Feersum Endjinn

A cím nem norvégul van és nem is sajátom, egyszerűen angolosan kell kiejteni és már meg is van a megfejtés (Fearsome Engine), ami egy Iain Banks-regény a vadregényes 1994-ből, és csak most jelent meg magyarul, Félemmetes géjpezet címen, és hű de igen el vagyok én képedve tőle idelennt.

Az alaphelyzet hogy a földi emberiség pár ezer év múlva kihalni készül, mert az egész Naprendszert elárasztja valami galaktikus porfelhő, és egyszerűen túl tufák ahhoz, hogy bármit is tegyenek. Mert az emberek kalandvágyóbb része már rég télakolt az űrbe (ahol nem mellesleg létrehozta a Kultúra nevű galaktikus metacivilizációt) a Földön maradók pedig lassan eltunyulnak, vissza is fejlődnének, ha lenne hova. Valójában már csak buheráló júzerek, az egykori (és szerencsére nagyjából önfenntartó) technológiát, illetve néha csak a romjait használják, anélkül, hogy igazán fogalmuk lenne róla, hogy is működik valami, sőt, hogy egyáltalán miért is hozták létre. Vagyis megmentenék magukat, de már rég túl lusták és elbutultak hozzá.

És akkor erről nekem az az ellenállhatatlan kép ugrik be, ahogy a Pocakos Tábornok meg Kövér elvtárs harciasan autót szerel. Mert ők is csak júzerek, középfokú hatalomtechnikusok, de hogy a hatalom, a politika, netán a demokrácia mire jó, az már meghaladja felfogóképességüket, már azon kívül, hogy nekik meg a rokonoknak, meg a haveroknak jó legyen, meg hogy a jó az, ha sok a pénz és lehet szívatni azokat, akik nem ők.

De vicces lenne, ha egyszer csak egyedül találnák magukat kicsi világukban. Mert ők, akik folyvást a termelés meg a kétkezi munka remek voltáról értekeznek, utálva mindent, ami nem főd, vas, kalbász, ótó vagy kokakóla (mer’ ezek az igazi dógok ám!), tisztára mint valami későmodern Rákosi-inkarnáció. (És nem, nem leszünk gyarmat, csak ha a németek és/vagy az oroszok nagyon szeretnék, felkészülhetnek a kínaiak, de őket nemigen érdekeljük.)

Szóval: ha hirtelen eltűnne minden kétkezi, miszerint kékgallléros, munkavállaló és kényszervállalkozó, a fejeseknek meg elromlana az autójuk, bajban lennének. Hisz jogászok, de ugye a jogászkodást már rég utálják, plusz láthatóan rég nem is értenek már hozzá, egy váltócserére meg ugye nem képesek. Úgyhogy marad az, hogy a Selmecigabika sajtótájékoztatót tart, melyben kikel a környezetszennyezés balliberális szokása ellen, és egyúttal a szokott logikátlansággal azonnali benzinár-csökkentést jelent be. Mindeközben Orbán Nemzet Miniszterelnöke (vagy hogy kell épp hívni) új focistadiont ígér minden háztartásnak (és nem kell autó a meccsre menéshez, máshoz meg eleve ne kelljen!) Kövér pedig a nemzetközi baloldalt sejti már a sebességváltó feltalálása mögött is. Aztán megvédik a bicikliseket, képzeletben már búzával vetik be az autópályákat, és épp különadót vetnének ki az autógyárakra, mikor rájönnek, hogy azok a fő szöveccségesejik stratégijailag. Azoktól meg szerezhetnének váltót…

Aztán persze elfogy a tejeskávé és lefagy a laptop és az utóbbi különös gond, mert a titkárságon akkor most hogy írják meg a legújabb határozott ám diadalittas sajtóközleményt, és mi lesz ha már nem lehet többet kapni, mert egy idő után az összes lefagy. És akkor jöhet végre a galaktikus porfelhő, hogy véget vessen szenvedéseiknek, és elmenekülhessenek előle a Kód virtuális világába, ahol tudnak repülni, erősek és szépek. Meg okosak.

p.s. Ott még Iain Banks is élhetne sokáig, pedig a valóságban csak hónapjai vannak hátra, szóval a nyavalyás rák miatt már nemigen ír több könyvet. Viszlát és kösz a halakat!

A költészet napja

Aranypetőfi János Attila: Ég a házad ideki

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
Vágtat fehér lován?
Hadd látom, úgymond mennyit ér
Az egyetem fura ura.

Akasszátok fel az Edvárd király, angol királyokat,
Hogy lássa Horger Antal úr
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Hol aznap este szállt.

Oly boldog-e rajt, mint akarom?
Én egész népemet fogom,
Nem középiskolás fokon
Csiga-Biga

A történelem értelméről röviden

Azt halottam ma a rádjóba' egy mozgásművésztől (Tényleg ez most táncos, vagy olyan alak, aki álldogál a Ramblán vagy a Covent Gardennél és hülye színűre van festve? Nyilván az előbbi, az utóbbi - jobban belegondolva - inkább mozdulatlanságművész lenne, olyan aki nem mozog, de azt művészien teszi, meg nem is hulla.), szóval mondja a bácsi, hogy a művészeknek ismerniük kell a saját művészeti águk (valamint boguk, de ne keressünk a kákán is) történelmét, mert anélkül nincs jövőjük. Pedig nyilván van, Petőfi sem az ókori rétorok tanulmányozásától lett nagy költő, vagyis a kultúrában nincs fejlődés, csak változás, de gyanús, hogy az is ciklikus.

Esetleg az lehetett még a mögöttes gondolat, hogy aki nem ismeri a történelmet, az arra kárhoztatik, hogy megismételje, vagyis például:

- Néhány olasz építész-szobrász-festő pár feslett költővel kiegészülve  rájön, hogy a művészet akkor jó és korszerű, ha emberléptékű, és hogy már sz ókori görögök is... szóval felfedezik a reneszánszt, utólag és teljesen feleslegesen. Vagy:

- Egy pofaszakállas angolnak most jut eszébe, hogy filmet készítsen Mohandász Karamcsand Gandhi tanulságos életéről, hátha Oscart is nyerhet vele, miközben egy amerikai főiskolásnak álmában felötlik az a szó, hogy "csillagromboló", csinál is néhány vázlatot, és arra gondol, m ilyen jól mutatna mindez a mozivásznon, meg a lézerágyúk is.

Pedig nm is baj ha újra (pontosabban időnként) kitalálják a reneszánszot, meg divatba jön a történetmesélős film - amíg a patacipő meg a  márványkoptatott farmer nem jön vissza, tőlem bármi lehet divatos és korszerű. A kultúra ugyanis ismétli magát, vagyis igazából állandóan újrafogalmaz valami már meglévőt. Az mondjuk persze nem lenne vicces, ha egy közepesen tehetséges osztrák festő, feladva művészi álmait végül is úgy döntene, hogy inkább politikai pályára lép, mondjuk Németországban.

Ám ha az is igaz, hogy a történelemben először lehet valami tragádia, de másodszor már komédiaként jön elő, akkor Hitler helyett megkapnánk Charlie Chaplintől a Diktátor II.-t.

Április négy! (fogalmazás)

Ma volt április negyedike ami a pirostojás felszabadulásunk ünnepe, vagy az volt (lehet hogy már újra rabok lettünk), mindenesetre én otthon nem hallottam róla. Az apukám meg az anyukám nem meséltek róla, hogy bármikor, vagy pont ma valamikor felszabadultak róla ezért. Az iskolában hallottam csak róla, mert nálunk a suliban (ami a 38. számú Darth Vader Általános Iskola) mindig van ünnepélyes ünnepség ilyenkor, és addig órák nincsenek, vagyis csak a falon, meg a telefonoknak a kijelzőjén.

Az ünnepélyes megünnepléseken meg a tanárok adnak műsort, ami azt jelenti hogy a rajztanár Dezső bácsi részegen, meg a tesitanár Mónika néni szerintem nem részegen szavalnak, Dezső bá’ énekel is, míg ki nem vezetik. Meg más tanárok bejönnek farmerba meg rohamsisakba, hogy ők most katonák és épp felszabadítanak, de asszem nem erőszakolnak meg senkit, pedig a dédi szerint ez a lényege a felszabadításnak. De még nem láttam megerőszakolást, szóval ez nem biztos.

Meg nagy élmény ilyenkor állni sokat az udvaron, és nézni ki ájul el először pedig ilyenkor még nincs is meleg, annyira nem, csak az évzárón, de ott is ájulnak, főleg lányok.

Ma mondjuk rossz idő volt (Ica néni szerint a barométer nem imponál), pedig már elmúlt húsvét, ami inkább később szokott lenni, meg nagy volt a sár (sarak?), ezért a megünneplős emlékezéses ünnepély is rövidebb volt. De azért elmondták a „Battonyától Nemesmedvesig” című mantrát, ami biztos valami jedi ráolvasás, mert értelme az nincs, és biztos csak ezen a napon hatásos.

Ja, megtejbegríz volt ebédre, kakaóval, de elég híg volt, biztos a náci hordák (vagy hordóK?) miatt, akik ezen a napon a főgonoszok, nyilván a szagos radíromat is miattuk hagytam el, pedig még tök nagyon új volt.

Szóval ezen a napon megemlékeztünk a felszabdalásról, meg a nácik le letettek zúzva ( a grízt mondjuk még nem értem), ami nagyon felemelő és emlékezetes lesz jövő ilyenkorig, akkor majd az az ünnepség lesz emlékezetes.

(Apukám szerin meg baromság butaság az egész, a ami naplényege az volt, hogy kikapott a köcsög buzi csúnya Újpest, ami egy város valahol pesten. de még nem rég, ahogy a nevéből is látszik, szóval nem tudhatom még, merre is van. vagy esik.)

Ló Béla ötödik cé

Working class hero

Ez lennék én, legalább is annak érzem magam, egy Tar Sándorba ojtott John Lenonnak (kivéve, hogy nem zsarol senki, nem jelentek senkiről és eddig még nem lőtt le senki), aki bátran dolgozik tizenkét órákat (meg valamit csinál a tizenhat tonnával is), de ajkáról sose fogy a nóta. Mint a mókus, fenn a fán, ugyebár.

Mert hát e héten is lesz kellemes tíztől tízig műszak, értelme nincs, csak legyek ott, illetve legyen beleírva a jelenléti ívbe a megfelelő  adatsor, aztán ha nincs jobb, majd keresek valami tennivalót, még jó hogy mindig van mit csinálni, így alig jut időm olvasni, csak hallgathatom ahogy az ócska rádióból halkan üvölt az ócska zene, aljas indokból, sérelmemre, mert a többiek nyilván szeretik négyszázhuszonharmadszor is meghallganti a Vanhélen együttes "Ugorggyá!" című szintetizátor-fantáziáját, meg azt a xart az ákostól, aminek a címe sem érdekel.

Ha mennek a gépek, az legalább nem igényel állandó szem-kéz koordinációt, így kicsit olvashatok is, meg egy gép mellett ülve, füldugóval már a szörnyrádiót sem hallom, nincs több Jáksólásló meg Bon Józsi, meg nem mondja be senki hogy hányas úton trafiznak (sic!) épp. Maradnak a betűk.

Mert (hogy könyvekről is szó legyen), most épp Pelevint olvasok, ő is Viktor, mint a Pocakos Tábornok, csak nála szórakoztató, ha hülyeségeket beszél, ő ugyanis esztétikai megfontolásokból teszi, és nem azért mert egy tahó. Viszont orosz, ami jó pont lehet, de a szatirikus-anarchista prózája okán nyilván nem köt vele stratégiai megállapodást a nemzetefejlesztésigazdaságikormányminiszerelnökhivatal, vagy annak nevében valami szotyizó államtitkár.
Ha lexikonokba lenne "irodalmi fenegyerek" címszó, ami szerencsére nincs, biztos Pelevin bőrdzsekis-napszemüveges fotója szerepelne ott, amint egy nagy motoron (háta megett egy guminővel) üldöz egy kövér, párttitkárból lett oligarchát valahol egy Fekete-tengeri üdülőhelyen.

Kellene ilyen fazonokból itthonra is néhány, még jó, hogy tempósan fordítják magyarra a könyveit, meg hogy a pasi grafomán, szóval van mit olvasni tőle bőven.

Húsvéti elegyes vegyes

Nos, idén elmarad a húsvét, vagyis az időjárásra tekintettel nem veszünk húst, de ez nem is nagy baj. A népszokások közül a locsolkodás eleve nem játszott (lakótelepen nem játszom falusias népszokásost), tojást nem festek (van egy csomó régebbről, majd azt adom a locsolóimnak), sonka meg nem köll. A hétfői munkaszünet az maradhat, majd rendezgetem a bélyegeimet, az ünnepek amúgy is erre valók.

Illetve van egy népszokás amit tartanom kell, ez az „ebéd anyáméknál”, ami persze nem is csak ebéd, mert nagy udvariatlanság lenne a főfogás után rögtön lelépni. Meg nyilván lesz bocinyúl meg bocitojás, hisz a tévé szerint ez a legjobban várt ajándék, pedig a boci tojására én például semmilyen vonatkozásban nem lennék kíváncsi.

De mindegy is, mondom, nem lesz húsvét, a húsvéti nyulat nyilván lelőtte egy félrészeg vadász Zirc határában, így most a Télapó Mikulás ugrik be, de ő ugye csak havon közlekedik, mert szánon, illetve repül is a szán, de csak ha a levegőben is van hó, azaz esik, de épp elállt, odalent meg olvad, szóval szán kizárva, nekem meg beragadt a billentyűzeten a pont, szóval a mondat végén vessző,

A nyúl amúgy  ilyen fagylaltostaliga-szerű triciklin hozná a tojást amit tojt, láttam óvodás koromban a kifestőben, és azóta sem cáfolta senki érdemben. (Ha erőltetem, van pont is.) De a nyúl már pörkölt, valahol a Lapos Jóskáéknál, hosszú szafttal a húsvét gasztronómiai szimbóluma, félúton a húsleves meg a mákos guba között. Jövőre a tyúk hozza a tojást, róka gyűjti, medve várja, nekünk már nem is jut a piacon. Vagy csak kurva drágán. 

p.s. Egy kis teljesen indokolatlan idézés a már idézett Christopher Moore-tól, mostanában úgysem tervezem több könyvét elolvasni, kissé már fáraszt:

"Szóval körbekergetem a házban, kiabálok, hogy - Lehámozom a bőrödet, csizmát csinálok belőle, és kutyaszarba lépek vele - meg más ilyen szupergonosz alapvetést, és akkor minden rángani kezd, és az utolsó amire emlékszem, hogy nekimegyek a tolóajtónak a balkon előtt, és kábé lepattanok róla. Így hát tragkusan fiatalon meghaltam, és nem volt aki meggyászoljon..."

"... mert ugyan Jared tövig meleg, de sosem melegített fel senkit, talán csak otthon a patkányát, Lucifert. Igazából szerintem Jared rágcsálószexuális lenne, ha nincs a kapcsolat kivitelezhetetlen geometriája. (Tessék, a méret igenis számít!)"

(CM: Csak egy harapás - két részlet Abby Normal naplójából)

Erplén

Na jó, még nem könyvről van szó, de:

Az a helyzet, hogy az évszakhoz képest már én is igencsak mennék Londonba pedig hol van még az ősz (mire a levelek lehullnak), de ami ennél is furcsább, kedvem lenne repülni valahová, na jó, tuggyuk hová, tuggyuk kivel.

Márpedig én definitíve utálok repülni (vagyis a repülés utálása épp annyira része (ön)meghatározásomnak, mint hogy nagydarab, szőrös, középkorú fószer vagyok, szociológus, Queen-rajongó, szakmunkás, valamint falkavezér Büdinek a labradori dudlinak), és különösen utálok repülőtereken sorban állni, becsekkolni,  biztonsági vegzálást elszenvedni, kényszeresen ajándékot venni (kényszer nélkül persze isteni, főleg magunknak - hisz jobb adni mint kapni, legalább tudjuk, mire vágyunk, magunk meg a párunk), meg tülekedni a beszálláskor, mert  nem fapados áron mért fapados beszállókártyára nem bírnak  egy búvalbaszottbélelt ülésszámot rányomtatni (oké, innentől lehetek trágár, így is jól bírtam az új évben a fogadalmat).

A repülés meg maga a rettenet, emelkedik, meg süllyed meg kanyarodik/bedől az ócskavas, és én huszadszorra (vagy tuggyafene, nem számolom), is frászt kapok, mert biztos vagyok benne, hogy zuhanunk. De az biztos, hogy mikor 1981-ben először ültem ilyen halálmadáron, még tetszett, mondjuk ebben benne lehetett az újdonság varázsa, meg hogy hétévesen két konyakos meggy is hatásos, miket elém rakott a léginéni, meg akkoriban volt sztár a farkasberci, meg láttam az ablakból a tengert, bár mint utólag kiderült, ez a Rijekába menő vonatról is megvan, nem kell a Rijekába menő csárter

Ám a repülés nem csak félelmetes, de unalmas is, az ablakból nem lehet látni érdekesen lepukkant állomásokat, meg nincs büfékocsi. (Nem, amit a ott középen tolnak az nem az, nincs benne pörkölt, meg káposztaszag, meg nem ráz a váltókon.) Plusz a nénik rendszeresen angolul szólnak hozzám, még szerencse, hogy főleg alszom, ha már úgyis napokat kell angolul tölteni, legalább a gépen beszéljenek velem mogyeriül. (Ebben talán segíthet egy nem szélsőjobbos póló, "Magyar vagyok és turista" felirattal.)

De ha az ember vizes kávéra, értékelhetetlen szendvicsekre, és igazából rendben lévő, de durván túlárazott csipszekre vágyik, ijesztően műanyag mosolyú csajoktól vagy pösze, de irritáló csávóktól, jól érzi magát a fedélzeten. Ajánlott kedvelni, ha egy előttünk ülő barom, ülését hátradöntve kíván aludni, neki ugye elfér a lába, mert bár kövérebb de alacsonyabb nálunk, meg az őelőtte ülő jó fej (mint mi) és nem dönt. Hátra. Mert utálhatjuk, is de mire megyünk vele, még csak az ablakon sem vághatjuk ki menet közbe. Nem fér ki ugyanis.

És a reptéren (minden reptéren) rettenet alulfizetett, de ritkán udvarias alkalmazottak, ócskaságok drágán, nem annyira ócskaságok még drágábban (amúgy Barcelonában tűnt fel először, hogy a modern reptér egy pláza, ahonnan időnként repülők is indulnak), tömeg és síkidegség (van ilyen szó? legyen!), a reptéren kérem az egyetlen értékelhet dolog a vécé. Ugyanis a reptéri vécék rendszeresen átlag felettiek, kivéve Angliában, ott azok is büdösek, igaz, van az a folyékony levendulaszappan....

Szóval repüljön az, akinek két anyja van (vagy két apja, nekem, mint elvált szülők gyerekének ez igazából megvolt - harminc éve), de repülhetek én is, bár egy kétórás vonatút jobb lenne. Tehát vagy legyen rohadt gyors vonat (700 km/h asszem megfelelne), vagy tolják közelebb Britanniát. Amúgy is sziget, biztos könnyen mozdítható, na legfeljebb elfedi Svejcot, vagy Ósztriát, bár az Alpokra igazán rá lehetne támasztani. Így nem kellene repülő, csak vonat. Meg sílift.

Addig marad a Vizzer, azt a keveset kibírom, csak hagyjanak aludni.

Jajj, de unom a politikát

Mert kérem az életünk poltika, tiszta politika, valamint nem habostorta. És már témánál is vagyunk, hisz a honi (hazai, magyar, kicsit sárga, kicsit savanyú) közéletben egyfelől szitokszó a politikus (pedig politizálni annyit tesz, mint a köz dolgaival foglalkozni, ami talán még nem jellemhiba - remélem, mert asszem épp ezt teszem) és kívánatos jelző a civil (pedig a civil társadalomba, eredeti értelme szerint a politikai pártok is beletartoznak),vagyis isten kalapjának lángoktól ölelt bokrétája táján valahol a Tanú című filmkalsszikus világában mozog a hivatásos politika, meg az ő kommunikációja.

Kövér László házmesternek, izé házelnöknek, például tömör bajusza, izzó tekintete, ócska humora meg egybites gondolkodása van (jó-rossz, fideszes-büdöskomcsi - részéről ennyi a világ percepciójának alapja), ja meg van neki olyan operett-egyenruhás őrsége, attól legalább nem dühös folyton, bár ha vezető politikusok egyenruhások díszlépésének szemlélésében lelik örömüket, az az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent.
A Pocakos Tábornok számára pedig meghaladja a felfoghatóságot minden, amit nem lehet a foci szabályai szerint értelmezni, érvkészlete pedig az "így akarom, így lesz" jellegű faékre egyszerűsödik. Vagy ha már a Tanú, akkor ő lenne Virág elvtárs (Kövér doktor meg nyilván a felettes énje), hisz "A nemzetközi helyzet fokozódik!", "Az élet nem habostorta" valamint a "Nem nyitok vitát!" kijelentések nagyjából le is fedik közéleti monadivalóját, emberileg és szakmailag egyaránt.

És mivel tényleg unom már ezt a trágyahalmot, felmerül a kínzó kérdés: hol vannak ma a Tanúhoz hasonló nem feltétlen filmek, de mindenféle kulturális izék. Jó tudom, van egy -két irodalmi reflexió (Parti-Nagy pölö), de gyanús hogy ez esetben a hazai helyzet fokozódik. Mert elég rémes, de az a helyzet, hogy a méltán utált Kádár-rendszerben még elkészülhetett a tanú, és csak az után került hosszú időre dobozba. ma ellenben el sem készülhetne. kis lépés ez, csak visszafelé...

Mert a nagyméltóságú hatalom intézményes kultúrát uraló alakjai bizony nemhogy nem unják a politikát, de nagy lelkesen csinálják, a rosszabb fajtából való, nyers hatalomra építőt. A párt öklei, ha már.

De legközelebb már tényleg valami könyvről elmélkedem inkább...

Március 15. és a sajtószabadság

Derék szaniszló ferenc (csupa kisbetűvel) március idusa alkalmából Táncsics-díjat kapott kiemelkedűő újságírói ámokfutásáért, melyet hétről-hétre élvezhetünk a le nem írom a nevét tévében. Sokak szerint tudatos náci a bácsi és a figyelemre hajt, szerintem  viszont nettó elmebeteg, így nem is ő a hibás, hanem a kövér baltafejű milliárdos, aki a házi tévéjében engedi tombolni. (Meg ki az a kretén aki ezt a szerencsétlent felterjeszti egy ilyen elvileg komoly díjra? Hogy ki adja oda, azt tudjuk, az egykori lelkész miniszter megint rúgott egyet saját korábbi, szavakban még ma is vállalt elveibe.) szaniszlóferi ezzel együtt szórakoztató, a sztendap egy sajátos, sírva röhögtetős  (a word ajánlata: röhög tetős)műfaját műveli. Mindegy, de valami ilyesmi a műfaj (üres stúdió animált háttérrel, nincs hír, ritkán van vendég, általában az egész Világ-panoráma műsor egy monológ):

Üdvözlök mindenkit, forró magyar szeretettel, Csíkszeredától Nyékládházáig, Torontótól Vlagyivosztokig, Makótól Jeruzsálemig, faltól falig. (Bólint, szün., fordul)

                                                                                                                                                                               

Ismét a magyarokat támadja a háttérhatalom, a magyarokat, akik megvédték Európát, aki immár ellenünk van, Brüsszeltől Felcsútig, tétre, helyre, befutóra. Mert a brüsszeli urak és hölgyek, a nemzet gerincét megroppantó bürokraták siserehada a földbe akar alázva taposni minket, mert fel mertük emelni fejünket ahonnan. Látszik-e az eurós kiskosztümből a magyar gazda körme alatti trágyaszag, a megmaradás záloga, lopta el-e már-e kissebségi élősködő cigány a zeuból a vécépapírt, hogy aztán ott üljön a bajban, a végén beáldozva az alsógatyáját? (hatásszün, fordul, fej oldallra billent – kenetteljesen néz)

És mi van székelyi erdélyekkel, mi van az elszakított, oláh diktatúra alatt nyögő véreink nyomásával, elég magas-e már-e nekik egy agyvérzéshez. Mert ősi, pár éve tervezett zászlajuk nem lenghet szabadon ahol, valamint máshol igen, de az ahol az jobban fáj. Trianon!

A világot igazgató urak és hölgyek belegondoltak-e, mit jelent egy giccs indokolatlan és állandó lobogtatása az igazi hazafiaknak? Nem gondoltak, nem gondolnak bele, nekik nem hazájuk van hanem bankszámlájuk, ők azok akik. Zsidók!

A világ a magyarok ellen van, ne legyenek illúzióink, a magyaroknak látszó véglények is a magyarok ellen vannak, igazából alig van már magyar itt a Kárpátoktól valamint lángoktól ölelt csonkahazaországban, talán én meg Zsolti, meg az Ottó, a Tót Ottó. (kivert kutya tekintet, fordul)

De tartsunk ki mi kevesen, vessük hátunkat egymásnak, együnk fittyet, aztán hányjuk rá a haza- és nemzetárulókra. Turulban születtünk mi, Lánycsóktól Bugyiig, Ondódtól Pornóapátiig. Kitartás, éljen Szálasi a haza! Viszont látásra a jövő héten, ha még meglesz a gyógyszerem és nem találnak meg az ápolók… (szerény meghajlás)

És egy link a sok közül, remek, de tényleg: index.hu/video/2013/03/14/szaniszlo/