A turmixolás függetlensége a lényeg...

Ma van a Függetlenség Napja, főleg az amerikai USÁ-ban, ez az a hely, ami félúton van Mexikó és Kanada közt, legalább is amíg az egyik nem gyarmatosítja, csak hogy onnantól ne kelljen ezzel a nappal vesződni. Az Amerikai Állami Egyesülés annyira független, hogy bármikor bárkit megbombáz, ha ez indokoltnak látszik, vagy csak túltermelés van a hadiiparban. Valamint a bátor szabadok földjének a hona, legalább is ezt írja a függetlenségi nyilatkozatuk, amit himnusznak is énekelnek, de csak meccsek előtt.

Amerikai egyébként sok híres ember, mint Chaplin, aki angol volt lenni, de ez van, Amerikai olvasztótégely, vagy nem az. Középút asszem ez ügyben nincs, most akkor vagy olvadnak, vagy nem olvadnak, ez a tégely szempontjából persze mindegy, olyan lehet mint a gazpacho, ez a hideg zöldségleves, hogy turmixolás előtt saláta, turmixolás után meg krémes leves. Nem mintha az amerikaiak turmixolnák egymást, azt még a nácik se csinálták, pedig nácik még Amerikában is voltak, sőt valójában vannak, de hát hol nincsenek?

Ráadásul a jenkik szabadságfogalmába többnyire tényleg belefér, hogy horogkeresztes cuccokban vonuljanak, amiben végül is van racionalitás, legalább nácinak látszanak a nácik, és nem hazudják magukat mondjuk "patriótának". De ennél persze pillanatnyilag fontosabb a gazpacho, olyan rohadt meleg van, hogy azt csináltam magamnak, csak uborka helyett cukkinivel, de ez teljesen független a Függetlenség Napjától (direkt meg se nézem, amúgy is unalmas már9, csak voltak még maradék zöldségek a hűtőben. Ja, és indiai fűszerezéssel csináltam, mert azt szeretem, bár kétségtelenül tettem bele szójaszószt, ami meg nem annyira indiai.

Szóval jobban belegondolva én vagyok az olvasztótégely, illetve a gasztrokulturális beakadásaim,  nem függetlenül attól, hogy sose vágytam Amerikába, de volt kedvenc londoni indiai meg libanoni meg török éttermem. Meg szusizóm is...

p.s. Esetleg megnézhetném a Született július 4-én című műegészt, csak Tom Cruise-tól frászt kapok, már kis adagban is. Meg ugye az amero- helyett anglomániám van, úgyhogy rákeresek Danny Boyle új zombis horrorjára (28 évvel később), az előző filmjeitől nem függetlenül.

Jó, de a múltkori lepke szerintem ennél rondább volt.

H-Turul

Turul János közlekedésalkalmatlansági miniszter, meg építésügyi, műemlékké nyilvánította a XII. kerületi Lázár-szobrot. Vagy Lázár a Turult, nekem igazán mindegy, tekintettel arra hogy:

- A nevezett köztéri izé, ami már az ezredforduló után állítatott, egy ócska giccs, aljas indokból elkövetve, esztétikai értéket szerintem nyomokban sem tartalmaz. Pedig a miniszter szerint azért kell most műemlékezni, hogy megőrizzék a szobor "képzőművészeti értékeit". Én nyilván nem vagyok ideológiailag elég képzett, így aztán magasról teszek a turulra, ellenben rémlik, hogy ennek a szimbólumnak a nevében gyilkolásztak anno a magyar nácik, és a horogkeresztet sem használjuk, mint ősi hindu napszimbólumot. (Oké, az eredetinél ellenkező irányba forog a horog...)

- Amúgy is tele van a hócipőm, ahogy nagyjából már az első felcsútista kormány idején elkezdték telecseszni az országot rémes giccsekkel, sablonos műkő szentistvánokkal meg hasonlókkal, nálunk például tele van a belváros a sétálóutcákban felejtett bronz giccsekkel. Az ember gyanútlanul sétál mondjuk az Ady Endre utcában, és egyszer csak ott áll Ady, nagyjából és életnagyságban, és a híres festővel, Rippl-Rónaival beszélget. Meg egy kutyával. Brrr... Ennek a kompozíciónak egyébként érdekessége, hogy a festőművész ugyanekkor a Fő utcában épp egy szamárkordén(!) közlekedik, szóval már csak egy harmadik kellene, kicsit arrább, ahol egy kávéház teraszán részeg, hiszen egy nagy művésznél az a minimum, hogy egyszerre több helyen is tud lenni, sajnos csak mások giccses művei révén. (Persze mit panaszkodok, kirakhatták volna az arcképét színes térkőből a főtéren, én bármi rémséget el tudok képzelni.)

- És a turulra visszarepülve: ez a műemlékezési akció egy nyilvánvalóan pitiáner, ostoba és szándékoltan gonoszkodós, óvodás-szintű belerúgás az ellenzékbe, a szokásos, "Visítsanak a libsik!"-paradigma mentén. Nyilván az van, hogy Jánosunkat megviselte a Pride, így lelkileg, az időzítés legalább is erre enged következtetni, és most hátulról azért még leköpi az illetékeseket. Mert oké, hogy már tavaly belengette ezt a kis mocsadékosságot, próbálkozott is, de mégis pont most kellett miniszteri rendeletet kiadnia. Szigorúan képzőművészeti szempontból, mint az közismert...

Az alábbi klip meg csak úgy szembejött (jó, hát szembe küldte velem az algoritmus, a szemem elé bele), és mérsékelt köze van a témához (például egyáltalán nem képzőművészet) a de különösen Rob Halford (az énekes) viccesre öregedett, miközben hangja még mindig van. Csak nem tudom eldönteni, hogy ő most egy sátánista, meleg mikulás? Mondjuk a meleg az a biztos, a másik kettő kapcsán viszont kételkedem a szkepszisben.

Űrtour

"A tizenötmillió magyar Kapu Tibort emelte fel az űrbe, Kapu Tibornak pedig ezt a lendületet kell továbbadnia a világnak.“ - és ez egy lead a Magyar Nemzet néven megjelenő, uszítást nem csak nyomokban tartalmazó izéből. Kiadványból, vagy hogy kell az efféle kormányplakátokat hívni.

Kezdjük ott, hogy nincs tizenöt millió magyar, népességfogyás van, demográfiai mélypontok követik egymást (egyre mélyebbre), az a nagy büdös helyzet.

Nem általában a magyarok emelték  fel az űrbe, hanem egy Falcon-9 rakéta, a magyarok nevében a magyar állam ebbe csak 35-40 milliárd forintot tett bele. Nyilván minden fillér megérte, ahhoz képest legalább is, hogy addig se a Dagadt sikeres üzletember vejétől vesznek üres irodaházakat százmilliárdokért, hogy biztos jók lesznek azok még egyszer valamire.

Akkor már tényleg fizessünk be űrturistának egy magyart, mert gyakorlatilag az, legfeljebb nem magának fizeti, hanem neki az állam, de ettől még az nem érv, hogy mekkora jelentős tudományos kísérleteket végez ő csinálni odafönn. Mert egyrészt azt megcsinálná bárki, másrészt megcsinálta ifj. Simonyi Károly is, aki viszont hivatalosan is űrturistáskodott arra, kétszer.

Ezzel együtt tényleg nincs nagy bajom az egésszel, a baj inkább azzal a végtelenül ostoba kormányzati propagandával van, amit ennek kapcsán tolnak. Hogy ez történelmi lépés, befektetés a jövőbe, miazmás. Nos nem, legfeljebb nekünk történelmi és csak most (KT nálunk világhírű, még egy darabig), a többit majd meglátja az utókor mondjuk 70-80 év múlva, a jövőbe meg akkor fektetnénk be vele, ha lenne valami nemzetközi szinten komolyan vehető űrkutatási programunk, de ez egyelőre leginkább annyiban merül ki, hogy van egy elszántan felcsútista kormánybiztosa a történetnek. Aki amúgy biztos remek szakember, csak mikor a hírtévén tolja a pártpropagandát, akkor ez hirtelen kevésbé lesz fontos vagy érdekes.

pinterest.com

De ha már az MN-re vetemedtem (nem szoktam, hónapok óta nem tévedtem rájuk), találtam egy remek publit a tegnapi Pride-ról, ahol egy P. Tamás nevű, foglalkozására nézve méltatlan, azt írta, már a förmedvénye címében, hogy Brezsnyev-parádé. Merugye az EU az az új Szovjetunió, így Ursula von der Leyen asszony az új Leonyid Iljics Brezsnyev (tényleg, mindkettőjüknek elég hosszú neve van, és P. Tamás szerint mindketten ádáz kommunisták, márpedig ha ő mondja...), és mivel von der Leyen támogatta a tagnapi vonulást, az akkor egy Brezsnyev-parádé! Világos nemdebár, biztos csak én vagyon nagyon hülye, hogy ez az alapvető, nyilvánvaló, napnál is világosabb összefüggés nem nekem jutott eszembe. Főleg.

Az azért érdekes, hogy ennek a betűvető szerencsétlennek miért pont Leonyid Iljics jutott eszébe. Magam toleráns vagyok, elfogadom, hogy valaki Brezsnyevre gerjed, de a nagy nyilvánosság előtt, a kormánylapban?  Nem lesz ebből baja?

Konklúzió

Megvolt a Budaprájd Büszkepest Ségmenet, orbitálisan galaktikus volt a tömeg, és ha már az előző posztban is szaroztam: Hát ezt szar lehetett a felcsúti karmelita kolostorban nézni!

És itt tényleg a méret volt a lényeg, mert az, hogy mindenféle politikailag is aktív művészek a telefonjuk kijelzőjéről kiabálják bele a mikrofonba az üzenetet, egy minimál szinpadról, olyat már láttam egy párat. Ekkorát meg nem, elvégre a kormányhitű sajtó szerint "több ezren is voltak", szorozva Greta Thunberggel, meg egy halom európai nagyváros polgármesterével. Amúgy tudja fene, de a százezer szerintem megvolt, az mondjuk egy teli Hősök tere, de ennél itt több embert láttam vélni áramolni. És hozzájuk képest volt a pár tucat neonáci, akik elfoglalták a Szabadság-hidat, és akiket aztán a rendőrök egy darabig le se engedtek onnan, úgyhogy páholyból nézhették a hömpölygő tömeget, én ezen is remekül szórakoztam. Mert egy mocsok vagyok, nekem a legszebb öröm a kár, mint az közismert.

És hát beégett a Dagadt, mert februárban még azt évértékelte, hogy a szervezők ne is fáradjanak a Pride előkészítésével, mert olyan aztán egyáltalán nem lesz. és elővette hozzá azt a gonosz mosolyát, amit annyire megtapsolt a válogatott rajongókból álló közönsége. És hát összejött az a kritikus tömeg, amelyik ehhez képest tojhatott a fejére.

A kormányhitű média meg tényleg nem tud mit kezdeni az egésszel, még nyilván készül a megfelelően undorító narratíva, holnapra meglátjuk- Addig is a kedvencem tényleg az a mindent vivő la, egyszersmint ultima ratio volt zorigóséknál, hogy: 

"Gyerekekre maszturbáló férfit fogott a rendőrség a felvonulók közelében.“ Aha, a közelében, egy pasi a egy padon verte a farkát úgy, hogy volt a környéken egy játszótér is. De mi van ha simán csak a mászókákra izgul? Vagy a padokra, bokrokra, mittomén. Nálunk meg itt a sarkon egy drogdílert fogtak el a minap, tehát nyilvánvaló, hogy az egész lépcsőház kokainista, Manyika néninek még a kutyája is. Egy ismerősöm meg a helyi börtönnel szemben lakik, úgyszólván pár méterre annak bejáratától, ez véletlen? Na, ugye!

És az esti hír a Marginálon: „Pride: ennyi volt, hazamennek a legények“. Ja, mert este lett, és véget ért a dzsembori, bár ha csak a legények, akkor hova mennek a lányok? Mindegy, van aki annyira kispolgár, hogy este otthon van, és nem dorbézol valahol holnap hajnalig. Mint a csajok, akik még nem legények, meg persze Manyika néni kutyája, aki ma éjjel biztos szétcsapja magát. Így megy ez.

Demó, vonulás, arcosok

Na, nemsoká lesz kezdődve a talán (várhatóan, esetleg, kontingens jelleggel, némileg, feltehetően illetve valószínűleg) a legnagyobb kormányellenes demonstráció, az elmúlt másfél évtizedben, amitől a felcsúista vezérkarra nyilván rájön a sikongató lábrázás. Ami nekem tetszik, ha egy önkényúr és aljas kis udvartartása rosszul érzi magát, akkor megérdemli, elvégre nem volt kötelező despotizmus szakon diplomázni az élet iskolájának egyetemén.

Így hát az van, hogy ha a Pártunk és Ormányunk szarik a demokráciára, de még a saját maga tákolta alaptörvényére is, akkor ne csodálkozzanak, hogy az istenadta nép meg szarik az esetileg, pánikreakcióként elkövetett szabályaira, azt hívják úgy, hogy polgári engedetlenség.

Nekem az egyetlen bajom, hogy Forma-2 sprintfutam is van kettőtől, úgyhogy a tévén megy majd az egyik, a laptopon a másik, tudok én többfelé figyelni, feltéve ha többfelé ugyanaz megy. de én simán csak anarchista vagyok, nem intelligens. (Amúgy tényleg, ha a tévében Forma-2 lesz, akkor a laptopon Forma-1, mert azt jobban látom.)

Minden estre az Arcosok Hubja már nyomul, mint a hárman, ennél nyilván nagyobb balhéra készülnek, csak egy ilyen demonstráció úgy fest, hogy akinél az aktuális többség, azt elég nehéz provokálni. És afelől egyelőre nincs kétségem  Prájd Büszkeségen többen lesznek, mint az Ő Hazájuk pártnácijai.

És akkor a meleg, elvtársias légkör jegyében jöhet a Bankrupt legutóbbi rendszerellenes indulója, ami azért elég ska ahhoz, hogy zeneileg is rendben legyen, a szövegért meg ugyan nem jár majd irodalmi Nobel-díj, de nem is arra való. Az oi meg a punk az akkor jó, ha indulatból.

Minden kezdet nehéz? (Nem, az a könnyű része.)

Minden kezdet egy nehéz befejezés kezdete. Mint például az iskola. Eleinte csak unalmas és felesleges időtöltésnek tűnik aztán jönnek a dolgozatok, a gimiben meg a végén még vizsgázni is kell, tételekkel meg minden, mintha az ember attól lenne érett, hogy tudja az első világháború kitörését, meg a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Az egyetemen meg kiderül, hogy ez a vizsga-izé, ez már félévente van, és ezen az sem segít, hogy a tanárok időnként kollégának szólítják az embert. Ettől még simán kibaszhatják bármikor, csak mert másnaposan a tantárgyat se találja el.

Amúgy arra jutottam, a komplett nyugati kultúra abban jó hogy elkezdjen dolgokat, remekül tudunk belevágni bármibe, de a befejezés az valahogy mindig valami kínos és/vagy elnyújtott vergődés, a nagy projektek legtöbbször akkor érnek véget mikor jön a kudarc, az összeomlás, vagy a teljes érdektelenség.

Ott van például Észak-Amerika gyarmatosítása. Nagy lendülettel und nagy reményekkel indult, aztán lett Függetlenségi Nyilatkozat, meg függetlenségi háború, hogy eljöjjön a szabadság földje és a bátrak hona. Aztán elég hamar hova jutottak? Rabszolgaság, polgárháború, na ja. Úgyhogy elég sokaknak kellet meghalni, mire valami működőképes országot fabrikáltak az USA-ból, ami viszont nagyon nem az, mint amit az első lelkes telepesek elképzeltek az utódaiknak. Kiderült, hogy birodalomként kell működnie, és akként el is ketyeg már vagy 160 éve, de véres és kegyetlen idők voltak, mire kiderült, hogy a puritán bevándorlók álma egy szabad és egyenlő világról abban a formában nem működik.

Az első világháborúba is milyen lelkesen és büszkén menetelt az Osztrák-Magyar Monarchia hasrege, hogy pikk-pakk leverik a szerbeke, az oroszokat és bárkit is, aztán lett belőle Doberdo meg Isonzo vérszivattyúja. (Ha már az olaszok végül az Antant oldalán léptek be a háborúba.) A teljes összeomlás széléig kellett büszkén masírozni, mire lett fegyverszünet, meg kezdődhettek a béketárgyalások, amitől nekünk máig is fáj a trianoni döntés. (Nem a Kis-Trianon palota, az még mindig egy ingatlan.)

A „létező szocializmusnak“ nevezett létező államkapitalizmust se bírták abbahagyni a szovjet érdekszféra országai, míg rájuk nem omlott az egész, mondjuk így legalább nem kellett forradalom (vagy kellett volna?), de azért a lassú szétrohadás se egy méltó befejezése valaminek, ami nem jött be. Ráadásul ez a mostani felcsútista rezsimünk is valójában a késői (már rohadó) kádárizmus folytatása, 2.0 verziója, ha már a mi csúnyán öregedő despotánknak sem az volta baja még fiatalon azzal a rendszerrel, hogy diktatúra, hanem hogy nem ő a diktátor. Szóval részünkről még mindig nem tudtuk befejezni a Kádár-rendszert, a haláltusája még tart.

aminoapps.com

És hogy ne csak történelmi meg politikai példák legyenek, a sorozatokat se bírják normálisan befejezni, ha mégis az az üdítő kivétel, ami nem erősíti a szabályt, ez baromság, simán csak kivétel. Az Agymenőkben vagy a Jóbarátokban lehetett volna mondjuk négy erős évad, de nem bírtak abbahagyni, elvégre a nagy nézettség nagy pénzt hoz, alkotói szempontok meg nem játszottak szerepet, így mindkettő önismétlő, idegesítő, végtelenül ellenszenves giccsként fejezte földi pályafutását, évekkel azután, hogy elfogyott belőlük minden eredetiség meg kreativitás. (Ennek a magyar analogonja a Mi kis falunk, amit szintén a nézhetetlenségig nyújtottak el a semmibe.) És akkor ott van még a Dr. Who, ami egy ideje már ugyanitt tart, csak az - az előzőekkel ellentétben - nekem is fáj.

Büszkeség és társadalmi balítélet

Jövő héten ilyenkor már okosabb leszek, hogy mi lett a Budapesti Büszkeség Pride-dal, mert most még többféle kimenetel lehetséges. az első, hogy a Dagadt lesz büszke, mert betiltotta, és azóta is be van tiltva, nincs itt semmi látnivaló. Nem volt, nem lesz, nem van. Aztán lehet, hogy rendőrség lesz büszke a szakszerű tömegoszlatásra, különös tekintettel az EP-képviselők meg mondjuk az amszterdami polgármester könnygázzal illetésére, plusz hogy milyen hatékonyan tartóztatta le mennyi embert. A többit majd a kínai arcfelismerő szoftverük elintézi.

De a legvalószínűbb persze, hogy rezsim emberi inkább böszmék lesznek, mint büszkék (megesett ez már az előző kurzussal is), mert talán meglesz a kritikus tömeg, aminek nem mer már nekirontani a nemzetinek hazudott együtt nem működés. Persze sosem lehet tudni, ezek már pániküzemmódban működnek, tehát a racionalitás távol áll tőlük, mint KDNP a kereszténységtől (és a demokráciától), de mindent talán nem mernek megtenni. Legalább is alsóbb szinteken, azaz hiába van az, hogy a pártvezér és kancellár toporzékol a Karmelitában, mint Adolf a bunkerben (tényleg, most láttam újra A bukást, egyre aktuálisabb), azért az állami adminisztrációban nem mindenki teljesen hülye, és pláne nem annyira valóságidegen, mint a törzsfőnök. Mert a légvárak akkor a legnagyobb súlyúak, mikor épp összedőlnek.

A rendszer már megreccsent, és ha elég sokan lesznek kint az utcán jövő szombaton, akkor még nagyobbat reccsenhet, ami igazából rá is fér. Meg ránk, ezek a hazudós bácsik (mert nénik legfeljebb csak díszletént fordulnak elő soraikban) röpke másfél évtized alatt vitték árokba az országot, de annyira, hogy nálunk már a felső tízezer is csak párszáz ember. Akik persze az országnak hiszik magukat. Ám ahogy az akkor még relatíve normális Nagy Feró énekelte: "Aki hazudik az csal, aki hazudik az lop, hazudna, csalni csúnya dolog..." A mostan Feri Tata persze már egyáltalán nem normális, ő maga definiálta magát a felcsúti seggnyalójának, persze igen büszkén. Ettől én még megvetem, úgyhogy következzen inkább egy rendes, külvárosi, antirasszista skinhead banda, őket mostanában fedeztem fel magamnak:

Múltpornó

Fehérlófia Glória eredetileg Kis Jolánnak született, de kellett neki egy rendes pornós név. Nehogy a rajongók kinyomozzák, hol is lakik a saját nevén, az tiszta szopás lenne. Pont mint a munkája. Csak az szó szerint. Nem mintha nem szerette volna a melóját, elvégre úgy dughatott pénzért, hogy közben nem volt kurva.

Eredetileg persze modellnek jelentkezett, egy szimpatikus kopasz, napszemüveges pasinál, aki leszólította egy kávézóban. Azt mondta lennének fotózások, meg élő bemutatók. Jolán, aki azóta Glória, már látta is magát  a kifutón vonulni menő ruhákban, ehhez képest egy héttel később már pucéran hevert egy kanapén, miközben két pucér pasi felváltva dugta. Körülöttük meg a stáb, egy unott operatőr, egy felajzott világosító, meg a bekokainozott rendező, aki időnként olyanokat kiabált, hogy „közelebbről a pinát!“, meg hogy „több fényt a faszra!“.

Egy darabig még várta a divatházak megkeresését, aztán rájött, hogy ő ruhákat már nem fog bemutatni, sőt, bármit is csak ruha nélkül. És a fotózás az filmezés, de miután megtudta, hogy van Pornó-Oscar díj is, arra gondolt, azért ezen a pályán is van perspektíva. És nem csak az, hogy egy hetedik kerületi lakás helyett időnként lehet Barbadoson is forgatni. Az mondjuk felmerült benne, hogy ha ez szex, akkor nem kellene esetleg, legalább időnként élveznie is? De egy rutinos pályatárs felvilágosította, hogy nem, ez munka, azon belül is kúrás, amit nem élvezni kell, csak úgy csinálni mintha. Merthogy ez színészet is, csak itt mindig ugyanazt kell eljátszani, hogy neked ez most fúde jó.

Később keresték ilyen szado-mazo ajánlatokkal is, de arra gondolt, hogy azt ő végképp nem tudná eljátszani, hogy megkötözve korbácsolják, és neki ez tetszik, szóval biztos nem akkora művész, lélekben kicsit már le is mondott a Pornó-Oscarról. Erre a producer mondta, hogy itt azt kell eljátszani, hogy fáj. Ki is próbálta magát a szubzsánerben, hogy hát az menni fog, fájt is kissé, viszont ez megint csak azt erősítette, hogy akkor ő itt most mégsem színész (pedig mindenki úgy hivatkozott rá), csak egy pucér csaj, akit éppen vernek. Az meg kell a fenének.

Úgyhogy fel is hagyott a felnőtt filmezéssel (állítólag ez a pornó politikailag korrekt neve), de nem látszott esélyesnek, hogy ezzel a szakmai előélettel majd gyerekfilmekben szerepelhet. Úgyhogy Glória, aki mostanában újra Jolán, mindenféle reality-műsorokban ordibál más középsúlyos celebekkel, meg néha elsírja magát, de ez sem elégíti ki. És nem csak szexuálisan. Ezért most az a cél, hogy megtanul  némileg énekelni, és bekerül majd valami Álarcos Sztárban Megafaktor X típusú műsorba.

Az énektanára szerint a hangja elég semmilyen, de a segge még mindig mindent visz. Az ember tényleg nem szabadulhat a múltjától.

Nem minden rovar bogár, de minden rovar fújj

Hatalmas rovarok lepték el a magyar városokat - írja az internet című sajtóújság, és tényleg, én is találkoztam már néhánnyal, sajnos a lakásban. Ezeket nagyjából mindenki molylepkének nézi (én is), pedig ezek bagolylepkék. Nem mintha nem lenne mindegy, de a bagolynak legalább van értelme, a moly meg nem jelent semmit, legfeljebb annyit hogy moly. meg az én vagyok itten, a könyvmoly. Pont hu.

Viszont ezek a rovarok az erkélyemen parádéznak (márpedig a parádét az aktuális brossúra szerint be kell tiltani), a minap betévedt egy a konyhába, aztán belehalt a  csipkefüggönybe, gabalyodás által. pedig nem öltem volna meg gyilkolni, nem szokásom az nekem, én a poloskákat is csak kidobom az ablakon, de abba nem halnak bele, mert tudnak repülni. Szóval ennyiben fejlettebbek az orosz ellenzékieknél, azoknak elég kiesni a harmadikról, és máris alulról szagolják a ház előtt őrködő titkosszolgát.

A bagolylepkék egyébként nem hatalmasok, csak egy hangyához képest, hatalmas akkor lenne egy ilyen jószág, ha legalább tíz-tizenöt centis lenne, akkor befosnék tőlük egy lábon kihordott szívinfarktus kellős közepén (mintegy ráadásként), mert amúgy elég randák, én meg eleve undorodom  inden rovartól. Attól is amelyik bogár. Most képzeljük el az alábbit arasznyi méretben! Hát nem szép? Még szép, hogy nem.

infostart.hu

Egyébként nem értem ezt a nagy pánikhangulatot, elvégre tudomásul kell venni, hogy egy olyan ökoszisztéma részei vagyunk, ami nem csak abból áll, hogy fák, bokrok, emberek, kutyák, autók és elektromos rollerek. Meg az ezt keretező flaszter és látszóbeton. Közkeletű mondás, hogy ha kitör végre az atomháború, a csótányok lesznek a Föld urai, mert ők a legalaposabb túlélők. Mondjuk nehéz is őket írtani, mert mikor az egykori pesti albérletemben megjelentek, az egy több hónapos, és jobbára reménytelen küzdelem volt, úgyhogy szerintem is elsőrangú túlélők.  Csak én egy idő után már inkább valamelyik ismerősnél aludtam volna, mert hiába volt az ágy a galérián, egy csótánynak szerintem az nem akadály. Sok csótánynak pedig még kevésbé.

Szóval nincs mese, rovarfób vagyok, erősen rovarfób, tényleg be kéne tiltanom az erkélyen rendezett parádéjukat, de ahhoz ki kellene menni az erkélyre, de míg ott vannak a rovátkolt barmok, én aztán nem! A teknőst ma kiküldtem, de akkor nem repkedtek erre, ő meg hamar be akart jönni, mert melege volt. Ja igen, már csak ezért sem megyek az erkélyre, ott ilyenkor minimum ötven fok van.

p.s. Talán az általánosban volt a biológia szertárban rovargyűjtemény, amit különösen taszítónak találtam, mert nem hogy főleg bogaram voltak benne, de hullák!

Kollektív pszichózis

Nagyon úgy néz ki, legalább is valami külügyi államtitkár azt nyilatkozta Londonban, hogy ezt a szabadsajtó ellenes önkénytörvényt lehet hogy végleg félreteszik, mert nagy viták vannak a Pártban. Na ja, meg sok önálló gondolkodó. Inkább a népszerűségük bezuhanása van, ettől törésvonalak az elvtársak között, mert egyik sem akar bukni. Bukjon a  másik, elvégre nekik nem értékeik vannak csak érdekeik.

Pedig a Dagadt már komolyan az őrület jeleit mutatja, mikor olyanokról delirál, hogy majd a fiainkat jól elviszik a háborúba, aztán koporsóban jönnek haza, a leprával meg a szifilisszel együtt, ha már egyszer Ukrajnából jön a kampányszagú világvége. Közben meg „Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa”, ami kissé világvége-ellenesnek hangzik.

De legalább az ellenzék csupa pszichopatából áll mint ez a Magyar Puzsér, meg a Róbert Péter, ja nekem se különösebben szimpatikus egyik se, de a felcsúti pártvezér és kancellárnál bárkit jobban tolerálnék. Sőt tolerálok is, mert az a hatalmi őrület, ami a nagyfőnökből és kis segédeiből sugárzik, az már régen túl van minden elfogadható viselkedésen.

Úgyhogy inkább keresek valami jó filmet, és írok arról, a tévesen "magyar közéletnek" nevezett hideg polgárháborús elmebajon már nemigen van mit kommentálni. Ennek ellenére nyilván megteszem ezentúl is, mert nem bírom ki, ennek ellenére egyre nagyobb az esélye annak, hogy itt még vagy tíz évig nem lesz meghatározó a normalitás. Ami izgalmas helyzet. Lenne, ha közben nem lenne iszonyú lehangoló.