Film. Dráma. Kamara. Francia. Tavalyelőtti. Van benne egy huszonéves, törékeny ügyvédcsaj, felfokozott cukiságfaktorral, aki az első komoly ügyével próbál megküzdeni, de néha még önmagával sem sikerül. Elvégre egy gyilkossági ügyhöz nem elég a privát melankólia, a miniszoknya, meg egy árva őzike tekintete. Persze nem is tudja az elején miről van szó, csak hogy van valami varacskos tinédzser, aki egy gimnazista lány elrablásai ügye kapcsán vettek őrizetbe, de rögtön az első kihallgatások elé, meg Nora, a nagyon zöldfülű ügyvéd elé teszik a lány nemrég megtalált holttestéről készült színes, szélesvásznú képeket. Amitől az ügyvédcsaj kimegy hányni egyet a ház elé, valamint a bokrok alá.
Szóval így indul Az első ügy, ami egyébként nem vicces, bárhogy is vezetem elő, de kőkemény dráma, amibe Victoria Musiedlak rendező igyekezett minél több réteget belepréselni. Van itt először is a gyilkosság, meg a malacarcú tinédzser gyanúsított, Nora küzdelme, hogy vegyék végre komolyan az őt addig lekezelő rendőrök (ez mondjuk autóban smárolásba fordul, később szex), a lány egész migránsháttere (hisz egy algériai bevándorlócsalád sarja), meg úgy általában az igazságszolgáltatás embertelensége. (Plusz zaklatás, megcsalás, vérfertőzés, családon belüli erőszak, miazmás...)
És talán pont ettől a sokat markolástól nem lesz annyira erős a drámaiság, mint amennyire lehetne, ez a film megérinti az embert, de nem rázza meg. Márpedig egy ennyire halmazati darabtól azt elvárnám.
Noée Abita, mint Nora például egyszerűen túl szép, túl aranyos (ja, van ilyen is), kicsit nehéz elhinni róla, hogy igazi ügyvéd (nem is az, eddig sikkasztási ügyekben asszisztenskedett) inkább valami modellnek nézné az ember. (Pedig huszonévesen már rutinos filmszínésznek számít.) És főleg nézné az ember, az első negyedórában azt vettem észre, hogy nagyjából őt bámulom, és nem is figyelek a párbeszédekre, illetve csak mellékesen.
És valószínűleg ezért volt végig az a kényelmetlen érzésem, hogy Az első ügy némileg felszínes. De jobban belegondolva tényleg az. Nora nem vívódik azon, hogy nulla tapasztalattal elvállaljon-e egy gyilkosági ügyet, mert oda neki az oroszlánt is, hiába büntetőjog-szűz még. (Pontosabban úgy is szűz.) Aztán nyilván elcseszi, mindent elcsesz, de akkor már nem segít rajta a naiva-attitűd. Ebből a szempontból hitelesebb, mikor eljátssza a kőszáli jogászkeselyűt, az már a főnökének is bejön, a nézőnek meg nyilván nem, de ettől lesz a legvégére legalább valami dinamikája a karakterének. De ettől még mindenben túl gyorsan dönt, minden túl gyorsan történik a filmben, nincs idő mélyre menni semmibe, annyi mindent kell másfél órába zsúfolni.
Szóval az egész cucc sötét és drámai, nagyjából elég drámai, de nem elég sötét, így nem elég súlyos. ezzel együtt is, az ócska képregény- meg akciófilmekhez képest egy görög sorstragédia, sajnos csak azokhoz képest. Azért egynek jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése