A sport nagyjából értelmetlen, értem?

„Szakadó esőben is volt „hidratációs szünet”, hangosan fütyültek a nézők a Ghána-Panama meccsen“ (via 444)

Na kérem, ez már fodbal, ez már magasiskolai sportfoglalkozás. Ha kizárólag ilyenekből állna egy meccs, és kis híján majdnem nézném, de komolyan!

Mert az érdektelen, mikor fel-alá szaladgálnak egy labdáért, mintha nem lehetne kapni a boltban, mindenki vehetne magának és maradhatna otthon, akár labdázhatna is vele, kicselezné a macskát, szértrúgná a tévét, ilyenek. Önmagában egy labdáért bemenni egy bazi nagy stadionba, és ott egy csomó másik arccal harcolni azért, hogy egy kicsit ő rugdoshassa, na ez teljesen hülyeség.

Persze ezen az alapon teljesen hülyeség minden autóverseny, még az Egy Forma is, mert leautóznak egy versenyen nagyjából háromszáz kilométert, és a végén pont ugyanoda érnek vissza, ahonnan indultak. Belegondolt már valaki, hogy ennek mi értelme van?

A megfejtés nyilván annyi, hogy reklám. Amíg az egyforma-egyes autók nem mennek sehová, addig is jól látszanak rajtuk meg körülöttük a reklámok, két kis híján előzés között meg a közvetítésbe is be lehet nyomni egy kokainos bébitápszer hirdetését, vagy egyperces migránshíradót.

Állítólag a fodbal világkupa-bajnokságon is ez az értelme, félidőnként van plusz három perc reklámszünet, így a félidő már két negyed, és tekintettel arra, hogy Amerikában van az egész (Mexikótól Kanadáig, de így sem elég messze tőlem), így máris négy negyed egy labdakergető-mérkőzés, ami arrafelé mintegy üzleti népszokás. Gondolom marketingszempontból főleg.

Jobban belegondolva, összesen két, vagy másfél sortjellegű verseny van, aminek a reklámon túl is van értelme. Az egyik az országúti biciklis körverseny, egy-egy Tour de France vagy Giro d'Italia alkalmából lehet bambulni a tájakat, és egy-egy szakaszon mennek is valahova. (Az idei Tour például úgy ér véget hagyományosan Párizsban, hogy ez alkalommal Barcelonából rajtol.)

A másik meg a maratonfutás, tavaly megnéztem a London maratont, és jó kis városnézés volt, miközben épp itthon fájt a lábam. Persze van olyan maraton is, ahol nagy köröket futnak, de köröket, na annak már mérsékelten van értelme, ennyi erővel letudhatnák egy futópadon is, ezért csak másfél az értelmes versenyforma van.

És vannak azok a sportok, amik ugyan nem mennek sehova, de van bennük kihívás, mint a szabadtüdős merülés meg hasonlók, bár pont az olyan, hogy sokan űzik tengerparti strandokon is, bár ott nagyobb a halálozási arány, mint a profiknál.

De a fodbalista testi szervezete az érzékeny műszer, azt huszonpercenként hidratálni kell, hűvös-esős időben is, már várom a híreket, mikor vezetik be a masszázsszünetet is, elvégre ki bír egyfolytában huszonpercet szaladgálni, néha majdnem folyamatosan?

Na, ezek vagy valakik, vagy futnak valahova. (imdb.com)

Megölte, elütötte, rendőrte, és csak aztán rezsivédte meg!

Nem szoktam helyi sajtót  olvasni, olyan ugyanis nincs is, legalább is Agyarországban, ahol az épp összedőlő  Mediaworks központilag nyomta a korábbi Orbánfő egyujjas agyú propagandáját, és hívta ezt helyi médiának. De most, hogy e szörnyszülött tákolmány tényleg összerogyni látszik (már a Zorigónál is durván leépítenek, mondjuk ez a színvonalukon nem látszik, mert olyanjuk már rég nincs), gondoltam ránézek a nekem lokális, megyei csápjukra. Ez lenne a Sinline, a somogyi online, ami gondolom pont olyan, mint a jász-középkun csongrádi,  de ettől függetlenül már a kezdőlaptól magam alá csodálkoztam. Rögtön fent ennyi látszik:

Igen, ezek a legfontosabb dolgok az életben, legalább is felénk, hogy Időjárás, Podcast, Video, Gyilkosság, Baleset, Rendőrség, Rezsivédelem, Fiatalok támogatása. Azt nem tudom, hogy ez még az óvilág, vagy már a Szép  Új, de magam is minden reggel arra kelek, hogy állunk tegnap óta a gyilkosságos balesetekkel, he? A rezsivédelem már csak reggeli közben kezd el aggasztani, de azért alapvetően bizakodó vagyok, hogy ezentúl is megvédenek majd a rezsitől, akit ugyan még nem láttam (pedig nem vagyok fiatal, hogy támogassanak), de úgy képzelem sötétből támad marcangolva, ezért minden esete gondosan bezárom az ajtót a titkos kulcsommal, ami ... hát, egy kulcs.

A gyilkosságos rovat elég kemény, olyanok vannak benne, hogy „Végtagok nélküli férfi lőtte le utasát, majd elhajtott a holttesttel (videó) - A végtagok nélküli sportolót azzal gyanúsítják, hogy lelőtte ismerősét egy autóban, majd a holttesttel együtt elhajtott.“ Hát, végtagok nélkül lövöldözni elég komplikált, de elhajtani egy autóval főleg, és felkavaró a gondolat, hogy itt a megyében ilyenek történnek. Csoda hogy a békés lakosság nem lincsel meg azonnak minden mozgássérültet, preventív jelleggel, valamint kisbaltával.

Aztán persze kiderül, hogy mindez az Amerikai Usa Államokban történt, Marylandben, de még a hír sem a sajátjuk (jó, miért is lenne az?), hanem a Magyar Nemzet című, nemsoká hetilappá vedlő exkormányizétől vették át. Innentől már rá se néztem az időjárásra, hisz azzal nem sokra megyek, ha megtudom, hogy Kuala Lumpurban esik-e? A balesetek meg nem érdekelnek, az ilyesmit élni kell.

Röviden ennyit a helyi nyilvánosságról.

Szükséges, fontos és ügyes

Na, kellett nekem az előzőben Schwarzenegger -rel példálózni, nemsoká jött is szembe a hír, miszerint: 

„Schwarzenegger forgatása miatt egész hétvégén nem jár a 2-s metró a Deák Ferenc tér és az Örs vezér tere között“

Remek, a kevés fűvárosi metróvonalból lezárnak egy felet egy egész nyári hétvégére, csak mert valami - nyilván másodrangú, nyilván akció - filmet forgatnak valahol az alagútban. Ez valahogy nem tűnik arányosnak. Kábé olyan, mintha egy repülős jelenetet a hitelesség kedvéért nem egy stúdiódíszletben, hanem egy igazi repülőn vennének fel, a földön persze. De a repülő az nincs a belvárosban, a stúdióba meg be se fét,  az a repülőtéren van, úgyhogy fél napra lezárják Ferihegyet (bocs, Lisztferihegy Nemzetközi Budapest Erport), aki innen repülne, az várjon, aki meg ide, annak javasoljuk a vonatot Bécsből vagy Pozsonyból, ahol leszállnak.

És még csak nem is egy egés metróállomás kell nekik, a belinkelt cikk szerint csak az alagút egy szakasza, na azt például remekül össze lehetne tákolni egy stúdióban, egy szakasznyi koszos gal, meg a sötétet csinálás biztos nem kerülne annyiba, mint egy nagyvárosnak a fél metróvonal forgalomból kivonása. Ami becslések szerint összesen több mint 200 ezer embert érint, ez kábé háromszor annyi, mint ahányan az én kis megyeszékhelyemen laknak... (jut eszembe, miért nem forgatnak egy tetszőleges aluljáróban, vagy akár a miskolci vagy debreceni metróban?)

Ráadásul, a hivatalos megfogalmazás szerint: „A szakaszt filmforgatás miatt zárják le június 20-án üzemkezdettől június 21. üzemzárásig.“ Ami persze annyit jelent, már ha jól értem a „kezdet“ meg a „zárás“ szavakat, hogy 19-én zárástól, 22 kezdésig tart a szünet. Jó, hát az éjszaka közepén amúgy se járna a metró, de azért ott van a kis szépségtapasz, hogy igazából szombat reggeltől zárják le, pedig nyilván már éjjel pakolásznak ott filmesek.

Kis hazai íz ez is, mint mikor a sarki pékségben nagyon rendesek, és régóta nem emelték a zsömle árát, csak időközben feleakkora lett.

A recept az, hogy csináljunk valamit, ami sokaknak rossz, aztán kommunikáljuk le valamivel enyhébben, hátha valaki beveszi, hogy ha 20-tól 21-ig, akkor az csak egy nap.

Még jó hogy tizenpár éve nem utaztam a pesti kettes metróval, a hármassal meg négyessel mondjuk igen, de londoni Circle meg District line-nal is, nem is beszélve a Bakerloo-ról. Igaz, azokat csak felújítások miatt zárják le, pedig a Jubilee egyik állomásán (a Canary Wharf-nál) forgatták a Zsivány egyes című sztárvórz egyik jelenetét, de csak éjjel, ott valamiért nem zárathatták le napokra...

londonopia.co.uk

A folytatás folytatásának kegyetlen értelmetlensége

Egyre kevésbé vagyok képes und hajlandó megnézni olyan mozgóképipari terméket (régebben ezeket hívtuk filmnek), ami valami kereskedelmi alapú franchise negyedik, ötödik, kilencedik része. Egy trilógia még elmegy, olyanok vannak még az érvényesség mezőjében, de mikor valami már ott tart, hogy Tocsogós alabamai vérengzés 7, azt bottal sem szabad piszkálni. Például mert a sokadik rész már soha semmit nem tud hozzátenni az előzőekhez, ellenben elvenni egyre többet, exponenciálisan növekvő mértékben. (Szakszerűen így hangzik, hogy a sokadik az szar.)

Erre most azt reklámozza nekem a Jutyúb, hogy nemsokára jövőre jön a Shrek ötödik(!) része. De nekem, most komolyan? Az egyet utólag láttam, miután megnéztem a kettőt a moziban, azok rendben voltak, a harmadik már egy erőltetett vacak volt, a negyedik meg nem érdekelt. De mivel Hollywood kizárólag arccal a pénztár felé önkielégít, most kell egy ötödik, és próbálnak gerjeszteni valamiféle várakozást, de én meg nem tudok elképzelni olyan bárkit, aki épp felgerjed, hogy fú bazmeg, jövőre(!) jön az új Shrek, már alig várom, addig már biztos nem fogok tudni aludni! (Amitől pár hét múlva úgyis halott lesz, tehát nem fogja látni az évtized kulturális csúcstámadását, még szerencse, hogy csak egy nem elképzelhető, így kitalált  alak.)

A filmipar mára teljesen elvesztette a kreativitását (a másik, a fellengzősebben filmművészetnek hívott dolog persze nem), így annyi maradt neki, hogy időnként leporol régi sikereket, ilyenkor jönnek a remake-ek reboot-ok, meg a folytatások, lehetőleg akkor, mikor már fogyasztói korba lépett egy új generáció, akinek minden régi vicc új. (Én konkrétan beszéltem olyan kora huszonévessel, aki szerint a Star Wars 7-9. az nagyon jó, de csak mert azt látta tizenkét évesen, neki az a kiindulópont. Pedig az a három film, különösen az utolsó, mindennek a legalja. )

Már az is kínos volt, mikor  a Terminátor ki tudja hányadik részébe bele kellett írni, hogy a kiborg is hogyan öregszik, mert egy hetvenes Schwarzeneggert mégsem lehetett eladni egy évtizedekig konstans állagú gyilkológépnek, így még családja is lett. 

És a kreativitás hiánya mellett ott van a tutira menés kényszere,  hogy ma már annyira százmillió dollárokba kerül egy-egy szánalmas-szuperhősös hányadék, hogy nem lehet kockáztatni, csak a régi szakácskönyvekből főzhetnek a producerek által leuralt rendezők, így a végeredmény legfeljebb a konzerv babfőzelék minőségét érheti el (és ez még a jobbik eset), azaz ehető, de csak ha nincs itthon más.

A Shrek ötödik részét tehát annyira várom jövőre, mint a fidesz következő pártkongresszusát, a nyombélfekélyt vagy az Armageddon című dokumentumfilmből megismert üstökös aszteroida becsapódását. Na jó, utóbbit azért jobban.

A shrekes hír nálam kábé egyenértékű azzal a szintén mai közléssel, hogy : „Ausztria kiizzadta a győzelmet Jordánia ellen“, valamint „Egy félidőnyi jó játékkal legyőzte Szenegált a francia válogatott“. Rohadtul nem érdekel, de bosszant, ha a képembe tolják.

sanicsource.fandom.com

Totális rémuralom

Hiába van nyár, naptáridőjárásilag is, rémes dolgok történnek körülöttünk. (Legalább is ez a bizonyosságom, mióta sok jobbos sajtót olvasok.) Alig lett új kormány, máris itt a Rákosi-rendszer reboot, az ország annyira gyarmat lett (hisz feladta szureveni.. szuteréni..., az a venitását, na), hogy hirtelen nem is tudom kié? A ruszkiké nem lehetünk, azokkal az előző rezsim volt puszipajtásban, ugyanakkor hetek óta a legsötétebb diktatúra van, szóval részemről Észak-Koreára tippelek, esetleg valami arab olajsejkségre, de csak ha tartósan olcsóbb lesz a joghurt a sarki Aldiban, mert olcsób benzinnel kamionozzák ide.

Ráadásul ezek a mocskos állatok a kormányban, még az Gusztus Húszi ünnepségeket se szervezik meg rendesen, eddig minden idők legtűzijátékai voltak, most meg valami olcsóbbat akarnak, állítólag a Szent Jobb körmeneten is csak a Szent Hüvelykujjat viszik körbe, maximum csak segédpüspökök, és csak egy kört mennek a bazilika körül, mert így kevesebbe kerül.

Pedig Gusztus Húsz mindenkinek a szívébe van égve, az a legmeghittebb, legszemélyesebb ünnep, ahhoz képest a karácsony csak feszült hangulatú házibuli. Mert ugyan ki más mondhatja el, hogy pusztán politikai-hatalmi okokból két királyát is szentté avatta a Római Kaotikus egyház (az egyiknek asszem a fiát is), meg ki más alapított még államot egy ennyire kárpát medencében? Amitől aztán azóta is erőspistával esszük a bigmeket, és osztrákokkal nem koccintunk sörrel, de a Szózatot már leváltottuk a Nélküledre.

És akkor ez a mostani idegen zsoldban álló kormány a pszichopata miniszterelnökkel az élen, el akarja venni a magyarok legszentebb ünnepét. Ami végre nem egy előbb, vagy egy másik, utób elbukott forradalomról szól, hanem a minden tíz falu építsen egy templomotról! Pedig több mint ezer év alatt több mint tíz falu is volt már az országban, azt' még mindig vannak templomok, sőt néha még emberek is beléjük mennek.

De ez a Peter Ungarische el akarja venni a templomoktól az iskolákat, megmondta teljesen, hogy azért esetleg újra kéne gondolni, egyáltalán elbírnak-e a történelmileg jelentéktelenedő egyházak ennyivel, vagy csak az előző államvezér öntötte a nyakukba, hogy addig sincs velük gond. Meg majd neki lesz hálás értre a sok templomos.  Állítólag alaptörvénybe akarják alkotmányozni azt is, hogy apa vérzik, anya lő, mert feminista irányból támogatják a családon belüli erőszakot, Brüsszelből főleg. És eltörölnék a királyságot is, legalább is a királyi családot!

A Gusztus Húsz meg nyilván le van szarva ilyen fokú diktatúrázás közben, aki eddig szervezte az Opera Tívtörzsből, valami vadászati államtitkár, azt mondta, hogy az ilyesmit már rögtön az előző év gusztus huszonegyedikén el kell kezdeni szervezni, hogy elég szervezett legyen egy alig egy év múlva. Na most, elkezdte ez a kormány a szervezést tavaly nyár végén? Hát persze hogy nem, ennyire dilettáns, alkalmatlan (már ha ez mást jelent) valamint rosszindulatú, el akarja venni a magyarok örömét (a Magyar kedvéért, tényleg az alkotmányos hogy így hívják a miniszterelnököt?), szóval ha alapból nem lennének totál bénák, akkor szándékosan lennének azok.

Bezzeg Trump Elnök Úr egy hét alatt békét csinált több háborúban is, ráadásul úgy, hogy nem is ő robbantotta ki mindet! A mostani magyar kollégának még nagyon sokat kellene fejlődnie idáig, de persze nem képes rá, nem is akarja, ő csak vért akar látni, a mások vérét.

Tilt, tilt, nem támogat

A nagybritán miniszterelnök már azt se tudja merre meneküljön, miután épp ki akarják rúgni a jó kis állásából, úgyhogy ötletel. Most az van soron, hogy a 16 év alattiaknak betiltanák a közösségi médiát, úgy egyben. Na, ez nem fog menni. Nálunk is milyen sikeres lett a mobiliok tanítás előtti iskolai begyűjtése, megannyi huszonéves Nokia került elő a faterok kacatos fiókjaiból, azt aztán leadta Ödönke reggel, szünetben meg nyomkodta saját, tévesen okosnak hívott telefonját. (Amit egy dologra nemigen használnak már: telefonálásra.Megvan az, hogy valamelyik mobilcég már azt reklámozza, hogy a telefonjaival telefonálni is lehet. Legközelebb hozzá fogják tenni, hogy a telefonálás az, mikor hanggal beszélünk a másik fülébe, de kurva messziről ám! Máshogy kéne hívni ezeket zseb-ámítógépeket...)

Tényleg, hogy lehetne betiltani a tiktokos fészbukot az instán? Az még megoldható, hogy az otthoni gépeken apu meg anyu letiltja az ilyen oldalakat, ha már a pornón amúgy is gyerekzár van (kár, hogy apa mindig elfelejti a jelszót), de akkor időnként majd becsünget a körzeti rendőr, hogy ellenőrizzem betartják-e a törvényt? Mert mi van, ha apu meg anyu azt mondja, hogy az állam ebbe pont ne dumáljon bele, ha nagyon tiltani akat, tiltsa be a hajnali ködöt, a kocsmákban a sörszagot vagy általában a túl korai napfelkeltét, azokat se tudja majd keresztülvinni, de legalább nem kell széles néptömegeket zaklatni, beleértve egy halom gyereket. Mert ugye a kölyök elmegy otthonról, telefon azért van nála, már csak vészhelyzetre is, és az utcasarkom már várja a SIM-kártya dílere, hogy figyelj öcsi, ezzel tuti megy majd, beteszi a másik mellé, és szünetben nyomja a kommentek lájkolását. Vagy esetleg az iskola be akarja majd gyűjteni a telefont, akkor jön a Nokia-ekvivalens Akció, szerintem arrafelé sem gond találni egy-egy régi darabot otthon. (Nekem vagy hat van a fiókban, bár csak három Nokia.)

Olyan dolgokat tiltani, amik amúgy az életünk eminens részei, eleve értelmetlen, a gyerekek meg ebbe nőnek bele, a tiltás a poszt-posztmodern géprombolás, az a mozgalom is Angliából indult, még a 18-19. század fordulóján, igen sikeresnek szánták,  azt lát valaki manapság egy árva gépet is valahol?

A civilizációs fejlődés egy úthenger, azaz lehet elé feküdni, de kényelmetlenül lapos, véres-nyálkás zúzalék lesz az emberből tőle, az meg köztudottan nem egészséges. Az új technológiákat tudni kell használni, akkor ártanak a legtöbbet, ha nem tudatosan élünk velük (mellettük, általuk), de ez akkora közhely, hogy még a Downing Street 10-ben is biztos hallottak róla.

Plusz ott van az amerikai szesztilalom a múlt század húszas éveiből, az is hogy bejött, te jó ég! Konkrétan felfuttatták vele a szervezett bűnözés, a maffia izmos extraprofitot termelt ki a piacsempészésből, ennek nem tudom mi lenne a kortárs megfelelője, de valami hacker-alakú alakokat látok sötétben bujkálni, akik új, bár nem annyira fizetőképes ügyfélkört láthatnak majd a kisebb iskolásokban.

Szóval a teljes tiltás eddig még sosem bizonyult kielégítő megoldásnak semmire, már túl azon, hogy nem is működött. Totálisan tiltani valami szerintem nem lehet, pontosabban a tiltásnak érvényt szerezni nem lehet. Tiltani tilthatnak totál bármit. (Emlékszik valaki egy kis jézusista zsidó eretnekmozgalomra, bizonyos kereszténységre, amit halálbüntetés terhe mellett tiltott a Római Birodalom, de teljesen?)

Igen a közösségi médiának vannak káros hatásai gyerekekre, mint ahogy annak is ha egy hatsávos főút mellet laknak, a tanáraik agyonstresszelt amfetaminfüggők, ostoba reklámok bombázzák őket mindenhonnan, a szüleik meg minden karácsonykor első vérig válni akarnak. Ezeket is tervezik betiltani esetleg? A romantikus mjuzikeleket?

Mellébeszéd a semmiből

Az interjúzta a Dagadt a még mindig nem túl távoli Zindexnek, hogy „Alig várom, hogy valaki kitépje a kezemből a marsallbotot“.

Figyelj tata, kitépték.

(Amúgy meg dehogy várja, a botjában van a monyója, bár nem az Austin Powers-i értelemben.)

Hogy a szektád (megfogyva bár, de törve is) még részben mögötted van, az nem jelenti azt, hogy te lennél a „vezénylő tábornok“, nyugdíjas százados maximum, aki már be se megy a laktanyába (avagy az országnak házába), mert nem bírja a stresszt, hogy volt ő itt már parancsnok is, most meg kiröhögné az ügyeletes tiszt. És utána köpne.

Szektavezér, az van még lenni a felcsúti, de a szekták sajátossága az, hogy nem nagy egyházak, akkor sem, ha fénykorukban már-már annak látszottak, ám sosem bírták kinőni az egy személyre fókuszált vézérkultuszt, az alapvető valóságtagadást, meg az ezeket megalapozó féktelen provincializmust. Mint a fidesz utódpártja. 

Kellemes kis radikálisan liberális szubkultúrából, némi hullámvölgyek után, lettek egy új, majdnem Hazafias Népfront (csak a miheztartás végett: pont itt tart most a Tisza, bár az eleve ennek készült), aztán kétharmaddal a Hatalmi Főpárt, de a lufi döbbenetesen gyorsan durrant szét, mikor már tényleg túl sok volt odabent a nyomás. és most celluxszal ragasztgatják össze, és hívják mindezt megújulásnak.

Ja, és hogy miket mondott az interjúban ez a marsallbot a küllők között? Semmi újat (ez is a megújulás szimptómája), építgeti tovább a maga alternatív valóságát (elsőre azt írtam félre, hogy „vaklóságát“, az is jó ide), ugyan vállaja a felelősséget a vereségért, de mindenki más volt a hibás, bla, bla, bla és tényleg üres szövegelés az egész, komcsizás, ukránozás, brüsszelezés, csoda hogy ő maga bele alszik már ezekbe kibaszott unalmas, kisstílű mellébeszéléseibe. 

Én majdnem belealudtam, úgyhogy váltottam a Jutyúbra, meg valami klasszikus brit ska-punkra, abban sokkal komplexebb üzenetek vannak, mint a Dagadt szövegeiben az elmúlt pár évben összesen.

papaigabor.wordpress.com

Privát késő középkor

Már megint elolvastam egy valamiféle algoritmus által elém dobott horoszkópot (mint ezt köztudomásom szerint néha megteszem, egy-egy esősen beborult hétfő reggelen), csak hogy lesajnálhassam a szánalmas és igen buta erőlködését annak a szerencsétlennek, aki ilyenek ír (persze lehet, hogy ma már ez egyre inkább valami AI). És ez - mármint a lesajnálás - rendszerint be is jön, miközben ezek a Kisnaccsád Sztori Magazinba való csacskaságok néha nagyon beletalálnak, legfeljebb az ellenkező irányból.

Vízöntő várhatóság, erre a hétre mától:

„Ezen a héten szakítasz a megszokott sémákkal, és a benned rejlő újító zseni veszi át az irányítást. Egy olyan formabontó ötlettel állsz elő a hivatásodban vagy a hobbidban, ami teljesen lázba hozza a környezetedet. A baráti kapcsolataid virágoznak: te leszel az, aki összehozza a csapatot, és egy olyan közösségi programot szervezel a hétvégére, ami minden résztvevőnek feltöltődést hoz. Egészség tekintetében az idegrendszered most különösen stabil, a stressz lepereg rólad, és tele vagy pozitív, jövőbe mutató energiákkal.“ 

Na, ezt kell megszorozni mínusz egyel, és máris megvagyok, mindenki pontosan tudhatja, hogy is.

Kényszeres személyiség vagyok, sémákban élek, a bennem lakó újító zseni rég elköltözött (ha lakott itt egyáltalán bennem, egy utálatos albérlő volt), közösségi programot életemben nem szerveztem (elviselni mondjuk hajlandó voltam, de szervezze már), a stressz lepereg rólam, de stabilitásnak nem hívnám s fásult beletörődést.

Jobban belegondolva, lehet hogy van értelme az efféle horoszpókoknek,  a lényeg csak a mínusz eggyel szorzás, ezt hívtál matekórán reciproknak, de arról nekem folyton valami száraz haszonnövény jut eszembe, amiből ilyen retró seprűket csinálnak falusi melléküzemágakban.

Energiáim a jövőbe mutatnak, de csak mert romlik a memóriám, nekem térkép e táj, nem tudom hol lakott, aki az írta, hogy a múlton merengeni mit ér?

Gyanús alak

Jövök hazafelé érkezni a boltból (lisztet vettem visszaváltott falkonokból), a lépcsőházból épp halad kifelé egy kis kopasz ember, aki marha nagy kartondobozzal jár, valami lomtalanítás van mostanság, gondolom épp talanít, mármint így lomilag. (Vagy csak mindenkinél egyszerre romlott el a régi szőnyeg meg a gyerekágy?)

Gyanakodva méreget, pedig pont nem nézek ki bekarmolt, bűnöző életmódot folytató hajléktalannak:

- Kit keres???

- Leginkább önmagamat, de mostanában szarul megy a meditáció, messzebb vagyok a megvilágásodától, mint múlt kedden!

- Maga egyáltalán itt lakik?

- Úgy negyven éve...

Persze az lett volna a releváns visszakérdezés, hogy és maga? Sosem láttam még az arcot, lehet hogy új lakó, mintha valakik kiköltöztek volna pár héttel ezelőtt, de azt is mondhattam volna, hogy mindannyian csak átutazók vagyunk ebben az árnyékvilágban, de harminc fok napsütésben nem tűnt jogosnak árnyékvilágozni. Pedig szerintem azt bármilyen helyzetben és körülmények közt lehet. Esetleg siralomvölgyezni helyette.

Bírom az ilyen fogalmatlan arcokat, hogy jól láthatóan kezemben a kulcsok, de nem azért vettem elő azokat, hogy használjam, csak épp valami idegenül másik lépcsőház előtt jutott eszembe ellenőrizni, hogy megvannak-e, esetleg kipróbálnám, hogy valamelyik jó -e valahova betörni. Ugyanis köztudott, hogy mások lakásába betörni legjobb vasárnap délelőtt tizenegykor , olyankor jó sötét van, csönd, és senki sem tartózkodik a lakóingatlanába. (Tényleg, egy lakótelep az pont az a hely, ahol a többségnek van a közeli Balaton partján nyaralója, így valóban ott vannak egy júniusi hétvégén. Plusz délelőtt betöréses rabolni nem feltűnő.)

Aztán jött egy szomszédnéni-alakú szomszéd néni, akivel köszöntünk egymásnak, erre a pasas hirtelen elém ugrik, hogy „Jó napot kívánok!“ És semmi hová lesz a fáklyásmenet, semmi mit keres itt maga gyanús alak, de még csak egy itt rendes emberek laknak ám se. Utóbbi mondjuk indokolatlan lett volna, a fene tudja ki mennyire rendes, ez az alak meg láthatóan most jött, ő végképp nem. Én ellenben a lépcsőház többi tizennégy lakásából legalább hat embert az utcán is megismerek! De lehet az hét is akár, a nyolcat túlzásnak érezném.

Tanulság meg nincs, nyár van.

Van ez a labdakergetős dolog...

Jé, fodbalvébé van a mi utcánkban! Ez nekem eddig teljesen kimarad, én az a faszi vagyok, aki nem a sportrovatnál kezdi a bármit, hanem azt hagyja ki megbízhatóan, az is csak ma reggel esett le, hogy épp zajlik a 24 órás nagymenés Le Mans-ban, pedig autóversenyeket eléggé válogatás nélkül fogyasztok bármit néha bármikor főleg.

Úgyhogy pár napja már csodálkozom, mi ez sok fodbalhír a címoldalakon, aztán rájöttem, hogy világkupa-bajnokság zajlik történni, de szerencsére jó messze innen, viszont értem mi üvöltött késő éjjel a szomszéd tévéjéből át.

Pedig a fodbal egy rémesen unalmas sport és szórakoztatóipari show-business. Én nem nézem, nem is néztem soha, innen tudom hogy rohadt unalmas, mert ha érdekes lenne, nézném. (vö. „Ha lenne Isten, én hinnék benne!“)

Mégpedig attól rémes és rémesen unalmas, mert hosszúak a meccsek, sokáig nem történik benne semmi, e tekintetben az amerikai tojáslabda-kergetés sokkal jobb, bár azt se nézem már egy ideje. És egyáltalán nem látok nagy tétet abban, hogy húsz nem túlművelt alak kerget a füvön egy felfújt bőrgolyót, plusz kettő meg a kapuból nézi. Ebben nincs kihívás. A  síugrásban, az ejtőernyőzésben, a az autó- vagy motorversenyzésben van, mert bennük van az esély, hogy ott halsz meg helyben, egy fodbalista legfeljebb szívrohamot kap, ha egy átmulatott éjszakát rögtön a kupaszerda követi, de azt kaphatna a konditeremben, a kuplerájban vagy a sarki zöldségesnél is.

ahumor.network.hu

No meg a körítés: 

- Tuskó, de iszonyú pénzeket kereső játékosok, akik annyit értenek a pénzhez, hogy menő dolog neonzöld Lamborghinibe fektetni, azzal jól lehet betépve csajozni. 

- Aljadék politikusok, akik erre cirkuszra építenének komplett nemzeti összetartozásokat (eleve mi a frászért kell nekem mindenkivel összetartozni?), és he nyer mondjuk a válogatott, az az ő személyes dicsőségük (meg a fodbal kapcsán elégetett százmilliárdoké nyilván), ha meg veszít, akkor szakmailag kell elemezni, miért egy kretén az edző, és mekkora csaló bírók vannak már, de tényleg!

- Korrupt sportvezetők, akik eleve politikusok végbeléből tekintenek ki a világra, hogy odakint szar, idebent ellenben... ja igen.

- Béközép Bélák, akiknek nincs saját életük, ezért identitásuk alapja mindössze annyi, hogy hajrá fradi, az újpestiek meg dögöljenek bele a kurva anyjukba. 

- Idegesítő „szakkommentátorok“, az egyrészt-másrészteszés sportszakmailag törökgáborai. („Ha nem kapunk az elején három gólt, nyerhettünk volna." "Hiába na, a fodbal maga az Élet kicsiben!")

- Plusz az egész társas hiszti, ami időnként elönti az ország-világot, mintha valami fontos történne, ha a fantasztikus fiók megnyernek egy pótselejtező, mielőtt leselejteznék őket.

Az egész persze lehetne izgalmasabb is, ha például véletlenszerű időpontokban vadlovak vágtatnának át a pályán, vagy minden csapatban két játékosnál lenne elektromos sokkoló, de nem lehetne előre tudni kinél, viszont lenne joguk félidőnkén háromszor használni. 

Vagy hozzák vissza a gladiátorjátékokat, úgyis azokból nőttek ki ezek a stadionos mozgásformák, a kemény mag meg úgyis vért akar látni, csak unja már a háborús híreket.

A múltbaújulásos változás ugyanúgy maradása

Lezajlott a semmit eldöntő mindenvoltakok, azaz a korábban fidesznek hívott Nihilista Párt aktuális kongresszusa, ami kábé annyira volt izgalmas, mint egy gyors lefolyású hasmenés, vagy épp az egykori Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa még 1980-ban.  Ott is az volt a fő csapásirány, hogy a rendezvényen lehetőleg ne történjék semmi lényeges (de történjen néhány látszatváltoztatás), ugyanakkor a Párt sugallja politikája erősségét és változatlanságát.

Na, ezt perfektül lehozták a bácsik (fiúkat még se írhatok a fejben hetvenes hatvanasok kapcsán), felejteni nem akarnak, tanulni már nem képesek, így dagasztják tovább azt a kupac bűzös izét, amiről még mindig nem akarják észrevenni, hogy lószar. Ők még minden erejükkel keresztény, konzervatív, nemzeti, szuverenista, szabadságharcos, mindenharcos kiállásnak akarják látni amit műveltek (nem pedig hatalomtechnia-alapú önkényeskedésnek, agresszív propaganda csomagolásban), és nem értik miért van az, hogy valamiért lassan mindenki szembe jön velük az autópályán.

Tegnap a Zorigó már reggel próbálta feltekerni a tét sorsdöntőségét: „Ma eldől, hogy Orbán Viktor marad-e a Fidesz elnöke – minden, amit a tisztújító kongresszusról tudni érdemes“. Mintha legalább is lett volna több jelölt, de persze nem volt, a néhai állampártban az ilyesmi már réges-rég nincs szokásban. (És amikor volt, a ködös kilencvenes években, akkor se volt tétje egy-egy kóbor ellen-elnökjelöltnek, legfeljebb Fodor Gábor esetében, aki fideszesből aztán gyorsan átment eszdészes miniszternek...)

És a kongresszusi felkészülés ráhangolása jegyében a Dagadt közzétett egy „röpiratot“, ami nem tudom mi, biztos valami plakátmagányra optimalizált publicisztikai műfaj, minden esetre biztosan a pártvezér írói munkásságának része, mint anno Csurka Pista bácsinál a nettó zsidózás. (Leszámítva, hogy ő tényleg író volt, néha kifejezetten jó író.) 

Ebben arról delirál, hogy itten kérem tizenhat évig permanens szabadságharcolás zajlott (a Brüsszelnek hívott EU, Soros, a multik meg az ukránok ellen), amiben ő volt a vezénylő tábornok. Na ja, így jár az, aki lassan harminc éve folyton háborús metaforákban beszél. Hogy csak tiszta (ige)forrásból idézzek: „A döntő tényező a velünk szemben manőverező négy ellenséges hadtest ereje és összehangolt támadása volt” (Tényleg, hova lett az elmúlt két hónapban az az igen nagyon nagy békepártiság?)

A főnöknek az élet harc, de ha véletlenül néha nem az, sürgősen keres valami ellenséget, utólag csodálkozom is, hogy a hétfejű sárkány nem bukkant fel a kampányukban... Amúgy a Felcsútok Egykori Géniusza a Holdról is látható vereséggel kapcsolatban sem képes önreflexióra, még ott tart, és gondolom ott is marad, hogy nem harcoltak elég keményen, rosszul vívtak meg csatákat, vagy beléjük sem álltak. Pazar megfejtés ez, hogy nem voltak eléggé agresszív még nagyobb szemétládák, tehát majd legközelebb ennek szellemébe kell jobban szítani a vágyott polgárháborút...

Az egész kiáltványos-magyarázkodós röpirat persze lehetett volna sokkal rövidebb is: Én vagyok a führer (ha már az EU szerinte „Reich-Európa“), és változatlanul szarok a valóságra, a valóság menjen a picsába, de előtte hozzon egy üveg törkölyt! Kolbásszal!

De még a Zindexnek sem jött be, hogy „Sorsdöntő nap jön a Fidesznek, alapjaiban szervezhetik át a párt működését“, nem volt itt semmi sorsdöntés. Semmilyen döntés nem volt, a sors meg majd magától intézi a többit. 

Arra jutott ugyanis a tekintetes (de nem igazán tekintélyes) kongresszus, hogy a Vezér maradjon a helyén, mert ő nem adja fel soha, soha, soha. Valamint soha. Szerinte amúgy a kormány lassan bántalmazó kapcsolatban lesz az országgal, ma az ország a Varga Judit. Ami baromság és bunkóság egyben, baromság mert az ország másfél évtizedig szenvedte el a bántalmazó kapcsolatot a kormánytól, de persze őt nem zavarta ez, ha ő lehetett a bántalmazó, vargajuditozni meg személyeskedő bunkóság, plusz épp Varga számára lehet megalázó, aki pedig milyen jó embere  a Dagadtnak. De most itten diktatúra lopakdik épülni kérem, nagyon nem jó, ha valakinek kétharmados többsége van, de csak ha az a valaki az valaki más.

Az meg hogy mostantól nem választókerületi elnökök lesznek, hanem megyeiek, az maga  a lufihámozás, úgy csinálnak, mintha csinálnának valamit, részemről hiányoltam is mindenféle (párt)bizottságok megalapítását. Az értelem ebben mindössze annyi, hogy kevesebb hűbérest tudnak kitartani a kevesebb pénzből, de azok legalább beülhetnek az elnökségbe, ami már majdnem olyan, mintha lennének valakik.

Az ilyen matatások mellet volt még néhány szőrmentén önkritikus hozzászólás, az „emberarcú fideszesek is vannak valahol“ paradigma mentén (katonai párttá váltak, nem tudták elmondani a problémákat felefele, miazmás), miközben a Vezér harcol tovább, immár teljesen a neofasiszta szélsőjobb felé tábornokoskodva magát, szánalmas pávatánca keretében. Valamint mindenki más sérelmére.

A megújulás jegyében pedig a régi emberekkel a régi módszereket próbálják túltolni a Haza üdvéért persze.

Ebben amúgy lehet valami, ha ugyanis jól csinálja a fasizálódást, a végén tényleg végleg kiírja magát a hazai közéletből, ami egy felettébb pozitív kimenetel lehet.

p.s. Egy komment a HVG-rőL:

 „nem kell aggódni, azt ígérte, mindig itt lesznek“ 

Nem aggódunk, amíg mindig ott lesztek, ahol most vagytok.

Ír úr ír

Ma van William Butler Yeats (1865-1939) születésnapja, az igensokadik, Dublinban. Máshol nincs születésnapja, mert máshol nem született, legalább is nem abban az életében, mikor híres költő lett remek, bár kissé túlzottan pátoszos versei által. (Egyéb életeiben persze máshol is lehetett születésnapja, például Velkij Szorocsinciben, ahol egy muzsik harmadik fia volt, még a tizennyolcadik században karmikusan, és nem sejtette, hogy egy kolléga, bizonyos Nyikolaj Vasziljevics Gogol majd ott fog leszületni az 1800-as évek elején. Legalább is így meséli a gurum, Rámaláma rinpócse.)

A legtöbb emberhez hasonlóan Yeats is mint egészen kicsi csecsemő kezdte karrierjét, amit ekkoriban még nem az irodalom (és kisebb részben a képzőművészet) határozott meg, hanem főleg rossz minőségű pelenkák, amiket a cselédlány, bizonyos Rosie sosem mosott ki rendesen. Rosie amúgy túl sok barnasört ivott, és a szomszédok szerint hajlamos volt a kurválkodásra, de mindez szerencsére kevéssé volt felfedezhető a kis William későbbi költészetében.

Az ír kultúra und történelem már ifjan is érdekelte, főleg mert családja politikailag a kétszikűek rendjébe tartozott, a mutter (bizonyos Susan Mary Pollexfen) erősen a britek oldalán hímzett oltárterítőket a Hölgyek Teadélutánja Klub heti eretnekégetésein, míg a fater, mint bohéman jól kereső festőművész, két pohár sherry után már az Ír Szabadállamról (meg Rosie-ról) fantáziált.

A tinédzser már nemsokára költő, immár Angliában lakva lett igazán nagyon ír hazafi, biztos honvágya volt, így az írségét főleg írással élte ki, és mivel akkoriban a Star Wars még nem volt feltalálva, a kelta mondavilág szimbólumaival volt kénytelen dolgozni. Főleg Londonban, ahol már akkor is sok ír volt, viszont feltűnően kevesen írtak közülük, szóval nem volt nehéz kitűnnie.

Csinált is Ír Irodalmi Színházat (Irish Literary Theatre), egy ilyen ír mondavilág-alapút, de az írkedés mellet érdekelték a spiritiszta-okkultista marhaságok is, belépett például az Arany Hajnal Rendbe, aminek tagjai pont ilyenekkel foglalkoztak, két pohárka ópiumos abszint társaságában. Mondjuk Yeats az irodalmi Nobel-díját nem pont ezért kapta, legalább is állítólag.

A díj ugyanakkor az a csúcs volt, ahonnan már nem lehetett feljebb, úgyhogy a húszas évek második felétől már leginkább csak betegeskedéssel töltötte idejét, néha pihenésképpen írt (elvégre a krónikusan betegnek levés egész embert kíván), aztán nagyon pihenésképpen meghalt, ami szerencsés kimenetel, mert így csak egy világháborút kellett átélnie. Szerintem neki elég volt annyi, egy nagy nemzeti költőnek egy háború/forradalom pont kellő mennyiség az életműhöz.

poetryfoundation.org

________________________________

Ír repülő a halálát jósolja 

(An Irish Airman Foresees his Death)

Tudom, fent a felhők fölött

egyszer elér a végzetem;

nem bántott, akit üldözök,

akit védek, nem szeretem;

az én hazám: Kiltartan Cross,

népem: földünk szegényei,

őket a vég, ha jó, ha rossz,

nem sújtja s nem emelheti.

Nem törvény, szónok, taps, tömeg,

s nem kötelesség, a szívé,

egyszerűen az élvezet

hozott e dúlt felhők közé;

mérlegeltem, mi volt s mi lesz,

és úgy láttam, mindegy, mi vár:

egyensúlyban tartja üres

életem az üres halál.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Nagy szavak nagyon üresen

„Orbán mérőszalagot és kalapácsot ragadott, majd beverte a szöget, és felakasztotta rá a Nemzeti Hitvallást“ - olvasom. Merthogy az új kormány épp leveteti a közhivatalok faláról a bekeretezett szöveget, megy ez is a levesebe, mint az Alaptörvény Asztala, és még néhány hasonlóan súlyos baromság. Ami igen helyes döntés, mert bár a modernitásban a hivatalosság alapvető összetevője a súlyosan baromnak levés, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet időnként tenni valamit ellen. Pokolba az üres gesztusokkal, hátha lehet helyettük valami értelmeset is csinálni!

Jogos a kérdés, hogy de mi a fasz az a Nemzeti Hitvallás Szigorúan Nagybetűvel? Nos, tényleg nehéz emlékezni erre a másfél évtizeddel ezelőtti dagályos semmitmondásra, ami igazából az egypárti Alapkotmánytörvény eleje, és ennél üresebben kongó, nemzethy-populista lószart már szinte lehetetlen lett volna összehozni. (Most direkt nem írtam azt, hogy bullshit, ha már Nemzeti ugyebár.)

Pedig igen szépeket írt róla, maga a néhai kormány: „A Nemzeti Hitvallás Magyarország Alaptörvényének bevezetője, az úgynevezett preambulum. Történelmi és erkölcsi alapvetés, amely deklarálja a magyar állam folytonosságát, rögzíti a nemzet önazonosságát, valamint meghatározza az ország alapvető értékeit és közösségi céljait.“ Többek közt ennek keretében deklarálja, hogy  hogy az emberi lét alapja a méltóság, az együttélés legfőbb keretei pedig a család és a nemzet. Meg hogy az összetartozás alapját a hűség, a hit és a szeretet alkotja. Ja, pont ebben a sorrendben, fontosságilag. De most komolyan, van ennek a pátoszos öblögetésnek bármi értelme?

Ilyenek vannak benne, hogy: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.“ Ja, pont ezt látszott rajtuk, de amúgy is ellentmondásos már önmagában ez is. Hiszen ha „nemzetmegtartó ereje“ a kersezténységnek van, akkor minek több más vallási hagyomány? Le is tojták azokat magasról, a Párt frazeológiájában a muszlim az már-már a terrorista egyenértéke lett, de - nagyjából a Dagadt személyes sérelmei okán - ellenség lett azokból is, akik nem pont a semjénzsolti értelemben voltak keresztények

Valamint: „Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.“ Na ez speciel már a határokon belül sem jött össze, viszont minden erejükkel (és nem mellesleg igen sikeresen) dolgoztak azon, hogy nehogy betartsák ezt a nagyon komolyan trianonozós ígéretet, lásd Szerbia vagy Ukrajna példáját (az ottani magyarok valahogy nem voltak olyan nagyon fontosak meg összetartozók), no meg a Brüsszel elleni hadjáratot

Szóval a nemzetieskedő testimónium fölényeskedő, nevetséges, gázosan küldetéstudatos, és mindezek miatt egyszerűen nevetséges. ennél komolyabbat én is tudok:

„Mi, a Lépcsőház Több Évtizedes Népe, büszkék vagyunk arra, hogy hozzánk már délelőtt ideér a postás, hetente kétszer is elviszik a szemetet, és hogy már évek óta nem szart senki a kaputelefonra.

Elismerjük más lépcsőházak jogát arra, hogy ők is büszkék legyenek ránk.

Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a közös költség pontos fizetése, összetartozásunk alapvető értékei az ajtóban lábtörlés, az óriáspalátok a ház oldalán, és a másik békén hagyása.

Valljuk, hogy a lakók erejének és jólétének  alapja a rendszeres lépcsőzés (elutasítjuk a liftek ellustító hatását) és a lépcsőházban dohányzás közösségi megvetéssel súlytása.

Valljuk az elesettek és a szegények megsegítését, csak a hajéktalanokat utáljuk, de nagyon!“

A név kötelező

Felhasználó Lajos már nemigen emlékezett az igazi nevére, egyszer régen csinált magának egy ímél címet, és ott az volt a névnél hogy „Felhasználó“, ő meg nem vitatkozott. Azt se tudta mi az az ímél, de már  mindenkinek volt, így neki is kellett, és akik azt csinálták, azok nyilván jobban tudták, milyen néven kell neki lennie.

Később már ezzel a névvel csináltatott magának hűségklub-tagsági pontgyűjtő nemhitel kártyát a teszkóban is, így vette fel a telefont, és nem értette, miért állítja azt makacsul a végrehajtó, hogy hónapok óta nem éri el. Se telefonon, se levélben, pedig a postaládájára is kiírta alkoholos filccel, hogy Felhasználó Lajos.

Az meg hogy nem fizette be a csekkeket teljesen normális volt. Régebben még kapott csekkeket, és úgy nem fizette be őket, de egy ideje már egyet se dobtak be a postások, nyugodt is volt, hogy a sok hülye villany- meg fűtésszolgáltató rájött végre, hogy vele aztán hiába próbálkoznak.

Az apja is mindig mondta, hogy a siker titka a kitartás, és minden egyes kis kitartáshoz legalább egy nagyfröccs, aztán kellő állhatatossággal simán lehet bárki ingyenélő, leszámítva, hogy enni azért kell, a közeli ingyenkonyhán viszont csak ebédet adnak.

Amúgy meg persze, a személyijében valami más név volt, de a személyije évek óta lejárt, tehát joggal gondolta, hogy ami abban van, az már azóta nem érvényes, újat meg nem csináltatott. Szavazni nem járt soha, segélyt nem kért, Valerij, az alkalmi munkaadója meg nem volt híve a különösebb papírmunkának. Zsebbe fizetett, valamint száraztésztában, karácsonykor küldött véres májat meg mormotapálinkát, aztán persze elvárta, hogy a két ünnep között menjen be a raktárba, maradék szaloncukrot átcsomagolni Valentin napi bonbonnak, meg átmosni az amfetaminfőző kádat.

Valerij egyébként simán csak Lajosnak hívta, a vezetéknevét nem is kérdezte, legfeljebb azt, hogy hívták az apját, így annak megfelelően - ha valami különösen ótvaros melóra akarta rávenni - Lajos Istvánovicsnak szólította. Egyszer gondolta is, hátha az Istvánovics a családi vezetéke, mármint névileg, de végül is mindegy volt, az össze nem fizetős, de regisztrálós pornóoldalra Felhasználó felhasználónévvel volt „maradjak bejelentkezve“.

Gond abból adódott volna, ha gyereke születik, mármint hivatalosan, mert akkor mondani kellett volna valamit, mi legyen anyakönyvezve. Nyilván az anyja neve, ha már anyakönyv, de sosem volt házas, gyereke legjobb tudomása szerint nem született, pontosabban sosem vállalta az ez irányú teszteket, arra a szilárd vallási meggyőződésére hivatkozva, hogy nem hisz a DNS-ben, és azt a hatóságoknak is tiszteletben kell tartaniuk, ha már vallásszabadság van, bassza meg!

Azért néha kissé elfogta a mélabú, hogy a nem túl hagyományos, de épp ezért különleges Felhasználó nevet nem tudja kire hagyni, de ilyenkor mindig arra jutott, hogy ő épp ettől különleges, teljesen egyedi, ereje a megismételhetetlenségében rejlik. Elvégre nem biztos, hogy rajta kívül van-e még Felhasználó egyáltalán, a kerek világon-e?

Fokozni a fokozhatatlannak látszót

Van ez a Vlagyimir Szolovjov nevű Kreml-kompatibilis ruszki propagandista, aki mostanában medvegyevebb magánál a korábbi (báb)elnök Dimitrij Medvegyevnél is, pedig ő aztán tényleg évek óta fenyegeti a fél világot atomcsapásokkal, hogy például Londont bármikor eltörölhetik a Földről le. Vagy épp az egész világot, annak függvényében, hol tart a napi vodka-kontingensével.

De Szolovjov most rátett egy lapáttal, ő szerintem valami gyógyszerre iszik, csak a hangulat kedvéért néhány idézet a HVG vonatkozó cikkéből:

- „Az olajtermináljaink elleni összes támadás után nekünk is támadást kell végrehajtanunk a NATO-tagállamok kikötői ellen, mindennek égnie kell.“

- „Végre talpra tud állni az orosz medve, és szétzavarja ezt a koszos csürhét? Képesek vagyunk nem csupán a közösségi oldalakon válaszolni, hanem kegyetlen csapásokat végrehajtani a náci vezetés ellen?“

- „Most, hogy országunk északnyugati térségét vették tűz alá, a rotterdami, nagy-britanniai és skandináviai terminálokat kell lángba borítani, elég volt az üres, semmire sem vezető tárgyalásokból!"

- „Az egész NATO-val harcolunk, miközben ők vígan fütyörésznek, és cuppognak a szájukkal. Sátánisták bandájával harcolunk, s közben úgy teszünk, mintha ebben semmi különleges nem lenne.“ 

- „Most az ukránok Szentpétervárt támadják. Azt mondom, nekünk is rombolnunk kell. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin figyelmeztethetné őket, hogy mindenki hagyja el Kijevet, és ezt követően romboljuk le a várost. „

És ez a bebaszott pszichopata az orosz diktatúra egyik fő propagandistája, maga a diktátor tüntette ki, ha úgy tetszik a faszi egy Bayerzsolt a köbön, ő nem csak néhány civil aktivisták akar a taknyukon meg a vérükön kirángatni a parlamentből, mint Ötös Számú Párttagkönyv elvtárs, hanem minimum Nyugat-Európát borítaná lángba, ha már a komplett NATO-val áll háborúban. Ami így persze nem teljesen valid (bár az egész nyilván leírható egyfajta proxy-háborúként), no meg ki kezdete ezt az egészet, ki volt az agresszor? (Igen, tudjuk hogy az ukrán nácik provokálták ki, a nagyon békés neoszovjetekből.)

reddit.com

Hát, lehet hogy megvan, ki lesz a következő putyinista alfőkutya, aki ukrán titkosszolgálatilag fel fog robbanni az autójában, a háza előtt. Eddig mondjuk főleg tábornokok távoztak íly módon az örök fegyelmező zászlóaljakba, az egyik épp a napokban (a diktatúra vélt vagy valós ellenfelei valahogy mindig a sokadik emeleten laknak és nem tudják, hogy az ablakon kihajolni veszélyes), de Alekszandr Dugin bácsit, a Kreml egyik főideológusát is akarták már darabokban küldeni a túlvilágra. Pontosabban valószínűleg ő lehetett a célpont, ám végül a lánya robbant fel az autóban, aki nem mellesleg egy álhírekben és uszító propagandában utazó portál (United World International -khm...) főszerkesztője volt, de ettől még nem iazi nagy hal, mint feltételezések szerint a fater.

És a gond igazából az az előző bekezdéssel, hogy  az ember (vagy akár én is) ennyire szenvtelenül tud lamentálni politikai gyilkosságok kapcsán. Merthogy egyfelől az Ukrajnában zajló mészárláshoz képest a diktatúra egy-egy főgenyájának kivégzése már nem ráz meg, házhoz mennek a lófaszért, másfelől meg a Szolovjov féle agyhalott zombik pont abba az irányba sodorják a világot, hogy rezignáltan jegyezzük fel a napi „megfenyegette, halállistára tette, munkatáborba zárta, lebombázta, felrobbantotta -  hat halott, négy gyerek, harminc sebesült“ híreket.

Persze az is lehet, hogy Szolovjov egyik szándékolt funkciója, hogy hozzá képest egy Lavrov-féle, külügyminiszter-alakú nettó háborús bűnös is egy kifinomult, diplomatikus, kis híján úriembernek tűnjön. Miközben Putyin elvtárs meg kitünteti, hisz a klasszikus leosztásban már rég nem akarja ő játszani a jó zsarut. (És nem tudom megállni, de: Nálunk is ez volt sokáig a leosztás, hogy a bedezsolt volt a Vadhajtásokkal a bazmegoló, primitív náci fasz, hozzá képest meg a Dagadt a népnemzeti keresztény, de utóbbi immár nevére vette az előbbit, mint egyik fő "igeforrását“ ugyebár... ha nem bukik a választásokon, már járt volna neki valami középkereszt, vagy mi a frász.)

Yes, You Can Taur

A Tojásfej Köztársaság (eredeti címén Egghead Republic) egy azonos című regényből adaptált, 2025-ös svéd sci-fi szatíra, amiből a szatíra nagyon igaz, a sci-fi viszont csak annak egy sajátos alműfaja miatt, mivel egy alternatív jelenben játszódik. Ahol még nem ért véget a hidegháború, a szemben álló nagyhatalmak meg atommal fenyegetik egymást. (Mondjuk ez mennyiben más annál, mint ami most van? Ja igen, most csak a az oroszok, und Észak-Korea hisztizik bebaszva a nagy piros gomb felett.

És akkor jön az az atom, igazi bomba formában, méghozzá abban a Kazahsztánban, ami még mindig szovjet szocialista tagköztársaság. Egy svéd bulvármocsok-médium meg odaküldi újdonsült gyakornokát Sonját, aki ugyan grafikusnak jelentkezett, de a sugárfertőzött térségből tudósítás sem áll távol tőle, mindegy, csak legyen már valami, ha már a médiában akar dolgozni, de nincs kedve a melleit mutogatni egy valóságsóban. Amúgy leginkább azért veszik fel, mert senkinek sincs kedve odamenni, no meg a csaj nagybátyja egy híres német író volt, akivel ugyan sose találkozott, de attól még volt.

A küldetés az, hogy a sugárzott területen keressen mutáns kentaurokat, akik persze nincsenek, mutálatlanok sem, de a bulvár meg arról szól, hogy a valóságot bemutatni csak akkor kell, ha nem lehet csinálni egy érdekesebb másikat fejben. Úgyhogy Sonja meg a bunkó főnöke két operatőrrel mennek a kazahokhoz, csempésznek nekik vodkát, mert az a Szovjetunióban hiánycikk, a svédeknél meg ugye a csapból is. Aztán jön a Zóna, de nem a tarkovszkiji-sztalkeri értelemben, hisz ez egy szatíra, főleg a média- és kultúrkritika vonalán. Ettől még a fiktív jelen szovjet miliője pont olyan, mintha a hetvenes években lennénk, ennyiben viszont Tarkovszkij ugrik be, a Zóna itt egy lepukkant sivatag (semmi szaharai halálos elegancia), ahol nemigen van bármi, de a szereplők azért hosszan piálnak, cigiznek, és mindenek előtt egymást csesztetik, ebből jön főleg a cselekmény nagy része, meg film humora. Ami néha falrengető, néha szürreális, miként maga a műegész is hol a zsenialitást súrolja (azért alulról), hogy egy kulturális fekete lyuk, de a szélsőségek közti különbséget néha nehéz felismerni.

És mivel a szereplők viszonya adja az egész cucc dinamikáját, arról is beszél - nyilván szándékoltan - hogy mi mindenre képes az ember a karrierért. Például ingyen vállal veszélyes melókat, csak hogy pont rá figyeljenek fel, és  mivel mindenki a médiában akar dolgozni, ha te nem vállalod az ingyen veszélyt, sorban állnak még páran, akik viszont önként, dalolva és teljesen fogalmatlanul. Így aztán Sonjáék vodkával védekeznek a sugárzás ellen, valami kaktusz levével tépnek be a sivatagban, de legalább nem találkoznak kentaurral, pedig a nézőnek azért mutat egyet a film, ahogy cukrozott zenére oson a sziklák közt.

De a filmbeli stáb nem erre ment rá, hanem egymás idegeire, ami legalább is fontos tanulság, már ha egyáltalán van igényünk ilyesmire. Hogy a világ elmegy mellettünk, míg mi magunkkal vagyunk elfoglalva. És hogy ne együnk a vadonban talált kaktuszokból. (A kentaur meg deréktól lefelé... furcsa. Asszem ennyi.)

p.s. A filmet a tavalyi Stockholmi Nemzetközi Filmfesztiválon jelölték Bronz Lóra, de nem kapta meg, én meg nem tudom, hogy akkor ez baj-e, de egy ilyen nevű díjra azértérdemes hajtani, nem olyan giccses, mint az Arany Medve (gondolom én), bár lehet, hogy csak egy indián név.