Hőségtagadás

Ha már egy cinikus marha vagyok szarkasztikus aszcendenssel, akkor tényleg érdemes lenne valamilyen tagadónak lenni. Korábban már próbálkoztam az Ausztrália-tagadással, hogy szerintem az ott nem is létezik, csak a britek hazudták be. Mert nem akartak egy csomó rabot etetni a börtöneikben, kinyírták őket, és azt mondták, hogy deportálták őket „Ausztráliába“. Rémlett nekik valami Ausztria, gondolták ez így hihető lesz.

Aztán lett egy ausztrál ismerősöm aki állítólag Melbourne-ben él, én meg lassan kezdtem hinni neki, hogy nem Liverpoolból vlogol, pedig szerintem az akcentusa is inkább brit. Amennyiben értem, ami például az amerikainál már nehezebb ügy, bár nem lehetetlen.

Úgyhogy mostanában abban gondolkodom, hogy vírustagadó leszek. elvégre látott már valaki vírust? Úgy értem, ment az utcán, és egyszer csak rábökött, hogy hú bazmeg, az ott egy vírus! Ugye ilyenről senki sem halott, mindenféle tudósok állítólag mikroszkóppal, de nekem iskolás kormomban volt egy kis mikroszkópom, és egy rohadt vírust se láttam benne, pedig egyszer véletlenül rá is tüsszentettem.

Oltástagadó mondjuk nem leszek, pedig a sajtó médiája szerint ez is egy létező műfaj, de én tényleg kaptam életemben már több oltást, ez tagadhatatlan. klímatagadó sem lehetek, mert a múltkor utaztam buszon, és határozottan volt klíma, sőt, anyáméknak a lakásában is van, és én néha még mindig a szememnek hiszek, és nem a tagadóknak.

Viszont komolyan gondolkodom a hőségtagadáson, minap is mondogattam magamnak, miközben a lakásban már 28 fok volt, hogy „nincs melegem, nincs melegem“, és tényleg használt, egy hűvös zuhany után már majdnem fáztam.

Tegnapelőtt meg úgy éreztem, hogy rohadt meleg van, de nyilvánvaló, hogy kialvatlan voltam és magas volt a páratartalom, szóval nem melegem volt, csak úgy éreztem. (Ez olyan, mint hogy nem is fáj a fogad, csak úgy érzed! Fogad is egyre kevesebb, mi fájna?) És rájöttem, hogy a meleg ellen pár dolog nem jó. A csípős forró leveshez képest például lehet kellemes a harmincpár fok, csak az ember másfél órát izzad közben, a sarkon két hajléktalan a kannás vodkával próbálkozott, de a mentők gyűjtötték be őket egy bokor alól, az intravénás keménydrogtól nyilván bárki leszarná a kánikulát, csak az rohadt drága, úgyhogy a legjobb a fagyasztott banán, ami úgy parfé-jellegű, hogy közben nem izzadok le tőle. És nem émelygek, mint a vaníliás jégkrémtől, ami szeretek, csak nem bírok. De ez van, sós karamellás nem volt, attól úgy lesz hányingerem, hogy közben kicsit élvezem is...

Röviden

„Itt vannak a legütősebb anyósviccek, amiken sírni fogsz a röhögéstől“ - Ez egy címlapos cím a Zorigón, úgy is mint az államnemzeti ünnep alakalmából. Hát ja, ha a Dagadt nem mond ellenzékbasztató ünnepi kampánybeszédet, Súlytalan Tamás kösságelnökbácsi szövegelése meg maximum a rokonait érdekli, valamivel el kell ütni az időt a világ legnagyobb európai tűzijátékáig.

Várom már az október 23-ra egy csokorba gyűjtött fingós vicceket, de ha azok túl kifinomultnak bizonyulnának, be lehet dobni valami Sas-kabaré best of válgatást is, a lényeg hogy ünnepnapokon érezzük magunkat szarul, de legalább is kínosan szánalmasnak.

Szintén a kitűnő, minőségi hírportál címlapja szerint amúgy a Felcsútok Géniusza el van foglalva azzal, hogy felhívta a Trampli Donáld, és szerintem is ez a fontos, a nemzetközi Lídör of Juróp (off Juróp, mondjuk) szerep keretrendszerében. Elvégre ha az embert egy nárcisztikus pszichopata hívogatja, az mindig öröm és dicsőség, még akkor is ha az illető nem az amerikai elnök, csak egy keményen drogozó kisember, aki feldarabolta az anyósát. A vicc kedvéért, nyilván.

Röviden ennyit az államalapításról, a többi már a digitális honfoglaláshoz tartozik.

Negativista turizmus

A minap olvastam egy "cikket", szokás szerint valami indexes melléküzemágban, hogy mi az öt legrosszabb úticél Európában. Hogy melyik az az öt város.  És nyilván az a remek cikkben hivatkozott oldal szerkesztőinek elmente otthonról, mert az öt vár közt  ott van Párizs, Barcelona és London! A másik kettő Luxembourg és a spanyol Benidorm, tegye fel a kezét, aki hallott már az utóbbiról! Ja, az lehet, hogy tényleg nem túl vonzó. De hogy London meg Barcelona? Párizshoz nem tudok hozzászülni, de láttam már a tévében, és megnéztem volna élőben is, ha nem lenne London.

Londonnal az a helyzet, hogy sokak szerint drága, gyakori a dugó, akkor is ha tömegközlekedéssel megy az ember, és magas a bűnözési ráta. Na most mutasson valaki nekem egy olyan, agglomerációval együtt alsó hangon tízmilió feletti várost, ahol alacsony a bűnözés, és nincs dugó. Dugó még Kaposváron is van, iskolaidőben minden reggel és délután itt az erkélyem alatt is, viszont a brit fővárosban van metró, az egyik legjobb hálózat, és fura mód a metróban nincs dugó. Tömeg az lehet, de dugó csak akkor van, ha valaki visz magával egy üveg minőségi bort, ami nem csavarosan kupakolt. Hanem dugott. (Oké, ez áthallásos lett

Amúgy meg a fene tudja mekkora a bűnözés, én soha nem találkoztam ott senkivel, hogy gud mórning szőr, én lenni egy kriminöl, lesz szíves a tárcáját, plíz. Amúgy a világ egyik ledurvábban betérfigyelőkamerázott városa. Ott lőttek már le - ha jól emlékszem - brazil villanyszerelőt mert gyanúsan futott a metróban. Persze lehet, hogy a rendőrbűnözésre gondoltak, ami meg olyan, mint a fából vaskarika, ami műanyag.

Ellenben az én fatornyos kis városomban szar a tömegközlekedés,  kevés a kvalifikált munkahely, a helyi sajtó szánalmas, de itt (szintén az erkélyem alatt), szinte minden péntek vagy szombat este van valami üvöltözős verekedés. Az élet mondjuk tényleg olcsóbb, mint Londonban, de érzek némi minőségi különbséget is. Színház, múzeum, éttermek, könyvtára, oké ez a méretbeli különbségből is jön, de hát ilyen az, mikor a mennyiség szinte szükségszerűen csap át minőségbe.

Barcelona meg varázslatos miközben mondjuk Velence elviselhetetlen, a sok hülye turista miatt, gondolhatjuk ezt hülye turistaként.

Lehet, hogy ez a megfejtés: a turisták általában véve hülyék, így nekik Párizs sem ér meg egy misét, persze ha mi  vagyunk a turisták, az egy teljesen más eset.

A turista te magad légy!

Csak a zenekar nevében van London, 

amúgy orlandóiak.

Gusztus

Ma van a Szent Tűzijűáték ünnepe, amit valami Korona István nevű egykori vajk emlékére tartnak, sőt jobb szent helyeken körmenetet is. Valahogy nem ragad meg e jeles nap, az állami ünnepek eleve hidegen hagynak, formális, drága és kényszeres alkalom mindegyik, az állam tegye a dolgát, amiben persze benne van, hogy néha ünnepli magát, de ez a mostani, kormányzat által leuralt állam, menjen inkább a fenébe.

A gusztustalan huszadika rongyrázása nem a műfajom, mióta május elseje eljelentéktelenedett, ez lett az "olcsó sörre seregelnek tömegek" ünnepe. Persze nem arról van szó, hogy nekem a cukor is keserű, igazából betege vagyok, de még mindig ott tartok rezignáltan, hogy az ünnep az egy jól sikerült szombat, bármikor az évben. Meg régebben az utazás volt az, egy darabig a tengerparti nyaralás, aztán a Petra-érában az évi minimum egy kötelező London. De az ilyen ceremoniális marhaságokat, mint az őrségváltás a Buckingham-palotánál, akkor in untam, viszont egyszer majdnem láttam egy komolyabb Guy Fawkes Night alkamából tűzijátékot, de aztán mégse.

Meg igazából az a baj ezekkel az állami ünnepekkel, hogy politikusok mondanak beszédeket, és az még a jobbik eset, ha simán csak ostobaságokat beszélnek, de ha még aljasak is hozzá, az már fogyaszthatatlan. Márpedig aljasak, úgy tűnik ez a munkaköri leírásukban is benne van, viszont az emelkedettségnek még az esélyét is elveszi.

Úgy tűnik, néha meg kell halnia valami híres embernek, hogy az emlékezésben legyen méltóság, például egy volt köztársasági elnöknek (hárman már meghaltak), ott senki nem mer ócska propagandabeszédeket tolni.

Meg nyilván ha vallásos lennék, és nem ez az okoskodó agnosztikus, aki mostanában vagyok, élveznék egy ilyen körmenetet is, már ha római kaotikus lenne a vallásom. Mert mikor krisnás korszakomat éltem, tényleg át tudtam élni a vallási ünnepeket is, bár az igazi sosem valami nagy ceremónia volt, hanem egy-egy szombat vagy vasárnap reggeli szertartás Krisna-völgyben, annak volt egy bensőséges hangulata.

De például a karácsonnyal meg a húsvéttal sem tudok mit kezdeni, akkor mégis mennyiben érintene meg gusztus huszadika?

Semennyiben, ahogy például  a névnapom sem, mi közöm nekem valami középkori királyhoz, aki ugye politikai okokból lett szent, de ezen már értetlenkedtem júniusban is, azt hiszem.

p.s. Jut eszembe, a leghülyébb gusztus huszadikai népszokás, azt bámulni, mikor nagy utasszállító gépek (jó, inkább csak egy-egy) húznak el a Duna felett, mintha ilyeneket nem lehetne látni Ferihegyen bármikor. (A planespotting külön műfaj amúgy, szóval a jutyúb is tele van extrém fel- meg leszállásokkal, amik legalább látványosak, és azokban sem hal meg senki.) de az, hogy "Jé, repülő", az azért már nem akkora szám, egy interkontinentális ballisztikus rakéta becsapódása mondjuk az lenne, de azt meg nem kívánjuk magunknak, gondolom nem indokolatlanul.

Basszus

Ma van John Deacon, a Queen basszusgitárosának születésnapja, a 74. és még egyben van, mondjuk régóta visszavonultan tengeti élet, szerény ötvenmillió fontos vagyonából. (Az amúgy tényleg nem sok, ma már az ekkora kaliberek egy turnéért kapnak ennyit, bár forintban az kicsit több lehet, mint húszmilliárd, szóval olyan nagyon nem nyomorog.)

Érdekes, hogy a róla szóló cikkek rendszeresen azt emlegetik, hogy ő volt a legfiatalabb a zenekarban, aki utolsóként csatlakozott, és ő írta a legkevesebb dalt. Ez aztán a méltatás! Miközben ő írta több más mellett az I Want to Break Free-t meg az Another One Bites the Dust-ot, amik azért nettó világslágerek lettek, ez például sokaknak nem jött össze.

Ráadásul volt annyira gerinces, hogy Freddie Mercury halála után ő nem akarta már folytatni, mondván, hogy az már nem a Queen lenne, az ilyen Paul Rodgers-féle kollaborációtól is távol tartotta magát. Valahogy olyan klasszikus, kertvárosi gentleman-nek tűnt idősebb korára, de asszem eleve nem volt az a nagyon-nagy rakendroll-ar,c aki középről égeti kétfelé a gyertyát.

balról az első

Egymás körbeudvarlásának lehet hogy feleslegessége

A magyar közép-európai idő szerint tegnap esti washingtoni találkozón végre megint leült tárgyalni Zelenszkij és a Trampli Donáld, bár nekem még mindig nem tiszta, hogy a hülye hajú jenki fővezérnek mi köze az egészhez? Már azon túl, hogy minden áron Béke Nobel-díjat akar kapni, elvégre Obamának is van, akit szívből gyűlöl. Ja, ezért. Persze gyűlöl ő bárkit, aki aznap reggel eszébe jut, hogy ugyanis nem nyalta fényesre az alfelét már hetek óta.

Szóval lehet itt proxyháborúzni, mármint verbálisan, de a jenkiknek mintha a hátuk közepére sem kívánkozott volna oroszokkal foglalkozni (ők gyanakvó tekintetüket Kínára vetik), csak hát ugye a nagy béketeremtő szerepe jól áll Donáld bácsinak, legalább is szerinte meg a felesége szerint. Meg az alelnöke szerint, de ő hülye, nagyon hülye.

Viszont az menő, hogy ott volt a EU-Bizottság elnöke, a NATO-főtitkár, a francia elnök, a brit, az olasz meg a finn miniszterelnök, csak hogy az amerikai elnökből és kis segédjéből lehetőleg ne jöjjön elő az a bunkó, aki legutóbb. Ellenben nem értem, hol van a Dagadt, a Felcsútok géniusza, aki olyan kurva nagy békeharcos, hogy lassan el se fér a Kárpát-medencében. És amikor épp zajlanak a tárgyalások, ő ki tudja hol van mit csinálni, pedig huszadikára még pont haza is érne egy jót szentistvánozni, ami nagyívű, élményszerű, és nagyjából elég felesleges.

Persze jobban belegondolva, neki Alaszkában kellett volna ott lennie, ha már ő, és érthetetlenül külügyminiszter alakú inasa oly szorgalmasan szopták fel az oroszokat, hogy arra Kádár elvtárs is elégedetten csettintett volna, hogy Trampli-Putyin diplomáciai udvariaskodáson biztos neki is jutott volna hely az asztal sarkán.

Merugye Meloni még csak-csak, őt jódarabig a szövetségesének tekintette, kár hogy az olasz miniszterelnök rühelli az oroszokat, de a többiek meg egyenesen maguk Brüsszel, a szó birodalmi értelmében. (Illetve Keir Starmer már csak London, de az is egy bűnös város, indokolatlanul sok muszlimmal.) Szóval a pártvezér és kancellár nem érezte volna magát jól ebben a címeres társaságban, csupa globalista mocsok, akik a szuvenírvédelmet is a szuterénba száműznék.

És különben is, itthon már teljes erővel kampány van, fészbukos nyugdíjasok gyűlnek a vérszagra.

És közben Ámerikában zajlott az egymás körenyalása a két elnök között. Hogy pontosan mi lett a vége, azt tudja fene, nem maradtam fenn olyan sokáig, odáig volt meg a dolog, hogy Trampli ígért valami nagy-nagy, de nagyjából körvonalazatlan védelmet, meg megdicsérte Zelenszkij felöltőjét (ami zakónak nézett ki, fene tudja mi a különbség, kabát-kabát, csak nem egyforma), és azt is mondta, hogy nem is kell tűzszünet a békéhez. Mondjuk ez baromság, úgy nem lehet béketárgyalásokat kezdeni, hogy közben lőnek meg bombáznak, legalább is ez lenne az elemi józan ész. Ami DT-nek közismerten nem erőssége.

Hogy aztán lesznek-e háromoldalú tárgyalások, az még mindig talány, talán lesznek, de a ruszkik közölték, hogy nem mehetnek NATO-katonák Ukrajnába, különben pofoznak tárgyalás helyett. Így aztán senki nem tudja mikor lesz vége ennek, és ha egyszer, meddig marad egy befagyott konfliktus, elvégre Észak- és Dél-Korea között vagy hetven éve van tűzszünet, de amúgy hadiállapot.

Így megy ez.

Mit nem, aztán mit mégis

Kerestem valami filmet tegnap délutánra, régi mániám ez nekem a filmkeresés,  de egyre reménytelenebb a kínálat. Néha szembejön valami rendes dráma, nem adj isten vígjáték vagy sci-fi, vagy ezek tetszőleges kombinációja, de Hollywood rosszabbik énje lassan mindent leural. (Bízni lassan már csak az európai filmesekben lehet.)

A frászt kapom, mikor online felületeken csupa marveles (meg az a másik) képregényszar jön szembe, meg szánalmas romkomok, ilyenkor az ember már csak dühből is valami - lehetőleg világvégével kombinált - mészárlást akar látni, annak még van súlya, de mikor hülyén öltözött mutánsok verik szét New Yorkot, annak nincs sportértéke.

Úgyhogy összeszedtem magamnak, mit nem nézek meg, de nagyon biztosan. (Nem ez az első eset, és lehet, hogy nem is az utolsó). Szóval:

- Bármilyen képregény-adaptációt.

- Bármit amiben Vin Dízel vagy az a Dvéjn Dzsonzon szerepel.

- Akciófilmeket, hacsak nem az az űrben akcióznak, akkor talán.

- Krimit meg ilyen buddy cop filmeket.

- Tetszőleges vígjátékot Rob Schneiderrel vagy szegény Robert DeNiróval. (Ja, utálom Jim Belushit is, de őt már elhordtam itt is mindennek.)

- Valaki vagy valakik valahol amnéziásan ébrednek, és a túlélésért kell küzdeniük, mert vadásznak rájuk. (Jó, ez így elég konkrét, de tényleg egy idegesítő alzsánere mondjuk a thrillernek...)

- O -

Hirtelen ennyi, elgyes vegyes jelleggel, de most jön az, amit végül megnéztem. Ez pedig a 65 című tavalyelőtti film (nem, igazából nincs hatvanöt címe, az maga a cím). Na most ezt bár akció-sci-finek titulálják többfelé, igazából egy túlélőtörténet, és azért 65, mert ennyi millió évvel ezelőtt játszódik. Egy másik bolygoról - ahol valami furcsa okból szintén emberek élnek, elindul egy zűrhajós a zűrbe, egy hosszabb expedícióra, de lezuhan a krétakori földön, és dínók elől kell menekülnie, a hajó egyetlen másik túlélőjével, egy fiatal csajjal.

Engem elsőre megvett a koncepció, pedig  Jurrassic Parkot untam, de abban túl sok volt a sikoltozás meg a szaladás, ez viszont tényleg egy kamaradrámának bizonyult. Meg Adam Driver a főszereplő, akivel ma már bármit megnézek, e tekintetben teljes ellenpontja mondjuk a hülye nevű Vin Dízelnek (Nyerj Gázolajat? -remek művésznév, de tényleg). Mert ő színész, és kifejezetten jó színész, nem valami szétkokszolt, kiöregedett pankrátor vagy cirkuszi akrobata.

És hozza is a drámát elég jól, vannak itt öngyilkossági gondolatok (elvégre egyedül mit csináljon egy idegen bolygón), családi tragédia, a menekülés halvány reménye, meg a kiscsaj, akivel még csak nem is egy nyelvet beszélnek, de nagyon meg akarja menteni.

Egészen kicsit nyálas a drámai szál, de még az elviselhetőség határán belül, a karakterek nincsenek túlírva, még mázli, hogy Driver elviszi a hátán a cuccot. Ez egy sci-finek álcázott robinzonád, nem lett a kedvencem, de a fentebb felsoroltakhoz képest igazán remek.

A penészbe!

Be kell vallanom, kenyérgondjaim vannak. Mondjuk van pénzem kenyérre, van is itthon kenyér, fehér meg rozsos, meg répás(!), de kicsi a fagyasztóm, Márpedig tetszőleges csomagolt vekni, amiket az Aldiban veszek, ebben a kellemetlen hőségben pillanatok alatt elkezd penészedni. Mikor 28 fok van a lakásban, mint volt a hétvégén, meg kissé párás az egész miliő, csak a fagyasztóban tudom egy hétig eltartani a cuccot úgy, hogy ne zöldüljön meg, mert azt nem merem megenni. Hallottam már harangozni olyanról, hogy "nemespenész", de ez szerintem teljesen nemtelen, és szar íze van. (Jó egyszer egyetlen kis falatnyit megkóstoltam, pedig alapvetően nem vonzódom a romlott ételekhez (a romlott nőkhöz sem), csak nem szeretek kidobni semmit, amit nem muszáj.

A fagyasztó viszont kielégítő opció, ki tudok venni mondjuk két szelet kenyeret, az viszonylag hamar kiolvad, és olyan mint az új, igazi nullkilométeres rozskenyér például, hogy aztán elszenesítsem a kenyérpirítóban. De hát szénalapú a komplett földi élet, egy kis avas vajjal a pirítós is remek. (Nem tudom milyen az avas vaj, de  a múltkor észrevettem, hogy amit éppen megettem, az két hete lejárt, volt is egy hasmenéses délutánom, de nem biztos, hogy attól.

A gaszteonóm területeken még mindig kettős életet élek, mert néha egész kifinomult kajákat tudok főzni magamnak, néha meg a hűtő előtt hidegen eszem meg a maradék tökfőzeléket. Mondjuk attól semmi bajom nem lett, viszont jól esett hidegen a hőségben. Kicsit mint egy sós-kapros fagyi, végül is ma már van olyan is. (Ja, de bár fagyi is van itthon, kétféle, én mostanában a fagyasztott banán nagy fogyasztója lettem, abba legalább nincs hozzáadott semmi, viszont marha jó.) És szeretem a parizert, de még mindig nem érdekel, hogy készül. ezzel is úgy van az ember, mint a törvényekkel, hogy jobb ha nem tudjuk mi zajlik a háttérben, így is elég durva azzal a nehezen mérhető aljassággal szembesülni, amit a százharmincvalahány bátorak művelnek....

És igen, sikerült a penészedő kenyértől megint eljutnom a politikáig, de ez nem nem is volt olyan távoli asszociáció, különös tekintettel arra, hogy másoknak másféle kenyérgondjai is vannak, mint nekem.

ennek semmi köze a szöveghez, csak tetszik

kulturális intermezzo mintegy

p.s. Régebben, oké, még gyerekként a "bed and breakfast" kifejezést úgy halottam, hogy "bread and breakfast" és nem értettem, hogy akkor most egy hotelben van külön reggeli, meg külön kenyér? Aztán rájöttem, hogy az nem bread, hanem bad, mert már akkor is azt gondoltam, hogy "kontinentális reggeli" fogalmában a kontinentális azt jelenti, hogy szegényes, und vacak. Fosztóképző, na.

Edzésprogram

„Exkluzív események, közösségi médiás képzések, ismeretterjesztő előadások, csapatépítő programok és persze a nap végén buli” – ezzel várja a Fidesz a digitális harcosait az első Harcosok Klubja-edzőtáborban...

Te jó ég, ez ez egy idézet a hvg vonatkozó cikkéből. Én tényleg nem tudom, hogy a felcsútista fővezérnek mi ártott meg jobban, a hatalom elvesztésétől való félelem vagy a kánikula, de egy magafajta nárcisztikus személyiségnek biztos hogy sokat árt a kettő kombinációja. Harcosok Klubja-edzőtábor???  Gondolom névsorolvasással, reggeli zászlófelvonással, és esténként a paplan alatti bebaszásaln (ún. „buli“), hogy aztán másnap a fél harcosok elhányják magukat a tábori menzán, hogy fú bazmeg, megint tökfőzelék!

Legalább is valahogy így képzelem.

Mert az biztos, hogy valakiknek nagyon elmentek otthonról. Az egész Arcosok Klubja nyitótisztelet, az istenit, de tényleg olyan volt, mintha egy hitgyülis Vidám Vasárnap egy motivációs tréner előadásán keresztül átment volna MLM-es edénybemutatóba. Ahol színpadra hívják a gyémánt fokozatú értékesítőket, aki annyi embert szerveztek be maguk alá, mint innen a Hold.

Ez harcos visznylatban olyan lehet, hogy aki napi ötszáznál több kommentben írja le bárhová (akár a labradortenyésztők fórumára is), hogy „Poloska Peti hazaáruló!“, az kap egy szép online oklevelet, az edzőtáborban meg szelfizhet a Dagadttal, ha annak is van kedve hozzá.

Szép régi világ, mindig újracsomagolva.

Boldogot?

Tegnap egy régi ismerős boldog születésnapot kívánt nekem, és nem értettem. Honnan veszi, hogy most volt? Itt persze több eset is lehetséges. Az első, hogy simán tévedett úgy hat és fél hónapot (már ha az ideire gondolt egyáltalán), de hát istenem, a százéves háború sem percre pontosan száz évig tartott, egyesek szerint meg a komplett középkorból tűnt el háromszáz év. Ehhez képest ennyit tévedni igazán semmiség, több is veszett Makótól Jeruzsálemnél. Annyibban legalább igaza volt, hogy idén volt a születésnapom. És hogy jövőre lesz-e az eleve bizonytalan, elüthet például a villamos, itt Kaposváron ez tényleg komoly kockázat.

Persze kerülhetett időhurokba az illető, vagy ami még valószínűbb, lehet hogy elutazott valahová a nagyon déli féltekére, ahol most nem a nyár, hanem a tél vége közeleg, neki meg annyi volt meg, hogy nekem olyankor van a szülinapom.

Vagy egyszerűen csak összekevert Mark Knopfler-rel a Dire Straits-ből, esetleg Casey Affleck-kel, vele egy korosztály vagyok, de nem hasonlít rám. Ugyan nem tudom hogy néz ki, de én biztos egyedi vagyok, ő meg ilyen egységnyi sugarú hollywoodi híresség.

Minden esetre, ha ma lenne a születésnapom, akkor sem lennék boldog, legfeljebb nem is különösebben boldogtalan (mint tényleg), igazából így érzem magam:

Digitális szuvenír

Megalakult a Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Kör is, hála az égnek! Már komolyan kezdtem aggódni, hogy a Szuterénvédelemnek nem lesz külön polgári digitálisa, mit szólt volna ehhez mondjuk a Szuvenírvédelmi Hatósághivatal, vagy maga a Felcsútok Géniusza? Merugye a szuvenírok azok olyanok, hogy meg kell védeni őket jól, és nem csak úgy véletlenszerűen az utcán, hanem digitálisan is az utcán, mert sejj minden utcán van sarok. Meg a koncerteken, ahol azt skandálja a tömeg, hogy Macskás Fadísz, ami elfogadhatatlan, hisz nincs semmi értelme, márpedig Mimagyarok a Szíriusz óta az értelmünkről vagyunk hírhedtek. Országszerte!

A Fődigitális polgár ebben a körben a Szántóh Mikulás (valahogy így hívják, a lényeg, hogy felettébb bajszos) meg is mondta jól, kik ellen kell körözni a digitális polgároknak:

"Ma a globalisták a rendszer, Brüsszel a mélyállam – és mi vagyunk a lázadók.

És ugyanaz a hazai szellemi kör, mely korábban Moszkva támogatását élvezte, most „felfedezte” magának Brüsszelt, melynek a helyi ügynökök toborzásában amúgy is nagy tapasztalata van.“

Jó, ettől kicsit összezavarodtam Nekem ugyanis úgy tűnik, hogy épp a felcsútista szektavezér támogatja egymást Moszkvával, akkor ez most nem baj? Meg toborzásban is most épp ők utaznak, tavasz óta mást se csinálnak, csak toboroznak. Jó, hát kormányozni már jó ideje nem szoktak, de helyette eddig csak kommunikáltak, most meg egy ideje meg toboroznak, harcosokat meg polgári ügynököket. Akkor ez most úgy van, hogy mindig pont azzal akarják lejáratni a bárkiket, akik nem ők, amit épp csinálnak? Nincs ezzel bajom, magam hiszek a szeretet és az összefogás erejében (ha jól számolom 2002 óta), miközben nagy harcos is lennék, amennyiben már 70-es szintű Gyémánt Nagymester vagyok abban a tologatós játékban, és e tekintetben hozzám hasonlót nem ismerek az egész lépcsőházban.

Még szerencse, hogy Szánthó-Vethő Miklós Elvtárs megnyugtatott, miszerint: „A Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Kört azért hívtam életre, hogy a magyar patrióták közösséget alkotva álljanak helyt ebben az újfajta küzdelemben, amely egyúttal a nemzeti szuverenitás digitális védőbástyája is.“ 

Ehhez csak annyit tudnék támogatólag hozzátenni, hogy valamint a digitális küzdelemben a patriótavédelmiek a legszuverénebb közösség, amely körben küzd a helytállásért, a nemzetközi védőbástya digitálisában.

Úgyhogy én szívesen belépnék, ezeket a fenti dolgokat mind nagyon fontos jelentőségűnek gondolom, valamint vélem. A kérdés csak annyi, lehet jelentkezni faxon is? Az digitális?

p.s. Azért egy szerény kérdésem lenne. Aszongya az elvtárs, hogy "Valóban, mi vagyunk a szálka a köröm alatt: az emberek sarcolása helyett a multikat adóztattuk...“ Szerintem meg engem sarcolnak, mert mondjuk a 27%-os ÁFA az világrekord esélyes. Vagy csak nekem ennyi (a Hazafiak támogassák a Nemzeti Hazát jobban), a hazaárulók meg kevesebbet fizetnek, mert az ő mocskos pénzük már nem kell?

Kisvárosi gyilkosságook

Végre találtam magamnak egy rendes fekete komédiát, ami ezúttal francia, és a Lázadók címet viseli. Felhőtlen kánikulai szórakozás volt, elvégre nincs is jobb ilyenkor, mint egy hűtőházban eldugott, farkatlan hulla. Az egész úgy indul, hogy:

Sandra (Cécile de France) 15 évvel ezelőtt megyei szépségkirálynő volt. Aztán rúdtáncos, kitartott, és most nagyjából egy középkategóriás prostira emlékeztet (laktam anno a Rákóczi tér környékén, úgyhogy igen, láttam ilyet), annyiban is, hogy az egyik szemét nagy lila folt keretezi. bántalmazó kapcsolatból menekül haza a tengerparti kisvárosba, ahol mutter valami „Lö Éden“ nevű lepukkant lakókocsiparkban csinál valamit, Sandra meg rövidesen halkonzerveket a futószalag mellett, ha már nem ért semmihez.

A főnöke egy erőszakos bunkó, molesztáló aszcendenssel, és mikor épp molesztálna, véletlenül leesik a farka, csak mert Sandra védekezik. De végül egy lépcsőn leesésbe pusztul meg. És a hulla zsákjában, na jó, táskájában van egy halom pénz. Amivel a csaj, meg két kolléganő (Problémás Férjű Néni és Lófejű Drogos) új életet kezdhet. Úgyhogy indul a buli.

El kell tüntetni a hullát, és hát hova is lehetne tenni, mint konzervdobozokba, kiszámolják, hogy pontosan ötszázhúsz darab halas pikszisbe lehet miszlikbe darabolni, aztán azokat még ki is kell csempészni a gyárból. De hamar kiderül, hogy messze nem ez a legnagyobb problémájuk, mert ha egy gyanús pasi egy nagy táska kézpénzzel közlekedik, abban minimum benne van a szervezett bűnözés, és nem feltétlenül a fehérgalléros változat...

A Lázadók remek kis film,  a három főszereplő úgy hiteles karakter, hogy közben minden lépésük egyre abszurdabb fordulatokat okoz. Különösen epikus pillanat, mikor a pasi eltűnése miatt nyomozó rendőr pont a három nőt hallgatja ki a néhai irodájában, és az íróasztalon ott van előtte  a véletlenül levágott farok, ízlésesen papírzsepibe csomagolva, mert Lófejű ottfelejtette, mikor kirámolta az helyiséget.

A film igazából nézhető valamiféle társadalomkritikaként is (én általában szinte mindent így (is) nézek), amennyiben a munkásosztálybeli nők nem törékeny dizőzök búgó hanggal, viszont nem csak a szó anyagi, de szexuális értelmében is kizsákmányoltak lehetnek. És ezért hőseinknek nincs is lelkiismeret-furdalásuk az amúgy sem szándékos gyilkosság miatt, de még a néző is érez némi elégtételt, mikor a geciláda jól megbűnhődik.

De ettől ez még tényleg egy fekete komédia/ krimivígjáték, és nem feminista kiáltvány, bár kétségtelen, hogy az utóbbi is lényeges eleme a sztori értelemzési keretének. Az amazonná avanzsáló halfeldolgozók lerendezik a helyi gengsztereket is, ha arról van szó, vagy épp  a kanapéhuszár férjet, van itt minden, ami egy klasszikus gengszterrap klipnek kötelező eleme lenne, azaz piszkos pénz, drog, bazi nagy autók meg testelásás az erdőben. A végére igazából teljesen átmegy egy Guy Ritchie-filmbe, egészen enyhe franciás fokhagymaszaggal. nagyon bírom az efféléket.

Az erkölcsi magasságból pofára esni hasznos és tanulságos

Sulyok Tamás, aki állítólag köztársasági elnök (bár nem látszik mögötte egy valódi köztársaság) a fészbukon, a Harcosok kedvenc felületén üzent a fiataloknak. Na nem úgy általában mindenkinek, csak azoknak, akik a koncerteken "Macskás Fadísz" skandálást... izé, skandálnak. (Tudom, az Mocskos Fidesz, de nem akarok indokolatlanul csúnya szavakat használni, mint például, hogy F*desz.) Ilyeneket ír ez a színtelen, szagtalan jellembajnok, hogy "Látni az arcotokat a fesztiválokon, a koncerteken, az utcákon; a lendületet, ami sokszor szembeszáll a világgal, az erőt, ami bennetek forr, és ami gyakran nem találja a helyét. Kiáltásotok üzenet. Azonban ne engedjétek, hogy a hangotok mások indulatait visszhangozza."

Hát, mit lehet erre mondani? Súlytalan Tomi bá' kurvára el van tévedve, pontosabban lehet, hogy egyszerűen csak magából indul ki. Ugyanis a macskásfadíszező ifjúság nem mások indulatait visszhangozza, hanem a sajátját adja ki. Elvégre gyanús, hogy ők nem a fidelitász, de nem is a méltóságos kösságelnökúr, akinek nemhogy saját indulata, de még saját véleménye sem volt soha.  mióta a közéletben téblábol, láthatóan kissé elveszve.

Szóval tényleg az lehet, hogy Tamás bátyja kunyhója, ha bármit mond, akkor ő a Dagadt tévképzeteit visszhangozza, és nem tudja elképzelni, hogy valakiknek lehet önálló véleménye erről a valóban mocskos, neofeudális önkényuralomról, ahol pont ő az egyik demokratikusnak látszó díszletelem.

Mindeközben nyilvánvaló, hogy a skandálásban is van némi tömeghatás, azaz azt is magával ragadja, és csatlakozik, aki ugyan nem csípi a rendszert, de épp ezért leszarja a politikát, viszont a tömeghatás az tényleg az, mikor a tömeg hat (esetleg hét), lázadni meg amúgy is jó, és bizonyos pontokon életkori sajátosság.

"Ha egy ember 30 éves kor alatt nem liberális, akkor nincs szíve, ha viszont 30 fölött nem konzervatív, akkor nincs esze. " -szól a gyakran idézett mondás, amit leggyakrabban Winston Churchillnek tulajdonítanak (néha meg G.B. Shaw-nak). Egyébként Churchill jó eséllyel soha a büdös életben nem mondott ilyet, főleg mert ő fiatalon volt konzervatív (már csak neveltetése okán is), aztán idősebben lett a maga módján liberális. 

A rendszert utálni tehát jogos, ezt tömegesen kifejezni, vagy simán csak lázadni meg jó, de ezt a Sándor-palota trottyos fantomja már soha nem fogja megérteni. Így aztán játssza a erkölcs- és illemtanárt, a tévelygő fiatalokra megértően letekintő Atyát, és nem biztos, hogy észreveszi, hogy mennyire kiröhögik a megszólítottak. De hát pont ennyit is ér, ha már egy helyi senkiből országos senkit csinált belőle a főkegyűr.

Sosehol

Mi van akkor, ha már nem nagyon van mit enni, nincs áram, nincs üzemanyag? Diktatúra, az van, a karhatlom embereket öl meg és rabol el nagyjából random módon, mert az állam nem működik, ami helyette van, az meg ennyire képes. Hogy csökkentse a lakosságot, gyermekek, idősek és terhes nők megölésével.

Mindez persze fikció, a tavalyelőtti Sehol című spanyol, mondjuk hogy kamaradráma, vagy túlélőfilm, ami pont az ízlésem, és végre találtam ilyet is.

Itt az van, hogy egy házaspár menekülni akar a vérengző diktatúra elől, méghozzá Írországba, ott állítólag jobb a helyzet, és még a demokrácia sem dőlt be. Úgyhogy embercsempészekre bízzák magukat, ami a valóságban is alapvető hiba, egy ilyen filmben meg pláne. Azok meg bepakolják őket egy konténerbe, hogy azt majd hajóra rakják, de előtte még indokolatlanul elválasztják Miát és Nicót, miközben Mia előrehaladott mód terhes. (És az előző gyereküket már kiirtotta a rezsim, ezért is menekülnének.)

A katonaság aztán Mia kivételével mindenkit kinyír a konténerben, ő elbújik, csak hogy aztán hajótörött legyen, ami szomorúan ismerős karrier a jelen való világában is. Mert a konténerek egy viharban az óceánba zuhannak, és  a nő elkezd sodródni, többek közt egy halom műanyag edény, előrecsomagolt pulóverek, lapostévék és sok üveg vodka társaságában. Aztán eléri telefonon Nicót, aki ugyan sebesült, de megígéri, hogy megpróbálja megmenteni. Aztán Mia megszüli a gyereküket, csak hogy két fokkal még bonyolultabb legyen a túlélési gyakorlat. Kegyetlen egy történet, a dramaturgia, a hátérsztori és a vizualitás szintjén is.

Nem mesélem végig a sztorit, akit érdekel keressen rá, fent van a neten, de valahogy mindig borzongató, mikor valaki egyedül sodródik a tengeren, és  és minden egyes fordulattal csak egyre rosszabb lesz a helyzete. Kicsit emlékeztet az egész A zátony című műegészre, csak ott az a durva, hogy a sebesült szörfös csaj látja is a partot, de nem tud odáig úszni. Mert egy cápatámadásban sebesült meg, és ugye vérszagra gyűl az éji vad cápa, úgyhogy egy zátonyon szenved, sokáig.

A Sehol esetében pedig a személyes tragédiák meg vannak spékelve egy rémes disztópiával is, a népirtó diktatúra annyira realista módon ábrázolt, hogy akár a közeljövő egy valószínű forgatókönyvének is gondolhatjuk. Pláne mert történelmileg volt már rá példa.

A film nagy részében ugyanakkor nem ez a fő szál, hanem maga a túlélés, ami elsőre egy kétszemélyes kamaradrámának tűnik, ahol egy személy Mia, egy fél a gyereke, egy másik fél meg a nő másik fele Nico, aki csak ritkán, a még épp működő mobil által van jelen. Szóval másodjára igazából ez mégis csak egy monodráma, legalább is a játékidő nagyobbik részében, nyomasztó képekkel, drámai zenével, és Anna Castillo tényleg elképesztő alakításával.

Azaz még egy film az elmúlt alig egy hétből, ami nagyon jó, de nem akarom újra látni, úgy tűnik megtalálom magamnak az ilyeneket. Nyilván, mert némileg keresem is.

Pedig (és ezt csak Niki kedvéért jegyzem meg), azért egyfajta happy end a vége...

Esetleges esztétika

- Csak azért, mert nem értenek meg, még nem biztos, hogy művész vagy. Persze a művészséghez nem árt, ha nem értenek - filozofált Géza a Száraztészta Is Kapható csirkebolt előtt, ami vagy azt jelentette, hogy Jolán megint kizárta a lakásból, vagy hogy nagyon nem, és filmeket kellett néznie vele. Ilyen művészi izéket, amikben a szereplők egyik fele meghal, a másik fele meg emiatt szomorú, minimum egy órán át.

- És te milyen művész vagy? - vetette fel Imre a műbútorbádogos.

- Élet.

- Úgy érted, hogy gyógyszerre iszol, és ettől korszakos alaknak képzeled magad?

- Nagyjából, nekem az életem maga egy műalkotás, egy csoda. Mondjuk csoda hogy még élek, eddig öt súlyos autóbalesetem volt, és ebből csak kettőnél voltam részeg - merengett Géza, akinél a filozofikus hangulat együtt járt az őszinteségi rohamokkal - Az asszony mondjuk ki fog nyírni, mert összetörtem a kristályutánzat hamutartóját, pedig milyen szép gyereket csináltam fel neki.

- Az nem úgy volt, hogy a Jucus a Lajostól van, mert te épp Németbe voltál fusizni, és nem jött ki naptárilag? - Imre meglepően racionális volt, ahhoz képest, hogy mentális problémákra vette fel a rokkantnyugdíjat. E miatt mondjuk a látomásos, négysoros eposzi költeményeit is csak álnéven merte publikálni a városi lapban.

- Az csak biológia, meg árulás, de az érzelmek, azok számítanak igazán egy apa-lánya kapcsolatban. Pláne ha az ember utálja a feleségét, mert megcsalta.

- Mármint hogy te őt?

- Közöd? Az már amúgy is csak jogos bosszú volt a Lajos miatt. Része az életem műalkotásának.

- He?

- Hát tudod, minden rendes regényben van árulás meg bosszú, meg ilyenek, jó esetben mindenki mindenkit árul meg bosszul, illetve ha orosz regény, akkor bevodkázva párbajoznak is.

- Te mióta vagy ilyen művelt az orosz irodalomban? - lepődött meg Imre, aki saját költészeténél is fontosnak tartotta, hogy ne olvasson irodalmat, mert akkor nem lesz elég eredeti.

- Egyszer a Joli megnézetett velem egy filmet, valami Háború és bűnhődést vagy mit, több részes volt, bazmeg! És akkor ne legyek képben? Meg a múltkor kikérdeztem a Jucust a leckéből, az is valami Puski Anyegin nevű fasziról szólt, szerintem ez elég oroszosan hangzik. Ilyen párbajozós-levelezős dolgokat írt az is.

- Tényleg nagy életművész vagy, csak nem téged nem értenek, hanem nagyjából te nem értesz semmit, mondjuk lehet, hogy működik ez így is. Asszem a nem értés a lényeg, de tényleg.