Lógok a szeren - avagy reménytelenül szerelem a gépet

Tegnap végre ismét délutános voltam, és maradok a héten, sőt ahogy a dolgok most állnak, a jövő héten is. Ami egyfelől jó, mert viszlát korán kelés, másfelől kissé rémes, mert helló problémák. A derék német (legyünk pontosak: NDK-s) gépek gyakorlatilag roncsok, úgyhogy ha délután négy után döglik be valamelyik (illetve majdnem az összes), már nincs kitől segítséget kérni, aztán csak jön a szerlem-szerelem-szerelem elektromechanikus romantikája, amitől egyre frusztráltabb vagyok. Mer’ én a bölcsészkaron szereztem a diplomám, a hibaelhárításnál így kisebb mértékben a tapasztalat, de főleg a megérzés vezet, meglepően sok, de a lepusztult roncsokhoz képest mégis kevés sikerrel. Így munka helyett jön a permanens szenvedés, meg cetliket írok a délelőttös műszaknak, de az ottani csávó sem nagy spíler, a másik meg mindent nagy adag ragasztóval javít. Pedig szerintem fel kéne robbantani az egészet.

Régebben még lehetett nyugodtan dolgozgatni, vagy a serény munka benyomását kelteni különösebb stressz nélkül, de mára az a teljesen igazságtalan helyzet, hogy negyven fokban sincs nyugta az embernek, egy szeméttelep közepén küzd roncsokkal fülig olajosan, a tévében meg a McLaren új üzemét mutatják (fehér, pormentes, ultramodern), direkt csak hogy idegesítsenek.

A tényleges munka persze nem halad, egyre nagyobb a lemaradásunk, így lehet, hogy a jövő hét is délutános (ez nem lenne rossz) vagy éjszakás 8ez már inkább), én mindenesetre újra intenzív álláskeresésbe kezdtem, egyelőre a borítékolható nulla eredménnyel. Márpedig (ha becsődölünk) én közmunkás nem leszek, nem fogok éhbérért kapálni valami kormánypárti albroki málnásában, inkább mosogatok Lándönben. Felkészül Barszelóna.

Énekszó és tánc köszöncse

Gusztus huszadikán három dolog ünnepelődik: Szentisten István (az első asszem), az Alapkotmánytörvény meg az új kenyér, bár ez utóbbi szerencsére más napokon is van. Meg ünnepeljük a tűzijátékot, vagy az a kenyeret, mer ahhoz is kell tűz, de ez még nem egészen világos.

Nálunk gusztus huszadikán a jányok (a jányok, a jányok angyalok…) ilyenkor ünneplőbe öltözve mennek a teszkóba, ahol meglocsolják az István nevű pénztárosokat, illetve bárkit, akinek van István nevű közvetlen hozzátartozója. Ez után a biztonsági őrök díszmenetben bazmegelve kísérik ki őket durván. Ám miután a teszkó újabban zárva van gusztus huszadikán (mer’ nem tiszteli a hagyományokat) az egész átkerül tizenkilencedikére, vagy egy másik hónapba, hisz az érintett pénztárosokat májusban is Istvánnak hívják, legalább is nagy részben.

De az esti program évek óta ugyanaz: a teszkó mögött fellép Demjénrózsi meg Republikcipő meg a Somogy táncegyüttesből aki ráér, közben a játszótér sarkán besörözött tizenhat évesek hánynak, aztán tűzijáték. A tűzijáték közben autóriasztók random koncertje a menekülő kutyák balettjének aláfestéseként, meg a tűzijáték irányába szaladó családok, akiknél nyilván nincs otthon óra.

Falun persze nincs mindig tűzijáték meg teszkó, de az Istvánokat ott is meglocsolják, főleg a torkukat, hogy el ne duguljon. A vallásosak misére mennek, a nem annyira vallásosak a kocsmába, az egyáltalán nem vallásosak meg otthon isznak, pláne ha megjöttek a vallásosak a miséről, és van kivel inni. Meg nagy, durva, zsíros húsokat is esznek kis savanyúsággal, meg az új kenyérrel, ha már egyszer.

Szabadság, Béláim!

Na ez az, amikor a fagyi visszanyal: annak idején Maris találta ki a Bélát (merugye BéLaci), most meg rá kell jönnöm, hogy egyre több Béla jön szemben, ha nem is mind ember. Hisz jövő héten szabadságon leszek, munkatársaim szerint hosszú szabadságon, mer' egy egész hétig tart. (A rövid szabadság amúgy a hosszú hétvége, csak hogy nyelvileg zavaros legyen.)
És ezen a hihetetlenül hosszú szabadságon ellátogatok Bélavárra, majd Alsóbélatelepre (Ami igazából Balatonfenyves, de a vasúti megálló mégis e néven adódik, miközben majdnem Fonyód.) Innen már csak Bélapátfalva hiányozna, bár gyanús, hogy ott nem Béla pátjától (az mi is?), hanem az apát beléről lehet szó, az meg egyáltalán nem érdekel. Meg rémlik, hogy van/volt arra valami cementgyár, csak lusta vagyok utánanézni (ami így a gép előtt ülve, Gugli után X-ben jelentős lustaságra vall), de az is csak egy egész kicsit érdekelne. Például milyen a szendvics a gyári büfében, jó-e a közlekedés, miből van a cement, ilyenek...

p.s. Bélapátfalván a cement stimmel (mégis megnéztem) de van nótaverseny is! A pát meg a jól hasadó ásványok jelzője, pl. mészpát, földpát, bélapát.

Vótermelon

A minap hallom, hogy a gonosz meg a haveri üzletláncok sem adhatják 99 forint alatt a dinnyét, a görögöt, a kapitalizmus meg a szabadverseny nagyobb dicsőségéére. Aztán kiderült, hogy lehet annál olcsóbb is, tegnap a sarki CBA-ábécében 79-ért vettem a dinnye kilóját. Vagyis: a cébéá-ábécé nincs benne a kartellben, vagy benne van csak nem úgy (ez esetben meg hülye a teszkó és a többiek), vagy a görög dinnye tényleg drágább, de ez ugyebár magyar. 
Egyébként semmi gond, én mint fogyasztó olcsón szeretek venni bazi nagy görög lagzit dinnyét, csak közben szánalmas, államtitkárnak álcázott egysejtűek ne lökjék a győzelmi jelentéseket, hogy hú de megvédték a dinnyetermelőket. Mert kitől is? Tőlem?

p.s. Az Agresszív Kismalac szerint én félázsiai vagyok (veletek együtt felebarátaim, vagy egészen barátságtalan ismerőseim), de igazából egészen ázsiai is szívesen lennék. Magam részéről India északi részét választanám, mondjuk a Himalája lábánál valahol, csak legyen jó zöldséges curry, meg értsem az angoljukat.

Állatfarm

Az Agresszív Kismalac (fogyatkozó számú rajongóinak: Miniszterelnök Úr, röviden Múúú…) már megint konzultált, illetve futott néhány ócska propagandakört, amit annak nevez, és sajnos valószínű, hogy annak is hisz. Mer’ ha én megkérdezem haverjaimat, közeli rokonaimat, és pláne a (nem létező) hűbéreseimet, hogy: „ Ugye jófej vagyok, meg bírtok, meg velem vagytok, he?”, az nem konzultáció, hanem udvari kihallgatás, egy Fülig Jimmy szerinti körhallásos szerkli. Mert Agresszív Kismalac elmegy a néphez, tegeződik is vele („Helló nép! – Helló király!”) meg pölö a fidesz ifjúsági szervezetéhez, és konzultál velük, mintha amúgy nem lennének beszélő viszonyban. Már látom a Macskafogó parafrázist:

-          Saaafranek! Ki most a fidelitász?

-          Girhes Joe, uram.

-          Szúrjuk ki a szemét valamivel!

-          De uram, nyolcvanhat éves, teljesen vak!

-          Hülye!

-          Tudom uram, azért vállalta…

És akkor AK ilyeneket szól, hogy eleve a tandíj ellensége, mindig is az volt, nála nem lesz tandíj, van persze költségtérítés (több mint a tandíj lett volna), meg szűkített állami finanszírozás, meg röghöz kötés, és a plafon mégsem szakad le. De gondolom a fidelitásznál jó erős a plafon, az kell hogy legyen. Különösen mikor a fideszes képvselő fia, meg szobatársai úgy záróvizsgáznak a smittpáli hangulatú téefen, hogy a dékán az utolsó órákban nyúl bele a tanulmányi rendszerbe, és igazol nekik krediteket…. (Abszurdisztán – Hátasztán: 1- 1  -a poén eredetileg Uj Péteré)

Ami azonban tényleg ijesztő: OVi láthatóan elhiszi a sok sületlenséget, amit beszél, nem zavarja az, hogy helytől és időtől függően bármikor ellentmond önmagának, hogy alternatív valóságban él, ahol az, hogy kizsarolták a megtakarításainkat, az nyudíjvédelem, a brutális a költségtérítés az nem tandíj, a terhek emelkedése az adócsökkentés.

Mert ez tényleg Orwell: először volt az újbeszél (newspeak) aztán itt a duplagondol (double-think), azaz a derék fideszkádéenpés papucsállatkák amúgy tudják, hogy hülyeséget beszélnek, de nem gondolják, a pártszerűség felülír bennük sok mindent. (Tényleg, egy kínzó kérdés: most akkor Keletázsiával vagy Eurázsiával állunk e héten háborúban? Csak mert utaznék az Egyes Leszállópályára (régebben Anglia), és érdekelne Nagy Testvér véleménye). Szóval pártunk és kormányunk vezetőinek nyilván elgurult a gyógyszere, mert különben nem gondolnák a szimpla bunkóságot bátorságnak, a műveletlenséget ízlésnek, no meg a talpnyalást alklamasságnak. Ha már George Orwell szükségszerűen szóba került: az Állatfarmon élünk, egyre közelebb 1984-hez. De nem fogjuk elérni, no pasaran meg minden. Mert az aktuális főnök soha sem lehet Kim Dzsong Viktor, hála a netnek, a történelmi tapasztalatoknak, a polgári öntudatnak, meg a Magasságosnak, aki (Hasek szép megfogalmazásának megfelelően), nem egy tábornok a mi táborunkban. Hiába hivatkoznak rá állandóan, Ő csak kiröhögi a hipokritákat.

               

I have survived

A szombat úgy túlélhető, ha tízkor lelép az ember, de akkor minek is megy be, minek cseszik szét a  jól megérdemelt hétvégéjét? A válasz: mert nálunk a kapitalizmus sem racionális: sejtések, megfelelni-vágyások, megúszás-kísérletek, olcsó középvezetői menedzser-tanfolyamok, lapítások és stresszre fogyasztott féldecik szabályozzák az amúgy totálisan kiszolgáltatott munkavállaló napi- avagy hetirendjét. Mert a rendelés/kapacitás hányadost nyilván csak Drakula gróf számolná vérszívás-egyenértéken, meg a diör munkahelyem, ahol kötelező túlóra meg szombati műszak áll szemben a nálam többet kereső diák(???) munkások álmatag semmittevésével, de valakiknek legalább jó.
Azaz a régi, szocialistának csúfolt államkapitalista katyvasz megy tovább (derék viktorunk szerint jó is ez így), mindegy mit csinálsz, csak termelj, termelj vagy meghalsz (melósul: meghalol), úgyis a termelékenység a lényeg, az ember a leggyorsabban cserélhető alkatrész. És valóban, egy pneumatikus munkahenger látványosan többet számít annál, mint akinek lelke van, mert bár mindkettő cserélhető, de az egyik drága, a másik meg mit sem ér. Nekik.
A Füredi csomópontban borús az ég, de rohadt meleg van. Az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy a felhők felett mindig süt a nap, kék az ég és nagy a hideg (bár odalent kapitalizmus van), de egy fapados jeggyel sok minden elérhető. (Az igazgató bácsinak sietős:  piramis gyorsan épül, rabszolgák gyorsan jajgatnak.Barátjuk a szódagép.)

Szombati szívás

Már megint dolgoznom kell szombaton ( a kizsákmányoló kapitalisták nem elégszenek meg a hét közbeni túlórákkal), de én szombatra akkor is vastag könyvet, meg sok hallgatnivalót, meg valami ragacsos édességet viszek, és csak épp annyit teszek a munka frontján, amennyit feltétlenül muszáj. Aztán tényleg betérek ortodox zsidónak, és ha sabbatkor munkára akarnak kényszeríteni, beperelem az egész bagázst.
Amúgy mindenki azt nyomja, hogy "legalább keresel egy kis pluszpénzt!", azaz lefordítva, két-három szombati műszak révén a reménytelenből a megalázó kategóriába javul a havi fizetésem. Márpedig ennyit nem ér az, hogy lemondjak a szombati későn  kelésről meg a reggeli sajtos pirítósról, szigorúan újságolvasás (hétvégi melléklet!) közben fogyasztva.
Nem azért küzdöttek az elvtársak annyit valahol máshol, régebben, a negyven órás munkahétért, hogy az ötvenöt legyen. Kommunista sejtet is alapítok, ortodox zsidó kommunista sejtet, és én leszek a neonácik álma, az ideális áldozat. Mondjuk nem lesz nagy változás...

Szinopszisok

A fideszes (izé, független) kultúrakárkik már igazán kiírhatnák a Mátyás királyról szóló film pályázatát, ha jól rémlik már az előző kormányzásuk alatt is tervezték. Én mindenesetre összedobtam néhány szinopszist:

1.       Klasszikus-patetikus:

Mátyás király (Colin Firth), angol király (a külföldi forgalmazási lehetőségekre tekintettel) vágtat fakó lován, majd jő Montgomery a közeli vár ura (Morgan Freeman), és együtt indulnak a Szentföld (kisebb költségvetés esetén Írország, még kisebbnél Albertfalva) felszabadítására. Út közben kapják a hírt, hogy a királyné, azaz Beatrix, merényletben elhalálozott, esetleg a Mátrixba távozott. A király hősiesen szomorú, majd férfiasan melankolikus bosszúvágytól valamint hazaszeretettől fűtve lekaszabolja a szenteket (vagy akik a Szentföldön laknak; opcionálisan természetesen az íreket vagy albertfalvárokat). A keserédes-fényes győzelemi mámorában (vö. korongrészegen) beleszeret az alantas származású ám aktuálisan álomszép Alliterációba, kiről később kiderül, hogy titkos bourbon hercegnő a grófi oldalágról, esetleg kultikus kelta druidák leszármazottja (végül is mindegy, csak Liv Tyler játssza), és folyton köd gomolyog körülötte, de szigorúan csak csípőmagasságig.

Halálhörgés, siralom naplemente, folyópart, Mátyás közben folyton nagyon igazságos, meg néha álruhát ölt, mint titkos transzvesztita, de csak igen kifinomult, cizelláltan reneszánsz módon.

2.       Antiutópista-posztapokaliptikus:

A tatárok és törökök atomfegyverei által felperzselt pusztán (korábban Dunántúli Középhegység) száguld szilaj, félig ló, félig kiborg csataménjén Hunyadi Matyi, a Ludas-klán feje (Nemcsák Károly), hogy megostromolja majd kifossza a trónját bitorló B. Döbröghy Alfonz titkos sivatagi pirosarany-finomítóját.

A gonosz főúr (itt: nem pincér!) ráküldi Matyira messze földön rettegett (közelebbi földeken még inkább) bérgyilkosát, Pogyebrád  Katalin Beatrixet (Oroszlán Szonja vagy Frajt Edit), ám gyilkos és leendő áldozat között lassan szerelemmé érik a pusztán munkakapcsolatnak induló viszony, ölés helyett ölelés, gyilok helyett gyerek etc. Illetve van gyilok is, mert Beatrix a románc beteljesedése előtt véresen leszámolja a Ludas-klán nagy részét (erőszakos halált hal Boka, Nemecsek, Tudor, Vidor, John , Paul, George, Ringo, Bob és Hapci), ezért új dinasztiát alapítanak, és beszállnak a vashulladék és nehézvíz üzletbe. B. Döbröghy is eghal, mikor egyik vállról indítható harci ménje megzavarodik, és véletlenül zabnak nézi.

Matyi időnként igazságos, és néha úgy kivetkőzik magából, hogy ettől senki sem ismeri fel.

3.       Vicces-dekadens:

Matty, a királyi család fekete báránya (Charlie Sheen) iszonyúan másnaposan ébred kastélyában. Fogalma sincs mit csinált előző nap 3-tól 5-ig, de rémlik, hogy valami fekete-fehér filmet nézett, és meglepetten veszi észre, hogy kényszeresen Darvas Iván modorában beszél.

Később elmegy egy bárba, hogy megszabaduljon Beatrix (vagy Bernadett?) nevű újdonsült felesége látványától, aki a plasztikai sebész orvosi műhibájának áldozatává vált, vagyis mellimplantátumait az ajkaiba ültették be, és fordítva. A bárban felszed két álruhás erkölcsrendészt, majd az óvadék lefizetése helyett hagyja, hogy száműzzék egy faluba, ahol csak ronda nők és deli legények laknak. Mivel a homoszexualitás nem opció számára, és a kokainja is elfogy, öngyilkosságot kísérel meg egy konzervnyitóval, de a saját csuklója helyett csak egy marhamájkrém tetejét vágja fel vele.

Matty egy bunkó, aki mindig igazságtalan, álruhaként pedig mindig ugyanazt a térdnadrágot és bowling-inget viseli, ami így nem igazán hatékony.

4.       Pornografikus - Matthias Rex a szexgép

Matykó, a csillagszemű sudár paraszt, medencetisztítónak álcázva behatol a gonosz Fakk Anál kéj-várkastélyába és mindenkit irgalmatlanul megdönget. A cselédlányokat, a szakácsnőket, a lovászfiúkat, a lovakat, mindenkit. 

E tekintetben teljesen igazságosan oszt ki mindenkit, bár álruhát azt egyáltalán nem visel.

Hiperszubjektív földrajz IV.

Németország földrajzilag, kulturálisan és szakmailag is két részből áll: Voltendéká, Volteneszká, Ausztria és a Schwarzwaldklinik. Közös sajátosságuk hogy németül és törökül beszélnek bennük, szeretik a sört (és szeretnek beszélni róla), és sohasem kérdeznék meg, pontosan hogy is készül a kolbász.

Németországot is folyók tagolják (szelik szanaszét), mint például a Rajna, a Majna, Maya a méhecske és …. ööö … és számtalan egyéb folyó. Megvan: Duna, az is van, arra is. Domborzata a magyarhoz hasonlóan érdektelen, nincs se Himalája, se Amazonas, egyetlen számottevő geológiai képződménye Hamburg. (Ezt egyébként Jürgen Altewasser, a méltán elfeledett építész tervezte még az 1960-as években, ám nagy bánatára végül mégis Joachim Hamburg hentesről, a hamburger feltalálójáról nevezték el. A Beatlesről már nem lehetett elnevezni, mert közben hazamentek Liverpoolba, kivéve Stewartot, de rá meg már senki sem emlékszik.)

Németország fővárosa amúgy hivatalosan Berlin, gyakorlatilag viszont a Bayern München, államformája változó, a jelenlegi államfő neve épp nem jut eszembe, a leendő pedig Michael Schumacher, esetleg Arnold Schwarzenegger, ő már úgyis rutinos kormányos, a németeknek meg már úgyis van gyakorlatuk az osztrák születésű vezetőkkel. Pláne ha már vértelenül elfoglalták Kaliforniát.

Németország gazdaságilag erős, fő profilja az autógyártás (BMW, Audi, VW,… Porsche, …. Skoda), az autókhoz való versenyzők előállítása, az ócska technozene, de valljuk be, sörben a csehek jobbak.

A legfontosabb német exportcikk a kultúra, csak kiragadva néhány példát: Ludwig Beethowen, Mozart Kugeln, Gőte Siller, meg a Nájnundnájcig Luftbalón, meg a Dádádá. És akkor még nem is szóltunk az expresszionizmusról, amit durván túlzásba vittek, meg a bauhausról, amit nem eléggé.

A Németországba készülőknek ajánlható:

-          A kölni dóm, avagy a világ legrégebben épülő katedrálisa (felkészül a barcelonai Sagrada Familia).

-          Az Oktoberfest (szeptembertől novemberig különösen!)

-          Másnaposság elleni tabletta (októberben különösen).

-          Nyelvtudás – angol is a jó, a németek szerencsére nem franciák.

-          Kolbászos káposzta Bilagittal, vagy (vegáknak) sima káposzta Bilagittal.

-          Sok euró.

Mai erős mondatok

„Ez most az, aminek látszik, vagy aminek gondolom?”

„Attól, hogy van diplomám, még nem vagyok teljesen hülye!”

„- Képzeld, két bajszos pasas van a  női vécében! - Nemá, és mit csinálnak ott? - Szerelik a vízcsapot.”

„- A Géza most szabadságon van???  – Kirúgták. – Akkor igen.”

Hiperszubjektív földrajz III.

Magyarország Kelet-Közép-Kelet Európában van, lángoktól ölelve és kicsi, ennek ellenére korábbi önmaga veszi körül. Az ország az Atlanti-óceán, Földközi-tenger és Fekete-tenger határolta területen fekszik, bár egyik esetében sem közvetlenül a parton.

Magyarország folyói jellemzően délnek folynak, meglepő mód északról, és több részre bontják az országot, úgy mint Zaláninnenn, Kőrösöntúl, és Dráva-Mura köze.

Magyarország fővárosa Debrecen és Székesfehérvár felváltva, vitás esetben Szeged vagy Budapest.

Lakói az egykor bejövetelt magyarok (régiesen mogyerik, esetleg mogyorók) leszármazottai, meg tucatnyi más nép, akik néha magukról sem tudják, hogy azok. (Mert kérdem én, találkozott már valaki élő, lélegző venddel mondjuk?) 

Hivatalos nyelve a hőbörgés, államformája legújabban a magyarhaza (korábban zemberek, még korábban köztársaság), alakja rántott hús (régebben bécsiszelet).

Gazdaságföldrajza:

-          Mezőgazdaság: fő termékek a krumpli és paprika (együtt is) valamint a kannásbor, a peronoszpóra és a zsebszerződés. Jellegzetes magyar kutyafajták a puli, a yorkshire terrier, az udvari  vegyes és a balatoni hekk. Plusz tájjelegű még a magyar szürkemarha, a szurkejuh, a szürkekacsa és a fehér (színváltozatban szürke) ló. Meg a fia.

-           Ipar: A meghatározó iparágak közül kiemelendő az építőipar, a konzervipar (zöldség-, gyümölcs- és állatkonzervek, vegyesen is), és a szervezett bűnözés (azaz fehérgallérosok a szürkegazdaságban).

-          Kereskedelem: alapvető exportcikk a pödört bajusz, a leendő Nobel-díjas kutató és az őrölt populizmus, régebben voltak buszok is, de mai is ugyanazok vannak. Az import legfontosabb tételeit a dobozos tej, a csempészett ukrán cigaretta és a kebab teszik ki, ezeket Magyarországon nem gyártják, vagy ha igen, exportálják.

A kulturális élet sokszínű, vannak könyvek, DVD-k meg okostelefonos alkalmazások, a lényeg, hogy minden formátumban van Barátok Közt. A zemberek színházba, plázába, lottózóba, kocsmába és az önkormányzat szociális osztályára járnak, mind remek alkalom a népi kultúra elemeinek (sápítozás, zárójelentés-mutogatás, tiltott helyen dohányzás) ápolására.

Jelentősebb nemzeti ünnepek: bármi ami hétköznapra esik, augusztus 20 a tűzijáték miatt, pünkösdhétfő (mermiaz?) meg az a pár nyugis nap a kétünnepközött.

A legjellegzetesebb magyar étel a parizeres szendvics, adrága palancsita olajos lángossal, az ipari trappista meg a tegnapi krumplistészta, de a paraszti konyha elmaradhatatlan kelléke a pörköltös bolognai spagetti is, tökfőzelékkel.

Magyarország pénzneme hivatalosan a forint, nem hivatalosan a tanácsadói szerződés, esetleg mégis forint, de borítékban, jelöletlen címletekben.

A Magyarországra utazóknak azt ajánlhatjuk :

1.       Tanuljanak meg magyarul, máshogy nincs esélyük.

2.       Ne fogyasszanak étteremben, kávézóban, kocsmában, bárban, kifőzdében és ne fizessenek hitelkártyával.

3.       Ne legyen sötét bőrszínük.

4.       Ne menjenek vonaton, állomáson, kocsmában vécére, a fröccsöt csak forralva igyák.

5.       Ferihegyen szálljanak át valami skandináv járatra inkább.

Hiperszubjektív földrajz II.

Anglia a brit szigeteken fekszik, valamint kel,a a napi rutin diktálta időpontokban. Nevével ellentétben nem britek lakják és nem angolok, hanem  buszsofőrök, indiai és arab boltosok, meg tévészakácsok. A buszsofőrök főképp kövér fekete nők vagy erősen kopaszodó színtelen férfiak, a boltosok érthetetlen nyelven beszélnek (szemben például a pesti arab kolónia kifinomult, "cséncsmani-cséncsmani" angolságával), a tévészakácsok meg pöszék, bunkók vagy szimplán idegesítőek. Esetleg nők, ez esetben viszont megjegyezhetetlen a karakterük.

Földrajzilag Anglia három részre tagolódik, úgy mint észak és dél, meg London. Utóbbi valójában időutazó űrszörnyek űrállomása a múlt jövőjéből, vagy valami ilyesmi, meghatározó életformája az idegenvezető és a néma szórólaposztó.

Mezőgazdaágilag Anglia erőssége a mezőgazdaság. Birkák, tehenek, disznók meg sör, pite és vicces kalapok alkotják a termelés meghatározó részét. Az ipar főleg vasúti menetrendek és buszmegálló-táblák előállításával foglalkozik, miután a sütisdoboz-gyártás pár éve végleg átkerült Pakisztánba, meg Külső-Indonéziába.a

Politikailag Anglia stabil, csak két problémájuk akad:
- Mi az a Lordok Háza, és mire is kell nekik?
- Ki az a nagyfejű, tésztaképű pasas a tévében, egyáltalán mi az hogy "miniszterelnök"? Meg minek választás, hiszen van királynő meg ...ööö...izé.... király, ja az nincs, de nyilván van férje (nem a királynak), meg van az a jóképű gyerek, szép volt az esküvő, bár ocsmányul kopaszodik, szóval rá most szavazni is kell, vagy lesz csak úgy magától, a tésztaképű helyett?

A kultúra a a fakjú és a szorri kifejezések kifinomult, balanszírozott használatára épül, vannak ezen kívül régi uncsi festmények, új de érthetetlen festmények, vastag könyvek, meg kibelezett állatok modern múzeumokban. Meg énekelnek mindenhol hülye hangú emberek, akik nem férnek be az operába, ahová eleve be se mennénk. Meg a kultúrához tartozik a sport is ("ép testben még épp élek"), de ezt elszúrja az olimpia, ami egy nagy forgalmi dugónak várható, sok ideges külföldivel, az egész perifériáján meg néhányan futnak/birkóznak/felfújt bőrdarabok  után szaladgálnak. De ez az angoloknál hagyomány, meg hogy utána söröznek, és besörözve menetelnek, egy dallamra, melyet csak ők hallanak, ott belül.

Angliába utazni kétféleképp érdemes: egyirányú, vagy retúrjeggyel. Mindkettőnek vannak számos előnyei.


Következik: Magyarország

Hiperszubjektív földrajz I.

Alapvetés: A hagyományos földrajz unalmas, főleg, mert olyan helyekről írnak okos emberek, amikről tudnak, pláne jártak is ott. A kreatív földrajzban (antropológiában, néprajzban etc.) ellenben szárnyalhat a képzelet, gondoljunk csak Középföldére.... Illetve legen például Venezuela.

Venezuela Dél-Amerikai amerikai részén fekszik, szemben az inkább déli államokkal, ami Brazília, meg néhány keskenyebb ország. Venezuela őslakosai a vuvuzela indiánok voltak, de már nincsenek. A népesség így ma kizárólag venezuálokból áll (plusz néhány külföldi diplomata), hivatalos nyelv az urdu is lehetne, de inkább a spanyol egy tájszólása.

Venezuela igen aktív kereskedelmi kapcsolatokat ápol, fő exportcikke a csípős-savanyú nyersolaj, a vakkantott ólomüveg és a szociális demagógia. Meghatározó mezőgazdasági terménye a tarhonya, de jelentős a paprika- és cukorbányászat is. Komolyan vehető venezuál ipar gyakorlatilag nincs, leszámítva az évtizedek óta stagnáló cipőfűző- és hajolaj-gyártást, a hajolajat különösen azóta nehéz eladn,i hogy kiderült, valójában halolaj, csak nem annyira büdös.

Venezuela politikai rendszere a marxizmus-alkoholizmus ideológiájára épül, a többség ezt az irányzatot támogatja lelkesen, aki esetleg nem, azt megverik, miután a földre lökték nagyon durván.

A kulturális élet igen színes, például kék meg piros, meg még zöld kötésben is megjelennek Csavez Hugó a rajongva szeretvetisztelt elnökvezér napirend előtti és fogmosás utáni hozzászólásai. Az elnök rajongói amúgy a vörösingesek, de ennek eredetiségét Garibaldi és Molnár Ferenc utódai erősen vitatják.

A Venezuelába utazóknak azt ajánlhatjuk: ne tegyék! Sokkal közelebb is vannak sokkal jobb helyek, elég csak Ukrajnára, Fehéroroszországra vagy Kazahsztánra gondolnunk. Amúgy ne menjünk ezekbe az országokba sem. Maradjunk otthon és együnk retket, mert az jó.

Következik: naná Anglia...