Újra öltem

Most már hivatalosan is halottnak nyilvánítom a cserepes tuját, ami az asztalon áll a nappaliban. Szerintem már rég nincs életben, de amíg nem teljesen sára/barna (naná, zöld helyett) addig joga van az öntözéshez, meg a tápoldathoz. De ez most teljesen megdöglött, mint a két elődje is, amire több magyaráztom is van:

- A tuják nem bírják a lakásom klímáját (pedig a nagyobbik szobában van a teknős akváriuma is, fűtéssel, szóval az szerintem párásít eleget a levegőn), de a kiszáradás ellen ezt a darabot rendszeresen permeteztem is vízzel, ám ugyanúgy kiszáradt mint az elődei.

- Túl sok vagy túl kevés a fény nekik, de az összes többi (három) szobanövényem remekül elvan, elvégre télen telibe kapják a napot, nyáron meg árnyékosabb, de még egyik sem panaszkodott. Mondjuk egy kutyán, de még  teknősön is látszik, ha éhesek, ha mászálni akarnak, ha hagyjuk őket békén, vagy ha betegek. De a növényeken csak az utóbbi látszik (hülyén is nézne ki egy sétáló fikusz), és jobbára az is későn. Persze ez a mostani tuja rekordot döntött, tavaly ősztől próbált túlélni nálam, a többiek két hónapnál nem húzták tovább.

- Karmikusan az a végzetem, hogy bizonyos növényfajtákkal nem jövök ki. Hiába próbáltam általánosban babot csíráztatni környezetismeret órára, nem kelt ki, lehet hogy az volt a baj, nem énekeltem neki. Vagy igen, tudja fene, a nyolcvanas évekre csak hézagosan emlékszem, mint Ozzy Osbourne. De például a fa méretű, plafonig érő hibiszkuszt azt nem én nyírtam ki, hanem  levéltetvek, akik (amik!, rohadjanak meg) ellen hosszú, és nem minden pillanatában reménytelen küzdelmet folytattam. Hogy aztán veszítsek, mint a vízkő, a kutyaszőr, meg az erkélyre szaró madarak ellen. (Oké, hogy pontosabb legyek: az erkélykorlátra szaró madarak ellen.)

az enyém most jobbról a második fázis, vagy az első (hobbikert.hu)

Viszont kérdés, hogy mire jó egy halott tuja. Temetése például biztos nem lesz, komposztálni nem fogom, már nincs hova. Esetleg le lehetne fújni lakkal, aztán ha megszáradt valami zöld makettfestékkel, és akkor lenne egy olyan műnövényem (a műfenyők mellett), ami egykor még élt is. Ez lenne a mumifikálás szobanövényi változata, ahogy azt csinálták az ókori egyiptomiak a piramidálisan dobozolt fáraóikkal, vagy a szovjetek Lenin elvtárssal, csak itt nem kellene kihúzni a delikvens agyát egy kampóval, az orron át. Kampót még szereznék, de ennek az izének itt se orra, és akkor gondolom agya sem. Vagyis a kettő nyilván összefügg, akinek orra van, annak van agya is, hisz mi másra lenne jó az orr, mint hogy azon keresztül húzzuk ki az agyat. (Az enyém már jobbára csak erre jó, mert szaglásom a koponyasérülésem óta gyakorlatilag nincs, úgyhogy az orrom az, ami időnként még nőnek pattanások, ami így középkorúan legalább is indokolatlan.)

Szóvalesetleg mumifikálom izét (ja, neve nincs, annyira nem vagyok zizi, hogy a növényeknek neved adja, tanúm rá Fülöp a filodendron.) 

Jobbak lennének persze a virtuális növények, egy lézeres valamilyen projektor nyomná a képét az asztalra 5D-be. Az 5D amúgy nemtom milyen, de most a 3 meg a 4 a mnő, éa azoknál nekem menőbb kell Az ilyen növények öntözés nélkül is mindig kurva jól mutatnának, nem kellene őket átültetni, este meg csak kéne kapcsolni a projektort. Vagy ha elutazunk, moziba megyünk, kórházba kerülünk vagy csúnyán néz ránk a pizzafutár. Hisz akkor minek a szobanövény?

Amúgy jó dolog, eljáttszuk, hogy még van közünk a természethez a panelben is, és nem csak a fészbukon posztolunk letöltött erdei tájakat, nemcsak elpusztulunk, távol a biológiai önmagunktól. Hisz nekünk vizipálmánk van, pincsink, fura latin nevű halaink, és akkor a velünk élő legyekről, meg az erkély felől támadó poloskákról (még mindig nem tudni, honnan jönnek) nem is szóltunk, pedig az ölésben velük kapcsolatban erősek vagyunk.

Például eszembe se jutna posztot írni egy lecsapott poloska miatt.Fenébe...

Gyerekkorom lexebb dalai (valahány)

A Stormwich egy német metálbanda volt, írtam majdnem, de ahogy utánanéztem, még mindig megvannak, bár csak az énekesük az eredeti már. A Wikipédia szerint "kultikus metálzenekar", de ez ugye a magyar szócikkből van, és nekem legalább is gyanús, hogy igazából csak nálunk voltak legendásak, a Stormwitch Magyarországon volt világhírű. Meg esetleg a németeknél, ha már azok.

Tematikusan amúgy kicsit a Manowarra hajaztak, ilyen középkori meg mitológiai témákat énekelgettek meg a közönség sérelmére, de  némelykor megmosolyogtató szövegek ellenére a zenéjük az ütött.

És mivel felénk nagy sztárok voltak, sokat koncerteztek Magyarországon, már a nyolcvanas években is (igazából '79-ben alakultak), sőt még Kaposvárra is eljutottak, úgyhogy tinédzserként volt alkalmam végigugrálni egy koncertjüket. És jobban élveztem mint a Metallicát meg az AC/DC-t együttvéve a Népstadionban. Valami ilyesmiről volt szó:

Na ez kábé a Twisted Sisterre emlékeztet, csak ezek nem vicces amerikai fickók voltak, hanem hót komoly metálarcok a némileg zordabb Germániából, ettől aztán az egész valahogy sokkal himikusabb. De nem akkora pózolás mint a Manowar, bár én a koncertjüket pont egy Manowar-pólóban tomboltam végig. De hát az ember 14-15 évesen már sejtette a tematikus rokonságot a két kamarazenekar munkássága között, de a Stormwitchre határozottan lelkesebben lehetett ugrálni. Amint ugye Csajkovszkijra vagy Handelre nem lehet, de mióta fotelből szeretek zenét hallgatni, az utóbbiak is bejönnek.

Amikor egyébként nem az amcsi hajmetál bandákra hasonlítottak akkor tényleg tiszta Manowar voltak, csak a színpadon szegecselt bőrruhás motoros banditák helyett sokszor inkább 18.századi német kisnemeseknek öltöztek, ami persze elég fura ha az embernek egy basszusgitár van a nyakában, vagy egy Yamaha dobfelszerelés mögött ül. Természetesen lázadó kisnemeseknek, akik épp most dezertáltal mondjuk az 1740-es porosz-osztrák háborúból. és meg sem álltak hozzánkig. Izé, nálunkig, a magyar szók  ragzása bonyolultas...

rockbook.hu

Ubork a Szezon, Ali a Gátor

Tényleg remekül idióta hírek jönnek szembe ma, pedig még csak 444-ig jutottam az internet webes világhálóján. Olvasom például, hogy hamis nyelvvizsgával akart diplomát szerezni Pécsen valami sportoló fazon, akit csak olimpikonként emlegetnek. (Ami nyilván azt jelenti,hogy járt már olimpián bár lehet hogy csak nézőként, esetleg hot-dogot árult, ez az olimpikonozás meg az ellenség megtévesztésére van. Hisz ezzel a strattal még lehet belőle akár helyettes-államtitkár is.)

Maga a belinkelt hír nyúlfarknyi amúgy, az illető nevét sem írják le benne, de a kommentfolyam alatta az priceless. Mert rögtön egymásnak feszül az a vélemény, hogy aki egy elcseszett középfokú nyelvvizsgát sem bír letenni a diplomáig, annak minek egyáltalán diploma, azzal, hogy az adott szakmai kvalitások nem feltétlenül függnek a nyelvvizsga lététől, és hát nem minden diplomás munkakörben elengedhetetlen a nyelvtudás.

És persze mindként nézőpont igaz, dialektikus ez a dolog, hogy játsszam itt az értelmiségit. nekem például kellet nyelvet tudnom, legalább valamennyire, egy külföldi konferencián viszonylag kevesen beszélnek magyarul, főleg mert dánok meg írek, és náluk nem tanítanak magyart a közoktatásban, a rohadékok. Meg általában tudósnak lenni (na jó én az pont nem voltam soha, mondjuk úgy hogy tudománnyal foglalkoztam...) nem lehet valami világnyelv, na ja, angol nélkül, de a szociológiában speciel a német sem jön rosszul Kár hogy én viszont mindig is rosszul voltam a német nyelvtől. De ennyit a tudományról.

Viszont alegtöbb tanár meg orvos remekül végigtolhatja a biciklit különösebb nyelvtudás nélkül (az orvosi majdnem-latin szerintem nem számít annak), hacsak nem Manchesterben akarja tolni egy darabig, de egy mérnök már nehezen boldogul csak magyarul, egy szint fölött biztosan.

Ellenben és de, azonban az államilag elismert középfokú nyelvvizsga nem azt bizonyítja, hog a tulajdonosa képes használni az adott nyelvet, csupán azt, hogy képes letenni a vizsgát. Úgyhogy ha az a cél, hogy az emberek nem eleve államilag betanított munkásnak szánt része beszéljen legalább egy nyelvet (ja, például a magyart, sokaknak az is nehézséget okoz), ahhoz rendes, minőségi oktatás kell, nem pusztán követelmények, ezen a poroszos szaront túl kellene már lépni.

Mert akkor az lesz, hogy a derék betanított segédmérnök kimegy mondjuk Alabamába és bedrogzza a helyi aligátorokat. Cak mert nem érti a helyi rendőrség közleményét, ami arról szól, hogy a lakosság legyen olyan szíves, és ne húzza a vécén a kokaint meg a metanfetamint. Egyrészt mert rohadt drágák, szóval az ilyen rendőröktől beijedős akció nettó pazarlás, másrészt meg a cucc bekerül a csatornába, onnan a folyóba, ott meg betépnek az aligátorok. Hogy ez miért baj, az nem igazán világos, biztos jót buliznak ilyenkor, és addig sem esznek kirándulókat, később meg a dílerek megbízható vevőköre lehet belőlük, persze azzal nem lennének népszerűek, hogy pénz híjján a kiránulók meg nem evésével fizetnének. Szóval a környezettudatos díler inkább betolja az anyagot ha jön a yard, vagy simán feladja magát.

Elvégre ne hiába dolgozzanak már azok a kolumbiai kokaincsempészek. Az alábbi képen látható bácsi se jókedvében tolta be a parókája alá a fél kilós zacsit:

theguardian.com

Az persze érthetetlen, miből gondolta, hogy ezzel a fejjel nem fog feltűnni a reptéri biztonságiaknak. Vagy milyen lehetett, amikor kihalászta a csomagot a kézipoggyászából, és kimment a mosdóba felszerelnia parókája alá. És jött vissza.

A  megfejtés talán az lehet, hogy hősünk nem csak szállította de fogyasztotta is a kokót, márpedig az ilyen szerek használata nem csak boldoggá, hanem magabiztossá is teszi az embert. Egészen a rendőrségi fogdáig.

Pfú, és ez még csak a 444 szezonális híruborkája volt, most megyek és ránézek az Indexre is.

Rekordülés

Olvasom (itt), hogy egy belga hibbant 116 órát ült egy vécén, és hogy ez világrekord. Először arra gondoltam, hogy ekkora szorulást produkálni tényleg elismerésre méltó teljesítmény, de kiderült hogy felöltözve trónolt egy kávéház közepén. Ott mondjuk tényleg elég fura is lett volna szarnia, de ha már ennyi felesleges ideje volt, megdönthetett volna még néhány rekordot. Például, hogy közben ő gondolt a világon a leghosszabban a sörre, vagy hogy ő tudott a legeszelősebben nézni a kávéház vendégeire.

Értelmetlen rekordokat persze ki lehet találni, csak minek. Mert attól senkinek nem lesz jobb, hogy ővé a világ legízléstelenebb strandpapucsa, ő unatkozott a legjobban a nyaralása alatt vagy a legtöbbször próbálta meg elolvasni a Háború és békét, sikertelenül. Az ilyesmi még csak a tizenöt perc hírnevet sem hozza meg, maximum ötöt. Sőt, az ilyen rekorderek környezetének sem lesz semmivel sem jobb, nem megy általuk előrébb a világ, sokszor még egy jót sem lehet röhögni rajtuk.

A vécén ülő sportoló meg ennyi idő alatt írhatott volna egy hosszabb verset, sőt megtanulhatott volna egy másikat. Beljebb lenne vele.

Loncelona

Azt olvasom a 444-en, hogy egyes előrejelzések szerint 2050-re Stockholmnak lesz olyan éghajlata, mint most Budapesté, London meg a jelenlegi Barcelonára fog hasonlítani. Nem építészetileg, csak klímában. Mondjuk London is akarjon barcelonára hajazni kinézetben, mert például a Szent Pál katedrális rém hülyén nézne ki a Sagrada Familia stílusában, a barcelonai metró szar, nem kellene utánozni, ahogy a lenyúlós éttermeket sem.

Persze lenne benne vicces is, én mikor több mint tíz éve arra jártam, januárban érett a narancs a fákon és egy szál pólóban lehetett sétálni, de Londonban nem azt várjuk, hogy érjen a narancs, hanem hogy a sör a hordóban, meg az elhatározás, hogy épp hova is menjünk enni, kiállítást megtekinteni vagy dugóba ragadni egy piros emeletes busszal. Plusz a cikk szerint a városnak majd úgy kell vizet vásárolnia máshonnan, hogy működőképes legyen, a katalán fővárosban már épp ezt teszik. Hiába na, lassan a víz lesz az, ami eddig jobbára az olaj volt, az erőforrás, ami csővezetéken kell szállítani oda, ahon nem elég van belőle. De azért reméljük az óriási tankerhajók nem fognak vizet szállítani, mert egyfelől az egész klímakasztratrófában vastagon benne vannak ezek a hajók a szén-dioxid kibocsátásukkal, másfelől meg tényleg hogy néz már kiegy hajó, ami az óceánon vizet szállít, sokat.

De ha Stockholm lesz az új budapest, akkor ki lesz arra akkoriban a Tarlós? Oké, addig még lehet húsz éve az ottani Demszkynek, szóval a helyzet addigra majd kiforrja magát. Érdekesek lesznek a harminc év múlva esedékes svéd romkocsmák, lehet belőlük igazi skandinavisztikum (vagy hogy is mondanák), a Saab, a pácolt hering meg a svéd gyerekversek mellett. Meg nils holgerson mellett, de az akkori stokcholmi pesten a helyieknek inkább az angol bulituristákkal kell majd megküzdeniük, akik oda menekülnek sztriptízbárban berúgni, a mediterrán Dél-Angliából.

Amúgy mostanában amúgy sem tervezek Londonba menni (illetve terveznék én, de erre nincs pénzem, meg voltam ott kábé huszötször, mondjuk épp ettől áll közel hozzám), nekem marad provinciális kis városom, a ronda köztéri szobrokkal és a vacak munkalehetőségekkel. Ez afféle modern röghöz kötés, hisz itt a lakásom, most máshol is fizetni egyet az kicsit sok lenne (annyit nem fizetnek sehol), de ezt meg kiadni nem lehet, mert a padlótól a plafonig tele van a cuccaimmal, az elmúlt minimum harminc év hordalékaival. És nincs akkora bőröndöm, amibe befér a könyvtáram, a bélyeggyűjteményem, a CD und DVD-kollekció, a teknős akváriuma, a makettjeim és a még több könyv.

De ez csak mellékszál, onnan jutott eszembe, hogy hogy a derék brit munkásosztály majd jól Skóciába tömörül össze, elvégre ott nem kell rögtön kiizzadni a sört, ami ugye tiszta pazarlás. Legalább azért fűteni is kevesebbet kell, bár az angoloknak amúgy sem szokásuk ez nekik, ők bírják a hideget, meg hozzá a nem dupla ablakot...

És kopasz

Ma belefutottam egy igazán vicces tényszerűségbe (itt), vagy sírnivalóba, már ha komolyan van gondolva a dolog neki. Merthogy az egyik herceghalmi polgármester-jelölt (gondolom azért van több) bedobta az ultimate kampányszlogeneket. Miszerint ha ő nyer, a templomtornyot megemelik tíz méterrel hogy messziről is látható legyen, vagy hogy "Újra felállítanánk a helyi polgárőrséget, megbízható, kigyúrt, kopasz fiatalokból."

Nekem ez utóbbi a kedvencem. Hisz köztudomású, hogy a kigyúrt, kopasz fiatalok egyfelől megbízhatóak (nem véletlenül vannak tele az újságok kigyúrt, kopasz bébiszittereket kereső hirdetésekkel), másfelől meg küldetésüknek tekintik a polgárok védelmét, azaz polgárőrséget csakis belőlük, vagy inkább az anarchia!

Az viszont nem tiszta, hogy akkor a kigyúrt, kopasz középkorúak már alkalmatlanok polgárőrnek, vagy alkalmasak lennének, csak kellenek a francnak. Illetve az állítás csak fiatalokról szól, hogy fiúk vagy lányok legyenek-e, arról nem. Mert mi van, ha Herceghalmon több kigyúrt, kopasz lány is jelentkezik polgárőrnek? Felveszik-é őket, vagy sem. Avagy ha a jelentkezők egy része kigyúrt, kopasz lány, a pohár félig tele van-e, vagy-e nem. Félig. E?

És persze remek az a gondolat is, hogy csak magyar együttesek zenéje, vagy magyar népzene szólhat majd a herceghalmi szabadtéri rendezvényeken, a többit csak hangszigetelt zárt épületben lehet előadni. Tehát ha valaki egy Mozart-menüettet játszana el a falunap színpadán, azt elvezetik-e a kigyúrt, kopasz lányok? Hisz Mozart osztrák volt, vagyis labanc, tehát az ő zenéjét játszó kamarazenekart valószínüleg meg is verik majd a kigyúrtak. Nagyon kopaszon.

Vagy: Zoránt lehet majd játszani hangszigetelés nélkül? Elvégre ő szerb. És nem rovásírással énekel.

Nagykorúság

Július negyedike van, a Függetlenség Napja, amikor azt ünnepeljük hogy Bill Pullman elnök-vezérigazgató irányításával az emberiség legyőzte a gonosz földönkívülieket. (És ezen a napon született Tom Cruise egy ismert dokumentumfilm szerint, Ron Kovic néven.) De ez legyen az amerikaiak ünnepe, ők győztek a galaktikus függetlenségi háborúban. Én meg amúgy sem vagyok független, függő vagyok egy csomó mindentől, ráadásul egyáltalán nincs tizenhárom tengerentúli gyarmatom, szóval nem érzem magam érintettnek.

Viszont rájöttem hogy mindjárt itt a július hetedike, ami viszont nekem fontos, mert 2001-ben ekkor volt az egyetemi diplomaosztóm, azaz három nap múlva nagykorú lesz a szociológusságom. Már ha van ilyen szó, szerintem nincs. De mindegy is, tizennyolc év az nagy idő, 2001-ben ilyenkor még álltak az ikertornyok és a csak a CICA (ejtsd: szíjászíjészáji vagy valahogy) kiképzett ügynökei tudták, ki az a Bin Laden. Nálunk még Mádl Ferenc volt a köztársasági elnök, a miniszterelnök meg... ja, az ugyanaz mint a mostani, csak kisebb súlycsoportban indult, a fentebb emlegetett Tom Cruise és Nicole Kidman még épp házasok voltak, én meg már akkor se sejtettem, mi vár rám a jövőben. (Maradjunk annyiban, hogy rövid távon az optimista, hosszabb távon a pesszimista verzió jött be.) És persze az ember akkoriban azt érezte, hogy még van jövője, de huszonévesen már nagyon emósnak kellett lenni az ellenkezőjéhez. (Tényleg, emlékszik még valaki az emósokra?) Aztán ahogy öregszünk, a lehetőségek egyre inkább zárulnak be, marad a kényszerpálya-tudat, meg hogy már a B-oldal forog. (Ténleg YouTube után X-ben, érti még valaki, mi az a B-oldal?)

Úgyhogy lehet, hogy a tizennyolcadik évforduló alkalmából ideje lenne leérettségiznie a diplomámnak, mert az ilyesmi azért egg diplomától elvárható. És jut eszembe, a fősulis diplomám már 23 éves, szóval neki meg rég egyetemi fokozatnak kellene lenne. De nem, mind a kettő csak lapul a könyvespolcon, és duzzogva porosodik.

Cannesi kula

Mindenfelé az interháló tippeket lehet olvasni, hogy mit lehet tenni a hőség ellen és mit nem érdemes. A vicces az, hogy egyes oldalakon ugyanazokat a fogásokat javasolják, amelyet más oldalakon nagyon nem. Tehát  a biztos tipp, ha kombináljuk a különböző, egymásnak jobbára ellentmondó tanácsokat, és nem teszünk semmit. Abból nem lehet baj, kivéve hogy meghalunk, úgyhogy enni meg inni azért érdemes, főleg az árnyékban, ahol le lehet égni. Ezért használjunk naptejet, kurva sokat, elvégre jobb attól bőrrákot kapni, mint közvetlenül a Naptól. Hisz a Nap ingyen van, puszta szívjóságból megy át hidrogénből héliumba, de az ilyen könyöradomány kinek kell. Az igazi úriember az szeret költeni, sokat, még naptejre is, és ha már meg kell halni, akkor azt tegyük stílusosan, ne úgy mint a parasztok, hogy csak úgy hőgutát kapnak a bányatónál. Hőgutát azt a Bahamákon kell kapni, koktélozás közben.

És igazából ez az, amit nem értek. Ha itthon rohadt meleg van, aki csak teheti elutazik mondjuk Görögországba, messze délre, ahol még sokkal rodatabban melegebb van, meg bazi nagy bogarak. Miközben a szofisztikált megoldás mégis az lenne, ha északnak mennének, az indiai maharadzsák is a himalájában nyaraltak, persze nem a hegycsúcsokon, hanem a lankákon, ahol már kellemes az idő. A angol királynő is mindig északra megy, a skóciai Balmoral-kastélyba, mert ott elviselhetőbb a nyári kánikula, mint a déli Londonban. Pedig mehetne mondjuk a Szaharába is, abba talán az lenne a jó, hogy az otthoni hőség, már nem is tűne olyan vészesnek utána.

(Szerintem már említettem, de témába vág ezért ideszúrom, hogy régóta röhögök a kánikula kifejezésen. Mert a káni, az szerintem kutya, avagy Canis Lupus Familiaris, a kula meg hát ugye az ami kijön a kutyából. És nem, nem az ugatás. Azaz a kánikula az magyarul kutyaszar, de külön írva is értelmes, azaz hogy kutyául szar. Biztos vannak akik bírják, de én is inkább a Himálaja lejtőit választanám, bár Skócia elől sem ugranék félre. Mondjuk egy komplett ország elől nehéz is lenne, ki tud akkorát ugrani?

A kánikula szó másik megfejtése pedig ugye a címben olvasható. Az nyilván egy ritka ócska film, azon a bizonyos híres fesztiválon.)

Szóval hőség helyett inkább hóság, egy nagy téli havazás sokkal jobb mint ez az izé, amitől leolvad az agyam, leég a pofámról a bőr (naptejjel is), a vércukrom meg emigrál Kanadába vagy valahová, de az biztos hogy nemigen tartózkodik az általam elvárt helyén.

p.s. A kánikula amúgy tényleg a kutyákból ered, az ókori rómaiak a Szíriuszt hívták Canicula-nak, azaz Kiskutyának, és ez a nyár közepén jelent meg éjszkai égbolton.

nyultam.com

Agyamramenők

Bár sokak kedvence, be kell valljam én rohadtul unom az Agymenőket, hál istennek végre vég,e így már csak alig húsz-huszonöt évig fogják ismételni. Aztán jön egy új generáció, amelynek ez annyira retró lesz, hogy újból divatba jön. Hisz a Jóbarátoktól sem tudtunk megszabadulni máig sem, de a Rém rendes család negyvenharmadik ismétlése is vonz még nézőket.

Pedig minden ilyen sorozattal az a gond, hogy túltolták őket, senki nem akart egy sikeres formátumtól megválni, így aztán a tizenvalahányadik évadra csak másodlagos frissességű poénok maradtak, elfáradtak a szériák.

De a Zagymenők már eredetileg is idegesítő volt, akkora sztereotípiákkal dolgozott, mint ide a Hold. A buta szőke jócsaj, a kretén tudósok, akiken legtöbbször épp az intelligenciájuk nem látszott, az idegeítő másik szőke csaj meg néhány paírmasé figura, akinek csak személyiséget felejtettek el adni a sorozat írói. Egy ilyen (oké valójában klasszikus sitcom) felállás képes vicces lenni, csak nem tizenévek keresztül.

Ehhez képest a minap hallottam egy podcastban, ahogy a szereplőkhöz hasonló kockák vagy másfél óráig siratták az utolsó epizód után, hogy fog majd nekik hiányozni és hogy az életük része volt. Na ja, de az volt gyerekkori bárányhimlő, az egyetemen berúgás meg a képcsöves tévé, de utólag egyik sem hiányzik nekik olyan nagyon. Pont mintha az eggyel korábbi századfordulón azon keseregtek volna művelt úriemberek, hogy kár hogy feltalálták az autót, mert büdös benzinfüstöt eregetnek, bezzeg az a jó kis lószarszag...

És hát a Nagy Bumm-elmélettel (ez volna ugye a Zagymenők eredeti címe) is az a baja a becsületes kreacionistának, hogy ha büdös füstöt nem is eredeget, de túl elektronikus (galaktikus, kvantumszintű meg fekete lyukas-eseményhorizontos) pedig ugye Isten hat nap alatt teremtette a templomi tömjénfüstöt, oszt' jónapot.

Soros csempészhajója

Azért a saját problémáim mellet is van, amin fel tudom húzni magam. De odáig, hogy már nem vagyok hajlandó moderálni magam, azaz öncenzúra kilőve, az origó nevű szennylap összes munkatársa meg menjen, és másszon vissza a fára.

Mert egy aktuális hír, hogy egy 31 éves német nőt letartóztattak Olaszországban, mert olyan hajó kapitány, amely a Földközi-tengeren, valami ócska tutajon hánykolódó menekültek életét mentette meg. Azaz engedély nélkül, de kikötött Lampedusán, mertaz élet azelső, a migránsozó olasz politikusok meg a másodikak.
Én biztos szélsőséges vagyok, de szerintem ez a bolygó, amink van, ez mindenkié, és ha valaki nem Líbiában képzeli el az életét, akkor joga van hozzá. A klasszikus liberalizmus (mondjuk John Stuart Mill) arra jutott, hogy az egyén választási szabadsága mások szabadságának határáig terjed. Azaz mindeninek szabad mindent, amivel nem sért másokat, amivel azok szabadságát nem korlátozza.
És igen, épp ezért van létjogosultsága a Pride-nak is, hisz az, hogy valakik nyilvánosan vállalják nem-heteroszexuális identitásukat, vagy csak szolidárisak velük, azok nem akarják kötelezővé tenni a melegséget, csak elvárják hogy e sajátosságuk miatt ne akarják őket neonácik megverni. Mert az is vállalható helyzet és identitás.

És amíg az észak-afrikai menekültek nem akarnak sariát meg kalifátust (és nem, csak az egészen szélsőséges seggfejek akarnak, de hülyék minden csoportban akadnak, mi sem szeretnénk hogy a magyarokat a sósavazni akaró nemzetiszín bácsikákról ítéljék meg), addig inkább csak az a kérdés, mennyire képesek a nyugat-európai társadalmak integráni, egyáltalán befogadni ezeket az embereket. Mikortól korlátozza az ő szabadságukat a menekülthullám. (És akkor még a keresztényi szeretetet szóba sem hoztam, pedig az olaszok ugye olyan katolikusok, mint a római pápa, csak kicsit másképp.)

De az origó "Soros csempészhajója" címbéli felütése (és direkt nem linkelem be, menjenek a francba) azért tényleg mindennek a legalja. Mondom ezt én, mint Soros bértollnoka, legalább is szerintük. Hisz aki nincs velük, az Soros, az egyujjas agyú gondolkodás ennél többet nem visel el.

amazon.com

Küzd

Oké, ez itt most megint amolyan szolgálati közlemény, de írni nehéz. Most épp. Mert  a depressziómmal kapcsolatban nem tudok humoros lenni, pedig ez néha elvárás. De rábukkantam egy interjúra a Slipknot énekesével az indexen, és asszem, valami fontosat mond, pedig de nem bírom a zenéjüket. Hogyaszongya:

Ha valaki a depresszióval küzd, csak azt tudom neki mondani, hogy biztosan lesznek jobb napjai, de azt hiába várja, hogy egyszer csak teljesen megszűnjön az egész. Megszelídíteni meg lehet, meg lehet tanulni együtt élni vele, de minden egyes napodat annak kell szentelned, hogy ez így legyen. Legalábbis velem ez a helyzet. Vannak jobb és rosszabb napok, de akkor is: a legjobb mégis az, hogy élsz. Ez a legfontosabb üzenet, amit szeretnék mindenkinek átadni a saját fájdalmaimból. Mindmáig szenvedek tőle, mindmáig harcolok vele.

Hát igen, együtt lehet élni vele, bár nem a kedvenc háziállatunk. És néha nem az a legjobb, hogy mégis élsz, hanem hogy minek? És ha ez a kérdés felmerül, már tudható, hogy baj van, de ha az embernek nincs magánélete, szar a munkája és mindennapi anyagi gondok gyötrik, akkor mégis előjön, hogy ez most kinek jó?

Az élet a vergődéshez képest mégis más kategória, az élet az, ami még kap fogni egy vajszínű árnyalatot. A másik meg szürke, gray and miserable.

És attól lesz a vergődésből élet, hogy találsz benne valami színt. Nekem ez most nehéz.

Pride and Prejudice

Nem, itt most nem Jane Austen méltán unalmas regényéről lesz szó, hanem valami hazai napi politikáról. Már amennyiben a politikát tényleg az eredeti értelmében, azaz mint közügyekkel való foglalkozást fogjuk fel. Mert a Pride az esetünkben ugye a meleg büszkeség rendezvénysorozata, a prejudice pedig nem az irodalmi fordításból ismerős balítélet, hanem simán előítélet, amit a szó amúgy is jelent.

Mert Senkyházy György és protonáci elvbarátai már megint akcióztak egyet. (Bocsánat, nem illik névvel viccelni, butaházy györgyről van szó, aki nem neo- hanem hagyományos értelemben vett náci/nyilas, viszont szigorúan kisbetűvel nemecsekernőzöm, innentől meg lehet nyugodtan  kisbetű.)
Szóval a nevezett anti-akcióhős és elvbarátságtalanjai valami rapid melegrandit igyekeztek megakadálozni,kulturáltan elállva a bajáratot. Pedig épp az ilyen náculó söpredékek szokták mondogatni, hogy őket nem zavarják a melegek, csak ne az utcán buzuljanak, hanem a négy fal között. És amikor épp a négy fal között szerveznék a rapdrandit, kkor kiderül, hogy de nem, ott sem bírják elviselni. Hisz az igazi náci (valamint bolsevik, maoista és fasiszta) pont arról ismerszik meg, hogy neki az is fáj, ami nem a szeme előtt történik, a tőrőlmetszett náci bizony a hálószobádba is bepofátlankodna, hogy dirigálhasson, sőt gondolom a vécédre is, mert csak ő tudja, hogy kell árja módon, turul alakút szarni.

De tényleg, milyen élete lehet annak a nyomorultnak, akinek az egyik fő problémája, hogy vanak homszexuálisok, akik képesek elviselni, sőt fölvállalni magukat. És azt tudják, hogy a többi főemlősnél is nagyjából a populáció öt százaléka a saját neméhez? Nem azért mert ehhez van kedve, csak így van programozva biológiailag. Mint ahogy van aki kékszemű, van aki húszévesen kopaszodik, és egyesek genetikailag vonzódnak a nutellás sült krumplihoz. Ezekből azonban nem következik, hogy milyenek az illetők mint férj, feleség, kolléga vagy ügyfélszolgálati menedzser, hogy jó szomszédok-e, vagy rendszeresen beleköpnek a felettük lakó postaládájába?

Ha ilyesféle következtetéseket vonunk le, az sima előítélet. Ami önmagában nem rossz, az előítélet arra való, hogy könnyebben tájékozódjunk általa a világban, hogy néhány egyszerű jelből megbízható következtetéseket vonhassunk le, a nélkül, hogy minden részletet végig kellene vennünk. A gond ott kezdődik, mikor túlhasználjuk, azaz egy-egy sajátosságból a komplett személyiségre, életútra következtetünk, avagy egy-egy csoportot homogénnek tekintünk. Ha valaki arab az terrorista, ha meleg akkor összebuzizza a gyerekeinket, ha meg ateista (vagy agonisztikus, de az már egy bonyolultabb szó), akkor nyilván meg akarja ölni semjénzsoltot, aki ugye egy géniusz és a hit védelmezője mifelénk. A római kaotikus egyház lándzsahegye, öndefiníciója szerint.

Pedig az efféle leegyszerűsítés már nem segíti tájékozódásunkat a körülöttünk lévő világban, hanem lehetetlenné teszi. Mert ha valakinek az jön le abból, hogy ha én nem bírom a felcsúti fasiszta rezsimjét, akkor automatikusan magyarellenes vagyok, noch dazu nem vagyok magyar, nos ebben az esetben tényleg inkább átiratkozok szerbnek. Legalább is annak, aki annyira hülye, hogy a politikai hozzáállásomat eleve egy kulturális identitással azonosítja. (Jajj, ez messzire vezetne, de most direkt nem megyek bele a jobboldali meg liberális irodalomba és hasonlókba, hogy van-e nemzetellenes színház, vagy hogy Alföldi buzi-e van?)

De hát butaházy györgy és náci kispajtásai pont egy ilyesféle csőlátást működtetnek. Nekik a világ egyszerű: jó-rossz, szeretem-utálom, hazafi-áruló, Luke Skywalker- Darth Vader etc. Kényelmes álláspont, csak kurva buta. Én például negyvenöt évesen nem mondok olyanokat, hogy ezek a mai fiatalok, mert már húszévesen is utáltam az ilyen dumákat. Meg nem gondolok eleve semmit a buszsöfőrökről, pláne mióta a kórházban pár napot egy buszsofőr társaságában töltöttem, aki kedves volt, jó fej és művészfilmekről lehetett vele beszélgetni. Az előítélet tényleg csak korlátozottan hasznos, de ha eluralja az érzékelésünket, igazi seggfejjé tehet minket.

Mint azt látjuk butaházy esetében is, aki nyilván a három valódi hazaffy egyikének látja magát, és amíg mindenki más hülye, egyedül ő helikopter. Mint a klasszikus viccben, ahol hallgatja a pasi az autórádióban, hog egy őrült a forgalommal szembe megy az autópályán: "Egy? Az összes, basszameg!"

Ilyen Gyuri?

Hallgattam felvételről, amolyan podcast-formában egy rádióműsort, ahol egyszer csak azt mondta a műsort vezető műsorvezető, hogy akkor most pihenésképp következzen egy régebbi felvétel Ilyen Gyuritól. Milyentől??? Néztem magam elé hülyén, mert ehhez képest még az ablakon át látható útípésében is kompetesnek éreztem maga, de Ilyen Gyuri nevű zenészről és még tényleg soha.  Vala milyen Gyuri?

És akkor leesett, hogy Ian Dury lehet a nevezett, és akkor már megvolt, hogy húszévesen de bírtam én a pasi zenéjét. Csak kurva régen voltam már húsz éves. De ez még mindig üt, csak a példa kedvéért:

lan Dury amúgy túlesett a gyermekparalízisen, járt eleget speciális iskolába, rett belőle Britanniában világhírű rocksztár, de csak miután festőmüvész diplomát szerzett és tanított is festészetet. A saját zenéjével is ambivalens volt a viszonya, élete második felében már inkább színészkedett. Aztán 58 évesen vitte el a rák, 2000-ben. De amit addig csinált, fúúú....

Limerickek

A limerick ha kisbetű, egy vicces ötsoros, kötött rímszerkezetű vesrforma, ha meg nagybetűvel indul, úgy egy írországi város. A limerick bár francia eredetű, de annyira ír sajátosság mint a Guinness sör, az olcsó whiskey (ha olcsó, de whisky-nek írják, akkor skót, ami innen nézve nem is csoda, hogy olcsó, elev spóroltak vele egy e-betűt), és legalább annyira ír, mint a hazafiasnak gondolt bombamerényletek, a Ryanair vagy az indokolatlan részegség.

A limerick eleve az indokolatlan felháborítás, a mindennapi illem, a szemérmesség vagy a politikai korrektség teljes és vicces mellőzésével, ha jó, akkor nem csak rövid, de trágár is, vagy legalább minimum sértő. Mint a jó kabaré, mert ott bármivel lehet viccelni, hittel, erkölccsel, hatalommal, hisz a lényeg épp a máshol nem megengedett szabadság.

A dzsungelben lófrált egy nigger,

hol rátámadt Sir Khán, a tigger,

s azóta e fekete

szörnyen dadog: „Te ... te ... te”

– mondja, és eközben tikkel.

Na ez itt például egy Orbán Ottó-féle limerick, ahol az alanyi költő szabadon niggerezik, és követi el a szóviccbűnözés magas fokát.

Ez meg Nádasdy Ádámtól egy gyöngyszem:

Volt egy úr, úgy hívták: Jónás,

ráfért egy jókora gyónás.

El is ment; darálta,

a pap meg halálra

rémült, és azóta kómás.

És persze mivel a limerick angolul az igazi, gondoltam vicceljünk megint kicsit a google-fordítóval, humorfaktorban azzal nem lehet mellényúlni. Vegyük például Várady szabolcs egyik híres darabját, a mondjuk így, pajzán felhozatalból. (Azért pajzán, mert nincs benne ilyen hogy fasz meg pina, de ettől még egyértelmű:.

Volt egy nő, úgy hívták Emese

Nem tudni pór volt vagy nemes-e.

Egyszer két úr jól

Elölről-hátulról

Mit mondjak? Nem rebbent szeme se.

Nos ez eddig remek, de mit kezd vele az ordítóprogram? Valami ilyesmit:

There was a woman calles Emese

Don't know whether he was a pore or a nobleman.

Once, two gentlemen well

from the front, from behind

What to say? He didn't mind.

Hát nem az igazi. Eleve nem igazán kétértelműen disznó, másrészt meg a program azt hiszi, Emese férfi, legalább is így hivatkozik rá. Persze ha azt 'Emese' úgy írnánk hogy MSE, biztos valami informatikai cégnek nézné, persze gondolom akkor is maradna hímnek, mert csak a fiúk lehetnek kockák, a lányk eleve íveltebbek. Hogy egyébként ha első sorban ott van hogy nő, és a gugli is woman-nek ordítja, akkor hogy a traszvesztitába lesz belőle he, egy sorral lejjebb? Nyilván két külön mondatnak kezeli, egyiknek nincs köze a másikhoz, az egyik elölről, a másik hátulról. (H-Turul, ha valaki érti.)

De az uncsi angolból lesz-e telivér olasz? (Azért pont, mert abból is van még nyelvvizsgám, és ehhez képest legfeljebb pizzát tudnék kérni Bolognában, angolul.)

C'era una donna di nome Emese

Non so se fosse un poro o un nobile.

Una volta, due signori, bene

Dalla parte anteriore, da dietro

Cosa dire? Non gli importava.

Hát, ez sem viccesebb, mint a magyar, úgyhogy (az egyes fázisok bemutatásáak mellőzésével) lefordíttattam németre, onnan malájra, és onnan magyarra, de csak ennyi lett:

Egy nő Emese

Nem tudom, hogy ő egy sápadt vagy nemes ember.

Egyszer két srác!

Elölről hátra

Mit kell mondanom? Nem érdekel.

 Mit kell mondanom? Ez szánalmas, a limerick mindig az ember anyanyelvén működik jól, itt még a közismert fordítás-faktor sem segít. És sehol semmi trágárság, pedig igény az volna rá. Úgyhogy mégis inkább Orbán Ottó, eredeti, ízes magyarban:

Volt egyszer egy gaz nőgyógyász. Gaztette,

Hogy ujja helyébe a faszt tette.

„Betudható-e az asztmámnak,

Hogy úgy érzem, mintha basznának?” –

Kérdezte a nő a gaz orvostól, aki azt tette.

Vécén köszörülés

A vécén nem egy köszörűn ül az ember, hisze a vécén, de munkahelyi tapasztalat, hogy egyesek mégis köszörülnek. torkot. Mert ha bemegy az ember a közös mosdóba (bár nem értem miért mosdó, senki sem mosakszik ott, csak pisil meg kakál, aztán jobb esetben kezet mos), és valaki ül az egyik fülkében, azt igyekszik jelezni.

Hisz az hogy ég a villany, még simán jelentheti azt, hogy valaki úgy felejtette, esetleg nem is érdekelte, elvégre neki személy szerint mindegy, de viszont húde kényelmetlen, ha az ember épp nagy alkotásban van az egyik fülkében, valaki meg lecsapja a villanyt.

Én már jártam így, még jó hogy a lényeges részeket azért megtaláltam sötétben is, ám ezzel együtt kényelmetlen, mert mondjuk az ügyezelés után megtalálni a mosdót már korántsem annyira egyszerű, mnt mondjuk kitapogatni, hol a vécépapír. És nyilván nem csak nekem volt már ilyen tapasztalatom, ezért ha bemegyek a klotyóba, és ég a villany, a legtöbbször valakinek épp akkor kell megköszörülnie a torkát, vagy köhögni egyet, csak hogy jelezze, ott van valamelyik a király is gyalogjárban. És leszek szíves nem rá borítani a sötétséget.

A magam részéről mondjuk ilyenkor legtöbbször inkább zörgök, indokolatlanul lehúzom a vécét vagy én is köhögök, de csak mert nekem tényleg kell.

Ma viszont a szokásos szociális jelzések (és a velük járó diszkréció) teljes mellőzésével az egyik kollégám szimplán beszélgetni kezdett. A fülkéből. Persze úgy, hogy azt sem tudta ki jött be épp, de biztos azt gondolta, felesleges itt tettetni, hogy pont most kellett köhögnie, mikor abból is pontosan tudható, hogy valaki üldögél az egyik fajanszon, miként az is, hogy mit csinál ott. (A doktoriját írja filozófiából, naná.)

Sokkal egyszerűbb lenne persze, ha lenne mondjuk mozgásérzékelő, mint a szomszéd épület vécéjében, akkor nem kellene hangokat kiadni az embernek, lehetőleg úgy hogy ne legyen azért személyében beazonosítható. Mert mindenki tudja, hogy mindenki más is szokott szarni, de valahogy mégis kényelmetlen, ha másvalaki pontosan tudja, hogy mi épp most azt tesszük. Mert nem társaság műfaj, nem olyasvalami, amit másokkal közösen akarunk átélni, ha csak pillanatokra is.

A mozgásérzékelőnél amúgy időnként hadonászni kell, különben ott is jön a sötétség délben, de legalább nem kell emfatikus dünnyögéssel kommunikálni a pisszoárnál akciózó kollégával. (Aki nem mellesleg, egyébként sem szeretne hadonászni a mozgásérzékelőnek, legalább is nem két kézzel. Miszerint félkezű  biciklistának se integess...)

De ha nagyon automata lenne a világítás, nem lenne lehetősége az embernek az ilyesféle petite perception-okra, meg hogy fél órát agyaljon vécén köszörülésről.

Mondjuk lehet, hogy nem lenne nagy baj.

Mér' Paganínije?

Ez itt akkor a reklámkritikai nem különösebb kiadás, szóval hogy vannak a reklámok a tévében, amik megszakítják a komédiasorozatokat, és ahol jellemzően felesleges dolgokat reklámoznak szarul, de legalább feleslegesen. Mert az kizárt, hogy nekem (és az emberiség általam ismert normálisabb részének) attól legyen kedve nagy darab döglött állat-darabokat grillezni, hogy valami kereskedelmi rádiós csávó a évéreklában arcoskodik ez ügyben. Mer' ő valami áruházlánc arca (hogy miért, érti a fene,nála a szomszéd retriver is sokkal szimpatikusabb, pedig kissé hisztis is), és grillez meg ostobán néz pékekre, ami részéről a szakmai teljesítmény.

De mikor egy beirdalt sült krumplira azt mndja, hogy ez a burgonyák Paganinije, az tényleg az értelmetlenség netovábbja. Akkor már miért nem a sült krumplik Mecedese, a keményítős gumók Beverly Hills-e vagy a szívinfarktus-kockázatok Jimmy Hendrixe.

A hülye hasonlatok lehetőségei végtelenek, én vagyok a Füredi csomópont Kurt Vonnegutja, az ékszerteknősöm a hüllők Suzuki Swiftje, illetve magam lehetnék Sztravinszkíj és Sosztakovics, csak kicsit kellene oroszabbnak lennem, és sokkal zeneszerzőbbnek. (Vagy fordítva, de ennél kevésbé zeneszerzőbbnek lennem már logikailag is inkább lehetetlen.)

De egy krumpli mi a faszér' Paganíni? Mert csúnya, de tehetséges? Vagy mert egy krumpli is képes közismerten kicsaponó életmódra, gondolom valami léha karalábéval, és máris itt a közös pont, ami ugye nem az, hogy Nicolo Paganini sem a zöldségekre gerjedt.

De egy reklámban ennek mindegy, a műsorvezető-reklámrarc bácsi láthatóan büszke arra, hogy milye kibaszott  művelt. Hogy ő már , ilyen neveket tud, hogy Paganini.

Sose legyen jobb napja, bár a honoráriuma ettől még nyilván pofátlan.

Tele van a fóniám

Tegnap végre lett új telefonszámom, mármint mobil, mert a múlt hónapban remekül nem tudtam adatot egyeztetni a témobilnál, valamiért nem fogadta el az adataimat. Úgyhogy a témobilos szám meg is szűnt, tettem némi kísérletet, hogy visszaszerezzem, de nem sikerült online. Mert folyton addig a pontig jutottam, hogy akkor küldenek valami megerősítő kódot esemesben, arra a számra ami épp nem működik, és amit én marha most szeretnék visszaszerezni. És lehetett volna még a telefonos ügyfélszolgálatnál is intézkedni, de csak arról a számról hívva, amellyel kapcsolatban nemdebár. Tehát ha vissza akarom kapcsoltatni a számom, hívjam fel arról őket, vagy majd nézzem meg a soha meg nem érkezhető esemet. Ez valami olyasmi, mint mikor nem működik az interháló, felhívja az ember a szolgáltatót, ahol az ügyfélszolgálatos csaj (aki szakmáját tekintve jól hallhatóan okleveles idegeinkre menő und rágógumi-teszter) közli, hogy jelentsem be ímélben, hogy nincs net, ő telefonon ilyen panaszokkal nem foglalkozik. (Ez amúgy általános, hogy az ilyen telefonos ügyfélszolgálatokon egy dolgot vesznek igazán sértő zaklatásnak, ha ügyfelekkel kell foglalkozni.)

Szóval miután ráment több délutánom a  reménytelen ügyintézés kísérletekre, kissé zaklatott lettem (oké, ezt kulturáltan úgy kell megfogalmazni, hogy felbaszódott bennem az ideg) úgyhogy kora este eldühöngtem magam a közeli teszkóba, hogy ott este nyolcig nyitva van a témobilos üzlet, meg van telenoros is. (A telenor is té-mobil amúgy, csak nem tudjuk, ki az az Elenor, gondolom valami norvég főhercegnő.)

És a dajcse telekomnál húztam sorszámot, vártam kissé, de az előttem álló két család (a két működő ügyintézőnél) jól hallhatóan még azt sem találta ki, melyik telefont akarják megvenni a melyik díjcsomaggal, meg ugye a hűségidő, de a pult mögött álló (foglalkozásukat tekintve hátramozdító jellegű segéd-másodbonyolító) női személyek, annyit tudtak mondani nekik, hogy hát a kétéves hűségidő az másfél év, de a díjcsomagnak majd próbálnak utánanézni. Szóval reménytelennek látszott az ügy, de pontosan három lépésre volt a konkurencia, a Té Eleonóra, ahol viszont épp nem volt ügyfél, úgyhogy lettem én, gondoltam ne unatkozzanak. Ott le is tudtam ülni, kaaptam egy pohár hideg ásványvizet és öt perc alatt vettem egy feltöltött SIM-kártyát.

Most már csak a munkahelyemen, a bankban meg egy-két közműszolgáltatónál kell szólni, hogy máshová küldjék az esemeseket. A bankban gondolom már nincs ott Emese (rég voltak azok a reklámok), pedig egy Emesével esemezeni igazán eszeperente. Lenne, de nem megy. Ehh...

faszkivan.blog.hu (de csak a címe miatt)

A trónörökös új karrierje

A felcsúti ramszesz (foglalkozására nézve főállású populista, félállású focirajongó, valamekkora állású, de mindenképp olcsó szájkeresztény) fia katona esküt tett, és akkor most ez hír? Mondjuk a kormányközeliek szerint nem, de a 444 kiszúrta, és csinált belőle hírt. Mondjuk egyébként joggal, mert ezek most tényleg monarchiásat akarnak játszani, hogy a trónörökös látványosan katonáskodik egy enyhét? Pont miután volt már profi focista, közben biodíszlet a fater mellett ha már neki nem jut állami projekt, mint a récsölnek, vallási őrült valami hitgyülés utánérzéssel, amit a haverjaival ugye, most meg testével és buta tekintetével védi majd a határt, mert valami ilyen  marhaságra képezték ki. És igen, marhaság, mert az országot fenyegeti egy-két dolog, főleg a Gazsi apja meg a csicskái, de speciel nincs az az őrült menekült, aki hozzánk akarna jönni.

De nekik mohács kell, illetve kerítés, azt meg őrizni kell, még ellopják vagy mi.

É majd a Gazsi örzi jól, hamár Vilmos herceg is William néven volt helikopter-pilóta a brit parti őrségnél, Harry meg, mikor lejött a szerekről, afganisztánban volt VIP-vendég. Úgyhogy nincs mese, ha már focistának közepesnél szarabb volt, szektaalapítónak meg nevetséges, most majd katonai karriert csinál, mielőtt húsz év múlva a fideszkádéenpé elnöksége kitalálja, hog mégis ő lenne az ideális, miniszterelnök-jelölt. Amit addigra rég tudnak majd egykor, csak odáig nem sejtik,.

De ne így legyen, akkor már inkább a globális felmelegedés nukleáris téllel, vagy jöjjenek már azok a kurva marslakók. Ránk férne.

Hő hullám

Namost kérem ez a cseszett hőség nem hiányzott senkinek, legalább is gondolom, eddig még senkivel sem találkoztam, aki direkt kedvelné a hőgutát meg hogy a legértékesebb szervéről is ömlik a víz. Már hogy a fejéről, elvégre értelmiségiek vagyunk, nem a farkunk után megyünk, csak mögötte, de ez biológiai adottság, mer' a nők meg a nemi szervükkel együtt tudnak csak menni, mondjuk tényleg furcsa lenne egy ruhatár-féle, ahol az ilyesmit le lehetne adni.

Na igen, erről beszélek, ez már a nettó hőguta, hogy néhány soron belül perverzre asszociálom magam. De tényleg szeretek az időjárásra panaszkodni, gyakorlom is rendesen, és nem értem, ha Isten adja a kánikulát, miért nem ad hozzá légkondit is. Vagy ez valami különös bosszú, egy egy kissé kicsinyes és rosszindulatú istentől, esetleg simán a karma, épp megesszük, amit főztünk.

De legalább elhaladtam az okmánykormány-ablakba (vagy hogy is hívják fideszmagyarul) az új személyimért, szerencsére igen gors olt, anyám elfuvarozott (thank you!), az ügyintézés meg volt vagy tíz perc, várakozással együtt. És jobban  megnézve, az igazolványon szereplő körözési fénykép nem is olyan rémes, én magamnak csak felfüggesztettet adnék, ha pofára menne az ítélkezés. Hogy pontosan miért is, az igazán nem világos, de az ember negyvenöt év alatt már biztos összeszedett annyi vétket, amiért jár a szigorú de igazságtalan. ám ha esetleg mégsem, akkor nyilván kómában volt.

Most meg elzenvedheti a globális felmelegedést lokálisan, bár a hírek szerint jövő hétre hűvösebb lesz, én meg töprenghetek, hogy mire panaszkodjak akkor.

Na akkormost

És akkor most emberek, eltalál kissé, de jól esik:

Felnőttkorom lexebb dalai

Na ja, eljön az idő, mikor az ember elnehezülő negyvenesként rájön, hogy a legpopulárisabb kultúrában is van még keresnivalója. Igazából gőze sincs, ami a fasz az a Trónok harca, nem olvasta, nem nézte, de csak mert nem érdekelte, egy töredék másodpercig sem. Az elektronikus tánczene az neki (na jó, nekem, ha már magamról beszélek használhatok nyugodtan egyes szám első személyt is, elvégre Me, Myself and I), szóval az elektronikus tánczene az a prtütty-prütty - tuc-tuc, a rap az jobbára az a költészet, ami leírva szar, de zenei alappal elmegy (ha úgy is alig, akkor slam poetry), a jutyúber influenszer senkik meg szintén másnak sminkelik magukat kurvabarbinak.

De egyszer Petra az orrom alá tolta a St.Trinians című, mondjuk vígjátékot, ami annyira angol, hogy az ismerőseim jelentős része sem vevő a humorára. Magam meg fúde, oké ebben benne van, hogy a kedvenc londoni helyszíneimen rohangásznak vicces tinik, nem is értem, hogy lehet ezt nem bírni? A kilpben is van Trafalgar square meg ott ugye a National Gallery (ahonnan aztán képet lopnak a filmben), és  na ja, bírom az efféle bulizenét. Bírtam huszonéve is, huszonévesen, csak ez most már a nosztalgia, a 'holcsesztemel' fíling, az örök szorongás, hogy de bizony, elcsesztem.

Egyszer a Fácsén írtam egy barátomnak, hogy a nosztalgia de ócska egy menedék, aki erre azt válaszolta, hogy ja, de van másik?

Szóval a hangoskodó lányok nem az a kifejezett Sosztakovics második szimfónia, de néha jól esik. Bírok annyira fáradt lenni, szürke és nyomasztó, hogy végre az ilyesmi is tetszik. Ne vagyok rá büszke, csak kicsit.

Fúde

Ma kaptam fizetést, annyit persze nem hogy gondtalan legyek tőle, de a megélhetés kijön belőle (pedig már majdnem írni kezdtem a szegénységblogot, pontosabban én is), sőt még a gyógyszerek is, úgyhogy egy újabb hónapig hasba szúrhatom magam minden este, mint épp az imént is. Holnap első dolgom lesz, hogy veszek némi sajtot meg zöldséget, mert a margarinos zsemle, ami az elmúlt hét menüje volt már tényleg unalmas. Ámde muszáj volt fogorvosra is költeni, bár érdekes dilemma, hogy most akkor most legyen mit enni, vagy legyen mivel? Mert ugye az április (meg a március vége) az táppénzen telt, úgyhogy a legutóbbi fizetésnapon kapott összeg annyira jelentéktelen volt, hogy vágyakozva tekintett felfelé, a létminimum égi szférájába. Most már legalább visszaköszön majd az akciós joghurt, és ha spórolok, összejöhet egy padlizsánra való is. Jövő hónapban meg beruzák fűszerekre, túllépve az akciós sajátmárkás ketchup meg a gulyáskrém kombóján. (Amikből egyébként tűrhető tésztaszószt tudok készíteni, fűszerezés kérdése az egész.)

De eszembe jutott, épp tegnap, hogy át kellene rendezni a heti ritmusunkat. Hati ritmusra, azaz egy hét ezentúl álljon hat napból (pontosabban egy hat álljon hat napból), ebből legyen három munkanap és három szabadnap. Mivel a hagyományos hétfő, kedd, szerda satöbbi elnevezések ezzel értelmüket vesztenék, átkellene nevezni a hat napjait. Ha már az első három munkanap, lehetnének ezek a Francba 1, Francba 2 és Francba 3, a másik trió pedig a Fúde 1, Fúúde 2 és Fúúúde 3, you  gotta fight for your right to party.

Hisz a háromnapos munkahét már indokoltabbá tenné fizetést, amit eddig öt napnyi gályarabságért adtak.

Jut eszembe, ma hazafelé sofőrünk résnyire lehúzta az ablakát, és kérdezte tőlem, aki mögötte ült,hogy nem esik-e rám az eső? Mondom nem, de ha mégis, majd felfogom. Elvégre jó a felfogóképességem. Meg vezetni is remekül tudok. Áramot.

De ezért valahogy senki sem akar fizetni nekem, sokat.

Szagszerűség

A pintér nevű állítólag belügyminiszter olyat szólt, hogy a dunai hajókatasztrófánál gyors és szakszerű volt a mentés. Meg hogy már fél óra után átvette a mentés irányítását, és a helyszínen volt az országos meg a pesti rendőr-főkapitány, meg többféle katasztófavédelmi főigazgató. Na én majdnem itt nyelte félre a pirítóst, mert mit is akart ezzel mondani a költő?

Hogy szakszerűen menteni főleg úgy lehet, ha mindenféle főigazgatók és rendőrkapitányok is ott vannak, mintegy személyes jelenlétük fényével emelve az esemény tragikumát? Biztos, elvégre mi szükség lenne rá, hogy idősödő főnökök kimásszanak az íróasztal-bárszekrény Maginot-vonaluk mögül, és a tetthelyen fontoskodjanak, ha nem az, hogy akkora aurájuk van, ami túlragyogja az éjszakai reflektorokat is, valamint mind képzett mentőbúvárok, úgyhogy gyorsan kérnek egy szerelést, és vállt vállnak vonva a folyóba vetik magukat legott.

Bár nekem bűzlik az egész, szerintem a derék főférfiak nem ezt művelték ott, gondolom fontoskodva toporogtak, aggódó tekintetet próbáltak magukra ölteni, és igyekeztek nagyon hozzáértő módon fontosnak látszani.  Amíg mások mentenek, vagy legalább is próbálnak.

És a szomorúan röhejes az, hogy ezt elővezeti a belügyminiszter, hót komolyan, mintha tényleg ez lenne  mentés hatékonyságának mércéje, hogy hány tábornok toporgott közben a parton.

Azt még értem, hogy kulturáltabb országokban mondjuk egy légi- vagy vonatkatasztrófa után lemond a közlekedési miniszter, mert ugyan nem ő a hibás, de egy terület személyi vezetőjeként felel azért, hogy jól menjenek a dolgok. És ha épp feltűnően nem mennek jól, akkor lemond, nem feltétlen azért mert hibásnak érzi magát, csak mert úriember.

Na most nekünk ehhez képest van a pintér.

Kislány a lédikarnev áll

Jajj nekem volt ma reggel már megint, munkába ment megint a retróslágerek bömböltet a nemretró autórádióban, például a Koós János nevű táncdalénekes, akinek a bömbölő slágere azon tíz magyar örökzöld között van, amiért én letöltendőt adnék bárkinek, aki megírja, elénekli, pénzt ad érte, hangosan hallgatja vagy közterületen jól hallhatóan dícsérni merészeli.

Ez persze nem más, mint a Kislány a zongoránál (fehér eb az orgonánál) nevű emberiség ellenes bűntett. Én meg ülök hátul, nem tudok menet közben kiugrani, így kénytelen vagyok elképzelni, miféle duett az, ahol a kiscsaj zongorázik, egy fehér kutya meg orgonál, ráadásul a szexraprószidát. Tudom, tudom hogy nem pont ez van a szövegben, de szinte biztos, hogy valójában erre gondolt a költő, igazából úgy értette, hogy a fehér eb az orgonán áll, ami logikusabb, mert hogy tudna egy kutya orgonálni? Nekem volt kutyám, ő tudott bokrok alatt matatni, macskákat figyelmen kívül hagyni, valamint fingani, igaz ez utóbbi főleg a lakásban gyakorlta, elvégre az utcán fingás elpocsékolt erőfeszítés. de orgonálni nem tudott, az egész biztos, viszont nem állt volna egy orgonára, egyrészt mert nem volt itthon ilyen, másrészt meg minek?

Mindenesetre nekem órákig zakatolt a fejemben ez a szemét dalocska, aminek ráadásul ilyen többértelmű szövege van, pont mintha tényleg jelentene valamit, pedig dehogy. Az értelmezése bizonytalan mint az időjárás, a közel-keleti békefolyamat vagy a jövőképem, viszont virális természetű, nekem egész nap fájt a fejem, lehet hogy ettől. Vagy a tegnapi egyik filmtől, ami a Szerelemtől sújtva című melodramatikusan önkibelező monodráma, nem csoda hogy eddig szándékosan kerültem. Viszont most, hogy aludtam rá egyet már majdnem tetszik, igaz rosszat álmodtam, és ugye ahhoz képest...

Erre jött reggel a retrószarok rádiója, és a fenti remekmű mellett benyomták a Lédikarnevál nevű hasonszőrű kulturális terrorcselekményt, már csak azért is jó lenne diktátornak lenni, hogy az ilyeneket végre betilthassam. Vagy tudja fene, hallgasa, aki szereti, de csak otthon a négy fal között, nem kell ezzel a nyilvánosságban idegesíteni a normális embereket. Aki Sosztakovicsot hallgatnak meg Slayert, és nem szeretnének egy Karel Gott Pride-ot

Keresztényfocializmus

A felcsúti ugyebár nem ment el a pápa csíksomlyói miséjére, igazából nem indokolták hogy miért (például mert református, ócska időt mondanak a meteorológusok, szarik az egészre stb.), volt valami diplomáciai háttérsutyorgás, hogy hát a románok érzékenysége. Ami nyilván nem volt igaz, mert áderjános és tömjénzsolt ott nyomult az első sorban valami Habsburg oldalán, zorbánnak meg biztos dolga volt. 

Aztán mára ki is derült mi is volt a Haza sorsa szempontjából halaszthatatlan dolog: a helyszínen kellett megtekintenie a foci (fideszül: fodbal) BL-döntőt. Meg hát Madrid biztos jobb hely mint Csíksomlyó, jobb éttermek vannak arrafelé, meg a stadion VIP-páholya is fedett, nem kell bőrig ázni, miközben valami csuhás vénember papol. A főnök szerintem amúgy is rosszul viseli, ha neki kell más papolását hallgatnia, na ez egy meccsen nem fordulhat elő, maradhat a komfortzónájában.

Tömören ennyit arról, hogy ő a kereszténydemokrácia elszánt képviselőjeként, és úgy is mint Európa első embere, aki kerítésekkel és határvadászokkal védi a keresztény kultúrát. És ez utóbbit komolyan kell venni, a hivatalos statisztikák szerint naponta kábé negyven embert kell visszazavarni Szerbiába, ami tényleg heroikus teljesítmény, és ha ettől nem marad meg az európa kereszténység, akkor semmitől.

Persze lehet hogy csak arról van szó, olyan jól meg van már védve a keresztény kultúra  (például az EP-választásokon, hogy mást ne mondjunk), a felcsúti meg annyira elfáradt ebbe a nagy védésbe, hogy tényleg jár neki egy kis pihenés, meccsen szotyizás, mifene. Így aztán részéről a Liverpool-Vatikán meccs 1-0-ra végződött, , pedig kiegyenlített volt a küzdelem, mindkét csapat idegenben játszott, bár a vatikániak több, és kevésbé részeg szurkolót tudtak mozgósítani. De egy zorbán negy hagyja az út szélén a kisebb és esélytelenebb csapatot, akkor se őket nem a pápa, hanem a canterbury érsek támogtj, bár a többségük úgyis migráns. Mondjuk pont mint a vatikáni csapatban a sok szoknyás agglegény, kezdve a  csapatkapitánnyal. (És egyébként is: Vati Kán, nem gyanús ez valakinek?)

És tényleg, nem kell kiakadni azon, hogy a hazai főtáltos nem ment a pápai misére (nem a városba, a fehér ruhás bácsihoz), hanem Madridban tett úgy, mintha mise történt volna, hisz a pápa meg nem ment el a BL-döntőre! Pedig argentín, tehát szeretnie kell a focit, és ráadásul anyanyelvi szinten beszél argentinul, ami olyan mint a spanyol, sőt annyira hogy az. Sőt, misézhetett volna egy istentisztelet a stadionba is, ilyet máskor is szoktak.

Egyébként is, mifelénk a kereszténydemokrácia csak egy lépcsőfok a focializmus felé, erről például a szeged-csanádi püspök is mesélhetne.

Háborodott Csillagok

Miután sikeresen megküzdöttem a beszédaktus-elmélettel olvasgatni kezdtem a neten nettó hülyeségeket, elvégre a szombat délután-este elkövetett tudományos ismeretterjesztést is ki kell pihenni, minél gyorsabban. Ilyenkor jönnek képbe a mindmeghalunk.com meg a hasonló ostobasággyűjtő oldalak, de ma találtam egy igazi ínyencséget, nem is értem eddig hogy nem botlottam bele az internetes világhálón.

Ma esti felhőtlen szórakozásomat a mediavadasz.info című izé... online kiadvány biztosította. eleve tetszett ez a .info végzettség, ezt legutóbb a kuruc előtaggal láttam, hát igen, a kurva nagy magyarok valamiért nem a ponthu végződést szeretik. Biztos mert kissé náci módon kurva nagy magyarok, a náculás meg nálunk szerencsére büntetőjogi kategória. És ezért nem volt meglepő, hogy a médiavadász is afféle bölcészkedő kurucinfó próbál lenni, mondjuk nem teljesen sikertelenül, különösen a szórakoztató faktort tekintve.

A szerzők, akik legalább többségükben vállalják a nevüket, rendszerint nemzeti radikálisnak vagy tradicionalistának címkézik fel magukat, de ez a neonáciktól az ultrakonzervatív katolikusokon át a sámándobon lovagló rovásírókig terjedő, nagyon is elegyes társaság.

Persze én ehhez biztosan buta vagyok de egyfelől nem értem, ezek hogy jönnek össze, hogy egy szittyatáltos nem rúgja vesén - persze csak verbálisan - a húde katolikust, talán az lehet a közös pont, hogy viszont mindketten szívesen rúgnák vesén a jelenlegi pápát, csak más okból, és nem csak verbálisan. Meg hogy lehet egyáltalán egy-egy ilyen elvakult alak katolikus? Erre amúgy az a válasz, hogy ők az igazi katolikusok, a komoly tradicionalisták, a pápa meg egy liberális fasz, de akkor miért nem latinul írnak, gyertyafény mellett? És miért laptopon egy weblapra, tessék szerezni pergament és lúdtollat téntával, na az lenne igazán tradicionalista gesztus.

De hát hasonló hibákat látok az úgynevezett neemzeti radikálisoknál is, akik ugye a húdeturbó megamagyarok. Azt még értem, hogy lehet magyarnak lenni, hogy ide született az ember, ezt a nyelvet beszéli, ezt a kultúrát birtokolja (ki mennyire) és evett már tojásos lecsót kolbásszal, vagy ha nem evett már legalább látott, esetleg hallot róla. De hogy lehet mindezt radikálisan csinálni? Még magyarabbul beszélünk, még párszor ide születünk karmikusan és lecsót megdobjuk még egy kis erőspistával töltött rántotthússal?

Amúgy az aktuálisan kedvenc írásuk  a Csillagok háborúja (magyarul: Star Wars) kapcsán fejt ki vicces összeesküvés-elméleteket. Hogy a Jedi az ugye Júda, George Lucas meg magyarul Lukács György, nyilván nem véletlenül, hisz Lukács nagy kommunista volt. Mondjuk a Heidelbergi esztétika idején még nem, de azt utólag már letagadta volna a benne lakó vérkomcsi.

Szóval Sztárvórzok Háborúja egy feminista, komcsi melegpropaganda, van benne ajvékoló(!) gnóm (R2D2), Csubakka mint evolúciós propaganda (sic!), Darth Vader meg rokonságot mutat Jézus Krisztussal. Oké értem, hogy az eredeti trilógia egy megváltástörténet (is), de mit kellett szívnia a szerzőnek ehhez a JézuSS párhuzamhoz? Mindegy is, aki szeret szörnyülködve röhögni, annak itt a link. 

locitrom.hu

Alkotói válság

Most épp egy szociálpszichológia cikket kellene öszehegesztenem, de nagyon nem megy. (Helyette ezt az ízét írom ide most...) A probléma ott kezdődik, hogy még a témával sem tudtam dűlőre jutni magammal, pedig szokásommal ellentétben van több ötletem is. Csak nem tudok választani, az egyik jó lenne, de mintha megírtam volna (a Petránál lévő archívum szerint meg nem, de a baljós előérzet az nem hisz az adatoknak), amit meg tuti nem, azt nem véletlenül.

Most került a kezembe egy remek és igen híres könyv, amiről annó tartottam előadásokat is, de most, beleolvasva a könyvbe meg átnézve az akkori jegyzeteimet, háát... nem sok használhatót tudnék ma kifacsarni magamban a témáról. És nem csak azért, mert a kézírásom már akkor is olvashatatlan volt, már nekem is. (Na jó, egyébként a beszédaktus-elméletről lenne szó.)

A többi téma kapcsán meg akkora közhelyeket tudnék csak lőni, hogy ahhoz meg nincs kedvem sem ha a tudományos ismeretterjesztés jobbára erről szól. A kedvenc szociálpszichológiai témáim meg már elhasználtam, utólag kiderült, volt amit többször is.

Lehet hogy keresni kellene valami  mindennapi témát a társas érintkezés pszichológiájának körében. Például, hogy miért veszi személyes sértésnek a taxis, ha nincs kedved beszélgetni vele, hogy van az, hogy tíz ember is csak tülekedve tud felszállni egy üres buszra, miért gondolják sokan, hogy a többiek majd lájkolják az esti szendvicsük fotóját a fészbukon, hogy miért népszerűbb a brokkoli a karfiolnál, vagy miért vesz valaki priority boardingot a repülőre, ha amúgy is helyre szól a foglalása?

Félő persze, hogy ezekben a témákban is gyorsan rárepülnék valamilyen kurrens tudományos elméletre, hogy majd annak keretében okoskodjak jól, de az ismeretterjesztés frontján ez inkább szellemi önkielégítés lenne.

Ez olyan,mint mikor egy politikai elemző valami tévéműsorban nem érthetően elemez, hanem Platóntól és Arisztotelésztől indulva mondjuk Samuel Huntingtonig vázolja az államelméleteket, megemlítve a posztmodern relativizmus és posztindusztriális társadalom összefüggéseit, de arról nincs véleménye, hogy akkor most lemond-e a játszótérügyi miniszter. Vagy van, csak titkolja, mert akkor nem hívják a másik tévébe.

Szóval vergődöm a témán, meg nincs ihletem írni, pláne nem ilyen szakmailag korrektre fazonírozott, és elég hosszú cikket egy szaklapba, de azért erőt veszek magamon. És már tegnap óta a csontjaimban érzem (már a derék- és hátfájáson kívül), hogy mégiscsak a beszédaktussal fogok megküzdeni, bár kicsit fájni fog.

Vero laboriosam

Úgy tűnik vége az 56-os Intézetnek, ami egy ideje már nem is intézet, hanem a Széchenyi Könyvtár egyik osztály vot, gondolom a kisebbik rossz jegyében. De most be fogják olvasztani a viccesen Veritasnak nevezett, kormányközeli, történelem-átértelmező intézetbe, vagyis inkább nem. Mert nem valószínű, hogy a mostani kutatói szeretnének az Igazság minisztériumnak dolgozni (aki nem érti, olvassa el az 1984-et, és rájön, hogy mi mindig is Eurázsiával álltunk háborúba, legalább két napja már), mert az nem igazi tudományos kutatás, ahol előre lehet tudni milyen eredményt vár a megrendelő hatalom. Hisz ott nem kérdések vannak, hanem előre megírt válaszok, mint a Tanúban, mikor Pelikán gátőr megjegyzi az elé tett saját vallomásáról, hogy de Virág elvtárs, ez az ítélet!

A feszítő kérdés persze az, hogy miért pont most kell az 56-os Intézet maradékát is beszántani, de valahogy senki nem gondol a legkézenfekvőbb válaszra. Hogy ugyanis ma van a felcsúti Ramszesz kereken 56-ik születésnapja, és tényleg nem akarja, hogy mindenféle tudományoskodó alakok is erre emlékeztessék. (Ezek a történészek a végén még olyat szólnának, hogy lassan már ő is csak történelem, miközben ő Történelem akar lenni, csak nélkül, szigorúan nagybetűvel.)

A másik lehetőség, hogy meg van sértődve, hogy ezek ott abban az intézetben, bár 56-osnak hívják magukat, de nem vele foglalkoznak, pedig egy neki ennyi már minimum kijárna. Sőt még csak nem is Johnny Depp-el, aki pár nap múlva lesz 56, Emilio Butraguenoval aki a nyáron tölti a jeles kort (gondolom a Pancsóarénában is megemlékeznek róla), vagy Szergej Bubkával a egykori legendás rúdugróval, az ő decemberi születésnapjára is írhatnának valami tanulmánykötetet, vagy legalább egy sportos kifestőt. (Bubkát egyszer láttam Monte-Carlóban, csak pont nem rúdugrott, sétált a kikötőben, de azt is igen sportosan.)

De ezek a szarnak rá, teli torokból, már ahogy az ilyen balliberális történészek szarni szoktak, nyilván nem úgy, mint egy rendes, népben nemzetben gondolkodó keresztyén hazafi szarik templomba járás előtt. (De csak hogy az Haza sorsára tudjon koncentrálni ott is, és ne arra, hogy van-e nála vécépapír.)

Így aztán nem csoda, hogy a Teszkós Napóleon (Plüss Pinochet, Lego Duce etc. - copyright Bödőcs) szorgalmas fegyverhordozói épp a főnök szülinapjának előestéjére időzítették az ünnepi Magyar Közlönyt, benne az intézetes hírrel, izé közlönyménnyel.

Mert ünnepnap ez a mai, most már kétszeresen is, elvégre nem minden nap számol le ártunk és ormányunk egy maroknyi tudóssal. Na jó, általában egy egész akadémiányival igyekeznek, de aki a kicsit nem becsüli...

civilhetes.hu

Szakértők

Most hogy minden hírportál a tegnap esti dunai hajókatasztrófával tele, mindenki egyből vízi közlekedési szakértő lett, az újságírók, meg a kommentfalakon okoskodók egyaránt. A legtöbbjük persze az Ondein családból meg a Fiszkos Fred regényekből szerezte hajózási a tudását (na jó a kevésbé idősek a Titanicból is), de hát nics tengerün, csk kevés hajózható folyónk, de rról meg annyit tudunk, hogy időnként a hajóvonták találkozása tilos.

És persze pár napja még mindenki politológus volt ugyanezen felületeken, de természetes, hogy egy ilyen esemény után már nem sokakat érdekel a fideszesek melyik frakcióba ülnek majd be, vagy ki lesz az Európai Bizottság elnöke.

És bár természetes, hogy egy térben és időben közeli katasztrófa után annak a híreivel tele minden, de közben mégis zavaró a média "egyhegyűsége", hisz amit lehet tudni  két hajó ütközéséről, azt már közölték mindenhol, úgyhogy marad egy-egy újabb sötét és szemcsés felvétel bemutatása, meg a body count, azaz hogy aktuálisan hol tart az áldozatok és eltűntek száma.
És persze a szakértők, mint egy fedélzetmester, egy nyugdíjas matróz, vagy a főpolgármester, aki úgy tűnik mindenhez ért. Csak épp senkit nem érdekel a véleménye.

Csíksom jó?

Épp azt olvastam, hogy  a felcsúti ötödik Iktor nem megy a pápa csíksomlyói miséjére. Ami érthető, a mini szterelnök állítólag református, bár hogy a vallásossága miben nyilvánul meg az erős kérdés, kívülről annyi látszik, hogy a teljes hatalom mindennél jobban akarása az egyetlen világnézete. Úgyhogy eleve nem tudna mit kezdeni egy pápai misén, azon kívül hogy a kamerák kereszttüzében nem mer szotyizni, Pápa meg egyébként is egy város, de ott kövérlászló a lokális.

Tömjén zsolt viszont remekül ott lesz, de hát ő saját bevallás szerint is erősen kaotikus, mi több, a Kaotikus Egyház lándzsahegyének tartja magát, ami persze elég szar az egyháznak, de hát még Róma püspöke sem szabhatja meg, ki hazudja magát pont kereszténynek, az egyetemes teológiai vonalon. Zsolti, mikor pont háziállatokra lövöldözik, azt állítja, hogy igazából ez vadászat, hát tudja fene, én a vallásosságát sem venném komolyan, egyszerűen nem az a karakter, akinek hinnék. (És mellékszál, de úgy PhD a fazon, hogy a kissé plagizált szakdolgozatát fazonírozta át doktori disszertációvá, hisz van az a közjogi státusz, ahonnan ez a csávó is okosnak látszik, tudósnak, meg jelentős kutatónak.)

Ja, és csíksomlyón ott figyel majd még áderjános is, akiről annyit tudunk, hogy momentán köztársasági elnök, szeret horgászni, bajszos, és aláír bármit, amit a főnöke elé tol. Oké öregszik a fazon, rég volt már, hogy jogász diplomát szerzett, inkább nem kockáztat, pláne ha nem is tudja, hogy ki épp az Alkotmánybíróság. Addig rendben van, hogy lehetőleg csupa megbízható káder, de ki tud már ennyi nevet megjegyezni, meg hogy hányas számú a párttgakönyvük? (Az ötösre nyilván emlékszik, de csak azért, mert bajor zsót elég gyakran felemlegeti, két stilárisan indokolatlan fasz meg bazmeg között. A fehérjehalmaz baromállatok nagyobb örömére.)

Ez a pápa (aki nem a város, hanem valami olasz származású argentin  migráns) amúgy is egy gyanús alak, illegális bevándorlókat meg hajléktalanokat babusgat, holmi felebaráti szeretetről papol (mivel pap, nem is nagyon tudna máshogy olni), mintha lenne holnap, felelősség meg következmények. Ez három olyan gyanús dolog, amivel a felcsúti nem akar foglalkozni, nem csoda, hogy neki Csíksom nem jó.

Sajnos sajtos

Ma reggel elég kipihentem keltem, nem túl lelkesen de annál elszántabban mentem dolgozni, és úgy fél tízig minden rendben  is volt. Mert ugye kilenctől van kajaszünet, minek keretében elfogyasztottam a mára rendelt sajtos szendvicseimet, hogy egy fél óra múlva némi émelygés, kisebb szédülés és nettó hasmenés vett erőt rajtam, ami kitartott délutánig, csak akkor lett jobb, miután hazaérve hánytam egy jót, amitől érdekes módon még étvágyam is lett.

De a fél tíztől, tíztől induló vacakulléttel azért elég komoly kihívás volt kihúzni fél háromig, hazafelé a mikorbuszban már kezdtem magam majdnem embernek érezni, most meg már azon töprengek, mi legyen a vacsora. Elviselnék valami durván fűszereset, de gondolom az nem optimális momentán, úgyhogy valami lepény lesz joghurttal, meg egy kis gyümölcs. Bár a tejtermékekkel óvatosnak kellene lennem, az hiszem a picit furcsa ízű sajt volt ludas, a sajtos szendvicsemben. Éreztem én, hogy van valami érdekes mellékíze a cuccnak, de gondoltam ez biztos ilyen, ha már a rokfortot is megesszük, pont penésszel együtt, ennek a zacskós sajtnak is lehet valami sajátos bukéja, ettől még nem romlott csak karakteres. És egyébként is, a sajt eleve romlott tej ( ha jobban belegondolunk), a japánok pont ezért nem szeretik (gondolom csak akkor, ha Hellokitty-alakú), de mondjuk a pálussztai is attól finom, hogy büdös. Meg a kvargli.

Szóval gondoltam, ez is csak egy érettebb verzió, ami még jó is, hogy nem a szokásos, lágygumi jellegű ipari trappista, de hát úgy tűnik az olcsó sajtnak bár nem híg a leve, de meg tud romlani.

Sőt, meg tud rontani engem is, még jó hogy ennyivel megúsztam a sajnos sajtos szendvicset.

ennyire nem volt rossz a helyzet (divany.hu)

Megküzdés

Namost, hogy túl vagyunk végre az aktuális választáson, örömmel vegyes elképedéssel  konstatálhatjuk, hogy a fideszkádéenpé sikeresen megküzdött a liberális világmaffiával, főleg a magyar falvakban. Ami fontos,  mert a liberális világmaffia pont a kistelepüléseken a legelszántabb, igazán talpraesett és fenemód bajszosan kolbásszagú kormánypárti polgármesternek kell lennie annak, aki legénykedik a gáton, főleg persze szimbolikusan. (És nem, ne rontsa el felhőtlen örömünket, hogy a felcsúti hadoszlopok csak csatát nyertek, de a háború még nem dőlt el, valamint hogy ekkora média hátszélben azért nem akkora gurítás nagyot nyerni, különös tekintettel a szakszerűen leszalámizott ellenzékre. Meg hát láttuk már eleget, hogy egy-egy kis faluban a fideszes polgi személyesen ellenőrzi, hogy szavaznak-e a jobbágyok, és a megfelelő irányba teszi-e mindezt, és hát náluk a mindent vivő lap, úgymit segély, közmunka ésatöbbi. Ezeket összefoglalóan zsarolási potenciálnak hívja a szakirodalom, hívhatnák Döbrögi-effektusnak is, csak épp senki nem veri rajtuk ezt vissza, egyszer sem, nemhogy háromszor.)

Az emeszpé meg az elempé megérdemelten leszerepelt, szerintem az emeszpé egy szem (egy darab!) mandátuma is pont eggyel több a szükségesnél. A momentum momentán meglepetés volt, láthatóan ők voltak a legjobban meglepve, hisz a a Magyarország nevű, lángoktól ölelt geopolitikai realitásban igazán jól a szektaszerű pártok szerepelnek jól, bármely tetszőleges választáson. Így az mondjuk nem is meglepő, hogy a DK ekkorát ment, a fidesz után (melett?) ők a leginkább szekta-jellegű alakulat, igazi vezérpárt ők is, elkötelezett és tűzön-vízen át rajongókkal. Mert nekik, ahogy a kormánypártnak is, nem egyszerűen szavazói vannak, hanem rajongói, amit én kissé nem értek, de hát nem jut mindenkinek Queen vagy Iron Maiden, ha rajonganivaló kedve támad. (És nem állítom hogy gyurcsány vagy a felcsúti a szegény ember éjronmédenjei, sőt utóbbi kifejezetten a gazdagokkal pörög, nyilván a mi pénzünkön. Van az a megánrepülő, amihez képest gyurcsány is az aszkézis megtestesülése.)

És persze a fideszkádéenpé házi, kézből etetett sajtója nem győzi nyomni a hurráoptimista kormánypropagandát, az origónál láthatóan maguk alá élveztek tegnap este, és azóta sincs túl sok józan ember a szerkesztőségben,de legalább percről-percre közvetítik a vezér bszédét, hátha az olvasók nem tudnak magyarul és /vagy nincs tévéjük, legalább is olyan, emin bejön az M1 pártszolgálati.

De napi betevő zorbán (ötödik iktor) nekik is jár, ha már lusták a laptopjukon tévézni, vagy a böngészőnél simán beragadt a O betű, így az origo jön be mindig.

Maffiákok

Még mindig politika, de hát ezen hétvégén van a savazás az Ejrópai Parlementgyűlés ürügyén. És azért ürügy csak az EP, mert a felcsúti hellóröfi megmondta, hogy itten kérem a liberális világmaffia ellen kell küzdeni nagyon, különben fogaknak csikorgatása, és a sír, hol nemzet süllyed el, úgy tűnik erről nem tud lehasadni a teszkós napóleon.

Pedig a 'liberális világmaffia' igazán szép kifejezés. Hisz ha igaz, amit anno Kant írt, azaz hogy szép az ami érdek nélkül tetszik, akkor ez a politikára átfordítva valami olyasmi lenne, hogy szép az ami eleve értelmetlen, mert akkor nem a gondolatra figyelünk, csak a kifejezés nettó esztétikumára. Az igazán ütős politikai szlogenek nem is akarnak reflektálni a valóságra, inkább építenek egy saját realitást, egy olyat, ahol szubhumán migránsok hordái ostromolják a határkerítést, ahol egy zsidó üzletember mozgatja a világot en bloc, vagy ahol egy semjénzsolt az igazi keresztény.

Ebbe a teremtő szimbolizmusba illeszkedik ez a világmaffiázás is, hisz maga a kifejezés nem ápol semmiféle kapcsolatot a realitással, nem is dolga neki.

Mert nehéz elképzelni, milyen is lehet egy liberális maffia. Az egyéni szabadság meg az emberi jogok mellett kiállva terrorizálja környezetét? 

Valahogy úgy kell elképzelni  dolgot, hogy aki nem tartja tiszteletben a kisebbségek jogait, azt megverik (közben a földle lökik, nagyon dulván), lelövik vagy megfőzik pörköltnek a macskáját, aki meg semmibe veszi a véleménynyílvánítás szabadságát, annak kivágják a nyelvét. Ha már ők a maffiákok.

Persze az is elképzelhető, hogy a liberális maffia sütivel támad, azt mondja, hogy oké te kissé náci vagy és buta mint a sár, de mi így is elfogadunk, és nem kérsz egy kis dobostortát? Virágozzék minden világ, aranyeső hulljon rája, az idegen az szép. 

És mellékszál, de itt jön képbe Herbert Marcuse, aki a hatvannyolcas mozgalmak kapcsán mondott valami fontosat. Hogy ugyanis a Rendszer lényege a represszív tolerancia, vagyis hogy egy modern liberális demokráciában lehetetlen lázadni, mert az aktuális hatalom jól megveregeti a vállunkat, hogy oké, mi annyira toleránsak vagyunk, hogy még ezt a rebelliót is elnézzük neked, és igen, jogod van ellenkezni, lázadj csak nyugodtan, Miközben a lázadás lényege, hogy legalább van valami ellenerő, amivel szemben ugyebár. És innentől valóban értelmes lesz az "elnyomó tolerancia", ami elsőre egy oximoronnak tűnik.

De ettől a liberális maffia még egy nettó baromság, pont olyan, amit a felcsúti általában próbál eladni közpolitikaként, neki már rég nincsenek értékelhető gondolatai a világ állásával kapcsolatban, csak kurva nagy plakátokra írható, kurva ostoba tőmondatai, mint ez is. Hisz a maffia az védelmi pénzt szed, alkoholt meg drogot csempész, adót csal, és a viták végére dobtáras géppisztollyal tesz pontot, bekokainozva. Na jó, ez kicsit olyan, mint az itthoni rezsim, a nem volt taggyűléstől a saját lábon álló lányig a szaros pelenkákkal, meg a stadionnal a kert végében. (És ha lehet itt egy ócska szóviccet, ott van még a kultúra terepén a kormány kedvenc dalnoka, Maffi Ákos.)

Szóval ha van maffia a közéletben, az épp a karmelita kolostorban eszi a Gundel-menüt, és közben liberálismaffiázik.

Elvégre alkoholista az, aki annyit iszik mint mi, csak nem szeretjük.

Pünkösdi kilósáru

Az újbudai polgármester (aki valójában a tiznegyedik kerületet mestereli polgár) azzal reklámozza magát, hogy a hatvan feletti lokális lakosok "pünkösdi csomagot" kapnak az önkormányzattól. Már ha van nekik valami hatvanplusz kártyájuk, de ha nincs az se nem baj, az átvételi ponton is lehet igényelni, azaz ha a reménybeli csomagtulajdonos megadja az adatait, máris viheti a kiló lisztet, egy csomag (!) sütőport, a liter olajat und az 1 db Balaton szeletet. Meg még néhány ínyencséget, mint a kiló cukor, az egy doboz (gondolom olcsó) tea meg az 1 db sűrített paradicsom. Az mondjuk erős kérdés, hogy ha 1 db paradicsomot még sűrítünk is, akkor mi marad belőle, gondolom valami maximum kockacukor méretű izé, de legalább rögtön bele lehet tenni a teába, asszem ezt hívják úgy hogy fúziós konyha. Kicsit hánytat, de garantáltan nem mindennapi.

És igen, mind tudjuk, hogy pünkösd csak két hét múlva esedékes, a csomagokat is csak egy hét múlva osztják, de az a kurva választás most esedékes, tehát most kell nyomatni a hirdetést, el ne felejtse az a potenciális választó, kire is kell szavazni. Kitől is kapja a kiló cukrot meg lisztet. Hátha nem esik le neki, hogy saját magától, mert az önkormányzat, a fideszes polgármester, valamint Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei nem a saját kosztpénzükből adakoznak nagylelkűen, hanem közpénzből, az meg ugye a miénk lenne elvileg, mert mi adtuk össze, ők csak költik. Csomagokra, meg a csomagokat reklámozó hirdetésekre, de nem filantrópiából, sima hatalmi érdekből csupán.

Még mindig ott tart a komplett fideszkádéenpé, hogy zsák krumplival kell szavazatokat vásárolni, csak most épp rohadt drága a krumpli, úgyhogy marad az egy tasak sütőpor, ami biztos kell majd, ha a hatvan feletti választópolgár ki akarja sütni a balatonszeletet, az ajándék étolajban. Hisz nincs is finomabb, mint a bundázott sült balatonszelet, valahánytojásos tésztával.

Viszont hiányolom a csomagból a piát, valami olcsó vodka biztos növelné a pártunk és kormányunk iránti feltétlen szeretetet és  szavazási hajlandóságot, de az ilyen vodka ugyebár krumpliból készül, de az drága. Amíg ki nem találják, hogy lehet száraztésztából és kristálycukorból vodkát párolni, nélkülöznün kell ezt a klasszikus kampányfogást, pedig a részeg választó a jó választó. Akinél nyilván fontos az is, hogy a választás időpontjáig szolidan részeg maradjon, mert a másnapos állampolgár még képes és holmi ellenzékiekre szavaz, csak mert fáj a feje, meg hol van már az a kicseszett bürgermájszter a következő adaggal.

A nyugdíjasokat leitatni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki benne van én nem ellenzem.

Amúgy nincs az akcióban semmi különös, pünkösd alkalmából eleve idejétmúlt lenne holmi szentlélekről meg hasonlókról értekezni, az egyszerű embereknek (és ki nem az?) nem kell ez az absztrakció, nekik száraztészta kell, az mégiscsak kézzelfoghatóbb, mint valami teológiai agyalás. És hogy el ne felejtsék, kitől van a cucc, kell a hirdetés is, a polgármester arcképével dekorálva, bár egyszerűbb lett volna valami baszott nagy pártlogó, hisz a szavazólapon is az van, nem a polgi - közepesen kopaszodó maffia-alvezérre emlékeztető - feje, tehát jobban segítené az ikszelés megfelelő tájolását. Mert hát a kiló lisztért megvehető potenciális szavazó a végén még azt hiszi, hogy az elempére kell húzni, ha már ilyen zöld a hirdetés háttere.

És hát igen , a fideszkádéenpé alapvetően hirdetésekben próbál erős lenni, ha már  kormányzásra kevés ideje jut a családtagok közbeszerzései mellett, és most igazán sokat hirdethet, ha már jön az EP-választás. Mert ahol kampány van, ott kampány van, ajándékcsomagokat kell szórni, fel kell avatni valami átadást vagy át kell adni valami felavatást, de ha ez nem megy, legalább is hirdetni kell. Meg sajtótájékoztatni, sajtójékoztató nélkül a kampány szart sem ér, sajtótájékoztatóval visszont simán csak szar.

Mint mikor valami fideszes képviselő meg talán polgármester sajtótájékoztatott egy épülő autópályán, hogy majd egyszer nemsoká át fogják adni, ha majd kész lesz valamikor egyszer. És erre oda kellet csődíteni a kézből etetett sajtót (bár lehet hogy csődült az magától is, hisz a szolgalelkűség nem játék), mert az autópálya csak a választások után készül majd el, de nekik most kell valami komolyat gurítani, különben a rogánantali értelemben vett kubatovgábor összevonja a szemöldökét, és az senkinek sem lenne jó. Így hát át kell adni az épülő bicikliutat, lehetőleg száz méterenként, nemzeti színű szalaggal és váltott, szalonnatüzelésű bajszos államtitkárokkal, mert az üzenet a lényeg. A tényeknek meg annál rosszabb.

Otherwise, media is the message.