Kilépni helyes és okosság

Hurrá, végre kilépünk a Nemzetközi Büntetőbíróságból, én eleve sose nem is értettem, miért lesz  valaki tag egy bíróságban, mikor az nem jachtklub, színtársulat vagy igazgatótanács. pláne egy ország miért tag, hisz kurva nehéz folyton megkérdezni az összes országembert, hogy akkor most nekünk mind, mint egy tagnak, mi is a véleménye? Nyünk.

Plusz régi mániám, hogy szeretek nemzetközileg büntetlen lenni, ennél  már csak az a jobb, ha büntethetetlen is vagyok, mert nem vagyok tag (az országon keresztül) ott, ahol eleve hatósága van a jognak felettem, még Hágából is, pedig az egy teljesen másik országban fő. Város. (Most szóltak a Pártközpontból, hogy Hága az igazából Den Haag, és nem főváros, legalább is nem Hollandiában, ahol egy másik az. Nem tudom, akkor biztos Norvégia fővárosa, az úgyis Oszlóban van, lehet neki több is, meg ugye az északi-tengeri kőolaj és a heringszag is elfér egymás mellett.)

A Nemzetközöd Hozzá  Bíróság amúgy is egy gittegylet,  aki kívülről akar beleszólni egy szuterén ország belügyébe, hogy kit fogadjunk vörös szőnyeggel, és kit egyenes adásban letartóztatással, pedig szerintem mindegy, mert a rossz reklám is reklám, sőt egy bilincsben elvezetés tuti nagyobb nézettséget hoz, ami fontos, mert a későbbi főtárgyalás ehhez képest már a kutyát sem fogja érdekelni.

Az viszont nem tiszta, hogy miért is léptünk ki hirtelen múlt időben, és miért beszélnek ugyanakkor a Párt és az Ormány nagyformátumai arról, hogy kábé egy év mire hatályos lesz a kilépés, szóval még benn vagyunk a kinn is, még kapirgálunk de már nem kukorékolunk, vagy fordítva, azaz már kukorálunk de még nem kapirgékolunk. (Mindegy, biztos valami rajzfilmből van.) 

Így aztán nem tartóztatták le Lisztferihegyen az izraeli főminisztert sem, mert kellett volna, de már előre nem volt kedvünk hozzá, és ugye kedvetlen akarásnak nyögés a vége, így egyszerűbb volt nem is akarni.

Már várom, mikor lépünk ki az SI-rendszerből, elvégre a méter, meg a kilométer az olyan internacionálisan imperialista távolságegységek, a magyar az járóföldben gondolkodik, a kilométerről meg úgy tartja, hogy óránként százharminc az kevés, amennyiben az autó lóerejének legfontosabb osztója legalább a kétszáz. (És egyáltalán, ki a fene az a Nyúton Méter? Mert lovat már  láttunk a tévében, erőset, de Nyútont?)

Egyúttal meg kellene már szabadulni az órák elnyomásától is, esetleg maradhatnának a napórák, mert így ha borús az idő egész nap, emaradhat bármi, hisz senki nem tudja majd mikor kezdődik a munkaidő, a matekóra, a buszmenetrend vagy a csípőprotézis-műtét. És aki elég sokáig élt, boldogan halhatna meg, mert annyi idősen, aminek csak érezni akarja magát, ha már a fene se tudja, menyi óra, nap meg hét esett ki, mert nem volt Nap az órákhoz.

Tengeri

Április negyedike fontos ünnepléknap, ilyenkor volt már legalább egyszer húsvét, emlékszem rá gyerekkoromból, mert olyankor nem tudtam, hogy most a Kr. u. Nyúl feltámadására kell-e emlékezni vagy arra, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította megszállni az országot. Még szerencse volt, hogy a piros tojás meg a  vörös hadsereg rímel, mert az bonyultabb lett volna, ha a megszállás ünnepe májusfára esik, és nem locsolkodásra.

Lényegében tényleg fontos egy nap, az illetékes források szerint 1581-ben Francis Drake angol kalózkapitány ekkor hajózza körül a Földet, ezért I. Erzsébet királynő lovagi címmel jutalmazza. És mindez egyetlen nap alatt! Mondjuk jártam egyszer Sir Francis hajója másolatának a másolatán (az első vagy elrohadt vagy leégett, a másodikkal meg az lett, ami nem az elsővel), ez a Golden Hind, ami magyarul vagy Arany Hátsó, vagy Arany Szarvastehén, én nem tudom eldönteni, mert ami figura az orrán van, az szerintem őz.

saját.én

Drake amúgy akkoriban még nem popipari repper, vagy  mi volt, hanem rendes kalóz, aki valójában évek alatt hajózta körül a földet, csak maga sem értette minek. Egy lovagi cím persze nem jöhetett rosszul, de I. Erzsébet azért elég szeszélyes volt ahhoz, hogy ne legyen életbiztosítás  a kegyencének lenni, persze a tengeri kalózkodáshoz képest lehet, hogy bármi szinte az lehetett. (És a tengerin kívül másfajta kalózkodás akkoriban még nem volt, a VHS-kazettákat csak később találták fel. Miként azt is, hogy a tengeri az más néven kukorica.)

A hajó egyébként annyira nélkülözte az összkomfortot, összesen egy értékelhető lakókabinja volt, a kapitánynak  naná, de ma egy jobb fogházban b9rt9nlázadás törne ki, ha ilyen dohos lyukban kellen bentlakniuk a bentlakóknak.  A legénység aludt a fedélzeten, rossz idő esetén a fedélzet alatt, lázadás esetén meg a halakkal.

Április 4 nem mellesleg arról is híres, hogy hírhedt, mivel 1925-ben, tehát pontosan száz éve ma alakult meg a náci párt akkor még kis félkatonai szervezete, a Schutzstaffel, vagyis az SS. Aminek a tagjai  nem tudom hogy viszonyultak Francis Drake  lovagi címéhez, de Magyaroszág megszálló felszabadításához valahogy biztos, hisz az SS is részt vett (és ha jól tévedek, nem a Waffen SS) az előrenyomuló szovjetek elleni védekezésben, meg a '45 februári kitörési kísérletben.  Amitől a mai, primitív, félagyú neonácikra évente rájön az idült emléktúrázás, biztos tényleg csak a sportértéke miatt.

A büszkétlenségek támadása

A Prájd miatt támadják Magyarországot Brüsszelben! Tudósít a kormányhitű sajtó Strasbourgból, ahol az Európai Parlementeben támadja a Brüsszel a minket. Nyilván, mert mi egy büszke ország vagyunk, büszkék a szántóföldjeink, az összes folyónk, tele vagyunk büszke utcákkal és történelemmel, büszke állatok legelnek a fákon, még néhány ember is büszke, csak mindenki másra. Van akinek nagy a szerszáma, akkora láncfűrésszel jár, hogy nagy bottal, van akinek meg csak az első diplomája hiányzik a másodikhoz, de az majdnem! A büszkeség meg ugye angolul prájd, a Brüsszel meg azt szeretné látni, hogy mi depresszíven kishitűek vagyunk langyhideg panaszkultúránkban, szóval amolyan büszkétlenek. Pedig a büszkeség önérzet kérdése, és balítélet, ezt már a Jane Austen című regényben is megírták. (Én például büszke vagyok páratlan irodalmi műveltségemre, mert pont ilyen, azaz épp ilyen hosszú, széles és átlós műveltsége senki másnak nincs. Nagyobb az lehet, de minek? balítélet sem kell hozzá.)

Szóval a prájd miatt támadva van az ország. Nem a kormánya, meg a nagyfejű vezére, az egész ország, tokával, vonóval! Én például szintén az országban lakok, érzem is a támadást, már egy hete vacakul alszom, és reggelente fáj a fejem, pedig este már teát se merek inni, reggel meg sok magnéziumos kávét, aztán mégis. Ez nyilván a támadás miatt van, és ha itt, délnyugaton is ekkora a hatása, képzelem mi lehet Pesten! Vagy Budán. (Az már nem Pest, ugye?)

Nem tudom pontosan, mit lehet tenni a támadás ellen, jó-e rá a védőoltás, vagy borogatni is kell? Kukákat, autókat, ilyeneket, a híradóban mindig ez van ha támadás, hogy égő autókat dobálnak támadók a kukákba, meg a rendőrök nézik. Nálunk a rendőrség már Brüsszel, vagy messzebbre néznek?

Mindegy, azt is olvastam a  héten, hogy mi visszaverünk minden támadást, mert az rólunk lepereg, a Pártot meg akkora utcai harcos vezeti kancelláron, hogy fél kézzel nyom le egy bármilyen várost, akkor is ha az Belgiumban fő. És onnantól a Brüsszel is minket fog másolni, gondolom jól visszaveri majd Brüsszel támadását, amit legjobban egy öntökönszúrással tud elintézni magának a gaz ellennel, amikor viszont már nyertünk is! Az egész ország, a fák, az árokpartok, a folyók, a madarat legelő juhász, és egy csíz a csupasz körtefán. Meg nyerek majd én is, ha szerencsém van két teljes hetet is, mikor végre tudok aludni, és nem délután ötkor kezdek az ágyba fekvésről ábrándozni, alig hogy hazaértem a fotelba.

Úgy kell a mellékutcáknak!

Mostanában feltűnt (feltűnt már eddig is, csak most anában), hogy egyre több az indokol(hat)atlanul bazi nagy autó a városban, amik valamiért főleg hibridek, és úgy festenek mint egy páncélozott harcszemély-gépjármű. Kicsit ütött-kopottabb kiadásban, meg mondjuk egy bölénykoponyával a motorháztetőn, simán elmehetének valamelyik Mad Maxba, pedig azok igazán szar filmek.

Ezeket a tankokat hívják pedig  SUV-nak, ami totál félreértése a jelenségnek. Mert ezek nem elővárosi járgányok (suburban vehicle ugyebár), hanem belvárosi forgalmi akadályok,  valamint a „kicsi a pöcsöm“ népi paradigma megnyilvánulásai.

Hiszen a nevükben emlegetett szuburbán terület az nem vidék, ahová ilyen terepjáró batárok kellenek, az a villanegyed csesszék meg, úgyhogy egy ilyen buszméretű státusszimbólum alapvetően csak arra kell, hogy lássák a szomszédok, meg el lehessen vele állni a kölyök iskolája előtti mellékutcát, hadd lássák a prolik a buszról (ez esetemben a helyi 91-es), ki húzta a nyerő lapokat az élet iskolájában, vagy valami egyéb képzavar keretrendszerében.

És hát  aki tankkal járt a városban, miközben nem a szovjet hadsereg, az valamit kompenzál. Kopaszodik, buta, elhízott, sose jutott el a diplomáig, egy lassan megrogyó  rezsim jómunkásembere, és érzi, hogy érdemtelenül van kurva sok pénze. Meg ugye kicsi a pöcse, hisz ezeket a kivagyiautókat valahogy szinte  mindig pasik vezetik. És valahogy mindig fehérek. Nem a sofőrük, azok nem látszanak a kötelezően sötétített ablakok mögött, hanem maguk a gépkocsik.

Autószínben a fehér az új fekete, miként valamikor a múlt század vége felé az ezüst lett az új piros, a trendi divatos szokások... trendje szerint. Nyilván mert így jobban látszik a sötétített üveg, melynek lényege hogy látsszon rajta, hogy nem kívülről látszik át, és fehér háttér előtt ez hatékonyabban érvényesül.

Eddig csak ott tartottam, hogy ha diktátor-alakú istenkirály lennék, betiltanám a mulatóst, nótát meg az operettet, de a betiltandók listája egyre bővül, a városi tankok innentől rajta is vannak. Semmi értelmük, és  bár a rendszámuk lehet zöld, de a jelenlétük semmiképp.

(Az angoloknak van erre egy jó kifejezésük: Chelsea Traktor - elvégre Kensington és Chelsea lakhatási szempontból  a legpuccosabb londoni kerületek, pontosabban rojál borók, bármik  is legyenek azok.)

Ezek még régebbi generációs  traktorok: feketék és még nem elég tankszerűek.

(thesun.co.uk)

Tragik

A hét, a hónap, az idei ötéves terv egyik leggyűlöltebb kifejezésem, akarom miondani hogy írni, szóval amit legutáltabban ki nem állhatok az az EPIK! Mostanában minden kibaszott epik, ha valami üdítőmulti reklámozza azt a cukormentes lónyálát, ami tiztenöt éve is pont ugyanilyen semmilyen volt, akkor nehéz valami érvényeset mondani róla, úgyhogy jön, hogy ez milyen epik már, Enberek!

Az epik az ugye epic, angolul influensz, ami magyarul epikus, vagyis elbeszélő  jellegű. (Járt valaki magyarórára valaha, hogy három az irodalmi műnem, miszerint epika, líra und dráma?) Sőt, főnévként az epikus maga az író, aki epikát művel írással, és nem összekeverendő az epikureussal, aki Epikurosz görög filozófus követője abban, hogy az életet élvezni kell,nde csak  mértékkel, szóval csak semmi szélsőség, sótlanok vagyunk, sótlanul ínyencek. (Na ez nem lennék én, mondjuk epikus  sem.)

De hát ez van, hisz nyilvánvalóan boomer vagyok, ami nagyon nem epik, nem érzem én már, hogy beszélnek a trú arcok, hogy rohadnának  meg. Ez tragik, de nem magik, báj dö véj, azaz biznisz ez júzsöl...

Ja, és ez az epikezés beletapos az egyik  valaha volt kedvenc számomba, ami ilyen rockzenei együttes által előadott dal, egy versenymű gitárra és hadonászó énekesre.

A mindent elbíró akarat és képzet

Trampli Donáld el tud képzelni magának egy harmadik elnöki ciklust is, mi meg el tudjuk képzelni azt a gazdasági-kulturális Armageddont, amit. Jó, hát alkotmányt kéne módosítani hozzá (arrafelé ez ritkán szokás, pedig nem is gránitszilárdságú, mint a miénk), de szerintem a sárgafejű pszichotata azt olvasta a horoszkópjában, hogy menne ez elnöki  is, és azóta hisz benne, legalább annyira, mint hogy náci katonai bázisok vannak a Hold sötét oldalán. (Igazából már oda akarta küldeni a birodalmi csillagrombolókat, de valami tábornok szólt neki, hogy rossz dokumentumfilmet nézett.)

Az alkotmánymódosításhoz viszont kellene a kongresszus kétharmados döntése (azaz a képviselőházé és a szenátusé is), vagy ha ez nem megy, márpedig nem, csak pár fős tramplista többség van mindkettőben, és jövőre ez is eltűnhet, szóval akkor az államok kétharmada is kezdeményezhet, de ez se igen jönne össze. Ám ha mégis, akkor lehetne valami alkotmányozó gyűlés, és a módosítást megint csak az államok, de immár háromnegyedük kell hogy ratifikálja. Na, erre meg semmi esély.

Vagyis Donáld kacsa csak álmában lehet harmadszor is, immár vastagon nyolcvan felett elnök, kivéve ha újrajátszatja félagyú híveivel a polgárháborút, ahol ő lenne a Dél, de csak ha előtte van Észak, aminek így a hátát nézhetné. De Trampli bá a vágykiteljesítő gondolkodásban utazik, megnyert egy választást (megint) ettől már omnipotensnek képzeli magát (a Mindenre Ható Tahó), akinek a világ csak az akarata (és képzete) függvénye, ha ő fingik, az maga a passzátszél, és ő az aki feltöri Kolumbusz gordiuszi tojását, főleg spanyolviasszal. Néha az hallatszik ki ennek a közveszélyes idiótának a szövegeiből, hogy igazából nem is érteni, hogy frászban lehetett egyáltalán történelem, mielőtt ő elnök lett, és részéről elkezdte azt írni? Gondolom önképe  szerint ő fedezte fel Amerikát, a kőolajat, a lila színt, a Déli-sarkot és a lágytojást, bár utóbbi kettőt csak véletlenül.

Jut eszembe, mondtam már, hogy én meg űrhajós vagyok? Galaktikusan! Az úgy volt hogy még 1983-ban, mikor legózásból doktoráltam a paksi atomerőműben, felhívott Roger Moore a brit titkosszolgálattól, hogy fel kéne robbantani a Halálcsillagot, és engem nézte ki az Ark Royal anyahajó igazgatójának, egy messzi-messzi galaxisban...

Jó, én később felébredtem, mert mennem kellett elsőóra rögtön matekra, de arra már nem emlékszem harmadik első félévben mi volt az alsós matek, gondolom valami a számokkal, jobb híján.

p.s. Ja, és külön vicces, hogy ha minden realitás ellenére átmenne egy ilyen alkotmánymódosítás az Egybesült Álmotokon, akkor indulhatna mondjuk Obama is, aki már most sokkal népszerűbb a tramplista kemény magon kívül  gyakorlatilag bárhol. És ja, neki se egymás után lenne három ciklusa.

Pimasz és cinikus, de van benne rendszer

Holnap este hivatalos és elvtársias légkörben Agyarországra látogat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, hogy a Felcsútok Géniuszával találkozzon. Hogy pontosan mi dolguk van egymással (amit ne tudnának egy védett vonalon megbeszélni) az nem teljesen világos, de a találkozó gesztusértéke annál inkább. Mert Netanjahu ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC - International Criminal Court) elfogatóparancsot adott ki. Amivel persze nem azt állítják, hogy bűnös ő, és már kirúgott védelmi minisztere a civil lakosság éheztetésében, gyilkosságokban és kegyetlen bánásmódban a lakosság ellen, de legalább is ezekkel vádolják, a formális vádakra meg bíróság előtt szokás reagálni. Csakhogy Benjámin elvtárs oda magától nem megy el (ahogy nem mentek Milosevics vagy Karadzsics szerb főkutyák se, vinni kellett őket), így aztán ha olyan országba utazik, amely tagja a bíróságnak, azaz elfogadta annak alapokmányát, le kell tartóztatni. 

Ilyen ország pedig sok van, százhuszonvalamennyi, többek közt mi is. Azaz holnap már Lisztferihegyen le kéne tartóztatni a bácsit, ami nyilván nem fog megtörténni, mert a magyar pártvezér és kancellár - mint annyi más nemzetközi együttműködésben - itt is bot akar lenni a küllők közt, azaz magasról szarik annak a testületnek a döntésére, aminek a joghatóságát papíron elfogadja. De csak papíron, mert szerinte a Nethanjau elleni eljárás „felháborítóan pimasz, és cinikus“ döntésnek eredménye. Mondja ezt ő, aki egy felháborítóan pimasz, rosszindulatú, és cinikus hatalommániás despota. Persze gondolom ez a hozzáállás maga a cinizmus lényege, miszerint más szemében a szálkát is, a magáéban meg a mamutot se, fenyőből.

Így aztán jöhet hozzánk nyugodtan BN, akárcsak Vlagyimir Vlagyimirovics, akit szintén háborús bűnök vádjával állítana maga elé az ICC, de nálunk aztán a hajuk szála se görbülne, ami tök jó, mert mindketten látványosan kopaszodnak. (Ha visszatérne a moszkvai emigrációból egy klónozott Rákosi Mátyás, vele is ez lenne a helyzet, sőt még ezebb!)

Hallottam a múltkor egy megfejtést, hogy mégis mit keres nálunk sok, máshol nem szívesen látott gyanús alak (néhai és még aktív politikusok), mint például Nikola Gruevszki korábbi macedón miniszterelnök, aki otthon eddig már kapott közel húsz év börtönt, de évek óta nálunk vendégeskedik menedékjoggal védve. Vagy a lengyel, Marcin Romanowski volt igazságügyi miniszterhelyettes, akinek már bíróság előtt kellene állnia, de helyette ő is nálunk politikai menekült. (Mellékszál: egy EU-tagországban, hogyan?)

A megfejtés meg az, hogy a Dagadt gyűjti a kétes pedigréjű kollégákat, hát istenem, van aki bélyeget gyűjt, van aki jogerősen elítélt miniszterelnököket (jó, bevádolt helyetteseket is), mert biztos velük érzi jól magát. Mint a viccben az egyszeri bűnöző, aki nem is szeretne a mennyországba kerülni, mert a pokolban sokkal több a haver. Meg hát gondolom, szeretne még az agyar ormányfő később is utazgatni ide-oda, ha itthon véletlenül forrósodna a lába alatt a talaj, és kell azért pár ország, ahol visszonossági alapon majd szívesen látják, mint szegény üldözöttet. Ha úgy állnak a számok.

April bolondjai

Ma állítólag a bolondok napja van. Szerintem meg kedd. Valamint angolul ez az April Fools' day, úgyhogy gondoltam utánanézek, ki a fene lehetett April Fools?

Nos, April még egész kicsi gyerekként született egy Geoffrey Chaucer novellába illő, bájos, de szellemjárta apátságtól alig párszáz mérföldre. Ennek ellenére többen vitatják, hogy Chaucer írta volna őt, mondván, hogy egyáltalán nem is szerepel a Canterbury mesékben, amiket persze nem olvastak a cáfolók, de néhányuk majdnem, egyikük meg egyenesen kis híján.

A későbbi April Fools (szül. April Goodass-Boozy) egy londoni farmer lánya volt, aki pénzváltóként is dolgozott, főleg kalózhajókon, így nem sokat volt otthon, illetve csak részegen, amikor meg gyakran a szomszéd lovait művelte meg a saját kensingtoni gabonaföldje helyett. (A lovakkal kellett volna a földet,  de az öreg Thomas Boozynak ennyi összefüggés már sok volt egyszerre.)

Így aztán a fiatal April hamar a munka világában találta magát, Londonban meg ugye van számos utcasarok, és előbb-utóbb bármelyikről el lehetett jutni a földekre dolgozni. Ha szerencséje volt, még odafelé megdugta valaki pénzért, így nem kellett napszámért rozspálinkát kapálnia, viszont húszéves korára átesett a kor összes népszerű  nemi betegségén, és néhány olyanon is, amit csak később talált fel az utókor. Ezek a kórok viszont szó szerint az agyára mentek, így egyre gyakrabban képzelte magát markotányosnőnek a hastingsi csatában, bár a markotányról azt gondolta, hogy az valami díszesebb kapa, esetleg egy nagyobb legelő, a szélén fákkal.

Ehhez képest szép kort ért meg Kensingtonban, mint a falu bolondja, már harminckét éves is elmúlt, mikor agyonrúgta egy tehén, akit aznap már harmadszor próbált meg felnyergelni. Emlékét azonban megőrizték a helyiek, és legendás ostobasága népköltészeti téma lett szerte Essex, Sussex és minden más -ex végződésű grófságban, így vált néphagyománnyá a születésnapján elkövetett tréfálkozásokból. (A legrégebbi, néprajzosok által feljegyzett ilyen szokás, mikor a lyányok felpántlikázott tehenet küldenek a legényeknek, hogy az ne őket rúgja agyon, de ez a szokás mostanában már kikopott a mindennapokból, főleg mióta a szarvasmarha már nem adható fel postán, és nem szállítható kézipoggyászként a metrón.)

April Fools születésnapja egyébként szeptember nyolcadikán van, de viccesebb tök máskor ünnepelni, amikor amúgy sincs semmi különös alkalom. Leszámítva az Írástudás Nemzetközi Napját (International Literacy Day) de April írástudatlan volt, bolondos követői pedig ebben is példának tekintik, úgyhogy őket ez nem érinti.

p.s. Hogy Magyarországra hogy került a néphagyományba az egész, azt tudja a fene, gondolom a migránsok voltak ebben is, meg brüsszeli illuminátusok,  de lehet hogy simán csak sok volt a félnótás erre is, az időpont meg adta magát, mert már jó idő  volt, és még nem kellett sokat dolgozni a lovaknak az ökrökkel.

A sors, meg a valószínű, meg a történelem

Érdekes fricskája a sorsnak (már ha van olyan, szerintem nincs,  véletlen van, meg legfeljebb valószínűség, csak ez a Sors ez nagyon dagályosan szól, főleg nagybetűvel),  szóval hogy tegnap rutinszerűen nézegettem, kinek lesz ma születésnapja, és. Azt láttam, hogy holnap (azaz ma) lenne 91 éves Richard Chamberlain, de tegnap meghalt. Pontosabban a mostból nézve tegnapelőtt, de mindez tegnap volt. Mármint a nézegetés.

Mert valamiért érdekes, hogy milyen híres ember születettt vagy halt meg a mikor, ki kinek volt kortársa, vagy kit került el akár napokkal is. Ennek persze nincs túl sok értelme, lehet hogy semmi, de van olyan szórakoztató, mint egy puzzle-t kirakni, és határozottan szórakoztatóbb, mint a porszívózás, miközben ugyanúgy morzsák maradnak utána a szőnyegen, csak indokoltabban, hisz nem porszívóztam.

Chamberlaint amúgy sok filmben láttam, de hirtelen csak a Három testőr számomra klasszikus, 1970-es évekbeli feldolgozása jut eszembe, ahol ő volt Aramis, Michael York meg D'Artagnan, és Faye Dunaway a Milady (de Winter!) A többiekre nem emlékszem, miként Chamberlain túl sok szerepére sem, de jobban belegondolva az eredeti Bourne rejtély főszereplében is ő címszerepelt, meg volt az a torokból japánul ordibálós tévésorozat, a Sógun, amit már gyerekként is utáltam.

Úgyhogy korunk immár  halott hőse kábé arról volt híres, hogy jóképű volt, és nők tömegei voltak szerelmesek belé, miközben reménytelenül, hisz a művész úr meleg volt, mint a friss kifli.

Úgyhogy gondoltam nézek valami jobb filmet tőle, amiben tényleg látszik, milyen volt színésznek, így megnéztem tegnap este a Wallenberg: Egy hős története című darabot, amiben szintén címszerepel. Márhogy ő a hős, aki még Wallenberg is. És ez az 1985-ös cucc tényleg elég  jó, RC is jó benne. 

Meg van ugye az egésznek magyar vonatkozása is, hisz Raoul Wallenberg svéd diplomata a náci megszállás, meg a nyilasuralom idején mentett zsidókat Budapesten, amiért aztán meg is kapta méltó büntetését. De nem a náciktól vagy a nyilasoktól, mert 1945-ben a felszabadítva megszálló Vörös Hadsereg hurcolta el, és feltehetően, 1947-ben végezték ki a szovjetek, miközben ők azt állították, hogy 57-ben halt meg szívinfarktusban, a svéd adóhivatal meg 2016-ban nyilvánította halottnak, 1952-es dátummal. Mindegy, a ruszkik  szerint kém volt, de ha zsidókat mentett, akkor kinek kémkedett közben? Az akkor  még szövetséges amerikaiaknak, vagy az akkor még nem létező  Izraelnek? Ez mondjuk a filmből sem derül ki, gondolom nehezen is derülhetne, mert egyrészt szomorú, másrészt meg nem valószínű, hogy W. kém lett volna.

Richard Chamberlain esetében legalább effajta bizonytalanságok nincsenek, ő most halt meg szombaton, két nappal a születésnapja előtt. Hogy ez átok vagy áldás azt nem tudom, gondolom egyik se, de lehet csak időjárási anomália is.

imdb.com

Polgári-konzervatív, békepárti morális fölény

Tegnapi cím a HVG-n: Most fideszes polgármesterjelölt rugdosta a Tisza Párt népszavazási pultját.

Tegnapelőtti ugyanott: „Fel foglak akasztani, ha lesz rá lehetőségem” – most Kelenföldön estek neki a Tisza aktivistáinak.

Péntek, dettó: „Ne magyarázzá’, mert megbaszlak, te!” – Magyar Péterék pultját most Budapesten támadta meg egy férfi.

És indult  mindez már csütörtökön: Részeg férfi verte szét a Tisza népszavazásos pultját Egerben. 

Hát igen, beérett a dogtorminiszderelökúr békemisszió-hadjárata, úgy globálisan, mint helyileg nálunk a lokálban. Akkora béke van itt, hogy a fal adja a másikat, mint Makó Jeruzsálemnek a mackósajtban brummogást! És a sok békepárti felcsútista aktivista spontán kitörő, és felettébb felebaráti szeretettel árasztja el a Tiszát, főleg mikor rájönnek, hogy az nem csak egy folyó.

Nekem ez a Tisza párt egyelőre nem sokat jelent, még mindig egy nárcisztikus alak egyszemélyes showműsorának, de proteszt-alapon azért megfontolom őket, avagy meghányom magamban, mint Fülig Jimmy szokta volt mondani a naplójába írva. Basszus, a végén még rájuk fogok szavazni (eltartott kisujjal persze, egy ilyen képmutató sznob, mint én, csak így képes), mert akiktől ennyire látványosan kapnak agyfaszt a kormányhitű helyi  komisszárok, azok még jók lehetnek valamire. Egy ormánybuktatást megnéznék már, valójában akkor is, ha valami nekem alapvetően szimpatikus ormányzat ormányozna, és nem ez a dögletes despota, aki egy személyben. Mert négy ciklus egyhuzamba legyen elég mindenkinek, sőt, legyen elég mondjuk három, mert tizenév teljhatalom láthatóan párttitkár-kolhozelnökké degradálja az amúgy sem jellembajnok politikusokat.

Azt amúgy érteni vélem, miért vagdalkoznak egyre durvábban a pártvezér és kancellár, meg kis kesztyűbábjai, de hogy egy falusi/kisvárosi kisfelcsútista  mitől kerül agyvérzésközeli állapotba egy tiszapártos pulttól, az már nehezebb eset. Valószínűleg arról van szó, hogy miként a Dagadték előadják országos szinten a Döbrögit, (miközben európai szinten meg Lúdas Matyinak igyekeznek sminkelni magukat, csak azt nehéz orosz akcentussal eljátszani) úgy a kis szolgabíróik is igyekeznek a maguk egész kicsi szemétdombján nagykakasként kukorékolni, jellemzően nem is sikertelenül. Egyes polgármesterek ma már tényleg élet-halál urai, amennyiben rajtuk múlik kinek jut közmunka, kit rúgnak ki a helyi iskolából egy ideológiailag helytelen lájk miatt, meg egyáltalán, hogy  a kocsmárosnak jut-e majd valami tényleges pénzt is a majdani Nemzeti Alkolholistaképző Alapból, vagy inkább az egészet elteszi a hombárfejű bürgermájszter. (Tényleg nagyon ócska már ez a Mi kis falunk című tévés szenvedéstörténet, de kétségtelenül vannak benne realista elemek, mondjuk indokoltan, ha már úgyse vicces.)

Ez a nagy löttyös agresszió persze majd lecseng, így vagy úgy, de le. Inkább úgy, ha kérhetném, mármint úgy, hogy nem megy át nettó erőszakba, hanem a tagadás fázisa után jön a kishatalmi gyász következő lépése, a beletörődés. Azt még megnézném.

A whisky fiatalít, de mindig csak másokat!

"Volt idő, amikor a bőröndöknek nem volt kerekük. (...) Vén szatyor vagyok, de legalább nem kell rám kerék!"

Mostanában pont nem vágytam valami vígjátékra, amiben Diane Keaton már megint Diane Keatont játssza,  a múltkor Niki kedvéért megnéztem egyet, nem is volt rossz, csak nem volt túl eredeti. 

Ellenben a Barátnők újratöltve mégis műsorra került a monitoromon, nagyjából két okból: egyrészt angol és nem amerikai (ez very big jó pont), másrészt meg kiderült, hogy az eredeti címe Arthur« s Whisky, ami azért jobban hangzik, legalább is nem implikál valami szabvány unalmas romkomot. Pedig majdnem az.

Mert az úgy történt, hogy a három főszereplő nő egyikének meghal a férje, Arthur, aki valami kisebb szeszfőzdét működtet, és mielőtt elhuny meghalni, felfedezi a fiatalító  viszkit, az Átmeneti Fiatalság Forrását. Ami csitriket  csinál az öreglányokból, legalább is egy időre, azaz időnként be kell viszkizni a csajoskodáshoz. (Mondjuk az stílszerű, hogy pont ez a pia lesz a nem Olyan Nagy Megfejtés az  öregedés ellen, mert maga a whisky szó is az ír uisce beatha és a skót uisge beatha (az élet vize) kifejezésekből ered.)

És akkor jön a kulturális-társadalmi nyekergés, hogy hetvenes nők hiába néznek ki húszharmincnak, már nem képesek tartósan akként viselkedni, hisz elment felettük az idő vasfoga, avagy le vannak maradva néhány generációval, új nekik a Tik-Tak-Tok meg a leszbilebuj, és rájönnek, hogy nincs is olyan nagy igényük mindezekre. A whiskytől másnapos lesz az ember, a hirtelen és indokolatlan megfiatalodástól meg szintén, csak másképp. Mert mindig vissza kell vedleniük hetven környékére, ami fárasztó, frusztráló... és még egy F-betűs szó, ami most nem jut eszembe, mert nem vettem be a gyógyszerem.

Ezzel együtt küzdenek, mint malac a jégen, egyikük pasizni a próbál, a másik csak simán kijönni a már középkorú fiával, a harmadik meg eredeti formájában is fiatalabb lenni. Aztán mind elmennek Las Vegasba, de ott se lesz vigasz. 

Az egésznek meg persze az a vége, hogy ez a  darab is pont olyan, mint amit láttam a múltkor. Nem akkor múltkor, hanem még előtte. De tényleg gyanús, hogy ezt a filmet is megtekintettem már vagy kétszer, csak más címen, főleg a centire azonos karakterek, problémák, bonyadalmak és meg nem oldások miatt. Vígjátéknak az egész kicsit  langyos, drámának vékony, középfajú valaminek viszont akár szóda nélkül  is elmegy. Szódával azért jobb. A vége pedig megbocsáthatóan érzelgősködő, majdnem giccs már, de mégse megy odáig.

Valamint meg kell jegyeznem, hogy eme film szimpatikusan rövid, stáblistája jelentős, és az operatőr volt a legjobb az egészben. Plusz már megint utána kellett néznem, ki a fene az a Lulu? Mivel Keaton és Patricia Hodge mellett ő harmadik újratöltött főszereplő. Nos, ő egy skót énekesnő, igazából Marie McDonald McLaughlin Lawrie, de szerencsére ennek rám nézve az égvilágon semmi jelentősége nincs.

p.s. A whisky amúgy nem fiatalít, régebben próbálkoztam többfélével  is, de csak átmenetileg lettem tőle fitt, energikus és mindent lebíró akarat, aztán egy napig fájt a fejem. Mondjuk csaj pláne nem lettem tőle.

TMK

A felcsútista think-tank kitalálta agytröszt jelleggel, hogy mit szeret a nép, már túl az állatkerti zebrákon és a házipálinkán. De először is le kell szögezni az evidens nyilvánvalót, miszerint a nép az falusi, a városiak nem nép, ők tömeg! A falusias népnek viszont három dolog kell. Kocsma, ATM, Templom. Ebben a sorrendben, bár Semmilyen Zsót szerint (aki a kádéenpé elnöke, és egytizede egyben) ezt biztos vitatná, nála mint nagy szájkereszténynél az ATM lenne az első, mert meg kell adni a császárszalonnát, ami a császáré.

A bankótómata amúgy azért fontos minden faluba, mert mostanában már alkotmányerejűen alaptörvényes, hogy a kézpénzhasználat alapvető emberi jog, a kézpénzhez ezért mindenhol hozzá  kell jutni. Oké, hát kell hozzá egy bankkártya, ahhoz meg egy számla, és ha ezek megvannak, a helyi kisboltban is lehetne vele vásárolni, mert a kisboltoknak is kötelező  az ilyesmi, de biztos megvan a hangulata annak is, mikor Lajos néni beteszi a bankba (akár az ótómatával) a nyugdíját, amit papírpénzben hozott a postás, aztán leveszi a kártyájával, hogy ez ám a huszonvalahányadik század!

De ha ezen túllendülünk, lehet menni a TMK-ba, a Templom Melletti Kocsmába, ami mivel mellette van, már majdnem a templom, sőt végső soron össze is vonható  a kettő. Székek a kocsmában is vannak, de fűtés is, Krisztus vére meg finomabb szilvából, pláne ha csak valami ócska direkttermő szőlővel, meg ilyen kínai porokkal borászkodnak a Gézák és Sanyik, faluszerte. Amitől persze a kocsma is döglődik, de a templomból a híveken kívül  a pap is hiányzik, jobb helyeken a templom is.

Ez persze senkit sem zavar, a pártvezér és kancellár már régóta valami óvodás kifestőkönyvből igyekszik megismerni a valóságot, ami állítólag ott van a páncélozott kisbusz ablakán túl, már várom is a Nemzeti Katicabogárka Program elindulását, rendesen ahogy kell, óriásplakát-kampánnyal, pár milliárdért. 

Szerintem meg még mindig az MTK-modell a működőképes, azaz Munkahely, Térerő, Kocsma, ezen a vonalon már lehetne csapatni falun is a tizenötéves Opellel, ami kissé nagyon csapágyas már, de még mindig jobban megy, mint a komplett agyar kormány.

Ja, és itt városon (városban?) kérjük vissza a lámpagyújtogatók céhét is, felháborító, hogy estefelé a környéken minden harmadik utcai lámpa sötéten világít, miközben egész nap borult idő volt, szóval legalább naplemente után lehetne valamivel kevésbé leárnyékolt a Fekvehányás utca.

Ma este gyilkolunk

Nem rossz film ez, leszámítva hogy nem igazán jó, és nem igazán film. Ez egy hangulat-tévéjáték, és ha így nézzük, minőségi darab. Na jó, leszámítva az utolsó tíz percet, ami valami töményen önfényezős, giccsesen kikacsintós giccs, bennfenteskedő hányinger. (Ha valaki látta, vagy majd később fogja láttani, az érti.)

Az egész rövid, alig másfél óra, és ehhez képest lassú, mint egy idősotthoni sprintverseny, de hát egyrészt tényleg egy idősotthonban játszódik, másrészt meg ezzel a lassúsággal lesz jó egy esős, és részemről álmos szombat délutánra. Ja, a sztori kerete:

Van Kern András, aki szokása szerint Kern Andrást játsza, Woody Allen szinkronhangján (de tényleg, magát is narrálja, amennyiben mond egy szar viccet, aztán rögtön halljuk is, amint azt gondolja, hogy ez de szar vicc volt), ezúttal közepesen, egy tehetséges parodista jobb Kern András lenne nála. Mondjuk nem is nagyon erőlködik, hisz szerepe szerint egy kiöregedett színész, amit meg külön nem is kell eljátszania. Egykor híres volt ez a Tivadar, aki Kern, egy régi-régi tévésorozatban játszotta Radeczky hadnagyot, őfelsége (Kaiser und König) nyomozóját, még valamikor 1874-ben, az akkori egyetlen tévécsatornán. Most meg egy színészek öregotthonába költözik a hetedik válása után, ahol kábé lenéz mindenkit, de legalább a többiek is utálják.

Lesz egy rejtélyesnek aligha nevezhető elhalálozós eset megtörténte (megpusztul Jordán Tamás, egy másik bentlakó, aki Hugó álnéven tüdőbajos, ám Hans Castorp allűrjeinek szinte teljes hiányával) , amit Tivadar tata gyilkosságnak vél, és nyomoz is, ha már egyszer játszott nyomozót, valamikor a koraújkorban. Nagy meglepetés nincs a végén, aki valaha olvasott akár egy Ugat A Kriszti krimit (én kettő és felet is),  az tudja, hogy mindenki gyilkos, csak épp senki sem az, miközben a halott sem. De mondom, ez egy hangulat-tévéjáték, amit afféle jutalomjátéknak szánhattak a Pogány Judit, Takács Katalin, Bánsági Ildikó, Kern András, Bodrogi Gyula, Koltai Róbert, Jordán Tamás, Bálint András nyolcasfogatnak, mérsékelt de nem teljesen elmaradt sikerrel.

Mert a jutalomjáték lényege per definitionem az lenne, ha megmutathatják, mit is tudnak sok évtizednyi tapasztalattal a hátuk mögött, és ugye öreg színészeket játszani egyiküknek sem lehet kihívás, úgyhogy be kell érnünk azzal, hogy legalább nem ripacskodják el. Az tényleg méltatlan lenne, de mindegyikük jelentősebb művész annál.

Ezzel együtt a Ma este gyilkolunk nem fáj (bár a filmbéli színészotthon névadójához, Luigi Pirandellóhoz sajnos nem sok köze akad), de nem is emlékezetes, valóban egy délutáni tévéjáték, meg pofavizit egy nagy generáció még élő tagjainak. Ha már valakik összerántották ezt a gárdát, valami nagyobbat is dobhattak volna, mert ez így ugyan egy kedves marhaság, és alapvetően szórakoztató, csak vékony mint a jég, amire rá sem mertek menni.

Közönségi túlmédia és tartalomfüggés

Azt olvastam a Telexen, hogy jobban függünk a közösségi médiától, mint a telefonjainktól. Ez eleve nem hangzik marhaságnak, az ember egy olyan módon bedrótozott állat, hogy a tartalom jellemzően elsődleges számára, az eszközhöz képest. Vagyis ha szeretjük a rántott húst, megesszük kanállal is, csak , pont mint a szilvásgombócot. Vagy a fenét se érdekli, hogy a kedvenc írója új könyve most akkor puha- vagy keményfedeles, esetleg e-book, a lényeg hogy valahogy meglegyen a szöveg, én se nyavalygok azon, ha drága a mozijegy (biztos az), megnézek én bármit a laptopon is, a trükk annyi, hogy közel kell menni hozzá.

De ezzel a telefonos-médiás-közösségis izével valami nem stimmelt. Egy rövid idézet a cikkből:

„A legtöbben az okostelefonjaikon fogyasztják a közösségi médiás tartalmakat, de egy kiscsoportos kísérlet azt sejteti, hogy jobban függünk magától a közösségi médiától, mint a mindig nálunk lévő telefonoktól.

A London School of Economics and Political Science kísérletében olyan 22 egyetemi hallgatót és hivatali dolgozót figyelt meg, akik saját irodájukban vagy szobájukban laptopon dolgoztak. Az első napon a telefonjaik csak karnyújtásnyi távolságra voltak, míg a második napon legalább másfél méterre helyezték azokat, tehát ha meg akarták nézni, fel kellett állniuk, hogy elérjék.“

Hát ja, egy százmilliókat érintő kérdésben nem tűnik túl reprezentatív mintának 22 arc egy londoni egyetemről, ők még csak a brit társadalmat sem reprezentálják. Meg hol volt a kontrollcsoport, mondjuk kettő, ahol az egyikben csak telefonhoz férhetnek hozzá a függők  (csak hogy lássuk, laptop nélkül ugyanannyit közösségimédiáznak-e?) , a másikban meg mondjuk       választani lehet a fészbuk, egy spangli, vagy egy jó szex között. Mi lett volna ott a preferencia-sorrend?

(És mi van, ha az egyik kütyüvel a fotelból felkelés nélkül is kapcsolódni tudnak a másikra? Én is tartok itt mellettem egy kanna teát, hogy ne kelljen a konyhába menni inni, ha épp cselekményes pornó megy a közszolgálati tévében.)

Egyébként magam is nagy közösségimédia-függő vagyok. A twitteres X-en még nem jártam, insta-fiókom van, csak nem csináltam vele soha semmit, de mint komoly és eltökélt felhasználó, mostanában már néha hetente kétszer tíz percre is felnézek a fészbukra, ami a nyugdíjas változata valami másnak, amit viszont nem ismerek.

Ellenben az okostelefonom az olyan, hogy nincs, pontosabban van egy, de SIM-kártya mentesen, mert rádiót hallgatok rajta, meg hangoskönyveket séta közben, a telefonálós telefonom viszont egy igazi buta darab (ezt én úgy hívom, hogy klasszikus), ezen még az SMS az internet, illetve helyette. (Ja igen szándékosan vettem egy ilyet tavaly, mert még ez is többet tud, mint amennyire egyáltalán szükségem van.) Mit mondjak, nem érzem, hogy nem tudnék élni nélküle, pontosabban érzem, hogy mi az hogy! 

Az persze igaz, hogy a legtöbb forma, ha három percre magára marad, akár  a tömegben a buszon ülve, vagy ennyit kell várnia egy kávéra a büfében, rögtön a digitális póráza után nyúl, ez teljesen általános, viszont egyáltalán nem teljes körű. én sem teszem, nincs mivel, és szándékosan nincs, mondjuk nem is dolgozom egy londoni egyetemen, bár már jártam ilyenen, és nem mindig csak pisilni.

Egyébként feltűnt másnak is, hogy ahogy nő az emberiség lélekszáma, úgy tágulnak a szükségletei is? Régebben csak egy barlang kellett, meg valami táplálék, és az ősember vidáman elélt akár huszonöt évig is! Vagy míg meg nem ette egy kardfogú bármi. Ma meg kell minimum háromrétegű vécépapír, multivitamin ásványokkal, fehér csoki, térerő, mobilnet, fagyasztott pizza, kurva sok online ismerős, automata váltós autó, fapados repülőjegy, csípőprotézis, Valentin-nap, bio-macskaalom, mikrosütő, lúdtalpbetét és diploma, csak hogy az ősemberhez képest sokkal tovább, akár kilencven éves korunkig panaszkodhassunk, hogy szar az életünk, és bezzeg régen minden jobb volt.

Elméletem szerint ez a túlnépesedés miatt van, minél többen vagyunk a bolygón (állítólag épp most úgy 8,2 milliárdan, bár sokaknak gyanús, hogy ezzel alulbecsülik a tényleges számot), annál több másik emberhez képest kell jobban élnünk, hogy valakinek érezhessük magunkat. (És mi itt, Európában, még annak a  boldogtalanabbik végén is, nem elégszünk meg annyival, hogy eleve az emberiség legjobban élő, mondjuk felső  ötödéhez tartozunk.) És pont ezért kell minél több ismerős is, annyi, akikkel a való világban eleve nem tudnánk együtt lenni, és folyamatosan kapcsolatot ápolni, úgyhogy jöhet a virtualitás. Meg a valamiért még mindig "közösségi médiának" nevezett, big data-alapú globális üzlet.

Asszem itt abba is hagyom, mielőtt tényleg kijön belőlem az antiglobalista, mizantróp anarchista aki azért utálja az államot meg a multicégeket, amiért egyébként bármelyik embert is képes.

A posztdiplomácia-paradigma

Kakadu Péter kükümminiszter (külgazdasági és belsőségügyi) olyat szólt az ő szájával  a sajtónak neki, hogy micsoda dolog az, mikor 22 belpesti és külbudai nagykövet (csupa külföldi ám!) közös nyilatkozatban tiltakozott a gyülekezési jog magyarországi korlátozása miatt. Volt képük hozzá, mikor ők nálunk vendégek, és bármikor bármelyiket haza lehet utasítani macskát szarni! Aztán közölte: „Ha nekem egy nagykövetem bármikor részt venne egy ilyen akcióban, azonnal kirúgnám. És mivel ezt pontosan tudják, ezért soha nem is vesznek részt ilyen akciókban. Én nem azért küldök nagyköveteket külföldre, hogy belebeszéljenek az adott ország belső ügyeibe, és azt várjuk el a nálunk szolgálatot teljesítő nagykövetektől, hogy ők sem tegyék” 

Na most az van, hogy neked nincsenek nagyköveteid Kakadu elvtárs, senki nem a tulajdonod, bár sokan elszenvedik, hogy kénytelenek neked dolgozni. (Gondolom eltanulta a vezérétől az egyes szám első személyt, hogy majd emelek a nyugdíjon, ha úgy állnak a számok...) Szar lehet amúgy nettó háborús bűnösökkel meg maffiózókkal haverkodni 7/24-ben, bár gondolom van az a pénz, magángép, meg mogyorós csoki a limó minibárjában, de diktatúrák főkutyáival haverkodni az nem diplomácia, az csak érdekvezérelt seggnyalás. Másfelől pedig Szíjj Ártó miniszterféleség abszolúte semmit nem várhat el egy-egy külföldi nagykövettől, mert ők nem az „övéi“, hozzá képest is szuverén országokat képviselnek. Nem is értem, a szuterénszuvenír-védelemre oly nagyon kényes Ártunk és Ormányunk egy olyan jeles alakja, mint Ártó Szíjj (ez biztos az indián neve) miért is akarna más országokba belepofázni? Szuverénekbe!

Tényleg, ha jól tévedek talán Kakadu főnöke is megaszonta, hogy Agyarországnak nem szövetségesei, hanem érdekei vannak, ami azért sok mindent megmagyaráz. Az egyik, hogy Magyarországnak lennének szövetségesei, de ha egy M betűvel rövidebb (nerszerűbb), akkor már valóban csak az érdekek maradnak, másrészt meg érthetjük, miért háborúzik folyton „Brüsszellel" a Dagadt. Nem érdeklik a szövetségek, értékekről meg pláne hallani sem akar, viszont a belpolitikai érdeke az állanó háborús pszichózis, mert mással lassan nem tudja indokolni, minek is neki másfél évtizede a teljhatalom? (Az megvan, hogy az állatkerti zebra örökbefogadása kapcsán is az jött le a felcsúti fészbukján, hogy indul a zebra-hadjárat? Hadjárat baszki, már ez is hadjárat, magától a békemissziós, békepárti békától, aki pont azt teszi amit brekeg, azaz kizárólag háborús metaforákban beszél bármiről, hogy azzal lendülettel dugjon botot az EU, a NATO vagy az ENSZ kerekének küllői közé, nagy békességességében neki. Hányingerkeltő, az összes miniszternek címzett hűbéresével együtt, sőt velük még azabb.

papaigabor.wordpress.com