Gyásztalanság

Holnap nemzeti gyásznap lesz 2013 óta. De hát már volt a múlt hónapban is, akkor mondjuk hatodikán, aminek semmi köze ahhoz, hogy az anyámék házassági évfordulója. Remek házasság az övék, és nincs köze Aradhoz, de a holnapi gyásznak egy  levert forradalomhoz eléggé.  Na most, ha logikusan, számtani sorban tartunk gyásznapokat, akkor a következőt december másodikán kell megrendezni, nagyon nemzetileg persze.

Nem tudom mit vertek le kik december másodikán, de talán a rabszolgaságot valakik az ENSZ-ben, mert annak az eltörlésének a világnapja lesz. (Na jó, meg az austerlitzi csata évfordulója, ott Napóleon verte le a két másik császárt, akiből a Sándor cár volt, de a Ferenc tényleg rendes császár. És nevükből ítélve magyarok, mondjuk gyanús, hogy az angol király is az, hisz Károliról van elnevezve, csak ő nem Gáspár. Se Menyhért Boldizsár, de ez a Windsor, ez valami erősen belbudai família lehet... De a cár meg a császár miatt simán lehet nemzeti gyász, a franciákat amúgy rühelljük Trianon óta, Károli meg még él, bár nem fest valami jól. Talán majd jövőre bevesszük a gyászba.)

A gyásznapoknak amúgy semmi értelme ilyenkor, amúgy is depresszív ez a november, hűvös és esős, de kurva messze még a karácsony. Ráadásul tegnap volt halottak napja, az szerintem bőven elég így novemberre. Önsorsrontó egy ország vagyunk, de komolyan, nem csoda hogy iszunk és nem nyerünk fodbalban semmit, bár a magyar bajnokságot gondolom azért valaki legalább időnként megnyeri. Legalább.

Gyásznapokat eleve nyáron kellene tartani, mikor mindenki szabadságra megy, és napernyős koktélok mellett lazulva azért a gyász is könnyebben menne.

Én minden esetre nem gyászolok holnap, direkt keresek valami vígjátékot, mondjuk egy jó fekete komédiát, de nem a Halálos temetést. (Eredetiben Death at a Funeral.) Mondjuk jobban belegondolva nehéz lenne olyan fekete komédiát találni, amiben nincs halát, hisz attól fekete. Akkor valami másik angol humorosat nézek, de Benny Hill-ig nem megyek le, a múltkor eléggé sokkolt, már a tudat is, hogy én ezt a nyolcvanas években, gyerekként még bírtam. De a gyerekkoromat már rég elgyászoltam, abba nem fektetek több energiát.

blaineparode.wordpress.com

El vagyok háborodva...

Éppen a Tilos Rádiót hallgattam. Volna. De nem hagyják. Van ez a Csonkamagyarország című műsor elvileg 10-től délig. Elvileg. De fél tizenegy múlt, műsor sehol, csak az a fajta puttyogós elektronikus zene, amitől ideggörcsöt kapok. Mert vannak a drága műsorkészítők, akik sose érnek be a kezdésre, így marad a puttyogás. A szar puttyogás.

Értem én, hogy ez közösségi rádió, nem kapnak pénzt érte, sőt tagdíjat fizetnek a működtető egyesületbe, de nem kötelező műsort csinálni, gondolom senki nem tart pisztolyt a fejükhöz, és a hallgatókkal tiszteletlennek lenni nem ér, mikor rendszeresen támogatást tarhálnak tőlük. Szóval menjenek a fenébe a csonka műsorukkal. 

Amúgy is egyre idegesítőbb a fő műsorführer stílusa ahogy öregszik egyre kiállhatatlanabb, amúgy meg én is öregszem, ezt egyre nehezebben tolerálom. Az nem elviselhető, hogy háromnegyed óra puttyogást kell hallgatnom, hogy mikor kezdik már. Nem kéne erőltetni ezt a tízórás kezdést, ha ennyire nem megy, addig lehetne valami más tartalom.

Jó, tudom, ez az egyéni problémám, de azért is van az embernek bolgja, hogy kiírja a sérelmeit.  Meg hogy ne a fészbukon dühöngjön, oda csak másokkal kommunikálni járok, most néztem hogy az utolsó ottan bejegyzésem elmúlt már két éves, jövő ilyenkor már óvodába is mehet...

p.s. Azért a Régen minden jobb voltot még hallgatom, bár ha marad a tendencia, hogy ócska hollyoodi filmekről beszélnek állandóan, megfontolom, hogy azt is ejtem. Alig négy-öt dobásuk van még, és ezt vehetem fenyegetésnek. (Csak én, hisz az érintettek nyilván nem olvasnak engem.)