Végre találtam magamnak egy rendes fekete komédiát, ami ezúttal francia, és a Lázadók címet viseli. Felhőtlen kánikulai szórakozás volt, elvégre nincs is jobb ilyenkor, mint egy hűtőházban eldugott, farkatlan hulla. Az egész úgy indul, hogy:
Sandra (Cécile de France) 15 évvel ezelőtt megyei szépségkirálynő volt. Aztán rúdtáncos, kitartott, és most nagyjából egy középkategóriás prostira emlékeztet (laktam anno a Rákóczi tér környékén, úgyhogy igen, láttam ilyet), annyiban is, hogy az egyik szemét nagy lila folt keretezi. bántalmazó kapcsolatból menekül haza a tengerparti kisvárosba, ahol mutter valami „Lö Éden“ nevű lepukkant lakókocsiparkban csinál valamit, Sandra meg rövidesen halkonzerveket a futószalag mellett, ha már nem ért semmihez.
A főnöke egy erőszakos bunkó, molesztáló aszcendenssel, és mikor épp molesztálna, véletlenül leesik a farka, csak mert Sandra védekezik. De végül egy lépcsőn leesésbe pusztul meg. És a hulla zsákjában, na jó, táskájában van egy halom pénz. Amivel a csaj, meg két kolléganő (Problémás Férjű Néni és Lófejű Drogos) új életet kezdhet. Úgyhogy indul a buli.
El kell tüntetni a hullát, és hát hova is lehetne tenni, mint konzervdobozokba, kiszámolják, hogy pontosan ötszázhúsz darab halas pikszisbe lehet miszlikbe darabolni, aztán azokat még ki is kell csempészni a gyárból. De hamar kiderül, hogy messze nem ez a legnagyobb problémájuk, mert ha egy gyanús pasi egy nagy táska kézpénzzel közlekedik, abban minimum benne van a szervezett bűnözés, és nem feltétlenül a fehérgalléros változat...
A Lázadók remek kis film, a három főszereplő úgy hiteles karakter, hogy közben minden lépésük egyre abszurdabb fordulatokat okoz. Különösen epikus pillanat, mikor a pasi eltűnése miatt nyomozó rendőr pont a három nőt hallgatja ki a néhai irodájában, és az íróasztalon ott van előtte a véletlenül levágott farok, ízlésesen papírzsepibe csomagolva, mert Lófejű ottfelejtette, mikor kirámolta az helyiséget.
A film igazából nézhető valamiféle társadalomkritikaként is (én általában szinte mindent így (is) nézek), amennyiben a munkásosztálybeli nők nem törékeny dizőzök búgó hanggal, viszont nem csak a szó anyagi, de szexuális értelmében is kizsákmányoltak lehetnek. És ezért hőseinknek nincs is lelkiismeret-furdalásuk az amúgy sem szándékos gyilkosság miatt, de még a néző is érez némi elégtételt, mikor a geciláda jól megbűnhődik.
De ettől ez még tényleg egy fekete komédia/ krimivígjáték, és nem feminista kiáltvány, bár kétségtelen, hogy az utóbbi is lényeges eleme a sztori értelemzési keretének. Az amazonná avanzsáló halfeldolgozók lerendezik a helyi gengsztereket is, ha arról van szó, vagy épp a kanapéhuszár férjet, van itt minden, ami egy klasszikus gengszterrap klipnek kötelező eleme lenne, azaz piszkos pénz, drog, bazi nagy autók meg testelásás az erdőben. A végére igazából teljesen átmegy egy Guy Ritchie-filmbe, egészen enyhe franciás fokhagymaszaggal. nagyon bírom az efféléket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése