is látszik, hogy például a legjobb angol katonai akadémiára is úgy nyomták be, hogy nem kellett átmennie a szokásos kiválasztási folyamaton. Hiszen eleve ugye a genetika, nem esett messze az almafától, focistának is olyan volt, mint egy messzi Ronáldó, a reálmadridi válogatottból, és miután ott már mindent elért, keresett magának új kihívást! Egyébként is, mutasson valaki még egy főhadnagyot bármelyik seregben, aki közvetlenül a kormánynak dolgozik, és önállóan tervez öngyilkos küldetéseket a világ másik végén, ahol már járt is egyszer! A Béke jegyében, természetesen.

Még arra is figyelt, hogy ne Görögországba menjen missziós alapon, mert a görögök az a NATO, pedig biztos ott is nyaralt már, aztán mégse akar fegyveresen bevonulni. Ilyen megfontolt ember ez az First Boy. A kisherceg na, aki rangrejtve él az irodájában, a Karmelitába'. A Főhadnagy Úr a szerénységet értékeli a legnagyobbra magában, meg hogy ő a az aktuális lakossági próféta, akihez szólt az a valamelyik istennyila. Mármint hogy legyen ő az isten nyila, vagy mi. Keresztény rakétavetője.

Persze mással is előfordul, hogy szív vagy nyal valamit, és akkor szól hozzá az Úr Hangja, de azok a szerencsétlenek csak Alan Rickmant látják a Dogma című blaszfémiából, ellenben a kisherceg a kiválasztott, aki egyensúlyt hoz majd az Erőbe. Nem ellensúlyt, egyensúlyt, annak meg az a lényege, hogy egyféle súly lehet csak, egyenletesen mindenhol (ezt hozta volna össze az Atya, nem csak mennyei, a felcsúti is), az ellensúly ellenben rossz, az ellenzék rossz, értem? Mert ahol egyensúly van, ott a billeg a bármi, bizony mondom néktek! Ne legyen tehát ellensúly, csak egy súly legyen, de az legyen súlyos! (Gáspár levelei Sandhurst-ből, 2.3/4)

Szóval lehet a Főminiszterelnökúr fiát támadni, hogy micsoda nepotizmus ez, de aki ilyet mond, az eleve idegen szavakkal beszél, tehát idegen, tehát húzzon vissza valahová. Csádba mondjuk, missziózni, hátha hozzá is szól az Úr, vagy legalább delíriumi Szent Skizofrénia.

Föld, saller, bab, sajt

Minden esetre betettem egy kis babgulyást a fagyasztóba, meg úgy hat kiló lisztet (állítólag fagyasztva majdnem olyan sokáig eláll, mint anélkül) mert azt olvastam a kormányhitű AI-médiában, hogy „Putyin akkora sallert adott Zelenszkijnek, hogy föld körüli pályára állt“. Na most azt tudjuk, hogy Dagadt szokott kokikat meg sallerokat osztogatni, meg lökdösődni, márpedig ha ő ezt olyan hatékonyan csinálja, hogy ettől lesz világpolitikai tényező (Lídör of Juróp), akkor képzelem mekkora lesz a putyini sallertól az e havi, soron következő világháború. Szóval fel kell halmozni, kaját, ivóvizet, intravénás keménydrogot és sávszélességet, mert ki tudja mit hoz a jövő. Pláne ha nálunk is ukrán ügynökökből áll majd nemsoká a kormány (ahogy az a kedvetlen, kövér bácsi kiabálta), mint a szomszédunkban, Lengyelországban. (Apropó, le kéne már zárni a lengyel-magyar határt, nem? Meg is írom mindjárt a pártközpontba, megvan a számuk, naponta 12 esemest küldenek, hogy megint mennyi gonoszságra készül az ellenség, aki ezek szerint átlagosan óránként újabbra, szóval fagyasztok le sót meg cukrot is, hátha hiánycikk lesz, ha nem jön több olaj.)

Jó, hát az mondjuk logikailag nem igazán áll össze, hogy miért jó a ruszki diktátornak, ha az ukrán elnök Föld körüli pályára áll... Illetve álljuk csak meg! A zorigós unintelligencia kis betűvel írta, hogy föld, azaz nem a bolygót, csak a talajt kell érteni alatta. De akkor ezek szerint az van, hogy akkora pofont kapott Zelenszkij, hogy attól most egy mondjuk, kukoricatábla körül köröz? Mert az nem nagy szám. Ha Vlagyimir tényleg túllőtte volna a sztratoszférán, akkor Volodimir már rég halott lenne, hiába a névrokonság, és aktuális státuszát tekintve űrszemét. De ezek szerint csak akkora sallert kapott, hogy kis időre hülye lett tőle, de abból meg van visszaút, még simán jobban lehet a május elejére tervezett következő világháború kirobbantásáig.

Azaz az ukrán formát is a mi döbröginknek kellett volna lepofoznia, hiszen megmondta a saját szájával neki, miszerint hogy Magyarországon „a semmiből kinőtt egy ukránbarát párt, de van rengeteg ukránbarát médiamunkás” is, és szerinte ezek a hangok itthon csak részben őszinték, a másik részük „zsebből jön”, és tudni akarja, hogyan kerül az a pénz a zsebekbe...

Szóval kemény a csávó, mint a kád széle, én pedig a fentiekből rájöttem, miért vagyok egy ennyire csóró ekkora vesztes. Mert nem vagyok elég ukránbarát, úgyszólván egy ukrán barátom sincs! Szóval ha valaki véletlenül ukrán, és rám ér, írjon nyugodtan, szívesen barátkozok vele, és küldöm a számlaszámom is, oda lehet utalni a pénzt és/vagy aranyat, de az ismerkedési időszak elején elfogadok brie-típusú sajtot meg diabetikus édességet is, mert az sincs, de azokat ne utalja senki a számlámra, simán csak adja fel csekken.

p.s. Bab-, liszt- és cukor-vonalon már csak konzervet kérek, tele van a fagysztóm, a maradék kis helyre meg bepréselek egy kis plusz áramot, hogy később se olvadjon le, ha már ledobták az atomot.

Pirosbetűs előpiros-tojásnap

Ma van április négy, ami iskolás koromban, mint az Elszabadulás Napja még ünnepszüneti volt, de egyetemistaként meg nem, persze akkoriban már csak akkor kellett bemenni az órákra, ha tényleg volt hozzá kedvem. És csak most vettem észre, hogy még mindig munkaünnepi szünetnap, csak nem tudom, ez tartósan így marad-e jövőre is, vagy ez csak egy mostani kampányfogás, hogy direkt szombatra esik. Ejtik. (Szerintem amúgy sima szavazatvásárlás az egész mai szabad szombatosdi, meg benyalás Putyinnak, a Vörös Hadsereg miatt, és a Nethanjahunak, csak mert zsidó.)

Az internet szerint egyébként Nagyszombat van, ami persze tény, csak épp nem itt. Direkt megnéztem az online google-ban (nem találtam a kinyomtatottat), hogy tőlem Nagyszombat az M7 érintésével egy kicsivel több, mint 300 kilométer, de ettől az még nagyon nincs itt. Állítólag három és fél óra, ha kicsi a forgalom, na ennél még Zágráb is közelebb van, az is egy másik ország, de nem csak a versailles-i Kis Trianon-palota óta, és legalább főváros. Plusz ott már voltam többször is, szemben Nagyszombattal, ahol meg minek is lettem volna, még villamos sincs, pedig én azt bírom egy városban. (Ezért gáz, hogy még sose voltam Temesváron, ott egész hálózat van...)

Hogy Nagyszombaton mikor volt a (f)elszabadulás gyerekkoromban, azt nem tudom, amúgy is lehet, hogy ez azóta már változott, hiszen a jelen lényege, hogy már a múlt sem a régi. Az ellenforradalomból forradalom lesz, a felszabadításból megszállás, Sztálinból mocskos diktátor, de nyilván ez is csak idő kérdése, az orosz újszovjet diktatúra például tucatszám állít fel új Sztálin-szobrokat mindenfelé, úgyhogy lehet még 1956 újra ellenforradalom, április négy meg pirosbetűs a naptárban, legfeljebb úgy kell majd emlékezni, hogy mindig is az volt.

Innen nézve nem meglepő, hogy 2002 óta ma van a patkányok világnapja, de egyáltalán nem negatív értelemben, hanem a patkánykedvelő patkánytenyésztők kezdeményezésére, akik háziállatként patkányoznak a... azokkal. Avagy ezt itt ma a patkány-érzékenyítés napja, ami arról szól, hogy szabaduljunk meg a patkányokkal kapcsolatos negatív előítétletektől, elvégre szélsőségesebb patkányosok szerint („ - Kutyás vagy macskás vagy inkább? - Patkányos!“) a mókusok is csak fára mászó patkányok, a kollégáknál összehasonlíthatatlanul jobb PR-ral.

Viszont ha a történelem, bár nem ismétli önmagát, de mindig ugyanazt a két kanyart írja le, lesznek még a patkánykedvelőknek külön átnevelő táborok, reggeli tornával, hideg zuhannyal, és kemény, jellemformáló munkával a tarhonyaföldeken, vagy a cukorrépa-bányákban.

Bérrajzfilm-erőszak

A Nyírjuk ki Günthert! (2017) egy olyan rossz film, amit végig élveztem. és még csak nem is azért mert rossz, hanem annak ellenére. Valójában egy másfél órás, egyetlen ötletre felfűzött szkeccs-sorozat, de van benne annyi kraft, hogy szórakoztató legyen, mert nem gondolja magát többnek, mint ami (azaz belazult poénkodásnál), csak fontos, hogy a néző se akarjon ennél többet. Márpedig én utálom az akciófilmeket, az akció-vígjátékok is legjobb esetben határesetnek számítanak, de ez még csak az sem.

Az író-rendező-főszereplő Taran Killam egy SNL-szökevény (Saturday Night Live), és az egész olyan is, mintha haverok nekiálltak volna egy jutyúb-videót forgatni tévés komédiaszkeccsek modorában. Leszámítva persze, hogy jutyúboknál ritkán van pénz felrobbantani egy fél utcát, meg kipengetni Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzói gázsiját, pedig az vén csataló igazából csak a végén tűnik fel. Ami egy címszereplőtől nem szép dolog, bár pont Schwarzeneggernek elnézzük, hiszen színésznek sosem volt túl jó, kormányzónak meg a franc se tudja milyen lehetett, de a filmes világ jól megvan az erőletetett poénjai nélkül. 

Szóval ez esetben ő Günther, a világ legjobb bérgyilkosa, akit egy másik bérgyilkos meg akar nem bér-, csak úgy gyilkolni, részben mert elszerette a korábbi párját, no meg a trófeája per pillanat a legértékesebb a széles e bérgyilkos szakmában. Persze Blake, a trónkövetelő egy béna pöcs, ezért toboroz maga köré egy csapatnyi hasonlót, és akkor másfél órán át lehet nézni, hogy Arnold bácsi szekvenciáról szekvenciára hülyét csinál belőlük (miközben egyesével ki is nyírja őket), és nem mellesleg magából, mert ha már ripacskodni kell, abban is ő akar a legjobb lenni.

Ja, és az egésznek van egy ilyen áldokuentumfilmes keretezése, mert az igazi bérgyilkos nem  elsuhanó sötét alak az árnyékban, ahogy azt józan nemparaszti ésszel gondolnánk, hanem egy nárcisztikus alak, mint Blake, aki felbérel egy forgatócsoportot, dokumentálási céllal. (Ez olyasmi lehet, mint a madárfotózás, csak itt előtte le is lőnék a madarat, fotózva.)

Szóval a lényeg annyi, hogy béna de ambiciózus bérgyilkosokat gyilkolnak le viccesen, az egész még annyira sem erőszakos, mint egy húzósabb Tom és Jerry epizód, amúgy meg is érdemlik, az egyik folyton elsírja magát, a másik meg hány ha vért lát, avagy rajzfilmfigurák ők, akik rajzfilmerőszak által szenderülnek nemlétre.

Nem magaskulturális, nem drámai, nem korhatáros ökörködés az egész, viszont mérhetetlenül szórakoztatóbb, mint mondjuk a John Wick-széria, mert az túl hamar kezdte el túl komolyan venni magát. Na, ez a veszély itt fél percre sem fenyegetett, szerencsémre.

Az Orwell-üzemmód

Azt írja a az újság a mandínerből, hogy Tordai Bencén nevet az egész internet, aki valami ellenzéki arc, nem tudom, én rendszerellenes vagyok, az állítólag nem ugyanaz. Viszont nem értem, hogy nevethet az egész, mikor internet épp nincs is, olvastam a mandinerből testvérlapjában, a Zorigón, hogy valami fitneszcsaj elképesztő, drámai dudáitól felrobbant az internet. Ami már addig is fel volt robbanva persze, olyat szólt a Dagadt Országjárás a szentesi Dunaújvásáraljahelyen, szóval ha valaki naponta felrobban, az ne röhögjön, legfeljebb kínjában, de úgy meg minek?

Még mindig elszórakoztat néha a bombasztikusnak szánt, de teljesen hülye fogalmazás, és a minap hallottam valakitől a megfejtést is, miért e sok szánalmas kreténség a kormányhitű propagandában. (Tényleg, ez a „szánalmas kreténség“ talán tautológia, mert hirtelen nem tudok egy nem szánalmas kreténséget mondani.)

Szóval a lehetséges megfejtés az ostobaságra, és egyúttal arra, miért hívják az összes zorigós szerzőt Origónak, hogy a tévesen mesterséges intelligenciának nevezett LLM-ek (Large Language Model - nagy nyelvi modell) egyike írja, pontosabban generálja ezeket a „cikkeket“. Egy LLM meg ugye nem intelligens, csak elbábozza a látszatát, így nem csoda, ha ilyen színvonalon teljesít. Viszont olcsó, és senkinek sem kell munka után leinnia magát, hogy baszki mai is mennyire ember alatti szintre mentem, pedig fénykorromban még a Kisnaccsád Magazinba írtam a heti horoszkópot, meg az olvasói leveleket...

És az a dolgok szomorú állása, hogy ez a maradék törzsolvasóknak pont elég is, ők annyit akarnak olvasni a világból, hogy Zelenszkij a Sátán vagy az Antikrisztus (mindegy is, amelyik erősebb és világhatalomra törőbb), aki nincs a békeharc pártján az ukrán ügynök, valamint Putyin elvtárs jó elvtárs, együtt akar békét és biztonságot a Fehér Ház pszichopatájával. (Ja, az Operaháznak fantomja van, a Fehérnek meg a Trampli jutott.)

Erről meg már megint nem tud nem eszembe jutni George Orwell 1984-e, abban újbeszélül úgy hívják csak a sorozatban, részben gépekkel gyártott ponyvaregényeket, hogy prolitáp. Azaz valami olyan kultúrszemét, amit azoknak szánnak, akik nincsenek benn a Pártban, és még az amúgy szarul élő párttagokhoz képest is durván ki vannak zsákmányolva. És sokan vannak, de jó lenne ha nem vennék észre mennyien, mert a végén még lázadni kezdenének, így aztán olvassanak csak ócska, lehetőleg propagandával szennyezett mocskot, addig se érdekli őket a valóság.

És itt a párhuzam: a felcsútista Főpárt is szeméttel eteti a kemény magot, és váltig állítja, hogy ez a szemét illatos és finom (azaz nem aljas propaganda, hanem az éteri tisztaságú igazság-esszencia maga), nyilván a kevésbé intellektuális sokaságra hajt, csak épp az elbódítás mellett (által) fel is akarja tüzelni őket. Mert az 1984 világához képest ez nem egy totális diktatúra, ellenben egy választási autokrácia, ahol a hatalom despotikus ugyan (hajlamait és gyakorlatát tekintve egyaránt), viszont ezt mégis csak a minimáldemokrácia elbábozásával, avagy a választásokkal kell legitimálni. Ha már így játszák ezt még Vlagyimir Vlagyimirovicsék is...

De az Origóban a Magyar Nemzet Mandinere prosti srácai ettől még Orwell-üzzemódban működtetik a mesterséges unintelligenciájukat.