Bolond lyukból bolond vér foly

Nellie Bly (1864-1922) volt talán az első női oknyomozó újságíró. Érdekes dolgokat művelt az addig férfiak uralta szakmában, egyszer például 72 nap alatt körbeutazta a Földet (és is írt róla, naná), 1887-ben pedig amnéziásnak tettetve magát bevonult a Blackwell-szigeten (New York) található női elmegyógyintézetbe, leleplező célzattal persze. Tíz nap után munkaadója, a New York World tulajdonosa, a híres Joseph Pulitzer közbenjárása szabadult csak ki, hogy ebből a kalandból is írhasson egy lendületeset. És hát volt is mit, igazán nagyot szólt a Tíz nap az őrültek házában című könyve.

És ennek alapján készült a Szökés a bolondok házából című tavalyi tévéfilm, amit persze hogy meg kellett néznem, mert egyrészt bírom ha valami based on true story, másfelől meg a téma is kíváncsivá tett. Mint gondolom bárkit, egy diliház az olyan, hogy érdekli az embert, hogyan is zajlik ott a bármi, és van olyan szerencsés, hogy személyesen nem tapasztalja meg. Plusz Christina Ricci a főszereplő, és  ha nem valami teljesen ostoba vígjátékról van szó, a neve már elég, hogy heveny megtekintést provokáljon ki belőlem.

Nellie Bly (bigraphy.com)                                  C.R.

A sztori itt nem teljesen ugyanaz, mint a könyvben, Nellie nem megjátssza az amnéziát, hanem tényleg az van neki, mert hamar lebukik és a "terápia" miatt, egy darabig valóban nem emlékszik pontosan, hogy is került a sárga házba. Volta korábban kósza hírek az ott folyó embertelen bánásmódról, és gondolta bejut, hogy a saját szemével lássa, mi a helyzet, de kijutnia már sokkal nehezebb volt.

Mert bár a helyszín Amerika, de ott is nyakig ülnek a viktoriánus képmutatásban, a pszichiátriai problémákkal küzdőket így gyakorlatilag hol állatokként, hol bűnözőkként kezelik, a terápia meg főleg fegyelmezésből, fizikai és lelki terrorból, meg nyilvános megszégyenítésből áll. Csak mert az ápoltak különböznek a népszerű magazinok mosolygós háziasszonyitól, jóformán nem is tekintik őket embernek, a velük való bánásmódban nyoma sincs empátiának, segíteni akarásnak, és semmiféle érzelemnek.  Az ápolók csak egy dolgot tudnak és akarnak tenni: idomítani őket. Senkit nem érdekel, mi van bennük, mi a problémájuk, a lényeg hogy addig alázzák őket, amíg meg nem törnek, amíg kifelé egy elfogadható viselkedést nem mutatnak.  Ez a tipikus viktoriánus, etikett-sújtotta korlátoltság, hogy ami nem látszik az nincs, amiről nem beszélünk az sosem volt, ha a nőknek nem látszik ki a bokája a szoknya alól, akkor férfiak nem gerjednek be szexuálisan, hanem szép nyugodtan berúgnak a szivarszobában. A művelet a diliházban is ugyanaz: ha a páciens nem sikoltozik a folyosón és nem vihog fel indokolatlan pillanatokban, hanem egyenes derékkal ül, csöndes mosollyal és eltartott kisujjal kortyolja a teáját, akkor onnantól gyógyult, nincs már vele baj, a lelke meg amúgy sem érdekelt senkit, egy percig sem.

A pszichopata főnövér  a papagájával többet foglalkozik, mint a bentlakók szükségleteivel, az idomítást során szinte kizárólag a büntetés eszközével él. Vagy nem is szinte, hanem kizárólag. És egyáltalán nem érdekli, hogy valaki miért más. Vannak olyan bevándorlók, akik azért kerülnek diliházba, mert nem besszélnek angolul, tehát be kell zárni őket, hátha a jeges fürdőtől, a veréstől  meg a lábbilincstől majd hirtelen menni fog nekik a present perfect. 

A főnéni láthatóan egy cezaromán, pszichopátiás náci szarkupac, és még büszke is rá. (Biztos súlyos traumák állnak a háttérben, csak azok a nézőt nem érdeklik, mikor legszívesebben egy nehéz tárggyal rendezné át a vonásait.) Nála a bentlakók nagyobbik része tuti épelméjűbb, de legalább is kevésbé lenne veszélyes őket emberek közé engedni Tényleg, ilyen főnénit már olvastam (aztán láttam) egyszer, Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényében, illetve Milos Forman vonatkozó filmes dolgozatában.
Az eleinte még segítőkész fiatal orvos pedig egy korrupt szemétláda, a csillagokat lehazudja az égről, csak hogy megdönthesse főhősnőnket. És egyáltalán, miféle orvos az akit a főnővér csicskáztat?
De hogy a néző zaklatott lelke megnyugodjon, a végén mindketten börtönben végzik, Nellie híres lesz a könyvével, mi meg betolhatunk némi édességet, hogy azért valami jó is történjen a délutánban.

Harczos kiállás (utazás Iróniába)

Tele vannak az álellenzéki  heccoldalak a Színház Ésfilm Művészeti Egyetem (SzÉME) körüli botránnyal. Hiszen a bukott baloldal szekértolói nem képesek belenyugodni abba, hogy a Kormány végre tesz is azért, hogy méltó körülmények között, világszínvonalú oktatás lezajlása történjen a kétes múltú intézmény falai között, valamint közvetlen közelükben. Miniszterelnök Úr és tanácsadói végre belecsapják a lecsót a langyos pocsolyába, ami eddig jellemezte a Szín Műveket, hogy innentől a bukott szekér baloldalát nem tolhassák már tovább a nemzetellenes erők.

Itt Soros által felheccelt és lefizetett, migránshátterű, bevándorláspárti, LMBTQ, szélsőbaloldali-anarchista, Gyurcsány kottájából játszó színművészetis "hallgatók" randalírozásának vagyunk tanúi, akik nem képesek felfogni, hogy előbb tanulni kell (alázatot, szerénységet és Wass Albert novellákat), aztán pofázni. Ha már hallgatók, hallgassanak, az üvöltözés, az aulában sátrazás nem méltó egy leendő művészhez, aki a Nemzeti Magyar kultúrát kellene hogy képviselje, a globalista háttérhatalom helyett. Ami Elnökprofesszor Igazgató Urat támadja, mert csak rombolni tud, mert nincsenek értékei, és mert csak.

De ez az egész pusztán egy szánalmas műbalhé.  Külföldről szervezett támadás a nem külföldről származó Vityány... Vidróczky.... Vigyázz... Valamilyenszky főigazgató, főrendező, elnök-professzor Úr ellen, aki mindig egyenes gerinccel és több kondér körömpörkölttel állt ki a Nemzet kultúrája megmaradásának megóvása mellett, és aki felvirágoztatta a korábban liberális elnyomásdiktatúra alatt senyvedő Nemzeti SzínHázat. Ő mindig is szálka volt a szélsőliberális ízlésterror-komisszárok szemében, amitől nem látták, hogy Ő egy egész erdő. Már csak köbméterre is. És ahogy a Birnami erdő is, abban skót darabban, Ő is megindult, hogy rendet tegyen a fejekben, és a kuratóriumokban, hogy visszafoglalja a Nemzetnek azt, ami a Nemzeti. Meg ami az Egyetem. És ez a soroshátterű, vinnyogva gyűlölködő csürhe sosem ér fel szellemileg és kultúrálisan odáig, hogy ezt megértse. Tizenhárom pontos követeléseket fogalmazgatnak, pedig jobban tennék a "tisztelt" művészkék, ha elhúznának a halál retkes faszára, lehetőleg máma még. (Bocsánat az erős szavakért, de elragadott a keresztény-konzervatív, polgári indulat, szerintem jogosan. A Keresztény Szabadság nem azt jelenti, hogy minden senkiházi szabadon tüntikézhet, hanem azt, hogy szabad keresztények lenni, és szabad mindenki másnak kussolni. Na. Ha Jézus ma élne, a fidelitász alelnöke lenne, én így gondolom és akinek nem tetszik, az fizessen többet a véleményemért.)

Szélsőbalos terroristák, arcukat sem vállalva terrorizálják Thália Templomát, izé... papneveldéjét.

De addig is, nekem is vannak követeléseim: Vityánszki Albertet köztársasági elnöknek! Követeljük a sajtó elnyomását, a lázongás eltiprását, a határok lezárását, a rubel bevezetését, kilépést az EU-ból, a NATO-ból, az ENSZ-ből, valamint a THC legalizálását, az O1G betiltását, a  GDP emelését és a WC lehúzását!  És hogy az ABC-ben lehessen cirill betűket is kapni! Rovásírással!

Kárhozatwellness és bolyhos nyuszik beutalóra

Hát, most már tényleg nyugdíjba kellene mennem, eljárt felettem az idő. Nem mondom, volt párezer  jó évem, fenyegettem, kísértettem, büntettem,  menedzseltem az egész Pokol Rt.-t, de ez lassan már senkit sem érdekel.

Régen az emberek simán beszopták hogy van örök kárhozat, na de ki félt volna a pokol legmélyebb bugyraitól is, ha tudja hogy kéthetes turnusokban működtetjük? Hogy az örök szenvedés az tizennégy nap, és jár hozzá kontinentális reggeli is? Aztán mindenki megtisztulva reinkarnálódhat valami hegyvidéki faluba, ahol jó a levegő, friss a kecsketej és jó fejek a szomszédok, mert egy megtisztult léleknek ez már jár, csak hogy legyen honnan elbasznia.

De velünk volt az egyház, később a több ház, és az egész újjászületősdit valami keleti, bálványimádó baromságnak állították be, hogy féljenek azok a buta parasztok! Egy életetek van - mondták nekik - és ha elkúrjátok, egy örökkévalóságig fognak titeket sütögetni az ördögök a pokolban. Onnan aztán nem lesz menekvés, szóval jól gondoljátok meg azt az elsunnyogott tizedet, meg vasárnapi miséről lógást. És mivel a többség maximum húszig tudott számolni, az örökkévalóság (meg a végtelenség, a mindenhatóság, és a fénysebesség) értelmezhetetlen volt számukra, de a műveltebbek is csak annyit tudtak, hogy fekvő nyolcas, ám a komolyabb belegondoláshoz már nem volt kapacitásuk. 

Szóval fostak tőlünk, különösen a Társaság egy speciális részlegétől a Kínzási és Gyötrelemfokozási Főosztálytól. Az ott dolgozó srácokat a nép simán csak ördögöknek hívta és gonosznak tartotta, pedig mind nagyon művelt, magasan képzett fájdalomtechnikai mérnök, feleséggel, gyerekkel, jelzáloghitellel. Oké, kínozni azt nagyon tudnak, és azt az emberek nem szeretik (kivéve a mazochistákat, de azokat meg direkt nem kínozzák, hadd szenvedjenek), ám a főosztály munkatársaihoz csak a sorozatgyilkosok, reklámszakemberek és  gasztrobloggerek juthatnak be, és ők is csak egy turnusra. A többieket mindennapi vétkeik függvényében olyanokkal gyötörjük, hogy szúrós pulcsiban kell izzadtra biciklizniük magukat, pálcikával kell csilifagyit enniük vagy ki kell tölteniük az adóbevallásukat, minden nap újra meg újra. Lehet, hogy ezek nem hangzanak valami rémesen, de két hét rohadt hosszú idő ahhoz, hogy ilyenekkel töltsük ki, bár elsőre mindenki azt hiszi, hogy ő aztán fél lábon is.

És ezért erősítettek rá a papok azzal, hogy ha csirkét lopsz és paráználkodsz vele, akkor olajban főznek majd végtelen hosszan, a népek meg beszopták, és szerintük istenfélők lettek, de igazából pokolfélők. Nem azért nem harapták át egymás torkát, mert a mennybe akartak jutni, csak meg akarták úszni az örök olajban főzést. És akiknek tényleg nem ment a jónak levés, az kapott egy beutalót hozzánk, ahol betettük őket a Nagy Lélekmosóba, ráküldtünk egy kíméletlen programot öblítéssel, és ha tanult belőle, nem lett pár évtizedenként visszajáró vendég. (Csak a mazochisták, azok direkt bűnöztek, hogy kínoztathassák magukat, úgyhogy egy idő után átálltunk arra, hogy két hétre kicsaptuk őket egy  virágos mezőre bolyhos nyuszikkal, ez azért már őket is megtörte.)

De ennek lassan vége. Egyfelől sokan nem hisznek már a pokolban, a mennyek országát valami trópusi szigeten keresik, másfelől meg akik megérkeznek hozzánk egy intenzív szenvedésterápiára, azok is csak fikázzák a módszereinket. Hogy a tüzes vassal a sütögetés az milyen gagyi már, egy kisbolygó becsapódása az igen, az tényleg para lenne, vagy egy zombihorda támadása, de néhány korbácsütéstől meg egy kis falhoz láncolástól meg sem emelkedik az adrenalinszintjük. Ráadásul mire hozzánk kerülnek, már rég kitárgyalták valami tematikus csetszobában, hogy tényleg csak két hét az egész, aztán leszülethetnek újra, szóval a visszatartó erőnk a nullához konvergál. Sőt direkt bűnöznek amennyit csak lehet, dugnak a vonatok vécéjében, petárdáznak húsvétkor, bliccelnek a metrón, hazudoznak a csajuknak/pasijuknak, ananászt tesznek a pizzára és hasonlók. Mondván hogy úgyis mindegy, majd levezekelik nálunk, és mennek vissza hangyákat sütögetni nagyítóval.

És ami a legszomorúbb, már az előjelekből sem hajlandóak olvasni. Hiába küldünk rájuk minden korábbinál durvább jégesőt, és hiába gyújtjuk fel hozzá háttérnek az eget, a pokol tüzével, legfeljebb csak lefotózzák, kiteszik az instára, de a végítélet már nem érdekli őket. Látták azt már elégszer moziban, aztán letöltötték, megosztották, alákommentelték hogy ez mekkora egy faszság, és részükről ennyi. 

Hát igen, a kárhozatnak nincs elég erős közösségi médiás jelenléte, követője jóformán egy se, és csak néhány vallási fanatikus lájkolja. Pedig ők biztos nem jutnak pokolra, őket a Purgatórium Ideg-és Elmekórtani Intézet várja, ráadásul nem feltétlen csak két hétre.

Szóval fontolgatom a visszavonulást, ideje lenne átadni a vezetést valami fiatalabbnak,aki ismeri és érti ezeket  modern bűnöket, és nem csak azokkal foglalkozik, akik pénteken húst esznek. És aki hosszabb távra el tud költözni a Földről, mert egy ekkora céget nem lehet hómofiszból iránytani.

Ja, ha még nem mondtam volna: a poklot ne a föld alatt keressétek, ott csak olaj van, termálvíz , dínócsontok meg halott bányászok, de a Pokol, a nagybetűs, az egy egész bolygó. Ti Merkúrnak ismeritek, de rosszul. A tengely forgási ideje amúgy 58,65 földi nap, de nem kell izgulni, a kéthetes beutalót, földi napokban számoljuk, vagyis egy turnus kevesebb, mint egynegyed merkúri nap. De az élmény így is intenzív.