A turmixolás függetlensége a lényeg...

Ma van a Függetlenség Napja, főleg az amerikai USÁ-ban, ez az a hely, ami félúton van Mexikó és Kanada közt, legalább is amíg az egyik nem gyarmatosítja, csak hogy onnantól ne kelljen ezzel a nappal vesződni. Az Amerikai Állami Egyesülés annyira független, hogy bármikor bárkit megbombáz, ha ez indokoltnak látszik, vagy csak túltermelés van a hadiiparban. Valamint a bátor szabadok földjének a hona, legalább is ezt írja a függetlenségi nyilatkozatuk, amit himnusznak is énekelnek, de csak meccsek előtt.

Amerikai egyébként sok híres ember, mint Chaplin, aki angol volt lenni, de ez van, Amerikai olvasztótégely, vagy nem az. Középút asszem ez ügyben nincs, most akkor vagy olvadnak, vagy nem olvadnak, ez a tégely szempontjából persze mindegy, olyan lehet mint a gazpacho, ez a hideg zöldségleves, hogy turmixolás előtt saláta, turmixolás után meg krémes leves. Nem mintha az amerikaiak turmixolnák egymást, azt még a nácik se csinálták, pedig nácik még Amerikában is voltak, sőt valójában vannak, de hát hol nincsenek?

Ráadásul a jenkik szabadságfogalmába többnyire tényleg belefér, hogy horogkeresztes cuccokban vonuljanak, amiben végül is van racionalitás, legalább nácinak látszanak a nácik, és nem hazudják magukat mondjuk "patriótának". De ennél persze pillanatnyilag fontosabb a gazpacho, olyan rohadt meleg van, hogy azt csináltam magamnak, csak uborka helyett cukkinivel, de ez teljesen független a Függetlenség Napjától (direkt meg se nézem, amúgy is unalmas már9, csak voltak még maradék zöldségek a hűtőben. Ja, és indiai fűszerezéssel csináltam, mert azt szeretem, bár kétségtelenül tettem bele szójaszószt, ami meg nem annyira indiai.

Szóval jobban belegondolva én vagyok az olvasztótégely, illetve a gasztrokulturális beakadásaim,  nem függetlenül attól, hogy sose vágytam Amerikába, de volt kedvenc londoni indiai meg libanoni meg török éttermem. Meg szusizóm is...

p.s. Esetleg megnézhetném a Született július 4-én című műegészt, csak Tom Cruise-tól frászt kapok, már kis adagban is. Meg ugye az amero- helyett anglomániám van, úgyhogy rákeresek Danny Boyle új zombis horrorjára (28 évvel később), az előző filmjeitől nem függetlenül.

Jó, de a múltkori lepke szerintem ennél rondább volt.

H-Turul

Turul János közlekedésalkalmatlansági miniszter, meg építésügyi, műemlékké nyilvánította a XII. kerületi Lázár-szobrot. Vagy Lázár a Turult, nekem igazán mindegy, tekintettel arra hogy:

- A nevezett köztéri izé, ami már az ezredforduló után állítatott, egy ócska giccs, aljas indokból elkövetve, esztétikai értéket szerintem nyomokban sem tartalmaz. Pedig a miniszter szerint azért kell most műemlékezni, hogy megőrizzék a szobor "képzőművészeti értékeit". Én nyilván nem vagyok ideológiailag elég képzett, így aztán magasról teszek a turulra, ellenben rémlik, hogy ennek a szimbólumnak a nevében gyilkolásztak anno a magyar nácik, és a horogkeresztet sem használjuk, mint ősi hindu napszimbólumot. (Oké, az eredetinél ellenkező irányba forog a horog...)

- Amúgy is tele van a hócipőm, ahogy nagyjából már az első felcsútista kormány idején elkezdték telecseszni az országot rémes giccsekkel, sablonos műkő szentistvánokkal meg hasonlókkal, nálunk például tele van a belváros a sétálóutcákban felejtett bronz giccsekkel. Az ember gyanútlanul sétál mondjuk az Ady Endre utcában, és egyszer csak ott áll Ady, nagyjából és életnagyságban, és a híres festővel, Rippl-Rónaival beszélget. Meg egy kutyával. Brrr... Ennek a kompozíciónak egyébként érdekessége, hogy a festőművész ugyanekkor a Fő utcában épp egy szamárkordén(!) közlekedik, szóval már csak egy harmadik kellene, kicsit arrább, ahol egy kávéház teraszán részeg, hiszen egy nagy művésznél az a minimum, hogy egyszerre több helyen is tud lenni, sajnos csak mások giccses művei révén. (Persze mit panaszkodok, kirakhatták volna az arcképét színes térkőből a főtéren, én bármi rémséget el tudok képzelni.)

- És a turulra visszarepülve: ez a műemlékezési akció egy nyilvánvalóan pitiáner, ostoba és szándékoltan gonoszkodós, óvodás-szintű belerúgás az ellenzékbe, a szokásos, "Visítsanak a libsik!"-paradigma mentén. Nyilván az van, hogy Jánosunkat megviselte a Pride, így lelkileg, az időzítés legalább is erre enged következtetni, és most hátulról azért még leköpi az illetékeseket. Mert oké, hogy már tavaly belengette ezt a kis mocsadékosságot, próbálkozott is, de mégis pont most kellett miniszteri rendeletet kiadnia. Szigorúan képzőművészeti szempontból, mint az közismert...

Az alábbi klip meg csak úgy szembejött (jó, hát szembe küldte velem az algoritmus, a szemem elé bele), és mérsékelt köze van a témához (például egyáltalán nem képzőművészet) a de különösen Rob Halford (az énekes) viccesre öregedett, miközben hangja még mindig van. Csak nem tudom eldönteni, hogy ő most egy sátánista, meleg mikulás? Mondjuk a meleg az a biztos, a másik kettő kapcsán viszont kételkedem a szkepszisben.