Csaknem minden reggel majdnem öt óra húszkor ébredek, gyakorlatilag függetlenül attól mikor aludtam el. Mint a minap, mikor úgy három körül, de az öthúsz az hibátlanul megvolt, én meg kivoltam egész nap, mert negyven fokban kialvatlannak is lenni duplaplusznemjó.
Ha mázlim van valami ködös félálomba még visszaalhatok, de az tényleg csak félálom, mert ugyan álmodok valami marhaságot, de közben azt is hallom, ha elmegy az ablak alatt egy mentő. Márpedig elmegy. De ha valakik hangosan beszélgetnek a lépcsőház előtt, azt is bele tudja kombinálni a tudatalattim. Márpedig beszélgetnek, már kora reggel, amikor még biztos nem működik a hallásuk, ezért kell üvöltve megbeszélni, hogy kinek a kislányából mekkora kurva lesz, hacsak nem kezdenek el időben drogozni.
Még sosem néztem ki ilyenkor az ablakon, szóval lehet hogy kísértetek, akik direkt nem hagynak aludni, mert előző életemben miattam lettek árufeltöltők a csavargyárban, pedig hajnalonként pékek lettek volna ugyanott. Mondjuk ezzel kisebb probléma, hogy nem hiszek a kísértetekben, mert olyanok csak filmekben vannak meg a Teszkóban, de mindkét helyen elég gonoszak. Csak idáig már nem jönnek el, a filmekből különösen nem. És ha jönnének is... úgysem hiszek bennük.
Úgyhogy mégis inkább a biológiai órámmal van valami megakadás, a cirkadián-ritmusom valószínűleg kétperces Ramones-számokat ketyeg. Meg ugye a hormonok, brit tudósok szerint azokkal is van valami ilyenkor, plusz nem vagyok elég lusta, a semmittevésben például igen aktívan tudok részt venni. Főleg egyedül, elvégre a saját semmittevésemben én vagyok a legjobb. Ellenben ha aludni próbálok, akkor is komolyan nekifekszem a semmittevésnek, amiből meg gyakran az jön, hogy fel kell kelnem, mert eszembe jut valami, amit meg kell írnom.
Hogy ez rendszerint miért reggel öt húszkor történik, és miért nem délután öt húszkor, azt még mindig nem értem, de lehet hogy rossz féltekére születtem. Elvégre valahol a Föld glóbusztekéjének túlfelén pont akkor van délután öt húsz, mikor itt reggel.
És tényleg, a baj mindössze annyi, hogy Magyarországhoz képest a Föld túloldalán (azaz az antipódusán) nem szárazföld, hanem a Csendes-óceán egy nyílt területe van, Új-Zélandtól délnyugatra. Én meg rendszertanilag emlős vagyok ugyan, de nem cetféle, szóval az óceán nem valódi opció. Persze a cetek is alszanak, de mivel a vízben, és tudatosan kell lélegezniük, úgy alszanak, hogy agyuknak egyszerre csak az egyik felét engedik pihenni, míg a másik fele éber marad, hogy irányítsa az úszást, és a felszínre hozza őket levegőért.
Valójában lehet, hogy úgy alszom, mint a cetek, csak rossz szárazföldre születtem. Márhogy egyáltalán a szárazföldre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése