Ma van a nőnap második napja, a húsvéthétfő meg a pünkösdhétfő mintájára a nőnaphétfő, hisz az első napja mindig vasárnap, mint az közismert. (Pont mint hogy szilveszter mindig péntekre esik. Az év utolsó péntekje ugyebár.)
Ilyenkor azoknak a nőknek nem veszünk virágot, akik nem azok, mert az maga a szexista leereszkedés, ha csak azoknak veszünk, akik azok. Tehát vagy nem veszünk senkinek nőnapvasárnap se, vagy nincs rá pénzünk, vagy nők vagyunk, és magunknak minek? De ma mindenkinél ott van, hogy morális bölényben érezheti magát attól, hogy nem tesz meg valamit, ami nagy civilizációs ugrás a kultúrában, javarészt a semmibe.
Mert a nőnap értelmetlen, elvégre kötelező jópofizás, de teljesen személytelen módon, az ilyen nemzetközi világnapoknak annyi értelme van, hogy nincs nekik. Például egy hónap múlva, április nyolcadikán veszünk virág alakú bonbont cigány ismerőseinknek? Pedig akkor van a nemzetközi cigánynap. Vagy színes lufit legalább?
Egyébként is, a nő csak elnevezés, és a névnapoknak sincs semmi értelme. Én például egy középkori király nevét viselem, akit politikai okokból szentté avattatott egy utóda, hiszen a pápa egy szekér aranyért bármikor megkapta a Szentlélek sugalmazását, hogy az illető ugyan egy rohadék volt, de felettébb szent módon! Így aztán, mivel a Szentlélek is bírja az aranyat (nézzük meg a barokk templomok díszességeit), be lehetett iktatni a naptárba, nyár elejére. De nekem ehhez mi közöm van? És a szomszéd csajnak, hogy nem fiúnak született? Na ugye!
Ha van kék szeműek napja, de nincs, arra én puncstortát nem kérek, málnás tejszínhabbal. Pedig szeretem, de tartás is van a világon elvégre.
Amúgy bírom a nőket, nincs bajom velük, régebben többet is ismertem, volt akinek a koncertjén is voltam. Pedig unom a jazzt. Dzsezznek írni, és csak aztán hallgatni. Így ez se az:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése