Tegnap tartott úgynevezett „évértékelőt“ a Felcsútok Géniusza, amiben csak a tavalyi évet, meg a kormányzat teljesítményét nem értékelte, de harciasan buzdított helyette. Harciasan és szánalmas mód unalmasan. Hiszen az égvilágon semmi újat sem tud már mondani, most is csak előkukorékolta, hogy Brüsszel, Ukrajna, háború, Tisza, azt' annyi, lehet menni haza, lelkesen.
Viszont volt az egésznek egy őrült falunap-hangulata, ahol véletlenül egybeépítették a körhintát a céllövöldével, amiben egyúttal kolbászt is sütöttek rántott pálinkával, de a körhintás szaktárs észre sem vette, mert ő már a tavalyi falunapon berúgott, és azóta csak napról-napra rátölt. A közönség meg szintén régi fogyasztó, nekik mindegy, hogy a körhintán hánynak, vagy a körhintára, a lényeg hogy legyen benne vattacukor. Azt meg szállitja a helyi földesúr, sok krumplival.
Mondjuk a Hitgyülben ezt jobban csinálják, persze ott a válogatott közönség vezérimádása régebbi hagyomány, de azért a felcsúti is dübörgő, bár kicsit instabil léptekkel zárkózik föl Rákosi elvtárs-pajtás mögé, az olyan mondataival, hogy: „A Shell, az Erste és Brüsszel háborús szövetséget alkot, ők a halál vámszedői, a háború kutyái” (Ja, és a MOL mi? Békepárti extraprofit-generátor? Mert az extraprofit az ugye fújj!)
Szóval ez a halálvámszedőzés, ez mondjuk új volt, nem tartalmilag, csak aljasság-faktorában, de ebben sincs semmi meglepő, a téeszelnök-döbrögi hibridünk műfaji kalandozásai közepette eljutott a Dankó rádiós nótázástól a death metálig, csak sajnos még mindig károg, a torokból hörgés helyett. A károgós death metál meg nevetséges.
Mert szánalmas.
És ebből ő már nem fog kijönni, ha még évekig a nyakunkon marad akkor se, a szánalmasság ugyanis a tudomány jelen állása szerint, nárcisztikus, saját világukba zárkózó alakoknál nem gyógyítható. Aki nevetségessé válik, az már úgy is marad erre az életre. Bármit is kiabál hangosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése