Vagy alva

Kiült a személyiségemre a tavaszi fáradtság, amit igazából fáraccságnak kell írnom, mert a másik változat a hejesirás „szóelemzés“ című elvéből adódik, amihez nyilván fáratt vagyok. Mintha legalább is csináltam volna valamit a télen, hogy pont tavaszra kell elfáradnom. Új hobbim az alvás, félálom körtettel, valamint a nincs is jobb mint a döglés, a hátam mögötti hosszú hétvégén például szinte semmit nem csináltam, és abban fárattam el.

Írnom kellett volna, az be volt tervezve, de egy-egy mosogatás annyira megviselt, hogy inkább meggyanúsítottam a tudatalattim, miszerint fogalmazásgátlót kevert a reggeli kávémba, csak nem vettem észre. (A mosogatás egyébként is rémes, néha több tányér, meg egy serpenyő is felgyűlik, meg egy bögre, hát ki bírja ezt idegekkel?) De írni nagyon-nagyon fárasztónak tűnt hirtelen, már túl azon, hogy nyilván felesleges, és marhaság, és minek. Ilyen korábban csak akkor volt, mikor el kellett utaznom több napra is, pláne külföldre és főleg repülővel. Pár nappal korábban elkezdtem túl fáradt lenni ahhoz, hogy elinduljak, és nagyjából a pokolba kívántam az egész tortúrát. Aztán aludtam a vonaton, aludtam a repülőn, aludtam séta közben nyitott szemmel, míg csak élvezhetővé nem aludtam egy-egy utat.

Az igazi fáradtság állítólag az, mikor az ember elalszik zuhanyzás közben. Nagyon ritkán zuhanyozom, én a kádban tes(t)pedős fajta vagyok, de a kádban sosem alszom el, vagy ha igen, azt álmodom, hogy ébren vagyok, és végül is minden fejben dől el. De olyan már volt, hogy majdnem elaludtam a vécén, bár nem pont tavasszal, hanem késő este.

Szar lehet most érettségizni, nem is teszem (szerintem még érvényes az érettségim, bár a diplomáim lehet, hogy már lejártak, a személyim meg nemsoká), és nem is értem, miért ilyenkor kell? Nem lehetne mondjuk karácsony előtt? Aztán hátradőlni, rágyújtani egy bejglire, enni egy kis karácsonyfát, és bámulni ki az ember fejéből, hogy akkor most mi jön? Vízkereszt, vagy inkább amit akartunk?

Téli fáraccság nincs, csak téli depresszió van, annak meg úgyis mindegy, egy kis vizsgaidőszak már nem ront rajta sokat, magam is túléltem vagy kilenc ilyet, meg ugyanennyi nyárit, de tavasszal sosem vizsgáztam, nekem már az érettségi is nyárinak tűnt.

Most viszont este hétkor menetrendszerűen ásítozom, kilencig még kihúzom, mert van önérzetem, aztán megállapítom, hogy mára kiolvastam az internetet, egy nagyregényhez fáradt vagyok, a tévéműsor meg kritikán aluli, valamint hol a fenében van a teknős, és ennyi megállapítástól még tovább fáradok, úgyhogy. Megyek az ágyba, mert a reggel öt nem magától talál ébren, a telefonébresztő meg alva. Vagy hogy kell mondani az alvás írását abban a szerkezetben... Élve vagy alva, asszem akkor így.