A Bálvány, az imádás meg a karma

Dídzsé Jeszi (állítólag Zsolt) interjút adott a hajdúpéter-alakú abszurd médiaviccnek, nagyjából egy óra hosszat, de senkinek nem ajánlom a megtekintését. A faszi teljesen kész van már, a vallási őrület és a vezérrajongás mentén próbálja hajlítani a valóságot, de az meg épp egy hete jött szembe vele, és lám, neki is feleakkora lett az arca tőle. Hajdúval ketten pont úgy néztek ki, mint kér hirtelen megörgedett óvodás, akiket egyenesen a homokozólapát mellől küldenek épp nyugdíjba.

Amúgy a szokásos bullshit volt a disputa lényege, Putyin-felszopás, a leendő kormányzat lekicsinylése, még egy kis Putyin-kényeztetés, de a gaz független média sem méltatta sokra ezeket, ők is rendre az utolsó részt emelték ki, amiben az ennél sokkal rosszabb sorsra érdemes, 54 éves középső csoportos megfejtette a felcsútista választási vereség mélyebb, spirituális gyökerét.

E szerint amikor a Dagadt Indiában tuktukozott a Tik-Tokon, meglátogatta valamelyik hindu istenség templomát, és ottani szokás szerint ajándékot is vitt. Ezzel tudtán kívül bálványimádást követett el, „...és kaput nyitott a szellemvilág felé, a gonosz szellemek felé, ami ezáltal beengedte őket az ő életébe, és hiába volt ő Isten kiválasztottja Magyarország irányítására, és kapott egy óriási lehetőséget, és isten tényleg a tenyerén hordozta, ott ő beengedett...“

Vagyis Ártunk és Ormányunk azért esett pofára a választásokon, mert karma! Ja nem, az ilyen hindu izé, akkor gondviselés! Vagy gond-nem-viselés, miszerint isten a tenyerén hordozta a pártvezér és kancellárt, de féltékeny lett mittudomén Ganésára vagy Rámára, és levette róla a kezét. Nyilván a másikat, mert az egyikben hordozta, persze a fene tudja egy mindenható entitásnak hány keze van (kétszer végtelen, nyilván), speciel a hinduknál nem ritka a négy vagy hat, a lényeg a páros szám, a szimmetria miatt.

Ja, és fontos adalék, hogy az Ószövetség Istene büntette a vezért, aki ezek szerint nem ugyanaz, mint az a másik szövetségi alak, és kétségtelenül ő a féltékenyebb? Egy az isten, de szövetségenként? Ehhez képest a hinduk egy jelentős része inkább monoteista, amennyiben szerintük is egy isten van csak, aki - mivel mindenható - végtelen sok alakban képes megjelenni, akár egyszerre is. Innentől meg Ráma ugyanaz, mint az ószövetségi arc, és lényegében mindegy, hol és melyik templomban faragnak neki képmást, konkrétan vagy csak szimbolikusan.

Persze Dídzsé nertárs spirituálisa olyan magasan áll, hogy én csak elképedve nézem idelentről, ahogy épp bálványimádásban marasztalja el imádott bálványát.

p.s. Erre mi az első komment a jutyúbon az alatta? Nos: „Ha Isten velünk, ki ellenünk! Erős vár a mi Istenünk! „ Ebből amúgy két dolog is következik:

1.) A néni, aki írta, protestáns, ezen belül valószínűleg evangélikus, de azok mintha nem szoktak volna túl sokat sátánozni, inkább a római kaotikusok, ahová Jeszi faszi önbevallja magát sorolni. Én egyébként sem állnék le lelkesedni egy ekkora hülyének, valójában minden teológiai megfontolástól függetlenül.

2.) Még mindig ott tartunk, mint az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborúban, legalább is Jaroslav Hasek szerint, aki a Svejkben arról ír, hogy a mindenféle tábori lelkészek úgy beszélnek az istenükről, mintha az valami tábornok lenne az ő hadseregükben. Így aztán ki ellenük, leszámítva persze a józan észt.

Utánlövés

A nagy kérdés az, hogy jó lesz-e egy prosztó, altestileg fixált vígjáték attól, hogy beveszik Sacha Baron Cohent? Aki mégis csak a műfaj királya, mert jobb napjain akkorát tud csavarni az egészen, hogy időnként már-már intellektuális lesz, miközben görbe tükröt tart a társadalmi-kulturális bla-bla-bla...

Nos, nem lesz jó, néha Cohen is túltolja a saját filmjeiben a kaki-pisi-fing vonalat, nem ritkán öncélúan, csak mert élvezi  a közönség megbotránkozását, ha meg csak plakátarcnak kell, akkor mindegy is, hogy ott van-e, vagy helyette lemegy sajtért a sarki teszkóba.

A film, amit elszenvedtem délután angolul a Balls Up címre hallgat, ahol a balls nem a labdák, hanem golyók, avagy a herék megnevezése, mert egy kretén feltalál egy óvszert, ami a heréket is takarja, is innen jön a szekunderszégyen-teljes magyar  cím: Bele a tököm! (Jó, ezt még egyszer nem írom le.) El is kéne adni a forradalmiatlan cuccot, jön a marketingesnek tök (khm...) hiteltelen Mark Whalberg, és megdumálják a brazil fene tudja kiket miniszteriálisan, hogy legyen a cégük az óvszerével az ottani fodbal világkupa-bajnokság egyik főszponzora.

De szerencsére innentől leszakadunk a herékről (úgy nagyjából) és jön a fodbal, meg egy sajnálatos eset egy meccsen, ami után fél Brazília a főszereplő páros vérét akarja inni, és akkor az egész átmegy valami üldözüs-menekülős akció-vígjátékba. Amiről nem tud nem eszembe jutni a már emlegetett Mr. Cohen überaltesti de rém szórakoztató filmje, az Agyas és agyatlan, abban is véletlenül pont fodbal-vb van, de előtte még Mark Strong heréi (meg több vödör elefántsperma, és dugulásig szart klotyó, ahogy az egy Cambridge-ben diplomázott művésztől elvárható), és ez itt valójában annak a filmnek a fogyatékos kisöccse. Csak nincsenek benne terroristák világösszeesküvés-üzemmódban, de vannak dühös brazil szurkolók akik meg akarják ölni az az Azonosulhatatlan Párost, mert a favelákban nem tudják, hogy a fodbal nem ér ennyit, mert akinek nincs semmije, az legalább gólt akar látni az argentinok ellen. (A kokainbáró Cohen meg nem, ő bulizni akar és drogot csempésztetni, csak hogy újra előkerüljön az óvszer-téma, ha már kokainkereskedőnek tanult az egyetemen, Mississipiben.)

Taplónak tapló, de nincs benne semmi áttételes kultúrkritika, mondjuk nem is csoda, az egyik Farelly fivér a rendezőként elkövető, a Peter, aki olyan korszakos remekműveket alkotott, mint a Dumb és Dumber, vagy a Dub és Dumber kettyó, esetleg a Movie 43. 

Úgyhogy ez a műegész is olyan, hogy nem fáj, ha beleszalad az ember egy napos hétvégi délutánon, de nem  marad belőle egy másodpernyi emlék sem pár nappal későbbre, a kulturális seb, amit okoz, nyolc napon belül gyógyul. Akár többször is, bár normális ember ezt nem akarja még egyszer, mert bár egy újszülöttnek minden vicc új, de csak neki.

p.s. Oké, azért az nem olyan rossz, mikor a bekokainozott aligátor szívrohamot kap futás közben... No meg Borat bírná ezt az arcot:

Életveszélyben lehet a népszerű fájdalomcsillapító

Napok óta nem olvasok Zorigót, na jó eddig se olvastam, csak néztem, olvasni már hosszú évek óta nincs mit rajta, ahogy már nemrég is összeesküvés-elmélkedtem, szerintem a „cikkeik“ egy számottevő részét mesterséges unintelligenciával íratják, ha már úgysincs szerzője jóformán egyiknek se.

Most viszont kíváncsi lettem, egy héttel az Armageddon után eljátsszák-e Kamaszukát a Kincs, ami nincs című gagyi filmklasszikusból? A japán katonát, aki valahol 1980 környékén még egyedül harcolja a második világháborút a kis szigeten, ahol anno még a törzsfőnökasszonyt is megdugta.

Nos, nem nagyon küzdenek már, rutinból, levezető jelleggel van még kis magyarpéterezés, de semmi nem elég döbbenetes, elképesztő, ezveszélyes!, vagy drámai a címlaphoz, mondhatni a Zorigó rezignáltan brekeg tovább, nem a lendület csak az évtizedes rutin viszi már. Nincs már „háborúba viszik a fiainkat“ sikoltozás, fura mód eltűntek az ukrán kémek, a századosok és oknyomozó újságírók is csak három hétig voltak sátánian hazaáruló közellensége, mára már hirtelen felindulásból sem érdekesek.

Így aztán a mai, vasárnap reggeli főcímek megoszlása  a következő:

- Súlyos figyelmeztetés: egy gyakori hiánybetegség növelheti az Alzheimer-kór kockázatát

- Hihetetlen! Elvitték az Ötöslottó rekordösszegű főnyereményét

- Ősi titokra derült fény: elveszett világ rejtőzött az Északi-tenger mélyén

- Életveszélyben lehet Lukasenko - megrázó hír érkezett

- A népszerű fájdalomcsillapítók más gyógyszerrel keveredve halálos méreggé válnak

- Veszélybe került Palvin Barbi élete – a férje fegyvert rántott

- A véletlen felfedezés, amely örökre megváltoztatta a pszichiátriát

És akkor két tiszapérteres magyarhír, csak hogy az olvasók érezzék azért az élet súlyát, egyúttal jelzéséként, hogy Balatonfüreden azért vannak még harcoló hírtévés egységek:

- Magyar Péter szakértői már a megszorításokat készítik elő?

- Tiszás fizikai inzultus a HírTV stábja ellen: elfajult a helyzet Balatonfüreden

A bombasztikus címekről persze nem bírnak leszokni, súlyos, hihetetlen, életveszélyes, halálos, pont mint egy tévékettes híradó, ahol az első negyed óra garantáltan az, hogy megölte, halálra gázolta, lezuhant, valamint leégett, összedőlt és csak aztán süllyedt el...

Azt hiszem ilyenkor, a vesztes háború után (hisz a kampányt annak élték (éltették?) meg) népszerű fájdalomcsillapító a bulvár-katasztrófaturizmus, hogy örülj paraszt, te még élsz, épp sört reggelizel parizerrel, míg másokat a villájukban halálosan fenyegetnek, meghalnak egy karambolban vagy épp nyernek a lottón, és igen, ez utóbbi veled is megeshet! valamint ufók, fénylények és ősi titkok, bármi, csak ne kellejen még mindig azon nyekeregni, hol kúrta el  zsarnok, nem kicsit, nagyon.

Az erre való zorigós médiarekació meg annyi, hogy semmit előre, kettőt hátra.

Mert valahogy még mindig nem érnek címlapot filmkritikák, nagyinterjúk, helyszíni tudósítások, saját készítésű videók, ilynek ugyanis láthatóan nincsenek, úgyhogy marad az üres, unalmas (mert üres) bulvár formagyakorlatok szigorúan monoton sora, csak engem például még mindig nem érdekel, hogy ki a frász az a Palvin Barbi, és főleg nem, hogy rántotta fegyverét a mire a kedves férje.

A böhömök alkonya

Vidnyánszky Attila bement az ATV-be, ahova a Dagadt is többször, innentől az egy vállalható terep kis segédeinek, bár ha így haladunk, lesz még a Partizánban is, az a legújabb gyóntatófülke kognitívan disszonáns felcsútistáknak. 

És előadta a maga ceterum censeóját, miszerint „Én úgy gondolom, hogy azok az erők munkálkodnak most is, akik 1965-ben felrobbantották a Nemzetit”. Mert ilyenek ezek az erők mind! És hogy mégis kicsodák? Bárkik, akik nem ők, mert akik nem ők azok senkik, ezért csak rombolni tudnak, meg amúgy szeretnek is, hisz az olyan melengetően sátáni.

Vidnyánszky Böhömke most csalódott, de utólag is egy hős, aki „ellenszélben“ költötte a bármennyi állami pénzt, ja hogy a színházi szakma egy jelentős szelete utálta? Á, azok csak irigyek voltak művészi nagyságára, de mindenek előtt féktelen függetlenségére, amivel bátran kiállt az önkényuralom mellett. Mert udvari kultúrpápának lenni nem szégyen, csak szemfülesség, ha a hatalom pénzzel és pozícióval traktál, fogadd el nyugodtan, nyalj ben neki a meleg sza..., mindegy, a kritikusaidra meg sértődj meg, csak így maradhatsz igazán autonóm. Az igazi lázadó művész az ellen lázad, amit a hatalom mond neki, de Böhömke  a fene se tudja mi ellen lázad, már túl az jó ízlésen, meg az elemi szolidaritáson.

Tényleg, megvan még valakinek az a békamenetes-margitszigetes dadaista performansz, amit ez a színházi istenkirály rendezőként leművelt? Elrettentő!

Hát, arról nagyjából konszenzus van, hogy egykor egy jó rendező volt, kissé sziruposan látomásos, de kétségtelenül kreatív, aztán nem is olyan lassan belerohadt a hatalom ölébe, ami meg jellemzően nem használ a művészi minőségnek. Polgárpukkasztóból egy pukkancs lett, Lúdas Matyiból Döbrögi, szabad alkotóból a rezsim kápója, mikor mint szar, elvált a májtól. (Na, másodikra csak megjött az sz-betűs.)

És ma ott tart, mondjuk az SZFE szétkúrása kapcsán, hogy:

„- A módszer nem lehetett volna más?

- De, de, de. Lehetett volna más, de nem volt fogadókészség a másik oldalon.“

Hiába no, mindig az a fránya másik oldal a hibás. Biztos mert nem elég keresztényi, hiszen ha kap egy kurva nagy pofont, nem tartja oda a másik orcáját is, mert nincs benne fogadókészség. 

Aha, az életben mindig minden területen van (mert kell hogy legyen) egyik oldal és másik oldal, ha ezek a böhömkék nem tudnak oldalazni, elveszítik tájokozódóképességüket a létezésben. Egy a szekér, egy a tábor, a világ fekete vagy fehér, a szürkéket észre sem veszik.

Valamint megtudtuk ettől a jelentős jellembajnoktól, hogy ma is Marx és Engels felelős például a trágár beszédért, de én ezen a ponton feladtam... 

Nyilván nem vagyok az oldalán, tehát csak a másikon lehetek, és jobban belegondolva egyszer tényleg vittem virágot Marx sírjára a Highgate temetőbe, amilyen egy tömeggyilkos bolsevik vagyok, enyhe trockista elhajlással, mióta olvastam Marx gazdasági-filozófiai kéziratait, még 1844-ből. De nem vagyok trágár, bazmeg!

p.s. Jut eszembe, tegnap írtam egy szösszenetet a lelépő  kaszinóminiszter kapcsán, most meg ez a Böhömke, de ha lehet, nem tervezek sorozatot az efféle arcokról. (Ha nem lehet nem tervezni, esetleg írok még párat.) Csak valahogy naponta jönnek ki a fényre ezek a rezsimszolga figurák, akik előadják, hogy ők nem helyezkedő csinovnyikok, hanem komolyan mindig is hittek a szeretet és az összefogás erejében, a polgári-keresztény népben-nemzetben gondolkodást úgyszólván már az anyatejjel is, és ugyan voltak hibák, néhány kolléga elvtársnál, de ők nem hibáztak, úgyhogy ne öntsük ki már a fürdővizes gyerekkel együtt őket is! Annyi nyalnivaló hátsó adódhat egy új rezsimnél is, különben is, a kisnyilasoknak is meg lett bocsátva.  Ez azért irritáló, na.

Hófekete és a hétfejű dimenzió

Pont a múltkor írtam valami lekicsinylőt a Daily Mail című brit bulvárizéről, erre kiderül, hogy már-már tudományos szaklap, aminek az a kritériuma, hogy nem értem, és ez zavar. Ez a két tényező már definiálja a tudományt, esetleg az áltudományt, de ha nem értem, nem tudom melyikről van szó. Tudósnak igen alsópolcos voltam, akkor is, mikor még próbálkozta vele.

Erre most a Dájli Májli a leiratkozhatatlan hírlevelében zaklat egy cikkel, hogy talán szlovák tudósok előálltak egy elmélettel, miszerint az az univerzum, amiben lakunk, igazából hét dimenziós. Eddig négy volt, miszerint fel, le, előre meg hátra, meg az idő (ám az csak előre, meg oldalt halad), de van még három, csak épp azt nem érzékeljük, nem tudjuk elképzelni, de az valószínű, hogy egymásba csavarodnak, mikor elpárolognak a fekete lyukak, és csak a csavarodás marad belőlük. Mert a csavarodásban van a vitamin... izé, az információ, ami a kvantumfizikai szerint nem tud eltűnni, hiszen az anyag meg az energia (amik ugyanazok, lényegileg) is csak információk, és a mindenféle törvények szerint megmaradnak, avagy egymásba alakulnak, így információ sem vész el, legfeljebb átalakul. 

Ha tehát a fekete lyukak annyira összezuhannak a traumától, hogy elfogyott egykori belőlük a hidrogén, hogy aztán semmi nem jut ki belőlük, de később lassan mégis elpárolognak, akkor hova lesz az információ, amit elnyeltek? Nos, belecsavarodik a negyediktől a hetedikig tartó dimenziókba, és lehet, hogy ettől már nincs is a mi univerzumukban, legalább is nincs elérhetősége, se egy telefonszám, se egy ímélcím, ami egy információtól azért elég váratlan húzás.

De ha ez van, akkor a különböző univerzumok információkat cserélnek, ez viszont már maga a kommunikáció, csak szavak vagy vicces emojik helyett sötét anyaggal. Ugyanis a sötét anyag (ami arról ismert, hogy nem látjuk, de ki tudjuk számolni)  egy másik univerzum fekete lyukaiból is kialakulhat. E tekintetben nem is akkora baj, hogy nem látjuk, elvégre ki kíváncsi egy fekete lyukból kicsavarodó sötét anyagra? Mindenki foglalkozzon csak a sajátjával! És ne panaszkodjon, hogy a gondolatkísérletekkel dolgozó, elméleti természettudomány unalmas! Hiszen tök érthetetlen, de nagyon okosnak hangzik, már-már költészet. Egyszer ismertem egy matematikust, aki szerint a matek eleve művészet, csak sajnos az iskolában nem az ének- vagy a rajz-, hanem a technikatanárok tanítják, pedig egy differenciálegyenlet nem madáretető, hanem vonósnégyes.

Hát ja, a világ bonyolult. Nekem például régi kínzó kérdésem, hogy ha összesen négy alapíz van, azaz édes, sós, keserű és savanyú (az „unamit“ én nem számolom), akkor mi a mentolos? Na?

(Abból a párhuzamos univerzumból csavarodhatott ide, ahol viszont nem ismerik a savanyút, mert az náluk a csípős, meg a kékeszöld keveréke...)

Tartalékoshelyettes márnemkatona

Szalay Bob ügyvezető honhadügyvédelmi miniszter is kénytelen lesz újra egyszerű, kaszinókoncesszió-birtokossá válni, de legalább nem kell többet katonásdit játszania. Szarul állt neki amúgy, ahogy eljátszotta a Horthy-rendszerből ittfelejtett dzsentrit, aki a vitézi címre hajt bocskaiban, és azzal pózol, miszerint ő akkora katonadinasztiából származik, hogy már a nagymamája is huszártiszt volt! Vagy lefeküdt egy huszártisztte, vagy látott már huszártisztet, mindegy is, senki nem tehet a felmenőiről, de épp ezért nem is kell azt gondolnia, hogy a hivatásrendek  genetikusan öröklődnek. Hiszen jellemzően nem azért lesz valaki mondjuk katolikus pap, mert már az apja is az volt, sőt a nagyapja is!

Szalay elvtárs azonban igazi katonásdit játszó kretén, aki a róla szóló wikipédia oldal szerint Magyarország 17. legbefolyásosabb embere! Pontosabban volt a múlt hét végéig, és szerintem főleg szerinte, tuti hogy a többi nárcisztikus baromhoz hasonlóan vagy közvetlenül ő írta magáról a wiki-oldalt, vagy személyesen felügyelte, ahogy valamelyik szolgálója felszopja őt benne. Általa.

Ilyen családi bekötöttségekkel áll elő, hogy például „Anyai nagyanyjának fivére Némethy Bertalan (1911–2002) magyar lovastiszt, díjugrató és kiképző tréner, a modern kori lovaglás egyik legkiemelkedőbb egyénisége, egyben az amerikai lovassport megreformálója volt.“ Innen már egyenesen következik hogy Kristóf Bob Rovniczky, a maga agrárfőiskolai diplomájával volt már londoni nagykövet (az egy nagyon mezőgazdasági terület, a Hyde Park például kurva nagy és teli van növénnyel), fegyvergyáros, kaszinós, és ugye hadvédelmi honügyminiszter is. Minek alkalmából lett belőle tartalékos őrnagy, ami mindenképp szerénységre vall, hiszen Novák ex-kösságelnökasszony férje pár hét alatt az alezredesig vitte papíron, a tartalékos zászlóaljban persze. 

Most meg az a hír, hogy Bob állítólag lemondott a tartalékosságáról, ami vagy azt jelenti, hogy utóvéd-jellegű gerillaharcra rendezkedik be a frontvonalban, vagy inkább mégis azt, hogy vett egy tök jó lakást Dubajban, és onnan nehéz tartalékolni a magyar hadseregbe. Pedig tevékenysége főleg sajtótájékoztatókban merült ki (Kérdezni tilos, a kérdezőket titkosítjuk komposztálás előtt!), ezt tolhatná bárhonnan, ahol szép a naplemente háttérnek.

De így legalább nem küldheti majd a fura nevű utóda, a Ruszin-Rémusz Romulusz megdögleni Donbaszba, pedig azt ígérte be mindenkinek a felcsútista szekta, de most Donbasz rábaszott, nem megy oda ez a genetikusan is nyalka, lovassport-megreformáló leszármazott! 

papaigabor.wordpress.com

Csak a Gond van bármivel

Van ez a közkeletű angol rövidítés, a csomó másik között, hogy FOMO, azaz Fear Of Missing Out, a félelem attól, hogy kimaradunk valamiből. Tipikus poszt-posztmodern, FWP (First World Problem), hogy annyit lógunk a neten olyan folyamatosan, hogy fontosnak kezdjük érezni a megannyi lényegtelen szarságot, amiből aztán már nem akarunk kimaradni, ha már az életünkből úgyis.

Rutinszerűen görgetem lefelé a híroldalakat, a vállalhatót és az ócska propagandistát egyaránt (és hogy melyik melyik, azt nyilván én mondom meg magamnak, elvégre jóban vagyunk néha), ami lefelé tartva stílszerűen egyre több olyan „hírességet“ (magyarul. celeb) tartalmaz, akikről nem hogy nem tudom kicsodák, de mélységesen nem is érdekel. Hogy a floridai Barbie-hamisító maffia feje melyik körömlakk- és hajfesték-influenszer csajra féltékeny, az tipikus SEP (Someone Else's Problem - másvalaki problémája), nem érdekel, nem érint, és alapvetően nem is zavar, csak kikerülöm, mint kutyaszart a járdán.

Mostanában azonban FOMO helyett egyre inkább FOGI van bennem, ez pedig a Fear Of Getting Involved, vagyis a félelem attól, hogy belevonódom valamibe, amibe nem akarok. (Mondjuk ezt a betűszót most találtam ki, de az biztos, hogy ez is csak egyfajta FOS, ami meg Fear Of Something) ezért van, hogy rohadt ritkán nézek sorozatokat, mert az első két rész után még érdekelni kezd, mi lesz az egész vége a harmadik évad nyolcadik epizódjában, mikor mind meghalnak majd.

És rá kellett jönnöm, hogy nem csak azért nem olvasok bele ezekbe a „hírekbe“, mert nem érdekelnek, de kifejezetten tartok tőle, hogy esetleg érdekelni kezdenek, nyilván nem azért, mert fontosak, hanem csak mert kényszeres vagyok.

Példamondat(ok): „Új álompár születik? Kendall Jenner és Jacob Elordi egymásba habarodtak a Coachellán“.

Na, az hogy a Coachella mi, azt még pontosan tudom, mert vagy egy zenei-művészeti popfesztivál, vagy egy Ella nevű tréner, aki aztán vagy edző, vagy pénzért árul sikerrecepteket MLM-alapon,  ugyanakkor az álompár egyik tagjáról sem sejtem, ki a frász lehet. De nem érzem, hogy ettől hiányosabb lenne az életvilágom, viszont szeretném, ha így maradna, mert amitől tartok az a Gond!

Ez nagybetűs Gond (eredetiben: Sorge) Marin Heideggernél valahogy az emberi létezés alapstruktúráját jelenti, ami összeköti a múltunkat a jövőnkkel, mert az ember az olyan, hogy gondoskodik a saját világáról (előre tekint, és hátrafelé számot vet), egyfajta részvétel, mint a dolgokkal való gondoskodás (Besorgen) és a másokkal való törődés (Fürsorge) egysége. Vagy valami ilyesmi, Heideggert sosem értettem igazán, a magam részéről inkább Wittgenstein-es voltam mindig is.

De az biztos, hogy szerintem az ideális élet nekem az, mikor egy lakókocsiban élek a város szélén, és nem kell törődnöm azzal, elfelejtettem-e befizetni a villanyszámlát, mikor kell adatot egyeztetni az internet-szolgáltatónál, lejárt-e a személyim, ellenben sokat olvasok, és valaki teljesen önzetlenül sok pénzt fizet nekem ezért.

Komolyan nem értem, hogy lehet úgy élni, hogy az embernek például autója meg nyaralója van, és folyton azon kell pörögnie, hogy olajszint, téligumi, műszaki vizsga, tankolni kéne az autómosóban, miközben Zamárdiban sem gereblyézi össze magát az avar a a ház mögött, aminek vagy befizette a helyi adóját, vagy már tavaly sem.

Arról van szó, hogy egyszerűen nem akarok túl sok dologgal foglalkozni, így is alig van időm a sok felesleges izére, amit viszont élvezek. A hasznos és aprólékos dolgok viszont fárasztanak, kivéve ha valamelyik mániámról van szó, mint a bélyegek, amik nem hasznosak ugyan, de felettébb aprólékosan lehet velük naphosszat babrálni. De bármikor félretehetők, nem csönget be miattuk a végrehajtó vagy a házmester,  már ha a kettő nem ugyanaz. Szóval tartok tőle, hogy időnként belevonódom dolgokba, pedig a dolgok alapvetően arra valók, hogy szemléljük őket, de csak ha érdekelnek.

Napi epeömlés, avagy a fegyverükhöz kapnak-e, ha meghallják a kultúra szót?

Van ez a szép kifejezés, hogy „véleménybuborék“, de angolul ugyanezt a jelenséget jobban hívják, ott „echo chamber“, azaz visszhangkamra,  egy olyan kommunikációs és pszichés mellékvágányra menés, ahol az egységsugarú rajongó kizárólag a sajátjához hasonló véleményekkel találkozik, a nyilvánosságnak abban a vékony szeletében, amihez egyáltalán hozzáfér. (Többek közt, mert máshoz nem is akar hozzáférni, kinek hiányzik az a sok egyfelől-másfelől?) Ez megerősíti őt világképében, ami így egyre inkább hiedelemrendszerré válik, mert alapja a hit, és bár baromság ahogy van, de van benne egyfajta kitekert rendszer. Amúgy minden rendes összeesküvés-elmélet pont így épül fel, hogy logikus(nak látszó módon) levezethető, vannak benne (egyoldalúan válogatott) tények, csak épp az egész egyben egy ordas nagy kamu.

Ám a hitet ez nem zavarja meg, a hívő hinni akar abban, hogy ő a jó (igaz, helyes, gazdaságos, napfényes) oldalon áll, elvégre kinek kell a kognitív disszonancia, pláne mert egy ronda idegen szó is, olyan belvárosiasan bölcsészkedő. A hívő, főleg ha igazi, hardcore szektás, nem hagyja magát zavartatni a tényektől, hisz tények nincsenek is egyáltalán, csak nagy elbeszélések a világról. Amikből az övé helyes, a többiek meg hazudnak, mert vagy hülyék vagy gonoszok, vagy mindkettők.

Így aztán jönnek is a konteók a közélet nagy elbeszéléseivel kapcsolatban is, hogy például:

„Hétfő óta mondom, hogy ipari méretű csalás történt!

Az eredmény STIMMEL, csakhogy a Fidesz NYERT!

Kedves Németh Balázs!

Erről NYILVÁN a Fidesz IS TUD!

Azaz!

MI EZ A KUSSOLÁS A RÉSZÜKRŐL??????????

MI FOLYIK ITT?????

Vannak tippjeim ahogy gondolom másoknak is, csak itt a libsik miatt nem írja le az ember.“

Igen már megint Mandinert olvastam, éhgyomorra, de már a kávé után, és már megint nem érdekeltek a cikkeik, én a kommentszekcióért járok oda, az ehhez hasonló állatorvosi lovakért. Hogy az illető Fotelharcosok Klubja-tag miért tart a liberálisoktól a Mandin, az mondjuk nem teljesen világos, de van az a közkeletű narratíva (basszus, már megint leírtam a Szót...), hogy ha a fidesz utódpártja nyerésben van, akkor hazafi, de ha nem, akkor gyanúsan befeküdt a zsidó világösszeesküvésnek, mondhatni szándékosan vesztett, mikor hagyta csalni a kitudja tuggyukkiket? Nem látom én már át ezt az egészet, arról lehet szó talán, hogy ha veszít a Párt, akit eddig tűzzel-vassal védett, akkor nem ő tett rossz lóra (a visszhangkamrája sokszorosan felerősíti, hogy kurvára igaza van), inkább a Párton belüli árulók puccsolták meg az egészet. Kognitív disszonancia feloldva, jöhet a kulturált érvelés.

Főleg akkor, ha valaki felveti, esetleg mégsem volt csalás, nem volt árulás, egyszerűen a többségnek elege lett a rezsimből. De mivel ilyesmi abban a zárt világban nem fordulhat elő, egy másik kolléga ugyanabból a kamrából rögtön megérveli, miért nem igaz, hogy nem is volt csalás:

„Takarodj a redvás kurva anyádba, te globalista hazaáruló eszdéeszes takonygerincű kazár csicskaszar. Jól fizet a soros, hogy van időd bennünket, hazaszerető patrióta magyarokat köpködni?? Miért nem a redvás globalista tetü fajtád oldalain kommentelsz, te hazaáruló szar??

(...)

Gusztustalan hazaáruló férgek vagytok. Hányingerem van tőletek. „

Kemény mint a kád széle, de legalább nem lehet rá érdemben reagálni, így egy újabb győzelem kipipálva, hiszen a hányingerre már nincs mivel tromfolni, legfeljebb azzal, hogy másnak meg agyvérzése van ettől, de akkor ugye pont nem fog kommenteket írni az intenzívről. 

Küldetés teljesítve, szorgos népünk győzni fog! Egy Patrióta mindig békés, eleve csak visszaköp.

pinterest.com

Erőszakosan szuicid (Egy önharcos klubtag felemelő elbukása)

Dr. Szájhar Mónika nem készült léleksebésznek, egyszerű, kétkezi öngyilkos szeretett volna lenni, mint az anyja, aki már az óvodában felkötötte magát a mászókára. Így aztán nem is szült gyereket, Mónika mindig csodálkozott azon, hogy lehet akkor ő? Az apja szerint egyenesen az Erőből született, univerzálisan, azaz az anyja nem volt az anyja, csak lett volna, ha nem talál rá időben hivatására, az önakasztásra, így valójában mindenki az anyja, többszörösen is, hiszen a Láma dalai is megmondják, hogy mind rokonok vagyunk a reinkarnáció miatt, és mindannyian több ezerszer voltunk már egymás anyja.

Az apja amúgy a Kisnaccsád Magazin archívumának halálozási rovatában talált rá a muterre, és rögtön tudta, ha ez az ötéves kiscsaj felnőtt volna valaha, ő lett volna a gyereke anyja (és lehet, hogy lesz még, úgy nagyjából a 23. században, mert akkor keresztezi legközelebb a Halley-üstökös a Mars házának képletét, a Jupiter felől kicsit balra), így aztán ő is lett, szellemi síkon, az meg csak puszta véletlen, hogy Gertrúdra, a Félig Teli borbár pultosára és kidobónőjére hasonlít.

Mónika hagyta, hogy a szomszédukban működő bálnafeldolgozó üzemi pszichiátere lebeszélje a mászókáról, pedig erősen élt benne a majdnem anyja sorsszerűsége, de ötéves korára már kiment a divatból a karma, egy csúszdára felkötni magát meg rém kínos lett volna. Plusz ennyi idősen lehetetlen volt rendes fegyverhez jutnia, a vizipisztoly nem igazán vált be, és bár egyszer a vonat alá feküdt, de az átment felette. Így lett végül jogász, bár kis híján mégse, mert az egyetemen szembesült vele, hogy nincs is nálunk halálbüntetés, azaz egész rohadt jog legizgalmasabb része hiányzik! Pedig már eltervezte, hogy egy állami hóhér lesz a férje, aki rajta gyakorol majd. De az álmok főleg arra valók, hogy azok is maradjanak, ez annyira régi mondás lehetett a Szájhar családban, hogy konkrétan már senkitől sem lehetett hallani. 

Mónika a diploma után kis híján Mónira változtatta a nevét, miszerint őt ne becézgesse senki a Főügyészségen, ahova kávézni járt, de egy kollégája szólt, hogy esetében a Móni lenne a becézés, amilyen hülye egy nyelv ez a finnugor.

Egyébként egy ügyvédi irodába ment volna dolgozni, de ott bojtárt akartak belőle csinálni, márpedig esze ágában sem volt párosujjú patásokkal foglalkozni, mint a disznó vagy a lúd, így jogtanácsos lett a maffiánál, a Ciccolovato-klán Pénzmosási és Fegyvercsempészeti Főigazgatóságán. A szervezett bűnözés hamar elvarázsolta, annyi erőszakot, mint akkoriban, még sosem látott, pedig többször is megnézte a Tengerparti szerelmek hálójában című romantikus westernt, amiből már húsz perc is kínzásnak számított, legalább is a Genfi Egyezmény szerint.

Élvezte, ahogy a fiúk ólmosbottal verik véresre egymást, mikor nem tudják eldönteni, ki üljön legközelebb a zenegéphez a fedőtevékenységként működtetett bárjukban. Az efféle, nyolc napon túl gyógyuló cívódások felidézték benne elfojtott szuicid hajlamainak emlékét, és immár nosztalgikusan gondolt arra szemét vonatra, ami nem fejezte le, pedig közvetlenül utána még nagyon bántotta az dolog. Mert ugye ha az élet szar, és a végén meghalunk, akkor minek várunk addig? Innen nézve már az egész leszámolós-pénzbehajtós-kivégzős bandaháborút igazi jóemberkedésnek látta, mert aki fiatalon meghal bele, az egyrészt nem él hosszan szarul, másrészt meg addig is legalább mozgalmasan tölti a hátralévő időt. Mindenkinek így kéne élnie, aztán halnia, és a világ sokkal boldogabb hely lenne -ez valódi életfilozófiává érett benne.

És pont eme gondolat mentén helyezkedett el később egy lelkisegély-vonalnál, először csak hétvégente, aztán már 7/24-ben mobilról bármikor, nem emelt díjasan, hogy igenis rábeszélje az embereket az erőszakos, lehetőleg fájdalmas halálra (hisz ha előtte fáj, még klasszabb meghalni végre), de ha az nem ment, akkor legalább az egyik felére, vagyis az erőszakra.  Ezt rendszerint azért nem mondta  el a klienseinek, de maga a közvetett öngyilkosság eszközének tartotta a másokba fegyveresen belekötést, aminél a leghatékonyabb a rendőrökbe, a szervezett bűnözőkbe, vagy e kettő metszetébe való belekötés volt, ízléstől függően lebuzizással, anyádismegvoltozással, illetve kibelezlekezéssel feldobva.

Egy lelkisegélyes kollégája (civilben sírásó és pálinka-sommelier) meg is jegyezte, hogy Mónika tisztára olyan, mint akit nem is anya szült, erre mondta hogy dehogynem, csak nem úgy, hanem az óvodás túlvilágról manifesztálta őt a kis Lujza (vagy Gréta, a faterja már nem emlékezett a névre, csak a halálhírre). Az Erőből, ami a testek közötti kölcsönhatás mértékét jellemző fizikai mennyiség, amely megváltoztatja a testek mozgásállapotát vagy alakját, bár hogy ő maga hogy jött ki ebből az nem volt tiszta. De mindegy is, az Erő a mindent átható vektormennyiség, és ez olyan szakszerűan hangzott még az apja szájából is, hogy biztosan tudományosan igaz! Valami Newton (biztos Olivia Newton-John) törvénybe is foglalta azt, márpedig ő mint jogi diplomás izé... nos, jogász, sokat adott a törvényekre, még ha néha tett is rájuk.

Miután annyira sikeres lett a lelkisegély-szakmában, hogy a hozzá fordulóknak már több mint kétharmada  nyolc napon belül halálozott el, kezdett magára valódi léleksebészként tekinteni, akit nem zavar, ha fröccsen a vér, vagy mélyre kell a vágni, a lényeg a trancsírozás. Buddhistábban ez úgy hangzott (kényesebb kliensek esetén), hogy a lényeg az Út maga, a megérkezés már csak véres hab a torkán.

Igazából persze a megérkezéseket szerette a legjobban, és csak évekkel később tűnt fel neki, hogy annyira élvezi a halálba dumálni a többieket, hogy közben maga teljesen elfelejtett öngyilkosnak lenni. Ott ált, negyvenhét évesen, idegesítően élve, és átérezte önfeláldozásának súlyát. De ez van - gondolta - a küldetés az küldetés, ha én halnék meg, az a sok jóravaló ember lehet hogy nem, ezzel a rémes gondolattal viszont nem lehet élni. Izé... halni.

Ilyen az, mikor a kígyó a saját farkába harap, de annyira, hogy a végére lenyeli saját magát.

Jelentésnáciság

Néztem valami beszélgetést valamelyik tévében, ahol a műsorvezető, kérdező, interjúkészítő épp vitázott és személyeskedett, és azt mondta, hogy ő ezt jobban tudja, mert már 1823 óta „riporter“. Nekem meg tele van a tököm hócipője azzal, hogy minden tévés beszélő fej riporterezi saját magát, pedig a riporter az kicsit magyarosabb kifejezéssel: tudósító. Az meg olyan, hogy kimegy a stúdióból. Aztán forgat egy anyagot (úgynevezett tudósítást), vagy bejelentkezik élőben onnan, ahol árvíz van, háború vagy járványhelyzet, vagy csak az Oszkár-gálára vonulnak be semmirekellő celebek, akik nagyon örülnek maguknak.  És ha mázlija van, tud közben egy-két interjút is összecsapni. Mondjuk a víznek árjával.

De aki a stúdióra sminkelt fejével alákérdez, cseszeget, esetleg semmibe vesz valaki vele szemben ülőt, az nem riporter, mivel az interjú nem riport, akkor se, ha amúgy minőségi munka. Más műfaj a kettő. („Adtam egy riportot“ - mondja a fogalmatlan, aki csak kérdésekre válaszolt. Brrr...) És ha valaki már a múlt században is sajtóvonalon bomlasztott, akkor tudhatná ezt, mert különben azt kell mondanom, elvesztegetett évtizedek voltak azok. (Mint nekem, aki harminc éve nem tud tökéletes palancsintát sütni, csak olyat, ami még épp ehető, vagy akinek középiskola óta nem sikerült megkedvelnie Ibsent, a jazzt, a bármivel töltött halat, a porszívózást vagy a rántott Mars-szeletet. Ja, meg a fodbalt.)

Biztos a korral jár, de mostanában kezdek „nyelvtannáci“ lenni, és már ezt a kifejezést is idézőjelek közé teszem, mert fogalmakat keverni nem a szűkebben vett nyelvtan kérdése, nincs köze a ragozáshoz, a tárgyesethez, a többes számhoz, ez szemantikai, avagy jelentéstani probléma, tehát inkább „jelentésnáci“ lennék. Nem az aki nácikat jelent (fel), nem ismerek személyesen nácikat, valahogy kerülnek, biztos mert nem egy kő alatt lakunk, hanem az a kötözködő alak, aki szereti jelentésüknek megfelelően használni a szavakat, már csak az érthetőség kedvéért is. Meg túl sok német társadalomtudóst olvasott, a németek olyan elvágólagosan definiálnak mindent, az utolsó igekötőig.

Egyébként ha elvesztik a szavak a jelentésüket, és ez nem egy organikus változás, akkor jellemzően elveszik a jelentésüket, gyakran a hatalmasok, akiknek érdekük a bármiféle kretén újbeszél, mint a „Nemzeti együttműködés“ vagy a „békepártiság“ esetében. De ilyen „az Éjjel-Nappal Dugunk sztárja“, pedig csak párszor tűnt fel valami minden alatti takonyban, vagy a „mém“ kizárólag mint hülye kép vicceskedő szövegel. Na, ez utóbbiért mondjuk kár volt egy teljes könyvet írnia Richard Dawkins-nak (Az önző gén, 1976), ahol még utánzással terjedő, önreprodukáló kulturális mintázatokról volt szó, mint a gondolatok, divatok, slágerek vagy szlengek, ha már a nyelvnél tartok.

(Az megvan, hogy például a pszichiátria nem is ismer olyat, hogy szociopátia? A szociopata is csak egyfajta pszichopata, aki antiszociális, ezért lelkiismeretlenül átgázol másokon, de az ilyet szociopatának igazából csak a sajtó hívja. Meg én, de a jelentésnáciság lényege pont az, hogy egy szó jelent-e valamit, és ha nem, akkor mit, azt majd én mondom meg!)

Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár, egy tudósításban lehet interjú is, de egy interjú önmagában nem lesz tudósítás. Valamint egy fecske nem csinál nyarat, de több fecske már legalább is jelzi annak közeledtét, mikor leszarja az ember fejét. (Fontos természettudományos kérdés amúgy, hogy mi az a fehér rész a madárszarban? Nos, az is madárszar, mint ezt korábban már biztos kifejtettem.)

És akkor valami nagyon más. ezt még hétfő reggel kellett volna ideszúrnom, de tudtomon kívül csütörtököt mondtam magamnak, azért jó lesz ez ma is, talán nem először:

A hétköz eljövendő mindennapisága

Oké, én már akkor hallgattam a hírtévés-rádiós Paláver című betelefonálós munkáslevelező-rovatot, mikor ott mindenki nagyon el volt alélva attól, hogy ez itt minden világok legjobbika, a vezénylő tábornokuk parancsnoksága alatt. De mióta megbukott a főnök, a korábbinál is szürreálisabb az egész, számomra tehát bűnösebb élvezet. (És tényleg, az a kifejezés hogy nem jutott eszembe az elmúlt években, hogy „parancsnoksága alatt“? Pedig milyen jól írja le az elmúlt bő másfél évtizedet.)

A nevezett műsorban egyébként az az érdekes, hogy a betelefonáló, „fusztlált“ rajongók nem azon lamentálnak nagy búsan, hogy mégis hol baszta el Ártunk és Ormányunk, hanem hogy előttünk az Armageddon, az Utolsó Napokat éljük, ők tényleg csatlakoztak már a Sehova Tanúi egyházhoz.

Ha pedig hibást keresnek, akkor ott vannak a Tiszára szavazó nyugdíjasok, akik felvették a tizenharmadik, meg a tizenhárom és egynegyedik havi nyugdíjukat, aztán a választófülkében hátba szúrták a Dagadtat, a tollal nyilván, az ő kezükben nekik. Meg ugye ott vannak a fiatalok. Azok nem igazi szavazók, azokat csak megvezették az interneten vagy hol, és tessék mondani, akkor ez így érvényes? Amúgy a szüleik is hibásak bennük, azok is ilyen örömükben utcán üvöltözősek. És a kedvenc idézet tegnapról:

„És hol vannak az értelmiségek? (...) Egyáltalán, nem is értem ezeket az értelmiségeket. Ezt tanulták az egyetemeken? Meg a jogon? Ez a banda egy csőcselék, össze-vissza hazudozik, csak Brüsszelnek akar megfelelni. Amikor már mindent elvontak, akkor magához tér ez az értelmiség???“ - háborog a néni, aki ott se volt, mikor mások az egyetemeken...

Nos, én mint néhai értelmiség valóban csőcseléknek érzem magam, lumpenpanel-proletárnak, egy élő fába is csomót kereső alaknak, aki még korsóval jár a kútra, de megtörten. És szerintem magamhoz vagyok térve, például nem látom messiásnak a leendő pártfőtitkár-miniszterelnököt, igazából aggódom, mennyire bír majd ellenállni a túlhatalom csábításának, hiszem a hatalom eleve eltorzítja a jellemet, a korlátlan hatalom meg korlátlan mértékben. Valójában abban lehet bízni, hogy az arc van annyira populista, hogy nem megy szembe a nemrég kifejezett egyértelmű népakarattal, de ha szembe megy, az a nép már újra megtanult utcára menni. MP úgy hivatkozik magára, hogy The Man, ami nem kis egomániát jelez, de legyen, szerény és introvertált embereknek nem való a politikusi szerep.

Rájuk szavaztam ja, de ha bénák lesznek, hazudósak, zsarnokoskodók, lopósak, nepotisták, korruptak illetve lehozzák ezek bármelyik kombinációját, csúnyákat fogok gondolni róluk, amiket majd ide is írok. Nem vagyok rajongója egyetlen párnak sem, eszméim túl elvontak a napi földharcot vívó hatalomtechnikusokhoz képest, szavazatom jobbára pragmatikus (a kisebbik rossz, ugyebár), de jó volt bukni látni ezeket a felcsútista rohadékokat, ez kétségtelen.

Kampányüzemmód OFF (igyekszem kevesebb direktben politikai izét idetolni), jönnek a dolgos vagy dologtalan hétköznapok, de a hangsúly azon van, hogy hétköz! Meg hogy vagy.

p.s. Attól meg kissé letört vagyok, mikor sírós hangú nyugdíjasok telefonálnak be, hogy mi lesz most, ha nem lesz ez a "draga, tündéri kormány" (sic!) csak mert a sátáni ellenzék elcsalta a választást. amit a kormány rendezett meg, mint végrehajtó hatalom. Nagy az isten állatkerteje, de nekünk a látógatóknak kellene lennünk benne...

Forgó köpönyegek és lelkiismeret-relativizálás

Az elmúlt két napban, elkezdek a felcsútista megmondóemberek (képviselők, propagandisták, katonaság, népség, csőcselék) járni a Partizánba, pedig eddig a hazaárulózástól sem idegenkedve lenézték, összebrüsszel-gyurcsánozták aztat a médiákot, de most akkorát vettek vissza az arcukból, hogy már alig látszanak. Pócsjános, a Párt egyik legirrítatívabb pöcse is elkezdte előadni az intellektuális úriembert, az egyrészt-másrészt világában élő empatát, minta nem ő lett volna az egyik legszánalmasabb bunkó a rezsim kampányában, akinek tényleg az volt az egyetlen relatív előnye, hogy nem volt expilcit mód agresszív, csak egy ostoba, éjsötét farok, ami persze kurvaanyázás nélkül is komolyan ember alatti teljesítmény.

Szerinte amúgy a sok nem rájuk szavazó volt a „fusztlált“ (ez olyami lehet, mint a futszál, csak kosárlabdával focizzák), mert a Párt mindent jól elrendezett, főleg magának persze, de aki nem csatlakozott haszonélvezni, az ne picsogjon. Mindekinek lehetősége volt rendszerlakájjá válni, még a tehetség sem volt feltétel, meg a tudás, meg ilyen belvárosi szarok, szóval esélyegyenlőség volt, akárki megláthassa! Aki nem élt vele, az meg rászavazott a kreténre, aki azért lett politikus, mert elhagyta a felesége, de gyáva volt ráállni a heroinra. Így aztán hiába lett „olcsóbb a benzin ára“ (ez egy igazi alsópolcos felcsútizmus, hogy lement az ár ára), elbukták a győzelmet, azaz nem vesztettek, hanem elbukták a győzelmet, ezt így kell pártszerűen mondani, mivel a győzelem a zsebükbe volt már, a fél országgal együtt. Az ezüst is szépen csillog, ha van belőle pár kiló egy svájci trezorban.

A választás azon ment el a beszélő fejek szerint, hogy az emberek, különösen szegény buta fiatalok, unták a zsarnokságot, gondolták kipróbálnának valami mást, pedig a kommentelők szerint nem unták őket, hanem utálták, ami azért nem csak stílusbeli különbség. Mikor a deákdániel alakú sokat látott szakértő is elment gyónni, az is úgy volt vele, hogy a kormányzás kurva jó volt, csak ő volt naiv, mert elhitte mikor azt skandálta neki a másik kitartott kolléga, hogy a „kutatásai“ alapján tényleg toronymagasan vezetett a felcsútista szekta. Az összes választópolgár szempontjából alig hatvan százalék volt a támogatottság, de a biztos választók körében már száztíz, és hát abban az adatban meg lehetett bízni. Hiszen ha kicsit felül is mérték, hát istenem, de ha húsz százalékot tévedtek, az még mindig kilencven. Esetleg százharminc! Szóval optimisták voltak, főleg ezért osztották az észt  lenéző-kioktató vonalon, hogy mindenki hülye, csak ők a helikopterek, mert nekik olyan módszertanuk van, hogy attól éjjel kettőkor is felkel a Nap.

Furcsák ezek a figurák, hirtelen mindegyik olyan közlékeny lesz, és nem, soha sem volt egyik sem pártszolgálatos karaktergyilkos, csak hittek a Rendszerben (na ja, az Eszmében nem hihettek, azt nem főztek a karmelita menzán a virsli mellé), és rossz volt a módszertanuk. De röpke pár hónap alatt majd jól kielemzik, mi volt a baj, mibe is buktak bele. Pedig egyszerű: Arrogáns, lopós, hatalommániás faszok voltak mostanáig, bár erről nem tehetnek ősapáik, de ha lehet, unokáik se boruljanak le, hol sírjaik domborulnak majd. Ha már évtizedek viszonylatában játsszák a „Térdre magyar!“ című népies műdalt az istenadta népnek. Ezen azért olyan sok elemeznivaló nincs, nem kell zsarnokságot építgetni, azt meg is vagyunk azzal a lelkiismerettel.

Bonyolult állat a tehén, de én jó pénzért megfejtem!

Udvari szappanoperatőrök

„Ezért nem kedvelte soha egymást Katalin hercegné és Eugénia hercegnő, az első perctől fogva kerülik egymást“  És valami perverz algoritmus szerint ez engem érdekel. Pedig dehogy, bár tudom ki az a Katalin hercegné, elvégre nem egy kő alatt élek (ami az első emeleten nehezebb is lenne, a fene se cipel fel ide egy akkorát), de ki a tosz lehet Eugénia? Ha az Eugén az a Jenő külföldiül, akkor az Eugénia az magyarul szerintem Jenőné

Oké, a nagybritán királyi család az a szappanopera, amit nem nézek. főleg mert nem nézek szappanoperát egyáltalán, meg rühellem a posztmodernben a monarchiát, a királyokhercegek-grófok húzzanak a vérbe, de kényszeres vagyok, és idegesít, ha valamiről nem tudom mi az, akkor sem ha ab ovo nem érdekel eleve. Szóval Eugénia az Andrew nevű andrás-márnemherceg lánya, aki még hercegnő, mert úgy tűnik, ezekben a feudális maradványokban a cím öröklődik, de a címtől megfosztás nem, persze a feudalizmusban a nepotizmus nem rendszerhiba, hanem maga a rendszer. Persze ők ezt dinasztiának hívják, ilyen királyi háznak, ami nagy szerénység, tekintettel a házak helyetti palotákra.

Az persze nem világos, hogy engem mitől érdekelne, hogy abban a brit szappanoperában, a tizenhatezer-négyszáznyolcvankettedik epizódban épp hogy van egymással a két  herceg? A né meg a nő. Bírom a kis- meg a nagy Britanniát, de nem a hülye monarchiájuk miatt, hanem annak ellenére. 

Az lehetett a baj, hogy néhányszor a közelmúltban is beleolvastam a Daily Mail-be (Rejtő Jenőül, bocs Eugénul: Dájli májli), és azóta valahol egy mesterségesen algoritmikus gimnasztika... izé, intelligencia azt hiszi, hogy engem érdekel az a bulvárszemét. Pedig csak néha épp az kerül elém egy téma kapcsán, és előbb kattintok, aztán gondolkodok, e tekintetben tipikus birobot-alapú felhasználó vagyok, szerencsére nem mindig, sőt gyakran se.

Szóval a hercegné rühelli a férje unokatesóját, akivel egy iskolába jártak, de nagyon más a jellemük személyisége, "mejhöz lyó egésséget, és hasolló lyókat kívánok“ (Göre Gábor, biró úr! - olvasson mindenki Gárdonyit). Részemről nézek valami más mozit,  egy horoor mindig elszórakoztat, mert abban csak akkor tűnnek fel hercegnőnék, ha gyorsan le is mészárolják őket, kibelezés által.

p.s. Ezekből valamelyik a Jenőné hercegnő, talán a kék,  a másik a tesója, aki Beatrice, de már a Nagy Feró elvtárs-pajtás nélkül:

de.toonpool.com

Csal, ás, telefonál

Toroczkai László, az Ő Hazájuk pártelnök-vezérigazgatója bejelentette, hogy ezennel kijelenti, hogy ők ma megóvják a választásokat, mert nem volt biztosítva az esélyegyenlőség. éspedig azért nem volt biztosítva az esélyegyenlőség.

Merthogy szerinte nem volt tiszta a kampány, a Hatalmi Főpárt visszaélt a hatalmával, és Magyar Péterből a Fészbuk csinált miniszterelnököt, egyenesen maga a Cukkerberger! Jó, hát tolta a kampányt, járta az országot, nade a Fészbuk nélkül ugye mise történt volna, nem ilyen sátánista emberáldozat, hogy ebből miniszterelnök lesz.

Őt, mármint a Torót, ellenben direkt akadályozta a Fészbuk, ki volt adva a Háttérhatalomtól, hogy minden áron meg kell őt gátolni az akadályozásban, és pont emiatt ő az egyetlen európai politikus, akinek sem Fészbuk-, sem Installagramm-oldala nem lehet, miattuk. Ezért megóvja a választást, és ha a magyar bíróságok nem ismerik el a nyilvánvaló, szósöl-média alapú csalást, akkor elmegy akár a kelet-alabamai járási bíróságig is! (Állítólag ott született a Cukkerberger egyik unokatestvérének korábbi barátnője, akivel már szakított  az anális szex tekintetében fennálló kibékíthetetlen nézetkülönbségekre hivatkozva.)

De a kedvencem az a bácsi volt („nagyon-nagyon fideszes vagyok!“), aki szintén bejelentette a hírtévé betelefonálós műsorában a választási csalást.

Merugye: Tízmillióan vagyunk, a választási részvétel 78% felett volt, de ha ő összeadja a mindenkire is leadott szavazatokat, nem jön ki a hétmillió-nyolcszázezer, vagyis az ukránok Brüsszelből csaltak, ahogy az várhatóan tudható volt, mert nem jön ki sehogy a hétmillió-nyolcszázezer. Jó, hát eleve nem vagyunk tízmillióan, valamivel kilenc és fél fölött áll a demográfiai számláló, de abba már benne vannak mind akik nem szavazhatnak (mondjuk 18 év alatt az összes bárki), azaz van kábé  nyolc milla, aki a listára szavazhatott (ebben benne van az összes levélszavazat, halott erélyi meg vajdasági arcoktól is), egyéni körzetekben meg úgy 7,3. Millió.

Persze lehet, hogy a betelefonáló nagyonbácsi fideszes módra várta volna el a csecsemőktől a Dagadtékra szavazást, de nem hogy ők nem húzták be az ikszet, de a közeli óvodából a Nyuszi csoport se ment szórólapozni a háború ellen! Szerintem már itt elkezdte a csaláscsinálást a Brüsszel Volodimir.

(Amúgy ez a méltán elviselhetetlen Paláver című műsor volt, kávé helyett megint, ahol mostanában elkezdtek betelefonálgatni a nagyon nem felcsútista hallgatók is, amitől változatos műsorvezetők jönnek idegbe folyton, hogy de kérem ez egy jobboldali műsor, telefonálgasson maga a jó édes... Klubrádiójába, na!)

A könyv moly, nem mackósajt

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leírva áll a rettentő tanulság:

"Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait."

Ma van könyvtárosok világnapja, egyúttal Esterházy Péter születésnapja, aki viszont könyveket írt, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, állítólag az is lehet könyvtáros, aki nem írt egy könyvet se. de aki igen, annak meg nem kötelező. Amúgy érintett vagyok a témában, elvégre anyámnak is van könyvtáros diplomája, Petra az exem meg most is könyváros (sőt könyvet is írt már, de ha jól emlékszem nem egy Esterházyt), részemről pedig tanítottam leendő könyvtárosokat. Szociológiára az igaz, de ettől még van közöm a dologhoz, például életemben már többször voltam könyvtárban. Jó, hát kevesebbszer, mint mondjuk vécén, de szerintem a vérbeli, fajtajellegű könyvtárosok is így vannak néha ezzel, persze az még tudományosan nem tisztázott, hogy minek számít ha az ember a könyvtár vécéjét használja?

A könyvek természetesen fontosak, lehet például port törölgetni róluk, okosabbnak látszani általuk, alátámasztani a billegő asztal lábát velük, és többek szerint el is lehet olvasni őket, csak akkor elveszítik az a varázsos rejtélyességüket, hogy nem tudjuk miről is szólnak. Kedvenc könyvem amúgy a „hosszú, de nincsenek benne képek“, valamint az „okos csak én nem értem“ típusú, lehetőleg szép kötésben. Előbbieken jól lehet elaludni, utóbbiak meg a már említett okosnak látszásban segtenek. Van egy pár könyvem a könyvekről (attól a McLuhantól például, a Gutenberg-galaxis) de az már nagyon meta, metább mint mikor a bélyegen vannak bélyegek, vagy a mackósajt címkéjén a mackó egy mackósajtot nézeget, aminek a címkéjén egy mackó egy mackósajtot, ami a ... Rohadék fraktálok!

És ha a könyvek fontosak, akkor a könyvtárak is, volt például az az óvilági költő Vörös Marty (McFly?), aki megírta versben a Gondolatait a könyvtárban, vagyis ha nem lett volna könyvtár, nem lettek volna gondolatai, ami rossz lett volna a magyar kultúrának, főleg művészileg.

De lehet, hogy mindeme fontosságok ellenére a könyvtárosok egyre kevésbé fontosak, a jövő könyvtárát én úgy képzelem, hogy az ember tudatalattiját beszkenneli egy mesterséges intelligencia, aztán rátölti a homloklebenyére a neki való könyvet, kivéve ha aza pornó, mert akkor külön pénzt is kér érte.

Amúgy az említett Vörös nevű arc nem is volt olyan nagy véleménnyel a könyvekről, rongynak nevezte azokat, úgyhogy képzelem, mit gondolt a könyvtárról. A könyvtárban. Biztos neki is volt egy könyvtáros csaja, aki mittudomén, megcsalta, vagy simán csak nem sütötte át rendesen a karácsonyi gesztenyés pulykát.

A kultúra néha jelentéktelen apróságokon áll vagy bukik.

Elsivatagoskodásaitokért!

Pálinkás szilvesztert mindenkinek!

Az van, hogy nagy a baj az országban, legalább is felénk, a Kárpát-medencében. Egyrészt ugye van az, amit maga Attila a hun kommentelt a prosti srácokra, miszerint: „Második Trianon! Magyarország ma végleg elveszett! Jaj annak a népnek, amikor a legalja kerül fölülre. Egy pszichopata lesz a miniszterelnök és külföldről ideejtőernyőztetett ügynökök lesznek a miniszterek. Ezt a csapást nem tudjuk már kiheverni! Saját halálos ítéletét írta alá ma a többség, amikor gyűlöletből szavazott és senkiházi bitangokat ültetett a nyakunkra."

De ez még hagyján, Trianon-túlélésben történelmileg jók vagyunk, mondjuk nem is lehetne nem történelmileg, de ennél sokkal nagyobb bajok vannak. Például ma egész délelőtt nem tudtam vizet inni, kora reggeltől valami barna lé folyt a csapból. A úgyhogy megittam a hűtőből a tegnapi kávé maradékát (mint iható, direkt barna levet), az egy darab alkoholmentes citromos Gössert, meg kifacsartam a maradékot a teáskannából. Néha szokott lenni egy-két flakon víz a hűtőben, de most nem volt, nincs olyan meleg, hogy indokolt legyen hűteni, úgyhogy. Igazi túlélő üzzemódban engedtem egy kis forró vizet, csak az nem igazán ivásra való, úgyhogy felforraltam, aztán kurva sokat vártam, hogy ihatóra hűljön. Nem szobahőmérsékletre, addig simán szomjan haltam volna, úgyhogy tea lett abból, is, de nyárson sült kukakcot nem főztem hozzá, kaja az bőven van itthon.

Hallottam, hogy klímaváltozás van, és ettől elsivatagosodunk, de gondoltam ez rám nem számít vonatkozni, elvégre nincs is klímám, ehhez képest szomjaztam egy lakótelep, valamint a huszonegyedik század közepén. Utoljára kisgyerekként csináltam a nappaliban plédekből beduin sátrat, de most megpróbálom megint, mert mi lesz ha jön valami özönvizes eső (minden eső vizes, de nem minden eső özön!), és beázik a lakás. Van persze még három emelet felettem, de ha beázós típusú a ház, akkor előbb-utóbb átázik a víz azon a pár emeleten, és én jövök!

Meg szerelek napelemet a hűtőre, és ha nem lesz áram, előveszem a nagy UV-lámát, bedugom egy konnektorba, és azzal világítom majd a napelemet, ami meg hajtja a hűtőt. Lehetne próbálkozni szélkerékkel is, de nem én fújom a passzátszelet (csak a spanyol viaszt találtam fel, már többször is), a geotermikus energiához meg le kéne fúrni mélyre, de szerintem az nem tetszene az alattam lakónak...

Kutat azért próbálok majd fúrni, van egy akkus fúróm, ami csavart is húz, szóval biztos jó lesz kútra is. Kúthoz.

A Második Trianon az Első Sivatag a környéken!

A rosszul öregedés állatorvosi zebrái

És akkor még mindig némi közélet, ahol a tegnap fényében a politika az apropó, a téma annak sajátos médiareprezentációja, a következmény pedig a kárörvendő röhögés. Avagy rosszul öregedő címek a kormányhitű sajtóból, amik jobbára nem egyszerűen megjósolták a Tisza választási vereségét, de azt gyakran és egyenesen tényként közölték. Szemelvények a mögöttünk lévő hetekből, nagyjából időrendben, egészen a tegnapi vasárnap délutánig:

- A Békemenet után tovább nőtt a Fidesz–KDNP előnye (magyarhirlap.hu)

- Bizonyíték érkezett Magyar Péter választási vereségére (Magyar Nemzet)

- Fura kampány: a tiszás szavazókért is a kormány küzd, mert nem hajlandók a saját érdekeiket fölismerni (Mandiner)

- Kiszámolták, mennyi lehet az annyi: ekkora fölénye lesz a Fidesznek az új parlamentben (Mandiner)

- Kampányhajrá: Nőtt a Fidesz lélektani előnye (magyarhirlap.hu)

- Narancssárga lesz az ország: a szakértő szerint Orbán Viktor újraválasztása reális és esélyes (Mandiner)

- A Nézőpont kutatása szerint: Fidesz-többség marad a következő országgyűlésben is (prostisrácok)

- Schiffer András szerint a Tiszánál beárazhatták a vereséget, de ennek komoly veszélye van Magyarországra nézve (Mandiner)

- A Nézőpont Intézet szerint hatvanhat választókerületben várható Fidesz-győzelem (magyarhirlap.hu)

- A Fidesznek áll a zászló (Mandiner)

- J.D. Vance az Indexnek: Ezért nyeri meg Orbán Viktor a választást vasárnap (Index)

- JD Vance jött, látott – és eldöntötte a valóságok Magyarországon zajló csatáját (Mandiner)

- Itt vannak a legfrissebb számok! Magyar Péter ezt nem teszi ki az ablakba (Zorigó)

- Orbán Viktor Rónai Egonnál: Győzni fogunk! (VIDEÓ) (Mandiner)

- Stabilan őrzi előnyét a Fidesz a legfrissebb amerikai felmérés szerint  (Zorigó)

- Az amerikai intézet mérése szerint a Fidesznél az előny (Index)

- Orbán Viktor: Azt hiszem, hogy a vártnál nagyobb arányú győzelmet fogunk aratni (Zorigó)

- Orbán Viktor kampánya letarolja a netet – komoly előnybe kerülhetnek (Zorigó)

- A balliberális The Guardian az unásig ismételt paneleket puffogtatva vizionálja a magyar kormány bukását (Mandiner)

- Orbán Viktor a budai várban: Mindenhol győzni fogunk (Index)

- Donald Trump kutatója szerint a Fidesznek kedvez a rekordmagas részvétel (Index)

- Deák Dániel: A Medián is a Fidesz előnyét mérte + videó (Magyar Nemzet)

- Kubatov Gábor: Jól nézünk ki, de most még meg kell nyomni! (Zorigó)

- Orbán Viktor: Azért jöttem, hogy győzzek! + videó (Magyar Nemzet)

- „Nem maradt más hátra: győzzünk újra!” – Orbán Viktor így üzent a magyaroknak (Mandiner)

- 15 órakor 66,01 százalék: a magas részvétel a Fidesznek kedvezhet a szakértők szerint (Mandiner)

- Itt az Alapjogokért Központ friss mérése: Fidesz-előny! (Zorigó, vasárnap este nyolckor)

- Itt a legújabb felmérés: Nyitott politikai versenyt és kormánypárti előnyt hozott a választás hete (ugyanaz a Mandineren)

Persze az egész az év elején még onnan indult, a magyarhirlap.ponthu cikke szerint, hogy: Nézőpont: 61 százalékos Fidesz-többség!

Jellemző, hogy ahogy közeledett a tegnapi nap, úgy lettek magabiztosból egyre inkább reménybe kapaszkodók a kormányhitű propaganda kis iparosai, akik már egymásra hivatkozva veregették egymás hátát, hogy meglesz ez ember, az nem lehet, hogy ne legyen meg!

Bonus track, már nem emlékszem mikorról: 

 - Itt a "zöld demokrácia": az orbáni győzelmet a német kormány ne ismerje le! (Mármint hogy egy német zöldpárti politikus ezt javasolja a német kormánynak. - A szerző F. Fanni a prostisrácokon, aki jól leismeri a magyar nyelvet, nagy nemzeti oldaliságában. Vagy ki. Oké, elütés, de legalább magukat olvashatnák néha. Viszont ahogy most kinéz, a németeknek nem lesz gondja leismerni a zorbáni győzelmet, a nem lesz mit jegyében. Le.)

A sok áthúzása ugyanannak a két szónak meg azért van, mert nem szeretem ennyiszer emlegetni az egyelőre még pártvezér és kancellárt, szóval ez nem névmágia, sokkal inkább dekonstrukció. Jacques Derrida néhai francia filozófus Grammatológia című művében használja ezt a megoldást, például akkor, ha bizonyos szavak a hagyományos metafizika fogalmai, amelyeket nem tud teljesen elkerülni, de amelyeket már nem tekint érvényesnek. Az áthúzás ugyanakkor jelzi, hogy a szót csak azért használjuk, mert nincs jobb kifejezésünk, de a törlés mutatja, hogy az nem írja le pontosan a valóságot. A szó érvényes és érvénytelen egyszerre, áthúzott, de olvasható.

Így vagyok ezzel a Felcsútok Géniuszával, hogy pusztán a neve nem írja le a közéleti perszónáját, avagy a szerepéhez épített személyiséget, de ha szó szerint idézgetek a kézből etetett médiájából, akkor ott lesz a név, ami nem adja vissza azt a hatalomba beleszédült, akarnok aljasságot, ami megképzi OV nyilvános énjét.

p.s. Jut eszembe, mikor is volt a mohácsi csatavész? Igen, 1526-ban, pontosan 500 évvel ezelőtt, márpedig a Dagadt is megszakértette a posványosi pártösszetartáson, hogy ilyen 500 éves ciklusok vannak, csak ő előre nézett, így nem látta hátra a vesztét. Azért elmehetne jósdát nyitni, mondjuk madárbélből jövőt mondva, közben megalakíthatná a Sehova Tanúi Egyházat, még mindig sok tízezer hittérítő ugrana a kútba, ha azt kérné. Mondjuk kinézem belőle, hogy azt kérné, szóval menjen inkább a fenébe, most épp  sok oka van rá.

p.p.s. Utólag néztem, hogy szövegszerkesztőben még áthúzottak itt már nem lettek azok, de korrigáltam, csak hogy értelme is legyen a hozzá fűzött magyarázatnak.