Na, akkor tényleg Szent Húsvét vértanú emléknapja van, a napokban utánanéztem. Csak unom, pont mint a választási kampányt, a margarinos kenyeret és a legtöbb komédiasorozatot. Tudja egyáltalán bárki, hogy amúgy ma van az össze Kreszcencia és Honoráta névnapja? De mind a háromé ám! És tudja valaki, ezek férfi vagy női nevek egyáltalán, esetlen nem binárisak?
Nos, a Kreszcencia női név, Crescence írásmóddal még Széchenyi Stefi gróf feleségét is így hívták, és azt jelenti, hogy növekvő. Jobban belegondolva, nem véletlenül olyan ritka név a mai Agyarországon, nálunk csökkenés van, de ha valakinek véletlenül van ilyen érdekesebb családneve, hívhatja a lányát Negatív Kreszcenciának, elvégre ahogy a mínuszos számok is számok, a csökkenés is negatív növekedés, mint ezt a félbolond bankrabló (korábban az MNB elnöke) is igen helyesen megállapította. De ennyit a szervezett bűnözésről.
A Honoráta is női név, ez is latin eredetű, és annyit jelent, hogy tiszteletreméltó, úgyhogy nem meglepően szintén ritka. Ellenben furcsa, hogy szinte senkit nem hívnak úgy, hogy Impudens, pedig az szemérmetlent jelent, a pofátlanság kontextusában. Szerintem lehetne belőle férfinév , mondjuk Szíjjártó Impundens, vagy női névként például Szenkirályi Impundencia.
És ezekhez a fontos kérdésekhez képest, ma mindenki sonkát zabál tojással, pedig szaloncukros bejglit kellene, az legalább ünnepi. Oké, a hagyomány az hagyomány, mondta volt Tevje, az anatevkai tejesember, némi rezignált beletörődéssel a Hegedűs a háztetőn elején. (A három mjuzikel egyike, amit nem tiltanék be, ha én lennék a diktátor.) Aztán hagyta a fenébe a hagyományt, és hagyta a lányait szerelemből házasodni, ami durva deviancia lehetett egy huszadik század eleji, ukrajnai, falusi zsidó közösségben. (Azóta több, ennél sokkal durvább dolog is történhetett arrafelé, még egy kitalált faluban is.) Úgyhogy ha valaki zabpelyhet reggelizne kefírrel, mint én, az tegye nyugodtan, nem töri rá az ajtót a KDNP öngyilkos kommandója . (Rám főleg nem, se zab, se kefír nincs itthon...)
A kultúrember válogat a hagyományok között, mert kulturáltan hedonista, és kimazsolázza, amivel önazonos tud lenni, miként én is kimazsolázom gyerekkorom óta a mazsolát minden túrós süteményből, mert utálom a kettőt együtt. (A mazsola külön persze marha jó.) Ennek megfelelően eszik tormás sonkatekercset, ha ahhoz van gusztusa, de a locsolkodás gesztusát kerüli. Nem minden áron, de egy lakótelepi kultúremberben (tudom, önellentmondásnak tűnik, de nem az) eleve fel sem merül a húsvéti locsolkodás gondolatának gyanúja, mert tudja, hogy ő nem abban az értelemben nép, mint akik anno a népszokásokat... szokták.
Viszont elméletileg nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy ha lett volna valaha lánya, utólag elnevezze Kreszcenciának, csak mert polgárpukkasztónak lenni igazán egy panelházból érdemes. És tudja, hogy holnap az lesz az igazi rendszerellenes lázadás, ha nem rúg be, mint amúgy a fél ország, elvégre Szent Húsvét ünnepének másnapja után a fenének se hiányzik még egy másnap, valahol gátat kell vetni az ünnepek mindent beterítőségének, mert a végén még elkezdjük értékelni a nyugis hétköznapokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése