Főd!

Írtam egy remek cikket a kultúra és a civilizáció fáziseltolódásáról, aztán -  mivel túl okosnak érzetem magam - gyorsan megnéztem az Él Ilyen Föld című űrszörnyes sorozat első két részét. (Oké, igazából Alien: Earth) de hát már a minap is kiderült a zorigós tesztből, hogy zseni vagyok, szóval megnézhetek bármilyen szart, feltéve, hogy nincs benne túl sok szénhidrát, és megígérem magamnak, hogy később majd lemozgom.

Nos, az első két rész után a sorozat egy kupac vacak, a látvány az persze húha, de a többi a klisés sablonok világa (ont monoton unalmat, konokon és fájón), mindent láttam már, és a legtöbb dolog akkor sem érdekelt. Az egész olyan, mintha a korábbi mozifilmek (mondjuk az első négy) után összesöpörték a mindent, és abból lett ez a sorozat. illetve dehogy, abból a Romulus alcímű nem oly régi mozi lett, és ami az után még maradt, abból fércelték ezt a legújabbat.

Az eredetiség hiányát még el is nézné az ember egy űrszörnyes-mészárszékelős tematikától eleve nem lehet túl sokat várni, pláne nem a sokadik újrahasznosításnál (ja, komposztálni kéne az egész franchise-t), de ebbe karaktereket is elfelejtettek írni. Igazából azért bírtam egy darabig, mert az egyik (sőt, számomra az egyetlen ismert) főszereplő az az Alex Lawther, aki anno A kibaszott világ vége (The End of the Fucking World) című brit sorozatban is protagonistáskodott, én meg aztat a sorozatot bírtam eléggé, bár jobban belegondolva nem pont a csávó miatt. (Jessica Barden volt a felejthetetlen.)

Szóval itt a szokásos akciófilmes (brrr...) figurák rohangálnak pánikban, de nagy puskákkal, miután a valami metropolisz közepén lezuhant zűrhajó meg pont élijeneket transzportált volna haza. Ezek az élijenek meg ugye nyálkásan csuszamlanak és a savas felböfögésük kicsöpögésük van, miközben eleve többfélék, mert afféle genetikai koktélok.

(Mellékszál: Az élijenekkel az a baj, hogy nem félelmetesek. Ijesztők, de nem félelmetesek. Mert a gonosz, az félelmetes, de ezek nem gonoszok, nyilvánvalóan nincsenek érzelmeik, ezek (nem ők!) csak ösztönvezérelt gyilkológépek, az intelligenciájuk is erre specializált. Azaz nincs bennük például érzelmi intelligencia (pedig de hülyén festenének, te jó ég!), logika is csak annyi, amennyi a gyilkoláshoz kell.

embert meg nem azért ölnek, mert emberevők, meg sem eszik az áldozatot, na jó, belepetéznek, de azt lehetne egy tehén be is, sőt, az sokkal nagyobb, és kényelmesebb, gondolom. Szóval az élijenek annyira félelmetesek kábé, mint Moby Dick a fehér bálna, de vele ellentétben bennük nem látok semmi szimbolikusat.)

És megy valami erőlködés, hogy valahogy beillesszék az egészet az első Élijen-film elé az idővonalra, de én hamar elvesztettem a fonalat, nem mintha valaha is követtem volna,. Úgyhogy annyi jött le, hogy itt van egyben és nagyon instant változatban az elmúlt húsz év összes androidos, kiborgos, AI-s  filmje, egy kis 9/11-hangulat, meg persze a franchise első két filmjére való utalgatás. (Nem tom, lehet hogy a harmadikra is, de azt én már nem néztem végig, annyira untam anno.) Plusz itt aztán már tényleg a gonosz-gonosz szuperrossz cégek körül forog sokminden, nyilván leesett az íróknak is, hogy a puszta szörnyezés kevés, így jött valami elcseszett poszkapitalista diktatúrakritika. De az is unalmas, leginkább mert sablonos. Ja, meg az érzelmeskedő családi drámaszál is az, azt is láttam nemrég, például az Elektromos állam című darabban, ami ehhez képest egy kreatív cucc.

Egyszóval elég volt nekem az első két rész, a harmadikat már tényleg méla undorral pofákat vágva fogom megnézni...