2014. július 30., szerda

Nehézsúlyú irodalom

Ma vittem vissza a könyvtárba az aktuális köteteteket, és láttam, hogy az egyik könyv, egy közel kilencszáz oldalas kis szösszenet úgy néz ki, hogy már az ócskapiacon sem igen lehetne elsózni, pedig egész biztos, hogy én voltam az első olvasója, azaz nekem sikerült egy olvasással majden a papírhulladék szintig leharcolni. De nem tehetek róla, teseenek tartósabb könyveket csinálni, olyanokat amiket az ember vihet magával a buszon, a munkahelyére, olvashatja a parkban is.

Egy ilyen vaskos kötet például eleve ne legyen fehér borítójú meg papírkötéses, koszolódik és gyűrődik ugyanis, ne csináljanak rá hülye aranyozott dombornyomású főcímet (mert a festék két nap alatt lekopik, és fehér alapon a fehér feliratot onnantól csak kitapintani lehet) és legyen mondjuk minimum kétkötetes, kt darab, egyenként 4-500 oldalas könyvet így is épp elég cipelni. (De legalább nem kall a kettőt egyszerre, leszámítva azt az időszakot, mikor épp az első kötet végére érnénk, és a biztonság kedvéért a másodikat is hurcoljuk magunkkal.)

Plusz nagyon gáz, ha kiesik a könyvjelző (vagy az annak használt kártyanaptár, blokk a sarki boltból, vagy a szelet vécépapír a tudjuk honnan), minmum százötven-kétszáz oldalas adagot lapozhatunk át újra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése