BéKV-tudatosság

Én igen szeretem a kávét, főleg reggel, mindegy hogy reggel két óra van, vagy délután hét, a kávé az jó. Úgy szoktam csinálni, hogy először zsírjára sütöm, mert az kihozza belőle az aromát, ami ilyen ízféle, és ugye minek is bele. Aztán teszek hozzá friss bazsalikomot és konzerv mozzarellát, kissé blansírozom, majd saját levében készre párolom, hogy elég puha legyen. A kávé az így igazán fenszi, bármit is jelentsen ez.

A kávézásnak persze meg kell adni a módját, azt nem lehet csak úgy, asztal mellett, csészéből fogyasztani, akkor sem ha bögre. Az igazi ínyenc csakis újrahasznosított papírpohárból issza, egy padon a parkban, lehetőleg borús időben. A szikrázó napfényben kávézás csak akkor elfogadható, ha egy régi pincebörtönből (esetleg kriptából) át nem alakított kávézóban történik, ahol az ásványvíz-sommelier mondja meg a baristának hogy a fair trade, marokkói majomszar-kompatibilis mokkához, melyik gleccsert kell megcsapolni, persze csakis helyi érzéstelenítéssel.

A kávéba fánkot mártogatni akkora parasztság, mint a Chuck Norris körüli indokolatlan felhajtás, de a jenki filmek rendőreinek elnézzük, elvégre ki mer beszólni egy rendőrnek, akkor is ha civilben rosszul fizetett mellékszereplő. (Hullasminket és meg nem értettséget viselő tinik olykor rántott kávét fogyasztanak, ketchupba mártogatva, de ezt elnézzük nekik, mert vagy kinövik majd, vagy még előbb öngyilkosok lesznek.)

A kávé mellé kizárólag a friss vakondhányásban érlelt norvég datolyás macaron, vagy a dán foszlós borzkeksz illik, a babapiskóta csak akkor, ha egy tibeti láma kétszer megáldotta, de a háztartási keksz akkor sem! A croissant a kávé szempontjából fánk! Az Oreot és egyéb konzumkulturális szemeteket civilizált ember természetesen számításba sem vesz, akkor szem ha szakállas, és a bölcsészkaron végzett, tehát azt gondolja, hogy neki már belefér. Hát nem.

pinterest.com

A kávéfajták kiválasztásánál legfontosabb szempontok a következők: a kávé legyen biovegán, tájjelegű, eredetvédett, és kiejthetetlen nevű, az íze e tekintetben nem releváns. Etikai megfontolások is vannak, csakis jól tartott rabszolgák szüretelhetik, lakályos, napelemes ültetvényeken. Az ilyen kávékat kizárólag buddhista üzletemberek által működtetett reklámcégek óriásplakátjain lehet hirdetni, ha azok a vasútvonalak és autópályák mentén legalább egy nyomortelep látképét kitakarják.

A kávéba lehet tejet önteni, de kizárólag jobb kézzel, és csak ha vegetáriánus volt a tehén (kecske, bivaly, láma, hód), akitől származik. De mivel ezek mind vegetáriánusok, így igazából nincs miből hisztit csinálni a tej kapcsán, feltéve, hogy az állatok megfelelő minőségű kínai masszázst kapnak a tartásuk során.

Ha valaki betartja ezeket az egyszerű alapelveket, miszerint szempontokat, már nem is baj, ha nem ízlik neki a kávéja, hisz a zeitgeist megragadásának flow-ja önmagában egy szociokulturális orgazmus. Ha valaki szerint viszont ez már túlzás, az igyon teát. Bármilyet, mindegy, az olyan szánnivalóan kétezres évek...

A holnap üzenete

Október 23 jeles nap kétségtelenül. 1996-ban II. János Pál egy levelében ekkor írja le azt, hogy a katolikus tanítással összeegyeztethető Darwin evolúcióelmélete.

Ami lényegében nem is nagy marhaság, elvégre Darwin elmélete nem foglalkozott az élet keletkezésével, a világéval különösen nem, pusztán keretet igyekezett adni a szerző megfigyeléseinek arról, hogyan is változnak a már létező élőlények, a környezeti hatások függvényében. Nem lehetett még gőze a genetikáról, de az evidens volt mindig is az emberi kultúrában, hogy az utódok örökölhetik felmenőik bizonyos tulajdonságait. Innen csak egy lépés volt, hogy azok a tulajdonságok öröklődnek tovább, generációról generációra, melyek adott környezetben jobban segítik a túlélést. Darwinnak mindössze elszigeteltebb állatpopulációkra volt szüksége (a'la Galpagos), ahol rövidebb idő alatt több generáció változásait meg tudta figyelni.

Amikor a pápa (ellentétben a pópákkal) elismerte, hogy ez egy racionális elképzelés, és nem is beszél arról, hogy akkor  most a Nagy Bumm, a Mindenható vagy Festéktüsszentő Hapci Benő-e az ok a világunknak nevezett szánalmas okozat mögött, szóval nem érdeme dogmatikai alapon utálni, csak bevitte a római kaotikus egyházba a józan eszet.  Észt.

Hiszen nem érdemes másokat, az ő gondolataikat és nézőpontjukat eleve utálni, mert csak, mert ők nem  mi vannak, és hát a józan ész még egy olyan feudális szervezetben (és annak tanításába) is helyet kaphat, mint az 1Ház. Amelyben persze csak a vatikáni dudás fér meg, de nem akarja betiltatni mondjuk a tel-avivi szimfonikusokat.

Hát ja, ez október 23 üzenete.

Egyéb ötlet?

hatterkeptar.hu

Ez már sosem lesz jobb

Napok óta utálom megnyitni a szokásos hírportálokat, mert minden második "hír" címében ott van  hogy Márki-Zay. Elemzők, publicisták, közvélemény-kutatók, filmkritikusok és cipőfelsőrész-készítők tolják ki magukból senkit sem érdeklő "elemzéseiket". Pedig az egész annyira nem fontos, csak épp megszoktuk, hogy a jobb híján magyar közéletnek nevezett trágyadombon annyira nem történik semmi a szokásos beszólogatós cirkuszon kívül, hogy a magukat valamilyen fokon mértékadónak tekintő orgánumok rácuppantak az előválasztásra. Hogy az már legalább valami, pedig nem sokkal több, mint  az ellenzék belső meccseinek lejátszása. 

Márki-Zay (időnként Márky-Zaj, de akkor hol a Funky Brunch? - akkor legyen már inkább mégis Báró-Ricsaj, az legalább indokolatlan viccelés a névvel) annyira nem érdekes karakter, hogy de nagyon. A programja meg annyi, hogy ő nem "azok",  úgy jobbos, hogy nem balos, de úgy neoliberális, hogy a szót sem ejti ki a száján.

Abban az értelemben politikus, hogy sokaknak remek projekciós felület, rávetíthetik vágyaikat a mostani rezsimet utálók, vagy legalább is egy jó részük. De hogy most már folyamatosan róla szóljanak a hírek, vele legyen tele a sajtó, az csak a hazai politika szegénységi bizonyítványa, én ezennel el is engedem a témát, no meg szerénytelen személyét.

De tegnap megint előkerülni láttam mindenki kedvenc Grétáját (aki már legálisan vehet sört, de még mindig ő még csak most tizennégynek néz ki, bár a nevét azért tudjuk), és gondoltam, legalább történik más is az előváladékozáson kívül, legalább sajtóilag. És hát megtekintettem az alábbi két percet, sérelmemre,és tényleg közeledni éreztem a világvégét. A csaj a különösen béna tinisztárok belépőjét hozza, aztán táncikálni kezd egy olyan slágerre, amit n már tinikoromban is hőn utáltam, hangja meg nincs.

És akkor ez most az ő legújabb nagy dobása, ezzel győzködné a világ vezetőit, hogy ha már a szakadék felé rohanunk, legalább a féket nyomjuk a gáz helyett (vagy a gázt az olaj helyett), de hát ez nem az ENSZ-közgyűlés, vagy a G7-8-ak találkozója. Gréta a nagykorúságával látszik infantilizálódni, pedig nemrég ő volt a kihaénnem, most meg nézni is kínos. Cukiságra játszik, pedig ő pont nem a globális politika cicás videójának indult. Kár, talán még lesz ennél jobb is, bár a hurrápesszimizmusom okán nem igazán reménykedem.

Sötétségre ború, de csak ha jó napom van

Nincs is jobb, mint egy verőfénytelen hajnali háromkor indulni dolgozni (na jó, negyed négykor), mikor hideg van, de az utcák üresek, a sötétség meg jótékonyan takarja el, mibe is lép az ember, amikor. Legfőképp persze csak sárba, ami a járdával is kompatibilis, valamiért pont a buszmegállóban, és annak közvetlen vonzáskörzetében. Biztos a buszok okozzák, bár az nem világos pontosan hogyan is. Talán a Mocsárlény is busszal jár, mondjuk nem is igazán kaphatna jogsit, akkor sem, ha tényleg nem pofára megy.

Ezen indulásnak másik előnye, hogy egy óra előtt már hazafelé tart az ember, bár olyankor indokolatlanul sokat süt a nap. Legalább is én nem bírom a tűző napot, határozottan a tűzetlent kedvelem, azaz ne legyen sötét, csak borult mint egy Blake-vers hangulata, bár misztikusnak nem kell lennie, a Nap nem arra való. (Ja, a kisbetűs nap sem, a misztika leggyakrabban nem fér bele a 24 órámba, ahová be tudnám passzítani, ott inkább a generalizált szorongás, vagy a reménytelenség lakik. Woody Allennél olvastam, hogy "Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap vízvezeték-szerelőt találni! "Hát igen, egy Isten nélküli világban minek is az eldugult vécékkel szarakodni...)

Szóval hazafelé süt a Nap, bele a képembe, ráadásul ilyen különösen utálatosan vibráló módon, ahogy elhaladunk az út menti fák mellett. Az ilyesmivel engem konkrétan kínozni lehetne, bár égitesteknek gondolom nincsenek ilyen szándékaik. Azt csak a misztikusok gondolhatják, akik meg nem vagyok. Szerencsére, gondolom mert így nem kell a dolgok mögé látnom. A dolgok már elölnézetből is rémesek.

Máma szép idő van. (erdekesseg.hu)

Ezt ők most tényleg

Aszongya a médiahatóság... Tényleg, miért e szerény elnevezés? Pedig hívhatnák Kultúrtartalmi Cenzorbizottság Részrehajlási Igazgatóságnak is, nyilván Rogán Tyutyu alá rendelve közvetlenül, néhány tízmilliárdért, a hülyének is ugyebár...

Szóval azt írják (mondgyák, tvittelik, füstjelezik), hogy az Elkúrtuk az tényleg egy művészfilm. És nem, szerintem nem úgy kell írni a címét, hogy Elkxrtuk, mert mióta az automata moderátor-robotok/algoritmusok miatt sokan a szar szót (ami egy normális magyar kifejezés) xarnak írják, én a jeles mű címét Elszartuknak helyeírásítanám. Márpedig Gurcsány Háttérhatalom Ferenc, nem ezt a szót használta. (Akinek ugye a Háttérhatalom nem a középső neve, hanem az igazi.)

Hogy a vonatkozó műegész tényleg művészfilm-e, azt nem tudom, az előzetesétől nem kerültem egy esztétikai orgazmus közelébe, de legalább nem áll szándékomban megnézni. Egy ilyen hiszti-kampánnyal felvezetett, sötétben és hátulról is ócskán orbánista izével nem töltöm az időmet, amiből viszonylag jó filmekre sem jut elég. 

De akit érdekel élvezze, bár a kortárs magyar filmművészet az sosem kurzuslovagok keze alól csúszik ki, márpedig Kálomista producer két idegroham között valószínűleg iszik annyit, hogy a felcsútit is szépnek lássa. Demokratának nyilván nem, az neki sem a szíve csücske.

És a legszebb, az indoklás: "Az NMHH azoknak a forgalomba kerülő filmeknek ad art minősítést, amik művészi értékükkel hozzájárulnak a magyar, az európai és az egyetemes audiovizuális kultúra fejlődéséhez, vagy amit a bizottság oktatási, kulturális szempontból jelentősnek, magas művészi színvonalúnak ítél." A Gyurcsány-basztatás nyilván tényleg jelentősen járul hozzá az egyetemes audiovizuális kultúra fejlődéséhez. Meg oktatási szempontból jelentős, hisz okulásul szolgálhat, hogy ne... (Ja, és jut eszembe: mi a faszt jelet az, hogy a "kultúra feljődése"? A kultúra az nem fejlődik, az változik, sőt a kultúra az maga egy folyamat, nem pedig állapot, hogy egyikből a másikba. Fejlődjön, persze barmok.)

Szociális magány-lekvár

Fura eset, mikor egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol a közvetlen környezetemben igazából nem igazán lehet emberekkel beszélgetni, persze azért muszáj, meg néha jól esik kissé szociálisnak lenni, de túl sok közös téma azért nincs. Már a munkán kívül, hogy "fú haver, ez kemény volt, úgy öntöttük a baracklekvárt, mint valami félistenek, fülig lekváros félistenek", ám persze még ilyen is ritkán van, valahogy nem értik az iróniát.

Szociálisan és mentálisan persze messze estünk egymás almafájától, sok kolléga életkor alapján akár a fiam is lehetne (van is, aki nem mer visszategezni), a képzettségünk és az érdeklődésünk meg mint az ég és föld Makójeruzsálemtől. Én nem hallgatok ócska popzenét, nem csajozok a neten, és ha az nem megy (mert egy taszító tapló vagyok) nem fektetem kiéletlen energiámat az autókról pofázásba. Kissé vicces is hallgatni, amint két de jure felnőtt arról beszélget, milyen menő sportkocsit venne, és főleg hogy de melyikben mi is a nagyon szar, miközben a maximum, ami számukra elérhető, a fater levetett Suzukija, Amit fizu után egy darabig meg is bírnak tankolni, amúgy a céges buszjárattal közlekednek megkeresni az álmaik használt autójára valót.

De ilyenekről én nem tudok beszélgetni, Wittgenstein kési filozófiája meg arrafelé keveseket érdekel, bár az előző életemben, még rendes értelmiségiként, két konyak után mindig ezzel jöttem elő, Heideggerhez már sör is kellet. Barna. (Minden nácizós áthallás nélkül.)

Amúgy is megkapom időnként a munkatársaimtól, hogy valahogy máshogy beszélek (ez sokszor pont az, mikor nem értik az iróniát), pedig bennem az egykori szociológus ilyenkor mélyre van temetve. A néhai szociálpszichológusnak viszont havonta le kell gyártani egy cikket, és így minden valahányadik hétvégén visszamegyek az okoskodásba, miközben egyéb aljasságokat is elkövetek (filmkritika, blogizék etc.).

Miközben nyakig lenni a baracklekvárban, meg a Sacher-torta ízű töltelékben, nem is olyan rossz (pláne, mert a kettő felerészben ugyanaz), olyankor nem a középkorú, magányos, egykorvolt értelmiségi horgad föl bensőmben, hanem az a gyerek, akit de leszidtak volna, ha könyékig kotor a lekvárban, miközben csupa ragacs lesz.

Itt most nemcsak szabad, de kell is, miként nem muszáj, de pár percre jól esik regresszálni a gyerekkorba. Ha már felnőtt létem ilyen részben elbaszott lett, voltak szép pillanatok, de a mostból nézve zsákutca, néha díszkivilágítással.

Védtelen határok

Túlsúlyos László parlamenti házmester szerint az ellenzéki nyilatkozatok átlépték a büntetőjog határát, mert nem tartják tiszteletben az általuk tákolt alkotmányt, izé... Alapkotmánytörvényt. Sőt, meg is változtatnák a büntetőjogi besorolású szemetek, akár kétharmad nélkül is, némi jogi (na ja, milyen más?) csűrés-csavarással.

Azt most hagyjuk is, hogy házmesterünk a józan ész határát lépte át már jó régen, elvégre nála a paranoid skizofrénia már a mindennapi, mondhatni üzemszerű működés része, de tény, a fideszkádéenpé  volt olyan hülye, hogy beleírta a tákolmányba, miszerint nem lehet kizárólagos hatalomra törekednie egyetlen politikai erőnek sem. Márpedig Ártunk és Ormányunk épp ezt tette, amitől meg nekem muszáj ideidéznem az egyszer már idézett Orbán Ottó-féle limericket:

Volt egy gaz nőgyógyász.

Gaztette, hogy az ujja helyébe a faszt tette.

“Betudható-e az asztmámnak,

hogy úgy érzem, mintha basznának?”

– kérdezte a nő a gaz orvostól, aki épp azt tette.

Mert hát mit is csinál Túlsúlyos László, Felcsúti Géniusz vagy Skülön Semjénzsót a tizenéve még kissé béna, kissé korrupt, de azért nagyjából demokráciánkkal? Igen, az ujjuk helyére azt tették.

Illiberális demokráciának hazudják a kleptokratív autokráciájukat, pedig egy modern demokrácia lényege pont az, hogy liberális (is), és nem egyszerűen törekednek a teljhatalomra, de már régen birtokolják is. 

És akkor a szánalmas bohóckodássá süllyesztett parlament portáslelkű házmestere még az ellenzéket cseszteti, fenyegetőzik és büntet, mintha bárki pont erre hatalmazta volna fel. Oké, az ellenzéken van mit csesztetni, de éppen nem azt, hogy egy normális jogállamot und demokratikus alapelveket kérnek számon a nem is lassan, de biztosan állampártosodó egykori liberálisokon. Akik ma már  nem is konzervatívak (azok tán sose voltak), nem keresztények (csak a szájukkal) és nem nemzetiek, csak és amennyiben a nemzet egy feudális felfogását tekintik érvényesnek. Azaz a natio az egyenlő a kiváltságosokkal (papság, nemesség you know), a sok paraszt meg melós ennek nem része, aki nem off shore a Kajmán-szigeteken, vagy nem tagja a Belső Pártnak (vö. Orwell: 1984), az a nemzetből kirekesztetik. Aki meg explicit ellenzéki is, az hazaáruló ellenség, valamint gyurcsány. Aki pedig nincs velük, az nem egyszerűen ellenük van, hanem az nincs is.

És  akkor bajszos házmester beszél a határok átlépéséről? Hát ja, végül is ha valaki, ő aztán tudja, hogy megy ez.

Dühös, beszól, de amúgy nem harap

De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni - skandálta egykor az akkortájt még viccből sem Kossuth-díjas Nagy Feró, de én nem szerettem volna. Mint ahogy az alábbi klipben szereplő bácsival sem, valahogy nem elég bizalomgerjesztő, bár az kétségtelenül vagány, hogy a zenekarát Negro Terror-nak nevezte el. 2015-ben amikor még nem dübörgött a BLM, de a politikai korrektségnek egy ilyen név azért már odabaszott rendesen, bár nagy balhé nem lett belőle, mert egyrészt a művészi szabadság, másrészt meg feketék zenéltek benne. A túltolt PC - némileg önparódiájába hajló - nézete szerint, ugyanis egy fekete (vagy bárki, aki adott közösségben etnikai/egyéb kisebbség) eleve nem lehet rasszista. Elszenvedheti, na de hogy nézne ki mondjuk egy náci zsidó, egy feka a Klu-Klux-Klánban, vagy Bill Gates a Pokol Angyalai motorosaként.

Persze rasszista, kirekesztő, gyűlölködő vagy simán csak hülye bárki lehet, nem kell hozzá rasszizmus-antagonizmus szakot végezni a Rohadt Életbe Tudományegyetemen, mondhatni  a legtöbb embernél a rosszízű előítéletesség nem pusztán alkotmányos jog, de a személyiség alapbeállítása.

Omar Higgins, a Negro Terror énekes/kiabálós-basszusgitárosa azonban - ismerősei szerint, egy igazán kedves, szerethető alak . Volt, mert 2019-ben, 37 évesen a belehalásig játszott végig egy agyvérzést, így aztán már pont olyan halott, mint Kun Béla (csak nem olyan régen), és ez akkor is így marad, ha most már lenne kedvem beszélni vele. 

Amúgy elég lazán mozgott a különböző zenei stílusok között, főleg reggae-t tolt nagy dózisban, de én egy mocskos alak vagyok, és jobban bírom a metálban eldalolt punkot, mint a befüvezve vigyorgást. És ez itt karmol, pláne hajnaltájt:

Zsót szerint a világ

A Baszódjálmeg Kádéenpé nevű fantompárt (igen tudom, de tényleg így hallottam egy... dalban) elnöke, nemzeti fővadász, és Szimbolikusnak is Szánalmas Hülyeségekért felelős, legnélkülözhetőbb kormánytag olyat szólt az ő szájával, hogy. 

"...hiszen Szent István óta a magyar történelem egyik fontos tanulsága: ami jó az egyháznak, az jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak.”

Szerintem viszont Külön Semjénzsolt súlyosan seggfej, de ettől még nem kellene hülyeségeket beszélnie. Mert hát mit is mond azzal, hogy az egyház? Hogy nincs más, csak általa is folyton leégetett Római Kaotikus, a többi vallási közösség szerinte nem egyház, hisz akkor nem használna egyes számot. Vagyis vannak az eretnek evangélikusok, a szakadár reformátusok, az üresfejű baptisták etc, no meg azok akiknek van pofájuk nem kereszténynek lenni. Zavaros buddhisták, bálványimádó krisnások, terrorgyanús muszlimok, elhülyült jehovisták, no meg a zsidók, akik tagadják a messiást, de legalább meg is ölték. Valami ilyesmi lehet a Zsót fejében, hogy számára csak a sajátja az egyetlen egyház.

Valamint ő még mindig a trón és az oltár szövetségénél tart, mintha a kaotikus felekezet valami helyettes-államtitkárság lenne, ami persze alá tartozik, illetve az lenne az állam ott, ahol nekik nincs kedvük lenni, úgyhogy helyben az egyházmegyei Plébános Zrt. viheti az iskolát, az idősotthont, és ha úgy alakul, a focicsapatot is, csak Zsótiéknak ne kelljen ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozniuk. Mer' akkor ki rendezne agancskiállítást és kitömött állat-show-t milliárdokért? És ki beszélne nyilvánosan baromságokat milliós fizetésért?

És mondotta az ő szellemi sötétségének szövegeit a "kormányzati támogatással megújított Stella Egyházi Üdülő hétfői átadásán, Mátraszentimre-Bagolyirtáson."

Ez már önmagában vicces és/vagy szánalmas. Stellából én csak Artois-t ismerem, az Egyházi Üdülő nevű sört nem, biztos valami citromos-szedres-szezonális , Zsót viszont Szent Imrét nem ismeri (akkor sem ha a Mátrában futnak össze), de gondolom a bagolyirtásban van gyakorlata, ezért is ő szónokolta el magát a sörgyári üdülő egyházi megnyitóján. Vagy hol.

De mindegy is, ő a típuspéldája az úgynevezett látszatpolitikusnak, aki közügyekkel érdemben nem foglalkozik, de hosszan tud unottan és idegesítően beszélni a semmiről, meg rengeteg pénzt elbaszni a hobbijára, amit persze nem bír csak otthon, a négy fal között csinálni.

És ezt így most minek?

A szánalmas celebnek lenni vágyás modellértékű esete a kövér faszi, aki időnként Peter Griffinnek öltözik, kiteszi magát az webes net közösségi világhálójára, és élvezi a lájkokat, meg egyáltalán, a bármiféle figyelmet. Pedig eredetileg nem is volt tervben a Family Guy főszereplőjévé lényegülés, csak pont volt nála zöld nadrág, fehér ing, meg kerek szemüveg.

Hát ja, nálam meg van egy plüssnyúl, egy kiszáradt fikusz, üres kölnisüveg és pár tojás a hűtőben, szóval Húsvétnak öltözöm mindjárt, de némi sütőtökért cserébe előbb Halloweennek.

Elvégre instállom (rég. 'könyörgöm'), ha valaki felinstallál magáról egy hülye képet az instára, az kábé akkora teljesítmény, mint levinni a szemetet és visszafelé felhozni a postaláda tartalmát. Minden ilyen tevékenység közben lélegzünk, van pulzusunk és visszaverjük a fényt, de ezért nem kell minket kedvelni, kiutálni a világból, vagy érdeklődést mutatni az után, szeretjük-e a zöldbabot. Mert az egésznek nincs jelentősége, nem volt, nem van, nem lesz fogni.

(instagram, en.wikipedia.org)

Ám egy ilyen "nem vagyok tehetséges, érdekes vagy vonzó, de híres akarok lenni, ha csak fél órára is" alak nálam nem rúg labdába (oké, labdám sincs), ha minimum nem indul miniszterelnök-jelölt-jelöltként az előválasztáson, nem vádolják meg egy húsz évvel ezelőtti szexuális zaklatással, vagy legalább nem volt ott legutóbb a Capitolium ostrománál. Akkor csak menjen a fenébe, annyit nem ér az egész, hogy felé kattintsak egy kókadt őszit, akár unalomból.

Vagy simán csak okulásul.

Csak pozitívan!

Fotelnáci Péter Barnabás, az ózdi Rosszabbik jelöltje volt az ellenzéki előváladék-selejtezőn, de - ha nem is jelentős különbséggel - kikapott valami szocitól, akik hát szintén nem a jobbik választás. De Fotelnáci bajtárs tényleg a rosszabbik opció volt, bár az átmenetileg híressé vált fotóján szerinte csak integetett, egyszerűen rossz pillanatban kapták le. Most viszont előmászott a kő alól egy másik kép, amin már nehezen félreérthető a mozdulat, ráadásul ez is a katowicei holokauszt-múzeum előtt készült.

naphire.hu

Én persze igazán jóindulatú vagyok még a buta kanapé-hauptbahnhof-führerekkel is, akik fékezhetetlen agyvelejükkel azt hiszik, az valami rang volt a Waffel SS-ben, vagy miben.

Az inkriminált gesztus így aztán jelentheti azt is, hogy:

- Így kell egy nagyon magas hímoroszlánt, vagy egy alacsony gorillát simogatni. Kellő távolságtartáSSal.

- Kicsi a pöcsöm, de az önbizalmam lassan így is felnő a termetemhez.

- Már csak két befogó kell a Pitagorasz-tétel szemléltetéséhez.

- Nem izzad a hónaljam, de tényleg. Amúgy mi az a hón?

- Á, Vécézár?

Amikor a csóválás farkalja a kutyát

Aszongya a főpolgár mester, meg a nem fő, de szintén mesteri polgár (a ma hajnali állás szerint még), hogy akkor ők most együtt indulnának az előváladék második fordulójában. Miniszterelnök-jelöltnek, bár pont azt nem tudják eldönteni, melyikük is legyen az. Szuper. Hogy akkor most mire-kire is kellene a polgárnak szavaznia, az teljesen homályos, de a Karácsony -Márki-Zay páros igen gyorsan elérte, hogy részükről komolytalanná váljon az egész, innentől indulhatnának úgy is, mint a Húsvét - Báró-Ricsaj komikus duó, bár azért kevesen bírnak őszintén röhögni rajtuk.

A felcsúti döbrögi udvartartásában persze sokan, csak hogy a végén a zorigó nevű kormányhitű szennyportálnak legyen igaza amely eleve bohóckodásnak minősítették az egész ellenzéki buzgalmat.

Mert olyan nincs, kedvetlen uraim, hogy előre megállapodunk a keretekről, lefektetjük a szabályokat (annak érdekében, hogy a legtámogatottabb jelölt álljon ki jövő tavasszal a tájjellegű zseb-mussolini ellen), aztán ha mégsem tetszik az eredmény, menet közben, a két forduló között át akarjuk írni, azokat a bizonyos szabályokat. Ez a nettó fidesszkádéenpés stílus, tempó und lábszagú akarnokság, ahogy egy demokrata nem viselkedik. 

A fidesznek már nyilván mindegy, ők már nem fognak tudni kilépni a saját hűbéri rendszerükből, de hogy az egybesült ellenzék prominensei is őket kezdjék utánozni, az azért tényleg durva, akkor lassan mehetek lakni a Holdra, ott legalább mg nem ez megy.

Szavazni meg szavazhatok a Kétkutya Farok Pártra, vagy Kétfarkúra, ahogy hívják őket nevezni, bár szerintem egy kutyának két farok kevés, ha van hétfejű sárkány (nincs), akkor egy kutyának minimum nyolc farok jár, pláne ha ragaszkodunk a páros számokhoz.

Tényleg, az nem lehet, hogy az ellenzéki ikertornyok épp a kétfarkúakat akarják másolni a kretén kettős indulás ötletükkel? Ők lennének a két farok, és per pillanat csóválják is magukat rendesen.

Válságban malackodni disznóság

"- Ha már a disznóknál tartunk, James Hogg, a sertésnevű költő mintha disznópásztor lett volna - jegyezte meg balgán Disnow

- A költőket csak hagyjuk ki a dologból.

(...)

- Ezzel csak azt akartam mondani - hebegte -, hogy ezt a bárt arról a csaposról nevezték el Röfi Óljának, aki előttem itt dolgozott."

(Anthony Burgess: Enderby úr külvilága)

Annyira olcsó a sertéshús a boltokban, hogy a tenyésztők szerint azt már szinte ajándéknak lehet tekinteni - írja a hávégé. de nekem senki sem akar ajándékba döglött disznó darabokat adni, még az indokolatlan alliteráció kedvéért sem. Veszni pedig nem veszek, általában sem szoktam húst venni, legfeljebb halat a teknősnek, úgyhogy engem nem zavar, hogy olcsó, de hasznom sincs belőle. Mondjuk az más lenne, ha a brokkoli vagy a sütőtök olcsósodna el hirtelen, esetleg a lazac meg a szusirizs, akkor nem azért nem vennék, mert drága, hanem mert az olcsóra se nagyon van pénzem, legalább is egyelőre. A jövőben ez változhat, még nem látom tisztán hogyan, de biztos hogy le kell szoknom az evés egy részéről, és/vagy találni valami normálisan fizető melót.

A linkelt cikkben arról is értekeznek, hogy egyre kevesebb a sertés (a sértés meg annál több, akkor is ha nem pont disznónak nevezünk másokat), és némely kommentelő nem érti, hogy de akkor miért nem inkább drágul a hús? 

Hát azért, mert az oksági lánc valahol ott indul, hogy nem elég jó az ára a disznóságoknak (már a PornHub sem a régi...), így aztán nem éri meg drága takarmánnyal hizlalni, tehát a disznókat lemészárolják inkább, amitől még nagyobb lesz a túlkínálat, így az egyre kevesebb állat, egyre olcsóbb húst jelent. Legalább is rövidebb távon.

A másik magyarázatmodell, hogy mostani disznóknak híg a leve (bármit is jelentsen ez, inkább nem gondolok bele végig), így szükségszerűen olcsó a húsuk. És a disznók leve azért híg, mert makkal álmodnak, ami annak a jele, hogy éhesek, hisz drága a takarmány, a mosléktól meg nem lesz elég sűrű a levük. Valakinek önfeláldozó módon korpa közé kellene keverednie, hogy megegyék az állatok, mert csak a fehérjedús menün élő disznó a sűrű levű disznó, az önmagában nem sokat segít, ha gyöngyöt szórnak eléjük., viszont extrém módon növeli a költségeket.

Ráadásul a kereslet jelenős része féldisznókra irányul, ami minden tenyésztőnek nehéz ügy. A fél disznó rohadt nehezen marad életben, ráadásul, ha hosszában fél, eldől az ólban. (Ha viszont keresztben felezett, az eleje még tud enni, csak minek, a hátulja viszont csak ürít, ami meg semmi hasznot nem hoz. Ez az igazi disznóság.)

És persze lehetne próbálkozni a Zöld Disznóval, környezettudatos és népmesei alapon, de az utóbbival vigyázni kell, mert ott a fotoszintetizálással alaposan gyanúsítható tenyészállatról kiderül, hogy elvarázsolt királyfi. Annak a húsát meg eleve nem lehet eladni, viszont drága  a testőrség, az udvartartás, meg a csűr melletti ólnál valami menőbb kérót kell keríteni neki. Nem az a kifejezett disznó szerencse.

Hajnal hasad, halál tsillag

Hajnali fél három még nem is hajnal, ez még éjszaka, én fél órája fent vagyok, ráadásul hétfő - szóval az egész naphoz kábé annyi kedvem van, mint lábszagú mezőn sétálgatni a nukleáris télben, két nappal a negyedik világháború után. A hajnal előtti "mindjárt indulnom kell dolgozni" hangulatot mi sem fejezhetné ki  jobban, mint a Before The Dawn nevű finn gót death metál banda egyik jól álcázottan lírai szerzeménye.

Mintha borús lenne az idő, mert nem látszanak a csillagok, a Vénusz nevű esthajnal sem (nyilván mert vagy este, vagy hajnal, de egyszerre nem megy, ráadásul még épp valahol a kettő között vagyok), és a Halálcsillag amúgy is aktuálisan adekvátabb asszociáció. (Az idegen szavakból hülye alliterációk gyártása meg csak ilyenkor eshet meg velem...)

Légy több a milliónál!

Hollik I. kádéenpés nertárs szerint már több mint egymillióan írták alá a Karácsonykor Stopgyurcsány Petíciót, ami szép szám egy igazából semmire sem jó propagandahúzástól. Ráadásul Hollik nertárs figyelemreméltóan szerény volt, elvégre mondhatott volna egymilliárdot is, nincs senki, aki ellenőrizhetné. Láthatóan az a lényeg, hogy ha a Párt beleáll valamilyen projektbe, akkor abban evidens módon többeknek kell részt venniük, mint az ellenzéki előválasztáson. Az Állatölési Nemvilág Kiállításra is bemondták már a 650 ezret, és be fogják mondani a milliót is, a petíciós cirkuszt meg már eleve innen indítva tolják a közvélemény képébe, hogy aztán október végéig soha nem látott tömegekben gyűljenek még az aláírások.

Hogy egy tizenkettedik éve teljhatalommal kormányzó (uralkodó) rezsimnek mi szüksége van ilyesmire az persze homályos, valami olyasmiről lehet szó, hogy ők, csakis ők akarják tematizálni a közbeszédet, és erőt akarnak mutatni, saját támogatottságukat demonstrálni. Ha már egyszer a szakértelmükkel, puritanizmusukkal vagy erkölcsi szilárdságukkal nem dicsekedhetnek, legalább az látsszon, hogy a Zemberek, úgyis mint nép,  mögöttük állnak, és nem azért, hogy hátbaszúrják őket.

Ezért kell Holliknak ilyen bombasztikus(nak szánt) bejelentésekkel előállnia, és erős a gyanúm, hogy erre tényleg pont ő a legalkalmasabb. Egy gyakorlatilag nem létező párt (valójában fidesz-tagozat) képviselője, aki politikusként garantáltan nem tett semmit ami fontos vagy számít, legemlékezetesebb közéleti akciója a hajbeültetése volt (persze lehet, hogy visszafelé kopaszodik), tehát nincs hová erodálnia megbecsültségét. Mert neki - mint jellegtelen kesztyűsbábnak - olyanja nincs, soha nem is volt. Szóval ideális médiuma a nagyon buta kormányzati propagandának, az ő szájába bármilyen hülyeség adható.

Érdeklődéssel várjuk a Hopp Juliska, Hopp Mariska!, esetleg a Start Off-shore, Start Marbella! petíciót is, azt pont ugyanilyen lelkesen nem fogjuk aláírni, hisz itt Populizmus-Alsón amit milliónyian támogatnak, az csakis valami sötét ostobaság lehet. Vagy valami különösen aljas propaganda-kampány. Pont mint ez.

A konklúzió tág kerete pedig az, hogy ne egyél szart, egymillió légy is tévedhet, de kétmillió is épp olyan könnyen.

A remény hal meg utoljára, de előbb jön az idegroham

A nagybritánok tényleg belehülyülnek a berxites problémáikba. Az ugye evidens, hogy nincs elég sofőr, miután az EU-s külföldiek tízezerszám húztak haza, így aztán nincs  aki kiszállítsa a kutakra a benzint, meg szupermarkecokba a banánt.

És ennek a hiányparának az egyik legújabb példája, hogy a minap húsz autós követett egy tartálykocsit, hogy melyik benzinkútra megy, hol tudnak majd felhalmozás jelleggel tankolni. Nem előzték meg a kamiont, viszont mentek utána minden mellékúton, míg meg nem érkeztek a célállomásra, ami egy építkezés volt.  Mert a tartálykocsi nem benzint, hanem cementet szállított, egy építkezésre.

És mikor ez kiderült, még az üldöző sofőrök voltak felháborodva, hogy a kamionsofőr igazán szólhatott volna nekik, hogy nem benzint visz. Na ja, szerintem is minimum elvárható lett volna attól a szemétládától, hogy például felgraffitizze a vontatmányra, hogy: "Cement, köcsögök! Értitek, C-E-M-E-N-T!" De ez a mocsok hagyta, hogy a derék úrvezetők mérföldeken át reménykedjenek, miközben égették az értékes üzemanyagot, elcseszték az idejüket, és lehet hogy haza sem találtak a világvégi építkezésről, miután lehajtottak a GPS-ük által ismert térképről.

Az ilyen félreértések elkerülése végett, igazából minden teherautóra ki kellene írni kurva nagy betűkkel, hogy mit visz a hova, mondjuk hogy "Uborkás-vodkás sajtkrém a Sainsbury's-be, Sheffield, Church Street, nyitva esete kilencig. Ugyanott vécépapír kapható!" (A vicc kedvéért megnéztem, tényleg van Church Street Sheffieldben, ez olyasmi mint nálunk a Kossuth meg a Petőfi utca, hogy nem lehet vele mellényúlni, ha van öt utca valahol, a egyik jó eséllyel Templom, felvágósabbaknak Egyház.)

És igen, a nagybritán kormány végül tényleg bevetette a hadsereget is a ellátási gondok enyhítésére. Mondjuk kétszáz katona nem tűnik túl izmos kontingensnek egy kábé 67 milliós országban, akármennyire is dzsíájdzsó-kompatibilisek a terepszínű hadizemélyek, ők legfeljebb azok a fecskék lehetnek, akik nem csinálnak nyarat. Mondjuk így ősszel ez nem is leenne egy reális cél, kihívás annál inkább.

A válság megoldása meg nyilván az lenne, ha a polgárok nem tömörülnének a bezárt benzinkutak körül, négybetűs szavakat mantrázva, hanem szép nyugodtan, online tankolnának, home office-ban, vagy a BP webshopjából rendelnének palackozott naftát, házhoz szállítással. És akkor csak a családtagjaik  idegeire mennének, ami már komoly előrelépés lenne, mert az idegekre menés köztudottan nem benzinigényes művelet.

A régi új hullám, és a The-problematika

A Stranglers egy velem egyidős angol zenekar Guildfordból, merhogy '74-ben alakult. Akkor én még csecsemő voltam, kicsi és alkalmatlan, de azóta megkedveltem a korabeli brit új hullámot. És ja, tényleg karmolom, hogy brit bandák rendszeresen provokatív neveket bírnak maguknak adni, hisz ott a Hitetlen, a Gyilkosok, az Őrület, de az egész talán ott kezdődött, hogy voltak a Fojtogatók. (Ha valakinek nincs meg: Faithless, Killers, Madness, meg ők itt alant. Ja , és persze The Stanglers, de magyarul nem megy, hogy a The Stranglers, épp elég nekünk a Beatlesek, meg a bacon szalonna.)

Ahogy vannak utódpártok, ez a mai felállás az egykori banda utódzenekara, bár nálam hozzáértőbb ismerősöm szerint, ez pont hozza a régi hangulatot. Részemről a fene tudja, a hetvenes években (és annak is csak a végén) óvódás voltam, távol állt tőlem az angolszász new wave, pedig szívesen lettem volna arrafelé, akkoriban nem óvódás, hanem mondjuk huszonéves, hogy lássam élőben felívelni mondjuk a Clash-t. (The Clash, of course.)

Diznihercegek Pesten

A hülye hírek néha szórakoztatóak, a felesleges és hülye hírek viszont mindig fárasztóak. Bónuszként esetleg idegesítőek is, hogy ezt most tényleg mi a büdös francnak tolják a képünkbe. Se közünk nincs hozzá, se érintettségünk, így aztán a francot sem érdekli melyik címlapnőci botoxoltatta a fejét, mit böffentett egy bulvárlapban a helyettes államtitkár, vagy milyen kalapja volt a melyik hercegnének egy rosszízű jótékonysági izén a Ritzben.

És kora reggel pont az utóbbi jön szembe, egy többek által mértékadónak gondolt oldalon, ami annyira lényegtelen és egyúttal idegesítő, hogy akkor szó szerint idemásolom a lényegét. (Legyen másnak is vérnyomása tőle, ha már én hülye előbb kávéztam, aztán kezdtem híreket fogyasztani. Pedig fordítva kéne, hátha nem kell az a kávé.)

"Három ország királyi családjának tagjai gyűltek össze a héten Budapesten: Mihály kenti herceghez Leka albán koronaherceg és Fahad al-Thani katari herceg csatlakozott, nemzetközi kapcsolataikat erősítendő."

Na most, ez ki a frászt érdekel? Közünk hozzá, azon kívül, hogy pont Pesten bírt összefutni ez a három számunkra tök lényegtelen alak?

A brit királyi család eleve egy valóságsó, hatalom nélküli, bulvár-kompatibilis celebparti, a kenti herceg, mint a királynéne unokatesója viszont még ebben az aranyozott szánalmasságban is jelentéktelen mellékszereplő. A katari herceg dettó (bár az ott egy rendes monarchia, csak nem ő a főkutya), Albánia meg ugye köztársaság, tehát annyira királyi a család az ottaniaknak, mint nálunk a Habsburgok, vagyis menyjenek a francba, lehetőleg máma még.

Ettől persze erősítsék csak a nemzetközi kapcsolataikat, nekik ez jut, tényleges hatalom, befolyás vagy tekintély nélkül, esetleg a nemzetközi kapcsolatok erősítése közben tüntessék is ki egymást a Nagy Valagrend parancsnoki fokozatával, vagy ami épp kézre esik. Súlya, jelentősége, bármiféle fontossága az egésznek nincs, játszanak nyugodtan királyok-hercegek-grófokosat, csak engem ne traktáljanak vele, mintha ez valódi esemény, és valódi hír lenne.

A trió a magyar Országgyűlés meghívására érkezett - folytatja a fontoskodást a "cikk", ami viszont - épp az előbbiek miatt - nekünk kínos, mert mégis mi a fasz köze van a magyar parlamentnek egy albán "koronaherceghez", miközben persze a katari szálat értjük, oda a Felcsúti Döbrögiség Alkotmánytalan Márnemköztársaság ráheli szinten be van kötve. A kenti hercegnek meg annyi a jelentősége, hogy windsori módon kopaszodik, pont mint a rokonai, és hülye szakállal kompenzálja. De ez nyilván indokol egy parlamentáris meghívást, nálunk ennél kevesebbért is rendeznek állófogadást a Duna-parti neogótikában.

És ez engem tényleg nem zavarna (annyira) csak ne tegyék közszemlére, mint Mulatós Gizi a melleit, csinálják otthon a négy fal között.

A világ mécsessége

Igazából még mindig messze van a mindenféle szentek és a halottak appja, de a boltok, óriásplakátok és a hócipőm már erősen tele van a temetői mécsesekkel. Azt már megszoktuk, hogy kereskedelmileg októberben kezdődik a karácsony, és a maradék szaloncukrok januári kiárusításával ér véget, miként a húsvét is rögtön a farsang után startol, legalább is a bármelyik sarki boltban.

De ezt a mécses-fesztivált korábban mintha nem kezdték volna ennyivel hamarabb. Ma viszont átmentem a közeli, aldi-alakú fogyasztásösztönző egységbe, és minden sor végén nagy kupac mécses volt, miként a pénztáraknál is, kiszorítva ezzel néhány túlárazott csokit, és csokis ízesítésű óvszert. (Persze a féldecis üveg ipari szeszeket nem tudta kiszorítani, a magyar népléleki igényekkel még egy multinál is tisztában vannak.)

És a mécsesekből is van fapados műanyag kiadás, meg menőbb darab, ahol a méret a lényeg, meg hogy üvegből van, ez utóbbi az "Úgyis Egy Órán Belül Lelopják a Sírról" művésznévre hallgató modell, de igazán luxus darabot nem láttam. Biztos azért mert aldi.

Pedig remek lenne mondjuk egy-egy Cartier vagy Gucci mécses, amelyik különleges, szabad tartású madagaszkári méhek viaszából és Chanel parfümből készült gyertyát tartalmaz. Amelyik ha leég, a temetői wi-fi segítségével automatikusan rendel újat, amit a gyártó cég embere - a full assistance szolgáltatás keretében - Bentley-vel szállít ki, szája szegletében arisztokratikus félmosollyal nézve le a diszkont gazdaságos szánalmasságokat. Természetesen egy ilyen mécseshez jár az orchidea-koszorú, amin egy LCD kijelző hirdeti az alant porladó csontok egykori tulajdonosának nem feledhető érdemeit, miközben stílszerűen a Motorhead zenekari együttes Killed by Death című örökzöldjét játssza, természetesen hárfa-átiratban, elvégre temetőbe készült.

timelordcompany.webnode.hu

Mondjuk lehet, hogy az egész pont a porladó csontoknak tök mindegy, a temetőzés mint műfaj, mindig is a túlélőkről szólt, akik ettől érzik nem felejteni a néhaiakat, ha már jutott nekik a lelkiismeretből némi furdalás, meg a keserédes nosztalgia, az "Egyszer én is így végzem" hangulattal megfűszerezve.

A kereskedelem, mint a kapitalizmus háziasított ragadozója csak rárepül az igényekre, melyek generálása csak a második szint, a következő lépés, hogy a lakosságnak már október elején kényszeresen mécsest kelljen vásárolnia. Hisz már két hete állnak halomban a boltban, és csak nem lehetünk olyan érzéketlen bunkók, hogy mi még nem vettünk, ha már vannak halott rokonaink és ismerőseink. Akik iszonyúan megsértődnek, ha a napjuk előtt három-négy héttel, még nem állunk készen a kegyeleti harcra...

kulturpart.hu

Életmód-vezetési tanácstippek trükkjeinek jelei

Úgy tűnik, a kvázipszichológiai, life coaching -jellegű, nagyon felszínesen még okoskodásnak ható hülyeségek (úgy is mint a dédanyáink konyhai falvédőire applikált életbölcsességek kortárs reinkarnációi) rendületlenül népszerűek a coelhoi-oravecznórai sületlenségeket "filozófiának" tekintőszéles néprétegek körében. Különben nem ezeket a baromságokat nyomatná minden  kattintásszámra hajtó portál, de hát láthatóan igen, nagyon is.

"Tizenkét tipp, hogy leszerelj egy bunkót", "A mániás szorongás legritkább tünetei.", "Hat figura, amitől jobb lesz az análszex", "Attól hogy paranoid vagy, még lehet, hogy tényleg üldöznek", " "Az álmatlanság 13+1 jele" (a  +1 az, hogy nem tudsz aludni...) -ilyenek jönnek szembe tömegével, mintha lenne bármi értelmük.

Pedig nincs, jobbára olyan közhelyeket puffogtatnak, amit józanul, simán mindennapi ésszel bármelyikünk le tudna írni, de ezen szövegek szerzői láthatóan próbálják valamiféle szakértőnek pozicionálni magukat. Ezért van, hogy annyiszor öltenek eme üresfejű semmitmondások felsorolás jelleget, mert az 'ágybavizelés nyolc lehetséges oka' az olyan szakszerűen hangzik, mintha lenne benne rendszer, pedig a nyolc lehetne kilenc is, vagy hat. De önmagában egy taxatív felsorolás már a szakszerűség látszatát kelti a gyanútlan áldozatban, mert ami sorszámozott, listába szedett módon vezeti elő a falvédő-bölcsességet, az már biztos kurvára tudományos. Plusz oda van írva a szerző neve mellé, hogy kócs, amiről csak annyit tudunk, hogy az amerikai gimis filmekben az a focicsapat edzője (mer' ez van a felsőjére írva), tájékozottabbak még vágják, hogy egyúttal fonetikusan egy magyar falu (onnan jött a kocsi szó, ugyebár), de hogy legújabb jelentésében mit is csinál egy ilyen, az már zavaros. 

Odáig megvan, hogy pszichológusnak vagy tehetségtelen, vagy szimplán csak képzetlen, de szeret a figyelem középpontjában lenni, egy MLM-ügynök lendületével tud hosszan beszélni, anélkül hogy bármit is mondana, és feltehetően még a reggeli vécére menését is pontokba szedve szervezi, csak hogy ki ne essen a gyakorlatból ("A jó szarás négy alapvető lépése: leülés, kitolás, törlés, kézmosás").

Az ilyenfajta, hát jobb híján életmód-tanácsadónak nevezhető alakokkal amúgy nem többen leszünk, csak sűrűbben, nélkülük, és sikítóan semmilyen szövegeik nélkül a világ ugyanúgy menne tovább, hisz a Föld  idáig is elég jól elforgott életvezetési tippek, trükkök és egófényező dumák nélkül. Akinek meg ez kell, olvasson rejtőt, Fülig Jimmy például igazán jó a műfajban, mert nem egyszerűen hülye közhelyeket tol bárki képébe, aki szembe jön, de mindezt humorosan is teszi.

Addig is beszállnék a bizniszbe, mert ugyan van szakmai önérzetem, de jó pénzért eladó, ilyeneket én is tudok írni, az okosság látszatával, és a "teszek rá, amúgy" mentalitásával. Remélem elég buta:

Hogyan szóljunk be az idegesítően buta munkatársnak, akinek viszont be nem áll a szája?

Már azon túl, hogy gyakoroljuk a hallgatás erejének hatalmát, azaz látványosan negligáljuk a másik fél kommunikatív gesztusait, legfeljebb némi emfatikus mormogással reagálva, hogy jelezzük, halljuk amit mond, csak nem érdekel.

Alkalmazhatunk kérdő és felszólító/óhajtó formulákat is, a lényeg, hogy a nagypofájút zökkentsük ki a kerékvágásából, akkor is ha gyalog van. Hogy jöjjön zavarba, kussoljon be, hagyjon békén, vagy meneküljön fejvesztve, mindegy is, csak hagyja abba annak ismertetését, milyen csajokat dugott volna meg, még augusztusban Földváron. Néhány a lehetséges eszköztárból, a teljesség igényével, de reménye nélkül.:

1. Anyád hogy van?

2. Neked is boldog karácsonyt!

3. Orvos látott?

4. Inkább a medve igyon rád vizet!

5. Továbbtanulsz még, vagy már így maradsz?

6. Menj arrébb, hányni fogok!

7. Neked van ilyen szagod?

8. Lehetnél proaktívabb a szociabilitásban.

9. Te is hallod a fejedben ezeket a hangokat?

És így tovább, a lényeg, hogy a bunkó is érezze rosszul magát, majdnem mindegy mitől. De nekünk ettől jobb lesz, vagy legalább is nem rosszabb ( a pénztártól való távozás után, reklamációt ugyebár nem).

Galaktikus-biblikus, de nem kerek évforduló

Szeptember 30 elvileg jeles nap lenne, mert 1452-ben ekkor jelent meg az első nyomtatott könyv, és kezdetét vette a Gutenberg-galaxis. Aminek sokak szerint lassan vége, bár azért szerencsésebb történelmű országokban még mindig jól fogynak a könyvek, nekem meg az a szörnyű érzésem, hogy mifelénk már jó ideje egy szűkebb réteg passziója a hagyományos módon elkövetett szövegfogyasztás. 

Még az is lehet, hogy vannak ezzel kapcsolatos kutatások, de igazából nem érdekel, épp elég bajom van azzal, hogy én is inkább monitoron/kijelzőn olvasok - csak mostanában kezdtem némileg erővel visszaszoktatni magam a papíron nyomdafestékhez, ha már lakásom két könyvtárszobából áll. Meg fürdő, konyha, vécé, de azokban nem tartok könyveket, bár a konyha kivételével a másik kettőbe azért mindig viszek. Ez a 2K-projekt, miszerint a kádban és a klotyón mindig olvasok valami nyomtatott dolgot, bár a vécére vittem már tabletet is, csak nem volt meg az az igazi hangulata.

A Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg nevű mainzi ötvösmester amúgy elsőként egy Bibliát nyomtatott (mint az közismert, mister Teufel), hisz akkoriban az volt a legnépszerűbb könyv, és a legtöbb helyen gyakorlatilag a egyetlen, ami nagyjából elég is volt, tekintettel arra, hogy az emberi lakosság nagy része nem tudott olvasni. (Könyves Kálmán király is azért kapta állandó eposzi jelzőjét, mert ő véletlenül igen). Plusz Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij sokkal később élt, úgyhogy a Karamazov testvérek még nem lehetett opció Gutenberg számára.

Mivel viszont az új technológia révén nagyobb példányszámban és relatíve olcsóbban készülhettek a könyvek, jelentősen hozzájárultak az írni-olvasni tudás elterjedéséhez, de hát pont erről az emlegetett Gutenberg-galaxis, ami ugye szintén egy híres könyv címe. (Marshall McLuhan jellegzetesen huszadik századi, főleg tudományos bestsellere, ami itt is van a kisebbik könyvtárszobámban, a ruhásszekrény tetején. Ami egyúttal könyvespolc is, hisz nem pazaroljuk a helyet.)

És egyszer én is láttam egy eredeti Gutenberg-féle Bibliát. Pontosabban kétszer, de ugyanazt, a British Library állandó kiállításán, a Magna Carta Libertatum három változata, vagy épp Scott kapitány naplója mellett, egy szigorúan biztonsági üveg alatt. Ezt itt:

flickr.com

A hajnal mindig messze van, vagy esik

Odakint legalább annyira ködös és borús az idő, mint a jövőképem, néha a szemben lévő ház sem látszik, ami persze nem feltétlenül baj. Egyfelől az elmúlt évtizedekben láttam már elégszer, másfelől meg egy tízemeletes panel formagyakorlaton eleve nem sok néznivaló van. Pláne oldalról. Az erkély alatt valami rigófesztivál van, amennyiben sok egyforma madár nyüzsög a bokrok tövében, őket valahogy nem zavarja a sok féldecis üres fiola (Bandy Ízű Szeszesital), meg az a fél pár tornacipő, ami biztos nagyon hiányzott valakinek hazafelé, vagy amerre épp a szél sodorta tova. De ennyit a délelőttről, mielőtt beköszönt a késő este, elgázolva a nap köztes részeit.

Így aztán, sztenderd este fél tizenkettő a Fekvehányás utcában, rég bezárt minden, bár Gézáék szerint azért a legtöbb bolt holnap valamikor majd kinyit, a Pofád Lapos sarki lottózó és kocsma például már ötkor. Így a fél hetes, becsületsértésből kinövő súlyos testi sértésig még van idő néhány pohárka valamire. Mondjuk egy korsó borra némi pálinkával, ami kitart addig, míg elmennek a helyszínelők, és Gizinél a pultosnál beüt a nyugtató, minek következtében hajlandó kiszolgálni a délelőtti részegségre vágyó közönséget.

De addig még több óra, és Géza, Lajos meg Tóni a Skodás azon tanakodik, hogy addig mi legyen. Hazamenni nem igazán akarnak, egyrészt az állapotuk, és az abból adódó, sérelmükre megvalósuló családon belüli erőszak miatt, másrészt Lajosnak nincs is hova. (Az élettársa kirakta a lakásból, még a cuccait is csak a konyhaablakon volt hajlandó kiadagolni részére. Számára.) A telefonfülkét támasztani órákig viszont akkor sem egy rövidebb távú életprogram, ha van még náluk egy liter pálinka, amit Géza főzött hullott banánból és mazsolás krémtúróból, fürdőkádi erjesztés után.

Viszont éjfél körül már esni kezd, beülnek hát a buszmegállóba, hisz hideg nincs, ott nem áznak el, csak belülről, és lehet versenyezni azon, ki tud több csikket elnyomni a 'Dohányozni tilos!' táblán. Lajos kifejti, hogy a megálló az angolul baszsztop, mer' ott állnak meg  baszok, bár nekik biztos nem lesz ilyen mázlijuk, öt körül a Gizi lesz az első nő, akibe belefutnak, de ő körülbelül annyira szexi, mint egy cserbenhagyásos gázolás.

Azért néha megáll egy-egy taxis, aki igen unja már az éjszakát, Gézáékról meg azt gondolja, potenciális utasok, akik lekésték az utolsó buszt, de Tóni, a trió értelmiségije mindegyikkel rezignáltan közli, hogy ők már helyben vannak. Hagyva.

Álmodj nagyot mondani!

A Hobbiból Állatölési Nem Világ Kiállítás (a szabadalmi bejegyzés szerint: semjén-rendszerű közpénzszivattyú) a szervezők és haszonélvezők szerint már 650 ezer látogatónál jár. Miután a nyitó hétvégén több mint 30 ezren voltak (aztán hétfő-kedden is majdnem 20 ezren) a Hungexpón, tök egyforma állatkoponyákat és kitömött rókakölyköket bambulni.

Ebből mondjuk még nehezen jönne össze a 650, de hát a jelenlegi rezsim társutasai mindig is jók voltak a, khm... kreatív könyvelésben.  Most azt találták ki nekünk, hogy de nem csak a hungexpón van nemvilág kiállítás ám, hanem az országban több száz helyszínen, több ezer program várja a dinsztelt közönséget. Vagyis beleszámolták az országban fellelhető összes erdészeti-vadászati-agrár rendezvényt, a járási tehén-szépségversenytől, az alsómadzagosi vadásztársasság csapatépítő bográcsozásáig, meg minden mizériát, amire ráhúzható a „Nálatok laknak-e állatok?“ paradigma. De tényleg, a Nemzeti Vágta meg a fogathajtó EB is a Nem Világ Bemutató része, szerintük. Meg nyilván az is, ha én a helyi múzeum állandó kiállításán elmegyek egy kitömött hód mellett.

Ezt minden iskoláscsoportnak is látnia kell. (magyarvadasz.hu)

De miért kell mindez? Hát, egyfelől azért, amiért Gusztus Huszadikán nálunk mifelénk volt a világ legnagyobb tűzijátéka evör, azaz a jeles kormányzati főférfiaknak biztos kicsi a pöcsük (akár szimbolikusan is), ezért úgy érzik, nagy dolgokat kell tenniük. Nagyon nagyokat, vagy legalább is úgy kell csinálni, ami nem mellesleg arra is jó, hogy indokolni lehet vele a baromságokra kiszórt sok milliárdokat. Hisz az istenadta nép láthatóan özönlik a privát hobbijukból gründol ostobaságra, és ők ugye mindent a népért (zemberekért, polgárokért, lakosságért, és na ja, szavazókért) tesznek, hisz akkora demokraták, mint ide a Bicskéig hosszabbított kisvasút.

 Ám van itt egy másik szempont is. Az ellenzék ugyanis rendezett egy előválasztást, amiről mondjuk a kormányhitű sajtó nem igazán akart tudni, és ott valamivel 630 ezer felett volt a részvétel. Ez veszélyes! - harsogná mondjuk a zorigó, ha nem csöcsvillantásokkal és Gyurcsány sátáni jellemével lenne elfoglalva, olyan egyszerűen nem lehet, hogy holmi sorosista hazaárulókra jobban özönöl a sokaság, mint a csodás, sosemvolt, az erdőn-mezőn lövöldözést magasztaló giccsparádéra. Úgyhogy mondtak gyorsan 650 ezret, ami persze még csak a kezdet, hisz egy gyorsvonat sebességével közeledik a milliós látogatottság, legalább is a semjéni fejekben, a pórázon tartott portálokon, a tények meg menjenek a fenébe. Ártunk és Ormányunk számára a valóság egy rendszerellenes izgatás, melyet leginkább a figyelmen kívül hagyással lehet hatástalanítani. Like this.

Strómanné Aranyásó Aranka a jóban

V. Andrea aranyásónak a hírek szerint az volt a legnagyobb dilemmája, az M. Lőrinccel kötött esküvői házassága kapcsán, hogy milyen színű legyen a ruhája, ha már volt házas. Hát mint is mondhatnánk, szerintem az ország nagy része irigyli a problémáját. A helyzetét nyilván sokkal kevesebben, hisz hozzáment egy legendásan buta, de legalább nyomokban sem jóképű pasihoz, aki papíron gazdag, bár nem tudni, hogy hány százalékban tartalmaz strómant. A tuggyukijét.

Andrea, aki tévésként nem alkotott emlékezeteset (átlag képernyős arc volt, karizma, kisugárzás, stílus és hasonlók nélkül, egy hírolvasó-automata műmosollyal, de legalább irritáló sem volt, csak semmilyen), most viszont hónapok óta uralja az eufemisztikusan 'bulvársajtónak' nevezett szemétdombot. Hát igen, a nyilvánvalóan pénzért házasodás komoly trend manapság, tőlünk nyugatra, de a golddigerek sajátos, plasztikázott műszempillás szubkultúrája azért már nálunk is felüti kiló sminkkel eltakart fejét.

Volt nekünk korábban Endivajnáné, született Valamilyen Timike, de mióta Endi már six feet under, a nemzet tabloidérzékeny részének Timije lassan csak akkor van címlapon, mikor el kell adnia az egyik luxusautóját, akkora bajban van.

Szóval kellet már nekünk egy új aranyásó, aki bár műveltségben biztos felette áll a Timike-ekvivalensnek, de pont annyira nem válogatós, pont akkora arccal nyilatkozza bele a sajtóba, hogy itt nem vagyonról van szó, itt kérem tombol a szerelem. Ja, biztos. Elvégre Rómeó és Júlia szerelme két éretlen tini hormonvezérelt gerjedelme volt csupán, kamaszos fellángolás, és ha nem halnak meg elsőbbségi beszállással, úgyis elmúlt volna hamarost. Ellenben L&A (ez most vagy egy divat- vagy egy cigimárka lesz) érett felnőttként ugrott fejest a mindent elsöprő érzelmek éjsötét kútjába, de annyira, hogy Gnómeó már csak az ő szerelmét látja az, osztalék-kimutatásokon túl.

Mi meg adó formájában rójuk le tiszteletünket, örülvén, hogy e módon fizethetjük a már nem ifjú pár pazar életét nekik. Közben komoly lelkierővel gyűrjük le hányingerünket, mert a szar akkor is büdös, ha külön logót terveznek neki, drágán.

p.s. Pezsgőszínű lett a ruha egyébként, Ami remek, a pezsgőszín az átlagmagyar háztartásban az a lepedő, függöny vagy terítő, ami igazából fehér lenne, csak az indokoltnál ritkábban mossák.

Ez nem az, de a ruha sem pezsgőszínű, az talán a tartályban van.

Ősz van végre, és még mindig lehet nem figyelni dolgokra

Végre rendes ősz van, a Füredi csomópont  szürke és borult odakint, bónuszként esik pont ahogy szeptember végén már joggal elvárható, még akkor is, ha még nyílnak a völgyben  a kerti virágok. Amik itt nincsenek, talán  mert kertek sem, mert a különféle, ám egylényegű Malvinka nénik lépcsőházak elé applikált hat négyzetméteres műveleti területei a legjobb szándékok ellenére sem számítanak annak.

Én igazából szeretem az esőt meg a havat, az ablakon át szemlélni a lakásból, de olyankor kimenni már nem annyira. Mert nem szeretek megázni, pontosabban a megázásban csak az a jó, mikor az ember végre hazaér, és elterülhet egy kád meleg vízben. Amitől persze nem lesz szárazabb, de egész már ha valaki önszántából lesz vizes, vagy valami hülye időjárás miatt, aki pont akkor esteti a vizet a felhőzetből, mikor nekem mennem kell valahova.

Persze most nincs ezzel gondom, mert hétfőtől péntekig vagy itthon vagyok, vagy a dolgozóban, de ha épp egyik sem, akkor a kettő között a kisbuszban, ami viszont annyira a ház előtte áll meg, amennyire csak emberileg és szakmailag lehetséges. Ha ennél is házabb előbb állna meg, már bejönne a lépcsőházba, ami viszont nekem nem lenne jó, mert nem biztos, hogy beférnék egy akkora járgányba, ami befér az ajtón. De ha véletlenül mégis, nem biztos, hogy szeretnék.

Hétvégén meg értelemszerűen nem megyek sehová, leginkább, mert nincs hova. Ha az embernek nincs pénze, nincs kivel találkozni, meg amúgy is pihengetne inkább a csigaházában, akkor ez erősen beszűkíti a hétvégi programlehetőségeket, amit egy ideje már nem is bánok. Annyira. 

Az "erdei remete, városi környezetben" projekt teljes gőzzel működik, bár még van mit finomítani a mentalitásomon. Mert még két-három naponta ránézek a fészbukra (megint semmi érdekes, lényeges, fontos meg ami számít), és meglepően nem idegesítenek a munkatársaim se, pedig tisztára emberformájúak, és nem csak visszaverik a fényt, de beszélnek is. Hülyeségeket, naná, de lassan mintha erre is kezdenék immunis lenni, egy buddhista nyugalmával nm figyelek oda, miközben a másik fülemen ki. De ők ezt láthatóan úgy veszik, milyen jó hallgatóság vagyok, pedig csak nem tudok hozzászólni ahhoz, amire eleve nem figyelek. Ha meg igen igen, akkor azért nem.

Az úgynevezett sajtó

Tegnap jelent meg egy remek címlapsztori az origo néven kibontakozó kormányhitű médiaszemétben (működésüket a népnyelv úgy jellemzi, hogy benyalnak a fideszkádéenpének a meleg szarig - de én ilyet persze nem, mondok, csak leírom ide, most), azzal a hangzatos címmel, hogy "Gyurcsányék sötét trükkjei az előválasztási cirkuszban". És eme erős indítás után gyorsan rá is térnek a kommunista gyökerű  baloldal aljasságaira, Ifj. Lomniczi Zoltán alkotmányjogász, és rezsimcsicska megzenésítésében.

Aki rögtön kijelenti, hogy a baloldalnak (és aki nem fidesz, az főleg baloldal, akkor is ha liberális, darab-darab ugyebár) nagy tapasztalata und hagyományai vannak a választási csalásokban, így aztán a már az előválasztáson is csalnak, merthogy... hát, valamiért csalnak, biztos mert a vérükben van nekik. És tényleg, én mint zöld öves fotelellenzéki épp tegnap adta le online a voksomat, nyilván a csalás jegyében, hisz nem csak a rendszerrel lehet csalni, de egyéni szinten sem megoldhatatlan. Magam például direkt arra szavaztam a képviselőjelölt-jelöltek közül, aki szimpatikus (és régebben személyesen is ismertem), a miniszterelnök-jelölt- jelöltek közül meg arra, akiről - messziről, kicsit hunyorítva, de - el tudom képzelni, hogy kormányozni is tudna, ha úgy hozná az élet, a szerencse, az EU, a  NATO valamint a Nagy Hadronütköztető legújabb kísérleteinek mérési eredményei.

Szóval nem szavaztam az ellenzéki előválogatón nem induló kormányhitű jelöltekre, amivel értelemszerűen csalást követte el, bár ezt ezen a héten még nem biztos, hogy beleírják az Alapkotmánytörvénybe.

De lehet, hogy nem is kell, hisz Ifj. Lomniczinek van ötlete, hogy lehet a sátáni ellenzéket, és züllött szavazóikat jogilag pofán vágni, a szigorúan vett európai értékek és demokráciaféltés jegyében:

"A szavazókat befolyásolók, és az így voksolók megvalósítják a választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény bűntettét, mely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő ."

És a remek, és szokás szerint szerző nélküli cikkbe, beleírják hogy "sajtóhírek szerint" több helyen gyanús szavazólapokat találtak. Egy baleset helyszínén, egy karambolos autó mellett.  Ami tényleg skandallum, hát hogy merik csak úgy, autóval fuvarozni a szavazólapokat a pofátlan (hataloméhes, szemkilövető, kommunista, bevándorláspárti, valamint minden határon túl sorosista) ellenzékiek. Ez veszélyes! Lásd a balesetet, mely könnyen okozhatja a demokratikus berendezkedés halálát, ami mondjuk a kormányzati főfaszoknak azért nem lenne nagyon ellenére, ha ők lehetnének egy diktatúra élcsapata, vagy egy  abszolút monarchia arisztokráciája.

Ja, és azt már talán mondanom sem kell, hogy az origo által hivatkozott "sajtóhír", az origón jelent meg, naná hogy szintén névtelenül. A hiteles tájékoztatás nagyobb dicsőségére, gondolom.

Fura figurák Japánból

Az ilyen metál-rock etc. zenékkel mostanában az bajom, hogy nagyon úgy néz ki, ezekben a műfajokban már megírták az összes lehetséges dalt. Ugyanazok a témák, dallamok, riffek jönne szemben állandóan, nem csoda, hogy inkább a határokon átnyúló (magyarul crossover) zenéket keresem, mint folk-metal-rap, street punk-etno, rockabilly- thrash vagy grincore-árnyjáték-bábszínház.

Úgyhogy nem véletlenül botlottam bele a Ningen Isu nevű, 1987 óta egzisztáló japán trióba, ahol Black Sabbath rajongó (és részeben nagypapa külsejű) ötneves faszik tolják a torzított gitárt. Szamurájnak, kabuki-színésznek és hamburgerbódésnak öltözve, a Kelet és Nyugat találkozásának jegyében, valamint sérelmére. 

Itt a zene elég konvencionális, a vizuális körítés azonban mellbevágó, legalább is innen nézve, nem tudom mennyire gondolják komolyan, mert a szövegből értelemszerűen egy kukkot sem értek. Mondjuk az angol címet sem, mert az nekem Szívtelen szket, ha már nem tudom összerakni. A 'scat' az csak a Scatman művésznévből lehet ismerős, mely szerint valamiféle halandzsázó gajdolás lenne, de az nem lehet szívtelen, miként a gugli fordító által megadott 'földadó' (land tax) se nagyon. Szóval tudja fene, de ez a szám nyilván nem a szöveg poétikai értéke miatt lehet jó, már ha jó egyáltalán. E kérdésben még ülésezik az ízlésem, és fontolgatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását is.

A Brexit nem szexi oldala

A nagybritánok már kezdik érzékelni, hogy a Brexit néven ismertté vált politikai performansz és csakazértis-fesztivál talán mégsem volt olyan jó ötlet. Mert komoly az áruhiány a szupermarkecolókban, és újabban már a benzinkutaknál is. Mondjuk részben azért, mert a népek tartanak az áruhiánytól, és ezért felvásárolnak mindent, amit érnek, (pont mint a japánok tavaly, az első komoly covid-para idején), és tankolnak, mintha nem lenne holnap. Az egész - legalább is részben - egy klasszikus öngerjesztő pánik, és bár Dzsorisz Bonzon kormány a helyén van, de csapatai harcban állnak. Nem győzik hangsúlyozni, hogy  nem van áruhiány, nem lesz fogni áruhiány, mi a frász az az áruhiány? Egyébként valami ilyesmi:

24.hu

Mert hát meglepő módon, a nagybritánok (sőt, az északírek) egy jelentős része nem igazán bízik a politikusokban, akkor sem ha vicces a hajuk. Na ja, közeli emlék még Trampli elnökúr kreténokráciája az óceán túlfeléről, meg a saját főminiszterük megannyi bénázása, főleg és éppen Brexit-vonalon.

Az egész krízis amúgy abból adódik, hogy bár áru lenne, csak a raktárakban, pénz is lenne rá a lakóság széles köreiben, csak épp sofőrök nincsenek, akik kiszállítsák azokat az ellátási lánc végpontjaira (régiesen: boltokba, benzinkutakra). A polgárok pedig a rossz hírek hatására túlélő üzemmódba kapcsolva igyekeznek felhalmozni, mielőtt még elkezdik jegyre adni a sorbanállást is.

És akkor már ott tart a kormányzat, hogy - a Guardian cikke szerint - fontolgatja a az 'Escalin-hadművelet' élesítését. Ami egy pár évvel ezelőtt, a hard Brexit (azaz a megállapodás nélküli kilépés) esetére kidolgozott forgatókönyv, ami a hadsereget is bevonná a válságkezelésben. Konkrétan egy csomó tartalékos behívása szerepel benne, a 80 tankhajóból álló tartalék flotta működtetésére, bár ma már úgy tűnik, a tartalékosok nagy rész épp máshol tartalékol, minden esetre a főminiszter ma délutánra dönt, hogy akkor ez most így hogy.

theguardian.com

És persze a kormányzati miniszterek is hangsúlyozzák (kiemelik, aláhúzzák, nyomatékosítják), hogy nem lett volna ekkora gebasz a pánikvásárlások nélkül. Na igen, az üzemanyagoknál  ötszörös mennyiséget vásárolt fel az istenadta nép, pedig a legtöbbet fogyasztó kamionok egy jelentős része akut sofőrhiányban szenved. A vicces az lenne (na jó, csak innen nézve), ha mindenféle vízumkönnyítésekkel tényleg szereznének egy csomó sofőrt az EU-ból, csak addigra már a fagyasztott halrudacskákat meg a benzint szállító kamionokba sem lenne benzin, miközben George és Mary Valamilyenshire-ből már telerakta a pincéjét benzineskannákkal. És csak aztán jöttek rá, hogy tavaly óta elektromos autójuk van. De a pánik az pánik, annak alapvető eleme, hogy nincs benne racionalitás, vagy legalább elemi logika.

És a Guardian megemlíti azt is, hogy ha leküzdik is a mostani krízist, lassan élesedik az októberben már beinduló, karácsonyra felhalmozás szezonja, ahol majd a pulyka lehet az aktuális hiánycikk, ami arrafelé hagyományos karácsonyi döglött állat az asztalon. És a munkaerő-hiány miatt pulykahiány is lesz, mert decemberig már nincs idő kiképezni elég pulyka-kápót, akik kommandíroznák a pulykatenyésztésben dolgozó másik pulykákat, aztán öntudatosan, élenjárva mennének a vágóhídra, beteljesítve ezzel a hegeli értelemben vett nembéli lényegüket. Úgyhogy ide is kellene némi vendégmunkás, de ha most gyorsan lennének hamar, lehet hogy már akkor is késő lenne immár.

És közben lehet, hogy a negyedik hullám is odabasz nekik, csak hogy megtanulják, hol lakik a nagybritánok istene, és miért nem veszi fel a telefont.

Holt galaxis, holt nem

Azt írja az újság, hogy rejtélyes holt galaxisokat talált a Hubble űrteleszkóp. Tök jó, ebből végre kiderült, hogy a többi galaxis ezek szerint él. Illetve egy fenét, csak keletkeznek bennük csillagok, amik aztán komótos tempóba átmennek hidrogénből héliumba, és ezt addig csinálják, míg el nem fogy a hidrogén, amitől aztán nem keletkeznek új csillagok, csillagok szépen ragyogjatok.

De ettől még a maximális pontszámra csillagozott galaxisok is javarészt holtak, amennyiben gázból meg porból vannak, kurva sok gázból meg porból, ami ugyebár nem élnek, nem éltek, nem fogni élni. Viszont a gázoktól látványosan fénylenek, no de galaxisnak lenni  nem szépségverseny, hogy a shine like a diamond-faktor rihannázása bármit is számítson. Meg lehet, hogy a 'holt' galaxisokban pont több biológiai élet van, mint azokban, amelyek pazar, de senki által nem élvezett tűzijátékokra fecsérlik el a gázaikat.

A hullajellegű galaxisok amúgy azért nem termelnek (szülnek, teremtenek, szerelnek össze) csillagokat, mert pár pillanattal (ebben a léptékben: néhány milliárd évvel) az ősrobbanás után, elveszítették hidrogénjüket, azt' később se kapták vissza.

Hát, szerintem azt a hidrogént simán ellopták, gondolom más galaxisok, persze nem direktben, csak a Big Bang után egy darabig még akkora volt a kavarodás, hogy gondolták úgysem tűnik föl senkinek, és csendben privatizáltak egy komolyabb adag hidrogént, vagy egyszerűen csak kiszervezték alapítványi kezelésbe.

Ami kellemetlen persze, de hát senki sem ígérte nekik, hogy könnyű lesz galaxisnak lenni, legfeljebb így olyan életformák alakultak/alakulnak ki feléjük, amik direkt rühellik a hidrogént, sötétséggel táplálkoznak, egy fekete lyuk közelében úgy érzik magukat, mint én a termálban, és mérgező demagógiát ürítenek, hogy a galaxisukat felzabáló másik galaxisnak is legyen egy rossz százmillió éve.

Amúgy ha lenne galaxis szépségverseny, ezek lehetnének a döntősek, és talán a középső (szül. M101) nyerhetne, de csak  ha addig nem találnak egy kakasos nyalóka alakú csillaghalmazt. Mer' az szebb, csak még nem látjuk sehol.

hubblesite.org

A természet felülnézetből csak trófea

Tegnap megnyílt végre a Döglött Állatok Darbjai Dárgán Valamint Lőfegyverek című vadászati, ám nem világ kiállítás. Ami ugyan rohadt sok pénzünkbe került, de hát  magyar nép az közismerten olyan, hogy szereti adóforintjaiból finanszírozni az aktuális hűbérurak hobbiját, ami - rendszerektől és rezsimektől függetlenül - valahogy mindig a foci és/vagy a vadászat. Kádár és Czinege elvtársak is vadásztak, miként korábban Horthy ellentengerkormányzó is, és biztos élvezték, hisz a kollektív emlékezet szerint utoljára egy Zrínyi Miklós nevű, állítólag költő és hadvezér baszott rá egy ellenséges vadkannal kibontakozó afférjára.

A kiállítás szlogenje igen emelkedett, egyszerűségében is magasztos, miszerint Egy a természettel. Na ja, szinte látom magam előtt ahogy a kovácszoltáni értelemben vett Külön Semjénzsolt álldogál a magaslesen, kezében a többhavi átlagfizetésbe (rosszabb esetben egy városi kisautó árába) kerülő puska, az alsó hangon félmillás céltávcsővel, és akkor hősünk meglát egy erdőszélen legelésző őzet, mitől lelkében máris vérszagra gyűl az éji vad, és jogerős ítélet, sőt figyelmeztetés nélkül öl. És közben érzi, hogy egyfelől ő most kurvára egy a természettel, másfelől meg amit épp művel, az először is sport, de legalább ennyire hagyományőrzés, a kultúra tartóoszlopa. (Bóbita, Bóbita gyilkol - fogalmazhatjuk újra Weöres Sándort.)

Na most, a vadászattól senki sem lesz egy a természettel, hacsak nem Tarzan stílusú ágyékkötőben, saját készítésű  lándzsával hajkurássza a vadat, nem hobbiból, csak hogy legyen mit enni vacsorára, az asszony által gyűjtött bogyók mellé. A hobbivadászok tökéletesen ellennének ölés nélkül is, hisz arra tartjuk a vágóhidakat, ha már egyszer sokakra rájön a sikongató lábrázás a húsmentes étkezés gondolatától is.

Ráadásul a természettel egy, egykori emberek vadászatánál, az állatoknak is volt esélyük a menekülésre, mondhatni érzékelhették a veszélyt, és próbálkozhattak a túléléssel. Ám ha a rejtőzködő ellenség a távolból, biztonságból és láthatatlanul, csúcstechnikával fölszerelve tüzel, akkor az már nem a természetes leosztás, mondhatni a mai vadász a természeten kívülről támad. Ilyen értelemben akár igaz is lehet, hogy a vadászat a kultúra része, amennyiben (Henrik Rickert német filozófus nyomán) a kultúrát és a természetet az egy valóság két különböző aspektusának tekintjük. A távcsöves, lézercélzós puska artefaktum, a kultúra része, onnan ront rá a természetre.

 

És pont ettől nem sport a vadászat. Mert ahhoz valahogy (na ja, kulturálisan), hozzá van tapadva a sportszerűség fogalma is, amiről nyilván nem beszélhetünk, ha az egyik félnek, mondjuk az őznek, esélye sincs jól kijönni a helyzetből, hisz jobbára azt sem érzékeli, hogy egyáltalán mi a helyzet, hogy valaki, valahol, nem túl messze tőle, a vérét akarja venni.

A vadászat egyetlen esetben lehet nagyjából indokolt, ha meg kell gátolni egy-egy faj túlszaporodását az adott területen, be kell avatkozni azért, hogy ne boruljon meg az emberi működés miatt már úgyis kissé labilis ökoszisztéma. De az nem hobbivadászat, az vadgazdálkodás, és helyettes államtitkárok helyett szakemberek végzik, szigorú szabályok között.

És akkor Ártunk és Ormányunk ezt az izét tolja a képünkbe, mintha a nemzeti büszkeségnek (amire egyébkén nem sok szükség van, valahová születni nem érdem, csak állapot) pont legyilkolt szarvasok koponyáira, kitömött vaddisznókra, meg az esemény kretén "himnuszára" van szüksége. Utóbbi amúgy a debilitásig közhelyszerű kulturális hulladék, ilyentén:

„Hey. csodaszarvasra vadásztunk,

Hey meseszép földre találtunk,

Hey csodaszarvas hazahoztál,

Hey körülöttünk Magyarország”

Hogy a 'hey' -t az ipszilonnal ejtik-e tudja fene, relatív mentális egyensúlyom megőrzése miatt nem hallgattam bele, nekem már refrén szövege is elég a reggeli kávé mellé. (Hey, körülöttem gomolyog, az igénytelenséggel párosodó butaság.)

A stílus és ízlés fényes diadala, indokolatlan pásztorjelmezekkel. (telex.hu)

A nagyszerűen világraszóló (esetleg nagyotszólóan világszerű) rendezvényt amúgy maga Fővédnök nyitotta meg, aki állítólag főherceg, bizonyos Habsburg-Lotharingiai Károly, ami külön röhejes mozzanata az egész erőlködős szánalmasságnak. Kéne szólni a Karcsinak, hogy a Habsburg-ház trónfosztása 1921-ben volt (meg előtte még háromszor, 1620-ban, 1707-ben és 1849-ben), szóval ha száz évesnél fiatalabb, akkor nem kellene erőltetni ezt a főhercegesdit, mert annyira főherceg ő, mint én csillagharcos, egy nem uralkodó család sarjaként ne játsszon monarchiásat.

A kormányzati főfarkaknak sem kellene passzióból vadászgató földesurat játszaniuk, bár posztmodern ide, posztindusztriális társadalom oda, ezeknél mostanában határozottan divatba jött a földesúrnak levés, úgy habzsolják a hektárokat, mint maci a málnásban. Persze lehet hogy van összefüggés a kettő között, miszerint minél több a magánterületté váló erdő-mező, annál inkább saját kedvük, nem pedig a törvény betűje szerint szerint lődözhetnek, és ha valaki rákérdene, hogy ez így most hogy, rég kész a válasz, hogy boldog karácsonyt! (Nem, ne az a Karácsony legyen boldog, aki nekik amúgy is G., a törvényekről meg annyit, hogy azokat amúgy is ők írják, maguknak.)

Ellenzéki előváladék

Próbálok én előválasztani, isten látná a lelkemet, ha lenne (isten és/vagy lélek, egy hitehagyott immár agnosztikusnak egyre megy), de nem sikerül. Pontosabba nem sikerült eddig, de lehet hogy azért még összehozhatom, szigorúan online, mert én el nem gyalogolok a belvárosba a sátrazáshoz, hisz örülök, hogy munka után csak egy kicsit fáj a lábam, és nem kívánom oda.vissza még kb. 40-50 perc gyaloglással terhelni kibontakozó visszereimet. (Buszbérletem meg nincs, mint ahogy hónap elejéig pénzem se buszjegyre.)

Meg egyáltalán, 2021 van, teccenek érteni? Hogy akarnak majd a nénik és bácsik egy országot kormányozni, ha az online szavazás keretrendszerét, meg kapacitás-igényét sem tudják biztosítani?

Oké, értem én, hogy ez a móka nem két fillér, de ha van egy csomó lelkes önkéntes a szavazósátrakhoz, akkor nem igaz hogy nem találnak még néhány lelkes informatikust, egy két szimpatizáns vállalkozót, akik összerakják a szerver-hátteret meg a tudást, hogy működjön ez az egész digitálisan is. (Amúgy ha jól értem, a sátrakhoz is kell az online kapcsolat, hogy ne lehessen ügybuzgó polgároknak többszörösen szavazniuk.)

Minden esetre most van egy linkem, ahol holnap 9 és 10 között fel tudok csatlakozni, de csak ha lesz elég kapacitás, ha meg nem, akkor sajnálom, bármennyire is óhajtom ennek eme pusztulat rezsim csúfos bukását, ha nem szavazhatok online, akkor majd a partvonalról nézem a meccset.

És ja, lehet hivatkozni arra a szervezőknek hogy nem számítottak ekkora érdeklődésre (ennyi fideszes trollra?), meg hogy túlterheléses támadás érte a rendszert Kínán át  a karmelita kolostorból, de ez szánalmas egy mentegetőzés. Mert az előváladékozás szervezői und bonyolítói pontosan tudhatják (vagy legalább is tudhatnák), hogy Magyarország államformája már tizenkettedik éve a túlterheléses támadás, szóval nem kellene úgy tenni, mintha meglepődtek volna. De ha tényleg meglepődtek, az elég nagy baj, a felháborodás mondjuk jogos lehet, de a rácsodálkozás elfogadhatatlan naivitásra utalna.

Aminek következtében a felcsúti döbrögi hátradőlve kérhet egy kávét két cukorral, és egy hangos sátáni kacajjal.