A reggeli-balesetek

Van az az eset, mikor felkelek reggel. Ez úgyszólván naponta megesik velem, de gondolom mások is vannak így ezzel. Olyankor vagy éhes vagyok, vagy nem, vagy nem tudom, reggele válogatja, de az biztos, hogy én az első emeleten vagyok, a vércukrom a pincében, a vérnyomásom meg átment a szomszédba kávézni. És bár éhes általában nem vagyok, valamit enni kell, hogy ne szédüljek bele a vécébe, vagy a reggeli hírekbe.

De zombi-üzemmódban azért az ember vét hibákat, amiből furcsa reggelifélék jönnek ki, egy magamfajta pasinál biztos, azt nem tudom, a nők hogy vannak ezekkel:

1. Rostos kávé

Ez úgy van, hogy nem használok kávéfőzőt, törökösen csinálom az egyszerűt, miszerint kávé, víz, forralás, azt kész is. kiöntöm egy bögrébe, és mire ihatóra hűl, zacc le is ülepszik (ülepedik?) az aljára, a levet meg le lehet inni róla. De ha nagyon zombi vagyok, meg is keverem ivás előtt, úgyhogy jelentős lesz a szárazanyag tartalma, lehet kicsit ropogtatni az őrleményt, de olyankor már mindegy is, legalább érzem tőle az élet súlyát.

2. Szenes pirítós

Ezen nincs mit magyarázni, beteszem a kenyeret a pirító helyett a szendvicssütőbe (ez fontos, mert a pirítót lehet időzíteni, a másikat nem), és benne felejtem, míg egyenletesen feketére nem sül. Ilyenkor félreteszem, hogy grillezni vagy fűteni még jó lesz, de rájövök, hogy előbbit nem szoktam, utóbbi meg bonyolult, miután itt a lakótelepen távfűtés van. Azért már dolgozom rajta gondolkodni, hogyan lehetne szénnel fűteni a radiátort...

3. Pezsgő zabpehely

A zabpelyhet mindig sósan eszem, kefírrel vagy natúr joghurttal, és pontosan két csipet só kell egy tál pehelyhez. Kivéve, ha van itthon szódabikarbóna/sütőpor, egy hasonló kis üvegben mint a só, mert akkor mehet bele az, csak nem értem, hogy miért olyan ízetlen (íztelen?), és miért buborékos a kefír?

4. Vitaminos kávé

Ha nem rostos a kávé, még lehet vitaminos, mikor a multipezsgő vitamintablettát rossz bögrébe dobom, és mivel nem pazarolok, megiszom ahogy van, elvégre a heroinon kívül mindent ki kell próbálni egyszer.

Az ilyesmik fényében a legbiztonságosabb reggeli természetesen az esti maradék, azt jó eséllyel ébren készítettem, vagy ha ragaszkodunk a frisshez, akkor a frissen kent vajas kenyér, margarinnal persze, mert ahhoz, hogy a vaj kenhető legyen reggel, ki kéne venni a hűtőből, mikor az ember éjszaka kimegy pisilni. Ha nem megy ki, csak pisil, akkor nem is érdemel többet az aldis margarinnál.

A kamu gyanú és az államtalan férfi

Van ugye ez a kampányválasztási kémügy, amiből nekem az jön le, hogy az aktuális állampárt, már csak az államot leuraló pártok bevett szokása szerint is, ráküldte az egyik titkosszolgálatot a politikai ellenfelére, de elbaszta. Én persze rosszindulatú vagyok, és nem teszem magamévá a Felcsútok Géniuszának egyszavas megfejtését (kiterjesztett változatban: „Ukránok bazmeg, ukránok!“), minden esetre jellemző, hogy:

1.) Agyarország kis ország, de három és fél titkosszolgálata azért neki is van (kémkedős és kémelhárítós civil, egy összevont katonai, meg lehallgatós-megfigyelős bedolgozó szerv), és abból az Alapkotmányvédelmi AVH-t simán beveti a Kormány a Párt érdekében, miért is ne, ha már az állam ők vannak.

2.) De mivel annyira még nem vagyunk Türkmenisztán, hogy a szolgálatok önállóan nyomozhassanak, így ráküldik a másik, kisbetűs pártra a rendőrséget, valami kitalált gyanúval. Ez esetben pedofilozik egyet a műveleti bárki, azt jól el lehet majd adni a kiszivárogtatáskor, de nem jön be, mert az illetékes rendőr nem hülye (ellentétben a titkos szolgákkal, akik hülyék, hisz nyíltan szolgái a főpárt vezérének), és leesik neki, hogy miről lenne szó. Próbál tenni valamit, nem megy, kitálal, nagyon helyesen amúgy, mert innentől már csak a nyilvánosság ereje segíthet, már amennyi még van belőle.

Erre a pártvezér és kancellár természetesen besértődik, és a régi rutinnal döbrögizik egyet saját kis meghitt állami médiájában, meg a hűbéreseinél, hogy ez rendőr egy balek, egy kretén, de legalább leárulózását ráhagyja a maffiaügyi verőember-miniszterére. Annak a vén baromnak már úgyis mindegy alapon.

A lebalekozott, immár csak egykori rendőrtiszt meg azt mondja, hogy felelős államférfiak nem feltétlenül engedhetnék meg maguknak ezt a stílust. Amiben teljesen igaza van, csak ki mondta, hogy a Dagadt egy államférfi? Mondjuk felelősnek felelős sok mindenért, még azért is,  hogy ennyire messzire került az államférfiságtól, és lett belőle ez a rikácsolva toporzékoló kiborult önkényúr. Férfinak meg persze férfi, ugyanis annyi nőiesség van benne, mint egy betöréses rablásban, de soha eszében sem volt az államért (azaz mindenkiért) ténykedni, inkább csak ő  akart lenni az állam. Ez egy darabig működni látszott, de most meg látványosan csúszik ki alóla/belőle az állam, és marad egy nyugdíjas korú durcás óvodás, meg az ő vágykiteljesítő kiabálása. Vége van, igazából a jövő heti választás eredményétől függetlenül, innen már nem tud a korlátozott normalitás határain belül sem visszajönni. A kérdés igazából csak az, hogy milyen hosszú lesz a hatalmi agóniája, kap-e még haladékot a berlini bunker végjátékáig.

Ez egyfelől mindegy is, másfelől nagyon nem, így is elbasztunk 16 évet erre a szörnyszülött önkényuralomra.

p.s. Amúgy jellemző, hogy a dagadték semmiből nem tanulnak, minek is, eleve mindent jobban tudnak, szerintük. Volt az a tiszás „adóterv“, amivel buktak, mert ma már nem beszél róla senki, most van a tiszás „energiaterv“ (egyben Brüsszel titkos terve, naná), ami egy az egyben ugyanaz, még csak nem is lilában, és ennyivel a választások előtt ettől az aktuális kamutól mégis mit várnak? Bedobtak egy hazugságot, nem jött be, erre hazudnak mást, hiszen igazat mondani nem lehet, ahhoz túl szarul áll minden. Talán kéne még kicsit színpadról rikácsolni, hátha az esetleg szimpatikusabbá teszi Döbrögit, hogy jé, ő a béke embere, a stratégiai nyugalom maga, a biztos választás nincs benne semmi fasisztoid...

Én meg álmomban villamos voltam, és felszálltam magamra a Blahán.

Menni és meghalni

A hosszú menetelés egy klausztrofób kamaradráma, ami ez esetben nagy nyílt tereken játszódik, csak egy nagyon kicsi világba zárva. Úgy saccra az 1960-as évek Amerikájában járunk, valami alternatív történelemben, ahol egy polgárháború(?) nyomán már összeomlott a demokrácia. katona diktatúra van, feltehetően, mert igazából semmi magyarázatot nem kap a  gyanútlan néző, hogy mi ez a félreeső vidéki utakon zajló, szisztematikus mészárlás.

Arról van ugyanis szó, hogy minden évben van egy Nagy Menetelés, mikor minden államból egy-egy fiatal pasi elindul menetelni, de csak egy élheti túl, és övé a jutalom, a mindent vivő lap, plusz még kérhet is valami bármit, feltéve, ha nem akarja megdönteni a Rendszert, ami így ránézésre talán militáns feudális anarchia. Vagyis nincs kontextusa az egésznek, csak néhány egyszerű szabály (mint a Platform című szociohorrorban), miszerint egyfojtába menni kell, pisilni sem lehet megállni, és nem lehet egy bizonyos sebesség alá menni. Aki lelassul vagy megáll, azt a harmadik hibánál fejbe lövik, míg csak egy marad. Így aztán vannak a menetelők, egy-két páncélautó, meg az Őrnagy, a főnéni bácsiban a Száll a kakukk fészkéről című klasszikusból (ő egyébként a Mark Hamill nevű lukeskywalker), meg a nyomorult sorsok, hisz mindenki azért jelentkezik erre a szervezett öngyilkosságra, mert amúgy is szar az ő meg a családja élete, de ha véletlenül túléli, mindez megváltozhat.

Ja, az egész némileg Az éhezők viadalára emlékeztet (bár azt nem láttam, olvasásában meg másfél kötetig jutottam, ott untam el végleg), viszont az irodalmi alapanyag régebbi, valami korai Stephen King szövegből filmesedett. 

Nem lehetett egy drága darab, kevés a szereplő, díszlet szinte nincs, kiégett roncsok és legelők közt menetel a menet, a kamera sem hagyja el az utat, egy pillanatra sem, így hiába a végtelenbe tartó horizont, be vagyunk zárva egy nagyon kis szelet térbe, ahol közelről kell látni meghalni azt, aki már nem bír vagy nem akar menni. Ráadásul mindenki csupa férfi, egyetlen női karakter tűnik fel az elején, az egyik srác anyja.

Minden kamaradráma akkor működik, ha a karakterek hitelesek, ez itt hibátlanul megvan, a színészekre sincs különösebb panaszom, bár az elején elhullók, mint ilyen esetekben szinte mindig, utólag már nehezen megkülönböztethető  nagyon mellékszereplők, de a két srác, aki a végére a marad (na ja, a fekete meg a fehér), és akik addigra testvérien haverok lesznek, ők emlékezetesek.

És bár a rezsim ellen nem lehet lázadni (bármi is legyen az alapja), de kicsiben mégis, az utolsó túlélő azért megcselekszi, amit megkövetel a haza, pontosabban ez esetben a barátság, mert haza már nincs, csak valami disztópikus rémálom a helyén.

„Felemelő“ egy film, na, még jó hogy odakint kis híján újra tavasz lett, mikor néztem...

Relatív semmi, sok csokival

A zamerikaiaknak van egy Zorion zűrhajója, ami az Artemisz Valahány küldetés keretében elrepül a Holdig (sőt, a Nyúlon túlra!), de nem száll le, csak kipróbálják, hogy sok évtized múltán milyen érzés odáig menni, és egyáltalán nem szállni le. Ilyet csinált pár Apolló is a hatvanas években, az 1860-asokban, ha jól emlékszem, kicsi voltam akkoriban, szóval hogy elmentek a Holdig, már az Apolló Nyolc is, de csak a Tizenegy szállt le alig. (Talán a Kilencest láttam egyszer egy múzeumba kiállítva, Londonban persze, kicsinek és felettébb kényelmetlennek tűnt.)

Szerintem ez meg pazarlás. Ha már elmennek a Holdig, le is szállhatnának, mittudomén, kis piknik, barbekjús hot-dog, pár szelfi, ilyenek. De ezt még az apollós küldetések se csinálták, például az egyiknél vittek holdautót, de nem drifteltek vele, meg túl hamar indultak is vissza, pedig a Hold messzebb van mint Májámi, kicsit maradhattak volna.

De ezek a mostaniak, ezek le se szállnak. Mintha elmennék a moziba, megnézném, hogy milyen filmet néznék meg, aztán ennyi infóval hazajönnék, hogy jót sétáltam moziba, és végre tudom, mit nem láttam. Ilyennel utoljára bő harminc éve találkoztam, mikor Calais meg Dover között a kompon bármelyik irányba utaztak olyanok, akik eleve le se szálltak, csak vámmentes viszkit és parfümöt akartak venni a hajó boltjaiban, meg másfél kilós csokikat, annyit bőven megért az egyfontos kedvezményes jegy. Autót se vittek hozzá.

Szóval az most a kérdés bennem, hogy akkor a NASA üzemeltet-e Dutyi Frí shoppot, vagy ha nem, mit lehet ott kapni, amiért megéri ennyit repülni? Teszem hozzá, az űrben, ami ugye azt a helyet jelöli a térben, ahol nincs semmi, szóval oda utazni önmagában fura lenne (az egész űrkutatás az, mert akkor a semmit kutatják), de ha közben sokkal olcsóbb lesz tőle a másfél kilós Toblerone, akkor van benne ráció.

Jobban belegondolva, te jó ég, mennyi csokit, parfümöt meg viszkit lehetne begyűjteni egy intergalaktikus utazással! Az általános relativitáselméletből kiindulva, a fénysebességet megközelítve szinte végtelenül sokat (el se férne a Földön, persze lenne sok bolygó pakolni), viszonylag rövid idő alatt, ami innen nézve (én nem mennék, az tuti), tovább kitartana, mint amennyi hidrogén még arra vár a Napban, hogy átmenjen héliumba.

Hát, lehet hogy nem is akkora marhaság ez az űrkutatás, még augusztusban is csokinyulat ehetnénk tőle!

dreamstime.com

Április, majális, juniális

Április elseje állítólag a bolondok napja, merthogy a legelterjedtebb magyarázat szerint a 16. századi naptárreform idején az újév kezdete áprilisról január elsejére tolódott, de ezt sokan nem vették észre, és ezért ők váltak a tréfák célpontjává. Miközben szerintem csak annyi az egész, hogy akik áprilisban is megünnepelték a szilveszteri újévet, azok egyel többször rúghattak be társadalmilag tolerált módon, akik viszont komolyan vették az új naptárat, azok irigységből gúnyolódtak, ráadásul tök józanul.

De a mai nap viccelődni legalább annyira kínos, mint húsvét hétfőn piálni, szenteste a White Christmas-t hallgatni, Gusztus Huszadikán kimenni a tűzijátékra, vagy a Felcsútnak szurkolni. Vagy késsel-villával enni a pörköltet nokeldival, reggelire.

És ezen a napon született Puskás Ferenc az aranycsapat és a telefonközpont feltalálója, William Harvey a vérkeringést felfedező angol bajszos fickó, és Mifune Tosiró japán színész, a torokból eszelősen nézés mestere.

Valamint 1979-ben ma kiáltották ki az Iráni Iszlám Köztársaságot, persze az már akkor sem volt vicces, és azóta sem volt az, egy fél percre sem.

Úgyhogy a nap hártalévő részében magam is a közállapotokon fogok borongani, amik szépen keretezik majd privát szorongásaimat és lételméleti bizonytalankodásom kétségbeesését.

p.s. Jut eszembe, ha május elsején majális van, akkor mi van ma? Április? De az lenne egyébként is, körhinta meg vattacukor nélkül, biztos azért nem is látok ilyesmit az ablakból, meg azért, mert két hatsávos főút kereszteződésében máskor is ritka az ilyesmi.

Én az értő, ám egyszerű lélek

Őszintén nem értem, mi a baja a kakán is csomót keresőknek Kakadu Péter miniszter elvtárssal. Hogy jóban a ruszki kollégával? Dehát diplomácia emberek, diplomácia! Az egy kifinomult művészet, egy éterien kulturált dolog, mert grammra ki kell mérni ám, hogy hány percenként küldi el Miniszter Úr a picsába a komplett EU-t, és hogy akkor most délelőtt vagy délután kell-e benyalni a moszkvai békepártiaknak, a Kremlben benne.

Mi parasztok nyilván nem értünk a diplomáciához, nincs olajkereskedő cégünk, pedig egy laptop meg egy hajléktalan személyije kellene csak hozzá, de nem vagyunk képesek összehozni, szóval honnan is látnánk hogyan a Nagyobb Összefüggéseket? Vagy például: Van nekünk titkosszolgálatunk, saját használatra? Na ugye! Akinek viszont van, mint Kakadu elvtársnak, az olyanokat tud, hogy na. Dolgokat tud. Neki tudása van meg érdekei, ennyi elég, az értékek viszont csak azoknak a bölcsészeknek valók, akik sosem jártak még Dubajban kurvázni, mert annyit is érnek.

Én se értem persze, de kellő alázattal nem értve vagyok szerény magamra, mert nemhogy Dubajban nem kurváztam még, de máshol se, pedig egy darabig laktam Pesten a Rákóczi tér környékén is, mikor még kurvák is voltak arra, meg jó volt a lángos a csarnokban.  Szóval én elhiszem, hogy Kakadu meg Lavrov igazi barátok, esténként messengeren vodkáznak együtt, és sosem mond el neki semmi fontosat uniós ügyekről, csak rendszeresen érdeklődik, hogy vannak Szergej unokái, csak mert figyelmes, és aggódékony, hátha megint náthás a kis Ljudmilla.

És mikor Péter beszél, azt én áhítattal hallgatom, mert olyan okos a szemüvegében, ami nekem sose sikerülne, az én szemüvegem sokkal kevésbé tesz okossá. Akciós volt, na.

Viszont szeretem hallgatni Putyin elvtárs beszédeit is, ha van egy a Jutyúbon már nézem is, sőt le is töltöm! Oké, hát oroszból egy alapfokú nyelvvizsgán is elhasalnék, de nem nulla ponttal! Például ismerem a cirill betűket, ami fontos ha az ember orosz szövegeket hallgat, mert az oroszok cirilii betűkkel beszélnek, mi meg latinokkal vagyunk finnugrók, mármint nyelvileg.

Szóval egy szót sem értek abból, amiket Vlagyimir Vlagyimirovics mond, de az nem baj, annál inkább át tudom érezni! Olyan karizma sugárzik ki belőle, hogy mindig ha beszippant az aurája, kedvem támad lopni egy dácsát Szocsiba, és szamovár-hirdetéseket kezdek nézegetni a Temun. És kedvem támad lerohanni a szomszéd utcát, ahol az a sok suzukis köcsög lakik az opeljeikkel!

Érdekes egyébként, hogy többször is olvastam Dosztojevszkijt, összesen már oldalakat az elmúlt években, és azt valahogy értem, pedig cirill betűk sincsenek benne. És ennek ellenére értem, mármint hogy ismerem azokat a betűket! Biztos van bennem valami orosz. Mondjuk apai ágon szerbek a felmenőim, ami meg a balkáni orosz szerintem, szóval érzem magamban a szálat.

Ezért is tudom megérteni Kakadu Peti minisztert, az ő mélyorosz lelkével, igazából tényleg azt nem értem, miért jár ennyit Budapestre?

Emléknap

Mindjárt jön a húsvét, ami izidóriai Szent Húsvét emléknapja, aki a Kanonikus Egyház vértanúja lett, mikor 1828-ban kis híján leköpte Júdea római helytartóját, de a pretoriánus gárda egy őrmesetere már két nappal korábban, megelőző jelleggel felpofozta. Ennek emlékére szoktunk ilyenkor sonkát enni tormával és csokinyúllal, bár egyháztörténészek szerint a vértanú nem is szerette a csokinyulat, ő a csokimikulást szerette, de az tavasszal nem terem. A csokitojás pedig eleve későbbi találmány, valójában 1952-ben, a nagy írországi tojáshiány idején kezdete el egy dublini csirketenyésztő kényszerűségből és csokiból csinálni a tojást. Később őt is felpofozták az elégedetlen vevők, akiknek szarszínű és fura ízű lett a hagymás rántottája, de belőle nem lett szent, mert eleve nem volt kanonikus, csak agnosztikus, bár arról meg azt gondolta, hogy az valami felső légúti krónikus betegség. Ugyanis sokat köhögött, főleg az aznapi második doboz cigije után.

A húsvéti locsolkodás méltán kihalófélben lévő hagyománya pedig a felpofozás szimbolikus megjelenítése, hiszen az ünnepnek ki kell válnia a mindennapokból, így Húsvét emléknapján nem pofozzák a nőket, az olyan hétköznapi rutin.  Ugyanakkor a népszokásokat mindig is erősen befolyásolták a babonák, ha például Húsvét vasárnapja péntek tizenharmadikára esett volna, elhalasztották az egészet a következő holdtölte előtti keddre.

Az izidóriai Szent Húsvét ünnepe előtti két hétben böjtölni illik, legalább napi négy órát, olyankor tilos a folyami rák, a vaníliasodó és a krumplis tészta fogyasztása, valamint az anális szex. Tévézmi ilyenkor is szabad, de csak a Spektrumot és a National Geographicot, olvasni bármit szabad, feltéve ha nem értjük, csak hogy érezzük a lemondás súlyát.

Az ünnep maga ugyanakkor igazi dőzsölés, különösen a hétfő, mikorra a szent már kiheverte a pofozást, és egy vödör tejszínhabbal vigasztalódott. Ennek emlékére kell ilyenkor főtt tojással etetni a nyulakat, és főtt nyúlsonkával magunkat. És ha valakinek van otthon konzerv csokimikulása, nyugodtan bontsa ki, a csokinyulak hálásak lesznek érte...

Átáll

Van ez az óraátállítás hajnalban volt, én nem állítottam át semmit, ami nem állítja át magát, abból mostantól hozzáadok egy plusz órát, ezt csinálom már reggel óta, de itt szemben a könyvespolcon még mindig csak egy darab óra van, pedig úgy hét óta már többször adtam hozzá. Legalább öt órának kéne már ott lennie.

De én legalább tudtam róla, a MÁV rendszere meg nem, ma reggel azt mutatta a komplett online menetrend, hogy gyakorlatilag az összes vonat késik, minimum egy órát. Legalább is a 444 szerint, de én nem értettem, hogy ők miért nem értik. Ha ugyanis van egy vonat, ami például minden nap reggel hatkor indul, akkor ma úgy volt pontos, ha éppen huszonhárom órával a tegnapi után lendült mozgásba. Viszont ha a rendszer nem vette figyelembe az átállást, akkor a vonatok nem késtek, hanem egy órával korábban indultak. Szerinte. Szerintem így helyes, vagy csak túl régen volt az az ötös matekszigorlat?

Tehát az online MÁV szerint minden vonat úgy nem volt pontos, hogy korai, de kettőt mégis zölddel jelölt, azaz ott meg valakit pofán kellene vágni, mert ezek szerint az a két vonat egy órát késett. Bár gyanús, hogy az egyik Aradról indult, ahol talán egy órával több van, szóval azért volt pontos, de a másik teljesen Dunántúlon belülinek tűnik, azaz csak azok jártak vele jól, akik szintén nem állítottak órát. Át. A többiek lekésték.

Ha jól értem a problémát, de fene tudja, kicsit keveset aludtam. Mert a rohadék Forma-1 is egy órával hamarabb lett Japánból (a tegnapi időszámításhoz képest), ráadásul unalmas volt, mint a margarinos kenyér reggelire, kávé nélkül.

Kordokumentum

Csak a jegyzőkönyv kedvéért: az Úr Jah 2026. évének Böjtmás havának 28. napján, estefelé, ezek a Zorigó címlapján a legfontosabb hírek, mintegy az úri közönség okulásául, és manipulálásának szándékábul:

A tiszás informatikus bevallotta: külföldi titkosszolgálatok szervezhették be, egy későbbi akcióra készíthették fel

A tiszás informatikus előbb volt ukrán, mint tiszás

Magyar Péter óriási bajban: felvételen a tiszás kém vallomása -  Videó

Súlyos következményei lehetek az új tiszás botránynak

Hollywoodi kémtörténeteket megszégyenítő ügy: súlyos következményei lehetnek a Tisza-botránynak

Orbán Viktor Pécelen is lenyomta Magyar Pétert – itt a bizonyíték

Orbán Viktor péceli látogatása minden várakozást felülmúlt, hatalmas volt a tömeg – galéria

Besült a lejáratókampány: hallgat a baloldali sajtó a tiszás ügynökbotrányról

Összeomlott a baloldali média kampány

Ha ezt a fotót Magyar Péter meglátja, rosszul lesz – ez a baja a tiszásoknak

„Az ukránok támadták a Barátság vezetéket” –  tiszás informatikus vallomása igazolja a kormány állítását

Rugdosás a szeretet nevében? – elszabadultak az indulatok

Ugyan nem foglalkoztam volna politikával, így szombat este, de ez nem is politika, legalább is nem az eredeti, arisztotelészi értelemben. Ezeknek a címeknek, és a mögöttük álló névtelen „cikkeknek“ ugyanis nincs közük a közügyekhez (vagy úgy általában a valósághoz), ezek legfeljebb a Max Weber-féle politikadefiníció szerint politikaiak. Weber ugyanis tömören úgy definiálta a cuccot, hogy a politika a hatalomért folytatott harc. Pont. Ezek meg itt a Nemfiatal Nemdemokraták Vezérpártjának harci eszközei. Nem kézigránátok persze, legfeljebb egy-egy darab szar, amivel épp a majmok dobálják az állatkert gyanútlan látogatóit a rácsokon túlról, akik vérmérséklettől függően vagy röhögnek az egészen, vagy lefagynak a döbbenettől, vagy felbaszódik bennük az ideg. Én még nem döntöttem el, úgyhogy marad a legyintés, hogy így megy ez itt, az észak-balkáni Hátasztánban. 

Tényleg csak a jegyzőkönyv kedvéért...

A Már Megint Lett Lejjebb-paradigma

Az Agyar Miniszterelnöknek már teljesen elmentek otthonról. Magyar miniszterelnök meg ugye egy jó ideje nincs már, a Felcsútoknak van örökös vezére, de a kormányfői poszt per pillanat betöltetlen, mert a pártvezér és kancellár annyira magasról szarik az ország fontos ügyeire. Csak annyi bír kijönni a száján, hogy Ukrajna, háború, Ukrajna, Brüsszel, Ukrajna, Ukrajna. Lényegében ez lenne neki választási program helyett.

Némi mazochizmustól hajtva elolvastam miket beszélt tegnap Győrben (meghallgatni már rég nem bírom), és az döbbenetes volt. Egykor lehetett még valami sármja, de ahogy teltek az évtizedek, az a rikácsoló, gonosz arcú kövér öregember lett belőle, aki ma már egy az egyben úgy beszél, mintha Mussolini adná elő Putyin kedvenc propagandapaneljait.

Hogy ugyanis: „Erre fütyüljetek ott hátul, kedves tiszások, erre fütyüljetek. Az ukránok szekerét toljátok és nem a magyarok mellett álltok. Ukránbarát kormányt akartok, és el akarjátok vinni a magyarok pénzét Ukrajnába. Ez az igazság, ha már eljöttek, akkor mondjuk meg nekik. Az ukránok szekerét toljátok, és nem a magyarok mellett álltok!”

Ez itta náci/fasiszta beszéd maga, mikor a Vezér kijelöli az ellenéget, ez lenne ugye Ukrajna, aztán a fél országot kitagadja a nemzetből, mondván, hogy ők az ellenséggel vannak. Faék egyszerűségű aljas gonoszság ez, nincs már benne semmi eufemizálás, a karmelita kolostor hatalomba beleőrült házmestere immár harcban áll Magyarországgal, nyilván Agyarország nevében.

Oké, eddig is folyton háborús metaforákban tudott csak beszélni, az ő kibaszott nagy békepártiságában, de ahogy durvul/kurvul a kampánya, úgy dobja el az államférfi amúgy is hiteltelen maszkját az álmaiban diktátor. És akkor a náci beszéd, a titkosszolgálatok bevetése, az intézményesített választási csalás csak ennek következménye. pedig megmondta rég: neki a rendszerváltás előtt nem is a diktatúrával volt baja, csak azokkal, akik vezették. Mert az nem ő volt. Akkor.

Na mindegy, ennek most így egy borús szombat délelőtt ki kellett jönnie, ha már ma reggel nem ittam kávét. A koffein már ne tolja feljebb a pulzusom.

Az Üdvözlégy Mária-projekt

A mai nap rádobtam két és fél órát az életemből  A Hail Mary-küldetés (Project Hail Mary) című sci-fire, ami egy kicsit a két évvel ezelőtti, Adam Sandler által meglepő mód nem elripacskodott Az űrhajós című opuszra emlékeztetett, legalább is úgy emlékszem. Mind a kettőben meg kellett menteni az emberiséget, legalább is ebben a maiban tuti, és volt bennük űrpók, akivel a magányos űrhajós haverkodott. Bár lehet, hogy Sandler karaktere csak képzelte az egészet, de itt a Rocky nevű űrpók, aki tényleg úgy festett mint egy ízeltlábú mérnök homokkőből, szóval ő nagyon valódi volt. Még a filmen kívül is, mert állítólag leginkább bábokkal oldották meg CGI helyett.

A film amúgy Andy Weir 2021-es regényéből készült, ő írta a A marsi című, általam igen kedvelt könyvet, amiből a közepesen unalmas Mentőexpedíciót mozizta össze az öreg és közepesen kiégett Ridley Scott. A Hail Mary-küldetés is jó könyv volt, a szokásosan rengeteg apró tudományos-technikai részlettel (mint afféle igazi hard sci-fi), pörgős humorral, ami a filmben is megvan, csak intellektuálisan gyengébb az alapanyagnál.

Itt a Ryan nevű goslingot kúrja fel az űrbe a nagy emberiségmentő nemzetközi internacionálé, nagyjából akarata ellenére, miután az eredeti legénység egy munkahelyi balesetben felrobban. Pontosabban őt pakoltatja be bekómálva a zűrhajóba a Nagy Űr Ügynökség kissé rideg modorú, de érző szívű vezetője (őt Sandra Hüller adja a szokásos enervált lendülettel, de neki elég látszania a vásznon ahhoz, hogy hatásosat alakítson).

Szóval az van, hogy vannak ilyen mitugrász mikorbák az űrből, akik csillagokat esznek, és feltűnik a tudósoknak, hogy a mi Napunknak is nekiálltak, és már túl vannak az előételen, amennyiben halványodik a fénye. Harminc év múlva meg majdnem mindenki halott lesz, aki nem tanul meg vízen és homokon élni, mármint táplálékként. Úgyhogy el kell expedíciózni a Tau Cetihez, mert annak nem halványodik a fénye, hátha ott a megoldás, ha már majdnem tudunk fénysebességgel utazni a a napevő kis rohadékok hajtóanyagként hasznosításával. Által.

Ott meg már egy ideje héderel az űrpók, aki saját expedíciója egyetlen túlélője, elvégre nekik valahol az Epszilon Eridani környékén ugyanez a bajuk, és akkor együtt megoldják, túl is élik, bár Gosling elvtárs már nem jön haza, de elküldi a fontos tudnivalókat meg mintákat, és megy kőpókokat tanítani relativitáselméletre. Mert azok addig úgy utaztak fényéveket, hogy nem hallottak Einstein-ről.

Szóval hepiend, érzelmek, könnyfakasztás és folytonos poénkodás az egész, a látvány jó, a zene jó, a színészek jók,  a pók jó, az egész tényleg egy finom epres marhaszelet fokhagymás vaníliapudinggal, talán ezért is ettem ebédre lángost üresen...

Az egész talán mégis inkább a dramaturgiai ugrálástól jó, hisz a főszereplő az elején nem csak arra nem emlékszik hol van és hogy került oda, de arra sem, hogy ki a fene ő? Aztán szép lassan, flashback-ekből áll össze a sztori eleje, így mindig bír újat mondani.  A baj csak az, hogy ha ez a film egy torta, akkor a regény egy komplett cukrászda, ahol a kávé is jó.

Korea ártalmas, értem?

„Egy fideszes képviselő egy hangfelvételen arról beszél, hogy a bátonyterenyei akkuüzem egyértelműen ártalmas az egészségre“ (444.hu)

Hát persze, de ezt ki nem tudta eddig, leszámítva a fideszes utódpárt képviselőit? Nem csupán arról van szó, hogy az akkugyárak egészségtelenek, de maguk az akkumlátorok is! Múltkor mikor bepaníroztam és kirántottam egyet, tisztára rosszul lettem tőle. Pontosabban rosszul lettem volna, de meg se bírtam enni az egészet, csak a panírt, de annak is volt egy érdekes mellékíze.

Nem mellesleg minden ipari üzem ártalmas az egészségre, fizikailag és mentálisan egyaránt, az ember biológiailag még mindig ugyanaz, aki a természetben vadászott és gyűjtögetett, ehhez képest egy gyártósor, hát nem a természetes közege. Mint ahogy a városi civilizáció nagy része sem, mert bár az ember a legalkalmazkodóképesebb állat, de mikor este éjfélig bámulok a laptopba, aztán nem tudok aludni, abban már van valami civilizációs ártalom. 

Egyébként a belinkelt cikkben arról beszél a képviselő, hogy az új akkugyártás az nem veszélyes, csak a szétszerelő-üzemműködése, amiből persze az is látszik, hogy nem elég kormányhitűnek lenni, hülyének is kell látszani hozzá. A használt akksi a világon mindenhol veszélyes hulladék, nyilván azért, mert a gyártása során még teli van vitaminnal és fontos ásványi anyagokkal (azokkal mondjuk tényleg), csak aztán megromlik, és mire kidobjuk szétszerelni, már a hirosimai Nagaszakira ledobott bombával egyenértékű.

Amúgy a bátonyterenyei gyár is egy koreai cégé, ami nem a Samsung, de gyanús, hogy ezek a gyárak túl gyakran koreaiak. szerintem szólni kéne az ENSZ-nek, hogy tiltsák be Dél-Koreát (na jó, akkor  már északot is) elvégre nekem már van Samsung tévém meg LG porszívóm, anyámnak egy Hyundai autója, szóval mi Koreával már megvagyunk, annyira nem fog hiányozni. Illetve a koreai filmek egy kicsit, de a kedvenc rendezőim szerintem máshol is meg tudják csinálni a filmjeiket, bár akkor már nem lesznek olyan szimpatikusan eszelősek.

Az ázsiai konyhákból meg egyébként is az indiait preferálom.

P.J. úrhatnám X-ben

A nagy politikai kérdés természetesen az, hogy Szijjártó Kakadu lehallgatta-e Lavrov elvtársat az ukrajnai Brüsszelben, miközben titokban ő egy magyar újságíró oknyomozó telefonszáma. Vagy egy vírus, ez még nem tisztázott, de támadják a kormányt a ruszkik, ez biztos, azaz a Hazát, csakhogy Putyin nem lehet ellenzékben, hordja is a kokárdát, csak épp titokban. Illetve melyik titkosszolgálat ölte meg Csák Noriszt (aki a Csák Máté rokona), mert egy akciósztárhoz minimum egy titkosszolgálat kell, kár hogy rühellem az akciófilmeket, meg a kémekedősöket is meglehetősen.

Meg láttam kampányvideókat, és arra jutottam, hogy egy új kormány helyében betiltanám a mulatóst, úgy en bloc, de különösen kampányrendezvényeken, meg a Pócs János nevű felcsútista dinnyetermesztőt, de őt aztán  árhol.

Mert egy olyan videót is láttam, ami a CPAC nevű republikánus izén készült, érthetetlen módon Pesten, (nem tudom mi ez a rövidítés, szerintem CéPaci, annak van értelme), és abban Pócs nertárs olyan léptékű ostobaságról tett újfent tanúbizonyságot, hogy az a Holdról látszott, rögtön a kínai Nagy Fal mellett.

(Ha valakinek van gyomra hozzá, keressen rá, de agykárosodást okoz! Én csak tudom, nekem már van.)

A Telex szerint amúgy a CéPaci annyit jelent, hogy "Az Alapjogokért Központ ötödször rendezi meg az amerikai konzervatív mozgalom kedvenc eseményének számító CPAC magyar rendezvényét." Hát, tudja franc, szerintem a Trampli Donáld híveiből, meg a korábbi AltRight-os arcokból álló izé nem konzervatív mozgalom, hanem üvöltve populista-nacionál. Abban márpedig konzervativizmus nyomokban sem.

Persze a felcsútista szekta se konzervatív, egyszer úgy huszonsok éve megpróbálták eljátszani, nem nagy sikerrel, hiszen egy klasszik bolsevik párt nem lehet konzervatív, ők mindig társadalommérnöki módon progresszívnak gondolják magukat, akik nem lehetnek ellenzékben. Különben mehetnek Haza.

Not a True Man

Fú, nagyjából félálomban, mintegy háttérzajként megtévéztem a Truman Show című filmet, de kár volt. Úgy rémlett, hogy egykor tettszett, de mi volt ez a nyálas szar, amit ma láttam? Jim Carrey alapvetően mindig is ripacs volt, de pl. az Ember a Holdonban ez pont illett a karakteréhez, de itt rémes volt. A film egésze határozottan rosszul öregedett, amikor már véget kellett volna érnie, még sokáig bámulhattuk ahogy az élete egyik legrosszabb alakítását nyújtó Ed Harris (akinek a karakterét is szeneslapáttal kellett volna ütlegelni, jó hosszan, elvégre az én olvasatomban egy istenkomplexusos médiageci volt), szóval érzelmesen bambult maga elé, miközben a háttérben szomorkás-zongorás liftzene volt épp felejthető.

Ja, a Truman Show egy nyúlós-nyálas giccs, ráadásul me már nem a tévés realityk, hanem a közösségi médiás gyalázatok a trendik, mondjuk azt már a kilencvenes évek végén sem értettem, hogy bírnának emberek harminc évik nézni egy valóságsót.

Nyilván ez is lehetett volna jobb, ha időben abba bírják hagyni, de pont úgy járt, mint valamivel korábban a Forrest Gump, nekem az is túl van húzva. (Tudom, nézzek videoklipeket, azt teszem...) Pedig ott még mentség, hogy egy regényadaptáció, amiben sokkal több vicces sületlenség van, de ha már meg tudták húzni, miért nem tudták jobban?

Jobban belegondolva ezért fogyasztok csak egész ritkán sorozatokat, nekem tessék elmesélni két órában a sztorit, ha hosszabban akarok élvezni egy történetet, arra találták ki a könyveket. Salman Rushdie esetében például sosem éreztem, hogy bármelyik könyvét meg kellene húzni. Mondjuk pont a múlt héten olvastam vele egy interjút, ahol arról beszélt, hogy a regényei így is befejezetlenek. mert maga a világ egy folyton befejezetlen projekt, a könyvek meg a részei.

De a Truman Burbank története akkor is egy giccs, talán mert annyira le akarták kerekíteni a végére, hogy csak azért sem sikerült jól.

tvtropes.org

Csízió kalendáriumi tradíció???

Olvasom - és ja ez megint politik, csak nem a kampánygyalázat, azt tényleg kerülni igyekezem - szóval olvasom, hogy a filip foglalkozású Rákay Kálmán nerceleb újgazdag nagyképűnek a feleségét is megdobták valami lovagkereszttel, nyilván mert a férjének már van, a kutyájuknak meg nem adhatnak, amíg  bele nem írták az Alapkotmánytörvénybe.

A Hávégén sem igen tudtak mit kezdeni eme felemelő hírrel, úgyhogy amolyan no comment jelleggel beidézte a kitüntetett mintegy szakmai hitvallását, ha már „a magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól és szakrális jelképeiről publikált művei elismeréseként” lett belőle keresztelt lovag, vagy mi. Izé, lovagina.

Szóval:

„Hálával tartozom a Teremtőnek, hogy nap mint nap ezzel az emberi lelket felemelő, s a tudatot lenyűgöző munkával – a Létezés jelekben való látásával, a keresztény kozmológia jelképeinek olvasásával, az 555 éves Csízió kalendáriumi tradíció asztrális és évköri szimbólumrendszerének újraélesztésével, a Mennyben fogant magyar Boldogasszonyi hagyomány ápolásával, Hazánk beavató csillagzatának, s az égig érő kozmikus történelemnek az olvasásával – bízott meg.“ 

Hát, tudja fene, de ha valaki a Létezés asztrális és évköri jelekben való látásával foglalkozik, persze szigorúan magyar boldogasszonyi keretrendszerben, akkor nem kéne gyógyszerre innia. Mert oké, hogy például Hunter S. Thompson délután háromkor füvet reggelizett tükörtojással, és csak ebédre ivott meg egy üveg viszkit a kokainjához, de nem is akarta a létezés jelekben való látását, ő főleg pornót és lóversenyt látását igényelte, egyszerre több tévén, mert egy cinikus-paranoid, gyakran zseniális arc volt. És persze rühellte a hatalmat, jól írt, persze nyugdíjba is úgy vonult, hogy a szájába vette az egyik kedvenc puskája csövét, és meghúzta a ravaszt...

Szóval szerintem óvatosan a látomásos-ezoterikus blabla-lírával, mert óké, hogy baromság, ahogy van, de ha az ember túl sokáig műveli, a végén még elkezdi komolyan venni. Főleg ha még érdemrendet is kap érte, mert csak. (Hogy visítsanak a libsik, gondolom.)

Le kéne az ilyesmivel állni, mert bár mindenki ott hülye, ahol éppen tud, de támogatni azért nem kéne.

pinterest.com

Afterparti

Nos, ma konstatáltam, hogy tényleg nem lett volna túlsok értelme tegnap a nemzeti ünnep helyett performált kampánygyűléseket követni, senki nem mondott semmit. Pontosabban semmi újat, relevánsat vagy bármit, annyi történt a hogy a polgárháború tegnap nem tört ki, a harmadik világ (háború) az meg csak néhányszor a múlt héten, szóval a szokásos üzletmenet, békeharcos népünk győzni fog tegnap is!

A Dagadt előadta a múltkori slágerút, új számot nem sikerült írni neki, a másik fazon meg unalmasan és hosszan szakmázott, az egyik helyen a nyolcvanas évekbeli táncdalfesztivál is volt, a másikon hárfáztak, én meg valami gagyi horrort néztem a Végső állomás-filmek gyenge utánérzéseként (Halálsíp), és még mindig az volt a nap kulturális fénypontja...

Ja tényleg, volt valami Oszkár-díjas átadó is, bár nem pontosan értem, miért kell egy átadót díjazni, hiszen nem akkora művészi élmény, de legalább Jessie Buckley lett a legjobb főnői szereplő, márpedig én pont rá tippeltem, miközben a mindenféle díjas P.T: Anderson-filmet már akkor untam, mikor egyszer végignéztem.

De legalább bírtam az olyan híreket, mint hogy „Monica Lewinsky volt az egyik legszebb az Oscar-gála afterpartiján...“ Ő ugye arról híres, hogy még a kilencvenes években leszopott egy elnököt (a Klintont), ami mind közéleti, mind kulturális teljesítményként jelentős, bár a fene tudja, lehet hogy voltak gasztronómiai vonatkozásai is. Szerintem az élete azóta is egy folyamatos afterparti, és hát úgy könnyű rutinosan kiragyogni mindenféle filmesek közül. 

Dehát már Ady is megírta: "Jöttem az After partjairól/ Hol álmodoztam déli verőn" bár azt nem tudom, ki is verte-e az orális irodában a főnökének?

Őszintén nem tudom amúgy, a politikai vagy a bulvár undorítóbb-e aktuálisan, de erős a verseny. Úgyhogy egy kis magaskultúra a könyvtárból:

Nyilvánosság, Sanghaj, kávé

Erről a mai kampányünnepről nem emlékeznék meg, amúgy minden "nemzeti" ünnep állami kampány a Párt szolgálatában, a Békamenet szót sem érdemel, a másikról meg majd elolvasok valami összefoglalót. Elkurvult a durvuló kampány, és még ki tudja, hol a vége, avagy ez most engem nem érdekel.

Tényleg, az megvan valakinek hogy a Nemcsák nevű kurzusművész Kossuth-díjat kapott? Közvetlenül az után, hogy a Tállai nevű főpárti  alfőmarhával akkorát ripacskodott valami kampányfaszságon, hogy nem bírtam végignézni. A szekunder szégyen ugyebár, mikor ő a szégyenletesen ripacs (á, dehogy, ő messze túlment a ripacskodáson is), de nekem kellemetlen nézni. Na itt tart Ártunk és Ormányunk kulturálisan, és akkor én még foglalkozzam az úgynevezett "politikai" (á, dehogy, hatalomtechnikai) "üzeneteivel"? Nem.

Amúgy is az volt reggel a nap híre, hogy meghalt Jürgen Habermas, akit egy időben sokat olvastam, emlékeim szerint akkor, mikor még szociológus voltam. Re róla itt úgyis volt bővebben és többek közt szó, Hamilton harmadik lett Sanghajban, én meg szarul aludtam a front meg a pollenek miatt, és most épp azon töprengek, hogy a második nagy bögre kávétól ájulok-e el, vagy annak ellenére? 

Igazából persze bízom benne, hogy hat addig, míg átérek anyámékhoz meg vissza, ugyanis nokedlit akarok ebédelni pörköltszafttal. Kanállal persze.

J.H. (1929-2026)

toonpool.com

David Jones

Ha nem is a világ legnagyobb rejtélye volt mostanában, de az egyik legérdekesebb, hogy ki lehet Banksy, a stencilező graffitiművész und közéleti aktivista, akinek valódi személyazonosságát már bő húsz éve találgatja a sajtónak az a része, akinek nincs jobb dolga.

Nos, a Reuters maratoni  írása szerint Robin Gunninghamről lenne szó, aki 1973-as évjárat, tényleg bristoli származású, és semmiképp sem a Massive Attack frontembere. Ennél sokkal többet nem is lehet tudni róla, legfeljebb hogy egyszer már megírta róla valami bulvárlap, hogy ő lenne a gerillaművész, de aztán eltűnt, feltehetően nevet változtatott, de az ilyesmi csak jót tesz a műkereskedelmi érdekeltségeinek.

Egyébként meg a belinkelt cikkből kidrül, hogy először simán csak a rendőrség elől bujkált nagy anonimitásában, aztán brand lett abból, hogy pár tucat emberen kívül nem tudta senki, kicsoda ő. (Azért volt neki menedzsere, ügyvédje, barátnője, galériája már  korábban is, csak mindenki vagy lojális volt hozzá, vagy pluszban alá is írattak velük egy titoktartási nyilatkozatot.)

Amúgy tényleg eredeti művész volt, talán  most is az, bár több évtized alatt azért könnyen válik önismétlővé az ember, hogy aztán egyre hajmeresztőbb ötletekkel próbálja fenntartani saját kreativitását. Banksyt meg volt aki a találkozásuk után eleve egy öntelt seggfejnek írta le, de ez sem meglepő, ha az ember eleve egy művészeti intézményt formál a saját titokzatosságából.

E tekintetben mindegy is hogy vívják most vagy valaha, azért a nyugati kultúrában sikerült nyomot hagynia. Vannak azzal úgy művészek, hogy az életük is a műalkotás része lesz, és a rejtőzködésből meg a hübrisz és a paranoia valami sajátos keveréke, mint Nem Túl Bátor Szőr Robin esetében is könnyen elképzelhető...

reuters.com

Az érvelés helyetti dogmatika

„Látom ki fog készíteni, nem fog kikészíteni, én kikerülöm a kérdést!“

Néztem valami videót  a jutyúbon, ahol a Kakadupéter külminiszterrel dúsított ukránellenes tüntetésen a felcsútista harci nyugdíjasokat kérdezték, hogy mégis kinek a hibája, hogy a korábban Magyarországként ismert Mindenkiminketbántisztán ennyire zsarolható az „olcsó“ orosz olajjal.

Az válaszok esszenciáját fentebb idéztem, de azért voltak még érdekes megfejtések:

- Az azért van, mert a Ruszin-Szendi, amiatt van, ő akadályozza a Tisza pártot Ukrajnában. Mert ukrán, eleve úgy hívják, hogy Ruszin, az hogy mellette Szendi-Szundi, Hapci, Morgó, az már Kuka.

- Trianon miatt van Trianon, amiatt meg nincs tengerünk. Olaj meg a tengerről jöhet. Ja, van a tenger felől is vezeték, de horvátok ukránok, márhogy velük vannak zsarolni.

- A csehek? A csehek nem váltak le az ruszki gázról! Mi, hogy már egy éve! Maga nem ért hozzá!

- El akarják venni a rezsicsökkentést, a Magyar Péter ezen dolgozik. Na jó, nem tíz éve, de minimum öt!

- A hülyék meg a rosszindulatúak által vagyunk zsarolhatóak! Mi az, hogy elég baj, hogy a hülyék által zsarolhatóak? Figyeljen ide...

- Ez evidens. Azért se mondom meg!

Ahol a hit és a dogmák határozzák meg a valóságérzékelést, ott működik az utolsó érv, az összes többi csak hab a torkán. Itt kinyilatkoztatás van emberek! A Főnök megmondta, hogy az ukránok zsarolnak minket, Brüsszel Péterrel összejátszva, a világ ellenünk van, de mi győzünk, felettébb békés hadjáratainkban, na!

És innentől már nem zavaró, hogy pár éve még vérzett a Dagadt szíve a hős ukránokért, azok nyilván még jó ukránok voltak, csak azóta kibaszottul elrontotta őket Brüsszel, akivel együtt támadták meg a Szovjetuniót, és kész.

Ezeknek az ormányzati göbbelszeknek George Orwell, meg az 1984 nem döbbenetes irodalmi élmény, meg történelmi figyelmeztetés, hanem kézikönyv a propagandához. Ha a Felcsútok Géniusza szerint Ukrajna a Sátán birodalma már pár hónapja, akkor mindig is az volt! Ha Brüsszelnek hívjuk az ellenséget, akkor mi a fasz az az Európai Unió? Az Brüsszel, akihez (és nem amihez, a megszemélyesítés itt fontos) nagy hiba volt csatlakozni. E tekintetben tök mindegy, hogy anno a csatlakozási tárgyalások legnagyobb részét éppen az akkori zorbánkormány tárgyalta le, hiszen már nem a döbrögi írta alá magát a csatlakozási szerződést, szóval neki semmi köze hozzá.

A felcsútival az a baj, hogy nem politikus. Mert bár Max Weber (nem Manfred, hanem a szociológia egyik alapítója!) szerint a politika alapvetően csak a hatalomért folyatott harc, de igazából a gyakorlatban azért közügyeink menedzselése is. Ártunk és Ormányunk mindenható hűbérura ellenben pusztán hatalomtechnikus, a közügyek, közjó és hasonlóan köz-zel kezdődő dolgok nem érdeklik, ha nem vezetnek közvetlenül hatalomhoz. (A közlekedés sem, például.)

A hatalomtechnika pedig alapvetően egy karizmatikus vezért kíván, és nem fogok most itt Adolfozni, bár nehéz megállni, amúgy is, a mi főminiszterünk inkább Benito, ha valaki érti a célzást.

De leginkább Nagy Testvér lenne az 1984-ből, csakhogy a regényben az sem biztos, hogy ő létezik egyáltalán, könnyen lehet, hogy csak a Belső Párt találta ki, afféle plakátarcnak, aki mögé elbújhatnak. Nálunk ez fordítva van, a vezér találta ki maga köré a belső pártot, Kakadu miniszter mint olyan például nem létezik, bár pont mostanában kezdi elhinni magáról, hogy de...

Morális bölény

Ma van a nőnap második napja, a húsvéthétfő meg a pünkösdhétfő mintájára a nőnaphétfő, hisz az első napja mindig vasárnap, mint az közismert. (Pont mint hogy szilveszter mindig péntekre esik. Az év utolsó péntekje ugyebár.)

Ilyenkor azoknak a nőknek nem veszünk virágot, akik nem azok, mert az maga a szexista leereszkedés, ha csak azoknak veszünk, akik azok. Tehát vagy nem veszünk senkinek nőnapvasárnap se, vagy nincs rá pénzünk, vagy nők vagyunk, és magunknak minek? De ma mindenkinél ott van, hogy morális bölényben érezheti magát attól, hogy nem tesz meg valamit, ami nagy civilizációs ugrás a kultúrában, javarészt a semmibe.

Mert a nőnap értelmetlen, elvégre kötelező jópofizás, de teljesen személytelen módon, az ilyen nemzetközi világnapoknak annyi értelme van, hogy nincs nekik. Például egy hónap múlva, április nyolcadikán veszünk virág alakú bonbont cigány ismerőseinknek? Pedig akkor van a nemzetközi cigánynap. Vagy színes lufit legalább?

Egyébként is, a nő csak elnevezés, és a névnapoknak sincs semmi értelme. Én például egy középkori király nevét viselem, akit politikai okokból szentté avattatott egy utóda, hiszen a pápa egy szekér aranyért bármikor megkapta a Szentlélek sugalmazását, hogy az illető ugyan egy rohadék volt, de felettébb szent módon! Így aztán, mivel a Szentlélek is bírja az aranyat (nézzük meg a barokk templomok díszességeit), be lehetett iktatni  a naptárba, nyár elejére. De nekem ehhez mi közöm van? És a szomszéd csajnak, hogy nem fiúnak született? Na ugye! 

Ha van kék szeműek napja, de nincs, arra én puncstortát nem kérek, málnás tejszínhabbal. Pedig szeretem, de tartás is van a világon elvégre.

Amúgy bírom a nőket, nincs bajom velük, régebben többet is ismertem, volt akinek a koncertjén is voltam. Pedig unom a jazzt. Dzsezznek írni, és csak aztán hallgatni. Így ez se az:

Formám 1

Ja igen, megnéztem tekinteni az egyforma formaegyes szezonkezdést reggel ötkor, mert Ausztráliából volt (állítólag, szerintem ugyanis nem létezik az a hely, Ausztráliatagadó volnék), de voltam elég perverz tényleg felkelni, mikor fél öt után kinyomtam az ébresztőt. Be volt készítve a hűtőbe egy nagyon nagy erős kávé, így másfél óráig nem voltam álmos, csak szédültem a koffein plusz alváshiány kombótól.

A verseny első harmada izgalmas volt, aztán tömény unalom, de az egészből egy kukkot se értettem. Most már ilyen nagyon hibrid autók vannak, hogy van bennük biobenzin meg elektromos motor is, így néha töltik az akksikat, néha merítik gyorsulási céllal, vagy valami hasonló, de szerintem a versenyzők többet nézik a töltöttségi szintet, mint a pályát. Így már egyel több mérnök van versenyben, mert egy ül a boxban a motoradatokkal, egy a startégiát laptopozza, egy meg vezetni próbálja az autót, de ha  korábban erdésznek tanult, csak szeretett száguldozni, akkor cseszheti. Vagy járhat valami mérnöki gyorstalpalóra.

Meg a néző is, de én már tuti nem fogok, valamikor a múlt században még elektronikát tanultam egy műszaki szakközépben, de annyira semmi közöm nem volt hozzá, hogy bölcsészet,  meg társadalomtudományi szakmunkás lettem inkább ilyen felsőoktatási helyeken. Mondjuk egy időben jártam a Műegyetemre is, de csak a menzájára, meg voltam már pisilni a londoni Imperial College-ben is, mert az volt közel, mikor egyszer nagyon kellett, de ennyi közöm van a műszaki tudományokhoz.

Úgyhogy egy idő után le is némítottam a közvetítést, mert nem érdekelt szakértő szakkommentátorok technoblablája, amit saját kisszerű versenyzői élményeikkel habosítottak fel. Jövő héten kínai nagydíj lesz, de az közép-európai idő szerint reggel nyolckor, úgyhogy lehet, hogy arra biztosan fel bírok kelni, amilyen egy alak vagyok lenni. Pontosabban amilyen a formám. Egyszerű.

saját.én

Szervilis képzavar-konstrukció

„A Jóisten átöleli Orbánt és átöleli Magyarországot is – hiába fenyeget Zelenszkij a kormányfő megölésével“ 

Mandineres cím, na persze, még mindig járok oda szörnyülködni a szervilizmussal kevert ostobaságon. Mondjuk jobban belegondolva, a szervilizmus legtöbbször eleve ostobaság, szóval ez nem két különböző dolog, hanem előbbi utóbbinak részhalmaza.

De „tetszenek“ ezek giccses irodalmi képek, rögtön eszembe is jutott róla egy másik. Petőfi Sándor A magyar nemzet című versében (1846)van az a híres sorpár, hogy: „Ha a föld isten kalapja,/ Hazánk a bokréta rajta!“

Nos, én alapvetően szövegekben gondolkodom, de néha azért elkap a heveny vizualitás, mert e két (nyilván nem egyenértékű) idézetből az következik, hogy:

- A Jóisten (Petőfinél isten, kisbetűvel) átöleli a kalapján a bokrétát. Ez technikailag nehézkes, feltéve persze, hogy a fején van a kalap, persze mindenható, úgyhogy végül is miért ne? De másfelől meg hülyén fest, ahogy egy isten kalapon lévő bokrétát ölelget.

- Ugyanakkor ennek a bokrétának része a Dagadt is, és ki volt a kretén virágkötő, aki a felcsúti téeszelnököt egy csokorba kötötte mondjuk egy csomó margarétával vagy kankalinnal, és mi lehetett ezzel a célja? 

- Persze továbbgondolva, ha hazánk a bokréta a Föld nevű kalapon, akkor mindannyian csokorba vagyunk kötve, én, gáspár győzőék, a kelenföldi vasútállomás vécéje, meg a nemzeti bank ellopott pénze is. Na most ki akar ilyen csokrot hordani? Hogy aztán ölelgesse is...

Nem csoda, hogy annak a mocskos Zelenszkijnek nem tetszik egy ilyen csokor, igazából kinek tetszik, pláne mert ő nem lehet benne, ő csak a papucs orrán pamutbojt, izé... a kalapén, vagy hol.

p.s. Bocs, néha nem tudok ellenállni az efféle hülye agymenéseknek.

Kis híján absztinens kisvárosi vérszívók

Szóval volt harminc évvel ezelőtt az a film, a Trainspotting Danny Boyle-tól, ami azóta is az első számú kedvenc, e minőségében A világ végéig című Wim Wenders-filmet előzte. (Tényleg újra kéne nézni a végtelenített rendezői verzióját annak is.)

És a Trainspottingban volt a női főszereplő Kelly McDonald, akkor húsz évesen, és akkoriban a „furcsán szép“ kategóriába tartozott, azóta azért az is kiderült, hogy tényleg remek színész. Nő. 

Úgyhogy ha elém kerül egy-egy filmje, azt megnézem. A Radley család ráadásul egy nonkonform brit vámpírfilm, szóval pláne.

Radley-ék ugyanis vámpírok, pontosabban vámpirikusak, mert nem vérengzenek, nem égnek szét a napon, és ehetnek fokhagymás pirítóst, csak épp utálják. Gondolom hogy legyen azért valami náluk is a klasszikus vámpírmítoszból. (Ja, és be kell hívni őket a más házába, különben nem tudnak bemenni.)

Van mamavámpír (Kelly McDonald), meg papavámpír, akik olyanok, mint a nem ivó alkoholisták, csak a kisvárosban, ahol nincs Névtelen Vérszívók gyűlése, inkább rejtőzködni kell. A tinédzser lányuk meg épp felfedezi magában a családi örökségnek ezt a társadalmileg nem tolerálható részét, mikor halára harap egy csávót, mondjuk joggal, mert az épp megerőszakolná. (De csókolózni nem kellene ám!) Mindeközben az öccse  - aki a narrátor is egyben - meleg és a szomszéd srácra gerjed, pont mint a nővére barátnője.

Aztán felbukkan apuvámpír ikertestvére (szintén Damian Lewis), aki viszont a vérszívás lakókocsis punkja, és nem az a visszafogott típus, miközben a szomszéd srác faterja is gyanakszik. (Ja, és apu ellenben tiszteletre méltó orvos, aki a páciens csajok szép ereit dicsérgeti.)

Az egész úgy néz ki, mint egy visszafogott minisorozat, és tényleg úgy négyszer fél óra, de nem kelti mozifilm benyomását (pedig a nagybritánoknál ment mozikban), valamint van egy „csak semmi durvulás, angolok vagyunk“ hangulata, pedig szerintem skótok. Ezzel együtt úgy adják elő a nemi erőszak kísérletét, az emberölést, meg a sötét családi titkokat, mint egy iskolai színjátszókör. Nem mellesleg, egy elég jó színjátszókör. 

Az ilyesmit is Danny Boyle-ra kellene bízni, nála fröccsene az agyvelő is, amit egy ilyen cucctól minimum elvárok, de itt csak annyi van, hogy mamavámpír vágyakozva nézi kiömlött piros gyümölcsturmixot.

Identitászavaros ez a film, mint maguk a főszereplők, e tekintetben tartalomhoz a forma, a humora véleményes, de nekem bejön, bár nem horror-vígjáték, aminek reklámozzák, de dramedynek nálam rendben van. Amúgy is, a briteknél Benny Hill óta már nem divat a seggreesős humor, bár pont egy-két régi Benny Hill Show-t megnézve, a csöcsök meg a kergetőzés mellett abban is van kifejezetten intellektuális humor, csak senkinek nem az maradt meg.

A főszereplők jók, még a tinédzserek is, csak nem mindig tudnak mit kezdeni a vékonyka forgatókönyvvel. Azért egy szombat délutánra igen jó volt.

Indokolatlanul Nagy Szavak

Mostanában folyton az az érzésem, hogy egyfelől jön a világvége (csak nem tudom pontosan hány milliárd év múlva, az emberiségnek ellenben pár ezer lehet még a maximum, a kipusztulásig), másfelől hogy mindenhol mindenki akkora Nagy Szavakban fogalmaz, ami nemcsak indokolatlan, de rém idegesítő is.

Így van ez a politikában, hol ugye Világrendszerváltás lesz, vagy már van, vagy volt mindig is, és az összes hülye populista kretén ötszáz évre előre akar gondolkodni, mikor azt sem tudja senki megsaccolni, mi lesz két hét múlva. (Végül is a meteorológusok is egy hétre előre tesznek jóslatokat az időjárást illetően, hosszabb távra már csak statisztikai valószínűségeket tudnak mondani, hogy például az elmúlt száz évben jellemzően mennyi volt a hőmérséklet foka adott napon akár, de hogy egy hónap múlva ilyenkor esik-e majd, az nyilván belőhetetlen. Azt még az időjárás se döntötte el, nincs mit előre jelezni.)

Ehhez képest nálunk a felcsúti döbrögi is globálisan, és évtizedekre, néha meg évszázadokra előre vizionál. 

Miközben meg a kampányban minden elképesztő, döbbenetes, hihetetlen és példátlan, legalább is kormányhitű sajtóban, miközben négyévente mindig az. Miközben az, hogy a szomszédból épp nem jön az olaj a csövön, az már Háborús Fenyegetés (megj.: Egy faszt, de te csak rettegj!), az erőműveket meg katonákkal kell őriztetni. Mert nem jön az olaj a csövön, de mindegy is, ez már volt tegnap is.

Az intézményes kultúra kereskedelmi vállalkozásként működő részében (magyarul: show business) meg mindenki Sztár, aki szerepelt egy szar tévéműsorban (VV Tyutyu, aki már Hal a tortánban is nagyot ment a csőben sült, flambírozott parizeres zsemléjével), berúgott már élőben a tiktokon, és azt elég sokan nézték, vagy majdnem leszerződtette már egy híresebb külföldi fodbalcsapat. És ehhez képest nem kezdik el szentnek hívni, aki nem atya fehér reverendában, csak mondjuk feltette az életét a hajléktalano segítésére.

És mindez csak onnan kattant be, hogy megnéztem a Egyforma Forma-1 idei első időmérőjét, ahol a két Mercedes végzett elöl, és szakértő szakírók máris elkezdtek arról delirálni, hogy a csapat Elképesztő Fölénye várható erre az évre. Hát, van huszonpár verseny, még az elsőnél sem tartunk, csak az időmérőnél, de mi lesz ha jövő héten Sanghajban majd a két Ferrari lesz elől? Elképesztő Fölény átmenetileg üzemen kívül?

Nem kéne elinfláni jelzőket és nagy mondásokat. Hiszen ha majd megjönnek az ufólények gyarmatosítani, már nem maradnak szavak. Mondjuk akkor lehet, hogy egyébként se...

H-ra ború II.

Fú enberek, én már igen nagyon félek rettegni a háborútól, amiben vagyunk! Amióta a főminiszter elvtársnak már teljesen elment a realitásérzéke, ellenben fenemód félti a hatalmát, már mindent aljasságot kinézek belőle.

Van ugye ez az Ukrajna, amit megtámadott Neoszovjet Birodalom, de egészen biztos, hogy ők meg minket támadnak, mert nincs jobb dolguk. Viszont a kövér téeszelnökünk nagyon haragszik rájuk, mert az oroszok megbombázták rakétával az olajvezetéket, és miután nálunk már egy ideje hivatalos kormánypolitika az ukránok basztatása, nem sietnek megjavítani. Amúgy is van dolguk a háborújukkal.

A Felcsútok Géniusza persze azt mondja, már meg is javították a vezetéken azt a szivattyúházat vagy mit, mert ő látott egy műholdképet, ahol már egyáltalán nem füstölt, tehát működik! Ekkora műszaki géniusz ez a fazon!

De most már valami "energetikai háborúban" állunk a szomszéd országgal, ukránok halálosan fenyegetnek meg magyar teniszezőket, de már egy órája nem néztem rá a Zindexre, szóval lehet, hogy azóta majd újabb mocsokságokra is képesek.

Ez van, a Dagadt már huszonéve tolja a háborús retorikát, pontosabban eleinte csak árnyaltan (a haza nem lehet ellenzékben, márpedig ő a haza, meg túl gyakran érzett lőporszagot), aztán kocsmai stílben (kokik, sallerek, lökdösődés, csihi-puhi, miszlikbe aprítás), de már sok éve ott explicit háborús duma. Mikor a fodbalválogatott valami EB-selejtezőkre készült, azt tette ki a fészbukjára, hogy "Indul az európai hadjárat!" Azóta már több hadjáratott is indított Brüsszel ellen, csak a végén mindig kiküldték kávézni, míg a nagyfiúk-nagylányok érdemi dolgokról döntöttek. Ja, meg volt már drog elleni háború, ami látványos csatákat hozott néhány buliban.

Azon gondolkodtam, ki lenne ez a fazon a Star Wars-ban, de elég nyilvánvaló: Jabba a Hutt, aki épp fontolgatja, hogy csatlakozik a Birpdalmi Flottához, bár szarul áll rajta az egyenruha. És nem, ez nem testszégyenítés, egyszerűen van valami egészen maffiózószerű a működésmódjában.

Fantom

„Saját magát buktatta le az egyik legbénább betörést elkövető kakifantom“ -egyszer csak ez a cím jön szembe, reggeli után, mikor a joghurt-zabpehely kombó épp feltekeri az emésztésemet.

Eddig nem tudtam, hogy van olyan szakma, hogy kakifantom, és egyáltalán milyen finomkodás ez a kifejezés? Mivel egy - amúgy newcastle-i - betörőről van szó, aki egy haverjával betört egy bárba, kissé berúgott „elvégezte a dolgát“ (az nem derül ki hova), így a DNS alapján nem volt nehéz megtalálni, pláne mert valami levelet is otthagyott a nevével és címével. De egy részegen odacsináló, törő-zúzó betörőt ne hívjunk már kakifantomnak, legyen inkább Szarrém, az sokkal költőibb, mármint a szó egészen punk értelmében.

De ha van már kakifantom, várjuk a pisiangyalt is, akit egy igen részeg londoni tizenhét éves csajnak képzelek el, egy időben elég sokat láttam belőlük, írtam is róluk, egyéb impresszióim mellett. Bár ők inkább hányódémonoknak tűntek...

Meg lennének szakmai lehetőségek a liftben fingásban is.

Mindezek mellett lesz még forma-1 is, lehet, hogy az is kaki lesz, de ez a szezon első versenye, teljesen új szabályokkal, úgyhogy lehet, hogy nézhető lesz. Minden esetre néha magam is nehezen értem magamat, hogy mi az érdekes az aszfalton köröző autókban, amit milliomosok vezetnek. Dollárban, de a menők százmilliomosok, és ilyen high-tech sportgépekké alakított, eredményorientált biorobotok. Talán a két legidősebb, az Alonso meg a Hamilton a kivételek, ők még nagyjából a biorobot-éra dominanciája előtt kezdték.

Majdnem egy kakáló sütiszörnyet tettem ide.

De nekem sem tűnt viccesnek.

Ennyi

 Szerintem ez nagyon pontos. És no comment.

„Megtámadni egy másik országot az nem probléma, hanem bűn! Az ellenségképek gyártása bűn, egymás lejáratása kommentekben, hamis tartalmak gyártásában szintén bűn. Uszítás az igazság nevében, hazudni az ellenfelünkről és lejáratni a médiában súlyos bűn! Az igazság elhallgatása is bűn! Nem lehet béke, amíg nem tartanak bűnbánatot, akik ezeket elkövették és enélkül minden békéért tett látványos erőfeszítés álságos.”

Nemkutat, nemvitázik, nemvéd

Pár napja már az az egyik közéleti téma, hogy  a Medián mérése szerint nagyon fúde vezet a Tisza, mert ennyire még sosem, a Dagadt meg (szerintem kínjában) röhögni próbál, de lelki sebtapaszként érkezik a szektának, órákon belül a Nézőpont „kutatásának“ eredménye, hogy á dehogy, a fideszes utódpárt vezet fölényesen, ez még Felcsútról is látszik!

Nem tudom a nézőpontos kormánycsávók mennyire komoly kutatók, mert egy-két számot belemondani a nyilvánosságba nem kerül semmibe, minek kérdőíveket szerkeszteni, meg mintát, mikor úgyis annak kell kijönnie, hogy magabiztosan vezet a Hatalmi Főpárt. No meg módszertanilag is kérdőjeles a nézőpontjuk, mert ők már saját (időnként láthatóan vágybeteljesítő) értelmezésület is mérésnek akarják eladni, csak ezt én nem veszem be. Kevés dologhoz értek, de ehhez véletlenül egy kicsit.

Viszont egy ilyen kamu vagy nemkamu „mérés“ jó lehet arra, hogy relativizálja a valóban független és szakmai alapú kutatásokat, és ki lehessen írni a Zindex címlapjára, erős kampányhangulatban, hogy:

„Eljött a kampány fontos fordulópontja, miközben kirobbant a vita a Medián méréséről“

Nos, semmilyen vita nem robbant ki. Van a Deák nevű Dániel, a faszméregetős, sokat látott „szakértő“, aki kitett egy videót, hogy de ő tudja, mit is mért még januárban a Medián, mindegy is honnan, de így van, neki ez az állítása, tessék cáfolni! Ami ugye eleve egy csapdahelyzet, mert erre lehet azt mondani, hogy de tényleg azt mérték, amit közzétettek, amire jön a laza felcsútista fölényeskedés, hogy dehát hazudnak. Hazudtak már régebben is, most meg a hazugságukról naná hogy hazudnak.

Ez nem vita, ez szardobálás. Nem érvek vannak, hanem megsemmisítőnek szánt beszólások, így nem az nyer, akinek igaza van, ne adj isten jobban érvel, hanem aki hangosabban kiabál, abban meg a Párt kis harcosai vethetetlenek. Ha már az okosság vagy a megértés képessége nem alapbeállításuk nekik.

- O -

 

És mindeközben Agyarországban vérszagra gyűl a sereg, amennyiben a pártvezér és kancellár kivezényelte a katonaságot a népség elé, hogy ők most akkor nagyon védik az energetikai mindenféléket, mert annyira ukrán támadástól tartanak, hogy főleg csak ők.

Maximumra tekerik a háborús pszichózist, ez bejött négy éve is, most meg hátha, nagyon más esélyük nem maradt.

Az egészben pedig az a szánalmasan vicces, hogy a felcsúti döbrögi, aki nagyon utálja az ukrán elnököt, ádáz ellensége neki, most épp egyfajta Zelenszkijt próbál eljátszani, megkésve bár, de törve is.

Ugyanis Z. annak idején outsiderként úgy került a nagypolitikába (hogy eljátszott egy sorozatban egy vidéki tanárt aki elnök lesz), illetve hogy majd ő leszámol a rendszerszintű, állami megakorrupcióval. Ez nem igen akart aztán sikerülni, de jött a háború, ő beleállt a honvédő népvezér szerepébe, és azóta se ment ötven százalék alá a népszerűsége, a legrosszabb pillanataiban se.

Most meg a Dagadt próbálja magára igazítani a „csak én védhetlek meg benneteket, parasztok!“ narratívát, de belül szerintem tényleg hozzáteszi a parasztokat is, ami viszont kilátszik. Hogy nincs ebben a szánalmassá kopott alakban semmi nagyság, csak a hatalom görcsös, és nagyon is érdekvezérelt akarása, mint egy kövér Gollam, de tényleg, aki beleőrül a drágaszágába. (Oké, tényleg nem érdekel a Gyűrűkúra, de ennyit még én is tudok belőle róla.) 

Úgyhogy megy csapatokat szemlélni, katonailag helikopterezik, mintha ő lenne az egyik pocakos tábornok, akiket amúgy lenéz.

Én meg nem vagyok biztos benne, hogy pont az növeli a lakónépesség biztonságérzetét és jövőbe vetett hitének pozitivitását, hogy terepszínű páncélautókat lát az utcán, meg rohamsisakos katonákat. Erről az emberek többsége ritkán asszociál a békére. Persze a Főpárt már eddig is azzal ordította tele az országot, hogy Háború, Háború, Háború, és ehhez képest egyre kevésbé hallatszik mögötte az, hogy „ellenesség“. Az ellenség szó viszont egyre gyakrabban, a béke jegyében persze...

Van olcsóbb

Tegnap este folyton felugrott valami reklám, hogy most alig több, mint 130 euróért vehetek vonatjegyet, valami "Bjorli-Blakstad" viszonylatban. Most túl azon, hogy nincs 137 euróm, (éppen tíz euróra gyűjtök, még nem jött össze), de azt se tudtam mi is az a Bjorli-Blakstad? Egy város vagy kettő? Vagy az egyik egy tó? De az is lehet hogy ez valami vasúttársaság, aki a jegyeket árulja. 

Úgyhogy meggugliztam, és kiderült, Bjorli és Blakstad két norvég, khmm... település. Egészen pontosan Bjorli egy falu Innlandet megyében, a fene se tudja hányan lakják, és turisztikai szempontból két dolog van benne: egy darab sípálya, és egy darab kilátás, de az egyszerre több hegycsúcsra is! Blakstad szintén egy falu, de Asker megyében, ahonnan Nidelva folyóra van kilátás, sípályáról nem találtam említést. Tehát nyilvánvaló a desztináció jelentősége: ha az ember már unja nézni a Nidelva folyót, el lehet vonatozni Bjorliba síelni. Vagy fordítva.

Ez után csak azt nem értem, ezt miért nekem ajánlgatja valami algoritmus. Életemben nem jártam Norvégiában, nem tudok síelni (és nem is vágyom rá), az egészhez annyi a közöm, hogy legalább halottam a nemrég téli olimpiáról, meg gyerekkoromban voltak síléceim, amiket nem féltem nem használni. De ettől még nem támad kedvem olcsón vonatozni 418 kilométert, mintegy tíz óra hosszan, csak oda jeggyel, főleg hogy az ára aktuális középárfolyamon is 50 ezer forint felett van. Plusz az a költség amivel eljutok oda. 

Fel kéne vonatozni Pestre, onnan Wizz-el elrepülni Bergenbe, aztán már csak úgy öt és fél órát kellene vonatozni Bjorli-ig, hogy onnan még tízet. Rohadt szép hely lehet az a Blakstad, meg az oda vezető út, ha ennyire reklámozzák, lehet hogy neki is vágok, amint lesz rá pénzem. Addig is sétálok egyet a háztömb körül, miközben leviszem a szemetet is, ha  jól helyezkedek, a kukák mellől két főútvonalat is látni, plusz néha egészen furcsán ízléstelen vázákat dobnak ki a környékbeliek.

Amúgy is utálok repülni, bár a norvég vonatozás kicsit hiányozni fog.

Ilyenkor a rettegés is napozik (de álmában csönget egy picit)

Drónrepülésről döntött a kormány, elrendelték a  Szabolcsi csapattelepítés tilalmát, bár nincs közvetlen katonai cikkely, így nem is indokolt a NATO 4. fenyegetését életbe léptetni - valami ilyesmiről riogat a Dagadt nagyon hazafias háborús rettegtetése nyomán a sajtója, amivel van tele.

Mi vagyunk az egyetlen ország az egész Unióban, ahol a háborús veszélyhelyzet az államforma, miközben többen mások még határosak is a Kisszovjet-Nagyorosz Birodalommal, mint a lengyelek vagy a finnek. Nekünk ellenségünk Ukrajna, aki meg is támadott már minket, ezért a pártvezér és kancellár ingerült, de legalább bunkó fészbuk poszttal visel hadat ellenük, mert semmije nem maradt már, csak teli torokból azt ordítani, hogy vagy ő marad az örökös legfőbb hadúr, és mögötte a Hatalmi Főpárt az egyetlen, vagy mind megdöglünk a háborúban, amit éppen vív. (Mert rajta és kis segédein kívül kurvára senki nem beszél egyfolytában háborús képekben.)

Jogos, kérdés, hogy ezt most így hogy? Nos, logikát nem kell keresni, a dühödt toporzékolás nem racionális, hogy ésszel megérthető legyen, ezt élni kell, mint a megafonos csávóknak, akik nem is  mernek fél centinél jobban eltérni a hivatalos állampárti propagandától, mert a végén még besül náluk az újbeszél duplagondol. (Igen, még mindig Orwell és az 1984 a referencia, kellett a hülye angoljának már 1948-ban megírnia előre is az önkény propagandájának történetét és dinamikáját.)

Jut eszembe, mi a Megafon ellentéte? Nos, a mega mint előtag a milliószorost jelenti, a mikro meg a milliomod részt, legalább is az SI-rendszerben, ami valami rövidítés lehet. Vagyis a Megafon ellentéte a Mikrofon. Ez így médiailag is összeáll, a Beszélő Fejek Művek működéséhez ugyanis két dolog kell, egy kamera mikrofonnal, meg egy súgógép, mert még egy mikro-megafonosnak is lehet annyi esze, hogy érzékelje a sötét ostobaságot a ledarált szövegében, márpedig nem azért fizetik, hogy érzékeljen, hanem hogy közvetítsen. (Már látom, ahogy nemsoká lecserélik őket AI-generált arcokra, azok még fizetést sem kérnek, meg washingtoni utat, legalább is míg öntudatra nem ébred a Skynet, de akkor már kegyelmes uramék is mennek a levesbe.)

Most pedig megyek egy kicsit nagyon félni a háborútól, aztán csapatösszevonást hajtok végre a konyhában, amennyiben kinyitom az ablakot, hogy később áttelelt poloskákat vadásszak a lakásban. És ez most nem metafora, konkrét poloskák vannak, kettőt már láttam az erélyemen napozni...

p.s. Igazából persze nem félek a háborútól, nincs vesztenivalóm, mint Wagner úrnak Rejtőnél, mikor a pénzt vagy életet fenyegetésre annyit válaszol, hogy életet! Kifejtősebben ez úgy néz ki, hogy ő ingyenélő, tehát arra nincs rezsije, de ha odaadja a rablónak azt a huszonöt centest, ami nála van, honnan szerez másikat?

Amúgy is, a felcsútista rettegtető videó szerint a háborúban mindig szürkés nagyon ősz van, sár, hideg és halál, itt meg süt a Nap, valami perverz, előrehozott tavasz keretében hétágra. Nem bírja a szemem ezt az éles napfényt, de azért nagy fenyegetést sem érzek benne.

Még a mandineres hülye kommentelők (lásd az előző posztot) sem érzik át az ukránok háborús fenyegetését: „Azt se veszik figyelembe, hogy Magyarország a Türk Tanács meghívott tagja!“ Erős érv, igen nagyon erős!

Hol a hülye a mennyire?

Hülyékkel kommunikálni néha szórakoztató, de sokkal inkább fárasztó, nem is keresem magamnak a hülyéket, de az online az olyan, hogy úgy demokratikus, hogy közben felülreprezentálja a hülyéket. Mint a múltkor valami fórumon, ahol egy konkrét nagyon ostoba próbált megokosítani a világ állásásról, különös tekintettel arra, hogy menjek a picsába, én is csak a fotelból tudok okoskodni (Amúgy tényleg, a vécén például néha elég butának érzem magam, álmomban meg vagy tortát eszem vagy csajozok, vagy el vagyok tévedve egy idegen városban, attól függően, a való világban melyik volt épp régebben.), Ellenben ő nemrég fát hasogatott az udvaron, úgy két napja, és csak azóta akar a  fotelból okosnak látszani. Ja, hogy én sokszor a fotelben ülve is dolgozom? Az nem munka, cikkeket írni az faszság, minden sajtó média, és minden média hazudik, előbb hasogassak fát, aztán gyújtsak be vele a radiátorba, és aztán mondjam azt, hogy az írás munka, csak mert keveset fizetnek érte.

De miről ismerhető fel a hülye?

1. Nem érti az iróniát: Komolyan veszi magát, ami eleve marhaság, hiszen hülye hozzá, de pont ezért komolyan veszi, de szó, sőt betű szerint azt is, amit írok. Engem például hihetetlen mértékben nem érdekel ez az füvön labdakergetős játék, ironikusan „fodbal"-nak szokom hívni, mire jön a Hülye, és kioktat, hogy az futball, de ha igazán művelt lennék, mondjuk tudnék angolul, akkor football. Láblabda, ja. Jessz szőr, áj ken bugi! (Vagy a fodbal az mégis csak „lábbál“. Mert ha a ballroom az bálterem, akkor a ball az bál...)

2. Felettébb magabiztos: Hangyafasznyit tud csak a körülötte lévő világról, de azt sziklaszilárdan, ő az Élet Iskolájába járt, nem holmi egyetemre, ahol csak felesleges marhaságokat tanítanak.

3. Nem tudja magáról, hogy hülye: Mivel keveset tud, azt sem sejti, mennyi mindent nem tud, az igazi, tőrőlmetszett Hülye annyira fogalmatlan szinte bármiben, hogy mindenről lehet véleménye, nem kötik a tények, holmi információk vagy az elemi logika, meg annak szorongató érzete sem, hogy még a hozzá nem értésből sincs meg az alapfokúja. A nulla bármennyivel szorozva is magabiztosan nulla.

Igazából ez lenne a Dunning-Kruger-hatás. David Dunning és Justin Kruger jenki szociálpszichológusok még 1999-ben írták le azt a kognitív torzítást, amit egyszerűen a "tudatlanok bátorságának" is hívnak.  Ennek lényege, hogy az elhanyagolható tudással rendelkező arcok,  butaságukkal egyenesen arányosan hajlamosak jelentősen túlbecsülni saját kompetenciájukat. Leginkább azért, mert nem tudnak eleget ahhoz, hogy tudják, nem tudnak eleget, ezért nem is akarnak többet tudni a nem tudják miről - így lesz a magabiztosság irányába öngerjesztő a hülyeség spirálja.

És mivel a bátor tudatlanokból hiányzik egy-egy téma alapos ismerete, képtelenek felismerni saját hibáik mellett mások kompetenciáját is, így leszek én egy Hülye horizontján hülye, ahol persze ő az okosság origója. Ahhoz képest persze...

Én meg csak azért se leszek a Hülye kedvéért imposztor-szindrómás. Aki olyan, hogy ha valamennyire ért valamihez, látva a terület összetettségét, gyakran kételkedi kezd a saját tudásában. Egész egyszerűen tudja azt is, hogy mennyi mindent nem tud, miközben felülbecsli a virtigli hülyéket, csak mert evidens számára, hogy ő tudja. Nekem például evidens, hogy mondjuk a politikai közvélemény-kutatások adatai nem jóslatok, hanem pillanatfelvételek a közelmúltból, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy ezt a másik is tudja, pedig dehogy.  Az oké, hogy gőze sincs mit jelent egy rétegzett valószínűségi minta (ha már kutatások), a statisztikai hibahatár vagy a szignifikancia-szint, ilyenekkel nem is dobálózóm, de hogy a kutatás nem béljóslás, azt már nincs kedvem hatodszor is elmagyarázni CsakaPárt Hülyének, akihez képest azért tényleg okosnak érzem magam, bár nyilván ez is relatív.

(Mikor a helyi egyetemen tanítottam, na akkor voltam imposztor-szindrómás, hogy mégis mit keresek én a hogy kerültem ide. A fodbalhoz se értek...)