„A Jóisten átöleli Orbánt és átöleli Magyarországot is – hiába fenyeget Zelenszkij a kormányfő megölésével“
Mandineres cím, na persze, még mindig járok oda szörnyülködni a szervilizmussal kevert ostobaságon. Mondjuk jobban belegondolva, a szervilizmus legtöbbször eleve ostobaság, szóval ez nem két különböző dolog, hanem előbbi utóbbinak részhalmaza.
De „tetszenek“ ezek giccses irodalmi képek, rögtön eszembe is jutott róla egy másik. Petőfi Sándor A magyar nemzet című versében (1846)van az a híres sorpár, hogy: „Ha a föld isten kalapja,/ Hazánk a bokréta rajta!“
Nos, én alapvetően szövegekben gondolkodom, de néha azért elkap a heveny vizualitás, mert e két (nyilván nem egyenértékű) idézetből az következik, hogy:
- A Jóisten (Petőfinél isten, kisbetűvel) átöleli a kalapján a bokrétát. Ez technikailag nehézkes, feltéve persze, hogy a fején van a kalap, persze mindenható, úgyhogy végül is miért ne? De másfelől meg hülyén fest, ahogy egy isten kalapon lévő bokrétát ölelget.
- Ugyanakkor ennek a bokrétának része a Dagadt is, és ki volt a kretén virágkötő, aki a felcsúti téeszelnököt egy csokorba kötötte mondjuk egy csomó margarétával vagy kankalinnal, és mi lehetett ezzel a célja?
- Persze továbbgondolva, ha hazánk a bokréta a Föld nevű kalapon, akkor mindannyian csokorba vagyunk kötve, én, gáspár győzőék, a kelenföldi vasútállomás vécéje, meg a nemzeti bank ellopott pénze is. Na most ki akar ilyen csokrot hordani? Hogy aztán ölelgesse is...
Nem csoda, hogy annak a mocskos Zelenszkijnek nem tetszik egy ilyen csokor, igazából kinek tetszik, pláne mert ő nem lehet benne, ő csak a papucs orrán pamutbojt, izé... a kalapén, vagy hol.
p.s. Bocs, néha nem tudok ellenállni az efféle hülye agymenéseknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése