A jobbra tolódott influenszerek rendre azt influenszálják (bár nincs ilyen magyar ige, ennek csak a ragozása stimmel), hogy az aktuális miniszterelnök túl fiatal és túl tapasztalatlan, és ezt kompenzálja túlmozgással, a lényeg hogy legyen benne valami túl-kezdetű. (Teszik mindezt persze szigorúan csak azután, hogy megfutották a kötelező diktatúrázós-pszichopatázós köröket, pedig diktatúra nincs, ahogy nem volt az elmúltizenhat évben sem, bár a Dagadt nyilván arrafelé menetelt, csak ebben a kurva EU-ban ez nem volt amolyan moszkvai mintára kivitelezhető.)
És hát van olyan, hogy valaki még nem volt valami, így aztán először csinálja, gondolom a mindeféle exmega-mandínerfonos arcoknak se mondta azt a valamelyik felmenőjük, hogy Danika még ne üljön a bilire, nincs még benne gyakorlata, amúgy is megszoktuk már a szaros pelenkákat. Amivel csak azt akarom mondani, hogy valahol mindent elkell kezdeni. A Felcsútok Géniusz például volt már miniszterelnök 1998 előtt? Na ugye! Neki is megvolt az életében az első kormányülés, miként az első hat feles szilva, az első saját kezű kolbász, vagy az első fodbalakadémija.
És csak az összevetés miatt: Orbán V. 35, Gyurcsány F. meg 43 évesen lett miniszterelnök (MP 45), de vannak külföldi példák is ráadásul női példák: Jacinda Ardern (Új-Zéland) 37, Mette Frederiksen (Dánia) 41, Sanna Marin (Finnország) 34, Kaja Kallas (Észtország) 44. Hirtelen ennyi jutott eszembe, ők mind fiatalabban és először lettek főminiszterek.
Ahogy az idős kor nem érdem csak állapot, a relatív fiatalság sem versenyelőny, leszámítva a párszáz méteres síkfutást, aminél egyes hazai hatalomtechnikusok mentőautóval hagynák el a pályát, dehát a politika nem kíván fizikumot. Aljas, érdekből szemétkedő, szociopátiás egy műfaj (felénk különösen), de a nagyjából tisztességesnek és jobbára megbízhatónak látszáson túl nem kell hozzá Cooper-teszt, kötélmászás vagy szekrényugrás. (Ha kellene, F.D. Roosevelt vagy W. Churchill sosem lett volna államfőnök, még az egyébként hisztis, de különben toleráns angolszászoknál sem.)
Ha mindig minden munkahelyen, minden pozícióban releváns tapasztalatot várnának el az új alkalmazottaktól, akkor soha sem dolgozna senki, főleg a sehol, mert pályakezdő munkanélküliként öregedne meg mindenki. Ha nincs tapasztalata nerm veszik fel, terhát nem lesz tapasztalata. Ez 22-es ördögi kör csapdája.
(Mellékszál: Az eredeti 22-es csapdája, Joseph Heller elővezetésében az volt, hogy a második világháborús bombázótisztet csak akkor szerelik le, ha őrült, de aki azt állítja/tudja magáról hogy őrült, az nyilván nem az, hisz megvan a józan belátása az őrület felismerésére, vagy érdekből megjátszására. Amivel azt akarta mondani a költő, hogy ez így patthelyzet, mert aki felismeri a háború értelmetlenségét, és húzna el onnan, az abszolút épeszű, így nem szerelhetik le.)
Vagyis maradjon a suszter a lórinál, a felcsútista influenzás meg a diktatúrázásnál, azzal nem lehet mellényúlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése