Miért nem írok mit?

Na jó, ne múljon el a május egy utolsó bejegyzés nélkül. Csak az volt, ha jól látom az elmúlt három hétben, hogy nagyon nem volt kedvem írni. Most sincs. Valahogy nem jött szeme semmi olyan kulturális dolog, mondhatni pozitív inger, amiért lelkesedtem a volna, a közéletről meg már egyszerűen nincs mit mondanom. Mármint olyasmit, amit mostanában el ne mondtak volna rengetegen, rengetegszer.

Igen ez az eddigi legitim önkényuralom már egyre kevésbé legitim. Arról van szó, hogy egyre kevesebb alattvaló hajlandó önként engedelmeskedni neki, és minél inkább alattvalónak nézni a Dagadt rezsimje az embereket, annál kevesebben. Ettől persze a pártvezér és kancellár idegállapotba kerül, és egyre inkább alattvalóként akar bánni az istenadta néppel. (Nem mintha eddig nem ez lett volna a fő csapásirány.)

Így aztán ó maga a Harcosok Klubja, és ha valaki olvasta a regényt és/vagy látta a filmet, annak megvan, hogy a főszereplő, a Klub alapítója és vezére nem ketten vannak, ő egy személyben egy skizofrén pszichopata, egy kiégett yuppie, aki a végén átmegy terroristába. Ez lenne a felcsúti? Innen gratulálhatunk a kreatív és nem kevésbé önleleplező névválasztáshoz.

(Ja, két kérdés:

- Azzal most mégis mi a fasz lett, hogy a Klub első szabálya: Nem beszélünk a klubról? Pláne nem rendezünk agresszívan kiabálós lézersót, heccelő jelleggel, egy MLM-es edénybemutató kulturális színvonala alatt kicsivel.

- A filmben Brad Pitt, aki persze Edward Norton, zsírleszívó-klinikákról lop emberi zsírt, és szappant főz belőle. Ez ugye nem túl burkolt utalás a nácikra, tessék mondani, ebbe is bele teccettek gondolni?)

A rezsim ki akarja nyírni a tőle független nyilvánosságot. Oké, már minimum tíz éve ki akarja, csak eddig kisebb lépésekben melegítette a vizet a békák alatt, akik  vagyunk, de most lángszóróval akar a bogrács alá gyújtani. És ja, ez ellen fel kell szólalni, csak egyrészt nehéz úgy, hogy az ne dühös bazmegelésbe fulladjon, másrészt meg mint fentebb, elég sokan megtették. A bazmegeléses verziót is. 

Így aztán az a kissé paradox helyzet áll elő, hogy bár pozitívum lehet, ha minél többen állnak ki a felháborodásukkal, ugyanakkor egy hatszázhuszadik jelentéktelen blogposzttól (mint ez itt) lehet hogy csak a zaj lesz nagyobb, de nem a ellenvélemény erősebb. Tudja fene...

Szóval arról akartam írni, hogy mostanában miért nem írtam, erre írtam, ebben is érzek önellentmondást, miszerint megírtam, mit nem akartam már külön megírni. De hát ilyen ez a popszakma...

p.s. Némi fontolás után (meghánytam magamban, mint Fülig Jimmy), szerintem írom tovább ezt a blogot, legfeljebb ritkábban lesz új anyag, az ismétléseket meg lehet  tizenévre visszamenőleg olvasni. Heti néhányra gondolok, aztán meglátjuk. Ha elkap a lendület (elvégre íráskényszeres vagyok) lehet sűrűbb is, de hogy ez itt nem lesz, olyan szerintem nem lesz. Elvégre miért is mászik Kirk kapitány hegyet?

Borkult

„Drámai veszélyben az örökségünk, melyet Ferenc pápa a legszentebb dolognak nevezett Magyarországon“ - kiabálta minap címlapon az Index, nekem meg hányingerem van, pedig nem is vagyok másnapos. Mert a fehér ruhás bácsi képével összepápázott cikk valójában a  magyar borról szól, hogy a Dagadt kinevezett egy korábbi szar műsorvezetőt, bizonyos Rókusfalvyt kormánybiztosnak, hogy most akkor a piakultúra a cél. Energiaitalt már csak személyivel vehet az, aki elég fiatalosan fest, egy spangliért lecsukhatnak, de „ bor elsősorban kultúra, nem pedig alkohol”. Anyátok hogy van?

A bor elsősorban alkohol, és bár Charles Baudelaire arra bíztat, hogy rúgjunk be, akár költészettel is, de közben azért a bebaszás  rendszerint inkább borral kezdődik, a vers meg csak a ráadás. Legalább is az én szubkultúráimban ez valahogy így működött. Nem az ízéért ittuk a bármit, vagy meg hogy micsoda kultúrája van, Krisztus vére szóba se került, minket a hatása érdekelt, alkoholba oldottuk a szorongást, mint az emberiség egy igen nagy része.

És ekkor ez a Rókavári vagy ki, azon görcsöl, hogy a Z generációsok magasról tesznek a felhúzott orrú lögybölésre, dehát arra Lajos bácsi is magasról tesz a harmadik nagyfröccsét

fogyasztva.

"A bor több mint ital – mesél tovább a borvilág diplomatája.“ Ja, kábszer, kapudrog a pálinkához, ami a legkeményebb kábszi, és akkor azt most nem üldözni kell? De olyan nagyon, tűzön-vízen, erdőn-mezőn, feketén fehéren, ahogy azt a kábszerügyi kormányzati főfarok is mondta, hogy a drog rossz ééértem??? Nincs könnyű drog  csak drog van, ééértem??? (Azzal a South Park-os fazonnal kell ezt vokálisan elképzelni.) Most meg borkultúráznak.  A kultúr életbe már, tiltsanak be minden tudatmódosítót, azt' jónapot!

De akkor a bort is. Meg a szerelmet, a verseket, meg fodbalszurkolást is! Mindent, a zenét is, és legyen a világ egyetlen nagy pártgyűlés-összeszerelő üzem, mert a tudatod az államot illeti meg, úgyhogy csak ne akard módosítgatni!

De csak ez a képmutató hőbörgés megy, hogy a főnök szereti a páleszt meg a szalonnát, ezek tehát egyfelől alapvető élelmiszerek, másfelől meg nemzeti izék. Ja, és a bor kultúra, csak az a gáz, hogy akkor mondjuk az LSD, az még kultúrább!

De mi ez a drámaiság?

Viszkikultúrát most!

Békeköltség és harcvetés

„Háborúellenes költségvetést” nyújtott be Nagy Márton az Országgyűlésnek. Ez a lángosképű csávó, aki valami fatális félreértés  miatt gazdasági miniszter nálunk (nálam is, pedig én a lépcsőházba se engedném be) arról híres, hogy ha megjósol valamely gazdasági trendet, abból nemigen lesz semmi, de ha biztosra veszi, akkor az ellenkezője már tuti. (Elvégre korábbi mestere, a lassan szökésbe kerülő M. György is megmondta, hogy a negatív növekedés is növekedés. Tiszta újbeszél, ha valami nagyon szar, az nem nagyon szar, hanem duplaplusznemjó!).

De jó ez a háborúellenes büdzsé, csak ismerve az eddigieket ez vagy háborúpárti lesz inkább, vagy békeoppozíciós. Bár a jelzőkkel bánni tudni kell, nekem például van koleszterinmentes telefonom, hipoallergén elképzelésem a világvégéről, gluténmentes aszpirinem, multifokális félcipőm és antiszemita szomszédom. De egyik se háborúellen, ahhoz már költségvetésnek kell lenni. Összetákolt költségvetésnek, aminél az időben tákolás igen fontos!

Mert az idei költségvetés nagyjából már összeomlott, azzal nincs mit kezdeni, úgyhogy ha Miniszter Elvtárs költséget akar vetni, csinál egyet a jövő évre. Az innentől legalább tíz hónapig kitart, és ráérnek majd 2026 márciusában nézni, hogy, oké akkor megvolt az éves hiány, de mi lesz ez után? A végén még kölcsön kell kérnünk egy ki hiányt Kínától, hogy legyen miből túlkölteni az gyerektelen anyák ingyensörére is. de hiányt piaci kamatra venni az nehéz dió vagy kemény ügy, vagy valami hasonló.

Még szerencse, hogy ettől a költségvetéstől majd jól nem lesz végre háború! Az ideit még „békeköltségvetésként“ reklámozták, és ugye béke van, ezt mindenki látja, tehát jövőre már ideje lesz a háboúelleninek, hogy béke is maradjon. Ennek érdekében például csak olyan uniós forrásokkal kalkulál, amik nem jelentenek kockázatot. mert ha a zunió pénzet küld... Az Veszélyes! (Ezzel most beismerik, hogy úgyis ellopnák?) Egyébként is, a Zunióval háborúban állunk, tehát csak óvatosan az ellenük költségvetéssel, a végén még miattuk, meg a pénzük miatt nem lesz elég béke, és akkor itt a szomszéd Béke utcát is át kell majd nevezni Háborúellenes utcára. Vagy Békeharcra?

Pá-pá

Ma van a Nagy Népi Összpápázás célegyenesbe fordulása, mert összeáll a Konklávé Boyz, ilyenkor van, hogy a pápázó választóbíborosok enklávét tartanak, érdekes módon nem Pápán. Az enklávé az geometriailga egy ilyen síkidom, főleg szögekkel, és Michelangelo freskótta a plafonra, Vatikánkor. Erre emlékeznek a pápázók Rómában, mint a rómaiak, és zárt ajtók mögött eldöntik a lemeccselést, hogy ki legyen a főnök onnantól.

Akit maguk közül választanak, mert bár lehetne mást is, de minek, ha már ők ott vannak kéznél. Akkor a titoktartás, hogy nem tudni, pofozkodás is szok-e lenni ilyenkor, meg ötórai gabonapálinka, de én valamiféle Harcosok Klubjának képzelem, csak itt Brad Pitt helyett valami Szentlélek Úristent képzelik oda. Aztán aki nyer - és első szabályként nem beszél a Klubról - azt viccből Fehér Gandalfnak öltöztetik, és onnantól a világbékéről kell papolnia. Mondjuk pont mint egy szépségkirálynőnek (bár a pápák jellemzően nem szépek, és javarészt férfiak), csak ő tényleg pap, tehát a papolásban képzett és gyakorlott.

És állítólag az egész világ nagyon várja a lélegzett visszafojtást, hogy ki lesz a nyerő, én meg már megint nem vagyok a világ, mert nemhogy nem várom, de nem is érdekel. Például a hétvégi Forma-1 olyan későn volt, hogy meg se néztem, és ha azt nem láttam (pedig néha érdekel), akkor miért nézném meg, ahogy felszáll a fehér füst, mikor elégetik az előző Gandalfot?

És amúgy is, a Dalai Lámáknál ez sokkal egyszerűbb: A mostani a tizennegyedik, de hívei szerint ő volt az előző tizenhárom is, így nem kell sokat találgatni, ki lesz majd a tizenötödik? Ott arra lehet fogadni a bukmékereknél - tényleg, a book maker az most író vagy könyvkötő?), hol születik újjá, mikor találják végre meg, és hányat. Mármint nem abban az értelemben, hogy ténylegesen hányat, hanem hogy a kínai kormány állít-e ellenpápát, pontosabban Ellendalai Lámát, aki szerintük igazi lesz, de mi persze tudjuk, hogy ami kínai, az nem lehet eredeti. (Kivéve ha puskapor, papírsárkány vagy rizstészta.  Nagy falakat máshol is építettek.)

De ennyit Pápáról, ahol született már későbbi miniszterelnök is, a mostani parlamenti házmester, meg az egyik Rambo-film operatőre is!

Itt nem lesz konkáv enklávé (veol.hu)

Ahány karakter ez itt lent, szorozva 2,099737532808399-el

Pédia Viktória szerint:

A 4000 (négyezer) a 3999 és 4001 közötti természetes szám. Osztható számjegyeinek összegével, ezért Harshad-szám. Tízszögszám. Négyzetteljes szám, de nem teljes hatvány, ezért Achilles-szám.

Praktikus szám.

Egyetlen szám valódiosztó-összegeként áll elő, ez a 4064.

Világos, nem?

Egyébként szinte biztos, hogy a négyezredik évig, tehát a következő 1974 évben - elvégre a hetvenötödik már a négyezredik lesz, amúgy is 1974-ben születtem - szóval minimum kettő, maximum öt világvége várható, de az biztos, hogy ebből csak egyet csinálnak majd űrlények. A többi isteni igazságszolgáltatás. (És nem az űrlényeket nem Isten teremtette. Egyik isten se, azok tojásból keltek ki, vírus által, karmikusan, természetalatti módon.)

Ellenben Krisztus előtt időszámításunk 4000-ben még nem történt semmi érdekes, a sumérok bevándoroltak Mezopotámiába, és onnantól mezopotámok lettek, de ez mindegy, mert ékírással ugyanúgy hangzik mind a kettő. 

Valamint tudható még a címbéli számról:

- Havi négyezer pengő fix-szel, húsz ember könnyen viccel.

- Tőlem épp majdnem pontosan 4000 kilométerre van Tyumeny, Szibéria első orosz alapítású városa. Több mint félmillió lakos, valamint sok olaj és földgáz van ott, meg gondolom diktatúra, ha már orosz most is.

- 4000 méteres síkfutás nincs (bár nem tilos pont ennyit futni), egyszer viszont, az 1900-as párizsi olimpián volt négyezres akadályfutás, a későbbi háromezres helyett. (Egy John Rimmer nevű amerikai nyert.)

- A 4000 fokos láz tízezer százalékkal veszélyesebb a negyven fokosnál, pedig már azt se viseli jól az influenzavírus.

- 4000 angol fontért már vehetnék egy használt BMW 120d M Sport autót, gőzöm sincs, az milyen, de 12 éves, és 82 ezer mérföldet futott. Még szerencse, hogy nem tudok vezetni, és nincs rá pénzem, biztos drágán hozná ki a posta.

- Ez itt a blog négyezredik bejegyzése. Te jó ég, ennyit minek egyáltalán, mondjuk gombócból is se...

A Provokált

Vlagyimir Vlagyimirovics aztat nyilatkoztatta ki az ő saját állami médiájának a minap, hogy Oroszországnak minden szükséges ereje megvan ahhoz, hogy sikeresen befejezze az ukrajnai “különleges műveletet” nukleáris fegyverek bevetése nélkül, bárhogyan is provokálják erre.

Szegényke, mindig csak provokálják, provokálják, még szerencse hogy nem hagyja magát. legalább is mióta legutóbb hagyta magát beleprovokálni ebbe a háborúba, amit egyáltalán nem szeretett volna, ő csakis a békéért harcol. És persze eszébe jut néha, álmatlan tavaszi éjjelen, hogy végül is a békét egy jó kis atombombával is el lehet érni...

- Gondoljunk csak bele - morfondírozik Vologya bácsi - a jenkik is megbombázták Hirosimát, a biztonság kedvéért Nagaszakit, és béke lett? Mint a huzat! A japán császár még azt is hajlandó volt tőle belemondani a nyilvánosságba, hogy igazából ő nem is egy isten.

Az mondjuk nem elhanyagolható tény, hogy 1945-ben még csak az amerikaiaknak volt használható atomfegyvere, és azóta ez már kicsit máshogy van. De nem úgy, hogy most csak az oroszoknak, úgyhogy önmérséklet kérdése, visszaküldenek-e egy-két renitens országot a pattintott kőkorszakba, hanem már a hidegháború eleje óta a kölcsönös elrettentés miatt nem nyomják meg a nagy piros gombokat sehol, akkor se ha az elnök/főtitkár meg vezértábornokai idegesek, részegek, vagy be vannak tojva.

times.newsprints.co.uk

Szóval Putyin elvtárs fenyegetőzhet (a Medvegyev nevű kesztyűsbábja szokott is, nála tényleg véralkoholszint függvénye a világháború közelsége), hogy kést tart a Nyugat torkához, de az ő torkán is kés van. (Pisztollyal és egy tetszőleges harmadik féllel ez lenne a klasszikus mexikói felállás, ahol elég ha egyvalaki meghúzza a ravaszt, és mindenki megdöglik.)

Van viszont itt ez a kis terrorista affér India és Pakisztán között, amik két másik atomhatalom, és ott a főnököknek tényleg kölcsönösen rezeg a fejük a gondolattól, a másik félre nézve, hogy atomot nekik! És nem azt értik alatta, hogy küldenek a szomszéd ország vezetőinek egy kókuszos édességet, csak mert végső soron azok is atomokból vannak. Sőt elektronokból, protonokból, aztán kvarkokból, meg egyéb ilyen szubatomi és szub-szub dolgokból!

Valószínűleg ők sem akarják kiirtani egymást, de speciel egy atomháború pont ott, a szubkontinensen most esélyesebb, mint egy gombafelhő Kijev felett. Ami nem egy biztató perspektíva persze, pláne mert valamekkora esélye az utóbbinak is van. Még jó hogy VV Putyin bölcs és nagy a békevágya, bár a Nobel-díjra azért nem számítanék a helyébe, örüljön hogy nem kerül nemzetközi törvényszék elé.

Vagy alva

Kiült a személyiségemre a tavaszi fáradtság, amit igazából fáraccságnak kell írnom, mert a másik változat a hejesirás „szóelemzés“ című elvéből adódik, amihez nyilván fáratt vagyok. Mintha legalább is csináltam volna valamit a télen, hogy pont tavaszra kell elfáradnom. Új hobbim az alvás, félálom körtettel, valamint a nincs is jobb mint a döglés, a hátam mögötti hosszú hétvégén például szinte semmit nem csináltam, és abban fárattam el.

Írnom kellett volna, az be volt tervezve, de egy-egy mosogatás annyira megviselt, hogy inkább meggyanúsítottam a tudatalattim, miszerint fogalmazásgátlót kevert a reggeli kávémba, csak nem vettem észre. (A mosogatás egyébként is rémes, néha több tányér, meg egy serpenyő is felgyűlik, meg egy bögre, hát ki bírja ezt idegekkel?) De írni nagyon-nagyon fárasztónak tűnt hirtelen, már túl azon, hogy nyilván felesleges, és marhaság, és minek. Ilyen korábban csak akkor volt, mikor el kellett utaznom több napra is, pláne külföldre és főleg repülővel. Pár nappal korábban elkezdtem túl fáradt lenni ahhoz, hogy elinduljak, és nagyjából a pokolba kívántam az egész tortúrát. Aztán aludtam a vonaton, aludtam a repülőn, aludtam séta közben nyitott szemmel, míg csak élvezhetővé nem aludtam egy-egy utat.

Az igazi fáradtság állítólag az, mikor az ember elalszik zuhanyzás közben. Nagyon ritkán zuhanyozom, én a kádban tes(t)pedős fajta vagyok, de a kádban sosem alszom el, vagy ha igen, azt álmodom, hogy ébren vagyok, és végül is minden fejben dől el. De olyan már volt, hogy majdnem elaludtam a vécén, bár nem pont tavasszal, hanem késő este.

Szar lehet most érettségizni, nem is teszem (szerintem még érvényes az érettségim, bár a diplomáim lehet, hogy már lejártak, a személyim meg nemsoká), és nem is értem, miért ilyenkor kell? Nem lehetne mondjuk karácsony előtt? Aztán hátradőlni, rágyújtani egy bejglire, enni egy kis karácsonyfát, és bámulni ki az ember fejéből, hogy akkor most mi jön? Vízkereszt, vagy inkább amit akartunk?

Téli fáraccság nincs, csak téli depresszió van, annak meg úgyis mindegy, egy kis vizsgaidőszak már nem ront rajta sokat, magam is túléltem vagy kilenc ilyet, meg ugyanennyi nyárit, de tavasszal sosem vizsgáztam, nekem már az érettségi is nyárinak tűnt.

Most viszont este hétkor menetrendszerűen ásítozom, kilencig még kihúzom, mert van önérzetem, aztán megállapítom, hogy mára kiolvastam az internetet, egy nagyregényhez fáradt vagyok, a tévéműsor meg kritikán aluli, valamint hol a fenében van a teknős, és ennyi megállapítástól még tovább fáradok, úgyhogy. Megyek az ágyba, mert a reggel öt nem magától talál ébren, a telefonébresztő meg alva. Vagy hogy kell mondani az alvás írását abban a szerkezetben... Élve vagy alva, asszem akkor így.

Az ostorként használt tér-idő, no meg a kötélhúzás az Éggel

Mi  van akkor, ha az ember gyerekként egy UFO-s halálszektában (halálufó-kultuszban, ufókultusz-halálban), szóval egy ilyen, a hippiség, a vallási őrület és az öngyilkos hajlam határán egyensúlyozó közösségben szocializálódik, de aztán normális embernek próbálja gondolni magát? Csakhogy meghívót kap (ő meg a tesója) egy „Felemelkedésnek“ nevezett rituálrendezvényre, ahol most vagy öngyilkosok leszenek a szektatagok, és aztán jönnek az űrlények, vagy fordítva, de mindenképp valami bizarr elragadtatásra számít a néző, és nem alaptalanul.

Az egyik tesó nem is menne, részéről örül, hogy már nincsenek benne ebben a kollektív pszichózisban, a másiknak meg szép emlékei vannak gyerekkorából, hogy milyen kedves emberek vannak ott, és most direkt videóüzennek nekik.

Na, itt kezdődik a 2017-es A végtelen, egy kellemesen elborult mondjuk hogy sci-fi, természetfelettivel, időhurokkal, miazmással.

És a két testvér elég hamar külön úton indul el. Justin, a szekptikus gyanakvó, de ő már régebben is csúnyákat mondott Árkádia Tábor futóbolondjairól, Aaron viszont jól érzi magát a régi környezetben, ami nyilván annyira mennyei egy hely, hogy a régi ismerősök bő tíz év alatt sem öregedtek egy percet sem. (Spoiler: többen azért nem, mert meghaltak. Valójában már többször is, és újra meg újra, mert ez valamiképp szórakoztatja a titokzatos, és nyilván nagyon galaktikus meg mindenfelé dimenzionális entitást, aki vagy akik intézik ezt az egészet. Az időhurok tényleg gyakori toposza a műfajnak, és benne van az az alapvető morális dilemma, hogy de mégis ki a fenének kell az örök élet, ha az abból áll, hogy rendszeresen meg kell halni, hogy aztán pár héttel vagy hónappal korábban folytatódjon/kezdődjön újra a ciklus? Vagy csak pár órával, mint az egyik fuguránál, akinek mindössze három óránként jön a halál meg az újjászületés, azaz neki három óra az élet, de az folyton, így például soha nem alszik, és  nem megy sehova. És még jól jár ahhoz képest, akinek öt másodperc a ciklusideje...)

És itt tényleg a végsőkig mennek az alkotók. Mert mindenkinek van saját örök ciklusa (ami azért maga a pokol) és minden időhurok abban csúcsosodik ki (fordul meg), hogy az illető meghal elhunyni az entitás által, de ez szerintük (na jó, egy részük szerint) nem akkora baj, mert a halál egy szent rituálé, aztán úgyis visszaugranak egy kezdőpontra. Hogy még jó sokszor haljanak meg, nagy szentségességükben, akár egy örökkévalóságig. Na de pár percenként elhalálozni?

creepyshake.com

És a film egyik pszichológiai felhorgadása éppen az, hogy mennyire kell már nyomorultnak lenni, mennyire kell utálni a saját életed, hogy ahhoz képest ez az örökélet-halál egy jó opció lehessen, mert legalább a régi haverokkal csinálod? És nyilván van olyan privát nyomorúság, amelynek ez tényleg alternatívája, legalább is az egyén számára, akinek már mindegy, csak élhessen egy kicsit sokszor, mielőtt gyakran meghal.

Persze az minden rendes teológiának nagy dilemmája, hogy akkor mi is van azzal az örökkévalósággal. Tényleg olyan remek dolog? És egyáltalán, mi számít annak? Igazából nem tudjuk elképzelni a végtelent, és bár elsőre az is jól hangozhat, hogy egy örökkévalóságig majd mennyei felhőkön legelészünk, de ez pont ekkora eséllyel lehet valamiféle rémálom. Ahol a nyomorult lélek egy borostyánba zárt szúnyog, aki pechjére élt, él, és élni fog, csak változtatni nem tud semmin. Brrr...

Szóval ez ilyen filozofikus sci-fi, minimál költségvetésű, kézműves termék (ezért is muszáj filozofikusnak lennie, hogy valami legyen benne, ha már nincsenek űrszörnyek, vagy világvége), valójában két arc, Justin Benson és Aaron Moorhead alkotása, akik írták, rendezték és főszereplik a cuccot. Ja, ők a filmbéli Justin és Aaron, milyen meglepő.

May the Five, without you

Ma van a Cinco de Mayo, ami elég rémesen hangzik. A Mayo az ugye majonéz a világ egy részén, a Cinco meg nyilván egeret jelent, szóval egyben majonézes egér. És mindez lenni a mehikói diaszpóra ünnepe főleg, a pueblai csata emléknapján. Nekem nem áll össze... (A Prawn Mayo szendvics az igen, az majonézes garnélarák, rozskenyérben. És Dr. Peppert kell inni hozzá, bár nem tudom, annak mikor van a napja.)

Arról Majonézes Egérnap mondjuk híres az Egyesült Amerikaiban, hogy olyankor nagyon sokat isznak a főleg mexikóiak (náluk x-el), alkoholos frissítőket elsősorban, bár könnyen lehet, hogy Szent Patrik napján is még többet, mikor azért kell berúgni a kaotikusoknak, mert Patrik nagy szegénységben halt meg állítólag, pedig templomot is épített. (Biztos ezért nem maradt pénze.) Szent Patrik napja viszont már márciusban elmúlt, Szent Bálint Valentiné meg még régebben, de őt legalább kifékezték, meg előtte csodákat tett (vagy kivégezték?), viszont az ő napján nem szoktak berúgni, csak akik épp nem szerelmesek, mert nekik akkor pont mindegy, és mindenképp rossz.

Tényleg nem értem az ünnepeket, a tegnapit még csak-csak, (May the Fourth be with you), meg is néztem egy egész epizódot az Andor című sorozatból, állítólag Endornak is ejtik, de akkor az hold az erdei macikkal, Star Wars az is, csak nem látom az összefüggést. A mostanában elterjed pápázással mondjuk igen, az a Benedek, a 16. Ratzinger, az tisztára hasonlított Palpatine-re, plusz uralkodó volt, ha nem is egy Galaktikus birodalomé, de ha a katolikus egyetemest jelent, akkor egy Univerzumálisé.

Ráadásul holnap van a Sárkányos Szentgyörgy, amit az angolok már megünnepeltek múlt hónapban, de a délszlávok csak most fogják, a kettő között meg ott van földrajzilag a Szent György-hegy a Balatonnál, ami a Badacsony kínai fröccsöntött változata, de nem tudom, hogy ott mikor ünnepelnek. És van-e köze Mehikóhoz, vagy csak x-el?

amazon.com

Ünnepi fogalmazás (hármas alá, amúgy)

ED-301/P, más néven Géza, szinte mágnesként vonzotta a bajt. Egy nap, miközben a Halálcsillag déli szárnyában teljesített szolgálatot, elgondolkodott rajta, egy gömb alakú űrállomásnak hogy lehet egyáltalán déli szárnya? (És van északi is, avagy ki dönti el, melyik fele van fent? És honnan nézve?) Épp egy fontosnak tűnő kávés missziót teljesített. A parancs világos volt: „Szerezz tíz kávét Vader Nagyúrnak. Fekete. Cukor nélkül. Hab nélkül. Kézremegés nélkül.”

 ED-301/P már az első kanyarban majdnem nekiment egy  droidnak, ami mélyen a szemmagassága alatt közlekedett. Kis rohadék hajszárító volt kerekekkel és beszédszintetizátorral, meg rémes modorral. Az a fajta, aki szerint minden biológiai lény puhány, akiknek ennie, meg üríteni kell, meg aludnia, ami maga a színtiszta időpazarlás, különösen akkor, ha lehet helyette naphosszat gurulni a folyosókon fel-alá. Főleg alá.

Géza (ha ideges volt, rendszeresen elfelejtette a rendszámát), nem is értette, hogy Vader páncéljába miért nincs beépített kávéfőző? Rajta még foltot se hagyna, ellenben ha ő magára önti, mehet lárvát bányászni a Stegosaurusra, mert a rohamosztagoknál fontos az elvágólagos megjelenés, a rossz szem-kéz koordináció, meg a folyamatos megfélemlítettség érzése. A klónokkal állítólag egyszerűbb volt, pontosabban nekik volt az, ők még valahogy értették egymást, de ő most itt mit kezdjen valami paraszttal, aki azt hitte, hogy robot lesz belőle, ha felhúzza a fehér páncélt, ehhez képest meg már szakaszparancsnok? A karbantartók, azok legalább ilyen műszaki emberek, jó hát nem mind humanoidok, de nem a seregben vannak, önálló vállalkozók. Úgyhogy nem kell hülye sisakban flangálniuk, ami nem félelmetes, de legalább rohadtul nem lehet kilátni belőle, ő a múltkor is majdnem ottmaradt, mikor lecsaptak arra a lázadó pizzériára a Gwendolin Bétán. A villanyszerelők meg közben bebasztak a kantinban, mélyen a Halálcsillag... szóval mélyén, biztonságban.

Tényleg, Vader nem eleve úgy fest, mint egy harcias-gyilkos kávéautomata? Ehhez képest velem hordatja a kávéját, pedig én komoly harcos vagyok, a második Birodalmi Kiskeresztemhez már csak az első hiányzik! Ez meg szereti ha kiszolgálják, mióta a főnöke megtiltotta neki az állomány fojtogatását, csak így tudja érztetni, hogy mégis ki a jani a házban.

És egyáltalán, miért iszik kávét? Nem intravénásan tolják fel tápanyagokkal? Szerintem szaglása sincs, szóval az illatával is mit kezdene? Lehet, hogy simán csak beszkenneli? - Géza 301/P (az ED-részlegből), kezdett értetlen és indulatos lenni egyszerre, ami rendszerint rossz kombináció. Rendszertelenül meg pláne.

drparsoncarson.wordpress.com

Mindegy, bement a tiszti kantinba, kért egy kanna kávét (az csak megvan tíz), aztán átvitte a parancsnoki cellához, és átadta az ajtóban álló őrnek. Az talán meglepetten nézett a kannára, a sisakban ugye nem látszik, az elfelhősödő tekintet, úgyhogy csak mionoton géphangon darálta:

„Ez mi a franc, és hol voltál eddig???“

„Kávé, ez volt a parancs, nem?“

„Nem, Vader Nagyúr egy 10 KiloVoltos impulzust rendelt, beragadt a lábszervója, újra kell indítani. Csak rá kellett volna dugnod a fali csatlakozóra, te barom!“

„De akkor miért volt külön kikötés, hogy fekete, meg hogy cukor nélkül?

„Hogy ne a piros aljzatba dugd az indítókábelt, mert az váltóáram, az agyonvágja azt is, ami megmaradt belőle. És persze hogy cukor nélkül, te cukroztál  már meg sztatikus feszültséget, baszod?“

„Hab nélkül?“

„Ja értem már, az a hülye protokoldroid. Előjegyezték dezintegrálásra, úgyhogy már mindenkit utál, és napok óta cseszik ki bárkivel, akinek parancsokat kell továbbítania. Mondjuk te se lennél nagyon barátságos, ha tudnád, hogy hét végén beolvasztanak...“

„A fenébe, miért is nem lettem inkább virágkötő? Régebben azt is tanítottak az Akadémián, igaz fénykardokkal metszették a rózsákat, de még mindig jobb az, mintha kinyír egy kiborg pszichopata, vagy a droidja, csak mert egzisztenciális válságban érzi magát valamelyik. És közben még valamilyen Erőről hadoválnak. Azt' ez a Vader meg rá se tudja dugni magát a konnektorra."“

Kívül

Azt olvasom egy nagyon komoly bulvárplatformon (tényleg komoly, a cikknek még szerzője is van!), hogy titkos CIA akták szerint két földönkívüli állomás is van a Földön. Nem egy, nem három, pont kettő! (Ez mondjuk legalább hír, két pápázás meg három magyarpéterezés között.)

Ámde: 

- Mitől titkosak azok az akták, amik aztán a bulvárrovatban landolnak? Vagy másképpen: miképp titkosak. Elvégre a kevésbé  népszerű, de létező összeesküvés-elméletek közé tartozik, hogy a Szíjájé, meg az Efbíáj, meg a Hasonlók eleve így szivárogtatnak, hogy filmekbe meg ócska tabloidokba teszik be a tényeket, hogy aztán az emberiséget ne érje teljesen váratlanul,  mikor megjönnek az inváziós anyahajók, és kiderül, hogy A Függetlenség Napja egy enyhén dramatizált dokumentumfilm.

(Aztán persze arról van szó, hogy mindenféle kretén, ufós projekt titkosítását egyszerűen feloldották, akkora kapufának bizonyult az ötlet, hogy „látnokokkal“ derítsék fel az esetleges idegen bázisokat. Szóval CIA illetékesei valamit szedtek, amit nem kellett volna, és ettől ötleteik jöttek. Most meg már lejöttek a szerről, csak a elvonási tüneteik miatt meg nyilvánossá teszik micsoda ostobaságokra költöttek pénzt, hát nem tudom, melyik változat a szimpatikusabb...)

- Meg egyáltalán, egy földönkívüli bázis hogy lehet a Földön? Ha kívüli? Ahhoz minimum a sztratoszférán túl kell lennie. Szóval ha idegen űrlények jönnek (rokon űrlények nyilván nem jöhetnek, azért űrök, és egyébként is, a helyesírás-ellenőrző javaslata szerint az űrlény az inkább őrlemény, fahéj vagy ilyesmi, gondolom), miért nem inkább a Holdon bázisolnak? És akkor a bázisuk nem földönkívüli, hanem Holdon belüli, vagy Holdon rajta lévői. És a Hold közismerten nem a Föld, hanem annak holdja, tehát mondhatni kívül van rajta, azaz rendelkezik a kívüliség szubsztanciális attribútumaival. Ez így szakszerű!

Nade a bulvár az bulvár (angolul Sunset, azt hiszem...), az nem szakszerű, hanem szenzációhajhász, de gyakran a hajhászásban is béna. Plusz mostanában a  bulvársajtó-média is sokat pápázik, ami biztos fontos, csak rohadt érdektelen, az életemre kábé akkora hatással van, hogy ki a pápa, minthogy mennyi cheddar-sajtot esznek Dél-Indiában.

Mondjuk egy földönkívüli pápában azért már lenne kraft.