Csízió kalendáriumi tradíció???

Olvasom - és ja ez megint politik, csak nem a kampánygyalázat, azt tényleg kerülni igyekezem - szóval olvasom, hogy a filip foglalkozású Rákay Kálmán nerceleb újgazdag nagyképűnek a feleségét is megdobták valami lovagkereszttel, nyilván mert a férjének már van, a kutyájuknak meg nem adhatnak, amíg  bele nem írták az Alapkotmánytörvénybe.

A Hávégén sem igen tudtak mit kezdeni eme felemelő hírrel, úgyhogy amolyan no comment jelleggel beidézte a kitüntetett mintegy szakmai hitvallását, ha már „a magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól és szakrális jelképeiről publikált művei elismeréseként” lett belőle keresztelt lovag, vagy mi. Izé, lovagina.

Szóval:

„Hálával tartozom a Teremtőnek, hogy nap mint nap ezzel az emberi lelket felemelő, s a tudatot lenyűgöző munkával – a Létezés jelekben való látásával, a keresztény kozmológia jelképeinek olvasásával, az 555 éves Csízió kalendáriumi tradíció asztrális és évköri szimbólumrendszerének újraélesztésével, a Mennyben fogant magyar Boldogasszonyi hagyomány ápolásával, Hazánk beavató csillagzatának, s az égig érő kozmikus történelemnek az olvasásával – bízott meg.“ 

Hát, tudja fene, de ha valaki a Létezés asztrális és évköri jelekben való látásával foglalkozik, persze szigorúan magyar boldogasszonyi keretrendszerben, akkor nem kéne gyógyszerre innia. Mert oké, hogy például Hunter S. Thompson délután háromkor füvet reggelizett tükörtojással, és csak ebédre ivott meg egy üveg viszkit a kokainjához, de nem is akarta a létezés jelekben való látását, ő főleg pornót és lóversenyt látását igényelte, egyszerre több tévén, mert egy cinikus-paranoid, gyakran zseniális arc volt. És persze rühellte a hatalmat, jól írt, persze nyugdíjba is úgy vonult, hogy a szájába vette az egyik kedvenc puskája csövét, és meghúzta a ravaszt...

Szóval szerintem óvatosan a látomásos-ezoterikus blabla-lírával, mert óké, hogy baromság, ahogy van, de ha az ember túl sokáig műveli, a végén még elkezdi komolyan venni. Főleg ha még érdemrendet is kap érte, mert csak. (Hogy visítsanak a libsik, gondolom.)

Le kéne az ilyesmivel állni, mert bár mindenki ott hülye, ahol éppen tud, de támogatni azért nem kéne.

pinterest.com

Afterparti

Nos, ma konstatáltam, hogy tényleg nem lett volna túlsok értelme tegnap a nemzeti ünnep helyett performált kampánygyűléseket követni, senki nem mondott semmit. Pontosabban semmi újat, relevánsat vagy bármit, annyi történt a hogy a polgárháború tegnap nem tört ki, a harmadik világ (háború) az meg csak néhányszor a múlt héten, szóval a szokásos üzletmenet, békeharcos népünk győzni fog tegnap is!

A Dagadt előadta a múltkori slágerút, új számot nem sikerült írni neki, a másik fazon meg unalmasan és hosszan szakmázott, az egyik helyen a nyolcvanas évekbeli táncdalfesztivál is volt, a másikon hárfáztak, én meg valami gagyi horrort néztem a Végső állomás-filmek gyenge utánérzéseként (Halálsíp), és még mindig az volt a nap kulturális fénypontja...

Ja tényleg, volt valami Oszkár-díjas átadó is, bár nem pontosan értem, miért kell egy átadót díjazni, hiszen nem akkora művészi élmény, de legalább Jessie Buckley lett a legjobb főnői szereplő, márpedig én pont rá tippeltem, miközben a mindenféle díjas P.T: Anderson-filmet már akkor untam, mikor egyszer végignéztem.

De legalább bírtam az olyan híreket, mint hogy „Monica Lewinsky volt az egyik legszebb az Oscar-gála afterpartiján...“ Ő ugye arról híres, hogy még a kilencvenes években leszopott egy elnököt (a Klintont), ami mind közéleti, mind kulturális teljesítményként jelentős, bár a fene tudja, lehet hogy voltak gasztronómiai vonatkozásai is. Szerintem az élete azóta is egy folyamatos afterparti, és hát úgy könnyű rutinosan kiragyogni mindenféle filmesek közül. 

Dehát már Ady is megírta: "Jöttem az After partjairól/ Hol álmodoztam déli verőn" bár azt nem tudom, ki is verte-e az orális irodában a főnökének?

Őszintén nem tudom amúgy, a politikai vagy a bulvár undorítóbb-e aktuálisan, de erős a verseny. Úgyhogy egy kis magaskultúra a könyvtárból:

Nyilvánosság, Sanghaj, kávé

Erről a mai kampányünnepről nem emlékeznék meg, amúgy minden "nemzeti" ünnep állami kampány a Párt szolgálatában, a Békamenet szót sem érdemel, a másikról meg majd elolvasok valami összefoglalót. Elkurvult a durvuló kampány, és még ki tudja, hol a vége, avagy ez most engem nem érdekel.

Tényleg, az megvan valakinek hogy a Nemcsák nevű kurzusművész Kossuth-díjat kapott? Közvetlenül az után, hogy a Tállai nevű főpárti  alfőmarhával akkorát ripacskodott valami kampányfaszságon, hogy nem bírtam végignézni. A szekunder szégyen ugyebár, mikor ő a szégyenletesen ripacs (á, dehogy, ő messze túlment a ripacskodáson is), de nekem kellemetlen nézni. Na itt tart Ártunk és Ormányunk kulturálisan, és akkor én még foglalkozzam az úgynevezett "politikai" (á, dehogy, hatalomtechnikai) "üzeneteivel"? Nem.

Amúgy is az volt reggel a nap híre, hogy meghalt Jürgen Habermas, akit egy időben sokat olvastam, emlékeim szerint akkor, mikor még szociológus voltam. Re róla itt úgyis volt bővebben és többek közt szó, Hamilton harmadik lett Sanghajban, én meg szarul aludtam a front meg a pollenek miatt, és most épp azon töprengek, hogy a második nagy bögre kávétól ájulok-e el, vagy annak ellenére? 

Igazából persze bízom benne, hogy hat addig, míg átérek anyámékhoz meg vissza, ugyanis nokedlit akarok ebédelni pörköltszafttal. Kanállal persze.

J.H. (1929-2026)

toonpool.com

David Jones

Ha nem is a világ legnagyobb rejtélye volt mostanában, de az egyik legérdekesebb, hogy ki lehet Banksy, a stencilező graffitiművész und közéleti aktivista, akinek valódi személyazonosságát már bő húsz éve találgatja a sajtónak az a része, akinek nincs jobb dolga.

Nos, a Reuters maratoni  írása szerint Robin Gunninghamről lenne szó, aki 1973-as évjárat, tényleg bristoli származású, és semmiképp sem a Massive Attack frontembere. Ennél sokkal többet nem is lehet tudni róla, legfeljebb hogy egyszer már megírta róla valami bulvárlap, hogy ő lenne a gerillaművész, de aztán eltűnt, feltehetően nevet változtatott, de az ilyesmi csak jót tesz a műkereskedelmi érdekeltségeinek.

Egyébként meg a belinkelt cikkből kidrül, hogy először simán csak a rendőrség elől bujkált nagy anonimitásában, aztán brand lett abból, hogy pár tucat emberen kívül nem tudta senki, kicsoda ő. (Azért volt neki menedzsere, ügyvédje, barátnője, galériája már  korábban is, csak mindenki vagy lojális volt hozzá, vagy pluszban alá is írattak velük egy titoktartási nyilatkozatot.)

Amúgy tényleg eredeti művész volt, talán  most is az, bár több évtized alatt azért könnyen válik önismétlővé az ember, hogy aztán egyre hajmeresztőbb ötletekkel próbálja fenntartani saját kreativitását. Banksyt meg volt aki a találkozásuk után eleve egy öntelt seggfejnek írta le, de ez sem meglepő, ha az ember eleve egy művészeti intézményt formál a saját titokzatosságából.

E tekintetben mindegy is hogy vívják most vagy valaha, azért a nyugati kultúrában sikerült nyomot hagynia. Vannak azzal úgy művészek, hogy az életük is a műalkotás része lesz, és a rejtőzködésből meg a hübrisz és a paranoia valami sajátos keveréke, mint Nem Túl Bátor Szőr Robin esetében is könnyen elképzelhető...

reuters.com

Az érvelés helyetti dogmatika

„Látom ki fog készíteni, nem fog kikészíteni, én kikerülöm a kérdést!“

Néztem valami videót  a jutyúbon, ahol a Kakadupéter külminiszterrel dúsított ukránellenes tüntetésen a felcsútista harci nyugdíjasokat kérdezték, hogy mégis kinek a hibája, hogy a korábban Magyarországként ismert Mindenkiminketbántisztán ennyire zsarolható az „olcsó“ orosz olajjal.

Az válaszok esszenciáját fentebb idéztem, de azért voltak még érdekes megfejtések:

- Az azért van, mert a Ruszin-Szendi, amiatt van, ő akadályozza a Tisza pártot Ukrajnában. Mert ukrán, eleve úgy hívják, hogy Ruszin, az hogy mellette Szendi-Szundi, Hapci, Morgó, az már Kuka.

- Trianon miatt van Trianon, amiatt meg nincs tengerünk. Olaj meg a tengerről jöhet. Ja, van a tenger felől is vezeték, de horvátok ukránok, márhogy velük vannak zsarolni.

- A csehek? A csehek nem váltak le az ruszki gázról! Mi, hogy már egy éve! Maga nem ért hozzá!

- El akarják venni a rezsicsökkentést, a Magyar Péter ezen dolgozik. Na jó, nem tíz éve, de minimum öt!

- A hülyék meg a rosszindulatúak által vagyunk zsarolhatóak! Mi az, hogy elég baj, hogy a hülyék által zsarolhatóak? Figyeljen ide...

- Ez evidens. Azért se mondom meg!

Ahol a hit és a dogmák határozzák meg a valóságérzékelést, ott működik az utolsó érv, az összes többi csak hab a torkán. Itt kinyilatkoztatás van emberek! A Főnök megmondta, hogy az ukránok zsarolnak minket, Brüsszel Péterrel összejátszva, a világ ellenünk van, de mi győzünk, felettébb békés hadjáratainkban, na!

És innentől már nem zavaró, hogy pár éve még vérzett a Dagadt szíve a hős ukránokért, azok nyilván még jó ukránok voltak, csak azóta kibaszottul elrontotta őket Brüsszel, akivel együtt támadták meg a Szovjetuniót, és kész.

Ezeknek az ormányzati göbbelszeknek George Orwell, meg az 1984 nem döbbenetes irodalmi élmény, meg történelmi figyelmeztetés, hanem kézikönyv a propagandához. Ha a Felcsútok Géniusza szerint Ukrajna a Sátán birodalma már pár hónapja, akkor mindig is az volt! Ha Brüsszelnek hívjuk az ellenséget, akkor mi a fasz az az Európai Unió? Az Brüsszel, akihez (és nem amihez, a megszemélyesítés itt fontos) nagy hiba volt csatlakozni. E tekintetben tök mindegy, hogy anno a csatlakozási tárgyalások legnagyobb részét éppen az akkori zorbánkormány tárgyalta le, hiszen már nem a döbrögi írta alá magát a csatlakozási szerződést, szóval neki semmi köze hozzá.

A felcsútival az a baj, hogy nem politikus. Mert bár Max Weber (nem Manfred, hanem a szociológia egyik alapítója!) szerint a politika alapvetően csak a hatalomért folyatott harc, de igazából a gyakorlatban azért közügyeink menedzselése is. Ártunk és Ormányunk mindenható hűbérura ellenben pusztán hatalomtechnikus, a közügyek, közjó és hasonlóan köz-zel kezdődő dolgok nem érdeklik, ha nem vezetnek közvetlenül hatalomhoz. (A közlekedés sem, például.)

A hatalomtechnika pedig alapvetően egy karizmatikus vezért kíván, és nem fogok most itt Adolfozni, bár nehéz megállni, amúgy is, a mi főminiszterünk inkább Benito, ha valaki érti a célzást.

De leginkább Nagy Testvér lenne az 1984-ből, csakhogy a regényben az sem biztos, hogy ő létezik egyáltalán, könnyen lehet, hogy csak a Belső Párt találta ki, afféle plakátarcnak, aki mögé elbújhatnak. Nálunk ez fordítva van, a vezér találta ki maga köré a belső pártot, Kakadu miniszter mint olyan például nem létezik, bár pont mostanában kezdi elhinni magáról, hogy de...

Morális bölény

Ma van a nőnap második napja, a húsvéthétfő meg a pünkösdhétfő mintájára a nőnaphétfő, hisz az első napja mindig vasárnap, mint az közismert. (Pont mint hogy szilveszter mindig péntekre esik. Az év utolsó péntekje ugyebár.)

Ilyenkor azoknak a nőknek nem veszünk virágot, akik nem azok, mert az maga a szexista leereszkedés, ha csak azoknak veszünk, akik azok. Tehát vagy nem veszünk senkinek nőnapvasárnap se, vagy nincs rá pénzünk, vagy nők vagyunk, és magunknak minek? De ma mindenkinél ott van, hogy morális bölényben érezheti magát attól, hogy nem tesz meg valamit, ami nagy civilizációs ugrás a kultúrában, javarészt a semmibe.

Mert a nőnap értelmetlen, elvégre kötelező jópofizás, de teljesen személytelen módon, az ilyen nemzetközi világnapoknak annyi értelme van, hogy nincs nekik. Például egy hónap múlva, április nyolcadikán veszünk virág alakú bonbont cigány ismerőseinknek? Pedig akkor van a nemzetközi cigánynap. Vagy színes lufit legalább?

Egyébként is, a nő csak elnevezés, és a névnapoknak sincs semmi értelme. Én például egy középkori király nevét viselem, akit politikai okokból szentté avattatott egy utóda, hiszen a pápa egy szekér aranyért bármikor megkapta a Szentlélek sugalmazását, hogy az illető ugyan egy rohadék volt, de felettébb szent módon! Így aztán, mivel a Szentlélek is bírja az aranyat (nézzük meg a barokk templomok díszességeit), be lehetett iktatni  a naptárba, nyár elejére. De nekem ehhez mi közöm van? És a szomszéd csajnak, hogy nem fiúnak született? Na ugye! 

Ha van kék szeműek napja, de nincs, arra én puncstortát nem kérek, málnás tejszínhabbal. Pedig szeretem, de tartás is van a világon elvégre.

Amúgy bírom a nőket, nincs bajom velük, régebben többet is ismertem, volt akinek a koncertjén is voltam. Pedig unom a jazzt. Dzsezznek írni, és csak aztán hallgatni. Így ez se az:

Formám 1

Ja igen, megnéztem tekinteni az egyforma formaegyes szezonkezdést reggel ötkor, mert Ausztráliából volt (állítólag, szerintem ugyanis nem létezik az a hely, Ausztráliatagadó volnék), de voltam elég perverz tényleg felkelni, mikor fél öt után kinyomtam az ébresztőt. Be volt készítve a hűtőbe egy nagyon nagy erős kávé, így másfél óráig nem voltam álmos, csak szédültem a koffein plusz alváshiány kombótól.

A verseny első harmada izgalmas volt, aztán tömény unalom, de az egészből egy kukkot se értettem. Most már ilyen nagyon hibrid autók vannak, hogy van bennük biobenzin meg elektromos motor is, így néha töltik az akksikat, néha merítik gyorsulási céllal, vagy valami hasonló, de szerintem a versenyzők többet nézik a töltöttségi szintet, mint a pályát. Így már egyel több mérnök van versenyben, mert egy ül a boxban a motoradatokkal, egy a startégiát laptopozza, egy meg vezetni próbálja az autót, de ha  korábban erdésznek tanult, csak szeretett száguldozni, akkor cseszheti. Vagy járhat valami mérnöki gyorstalpalóra.

Meg a néző is, de én már tuti nem fogok, valamikor a múlt században még elektronikát tanultam egy műszaki szakközépben, de annyira semmi közöm nem volt hozzá, hogy bölcsészet,  meg társadalomtudományi szakmunkás lettem inkább ilyen felsőoktatási helyeken. Mondjuk egy időben jártam a Műegyetemre is, de csak a menzájára, meg voltam már pisilni a londoni Imperial College-ben is, mert az volt közel, mikor egyszer nagyon kellett, de ennyi közöm van a műszaki tudományokhoz.

Úgyhogy egy idő után le is némítottam a közvetítést, mert nem érdekelt szakértő szakkommentátorok technoblablája, amit saját kisszerű versenyzői élményeikkel habosítottak fel. Jövő héten kínai nagydíj lesz, de az közép-európai idő szerint reggel nyolckor, úgyhogy lehet, hogy arra biztosan fel bírok kelni, amilyen egy alak vagyok lenni. Pontosabban amilyen a formám. Egyszerű.

saját.én

Szervilis képzavar-konstrukció

„A Jóisten átöleli Orbánt és átöleli Magyarországot is – hiába fenyeget Zelenszkij a kormányfő megölésével“ 

Mandineres cím, na persze, még mindig járok oda szörnyülködni a szervilizmussal kevert ostobaságon. Mondjuk jobban belegondolva, a szervilizmus legtöbbször eleve ostobaság, szóval ez nem két különböző dolog, hanem előbbi utóbbinak részhalmaza.

De „tetszenek“ ezek giccses irodalmi képek, rögtön eszembe is jutott róla egy másik. Petőfi Sándor A magyar nemzet című versében (1846)van az a híres sorpár, hogy: „Ha a föld isten kalapja,/ Hazánk a bokréta rajta!“

Nos, én alapvetően szövegekben gondolkodom, de néha azért elkap a heveny vizualitás, mert e két (nyilván nem egyenértékű) idézetből az következik, hogy:

- A Jóisten (Petőfinél isten, kisbetűvel) átöleli a kalapján a bokrétát. Ez technikailag nehézkes, feltéve persze, hogy a fején van a kalap, persze mindenható, úgyhogy végül is miért ne? De másfelől meg hülyén fest, ahogy egy isten kalapon lévő bokrétát ölelget.

- Ugyanakkor ennek a bokrétának része a Dagadt is, és ki volt a kretén virágkötő, aki a felcsúti téeszelnököt egy csokorba kötötte mondjuk egy csomó margarétával vagy kankalinnal, és mi lehetett ezzel a célja? 

- Persze továbbgondolva, ha hazánk a bokréta a Föld nevű kalapon, akkor mindannyian csokorba vagyunk kötve, én, gáspár győzőék, a kelenföldi vasútállomás vécéje, meg a nemzeti bank ellopott pénze is. Na most ki akar ilyen csokrot hordani? Hogy aztán ölelgesse is...

Nem csoda, hogy annak a mocskos Zelenszkijnek nem tetszik egy ilyen csokor, igazából kinek tetszik, pláne mert ő nem lehet benne, ő csak a papucs orrán pamutbojt, izé... a kalapén, vagy hol.

p.s. Bocs, néha nem tudok ellenállni az efféle hülye agymenéseknek.

Kis híján absztinens kisvárosi vérszívók

Szóval volt harminc évvel ezelőtt az a film, a Trainspotting Danny Boyle-tól, ami azóta is az első számú kedvenc, e minőségében A világ végéig című Wim Wenders-filmet előzte. (Tényleg újra kéne nézni a végtelenített rendezői verzióját annak is.)

És a Trainspottingban volt a női főszereplő Kelly McDonald, akkor húsz évesen, és akkoriban a „furcsán szép“ kategóriába tartozott, azóta azért az is kiderült, hogy tényleg remek színész. Nő. 

Úgyhogy ha elém kerül egy-egy filmje, azt megnézem. A Radley család ráadásul egy nonkonform brit vámpírfilm, szóval pláne.

Radley-ék ugyanis vámpírok, pontosabban vámpirikusak, mert nem vérengzenek, nem égnek szét a napon, és ehetnek fokhagymás pirítóst, csak épp utálják. Gondolom hogy legyen azért valami náluk is a klasszikus vámpírmítoszból. (Ja, és be kell hívni őket a más házába, különben nem tudnak bemenni.)

Van mamavámpír (Kelly McDonald), meg papavámpír, akik olyanok, mint a nem ivó alkoholisták, csak a kisvárosban, ahol nincs Névtelen Vérszívók gyűlése, inkább rejtőzködni kell. A tinédzser lányuk meg épp felfedezi magában a családi örökségnek ezt a társadalmileg nem tolerálható részét, mikor halára harap egy csávót, mondjuk joggal, mert az épp megerőszakolná. (De csókolózni nem kellene ám!) Mindeközben az öccse  - aki a narrátor is egyben - meleg és a szomszéd srácra gerjed, pont mint a nővére barátnője.

Aztán felbukkan apuvámpír ikertestvére (szintén Damian Lewis), aki viszont a vérszívás lakókocsis punkja, és nem az a visszafogott típus, miközben a szomszéd srác faterja is gyanakszik. (Ja, és apu ellenben tiszteletre méltó orvos, aki a páciens csajok szép ereit dicsérgeti.)

Az egész úgy néz ki, mint egy visszafogott minisorozat, és tényleg úgy négyszer fél óra, de nem kelti mozifilm benyomását (pedig a nagybritánoknál ment mozikban), valamint van egy „csak semmi durvulás, angolok vagyunk“ hangulata, pedig szerintem skótok. Ezzel együtt úgy adják elő a nemi erőszak kísérletét, az emberölést, meg a sötét családi titkokat, mint egy iskolai színjátszókör. Nem mellesleg, egy elég jó színjátszókör. 

Az ilyesmit is Danny Boyle-ra kellene bízni, nála fröccsene az agyvelő is, amit egy ilyen cucctól minimum elvárok, de itt csak annyi van, hogy mamavámpír vágyakozva nézi kiömlött piros gyümölcsturmixot.

Identitászavaros ez a film, mint maguk a főszereplők, e tekintetben tartalomhoz a forma, a humora véleményes, de nekem bejön, bár nem horror-vígjáték, aminek reklámozzák, de dramedynek nálam rendben van. Amúgy is, a briteknél Benny Hill óta már nem divat a seggreesős humor, bár pont egy-két régi Benny Hill Show-t megnézve, a csöcsök meg a kergetőzés mellett abban is van kifejezetten intellektuális humor, csak senkinek nem az maradt meg.

A főszereplők jók, még a tinédzserek is, csak nem mindig tudnak mit kezdeni a vékonyka forgatókönyvvel. Azért egy szombat délutánra igen jó volt.

Indokolatlanul Nagy Szavak

Mostanában folyton az az érzésem, hogy egyfelől jön a világvége (csak nem tudom pontosan hány milliárd év múlva, az emberiségnek ellenben pár ezer lehet még a maximum, a kipusztulásig), másfelől hogy mindenhol mindenki akkora Nagy Szavakban fogalmaz, ami nemcsak indokolatlan, de rém idegesítő is.

Így van ez a politikában, hol ugye Világrendszerváltás lesz, vagy már van, vagy volt mindig is, és az összes hülye populista kretén ötszáz évre előre akar gondolkodni, mikor azt sem tudja senki megsaccolni, mi lesz két hét múlva. (Végül is a meteorológusok is egy hétre előre tesznek jóslatokat az időjárást illetően, hosszabb távra már csak statisztikai valószínűségeket tudnak mondani, hogy például az elmúlt száz évben jellemzően mennyi volt a hőmérséklet foka adott napon akár, de hogy egy hónap múlva ilyenkor esik-e majd, az nyilván belőhetetlen. Azt még az időjárás se döntötte el, nincs mit előre jelezni.)

Ehhez képest nálunk a felcsúti döbrögi is globálisan, és évtizedekre, néha meg évszázadokra előre vizionál. 

Miközben meg a kampányban minden elképesztő, döbbenetes, hihetetlen és példátlan, legalább is kormányhitű sajtóban, miközben négyévente mindig az. Miközben az, hogy a szomszédból épp nem jön az olaj a csövön, az már Háborús Fenyegetés (megj.: Egy faszt, de te csak rettegj!), az erőműveket meg katonákkal kell őriztetni. Mert nem jön az olaj a csövön, de mindegy is, ez már volt tegnap is.

Az intézményes kultúra kereskedelmi vállalkozásként működő részében (magyarul: show business) meg mindenki Sztár, aki szerepelt egy szar tévéműsorban (VV Tyutyu, aki már Hal a tortánban is nagyot ment a csőben sült, flambírozott parizeres zsemléjével), berúgott már élőben a tiktokon, és azt elég sokan nézték, vagy majdnem leszerződtette már egy híresebb külföldi fodbalcsapat. És ehhez képest nem kezdik el szentnek hívni, aki nem atya fehér reverendában, csak mondjuk feltette az életét a hajléktalano segítésére.

És mindez csak onnan kattant be, hogy megnéztem a Egyforma Forma-1 idei első időmérőjét, ahol a két Mercedes végzett elöl, és szakértő szakírók máris elkezdtek arról delirálni, hogy a csapat Elképesztő Fölénye várható erre az évre. Hát, van huszonpár verseny, még az elsőnél sem tartunk, csak az időmérőnél, de mi lesz ha jövő héten Sanghajban majd a két Ferrari lesz elől? Elképesztő Fölény átmenetileg üzemen kívül?

Nem kéne elinfláni jelzőket és nagy mondásokat. Hiszen ha majd megjönnek az ufólények gyarmatosítani, már nem maradnak szavak. Mondjuk akkor lehet, hogy egyébként se...