Fú, nagyjából félálomban, mintegy háttérzajként megtévéztem a Truman Show című filmet, de kár volt. Úgy rémlett, hogy egykor tettszett, de mi volt ez a nyálas szar, amit ma láttam? Jim Carrey alapvetően mindig is ripacs volt, de pl. az Ember a Holdonban ez pont illett a karakteréhez, de itt rémes volt. A film egésze határozottan rosszul öregedett, amikor már véget kellett volna érnie, még sokáig bámulhattuk ahogy az élete egyik legrosszabb alakítását nyújtó Ed Harris (akinek a karakterét is szeneslapáttal kellett volna ütlegelni, jó hosszan, elvégre az én olvasatomban egy istenkomplexusos médiageci volt), szóval érzelmesen bambult maga elé, miközben a háttérben szomorkás-zongorás liftzene volt épp felejthető.
Ja, a Truman Show egy nyúlós-nyálas giccs, ráadásul me már nem a tévés realityk, hanem a közösségi médiás gyalázatok a trendik, mondjuk azt már a kilencvenes évek végén sem értettem, hogy bírnának emberek harminc évik nézni egy valóságsót.
Nyilván ez is lehetett volna jobb, ha időben abba bírják hagyni, de pont úgy járt, mint valamivel korábban a Forrest Gump, nekem az is túl van húzva. (Tudom, nézzek videoklipeket, azt teszem...) Pedig ott még mentség, hogy egy regényadaptáció, amiben sokkal több vicces sületlenség van, de ha már meg tudták húzni, miért nem tudták jobban?
Jobban belegondolva ezért fogyasztok csak egész ritkán sorozatokat, nekem tessék elmesélni két órában a sztorit, ha hosszabban akarok élvezni egy történetet, arra találták ki a könyveket. Salman Rushdie esetében például sosem éreztem, hogy bármelyik könyvét meg kellene húzni. Mondjuk pont a múlt héten olvastam vele egy interjút, ahol arról beszélt, hogy a regényei így is befejezetlenek. mert maga a világ egy folyton befejezetlen projekt, a könyvek meg a részei.
De a Truman Burbank története akkor is egy giccs, talán mert annyira le akarták kerekíteni a végére, hogy csak azért sem sikerült jól.
tvtropes.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése