Azt mondta

She Said - merthogy ez egy filmcím persze, és nem árt tudni, milyen nemű mondta amit. Illetve kik, mert ez a három évvel ezelőtti darab arról szól, hogy a New York Times két újságírója (írónője) hogyan tényfeltárta a Harvey Weinstein-féle világraszóló botrányt.

Mint az közismert Weinstein befolyásos producerként hosszú időn keresztül Hollywood legmocskosabb, bár nem egyetlen szexuális ragadozója volt, aki körül komplett hálózat épült ki, felhajtókkal, zsarolókkal, titoktartási szerződésekkel, hallgatási pénzekkel, miazmásokkal. Gyakorlatilag ebből az ügyből nőtt ki a komplett MeToo "mozgalom", minek eredményeképpen nevezett rohadék egy jó ideje már huszonéves börtönbüntetését élvezi.

Ez meg itt egy alapvetően dokumentarista szándékú és modorú film, ami elég szikár stílusban meséli el, hogyan is jutott el a két újságíró, azaz Megan Twohey (Carey Mulligan) és Jodi Kantor (Zoe Kazan) az áldozatok szóra bírásáig, és a bili borításáig, ami azért elég világraszólóra sikerült. A gond annyi az egésszel, hogy meghatározhatatlan eme mozgókép állaga. Hisz nem dokumentumfilm, mert igen jó színészek játszák el dramatizáltan a sztorit, de közben meg elég dokumentarista ahhoz, hogy hagyományos játékfilmes dramaturgiához képest kicsit vékony legyen. Ez  így aztán kevesebb, mint a szokásos "true story" mozik, de ez jól áll neki, kicsit olyan, mint az Interjú a herceggel (Scoop), amiben szintén két nő, Billie Piper és Gillian Anderson leplezi le, ezúttal András herceget, persze hogy szexuális visszaélései kapcsán. Sőt, nem kicsit olyan. Ez mondjuk annyiban más, hogy a második órában a mindenféle interjúk helyett már főleg értekezletek vannak, naná hogy feszült hangulatban, amiket meg egyre gyakrabban oldanak fel romantikus vonósokkal, hogy aztán jogászkodjanak tovább.

És az Azt mondta több mint két óráját sikerül úgy összerakni, hogy egy fél percig se legyen unalmas, New York, London és Los Angeles közt utazunk, miközben párhuzamosan zajlik a tényfeltárás meg a magánélet, de szerencsére utóbbi sincs túlérzelmeskedve. Egyszerűen nem akar hatásvadász lenni a film, a tényleges történet elég erős önmagában is. (Ilyeneket mond Weinstein egyik bizalmasa (ügyvédje?), a némi nemi zaklatások kapcsán, hogy "A kihasználás egy formája jelen lehetett, az aránytalan erődinamika miatt." - Jó, nem?)

Ráadásul a film úgy indul, hogy eredetileg Trampli Donáld után nyomoznak a csajok, a vén hülye fallokrata rasszista nőket gyalázó, tárgyiasító baromságai kapcsán, aztán azt látják, hogy egyszer csak, pontosabban 2016-ban, elnökké választják. Szóval megvan egyfajta válasz a "Mit érdemel az a bűnös...?" kérdésre. Nincsenek is nagy reményeik a Weinstein-ügy kapcsán se, azt' látjuk mégis mi lett belőle. ja, Trampli azóta megint elnök, függetlenül attól, hogy pornószínésznőket fizetett le hallgatásukért, épp a weinsteini módon.

És egy optimista oxfordi kutató szerint meg igazából messze még a világvége. Jó, de minek és mennyire?