Fú, órákon keresztül olyan videókat jutyúboztam össze, amikben nálunk élő külföldiek szembesülnek magyar "furcsaságokkal", úgy mint kaják, zenék, italok. Mondhatni gyakori a műfaj, én se most fedeztem fel, csak most sikerült belegabalyodni egy csatornába, ahol sok ilyen van. Mondjuk nem tudom mitől hungarikum a Balaton szelet, ez egy gyakori édességfajta, mondjuk a Milka is csinálja, de emlékeim szerint a Cadburytől is ettem már ilyet, bár ők árulnak csokival bevont törökméz-szeletet is, én meg azt karmoltam,. (Hm, egy szelet csomagolt diabétesz, jobban belegondolva.)
De a zizi című pufasztott cukros rizs is csak retró, de nem jellegzetesen hángerijen, egy amerikai fickó közölte is, hogy kéne rá egy kis tej, és tipikus jenki reggeli lesz belőle. Ellenben valami kajás videóban elég jó volt, ahogy a londoni feka srác ráment a székelykáposztára, hogy ez fantasztikus, aztán kis híján a kamera előtt halt bele, mikor megkóstolta a szalontüdőt, és megtudta miből készül.
Aztán volt valami zenei cucc is, de az nem bírtam, nekem az ilyen Beton Hofi meg Pogány Induló sima suttyók csak, értékelhető zenei teljesítmény nélkül, de hát én boomer vagyon (na jó, másodgenerációs, mert a szüleim generációja az igazi, amennyiben ugye a II. v.h. utáni baby-boom - nálunk Ratkó-korszak -lenne a kiindulópont), még szerencse, hogy vannak jó hazai punkbandák.
Viszont jópofa, hogy miközben folyton globalizációzunk, meg ugye az információs szupersztráda internetes világhálója is, erre néha úgy nézünk egy másik ország kulturális sajátosságaira, mintha a Marsra érkeztünk volna. Én egyszer például ettem angolnakocsonyát az angoloknál (nomen est omen alapon nyilván), és majd kifordult a belem, egy ismerősöm viszont a hagyományos cornish pasty szagától kezdett lilulni, pedig az tényleg jó. Zenét meg főleg angolszászt hallgatok, miközben filmekből azért a kontinentális európaiak meg ázsiaiak vannak túlsúlyban.
Valami olyasmi a nem túl eredeti, de instant megfejtés, hogy a globalizációnak nevezett globalizáció épp arra ad lehetőséget, hogy individualizálódjunk, amennyiben kicsipegethetjük magunknak a komplett (na jó, azért főleg a nyugati) kultúrából, ami csak tetszik, miközben a többi buborékra nem kell figyelnünk, amúgy sem lenne hozzá időnk und energiánk.
De akkor egy ki hazai hangulat. Időnként szomorkás ja, csak zseniális is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése