Kertitörpe-esztétika

Ma láttam egy ablakból kilógatott, létrán mászó Mikulás-figurát, ami így májusban kissé fura. Decemberben mondjuk roszabb a helyzet, olyankor végtelenül kínos. Úgy tíz éve, mikor megjelentek az ablakból lógatott Mikulások, mintegy öt percig még vicces is volt, de ahogy tíz-tizenöt félméteres kövér fószer rohamozott egy tízemeletes lakótelepi házat, az már inkább szánalmasnak tetszett, és a helzet évről-évre romlott. Viszont a huszonöt fok, napsütésben kifejezetten vagány, punkos gesztus kilógatni egy karácsonyi giccset, én a vállalkozó szellemű lakó helyében a lakásajtóra is tennék egy mozgásérzékelős éneklő műhalat, hisz nincs is annál mókásabb, mint mikor özv. Ló Béláné egy félemeletnyire hajítja a harminc tojással bélelt bevásárlószatyrát, mikor ráüvölt egy plasztik ponty, hogy „Óóóldmekdonáldhedafarmhéjahéjahó!“

Mondjuk nálam is kint van még  karácsonyi műfenyű (az egyik), mert egyfelől nem volt hova tenni, másfelől meg a sarokból hiányzik valami bazi nagy szobanövény, ami volt ott korábban, és a műfenő legalább zöld, meg erősen hunyorítva, naplementekor szinte igazinak látszik, bár valódi növények ritkán nőnek ki fém karácsonyfatalpból. De legalább nem kell öntözni, attól amúgy sem lenne nagyobb, csak rozsdásabb az alja.

Viszont a karácsonyfán kívül már nem alkalmazok semmilyen ünnepi dekorációt, húsvétkor nem lógtak festett tojások a sehol, a többi ünnepre meg ötletem sincs (tekintettel arra, hogy nem tartok halloweent), tényleg, mivel lehetne dekorálni a lakást augusztus huszadika vagy mindenszentek alkalmából. Szentistvános csokifigurával meg aranypapírba csomagolt (ország)almával, illetve szentek képeivel díszitett lampionokkal és kis elektomos vértanú-máglyákkal esetleg, március 15-én meg a gyerekek körbejárhatnák a szomszédokat és a rokonságot, majd becsöngetve azzal fenyegethetnék a háziakat, hogy ha nem kapnak csokit, felolvassák a tizenkét pontot, a sajtó szabadságától odáig hogy unió Erdéllyel.

sunikft.hu

Én persze kimaradnék az ilyesmiből, a húsvét is annyi volt, hogy hétfőn nem kellett dolgozni, de megnyugtató lenne a tudat, hogy a sok új hülye ünnepi szokásból való teljes kimaradással mennyit spórolok, pénzben és idegrendszer-túlterhelésben egyaránt. Ez pont olyan, mint mikor az ember nem vesz kertitörpét a ház elé és a vicces postaláda helyett beéri azzal, amibe viszont bele lehet tenni a leveleket. És nem csinál hülyét magából egy létrázó Mikulással, pláne, ha amúgy egyszintes házban lakik. De a nyári mikulás az azért rendben van, itt merész kulturális gesztusnak érzem a nettó giccset, csak fontos, hogy októberre kapjon nyuszifüleket meg hímes tojásokat a puttonyba, november elejére meg be kell vonni mint a régi papírpénzt, hisz négyszázhuszonnyolc környékbeli vicces figura között már elveszne a poén. Ilyenkor érdemes a „Szent István bután nézi a Redbull Air Race-t“ című diorámát kitenni az ablakba, de szigorúan csak nyárig, nehogy a tömeggel tartsunk véletlenül.

Hétvég-e?

Múlt szombaton dolgoztam, ezen a szombaton is dolgozom majd, de legalább a jövő szombatot munkával tölthetem végre. Fárasztó ugyan, de lagalább érdekes számtani szimmetriában gyönörködhetek, miszerint három egynapos hétvége után jön egy háromnapos. Már ha jól emlékszem mikor lesz pünkösd hétfő, ami valami rejtélyes okból munkaszüneti nap, mintha legalább is a lakosság számotevő része lenne keresztény. Pedig a túlnyomó többség a Mittomén Szarokrá egyház híve és egzotikus kisebbségként tekint azokra akik pünkösd alkalmából a szentlelket keresik a nyuszitojásban, vagy már megint összekevertem a valamiket az izékkel. Nekem mondjuk zsidónak kellene lennem, hogy ne is dolgozhassak szombaton, de a helyzet az hogy kell a pénz, aranyozott gyémánt orrkarikára gyűjtök. Balck Sabbath you know...

Úgyhogy inkább kommunista szombatnak tekintem mondjuk a múlt szombatot, pontosabban neokommunistának mert a pénzt azért felveszem érte, viszont garantáltan a dolgozók életszínvonalának emelésére fordítom, illetve legalább egy dolgozóéra, mert én például biztos jobban élek több pénzből, bár úgy hallottam sokan vannak ezzel így. Ha viszont a múlt szombat volt a komenista, akkor a mostani legyen a kiegensúlyozottság jegyében a szélsőjobbos, a jövő heti meg az ultraliberális, bár ezeken még dolgozni kell. Ne tudom pontosan milyen szendvicset csomagol magának egy neonáci és mit hallgat az mp3 lejátszóján, de a liberális szombaton  majd currys omlettet rakok a szendvicsbe a multikulti jegyében meg citromos nápolyit, olvasnivalónak megteszi John Stuart Mill, nála klasszikusabban liberális szerző úgyse nem nincs. Viszont holnap megyek könyvtárba, szerintem Mein Kampf nincs nekik, vagy legalább is nem kölcsönözhető, majd veszek ki Nyírőt, ő elég nyilas volt, waffen-SS indulókkal meg tele a net, bár nem tudom mennyire tudok belehelyezkedni a hangulatba. Ha nem megy, majd szélsőjobbos szombat helyett tradicionalistát tartot, szigorú királypártisággal szemlélve a gépeket és a termelést, Habsburg-házi uralkodók életrajzain elmélkedve, a szentkorona oltalma alatt. Ennek is lesz annyi értelme mint anno a kommunista szombatnak, ami csak annyit jelentett, hogy pihenés helyett ingyen dolgoztak a népek.

Amúgy a szombati munka nem olyan rossz, kevesen vagyunk, családiasabb a hangulat és elég gyorsan elmegy az idő, a gond az, hogy vasárnap is, az egynapos hétvége dédapáinknak még természetes volt, de nekünk már nagyon kevés, három egymás után meg egyenesen büntető jellegű. A harmadiknál vasárnap már úgy érzem magam (mert volt már rá példa) mint egy össze-visssza öntözött szobanövény egy huzatos sarokban, vagy mint egy kiöntött ürge (nem műgyantából, a lyukból), bár az nem világos, miért csak vizes hasonlatok jutnak eszembe. Talán utálok leizzadni vagy megázni, én igazából azt szeretem, ha már kint vagyok a vízből. De az még később jön.

Ember a Holdon

Donald „Tévedésből Elnök“ Trump odaüzent a NASA-nak, hogy még az első ciklusában (mintha lenne majd második, bár ezektől minden kitelik, kokakólamámor, rakendroll, elhízás, Trump) szeretne egy emberes Hold-expedíciónak integetni, azaz mondjuk három és fél éven belül tessenek feldurrantani néhány palit a Holdra, píár-szeempontből főleg. Mert villantani kell valami nagyot, ha már a kormányzás nem megyen (bár legutóbb Kennedy rugózott ezen a holdozáson meg a határidőkön, de őt nem fel- hanem ledurrantották Dallasban az ürgebőrbe bújt szíjájés kágébések az efbíájtól), meg a kínaiakat is meg kell verni az űrversenyben. ha már szovjetek ugye már nincsenek is, a maradék oroszokkal meg pont együttműködnek, mondjuk muszáj nekik, hisz a Szojuzokon kívül per pillanat mással nem lehet feljutni az ISS-re, a jenkiknek sem. Kína viszont saját, nem nemzetközi űrállomást tervez, űrhajójuk már van hozzá, szóval per pillanat jobban állnak mint az amerikaiak, azaz nem csak többen vannak, de sűrűbben is.

Trumpnak meg nyilván nagy bánata, hogy neki nem jutott valami jó kis főgonosz akivel megküzdhet. Reagannek még ott volt a nyakán a hidegháború, az utódainak az Öböl-háború, de még a nyomoronc Duplavé Bushnak is jutott egy terrorizmus elleni háború meghirdetése, és az ezzel járó hősi póz, miközben a jó Donald még javában az ingatlanspekuláció és szexuális zaklatás területén ügyködött, meglehetős sikerrel. De mire elnökké szégyenült, már semmilyen kontextusban nem hangzott jól az a szó hogy háború, Irak, Afganisztán kilőve (a szó konkrét és átvitt értelmében is), a vietnami háborút kissé okafogyott lenne újrakezdeni, esetleg le lehetne rohanni Iránt vagy Észak-Koreát, de az ilyen bombázásba csomagolt lerohanás már az elődeinek sem jött be, úgyhogy tényleg marad az űrverseny. pláne, hogy végre megint van kivel versenyezni.

Úgyhogy gondolta, küldjünk embert a Holdra, ez a műsor ugyan volt már, de elég régen ahhoz, hogy a nép kíváncsi legyen az ismétlésre, elvégre a Szomszédok is elég jó nézettséggel megy ma is, bár gondolom a Fehér Házban nem nézik. Meg ha már párszor voltak zűrhajósok a Holdon (valamint a Hold mellett, a Hold körül és a Hold helyett máshol), akkor ugye megvan a technika hozzá, csak le kell porolni az Apollót, bármi is legyen az, aztán háromketőegy, bummfel és már meg is van a főműsoridős elnöki beszéd.

(Az mondjuk apróbb probléma, hogy az Apolló leszállóegységének számítógépe csak alig sokkal butább egy átlagos okostelefonnál, vagyis nem leporolni kéne a régi vasat, hanem újat tervezni, amin van wi-fi és bejön a CNN meg a Pornhub, valamint nem csak leszáll robotpilótával, de tud délolasz stílusú ragut készíteni fagyasztott májkrémből és újrahasznosított vizeletből is.)

Hogy aztán a zűrhajósok igazából mi a frászért is mennének a Holdra, avagy mit csinálnának ott azért tonnányi miliárd dollárért amibe az elnöki önfényezés kerülne, az más sosem fog kiderülni, tekintve hogy a NASA szelíden de határozottan elhajtotta a Trumpot, hogy inkább legózzon kicsit, az minden szempontból jobban jön az országnak mint egy holdutazás. Például addig sem twittel hülyeségeket és nem foglalja rögtön elnöki rendeletbe, ha rossszat álmodott. 

(Amúgy jobban járnánk ha kiderülne, Donald Trump igazából nem is létezik, ő csak Andy Kaufman nagy gegje, akkor öltözik Trumpnak, ha már unja Elvisként hülyteni az oklahomai szupermarketek közönségét. Ennek szellemében a következő dal:)

Hellogoodbye

Petra ma némi sunnyogás  után csak kibökte hogy foglalt londoni repülőjegyeket októberre, úgyhogy legalább az időpont már adott, holnap szólok hogy úgy öt és fél hónap úlva kivennék egy hét szabadságot, ne mondhassák hogy nem szóltam időben.

Amúgy rám is fér majd az őszi út, nekünk rendszerint ez van nyaralás helyett (tavaly mondjuk pont nem volt, tavaly halál volt és újratervezés), őszölünk Londonban, ahol igazán remek idő van ősszel, szeles, kissé esős de csak mérsékelten hideg. Miközben esős.

Mi meg megyünk, maradunk pár napot, aztán jövünk, igazi hellogoodbye-forduló, szerintem direkt nehéz lenne ott élnem, London a hely ahol turista vagyok, szabadon und felelőtlenül, huszonéve már, az nekem nem biztos hogy beleférne, hogy ott is dolgozni kelljen mennem.

És minden ellenkező híreszteléssel szemben laknak még arrafelé nagybritánok is, bár esetenként kétségtelenül több spanyol szót hallani, a cirkáló diákcsoportok (akik adott pillantban a városban tartózkodók felét is kiteszik) meg felváltva németek és franciák, nem mintha nem lenne mindegy, egyformán hangosan üvölgenek a fülemben a buszon, a metrón, a boltban és az utcán. A hotelportás pakisztáni, a takarító orosz, a buszsofőr lengyel a greenwichi piacon a sushibár szakácsa meg naná hogy magyar. Nagybritánok is leginkább múzeumokban láthatók, igaz egyelőre még ritkábban kiállítási anyagként, inkább idegenvezetőként és teremőrként, de a helyzet még változhat.

Egy ekkora városban megszámlálhatatlan az étterem, még jó hogy mindig ugyanabból az ötből választunk, de hát muszáj visszamenni a múltkor talált libanoniba, a kedvenc indiait nem lehet kihagyni, meg megint ott kell enni fisendcsipszet ahol a múltkor, egyfelől mert jó volt, másfelöl meg pont azt a kocsmát verte szét Colin Firth mint titkosügynök, még jó hogy a verekedés nincs benne a kaja árában.

Viszont valaki feltalálhatná már a teleportot, mert a vonatozás - hajnali kelés - reggeli reptéri tipródás - repülés közben audni próbálás - újabb vonatozás - egyéb tömegközlekedés logikai láncot igazán kihagynám a programból. Mikor gyerekként először ültem repülőn nem is érdekelt hova megyünk (nyaralni a tengerhez amúgy), maga a repülés volt a kaland, na ez a része már sok éve elkopott a dolognak, rühellem az egészt, én már nem utazni szeretek, csak simán ott lenni valahol, ami nem itt van, mert a levegőváltozást még igénylem.

De legalább vehetek végre Motorhead-pólót, feketét, nagy láncos koponyával, hogy ezzel is hóvirágszerű lelkem finom rezdüléseit sugározzam a külvilág felé, meg hát bitang jól is néz ki. A Ramones-pólom már elég viseltes(vagyis itt-ott lyukas), de abból nem kell új, most pont jó, most végre rendesen punk, de annyira, hogy ha felveszem, elkezdem fontolgatni egy bomberdzseki beszerzését, kell a változatosság a fekete bőrdzsekimmel. Persze ezekhez a Motorhead is jól illik, csak rendesen le kell harcolni a pólót, mit egy ember.

Ja, és azért benézek majd a National Gallerybe is, mert Lemmy melllett Turner művészetével is jóban vagyok, úgy tűnik arrafelé a csúnya és különc öregemberek tudnak valami fontosat az esztétikum természetéről.

KV

Nem jól alakult eddig a délután. Először is olyan felhőszakadást kaptunk a nyakunkba ami igen látványos az ablakból nézve, nagyon vizes viszont testközelből, hazafelé tartva.Itthon meg azzal szembesültem, hogy a kedvenc hírportáljaimon az a vezető hír, hogyan kávézott bayer zsolt, néhány tényleges és wannabe politikussal, gyűlöletbeszédileg diszkusszálva, avagy inkább elbeszélve egymás mellett. A jeles eseménynek igazi hírértéke alig volt,  a bayer aszonta mégsem akarná a civil aktivistákat a taknyukon meg a vérükön kirángatni a parlamntből, azt csak úgy írta, indulatból mikor felbaszódott benne az ideg, hogy pontosan miért is arra már nem igazán emlékszik. Na ezért kár volt erős sajtójelenléttel megszállni egy komplett sörözőt, ezek a délelőtti melegben nem is gondoltak a hely törzsvendégeire, akik most máshol kellett hogy enyhítsék elvonási tüneteiket.

Mert azt már eleve sejteni lehetett, hogy bayerral vitatkozni nem lehet, a bayerzsoltság eleve kizárja az érdemi vita lehetőségét, egy bayerzsolt alapbeállításban is csak hőbörögni tud, nagy bátran lengetve az ötös számú fideszes párttagkönyvet, elvégre mégis csak egyszerűbb úgy bátornak lenni, hogy az ember a háta mögött sejti a komplett állami elnyomó gépezetet. És valószínűleg ezért lett az elmúlt években minden korábbinál agresszívabban bunkó, igazi fotelinkvizítor, hiszen ha valaki a felcsútival tortázik a fidesz-születésnapokon és az első sorban birkamenetel hősiesen a hatalom mellett kiállva, az könnyen gondolja azt, hogy neki mindent szabad, hogy nem egyszerűen csak mindig igaza van, de ráadásul sérthetetlen is, lassan már halhatatlan, de legalább is ő Darth Vader, és azt fojt meg akit csak akar.

És ebből a pszichopátiából nem lehet egy kávé mellett csak úgy kirángatni, mint minden rendes pszichopata bayer is előadja a szükséges műsort, óvatosan elhatárolódik saját magától, próbál egyúttal némi szart kenni az ellenfeleire is (a kategorikus kijelentések helyét ilyenkor érdekes módon átveszi az egyrészt-másrészt mérlegelése), mutatja hogy tud ő késsel-villával enni ha akar, aztán szépen hazamegy, és másnap a klaviatúra előtt újra elfogja a politikai baszdüh. Elvégre nem adhat mást mi lényege, az meg kicsit büdős, elég csúf és végtelenül populista. Bayer szövegei régóta nélkülözik a racionális érvelést, a saját tábor harci hergelésén túl nincs érdemi funkciójuk. Legfeljebb annyi, hog bayer az írástudó rezsiszilárd, a műveltebb kósalajos, aki ha nagyon akar, még szellemes is tud lenni, igaz láthatóan nem nagyon akar. Viszont mivel jó ideje csak indulatból ír (biztos valami NATO-kompatibilis terepszínű laptopon, álcaháló alatt, ahogy az igazi bozótharcos) teljesen vitaképtelen. Nem érdemes leülni vele, mert a végén még úgy tűnik mintha belül lenne valamiféle normális diskurzuson, miközben minden gesztusával épp azt rombolja, ő az a troll, akit egy rendesen moderált fórumból a harmadik percben vágnak ki. (Hogy aztán új néven jöjjön vissza vérig sértődni, de hát így megy ez...)

Szóval a Mai Nagy Médiaesemény tanulsága kábé csak annyi, hogy bayer zsolt szokott kávézni, zsúfolt helyen izzad mint egy vágóállat és bár  vitatkozni nem akar és/vagy nem tud, rövid távon képes türtőztetni magát, és majdnem úgy viselkedni mint egy normális ember, szinte mint egy polgár, még ha ez nem is teljesen hiteles. De ennyit eddig is sejthettünk róla, úgyhogy a Mikrofonálványokkal Zsúfolt Nagy Ökomenikus Kávézás helyett én több autóversenyes hírt olvastam volna. Vagy fókabébiset, mindegy is, csak lépjünk már le ebből a homokozóból.

Vízijófeszt

Napok óta a kurva Ejrovízijósdal Fesztivál „hírei“ jönnek szembe mindenhonnan, mintha ez az egész fontos lenne, érdekes vagy legalább a különös szánalmasságán túl bármilyen szempontból figyelemre méltó. Pedig csak épp annyira figyelemre méltó, amennyire szomorúan gyalázatos, ha jól láttam a végigszenvedett részletekből (mert az talán érdekes, mit találnak mások olyan érdekesnek, pedig dehogy) ez egy amolyan popipari freak-show, ahol megjegyezhetetlen zsúrfiúk váltanak magukból nettó hülyét csináló libákat, és nevezik mindezt dalversenynek.

Pedig dalok, ha jól látom, azok nincsenek, vannak ezek a futószalagon gyártott eldobható popizék, amiket javarészt derék svéd zenei szakmunkások hegesztenek össze az aspiránsoknak, hogy azok aztán főképpen rossz angolsággal daloljanak a békéről meg a szerelemről, esetleg a saját nyelvükön, de csak akkor ha végképp vállalhatatlan a szöveg, a zene meg annyira szar, hogy a nyelvi egzotikummal kell elnyomni, amennyire lehetséges. Ha meg ez nem megy, akkor jönnek a hülye jelmezes hülyék nyávogni, de ez olyan mint Vonnegut klasszikus kérdés-felelete: „Mi az a fehér dolog a madárszarban? - Az is madárszar.“

És csak igen ritkán tűnik fel mondjuk egy down-kórosokból álló punkzenekar, de az sem az igazi, nyilván a szánalomfaktorra hajtanak, ami meg minden, csak nem punk. (Ha jól rémlik, egyszer a Puzsér valamelyik rádióműsorában hangzott el az a megfejtés - épp a szánalomfaktor kapcsán - hogy a tuti győztes az a kislány lenne, akit úgy konferálnának föl, hogy tegnap haltak meg a szülei, rögtön begűjtené az összes szimpátiaszavazatot, énekelnie már nem is kellene. De ha a szervezeők/menedzserek igazán biztosra mennének, simán betolnának egy halott kislányt a színpadra, és már jöhetne is a díjátadó.)

Ha viszont nem a könnyzacskókra mennek a résztvevők (mert az ugye senki sem gondolja komolyan, hogy  itt dalok versenyeznek, azok  - lásd fentebb - nincsenek), akkor tényleg marad ez a szemét tucatpop, ez a szellemi környezetszennyezés, amit önmagában a giccs szó már nem ír le, ez túl van a hagyományos giccsen (az mondjuk a mulatós), ez itt a giccses giccs, az a hulladék amelyik közben illatosnak és kívánatosnak igyekszik látszani.

Számomra rejtély, hogy mitől akkora médiaesemény ez a cucc, mondjuk a rendszerváltás előtt, a hidegháborúban kétségtelenül lehetett valami perverz bája ahogy a bolgár meg az eneszkás luvnya egymás után énekel ócska táncdalokat bítzenére(és a régen minden jobb volt jegében: volt eset mikor svéd színekben még az ABBA indult, ami ugyan szintén nem az autonóm kultúra csúcsa, de a mai pubikhoz képest mégis), de ennek már eg ideje vége. Ez a dalversenynek nevezett valami meg itt maradt a nyakunkon, mintha nem lenne elég a globális felmelegedés meg a pénzügyi válság.

Hogy mit lehetne csinálni az Ejró Víziódal Fesztivállal azt nem tudom, de nyilván a résztvevőknek kelle széttrollkodniuk. Csodáltos lenne, ha egyik évben egszer csak csupa death-metal banda meg szétszívott raszta indulna a versenyen, kiegészítve pár büntető jellegű lakossági technót nyomató lakodalmas hérosszal - rögtön a helyére kerülne az egész, pont azt a trasht látnánk, ami most is van, csak most sokkal unalmasabb díszletekkel.

De lehet, hogy ez nem jön össsze, ez esetben egy célzott, stratégiai atomcsapás mindenesetre megfontolandó opció, ha már a klasszikus lovasroham bő száz éve kiment a divatból. Pedig ezeket igazából kardélre kellen hányni mind, inkább mint hogy mindenki más hányjon tőlük.

És (reflektálva a fentebbi karikatúrára) annak idején, az orwelli 1984-ben a briteknek ezzel a dallal kellett volna indulniuk, a Toy Dolls minden tekintetben megfelel az ejrovízijó igénytelenségi követelményeinek, komolytalan, prosztó de vicces:

Zárvány

A párom már többször reklamált, hogy csináljak valamit a lakásajtó felső biztonsági zárával, merthogy kintről nem lehet nyitni, és ha én belülről rutinból ráfordítom, akkor hiába van kulcsa a lakásomhoz, marad a lépcsőházban. Mondjuk ott sem rossz, télen fűtik és nem esik be az eső, valamint szimpatikus kutyák átmenő forgalmát is lehet élvezni, de valahogy mégsem az igazi. Úgyhogy nekem meg kellene csinálnom a zárat.

Nekem, aki azért mégis csak bölcsész vagyok (és nem puszta lustaságból nem lettem mérnök, hanem a totális alkalmatlanság okán) ez reménytelen kihívás, én a biztonsági zárat maximum mondatba tudom foglalni, egyeztetem számban személyben, eltalálom az alanyi vagy a tárgyas ragozást, lefordítom az egészet angolra, de arról például gőzöm sincs hol lehetne egyáltalán szétszedni a cuccot. Na nem mintha azzal előrébb lennék, egy szétszedett zárat én legfeljebb esztétikailag tudok értékelni, de hogy mi a baja arról nyilván gőzöm sincs, nekem az szép vagy nem szép, de semmiképp sem műszaki probléma, azt nem látom bele a szerkezetbe.

Így aztán maradna a népi varázslás mint lehetséges javítási mód, de sajnos nem ismerek egyetlen fém- és záripari ráolvasást sem, meg mit is csinálnék, ha azt olvasnám egy szakszerűen sámánisztikus leírásban, hogy holdtöltekor kenjük meg a problémás alkatrészt egy fekete kecske zsírjával? Ugye még ott tartot hogy nem tudom melik a problémás alkatrész, a gépzsírról amit a szekrény aljában találtam meg nem tudom eldönteni hogy milyen állatból származik. Valamilyen olajszármazéknak nézem, úgyhogy valószínűleg páfrányfenyő plusz dinoszaurusz lenne az eredeti összetétele, meg százmillió év, de ennyi idő távlatából már kideríthetetlen, hogy milyen színű volt a dínó, illetve hogy milyen holdállásnál múlt-e ki elég szakszerűen. E nélkül meg zárat javítani eleve lehetetlen, neki sem állok.

Vagyis mostanában inkább próbálom nem ráfordítani belülről  zárat, ne adj' isten meghallani a csengőt. Ehhez persze memoriajavító vitaminokra és korszerű fültisztító szerekre lesz szükségem, ezek persze csak némi életmódváltozás esetén hatékonyak, vagyis keresni kell valami kímélő de aktív sportot,de hát így jár az aki még nem látott zárat belülről. És nem is akar.

A véleményvezér

„Cinkosok közt hallgat, aki néma“ -mondta a méltán népszerűtlen de legalább régóta alkoholista újságíró egy tévéműsorban, és senkinek a feje sem rebbent, leszámítva a közlőt, aki egyéb okosságokat is szórt a levegőbe, nem kötelességből, szívből csupán.

A méltán népszerűtlen de legalább régóta alkoholista újságírónak már rég nem tűntek föl olyan apróságok, mint hogy aki néma, az tetszőleges társaságban hallgat, és miért is lenne ez másként cinkosok közt, sőt feltheteően egy néma pont úgy hallgat cinkosok, mint mondjuk villamoskalauzok közt, pláne hogy villamoskalauzok már egyáltalán nincsenek, azaz a társaságukban bárki hallgathat, úgyszólván bármikor. A némák meg különösen.

A méltán népszerűtlen de legalább... stb. újságíró közismerten szélsőséges figura, ami nagy teljesítménynek számít, hisz korábban semmilyen sem volt, amihez képest a kisfröccsbe oldott hungarizmus gépi matyóhímzés, mondjuk maga is meglepődött rajta, mikor húsz év után azon kapta magát, hogy véleménye van különböző dolgokról. Nem saját véleményei az igaz (a pártközpontból kapta őket), de mégis csak vélemények, amikkel aztán tök izgalmas dolgokat lehettt művelni. Hangoztatni, szónokolni, kirohanni, uszítani - véleményei révén kezdte magát afféle vátesznek érezni, de csak az után hogy megnézte a szótárban mi lehet az. (Addig a váteszt azt valamilyen keményített abrosznak képzelte.) Viszont határozottan jól állt neki a népszónoki szerep, jól is érezte magát, ahogy gyakran állt különböző szónoki emelvényeken, dús hajába tépett a szél, ő pedig éjfekete bocskaiban, csillogó szemmel harsogta el a dörgedelmeket, melyeket a párt senior public relations managere írt le neki, szigorú népnemzeti alapon, egy dublini brainstorming után, keresztény-hazafia barnasörfogyasztás közben.

ideiglenes.worldpress.com

És egy jó szónok ugye a parlamentben is jól jön, a párt vezetői is úgy érezték, hogy az egykor oly nézhetetlen műsorok méltán körberöhögött moderátora, úgy is mint örök reménység jobbszélső, képviselőként is megállja majd a helyét, pláne kulturális vonalon, hisz a Riff&Röff című seggrepacsi-vetélkedőt vagy a Helóka keddeste közszolgálati hímző-reaalityt is neki köszönheti a magyar és az egyetemes kultúra. Tájékozottnak bizonyult  képzőművészetben, hisz nagy biztonsággal tudta megkülönböztetni a szobrot a festménytől és értett a zenéhez is, amennyiben többször is élőben konferálta fel Ákost, esetleg az Ámokfutókat, az biztos hogy valami Á-betűs volt és biztos hogy nem a Tilos az Á-ban. Értett hozzá, na. A színházról meg már nem is beszélve, ahol addigra életében már kétszer is járt, igaz egyszer csak a büfében, de a második alkalommal egy igazi operettgálát is látott. Bonvivánnal!

Sikeres és szórakoztató képviselői munkássság után érdemei elismerésétől függetlenül tojtak a fejére, pedig a buzi színházigazgatók elleni küzdelem igazi fronthaarcosa volt ő, a nagy ügy érdekében még Juliskát is keverte Iluskával (aki a Jancsi és Iluska című népszínműben szerepel), merthogy színházilag meggyalázták a Háry János Vitéz című verses balettet.

A méltán népszerűtlen de legalább régóta alkoholista újságíró ma már újra független, és független rosszabbikosként osztja az észt, illetve azt nem, mondjuk a véleményét, de legalább szórakoztató.
Persze ma már a pártja sem tudja, hogy igazából hol is tart, mostanában a magyar vizslák és az orosz diktátorok közt alakítják az imidzset, hisz három a magyar vizsla, de Oroszhonban még könnyezik a Szűz az ikonon, és  arrafelé aztán  nincsenek buzi színházigazgatók. És ezt a népszerűtlen de méltán alkoholista újságíró bátran meg is írja a pártlapba, hisz egy független értelmiségi pártlapba ír, bulvárlapban szerepel és kalapban jár, beteljesítve ezzel szerepét az ég alatt, ahol ő a véleményvezér, a kapuőr és ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
Itt tart most, de a határ a csillagösvény.

Szájszag és közbeszéd

Káder János annak alkalmából hogy újra felavatták az országház parlamentjében (nyilván most lettek kész a felújítással, bár én az alapkőletételét is megnéztem volna) azon kesergett, hogy hova zülött a hazai közbeszéd, milyen ótvar stílusban megyen itt hajnalcsilag is lefelé. Szólhatna valaki Bajszos Szar bácsinak, hogy ő és kedves elvtársai voltak azok, akik idáig züllesztették a stílus maga az embert. Ők kezdték ott, hogy a haza nem lehet ellenzékben, annak emlékére hogy épp ellenzékbe kerültek, amit meg így már nehéz volt nem úgy értelmezni, hogy ők a haza, és a haza kurvára meg van sértődve.

És innen már egyenes volt az út a hazaárulózásig meg a sorosbérencezésig, meg hogy az ötös számű párttagkönyv tulajdonosa bebaszva küldjön el mindenkit a picsába, és örüljenek hogy nem lógnak a lámpavason. És ekkor még mindig ellenzékben volt a haza!

Most meg már túl korruptak, túl sokat nyúlntak le, egyszerűen túl messze mentek ahhoz, hogy visszaforduljanak, most már minden eddiginél hangosabban kell ordítaniuk s toporzékolniuk, hogy eltereljék minderről a figyelmet. Meg valljuk be, meg is szokták már, a reggeli kávé reflex-szerűen beindítja náluk a fölényeskedő arroganciát, meg az amúgy is olyan kellemes, nedves, langyos érzés, és csak egész kicsit lesz büdös tőle az ember, de azt meg úgyse merik szóvátenni a hűbéresek. Munka nincs sok, hogy mire kell szavazni azt megmondja a frakcióvezető testvér, ha me ki kell állni a gyepűre az ellenséges újságírók elé, arra is van direktíva a központi bizottságtól, egy gombnyomás és már böffenti is fel az ember, aztán röhög, hogy a sok hülye hogy szörnyülködik.

Na ez a stílus meg közbeszéd-züllesztés, melyet a nem tisztelt köztársasági elnök nemúr párthaverjai meghonosítani iparkodtak minimum az elmúlt bő másfél évtizedben, tessék tehát először fogmosásra tanítani a fideszkádéenpé kádereit, és ha már nem büdös a szájuk, jöhetnek a tánc és illemórák.

Vagy minden cicoma nélkül mehetnek egyből a fenébe mind, ezzel például rengeteget tennének egy normálisabb hazai közbeszéd érdekében. Na meg részünkről a káröröm sem lenne csekély (tudom, a költővel szólva sekély e kéj), adót mondjuk ezentúl sem vigyorogva fizetnénk, de leglább nem kurvaanyázva. Nyakig a csúnya közbeszédben.

Emily Wells

Kulturális ajánló rovatunk következik.

Az a nagy helyzet, hogy lusta vagyok és provinciális, én már nemigen találok új zenéket,én már a régieket is alig hallgatom, múltkor is kezembe került egy Pogues CD és csak néztem rá hülyén, mentségemre szóljon hogy a Pogues már régen sem volt a régi, bár a Waiting For Herb albumukat eléggé bírtam, volt benne valami alapvető crosssover. Keletei motívumok keveredtek az ír, aztal alá hányos kocsma-punkkal, ami legalább is izgalmas koktél, bár a szaga gyanús. De ennyit rólam.

Hallgatok deviszont rádiót, ahol meg persze időnként nálam érdeklődőbb emberek ajánlanak nekik tetsző zenéket, ebben a műfajban jó a Para-Kovács a Klubrádión, (bár a sikoltozós japán metált nem bírtam megkedvelni általa sem), meg a Tilos rádió en bloc, ahol a sok idegesítő puttyogás mellett (melyektől amúgy hol az emigrációt, hol a bűnözés útjára lépést fontolgatom) időnként belebotlok valami érdekesbe.

Na most az elmúlt etekben ez lett Emily Wells, az egyszemélyes zenekar és két lábon járó műfaji kavalkád, dalszerző-hegedűs, énekes valamint alternatív popdíva, akinek eddig nem találtam még két egyforma stílusban írt dalát (művét, végül is nem mind dal), szóval vagy az van, hogy ez az egy csaj nagyon skizó, vagy többen is vannak, akiket Emily Wellsnek hívnak, és teljesen véletlenül mind szintén zenész. Ez utóbbi megmagyarázná azt is, hogy a fenébe képes annyi hangszeren játszani, mikor más embernek a szóló taps meg a népi kanál sem igen megy soha életében, az lyan bonyolult dolgokról mint a triangulum (aminek már a neve is ijesztően szakszerű) nem is beszélve.

A következő kis opuszt Papó a Tilos Szakácstolvaj című műsorának vezető lelkésze és ügyvezetője ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe, kiemelve, hogy tényleg minden hangszeren Emily játszik, élőben is - ilyenkor persze loopert használ, akármi legyen is az. (Na jó, azért sejtem, hogy a looper ilyen modern magnó, mert nem kell a visszajátszáshoz visszatekerni.)

Én igazából mindig bírtam az ilyen repeptitív zenéket, jól lehet rájuk semmit sem csinálni, meg állítólag dolgozni is, de az ember vagy kulturálódik vagy dolgozik. (A minőségi kultúrafogyasztás igen is kemény munka, nem véletlen hogy a fél ország fel sem kel valamilyen képernyő elől. A minőségi kultúrafogyasztáshoz ugyanakkor nem kell minőségi kultúra, csak a fogyasztás a színvonalas, a tartalom nyugodtan lehet szar. De megint messzire asszociálok.)

Szóval jók az ilyen zenék, meg a jók a kicsit szétesős, majden sub-pop dalai is, ha ma érettsigiznék énekből szeretnék, és az ő munkásságát húznám... Mondjuk műszaki szakközépbe jártam, úgyhogy persze eleve nem volt énekóránk (amiért igen hálásak voltunk a sorsnak meg az illetékes minisztériumnak), csak rajz, műszaki rajz, minimális művészi tartalommal. De Emily Wells zenéjét akkoriban is szerettem volna, kár hogy még csak tízéves volt.

Minden dolgok vége

Minden dolgok vége este fél nyolc magasságában következik be, persze csak hétköznap. Addigra vagyok túl a napon, és már semmi más dolgom az idővel mint tölteni, mintegy másfél órán át, hisz négykor kelek, ehhez meg kilenckor le kell feküdnöm, a kozmikus rend megőrzése és a hajnali hányinger elkerülése végett egyaránt.

Minden dolgok vége hat után kezd közeledni, ilyenkor gyorsan pakolok, gyorsan mosogatok, gyorsan töltök le hallgatnivalókat a lejátszómra, majd gyorsan vacsorázom egy gyors fürdés után, szemem az órán, véremben egy vadászpilóta adrenalinszintje, cikázok fel-alá, yes sir, I can boogie!

És pont ezért kell minden dolgok végének legkésőbb fél nyolckor bekövetkeznie, egy versenyló tempójáról kell visszalasulnom az alvásig. Ehhez pedig fotelnyugalom kell, ezredszer ismételt komédiasorozatok és vaskos tanulmánykötetek a korai szufi misztika vagy a prekapitalista modernizációs elméletek témájában. Tegnap elég tempósan aludtam el a szufi misztikusokon, de úgy érzem, még nincs kimerítve a téma, e tekintetben semmiképp.

Reggel (és reggelnek itt a hajnali négy órát gyalázom, ugyebár) viszont egy rohadt telefon üvölt a fülembe, már ha nem ébredek fel fél órávl hamarabb, ez esetben félálomban és teljes csengőfrászban várom, rettegem, mikor üvölt már föl. És mindig fél perccel az után, hogy eldöntöm, van még egy kis időm.

Ilyenkor fel kell kelni, meg kell ijedni a zombitól a fürdőszobatükörben, és el kell kezdeni várni minden dolgok végét. Amiről akkor úgy tudjuk, soha többé nem jön el...

Érettség

Most olvasom hogy holnap lesz magyarérettségi: Nekem ez meglepő, olyan régen érettségiztem nyilván, hogy már nem is rémlik, mitől volt olyan fura '92 májusa. Arra viszont határozottan emlékszem hogy magyarérettségin Arany Jánosról írtam valamit, hogy mit azt fél órával később már magam sem tudtam volna, egyfelől mert az akkori érettségi dolgozatok debilitása elég magas szintű volt (mire gondolt a költő aki mikor született? namire gondolt az a kurva költő?), meg már akkor is ritka rondán írtam kézzel, igaz még csak formai, nem tartalmi szempontból. (De bazmeg azóta, tartalmilag sem vagyok egy elcseszett matyóhímzés.)

De manapság persze más a magyarérettségi, egy rejtvényújság IQ-tesztjére hajaz, ez persze nem baj, egyfelől sokkal jobb a kretén verselemzéseknél, másfelől meg talán mér valamit, úgyhogy menjen csak, amíg nem egy tévéújság horoszkópjára emlékeztet, nagy baj nem lehet. Ámde tartok tőle hogy a jelenlegi keresztény-konzervatív-gumicsizmás kurzusnak ez nagy kompetencia-alapúság nemigen jön be, először is a kompetencia az valami kínzóeszköz lehet amivel kockás inges bölcsészek szadizzák a rendes magyar sertéstenyésztőket, másodszor meg a magyarérettségi az mégis csak az, hogy szavald el a talpramagyart fiam, ötösért kétszer!

Szerintem csak idő kérdése, hogy idáig jussunk vissza, de nagyon remélem hogy az olyan címek mint "Nagy meglepetés lesz a holnapi magyarérettségi" egyelőre csak tartalmi és nem módszertani témákra vonatkoznak. Legalább is egylőre.

Addig is egy elemzésre méltó, ráadásul témába vágó poéma:

Allen Ginsberg: ÉRETTSÉG

Ifjan sört ittam, zöld epét okádtam

Később bort ittam, okádtam vörös vért

Most levegőt

(Eörsi István fordítása)

A gyorsolvasás térképe

Nemrég fejeztem be Felix J.Palma könyvét, ami Az ég térképe (és ami nem mellesleg Az idő térképe folytatása) és ami számomra igen becsapós darab volt. Pontosabban főleg az első kötet: először is kapásból nagybritánnak gondoltam a szerzőt, csak az impresszumból derült ki, hogy spanyol, de az első meglepetés után ez annyira nem ragadt meg bennem, hogy pár éve megvettem egy bécsi vasútállomáson angolul (a spanyol szerző könyvét a multikulturalizmus valamint a legtágabban vett európai gondolat jegyében), hogy de jó, akkor most elolvassuk eredeteiben is, ha már az osztrákok ilyen jó fejek voltak, hogy akciósan árulták.

Mert a sztori igazán angolos, a viktoriánus Londonban (néha annak romjai közt) játszódik, van benne Hasfelmetsző Jack, H.G. Wells, időutazás, egy adag steampunk, marslakók, antarktiszi expedíció - és ez még csak néhány címszó az első két regényből, mert a harmadik, A káosz térképe még nem jelent meg magyarul, én meg mostanában nem járok Bécsben. 

Viszont Az ég térképe egy kicsit kevésbé volt izgalmas az elődjénél, nyilván mert nem lehetett már annyira újszerű és meglepő, itt már nem volt kétség hogy sci-fi lesz a vége, és már igazán az sem, hogyan. Ezzel együtt sem volt kibírhatatlan a 850 oldal, pláne mert azért néha igen csak gyorsolvastam. (Mint Woody Allen nem pontosan idézve: Megtanultam gyorsolvasni és egy nap alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól.)

Én azonban remekül gyorsolvasok, megvolt a történet, a figurák, és mindig lassítottam a lényeges részeknél (valamint a harmincas tábláknál), és kiderült, hogy orvosi várókban igenis jól lehet olvasni, kivéve a fogorvosiakat, ott a fúró hangja ugye nem segít koncentrálni.  Buszon azonban számomra szinte lehetetlen, tíz kilométer felett garantáltan lehányom magam és a könyvet, előbbi csak nekem kellemetlen, az utóbbi már a könyvtárnak is. Meg nekem, akinek ki kell fizetnie, márpedig ha fizetek egy könyvért, akkor hogy mernek egy lehányt fépdányt nekem adni? Szóval a busz felejtős, a vonat meg a repülő jó lenne, de azokon meg tíz kilométeren túl bealszom. (Repülőn ez biztos több, tíz kiló ott csak annyi, hogy épp elrugaszkodik.)

És persze a könyv sem mindegy. Az ég térképe kifejezetten alkalmas a gyorsolvasásra, szerzőnk néha láthatóan arccal a honorárium felé dolgozott, azt meg terjedelemre adják, úgyhogy egy beékelt történet keretében meg kapunk egy komplett másik regényt, remek slusszpoénnal, de a kelleténél több üresjárattal. Ez lenne a sarki expedíció sztorija nagyjábók kétszáz (!) oldalban elmesélve, miközben a többi hatszázötven megértéséhez szükséges infó a negyedébe elfért volna. Csak persze Palma nyilván túl sokat olvasott össze az ilyesmiről hogy veszni hagyja,megoda lett volna a hangulatfestés, meg ha van egy jó poén a végére, akkor késleltetni kell, ha száz oldalt, akkor százat. (Száz vasutat nekünk, ezret!) De persze ha valaki szerette Scott kapitány történetét, vagy az Onedin-család szenvedősebb részeit, az élvezni fogja ezt is.

Mert igazából csak azt akartam  mondani, hogy olvasssátok ezeket a könyveket, az elsőt még lehet normál tempóban, gyorsolvasni csak a másodiknál érdemes. Néha! Amúgy mind a kettő állati jó.

És egyszer értekezem majd Viktor Pelevinről is, ezt mindenki nyugodtan veheti fenyegetésnek.

Népharag as usual

És most, hogy pont két hét változatos letargia után (mikor már csak két halálos betegségem van, a többi négy simán gyógyíthatatlan), megint beleolvastam a politikai hírekbe, de semmi differansz: soros-migráns-brüsszel, soros-migráns-brüsszel, de végül is ha nem valami hányós betegségből jönnék, ez akkor is sok lenne.

És az a szép az egészben, hogy ha az állami média (meg a kormányhirdetések) csak ennyiből állnak, akkor csak erről rendeznek "lakossági fórumokat" a kistílüektől a nehézsúlyú hatalmi szemétládákig, és akkor csak ezekről tudósíthat, meg itt nyerhet kis balhéval figyelmet a normálisabb (morálisabb) újságírás, de ennek se jó a vége.

Mert a "kicsavarták a kezéből a kamerát" vagy a "biztonságiakkal vezetteték ki" tudósítások el sem érik a Mészáros és Mészáros Káefté bedolgozóit (régebben: fideszesek), az ingerküszöbük értelmezhetetlenül magas. A valóságérzékelésük meg tényleg annyira beszűkült, hogy mindere annyit mondanak: soros-migráns-brüsszel.

Ezekkel már nem kell foglalkozni. Egy rendes portál indítson inkább Lázárjános-vudubábu készítő versenyt, vagy "Két Farkat Felcsútra!" mozgalmat, mindegy, csak fogják fel végre lassan, hogy itt már nincsenek hírek, szar propaganda van, azt meg elég nevetségessé tenni, a többit elvégzi az idő meg a népharag.

(Van még majd kulturális mondanivalóm is, csak kimaradtam kicsit a hírekből, és elő kellett jönnöm a bennem lakó tótawéárpáddal, akivel amúgy jól elvagyok. Szerintem látszik.)

Az építésvezető

Zorbánviktor személyesen felügyeli a Puskásnép Stadion építését, avagy létrehozott egy bizottságot, melynek egyben elnöke is, és az a dolguk, hogy felügyeljenek, illetve javasoljanak dolgokat a kormánynak, az építkkezés felpörgetése érdekében azaz irányában. Tekintetében. (Az azért jó lehet, mikor a felcsúti saját magának javasol, aztán jól meghányja magában a javaslatát, hogy végül lenéző félmosollyal utasítsa el, és javasoljon vissza valami még hatásosabbat, hozzátéve persze, hogy Soros.)

Már csak az kérdés,  hogy zorbán ez esetben Darth Vader vagy maga Palpatine, hisz ők is személyesen felügyelték a Halálcsillag építését, mondjuk majdnem hiába, hisz mire mentek vele. A felcsúti amúgy inkább Palpatine, hisz ő ebben a sztoriban a legfőbb vezér, de arra azért vigyáz, hogy ne nőjön fel mellette egy igazi Darth Vader (plusz kerüli a mély aknákat, hátha ledobná oda valaki), a Puskás Halálnép Stadioncsillagot meg mindenképpen megépítik, kerül amibe kerül, mindegy hogy rohamosztagosok százainak kell meghalni érte. Amúgy sem látszik az arcuk, ezért csak statisztagázsit kell fizetni nekik, ők a nép, a kihagyható elem a stadion nevéből.

Számos

Jeles nap a mai, hisz a führer születésnapját ünneplik a neonácik és a nemzetközi marihuána-napot a a füvészek. A két csoport között lehet némi átfedés, bár leginkább csak egyik irányba, mert láttam én már spanglizó szkinhedet békésen vigyorogni az arab valutázókra a Keletiben, de sieg heil-ező morcos rasztát még soha, pedig sok más pályaudvaron is jártam már életemben. És persze vannak történelmi legendák arról, hogy Hitler maga sem vetette meg a gandzsát, de szerintem ez marhaság, volt ő akkora pszichopata (meg vegetariánus és antialkoholista), hogy semmi szüksége nem volt a tudata kémiai módosítására, az idegrendszere elintézte azt magának.

Az viszont vicces, hogy a szmókerek miatt egy csomó amerikai szállodában nincs 420-as szoba, hogy ne vigyék el táblát az ajtóról vagy  szobakulcsot 4.20-as (avagy április huszadikai, ha valakinek nem esne le) szuvenírnek. A babonásak miatt meg nincs tizenharmadik emelet, tizenhármas szoba, és nyilván az étlapról is azért húzzák le az epres palacsintát, hogy csak tizenkét desszert maradjon.

De ha már ilyen nagy jelentősége van a számoknak, ne legyen 504-es szoba sem, mert május negyedike meg a nemzetközi Star Wars nap (May the Fourth be with you), de 42-es sem, mert az ugye a válasz a nagy kérdésre (az élet, a világmindenség meg minden), sőt kerülendő a 88-as is, mert az meg Heil Hitler kódja, hisz a H a nyolcadik betű az ábácében. Mondjuk a miénkben pont nem, de az ábécé az nálunk amúgy is egy bolt, ahol tíz deka lószafaládét lehet venni Lenke nénitől.

Nem jó továbbá a 44, mert az Lewis Hamilton választott rajtszáma (és biztos sokan drukkolnak másnak), így aztán két hamilton az pont egy heilhitler, ráadásul az Egybesült Kirájság hívószáma is, vagyis a háttérhatalmi Új Babilon egyik központjáé. 

Értelemszerűen kerülendő a 666, hacsak nem vagyunk skandináv black-metal arcok, mert ez esetben akár a homlokunkra is tetováltathatjuk egy fordított kereszttel, és soha többé nem kell sorban állnunk a sajtpultnál, mert mindenki riadtan előre enged. Egyéb esetben viszont szerencsétlenséget hozhat ránk, megromolhat tőle a kovászos uborkánk, melankolikussá válhat a kutyánk vagy ránk találhat a villanyóra-leolvasó, aki elől pedig hónapokig sikeresen bujkáltunk.

Így persze a 66-os sem kóser, esetében plusz probléma a 66-os út, a Rút Sziksztisziksz, ami a dekadens amerikai romlottság szimbóluma a motorozó drogos hippikkel, popkulturálisan imperialista módon. (Ráadásul a hazai 66-os út pont Kaposvár és Pécs között húzódik de minek, én az egyik városban születtem, a másikban lakom, de mégsem lettünk többen velem, csak sűrűbben, miközben az ablakom alatt húzódik a 67-es út, ami magyar poptörténelem egyik legnyálasabb slágerének címében szerepel, vagyis elátkozott szám mind aa kettő. És akkor még 68-ról nem is szóltunk, párizsi diáklázadások, prágai tavasz, új gazdasági mechanizmus nálunk, hippik, anarchisták, terroristák - szóval 68 is kuka, annak ellenére is, hogy abban az évben a Green Bay Packers lett a bajnok.)

A 911 sem megfelelő, mert egyfelől ez az általános segélyhívó (szerintem már nálunk is), meg ugye szeptember tizenegy, a 007 az dzsémszbond, de igazából kis utánajárással minden számról kideríthető, hogy szerencsétlenséget hordoz, teliholdnál sötét erőket szabadít fel, büdösebb lesz tőle a házmester, mefájdul tőle a fejünk, telített zsírokat tartalmaz, globális éghajlatváltozást okoz és hizlal, valamint alapvetően erkölcstelen.

Az amerikai szállodák helyében én átállnék a római számokra. Azt ugyan az átlag amerikai nem tudja értelmezni, de legalább nem is reklamál miatta, csak hat sör után nehezen idézi fel hogy a Viíí az melyik is. Vagy ha még mindig gond, hogy azért ezek is számok, leheteének óvodai jelek, esetleg emeletek szerint rendezve, így a 13. emelet lehet simán a Gyümölcskosár ahol mi a banánban lakunk, vagy a járművek szintjén a mozdonyban.

Ja, és most negyven éves az Annie Hall című film (bár elég gáz, hogy azt gondolom, ki kell írni, hogy „című film“ - de tartok tőle, a cím nem mindenkinek beszél magáért), ami arrról híres hogy vudielen leghíresebb filmje, és tényleg az egyik legjobb. A führer hogy utálta volna...

A szürke szép!

Olvasom, hogy itt Kaposváron az önkormányzat direkt a Kétfarkú Kutyapárt ellen hozna rendeletet, pontosabban a járdafestő akcióikat akarják szankcionálni akkor is, ha az múgy nem lenne szabálysértés vagy bűncselekmény.

Éas tényleg, micsoda dolog az, hogy mindenféle kretén hippik négyféle színnel is kifestik az össze-vissza repedezett járdákat, amivel egyfelől fehívják a figyelmet az össze-vissza repedezettségre, másfelől meg némi színt csempésznek a lepusztult szürkeségbe, hát hova jutna a világ, ha mindenki ilyen felelőtlenül állna a fontos közösségi ügyekhez. A járda nem azért repedezett mert ócska és senkinek nem jut eszébe, hogy időnként karban kellene tartani, az kérem direkt ilyen, esztétikai és  mély filozófiai mondanivalót hordoz.

Először is ugye szürke, ami nap mint nap emlékezteti az embereket a saját jelentéktetelenségükre, arra hogy az élet nem habostorta (valamint hogy a nemzetközi helyzet fokozódik), másrészt meg töredezett, ami plasztikusan közvetíti a posztmodern életérzést, vagyis hogy vége a nagy elbeszéléseknek, minden eltörött, a világ pont olyan fragmentált mint egy szétfagyott járda vagy egy kukásautó által elgázolt macska. A széttöredezett járda a modern életérzés hordozója és kifejezője, vidám színekkel kifesteni aljas támadás kultúránk és életformánk ellen, provokáció a békés szürke polgárok ellen, akik szeretik a parizert, ritkuló bajuszt és autóstáskát hordanak, felcsíkozott újságpapírt használnak a vécén, harminc éve csendben gyűlölik a feleségüket és igenis megnyugvással tölti el őket a repdezett járda, hisz ha az életükön kívül más is szar a világban, akkor mégis csak rend uralkodik az univerzumban.

És akkor jönnek ezek a kétkutyás farokpártiak, megbontják az egyensúlyt, elcsúfítják a szép szürke aszfaltot, ezektől még az is kitelik, hogy batikolt pólót húzzanak meg olyan bítzenét vagy mit halgassanak. Ezeknek hosszú hajuk, nem voltak katonák, járdafestéssel kezdik, aztán majd tüntetnek, kigúnyolják államunk vezetőit és hazaárulókra szavaznak a választásokon, meggtanulnak angolul meg franciául és nyugati felforgató sajtót olvasnak, a végén pedig képesek nem egyházi iskolába iratni a gyerekeiket. Antiszociális, anarchista felforgatók lesznek, az állam ellenségei és mindez csak némi festegetéssel kezdődik. 

Ezért kell még időben megfékezni tombolásukat, lecsapni rájuk a jog teljes szigorával, ahogy nálunk is tervezik. Persze a tervezett szabályozás még nem tökéletes, úgy tűnik a gyerekek még szabadon firkálhatják össze az aszfaltot a színes krétáikkal (mert a vízzel lemosható rongálást még nem büntetnék), pedig az ilyen devianciákat még időben kellene megfékezni.

És akkor a város megmaradhat olyannak amilyennek szeretjük: szürkének és repedezettnek. Nálunk az önkormányzat kiáll a nyárspolgári kisszerűség mellett, az helyi egyetem tapsol a CEU kinyírásához (utólag is szégyellem, hogy évekig tanítottam ott), de legalább a tavasz alkalmából minden érdemi közterületet beborítottak színes virágokkal (ez valami verseny is), ami igazán remek, csak nehogy elkezdjék kifejleszteni a szürke nefelejcset. A miheztartás végett.

Erőszakik

Egy egészen döbbenetes cikkbe futottam bele a 444.hu-n, tényleg tanulságos, vérnyomásemelő olvasnivalónak is ideális, kávé helyett.

Arrólnélkül van benne szó, hogy megjelent egy gyermeknevelésről szóló kézikönyv-féle, Az első 7 év címmel, amiben egy egész fejezet foglalkozik azzal, hogyan kell szakszerűen és petsze lehetőleg nyom nélkül megverni az engedetlen kisgyerekeket. Persze csak azután, hogy imádsággal átgondoltunk minden más lehetőséget! Mert ez öndefiniciója szerint egy keresztény szellemiségű köny, ami igaz is lehet, ha a kerszténységet valami igazán középkori dolognak gondoljuk, ám ez esetben felesleges megállni a gyerek verésénél, lehessen verni házastársat, szomszédot, illetve vissza lehetne hozni a boszorkányperek szép és veretes hagyományát is.

A könyvet amúgy az amerikai Kay Kuzma jegyzi, aki magyar terjesztője szerint egy fantasztikus asszony, és különben a Biblia azt mondja, hogy ne vond meg a vesszőt a te fiadtól. (Ám Kay asszony tanácsa szerint előbb imádkozz együtt a gyerekkel, aztán verd meg, és jelentsd be előre, mennyit fogod majd verni, no nem azért, hogy legalább tudja mennyire számíthat, hanem hogy te ne melegedj bele túlzottan, állj meg a kijelölt adagnál. Szép mondhatom, szerzőnk kedvesen gondol a túl erőszakos szülőkre is, még jó hogy nem ad tanácsot azzal kapcsolatban, miyen krémmel ápolják a kezüket, ha az kipirosodna a veréstől.)

Amúgy a Bibliában egy csomó szabály és előírás van ami ma már abszurdnak hat, főként az Ószövetségben (ahol amúgy egy különösen kicsinyes és bosszúálló házmester-istennek hódolnak a sivatagi sátorkészítők, az igazi istenfélők), mondjuk hogy az apa adott esetben eladhatja a lányát, a homoszexuállis kapcsolatért halál jár, de meg kell ölni azt is aki szombaton dolgozik, és persze munkának számít a főzés vagy a tüzelő begyűjtése is.

Valójában örülhetünk, hogy ez a fantasztikus asszony nem gondolja komolyan az összes bibliai előírás betartását, és a kisgyerekek lehetséges büntetései küzül nagylelkűen kihagyja a megkövezést, gondolom azt csak felnőttekkel kapcsolatban tartja jó módszernek, persze csakis imádság után, mert egy jó ima nélkül szart sem ér a megkövezés. A rendes horogkeresztények mindig imádkoznak a szájukkal, mielőtt a kezükkel valami egész mást tennének.

A gyereknek elég a verés, amit lehetőleg elvonultan, kettesben kell performálni, csak az elkövető és az áldozat, elvégre mindek nehezíteni a dolgot felesleges tanúkkal, és egyébként sem vagyunk már a középkorban (szerzőnk legfeljebb lélekben), hogy a büntetésekből nyilvános eseményt csináljanak.

És igen helyes ez a visszafogott óvatosság, gyereket vern ugyanis a hatályos magyar jog szerint nem más mint a kiskorú veszélyeztetése néven ismert bűncselekmény. Hogy a gyerekverésre buzdítókat felpofozni minek számít azt nem tudom, de ha a miniszterelnök szerint a jó keresztényeknek már amúgy is viszket a tenyre, játsszák le egymás között.

Sörben az igazságtalanság

Nyilatkozott egy jót a pártvezér és kancellár az állami rádióban, a szokásos pénteki igehirdetésén túl ezúttal vasárnap is, a húsvétra való tekintettel. Hiába no, nem igazi ünnep a húsvét, ha a felcsúti nem oszhatja meg  hagymázas baromságait az ő mélyen lenézett népével, a feltámadás sem lehet az igazi, ha a főminiszter nem értelmezi a krisztusi történetet az illegális bevándorlók apokalipszisének perspektívájából. Ami persze az állami pártrádióban könnyen megy neki, hisz az ott ülő műsorvezető eleve nem kérdez (eszébe sem jut, nem is merészelne), csak alázatosan végszavazik a nemzet Döbrögijének, aki az utóbbi hónapokban tovább egyszerűsítette világképét, most nagyjából egy középső csoportos szintjén tart. Vagyis Soros und Brüsszel, ők a gonoszok (az már rég fel sem merül, hogy „Brüsszel“ mi is vagyunk, a pártvezér és kancellár gond nélkül szarik a közös asztalra, aztán felháborodik azon hogy büdös van), a kormány a jó, mert mellette áll az objektív igazság meg az erkölcsi fölény. Ellenzék nincs, aki itthon a kormány meg a vezér ellen szót emel az maga is Soros és/vagy Brüsszel, márpedig az ilyneket meg kell állítani, a nemzet meg ugye nem lehet ellenzékben, ergo az ország legnagyobb desktruktív szektája (a fideszkádéenpé korporésön hardcore szavazói) maga a nemzet, aki nincs velük az ellenük van, vagy egyszerűen nincs. Vagy ha van, majd nemsoká nem lesz.

Azon már egy ideje nincs mit csodálkozni, hogy választott vezetőink nulla valóságismerettel bírnak, túl régóta szajkózzák már az eredetileg kampányszlogennek butított ostobaságaikat ahhoz, hogy el is higgyék őket. Ha valaki(k) minimum tizenöt éve folyamatosan kampányolnak, akkor már fogalmuk sem lehet róla, milyen a normál működés, nekik harcolni kell, letámadni és visszavágni, valamint nem mellessleg gazdagodni, hisz ha ők a jók, az a helyes, hogy nekik járjon a pénz, paripa, fegyver - esetükben a szó szorosabb értelmében is.

Persze kérdés, meddig lehet elmenni az alternatív valóságban, a posztfaktuális világértelmezésben anélkül, hogy végleges szellemi károsodást szenvedjenek. A jelek szerint bármeddig, legfeljebb jön az idő előtti elhülyülés, melynek jeleit a kósalajos - rezsiszilárd -  felcsútiramszesz triptichon esetében egyértelműen észelni lehet.

Zorbán nyilván reggel azzal kel hogy Soros. Sorossal álmodott, így reggelire alig bír legyűrni három-négy Sorost, azt is csak szalonnával, majd besorosozik a munkahelyére, ahol átnézi a Soros-aktákat, majd iszik egy kávét két Sorossal. Aztán bemegy a rádióba sorosozni, ahol elmondja hogy Soros és Soros, de főképpen Soros az oka hogy most ennyire soros, hozzátéve persze, hogy azért Soros, miképp a soros Soros is Soros, de nem abban az értelemben. Sorosharapást szőrivel, adomázik népiesen Sorosról, a szemével finoman csipppantva meg hozzáfűzi, hogy nem mind Soros ami addig jár a kútra, amig másnak vermet ás,vagyis Sorossal nyugtézd a Sorost. Nem mondja hogy genetikailag, ez talán túl erős lenne, de Soros az Soros, kozmopolita Sorosból nem lesz népies szalonna, pedig nagyon Sorosan sorosozza, Sorost főleg.

Mert ő már tudja, hogy George Soros, az magyarul igazából Sörös György (csak az angol átírásnál lemaradtak a pontok, hiába no, inkább Törökországba kellett volna mennie, ott nemsokára halálra is ítélhetnék), márpedig vezérünk egyáltalán nem sörös, pálinkás ő, a többiek meg borosak, kokainosak, pénzéhesek, de sörös az nincs közöttük. Pszichopata mondjuk annál több.

Lakber & Ezés

Megint belefutottam valami lakberendezős műsrba, ami azért viccces, mert lakot azt biztos nem fogok berendezni, egyfelől mert nincs rá pénzem, de ha lenne kedvem sincs, meg egy lakótelepi szardíniásdobozt nagyjából egyféleképp lehet berendezni, és ha egyszer feépül egy szekrénysor, az onnan nem mozdul többet. Legfeljebb költözéskor, de az meg nem várható, így  lakberendezé az, hogy arréb rakom a fikuszt, meg a zöld terítőt kicserélem egy szürkére. Ennél többre amúgy sem vagyok hajlandó, évekkel ezelőtt letettem a konyhapult egy pontjára a borsőrlőt, és annak azóta ott a helye, pont.

Pedig ebben a lakberendezési műsorban a fengsui alapján magyarázták, miért nem jó, ha az ágyam az ajtó felé néz (ez a „letargikus újságkihordó“ pozíció, esetleg a méla postás), miért kell kis kék bizbaszokat tenni az asztal sarkára, és miért jó ha az amúgy fénykedvelő szobanövényket becsesszük egy sötét sarokba, mert ott nem szívják el a pénzenergiát. Meg elkezdtek hadoválni arról, mekkora gáz, ha az ember ágya alatt vízér van, pedig alattam maximum Kovácsék vannak, nekik viszont inkább aranyerük lehet, bár nem hiszem, hogy attól én rosszabul aludnék. (Persze lehet hogy nem vízér hanem Wizz Air, de ez sem értelmesebb megfejtés, mert én például mindig remekül alszom a wizzair járatain, különösen ha reggel hatkor indulnak.)

Szóval ez az egész fengsui egy marhaság szerénytelen véleményem szerint, valahol a paleolit diéta, a sörfesztiválok meg a modern konzervativizmus intellektuális nívóján, de arra jó, hogy pedikűrösből átképzett kiskosztümös családanyák pénzért okoskodhassanak arról, miért is kell nekem feltétlenül egy randa műgyanta Buddha-szobrot tenni a vécéajtó elé, minden kedden háromtól hatig, meg kidobni az előszobai tükröt, ami visszaveri a csít. És persze közben olyanokat mondhatnak hogy csí (meg sá), ami igen misztikusan de egyúttal szakszerűen hangzik, hisz ha valaminek ilyen neve van az nagyon jinjang, és a csakráimat is tisztíccsa.

Az persze remek, hogy a lakást úgy kellene berendezni, hogy ey sárkány is kényelmesen közlekedhesen benne, de félek hogy ők nem Süsüre gondolnak (aki azért csak egy kesztyűsbáb, szóval akár ma délután is átjöhetne teára), hanem valami nagyobbra és kínaiasan hernyószerűre, márpedig egy ilyen kényelmes közlekedéséhez nem csak teljesen ki kellene üríteni a lakást, de le kellene rombolni a komplett társasházat, és befüvesíteni a helyét. Nem biztos hogy kár lenne érte, de nehezen bírnám a hajléktalanságot, akármilyen jó csí is van a parkban.

Meg egy idő után nem aludnék jól a padon, zavarna az aranyér meg a negatív energiák.

Rekonkvisztádorok 2000

"Ukrajna, vigyázz! Jön a yankee, hozza a Coca Colát, a rágógumit, a GMO-t, a szappanopera-kultúrát, a melegházasságot, a gender-elméletet, bankjait. (...) Rágógumisok, menjetek haza! Európa az európaiaké!"
a Honfoglalás 2000 közleményéből, 2014

Vannak Magyarországon olyan (tévesen) poltikainak nevezett szervezetek, melyek valahol a demencia és a hallucinogének határterületéről üzengetnek vicceseket. Az ilyen szervezetek, úgy is mint civil mozgalmak érdemi és látható tevékenysége abból áll, hogy időnként harcosan és hú de bátraan kiállnak a kormány mellett, sőt rátesznek még néhány lapáttal az amúgy is szánalmas hatalmi üzenetekre, aztán büszkén kihúzzák magukat mint a hangya, hogy látod elefánt hogy dübörgünk?

Ilyen  cöf, meg a reális zöldek, meg a honfoglalás 2000 egyesület is, mely szerencsére az elmúlt tizenhét évben sem foglalta el a hont, ezt onnan tudni, hogy ezt itt a laptopomba gépelem és nem egy básztorbotra rovom székelyül. De nyilatkozatokban a kétezer honfoglaló (szerintem kábé hárman vannak, abból egy tud írni) igen erős, a hazai közélet legjobb kabarészövegeit produkálják, és olyan elmés szóvicceket („roszatom = jó atom“), hogy azoktól minden elvadult liberális könnyes szemmel teszi le a jointot, és másnap belép a Kereszténydemokrata Kommunista Egységpártba (régebben:fidesz). Vagy a Thürmer-féle kádárista komancs viccpártba, a szélsőjobb és a szélsőbal ugyanis esetükben összeér, elsősorban a kokakóla-mámorban fetrengő dekadens nyugat utálatában (Amerikában verik a négereket!), másfelől meg a poszszovjet neocári putyinizmus feltétlen imádatában, de ne csodálkozzunk, régi közhely, hogy kis ország vagyunk, nekünk csak egy csőcselékre telik, szellemi értelemben mindenképp.

Az egyesület címere, a Csillagokkal Ékesített Polipfejű Grillezett Turul

Most épp a Narancs idézte be őket, nekem meg eszembe jutott, hogy miylen remekül is szórakoztam sokszor agyyhalott, de ennek megfelelően magabiztos közleményeiken. Próbáltam is utánaolvasni, de nehéz mert e jeles társaságot (amúgy jobban utána nézve lehet hogy hárman sincsenek, csak szegény hülye szilvásy györgy, aki talán valamiféle skizofrénia nyomán vizionál maga köré) a neten nem lelni, nincs honlapjuk, facebook-oldaluk, eszméiket valószínűleg szájhagyomány és falragaszok útán terjesztik, esetleg kidobolják a Blahán meg a Nyugatinál, bár ott a karizmatikus neoprotestánsok erős konkurenciát támasztanak, mert nekik gitárjuk és erősítőjük is van.

Az az ötletük azonban, hogy orbán meg putyin kapjon béke Nobel-díjat számomra túl szerénynek tűnik, eme jeles férfiakrók, kik morálisan és intellektuálisan egyértelműen felsőbbrendűek (bár lehet, hogy kicsi a pöcsük), minimum kontinenseket kellen elnevezni, és ha mindenki ragaszkodik a mostani nevekhez, csinálni kell nekik újakat. Meg nevezzenek el róluk hónapokat, a Július és az Augusztus alkalmasnak látszik, elvégre kit érdekelnek rég halott római császárok, miként Január Bélára vagy José Louis Decemberre sem emlékszik senki, pedig jeles szakszervezeti vezetők voltak a kora középkorban.

Szóval a 2000 Foglalt Hon egyesület mind az egy tagja (és mind a két szimpatizánsa) helyében én azt javasolnám az MTI-nek (hát, azért pont nekik, mert a hírügynökségen, meg az állami pártmédián kívül úgysem áll szóba velük senki), hogy ötödik Putyin és Ötödik Iktor (lám-lám, véletlen lenne az egyezés?) kapja meg az összes Nobel díjat megosztva, a kémiaitól a közgadaságiig, visszamnőleg is, ha már az emberi történelem célja úgyis csak annyi volt, hogy végre színre lépjenek és földi paradicsomot csináljanak a világból. Maguknak.

De mint tudjuk eddig nem kapták meg a Nobelt, hiába szólitta fel a világot már 2015-ben a 2000 Hon Fog Lalni, sőt olimpiát sem rendezünk mégsem, pedig ők határozottan kiálltak érte, és NASA sem ismeri el, hogy Neil Armstrongék magyar bevásárlótúristákkal találkoztak a Holdon, pedig sz.h. szilvásy maga is ott volt, akciós kvarcórát és nejlonharisnyát szerzett be a családnak, meg dobozos sört.

Tehát az egysület legyen sokkal keményebb (az NATOT például mostanában semmivel nem fenyegette meg, ami innen nézve bűnös mulasztásnak tűnik), ellenkező esetben a Kéthon Ezerfoglalásnak el kellene indulnia a sárga úton, ami valószínűleg a Sárga Házba visz jól megérdemelten, de ha mégis Ózhoz, akkor legaláb kérhetnek tőle egy kis agyat, gerincvelővel meg a hozzá tartozó gerinccel, hátha egyszer még szükség lesz rá.

Paranormál svédasztal

A már korábban is emlegetett remek ufós, összeesküvés-elméletes műsorból letöltöttem egy csomót MP3-ban, hogy munka közben is felhőtenül röhöghessek azon, mások milyen embertelenül hülyék, hisz semmi nem szórakoztat jobban annál, mint ha néhány buta alak ostobaságokról beszél hót komolyan, a bevatottak enyhén lekezelő magabiztosságával. (Ennek élvezhetetlen változata, mikor még dühösek is, abból csak fröcsögés lesz, a buszon állatozó néni meg a kurvaanyázó kollégái, az meg annyira vicces csak mint egy hideg ecetes hasba rúgás.)

Viszont töményen fogyasztva a cuccot, feltűnt, hogy az ufómagazinok olvasói nem egyszerűen egy alternatív valóságban élnek, hanem egy csomó alternatív valóságban egyszerre, amik egymással sem feltétlenül kompatibilisek, azaz párhuzamos futtatásukhoz  szükség van a skizofrénia minimum riasztási fokozatára.

Arról van szó, hogy ezek az alakok egyszerre hisznek a roswelli ufókban, a loch nessi szörnyben, a náci holdbázisokban, Mars gyarmatosításában, a húszerezer éve a szíriuszról érkezett magyarokban, az üreges földben, az időutazásban, a szbadkőművesek és az illuminátusok háttérhatalmában, a teretésben és az evolúcióban, Jézusban és a táltosokban, a szellemekben, a csakrákban és a kabbalában,  a Csillagkaput a titkos történelem kiszivárogtatásának tekintik, és keresik, merre a lehet az a bizonyos messzi-messzi galaxis...

Vagyis szinkretista világképük szerint a Föld egy lapos és üreges bolygó, aminek a (lapos) belsejében van még egy nap, és onnan jönnek az ufók az űrből, akik piramisokat építtetnek szabadkőműves szellemekkel Atlantiszon, miközben űrháborút vívnak a marslakókkal Loch Ness közelében, a bolygó szívcsakrájánál, ahogy azt a buddhista rabbik is leírták rovásírással, mielőtt bezárták őket az ötvenegyes körzetbe, hogy ott migránsokat boncoljanak terroristává druida ráolvasásokkal, időutazó kis szürke lények parancsára, akik a Nibiru bolygóról jöttek a Plútón túli hatodik dimenzióból, a nácik titkos okkult kísérletei hatására. Vagy valami ilyesmi.

Olyan ez, mint amikor az élelmes turista rámegy a szállodai svédasztalra, és mivel fizetett érte nem akar semmiből kimaradni, így aztán karamellás sültszalonnát eszik nutellás tükörtojással a narancsos tejeskávé mellé, amibe virslit mártogat sajttal és májkrémmel tömi meg a zöldpaprikát, hogy egütt beférjenek a croissant-ba. Háromszor pakolja meg a tányért mindennel, ezzel előállítva a moslék néven ismert keveréket, amit aztán a fürdőszobában már csak készre kell hányni.

Na valahogy így járnak a derék hihetetlenmgazinos kollégák is (leginkább a főszerkesztő, meg a szerkesztő, aki a fia, néha megspékelve az egykori vicc-nyilas bácsfi dianával, aki már más néven nyomul, de törjön le kezem, ha veszem a fáradtságot hogy utánanézzek, mi is az), a heleyett hogy választanának meguknak maximum két-három témát, ők mindenbe beleállnak, csakhát az több mint vicces, hogy ha egyik héten szerintük nem volt hodutazás, akkor később miért arról beszélnek, hogy az idegen bázisok miatt nem mernek a jenkik visszamenni a Holdra, illetve akkor miért van titkos bázisunk a Marson? Ha a világot a szabadkőművesek irányítják, akkor miért az igenek állnak minden mögött? (Persze a szabadkőművesek az idegenek, egy rendes konteó-hívőt nem lehet zavarba hozni, hisz minden mindennel összefügg, az ég azért kék mert a piramis hegyes, te meg azért nem érted, mert a Ming-kori Kínában már feltalálták a lőporral hajtott vizimalmot.

Szóval ők nem hívők (végül is a szubkultúrájuk lapjának cííme is az hogy hihetetlen), de szeretnének azok lenni, viszont nem tudnak elengedni egyetlen témát sem, amitől a buszbérlet, villanyszámla, bevásárlás háromszögben zajló lakótelepi életük egy kicsit is színesebb, sőt misztikusabb lehet, a nyolcadik emeleti másfél szobában az ember vagy nagy titkok bevatotttja legyen vagy semmi, mert a másik opció a valóság, ami köztudomásúan azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Az ő kábszerük az ufó,  szellem meg a világ-összeesküvés, ezeket ráadásul politoximomán módon fogyasztják, ha milliárdokat örököltek volna, ma valószínűleg részegen szívnák a kokaint a marihuána-füstben, két bélyeg közt félúton. És pont nem érdekelné őket, hogy az igazság odaát van, ők eleve vissza se nagyon jönnek a saját valóságuk túloldaláról.

Esetleg találhatnának maguknak egy rendes vallást, a fanatizmust meg a misztikára való hajlamot bármelyikben ki lehet élni (és nem kérnek hozzá diplomát, sokszor még józan eszet sem), így leglább a skizofrén alapállást megúszhatnák.

Az ufóhívők egyébként pont mi vagyunk , buszbérlet, villanyszámla, bevásárlás, legfeljebb egyelőre még szorosabb kapcsolatot ápolunk a reaalitással, és menekülésnek elég valami ártalmatal hobbi, ami nem okoz maradandó agykárosodást.

Sajtvét

Mindjárt húsvét, ami a tartalék karácsony, legalább is az volt gyerekkormomban, amikor is a nyúl dolga volt, hogy bepótolja a karácsonykor elmaradt lego-kiegészítőket, amik nélkül hónapokig elég béna volt a saját fejlesztésű űrbázis és/vagy jégtörő hajó. Később már elég volt némi édesség is húsvétra, ma meg már teljesen ünnepi hangulatba kerülök attól is ha végre rendesen kialhatom magam, meg nem égetem oda a reggeli pirítóst.

Húst amúgy húsvétkor sem veszek, nem tartok itthon és nem készítek, úgyhogy nincs sonka, nincs csokinyúl, a feltámadást meg sima népmesének tekintem, úgyhogy nincs is mit ünnepelnem. Na nem mintha karácsonykor lenne, csak azt már megszoktam, bírom a fenyőfa-giccset meg az ajándékozást, húsvétkor viszont már semmi ilyesmi, nem festek tojást és soha sem locsolkodtam, nem érdekelnek a népszokások, én a nép proletariátus részéhez tartozom, urbánus vagyok és végtelenül cinikus, aki locsolkodásra buzdít arra lövetek.

Valójában a húsvétot hívhatnám mondjuk sajtvétnek is, mert sajtot azt biztos veszek ilyenkor is, aztán várhatnám hogy a sajtvéti nyúl hozzon nekem túrórudit, vagy ... de nincs is vagy, a hús- avagy sajtvéti nyúl emlékeim szerint virgáccsal nem dolgozik, csak jön, fényes fóliába csomagolt csokitojásokat szarik a fűből készült fészekbe (esetleg elszívja a füvet), aztán rohan tovább, nyilván hasmenése van, ez motiválja abban, hogy pillanatok allatt végezzen az egész környékkel. 

Mert hát én nem vagyok hülye, nem gondolom, hogy egy darab nyúl sprintel végig az egész világon órák alatt (amúgy Afrika vagy Ázsia számos pontján biztos meglepődnének rajta), nyilván van egy nagy nyúl-kartell, eg igazi világ-összeesküvés, szabadkőművesek playboy-lány farkincával és a mafia módszereivel. Így tudják hatékonyan teríteni a tojást, amit a csirkék kizsákmányolásával szereznek, állítólag egyes csirkéket direkt kakaóporral tömnek, aztán addig vernek amíg csoitojást nem tojnak. Hogy a kinder-tojás hogy készül azt jobb nem is tudni, doktor Mengele elbújhat a szadistább nyulak mögött, akik néha sebészi úton juttatják be a kézzel festett hupikéktörpikéket a baromfiakba, a tojásképződés szakasza előtt. A tyúkokébaa persze, a kakasokba csak büntetésképp, a csirke-gulágokon, hogy aztán beetethessék a gyerekeket azzal a csokoládénak nevezett keménydroggal, melyről csak metamfetaminnal lehet lejönni, de persze azt is a húsvétinyúl-mafia főzi és teríti,mindig, mikor épp nincs húsvét.

Vagyis én tényleg maradok inkább a sajtvéti nyúlnál, aki - mivel nem létezik - tetszőleges pozitv tuljdonságokkal ruházható fel, azaz kedves, jóindulatú, önzentlen, nagylelkű és igen omlós a tejszínes-mustáros szósz mellé, ha valaki mégis ragaszkodna a húsvéthoz.

BloodSugarSexMagic

Ma ismét pompásan hospitalizálódtam pár óra erejéig, tényleg egy totáis intézmény ez a kórház, én pisilni sem mertem kiemenni, míg meg nem kérdeztem, hog lehet-e, ültem a folyosón a labor előtt és vágykozva néztem ahogy egy kissé bizonytalan járású bácsi kijön a mosdóbol a kétharmadig tankolt másfél literes ásványvizes flakonjával, és tanácstalanul szemléli a nővértől kapott műanyag poharat, hogy hát ebbe aztán biztos nem fér bele...

De tőlem csak vért vettek, igaz azt háromszor is, merthogy valami terheléses  vércukor-vizsgálatra voltam hivatalos. Kicsit bántam, hogy nem vittem edzőcipőt, de kiderült, hogy a terhelés ez esetben nem az, hogy egy futópadon kell vörös fejjel lihegni (sőt nem is az, hogy jelzálogot tesznek a lakásomra), csak meg kell inni egy nagy bögre cukros vizet (na jó, igazából vizes cukrot), aztán óránként megcsapolnak, hogy lássák milyen lassan bomlik le bennem. Ezt én nem nevezném terhelésnek, éhgyomorra majdnem jól esett a szirup, leszámítva, hogy szédültem, émelyegtem és majdnem elaludtam tőle, de ezt én kannásborral és zacskós kakaóval is tudom, szóval business as usual, ahogy a művelt francia mondaná.

Viszont mikor sorra kerültem (mit sorra kerültem, én voltam az első!) kérdezték, hogy és cukrot hoztam-e? Mondom nem, én a vért hoztam originál csomagolásban, a cukrot azt nekik kellene megkeresni benne. Szerencsére az egészségügy még csak az összeomlás szélén áll, így még épp telt nekik némi cukorra, amt ráadásul csak részben tartottam meg, mert egyfelől a lecsapolt vérben visszajuttattam valamennyit, meghát miután mondták hogy nyugodtan menjek vécére, ott is hagytam egy keveset, igaz jóval oldottabb állapotban.

Viszont szokás szerint mellém ült a környék két legsüketebb embere, akik a nyolcvan felé közeledve lelkesen ordibálták el egymásnak katonaélményeiket, különös tekintettel a ceglédi tüzérekre akik voltak, úgyhogy egy fél óra erejéig igen tájékozottnak érezhhettem magam a tankelhárítás témájában, de szerencsére már hazafelé a buszon törlődött az egész, úgyhogy megint csak politikai híreket és bélyeggyűjtős oldalakat fogyasztok, iletve a környékbeli boltokban kkeresem az ideális natúr kukoricapelyhet, ha már az eddigi kedvencet egy ideje nem kapni.
Úgy tizeneg előtt kifelé jövet pedig gyorsreagálású egységként tömtem be egy zacskó sós chipset, hogy ha már feltornázták a vércukrom, akkor kiegyenlítem némi vérsóval. Valamint vérkrumplival és vérolajjal, a zacskót viszont kidobtam, nem akartam megemelni a vérzacskó-szintemet.

Hogy a diabétesszel mi az ábra az majd csak két hét múlva derül ki, de nekem gyanús hogy nem vagyok az, csak az arra esélyesek csapatában játszom, de mkóta felmerült a gyanú vigyázok magamra. Kerülöm a főtt tésztát meg a fehér kenyeret, nem cukrozok meg semmit, a kávét is inkább citromlével iszom, olyankor különösen vicces ahogy a citrom gyorsérlelésű túrót csinál a kávétejszínből, így legalább nincs gusztusom meginni, gondolom amúgy is rettenetes lehet.

De egy fagyiért lassan ölni tudnék, még jó hogy abból van diabetikus, de nem jó hogy nem lehet kapni. Most a zsírszegény tejszín alapú répás karalábéfagyival kísérletezem, ha elkészül biztos remekül illik majd a citromos kávéhoz, már ha addigra eljutok odáig hogy bele merjek inni.

No komment

Igazán remek dolog az online magyarhirlapot olvasgatni, a hírek persze érdektelenek, a vééleménycikkek kiszmíthatóak, de a kommentek minden pénzt megérnek, már ha az ember szeret röhögni a kormánypárti bullshiten, ez az igazi trash-realití nem a való világ, pontosabban ez a való világ kezit csókolom. Persze minden felületeten tenyésznek az agyatlan kommentelők röhejes beszólásai (a legjobb volt mikor egy lázadásra buzdító neonáci megjegyezte, hogy a hatalomátvételt mégsem holnap kéne tartani, mert holnapután dolgozat lesz falazásból a szakmunkásképzőben, így személy szerint nem érne rá átvenni a helyi hatalmat), de nálam a magyarhirlap most a numero uno.

Itt ugyanis valamiért azt gondolják magukról a legbutább tuskók is, hogy az ő véleményük (ami nem az övék persze, csak saját híján magukévá tették, előemészett változatban) az igenis számít, pedig kábé annyit mint légyszar az 1936-os naptáron, de mégiscsak remek dolog nagyjából  kurvaanyázás nélkül butának lenni, igazán érdekelne mit isznak hozzá, nem kérek belőle, csak a jegyzőkönyv kedvéért.

"Harc folyik a léelkekért. Vigyázzunk a lelkünkre! Ne engedjük át a Sátánnak! Isten, haza, család. Ami ezen kívül, ez ellen van, az az ördögtől való."

"De a dolog nem ilyen romantikus, inkább egy Alien anyakirálynőre hajaz, aki a CEU-n ontja borzalmas tojásait mindenki mellkasába és agyába."

"És ugyanakkor szabadságot féltve nem tüntetnek az ellen, ami ellen soha nem szavazhatnak, vagyis a Soros világfelforgató uralma ellen. Helyes, hogy a köztársasági elnök úr az aláírta. Köszönjük."

"No és ez az "egyedi engedélyezés" és a "kiválasztottságtudatuk" OLYAN RTASSZISTA TEVÉKENYSÉG AMELYET MÉG TÁPLÁLJÁK ÉS SEGÍTIK IS PL AZ EU "BÜROKRATÁI"... Ezért felejtős ez az Európai Unió! Egyetlen tevékenysége sincs ami megfelelne az "alapító atyák alapító okiratának"!!!!!!!NO ÉS ERRE MÉG BÜSZKÉK IS, HOGY ENNYIRE KÉTSZÍNŰEK, ÉS ENNYIRE -A KÉTSZÍNŰSÉG MIATT...- ILYEN ERŐSZAKOSAN RASSZISTÁK!"

És csak sorjáznak az ilyen komoly, megalapozott gondolatok, az érvelést jellemzően hasonlatok helettesítik, jobb esetben metaforák, de valakinek ez nem megy (mert a metaforákról csak annyit tud hogy azok görög vázák, amiket búvárkodás útján lehet régészelni az elsüllyedt hajókból) akkor még mindig ott a CapsLock, amivel aztán remekül lehet írásban kiabálni.

Viszont az ideológiailag képzetlen ám érzelmileg orbán-hívő önkéntes mozgalmárok (akik persze lehetnek majd hivatásos forradalmárok, hisz hazánk államformája per pillanat úgyis a permanens illiberális forradalom, avagy wannabe diktatúra) eléggé hasonló modellek szerint működnek: van háborús pszichózis (hiszen harc folyik a lelkekért ugyebár), démonizálás (a Sátánnal harcolunk, bár ha lenne Sátán szerintem durva nagyképűség lenne), a sötét erőkkel szembeszálló vezetők istenítése, és az ellenük fellépők megbélyegzése, plusz egy jó adag értelmetlenség, ahol már nem az a fontos, hogy mit mondanak, csak az hogy milyen hangosan. (Lásd: a "kiválasztottság-tudat egy rasszista tevékenység, erőszakosan! Ja, én meg egy villamosbaleset kósza gondolata vagyok egy szomorkás kánikulai délután. Vagy színtelen zöld kapcarongy, aki szeretne már végre zokni.)

És ez pontosan illeszkedik pártunk és ormányunk (ártunk és kormányunk?) kommunikációjáhóz, ami már eljutott odáig, hogy a tőmondatos hazugságok jelentik a szofiszztikált megfogalmazásokat, és ha egyszerűsíteni akarnak, akkor lassan csak felüvöltenek fájdalmasan, esetleg kacagnak sátánian, esetleg  dölyfösen odabökik az ellenéki sorosista civileknek, hogy "nanemá!", némethszilárdi szniten meg hogy "lefejellek!", és ennyi elég is, hogy átvigyék az összes mondanivalójukat, amit a zembereknek nevezett társadalom orrára akarnak kötni. Aztán majd megszavazzák amit akarnak, úgyis aláírja Káder János, a nemzet vécékeféje, aki már majdnem összetett mondatokkal próbálja kmiosdatni magát és a főnöke fasiszta rezsimjét abból amitől az egész bűzlik, de persze nem megy.

A kommentelő kemény magnak viszont meg már sok is Káder elnök elvtárs szövege, abban már egyeztetve van az alany az állítmánnyal, meg majdnem fél oldal, hát nem egyszerűbb az, hogy Állícsuk meg Brüsszelt? És ami egyszerű az szép, ami szép attól épüla lélek, szóval nem nyakatekert bölcsészkedésre várnak a derék kommentharcosok, hanem szép egyszerű üzenetekre. Kit kell ma utálni, miért is (ezt nem kell túlzásba vinni - mert gazdag, mert liberális, mert külföldi, mer szegény, mert kommunista, mert belülről bomlaszt), hogyan harcol ellen/ellenük  a pártvezér és kancellár, hogyan támmogathatjuk öt? Ez utóbbira amúgy egyszerű a válasz: kommentelni, kommentelni és kommentelni - ahogy azt már Hatodik (V.I.) Lenin is megmondta, meg mozdulni a békemeneten, és persze lehet küldeni pénzt is. (Elvégre egy Monte Kukori nevű halott hadvezér szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz - csekk, átutalás, PayPal.)

Mostani poszt-posztmodern (esetleg pre-poszt-poszt-posztmodern, fene se tudja már számolni a posztokat, hol tartunk épp) korunkban meg a háború az ugye kommunikáció főleg (kivéve ha bombáznak, de az a kommunikáció folytatása radikális eszközökkel), így aztán nem érvelni kell, ne dj' isten vitatkozni, hanem felszólalni, beszólni, ráolvasni, jólmegmondani, átkozódni, üvölteni, toporzékolni, kiborulni, megsértődni, bosszútesküdni, fölényeskedni, vérigsérteni, leszólni, okoskodni, fülünkbotjátsemmozdítani. Kommentelni, na.