Mivamma mámegint?

Mint minden évben, idén is nagy kérdés, hogy mi is ez a pünkösd, már azon kívül, hogy valakinek a királysága, de nem vagyok egy katolikus teológus. A pédia azt mondja, hogy a húsvét utáni hetedik víkend, meg a szent léleknek a kiáradása. Na most, én húsvétkor sem vettem húst, szóval ez ügyben nincs miért ünnepelni, a lelkem meg nem szent, de a szent lélek az meg egy galamb (láttam a guglin), de az meg ne áradjon ki, múltkor is alig bírtam levakarni az erkély korlátjáról a kiáradást.

Egyszóval marad, hogy hét törpével ezelőtt volt húsvét, ezt stílszerű lenne száznapos tojással ünnepelni, valamint megunt nyúllal, aki ráadásul a ketrecét is kinőtte. Ilyenkor viszont fel lehetne díszíteni, és pünkösdi királlyá választani, amíg el nem készítik pörköltnek, esetleg galambbal.

Persze az egész csak a görög-római kaotikusoknak fesztivál, meg nyilván a pünkösdistáknak, a hetednapi adventisták meg csendben sunnyognak a sarokban, mert egyfelől nem advent van, másfelől meg ez a mostani amúgy is hetedheti vasziszdasz.
A protestánok meg hülyén néznek, és a hindu-budhista-muszlim agnosztikus ateistákkal együtt élvezik a hosszú hétvégét, és a strandra mennek Csíksomlyó helyett.
Persze ők ideológiailag nem elég képzettek...

Parole

"Értesítjük a tisztelt lakótulajdonosokat, hogy a kaputelefon szerelésí munkálatai X-Y közötti időpontok történik elvégzésre." Hát mit is mondhatna erre az ember, bocsánat, lakótulajdonos? Legfeljebb annyit, hogy ügyes fiam, leülhetsz, egyes. A szöveg mögótt persze még felsejlik a tulajdonképpeni nyelv, értjük mi az ajtóra applikált üzenetet, csak nem szeretjük. Pedig bőven van alkalmunk hozzászokni ehhez a rendőri-hivtali szarunkbele stílushoz, és adódik a játék, hogy mi lenne ha..., mondjuk ismert költeményeket dekonstruálnánk emígyen. Két példa:

"Befordúltam a konyhára/ Rágyujtottam a pipára..."

Özv. P-né részére, Helyben!
Tisztelt lakótulajdonos, ezuton hivom fel T. figyelmét, hogy a főzésre/étkezésre jogosított ingatlan-tulajdonrész (melegkonyha) rendeltetésszerű használatának elvégzésekor nyílt láng és dohányzás használata  csak élelmezési céllal engedélyezett, még közvetlen családtagok vonatkozásában is, köpni peig csak az ablakon kifelé min. ötméteres hatótávolsággal, a háziállatok nyugalma érdekében 7-től tízig közötti időpontokban. Felhívnám további figyelmét rá, hogy fia szerelmi lángolása a vonatkozásban említett melekonyha viszonylatában  tűzvédelmileg ellenjavasolt, valamint a nyílt lángú tűzhely illetve azt üzemeltető fehérszemély tűz és munka védelmi oltási könyve mutassák be, nyolc napon át!
Üdvözlettel: Háztűznéző kezelőség zéerté!

"Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény..."

Gyanusitottként előállított J. A. fogllkozás nélküli, enyhén zavart személy alapos megalapozottsággal gyanusitható BtK izéper346 alapjáni tényállást kimutató, hirtelen felindulásból elkövetett poetikai bomlasztás vétségével Nevezett figyelmen kívül hagyta a legalapvetőbb elemi szabályait a klasszikus versformáknak, mind a rímteknika mind a tagolás vonatkozásánk tekintetében. Sulyosbító tényezőként veszendő figyelembe, hogy cselekményét kultúrális közterületen, kávéforgalmazásra szakosodott vend.ip. egységben foganatosította, fiatalkoruakat is veszélyeztetve sérelmükre lehetségesen.
Ezért a VII/a ker. r.kap.ság elrendeli gyanusitott őrizetbe vételét a bűnismétlés veszélyének alaspos gyanuja miatt (J. A. állitólag néptanitónak készül idézem "nem középiskolás fokon" idézet vége). Formabontó töltőtollát elkobozzuk későbbi bűnjel bizonyítékaként, cipőfüző maradhat, gyanusitott nem mutat szuicid hajlamokat sérelmére.
Horger A. Lajos r.t.zls.

Az esszenciális betelefonáló

Kniedvenc legröhejesebb rádióműsoromban valahogy minden betelefonáló egy srófra jár, vasgyis egyformán elfogultak, indulatosak, beszűkültek, egyszóval fényre sötétedő rajongói a vezérnek (masszív jobboldaliak, ahogy egyikük mondta, vagyis kövérek és jobboldaliak) valahol a világfájadalom (mérnincs börtönbea' gyurcsány?) és a közelgő gutaütés (szégyenhogynincs börtönbea gyurcsány!!!) között félúton. Ám a mennyiség ez esetben átcsap minőségbel, az egyenként szánamlmas/dühítő hozzászólások nagy tömege már igazi szürreális élvezet.

"Tiszteletem szervusz szerkesztőur, én Géza mama vagyok Békéstolnáról, ez itten van nógrádba' rögtön Pest mellett. Namost! Én szeretnék hozázólni ezekhez hozzá, mer ugye a Bajnói az vót a biliberger csoportnak a öszesküvéses kongresszusán a ottan és ugye árúta ja hazát, ezt így higgye el nekem szerkrsztöur! És ez a gunáros tolvaj Bajnói ez gazdag is ám, az én fijamnak meg négy szakmája van idegi alapon. Meg hidegburkoló szintén. Azt meg se hívják a billerbeckek, izé... a hogyhijják, a burgerber találkozásra, pedig ott olyam izék vannak, tuggya na, dehát nekünk ugye tuggya na, hát mink ugye csak... Meg báncsák a Zorbánurat.
Másik! A megijákat, nna médijákt azt be kellene zárni, mer csak mérgezik a ifjúságnak a lelkét meg a szivét meg a tüdejüket. Mi meg ugye nem is nézzük a ilyen szemetet, mint ez a "Barátoké a közért", pláne mijóta a Zuzu megcsalta a Totyát a Sziszivel, ocsmány módon, ezt így higgye el nekem, én nem nézek ilyet este fél nyóckor, pénteken fékilenckó. Mink inkább ilyen szép könyveket nézünk Trijanonró, meg ilyen jávorpvál-filmeket a Kabossal, tuggya a hagymátishagymávalossal. Az jó, meg lelkünk is van tőle, de eztet a ertékávéeltét vagymit hogyhíjják, eztet csak adóztassák meg mint macskát szarni, már izé na bocsánat, sok buzi aki ott van pénzé'
Mindegy, enyit akartam, hajrá fideszká, hajrá déenpé,hajrá magyarock! Meg fradi..."

Karamellás pirítós

Most készültem el egy adag halavával, illetve ez nem pontos, nem az lett, hanem címben jelzett izé, kábé nouvelle cousine felfogásban. A karamellszirup még nagyjából ment, bár asszem fahéj helyett csipetnyi köménnyel bolondítottam, de a búzadara már komolyabb gondot okozott. Túl gyorsan pirult, ezért hirtelen felindulásból rázúdítottam a szirupot, viszont a lötty nem sűrűsödni kezdett, hanem ha lehet, még löttyszerűbb lett.

Ekkor jött a felismerés, hogy alighanem a zsemlemorzsát pirítgattam a dara helyett, mondjuk elég sápatag volt, plusz húsz év alatt nagyra nőtt a konyhaablapk alatti fa, de a végeredményre nincs mentség. Vajas pirlítós morzsává alázva, köményes karamell öntettel, ez így konkrétan csak egy éhezőnek lenne ehető, mindenki más számára viszont a kínzás egy különösen kifinomult eszköze.

A kutya mondjuk lelkesedett az erkélyen hűlő trutymó körül, de ő meg időskori diabétesszel működik, plusz kinek hiányzik egy adag kutyahányás a szőnyegre? Ráadásul köményes-karamellás ízben...

Devizahitler

"A fiam is benne van a devizában!"

(Néni a 10-es buszon)

"Bevizel a venezuál deviza a Visa-nál!"

(El nem ismert alanyi költő)

Devizában lenni rossz lehet, hiszen azt sem értjük, hogy kerültünk oda, nem találjuk a térképen és térerő sincs. Nincsenek devizai  (devizál?) ismerőseink, nem tudunk devizául, valamint fogalmunk sincs a helyi szokásokról, milyen lehet például a deviz konyha?

Pedig lassan meg kellene tanulnunk, hisz a devizázás (régebben: külföldi pénzzel való illegális üzletelés a Keletiben, a gíroszos mellett jobbra; ma: panaszkodás a besült hitelek miatt) lassan igazi magyaros hungrikum lesz, és talán jobban is jellemez minket, mint a sok hízott libás, kolbásztöltős csűrdöngölés, esetleg a csűrtöltős, libapálinkás kolbászhizlalás. Mondjuk ezt valahogy nem tesszük óriásplakátra, hogy ugye mi lennénk a milliónyi balek országa, ahol a zemberek úgy vesznek fel hitelt, hogy nem olvasnak, nem számolnak (vagy nem eleget) és nem gondolnak bele a lehetségeskövetkezményekbe. Aztán néznek bután, ha szó szerint a fal adja a másikat. Aztán a bajt oldja meg valaki, a kormány, ejrópa, a fogtündér vagy a mikulás, esetleg a hétszűnyű kapanyányi monyók.

Peig ez esetben az állam (illetve a kormány, e kettő nálunk momentán ugyanaz) csak épp annyit mozdul, hogy ne veszítsen túl sok szavazatot, de hitel nem társasút, a Devizában ragadtkért nem indul charterjárat, de még egy nyavajás konzulátusunk sincs arrafelé.

Vagyis ne vegyünk fe hitelt (az előbb melléütöttem, pedig jó volt az is: nem, ne vegyünk fel Hitlert sem, hiába stoppol az út szélén az esőben), de ha már muszáj, tegyük azt forintban. Meg egy hajléktalan ismeretle személyiével, lehetőleg.

Ágyban párnák közt, lóval

Most láttam a cinken, milyen szép Lehel Vezér szobrot avatott a búsképű államfő, tényleg tiszta Kövér László, és hát igen, ennyire szervilisnek lenni már tényleg művészet. Ámde:

- A szobor igen fura pózban áll, illetve van, a vezér ugyanis melső középtartásban hadonászik valami haleffal, as ló pedig láthatóan haldoklik, hisz egy rakás meghatározhatatlan ágyneműn fekszik, miközben fájdalmadasn nyerít fel az égre. (Az alkotók szerint talán felhőkön lovagol kövérelvtárs, de ennyi kővel nemigen megy a légies hatás.)

- A mindig kókadt Áder meg olyat szólt avatásilag, hogy csak azoknak a népeknek van jövőjük, melyek ragaszkodnak hagyományaikhoz, és nem cseré
ik le azokat újabbakra. Pedig dehogy. Azok maradnak meg, akik újakat találnak ki, mint pl. a keresztények, akik a téli napforduló fényünnepére rászervezték a Főnök fiának szülinapját. (És sokkal később egy Luther  nevű anarchista tök új hagyományt csinált, mikor ez alkalomból feldíszített egy haldokló örökzöldet.) És nevezik ezt vala karácsonynak a hagyománytszembeköpő rohadékok, a helyett, hogy az ősanyát imádnák lóáldozattal és nyereg alatt puhítanák a hátrafelé nyilazást.

De hát a hagyomány már csak olyan, hogy folyton variáljuk meg átértelmezzük, és ettől lesz élő, nem pedig poros múzeumi tárgy. Vagy giccs, mint ez a szánalmas szobor a szánalmasan lapos áderi öblögetésekkel együtt.

Bilderbergerek

(A laptopom még rossz, a tableten meg irtó kényelmetlen írni, ezért rövid leszek, de legalább már tudok ekezeteket irni jol.)
Szóval hallgatom a rádiót szokásosan, most épp Bajnai akadt be a droidoknak, hogy elutazott Kőbenhávenba (gyengébbeknek Koppenhága) a Bilderberg-találkozóra, így aztán csak úgy sorjáznak zsidó világösszeesküvésről, esetleg az összezsidó esküvilágról szóló elméletek, a sok fényre sötétedő agyhalottól. Már csak ufók hiányoznak az egészből, ufók nélkül a nemzeti oldal félkarú órás, elméletileg.

A Bürgerberger-találkozó egyébként annyira titkos, hogy tele van vele minden újság, meg az információs szupersztráda világhálós internetje. A baj inkább az lehet, hogy oda nem hívták meg a vörös fejű kollégákat, de még a fényességes padisahot, izé Miniszterelnök Urukat sem, a tuggyukkik.

De hát ilyenek ezek az összeesküvők, már a gyökerekkel szívják magukba az anyatejet, illetve azzal a gonoszságot, sérelmünkre.

Mondta is az egyik betelefonáló, hogy ki kéne menni a Bajnai elé a reptérre, ott rögtön letartóztatni, és ki sem engeni száz évig, vagy amíg el nem mondja mi volt a Birkaburger konferansziéban, amelyik előbb lesz. De mi van, ha a Bajnai nem repül, hanem vonattal jön, ezek meg kinn állnak a lisztferihegyen kis felfújható libákkal, meg félnáci nemgárdistákkal, az érkező félrészeg angol bulitúristák meg népi zenekarnak nézik őket (hángerijen moriszdenszörz!), aztán táncolhatnak az apróért...

p.s.szar lehetett alapkotmánytörvényt alkotni tableten, nekem már ennyi is sok(k).

újabb hiba

megint bedöglött a laptopom, majd írok, haj ólesz, azaz kap új merevlemezt.

Szakértelem

Nemsokára focivébé, ami engem nem érdekel, de egyáltalán nem, viszont a közpártszolgálati tévécsatornákon megy, amiket nem nézek, így az össznépi hisztéria, mely egy felfújt golyót füvön kergető pasik körül alakul ki, engem teljesen elkerül.

Viszont nemrég hallottam nyilatkozni a közpártszolgálati vízfej sportügyi főakárkijét, aki megjegyezte, hogy manapság már a tudósítóknak is komoly technikai felkészültségre van szükségük, hogy tudjanak online tudósítást csinálni, vagy kurvaokos telefonnal felvenni valami és elküldeni. Nos, én ennél a pontnál nyeltem félre a vajas kiflit, mert igen nehéz elképzelni, hogy a tudósítók ne lennének képesek erre. Még akkor is, ha azon a szemétdombon dolgoznak ahol, a kis kontraszelektált kollégáikkal.

Érdekesebb a főakárki hozzáállása, ami igen jól szemlélteti a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerét,  azt a szemléletet, hogy ugyanis valamikor a Horthy-rendszerben lenne jó, ahol az ellenzéket le lehet csukni, a Főpárt nyer minden választást,  a Főpárt írja az újságokat, és nincsenek ilyen Internet-szerű  gyanús izék, amik gúnyolják a Főpártot aljasul. A mostani rezsim egyszerűen rühelli a net szabadságfokát, ezért nem is foglalkozik vele, csak amennyire nagyon muszáj, így aztán nem is érti, ezt már sokszor láttuk. Volt például az, amikor valami állami főhatóság alá akarták vonni a komplett online világot, nyilván fogalmuk sem volt róla, mit jelent az, hogy „hálózat”, azt hitték, az internet is olyan, hogy van központja, van valahol egy szobában egy nagy piros gomb, amivel le lehet kapcsolni, és ők megszerezhetik a kulcsot. Ezt talán már nem hiszik, de még ma is ott tartanak, hogy a közpénzből gründolt házi intézetnek weblapja még nincs, de nagy fejlesztésként adják elő, hogy e-mail címe már van, több hónap után. A net minimum gyanús, de lehet, hogy direkt ellenséges, ahol mindenféle vélemények is megjelenhetnek, amik nem az ő véleményeik, hát nem lenne jobb összesen  egy újság (legyen a neve mondjuk Magyar Krónika), ahol megírják, hogy minden szép és jó amíg mi vagyunk hatalomban?

Mindeközben pedig a főminiszter az egyik legnagyobb lájkkurva a fácse hazai vonatkozásában, mert tényleg csak ennyit értett meg az egészből, hogy kellenek a rajongók, bárhol.

Vagyis ebben a közegben nem is furcsa, hogy különleges képességnek számít, ha valaki csinál egy rövid videót a telefonjával, és azt elküldi/megosztja. Mert ebben  közegben a kalbász meg a házipálesz számít, a giccses szobrok meg a túl szűk zakók, a foci meg a szotyoládé, ezzel  sok modern izével meg csak baj van, a gyerekek meg mindig a kütyüket nyomkodják, a helyett, hogy fociznának  grundon, meg zsíroskenyeret ennének hagymával. A tudósító meg csak szotyolázzon a vébén a leletón, aztán küldje az anyagot telexen, ha még van olyan, ha nincs akkor meg postagalambbal, az olyan szép hagyományőrző dolog, meg magyaros hungarikum, vagy nem.

Tényleges

A pocakos főminiszter már megint fel van háborodva egy bírósági ítélet nyomán, mintha legalább is nem jogász lett volna valaha, mikor még nappali világosságban is normális embernek tűnt, nem pedig ennek a fényre sötétedő rákosielvtársnak, akinek mostanában. Mert hát hogy jön ahhoz  az Emberi Jogok  Európai Bírósága, hogy megkérdőjelezze az ő csalhatatlanságát, és belekössön abba, hogy minden későbbi felülvizsgálat lehetősége nélkül lehet ma embereket tényleges életfogytiglanra ítélni. Legalább is egyelőre, Magyarországon.

Pedig a amiről az ominózus ítélet szól, az csak annyi, hogy ne vegyünk el elve minden reményt még azoktól sem, akik a legsúlyosabb bűncselekményeket követték el. Például azért, mert elsősorban emberek, és csak másodsorban szörnyetegek, akikből akár még ember is lehet újra. Ha meg nem lesz, maradhatnak a rácsok mögött életük végéig. Hisz az európai bírák csak azt mondják, hogy húsz vagy huszonöt vagy harminc évvel az ítélet után, meg lehessen vizsgálni, hogy az akkora nagyjából már öreg sittesek ártalmasak-e még, vagy esetleg kiengedhetik őket, hogy a híd alatt, vagy egy fapados szeretetotthonban tengethessék a keveset, ami még hátravan. Ha veszélyesnek tűnnek, akiket az elmúlt börtönévek (évtizedek) csak még dörzsöltebbé és antiszociálisabbá tettek, akkor meg maradjanak a körletben, hisz nem lenne kötelező kiengedni őket adott idő után, csak lehetséges, ha minden feltétel adott. Hisz az ember változhat, emlékszünk még egy farmerdzsekis, borostás, radikálisan liberális politikusra, akire viszont a mostani kádárista-szájkeresztény-populista főminiszter már nem is akar emlékezni. De az ember változik, egy gyilkos is megjavulhat és megbűnhődhet, ha meg nem, vagy nem eléggé, még mindig megrohadhat a kóterban.

A felcsúti generalisszimusz viszont ezt vagy nem gondolja végig, vagy igen, csak már alapból löki a bornírt baromságait, hogy ezek az ejrópaiak (mér’ mi mik vagyunk?) jobban ügyelnek a gyilkosok emberi jogaira, mint az áldozatokéra, vagy azok hozzátartozóiéra.  Pedig nem jobban, hanem is, mert emberi jogai mindenkinek vannak, ezért hívják őket emberi jogoknak és nem mondjuk rendes emberek jogainak, vagy daliás fideszesek jogainak. De a felcsútit ez nem érdekli, ő népszerű szeretne lenni, mert az szavazatokat jelent, a szavazatok hatalmat, a hatalom pénzt, a pénz meg még több hatalmat, amivel még több szavazatot lehet szerezni, hisz előbb utóbb előáll a helyzet, amikor már tényleg mi vagyunk mindenhol, mi vagyunk minden. És ezért ilyeneket kell mondani, ez rezonál a nép „szemet-szemért” ószövetségi etikájára. (Persze csak akkor, ha másról van szó, mert  ha közeli hozzátartozónk esik bűnbe, rögtön megértő lesz az ember, valamint  a büntetőjog túlzott szigorának és a hazai börtönviszonyok elszánt kritikusa.) Ráadásul a Rosszabbik nevű szélsőjobboldaliak már lenyúlták tőle a halálbüntetés-visszakövetelés témáját, pedig azt a viktátor magának szerette volna, akkor aztán nagy beleéléssel és látható élvezettel adhatta volna elő az összevont szemöldökű pátriárkát, lehetett volna egy túlsúlyos és kissé szétcsúszott Savonarola.

De halálbüntetés nem lehet, így marad ez az emberi jogokkal szembeni kocsmai emberkedés (főleg szájalás útján realizálva), meg a fantáziálás arról, hogy egyszer azért lesznek még nyilvános korbácsolások a Panco Ordenáréban, amit ős majd a víájpí páholyból szemlélhet majd szigorú igazságossággal a fényes tekintetében. Addig is beszól a bíróságoknak, és dolgozik rajta, hogy egyszer a bíróságok is ő lehesen.

Brit tudósok

A húsevők büdösebbek mint a vegák, utóbbiak csak akkor szaglanak kellemetlenül, ha brokkolit, karfiolt vagy ilyesmit esznek, mondjuk ezek már főzés közben is büdösek. Ilyen fantasztikus tudományos eredményre bukkantam az origo.hu -n (még azt is megírták, hogy ha halat eszel, halszagú leszel), és ez egy igen fontos felfedezés.

Mert eddig nyilván senkinek nem tűnt fel, vagy igen, csak nagyon kellett a tudományos megerősítés, hisz az ilyen kérdések szakszerű megválaszolása viszi előrébb a világot, oldja meg az emberiség legfontosabb problémáit és teszi jobbá az embert mint olyat, erkölcsileg és szakmailag egyaránt. Egy ideje már "brit tudósok megállapították" felütéssel adják el a legostobább bulvártudományos majdnemhíreket, aminek egyfelől oka lehet, hogy a britek tudósai tényleg ennyire hülyék és/vagy ráérnek, másfelől ha mégsem, simán elhisszük róluk, az etnicista sztereotípiáknak meg a Monty Pythonnak köszönhetően.

És néha nyilván arról van szó, hogy valóban fontos kutatások melléktermékeként létrejönnek olyan eredmények, melyek a kontextusukból kiragadva simán viccesek, pedig nem is ez volt a cél. Mondjuk egy komoly társadalomkutatás során valaki kiszúrja, hogy a páros házszámok alatt lakók között szignifikánsabb magasabb az Arsenal-szurkolók vagy a pollenallergiások aránya, mint a páratlan házszámúaknál. Persze ez csak együttjárás, nem oksági kapcsolat, de egy Blikk-szintű újságimitáció szerkesztőjét ez már nem érdekli, ha érti egyáltalán. Így aztán jöhetnek a "Páros szám alatt lakik? Vegyen papírzsepit!" -szintű ostobácska címek, pedig.

Viszont, ha a soha meg nem nevezett brit tudósok tényleg a poénra mennek, akkor lenne jó néhány téma, melynek mélyreható vizsgálatát az akadémikus tudomány eddig mereven elutasította. Vizsgáladó hipotézisnek jók lennének ezek:

- A foltos macskák inkább szangvinikus, az egyszínűek inkább melankolikus vérmérsékletűek.
- A fehér csokitól kevésbé büdöset kakálunk.
- A piros autók a szimpátia elve alapján gyakrabban kapnak pirosat.
- A lottónyertesek között sokkal több a kopasz férfi, mint az alapsokaságban.
- A nők sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek terhesek, mint a férfiak.
- A volt menyasszonyoknak csak nagyjából egyharmada végzi feleségként.
- A piros M&M's finomabb mint a sárga.
- A vajas kenyér nagyobb valószínűséggel esik a vajas felére, ha uborka is van rajta.
- A világon a legtöbben az angol nyelvet használják rosszul.
-A hatalom és az intelligencia a demokráciákban fordítottan arányos.
- A csíkos fogkrémek finomabbak, mint a simák.
- A skandinávok többsége szerint a pepita egy szín.
- A csípős ételek kedvelői gyakrabban használnak óvszert az átlagnál, de ritkábban eredeti funkciójában.
- Egyszer volt egy ember, szakálla volt kender.

Agyarszövetség

 A 444.hu nyomán odatévedtem a Magyarok Világszövetsége nevű szervezet honlapjára, ahol először csak a Kolbász Pina című remekbe szabott, ám kétséges helyesírású (hiába no, a turbómagyaroknak legtöbbször a magyar nyelvvel akad gondja) sajtóközleménybe botlottam, mely tudjuk miről szól, és szerzői tényleg kis híján hadat üzennek Ausztriának.  De aztán nem álltam meg ott, elmerültem honlapjuk valószínűtlen világában, és ismét, mondhatni sokadszorra rácsodálkoztam, hogy valóban nagy az Isten állatkertje, és az egyik szegletében rovásírással írnak, vagy rónak, vagy hogy kell ezt mondani.

Az első ami föltűnik, hogy az MVSZ-ben sündörgő alakok nemigen értik az internetet, amit meg értenek belőle, azt nem szeretik. Így aztán egy trianonozós petíció a „világhálón olvasható”,  olvasható a világhálón, ráadásul a vonatkozó szöveg egyben egy link is, szóval egy kissé torlódnak az utalások, de persze ezt meg lehet nekik írni „villámpostán”, ami ma már kábé annyira röhejesen hangzik, mint az „ottlap” amit szintén láttam valahol. Viszont a trianonozás örök, úgy tűnik ez teszi ki a világszövetség tevékenységeinek nagy részét (és általában nemzetpolitikának hívják, persze nekik nemzetpolitikai az is, hogy miért Székesfehérváron készül a győri keksz), idén például a hagyományoknak megfelelően Versailles-ba mennek június 4-én tüntetni, a francia elnök (amúgy Hollande, ez már hogy néz ki nemzetpolitikailag???)meg már hetekkel előtte nyugtatókon él az Elizélt palotában. Ha jól rémlik a szegény hülye MVSZ-esek írtak annak idején petíciót a teszkónak vagy valamelyik hasonszőrűnek is, mert forgalmazni merészeltek egy Trianon márkanevű francia tányérkészletet. Ami nyilván lelken taposott minket durván, az Antant sáros bakancsával rúgva szét nemzetpolitikai érzékenységünk matyómintás hímes tojását. Márpedig a nemzet tojásait ne rugdalja senki, mert az nekünk fáj, plusz hülye hangon vinnyogunk tőle, és Horthy-szobrokat avatunk nagy fájdalmunkban. Szóval a mocsok franciák csak húzzák meg magukat, zabálják a spagettijüket (a magyar nokedlit eszik, meg ősi magyar grenadírmarsot, turulpörkölttel), meg bámulják a bikaviadalaikat a fjordjaikban, de minket ne provokáljanak. Bennünket.

A trianonozás mellett a másik fő tevékenységük a gyurcsányozás, azaz „országkáromló Gyurcsány Ferenc” basztatása. A „Sátán, el a Szent Koronától!” című szösszenetükben is épp tőle jutnak agyvérzés-közeli állapotba, bár az nem világos, hogy Gyurcsány maga a Sátán, vagy ennyire nem tartják nagyra, és csak a Sátán kis segítőjeként tekintenek rá. (Mellékszál: a kaotikus egyházzal megosztották már meglátásaikat? És ha igen, ördögűzőt, vagy pszichiátert küldtek át hozzájuk?) Egyébként az vágta ki náluk a biztosítékot, hogy GY. F. miniszterelnökként feloszlatta a Szent Korona Testületet, melynek hivatalból tagja lett volna, de érthető módon nem volt kedve önjelölt vitézi rendekkel meg zavaros  tekintetű püspökökkel bohóckodnia.

Ráadásul buzgón oktatják is egymást (azért egymást, mert ép ésszel nehéz elképzelni, hogy spiritiszta ufóklubjukon kívül bárkit is érdekelnének a marhaságaik) magyarságtudományra, így aztán kacifántos nevű látszatintézményeket kreálnak, majd nyilván kinevezik egymás professzornak mondjuk az Atilla (sic!)Király Népfőiskolára, a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetemre, vagy birodalmi főturulnak a Kárpát-Haza Nemzetőrségbe. A Csőrösi Koma Sándor egyébként érdekes intézmény lehet, képeznek magyarságtudósokat, népi gyógyítókat, masszőröket és buddhista tanítókat is, a legtöbbet ráadásul egy éves időkeretben, ami egyetemnél elve világrekord-gyanús. Vagyis az igazi nemzeti érzelmű honfi/honleány az olyan ajurvédikus ősmagyar buddhista rovásírásos táncházas csillogó szemű kis izé, akinek az fehérneműje is piros-fehér-zöldnemű, amely ráadásul nedves lesz, ha meglátja Orbán Viktort vagy Szörényi Leventét. Gyurcsány láttán pedig ördögűző regölésbe kezd nyomban…

A különböző MVSZ-tematikák a végén persze mindig idült szentkoronázásban kulminálnak, komolyan mondom, kéne ezeknek a szélütötteknek csinálni egy limitált szériás Szentkorona Barbit, egy ilyen műanyag királyi ékszert hosszú combokkal és cserélhető függőkkel, helyes rózsaszín tokban, és akkor otthon játszhatnának vele, becézgethetnék, meg felajánlhatnák nekik a hétvégi házukat, mer rendezhetnének neki teadélutánt, amire eljönnének barátaik is, magukkal hozva Jogar meg Országalma diznihercegnőiket. (És a legmenőbb persze az Imre lenne, aki nem szent  ugyan, de van neki zenélős Nagyboldogasszony Barbija. Természetesen Szkíta-Hun Kennel, meg hozzá kumisszal töltött Én Bazi Nagy Pónim, jurtával.

Szóval, ezek a derék futóbolondok azt gondolják, hogy ők, és igazából csakis ők képviselik a magyarságot (náluk: Magyarságot – de hát a helyesírás, ugye…), és igazából fel sem tűnik nekik, hogy a nagy többséget kitevő relatív normálisok körberöhögik őket. Persze nincs velük semmi baj, kifejezetten szórakoztató, ahogy eljátszanak egymással kis homokozójukban, csak a pénzünket ne akarják, mert annyira azért nem viccesek.

Stadionalapú gazdaság

Nagyon boldogok mostanában fideszéknél, és velük örülnek kicsi segítőik a közszolgálatinak csúfolt lakájmédiában is. Mert ugye a kétharmad, meg sokmillió ember volt a Kossuth téri koronázáson, és akkor még itt van a fantasztikus adat, hogy ugyanis 3% felett van a gazdasági növekedés. Persze csak az első negyedévben (amit az utolsó rendre kiegyenlít, az ellenkező irányba mozdulva), és csak a tavalyi első negyedévhez képest, ami eleve a béka feneke alatt volt, ráadásul a KSH idén más módszerrel számol, szóval a két adat nem is lenne összehasonlítható, de akkor minek örülnének a pártszolgálatos talpnyalók? Amúgy 3% körüli eredmény önmagában is elég gyér lenne, egy válság utáni feltápászkodásban pedig még inkább, amikor eleve nagyot lehet nőni, mert ugye van honnan.

És persze a nagytiszteletű KSH is megjegyzi, hogy hát az építőipar lendített ekkorát a részeredményen, ami mindennapi nyelven azt jelenti, hogy hogy bazi nagy stadionokat építenek rohadt drágán és nagyjából feleslegesen, hogy a Főnöknek legyen hol szotyoláznia. Ezért igen fontos, hogy lehetőleg mozgólépcső közlekedjen a fűtött ülésekkel felszerelt víájpí páholyba, a Pocakos Tábornok ugyanis láthatóan öregszik, arcát meggyűrte már a haza sorsa feletti folyamatos aggodalom, meg a legális házipálinka, már csak az hiányzik, hogy még fel is fázzon magyarfoci (igen, ez külön sportág, így egybeírandó) tekintése közben, vagy beleálljon a görcs a lábába. Aztán imádkozhatnak naphosszat a Lánchíd konyak rádió harci nyugdíjasai a Szent Kétballáb körmeneten.

Ám valószínű, hogy hosszú távon a stadionalapú gazdaság fenntarthatatlan, miként nem lehetünk végtelenségig a látszóbeton és a térkő országa sem, egyszer már valami olyasmit is kellene építeni, ahol termelnek, és pláne szolgáltatnak valamit, amire Kazahsztánon meg Fehéroroszországon kívül is van igény, akkor is, ha nincs rajta matyóhímzés. Mert ilyet nálunk leginkább a gaz külföldi multik építenek, vagyis gyárat, áruházat meg call-centert, a magyar állam és csatolt részei pedig egyfelől játszótereket betoznokav, meg főtereket díszburkolatoznak vadul  EU-s  pénzekből, másfelől folymatosan figyelik, hol lehet valamit lenyúlni maguknak, esetleg a Terike fiának, aki olyan nagy hazafi, hogy már az óvodában Fidelitas-tag volt (és játékdömperrel küzdött a kommunisták ellen), plusz  politológiát tanult a Navracsicsnál, a nagybátyja meg helyettes al-államtitkár.

De a szép új stadionokból nem lesz igazából semmi, legfeljebb koszlott, lepukkant régi stadionok, ám fenntartani ugyanolyan drága lesz, pláne ha a haverok számlázzák a költségeket legendásan vastagon fogó ceruzájukkal, hogy ugye maguknak, esetleg a Terike fiának, mint fentebb.

Halihó, az aranyér!

„Soli deo gloria – mondaná erre Orbán Viktor, mert mostanában mindenre ezt mondja. Ebből a szolit és a deót mindenki érti, gloria meg este fan.”

(Uj Péter: Merre is tart Európa…)

Na most épp hogy szoli nincsen, mármint nap, ez persze önmagában nem baj, fenének hiányzik a rohadt meleg, mikor az aranyhal halászlékockáért könyörög, hogy vessen már véget szenvedéseinek, a hibiszkusz meg simán kimegy zuhanyozni, de ez nyálkás őszi idő már tényleg túlzás.

Tudom én hogy májusi eső aranyat ér, de talán nem korlátlan mennyiségben, úgy már inkább csak pont annyira hiányzik, mint az aranyér, vagyis nem, egyáltalán.  Először is ugye a hideg. Az nem normális, hogy vastag zokniban meg kötött pulóverben kell fotelszörfölnöm május közepén, a gyárban meg ennél is hidegebb van, a tarhonya tömbbé áll össze a kajásdobozban, nyilván fázósan bújnak egymáshoz a szemek, de hiába. Ezt a tarhonyát már hiába próbálnám elvetni, biztos nem csírázna ki.

A hidegnek amúgy vannak kellemetlen mellékhatásai is, például a takony, a köhögés, meg hogy egészen randa felsőket kénytelen hordani az ember, mert azok legalább melegek, aztán próbálhatom a járókelőknek testbeszéddel kommunikálni, hogy a fekete, szkinhed-fazonú kapucnis pulcsi ellenére nem vagyok náci, és nem tervezem senki szűkebb családjának kiirtását. Ebben mondjuk a testalkatom, az arcszőrzetem meg a póráz másik végén található nagy fekete kutya nem sokat segít, talán egy táblát kellen a nyakamban hordanom, hogy „Liberális értelmiségi vagyok (és turista), a kutya meg nagyon barátságos csak kicsit fingós.  – Ugyanott fűnyíró eladó!”

És persze az eső sem sokat segít a hangulatomon, már bekészítettem a szandált, meg a vászon tornacsukát, erre húzhatom fel az acélbetétes munkavédelmi bakancsot, mert az legalább víz és mindenféle álló, bár a fent említett imidzs-problémát csak tovább súlyosbítja. Az eső következtében sáros kutyanyomok a szőnyegen, soha meg nem száradó farmerek a hideg radiátoron, vagyis minden, a mi ráerősíthet arra a rossz érzésre, ami olyankor fogja el az embert, ha délben is csak lámpafénynél lehetséges olvasni.

A kutya pedig nem heverészhet naphosszat az erkélyen (ami naptárilag már indokolt lenne), így aztán folyamatosan itt üldögél, és nagy boci szemekkel bámul rám és az erkélyajtóra, finom utalásféleképpen. Ha kiengedem, ő nem fázik (legfeljebb fel, de akkor meg óránként mehetnék le vele a ház elé pisilni, és nem, én nem pisilnék ott és akkor), én viszont még taknyosabb leszek idebenn, ami nem jó, mert fogytán a papírzsepi, esőben meg nem megyek boltba. Szóval legyen már június, az akkori esőről nincs semmi kretén népi mondás, legalább is remélem.

Waffel SS

„Az illegális másolás rossz karmát okoz!”

(Felirat egy Mayapurból származó krisnás cd-n.)

Kedvenc legborzasztóbb rádióműsoromban ma kiemelt téma volt az Ejróvízijónak az ő dalversenyét megnyerő osztrák transzvesztita. Kiakadt rajta a sok népnemzeti belvárosi alsóközéposztálybeli úri keresztény nyugdíjas, bár  legalább ketten elismerték, hogy a palinak jó hangja van,  látni meg nem látták vasalás közben, csak később csodálkoztak, helyesebben szörnyülködtek rá.

De a legjobb az a fazon volt, aki sehogy sem bírta eltalálni a jeles előadó művésznevét, a helyes megoldáshoz akkor járt a legközelebb, amikor így nevezte: Palacsinta Raus. Vagyis Palancsita Kifelé! Tisztára mint valami gasztromilitáris mozgalom neve, mely kérlelhetetlen keresztes hadjáratot hirdet a  serpenyőben sül tésztafélék ellen, szoros szövetségben a brit Pancakes Go Home! múvmenttel, melynek tagjai a yorkshire-pudingot védelmezik utolsó leheletükig a beszivárgó lángosokkal szemben.

Úgy tudom az egészet elképzelni, ahogy mégy gyerekkoromban láttam egy filmben (a címe nyilván nem jut eszembe), ahol egy pasi átveszi a hatalmat a városban, virtigli náci rohamosztaggá fejlesztve a kis vegetáriánus egyesületet. A végén már csak az éj leple alatt mernek kenőmájast csempészni konspiratíve a dílerek, mert akit elkap a Karalábé-Gestapó, azt „mocskos húsevő!” felkiáltással verik agyon a nyílt utcán.

Vagyis a Palacsinta Raus! tagjai und támogatói nyilván valódi botránynak tartják, hogy mindenki mindenfélét sütögethet serpenyőben csak úgy, bele a világba mintegy, ez kérem nem mehet így tovább, ez kérem anarchia kérem! Rendes magyar/német/osztrák/maláj csak kemencében süt, hisz a Bibliában is írva vagyon „És ne süssél te az tűznek fölötte, mert nem kedves az én szememnek,  hanem süssél sárból tapasztott kis kunyhókban, elrejtve az tűznek égető paráznaságát. És ne használj te olajat az oltáron kívül, mert az csak az egy igaz Istené, ki lekvárral kedvelé vala!”  (Szent Ramzai harmadik levele a Trüffelbeliekhez 1.5.6/5.7)

Persze a derék antipalacsint mozgalmárok nem értik, hogy vezérük miért néz ki ilyen hülyén, de nyilván betudják annak, hogy gyerekkorában  minden másnap megverte az anyja egy piroggal, innen a fixációi, de a hangja legalább jó.

Az én elméletem, ami az enyém

A diszkurzív logika hermeneutikai fenomenológiája explicit módon konvergál az episztemé ontológiai hipotézisei irányába, miközben az a priori kategóriák kontingens jellegűvé transzformálódnak a relativizmus által generált kvázi-kauzalitás síkján. Így a tudat reaktív permutációi projektálódnak az objektív funkciók kognitív diszpozícióiba is, miközben a látens prepozíciók aktualizálódnak, manifesztté válnak, segítve deszkriptív perspektíva habitulizációját. Ez persze a divergens kommunikátumok esetében csak differenciált módon realizálódhat, tekintettel az interszubjektív regulák nivelláltságára, mely csak szituatív módon hierarchizálható, kizárólag a partikulárisén-prezentációk viszonyrendszerében.

Vagyis minden implicit teória magában hordja az inkluzív-exkluzív dinamika stabilizációjának, sőt stratifikációjának esélyét, azaz a kognitív origók pozícióinak lehetséges rigiditását, mint az objektivációk illúzióját. Ám tudunk kell, hogy e pszeudo-transzcendens státusz nem implikálja ab ovo a státuszok vertikaitásának realitását, legalább is nem fenoménként. Ennek következtében minden kommunikatív, deliberatív aktus értelmezési horizontja legfeljebb szubjektív kategóriaként adódik, mely persze nem zárja ki a kovergencia lehetőségét. Minden szeparált szubjektum immanens módon generál egy vagy több argumentumot, adott kontextusokhoz rendelve, miközben szofisztikált módon differenciál a felkínált paradigmák szimbólum-készletei között, transzparenssé téve a megértés-mintázatok határait. Igazából ez teszi lehetővé az egészet.

És ez pont így van, én tudom, mert sokat gondolkodtam rajta jól.

Unalom TV

Régebben néztem a formaegyet (ami csak nálunk forma, máshol formula, de nekünk nyilván mindegy az "előírás" és az "alak" közti különbség, meg hát rövidebb is), sőt ma is kísérletet teszek rá, de a helyzet egyre reménytelenebb. Korábban voltak versenyek, ma leosztott körözés van, csapatutasítás, meg takarékos sofőr droidok, csak izgalom nincs.

Nekem ez az egész ne legyen tudomány, nem érdekel a leszorítóerő, meg hogy ki melyik szektorban gyorsabb féltized másodpercel a másik egyensrácnál, legyen verseny, legyen megint Piquet meg Mansell, Senna meg Prost, de lehetne rögtön egy új James Hunt is. hajmeresztően vezető vagány playboyokat akarok látni, kütyük fölé görnyedő mérnökök helyett, hogy ne laptopokon dőljön el a verseny, hanem a pályán (paliklászlóul: aszfaltcsíkon). És ha már itt tartunk, sótlan szakértők helyett lehetne megint Palik, vagy valami hasonló fazon, aki egzaltáltan üvölti minden előzési kísérletnél, hogy "jajj de keggyettlennn....!!!", ha meg nem történik épp semmi, fáradtan közli, hogy "akkor most beszélj te valamiről, Gyulám!".

A romlás persze nem most kezdődött, hanem a Súmakkernél, az ő regnálása idején lett agypusztítóan unalmas az egész, de annyira, hogy hozzá képest a Szomszédok akciófilm. Súmakker volt az első robotpilóta, mára már az összes olyan, kivéve talán Rájkőnent, aki iszik és vezet, de egy fecske nem csinál havat. (Mondjuk több sem. Ideális esetben nem is látnak olyat. Ráadásul a Súmakker után nem sokkal jött a Fettel, a következő versenygyilkos német (huncut a nímöt, nna), kiegészítve a nagyképű Alonzóval meg a bulvárceleb Hemiltonnal. Most már ott tartok, hogy menjen az összes a fenébe, én má" nem is tudom mi lesz ebből, mi lesz má' itten, hogyismodjam, ebből na, komolyan mondom... (Majd jól betelefonálok a lánchídrádjóba, aszt kiadom magam...izé magamból.) Régen ki nem hagytam volna egy versenyt, mostanában már sokszor csak belenézek, majd utána neten meglesem a végeredményt. Hisz közben annyi más izgalmas program van, rendezgethetem például a bélyegeimet, miközben fél szemmel követem a kabócák családi életének fordulatait a National Geographicon, az is nagy adrenalinlöket.

Lassan tehát újabb nézni való szórakoztató sportversenyek után kell néznem, ami nem könnyű. A foci sohasem érdekelt egy csöppet sem, más meg nemigen van, mi ilyen focinéző ország vagyunk, akinek meg nem tetszik, az tanuljon meg horgolni, vagy szerezzen barátokat, akikkel kirándulhat. Meg vannak ezek a kajak meg kenuizék, de az tök unalmas, például kanyarok sincsenek, meg kicsúszások, csak azért meg nem nézek valamit, mert abban jók a magyarok, meg a szerbből lett magyarok. (Kivéve a kézilabdát, azt mondjuk igen.)

Esetleg néhány szabálymódosítással lehetne a Formaula Egyet is izgalmasabbá  tenni, például minden futam előtt véletlenszerűen négy autónak elrontanák a fékjeit, a felniken lennének ilyen Ben Hur-os abroncsnyíró pengék, időnként nyulak szaladnának át a pályán, meg őzek, viszont az autókon lenne katapultülés (mentőernyővel) meg hiperűrsebesség-kapcsoló. (Aki Föld körüli pályára áll, két plusz pontot kap.) Vagy legyen egyszerűen hendikepp rendszer mint a túraautóban, két futam egy hétvégén, a másodikon az első futam első tíz helyezettje fordított sorrendben indul. Akkor legalább látnánk valami autóverseny szerűt.  Vagy z is lehet, hogy teljesen átszokok a túraautó-versenyekre, meg az Indycarra. Plusz követem a szomszédok családi veszekedéseit, az is elég látványos, hangos és akciódús, ráadásul kábeltévé-előfizetés sem kell hozzá.

Európa halott, és élvezi

Aszongya a főtábornok vezérminiszter (pajzsra emelése alkalmából), hogy Ejrópa haldokolik, mer' túl liberális, mi viszont tősgyökeres konzervatívok tuggyuk, hogy kozervatív fordulatra van szükség, és a magyar (angol, portugál, lengyel stb.) név megint szép lesz, méltó, régi. Ami nála persze azt jelenti, hogy csináljuk meg újra a kádárizmust, csak nacionalista szósszal leöntve, pedig tudhatná, hogy a nemzeti+szocialista az egy elég nem jó párosítás. És itt most nem is Hitlerre gondolok, hanem mondjuk Ceausescu-ra vagy Milosevicsre, mindig sírás lett a vége, meg sok vér.

Európa boldogabbik fele meg nem veszi észre, hogy haldoklik, a hülyéje. Érzik persze a válságokat, meg a problémákat, de  megoldást rendszerint a több szabadságban látják, és nem a kevesebben, mint a felcsúti fáraó. Nem modernizált középkort karnak, hanem valami újat, ami ma is működik, posztmodern, civilt szféra, hálózati társadalom gadnóz. Nálunk meg nagy eredményként jelenti be egy milliárd közpénzből működő "tudományos" "intézet", a zártkörű konferenciáján (!), hogy pár tízmillió elköltése után, már ímél-címük is van, még száz milla és weblapjuk is lesz, becsszó.

És hát Európa nyugati felén járva sem úgy néz ki a dolog, mintha a végüket járnák. Zúgolódnak a britek az olcsó külföldi munkaerő miatt, a spanyolok a munkanélküliség miatt, az osztrákok a eurovíziós szakállas nő miatt, de köszönik megvannak, aktuálisan mindegyik sokkal élhetőbb hely Magyarországnál, például mert a gondokból nem következik automatikusan a reménytelenség. Nálunk viszont az utóbbit személyesen garantálja a fővezír, akinek azért kisebbségben lévő hívein kívül senki nem hisz, mondjuk épp innen a reménytelenség. A "nemsoká minden jó lesz, tejjel-mézzel csöpögtetünk majd Tokaj szőlővesszein" típusú szövegeket a hívek egy része sem veszi komolyan. (Mellékszál, de a templomba járók hány százaléka hívő? Szerintem ők is kisebbség, a többinek meg csak kulturális rutin.) Azt pedig, hogy itt és most nem jobb, azt sokan érzik, leszámítva nyilván a mindenféle-közeli nímandokat, akiknek valahogy sokkal, de sokkal több méz folyik a tejükbe. Mint egyszer már írtam, egy állami A6-os Audiból nézve valahogy egész más a világ, mint a késő esti 23-as buszról.

Orbán azt öblögeti, hogy ő érzi a nép lelkét, de baromságot beszél. A népnek egyfelől nincs lelke (pontosabban milliónyi van neki), csak egészen aljas politikusok gondolják a társadalmat homogén masszának, másfelől pedig ő csak a saját kispolgári, pálinkázós, kolbásztöltős uram-bátyám alapú félművelt kispolgári korlátoltságát érzi, és próbálja kivetíteni ránk is. De ez hosszú távon nem megy, legalább is remélem, nem vagyunk homogén massza.

Ráadásul Orbán a liberalizmus kritikájától eljutott a kommunizmus kívánásáig, hiszen koronázási ünnepségén azt harsogta a tömegnek, hogy „Mindenki tegye meg, ami tőle elvárható, és kapja meg, ami neki jár.” Ez pedig ugye gyakorlatilag azonos azzal az elvvel, hogy mindenki dolgozzon képessége szerint és részesedjen a javakból szükségletei szerint. Csak ez már a Kommunista kiáltvány tanulsága, biztos ott olvasta anno...
Csak azt nem értem, hogy akkor miért kommunistázik folyton?

Én sem voltam szkinhed!

Illetve egyszer igen, pontosabban majdnem, vagyis az történt, hogy az új hajnyírót rosszul állítottam be, így sikerült nullásgép funkcióba helyezni. És persze bevállalós módon középen kezdtem a nyírást, és onnantól már muszáj volt végigcsinálni.

Viszont a jobbikos seggfejekkel, meg az egyéb náci szennyedékkel ellentétben sosem fordult meg a fejemben, hogy az erőszakkultuszos, fasisztoid, rasszista hülyeségeket egy pillanatig is komolyan vegyem, szocializációm, lelki alkatom és jó karmám miatt mindig is ilyen liberális-féle voltam. (Úgyhogy én a náci söpredéket sem tiltanám be, náculjanak nyugodtan, otthon egymás között, ha nekik erre áll fel, magukat teszik csak röhejessé. Persze ha vonulgatnak, meg közben karlengetve üvölgenek, az nekem nem esik jól, de még az is mehet, ha közben nem azt üvölgik, hogy valakiket fel kellene húzni  lámpavasra, vagy lelökni a földre durván, mert csak. Az már nem mehet, akkor vigye el őket a yard, jó messzire.)

Plusz azt hiszem, nácinak lenni, meg náci mód viselkedni jó adag műveletlenséget is feltételez, kultúrember nem lesz szkinhed, dzsihádista, városi gerilla, de még fideszes harci nyugdíjas sem. Vagy esetleg lesz, de csak fiatalon, aztán továbbtanul, és/vagy kinövi. Aki ma bárhol a nyugati világban (mert azért Afrika törzsi területeire például nem vonatkoztatnám) náci, vagy mondjuk anarcho-kommunista, az semmit sem ért a jelen társadalmaiból. Elzúgtak ugyanis forradalmaink.
Vagyis a radikalizmus leginkább csak tehetetlenségből fakad, pontosabban abból, hogy legtöbbünknek gőze sincs, mit is tehetnénk, ha valami nem tetszik a körülöttünk lévő világban.  Mari néninek mondjuk nem tetszik, hogy kora reggel zörög a kukásautó az ablaka alatt, ezért ordibál Irénke nénivel a másodikról, hogy a macskájának  a muskátlijaira hullik a szőre. Meg szidja a Gyurcsányit (vagy ki is most a főtitkár) meg a tanácselnököt (arról elve nem tudja ki lehet), esetleg betelefonál a lánchídrádjóba', hogy a komenisták nem hagyják őtet aludni. Az unokája meg narancssárgára festi a haját, halálfejes láthatósági mellényt húz, és a haverjaival a munkából hazafelé tartó kukásokat inzultál biciklilánccal. Ahelyett, hogy kitalálnák, mi lehetne tenni az ügyben.

Amivel azt akarom mondani, hogy a szkinhedekkel és hasonszőrűekkel az igazi baj az, hogy beszűkült ostoba bunkók. Minden más csak ennek következménye, az is, hogy elfogadhatatlan dolgokat tesznek, és az is, hogy elfogadhatatlan, ha parlamenti alelnökök lesznek.

Úr ír - Topgír

Ma futottam bele a Top Gear Live című izé, na jó, sóműsor, amit Sport László Papparénában rendeznek majd egyszer. Illetve kétszer, de csak egyetlen napig, mint vándorcirkusz a kisvárosi piactéren, ami jogosnak tűnik, tekintettel az eredeti műsor világszerte elszenvedett ismertségére és a hazai piac korlátottságára. Mert hát nem hiszem, hogy milliós Top Gear rajongótábor flangálna fel s alá kies hazánkban,  a jó helyekre meg több mint harmincezer egy jegy, szóval a kettő együtt legalább is nem tesz indokolttá több előadást.

Vagy mit is, mert nehéz ezt az egészet színpadon elképzelni, habár ugye egy tévéműsorról van szó. De annak a lényegét meg a kisfilmek adják, amit csak összekötnek a jópofáskodó műsorvezetők, igaz, élő közönség részvételével, de ilyen stadionméretekben, azért elég valószínűtlen a cucc. Mert itt a szokásos műsoridő legalább dupláját kellene kitölteni viccelődéssel meg autók színpadon való mutogatásával, esetleg lehet valami autós rodeót belevinni, de ahhoz meg minek Clarksonék?

De ha már nem keresnek eleget a BBC-nél, és kell ilyen hakni is, lehetne még fejleszteni rajta. Legyen mondjuk Top Gear On Ice, ötméteres korcsolyázó Richard Hammond bábuval, jégmotorozással, háttérben egy szimfonikus zenekar játszaná a főcímzenét: Meg lennének benne korcsolyázó dínók, hogy dúsítsák a programok. Aztán jöhetne a Stig - The Musical a West Enden, a zenét szerezné James és Brian May.

Az erőszakosság diadala

Már egy ideje mást sem hallani a médiákokból (felől), mint a Szabadság-téri megszállás-ügyi emlékmű körüli viharokat, melyeket a Felcsúti Ramszesz szerint persze csak a nyomorult kommenista ellenzék halálhörög vesztét érezve, pedig nem. Sőt, szerinte kocsmai színvonalon hőbörögnek, mintha legalább is nem ő lett volna, aki a kortárs magyar politikai életben politikai programmá, és egyben győzelmi stratégiává tette a szotyizós, pálinkázós, földre köpködős tahóságot. Pedig de.
(Mellékszál, ám fontos, hogy ma már oda jutott Döbrögi uram, hogy kormányprogramot sem hirdet meg, nehogy már a saját korábbi hazugságait olvassák a fejére későbbi, ellentétes hazugságai okán. Meg hát ha választási programjuk sem volt, miféle kormányzati cselekvés is következhetne belőle? Majd az lesz, hogy Döbrögi Ramszesz felkel reggel, benéz a stadionjába neki, és ha nem nyer a csapat, majd betiltja a többi csapatot, osz't jónapot, legfeljebb hadat üzen az EU-nak tizenvalahány Gripennel, és lembomázza a Bayer Münchent.)

De az emlékmű akkor is gond, nagyjából három szempontból:

1. Emlékezetpolitika: Döbrögi szerint az angyal az minden áldozat, a birodalmi sas meg nem csak a nácik, de minden német. Hááát... Menjen inkább a fenébe  primitív történelem-értelmezésével. Államjogilag, a kis sunyi. Mert a zsidók jogfosztása és kifosztása nem a német megszállással kezdődött, zsidótörvények, munkaszolgálat (éheztetett emberek félig megfagyva aknát szednek kézzel, a hősiesnek hazudott, ám szintén lerongyolódott hadsereg előtt, a túlélés szerencse kérdése), plusz deportálások, amik a fidesz házi hortystája szerint csak idegenrendészeti eljárok voltak, de nyilván a halálba küldött tizenezer ember között nem szerepelt egyikük felmenője sem. Ám mindez a német megszállás előtt történt, utána meg épp csak a hadsereg, a csendőrség meg úgy általában az állam segédkezett haláltáborba küldeni még pár százezer embert. Mert nem tetszett a vallása, a vagyona, a bőrszíne, a politikai vagy a nemi irányultsága. Márpedig az az állam, mely így működik, az ócska fasiszta diktatúra. Hogy ezer embert ölet-e meg, vagy százezret, az már - e szempontból - nem számít, hisz egy deportált zsidó, egy elgázosított cigány is sok, és rohadjon meg az a kormányzó, aki államfőként csak sunnyog, hisz tudjuk, lehetett volna akár önfeláldozó jellem, akár hős is, de gyáva volt, így nem lett államférfi, csak egy száműzött a történelem szemétdombján. És azokhoz képest, akiket cserben hagyott, hú de jól járt.
Vagyis ezért hazugság az egész emlékmű, a magyar állam nem áldozat volt, hanem cinkos. Orbán meg ne értekezzen a történelemről, mert egyrészt szörnyülködnek rajta, másrészt kiröhögik, tudhatja épp, mi történt, tudhatja, hogy maga a "szobrászművész" írta le, hogy nála az angyal az bizony a magyarság szimbóluma (és nem az összes áldozaté, kiknek jó részét addigra már kitagadták  magyar nemzetből), csak vagy nem érdekli, vagy nem is nézett utána. ám bármelyik esetben alkalmatlan pozíciójára. Szóval tényleg menjen a fenébe, igazgasson fociakadémiát vagy szotyolapörkölőt, vedeljen pálinkát, kit érdekel. Csak hagyjon már békén.

2. Esztétika: Ez rövid lesz. Ugyanis - már amennyire a vázlatos látványtervekből kiderül - itten egy harmadosztályú ócska giccs készül, valami bronzba vasbetonba meg műkőbe álmodott izé, min amit a Sarki Józsi, a sírköves dobna össze, ha már maradt neki némi anyag, az önkormányzat meg vevő valami szakállas fejre (szentisván-szentlászló mindegyis), jó pénzért. Hogy egy nyavalyás makettet sem látott senki, hogy Melocco bácsinak viszont tetszett, az már mindegy is, nálunk is az az 56-os emlékmű, hogy valami formátlan kövek előtt szélben áll egy angyal (vizespóló-verseny résztvevője lehet), bronzból amúgy, a kövek fölött meg valami amorf izé, asszem zászló akart lenni, na az is szörnyű, de úgy tűnik ez a trend.

3. Erkölcsi: Komány Viktor orbánfő megmondta, hogy ő sosem hazudik. (kivéve mikor igen.) De ez ügyben konkrétan közölte, hogy persze, elhalasztják az emlékmű-építést húsvét utánra, akkor majd újra beszélnek róla. Aztán tojt magasról az egészre,a szakik kezdtek betonozni, húsvét meg még két hétnyire volt. nos, akkor mit is szónokolhatna itt erkölcsről, meg szavahihetőségről? Az Ember Aki Sosem Hazudott De Ha Igen Észre Sem Veszi? És még kereszténynek is hazudja magát, pedig az nála legfeljebb annyi, hogy húsvétkor berúg, meg smúzol tetszőleges püspökkel, de a krisztusi szeretet, az valahogy felejtős....

Rekordok

Olvasom a mai újságban, hogy Nyíregyházán felállították (vagy megdöntötték?) az egy időben, egy helyen legtöbben zumbázók világcsúcsát. Na most, nem tudom pontosan mi az a zumba, megnézhetném a guglin, de nem érdekel, annyi nekem elég, hogy valami aerobikos marhaság (Csókolom, Ae Robika vagyok, harmadik osztályos tanuló!), de az igazán lényeges itt a világcsúcs. Mert nem hinném, hogy a világ tele lenne csoportosan, közterületen zumbázó hordákkal, akik véres küzdelemben igyekeznek elhódítani egymástól az újabb és újabb rekordokat. Hogy bebizonyítsák, senki nem zumbázik úgy, ahogy ők zumbáznak, de legalább is nem ennyien. Vagyis egy ilyen rekord maga az értelmetlenség, akkor lenne értelme, ha tényleg elterjedt mozgalom lenne a tömeges zumbázás, és a zumbászati szaklapok tárgyalnák az aktuális esélyeket, lenne belőle Európa-bajnokság meg Világkupa, életkori kategóriák vagy súlycsoportok, meg egyéni és csapatverseny. Meg Zumba Hall of Fame, (esetleg Holló Fém), zumbás energiaital, az Adidas meg piacra dobná a zumbára optimalizált, tutti-frutti ízű edzőcipőt.

Amivel azt akarom mondani, hogy mi abban a világcsúcs, amiiben verseny sincs? Mert az például tényleg világcsúcs-gyanús, amit a Dogmában mond a tizenharmadik apostol Jay-nek ("Te maszturbálsz a legtöbbet a világon! - Jó, de ezt mindenki tudja!"), bár kétségtelenül nehezen ellenőrizhető. De az már mitől lenne rekord, hogy én gondolok a legtöbbet a spagettire a világon, vagy a legnagyobb szobrot építettem fülzsírból?

Vagyis az összes "a világ legnagyobb ananászos-fokhagymás gázon sütött lángosa"-típusú rekord menjen a fenébe, pláne mert eredeti funkciójukat sem teljesítik. Az 1950-es években ugyanis Sir Hugh Beaver, a Guinness sörfőzde tulajdonosa (fedőneve: Hód) azért találta ki a híres rekordok könyvét, mert egyfelől jó ötletnek tűnt, másfelől kitűnő kocsmai olvasnivalónak, márpedig aki leragad a kocsmában a legtöbb tojást megevő ember, vagy a leghosszabb indokolatlan alpesi alagút szócikkeit olvasva, az nyilván fogyaszt még valamit, a mentális sokk mellé. De ehhez az illető rekord legyen mondjuk összemérhető másokkal, vagy legalább érdekes, ám nyilván nem tartozik egyik kategóriába sem, ha egyszerre a legtöbben bámulják hülyén a Függetlenségi Nyilatkozat pornóverzióját. Vagy zumbáznak Nyíregyházán...

Rémesék

"- Mondd, hogy "Sohamár" - kérte Árnyék.
 - Baszd meg - mondta a holló. Többé meg sem szólalt, amíg az erdőben voltak."
(Neil Gaiman: Amerikai istenek)

A mesékkel mindig baj van. Már kora gyermekkoromban (a késői még folyamatban) is utáltam a klasszikusnak kikiáltott meséket, a Grimm meg Andersen-féle pszeudo-horror történeteket. Nem értettem, igazából ma sem értem, mi lehet bennük a jó, a sztorik szürreálisak, a részletek borzasztóak, a morális tanulságot meg e nélkül is felfoghatjuk, hogy például legyünk jók másokkal, mert akkor hasonlót várhatunk el mi is, meg ilyenek. Ehhez nincs szükség darabolós gyilkosságokra, hatalmi önkényre, családon belüli erőszakra meg hasonlókra, melyek a klasszikus mesék alaptoposzai. És persze ott vannak még azok a rémes karakterek.

Szegény farkas például egy ragadozó, vagyis nem élhet erdei gombán meg bogyókon, Piroska viszont egy felelőtlen, túlmozgásos kiscsaj, nyilván ekit meg spurit nyom hétvégente, meg valami hallucinogént, különben hogy keverné össze a nagyit a farkassal. A vadász meg szadista seggfej, élve boncol egy védett állatot, közben titokban biztos a nagyira hajt, vagy csak a betétkönyvére.
Hófehérke perverz, hisz hét törpével él együtt, Hamupipőke (régi magyar név amúgy: Isa Por Es Chomu Pipoe) egy nettó lúzer, hagyja hogy kitúrják az apai örökségből, meg egerekkel húzatja magát a bálba. Jancsi und Juliska, meg szimplán hülyék, hogy bedőlnek egy pedofil kannibálnak, tényleg, a mesékben végképp nincs tabu, talán nekrofíliával még nem találkoztam, de biztos van olyan népmese is melyben megdugnak egy halottat, ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal írják le az esetet.

De persze gyerekként nem ez idegesített igazán, a horror sokaknak bejön, hanem az a rémes gügyögős stílus, melyben a rémtörténeteket rendszerint elővezetik. (Csak ettől lesznek amúgy gyermekmesék, a Texasi Láncfűrésze meg a Vasorrú Bába között nem a mézeskalácsház a valódi különbség, hanem az előadásmód naturalizmusa. - Mellékszál, de mit jelent itt az, hogy bába? Egy elzüllött szülésznő, aki megutálta  gyerekeket és már csak gasztronómiailag képes értékelni őket?)
Szóval attól, hogy főhősünk csillagszemű igamondó, pirospozsgás, szőke mint a napfény félisten, és ennek ellenére kibelezik vagy ő belez ki valakit, csak rémesebb lesz az egész. Azt meg, hogy a gonosz az tényleg gonosz, értjük anélkül is, hogy zöld trutymó csöpögne bűzhödt testéről, miközben sátáni kacaj szakad fel odvas fogai közül.

Mondjuk a westernben megvan minden szükséges elem, felesleges túlzások nélkül (mert nem feleslegesek azok persze vannak benne), jók, rosszak, igazságtalanság, küzdelem az igazságtalanság ellen, meg a remény, hogy a jó nyerhet a végén. És  a zenéje is jobb. De én például Dumas-regényeket olvastam gyerekként, meg néha indiános könyveket (így hívtuk akkoriban a westernt), meséből meg legfeljebb a rajzfilmek mentek, leginkább még a Vuk jött be, de az is csak részeg libák meg a két hibbant kutya miatt.

És akkor még nem is szóltam arról, hányszor cseszte el a napomat a Kis gyufaáruslány, meg néhány hasonló rokona. Mintha nem lett volna elég bajom...

Hitelvilág, Stádium

Most már egészen biztos, hogy én is akarok miniszterelnök lenni, és pont ebben az országban, elvégre nekem is van hobbim, és én is szeretnék valami szép nagyot építtetni a házam mellé, naná a mások pénzéből. Először mondjuk egy házat szeretnék építtetni magamnak  mások pénzéből, aztán épülhetne mellé egy grandiózus izé, nemzetközi sztárépítész által tervezve lehetőleg.

Mert ha Döbrögi Viktornak jár a Sancho Panza Sziréna (vagyis Muréna.... izé, Aréna - ráadásul lehet, hogy Pancho Sanza?), akkor nekem is járna mondjuk egy bélyegmúzeummal kombinált autóversenypálya, mert én meg azt szeretem, nem a szotyit. Esetleg lehetne még benne zenés színház, azt nem szeretem, de valakim igen, és az ember már legyen bőkezű und nagyvonalú, ha már úgysem ő fizeti.

Persze nem olyan vacak kis Hungaroring-szerű dolog lenne, hanem legalább 15 kilométeres, Le Mans formátumú pálya, mert a Forma-1 úgyis unalmas, itt inkább hosszútávú GT-versenyeket rendeztetnék. Csak.
És persze az egész azért lenne, hogy legyen utánpótlás-képzés, hisz ma Magyarországon érdemtelenül elhanyagolják (a makrogazdasági és nemzetstratégiai szempontból egyaránt kiemelt fontosságú) autóversenyző-képzést, miközben milliárdokat dobunk ki mindenféle hülye kórházakra meg egyetemekre. És ha esetleg nem akadna rá elég pénz, majd veszünk fel hitelt az oroszoktól, 40 éves lejáratra, tétre, helyre, befutóra. És a nép örömmel fizeti majd a részleteket, hisz a La Mancha Circuit Ring sokkal, de tényleg sokkal szebb lesz, mint Döbrögiék stádiumja, amit majd hamutartóként hasznosítunk újra a pálya VIP-páholyának szivarszobájában.

A kulturális állandó

Ismét kiderült, hogy a húsvét valódi ünnep, a valódi ünnepnek ugyanis két alapvető sajátossága van:
- Nem kell munkába menni.
- Valahol, valamelyik tévében mindig megy egy Carlo Pedersoli - Mario Girotti film.

És ez idén sem volt másként, heripotter, indianadzsonsz meg a hallhatatlan (illetve várjuk meg, egyelőre mindketten életben vannak) páros.

És ez nem is baj, karácsonykor például csak ritkán esik hó, de a Bud Spencer-Terence Hill (merthogy ugye róluk van szó) kettős örök, ők a fix pont, az origó, mely körül kifordítható sarkából a világ. Kellően bugyuta történet (ostoba gengszterek, tökös hősök, pofonok, verekedés vér nélkül), állandó képregényfigura-karakterek, gyerekzsúrra való zene, agyonidézett beszólások, nagyjából ennyi. Olyan mint a klasszikus pankráció (nem ez a mai, eltorzult fejjel üvöltözős izé), cirkuszi műesések, vurstli-poénok, harsány és kétdimenziós világ, naná, hogy mindenki imádja.
Hisz pont olyan gyerekes felnőttek szernénk lenni mind, mint amilyenek ők, szétütnénk a rosszfiúk között, de úgy, hogy azért ne haljon meg senki, lennénk mi is alul traktor, felül békegalamb.

Mert Carlo és Mario ilyen mesehős-félék, csak közelebb állnak hozzánk mint a legkisebb királyfi, hisz filmjeikben általában csórók, babot esznek és söröznek, cinikusak de nagyot tudnak ütni. Ha jól belegondolunk, akár Rejtő is írhatta volna őket, de legalább is nem lennének ízlése ellen valók.

Hát én má' nem is tudom mi lesz itt, komolyan mondom

Na már most, van nekem ez a már korábban megénekelt új kedven rádióm, a róla Lánchíd, pontosabban ott egy délutáni műsor. Az a címe, hogy Lecsó (merthogy ők belecsapnak), a műsorvezető meg valami fazon, valamelyik régi Megaszarból, de nem ismerős, csak az elsőt néztem, talán nem abba volt, vagy ha mégis hamar kieshetett. A fazon egyébként egy sima modorú, félművelt, szemellenzős izé, igazából érdektelen, a műsort kizárólag az eldurrant agyú fideszes harci nyugdíjasok teszik szórakoztóvá, de ők aztán nagyon.

Megtudhatjuk tőlük például, hogy Gyurcsányi (sic!) idegbeteg, ezt onnan lehet tudni, hogy vörös a feje, kigúvadnak a szemei neki, rángatózik meg ordibál. A Nagyvezír ellenben okos, szelíd és (nem vicc) bibliás (!!!) ember, ez onnan is látszik, hogy okos, meg szelíd pedig hogy támadják szegényt. (Sőt meg is akarják ölni! Egy jogász is betelefonált erre, percekig sorolta a a Btk. vonatkozó paragrafusait, merthogy a Zorbánt meg akarják ölni, ezt olvasta a neten, de hogy pontosan mit is mondott a ki is, azt nem tudja, mert neki nincs nete. De a paragrafusokat később, a biztonság kedvéért elküldte esemesben is.)

Egész héten ezeken a csodás hozzászólásokon röhögtem munka közben,és már vártam a pénteket, mert feltűnt, hogy, napról-napra egyre abszurdabb az egész, tehát jönnie kellett a csúcspontnak, a nagy finálénak, és tényleg, jött is. Én meg jegyzeteltem, ilyeneket:

"Legközelebb majd küldök erről egy internetet!"
"Hazaáruló senkiházi egy banda ezek, csaló gazemberek mind, én má'  nem is tudom mit is mondjak, mindegy, áldott húsvétot!"
"Előttem nagyon jól leírta a néhány emberkével előttem beszélő úriember."
"Egyébként a költségek is olcsóbbak lettek, mármint, hogy kevesebbe kerülnek a költségek, olcsóbb."
"Én új fiú vagyok itt, már ami a betelefonálós kapcsolatunkat illeti."
"Hogyan keltsék fel a tanítók a tanulóknak a motivációját arra, hogy motiváltak legyenek tanulni?"

De a legjobb persze talán a mai utolsó néni volt, aki elve bibliai idézetekkel támadott, bevallotta, hogy a választások előtt sokat imádkozott "Orbán Viktor Urunkért", aki valami általa parafrazált igei idézet szerint "munkatársunk Krisztusban".
Hát igen, tényleg a fidesz ma a legnagyobb és legmilitánsabb térítő egyház kies hazánkban. De a hívek legalább viccesek,

Alternatív

Ahogy elmúlt a gyerekkor a húsvét is kezdte elveszíteni korábbi jelentőségét. Elmaradtak az ajándékok, Lego és társai, a csokinyuszi sem olyan vonzó már mint egykor, a locsolkodást már ötévesen is rühelltem (és ennek megfelelően szabotáltam is), a tojásfestés rendszeresen katasztrófába torkollt, úgyhogy abbahagytam, sonkát meg már jó ideje nem eszem. Ja és az eredeti (vallási) jelentőségéhez sincs közöm.

Így marad a hosszú hétvége, meg az annak kapcsán kibontakozó alternatív húsvét. Mert végül, minden behelyettesíthető valamivel.

Nálam például nyúl helyett teknős van, ő is tojik, csak azt nem festjük ki. Locsolkodás helyett, az ünnepre tekintettel lehet sokkal hosszabban fürdeni, sőt dezodort használni, ez így együtt már igen rituális. Hagyományos húsvéti étellé avathatjuk a spagettit, ez esetben a hosszú tészta az örökkévalóságot jelképezi, a paradicsom a Paradicsomot és nyilván a sajt is valamit, mondjuk a feltámadást, hisz a romlott tej valami új minőségben támad fel, sajtként.

A mogyorók bejövetele

A nap eddigi híre, hogy egy 17 éves ír srác szívinfarktust kapott és kómába esett, miután az iskolában egy haverja viccből megmogyorózta jól.
Hát itt tényleg félrenyeltem a joghurtot, nem is a drasztikus következmények miatt, inkább azért, mert a másik tökeinek morzsolgatása legalább is szokatlan lett volna akkoriban, mikor én jártam középiskolába. Pedig az egy fiúiskola volt, lányok nélkül, mégsem működött semmiféle börtön-effektus, viccből sem markolásztuk egymást. Egyfelől nyilván az azonnali és végleges lebuzizás miatt (ilyen súlyos bélyeget egyetlen marha sem akart magára égetni évekre), másfelől meg eszünkbe sem jutott. Persze nem is voltunk írek, a whiskey, a nagy éhínség, a polgárháború és Michael Flatley földjén lehet, hogy máshogy működtünk volna.

Ugyanakkor feltűnő, hogy a mogyórózás-kómába esés kombó az emberi (és pláne a magyar) társadalom általános működési modellje:
- Kulturálisan például az ún. "kereskedelmi média" jól megmogyorózott mindenkit, mert hát milyen az a rádiós vagy tévés tartalom, amely hézagmentesen fogyasztható vasalás, mosogatás, szaakdolgozat-írás vagy gyermeknevelés közben, és a kontentből tényleg elcsíphetünk minden morzsát, ezek eleve a háttérfogyasztásra vannak kitalálva.
- Politikailag meg elmondható, hogy a fidesz és az ő főminisztere is jól megmogyorózta az országot, az ország meg előbb hülyén nézett maga elé, aztán kómába esett, és most kómában tapsol, meg szavaz. Ráadásul a kormány, meg a kormány kis barátai jól megmogyorózták a gazdaságot is, most meg nézzük bambán az euróárfolyamot.
- Az oktatásban meg a diákok nem egymást mogyorózzák, hanem a tanárok őket, a tanárokat viszont egy ostoba államtitkár mogyorózza, de  mivel ő van a tápláléklánc csúcsán, ő már élvezi is.
- A beosztottat a főnökei mogyorózzák,  az adóst a bank, a munkanélkülit a helyi kiskirály, a nyugdíjast az árak, a beteget az egészségügy, a gyengébb kutyát az erősebb.

És a vége az, hogy mindenkinek van oka kómába esni, többszörösen is. Mert ennek ez  lényege, nem kicsinálni kell a gyengébbet, csak megbénítani, cselekvésképtelenné tenni. Ha pedig ez megvolt, nyugodtan bele lehet petézni, élő keltetőnek használni, ahonnan aztán szárnyra kelhetnek az erősek ivadékai, hogy magasan szálljanak. Magasan felettünk.

Crazy gránát

Új kedvencem van a rádiós piacon, a Lánchíd Konyakról nevezett harcosan kormánypárti rádió. (Tényleg, az milyen már, hogy valaki harcosan kormánypárti? Az normális???) Itt az ellenzék támogatói buták és ijesztőek, az a részhalmazuk pedig, aki még mondjuk tüntetni is elmegy, na azok egyenesen állatok. És nem csak a betelefonáló harci nyugdíjasok szerint, de az okoskodó, ám nem okos műsorvezető szerint is.

Merthogy a derék lánchidasok (láncos hidasok, hídláncolók, vagy hogy kell ezt nevesíteni) észrevették ugyan, hogy, vége a kampánynak (mer' ugye az európai az kit érdekel immár), csak nyilván nem érdekli őket. Egyszer már bemásztak a Kis Vezető hátsójába, azóta is jól érzik magukat ott a puha melegben, úgyhogy nem vesznek vissza. Fő közéleti üzenetük ma is az, hogy "gyurcsánybajnaigyurcsánybajnaihööörrrrr", miközben például a pártszolgálati Kossuthnál már a Simon-ügyi alszerkesztőséget is megszüntették, már nem érdekli őket, honnan a sok pénz. Nyilván eddig sem érdekelte, de kampányfegyvernek valóban elsőrangú volt. De azóta visszakapcsoltak a harci üzemmódból, már nem raknak le annyi taposóaknát.

A Lánchíd viszont szilárdan áll, mint a kő, és rendületlenül megy előre! (Igen képzavar, de ezt még Orbánné nyilatkozta egyszer a na, vajon kiről.) Viszont a nagy nemzetieskedés mellett, ahogy az általában lenni szokott, kissé döcögősen megy  magyar nyelv. Tegnap azt mondja franctudjaki műsorvezető, hogy ő fészbukozik provokatív tartalmakat, hogy legyen érdemi vita, de ehelyett tücsköt-bogarat dobálnak rá. Most álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el, ahogy valakik (tudjuk kik, naná) tücsköket meg bogarakat dobálnak. Egy őrá! Mondjuk tücsköt dobálni elég macerás lehet, a tücsök az elugrál, bár könnyű megtalálni, legalább is ha ciripel. Na de dobálni? Meg persze a bogaraknál sem mindegy milyen, egy madagaszkári óriáscsótány például már jól dobhatónak tűnik, de a hétpettyes katica az konkrétan elrepül, és egyáltalán nem biztos, hogy arra, amerre eredetileg dobtuk, sőt szinte biztos nem.
Vagyis egy bogarat olyan közelről érdemes csak dobni, ahonnan már nem érdemes, olyan távolságból már egyszerűbb leköpni az utált másikat, a nyál elve kéznél van (illetve az jön a nyelvünkre), nem kell a fűben keresgélni. (Vagy ha igen, azonnal forduljunk orvoshoz)

És persze nyelvileg még mindig verhetetlenek, a betelefonáló harci droidok, akik közül feltűnően sokan preferálják az álnépies-áltájszólásos stílust, azaz olyan tájszólásban beszélnek, ami nincs is, keverik a szögedit a pálócossal, leginkább talán Gárdonyi Géza Göre Gábor-könnyveire hajaz a nyelvhasználatuk.
Példamondat: "Há mán mindig rinyá az a Gyurcsányi, hogy a Zorbánék báncsák ütet, de mink mögvéggyük a miszterelnök urrat." Őrület, mi mást mondhatnánk.

Az értelmetlenség diadala

"Akié a föld, azé a haza!"- mondá valami hatodrangú senki a rádióban, és hozzátette: "Ez fordítva is igaz!" Én meg persze egyből a rossz megfejtésre gondoltam, miszerint "Azah a éza, dlöf a éika!" Ez viszont egyáltalán nem tűnk igaznak, sőt szépnek sem, ami logikus, hisz a kettő együtt jár, legalább is sok filozófus gondolja így. A fentebbi mondat inkább úgy hangzik mint valami viking átok, amit mondjuk Szőrösnadrágú Harald vághatott a részeges vitorlamester fejéhez, amikor az lehányta a kormányost Skagerraknál.

Persze az ilyen mondatokkal az a baj, hogy nem megfordítva sem igazak, egyszerűen nem bírnak jelentéssel, nem magyarul mondva ezek üres lózungok, faliújságra kitűzhető mozgalmi izék. Az még ugye megvan tucat évvel ezelőttről, hogy a" a haza nem lehet ellenzékben"? Nos az előző mondatba behelyettesítve a megállapítás már úgy hangzik: "Akié a föld, az nem lehet ellenzékben!" Ez az, haladunk, így már kezd értelme lenni, valami ilyesmi látunk manapság. (De mivel az előbb idézett kijelentés kontextusában a "haza" egyenlő a fidesszel, ezért alternatív olvasatban a nyitómondat lehet az is: "Akié a föld, azé a fidesz!", és ha tényleg megfordítjuk: "Akié a fidesz, azé a föld!" - és hát tuggykkiké.)

Ugyanakkor tudjuk azt is hogy "A (magyar) föld nem eladó!",  vagyis "Akié nem eladó, azé a fidesz, aki nem lehet ellenzékben!" De ez már nem stimmel, hiszen tudjuk, hogy azé lehet a fidesz, akinek mindene eladó, a szakértelmét, a hitelességét sőt a hallhatatlan lelkét is beleértve. Vagyis eladó a föld is, de nem mindenkinek, csak annak, akié a fidesz. Vagy mi...

Mindegy már kezdek belezavarodni, nem érdemes ott értelmet keresni, ahol nincs. A lényeg úgyis, hogy nem lehet ellenzékben, a többi már csak ebből következik.

Elvárások

Még mindig közeleg a választás (szerencsére hétvégén vége a kampánynak, nemsoká lehet megint a kutyáról meg könyvekről is írni), úgyhogy mint választó (már feltéve, hogy meglesz a személyim vasárnapig) ezennel megfogalmaznám, hogy mit várok a párttól, amelyik a szavazatomat szeretné. Csak a mihez(hozzám)tartás végett, hisz még nem késő programot újraírni, a legtöbb amúgy is elfér egy söralátéten, a többségét meg nyilván eleve arra is írták.

Tehát a párt, amelyre szavaznék:

- Legyen szép, okos és csak kicsit korrupt. (Hogy ugyanis egyáltalán ne legyen korrupt, az a priori elképzelhetetlen. A Max Weber-féle politikadefiníciót kissé  kiegészítve: A politika a hatalomért és a pénzlenyúlás lehetőségéért folytatott harc.)

-Legyen határozottan liberális, miközben eléggé baloldali is, és semmiképp se legyen bolsevik (mint pl. a fidesz), meg kádárista állampárti (mint pl. a fidesz). Amúgy ez a fideszesség nem egyedülálló régióban, ez nacionalista giccsel leöntöt, populista állampártiságot vitte anno Milosevics (jó tudom, igazából Milosevity, de az első verzió  ragadt meg hazai köznyelvben, pedig szerb volt), aztán látjuk mire jutott vele. Vagy épp Fico polgártárs, aki tőlünk északraa baaloldalinak határozza meg magát, miközben kiköpött OVi, csak nem annyira hajlamos a hízásra.

- Ígérjen minden hülyeséget (ingyensör, örökélet, korlátlan lőszer) kit érdekel, a lényeg, hogy ne akarja betartani őket. Ami viszont betartható, meg komolyan gondolt, az tartsa is be.

- Ne kampányoljon gyűrött zakós, nagytokájú, zsíros hajú, téeszelnök külsejű, suk-sükölő funkcionális analfabétákkal, ez nekem speciel nem jön be. Mert ilyenből látunk eleget amúgy is, és nem, nem az átlagembert kell egy jelöltnek megtestesíteni, legalább is nem ebben az értelemben.

- Kerülje az tőmondatos (sokszor már csak egyszavas) kampányüzeneteket, az ingerküszöböm Thomas Mann-ra van kalibrálva, vagy Salman Rushdie-ra. Szóval a "a jövő pártja" a "hiteles erő" vagy a "tiszta kezek" nekem kevés, igénylem az argumentációt is, azaz tessék elmagyarázni, hogy ez mit is jelent, és miért is érvényes épp rájuk.

-Ne keressen meg otthon, levélben, ímélben, a személyes kampány-megkereséseket nem törődésnek vagy érdeklődésnek, hanem zaklatásnak veszem, és ehhez mért gorombasággal reagálok rá.

És mivel egyelőre egyik párt sem felel meg ezen elvárásaimnak, lehet, hogy nem is olyan nagy baj, hogy nem találom a személyim. Azért persze megkeresem, mert bár tudom hogy nem valakikre, hanem valakik ellen fogok szavazni (mondjuk inkább: savazni), ez mégis több a semminél. Szóval a plusz egy elvárás: Olyan pártra vagyok csak hajlandó voksolni, melyben nincs Orbán, Kövér, Lázár, Rogán Budai, Selmeci, Papcsák nevű jelölt, pontosabban ezek így együtt. Meg Vona.

Vagyonnyilatkozat

Hát kérem, hogy én ugye hótisztán járulhassak a választások urnája elé, mint állampolgár és magánlaklamazott, tekintettel a későbbi elszámoltatás lehetőségének fennállására, illetve vagyonosodási eljárásom folyamatba tételének eshetőségére, ezennel nyilvánossá teszem vagyonnnyilatkozatom bevallását, hiszen nemcsak a politikai kusoknak kell eztet tennie, hanem a választópolgárnak is, aki elszámolással tartozik a magasságos államnak, hamár.

Szóval, van nekem:
- Egy lakásom, 50, nem 52... izé 54 négyzetméter, lelakott panel, de legalább zajos, és garantáltan rossz a levegő.
- Garázs, hétvégi ház egy nagyjából ezer négyszögöles telek valamint egy balatonfőkajári nyaralaó, na ezek nincsenek.
- Szuzuki Micsubicsi 1,6XXL személygépkocsim, továbbá Honda Mittomén motorkerékpárom szintén nincs.

Rendelkezem továbbá:
- Egy darab öreg kutyával (40%-os tulajdonrészben), és egy középkorú teknőssel (100%-os hányadban).
- Egy közepesen kaotikus, ám kiterjedt bélyeggyűjteménnyel.
- Túlsúllyal és enyhébb ízületi gyulladással.
- Alacsony jövedelemmel, és rossz kilátásokkal  jövőre.
- 240 ezer HUF megtkarítással (+10 GBP) - lesz még egy kevés őszig, de jelentős része majd elmegy Londonra.

(Ja, és van két diplomám is, azok mondjuk elég sokba kerültek, mármint pénzben és időben egyaránt mindkettő értelemben, viszont csak egy kevés papírból vannak, vagyis értéktelenek...)

Szóval asszem ennyi, ha valami eszembe jut, majd utólag beírom, gondolom ezt nekem is szabad, és nem visz el rögtön az APEH, illetve most már NAV (vagy Cseka, Gestapo ki tudja követni?), meg nem kapcsolják ki statáriálisan a kábeltévémet.

Földalatti mozgalom

A múlt héten elég rövid ideig voltak tele a médiákok a földalatti metróval, a négyessel, pedig ennyi év és ennyi pénz elköltése/ellopása után nagyobb hírverést vártam volna.

De ez a négyesmetró ez nem bír tetszeni senkinek. Illetve csak tetszeni bír, merthogy modern meg menő, mind építészetileg mind emberileg jajjdejó, viszont drága és felesleges. Pártunk és kormányunk ráadáásul külön fanyalog, nem ők találták ki, nem ők döntöttek róla (illetve annó az előkészületek leállításáról), nem a sagítségükkel, hanem ellenükre készült el.

Ráadásul tényleg minek az egész? Pár száz méterenként egy megálló, összesen - h jól emlékszem - tizenhárom perces menetidő, ráadásul meg sem épült az egész, ahogy már lett volna értelme. (Annak mondjuk ettől még jól jön,aki át akar szállni, és nem kell bemennie a Délibe, Kelenföldről hamarabb átér a Keletibe, de erre metróvonalat alapozni talán túlzás.)

Ráadásul itt Kaposváron nem sokra megyek a négyes metróval, szóval azt mondom mégiscsak jobb lett volna egy repülőgép-anyahajót venni, vagy még inkább egy csillagrombolót, azzal mi lettünk volna a legmenőbb ország egész Európában, sőt, a Naprendszerben is! Vagy Halálcsillagot! (Csak ne az oroszoktól...)

Máma már nem durvul tovább...

Az eddigi választások előtt ilyenkor már mindenki azon nyávogott, hogy milyen hihetetlenül durvul a kampány, illetve hogy ez a színvonaltalan sárdobálás (tényleg, lehet színvonalasan is sarat dobálni?) már nem is kampány, hanem  az istenadta nép hülyítése, mintha lehetne más is egy tömegdemokráciában.

Na, ez idén elmaradt, hiszen nincs is kampány, illetve van, csak az 2002 óta tart folyamatosan, így fel sem tűnik már, megszoktuk, mint az ipari trappistát vagy a szomszéd hülyegyereket. Kampány helyett botrányok vannak, pártszóvivő-szintű (vagyis gyengeelméjű) egyujjas üzenetek, meg tucatnyi komolytalan kamupárt a méteres szavazólapon, szóval gumicsontok. Programok azok nincsenek, innen nézve érthető is, hogy a versengő felek között érdemi, pláne közvetlen vita nem volt, nem van és nem is várható. Főminiszter úr elve tizenéve elszokott attól, hogy tőle olyat kérdezzenek, amire nem szeretne válaszolni, meg hát nincs is mondanivalója, programja, ő maga mondta. (Mondjuk ez unikális, hogy egy nagykutya nemcsak bevallja, hogy nincs programja, de kicsit még büszke is rá, hogy ő aztán milyen jófej, ő a pilóta aki részegen, műszerek nélkül repül bele a viharfelhőbe és közben valami háborús indulót fütyörész. Igen öntudatosan és pálinkaszagúan.)

Vagyis egy vita úgyis csak annyiból állna, hogy:” - Rezsicsökkentés! – Anyád! – Te anyád! – Rezsicsökkentés! – Rohadj meg! – Te rohadj meg! – Anyádcsökkentés!Rezsirohadás! Csökkenjmeg!”

Ez meg ugye kinek hiányzik.

Így marad az, hogy a tokás főminiszter naponta többször munkavédelmi sisakot (opcionálisan védőköpenyt) vesz fel az öltönyhöz (miután tilosban parkolt a fodrásza előtt – azóta valaki már fel is festette az érintett járdaszakaszra, naná, narancssárgával, hogy: „Royal Parking”), és avat, avat, avat mint egy szalagátvágó-automata. Valószínűleg nincs az a csirkekeltető, vagy tejüzemi női zuhanyzó, aminek az avatásán meg ne jelenne ezekben a hetekben, és fel ne vázolná széles ívű elképzeléseit a jövőről: Termelési központ! Rezsicsökkentés! (ómagyarul: közmunka,szolgáltatók  kivéreztetése). Esetleg: Termeléscsökkentés, rezsiközpont! Ja és még hatszámjegyű növekedés, nulla számjegyű adó, meg ócsó energia, sőt legócsóbb evör, mintha legalább is gigantikus gázmezőink lennének, vagy a Mindenhez Értő Főminiszter feltalálta volna a hidegfúziós reaktort.

Szóval, ha valaki mostanában tervezi felújítani a kerítését vagy az udvari budit, az ne csodálkozzon, ha egyszer csak megjelenik egy fekete kisbusz, kiszáll belőle néhány mérsékelten értelmes tekintetű baltafejű meg egy köpcös, szétfolyó arcú kis fickó (aki amúgy nem hasonlít a botoxolt-fotosoppolt óriásplakátjára, ne tessenek csodálkozni), és „Tisztelthölgyeimésuraimkedvesbarátaim” néven mutatkozik be. Majd szónokol arról, amit lásd mint fent. Reméljük amúgy az avatásitisz gyógyítható, és már kezelik szegényt, így talán nem jut el a végstádiumba, és nem avatja fel rövid, frappáns szónoklattal azt, amit reggel a vécén alkot. Mert az már tényleg nem a magyarság világraszóló sikere, ha néha már komolyan így gondolja is.

Rendszerhiba

masfel hente rossz a laptopom' ha jo lesz majd irok. addig szunet. mindnenki egyen sok vitamint, stop.

Money for nothing

Hát, lehet hogy jön vissza a délutános műszak, miközben már épp kezdem megszokni a koránkelést. Gondolom most, miközben reggel négykor (ami még nem is reggel, hisz hideg van, sötét és a tévében csak ismétlések mennek) egyáltalán nem vagyok lelkes. Amúgy nem lenne baj a négyórai ébresztővel, ha pl. ötkor visszafekhetnék, de nem, akkor indulok dolgozni.

És persze kettőkor tetszik a délelőtti műszak, belegondolni is szörnyű, hogy csakk akkor kezdenék, és maradhatnék este tízig. Az igzi problém persze nyilván az, hogy nincs kedvem dolgozni, gyakorlatilag szinte soha. Valaki tényleg ajánlhatna egy olyan munkát, hogy én sokat olvasok, nagyokat alszok, és mindezt rengeteg pénzért, plusz ingyen kaja, szolgálati masszőr és saját valami, mindegy mi, csak másnak ne legyen olyan. (A durva, mutáns herpersz nem ér, azt beszerezhetem magamnak is.)

De ha ilyen nincs, mégis csak elmegyek politikusnak, de nem árulnék zsákbamacskát (sőt, külön-külön zsákot és macskát sem), lenne egy precíz megvesztegetési listám, mikor milyen természetű és értékű dolgokat fogadok el, illetve mennyibe kerül nálam egy szavazat a parlamentben/önkormányzatban/felügyelőbizottságban/Nagy Népi Hurálban. Államtiktári kinevezésem esetén pontosan melyik típusú nokiás dobozt kell megtölteni, pontosan milyen címletekkel, illetve melyek a kedvenc trópusi/hegyvidéki üdülőhelyeim. Lenne mondjuk egy excel-táblázat, hogy adott összegű közbeszerzés levjajazásáért mennyi jár nekem, és mennyit kell fizetni a Lajosnak meg a Zsoltnak, már ha a delikvens nem akar reggel egy lófej mellett ébredni.

Így a rendszer tiszta lenne és átlátható, a korrupció nem csak intézményes (mint most) de világos és  rendszerszerű is. Én meg ráérnék nyolckor kelni, és gyárat csak két esetben látnék belülről: ha felavatok valami új gyártócsrnokot, vagy ha veszek egyet. Esetleg kapok ajándékba, egy alig ismert, de nagyszívű és önzetlen barátomtól...

Mi a magyar? (Rút szibarita váz...)

Aszongyák a dunatévén pödört bajszos, népviseletes magyarok Helsinkiből (tényleg, helsinki az nyugat???), hogy ők nagyon őrzik a magyarságukat, ennek okán időnként csizmát (szerintük: csimmát) húznak meg kalapot, inget-gatyát nyilván, aztán danolnak a csitári hegyekrűl, meg hogy "szántababámsejhaj", meg táncolnak is, színpadon, jelmezben, ahogy nyilván minden igaz magyar.

Én meg nem értem. Szóval az a magyar (őrzi magyarságát), aki egy 18. század végi, 19. század eleji paraszti életmód kiragadott elemeit adja elő kétszáz évvel később egy (poszt)modern városi világban, valahol messze innen? Nem lehetne úgy magyarnak lenni, hogy pl. a kortárs kultúrát fogysztja? Tudomisén Esterházyt olvas, Kispált hallgat, netalán Megaxfaktort néz vagy hasonlót? Barátok köztöt néz? Az is magyar, és valszeg közelebb áll egy finnországi, kanadai vagy ausztráliai magyarhoz, mint a mezőkalászosi ijjujujj csűrdöngölő.

Mert a magyar nem bajszos (jó én az, de szakállas is), nem csimmában jár meg pörge kalapban, és nem erőspistát fogyaszt reggeli kávé helyett. A paraszti kultúra egy rezervátum, lehet játszani olyat, Cseh Tamásék is jól elvoltak indiánnak, de ne tessenek már azt mondani, hogy ez a magyarság, mert ez hazug baromság. (Ehhez képest pártunk és kormányunk is ennyit gondol a magyar diaszpóráról, hogy kell nekik népdalkör meg táncház, csekészet meg egyház, aztán fúdenagymagyarok lesznek. Pedig dehogy. Nyócker megvolt, for exaple?Jancsó, Tarr Béla, Quimby, Hevenyszívlebeny, Kurtág, Eötvös, Eörsi, Kispál, Kertész, Nádas, Kocsis, Dragomán, Háy, Petri, Dresch, Spiró, hiphop, slampoetry, rockabilly, fúziós jazz, dekonstrukció, hommage, terror,horror, szabadvers, avantgarde, intertextus, animgif, mém, link, irónia, szakrazmus, orbánviktor ehhezképest kiafaszom? We didn't start the fire.)

Szóval mindez a magyar, és rengeteg minden egyéb, és akinek csak Wassalbert meg népdalkör, az egy lelki nyomoronc, és sajnálom, de nem szánom, csűrdöngöljön egész nap Torontóban mondjuk, de nekem ez hadd ne legyen kötelező

A végén a csűrdöngölős is elmegy fagyasztott pizzát venni, nem vág mangalicát az erkélyen. Én is megyek pizzáért (vagy inkább rendelek), csak közbe nem mutatok képet. Márhogy nem vagyok képmutató, pusztán korom gyermeke (és a koromhoz képest jól nézek ki...), de kérem szépen, én nyelvem és szocializációm, tudásom és kötődéseim révén pont annyira vagyok magyar, mint egy pödört bajszú táncházos. Csak másképp, hisz eleve sokféleképp lehet.

A dolgok állása

Nem, nincs is kedvem írni mostanában, mert egyfelől vigyáznék a jó kedvemre, de ami itten történik az nem ad okot a jó kedvre. És most hagyján, hogy durvul a kampány, de ami itthon van, az végkép csak frusztrál. (Nagyszülő(k) mentális und fizikai leépülése, mint napi programszervező elv.)
Pedig lehetnék vidámabb is, például süt a nap (sajnos a viktátorra is, pedig szerintem ő már eljátszotta erre a jogosultságát, sütkérezzen a lecsúti stadióny lámpáinál), a kutyának elmúlt a szorulása, a munkahelyen meg elég jól elvagyok, meg én vagyok ismét és nyilvánvalóan a nélkülözhetetlen.
Meg tervezzük a nyári nemnyaralást (deutazást), meg persze ősszel lándön, addig meg heti szinten utazunk elméletben/virtuál. Viszont gőzöm sincs mi lesz addig, mi lesz akkor, mi lesz egyáltalán, nagymamám gyakorlatilg másfél éve fel sem igen kel, senki nem tudja mire készüljön vele kapcsolatban, hol jobban van, hol halni készül, mi meg már örülünk, ha megküzdünk azzal a nyűgős gyerekkel, aki (újra) lett. A második, és immár múlhatatlan gyernekkor eljöve, mi meg nem vagyunk képzettek, empatikusak kissé, de hozzá már néha tényleg valami leszedált pszichiáter kellene. Napi 8-12 óra gyár után meg már ritkán bírok az lenni.

Ilyenkor  kultúrember horrort olvas, annak ugyanis az a lényege, hogy valakinek nagyon-nagyon rossz (meg fáj), nem a szörnyes-misztikus, hanem a darabolós-fűrészes változatban, mert egy megerőszakolt, megcsonkított majd elvágott torkú brazil örökösnő fikciós sorsához képest az életem egy rózsaszín kéjhömpöly, egy én kicsi pónim, egy hippivé vált Songoku, h már rajzfilmek. (Horror és háborús dráma, modjuk durva csonkolással, amúgy a fogfájásra is jó, a srapnel meg a tekszaszi láncfűrészes egyből relativizálja a szuvasodást, ha nem is boldogan, de legalább megnyugodva dőlünk hátra a foghentes székében. Nekünk azért még így is jobb.)

És ha már a cím egy Wim Wenders-filmből kölcsönzött, lenne egy másik is, ott pont azöregség meg a haldoklás a téma, dokumentarista feldolgozásban, Villanás a víz felett ha valakit érdekel.

Durvul a kampány

Főpocakos Orbánvezénylő Viktortábornok például rögtön helikopterrel repül az ukrán határra (Internet baszki, könyörgöm!) megnézni a frásztudjamit, mert az autó lassú, a net ugye valami nyugati mákony, vagy csak simán azt hiszi, hogy net=fészbuk, a helikopter (harmincpáréves szovjet légi ócskavas) viszont macsó és jól mutat a fésznetbukon vagyhogyhívják.

Hogy komolykodó/fontokodó pofával (ami nyilván már az a maszk, ami az arcára égett, helyettesítve azt) mit néz, azt senki még csak nem is sejti, meg hogy mi köze van az egésznek a Kijevben zajló drámához, KIjev onnan is messzebb van mint Pest, pláne Felcsút...

De közben láttuk a hivatalos pártkampány-videót, vezér előbeszél eredményekről valami kék dossziét markolászva, aztán jönnek a jelöltek, akik ugyanazt a pár mondatok böfögik fel (ööö rezsiööcsöökentés...megvédeni...polgárok képviselni...bizlommöööö), de tényleg szóról szóra. És kár, hogy csak most láttam, mert az egyik kommentben megtláltam az ideálist választ, amit egy fideszes aláírásgyűjtőnek mondhattam volna, mintegy a Star Wars-t is megidézve:

"Nem ezeket a droidokat keressük!"

Mindegy, legközelebb. (A a kubatov bélistára már múgy is régebben behúztk.) Ha viszont jobbikos csönget, azzal úgysem leszek szellemes, elküldöm a náci durva anyjába.

Száll a zének

Megyek tegnap a buszon, a sofőr valami ótvar kereskedelmi rádiót hallgat (az ótvar pártszolgálati helyett), ahol folyamatosan magyar számok mennek. Szar magyar számok. Mert ügye kötelező kvóta van, hogy mennyi legyen a magyar számok aránya (nagy) így aztán az összes rettenetes magyar popizé belefér, mindahány Máté Péterbe ojtott, Kovács Kati lelkű Ákos. Így aztán van itt hóferér jaguárban felrobbant szerelembomba, jégduplaviszkivel, és ez még csak a kezdet, mert az ilyen megaszarfaktoros izék ún. "slágereit" szerencsére fel sem ismerem. És ez a sok szemét pont azért ömlik ránk, mert magyar, mert ugye ami magyar az jó, akkor is ha szemét, az a mi szemetünk nem a haldokló nyugaté, annak meghgyjuk a kokakólamámort meg az Elvisz a prézli című filmet, magyar seggbe magyar lófaszt, sejj! Hihopbojzot nekünk, Republikot meg atomot! (Meg azt a néhány félunderground bandát, akiket tényleg.)

Mintha egy kereskedelmi rádiónak nem az lenne az elemi érdeke, hogy jó zenét adjon (ha már a stúdióban ülő alkalmazottaik rendszerint nem tudnak beszélni, a hírek meg amúgy is a napi bulvárt jelentik) függetlenül nnak nemzetiségétől. És ha Ákos trágya (az), akkor adhassanak helyette nyugodtan mondjuk Beck-et, ha már az egynevű előadóknál tartunk. (Valamint monnyon le Demjénrózsi, az arca és hangja is szép egymás után.) Nemzetközi műfajokban nemzetfüggetlen kínálatot, ennyi kellene.

Képzelem, hogy mi lenne, ha csinálnék egy rendes punk/metál/ska rádiót, és a program felét ki kellen töltenem magyar zenékkel, szóval mondjuk a Judas Priest meg a Slayer helyett lenne Ossian meg ilyen hazai izék, mittomén  Móbidikk (ez mostanában ráadásul valami fura jobbikos szagot áraszt, illetve ttól bűzlik, meg  fejétől). Én kérnék elnézést...

(Jut eszembe, a Dankó rádiónk ilyen lapon elő lehetne írni, hogy legalább egyhrmad részben adjon külföldi magyarnótát, már csak a kiegyensúlyozottság végett is.)

A teljesen őrült munkahét

Na kérem, ezen a héten az van, hogy öt nap alatt négyféle munkarendben dolgozom. Hétfőn délelőtt tíztől este tízig, kedden (vagyis ma) délután kettőtól hatig, holnap reggel hattól este hatig, csütörtök péntek meg reggel hattól du. kettőig. Derült ki  mindez tegnap...
És bár a változatosság gyönyörködtet, a kiszámíthatóság viszont kényelmes, és ahogy öregszem, egyre inkább at utóbbit értékelem. (Bár lehet, hogy régebben is így volt, e tekintetben mindig kissé koravén voltam.)

Ez így viszont lassan olyan, mintha mondjuk tűzoltó volnék, akkor dolgozom, mikor riasztás van, és egy hétre sem látok előre, pedig én inkább vadakat terelő juhász lennék (és semiképpen sem katona), merugye az csak terelgeti nyáját, fújja furulyáját (na jó, halgattjam ájpodját) és birkaszartba lép, de ez is jobbnak tűnik, mint  ami mocskot kedves kollégáim termelnek. Plusz a lyuhász csak othhagyja a juhbirkakakát, sőt kollégája a kutya után sem takarít.

És nagyon kiszámítható az élete, tavasszal kihajt, ősszel beterel, vgy valami ilyesmi, a kettő között meg népi fafaragásokat készít, valamint slambucot. Szemben a tűzoltóval, ki állandóan tiszta ideg, hogy mikor kell vonulni, sok csonkolt hullát lát véres autóbalesetekben, a végén meg bennég vlahol, de ha nem, elveszik a szolgálti nyugdíját. (A ktonákról nincs információm, abból csak néhány akadt a közvetlen családban...)

Ne csinálj magadnak nyomtatott képet

Még szerencse hogy nincs kampány, hogy hivatalosan még nem is lehet a pártoknak kampányolni (majd csak február 15-től), mert így nyilvánvaló, hogy a környékbeli buszmegállókban látható fideszkádéenpés plakátok nem a kampány részei. Vagyis nem azért bámul engem ostoba tekintettel valami tornatanárból lett pártkáder, nem azért lóg a tokája a nyakkendőjére nyilvánosan (valamint sérelmünkre), mert azt akarja, hogy majd rá/rájuk szavazzak (hisz az kampány volna ugyebár), hanem mert csak.

Nyilván csak szeretné megosztani mindenkivel önnön szépségét, arcának ragyogó mását ez a modern Narcissusba ojtott Teréz anya (na jó, apa, tekintettel pártjának hímsovinizmusára), aki nem pusztán elmerül saját csodálatosságában, hanem ezt önzetlenül megosztja a széles közönséggel is. Nem, nem akarja, hogy rá szavazzunk, szerényebb ő annál, amolyan ibolyaszerűen, meg nagyon törvénytisztelő is, tehát eszébe sem jut kampányolni, csak ebben a csúf időben egy kis szépséget csempészne szürke hétköznapjaink sáros díszletei közé.

Vagy – és ez a másik lehetőség – mégis csak kampányol, hisz ő fideszkádéenpés és magasról a törvényekre, nem alárendeltje ő a törvényeknek, a jog van őérte és pont, akinek ez nem tetszik arra meg ráküldi a kétharmadot meg annak kodifikációs remekműveit. És ha kell lesz majd „lex Akkorkapmpányolokamikorakarok” , meg egyébként is, hát a nyamvad plakátra csak az van ráírva hogy „Agyarország jobban teljesít!”, meg a pasas neve, plusz két pártlogó, az egész narancssárga keretben, de seholse nincsen ráírva, hogy „Szavazz rám!”, vagyis nem kampányplakát, csak köztéri arckép.

Egyébként felesleges is lenne kampányolniuk, megteszi ezt helyettük a CÖF (a rövidítés feloldása: Civil Összefogás Fórum Nemcivil Széthúzáspárti Kusslegyen), bár a bohócos óriásplakátok nyomán nekem egyre szimpatikusabb a Gyurnai meg a Bajcsány, valamit tényleg jól csinálhattak, ha ez az arrogáns és ostoba hatalom így be van tojva tőlük. A cöf (innentől inkább csupa kisbetűvel) persze a mi pénzünkből kampányol, hisz vezetőjük, a főcivil csizmadia úr, a legfőbb pénzosztó tótumfaktum civil vonalon, azaz hosszas tépelődés után megszavaz magának egy halom pénzt, a költségvetés terhére, naná.

Így aztán az álcivilek kampányolnak, a kormány informál (bár az egymondatos üzenethez nem kell óriásplakát, nyomhatnák tejesdobozokra is, vagy kirakhatnák a fészbukra), a fideszkádéenpé pedig még nem kampányol, hisz még nincs itt a törvényes ideje. Mint azt tapasztalhatjuk. De tizenötödike után majd indul a menet, és megtudhatjuk végre, hogy akor most Eurázsiával vagy Keletázsiával állunk-e háborúba mindig is, illetve a héten mióta.

Hey! Teachers! Leave them kids alone! (Pink Floyd)

 Tegnap azt mondja a rádióban a Grosics Gyuláról nevezett  (naná sporttagozatos) általános iskola igazgatója, hogy „2008-ban, mikor felvettük a Gyula bácsi nevével fémjelzett iskola nevét…”, én meg félrenyelem a vajas kenyeret, mert:

-         Egy iskolaigazgató (aki ugye tanár, bár sporttagozat esetén felmerül a gyanú, hogy tesitanár, ami meg köztudottan nem ugyanaz) ne egyszerűen a magyar nyelv alapjaival legyen tisztában, hanem használja azt kifinomult módon. Ezt a mondatot azonban még egy alapfokú magyar nyelvvizsgán is kiröhögné a vizsgabizottság. Szóval tudjon akár spontán is megfogalmazni egy értelmes összetett mondatot, akkor is, ha nem magyarszakos, hisz nyilván ez lenne az evidens védekezés.

-         Az milyen dolog már, hogy egy élő emberről nevezünk el valamit, utcát, iskolát, kerületi nemibeteg-gondozót, bármit? Mert ehhez alapesetben halottnak kell lenni, az elnevezés ab ovo megemlékezés az illetőről, egy szimbolikus emlékmű. Itt viszont a 88 éves névadó születésnapját ünnepeltetik a gyerekekkel, aki szintén valami magyarnak hangzó nyelven hatódik meg, de neki megbocsátható, már csak a kora okán is. Viszont ez róla elnevezett iskola olyan lehet, mint mikor a spórolós özvegy már előre felíratja a saját nevét is a közös sírkőre ( a második évszám kihagyásával persze), aztán évekig nézegeti, hogy de kár hogy meghaltam (csak tudnám, mikor?), pedig olyan jó ember voltam…

-         Az igazgató azt is elmondja, hogy a gyerekek mennyire tisztelik a Gyulabácsit, de szerintem inkább meglepődtek, hogy még él, és nem a Rákóczi-szabadságharc hőse i.e. (Internet előtt) valahányszázból. Így ztán igazi csasztuska-stílusban nyomják soronként váltogatva az „olimpiaibajnok-világbajnokiezüstérmes etc.” mantrát, és hallhatóan gőzük sincs mi az az aranycsapat. És nem is kell, hogy legyen, akkoriban még a szüleik sem éltek, de iskoláinkba lassan visszatért az a szép korszak, mikor csillogó szemű kisdobosok és úttörők szavalnak fejhangon hülye ünnepélyeken, amik attól ünnepélyesek, hogy sorba kell állni, meg csöndbe kell maradni és nem szabad feltűnően ásítozni. Bár, jobban belegondolva, lehet, hogy ezek az idők sosem múltak el, most már csak az iskola köpenyt meg az úttörő cserkész nyakkendőt kell megint kötelezővé tenni.

-         Ezt a „jó tanuló, jó sportoló” fasiszta-sztahanovista izét viszont a jelek szerint rendületlenül viszik tovább, a jó gyerek még mindig az, aki alul traktor, felül békegalamb. (Az „elég jó matekos, tehetsége művész” meg szóba sem jön.) 

A tesitanárok országa, voltunk, vagyunk és még kapunk fogni egy vajszínű árnyalatot.