Viharos

Tegnap láttam az elmúlt évek egyik legszebb trópusi viharát. És nem a tévében, az ablakból. Még mondja valaki, hogy nincs éghajlatváltozás, hisz egyrészt aszály van orrvérzésig, elsivatagosodik az Alföld, a Felöld, és gondolom a kettő között Középfölde is. És mivel néha a Szaharába is esik, nálunk is szakad a felhő le, időnként. Mert a sivatag lényege nem az, hogy csontszáraz, hanem hogy az éves csapadékmennyiség leesik pár nap alatt, azt' annyi.

Nálunk tegnap esett le az éves nagy része, egy másik nagy része pedig talán a múlt hónapban. Oké, jósoltak valami esőt vasárnapra, de arra a fene se számított, hogy hiába mostam ablakot pár napja, mosttt most az időjárás is. Szerencsére csúnyább nem lett, csak ha én mosok ablakot, akkor csíkos lesz, ha az eső, akkor pöttyös. Lehetne persze ebből valami ideológiai ellentétet gyártani, csak minek, a lényeg, hogy a minden porcikájában teljesen átlátszó ablak unalmas, a mintás ellenben... nos, mintás. (Mint a Gilmore Girls valamelyik epizódjában, mikor azt mondja a Luke nevű faszi, hogy nem szereti a csaj fogkrémjét, mert nem jó a színe. Az visszakérdez, hogy miért, milyen a jó színű fogkrém? A válasz: Csíkos! Na, ezért kell szakirodalmat is nézni a tévében.)

Persze az efféle vízözönnel is úgy vagyok szeretem, legalább annyira mint a havazást, feltéve ha a szobából nézhetem. Mert érdekes, látványos, sőt szórakoztató. A tegnapi kedvencem az a nő volt, aki a viharos szélben és tényleg özönvíz esőben kitartott amellett, hogy ő bizony esernyővel védekezik. Igaz, hogy a szél majd kicsavarta a kezéből, de ő rendületlenül kapaszkodott bele. Pedig ilyenkor a legegyszerűbb, egyúttal legkényelmesebb eltenni az ernyőt, mert az ember mindenképp bőrig elázik, ernyővel is, de akkor már praktikusabb nélküle. Esetleg lehet még rá rumot inni, attól az ember a ruhában zuhanyzás szépségét is átélheti, de viszonylag kevesen közlekednek vasárnap délelőtt laposüveggel a táskájukban. Hétfőn esetleg, főleg ha húsvét van, de a boltok zárva, nem tudnak húst venni, így isznak.

Egyszer mikor én is bőrig áztam, de szú szerint, álltam egy buszmegállóban. A mellettem ázó kolléga meg leintett egy taxit, hogy ő nem vár itt tovább a buszra, a taxi megállt, de mikor a sofőr meglátta, hogy a leendő utasnak minimum öt liter vizet lehetne kicsavarni a ruhájából, inkább becsukta az jobb ajtót, és elhajtott. Hogy neki egy fuvardíj nem ér meg egy másnapra száradó üléskárpitot.

A buszsofőrnek ellenben muszáj volt elvinnie minket, bár gondolom az üléskárpittal amúgy sem neki kellett foglalkoznia.

Ennyit röviden az éghajaltváltozásról.