Ma van a francia Charles Fourier 254. születésnapja, kereken! Ő egy érdekes fazon volt, leginkább utópista szocialistaként emlegetik, bár ebből a jelzős szerkezetből inkább csak az utópia volt a korában bevett kifejezés, a szocializmus mint ideológia kifaragásán többek mellett éppen ő munkálkodott.
A fater kereskedő volt, gondolom nem szegény, ő is az lett volna, de jött az 1989-es forradalom, és elmenetelt egész a jakobinusok terrorjáig, amitől az ifjú Chales legalább is gondolkodóba esett, hogy de lehetne ezt jobban is csinálni. Meg muszáj is volt kezdenie valamit magával, mert a forradalmi hullámok elsodorták a családi vagyont, és csak Napóleon polgárias császársága idején tudta némileg konszolidálni magát, de onnantól aztán társadalommérnöknek képzelte magát ezerrel.
Mint egy egész kicsit később Auguste Comte, ő is valahogy úgy képzelte a társadalmat, hogy azt le lehet írni a fizikai fogalmakkal is, mert igazából csaknem mindegy, hogy esőfelhők, hegyről leguruló szikladarabok vagy forradalmi tömeg, nagyjából ugyanazok a törvények mozgatnak mindent a megtapasztalható valóságban. Fourier speciel a newtoni mechanikával akarta magyarázni a társadalmi folyamatokat, miszerint az egyén meg a közösség is mindig valamiféle egyensúlyi állapotra törekszik, amiből aztán csak egy-egy külső erő tudja kimozdítani. (Comte is „társadalmi fizikának nevezte el, amit ma simán csak szociológiának ismerünk. Már aki ismeri, magamban már lassan kételkedem.) A külső erő persze saját élete tapasztalati alapján rendszerint egy forradalom, ami aztán rendre diktátorokat termel ki, ha nem is azonnal (vö. magyar rendszerváltás), vagyis azt kell elérni, hogy a nép ne is akarjon forradalmat. Azaz ne legyen elégedetlen, amihez meg egy alulról szervezett társadalom kell, ami rétegzett ugyan (vannak benne gazdasági meg szimbolikus egyenlőtlenségek), de nem igazságtalan. Mert egyenlótlenséget hajlamos természetesnek elfogadni az ember, mert látja, ha valaki ügyesebb, okosabb, sőt szebb nála, de az igazságtalanságtól felcseszi magát, és ez tömeges előfordulásnál forradalmi hevületet okozhat.
en.wikipedia.org
Úgyhogy a fourier-i utópia a falanszter, ami - Madách drámájával ellentétben - nála nem negatív fogalom, csak egy lakó- és munkaközösség, egy gazdaságilag autonóm minitársadalom, mondjuk mint egy izraeli kibuc, bár vallási tartalom nélkül. (Ja igen, a 19. század elején, pláne a franciáknál a bármilyen istenre hivatkozást komolytalannak tartották, ők ott akkor a Racionalitás nagy elbeszélésben hittek, elvégre nem voltak hülyék, csak optimisták.) „A munka a szenvedélyek vonzerejére épüljön, ne a kényszerre.” - ez lett volna az alapvetés, ami aztán a kommunbista ideológiában már úgy köszön vissza, hogy mindenki képességei szerint dolgozzon, és szükségletei szerint részesüljön a javakból, ami megint csak utópista gondolat, hisz arra épül, hogy az ember képes nem önző lenni. Pedig egy frászt képes.
És kevesen tudják, de igazából Charles Fourier alkotta meg a „feminizmus“ kifejezést is, mert zsigerileg ki nem álhatta a patriarchális uralmi viszonyokat, és olyanokat mondott, hogy: „A társadalmi fejlődés és a változások korszaka a nők szabadságának haladásával arányosan megy végbe.”
mondjuk 1837-ben meghalt, úgyhogy a nők szabadságának haladásából azért túl sokat már nem láthatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése