Igazolt személy

Bő két hónapja járt le a személyim, úgyhogy tényleg ideje volt már intézni valamit az ügyben, úgyhogy ma elmentem az okmánykormány ablakirodába, ahol legalább tizenöt percet töltöttem, várakozással együtt. Sőt, fényképezéssel együtt, ami után megkérdezték, hogy akarok-e ujjlenyomtatot adni? Ezen kissé fennakadtam, mert edddig még sosem adtam ujjlenyomatot, igaz nem is követtem el semmi olyat. (Nem, soha sem bizonyították rám a Kennedy-gyilkosságot, pedig köztudott, hogy mínusz 11 évesen a legerőszakosabb az ember, és már elég jól bánik a lőfegyverekkel is..) 

Az összes rendőrségi ügyem valaha, egy szabálysértés volt, amit úgy követtem el, hogy elütött egy autó. Ezért megrovásban részesítettek, mert nem a zebrán próbáltam átmenni az úton (hogy elérjem az esti utolsó hármas buszt Budatétényben, hogy ne kelljen várnom rohadt sokat az  első éjszakaira), de az út túloldala és a buszmegálló helyett csak egy Opel motrháztetejéig jutottam, onnan meg egyenes röppálya vezetett a flaszterig, pont egy kispolszki elé, ami szerencsére addigra megállt. De leglább, a menő órámmal jól bevertem az Opel szélvédőjét, még szerencse, hogy a faszi gyorshajtott, így nem kellett kifizetnem a javítást. Valójában az Autó-Gyalogos meccs 1-1 iksz lett, én szabálytalanul akartam átmenni, és igazából sikerült is volna, ha az autó nem jön szabálytalanul gyorsan, de így legalább megoszlott a felelősség. És csak egy levélben elkövetett (foganatosított?) ejnye-bejnyét kaptam valami Aranka  (vagy Etelka, esetleg Margit) nevű törzszászlóstól, amitől viszont még nem lett priuszom, a Toyota Prius értelmében sem. Pedig ez utóbbit elfogadtam volna, de gondolom nem járt, ha már egy Opel ütött el, amit viszont szintén nem ajánlott nekem senki.

És persze nem vettek ujjlenyomatot sem, mondhatni a mai napig ujjlenyomat-szűz voltam, de az nem teljesen világos, hogy a személyihez ez miért is kell. Valami e-személyiről beszélt a néni, meg hogy a az adó-és tajkártya adatai is a személyin lesznek tárolva, három az egyben mondhatni, és gondolom az orromat is tisztíccsa. Meg egyáltalán, igazolja hogy vagyok, méghozzá az állam felől nézve is (pedig sosem láttam még magamat a saját állam felől nézve, de ha bandzsítok, kicsit látom az orrom), nem csak úgy bele a világba biológiailag, mint valami állat, hanem rendesen, állampolgárilag. Tiszta zokniban, megfésülködve, felebaráti szeretettel.  Ami ugye ujjlenyomat nélkül nem megy, mert a képemet és az aláírásomat bárki hamisíthatja, de az ujjlenyomat kétségtelenné teszi, hogy tiszta a zoknim, és nem felebarát vagyok, hanem egészen barátságtalan.

Most, hogy két hónapig nem léteztem, egész komfortos érzés megint lenni. Mert nem az vagy, amit megeszel, hanem ahány nyelvet beszélsz, és főleg ami a személyidben áll szerénytelen személyedről. Új lenyomattal, vagy régi felnyomattal, az mindegy is.

Az elnevezés hatalma

A fene tudja már miért, de ma délelőtt eszembe jutott a Firefly című sci-fi sorozat, és tényleg nem sejtem, hogy akkor most a reggeli müzliszeletről, vagy a parkolóban repkedő döglött cserebogarakról (azok amúgy rémesek, akkor már inkább a májusi eső érjen aranyat) assszociáltam igen szabadon az űrkalandos sorozatra, ami nem is igazán tetszett.

De volt benne egy csaj, akinek megragadt a fejemben az arca, na ja, minden ilyen sorozatba kell egy jócsaj, akinek karakteres arca van, jó a dumája, és amolyan ellen-barbiként irtja az ellenséget, ki mivel nem kedves szívének, megdöglend vala.

És tartalmas másfél óra ment el a munkaidőből azzal, hogy próbáltam rájönni hogy is hívják az illető színésznőt. Persze azért dolgoztam is közben, de csak a kezem járt, a tolómérőm meg a tollam, fejben viszont nem voltam ott, próbáltam telepátiával rácsatlakozni a wikipédiára, de asszem nem volt térerő, vagy egyenlegem a normalitási küszöb alá csökkent.

Odáig megvolt, hogy a női személy vezetékneve Glau, ezt valahogy gyorsan elő tudtam hívni (ezért jó ha valaki nem Smith vagy Jones, ha már egy szótag az egész), de a keresztneve az nem jutott eszembe. Rémlett hogy valami naptárból koppintott, de nem January, nem is June, úgyhogy megállapítottam, hogy akkor nyilván April, ez valahogy ismerősen is hangzott. (És a többi valahány név a naptárban meg nem.) Aztán mikor már újra teljes erővel a századmiliméterek és hidraulika-folyadék szintek felé fordultam, hirtelen beugrott, hogy Ms. Galu nem is hónap, hanem évszak, mert igazából úgy hívják hogy Summer. (És játszott a Terminator-sorozatban is, bár nyilván nem ezért.)

Ilyenkor azért jól jön, ha az embernek nem mondjuk Winter a családneve, mert a vicces kedvű szülők gyorsan összehozhatnak egy Summer Wintert, főleg ha túltolták a Jin&Jang márkájú khmm... gyógyfüvet.

Apropó,vicces kedvű szülők. Egyszer láttam valami tévéműsorban egy fazont, akit úgy hívtak, hogy Dr. Nemoda Buda, és mondta hogy van egy fia is, meglepő módon ő Ifj. Nemoda Buda. És büszkén hozzátette, hogy az unokánál azért már változtattak, így ő lett Nemoda Buda Őrs. Nkem meg eszembe jutott, hogy ennyi erővel bárki elnevezheti a fiúgyerekét Budaörsnek, ami rémisztő egy perspektíva, még jó hogy nem szaporodtam.

De vissza Summerhez, akinek évente nagyjából három hónapig van egyfolytában névnapja, legalább is egy konzervatívabb naptárban biztos. Mert a konzervatív naptárak csak olyan neveket tartalmaznak, amielyek valamilyen szenthez kötődnek (vagy mint esetemben, egy politikai okokból szentté avatott rablólovag-királyhoz), és nem rémlik hogy lenne Szent Summer. 

Pláne, mert a summer, az nyilvánvalóan a sumér szóból származik, a sumérok pedig közismerten a magyarokkal közeli rokonok voltak, együtt teleportáltunk ide a Szíriuszról, csak ők hamarabb kihaltak, hogy most a sivatagban kelljen ásni utánuk. És hát sumérokat már csak időrendi okokból sem avatott szentté a Római Kaotikus Egyház.

De ha már nem kanonizált neveket adnak gyerekeknek, lehetne benne több kreativitás, kár hogy az Akadémia nyelvészeti illetékesei sokszor keresztbe tesznek, senki nem hívhatja a fiát például Dömpernek, de bárki lánya lehet Zöldike.

Ezekhez képest a Nyár még teljesen jó, elvégre nálunk hívhatnák Delfinának vagy Deziderátának is.  (Hát, a D-nél nem jutottam messzebb a hülye nevek listáján, de nemrég vacsoráztam.) Mindkettő alkalmas rá, hogy tönkretegye egy kiscsaj első két évtizedét, mikor végre saját jogon nevet változtathat, valami normálisra, mint az Ánfissza vagy a Nilüfer.

cheezburger.com

Nemsavazás, farkutyák

Vasárnap lesz a nagy savazás,  ahol lehet savazni arra, melyik ostoba párt gyökér politikusai  üljenek az Ejrópai Parlamentbe bele, sok pénzért meg költségtérítésért, úgyszólván nulla felelőséggel. Mert a modern képviseleti demokrácia egyik alapvető sajátossága, hogy  a képviselők jól keresnek, és mivel egy testületi döntés részesei, személyesen semmiért nem vállalják a felelőséget, legalább is felénk. így szokás. (Valamint hogy a nép itala a tizenkét éves skót viszki, melyet választott képviselőin keresztül fogyaszt.)

Na ez lesz az a választás, ahol én nem szavazok. Eredetileg arra akartam kenni, hogy lejárt a személyim, és még mindig nem csináltattam újat, de csütörtökre van időpontom a kormányhivatalirodába, és míg elkészül az új, kapok ideigleneset. Azzal meg savazhatnék is a választási savazáson, de mégem. Mert az induló pártok közül nincs egy sem, amelyre nyugodt lélekkel szavazhatnék. Mert van ugye a fideszkádéenpé, de a felcsúti hellóröfi pártját ugye még bottal sem piszkálnám, a maszop az egy színtelen, szagtalan átlátszó folyadék (bocs, ők biztos fojadékot írnának), a jobbik meg a rosszabbik mint mindig, a momentumról momentám fasz se tudja mit akar (azon kívül, hogy " most már tényleg nekünk kellene jönnünk!"), a többi meg szót sem érdemel. És nem a kétkutyájú farkak sem, mert néha jól jöhet egy viccpárt, mondjuk Izlandon, de,  attól még csak egy vicc mindegyik hasonló társaság.

Kellene egy, "menjetek a francba" négyzet is szavazólapon, ahova ikszelhetne az, aki épp szavazna, csak nincs kire. És ha ezeket a szavazatokat is összesítenék, könnyen kiderülhetne, hogy Francbamenősék a legnépszerűbb politikai erő, ami persze rossz hír  a demokráciának, de egy nagy lépés az emberiségnek. Ha már plafonig ér a szar, valakinek ki kell rúgnia a budiajtót. És valójában erre lenne jó egy rendes viccpárt, de nekünk ebből is csak a fapados verzió jut, a Két Farkutyák inkább csak afféle állatkerti majmok, akik kakával dobálják a látogatókat, nem utálatból, rutinból csupán. Közepesen vicces,kissé megbotránkoztató párt, de igazi hatása nincs. Persze nekik nem kell elmenniük a francba, úgyse tudják merre van, meg a sarki kocsmahivatalnál úgysem jutnának messzebb, és nem indulniuk kellene egy választáson, hanem szervezniük egyet.

Hiába na, a demokrácia kemény munka, de a vasárnap az a pihenésé, ha már úgysem akarok valakik ellen szavazni. Én valakikre szeretnék, de úgy tűnik, még nem találták fel azt a listát, ami nekem megfelelne, korábban is mindig valakik ellen szavaztam, de mára már nincs kedvem ehhez, apatikus lettem és/vagy finnyás, de lehet hogy simán csak öregszem.

Komolyan azt gondolom, hogy semmi számottevő hatásunk nem lehet a hatalmi elit játszmáira, ahhoz forradalom kéne, de az elmarad, mert senki nem akar lemaradni a barátokköztről, rossz az idő,  mindjárt kész a lecsó, meg ők nem értenek a politikához.

Aki meg igen, annak hányingere van tőle.

Világmindegy

Valamiért az emberek szeretnek azon agyalni, hogy mikor lesz a világvége, mikor jön a tömeges kihalásunkat okozó esemény, mi is lesz az pontosan és meg kell-e kínálni kávéval? Tudjuk, hogy a földnek und az egész naprendszernek vége lesz majd, ha a Nap elfárad  abban, hogy már milliárd évek óta mást sem csinál, csak megy át hidrogénből héliumba, ekkor kissé felfúvódik, elnyeli a bolygónkat is, majd jól megérdemelten összezuhan, ahogy at egy nagy buli után illik.

De ez még beláthatatlanul messze van, nagyjából hét és fél milliárd év még addig, bár az is igaz, hogy a Földön kábé 800 millió év múlva már lehetetlen lesz a többsejtű élet. Mondjuk még ez sem jövő héten lesz, szóval egyelőre még nyugodtan vegyen mindenki tartós tejet meg éves buszbérletet, a tudományosan becsülhető világvége ráér.

Viszont a százmillió meg milliárd évek nem elégítik ki a népek napi betevő rettegés-igényét, nekünk Mohács kell, illetve instant világvége, valami belátható időtávon belül, amitől lehet rendesen féln. Elvégre ki bír berezelni attól, hogy mi lesz majd tíz a sokadikon év múlva? A világvége legyen holnap, jövőre, vagy maximum tíz év múlva, hisz így remek ürügyünk lehet arra, hogy ne csináljunk gyereket, ne szerezzünk még egy diplomát, ne fessük ki a konyhát, hisz mimenk, ha jön a meteorit és sehol egy brúszvilisz, úgysincs értelme az egésznek. Ilyenkor megnyugtathatjuk magunkat, hogy vettünk babkonzervet meg tartós tejet, ennél több előrelátásnak meg úgysincs értelme.

Kedvenc, és viszonylag közeli világvége-jóslatom magától Sir Isaac Newtontól származik, ő egy 1704-es keltezésű levelében 2060-ra teszi a Nagy Zárórát. Amit egyébként nem holmi fizikai megfigyelésekből vezet le, hanem asztrológiai számításokból, mert mint egy rendes korabeli tudós, ő is foglalkozott ilyesmivel, lehet hogy aranyat is próbált csinálni, almából nyilván. 

Azt nem tudom pontosan, hogy lesz majd vége a világnak, illetve hogy pontosan a világ mely részének, azaz csak mi halunk ki, mondjuk a háziállatainkkal együtt, vagy elpusztul az egész élővilág, esetleg az egész bolgygó, netán galaxisunkat a Tejutat megeszi a nagy kozmikus kisfiú, mert a Milky Way az ő léptékében is egy csoki, csak molekulák helyett galaxisokból áll. (És ha itt is van végtelen, akkor a mi csokijaink is mások galaxisaiból állnak, amik olyan kurva kicsik, hogy sok elfér belőlük a szubatomi részecskében, és mi ezeket esszük , ha nassolni támad kedvünk. Még szerencse, hogy én olyat nem ehetek, én főleg kefír- és rozsliszt-galaxisokat fogyasztok, azok sokkal egészségesebbek.)

Amúgy tőlem jöhet 2060-ban a bármilyen értelemben vett világvége, én akkor 86 éves leszek, pontosabban (statisztikai esélyeim figyelembevételével) legalább húsz éve halott, és akkor még sokáig húztam. és mivel nem szaporodtam, nem kell aggódnom a világvége miatt, engem legalább az már nem fog érinteni. Ha már az eddigi világvégék sem érintettek, például 2012-ben, vagy ott volt az Y2K, ami csak pólófeliratnak volt iidegesítő, de a tömeges pusztuláshoz kevésnek bizonyult.

És ahogy körbenézek, erőt vesz rajtam a hurrápesszimizmus, ez a nyúlós, rothadó izé, ami a mi csodálatos világunk, tényleg megérett a pusztulásra, úgyhogy jöhet a tisztítótűz, a vízözön, vagy ezek valamilyen kombinációja. (Bár nem mindegy a sorrend. Ha előbb jön a tisztító víz, aztán a tűzözön, akkor csak frissen mosdottan halnak meg az akkoriak, ám ha fordítva, akkor a víz eloltja a tüzet, és a végítélet elnapoltatik, már ha van még ilyen igei szerkezet a magyarban.)

Persze lehet, hogy Newtonnak nem volt igaza, nem 2060-ban lesz a leszámolás, hanem mind meghalunk már jövő héten, mert ha nem, akkor a következő kétszáz évben még elketyeg a civilizációnk. Lehet hogy jobbára csak Mad Max stílusban (motorizált sivatagi rablók leszünk, nyolcvanas évekbeli Bundesliga-frizurával), de legalább megszabadulunk a zacskós levesektől, a karácsonyi műfenyőktől, a a playmate-ektől és jutyúb-sztároktól, a képmutató egyházaktól, a légikatasztrófáktól, a fagyasztott joghurttól, a mindenttudó folttisztítóktól, a profi sporttól, a tévésorozatoktól, az egyujjas agyú politikusoktól, az ócska közhelyektől, az egész kurva bagázstól. (Na jó, a könyvekért kár lesz.)

Szépen megvívjuk a negyedik világháborút, kövekkel és botokkal. Illetve vívják, majd azok a generációk, amelyekbe én nem reinkarnálódom, legalább is remélem.

offmedia.hu

Paravízió

Van ez az Euróviziósnak nevezett táncdalfesztivál, az ízléstelenség éves kontinentális tort ülése. És nem, nem a rossz ízlésé, mert az a színtelen, szagtalan tucatpop, ami ott történik (és amire már másnap reggel sem emlékszik senki, de tényleg a tudósítások is a fellépőruhákról meg a színpadképről szólnak) az egyszerűen értelmezhetetlen az ízlés kategóriájában. Nem rossz, mint kulturális termék, hanem egyszerűen nincs, csak valami illúzió az egész, ami a fene tudja hogy maradhatott meg máig, ha már annyira hatvanas-hetvenes évek az egész.

Normális ember nem nézi, pláne nem hallgatja, hisz a forgalom zaját sem töltjük rá a lejátszónkra, nyilván nem szavaz, és egyáltalán, bottal sem piszkálja ezt a nyúlós-ragacsos izét, ilyen nacionálprimitív, álnaiv énekversenyt.

Ehhez képest kifejezetten vicces, hogy a kurzuskeresztény, magukat valamiért konzervatívnak gondoló, széljobber populisták hogy ki bírnak akadni erre a súlytalan, és pont ezért ártalmatlan szarra. Oké, kicsit tényleg büdös, de egyrészt nem kell szagolgatni, másrészt meg vannak az ejróvízijónál sokkal jobban bűzlő dolgok, a kultúrában, a közéletben és a népben-nemzetben gondolkodók fejében.

Most épp a pestisrácok.hu-n futottam bele bizonyos vésey kovács lászló sirámaiba, szzerinte ez az egész C-kategóriás aljapop nem más, mint liberális vízió Európa ellen. Hát igen, ahol kultúrharc van, ott kultúrharc van. Ott egy kicsit már naftalaniszagú tévéműsor sem az ami, hanem a nemzeteket eltörölni szándékozó birodalomépítési akarat eszköze. Az eurovízió ugyan életlen kés a Háttérhatalom kezében a keresztény Európa ellenni harcban, de azért kés, és hát éberség elvtársak, éberség!

Mert ugye hogy lehet az, hogy már sok éve nem muszáj mindenkinek a saját nyelvén énekelnie, így aztán az ukránoktól a norvégokig angolul énekelnek, ez már maga a vég, a sír, hol nemzet süllyed el. Az mondjuk a mélán borongó szerzőt nem izgatja, hogy az angol lett mégis csak a világnyelv, a közvetítő nyelv (akkor is ha neki nem tetszik, így alakult, nenkünk már ezzel kell együtt élnünk), vésey kovács nertárs nyilván már  középkorban is kiakadt volna azon, hogy a templomokban latinul miséznek. Elvégre kik azok a latinok? Tessék szépen baszkul, flamandul és rétorománul misézni, hol mi az igény. Később még háboroghatott volna azon is, hogy az arisztokrácia nemzetközi nyelve  a francia, a barokk kastélyokban a grófkisasszonyok zenét tanulnak, franciát, asztali etikettett, meg gyakorlati anatómiát a lovászfiúktól. Függetlenül attól, épp melyik országban is barokk az a kastély.

És hát persze a buzulás. Az Eurovízióban ugyanis nem csak angolul énekelnek, de angolul énekelnek buzik, transzizék és mindenféle gyanús migráns-leszármazottak, pedig a nemzetek Európájába nem fér bele egy meleg, muszlim francia, vagy a szado-mazo jelmezes izlandi.

Ez idág a Prosti Srácok (ponthu!) megszokott tematikája és színvonala, önmagában szót sem érdemelne, de jön az ultima ratio, a mindent vivő lap, hogy miközben ez a szemét megy a tévében, lehetne a Játék Határok Nélkül leginkább. Mert az olyan jó volt és felemelő.

Na itt szakadt el nálam a cérna, hogy eddig még értékeltem a szerző véleményét, bár orbitális baromságnak tartottam, de ez mindennek a teteje, amin túl van. Mert a JHN-ből (le  nem írom a címét még egyszer) csak morzsákat láttam, de annál ostobább, gagyibb, kínosabb hulladékot keveset tapasztaltam a képernyőn, pedig egyszer pont a Fásy-mulató kezdetekor nem találtam a távkapcsolót.

Hogy abban a díszletfalra-mászós, seggreesős, iskolai sorversenyes szennyben mi volt a jó, az számomra teljes rejtély, talán a műsorvezető(k) eksztatikus kiabálása, vagy az a faliújság/brigádnapló szintű kulturális identitás-máz, amivel aegészet próbálták leönteni. (Nem csak magadért esel seggre elvtárs, a városodért, a hazádért teszed, egész népedért, nem középiskolás fokon! Aló  tagozatoson...)

De ez a csodás produkció már húsz éve nincs velünk, és remélhetőleg marad is six feet under (ha már ebben a fertőben lehet angolul is), csak az Eurovízó, de azt megszállták a bevándorláspárti liberális buzik, és véleménydiktatúráznak a rendes széljobbosokkal szemben, akik viszont jó keresztényként nem küldik rájuk a Szent Inkvizíciót. Csak ezeket a prostisrácos "újságírókat", de náluk legalább van szórakoztató faktor is, ami Vízióról már korántsem mondható el.

contextus.hu

Kiló, méter

Azt olvasom az indexen, hogy hétfőtől új kilogrammra ébredünk. Hát, tudja fene, az oké, hogy így hétvégé főleg az gyon üldögélek, meg a fotelben felpolcolt lábbal, e nem is eszem annyit, mint hétköznap. Mert ha kevesebbet fogyasztok, akkor kevesebb energiával is elműködöm, de ezzel együtt persze lehet, hogy mégis lesz rajtam hétfőre egy új kiló, bár kell a fenének. 

Abban lehet ilyenkor bízni, hogy az idézett cikk szerint hétfőn ébredünk az új kilóra, tehát ha éjfél után alszom csak el, akkor  én megúszhatom. Mondjuk az kisebb probléma, hogy négykor kell  kelnem, de legfeljebb majd felkeltem maga éjfél előtt, kicsit kimegyek vécére vagy valami, aztán éjfél után visszafekszem. Ugyan így is hétfő lessz még mindig, mikor már végleg  felkelek, de talán sikerül kicselezni vele a Planck-llandót, és rajtam nem lesz egy új kiló, elvégre fő az egészség, meg a száraztészta, ami viszont sajnos hizlal.

Igazából persze arról van szó, hogy hétfőtől lesz új definíciója a kiogrammnak. Pontosabban lesz neki definíciója egyáltalán, mert eddig csak annyi volt, hogy hát Párizsban van egy platina-iridium henger hét lakat alatt, na az pont egy kiló, és mindent ehhez kell viszonyítani. De most az idő und elektromosság alapmétékegységeinek definíciójából vezetik le, hogy egy kiló az mennyi, úgyhogy innentől a sarki kisboltban a Juli néni is le tudja majd vezetni a lókolbász és a kenyér viszonylatában. Már hogy mennyi egy kiló. Egy kiló tíz természetesen, maradhat?

De innnentől ha vita van, hogy az egy kiló liszt, cukor vagy brendi jellegű szeszesital az ténnyleg egy kiló-e, akkor Juli néninek már nem kell a párizsi Nemzetközi Mérésügyi Hivatalhoz szaladnia (ő már a NAV-hoz sem szeret, pedig az csak két saroknyira van, viszont hivatal), simán lvzeti papíron ceruzával, a Planck-állandóbl, hogy akkor most pontosan mekkora energiamennyiséggel lehetne ezt a kenőmájast megemelni, ha lenne kéznél egy precízen definiált elektromágnes, megfelelő műszerek és a kenőmjas mondjuk nikkelből lenne. 

Gondolom én is kidobhatom az egykilós súlyt (a többivel együtt) ami a konyhai mérleghez van, sőt magát a mérleget is, elvégre van volt- és ampermérőm, csak utána kell nézni, hogy lehet vele meghatározni a rizs súlyát, meg hogy hogyan tudok saját, erre a célra jó elektromágnest csinálni maradék drótból, szigszalagból és a fürdőszoba ajtókilincséből.

Forradalmi változás ez az egész, az biztos, fontos a tudománnynak, rohadtul nem számít a mindennapokban. De mindegy is, csak ne hizlaljon, az új kilót csak fizikai levezetésekben tolerálom.

Le Grand Kilo - ez volt eddig (index.hu)

Süt, főz, centrifugál

Ma végre aszonták, hogy kisütött  a nap, legalább. De mit? Mert krumplit vagy rántott sajtot azt nem sütött, csak úgy magában sütötte a semmit, de azt meg minek. Igen,mondják, hogy sütötte a növényeket, amik pont ettől zöldek, de nagy ügy, legfeljebb kékek lennének, ha csak a hold sütné őket. És hát miféle sütés az, hogy a növények még csak nem is melegek, a palacsintatésztát is tök hiába raktam ki a napra, nem sült meg egyáltalán.

Szóval az én elméletem azt hiszem, hogy a  Nap igazából nem gázból van. Mert a gáz az tud sütni, itt a konyhában is csinálja az ilyet, de akkor kék a tüze, míg a nap sárga, tehát nem gázból van, csak meg van hazudva az egész. Valószínűleg rézból építették, réges rég egy messzi-messzi galaxisban, aztán idevontatták, vagy a mi galaxisunkat tolták rá, ezt így utólag már nehéz belekövetkeztetni.

De majdnem biztos, hgy a Halál Csillaggal vontatták ide, ami most a Hold, csak nehéz felismerni,mert nagyon régi, és ettől elég vízköves. Úgyhogy kőnek látszik, pedig űrállomás, ott van az irányító központ, ahonnan minden reggel felkapcsolják a Napot, este meg le, a horizont alá. És persze nem csak hogy jártak emberek a Holdon, de most vannak rajta benne, hisz ma esete is lekapcsolta valaki a Napot, az  meg nem mehet csak úgy automatikusan, legalább valakinek felül kell ügyelnie.

Amúgy az évszakokat is onnan kapcsolgatják, különben nem lenne tél, és ha olyan van mint a héten, hogy esik meg tíz fok, az azért lehet, mert beszívott az ügyeletes, és "ősz" állásban felejtette a kapcsolót, pedig csak hülyülésből tette oda az állásba egy kicsit. Ez van, nem a globális klímafelmelegedés, ahogy azt a sok amerikai náci hazafi is mondja mindig.

A Nap ugye akkor egy nagy lámpa, eleve nem tud túl sokat melegíteni, mert ez nagyon modern lámpa, az energia a mi jön belőle az nem főleg hő, hanem fény, úgyhogy a Földet belülről kell fűteni a lávával. De az meg nem csinál felmelegedést, csak ha kitör, de akkor is csak ott.

Vagyisa Föld vagy lapos vagy nem, de a lényeg hogy felülről világítanak ránk a zűrlények, a Tervezők, akik jót röhögnek amikor mindenféle papok fura nyelven kántálnak furcsa épületekeben a néniknek, mert nekik az vallás, de nekik meg csak vicces buli, hogy kapcsolgatnak. Meg ezért kapják a galaktikus kreditet.

És ezek tények, bárki ellenőrizheti az internetes világhálón, a Sztárvórzok Háborúja meg egyéb dokumentumfilmekből, csak a "tudósok" hazudnak mindig, mert annál rosszab a tényeknek.

A házmester No. 1.

A kövérlászlói értelemben vett házmester, izé.. házelnök olyat bírt szólni az ő nádfedeles bajsza alól, hogy a házasodni akaró, esetleg gyerekre vágyó meleg párok olyanok mint a pedofilek, nyilván csak eszköznek kell nekik a gyerek, a tuggyukmire. Hát igen, a fideszkádéenpés logika szeint, az komoly, népben nemzetben gondolkodó buzik (nem, ők nem melegeznek, mert egyfelől pokolba a píszível, másfelől meg a meleg az egy pozitív szó, nem alkalmas holi mocskos buzikra) pontosan tudják, ők nem egyenrangúak. Mert az egyenrangú az szekszuálisan hetero, képzettségét tekintve olajos bakancsú jómunkásember, izlésében pedig pálinkás-mulatós, aki szereti a focit főleg.

Vagyis a rendes homokos az kussol, nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak, ha Nobel-díjat kapna azt szerényen visszautasítja, hogy ugyan már, én csak egy szánalmas fartúró vagyok, plusz feka is, még biztos találnak valami rendes fehér, keresztény biokémikust, akire az asszony főz otthon, meg a három gyerekkel táncolják körbe a karácsonyfát. (Miközben a talpuk összeér, ha valakinek megvan még ez az asszociáció.)

Na de az, hogy kövérlászló baromságokat beszél, abban nincs semmi különös, hogy aljas szemét baromságokat beszél, abban sem, hisz ő a fidesz nevű közhatalmi vállalkozás egyes számú tagkönyvének tulajdonosa. Egy olyan cégben, ahol a bayerzsolt az ötös tagkönyv, szóval képzeljük el, mennyivel komolyabb dolgkat mondhatna, és mennyivel durvább stílusban, ha kormányzati ordibátor lenne, és nem házmester-elnök, amit felénk viccesen "közjogi méltóságnak" csúfolnak.

Kövér elvtárs méltósága a nullához konvergál, vannak nála szalonképesebb neonácik szerte Európában, de azért osztja az észt, pontosabban épp azért. A wannabe diktátorok, zsebmussolinik és lelkileg kimirszenek mindig szeretik osztani az észt, hisz ők az út, az igazság meg az a harmadik, ami sosem jut eszükbe.

És mindig kell nekik valami csoport, amit gyűlölni lehet, legalább is belülről, de akikről kífelé is elmondható, miért is érdemesek a megvetésre. A migránsozás lasssan kifullad , na ja, senki nem akar pont hozzánk jönni, migránsok nélkül meg nehéz, a hajléktalan-téma nemigen jött be, az ő helyzetükbe még a genetikailag empátia-képtelenek is bele tudják élni magukat, Soros messze van, de a buzizás mindig bejöhet. A cigányozás is, de azt átengedték a a jobbikból kivált protonáciknak, úgyhogy marad két opció: lehet buzizni vagy tagadni a klímaváltozást (mint a német AfD), nos ők az előbbit választották. Felkészülnek a fogyatékosok, az elváltak és a vegánok. (Elvégre rendes magyar ember, mint a rezsidisznó, az szalonnával eszi a kolbászos pacalt.)

Kíváncsilennék, mit dobna össze a méltóságos úr laposföld-elmélettel, a chemtrail-el vagy az oltáselleneséggel kapcsolatban. Vannak tippjeim, ezekben a témákban hogy kell szakszerűen náculni, de egy szakértő mindig jól jön.

Sécén vírni

Mára végre kikopott a fejemből a limbóhintó, de reménytelenül szürke idő van, háromszor áztam meg említésre méltó módon, és párszor kevésbé. Láttam egy macskát, amint épp indult volna kifelé egy házból, pár másodpercig bámulta az esőt, felnézett az égre, aztán lehajtott fejjel inkább visszaballagot. Nekem is ehhez lett volna kedvem reggel ötkor, de nem vagyok macska, legalább is ebben az életemben. (Mondjuk az sem rémlik, hogy valaha bajom lett volna az egerekkel.)

De ez a májusi ősz már tényleg kezd túlzás lenni. És akkor persze hogy nem lepődöm meg, hogy az alábbi dal megy a fejemben naphosszat, ha már az Mp3-lejátszómat nem használhatom, pedig azon vidám politikai vitaműsorok vannak.

Retróvacak

Hazafelé a mikorbuszban szólt valami retró-rádió. Nem egy régi Sony, hanem valami adó, azt hiszem így hívják, hogy Retró rádió, gondolom  tulaj az anyjáról, özv. Sipákné Retrográd Arankáról nevezte el. És volt ebben a rádióban Hungária zenekar is, a Limbó-hintó című méltán gyűlölt "dalukkal".

Hát, ez így évizedek távlatából még sokkal aljasabbnak tűnik, pedig már gyerekként is utáltam. Eleve aazzal kezdi hogy kitört a pesti limbó-láz, mintha az valami forradalom lenne, de olyan, ami csak Pesten törhet ki. (Míg a frász, az például bárhol kitörheti az embert.)

Érthető persze a megfogalmazás, hisz prozódiailag kurva hülyén nézne ki, hogy "kitört a balmazújvárosi limbó-láz". Pláne rosszul jönne ki, ha a Kádár-rendszer valóságából kiindulva valami olyasmit gajdolnának, hogy "kitört a balmazújvárosi 'banán érkezett a közértbe'-láz", különös tekintettel a lehetséges folytatásra. Mert az, hogy "a jampik a banánt himbálják" enyhén szólva is pornografikus felhangokkal bír, meg ha a limó-hintót logikusan lecseréljük banánhintóra (ami ugye menetre kész) abból megint fura asszociációk adódnak. Mert banánhintót ugyan még nem láttam, de a banánhajó az egy desszert, ha  viszont az menetre kész az inkább hasmenés, és budista gyakorlatokat jelent a megfelelő kis helyiségben. (A budizmus egyébként egy igazi vécévallás, prófétája a South Parkból ismerős Kula 'Bá, de a jampik nemigen kedvelik.)

Apropó jampik. Már mekkora hülyeség volt ez az egész Hungária, maga a megtestesült popzenei hiánygazdaság, hogy kicsit műanyag, elég harsány és kurvára ciki, de nekünk csak ez jut, és azt hisszük hogy ez a rakkelndroll, legfeljebb még Komár Mondkiskócos László, a többi már a vasfüggöny másik oldala.

A Hungáriának amúgy eleve rossz volt a névválasztása, kifejezőbb lett volna a Legvidámabb Barakk. Lehetett volna a egyik nagy slágerük címe A legvidámabb a barakkban marad, ez afféle anti migráns (bocsánat: disszidens) nóta lett volna, a létezni próbáló szocializmus szépségeiről.

És nekem tényleg ennyi marhaság jutott eszembe, csak mert annyi év után hallottam ezt a szart. Igen ez tényleg ennyire kínos, és igen népszerű volt mégis, pedig a rakkendrol az ugye nem egy tánc. A rakkendroll az valami ilyesmi inkább:

Személyi oktulajdonítás

Ártunk és Ormányunk folyamatosan olyanokat mond, hhogy Brüsszel erre készül, Brüsszel arra készül, Brüszel már megint támadja a Mészároscsaládi Adókedvezményt, lassan ott tartunk, hogy Beüsszel volt az aki odaégette a szíjjártóügyi miniszter reggeli müzlis tükörtojását, vagy aki nem húzta le maga után a vécét a puritán kamelita kolostorban.

Vagyis egyértelmű, hogy Brüsszel egy személy, egy kurva gonosz valaki, és utálja a magyarokat neki, mert eleve. Hogy mi a vezetékneve, azt közvetlenül nem mondják, illetve csak néha, de jól tudható, hogy Soros. Soros Johannes Brüsszel.

Ereteileg a németorzági Einekleinestadt-ban született, később még néhány másik városban is, mint New York, az orosz Igorszkijverhopetrovszk vagy a Tokió melleti Domoarigato. Szóval igazi világpolgár, nincsen neki hazája semmi, és ezért utlja a magyarokat akiknek meg a leginkább. Úgy értem, akiknek a leghazájabbja van.

Izaelben kapott CIA-kiképzést a brit tikosszolgálattól génmódosítás-chamtrail szakirányon, majd megalapította az az Európai Uniót, miután a NATO-t már saját befolyása alá hajtotta a székhelyével. Aztán becsábított minket mindkét szervezetbe alattomos módszerekkel aljasulva (mézeskalács, fagyipénz, kerítésnek való lókolbász, Adam Sandler-vígjátékok), hogy aztán jól kicsinálja a keresztény kultúránkat nekünk, mind az ezer évét, külön-külön.

A szociálpszichológiában ezt hívják személyi oktulajdonításnak, mikor mindenért egyvalakit tartanak felelősnek. Kádár alatt minden jobb volt, Gyurcsány felemelte az adókat, ráadásul bal kézzel, Demszky építette a 4-es metrót és a kátyúkat, Dart Vader miatt sivatagosodott el a Tatuin.

Srors J. Brüsszel esetében ez persze nem holmi ócska összeesküvés-elmélet, tényleg mndenért ő a hibás. Hogy miként romlott meg a tej a hűben általa, az még nem teljesen tiszta, de hogy benne van a keze az biztos. (Valószínű, hogy ha egy ilyen beleteszi a mocskos kezét a tejbe, az rögtön túróvá rándul össze.)

Szóval résen kell lenni, ma hazafelé brzasztó nagy szél volt és egy gurulós néni gyanakvóan nézett rám, de sejtem, kitől kaphatott kiképzést.

24.hu

Halihó

Aszongyák a nép, egy mondással, hogy a májusi eső aranyat ér. Én ma reggel olyan remekül megáztam, hogy húde gazdagnak kellene lennem, de mégsem. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a májusi eső tört aranyat ér, mert még azt is elég jó áron lehetne elsózni.

Szóval a helyes megfejtés, mert kell hogy legyen olyan, a népnek midig igaza van (kivéve mikor megy és a fideszkádéenpére szavaz, ez igazán perverz népszokás), szóval a helyes megfejtés az, hogy a májusi eső aranyeret ér.

Az aranyér az olyan, hogy fáj az embernek ha ül, pláne fáj ha a vécén, de nem lehet belőle karikagyűrűt csinálni, bár lehet hogy az áramot jól vezeti, fene tudja, még nem próbáltam. És nem hogy pénzt nem ér, de pénzbe kerül, mindenfél kenőcsöket kell venni, én elő is kerestem egy fél tubussal, mert ugyan még nincs aranyerem, de ha ennyit esik a héten, jobb felkészülni.

Halihó az aranyér, mondhatnánk. De persze nem kell neki nevet adni, akkor sem ha az Halihó.

Váró

Ment a hétvégén ez a szokásos kormányzati verbálpankráció, hogy Brüsszel megtámadata a "babaváró" támogatást, mer' azt akarja, hogy nálunk ne legyenek babák, csak a játékboltokban, de azokat meg arab migránsok árulják feketén váltott dollárért.

Aztán persze kideült, hogy senki nem támad semmit, az Európai Bizottság illetékese közölte, hogy voltak egyeztetések, mint minden tagország kormányával minden esetben, mikor olyan állami támogatásokról van szó, amiben EU-s pénzek is vannak. Erre ma hollikistván, mittomén kormányszóvivő(?) közölte, hogyaszongya: Ha Brüsszel tagadja az egyeztetések tényét, a kormány kész nyilvánosságra hozni a jegyzőkönyveket.

Namármost:

Senki sem mondta hogy nem voltak egyeztetések, sőt pont azt, hogy de. Csak annyit közöltek az EU részéről, hogy nem támadnak semmit, még vizsgálat sem folyik, csak a szokásos egyeztetés.

És erre reagálta a hollik, akinek még mindig a hajbeültetése a legnagyobb politikai tejesítménye, hogy készek nyilvánosságra hozni. Na ja, a harminc évre titkosított kormányülési jegyzőkönyvek viágában, ezek a csávók csak úgy nyilvánossságra hoznak, hisz szeretik a nyilvánosságot, ezek az ízig-vérig demokrata faszok. Persze csak azt, amit ők csinálnak/irányítanak, pontosabban lőrinc barát és tettestársai az alapítványba vitt médiaholdingjukkal. De az azért kérdés, hogy ebből az ordas hazugsából hogy másznak majd ki, gondolom szokásukhoz híven egy még ordasabb hazugsággal. (Ez valami olyasmi, mikor az ember a hiteleit újabb hitelekből fizeti, egyre nagyobb szarban van, de az aktuális csekkekkel még pont rendben.)

Rendes, párthű, vezérelvű fideszes akárkinek, már azt sem hisszük el amit kérdez, emlékszünk még a Felcsúti Hellóröfi emlékezetes nénilátogatására, látszott hogy egy pillanatig sem érdekelte sem a falusi néni, sem a máskor látogatott lakótelepi család, de az egész annyira volt spontán und természetes, mint egy vásári bábjáték. Vagy annyira sem, mert gyerekkoromban Vitéz Lászlót sokkal természetesebbnek láttam, mint ezt a szétesett arcú "miniszterelnököt". Meg a még nagyjából kisportolt kollégáit, akik ugyanazon a hat agysejten osztoznak, nem véletlen, hogy sosem mutatkoznak közös sajtótájékoztatón, mert akkor míg az egyik beszél, a másik nyállal csöpögtetné le az első sorban ülő tudósítókat.

Meg megint kitaláltak valami támogatást, amit jól lehet óriásplakátolni, pont azok feje fölé, akiet az út szélén hagytak, hisz az óriásplakátok lényege, hogy jól látszanak a hivatali merciből meg a szlovák rendszámú Pajeróból), persze tényleg azoknak szól, akiknek térkép e táj. (És nem, tényleg nem tudják, hol lakott itt Vörösmaty Mihály. Az valami utca vagy tér? És ki az a Radnóti?)

És a "babaváró" az valószínűleg elsőként valami VIP-páholy lesz a következő stadionban, ki lesz rá írva hogy BABA, meg lehet várni benne a peszgőt a lazacsteak-hez. És ha valaki megkérdezi, milyen betűszó az a BABA, akor az a válasz BAszottul BAromira gőzünksincs, de volt rá hatvanhét milla, úgyhogy a jakuzzi keddenként eperlikőrrel van töltve, más napokon meg vaníliaillatú. (Kupaszerdákon  kurvák is járnak hozzá!)

Voltmár, de: övék az ország, maguknak építik.

És mi szívunk, akik nem az alternatív valóságukban élünk.

Nemautózás

Nem autózom, rendszeresen és visszeső jelleggel nem autózom. Sosem volt autóm meg jogsim, sose nem is akartam, de nagyon, viszont észrevettem, hogy lelkes nézője vagyok az autós műsoroknak, sőt mostanában már hírportálok utós rovataiba is bele-beleolvasok.

Tekinttel általános műszaki analfabetizmusomre ez mondjuk meglepő, oké hogy a Top Gear az csak részben autós műsor, legalább annyi benne az ökörködés, de pl. az Autókereskedők (Wheeler Dealers) az már hardcore műszaki tartalom, de azt mégis látványosan és szórakoztatóan adják elő. Már megemlékeztem tt is róla, milyen meglepően le tudja kötni az embert, ahogy a tévében egy langaléta angol főfékhengert cserél, még akkor is ha épp Amerikában, ami pedig alapból nem érdekelne.

Viszont a formaegynél és bármilyen autóversenynél a legkevésbé sem érdekelnek a műszaki adatok, ott a verseny a  lényeg, azon belül évek óta az, hogy Hamilton lesz-e a világbajnok.

Az autózás alternatívájaként űzött nemautózásnak is többféle válfaja van:

• A legegyszerűbb nem menni sehová, ez pénz- energia- és stressztakarékos megoldás, mert minek is A-ból B-be menni, mikor ott is ugyanaz a szar van, meg amúgy is vissza kell jönni. De ha nem uganaz a szar vannak, akkor szar dolog, hogy vissza kell jönni, tehát egyszerűbb nem menni sehová, pláne ha tényleg csak elemek vagyunk egy tartályban, mert a Mátrix csak illúzió, mi meg jobb ha eleve buddhisták leszünk, már csak a belátás végett is.
• Az egy helyben maradásnál egy fokkal kényelmetlenebb, ha visznek valahová. Ilyenor a jön a busz meg a vonat, de főleg a busz, mert a vasútállomás a város másik végén van, a buszok, amikkel egyáltalán mennék valahova, meg itt állnak meg a sarkon. Az ilyen eszközök előnye mondjuk a taxival szemben, hogy nem kell bszlgetni a sofőrrel, sőt tilos, a vonatnl meg föl sem engedik az embert a mozdonyra. Ettől még kifoghatunk valami beszlgetés-kényszeres utastársat, aki ellen alvás színlelésével, illetve látványosan bedugott fülhallgatóval lehet védekezni. Ez ugyan a másik fokhagymás fasírt szagú lehelletét nem szűri ki, de mivel nem érzek szagokat, ez nálam nem akkora gond.
• Lehet aztán repülni, ha messzebb megyünk, de mivel csóró az ember, itt csak a fapadosok jöhetnek szóba, egy olyan légitársaság meg ain tézményesített emberkínzás eszköze. (Jut eszembe, a Ryanair bkeerült az Easyjet mellé, a világ öt legrosszabb légitársasága közé, szerintem jogosan, bár csak egyszer utaztam velük, az Easyjettel  meg többször, de azzal nem volt különösebb bajom. Csak a szokásos.) Hisz sokszor lehetetlen időpontokban indulnak, szívatnak a foglalásnál, ötletserűen törölnek járatokat, nincs eleve kaja-pia, a stewardesek meg agyonsminkelt, börtönőr-modorú egyen-barbik. De például 1500 kilométer esetén eleve nincs más opció, buszozzon vagy autózzon annyit a fene, mondjuk egy rende hálókocsis vonat talán még szóba jöhet. Ám a mai nemzetközi vonatok már pont a repülő-hangulatot hozzák, csak sínen mennek, sokkal lassabban.

Ja, meg az autó környezetszennyező is, bár álllítólag világviszonylatban a tehénfing által a levegőbe juttatot metán sokkal károsabb, de én ezt mondjuk nem hiszem, hisz a tehénnek van haszna is, de mikor ad teszem azt egy Skoda tejet? Meg a bocik aranyosak, a Fordok meg nem, a Toyoták ijesztőek, a Suzukik nevetségesek, az ilyen koreai autók meg szánalmasak.

Szóval a nemautózásnak lehetnek ízlésbeli okai is, és mint ahogy nem tudom megmondani, hogy egyik kefír miért ízlik jobban mint a másik, azt sem kell feltétlen tudnom, miért idegenkedem az autózástól, miért is nem érdekelt soha az életben. 

Ez az egész persze arról jutott eszembe, hogy reggel megint valami autós műsort bámultam, ahol végtelenül unszimpatikus amerikai suttyók ronda autókból csináltak nagyon csicsás még rondábbakat, én mégsem akartam elkapcsolni. Ez amolyan horror light lehet, hisz annak is az a lényege, hogy nem akarsz odanézni, de nem tudsz nem odanézni. Ez valahogy a trash esztétikája is. (De arról majd legközelebb.)

A nemautózás egyik módja lehet még persze a biciklizés is, de valójában nem az, akit szorított már le az út menti árokba valami bunkó béemvés, az ais tudja, hogy épp az autósok miatt nem az.

Meg ugye nálunk focistadiont építeni (húszeres nézőtérrel ötszáz szurkolónak) az fontosabb, mint a bicikliutak.

Haláli

Azt mr Heideggertől tudjuk, hogy az élet az a halál felé való lét, és talán Bergson mondta (talán, mert nincs kedvem utánanézni), hogy az ember az egyetlen élőlény, aki tudja, hogy egyszer meg fog halni, de az ember az egyelen aki képes nevetni. (Egyesek szerint a kutyák is kpesek de szerintem nem, nekem is volt kutyám, és a vicsorgás nem összetévsztendő a vigyorgással.)

De mivel a halál-tudat mindenkiben benne van, ha sokszor elfojtásként is, egész természetesnek vesszük a halálhíreket. De azért néha már sok, az a töménység, mellyel az ember a médiákokan találkozik. Ma délelőtt például a 444-en jött szembe két hír egymás mellett:

-"Nevetgélős interjút készített a HírTV a férfival, aki tűzifával verte agyon 16 éves barátnőjét."

-"Veszettségben meghalt egy norvégnő, aki magához vett egy kölyökkutyát a Fülöp-szigeteki nyaraláson."

És akkor most ne gondoljam azt, hogy rossz bolygóra születtem, vagy rossz párhuzamos univerzumba? Ha egy tinédzsert agyonverhet a pasija tűzifával(!), ahol egy egészségügyben dolgozónak eszébe sem jut beoltassa a kutyát veszettség ellen, sőt, hogy megvizsgáltassa, vagy ahol felcsúti kisgömböc nyerheti zsinórban a választásokat, ott korlátozottak az emberi letlehetőségei. Be lehet persze zárkózni a magánéletbe, de ez csak annak megy akinek van olyanja. Nekem igazából nincs, nem vagyok rá alkalmas.

A munka meg nem önmegvalósítás, hanem robot a szűkös megélhetésért (de erről már írtam itt), úgyhogy az a napi tíz óra (ötkor indulok, délután háromkor érek haza) eleve csak túlélni való holtidő, itthon sem vár senki (Petra átjön néha, néh meg nem. Néh csak próbál, de rutinból ráfordítom a biztonsági zárat,ami annyira biztonsági, hogy kívülről nem lehet kinyitni, a csengőtmeg talán nem tudja kezelni. Vagy csak nem akarja, ha már voltam olyan figyelmetlen,hogy kizártam. Nem szándékosan, figyelmetlenségből.)

De egyedül fekszem le és egyedül kelek minden este és minden reggel, és azt kell mondanom, hogy így több év után már ez a természetes. Sikerülhet az embernek annyira magára zárnia a kagylóhéjat, hogy bár még igényelné a közvetlen társaságot, de már nem tud mit kezdeni vele.

Úgyhogy mi marad? Hát nem sok. Lehet rohadni az ágyon a laptoppal (mint most is), rosszkedv ellen lehet inni, a munkát meg podcastekkel, hangoskönyvekkel lehet túlélni, illetve jelenleg csak lehetne, mert amúgy tilos Mp3-at hallgatni az egybként monoton meló közben.

Hát ez most ilyen panaszkodó lett, nem annak szántm, mert nincs okom panaszra, minden szarságot és kudarcot ami mostanában valahogy töményen zúdult rám, nagyjából magamnak köszönhetem. Sok munkát spóroltam meg korábban, mondjuk azzal kapcsolatban hogy legyen magánéletem, szóval család és barátok hiányában tényleg marad a kagylóhéj-effektus.

A barátokk, akikkel évekkel ezelőtt még sokat lógtam együtt, szép sorban elköltöztek, ez a szkájpos-fészbukos kommunikáció meg ritkán esik jól.

Nem keserű vagyok csak kiábrándult, elvégre az élet szar és a végén meghalunk. Csak abban lehet bízni, hogy nem egy pszichopata fog agyonverni minket, tűzifával.

Támogassuk a megállítását

Az idei hónapban lesznek az Európai Juniós Választás, ami nagyon fontos, mert Elnökiniszter Urnak az a terve hogy megálíccsa a migráció bevándorlását a határon, főleg kerítéssel meg szakállas olaszokkal, akikkel szövetkezik.

Nekünk meg támogatnunk kel őtet, különben elárasztaanak bennünket a migráncsok, hogy megerőszakolják fehér keresztény kultúránk nőit, és ezzel elvegyék a munkánk, mert az erőszakolás  mifelénk férfimunka, nem ilyen arab négereknek való.

Aszonta valamelyik főkormányzati helyettes alálamtittkár, hogy ezek a migráncsok kalifátust akarnak, ami nem tudom hogy pont mi, de annyit mondot róla, hogy akkor majd nem lehet disznót vágni meg pálinkát főzni (nem a disznóból, szilvából meg cukrozott krumpliból, de az kell a disznóhoz vágásilag), mert az arab négerek azt nem szereteik. És ha nálunk is muszlim iszlámok mondják majd meg a milehetet, akkor ezeknek lőttek, eg a nőknek kendőben kell majd vécére mennie, a plebános ur meg mehet kukoricát kapálni.

Na eztet mi nem szeretnénk, de csak akkor lesz nem ilyen, ha a Mini Szterelnök Viktorra szavazunk a támogatásunkkal, hogy gátat vessen ennek a megállításának, Európi Szinten. Mert ő olyan elszántan védi a kulturánkat, disznóval meg pálinkával, focival, hogy nagyon sokat kell neki repülnie magán géppel mindenfele, de az ellenzék meg lepatkányozza a stadionjait. Ezért nem lehet az ellenzékkre szavazni kell, mert ők nem állítanák meg a migráncsokat befele, hanem hívnák őket hozzánk, hogy jöjjenek, ők nem abban gondolkodnak hogy népben meg nemzetben magmaradásért, hanem hogy soros. A háttérben a soros a hatalom, ő mozgatja a ENSZET is bábozva, a Külügyyminiszter Ur, az a kakaduforma is megmonta, hogy aki brüsszelre szavaz az a soros bemigráló vándorait támogattya, és ezzel hazát árul.

Bár szerintem senki se nem veszi meg. Mert nem eladó!

Szóval ezért kell a kormányzó hatalmi kormánypártokra szavazni, mikor lesznek a Strasszburgi brüsszel-választások, valamikor ebben aaz idei hónapban, nemtom pont mikor, de még biztos pünkösdhétfő előtt. (Azért kell hogy előtte legyen, hogy a fényes győzelem után kiáradhasson a Semmilyenzsolt Valamilyenhelyettes Ur, aki anyira nem iszlám muszlim mohamedán, hogy a lelőtt szarvassokra is keresztet vet nekik.)

De majd úgyis bemondják a tévébe, mikor is kell pontosan menni a Viktorelnökre szavazni, mert hogy rá kell majd, azt már mongyák eg darb ideje, csak az a kérddés, hogy hova.

Mert ha Strasszburgba kell menni, hogy ugye ott lesz a szavazás, akkor bonyolultabb a dolog, arra most nincsen pénzem, akkor  kell buszt küldeni a kormánynak, nekem amúgy mindegy hogy a melyik puskásakadémija buszát, csak legyen benne hűtő rajta a sörnek.

De ha csak itt kell majd szavazni lehet helyben is, akkor csak szólni kell a Polgármester Tanácselnök Urnak, hogy nyugodtan dobja be a szavazólapívet, azt majd kitöltöm és leadom, ha megyek a kisboltba, a tanácsi hivatal úgyis ott van a kocsma mellett. Polgásmester Elnökur egyébként is rendes ember, és nagyon kormánypárti, hatvankettő  múlt pár éve, de még mindig ő a helyi Fidelitasz, mert ennyire komolyan veszi a falu meg az ország dolgait. Nehogy már valami fiatal, tapasztalatlan nyikhaj nyilatkozgathasson arról, mi az irányvonal, valami surmó, aki még párttitkár se volt régebben a nyolcvanas vagy hanyas években.

Tehát emberek: vagyis szavazzunk! A Főminiszter Viktorelnökre,  meg a pártjára ami a Fideszbájer-déenpé, vagy valami hasonló, én mindenképp megkeresem nekik a szavazólapíven az emblémájukat, ami ilyen rajzos dolog, ha valaki nem tud olyan szépen olvasva írni, mint én.

Ja, és abban a pártban szerintem nincs is néger, a többiről nem tudom, de biztos. Azokat meg meg kell állítani a támogatásunkkal nekünk.

Zene mindegy kinek

Amit néha szoktam volt (mint nép, tehát népszokás), hogy indokolatlanul ideidézem a kedvenc zenéim, az jön most is, mert eszembe jutott Lajkó Félix, és tartok tőle, hogy reggel már nem jutna eszembe megint. (A sajtos palacsinta teával a kifinomult ízlés ellen hat...)

Szóval ha volt már, talán kétszer is Emily Wells, akkor jöhet egy másik hegedűs.

May the Fourth be with you!

Az épp a nagy médiahír, hogy meghalt a Csubakkát alkító színész, aki kizárólag arról volt híres, hogy ő alakította Csubakkát a A csilagok szárvórzháborújában, de persze taalpig szőrben. Úghogy nyugaodtan lemehetett a metróba, szinte semmmi esélye nem volt rá, hogy valaki felismereje, hogy jé, maga volt Othello abban a bíbísszís változatban, vagy hasonló. Ő Csubakka volt, akinek az öszes néhy sztárvórz filmeben amiben játszott benn, nem volr egyetlen mondata sem, az meg hogy brit akcentussal hörög torokból, nyilván keveseknek tűnt fel. Meg nem is teázott porcelán csészéből eltartott kisujjal a a filmekben, szóvl minddenki jogosan gondolta, hogy biztos valami amerika pankrátor, hisz zerepének összesen két kövteleménye volt. Egyfelől hogy viselje el a hoszas ssminklééseket és aztán ne ájuljon el a dögmeleg jelmezben, másfelől meg hogy marha nagy ember legyen, Peter Mayhew speciel 2, 18 méter volt, csak gondolom nem volt kedve kosarazni.

Tényleg egy egész testet borító, az benne lévőt felismerhetetlenné tévő jelmezben hadossznászni, az mióta színészi teljesítmény?  Szerintem a torokból hörgés sem az, de azt leglább kelll egy kicsit gyakorolni, bár jut eszembe, azt nem tudom (és naná, lusta vagyok utánanézni), hogy az ő hangja volt-e artikulálatlan, ikonikusan persze.

Hisz ha már sztárvórz, ott van a Darth Vadert "alakító" faszi (David Prowse), aki tényleg valami testépító, küzdősporter vagy hasonló volt, és igen nagy sztárként gondolt magára, hisz  kalssszikus trilógiában ő volt a főgonosz. Egy egész testét takató jelmezben, úgyhogy mimikára nem volt szüksége, jobbára csak menni kellet, meg fenyegetően állnia, és néha fénykardoznia, de az meg csak valami kocsmai szintű hadonászás volt. Viszont róla biztosan tudom, hogy nem ő beszélt, az utószinkronban James Earl Jones volt a hang, és mikor a Dzsedivisszatér végén lekerült lóra a sisak, akkor egy harmadik pasi fejét láthatta a nagyérdemű. Szóval aki Vader volt, lehetett volna bárki, nála is csak testmgasságra mentek, ennyi elég volt  színészi eszöztárnak.

De legalább holnap lesz május negyedike, ami arról híres hogy 1979-ben Margaret Thatcher e napon alakította meg kormányát, 1990-ben meg Lettország ekkor nyilvánította ki függetlenségét a széteső Szovjetúniótól, sőt e napon van Keith Harring vagy Hankiss Elemér születésnapja. Meg ugye a hülye angol szójáték miatt ez a nemzetközi Sztárvórz nap, de nekem a Sztárvórz csak gyerekkori nosztalgia, ma már inkább idegesít, Csubakka különösen.

Tényleg, Mark Hamill (ő volt a Lukszkájvóker) miről híres még művészileg ezen kívül?

A Kingsmanban például elég hamar kinyírták...

A jelenet amúgy az Iperial College-ben játszódik, ott is vették föl. Ez egy híres műszaki-természettudományos londoni egyetem (ide járt pl. Brian May, a Queen gitárosa is, aki civilben egyszerű, kétkezi asztofizikus), mi is voltun ott Petrával.

Ugyan csak pisilni, de mégis...

Túlhétköznap

Az a baj a hétköznapokakal, hogy nem mindegyik péntek. Így aztán nem csak dolgozni kell, de miután hazaért az ember, azon gondolkodhat, mit is kellene elpklni holnapra, milyen kaját vigyen, illetve fél szemmel bámulhatja az órát, hogy mennyi idő múlva kell ágy ba bújnia. Már csak a másnapi zombiság elkerülése miatt is.

Én például munkából hazaérve tényleg az óra szerint élek, azon dolgozom, hogy másnap dolgozhassak, egyszerűen nem tudok csak úgy simán kikapcsolódni. Valahol hátul folytonosan nyomaszt, hogy reggel majd megint felüvölt az a rohadt telefon, én meg kelhetek fel, a helyett, hogy békésen fetrengenék tovább, azzal a kelllemes kárörömmel, hogy mások meg épp indulnak munkába.

Ez biztos azért van, mert nem szeretek dolgozni. Kevés olyan muka van a világon, ami számomra nem csupasz megélhetési kényszer, hanem valamiféle önmegvalósítás lenne, de az sem az enyém. Még az egyetemi oktatás volt majdnem ilyen, bár az is sokszor, túl sokszor volt sima robotolás, főleg mikor aznap hatodszor daráltam le ugyanazt az előadást. Mit mondjak, nem éreztem magamban a kreativitást, vagy az ebből fakadó munkakedvet, de akkoriban legalább azért néha.

Az ideális munka nekem az lenne (és szerintem ezt írtam már itt is), hogy vastag könyveket olvasnék itthon, és valaki ezért kurva sokat fizetne. Na jó, néha hajlandó lennék írni is arról amit olvastam, szélsőséges esetbe elviselem a lapzártákat is, feltéve, hogy mindig elég távoliak.

Valójában az ideális munka az, hogy általában csinálhatom amihez kedvem van, de gondolom ilyen állása nagyon keveseknek van,mindenesetre halálosan irigylem azokat akik szeretik azt  amiből meg is élnek, és mondjuk alig várják, hogy másnap is belevethessék magukat a melóba.

Így jobban belegondolva, ez a szocialista ipari munkás, a idealista értelmiségi meg a csillogó szemű szövetkezeti paraszt sohasem létezett ideáltípusa. Amolyan alul traktor, felül békegalamb, aki kizárólag a pártbróssúrákban létezik, és számára a munka dicsőség dolga, plusz ha nő, teleszüli a Kárpát-medencét is. (Lehet hogy ez az egész csak arról jutott eszembe, hogy tegnap túl sok képet láttam régi május elsejei felvonulásokról.)

Minden esetre eddig még nem volt olyn munkámm, ami elvezetett volna nembéli lényegemhez (már ha van nekem olyanom egyáltalán), talán családot kellett volna alapítani, mert ha lennének gyerekeim, jól beléjük vetíthetném a meg nem élt lehetőségeimet.

Projekt-alapon persze, profin menedzselve a kölykök életét, és rájuk sózva a mosogatást és a vasalást, a két legjobban utált házimunkát.

Mondjuk vasalni nem is szoktam soha, ha avalaki kérdezi, ez nem lustaság, hanem sítlus kérdése...

A metróban szivarozni

Ma megtekintettem A legsötétebb óra című filmet, ami nagyjából arról szól, hogy Churchill hogy lett brit miniszterelnök 1940-ben, és hogy az elő hetekben hogyan menekítette ki Dunkirkből az ott állomásozó brit katonákat. A film kissé hosszú, enyhén nyomasztó és kissé unalmas is, egy fél órval rövidebben jobb lett volna.

Plusz van benne néhány nettó marhaság, mikor a klotyón ülve hívja fel Roosevelt elnököt, némi hadihajóért meg repülőgépért picsogva, vagy mikor vegyül a nép közé, azaz metróval utazik egy teljes (!) megállót. Nagyjából a StJames's Parktól a Westminsterig, ami valójában csak pár perc, ehhez képest hősünk ráérősen rágyújt egy szivarra, majd rögtönzött közvélemény-kutatást végez a metrókocsiban, és még azt sem felejti el, hogy a vele beszédbe elegedők nevét egyenként feljegyezze. Na itt már őszintén röhögtünk az egészen, mert a történelmi hitelességet sikerült ilyen hatásvadász marhaságokkal rombolni, hatásosan, szó se róla.

Ráadásul VI. György király közismerten dadogott (aki látta A király beszédét, az tudja, miként azt is, hogy feltűnőan hasonlított Colin Firth-re, legalább is abban a filmben), itt viszont néha dadog, többször pösze és időnként sejpít is, gondolom az alkotók nem elégedtek megy egy beszédhibával. És a király feltűnően hasonlított a Zsivány egyes című Star Wars film negatív főszereplőjére, mint később kiderült, valószínűleg azért, mert ugyanaz a színész játszotta az alakítását. Hát, van az úgy, hogy az ember hasonlít magára, pláne ha valami főfaszit játszik, hogy a Galaktikus vagy a Brit Birodalomban, az már majdnem mindegy is.

Szóval a film közepesen unalmas (Churchill híres beszédét legalább háromféle verzióban élvezhetjük végig) a komplett háborús kabinet papírmasé figurákból áll, a jelenetek többsége meg egy félhomályos földalatti bunkerben játszódik. (Ahol egyébként volt szerencsém járni, élőben nem is olyan nyomasztó.) De ha nem a sötét bunkerben vagyunk, akkor az alig megvilágítótt alsóházi ülésteremben (ez is világosabb élőben, láttam), vagy egy füstös és félhomályos könyvtársszobában, de ha véletlenül van néhány külső felvétel a londoni utcákról akkor biztosan esik, szürke-borús az idő, és sehol egy fa. Ja, és ha véletlenül egyik helyszan sem játszik épp, akkor jön a metrós hiteltelenkedés.

Oké hogy a cím A legsötétebb óra, de ezt azért nem kellene ennyire szó szerint venni, vagy ha igen, legyen A legsötétebb két óra, ha már 125 percig húzzák a nyilvánvalót.

És mindezzel együtt sem rossz a film, legtöbbször kifejezetten élvezhető, elsősorban a főszereplő Gary Oldman miatt. Igaz, annyi sminket pakoltak rá, hogy hasonlítson Sir Winstonra, hogy csak a DVD-borítóról derül ki, hogy ő van a maszk mögött, de kétségtelenül hitelesen hozza a figurát. Hitelesen szivarozik, hitelesen nyakalja a szódás brandyt, hitelesen tesz magasról az egész karót nyelt brit elitre. Persze kérdés, hogy ehhez miért kellet pont oldman, ennyire elmaszkírozv sokan mások is hitelesen lehettek volna Churchill, de Gary Oldman esetében láttuk már, hogy amúgy felismerhetetlenül is milyen jó Drakula volt, ő még  a sminkmesterek ténykedése után is hozzá tud tenni a karaktereihez. Már ha hagyják neki, de ez esetben hagyták.

Gary Oldman, Churchill és megint Oldman (korulottemavilag.blog.hu)

Színes-szagos-szakadozós

A Durex vísszahív egy adag óvszert, amelyekről kiderült, hogy a szavatossági idő vége felé már nem teljesítenek százszázalékosan. Illetve annál kevésbé teljesíteenek, minél inkább száz százalékot közelíti a használójuk, tehát egy afféle vizeslufi-támadáshoz még jók lehetnek, de dugáshoz csak akkor, ha a szexet egyúttal szerencsejátéknak is szeretnék használni a júzerek.

Arról mondjuk nem szólt a hír, hogy csak orogonál csomagolásban veszik-e vissza az adott gyári számú cuccokat, vagy használtan is, illetve hogy az utóbbi esetben a Durex fizet-e gyerektartást, babaruhát, biciklit, tabletet és egyetemi tandíjat is, vagy csak az óvszer árát. Mert abból nehéz felneveli egy (két-há) gyereket, és Josie meg Russel nem véletlenül gumival szexelt  a lakókocsiparki rezidenciájukban, talán még nem akarnak gyereket. Vagy nem pont most, pnt oda.

Azt azért megnézném, hogyan zajlana a használt óvszerekkel kapcsolatos reklamációk ügyintézése, és hogyan bizonyíthatnák a csalódott vásárlók, hogy pont ők használták, és pont arra.

Szóval valószínű, hogy a használt darabokkal inább nem foglalkoznak, már csak azért sem, mert veszélyes precedenseket teremthetne egy ilyen eset. Visszavihetnénk a tegnap fogyasztott pacalkonzervet (ne is gondoljunk bele, milyen formában), hogy mégis csak megy a hasunk tőle, a bonbont, hogy csak a negyedik emeletig kúrta fel a vércukrunkat, pedig a svájci minőségtől minimum a hatodikat várnánk, vagy a pár zoknit, hogy kényelmesnek ugyan kényelmes, de csupa szösz lesz belülről a cipőnk, és nem az esztétikus módon.

A biztos persze az lenne, ha egyáltalán nem adnának el több óvszert, így nem kell visszavenni a kevésbé ütésálló darabokat. Gyártsanak mondjuk cumikat, az egyévesek a legritkábban reklamálnak a minőségi hibákért, vagy gumicukrot, annál úgyis előny, ha sokféle színű, automatikusan feltételezzük róluk, hogy legalább ennyiféle az ízük is.És ha ragaszkodnak a szekszuális tematikához, az is megoldható:

maciamalnasban.hu

Egy óvszernél meg úgyis mindegy az íz (gondolom jobb esetben) úgyhogy nem kell arra gyúrni, mi több, a szín is, hisz attól, hogy valamely testrészünk zöld vagy lila, még nem tűnik sem nagyobbnak, sem harciasabbnak. (De talán gumicukorszerűbbnek?)

Legfeljebb betegesebbnek, ami viszont orvosért kiált.

www.gettyimages.com

Itt lesz május elseje

Holnap május elseje, ami remek hír, mert épp hogy csak kezdek visszaszokni a munkába (öt hét táppénz után), de máris pihenhetek rá egyet, nehogy a végén még megártson. Szóval holnap pihenéssel ünnepelem a munkát, szerencsére csak gyerekkoromban volt muszáj május elsején felvonulni az iskola színeiben, holmi kiképzőőrmester-stílusú tornatanárok terrorja alatt, akik szerint alakzataban meneteleni az utcán elengedhetetlen része a kiskamaszok oktatásának.

Nem yolt az, és ezt már akkr is tudtuk, de még mindig elviselhetőbb volt mint oroszórán ülni, ahol a a rajztanár helyettesített, mert bár oroszul nem tudott, de a másik szakja biológia volt. Na ja, mi sem értettük...

Viszont a Május 1 Ruhagyárról elnevezett felvonulás után, valamikor délután, el lehetett menni a a mjálisba. Ott mindenféle műanyag biszbaszokat lehett kapni a különféle árusoknál, és hányingert a körhintán, valamint közepesen enyhe cukormérgezést mire hazaértünk.

Azóta csak annyi maradt, hogy nem kell dolgozni, persze az sem ér túl sokat, ha az ember épp beteg, szabadságon van vagy egyszerűen csak hétvégére esik május első napja. Kellene valami jogszabálymódosítás, hogy a munka ünnepe essen minden május első péntekjére, hacsak ki nem csúszik odáig a húsvét (vagy a Karácsonyhétfő, Pünkösdkedd esetleg a Dobszerda), mert akkor llehet csütörtök is.

Az 1886-is chichagói munkássztrájk meg mehet a fenébe, eleve több napig tartott és sírás lett  a vége, pontosabban halott tüntetők és rendőrök, amúgy az USA-bn és Knadában nem is májusban munkaünnepelnek, hanem vaamikor szeptemberbe, de egy fene, bevezethetik nálunk ezt az őszi dátumot is.

Elvégre a munka komoly dolog, meg kell ünnepelni rendesen, munkaszünettel főleg, miként lehetne karácsonyi nyúl  és húsvéti mikulás is, elosztva az év folyamán.

De a marxizmus-leninizmust nem kell egyiküknek sem bavállalnia....

74nullanulla.hu

Bódévári mesék

Az év végéig lebontják a lisztferihegyi bádogbódékat, ahonnan az utóbbi években a fapados társaságk utasai indultak, nagy-nagy megelégedésükre. Már ahhoz képest, hogy legalább nem kellett hóban-fagyban meditációs gyakorlatokat végezni a betonon, az alacsony jegyárak és a visszafogott utazási élmény érdekében. De a marhakarám-jellegű fémbódék tényleg csak a bőrig ázáshoz képest jelentettek pozitív alternatívát, mert leülni nemigen lehetett bennük (egyszer mintha láttam volna néhány széket egy fal mellett, de lehet hogy az csak a személyzetnek volt odakészítve), nem volt egy kóbor kávéautomata vagy hasonló sem, de legalább vécére sem lehetett menni. Ha az embernek kisebb vagy nagyobb dolga akadt, azt onnan már kénytelen volt felvinni harmicezer láb magasra, hogy aztán a repülőgép elfuvarozza szerény kis produktumát Angliáig.

Szóval igen is üdvözlendő, hogy ezeket a bódékat lebontják, amúgy is nehezebb ennél rosszabb országimázs-kiindulópontot relképzelni: Megjön a gyanútlan külföldi, végigkúszik a reptéri épületig ilyen drótkerítések között (Guantanamo light, business as usual), lát egy vállalható repteret (azaz egy olyat, ami bárhol lehetne), majd a viccesen gyorsforgalmi útnak csúfolt ralikrossz pályán behaladhat a belvárosba, Pest legzomorúbb városrészein keresztülhaladva. Visszafelé meg ugyanez, csak akkor már számít rá, nem lepődik meg, és három napi hideg élelmet csomagol az elsősegély-felszerelés mellé.

Ennyire persze nem rossz a helyzet, de a hangulat mindenképp lesújtó, a kérdés csak az, mi a fene lesz a fémbódék helyett. Flaszteron ázás, már megint? Az nem megy, a fapadosokat csak mi hívjuk fapadosnak, valójában diszkont légitársaságok néven futnak, illetve angolul low cost, ami nyilván hülyeség, mert a lókoszt az a zab, bár  egy Wizz- vagy Ryanair járaton tényleg elég zabos tud lenni az ember, mert annyira azért azok sem olcsók. (Amennyit késnek, amennyit baszakodnak a kézipoggyásszal, amennyire ocsmányul lehúzós a foglalási rendszerük.)

Európai értelemben vett repülőtér... (budflyer.blog.hu)

Viszont tényleg kérdés, hogy de mi lesz a reptér 2024-re tervezett bővítéséig? Mert ártunk és ormányunk már megint odáig jutott Tarlós elme- és stílusbajnokkal, hogy december 31-ig a szégyenbódéknak el kell tűnniük, azt' annyi. És ha kell, ha reptér tulajdonosai nem bontatnak elég gyorsan, majd hoznak róla jogszabályt is. Hát igem, ezt ők nagyjából így szokták, nem elsődlegesen a világnak (és benne nekik maguknak) kell igazodnia a törvényekhez, hanem a törvényeknek az ő érdekeikhez és/vagy  tetszőlegesen ostoba víziójukhoz, vagyis a világ igazodjon csak hozzájuk. A törvények nem képviselnek autonóm értékeket, azok csak egyszerű hatalomtechnikai eszközök, ha kell a szomszéd földje, barlangja, nője, majd hozunk rólajogszabályt, és onnantól mindenkinek kuss.

A reptér meg majd megoldja a fapadosokat, legfeljebb kicsit drágábban, a társaságok meg majd beépítik a pluszköltséget a jegyárakba, így aztán végül úgyis az uutasok (fideszmagyarul: zemberek) fizetik ki a számlát, pontosabban az a részük, amelynek nem esik közelebb Bécs, Pozsony vagy épp Zágráb, hisz ha én mondjuk soproni lennék (nem a felvágott, a városi), kapásból inkább a schwechati menetrendet nézegetném, lisztferihegy helyett.

Aki meg mégis BUD-ról indul, az még élvezheti a még el nem bontott bódékat egy kicsit, aztán majd fizethet többet, mert ha már fapadossal repül, akkor  csak nem képzeli, hogy normális körülmények között várakozhat, vagy szállhat be, örüljön hogy beszállhat egyáltalán.

És - mint az egyszer már javasoltam - plusz tíz euróért nem verik meg a biztonságiak.

Elvégre senkit sem hagyunk az út meg a kifutópálya mellett. Még bódéban sem.

Vej Ling legújabb tanításai

Egy alkalommal egy szerzetes így szólt Vej Linghez:

- Mester, hosszú zarándoklatra indulok Kusinagarba. Milyen tanácsot adsz nekem az útra?

- Ne vitatkozz hülyékkel.

- Ennyi az egész? Hát ezzel nem sokra megyek.

- Igazad van, fiam.

Az egyik fiatal szerzetes némasági fogadalmat tett, azzal a kitétellel, hogy aazért évente egy mondatot szólhat. Az első év végén meg is jegyezte:

-Nagyon egyhangú itt az étkezés - majd újra hallgatásba burkolózott.

A következő alkalommal, mikor megszólalt, mindössze ennyit mondott:

- Valaki befűthetne rendesen, így a tél közepén.

A harmadik évben aztán csak annyit mondott:

- Elmegyek, feladom a szerzetesi fogadalmam.

- Jobb is ha elmész - vonta meg avállát Vej Ling - Amióta itt vagy nem csinálsz mást, csak panaszkodsz - és pofán vágta kedvenc hímzett papucsával.

Egy nap Gung Bao rinpocse érkezett Manamana kolostorába, hogy az ottani szerzetesekkel együtt ünnepleje a holdújévet. Nem mintha jelentősége lenne, hogy mi van épp a Holddal, csak unatkozott már a remetelaakjában.

A központi imateremben észrevett egy új, nagyméretű kárpira festett képet.

- Ki ez? - kérdezte az őt kísérő szerzetest.

- Maitreya Buddha - válaszolta az némileg meglepődve - Nem ismerted fel?

- De igen, csak eddig úgy tudtam, Maitreya, az eljövendő Buddha nem fog majd IPone-t nyomkodni.

- Ja, az csak azért van, mert  Ling apát ült modellt a képhez, és eléggé unta magát közben...

Egyszer egy szerzetes megkérdezte Vej Linget: 

- Mit gondolsz Mester, megérjük mi még a cölibátus eltörlését? 

- Nem hiszem, talán majd az unokáink.

- Mester, létezik egyltalán Isten? - kérdezte egyszer az egyik fiatal szerzetes - Vagy csak a megvilágosodás van számunkra, és azt kizárólag önmagunkban kell keressnünk?

- Tudja a fene, majd a halál után kiderül. - válaszolta Vej Ling apát, majd elgondolkodva hozzátette:

- Szerintem én ateista vagyok, de nem gyakorlom.

A szerzetes egyszer csak megvilágosodott.

Él ilyen idegen

Átnevezték a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját az Oscar-díjnál, ezentúl úgy fogják hívni hogy a legjobb egész estés nemzetközi film. Sőt, ha következetesen akarunk fogalmazni, akkor úgy kellene hívni, hogy "A legjobb - reklámokkal együtt - az est nagy részét kitevő, nem az Egybesült Államokban készült film Akadémiai Díja". (Elvégre az Oszkárdíj, az eredetiben Academy Award.)

Oké, ez az "idegen nyelvű" ez eddig sem volt szerencsés megfogalmazás, mert ebben a kategóriában indultak például az angol vagy ausztrál filmek, meg amúgy is túl sok a nemzetközi koprodukció, és mondjuk a Kurszk című európai filmet (ami belga, meg luxemburgi, meg angol meg svéd meg tudjafene) is angolul forgatták, szóval is azt is bonyolult lett volna ebbe a kategóriában indítani, már ha eszébe jutott volna valakinek egyáltalán. Nemzetközinek viszont kétségtelenül nemzetközi, mint sok amerikai film is.

Ráadásul a nemzetközi kategóriába nem csak a savköpő űrlényes darabok férnek be, amikben már a cím ígérete szerint is van Alien, bár ő pont nem beszél, csak mészárol.

És egyébként is, mi az hogy idegen nyelvű? (Ha már az alienek nem beszélnek.) Szerintem a magyaron kívül minden más idegen nyelv, még szerencs, hogy majdnem az összes film magyarul van, például akárhová kapcsolok a tévében, mindenhol magyarul beszélnek benne. Nem is értem, hol készülnek még idegen nyelvű filmek? A múltkor láttam  a Brúsz Viliszt egy ilyen érdekes filmben, ahol sokat lőttek meg futottak többfelé, és  Brúsz Vilisz is magyarul robbantgat a filmekben, meg a múltkor a Brdzsit Dzsonsz is magyarul volt tisztára terhes.

Szóval az a fura, hogy néha magyarul beszélő magyar filmek is nyernek Akadémiai Oszkárt, mint a múltkor a Saul bölcseink jegyzőkönyve, vagy mi, hiszen erős a mezőny. Ha viszont innentől nemzetközi film lesz a ketagória, akkor a sok magyarul beszélő bredpittes meg szalma hajekes film az az amerikaiak között indul, és hagy helyet nekünk is.

Ha már a mi nyelvünkön beszél majdnem mindenki, az idegenek is.

A sport elmélete (és gyakorlatának hiánya)

Bármely hírportálon a garantáltan átlapozott részekhez tartoznak nálam a sporthírek. Ennél jobban csak az úgynevezett "celebhíreket" lapozom át, már ha lehet valamit jobban lapozn/görgetni, hisz ha úgysem tudom, ki az a Tünci, Gabó, Lulu vagy VV Faszomtuggyaki, akkor legalább nem is érdekel. Úgyhogy a "Popsit vilantott XY" felütési cuccokat eleve meg sem nézem, a szomszéd csaj feneke sem érdekel, nemhogy valakié, akiről nem is sejtem, ki a frász lehet. (Meg egyébként is, akkor mire fel az a sok pornó a neten?)

De vissza a sportra. Nos, a sport az a része a létezésnek, melyhez nem sok közöm van. Csinálni még szeretem is néha, szeretek nagyokat gyalogolni, úszni, imádok tollasozni és valószínűleg bicikliznék is, ha lennének felénk normális bicikliutak, de mióta egy teherautó az árokba szorított (évekkel ezelőtt amúgy) elment a kedvem az egésztől. Hogy a darts sportnak számít-e, azzal kapcsolatban vannak kétsségeim...

Nézni viszont nem szeretem a sportot, semmilyet, egyáltalán. Én vagyok az a pali, aki életében még nem nézett végig focimeccset, kosármeccset, tenisszmecset semmilyen meccset, mert bár van fogalmam róla, hogy az adott játékban mekkora  labdával kell mit csinálni, csak épp teljesen hidegen hagy. Tudom hogy van egy Messzi nevű focista, de nekem ezen túl a neve csak annyit jelent, hogy Távoli. Tudom hogy Wimbledon az a legtöbbeknek egy teniszversenyt jelent, de nekem inkább egy metróvégállomás a Distrcict Line egyik déli végén. Sőt azt is tudom, hogy négyévente van olimpia, nem is zavar, csak nekem ne legyen útban. Eddig azt hiszem két olyan városban voltam, ahol volt már olimpia (a másik Barcelona), de nem akkor, mikor én, mondjuk London esetében pont a hülye sportok miatt kellett máskor utaznuk a szokásos időpont helyett.

Nézni viszont nem nézek sportot, se nem élőben, se nem a tévében belőle, nekem tényleg felesleges az a halom sportcsatorna, ami benne van a díjcsomagomban, igazából csak zavaró adók. Sosem láttam be, miért jó az nekem, ha másfél óráig bámulom ahogy magAukat dagadtra kereső faszik kergetnek eg levegővel felfújt bőrgolyót, majd utána fölényeskedve nyilatkoznak, hogy micsoda remek hanugalutaú meccs volt, a tempó meg a ritmus ugye, és hogy mennyire látszik a fejlődés a csapatjátékban, legközelebb lehet hogy gól is lesz. Mert van hova fejlődni.

Na ez kell a fenének. Az egyetlen verseny amit nézek az az autóverseny, abból több félét is, de az szerintem nem sport. És a kettő, mármint a sport és a verseny viszonya az még csak nem is olyan, mint a bogár-rovar reláció, hisz a kettő nem halmaz-részhalmaz, hanem két független halmaz, és van nekik egy metszetük, amit meglepő módon versenysportnak hívnak. De ha én gyalogolni indulok az úgy sport hogy nem verseny, a aforma-1 meg úgy verseny, hogy nem sport. Oké, kell hozzá az is, biztos sokat edzenek a versenyzők, de a végén nem az nyer, aki több súlyt emelt az előző héten meg jobb volt a szimulátorban, hanem aki alá jobb technikát raknak. A szponzorok....

Most viszont már nem is űzhetek sportokat, gyalogolonom egyelőre a konyha-fürdőszoba félmaratonon lehet, plusz bámulhatom vágyaakozva a tollasütőket a sarokba. De a sakk meg a römi az mehet (bár szerintem azok sem sportok, plusz egyedül nehéz, mindig én nyerek), esetleg a darts, de ahhoz meg állni kell sokat, mindegy, fokozatosan azért tényleg terhelni kell magam. Most az ábrándozással kezdem, holnap megkeresem a darts-nyilakat (sajnos tudom hol vannak, úgyhogy a kihívás még nem az igazi), aztán ki tudja. 

A végén még megnézek egy teniszmeccset is.

Beat on the Brat

Valami egészen megdöbbentő volt számomra a hír, hogy Lengyelországban, egy Pruchnik nevű kisvárosban felelevenítettek egy klasszikusan antiszemita népszokást, azaz egy stilizálz zsidót ábrázoló szalmabábut vonszoltak végig  városon, ütlegeltek, majd gyújtottak fel. Előtte volt valami lámpavasra lógatás is, de az már csak hab a torkán, a gesztus maga a vérfagyasztó.

Ez ugye valami középkori dologog, amit akkoriban a nép tényleg szokott arra, de ma már csak nettó barbárság, jó tíz éve már a katolikus egyház is megtiltotta, hogy az ünnepeiken ilyeneket műveljenek. (Az mondjuk fura, hogy tényleg 2009-ig kellett várni, míg valamelyik pispeknek eszébe jutott, hogy na ezt aztán már tényleg ne?)

De nem minden hagyományt kell ápolni, hisz arra hivatkozva, hogy az adott szokás igazi középkori tradíció, be lehetne vezetni a boszorkányégetéseket, az első éjszaka jogát vagy a kolerajárváyokat is, ám a derék lengyel kisvárosiak ezekre valahogy nem éreznek késztetést. 

Ha jól rémlik talán Adorno mondta, hogy Auschwitz után már nem lehet verset írni. Kiderült, hogy azt azért lehet, de bizonyos dolgokat egyszerűen nem illik. Nem azért, mert kötelező mindig eltartott kisujjal tartani a halkést vacsoránál, csak vannak olyan civilizicáiós minimumok, amiket külön jogi tiltás hiányában is betartunk.

Mondjuk nem hányunk a levesestálba, nem teszünk félreérthető megjegyzéseket a szobanövényeknek,  lehúzzuk magunk után a vécét és nem félünk használni a szappant. Ezeket egy vendégségben természetesnek vesszük, miként a közéletben azt, hogy nem niggerezünk (koszoscigányozunk, mocskoszsidózunk, büdösparasztozunk), meg nem rendezünk köztereken audaféket, szimbolikusan sem. Nemrég persze láttam ilyen zsidóbábú-ütlegelést is, csak az a Borat című filmben volt (és a végére ott is le akartak szokni róla), mint igazi abszurd.

Na, ez a Boratból van, nem a lengyel valóságból.

De hát a valóság szemét módon képes felül írni a művészetet, aminek viszont reméljük nem az élet a tanítómestere. (Hanem mondjuk az emberi idealizmus, a valóság meg legfeljebb a tükör, ami által az ideák homályosak, de ezt most inkább abbafejezem, még a teljes ellilulás előtt.)

És ugye nem volt régi a hír, mikor egy túlbózgó lengyel pap könveket égetett, a Herripotterrel szembeni szellemi honvédelem keretében nyilván, és két ilyen hír nem messze egymástól már nyugtalanító, igen szar irányba képesek menni a dolgok ebben a nyomorult Ká-Európában. Nem biztos, hogy arra is mennek, a csendes többség ugye, de hát ezek kapnak médiafelületet a mellnagyobbító celebek meg a pacalzabáló politikusok közt félúton.

Viszont nem tudom, hogy a lengyel kollégák keresztény-konzervatívnak, esetleg (tényleg ne adj' isten) kereszténydemokratának gondolják-e magukat a szimbolikus zsidóégetés közben. Remélem nem, mert egy ilyen gesztusból pont a kereszténység felebaráti szeretete nem látszik, a demokrácia meg nem az, hogy a népakarat jegyben szabadon uszíthatunk.

Mondjuk legalább nem hívták ezt az egész mocskot Békemenetnek.

Nyúltojás

Lassan elmúlik ez a húsvét is, különösebb fájdalom és túlsúly nélkül, de hát van nekem épp elég bajom, úgyhogy kínosan nem zabáltam túl magam, piálnom eleve nem lehet, egyéb népszokásokat meg nem szoktam.

Sőt, ma senki sem csengetett be locsolkodási céllal (oké, az én nevem van az ajtóra írva, de azt a poctenciális kölnis merénylők nem tudják, hogy csak egy nőnemű állandó lakója van a hciendának, de ő fajtára nézve ékszerteknős), pedig régen még hordában jártak a lakótelepen a kölykök, csokitojásra meg készpénzre vadászva. A húsvét hétfő volt felénk a halloween, csak műkoponyák és gumipatkányok nélkül, illatszerbűnözéssel súlyosbítva, nem is beszélve a kretén locsolóversikékről, ezeknél a nem is beszélve tényleg ideillő kifejezés.

Már e helyütt is leírtam egyszer valamikor, hogy  a népszokás az, amit a nép szok, és a nép egy mai lakótelepen nem szok locsolkodni mások sérelmére, ezt paraszti társadalmakban szokta régebben. És bár sokan gondolják a szomszédjaikról, hogy mekkora parasztok, ez azért már nem ugyanaz. Nem állítunk májusfát (mondjuk a karácsonyfa mintájára), karácsonykor nem betlehemezünk, betlehemkor nem karácsonyozunk, sőt a karácsonyfánk is kétféle lehet, azaz műfenyő és/vagy karácsonyi fánk (egy kisebb félreértés okán).

Sőt, húsvétkor még csak húst sem vesznek az emberek, megveszik azt előre, de nem csak ilyenkor, hanem egész évben, a többség leginkább akkor böjtöl, mikor nincs pénze rendesen enni. Hisz a vallási tartalom már a húsvétról is rég lefoszlott a többség számára, ennek is megvan a karácsonyhoz hasonló szekularizált változata, miszerint összejön a család, evés-ivás, opcionálisan ajándékok.Nyúllal, hívs tojással, jellegzetes süteményekkel, bár láttam én már teszkóban bejglit, pont egy húsvét előtt, mondjuk tavaly.

Vagyis attól lenne főleg ünnep, hogy nem kell dolgozni, van egy garantált négynapos hétvége ami biztos remek, de én már négy hete táppénzen vagyok, nekem ez nem akkora menet, viszont néha már el kell gondolkdnom rajta, hogy most épp szerda van vagy csütörtök (a múlt héten el is vétettem), ahogy a kórházban, úgy itthon is összefolynak a napok.

De van még egy kis édesség a hűtőben, és egy indokolatlanul nagy csokinyúl bámul az asztalról, ez jelzi az alkalom ünnep-státuszát. Bár a nyúl zavaróan rózsaszín csomagolású, de Petra a kéket választotta, úgyhogy ez maradt. Gondolom íztre ugyanaz, avagy kibontva minden csokinyúl barna. 

Kivéve a fehér csokinyulakat, de ők rusnyán rasszista fajvédők. Ku-Klux-Klan rágcsálóban...

Hírérték mindenek felett

Már megint vagyok olyan perverz, hogy felnézzek az origo-ra, de hát mi tegyek, húsvét vasárnap van, minden hírportál abszolút takarékon üzemel, nincs mit olvasni a reggeli halava mellé. Természetesen mindenhol a Sri Lanka-i merényletsorozat a vezető hír, ez egy normális szerkessztőségben máshogy nem is lehetne, de az orrigonál vajon mi a második? Ez:

'Különleges képet osztott meg Orbán Viktor húsvét alkalmából"

A kép attól különleges, hogy van rajta egy kápolna meg egy feszület (tényleg, milyen rohadt ritka az ilyen együttállás!), "kis nyomozás" után a buzgó - és origos szokás szerint szerényen névtelen - szerkesztő arra is rájött, hogy ez bizony Pécsen, a Havihegyen található, sőt a képbe kissé belóg az év európai fájának választott mandulafa is. Nem feltétlen szándékosan, ha én mandulafa lennék, nem biztos hogy be akarnék lógni a felcsúti fészbuk oldalára.

Ráaddásul még az is oda van írva a kép alá (és ezkülön lelkesedést okoz az origós médialakájnak), hogy "et ressurectit tertia die", vagyyis hogy harmadnapon feltámadt. Milyen eredeti gondolat, így húsvét alkalmából, komolyan, nekem eszembe se jutott volna, mint ahogy millióknak és millióknak sem. Szerintük. De hát aki szájkeresztény, az szájkeresztény, a hódolói meg elájulnak tőle, hogy lám a pártvezér és kancellár nem csak focizni tud, migránsokat megállítani, kolbásszt tölteni, de még latinul is, mert ilyen művelt. 8Mondjuk a múltkor hallottam valami európai fórumon angolul felszólalni, a kiejtése valahol a röhejes és az ijesztő között volt, a szövegét meg úgysem ő írta magának.)

És hát azt is tudjuk, hogy a felcsúti fészbuk-oldalának külön szerkesztője van, pénzért, tehát minen "orbán viktor posztolt" felütésű origós "cikk" csak nettó seggnyalás. Azt meg különösen senki nem tudja nekem bemesélni, hogy húsvét vasárnap délelőttjén tényleg az egyik vezető hír, mi jelenik meg azon a fészbuk oldalon, pláne hogy a szerző azt is hozzáteszi, nem tudja, hogy rajongása tárgya maga járt-e a helyszínen, vagy csak küldte neki valaki a képet (esetleg a latin sszöveget, fordításal naná).

Na ja, küldték neki. Meg bele.