Hülye turista, főleg ha magyar. Mert az valóban döbbenetes volt, hogy a hotelben egy magyar társaság (tényleg magyarokkal a szokásos szállónkban eddig még nem is találkoztunk, pedig évek óta) a reggelinél nekiállt zsávolyos asztalkendőből szalonnát bicskázni, avagy kalbászt meg májkrémet kenni a hotelbeli zsemlére, sőt a zsemlén kívül mást nem is ettek a kontinentális reggeli kínálatából. De hazai instant kávéhoz kértek forró vizet, meg ettek mellé zsírpapírból szalonnát, miközben furán nézték a kukoricapelyhemet. Csak ugye minek jönnek le reggelizni, a dunsztosüvegbe eltett libazsírt megehetnék a szobájukban is. Ezek után bele sem gondolok mit csinálhattak Londonban. (Fikázták a Tower Bridge-t, hogy bazmeg, a Lánchíd azért sokkal királyabb, aztán a Hyde parkban egy padon ülve nosztalgiáztak a Balatonfőkajári nyaralás képein. Meg vettek bigbenes alsógatyát, pirosbuszos pénztárcát, mert az aaaaanyira angol.)
Meg Londonban (is) látható ilyen őrségváltás, aminek az a lényege, hogy az ember szarrá fagy egy tömegben, miközben letapossák a lábát és olaszul üvöltöznek körülötte színes dzsekis emberek. És akkor jön a katonazenekar, ami a világ legócskább munkahelye lehet. Mert ugye az ember mégis csak a szórakoztató iparban dolgozik, de katonai a fegyelem, üvöltenek veled, ha nem elég fényesre pucoltad a cipőt, menetelés közben kell zenélni, és a végén még meg sem tapsolnak, fújás, díszlépés és húzás vissza a laktanyába. Egy színésznek legalább van taps, meghajlás, meg lazulás a büfébe, rajongói levelek, miegymás. Itt meg senki nem ír elalélt hangú levelet a negyedik sorban balról a második nagykabátos, kucsmás trombitásnak, akink amúgy is csak az orrát látta, messziről...
(További impressziók hamarost...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése