Na, beiktatták a jobb híján népvezért főminiszterelnöknek, innentől lehet majd csesztetni, kezdem is. Nem bírok másfél órás politikai beszédeket hallgatni, akkor sem, ha fontosak, már úgy mérföldkőileg, mint ahogy nem bírtok többórás interjúkat meg sajtótájékoztatókat sem nézni. Itt kéne valami új skill a faszinak, valamikor a távoli múltban én is megtanultam húszperces konferencia-előadásokat tartani, a másfél órás főiskolai előadásaimhoz képest, bár azokat aztán mindig elég szarnak is éreztem.
Plusz már így az elején akkora populistát alakított M. Péter, ami ízlésem ellen való, de ez még belefér, végül is az ő napja volt a mai. De remélem kormányozni nem úgy fog, hogy folyton a kamerákba mosolyog, minden esetre ha a hatékonyan bontja le az eddigi rohadt rendszert, én már alapvetően elégedett leszek.
És mivel a legszebb öröm a kár (akár), ha már söröm nincs, afféle bűnös élvezetként Mandinert olvasgattam, még időben, mielőtt félig ki lesznek rúgva. A törzskommentelők természetesen vértolulást kaptak, például így: „Nem lesz nehéz dolga a Fidesznek ellenzékben, ez egy akkora mocskos tahó drogos komcsi állat, hogy óránként fogja feladni a magas labdát a Fidesznek. Ehhez képest Horn, Gyurcsány stb. a régi komcsik, csupa gentleman volt.“
Én hülye meg eddig úgy tudtam, pont tőlük, hogy Gyurcsány maga volt a patás ördög, egy idegbeteg, sötét alkoholkista, aki nem pancser volt, hanem a Gonosz személyesen, a Sötétség Hercege, akit a magyarság (bocs, mandínerül Magyarság) kiirtására idéztek meg démoni erők. (Hogy ehhez miért kellett innia, az mondjuk nem volt világos.)
Most meg gentleman, egy tőtől metszett úriember, persze csak ehhez képet, na de mégis! Az elvtársak utólag lassan szimpatikusak lesznek a nertársaknak? Döbbenetes kognitív disszonancia, írnám, ha nem jött volna divatba a kifejezés, pedig régebben írtam róla legalább két cikket. De a divatot rendszerint rühellem, ami népszerű az gyanús, és kicsit taszító - súgja a bennem lévő alanyi punk.
Lehet, hogy ez lesz a bajom az új főminiszterrel is?
Ja, és ne legyen egy háromperces hős, mindenkinek jobb lesz úgy.
p.s. Eszembe se jutott hirtelen, hogy ma volt Putyinisztán fővárosában a szokásos Győzelem Napi Parádé, ami valahogy szerényebbre sikerült, mint a korábbiak. Ja, győzelem az még mindig nem látszik az aktuális háborús horizontjukon, a tankokkal meg inkább nem a Vörös téren vonulgatnak, hanem a donbaszi fronton basznak az emberi jogokra velük. Általuk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése