Butaka Talin

Szili Katalin olyat szólt, hogy most, 30 évvel a rendszerváltás után végre eljutottunk oda, hogy az egész nemzet együtt gondolkodik, együtt dobog a szíve. (Na ja, meg együtt táncol a barackfa körül, miközben talpai összeérnek, ha valaki emlékszik még eme épületes baromságra.)

Ez az együtt dobogó szív, ez valami régi beakadása minden tényleges vagy wannabe diktatúrának, a királyokgercegekgrófok, a vezéréskancellárok, a pártfőtitkárok valamint az elnökminiszterek valahogy mindig ezt emlegetik, és abban szeretnek gyönyörködni, ahogy az istenadta nép (diákság, katonaság valamit a tömeges dolgozók) alakzatban menetelnek, együtt. A tribün előttre pedig rendelnek egy spontán kialakuló üdvrivalgást.

És nevezik mindezt demokráciának, amit ők úgy értenek, ha többséget szereztek egy választáson (mindegy is hogy, bárhogy) akkor onnantól az van amit ők mondanak, mindenki másnak kuss. Pontosabban mindenki másnak kötelező együtt dobbani velük. (Mellékszálnak tűnik, de a demokrácia az a többség uralma, a kisebbség véleményének és jogainak tiszteletben tartása mellett.)

Mivel azonban mindig vannak, akiknek a szíve nem az aktuális állampárt hűbéreseiével együtt dobban, ezért egyszerűbb ha őket nem tekintik a nemzet részének. Ők a hazaárulók , a magyargyűlőlők, az idegenszívűek, és a probléma meg van oldva. Mert a maradéknak már együtt dobban végre. (Tegnap este olvastam, hogy meghalt Heller Ágnes, és amit mondjuk a ProstiSrácok kommentszekciójában tapasztaltam, az még az én gyomromnak is sok volt. A halottgyalázás enyhe kifejezés a "megdöglött végre a büdös kurva"-szintű hozzászólások sorára, melyeket nyilván egytől-egyig a polgári-konzervatív értékrend, meg a keresztény felebaráti szeretet generált. Nekik gondolom már együtt dobbant a szívük.)

Szóval az a nagy helyzet, hogy egyáltalán nem kell alakzatban menetelnük, szimbolikusan sem, ahhoz hogy egy nemzet legyünk, legalább is, mióta a modern nemzetfogalom kialakult. És akkor most a kétperces társadalomtörténet: 

A nemzet (natio) eredetileg, a rendi társadalmakban pusztán a kiváltságosokat, jobbára a nemességet jelentette. Azaz egy francia arisztokrata nem gondolta, hogy egy halmazba tartozik a francia paraszttal, ő a német meg a spanyol arisztokratákkal alkotott egy brancsot. Aztán a francia forradalom felszámolta a rendiséget, és kellett valami, ami mégis összetartja a társadalmat. És ez lett  kulturális értelemben vett nemzet, amit a közös nyelv, szokások és egyebek tartanak egyben, függetlenül a születéstől és/vagy anyagi helyzettől. És ebből a kulturálisból lett aztán a politikai nemzetfogalom, mikor a 19. században kezdtek kialakulni a nemzetállamok, azzal a gondolattal, hogy jó ötlet a nemzet és az állam határait összekapcsolni. (Olasz és német egység, miegyéb.)

Na most, Szili Katalin szerint tehát a nemzet nem kulturális hanem mégis csak rendi fogalom, a nemzet azok együttese, akik egyformán gondolkodnak. E logika szerint ma kis hazánkban minimum három nemzet él: az orbánmagyarok, a nemorbánmagyarok, és aleszaromazegészet magyarok. Pedig csak egy nemzet van, és abban sokféleképp gondolkodó emberek, eltérő szívritmussal, de gondolom ez így természetes. Szili meg nem így gondolja, pedig az ő szíve is dbogottmár sokféleképp, népben-nemzetben gondolkodóan kereszténydemokrata Katalinunk ugyanis szocialista házelnök volt, és maga a sátáni Fletó jelölte köztársasági elnöknek. De mivel belőle mégsem lett törvényaláíró gép, ezért megsértődött, és rájött hogy az ő szíve a jobb oldalon dobog, bármit is mondjanak a komcsi anatómusok.

Hogy is írná hősünk a nevét angolosan? Katalin Silly. Tudom, tudom, névvel nem illik viccelni, de nem is tilos. Ha már ennyire nomen est omen a helyzet.

p.s. És ha már ilyen gonosz vagyok, nem bírom ki, hogy ne szabjak a helyzetre egy régi viccet. 

Katalin (úgy is mint miniszterelnöki megbízott) azt mondja Viktornak: "Figyelj, játszunk bújócskát. Ha megtalálsz megdughatsz, ha nem, ott leszek az ajtó mögött!"

Vízbevágó kérdés

Reggel lekcogtam a sarki garázsboltba, némi tejet vételezni, meg halat a teknősnek, és hát ekkora beszerzés miatt még a három perc sétára lévő Aliba se nem megyek, hisz a másik irányba három perc a garázsbolt. Ahol nem kell bolyongani a pocok között sokat, mert ez szó szerint egy garázs volt előző életében, és nincs sor a pénztárnál legfeljebb valaki épp áll előttem. A bolt előtt a szokásos-bácsi-kontinges, kezükben az elmaradhatatlan féldecis üveg ízesített ipari sebbenzin (a "kutyaparkoló" feliratú villanyoszlop-kampóhoz lehorgonyzott spániel opcionális), bent a boltban viszont maga Szottyadtné Ordenáré Aranka kárál, mint mindig. Ő valószínűleg eleve boltban lakik, a tejhűtő és az édességek közé beékelve, mert bámikor is járok arra, majdnem biztos hogy ott találom, Számára afféle klasszikus értelemben vett agóra lehet a bolt, a köz- és magánélet, a kultúra és a világpolitikai aktuális kérdései ugyanúgy tematizálódnak, mint Szomszéd Irénke lépcsőház előtti dohányzása vagy a Jóbarátok közt Rosszban aktuális epizódja. Mert neki végül is mindegy (és e tekintetben modellértékű), hogy mi a téma, Orbán, Gyurcsány, a kínai bolt, a tévéműsor, mert alapvetően mindenki menjen az anyjába, még az időjárás is, bár hogy annak ki lehet az anyja? Talán az a különösen roszindulatú isten, akit szintén gyakran emleget, jobbára negatív értelemben.

Úgy tűnik, Aranka mostanában a természettudományokba ásta bele magát, mert tegnap épp arról értekezett (amíg egyenként (!) lemérette a krumplit, hogy elég egyformák-e, különben nem egyszerre főnek meg rendesen), szóval arról hintette az igét, hogy felénk valami baj van a vízzel. Mert az odáig még oké, hogy átlátszó, de közben semmi íze sincs. Hát kérem, régen azért normális íze volt a csapvíznek, de ennek most olyan semmilyen.

Elmélete szerint ez a mágnesesség miatt lehet, mert mindig a mágnesességgel van a baj, ha valami nem működik rendesen, meg az atommal. De atom az felénk nincs (az nyilván a pakis víz ízét rontja el), monjuk jobb is, mert az atommal azzal csak baj van, ide ne hozzák. Meg ilyen nagy csöveket ásnak le épp mindenhova a a lakótelepen, ezek láthatóan új csövek, biztos ezektől jön a mágnesesség.

Kábé itt tartott az akadémiai székfoglalójában, mikor az eladó csaj végre megkérdezte tőlem, hogy mégis mit szeretnék? Hogy Szottyadtné végre befogja a száját, mondtam volna ha őszinte vagyok és nem kerülöm a konfliktusokat, de így csak egy szardíniakonzervet kértem meg egy másfeles tejet. Plusz megkísértett a gondolat, hogy veszek ásványvizet is, de rájöttem az hülyeség.

Nekem semmi bajom a csapvízzel, leszámítva hogy ilyenkor a hidegvizes csapból is kézmeleg folyik, de már rég feltalálták a hűtőt, vettünk mi is, úgyhogy ez a gond áthidalhatónak látszik.

Esetleg megpróbálom megmágnesezni, csak nem tudom hogy azt balról-jobbra lenne-e érdemes, vagy fordítva. Ez ugye attól, függ a Háttérhatalom milyen irányba mágnesezett, elvégre azt kellene semlegesíteni. Hátha mégis az Arankáknak van igazuk...

Műhold

Láttam a Jutyúbon egy igen érdekes videót, két derék agyhalott beszélgetését arról, hogy a Hold mesterséges építmény. Itt a link, de én ezt be nem szúrom ide a maga valójában, az ember életében még egy blog esetében is vannak határok  Az elméletét fejtegető bácsi először arról delirál, hogy a Hold üreges, mert mikor az Apollo-12 eszállt, egy óráig úgy rezgett alatta a talaj, mint egy harang. Amikor viszont az Apollo-13 szállt le, akkor már három óra negyven percen át rezgett. És innentől már nehéz komolyan venni bármit is mond, hisz az Apollo-13 le sem szállt a Holdon, örültek hogy egyáltalán élve hazajutottak. Ez aztán tényleg köztudott, de ha valaki már nem olvas utána, legalább a Tom Hanks-filmet megnézhette volna.

Megtudhatjuk továbbá hogy a Hold régebbi mint a Föld. Naná, de ezt már én is megírtam, a Hold az igazából a Halálcsillag, amit réges-régen építettek, és egy messzi-messzi galaxisból vontatták ide sérelmünkre, csak közben tök vízköves lett, így ma már nehezebben felismerhető.

Aztán az egész szövegelés átmegy valami ezo-spirituális öblögetésbe, hogy a Beavatottak meg az univerzumot benépesítő emberek és magasabb szintű lények, meg hogy a földi életünk egy nagy emberkísérlet. A "műsorvezető" amúgy igazán ínyenceknek való témákat feszeget a többi adásban is, hogy megérkezett a megváltó, elkerülhetők-e a próféciák, és hogy emberiség miféle  Ez a VNTV nevű csatorna felhőtlen szórakozást kínál a maga mélysötét, ám okoskodó ostobaságával, vagy agyvérzés-közeli állapotba sodorja az embert, vérmérséklettől függően. Szóval csak óvatosan kattintson bárki.

Mert ennyi hülyeséget már tényleg nehéz hova tenni. (Ahogy az egyik kommentelő megfogalmazta: Ilyen az, ha apu meg anyu testvérek.) Hisz mindenki tudja, hogy sajtból van a Hold. Egyrészt Demjén Rozália munkásságából, másrészt meg az Egér a Marson című dokumentum-sorozatból. Az egér ugyanis a Holdon volt, csak ezt le akarja tagadni a Háttérhatalom.

És persze a kalsszikus vicc: Mi  az ami a Föld körül kering és nagy foga van? Műhód!

Fap Ad

A hvg.hu-n olvasom, hogy Felcsút miniszterelnöke (gondolom  nem az egész országé, akkor az egész ország kicsit másképp festene) fapados járattal jött haza a minap Milánóból, lazán vegyülve a nép közé. Hogy mit csinált Milánóban azt nem tudni, de lehet találgatni, hogy vajon múzeumban volt-e vagy focimeccsen. Mindenesetre ez a "nép egyszerű gyermeke" imidzs ez rendszeresen előjön nála, amikor meccsen szotyizik (igaz ot a VIP-páholyban), amikor kockás flanelinghez húz szöszmöszös zakót, pálikát iszik a kolbászra vagy csak simán randán elhízik - ezek mind-mind a a nép jellemzői, leszámítva a VIP-páholyt. Meg a magángépeket, melyeket ugye a plebsz választott képviselőin keresztül fogyaszt. Valamint azok rokonain, barátain és üzletfelein keresztül. 

És persze felmerült a kérdés, hogy de ez akkor most hogy? A felcsúti ramszesz hirtelen megtért a puritanizmushoz, hatott rá a súlyos milliárdokért átépített új munkahelye és a Gundel-menza megkapó, mondhatni szerzetesi egyszerűsége, és rájött, hogy a csapatszállítónak vásárolt Airbusokkal mégsem neki kellene repkednie, a hűbéresei magángépeivel meg pláne nem.

Vagy az egész csak egy sima PR-akció, hisz az ő píárosai elég jól (értsd: gátlástalanul) használják a közösségi médiát, és pontosan tudták, hogy egy reptéri váróban megjelenő zorbán kellő szenzáció lesz, és úgyis mindenkinél van legalább két kütyü, amivel lefényképezheti. Aztán kiposztolhatja, aztán mások megoszthatják, aztán rácsaphat a sajtó, és máris virálisan terjed a hír a miniszterelnök foglalkozású cégvezető megkapó mindennapiságáról. (Mondjuk ez még mindig egy fokkal jobb, mint mikor besurranó tolvajként kukkolt Törőcsik Mari ablakán be, még jó hogy ott volt egy profi fotós, aki tetten érte.)

De a legjobb, hogy a hvg kormánypárti kommentelői a lap szemére vetik, hogy nekik aztán tényleg semmi sem jó. Mert ha magángépen repül, akkor az a baj, ha meg fapadoson, akkor az. Pedig tényleg mindkettő baj. Az első mert az sima korrupció, a második meg sima képmutatás. Hisz az mindeni számára világos, hogy nem szorul rá a Vizzer szolgáltatására, amúgy pont annyira nem, mint egy-egy NER-oligarcha magánrepülőjéra vagy yachjára sem.

Ráadásul két lányával utazott, no testőrség, írja a képet is beküldő utastárs. Ami nyilván kizárt, én kíváncsi vagyok, vajon hány, épp turistaútjáról hazatérő utas volt amúgy a TEK alkalmazottja. Tizenöt? Húsz? Ennél kevesebb "személybiztosító" nélkül nem szokott, szerintem sokszor nem is mer elindulni.

Az oké, hogy Milánóba csak pafados repülőjárat van (Wiiz és Ryanair), tehát ha nem akar sokat ülni a mikorobuszban akkor azzal megy. De. Ettől még nem kell eljátszania az álruha-mentes Mátyás királyt, telik neki priority boardingra, meg felvállalhatja a testőreit is, egy állam- és/vagy kormányfőnél ez normális ügymenet.

De ez így, nos ez csak ócska parasztvakítás volt.

Napenergia Fivér, Holdplazma Nővér

A Magyarság a világegyetem legősibb intelligenciája (Magyar=MagAgy), a transzcendens fény-energia beavatott szintű legmagasabb közvetítője. Mert az energiaszintek olyanok, hogy a kvantumrezgések ellenállást hoznak létre, igy csak fénysebesség alatt képes terjedni a tudati gondolat neurális mezőiben. Viszont a transzcendes fény-energia fény, a fénysebesség pontosan tizenhat és félszeresével halad, és a MagAgyak pont ezt a rezgésszintet képesek észlelni és spirituálisan kiközvetíteni az alacsonyabb energiaszintek intelligens lényei, növényei és ásványai számára. Az állatoknak azoknak nem, azok megrekedtek pont két szint között, ezért van hogy kvarckristályok például okosabbak például a macskáknál, csak nem látszik rajtuk, mert egy helyben állnak, és nem tudnak nyávogni.

Na most, ez az égi fény-energia itt a Föld létsíkján csak a Magyarság által képes terjedni, vagyis nekünk köszönhető, hogy egyáltalán van értékelhető élet a bolygón, meg annyi sok ásvány. Mert az intergalaktikus idővonalon megjelenő magenergia csak úgy nem csapódhat be a Földre rá, mert akkor olyan erősen elpusztítana mindent. Először is a Holdra irányul, onnan verődik visszale a Földre, hogy a MagAgyak felfogassák és terjeszthessék szerteszét. És azért nem rögtön a Földre jön, mert mára már túl kevesen vagyunk, így csak annyit bírunk feldolgozni, ami a Holdról verődik le, vissza. De a Magyarságnak akkor is ez a küldetése, minden bolygón, hogy ezt az energiát elossza, ezért van pont a Pilisben a Föld Szívcsakrája épp. Más bolygókon máshol van, de érdekes hogy mindenhol van Pilis (Philis, Peeless stb.) nevű hely, mert ez a név Univerzumot átható mantraként közvetíti a pozitív rezgéseket, világokon át.

karpatinfo.net

A Hold meg azért világít, mert mag-energia egy része elnyelődik benne hideg plazmaként (ezért hideg a fénye, és éjszaka látható, mikor hidegebb van), és nem azért mert visszaverni a Nap fényét. Amúgy a Nap is csak ebből a transzcendens energiából dolgozik, viszont ő közvetlenül képes azt feldolgozni, mert a Nap intelligens lény, csak nem azon a síkon ahogy mi észleljük. Mi csak azt látjuk hogy hidrogén-hélium fúzió (Mag-fúzió), de a finom szintű spirituális rezgéseinek a kisugárzását már nem tudjuk felfogni, kivéve az első szintű beavatott MagAgyakat. Róluk az alacsonyabb szintű kívülállók azt gondolják, hogy szeretnek napozni, pedig Nap-rítus mély, meditatív formáját gyakorolják, közvetlen kapcsolatba lépve a Nap intelligenciájával.

És utasításokkal látva el Őt, hisz mint az elején írtam a MagAgyak, azaz a Magyarok a legősibb és a legmagasabb szintű intelligencia képviselői az egész világegyetem univerzumában. Vagyis egy igazán magas szinten beavatott Magyar képes felfelé küldeni a villámokat, és ezel lekapcsolni a napot, ami ugye nem valami távoli dolog, hanem egy Intelligens plazmagömb sugárzással, pont a fejünk felett.

De csak nappal, éjszaka Ő is aludni megy.

Punk Are Dead

Órák alatt nagyot ment a neten a fotó, amin Járóka Lívia, foglalkozására nézve fideszes bőrdzsekijének háta látható. JL-t amúgy épp az Európai Parlament alelnökévé választották nemrég, tehát vicces lenne punknak lennie, pláne a felcsúti értelemben vett kereszténydemokrácia zászlaja alatt.

index.hu

Először nem értettem, mire gondolhatott a költő, hisz a híres jelsző eredetiben mégis csak úgy hangzik, hogy Punks Not Dead, azaz punkok többes számban nem halottak benne. Tehát lehet hogy már csak egy punk nem halott, és ő épp az EP plenáris ülésére érkezik, de ez ugye épp a fentebb említett pártállása miatt nehezen elképzelhető. A második magyarázat az indokolatlannak tűnő egyes számra, hogy az lehet többes is (mint a Jedi esetében), illetve hogy a punk mint kulturális jelenség nem halott, de erre meg azt kell mondanunk, hogy de. 

A rockfesztiválokon porban fekve kannásborozó, kék hajú csávók nem punkok, csak szánalmasak, nekik az ilyesmi nem lázadás, legfeljebb menekülés. Sőt, már a Sex Pistols sem volt punk, csupán az első castingolt fiúzenekar, amit a menedzserük, bizonyos Malcolm McLaren rakott össze, igaz ő még aluljárókból meg hippibutikokból szedte össze a zenélni kevéssé tudó leendő sztárjait. (Talán a The Clash meg a Dead Kennedys voltak igazi punkok, és bár sok tag még él ezekből a zenekarokból, a bandák maguk rég halottak.)

Az egyes szám tehát értelmetlen, hacsak Járóka nem ismeri azt az egy punkot.

Viszont. Mi a rák az a DEOD? Direkt bepötyögtem a goggle-fordítóba, ami walesi nyelvű szóként azonosította, és egyúttal közölte, hogy magyar jelentése: deod. Na, ezzel sem lettünk sokkal beljebb. Jobban megnézve persze a feliratot, látszik hogy az ismeretlen művész (esetleg az alelnök asszony maga?) pirossal egy A betűt applikált a fehér O betűbe, ami innentől akkor egy fehér kör. Ami ugye egy anarchista szimbólum, mint az közismert:

És igen a punkok gyakran hivatkoztak az anarchizmusra, bár nem hiszem különösebben ismerték volna mondjuk Proudhon, Bakunyin vagy Kropotkin eszméit és munkásságát, illetve az anarchizmus helyét és szerepét nyugati politikai eszmetörténetben. Viszont szívesen mázolták a bőrdzsekijük hátára a körbe zárt A-t, finomutalásféleképpen.

Bár gyanús, hogy itt még erről sincs szó, egyszerűen csak a naiv művész elírta a feliratot (ez amúgy az egyes számban nem halott punkot is megmagyarázná), és utólag korrigált, de addigra már ismeretlen helyre pakolta el a fehér festéket, vagy simán csak elszívta egy zacskóban. Ezért pirossal próbálta menteni a helyzetet, felemás sikerrel. Mert hát beszipuzva még odabiggyesztette a szlogen alá a love szót is, teljesen értelmetlenül, ráadásul egy piros nyíl társaságában, mintha a nem halott punk és a szeretet között ok-okozati összefüggés lenne. Pedig ha van is kauzalitás, az  pont fordított, elvégre a punkoktól mi sem állt távolabb, minta hippik Love&Peace idealizmusa. A nem halott punkok nem szeretik a szeretetet,  halott punkoknak viszont már mindegy. Tehát a nem halottból nem következhet a szeretet.

JL bőrdzsekije összességében egy naiv de sikerületlen posztmodern gesztus, bár néhány képviselőtársa legalább jót röhöghetett rajta, gondolom én.

Ennyi volt a ma esti műelemzés, és most halgassunk egy kis zenét:

p.s. Utólag eszembe jutott, hogy esetleg Alelnök Asszony a kép készültekor nem is tudott róla, mi van a hátára írva. Mittudomén, elszunyókált egy kávézóban, kissé az asztalra dőlve, és valaki mókás kedvében ezt alkotta kedvenc és igen drága bőrdzsekije hátára. vagyis lehet, hogy Járóka Líviát szimplán meghekkelték. 

(Vagy mégsem, mert jobban megnézve a képet, a bal karján is van valami szöveg, azt meg csak észrevette volna.)

Újra öltem

Most már hivatalosan is halottnak nyilvánítom a cserepes tuját, ami az asztalon áll a nappaliban. Szerintem már rég nincs életben, de amíg nem teljesen sára/barna (naná, zöld helyett) addig joga van az öntözéshez, meg a tápoldathoz. De ez most teljesen megdöglött, mint a két elődje is, amire több magyaráztom is van:

- A tuják nem bírják a lakásom klímáját (pedig a nagyobbik szobában van a teknős akváriuma is, fűtéssel, szóval az szerintem párásít eleget a levegőn), de a kiszáradás ellen ezt a darabot rendszeresen permeteztem is vízzel, ám ugyanúgy kiszáradt mint az elődei.

- Túl sok vagy túl kevés a fény nekik, de az összes többi (három) szobanövényem remekül elvan, elvégre télen telibe kapják a napot, nyáron meg árnyékosabb, de még egyik sem panaszkodott. Mondjuk egy kutyán, de még  teknősön is látszik, ha éhesek, ha mászálni akarnak, ha hagyjuk őket békén, vagy ha betegek. De a növényeken csak az utóbbi látszik (hülyén is nézne ki egy sétáló fikusz), és jobbára az is későn. Persze ez a mostani tuja rekordot döntött, tavaly ősztől próbált túlélni nálam, a többiek két hónapnál nem húzták tovább.

- Karmikusan az a végzetem, hogy bizonyos növényfajtákkal nem jövök ki. Hiába próbáltam általánosban babot csíráztatni környezetismeret órára, nem kelt ki, lehet hogy az volt a baj, nem énekeltem neki. Vagy igen, tudja fene, a nyolcvanas évekre csak hézagosan emlékszem, mint Ozzy Osbourne. De például a fa méretű, plafonig érő hibiszkuszt azt nem én nyírtam ki, hanem  levéltetvek, akik (amik!, rohadjanak meg) ellen hosszú, és nem minden pillanatában reménytelen küzdelmet folytattam. Hogy aztán veszítsek, mint a vízkő, a kutyaszőr, meg az erkélyre szaró madarak ellen. (Oké, hogy pontosabb legyek: az erkélykorlátra szaró madarak ellen.)

az enyém most jobbról a második fázis, vagy az első (hobbikert.hu)

Viszont kérdés, hogy mire jó egy halott tuja. Temetése például biztos nem lesz, komposztálni nem fogom, már nincs hova. Esetleg le lehetne fújni lakkal, aztán ha megszáradt valami zöld makettfestékkel, és akkor lenne egy olyan műnövényem (a műfenyők mellett), ami egykor még élt is. Ez lenne a mumifikálás szobanövényi változata, ahogy azt csinálták az ókori egyiptomiak a piramidálisan dobozolt fáraóikkal, vagy a szovjetek Lenin elvtárssal, csak itt nem kellene kihúzni a delikvens agyát egy kampóval, az orron át. Kampót még szereznék, de ennek az izének itt se orra, és akkor gondolom agya sem. Vagyis a kettő nyilván összefügg, akinek orra van, annak van agya is, hisz mi másra lenne jó az orr, mint hogy azon keresztül húzzuk ki az agyat. (Az enyém már jobbára csak erre jó, mert szaglásom a koponyasérülésem óta gyakorlatilag nincs, úgyhogy az orrom az, ami időnként még nőnek pattanások, ami így középkorúan legalább is indokolatlan.)

Szóvalesetleg mumifikálom izét (ja, neve nincs, annyira nem vagyok zizi, hogy a növényeknek neved adja, tanúm rá Fülöp a filodendron.) 

Jobbak lennének persze a virtuális növények, egy lézeres valamilyen projektor nyomná a képét az asztalra 5D-be. Az 5D amúgy nemtom milyen, de most a 3 meg a 4 a mnő, éa azoknál nekem menőbb kell Az ilyen növények öntözés nélkül is mindig kurva jól mutatnának, nem kellene őket átültetni, este meg csak kéne kapcsolni a projektort. Vagy ha elutazunk, moziba megyünk, kórházba kerülünk vagy csúnyán néz ránk a pizzafutár. Hisz akkor minek a szobanövény?

Amúgy jó dolog, eljáttszuk, hogy még van közünk a természethez a panelben is, és nem csak a fészbukon posztolunk letöltött erdei tájakat, nemcsak elpusztulunk, távol a biológiai önmagunktól. Hisz nekünk vizipálmánk van, pincsink, fura latin nevű halaink, és akkor a velünk élő legyekről, meg az erkély felől támadó poloskákról (még mindig nem tudni, honnan jönnek) nem is szóltunk, pedig az ölésben velük kapcsolatban erősek vagyunk.

Például eszembe se jutna posztot írni egy lecsapott poloska miatt.Fenébe...

Gyerekkorom lexebb dalai (valahány)

A Stormwich egy német metálbanda volt, írtam majdnem, de ahogy utánanéztem, még mindig megvannak, bár csak az énekesük az eredeti már. A Wikipédia szerint "kultikus metálzenekar", de ez ugye a magyar szócikkből van, és nekem legalább is gyanús, hogy igazából csak nálunk voltak legendásak, a Stormwitch Magyarországon volt világhírű. Meg esetleg a németeknél, ha már azok.

Tematikusan amúgy kicsit a Manowarra hajaztak, ilyen középkori meg mitológiai témákat énekelgettek meg a közönség sérelmére, de  némelykor megmosolyogtató szövegek ellenére a zenéjük az ütött.

És mivel felénk nagy sztárok voltak, sokat koncerteztek Magyarországon, már a nyolcvanas években is (igazából '79-ben alakultak), sőt még Kaposvárra is eljutottak, úgyhogy tinédzserként volt alkalmam végigugrálni egy koncertjüket. És jobban élveztem mint a Metallicát meg az AC/DC-t együttvéve a Népstadionban. Valami ilyesmiről volt szó:

Na ez kábé a Twisted Sisterre emlékeztet, csak ezek nem vicces amerikai fickók voltak, hanem hót komoly metálarcok a némileg zordabb Germániából, ettől aztán az egész valahogy sokkal himikusabb. De nem akkora pózolás mint a Manowar, bár én a koncertjüket pont egy Manowar-pólóban tomboltam végig. De hát az ember 14-15 évesen már sejtette a tematikus rokonságot a két kamarazenekar munkássága között, de a Stormwitchre határozottan lelkesebben lehetett ugrálni. Amint ugye Csajkovszkijra vagy Handelre nem lehet, de mióta fotelből szeretek zenét hallgatni, az utóbbiak is bejönnek.

Amikor egyébként nem az amcsi hajmetál bandákra hasonlítottak akkor tényleg tiszta Manowar voltak, csak a színpadon szegecselt bőrruhás motoros banditák helyett sokszor inkább 18.századi német kisnemeseknek öltöztek, ami persze elég fura ha az embernek egy basszusgitár van a nyakában, vagy egy Yamaha dobfelszerelés mögött ül. Természetesen lázadó kisnemeseknek, akik épp most dezertáltal mondjuk az 1740-es porosz-osztrák háborúból. és meg sem álltak hozzánkig. Izé, nálunkig, a magyar szók  ragzása bonyolultas...

rockbook.hu

Ubork a Szezon, Ali a Gátor

Tényleg remekül idióta hírek jönnek szembe ma, pedig még csak 444-ig jutottam az internet webes világhálóján. Olvasom például, hogy hamis nyelvvizsgával akart diplomát szerezni Pécsen valami sportoló fazon, akit csak olimpikonként emlegetnek. (Ami nyilván azt jelenti,hogy járt már olimpián bár lehet hogy csak nézőként, esetleg hot-dogot árult, ez az olimpikonozás meg az ellenség megtévesztésére van. Hisz ezzel a strattal még lehet belőle akár helyettes-államtitkár is.)

Maga a belinkelt hír nyúlfarknyi amúgy, az illető nevét sem írják le benne, de a kommentfolyam alatta az priceless. Mert rögtön egymásnak feszül az a vélemény, hogy aki egy elcseszett középfokú nyelvvizsgát sem bír letenni a diplomáig, annak minek egyáltalán diploma, azzal, hogy az adott szakmai kvalitások nem feltétlenül függnek a nyelvvizsga lététől, és hát nem minden diplomás munkakörben elengedhetetlen a nyelvtudás.

És persze mindként nézőpont igaz, dialektikus ez a dolog, hogy játsszam itt az értelmiségit. nekem például kellet nyelvet tudnom, legalább valamennyire, egy külföldi konferencián viszonylag kevesen beszélnek magyarul, főleg mert dánok meg írek, és náluk nem tanítanak magyart a közoktatásban, a rohadékok. Meg általában tudósnak lenni (na jó én az pont nem voltam soha, mondjuk úgy hogy tudománnyal foglalkoztam...) nem lehet valami világnyelv, na ja, angol nélkül, de a szociológiában speciel a német sem jön rosszul Kár hogy én viszont mindig is rosszul voltam a német nyelvtől. De ennyit a tudományról.

Viszont alegtöbb tanár meg orvos remekül végigtolhatja a biciklit különösebb nyelvtudás nélkül (az orvosi majdnem-latin szerintem nem számít annak), hacsak nem Manchesterben akarja tolni egy darabig, de egy mérnök már nehezen boldogul csak magyarul, egy szint fölött biztosan.

Ellenben és de, azonban az államilag elismert középfokú nyelvvizsga nem azt bizonyítja, hog a tulajdonosa képes használni az adott nyelvet, csupán azt, hogy képes letenni a vizsgát. Úgyhogy ha az a cél, hogy az emberek nem eleve államilag betanított munkásnak szánt része beszéljen legalább egy nyelvet (ja, például a magyart, sokaknak az is nehézséget okoz), ahhoz rendes, minőségi oktatás kell, nem pusztán követelmények, ezen a poroszos szaront túl kellene már lépni.

Mert akkor az lesz, hogy a derék betanított segédmérnök kimegy mondjuk Alabamába és bedrogzza a helyi aligátorokat. Cak mert nem érti a helyi rendőrség közleményét, ami arról szól, hogy a lakosság legyen olyan szíves, és ne húzza a vécén a kokaint meg a metanfetamint. Egyrészt mert rohadt drágák, szóval az ilyen rendőröktől beijedős akció nettó pazarlás, másrészt meg a cucc bekerül a csatornába, onnan a folyóba, ott meg betépnek az aligátorok. Hogy ez miért baj, az nem igazán világos, biztos jót buliznak ilyenkor, és addig sem esznek kirándulókat, később meg a dílerek megbízható vevőköre lehet belőlük, persze azzal nem lennének népszerűek, hogy pénz híjján a kiránulók meg nem evésével fizetnének. Szóval a környezettudatos díler inkább betolja az anyagot ha jön a yard, vagy simán feladja magát.

Elvégre ne hiába dolgozzanak már azok a kolumbiai kokaincsempészek. Az alábbi képen látható bácsi se jókedvében tolta be a parókája alá a fél kilós zacsit:

theguardian.com

Az persze érthetetlen, miből gondolta, hogy ezzel a fejjel nem fog feltűnni a reptéri biztonságiaknak. Vagy milyen lehetett, amikor kihalászta a csomagot a kézipoggyászából, és kimment a mosdóba felszerelnia parókája alá. És jött vissza.

A  megfejtés talán az lehet, hogy hősünk nem csak szállította de fogyasztotta is a kokót, márpedig az ilyen szerek használata nem csak boldoggá, hanem magabiztossá is teszi az embert. Egészen a rendőrségi fogdáig.

Pfú, és ez még csak a 444 szezonális híruborkája volt, most megyek és ránézek az Indexre is.

Rekordülés

Olvasom (itt), hogy egy belga hibbant 116 órát ült egy vécén, és hogy ez világrekord. Először arra gondoltam, hogy ekkora szorulást produkálni tényleg elismerésre méltó teljesítmény, de kiderült hogy felöltözve trónolt egy kávéház közepén. Ott mondjuk tényleg elég fura is lett volna szarnia, de ha már ennyi felesleges ideje volt, megdönthetett volna még néhány rekordot. Például, hogy közben ő gondolt a világon a leghosszabban a sörre, vagy hogy ő tudott a legeszelősebben nézni a kávéház vendégeire.

Értelmetlen rekordokat persze ki lehet találni, csak minek. Mert attól senkinek nem lesz jobb, hogy ővé a világ legízléstelenebb strandpapucsa, ő unatkozott a legjobban a nyaralása alatt vagy a legtöbbször próbálta meg elolvasni a Háború és békét, sikertelenül. Az ilyesmi még csak a tizenöt perc hírnevet sem hozza meg, maximum ötöt. Sőt, az ilyen rekorderek környezetének sem lesz semmivel sem jobb, nem megy általuk előrébb a világ, sokszor még egy jót sem lehet röhögni rajtuk.

A vécén ülő sportoló meg ennyi idő alatt írhatott volna egy hosszabb verset, sőt megtanulhatott volna egy másikat. Beljebb lenne vele.

Loncelona

Azt olvasom a 444-en, hogy egyes előrejelzések szerint 2050-re Stockholmnak lesz olyan éghajlata, mint most Budapesté, London meg a jelenlegi Barcelonára fog hasonlítani. Nem építészetileg, csak klímában. Mondjuk London is akarjon barcelonára hajazni kinézetben, mert például a Szent Pál katedrális rém hülyén nézne ki a Sagrada Familia stílusában, a barcelonai metró szar, nem kellene utánozni, ahogy a lenyúlós éttermeket sem.

Persze lenne benne vicces is, én mikor több mint tíz éve arra jártam, januárban érett a narancs a fákon és egy szál pólóban lehetett sétálni, de Londonban nem azt várjuk, hogy érjen a narancs, hanem hogy a sör a hordóban, meg az elhatározás, hogy épp hova is menjünk enni, kiállítást megtekinteni vagy dugóba ragadni egy piros emeletes busszal. Plusz a cikk szerint a városnak majd úgy kell vizet vásárolnia máshonnan, hogy működőképes legyen, a katalán fővárosban már épp ezt teszik. Hiába na, lassan a víz lesz az, ami eddig jobbára az olaj volt, az erőforrás, ami csővezetéken kell szállítani oda, ahon nem elég van belőle. De azért reméljük az óriási tankerhajók nem fognak vizet szállítani, mert egyfelől az egész klímakasztratrófában vastagon benne vannak ezek a hajók a szén-dioxid kibocsátásukkal, másfelől meg tényleg hogy néz már kiegy hajó, ami az óceánon vizet szállít, sokat.

De ha Stockholm lesz az új budapest, akkor ki lesz arra akkoriban a Tarlós? Oké, addig még lehet húsz éve az ottani Demszkynek, szóval a helyzet addigra majd kiforrja magát. Érdekesek lesznek a harminc év múlva esedékes svéd romkocsmák, lehet belőlük igazi skandinavisztikum (vagy hogy is mondanák), a Saab, a pácolt hering meg a svéd gyerekversek mellett. Meg nils holgerson mellett, de az akkori stokcholmi pesten a helyieknek inkább az angol bulituristákkal kell majd megküzdeniük, akik oda menekülnek sztriptízbárban berúgni, a mediterrán Dél-Angliából.

Amúgy mostanában amúgy sem tervezek Londonba menni (illetve terveznék én, de erre nincs pénzem, meg voltam ott kábé huszötször, mondjuk épp ettől áll közel hozzám), nekem marad provinciális kis városom, a ronda köztéri szobrokkal és a vacak munkalehetőségekkel. Ez afféle modern röghöz kötés, hisz itt a lakásom, most máshol is fizetni egyet az kicsit sok lenne (annyit nem fizetnek sehol), de ezt meg kiadni nem lehet, mert a padlótól a plafonig tele van a cuccaimmal, az elmúlt minimum harminc év hordalékaival. És nincs akkora bőröndöm, amibe befér a könyvtáram, a bélyeggyűjteményem, a CD und DVD-kollekció, a teknős akváriuma, a makettjeim és a még több könyv.

De ez csak mellékszál, onnan jutott eszembe, hogy hogy a derék brit munkásosztály majd jól Skóciába tömörül össze, elvégre ott nem kell rögtön kiizzadni a sört, ami ugye tiszta pazarlás. Legalább azért fűteni is kevesebbet kell, bár az angoloknak amúgy sem szokásuk ez nekik, ők bírják a hideget, meg hozzá a nem dupla ablakot...

És kopasz

Ma belefutottam egy igazán vicces tényszerűségbe (itt), vagy sírnivalóba, már ha komolyan van gondolva a dolog neki. Merthogy az egyik herceghalmi polgármester-jelölt (gondolom azért van több) bedobta az ultimate kampányszlogeneket. Miszerint ha ő nyer, a templomtornyot megemelik tíz méterrel hogy messziről is látható legyen, vagy hogy "Újra felállítanánk a helyi polgárőrséget, megbízható, kigyúrt, kopasz fiatalokból."

Nekem ez utóbbi a kedvencem. Hisz köztudomású, hogy a kigyúrt, kopasz fiatalok egyfelől megbízhatóak (nem véletlenül vannak tele az újságok kigyúrt, kopasz bébiszittereket kereső hirdetésekkel), másfelől meg küldetésüknek tekintik a polgárok védelmét, azaz polgárőrséget csakis belőlük, vagy inkább az anarchia!

Az viszont nem tiszta, hogy akkor a kigyúrt, kopasz középkorúak már alkalmatlanok polgárőrnek, vagy alkalmasak lennének, csak kellenek a francnak. Illetve az állítás csak fiatalokról szól, hogy fiúk vagy lányok legyenek-e, arról nem. Mert mi van, ha Herceghalmon több kigyúrt, kopasz lány is jelentkezik polgárőrnek? Felveszik-é őket, vagy sem. Avagy ha a jelentkezők egy része kigyúrt, kopasz lány, a pohár félig tele van-e, vagy-e nem. Félig. E?

És persze remek az a gondolat is, hogy csak magyar együttesek zenéje, vagy magyar népzene szólhat majd a herceghalmi szabadtéri rendezvényeken, a többit csak hangszigetelt zárt épületben lehet előadni. Tehát ha valaki egy Mozart-menüettet játszana el a falunap színpadán, azt elvezetik-e a kigyúrt, kopasz lányok? Hisz Mozart osztrák volt, vagyis labanc, tehát az ő zenéjét játszó kamarazenekart valószínüleg meg is verik majd a kigyúrtak. Nagyon kopaszon.

Vagy: Zoránt lehet majd játszani hangszigetelés nélkül? Elvégre ő szerb. És nem rovásírással énekel.

Nagykorúság

Július negyedike van, a Függetlenség Napja, amikor azt ünnepeljük hogy Bill Pullman elnök-vezérigazgató irányításával az emberiség legyőzte a gonosz földönkívülieket. (És ezen a napon született Tom Cruise egy ismert dokumentumfilm szerint, Ron Kovic néven.) De ez legyen az amerikaiak ünnepe, ők győztek a galaktikus függetlenségi háborúban. Én meg amúgy sem vagyok független, függő vagyok egy csomó mindentől, ráadásul egyáltalán nincs tizenhárom tengerentúli gyarmatom, szóval nem érzem magam érintettnek.

Viszont rájöttem hogy mindjárt itt a július hetedike, ami viszont nekem fontos, mert 2001-ben ekkor volt az egyetemi diplomaosztóm, azaz három nap múlva nagykorú lesz a szociológusságom. Már ha van ilyen szó, szerintem nincs. De mindegy is, tizennyolc év az nagy idő, 2001-ben ilyenkor még álltak az ikertornyok és a csak a CICA (ejtsd: szíjászíjészáji vagy valahogy) kiképzett ügynökei tudták, ki az a Bin Laden. Nálunk még Mádl Ferenc volt a köztársasági elnök, a miniszterelnök meg... ja, az ugyanaz mint a mostani, csak kisebb súlycsoportban indult, a fentebb emlegetett Tom Cruise és Nicole Kidman még épp házasok voltak, én meg már akkor se sejtettem, mi vár rám a jövőben. (Maradjunk annyiban, hogy rövid távon az optimista, hosszabb távon a pesszimista verzió jött be.) És persze az ember akkoriban azt érezte, hogy még van jövője, de huszonévesen már nagyon emósnak kellett lenni az ellenkezőjéhez. (Tényleg, emlékszik még valaki az emósokra?) Aztán ahogy öregszünk, a lehetőségek egyre inkább zárulnak be, marad a kényszerpálya-tudat, meg hogy már a B-oldal forog. (Ténleg YouTube után X-ben, érti még valaki, mi az a B-oldal?)

Úgyhogy lehet, hogy a tizennyolcadik évforduló alkalmából ideje lenne leérettségiznie a diplomámnak, mert az ilyesmi azért egg diplomától elvárható. És jut eszembe, a fősulis diplomám már 23 éves, szóval neki meg rég egyetemi fokozatnak kellene lenne. De nem, mind a kettő csak lapul a könyvespolcon, és duzzogva porosodik.

Cannesi kula

Mindenfelé az interháló tippeket lehet olvasni, hogy mit lehet tenni a hőség ellen és mit nem érdemes. A vicces az, hogy egyes oldalakon ugyanazokat a fogásokat javasolják, amelyet más oldalakon nagyon nem. Tehát  a biztos tipp, ha kombináljuk a különböző, egymásnak jobbára ellentmondó tanácsokat, és nem teszünk semmit. Abból nem lehet baj, kivéve hogy meghalunk, úgyhogy enni meg inni azért érdemes, főleg az árnyékban, ahol le lehet égni. Ezért használjunk naptejet, kurva sokat, elvégre jobb attól bőrrákot kapni, mint közvetlenül a Naptól. Hisz a Nap ingyen van, puszta szívjóságból megy át hidrogénből héliumba, de az ilyen könyöradomány kinek kell. Az igazi úriember az szeret költeni, sokat, még naptejre is, és ha már meg kell halni, akkor azt tegyük stílusosan, ne úgy mint a parasztok, hogy csak úgy hőgutát kapnak a bányatónál. Hőgutát azt a Bahamákon kell kapni, koktélozás közben.

És igazából ez az, amit nem értek. Ha itthon rohadt meleg van, aki csak teheti elutazik mondjuk Görögországba, messze délre, ahol még sokkal rodatabban melegebb van, meg bazi nagy bogarak. Miközben a szofisztikált megoldás mégis az lenne, ha északnak mennének, az indiai maharadzsák is a himalájában nyaraltak, persze nem a hegycsúcsokon, hanem a lankákon, ahol már kellemes az idő. A angol királynő is mindig északra megy, a skóciai Balmoral-kastélyba, mert ott elviselhetőbb a nyári kánikula, mint a déli Londonban. Pedig mehetne mondjuk a Szaharába is, abba talán az lenne a jó, hogy az otthoni hőség, már nem is tűne olyan vészesnek utána.

(Szerintem már említettem, de témába vág ezért ideszúrom, hogy régóta röhögök a kánikula kifejezésen. Mert a káni, az szerintem kutya, avagy Canis Lupus Familiaris, a kula meg hát ugye az ami kijön a kutyából. És nem, nem az ugatás. Azaz a kánikula az magyarul kutyaszar, de külön írva is értelmes, azaz hogy kutyául szar. Biztos vannak akik bírják, de én is inkább a Himálaja lejtőit választanám, bár Skócia elől sem ugranék félre. Mondjuk egy komplett ország elől nehéz is lenne, ki tud akkorát ugrani?

A kánikula szó másik megfejtése pedig ugye a címben olvasható. Az nyilván egy ritka ócska film, azon a bizonyos híres fesztiválon.)

Szóval hőség helyett inkább hóság, egy nagy téli havazás sokkal jobb mint ez az izé, amitől leolvad az agyam, leég a pofámról a bőr (naptejjel is), a vércukrom meg emigrál Kanadába vagy valahová, de az biztos hogy nemigen tartózkodik az általam elvárt helyén.

p.s. A kánikula amúgy tényleg a kutyákból ered, az ókori rómaiak a Szíriuszt hívták Canicula-nak, azaz Kiskutyának, és ez a nyár közepén jelent meg éjszkai égbolton.

nyultam.com

Agyamramenők

Bár sokak kedvence, be kell valljam én rohadtul unom az Agymenőket, hál istennek végre vég,e így már csak alig húsz-huszonöt évig fogják ismételni. Aztán jön egy új generáció, amelynek ez annyira retró lesz, hogy újból divatba jön. Hisz a Jóbarátoktól sem tudtunk megszabadulni máig sem, de a Rém rendes család negyvenharmadik ismétlése is vonz még nézőket.

Pedig minden ilyen sorozattal az a gond, hogy túltolták őket, senki nem akart egy sikeres formátumtól megválni, így aztán a tizenvalahányadik évadra csak másodlagos frissességű poénok maradtak, elfáradtak a szériák.

De a Zagymenők már eredetileg is idegesítő volt, akkora sztereotípiákkal dolgozott, mint ide a Hold. A buta szőke jócsaj, a kretén tudósok, akiken legtöbbször épp az intelligenciájuk nem látszott, az idegeítő másik szőke csaj meg néhány paírmasé figura, akinek csak személyiséget felejtettek el adni a sorozat írói. Egy ilyen (oké valójában klasszikus sitcom) felállás képes vicces lenni, csak nem tizenévek keresztül.

Ehhez képest a minap hallottam egy podcastban, ahogy a szereplőkhöz hasonló kockák vagy másfél óráig siratták az utolsó epizód után, hogy fog majd nekik hiányozni és hogy az életük része volt. Na ja, de az volt gyerekkori bárányhimlő, az egyetemen berúgás meg a képcsöves tévé, de utólag egyik sem hiányzik nekik olyan nagyon. Pont mintha az eggyel korábbi századfordulón azon keseregtek volna művelt úriemberek, hogy kár hogy feltalálták az autót, mert büdös benzinfüstöt eregetnek, bezzeg az a jó kis lószarszag...

És hát a Nagy Bumm-elmélettel (ez volna ugye a Zagymenők eredeti címe) is az a baja a becsületes kreacionistának, hogy ha büdös füstöt nem is eredeget, de túl elektronikus (galaktikus, kvantumszintű meg fekete lyukas-eseményhorizontos) pedig ugye Isten hat nap alatt teremtette a templomi tömjénfüstöt, oszt' jónapot.

Soros csempészhajója

Azért a saját problémáim mellet is van, amin fel tudom húzni magam. De odáig, hogy már nem vagyok hajlandó moderálni magam, azaz öncenzúra kilőve, az origó nevű szennylap összes munkatársa meg menjen, és másszon vissza a fára.

Mert egy aktuális hír, hogy egy 31 éves német nőt letartóztattak Olaszországban, mert olyan hajó kapitány, amely a Földközi-tengeren, valami ócska tutajon hánykolódó menekültek életét mentette meg. Azaz engedély nélkül, de kikötött Lampedusán, mertaz élet azelső, a migránsozó olasz politikusok meg a másodikak.
Én biztos szélsőséges vagyok, de szerintem ez a bolygó, amink van, ez mindenkié, és ha valaki nem Líbiában képzeli el az életét, akkor joga van hozzá. A klasszikus liberalizmus (mondjuk John Stuart Mill) arra jutott, hogy az egyén választási szabadsága mások szabadságának határáig terjed. Azaz mindeninek szabad mindent, amivel nem sért másokat, amivel azok szabadságát nem korlátozza.
És igen, épp ezért van létjogosultsága a Pride-nak is, hisz az, hogy valakik nyilvánosan vállalják nem-heteroszexuális identitásukat, vagy csak szolidárisak velük, azok nem akarják kötelezővé tenni a melegséget, csak elvárják hogy e sajátosságuk miatt ne akarják őket neonácik megverni. Mert az is vállalható helyzet és identitás.

És amíg az észak-afrikai menekültek nem akarnak sariát meg kalifátust (és nem, csak az egészen szélsőséges seggfejek akarnak, de hülyék minden csoportban akadnak, mi sem szeretnénk hogy a magyarokat a sósavazni akaró nemzetiszín bácsikákról ítéljék meg), addig inkább csak az a kérdés, mennyire képesek a nyugat-európai társadalmak integráni, egyáltalán befogadni ezeket az embereket. Mikortól korlátozza az ő szabadságukat a menekülthullám. (És akkor még a keresztényi szeretetet szóba sem hoztam, pedig az olaszok ugye olyan katolikusok, mint a római pápa, csak kicsit másképp.)

De az origó "Soros csempészhajója" címbéli felütése (és direkt nem linkelem be, menjenek a francba) azért tényleg mindennek a legalja. Mondom ezt én, mint Soros bértollnoka, legalább is szerintük. Hisz aki nincs velük, az Soros, az egyujjas agyú gondolkodás ennél többet nem visel el.

amazon.com

Küzd

Oké, ez itt most megint amolyan szolgálati közlemény, de írni nehéz. Most épp. Mert  a depressziómmal kapcsolatban nem tudok humoros lenni, pedig ez néha elvárás. De rábukkantam egy interjúra a Slipknot énekesével az indexen, és asszem, valami fontosat mond, pedig de nem bírom a zenéjüket. Hogyaszongya:

Ha valaki a depresszióval küzd, csak azt tudom neki mondani, hogy biztosan lesznek jobb napjai, de azt hiába várja, hogy egyszer csak teljesen megszűnjön az egész. Megszelídíteni meg lehet, meg lehet tanulni együtt élni vele, de minden egyes napodat annak kell szentelned, hogy ez így legyen. Legalábbis velem ez a helyzet. Vannak jobb és rosszabb napok, de akkor is: a legjobb mégis az, hogy élsz. Ez a legfontosabb üzenet, amit szeretnék mindenkinek átadni a saját fájdalmaimból. Mindmáig szenvedek tőle, mindmáig harcolok vele.

Hát igen, együtt lehet élni vele, bár nem a kedvenc háziállatunk. És néha nem az a legjobb, hogy mégis élsz, hanem hogy minek? És ha ez a kérdés felmerül, már tudható, hogy baj van, de ha az embernek nincs magánélete, szar a munkája és mindennapi anyagi gondok gyötrik, akkor mégis előjön, hogy ez most kinek jó?

Az élet a vergődéshez képest mégis más kategória, az élet az, ami még kap fogni egy vajszínű árnyalatot. A másik meg szürke, gray and miserable.

És attól lesz a vergődésből élet, hogy találsz benne valami színt. Nekem ez most nehéz.

Pride and Prejudice

Nem, itt most nem Jane Austen méltán unalmas regényéről lesz szó, hanem valami hazai napi politikáról. Már amennyiben a politikát tényleg az eredeti értelmében, azaz mint közügyekkel való foglalkozást fogjuk fel. Mert a Pride az esetünkben ugye a meleg büszkeség rendezvénysorozata, a prejudice pedig nem az irodalmi fordításból ismerős balítélet, hanem simán előítélet, amit a szó amúgy is jelent.

Mert Senkyházy György és protonáci elvbarátai már megint akcióztak egyet. (Bocsánat, nem illik névvel viccelni, butaházy györgyről van szó, aki nem neo- hanem hagyományos értelemben vett náci/nyilas, viszont szigorúan kisbetűvel nemecsekernőzöm, innentől meg lehet nyugodtan  kisbetű.)
Szóval a nevezett anti-akcióhős és elvbarátságtalanjai valami rapid melegrandit igyekeztek megakadálozni,kulturáltan elállva a bajáratot. Pedig épp az ilyen náculó söpredékek szokták mondogatni, hogy őket nem zavarják a melegek, csak ne az utcán buzuljanak, hanem a négy fal között. És amikor épp a négy fal között szerveznék a rapdrandit, kkor kiderül, hogy de nem, ott sem bírják elviselni. Hisz az igazi náci (valamint bolsevik, maoista és fasiszta) pont arról ismerszik meg, hogy neki az is fáj, ami nem a szeme előtt történik, a tőrőlmetszett náci bizony a hálószobádba is bepofátlankodna, hogy dirigálhasson, sőt gondolom a vécédre is, mert csak ő tudja, hogy kell árja módon, turul alakút szarni.

De tényleg, milyen élete lehet annak a nyomorultnak, akinek az egyik fő problémája, hogy vanak homszexuálisok, akik képesek elviselni, sőt fölvállalni magukat. És azt tudják, hogy a többi főemlősnél is nagyjából a populáció öt százaléka a saját neméhez? Nem azért mert ehhez van kedve, csak így van programozva biológiailag. Mint ahogy van aki kékszemű, van aki húszévesen kopaszodik, és egyesek genetikailag vonzódnak a nutellás sült krumplihoz. Ezekből azonban nem következik, hogy milyenek az illetők mint férj, feleség, kolléga vagy ügyfélszolgálati menedzser, hogy jó szomszédok-e, vagy rendszeresen beleköpnek a felettük lakó postaládájába?

Ha ilyesféle következtetéseket vonunk le, az sima előítélet. Ami önmagában nem rossz, az előítélet arra való, hogy könnyebben tájékozódjunk általa a világban, hogy néhány egyszerű jelből megbízható következtetéseket vonhassunk le, a nélkül, hogy minden részletet végig kellene vennünk. A gond ott kezdődik, mikor túlhasználjuk, azaz egy-egy sajátosságból a komplett személyiségre, életútra következtetünk, avagy egy-egy csoportot homogénnek tekintünk. Ha valaki arab az terrorista, ha meleg akkor összebuzizza a gyerekeinket, ha meg ateista (vagy agonisztikus, de az már egy bonyolultabb szó), akkor nyilván meg akarja ölni semjénzsoltot, aki ugye egy géniusz és a hit védelmezője mifelénk. A római kaotikus egyház lándzsahegye, öndefiníciója szerint.

Pedig az efféle leegyszerűsítés már nem segíti tájékozódásunkat a körülöttünk lévő világban, hanem lehetetlenné teszi. Mert ha valakinek az jön le abból, hogy ha én nem bírom a felcsúti fasiszta rezsimjét, akkor automatikusan magyarellenes vagyok, noch dazu nem vagyok magyar, nos ebben az esetben tényleg inkább átiratkozok szerbnek. Legalább is annak, aki annyira hülye, hogy a politikai hozzáállásomat eleve egy kulturális identitással azonosítja. (Jajj, ez messzire vezetne, de most direkt nem megyek bele a jobboldali meg liberális irodalomba és hasonlókba, hogy van-e nemzetellenes színház, vagy hogy Alföldi buzi-e van?)

De hát butaházy györgy és náci kispajtásai pont egy ilyesféle csőlátást működtetnek. Nekik a világ egyszerű: jó-rossz, szeretem-utálom, hazafi-áruló, Luke Skywalker- Darth Vader etc. Kényelmes álláspont, csak kurva buta. Én például negyvenöt évesen nem mondok olyanokat, hogy ezek a mai fiatalok, mert már húszévesen is utáltam az ilyen dumákat. Meg nem gondolok eleve semmit a buszsöfőrökről, pláne mióta a kórházban pár napot egy buszsofőr társaságában töltöttem, aki kedves volt, jó fej és művészfilmekről lehetett vele beszélgetni. Az előítélet tényleg csak korlátozottan hasznos, de ha eluralja az érzékelésünket, igazi seggfejjé tehet minket.

Mint azt látjuk butaházy esetében is, aki nyilván a három valódi hazaffy egyikének látja magát, és amíg mindenki más hülye, egyedül ő helikopter. Mint a klasszikus viccben, ahol hallgatja a pasi az autórádióban, hog egy őrült a forgalommal szembe megy az autópályán: "Egy? Az összes, basszameg!"

Ilyen Gyuri?

Hallgattam felvételről, amolyan podcast-formában egy rádióműsort, ahol egyszer csak azt mondta a műsort vezető műsorvezető, hogy akkor most pihenésképp következzen egy régebbi felvétel Ilyen Gyuritól. Milyentől??? Néztem magam elé hülyén, mert ehhez képest még az ablakon át látható útípésében is kompetesnek éreztem maga, de Ilyen Gyuri nevű zenészről és még tényleg soha.  Vala milyen Gyuri?

És akkor leesett, hogy Ian Dury lehet a nevezett, és akkor már megvolt, hogy húszévesen de bírtam én a pasi zenéjét. Csak kurva régen voltam már húsz éves. De ez még mindig üt, csak a példa kedvéért:

lan Dury amúgy túlesett a gyermekparalízisen, járt eleget speciális iskolába, rett belőle Britanniában világhírű rocksztár, de csak miután festőmüvész diplomát szerzett és tanított is festészetet. A saját zenéjével is ambivalens volt a viszonya, élete második felében már inkább színészkedett. Aztán 58 évesen vitte el a rák, 2000-ben. De amit addig csinált, fúúú....

Limerickek

A limerick ha kisbetű, egy vicces ötsoros, kötött rímszerkezetű vesrforma, ha meg nagybetűvel indul, úgy egy írországi város. A limerick bár francia eredetű, de annyira ír sajátosság mint a Guinness sör, az olcsó whiskey (ha olcsó, de whisky-nek írják, akkor skót, ami innen nézve nem is csoda, hogy olcsó, elev spóroltak vele egy e-betűt), és legalább annyira ír, mint a hazafiasnak gondolt bombamerényletek, a Ryanair vagy az indokolatlan részegség.

A limerick eleve az indokolatlan felháborítás, a mindennapi illem, a szemérmesség vagy a politikai korrektség teljes és vicces mellőzésével, ha jó, akkor nem csak rövid, de trágár is, vagy legalább minimum sértő. Mint a jó kabaré, mert ott bármivel lehet viccelni, hittel, erkölccsel, hatalommal, hisz a lényeg épp a máshol nem megengedett szabadság.

A dzsungelben lófrált egy nigger,

hol rátámadt Sir Khán, a tigger,

s azóta e fekete

szörnyen dadog: „Te ... te ... te”

– mondja, és eközben tikkel.

Na ez itt például egy Orbán Ottó-féle limerick, ahol az alanyi költő szabadon niggerezik, és követi el a szóviccbűnözés magas fokát.

Ez meg Nádasdy Ádámtól egy gyöngyszem:

Volt egy úr, úgy hívták: Jónás,

ráfért egy jókora gyónás.

El is ment; darálta,

a pap meg halálra

rémült, és azóta kómás.

És persze mivel a limerick angolul az igazi, gondoltam vicceljünk megint kicsit a google-fordítóval, humorfaktorban azzal nem lehet mellényúlni. Vegyük például Várady szabolcs egyik híres darabját, a mondjuk így, pajzán felhozatalból. (Azért pajzán, mert nincs benne ilyen hogy fasz meg pina, de ettől még egyértelmű:.

Volt egy nő, úgy hívták Emese

Nem tudni pór volt vagy nemes-e.

Egyszer két úr jól

Elölről-hátulról

Mit mondjak? Nem rebbent szeme se.

Nos ez eddig remek, de mit kezd vele az ordítóprogram? Valami ilyesmit:

There was a woman calles Emese

Don't know whether he was a pore or a nobleman.

Once, two gentlemen well

from the front, from behind

What to say? He didn't mind.

Hát nem az igazi. Eleve nem igazán kétértelműen disznó, másrészt meg a program azt hiszi, Emese férfi, legalább is így hivatkozik rá. Persze ha azt 'Emese' úgy írnánk hogy MSE, biztos valami informatikai cégnek nézné, persze gondolom akkor is maradna hímnek, mert csak a fiúk lehetnek kockák, a lányk eleve íveltebbek. Hogy egyébként ha első sorban ott van hogy nő, és a gugli is woman-nek ordítja, akkor hogy a traszvesztitába lesz belőle he, egy sorral lejjebb? Nyilván két külön mondatnak kezeli, egyiknek nincs köze a másikhoz, az egyik elölről, a másik hátulról. (H-Turul, ha valaki érti.)

De az uncsi angolból lesz-e telivér olasz? (Azért pont, mert abból is van még nyelvvizsgám, és ehhez képest legfeljebb pizzát tudnék kérni Bolognában, angolul.)

C'era una donna di nome Emese

Non so se fosse un poro o un nobile.

Una volta, due signori, bene

Dalla parte anteriore, da dietro

Cosa dire? Non gli importava.

Hát, ez sem viccesebb, mint a magyar, úgyhogy (az egyes fázisok bemutatásáak mellőzésével) lefordíttattam németre, onnan malájra, és onnan magyarra, de csak ennyi lett:

Egy nő Emese

Nem tudom, hogy ő egy sápadt vagy nemes ember.

Egyszer két srác!

Elölről hátra

Mit kell mondanom? Nem érdekel.

 Mit kell mondanom? Ez szánalmas, a limerick mindig az ember anyanyelvén működik jól, itt még a közismert fordítás-faktor sem segít. És sehol semmi trágárság, pedig igény az volna rá. Úgyhogy mégis inkább Orbán Ottó, eredeti, ízes magyarban:

Volt egyszer egy gaz nőgyógyász. Gaztette,

Hogy ujja helyébe a faszt tette.

„Betudható-e az asztmámnak,

Hogy úgy érzem, mintha basznának?” –

Kérdezte a nő a gaz orvostól, aki azt tette.

Vécén köszörülés

A vécén nem egy köszörűn ül az ember, hisze a vécén, de munkahelyi tapasztalat, hogy egyesek mégis köszörülnek. torkot. Mert ha bemegy az ember a közös mosdóba (bár nem értem miért mosdó, senki sem mosakszik ott, csak pisil meg kakál, aztán jobb esetben kezet mos), és valaki ül az egyik fülkében, azt igyekszik jelezni.

Hisz az hogy ég a villany, még simán jelentheti azt, hogy valaki úgy felejtette, esetleg nem is érdekelte, elvégre neki személy szerint mindegy, de viszont húde kényelmetlen, ha az ember épp nagy alkotásban van az egyik fülkében, valaki meg lecsapja a villanyt.

Én már jártam így, még jó hogy a lényeges részeket azért megtaláltam sötétben is, ám ezzel együtt kényelmetlen, mert mondjuk az ügyezelés után megtalálni a mosdót már korántsem annyira egyszerű, mnt mondjuk kitapogatni, hol a vécépapír. És nyilván nem csak nekem volt már ilyen tapasztalatom, ezért ha bemegyek a klotyóba, és ég a villany, a legtöbbször valakinek épp akkor kell megköszörülnie a torkát, vagy köhögni egyet, csak hogy jelezze, ott van valamelyik a király is gyalogjárban. És leszek szíves nem rá borítani a sötétséget.

A magam részéről mondjuk ilyenkor legtöbbször inkább zörgök, indokolatlanul lehúzom a vécét vagy én is köhögök, de csak mert nekem tényleg kell.

Ma viszont a szokásos szociális jelzések (és a velük járó diszkréció) teljes mellőzésével az egyik kollégám szimplán beszélgetni kezdett. A fülkéből. Persze úgy, hogy azt sem tudta ki jött be épp, de biztos azt gondolta, felesleges itt tettetni, hogy pont most kellett köhögnie, mikor abból is pontosan tudható, hogy valaki üldögél az egyik fajanszon, miként az is, hogy mit csinál ott. (A doktoriját írja filozófiából, naná.)

Sokkal egyszerűbb lenne persze, ha lenne mondjuk mozgásérzékelő, mint a szomszéd épület vécéjében, akkor nem kellene hangokat kiadni az embernek, lehetőleg úgy hogy ne legyen azért személyében beazonosítható. Mert mindenki tudja, hogy mindenki más is szokott szarni, de valahogy mégis kényelmetlen, ha másvalaki pontosan tudja, hogy mi épp most azt tesszük. Mert nem társaság műfaj, nem olyasvalami, amit másokkal közösen akarunk átélni, ha csak pillanatokra is.

A mozgásérzékelőnél amúgy időnként hadonászni kell, különben ott is jön a sötétség délben, de legalább nem kell emfatikus dünnyögéssel kommunikálni a pisszoárnál akciózó kollégával. (Aki nem mellesleg, egyébként sem szeretne hadonászni a mozgásérzékelőnek, legalább is nem két kézzel. Miszerint félkezű  biciklistának se integess...)

De ha nagyon automata lenne a világítás, nem lenne lehetősége az embernek az ilyesféle petite perception-okra, meg hogy fél órát agyaljon vécén köszörülésről.

Mondjuk lehet, hogy nem lenne nagy baj.

Mér' Paganínije?

Ez itt akkor a reklámkritikai nem különösebb kiadás, szóval hogy vannak a reklámok a tévében, amik megszakítják a komédiasorozatokat, és ahol jellemzően felesleges dolgokat reklámoznak szarul, de legalább feleslegesen. Mert az kizárt, hogy nekem (és az emberiség általam ismert normálisabb részének) attól legyen kedve nagy darab döglött állat-darabokat grillezni, hogy valami kereskedelmi rádiós csávó a évéreklában arcoskodik ez ügyben. Mer' ő valami áruházlánc arca (hogy miért, érti a fene,nála a szomszéd retriver is sokkal szimpatikusabb, pedig kissé hisztis is), és grillez meg ostobán néz pékekre, ami részéről a szakmai teljesítmény.

De mikor egy beirdalt sült krumplira azt mndja, hogy ez a burgonyák Paganinije, az tényleg az értelmetlenség netovábbja. Akkor már miért nem a sült krumplik Mecedese, a keményítős gumók Beverly Hills-e vagy a szívinfarktus-kockázatok Jimmy Hendrixe.

A hülye hasonlatok lehetőségei végtelenek, én vagyok a Füredi csomópont Kurt Vonnegutja, az ékszerteknősöm a hüllők Suzuki Swiftje, illetve magam lehetnék Sztravinszkíj és Sosztakovics, csak kicsit kellene oroszabbnak lennem, és sokkal zeneszerzőbbnek. (Vagy fordítva, de ennél kevésbé zeneszerzőbbnek lennem már logikailag is inkább lehetetlen.)

De egy krumpli mi a faszér' Paganíni? Mert csúnya, de tehetséges? Vagy mert egy krumpli is képes közismerten kicsaponó életmódra, gondolom valami léha karalábéval, és máris itt a közös pont, ami ugye nem az, hogy Nicolo Paganini sem a zöldségekre gerjedt.

De egy reklámban ennek mindegy, a műsorvezető-reklámrarc bácsi láthatóan büszke arra, hogy milye kibaszott  művelt. Hogy ő már , ilyen neveket tud, hogy Paganini.

Sose legyen jobb napja, bár a honoráriuma ettől még nyilván pofátlan.

Tele van a fóniám

Tegnap végre lett új telefonszámom, mármint mobil, mert a múlt hónapban remekül nem tudtam adatot egyeztetni a témobilnál, valamiért nem fogadta el az adataimat. Úgyhogy a témobilos szám meg is szűnt, tettem némi kísérletet, hogy visszaszerezzem, de nem sikerült online. Mert folyton addig a pontig jutottam, hogy akkor küldenek valami megerősítő kódot esemesben, arra a számra ami épp nem működik, és amit én marha most szeretnék visszaszerezni. És lehetett volna még a telefonos ügyfélszolgálatnál is intézkedni, de csak arról a számról hívva, amellyel kapcsolatban nemdebár. Tehát ha vissza akarom kapcsoltatni a számom, hívjam fel arról őket, vagy majd nézzem meg a soha meg nem érkezhető esemet. Ez valami olyasmi, mint mikor nem működik az interháló, felhívja az ember a szolgáltatót, ahol az ügyfélszolgálatos csaj (aki szakmáját tekintve jól hallhatóan okleveles idegeinkre menő und rágógumi-teszter) közli, hogy jelentsem be ímélben, hogy nincs net, ő telefonon ilyen panaszokkal nem foglalkozik. (Ez amúgy általános, hogy az ilyen telefonos ügyfélszolgálatokon egy dolgot vesznek igazán sértő zaklatásnak, ha ügyfelekkel kell foglalkozni.)

Szóval miután ráment több délutánom a  reménytelen ügyintézés kísérletekre, kissé zaklatott lettem (oké, ezt kulturáltan úgy kell megfogalmazni, hogy felbaszódott bennem az ideg) úgyhogy kora este eldühöngtem magam a közeli teszkóba, hogy ott este nyolcig nyitva van a témobilos üzlet, meg van telenoros is. (A telenor is té-mobil amúgy, csak nem tudjuk, ki az az Elenor, gondolom valami norvég főhercegnő.)

És a dajcse telekomnál húztam sorszámot, vártam kissé, de az előttem álló két család (a két működő ügyintézőnél) jól hallhatóan még azt sem találta ki, melyik telefont akarják megvenni a melyik díjcsomaggal, meg ugye a hűségidő, de a pult mögött álló (foglalkozásukat tekintve hátramozdító jellegű segéd-másodbonyolító) női személyek, annyit tudtak mondani nekik, hogy hát a kétéves hűségidő az másfél év, de a díjcsomagnak majd próbálnak utánanézni. Szóval reménytelennek látszott az ügy, de pontosan három lépésre volt a konkurencia, a Té Eleonóra, ahol viszont épp nem volt ügyfél, úgyhogy lettem én, gondoltam ne unatkozzanak. Ott le is tudtam ülni, kaaptam egy pohár hideg ásványvizet és öt perc alatt vettem egy feltöltött SIM-kártyát.

Most már csak a munkahelyemen, a bankban meg egy-két közműszolgáltatónál kell szólni, hogy máshová küldjék az esemeseket. A bankban gondolom már nincs ott Emese (rég voltak azok a reklámok), pedig egy Emesével esemezeni igazán eszeperente. Lenne, de nem megy. Ehh...

faszkivan.blog.hu (de csak a címe miatt)

A trónörökös új karrierje

A felcsúti ramszesz (foglalkozására nézve főállású populista, félállású focirajongó, valamekkora állású, de mindenképp olcsó szájkeresztény) fia katona esküt tett, és akkor most ez hír? Mondjuk a kormányközeliek szerint nem, de a 444 kiszúrta, és csinált belőle hírt. Mondjuk egyébként joggal, mert ezek most tényleg monarchiásat akarnak játszani, hogy a trónörökös látványosan katonáskodik egy enyhét? Pont miután volt már profi focista, közben biodíszlet a fater mellett ha már neki nem jut állami projekt, mint a récsölnek, vallási őrült valami hitgyülés utánérzéssel, amit a haverjaival ugye, most meg testével és buta tekintetével védi majd a határt, mert valami ilyen  marhaságra képezték ki. És igen, marhaság, mert az országot fenyegeti egy-két dolog, főleg a Gazsi apja meg a csicskái, de speciel nincs az az őrült menekült, aki hozzánk akarna jönni.

De nekik mohács kell, illetve kerítés, azt meg őrizni kell, még ellopják vagy mi.

É majd a Gazsi örzi jól, hamár Vilmos herceg is William néven volt helikopter-pilóta a brit parti őrségnél, Harry meg, mikor lejött a szerekről, afganisztánban volt VIP-vendég. Úgyhogy nincs mese, ha már focistának közepesnél szarabb volt, szektaalapítónak meg nevetséges, most majd katonai karriert csinál, mielőtt húsz év múlva a fideszkádéenpé elnöksége kitalálja, hog mégis ő lenne az ideális, miniszterelnök-jelölt. Amit addigra rég tudnak majd egykor, csak odáig nem sejtik,.

De ne így legyen, akkor már inkább a globális felmelegedés nukleáris téllel, vagy jöjjenek már azok a kurva marslakók. Ránk férne.

Hő hullám

Namost kérem ez a cseszett hőség nem hiányzott senkinek, legalább is gondolom, eddig még senkivel sem találkoztam, aki direkt kedvelné a hőgutát meg hogy a legértékesebb szervéről is ömlik a víz. Már hogy a fejéről, elvégre értelmiségiek vagyunk, nem a farkunk után megyünk, csak mögötte, de ez biológiai adottság, mer' a nők meg a nemi szervükkel együtt tudnak csak menni, mondjuk tényleg furcsa lenne egy ruhatár-féle, ahol az ilyesmit le lehetne adni.

Na igen, erről beszélek, ez már a nettó hőguta, hogy néhány soron belül perverzre asszociálom magam. De tényleg szeretek az időjárásra panaszkodni, gyakorlom is rendesen, és nem értem, ha Isten adja a kánikulát, miért nem ad hozzá légkondit is. Vagy ez valami különös bosszú, egy egy kissé kicsinyes és rosszindulatú istentől, esetleg simán a karma, épp megesszük, amit főztünk.

De legalább elhaladtam az okmánykormány-ablakba (vagy hogy is hívják fideszmagyarul) az új személyimért, szerencsére igen gors olt, anyám elfuvarozott (thank you!), az ügyintézés meg volt vagy tíz perc, várakozással együtt. És jobban  megnézve, az igazolványon szereplő körözési fénykép nem is olyan rémes, én magamnak csak felfüggesztettet adnék, ha pofára menne az ítélkezés. Hogy pontosan miért is, az igazán nem világos, de az ember negyvenöt év alatt már biztos összeszedett annyi vétket, amiért jár a szigorú de igazságtalan. ám ha esetleg mégsem, akkor nyilván kómában volt.

Most meg elzenvedheti a globális felmelegedést lokálisan, bár a hírek szerint jövő hétre hűvösebb lesz, én meg töprenghetek, hogy mire panaszkodjak akkor.

Na akkormost

És akkor most emberek, eltalál kissé, de jól esik:

Felnőttkorom lexebb dalai

Na ja, eljön az idő, mikor az ember elnehezülő negyvenesként rájön, hogy a legpopulárisabb kultúrában is van még keresnivalója. Igazából gőze sincs, ami a fasz az a Trónok harca, nem olvasta, nem nézte, de csak mert nem érdekelte, egy töredék másodpercig sem. Az elektronikus tánczene az neki (na jó, nekem, ha már magamról beszélek használhatok nyugodtan egyes szám első személyt is, elvégre Me, Myself and I), szóval az elektronikus tánczene az a prtütty-prütty - tuc-tuc, a rap az jobbára az a költészet, ami leírva szar, de zenei alappal elmegy (ha úgy is alig, akkor slam poetry), a jutyúber influenszer senkik meg szintén másnak sminkelik magukat kurvabarbinak.

De egyszer Petra az orrom alá tolta a St.Trinians című, mondjuk vígjátékot, ami annyira angol, hogy az ismerőseim jelentős része sem vevő a humorára. Magam meg fúde, oké ebben benne van, hogy a kedvenc londoni helyszíneimen rohangásznak vicces tinik, nem is értem, hogy lehet ezt nem bírni? A kilpben is van Trafalgar square meg ott ugye a National Gallery (ahonnan aztán képet lopnak a filmben), és  na ja, bírom az efféle bulizenét. Bírtam huszonéve is, huszonévesen, csak ez most már a nosztalgia, a 'holcsesztemel' fíling, az örök szorongás, hogy de bizony, elcsesztem.

Egyszer a Fácsén írtam egy barátomnak, hogy a nosztalgia de ócska egy menedék, aki erre azt válaszolta, hogy ja, de van másik?

Szóval a hangoskodó lányok nem az a kifejezett Sosztakovics második szimfónia, de néha jól esik. Bírok annyira fáradt lenni, szürke és nyomasztó, hogy végre az ilyesmi is tetszik. Ne vagyok rá büszke, csak kicsit.

Fúde

Ma kaptam fizetést, annyit persze nem hogy gondtalan legyek tőle, de a megélhetés kijön belőle (pedig már majdnem írni kezdtem a szegénységblogot, pontosabban én is), sőt még a gyógyszerek is, úgyhogy egy újabb hónapig hasba szúrhatom magam minden este, mint épp az imént is. Holnap első dolgom lesz, hogy veszek némi sajtot meg zöldséget, mert a margarinos zsemle, ami az elmúlt hét menüje volt már tényleg unalmas. Ámde muszáj volt fogorvosra is költeni, bár érdekes dilemma, hogy most akkor most legyen mit enni, vagy legyen mivel? Mert ugye az április (meg a március vége) az táppénzen telt, úgyhogy a legutóbbi fizetésnapon kapott összeg annyira jelentéktelen volt, hogy vágyakozva tekintett felfelé, a létminimum égi szférájába. Most már legalább visszaköszön majd az akciós joghurt, és ha spórolok, összejöhet egy padlizsánra való is. Jövő hónapban meg beruzák fűszerekre, túllépve az akciós sajátmárkás ketchup meg a gulyáskrém kombóján. (Amikből egyébként tűrhető tésztaszószt tudok készíteni, fűszerezés kérdése az egész.)

De eszembe jutott, épp tegnap, hogy át kellene rendezni a heti ritmusunkat. Hati ritmusra, azaz egy hét ezentúl álljon hat napból (pontosabban egy hat álljon hat napból), ebből legyen három munkanap és három szabadnap. Mivel a hagyományos hétfő, kedd, szerda satöbbi elnevezések ezzel értelmüket vesztenék, átkellene nevezni a hat napjait. Ha már az első három munkanap, lehetnének ezek a Francba 1, Francba 2 és Francba 3, a másik trió pedig a Fúde 1, Fúúde 2 és Fúúúde 3, you  gotta fight for your right to party.

Hisz a háromnapos munkahét már indokoltabbá tenné fizetést, amit eddig öt napnyi gályarabságért adtak.

Jut eszembe, ma hazafelé sofőrünk résnyire lehúzta az ablakát, és kérdezte tőlem, aki mögötte ült,hogy nem esik-e rám az eső? Mondom nem, de ha mégis, majd felfogom. Elvégre jó a felfogóképességem. Meg vezetni is remekül tudok. Áramot.

De ezért valahogy senki sem akar fizetni nekem, sokat.

Szagszerűség

A pintér nevű állítólag belügyminiszter olyat szólt, hogy a dunai hajókatasztrófánál gyors és szakszerű volt a mentés. Meg hogy már fél óra után átvette a mentés irányítását, és a helyszínen volt az országos meg a pesti rendőr-főkapitány, meg többféle katasztófavédelmi főigazgató. Na én majdnem itt nyelte félre a pirítóst, mert mit is akart ezzel mondani a költő?

Hogy szakszerűen menteni főleg úgy lehet, ha mindenféle főigazgatók és rendőrkapitányok is ott vannak, mintegy személyes jelenlétük fényével emelve az esemény tragikumát? Biztos, elvégre mi szükség lenne rá, hogy idősödő főnökök kimásszanak az íróasztal-bárszekrény Maginot-vonaluk mögül, és a tetthelyen fontoskodjanak, ha nem az, hogy akkora aurájuk van, ami túlragyogja az éjszakai reflektorokat is, valamint mind képzett mentőbúvárok, úgyhogy gyorsan kérnek egy szerelést, és vállt vállnak vonva a folyóba vetik magukat legott.

Bár nekem bűzlik az egész, szerintem a derék főférfiak nem ezt művelték ott, gondolom fontoskodva toporogtak, aggódó tekintetet próbáltak magukra ölteni, és igyekeztek nagyon hozzáértő módon fontosnak látszani.  Amíg mások mentenek, vagy legalább is próbálnak.

És a szomorúan röhejes az, hogy ezt elővezeti a belügyminiszter, hót komolyan, mintha tényleg ez lenne  mentés hatékonyságának mércéje, hogy hány tábornok toporgott közben a parton.

Azt még értem, hogy kulturáltabb országokban mondjuk egy légi- vagy vonatkatasztrófa után lemond a közlekedési miniszter, mert ugyan nem ő a hibás, de egy terület személyi vezetőjeként felel azért, hogy jól menjenek a dolgok. És ha épp feltűnően nem mennek jól, akkor lemond, nem feltétlen azért mert hibásnak érzi magát, csak mert úriember.

Na most nekünk ehhez képest van a pintér.

Kislány a lédikarnev áll

Jajj nekem volt ma reggel már megint, munkába ment megint a retróslágerek bömböltet a nemretró autórádióban, például a Koós János nevű táncdalénekes, akinek a bömbölő slágere azon tíz magyar örökzöld között van, amiért én letöltendőt adnék bárkinek, aki megírja, elénekli, pénzt ad érte, hangosan hallgatja vagy közterületen jól hallhatóan dícsérni merészeli.

Ez persze nem más, mint a Kislány a zongoránál (fehér eb az orgonánál) nevű emberiség ellenes bűntett. Én meg ülök hátul, nem tudok menet közben kiugrani, így kénytelen vagyok elképzelni, miféle duett az, ahol a kiscsaj zongorázik, egy fehér kutya meg orgonál, ráadásul a szexraprószidát. Tudom, tudom hogy nem pont ez van a szövegben, de szinte biztos, hogy valójában erre gondolt a költő, igazából úgy értette, hogy a fehér eb az orgonán áll, ami logikusabb, mert hogy tudna egy kutya orgonálni? Nekem volt kutyám, ő tudott bokrok alatt matatni, macskákat figyelmen kívül hagyni, valamint fingani, igaz ez utóbbi főleg a lakásban gyakorlta, elvégre az utcán fingás elpocsékolt erőfeszítés. de orgonálni nem tudott, az egész biztos, viszont nem állt volna egy orgonára, egyrészt mert nem volt itthon ilyen, másrészt meg minek?

Mindenesetre nekem órákig zakatolt a fejemben ez a szemét dalocska, aminek ráadásul ilyen többértelmű szövege van, pont mintha tényleg jelentene valamit, pedig dehogy. Az értelmezése bizonytalan mint az időjárás, a közel-keleti békefolyamat vagy a jövőképem, viszont virális természetű, nekem egész nap fájt a fejem, lehet hogy ettől. Vagy a tegnapi egyik filmtől, ami a Szerelemtől sújtva című melodramatikusan önkibelező monodráma, nem csoda hogy eddig szándékosan kerültem. Viszont most, hogy aludtam rá egyet már majdnem tetszik, igaz rosszat álmodtam, és ugye ahhoz képest...

Erre jött reggel a retrószarok rádiója, és a fenti remekmű mellett benyomták a Lédikarnevál nevű hasonszőrű kulturális terrorcselekményt, már csak azért is jó lenne diktátornak lenni, hogy az ilyeneket végre betilthassam. Vagy tudja fene, hallgasa, aki szereti, de csak otthon a négy fal között, nem kell ezzel a nyilvánosságban idegesíteni a normális embereket. Aki Sosztakovicsot hallgatnak meg Slayert, és nem szeretnének egy Karel Gott Pride-ot

Keresztényfocializmus

A felcsúti ugyebár nem ment el a pápa csíksomlyói miséjére, igazából nem indokolták hogy miért (például mert református, ócska időt mondanak a meteorológusok, szarik az egészre stb.), volt valami diplomáciai háttérsutyorgás, hogy hát a románok érzékenysége. Ami nyilván nem volt igaz, mert áderjános és tömjénzsolt ott nyomult az első sorban valami Habsburg oldalán, zorbánnak meg biztos dolga volt. 

Aztán mára ki is derült mi is volt a Haza sorsa szempontjából halaszthatatlan dolog: a helyszínen kellett megtekintenie a foci (fideszül: fodbal) BL-döntőt. Meg hát Madrid biztos jobb hely mint Csíksomlyó, jobb éttermek vannak arrafelé, meg a stadion VIP-páholya is fedett, nem kell bőrig ázni, miközben valami csuhás vénember papol. A főnök szerintem amúgy is rosszul viseli, ha neki kell más papolását hallgatnia, na ez egy meccsen nem fordulhat elő, maradhat a komfortzónájában.

Tömören ennyit arról, hogy ő a kereszténydemokrácia elszánt képviselőjeként, és úgy is mint Európa első embere, aki kerítésekkel és határvadászokkal védi a keresztény kultúrát. És ez utóbbit komolyan kell venni, a hivatalos statisztikák szerint naponta kábé negyven embert kell visszazavarni Szerbiába, ami tényleg heroikus teljesítmény, és ha ettől nem marad meg az európa kereszténység, akkor semmitől.

Persze lehet hogy csak arról van szó, olyan jól meg van már védve a keresztény kultúra  (például az EP-választásokon, hogy mást ne mondjunk), a felcsúti meg annyira elfáradt ebbe a nagy védésbe, hogy tényleg jár neki egy kis pihenés, meccsen szotyizás, mifene. Így aztán részéről a Liverpool-Vatikán meccs 1-0-ra végződött, , pedig kiegyenlített volt a küzdelem, mindkét csapat idegenben játszott, bár a vatikániak több, és kevésbé részeg szurkolót tudtak mozgósítani. De egy zorbán negy hagyja az út szélén a kisebb és esélytelenebb csapatot, akkor se őket nem a pápa, hanem a canterbury érsek támogtj, bár a többségük úgyis migráns. Mondjuk pont mint a vatikáni csapatban a sok szoknyás agglegény, kezdve a  csapatkapitánnyal. (És egyébként is: Vati Kán, nem gyanús ez valakinek?)

És tényleg, nem kell kiakadni azon, hogy a hazai főtáltos nem ment a pápai misére (nem a városba, a fehér ruhás bácsihoz), hanem Madridban tett úgy, mintha mise történt volna, hisz a pápa meg nem ment el a BL-döntőre! Pedig argentín, tehát szeretnie kell a focit, és ráadásul anyanyelvi szinten beszél argentinul, ami olyan mint a spanyol, sőt annyira hogy az. Sőt, misézhetett volna egy istentisztelet a stadionba is, ilyet máskor is szoktak.

Egyébként is, mifelénk a kereszténydemokrácia csak egy lépcsőfok a focializmus felé, erről például a szeged-csanádi püspök is mesélhetne.

Háborodott Csillagok

Miután sikeresen megküzdöttem a beszédaktus-elmélettel olvasgatni kezdtem a neten nettó hülyeségeket, elvégre a szombat délután-este elkövetett tudományos ismeretterjesztést is ki kell pihenni, minél gyorsabban. Ilyenkor jönnek képbe a mindmeghalunk.com meg a hasonló ostobasággyűjtő oldalak, de ma találtam egy igazi ínyencséget, nem is értem eddig hogy nem botlottam bele az internetes világhálón.

Ma esti felhőtlen szórakozásomat a mediavadasz.info című izé... online kiadvány biztosította. eleve tetszett ez a .info végzettség, ezt legutóbb a kuruc előtaggal láttam, hát igen, a kurva nagy magyarok valamiért nem a ponthu végződést szeretik. Biztos mert kissé náci módon kurva nagy magyarok, a náculás meg nálunk szerencsére büntetőjogi kategória. És ezért nem volt meglepő, hogy a médiavadász is afféle bölcészkedő kurucinfó próbál lenni, mondjuk nem teljesen sikertelenül, különösen a szórakoztató faktort tekintve.

A szerzők, akik legalább többségükben vállalják a nevüket, rendszerint nemzeti radikálisnak vagy tradicionalistának címkézik fel magukat, de ez a neonáciktól az ultrakonzervatív katolikusokon át a sámándobon lovagló rovásírókig terjedő, nagyon is elegyes társaság.

Persze én ehhez biztosan buta vagyok de egyfelől nem értem, ezek hogy jönnek össze, hogy egy szittyatáltos nem rúgja vesén - persze csak verbálisan - a húde katolikust, talán az lehet a közös pont, hogy viszont mindketten szívesen rúgnák vesén a jelenlegi pápát, csak más okból, és nem csak verbálisan. Meg hogy lehet egyáltalán egy-egy ilyen elvakult alak katolikus? Erre amúgy az a válasz, hogy ők az igazi katolikusok, a komoly tradicionalisták, a pápa meg egy liberális fasz, de akkor miért nem latinul írnak, gyertyafény mellett? És miért laptopon egy weblapra, tessék szerezni pergament és lúdtollat téntával, na az lenne igazán tradicionalista gesztus.

De hát hasonló hibákat látok az úgynevezett neemzeti radikálisoknál is, akik ugye a húdeturbó megamagyarok. Azt még értem, hogy lehet magyarnak lenni, hogy ide született az ember, ezt a nyelvet beszéli, ezt a kultúrát birtokolja (ki mennyire) és evett már tojásos lecsót kolbásszal, vagy ha nem evett már legalább látott, esetleg hallot róla. De hogy lehet mindezt radikálisan csinálni? Még magyarabbul beszélünk, még párszor ide születünk karmikusan és lecsót megdobjuk még egy kis erőspistával töltött rántotthússal?

Amúgy az aktuálisan kedvenc írásuk  a Csillagok háborúja (magyarul: Star Wars) kapcsán fejt ki vicces összeesküvés-elméleteket. Hogy a Jedi az ugye Júda, George Lucas meg magyarul Lukács György, nyilván nem véletlenül, hisz Lukács nagy kommunista volt. Mondjuk a Heidelbergi esztétika idején még nem, de azt utólag már letagadta volna a benne lakó vérkomcsi.

Szóval Sztárvórzok Háborúja egy feminista, komcsi melegpropaganda, van benne ajvékoló(!) gnóm (R2D2), Csubakka mint evolúciós propaganda (sic!), Darth Vader meg rokonságot mutat Jézus Krisztussal. Oké értem, hogy az eredeti trilógia egy megváltástörténet (is), de mit kellett szívnia a szerzőnek ehhez a JézuSS párhuzamhoz? Mindegy is, aki szeret szörnyülködve röhögni, annak itt a link. 

locitrom.hu

Alkotói válság

Most épp egy szociálpszichológia cikket kellene öszehegesztenem, de nagyon nem megy. (Helyette ezt az ízét írom ide most...) A probléma ott kezdődik, hogy még a témával sem tudtam dűlőre jutni magammal, pedig szokásommal ellentétben van több ötletem is. Csak nem tudok választani, az egyik jó lenne, de mintha megírtam volna (a Petránál lévő archívum szerint meg nem, de a baljós előérzet az nem hisz az adatoknak), amit meg tuti nem, azt nem véletlenül.

Most került a kezembe egy remek és igen híres könyv, amiről annó tartottam előadásokat is, de most, beleolvasva a könyvbe meg átnézve az akkori jegyzeteimet, háát... nem sok használhatót tudnék ma kifacsarni magamban a témáról. És nem csak azért, mert a kézírásom már akkor is olvashatatlan volt, már nekem is. (Na jó, egyébként a beszédaktus-elméletről lenne szó.)

A többi téma kapcsán meg akkora közhelyeket tudnék csak lőni, hogy ahhoz meg nincs kedvem sem ha a tudományos ismeretterjesztés jobbára erről szól. A kedvenc szociálpszichológiai témáim meg már elhasználtam, utólag kiderült, volt amit többször is.

Lehet hogy keresni kellene valami  mindennapi témát a társas érintkezés pszichológiájának körében. Például, hogy miért veszi személyes sértésnek a taxis, ha nincs kedved beszélgetni vele, hogy van az, hogy tíz ember is csak tülekedve tud felszállni egy üres buszra, miért gondolják sokan, hogy a többiek majd lájkolják az esti szendvicsük fotóját a fészbukon, hogy miért népszerűbb a brokkoli a karfiolnál, vagy miért vesz valaki priority boardingot a repülőre, ha amúgy is helyre szól a foglalása?

Félő persze, hogy ezekben a témákban is gyorsan rárepülnék valamilyen kurrens tudományos elméletre, hogy majd annak keretében okoskodjak jól, de az ismeretterjesztés frontján ez inkább szellemi önkielégítés lenne.

Ez olyan,mint mikor egy politikai elemző valami tévéműsorban nem érthetően elemez, hanem Platóntól és Arisztotelésztől indulva mondjuk Samuel Huntingtonig vázolja az államelméleteket, megemlítve a posztmodern relativizmus és posztindusztriális társadalom összefüggéseit, de arról nincs véleménye, hogy akkor most lemond-e a játszótérügyi miniszter. Vagy van, csak titkolja, mert akkor nem hívják a másik tévébe.

Szóval vergődöm a témán, meg nincs ihletem írni, pláne nem ilyen szakmailag korrektre fazonírozott, és elég hosszú cikket egy szaklapba, de azért erőt veszek magamon. És már tegnap óta a csontjaimban érzem (már a derék- és hátfájáson kívül), hogy mégiscsak a beszédaktussal fogok megküzdeni, bár kicsit fájni fog.