Valami lassan eltörött bennük

Nos, turbulens időkben vagyunk élni, még közéletezek kicsit, aztán ráérek megírni, hogy Tufa bácsi,  a környéken közismert és méltán népszerűtlen kukázó, miként készíti a melegszendvicset a forró kukatetőn. (De tényleg, napfény, meg türelmes árnyékban szunyókálás kérdése az egész, és kész is a nem szándékolt, viszont újrahasznosított fogás.)

Ámde fogyasztanék híreket, hogy például mikor mond le Súlytalan Tamásbátyja, mert azért negyon más sansza nincs. (Én ezt a helyében, amiben soha nem akartam lenni, megtettem volna már vagy két hete...) És ja, igazan van az új felcsúista frakció frusztrált vezetőjének, Tamás bácsi ellen épp politikai támadás folyik, dehát ő a politikai egyik főszereplője (lenne), szóval ha már kurvának állt, ugye ne csodálkozzon ha baszogatják...

Ellenben ráhaladok a kedvenc Zorigómra, pedig ittam már kávét, csak mostanában nem tartok tőle, hogy felhúznak. Vagy nem különösebben. Úgyhogy nem aggódom a vérnyomásom pulzusszáma miatt. Meg egyébként is, van az egészben egy alapvető katasztrófaturizmus, azaz ki tudja meddig lehetnek még szolgalelkűen hülyék, láthatóan kezdik elengedni az egészet a Zorigó névtelen hősei, mint Origo, Origo, és Origo, utóbbit különösen kedveltem már régóta. (A Magyar Nemzetnél meg egy Munkatársunktól nevű szerző ír mindent, de persze lehet, hogy ez több ember, mondjuk Munkatársunktól Géza, Munkatársunktól Aranka, vagy esetleg Munkatársunktólné Origo Emma. Legalább is valahogy így képzelem.)

Ehhez képest a címlapon aggódnak kicsit a munkáspárti brit miniszterelnökért, aztán fodbal, fodbal és fodbal, oké hogy vasárnap reggel, de mintha azért közéletileg egy erős szombat lett volna itthon...

Hát igen, én is bizonytalan vagyok, hogy kezdjek-e mondatot háttal (vagy csakis szemből), és szeretek halogatva megúszásra játszani, ellenben nem műveltem soha kormánypropagandát pénzért, mondjuk talán szívből sem sokat.

Ellenben várom már a mondjuk hogy Partikulár című megújult Zorigót, sok csöccsel és fodballal, olvasni nem fogom, de a neve azért elég menően szakszerűen fog hangzani.

Napi disszonancia-megfejtés

Na, beiktatták a jobb híján népvezért főminiszterelnöknek, innentől lehet majd csesztetni, kezdem is. Nem bírok másfél órás politikai beszédeket hallgatni, akkor sem, ha fontosak, már úgy mérföldkőileg, mint ahogy nem bírtok többórás interjúkat meg sajtótájékoztatókat sem nézni. Itt kéne valami új skill a faszinak, valamikor a távoli múltban én is megtanultam húszperces konferencia-előadásokat tartani, a  másfél órás főiskolai előadásaimhoz képest, bár azokat aztán mindig elég szarnak is éreztem.

Plusz már így az elején akkora populistát alakított M. Péter, ami ízlésem ellen való, de ez még belefér, végül is az ő napja volt a mai. De remélem kormányozni nem úgy fog, hogy folyton a kamerákba mosolyog, minden esetre ha a hatékonyan bontja le az eddigi rohadt rendszert, én már alapvetően elégedett leszek.

És mivel a legszebb öröm a kár (akár), ha már söröm  nincs, afféle bűnös élvezetként Mandinert olvasgattam, még időben, mielőtt félig ki lesznek rúgva. A törzskommentelők természetesen vértolulást kaptak, például így: „Nem lesz nehéz dolga a Fidesznek ellenzékben, ez egy akkora mocskos tahó drogos komcsi állat, hogy óránként fogja feladni a magas labdát a Fidesznek. Ehhez képest Horn, Gyurcsány stb. a régi komcsik, csupa gentleman volt.“

Én hülye meg eddig úgy tudtam, pont tőlük, hogy Gyurcsány maga volt a patás ördög, egy idegbeteg, sötét alkoholkista, aki nem pancser volt, hanem a Gonosz személyesen, a Sötétség Hercege, akit a magyarság (bocs, mandínerül Magyarság) kiirtására idéztek meg démoni erők. (Hogy ehhez miért kellett innia, az mondjuk nem volt világos.)

Most meg gentleman, egy tőtől metszett úriember, persze csak ehhez képet, na de mégis! Az elvtársak utólag lassan szimpatikusak lesznek a nertársaknak? Döbbenetes kognitív disszonancia, írnám, ha nem jött volna divatba a kifejezés, pedig régebben írtam róla legalább két cikket. De a divatot rendszerint rühellem, ami népszerű az gyanús, és kicsit taszító - súgja a bennem lévő alanyi punk.

Lehet, hogy ez lesz a bajom az új főminiszterrel is?

Ja, és ne legyen egy háromperces hős, mindenkinek jobb lesz úgy.

p.s. Eszembe se jutott hirtelen, hogy ma volt Putyinisztán fővárosában a szokásos Győzelem Napi Parádé, ami valahogy szerényebbre sikerült, mint a korábbiak. Ja, győzelem az még mindig nem látszik az aktuális háborús horizontjukon, a tankokkal meg inkább nem a Vörös téren vonulgatnak, hanem a donbaszi fronton basznak az emberi jogokra velük. Általuk is.

Nem Pápáról hívom, én vagyok a pápa!

Újra olvasok híreket, bár közéletileg nem sok akad. A magyar politika jelenleg kvantumállapotban van, mert a bukott kormány már nem, az új meg mégnem, úgyhogy a fene se tudja, merre lesz hogyan a miből. A leendő miniszterek bejelentése nekem pont annyira releváns, mint a bűnbánó felcsútisták partizános meg telexes gyónásai, mert a mentegetőző ottsevoltam-alapú rohadékok (mint a Kakadu Peti) már a büdös életben nem fognak meggyőzni semmiről, a leendő miniszterekről meg egyelőre annyit tudni, hogy mi a nevük.

Viszont legalább találtam egy érdekes hírt a hvg-n, miszerint a pápa (Sokadik, De Nem Oroszlánszagú Leó) még tavaly, a megkoklávézése után felhívta a chicagói bankját, hogy változott a lakcíme, de aszonták neki, ezt személyesen kell bejelentenie az ügyfélszolgálaton. Ő mondta, hogy ez most nemigen fog menni, és hozzátette, hogy az segít, ha azt mondja, hogy ő a római pápa? Erre az ügyintéző rácsapta a telefont.

Amiből az a tanulság, hogy ha valaki egy akkora feudális maffiát vezet, mint a római kaotikus egyház, akkor legyenek emberei az efféle ügyintézésre, azt ugyanis senki sem hiszi el, hogy őt a pápa személyesen hívja az ügyfélszolgálaton. Mint mikor Vilmos herceg bement egy londoni kocsmába egy sörre, és valaki megjegyezte, mennyire hasonlít a trónörökösre, és hogy ez nem kellemetlen a mindennapokban?

Van az a vicc, hogy a pápa megy az autóján a sofőrjével, és rábeszéli az alkalmazottat, hogy kicsit hadd vezessen ő. Aztán gyorshajtáért lemeszelni a rendőr, de elengedi, a kollégája meg kérdi, hogy ki ült az autóban? Azt nem tudom - válaszolja - de a pápa volt a sofőrje...

S. MacGowan és a Pápák

Megújult

„A Fidesz megújult parlamenti frakciója a normalitást fogja képviselni az Országgyűlésben, konstruktív ellenzéki szerepre és az egész ország érdekeit szolgáló munkára készül”

Ja, eddig nem egy kibaszott zsarnokságot építgettek maguknak és kis barátaiknak, ők voltak a normálisak, az istenadta nép meg  a komplett hülye, hogy komplett hülyékre szavazott, nyilván csak mert a nép nagyobbik fele őszintén und tiszta szívből meggyűlölte a Dagadt rezsimjét. 

A fidesz utódpártjának frakciója („Kétharmadot kérek! - Egynegyed lett, maradhat?“) megújult, vigye el más a parlamentben a balhét. E tekintetben különösen szánalmas a vízilabdakapus frakcióba szuszakolása, valami mandineres kommentelő ugyanis megjegyezte, hogy egy olimpiai bajnokot csak nem mer támadni a kormánypárt? Mér, mer fideszes? Mert húzatja még a kamarazenekarral a gyorsan elmerülő Titanicon? A mindenféle arcok simán beárazzák magukat ezzel, persze képviselőnek lenni fasza, mentelmi jog, havi több milla, fontoskodás (pontosabban fontoskodás-tudat, láttuk mire megy egy ellenzék a kétharmaddal szemben), a valakinek látszás élménye, de ennyi.

És persze igen konstruktívak lesznek, szigorúan szakmai alapon fogják majd kritizálni a kormányt, és simán megszavaznak bármit, ami szerintük is jó ötlet. Én ezt úgy elhiszem, mint Makó Jeruzsálemtől, bármit is jelentsen ez. (Gondolom inkább azt, hogy majd ha piros cigánygyerekek potyognak a hóba az égből.) Az ország érdekeiről meg régóta csak a saját érdekeik jutnak eszükbe, meg hogy mit kell majd hazudni erről hazaffyass módon.

Pedig egy jó darabig tolhatják majd a szopórollert, a pártjuk évekig élt (meg) az „elmúltnyolcévezésből“, mi lesz itt az elmúlt tizenhattal? Például  - a lassan végre hivatalosan is néhai  - Ártunk és Ormányunk kedvenc fegyelmező jellegű hivatalával? A szuterén... szuvenír... mindegy is Itásvédelmi Hivatallal? Nos, erre a láczitamás is aztat mondta, hogy „a szuverenitás védelme és így a Hivatal is a kezdetektől támadás alatt állt”. Sértődött nagyon a Tamás, hozzátéve azért, hogy „a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntethető és felszámolható“. Jawohl, fel is lesz számolva, mint sóval behintett emlékű sóhivatal, ha már adja magát a nomen est omen.

Felkészül az „Alapjogokért Központ“ ami a fasz se tudja mire volt jó, már túl azon hogy pár súlyosan kretén alak nagy fizetést kapott onnan, sérelmünkre . 

És igen a ceterum censeo az, hogy ha az új kormányzat hasonló „intézményeket“ csinál magának, én azokat is el fogom küldeni a kékeszöld, búbánatos francba. (Jó, azt akartam írni, hogy a picsába, csak nem akarok trágár lenni,  mint általában, ezért nem írok le ilyeneket...)

Mikor a mikro is

Azt olvastam, hogy az emberi tényező még a Föld forgását is befolyásolja megváltoztatni, mert a kínaiak építettek egy akkora gátat víztározóval, hogy attól 0,06 mikromásodperccel hosszabb lett egy nap. Ami alapból nem sok, én egy-egy szarabb napot ennél sokkal hosszabban szoktam túl hosszúnak érezni, de ha mégis a hinduknak van igaza, és halhatatlan az örökkévaló lelkünk (jó, hát halandó nem lehet, ha örökké, ugye), csak a testeket cserélgetjük tumorok és káros szenvedélyek függvényében egyre gyakrabban, akkor ilyen század-mikromásodpercek igenis számítanak!

Pár millió év alatt percekkel hosszabbodik meg a százezernyi életünk, és mindig egy picit messzebb van a születésnap, pedig új ájfont kértünk a Jézuskától húsvétra, és tovább tart míg ideér vele a Mikulás. Csak mert a szülinapunk késik. Mikormásodperceket, baszki!

Márpedig ebben a felgyorsült világban, ahol AI nevű mesterséges nagy nyelvi intelligencia tizedmásodpercek alatt ír meg egy doktori disszertációt, ez elfogadhatatlan késlekedés. (Jut eszembe, ha ma írnám a doktori disszertációmat, nem maradna félbe, mint anno, legfeljebb benne felejtenék olyan mondatokat, hogy „Ha gondolod, ezt összefoglalom egy táblázatban is, és hozok konkrét példákat“.

Szóval a kínaiak bontsák visszale a gátat, a fenének kellenek hosszabb napok, mert attól még pont abban a tempóban öregszünk, mint eddig, csak naptárilag rosszabbul fest majd a sokadik a négyzeten a köbön következő életeink.

A vizet meg küldjék el a sivatagba, állítólag azok eléggé elsivatagosodott vidékek. Mondjuk a Szaharába, ott is észrevehető lenne tizenhat millió uszodányi víz, és na bumm, legfeljebb nem lesz több légiós-vicces regény Tuskó Hopkins meg Senki Alfonz részvételével, de azokat Rejtő már úgyis megírta, a kínaiak meg úgyse értenék.

A gátakkal csak baj van.

instagram.com

Semmi

Mostanában, mikor napjainkban filmeket vadászok megtekintési szándékkal, egyre hülyébb „filmleírások“ jönnek elém. Ami alapján nagyon nem akarom megnézni az adott ügydarabot, sőt nem is értem, miért csinál bárki efféle érdektelen mozgóképeket. A mai kedvencem, amit nyilván nem néztem megtekinteni, ez volt:

„Miután felfedezett egy tervet, amely szerint lopott marhákat akarnak átszállítani a semmi közepén, egy elszánt és magányos rendőr lesz az egyetlen, aki a veszélyes marhatolvaj-banda és a határ felé vezető szabad út között áll.“

Izgalmas, kreatív és eredeti, valamint izgalmas. De most komolyan, kedve támad bárkinek is megnézni egy filmet, eme leírás alapján? Jó, én nem igazán bírom a westernt, de ez egy kortárs történet lenne, rendes huszonegyedik századi marhatolvaj-bandával, csak nem értem, hogy akkor miért nem valami mobilalkalmazással lopnak online marhaságokat a tolvajbandák? Meg ugye evidens, hogy a rendőrseriff magányosan küzd, mint Rambo a hegyek közt, és nem a felhőből tölti le a poszttraumás stresszt, dehát végül is a modernitás egyik szociális következménye az elidegenedés. Csak épp egy ideje már a poszt-posztmodern van (aminek lényege, hogy senki nem tudja pontosan, mi a frász lehet), be vagyunk kötve mindenhová többszörösen, de marhatolvaj-ellenes hatósági arc még rendesen egyedül harcol.

Persze mit is tehetne? Hiszen a bűnözői körök a semmi közepén szállítanának marhákat, a semminek pedig a lényege, hogy nincs, így persze közepe se lehet, viszont ha valaki azon át akar szállítani, akkor tényleg felesleges lenne egy századnyi efbíájos kommandóst bevetni, mert bár a Semmi ellen hadakozni igen spirituális küldetés, csak teljesen felesleges. A Semmi előbb-utóbb úgyis mindent felzabál. A Semmi a fekete lyukakat is elnyelő Még Feketébb lyuk, gondolom.

Tehát a magányos hősnek kell belelovagolnia a naplementébe összkerékhajtású terepjárójával, mert a Semmi egzisztenciális űrje ellen úgyis hiába minden segítség, mindenki küzdjön meg maga a saját semmilyenségével. Ja, és kerülje a marhahúst, az karmikusan igen rosszat tesz.

(Na, azért az is jó valamire, ha az ember direkt nem akar megnézni egy filmet, és meg is teszi (a nemmegnézést), elkerült filmekből is jöhet a konyhai lételméleti filozófia-pótlék.)

A legnagyobb hazafi

Van az a szép eset politikailag, hogy a felcsútisták a maguk részéről a Kakadu leköszönő külminisztert akarják parlamenti alelnöknek, az új többség viszont nem akarja, nem is fogja megszavazni, mondván, hogy tessenek a békepártiak valami vállalható alakot jelölni. Ez amúgy normális reakció, ez a kretén lehetőleg ne legyen semmilyen tényező a következő pár évtizedben (bár félő, hogy még lesz), de a Felcsútok Géniusza kiállt kis hűbérese mellett, hiszen az saját nevelése, túl régóta öntözi, metszegeti és gyomlálja ahhoz, hogy csak úgy hagyja nem alelnöknek lenni. Olyat szólt a vezér, hogy:

„...ez méltatlan, Magyarország legsikeresebb külügyminiszteréről van szó, aki a legnagyobb hazafi, és akik kritizálják, közelebb vannak ahhoz, amit hazaárulásnak nevezünk.”

Aha, Kakadu Péter kurva nagy hazafi. Na jó, ebből a nagy meg a hazafi nem igaz, a többi stimmel. És igen sikeres, már ha az volt a cél a működtetésével, hogy elszigetelődjünk a szövetségeseinktől, ellenben jóban legyünk mindenféle gyanús, jellemzően posztszovjet önkényuralmakkal. (Na igen, ahol zsarnokság van, illetve ahol zsarnokságra törekszik a hatalom, ott zsarnokokkal haverkodnak.)

A Dagadt meg még mindig a lóg a szeren, hazaárulózik a marhája, pedig épp nemrég küldték el a francba a választók, a komplett neofeudális rendszerével együtt. De fejben azért kezd szétesni, hiszen ha a Kakadu-kritikusok közelebb vannak ahhoz, amit hazaárulásnak nevezünk, akkor bennem felmerül a kérdés, hogy mihez képest? Mi máshoz lehetnének inkább közelebb?

Gondolom a hazavásárláshoz, hisz ha valakik nem árulják a hazát, akkor nyilván veszik. Ez mondjuk hézagmentesen passzol a bukott rezsimre, ők gyakorlatilag felvásárolni igyekeztek a azt a geopolitikai realitást, amire rendszerint Hazaként hivatkoztak. Azért kellett kitömni az embereiket pénzel, hogy „nemzeti“ maradjon a vagyon, nemzeti jachtokon igyanak nemzeti koktélokat a nemzeti Földközi-tengeren a nemzeti oligarchák, miután nemzeti közbeszerzéseken túlárazott nemzeti megrendelésekből szerzett pénzüket Kajmán-szigeteki bankszámlákra utalták. Szigorúan nemzeti alapon persze.

De aki nem nemzeti módon oldali, az nem is része a nemzetnek, ergo nem akarja felvásárolni az országot, hogy komplett megyéket üzemeltessen a cégcsoportja részeként, tehát nyilván árulja a hazát. Mert a közpolitika helyett űzött hatalomtechnika nem képes máshogy értelmezni a világot, csakis az adás-vétel, nyereség-veszteség keretrendszerében. Aki nem vesz az árul, aki nem termel profitot, az veszteséges, a szemlélődés hülyeség, ami nem mérhető pénzben (hatalomban) az nincs is. 

Ja, és félek, ennek nem lesz egyhamar vége, bárki is ne költözzön be a Karmelitába.

papaigabor.wordpress.com

Nyavalygás

Tegnap estére olyan rosszul lettem, amilyenre rég, az igeragzás egyeztetése is alig megy még. Nem tudom, hogy lázas voltam-e, mert ha annak érzem magam, rendszerint nem vagyok az, de most, tizenkét ágyban töltött óra után már nem nagyon szarul vagyok, csak eléggé. Fáj a fejem, szédülök és igazán remek lesz bemenni dolgozni délután. Pedig bemegyek, legfeljebb lelépek hamar, mert a szombati menet eleve elmaradt, tegnap délelőtt kaptam a telefont, hogy majd csak mától menjek, erre nem jelenthetem be, hogy bocs, én meg pont most lettem beteg, ezt nem hinné el senki. 

De hátha jól leszek, még több órám van jól lenni, ha meg nem, legalább látják rajtam, empirikus tapasztalatilag, hogy valóban rosszul festek. Persze van az az opció is, hogy mégiscsak telefonálok, hogy ma ne várjanak, csak félő, hogy akkor már holnap se fognak. Rohadt egy kapitalizmus van, nekem meg megélhetési kényszerem, mert a kurva villanyszámla még mindig nem fizeti be saját magát, hiába van már okosóra, okostelefon, okosporszívó, a számlák buták, ugyanakkor követelődzőek. 

....És miközben én itt írtam, csörgött a telefon a mobilomon, hogy a héten már nem kell menni, valami beszállító nem szállít be eléggé, a jövő hétre meg van egy optimista talán. Na, ezzel per pillanat kint vagyok a vízből, nem kell elhurcolni magam a tetthelyre, de a villanyszámla kérdése lógva marad, mondjuk az májusi eset lesz, a május pedig messze még, mondhatni több nap, ami ha nem is galaktikus távlat, de legalább is interplanetáris. Feltéve, ha az ember nem tervez egy hétnél tovább előre, mint én, rendszerint.

Nekem te ne hivatkozz!

Nekem most lett elegem a politikai hírekbe belekúrt, indokolatlan popkulturális utalásokból! Tőlem ne várja el senki, hogy ismerjem a kicseszett Herripottert, nem vagyok célcsoportja annak a mesekönyv-sorozatnak, nem érdekelnek a morális aspektusának tanításai, és bár vannak ismerőseim, akik élnek-halnak érte, én nem ismerem, de nem is akarom. 

Ez csak azért releváns most, mert reggel azzal a címmel jött szembe a 444, hogy:

„A CÖF-ös Fricz Tamás muglikhoz hasonlította az állampolgárokat, a kérdés már csak az, hogy kik a halálfalók és kik álltak az imperius-átok hatása alatt“.

Na ezt ne, not in my backyard - mondaná a művelt francia, aki tud angolul és nem szégyelli. Fricz elvtárs egy szektás hülye, arra hivatkozik amire akar (biztos utólag azért megszólítaná az ifjúságot, ami szerinte generálisan herripotter-szpotter), de engem (részemről) idegesít, mikor általam (részemről) nem túl nagyra becsült popikonok vonatkozásaival fiataloskodik egy interwebes netportál. Lehet, hogy herripotter egy kulturális világítótorony, amit nem lehet nem látni, de én tényleg vakon vagyok vele kapcsolatban (részéről), és nem fáj, csak ne tolják az arcomba.

Nyilván azért nem becsülöm nagyra  a varázslóiskolás univerzumvilágot, mert nem is ismerem, hisz ha ismerném odalennék érte, mert az a helyzet, hogy bár tényleg nem olvastam, ám az első két filmet végigtoltam, és untam, valamint kínosnak éreztem. Ez rosszabb volt mint a gyűrűkúra. Azt elkezdtem olvasni, csak hamar letettem (de ezt meg már leírtam itt is korábban), az első két filmet, mert valamiért ezekből is azokat láttam, simán csak untam, nem voltak kínosak, csak rém érdektelenek.

Az efféle mesevilágok hidegen hagynak, hidegen hagytak mindig is, de például kiskamaszként faltam a Dumas-regényeket, csak azokban pont az volt a kraft, hogy a tényleges történelem köré szőttek kitalált történeteket. (Mint a Három testőr folytatásában, a Húsz év múlva című műegészben, ahol épp lefejezik I. Károly angol királyt, a középkorú D'Artagnan meg a haverjaival a vesztőhely alatt bujkál, de nem tudja megmenteni a Stuart-házi szarházit...)

És jobban belegondolva, nemrajongóvá öregedtem, ma már szemmel (bár a Holdról még nem) láthatóan nem bírok rajongani semmiért, tele van a lakás Dr. Who-s cuccokkal, időnként ma is hallgatok Queent, de igazi, elszánt rajongás már nincs bennem. Egy kötözködő alak lettem, aki belenéz mondjuk a Herripotterbe (belenézett, mikor még muszáj volt), de nem látja meg benne a mások rajongásának titokzatos tárgyát. Úgyhogy csak puffog egyet a reggeli zabpehely und kávé után, mikor ilyesmikkel zaklatja az általa fogyasztott médiák.

Neeem... (jutyúb.pont.kom)

Démoni dobozoltság

 Napos vasárnap délutánokon horrort kell nézni, így jött elő a Lee Cronin: A múmia című dolog. De már a címe is átvágás, ez a Lee Cronin egyáltalán nem múmiásan dobozolt ókori egyiptomi, vagy inka, vagy még inkább, hanem az író-rendező, aki nem akarta összekevertetni a filmjét azzal a másik múmiással. Ahol a Frankestein csinál a múmiából drakulát, a farkasemberrel, vagy valami hasonló...

Mindegy, ebben a darabban egy kiscsajt dobozolnak múmiásan, de nem hal meg, csak megszállatják valami démonnal, aztán nyolc év múlva meglesz, és hazamehet Egyiptomból Új-Mexikóba, hogy fizikailag oké, csak elmenetek neki otthonról, de otthon talán visszatér belé a hálni járó lélek.

És mivel ez egy horror, egy frászt jön rendbe minden szép lassan, démonilag megszállott múmiából újra családtaggá válni nem sima poszttraumás stressz-szindrómával jár. Ami már önmagában is gáz, de egy szakofágba zárva lenni (évekig?) talán rosszabb mint megjárni mondjuk az iráni frontot. Úgyhogy Katie, először csak jól megszaggatja a rokonai lelkét, de csak hogy aztán a testük következzen.  Azt mondjuk végig nem érteni, hogy miért nem kérik valami szakember segítségét, az orvosoktól az ördögűzőkig, miért nem ütik ki a csajt valami féllegálisan durva droggal, vagy ilyesmi, például elküldhetnék a Mátrixba is, ahol a terápiás jelleggel virágos réten futkározhatna, míg boldogan élhet meg nem halva.

Egy rendes horror az tipikusan zárt helyeken játszódik, egy lepukkan űrhajón, egy romos házban a világ végén, vagy egy pincében, ahová csak verni meg erőszakolni járnak le a tettestársak, szóval nincs menekülés. De ez a múmiamozi, eleve minimum két kontinensen játszódik (tényleg Új-Mexikóban meg Egyiptomban közös pont a sivatag, de teljesen más autókban teljesen más zenék üvöltenek bennük), nincs világvége, emberek mindenhol, a család meg vergődik mint hal a parton, a már nem olyan kiscsajban meg egyre erősebben dolgozik a démon. Aki ősi, na ja, az ipari forradalom óta már nem gyártanak igaz, kézműves, tartós démonokat, de ez még a régi iskola képviseletében zabál lelkeket (is), főleg a gazdatest öccse meg húga viszonylatában, utóbbival még egy vidám hullaagyalázást is rendeznek.

Aztán a végére többen meghalnak, akik nem, azok egy része is inkább ott tartana már, de a vége farami fura happy end mégis, Katie jól halad a démonmentességgel, mert Ősi D-t a faterba költöztetik át, aztán sós kútba teszik, onnan is kiveszik, de a végére már őszintén kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet az egész sztori iránt. Ebből a cuccból két óra túl sok, egy rendes vágó minimum húsz percet lecsapott volna még belőle, csak hogy a főszereplő ne egyedül vagdossa magát.

Amúgy ez a műegész nem is olyan rossz, mert bár próbál nyomasztó lenni, és van is egy efféle atmoszférája, és van benne nyomozós szál is, amit ráadásul nem intéz el valami ködös-misztikus természetfelettivel (csak részben), de lehetett volna sokkal eredetibb is. Az élve szarkofágolt lány sztorijából ki lehetett volna hozni egy erős drámai szálat is, persze csak kevés lélektannal, mert a lélek helyére itt ugye egy démont csomagoltak, és a démonológia csak egy szánalmas egyházi baromság. Azt meg dicséretes módon nem is erőltetik az alkotók. Üdítő viszont a gátlástalan és zsigeri vérengzés, a kifejezetten perverz humor, és a család szentségének, meg a szülői szeretet mindenek felettiségének kaján dekonstrukciója. 

Szóval nem fogok rosszat álmodni tőle (az megvolt a múltkor, mikor azt álmodtam, hogy nem tudok aludni), de simán belefér az „egyszer elmegy“ kategóriába, amilyen igénytelen egy alak vagyok.

De mi a mú van Miával? (Avagy miért nincs Katie kibelezve fáslizás előtt, a démonnak a veséje is kell a megkísértésekhez?)