Diszfunkcionális gyilkos dinasztia

David Cronenberg filmjeit régebben bírtam, de egy jó ideje nem láttam tőle semmit, az absztrakt mód művészkedő bio-horrort egyszerűen kinőttem, ami huszonévesen még rém vagánynak tűnt (ez esetben szó szerint), az ma már csak fáraszt. De a 2014-es keltezésű Térkép a csillagokhoz egy dráma, nem kevés szatirikus felhanggal. A Hollywoodhoz képest mindig is kívülálló Cronenberg a kaliforniai sztárvilágról rajzol benne valami keserű-kiábrándult skiccet, ami valószínűleg nem is annyira torzkép, élhetünk a gyanúval, hogy inkább realista, mintsem elrugaszkodott.

Mert Hollywood egy pöcegödör. Ahol a pénz plusz az arrogáns bunkóság hírességet okoz, azaz a bulvárlapok címlapján promózott high life-ot, és persze ocsmány mód mérgező magánéletet a háttérben. Valahogy így van ezzel a Weiss család is, akik meglehetősen, bár - maguk szerint - még nem elég híresek, naná hogy gazdagok, de ugye a pénznél is jobb a még több pénz, úgyhogy keményen dolgoznak (und drogoznak) azon, hogy még durvább mentális roncsok legyenek. Hogy még hitelesebben bábozzák el a sztárságot.

mafab.hu

A fater (John Cusak) valami kamu-ezo-posztneohippi életmódguru, aki lecsúszott sztárokat húz le nagy pénzekkel, a mutter (Olivia Williams) egyszerű háztartásbeli focianyuka lenne, de a 13 éves fia nem az iskolai csapatban játszik, hanem gyereksztár a filmiparban, mindenki sérelmére és anyuka menedzselésével. Benji amúgy zsenge kora dacára egy ordas nagy bunkó (abból a 13 évből, saccra úgy tízet már gyakorló szociopataként töltött), megjárta az elvonót, és a legjobb úton van a következő bentlakásos kúrához. Hisz már halott gyerekek szellemeinek üvöltözi a medence partján, hogy „Nem vagyok őrült!" Közben meg annyira irritáló, hogy az egyszeri néző legszívesebben egy szeneslapáttal szeretgetné laposra, de anyuci csak együttérzően simogatja, mikor épp a piszoárba okádik. Mondjuk anyu is egy mindenkin átgázoló lelketlen domina, azaz maga a teljesen Hollywood-kompatibilis szörnyella, csak épp minimál dizájnnal.

Náluk egy fokkal azonosulhatóbb karakter a Julianne Moore játszotta öregedő színésznő, Havana, akinek a karrierje már inkább csak szép emlék, ő felváltva drága bioszarokat és drogokat töm magába, és Weiss fater a guruja, bármit is jelentsen ez. Közben meg azért teker, hogy egyszer eljátszhassa az egykori, híres filmsztár anyját, valami C-kategóriás szemétben.

És ebbe a panoptikumba érkezik meg Agatha (Mia Wasikowska), az állítólagos floridai csaj, aki szintén nem százas, de legalább rajongó, és fejest akar ugrani a csillogásba, de legalább is a kiégett sztárok megfakult, ám még pislákoló fényébe. És akkor itt az jönne, hogy megtapossák, bekapják, megrágják és kiköpik, business as usual. Tényleg ez lenne a szokásos ügymenet, csak kiderül, ő is a Weissék lánya, Benji nővére, csak épp skizofrén kissé, aki inkognitóban tér vissza a családi tűzfészek közelébe. A diliházból persze, miután korábban rágyújtotta a családjára a házukat. (Mondjuk őket mások is fel akarnák gyújtani rosszabb pillanataikban És a végére naná, hogy ennek is lesz jelentősége.)

filmtett.ro

Innentől lesz a filmnek valami története is (mert alapvetően apró epizódok mozaikjait pakolja egymás mellé), afféle széles körítésű családi melodráma, ötórai lelki terror Sérültéknél, aprósütemény és uborkás szendvics nélkül, de legalább vérre menően, holtukiglan.

Amúgy pedig egy remekül megrajzolt, lesújtó tabló az egész. Az ifjú tinisztár, akinek a szarát a menedzsere online árulja, a nagykorúságukra fekete öves ribanccá váló gazdag csajok, az üresfejű kefélőgép, aki két színésznővel henteregve is képes üzleti ügyeket intézni telefonon, vagy épp Havana, mint egykori szépség, aki a vécén fingva beszélget az asszisztensével. Aki meg nem más mint Agatha, a posztskizó furcsa lány. És még ő az egész állatkert legszimpatikusabbja, a végkifejlet ellenére is. Beteg egy helyzet, de van abban valami közhelyesen szimbolikus, ahogy Havanat a saját Oscar-szobrocskájával veri agyon.

A Térkép a csillagokhoz nem egy popcorn-mozi (olyat amúgy sem néznék, ahhoz nem élünk elég sokáig), a vége is pont az, amit várunk, azaz fogak hullatása és könnyeknek csikorgatása, gyilkosság, őrület, öngyilkosság, kvázi-vérfertőzés, és naná, hogy a fináléra Cronenbergből előbújik a horrorfilmes félisten, ha már ő a Vérbáró.

Pápalatolgatás

A Felcsútok Géniusza azt mondta a pápának (nem Pápán), hogy a Putyin azt mondta neki (szintén nem Pápán), hogy a háborúnak vége lesz május  kilencedikén. Hát igen, az volt, ha nem is az eredeti, de a harmadik-negyedik tuti terv, hogy a Győzelem Napja alkalmából majd nagy győzelmet jelentenek be, és lesz katonai parádé is. Parádé még lehet, bár hülyén festene, mert nagy győzelem az tuti nem lesz már a héten, nagy pofára esés meg már van, csak azon nincs mit ünnepelni. (Nem mellesleg: barbár népirtással a háttérben.)

Közben meg az amerikai hírszerzés szerint VV Cárevics épp hogy hadat fog üzenni az ukránoknak. Hát istenem, van ilyen, ebben nagy kapkodásban hadüzenet az pont nem volt, így nem csoda, hogy háború sem, csak különleges katonai vérengzés, megelőző jelleggel. De ha lesz hadüzenet, akkor nyilván le lehet majd írni a 'háború' szót, de ami ennél fontosabb, be lehet majd mozgósítani a hívottakat, behívni a mozgósíthatókat, és moziba hívni a bigottakat.

Hogy melyik forgatókönyv jön be végül, az pár napon belül kiderül, még az is lehet hogy mind a kettő. Immár a poszt-posztmodern korban élünk, ahol lehet a hadüzenet az új fegyverszünet, az ostrom az új újjáépítés és a megszállás az új felszabadítás. Ja, ez már 45-ben is megvolt, a pre-posztmodernben.

De ebben a háborúban mindenféle narratíva lehetséges, hisz ha az USA támadt az oroszokra az uránok képében, akkor innentől a valóság nem számít, a propaganda virtualitásában meg Putyin liberális demokrata, az amerikaiak nácik, a vodka gyógyítja a rákot, a felcsúti meg szép és sportos. Ja, és ő is igen nagy demokrata. Nem szabad, ám demokrata. De mit mondott a pápának?

startribune.com

Körrepülő-verseny

Nekem ez eddig valahogy teljesen kimaradt, de vasárnap fatornyos (valamit túltérkövezett, agyonszökőkutazott és giccses bronzokkal teleszobort) városunkból indul a Giro d'Italia harmadik szakasza. Hogy aztán a lelkes, és remélhetőleg alulszteroidozott sportemberek elbiciklizzenek tekerni, egész Balatonfüredig. Mondjuk eddig úgy tudtam, Olaszország dél felé esik innen, Füred meg északra (még Kaposfüred is!), de hát végül is ez egy körverseny, ha sokáig tekernek egyenesen északnak a végén megérkezik dél felől Szicíliába az a három túlélő, aki nem fagyott meg sem az északi, sem a déli sarkon, nem ették meg a szavannai oroszok (a Lánok), és nem esetek részegen a vízbe a hajóról. Plusz még van erejük tekerni mondjuk Avolától Veronáig, ahol a cél lesz. Az egész alig több, mint 1300 kilométer, ha addig kibírták, akkor ezt már fél lábbal is, mint a sánta kutyát.

kaposvarmost.hu

A valóság persze ezzel szemben az, hogy valóban e két város között kell majd taljánföldön haladniuk, csak bazi nagy kerülőkkel, szóval sokkal több lesz az vacak kis 1300 km-nél, ellenben deviszont lesz rá 18 verseny- meg 2 pihenőnapjuk. (Ez mondjuk elég szar arány, hát nincs ezeknél egy rendes szakszervezet hogy sztrájkfenyegessen? Nálunk a Pelenka És Gríz Művekben ilyen időbeosztástól azonnal kitörne egy parasztlázadás, csak nem Dózsát sütnék meg forró vason, hanem az otthonról hozott tokaszalonnát. Grízzel.)

És ahogy nézem, sarkköri expedíciós betétek sem lesznek, hanem a Balaton mellől (gondolom Sármellékről) repülővel mennek Szicíliába. Egy bicikliversenyen. És gondolom a repülők hajtóművei nem pedálosak, pedig három nap tekerés után még bőven ráférne a fiúkra az edzés. Egyébként is láttam múltkor az E.T. című dokumentumfilmben, hogy a repülő bicikli is fel van már találva rég.

p.s. Jut eszembe, ma van a nagy nemzetközi sztárvórz-nap (May the 4th Be With You), csak nem érdekel. Azt a műmitológiát is szétkúrták már rég, mostanra kábé annyi a jelentősége, mint lepkefingnak a szélviharban. De a témák azért még a végtelen előtt találkoznak:

pinterest.com

Bosszúvágy 4.

Több ellenzéki (konkrétan dékás) képviselőt hiába jelölt pártjuk valamilyen parlamenti tisztségre, a Kövér Bajszos hívójelű, lelkébe is házmester (meg a fidesz-frakció, írnám ha lenne olyan, de az csak egy szavazógép) torpedózott, hogy na, azt már nem. Elvégre ezek a dékások régebben tök csúnya dolgokat mondtak a Gránitszilárdságúra. Arra az Alapos Tákolmány Törvényre, vagy hogy hívják. Mer' ezek olyanok, hogy nem is tisztelik!

Annyira nem tisztelik, hogy ha nyertek volna, írtak volna egy újat, és ez elfogadhatatlan, azok szerint, akik amint kétharmaduk lett, rögtön írtak egy újat.  De  olyat, hogy azt aztán tisztelni kell, különben pofoz! Hisz a kormányhitű logika alapján, ha valaki szerint az az alaptörvényük szar, akkor az eleve az "alkotmányos rend" ellen uszít, izgat, lázít, meg amit még lehet csinálni ebben a sajátos kontextusban. (Érdeke, hogy nem az alaptörvényes rend ellen uszít, pedig az sokkal szakszerűbben hangzana, ha már.)

Végül is a szokásos recept: csak semmi gesztus, az amúgy szintén az istenadta nép által oda delegált ellenzékiek felé, nehogy azt higgyék, hogy bármi közük lehet a dolgok folyásához, hogy többet számítanak a törvényhozásban, mint a ház előtti bokor alatt lapító kutyapiszok.

A régi, bolsevik bon mot szerint a szovjethatalom plusz villamosítás, egyenlő kommunizmus. Nos, az arrogancia, plusz kicsinyes bosszúvágy egyenlő a fideszkádéenpé politikai kultúrájával. Melyhez innen is gratulálok.

Biciklis punk

Kora reggeli szürke éghez dühös brit punk illik, ráadásul a girl power jegyében. Mert a Maid Of Ace négy lánytestvérből áll (ugrál, kiabál és bont rendet), valahol Hastings-ben. Ami egy város a déli parton, nagyjából félúton Dover és Brighton között de, csak ha a parton megyünk, mondjuk egy liszaboni átszállással már tudja fene. Sosem jártam arra, csak a másik kettőben, de még ezzel a minimál tapasztalattal is gyanús, hogy ezek a tengerparti városok amúgy is elég egyformák, nagyjából ugyanazt a hangulatot hozzák.

De a zenéjükről se lehet túl sokat mondani. Elég jó. Tipikus punk, pontosabban tipikusan az, amit a csajok generációjának a punk jelenthet. (Igazából tudja fene, hány évesek, 2005-ben alakultak, szóval most mondjuk nagyjából harmincasok, persze többféleképpen, mert gondolom nem négyesikrek.) Sörözés, sikoltozás, pasizás, bulizás, generalizált lázadás a fogyasztói társadalom ellen, hisz nyilván nem egy nyomornegyedből ragyogtak ki páratlan tehetségükkel. De hát a lázadás az olyan, hogy egyrészt életkori izé, ami aztán egyeseknek beakad, és úgy maradnak, másrészt meg lehet alatta valami mély és komoly meggyőződés, hogy ugyanis a világ el van baszva, és nem is tehetünk ellene semmit, de legalább üvöltsük mások képébe, hogy lassan nyakig ér a szar.

Na, a jányok tuti inkább az első eset, de hát így jártak, nem születhetett mindenki a '68-as barikádokra. Nekik az marad, hogy csak azért se veszik meg a legújabb ájfont, meg a járdán bicikliznek,  de legalább a kaliforniai kollégákkal ellentétben nem gördeszkás, hanem BMX-es punkok. Hát, ez is valami, de a zenéjük azért tényleg rendben van. Szerintem még ötórai teához is illik, pláne ha van egy kő konzervatív és piszok gazdag nagynénink, akinek ráadásul gyenge a szíve.

A kiegészítés módosításának gránitba vésése

Ó, olyan izgatott vagyok, mint karácsonykor, mikor a nyuszi tojja a szaloncukrot a májusfa alá. Mert most már biztos, nemsoká érkezik Hazánk Alapkotmánytörvényének Tizedik Módosítása. Hogy ne csak akkor lehessen vészhelyzetet kihirdetni, ha  a karmelita kolostorban elfogy languszta avokádó-ágyon, hanem akkor is, ha kitör egy  háború a szomszédban. Azt mondjuk nem értem, hogy miért kellett ezzel megvárni, míg kitör egy háború a szomszédban, azért az egykori Jugoszlávia polgárháború általi szétesése nem volt oly régen, bár nyilván van az mennyiségű kokain és hatalmi arrogancia, ami után a pártállami elitnek már csak hézagosan van meg a kilencvenes évek. (Lassan amúgy is ott tartunk, hogy a történelem a 2010-es fülkeforradalommal kezdődött, azaz előtte nem is volt semmi, csak halásztunk, vadásztunk és gyűjtögettünk, várva az evilági messiást, meg a gyorsabb internetet.)

Ez az alaptörvény az a tákolmány, ami a korábbi alkotmány helyébe lépett, mert az kérem egy "sztálinista" alkotmány volt. Éspedig azért, mert 1946-os dátum volt rajta, a rendszerváltáskor ugyanis pro forma  nem írtak újat, csak az addigit át. Ettől persze nem volt az már sztálinista, hisz a régi változatból egyetlen mondat maradt változatlan: "Magyarország fővárosa Budapest." Ez állítólag azóta is igaz, és hatályos. És ha húde sztálinista lett volna, akkor a kicsit sem tisztelt fideszkádéenpének miért nem tettszett a módosítását kezdeményeznie húsz éven át? Amiből négyben már kormányon is voltak. 

Ha meg pusztán a dátumozása volt a baj, akkor kár volt a gőzért. Az USA alkotmánya például 1787-es keltezésű, mégsem hívja senki "rabszolgatartó alkotmánynak", pedig akkoriban még bőven az volt, az újonnan függetlenedő egykori gyarmat. Egyébként a jenkik eddig 27-szer módosítottak alkotmányt (egy ideje például tiltja a rabszolgaságot), azaz átlagosan (bár nyilván hülyeség ezt átlagolni), 8,7 évente. De ha kivesszük a Bill of Rights című, 1791-ben csomagban átvitt tíz kiegészítést, akkor minden 13 és fél évre jut egy változtatás. Nálunk viszont egy tizenegy éves szöveghez érkezik a tizedik módosítás, ebből is látszik, hogy a miénk mennyivel fejlettebb demokrácia. Még úgy is, ha a tákolmányunk gránitba vésett, szóval biztos elég nehéz folyton alakítgatni. (A gránit az egy kő, ugye?)

Az egész "alkotmányozás" csak a politika show része, az volt eddig, az lesz most is, de azért van mögötte némi hátsó szándék is. Tudniillik, hogy tovább folytatódhasson a rendeleti kormányzás, amikor az ellenzéknek már minimális esélye sincs arra, hogy beleszólhasson a jogbarkácsolás kicsit sem magasztos, de direktben üzleti és hatalmi érdekek mentén zajló folyamatába.

Nem értem egyébként, mitől fél folyton Ártunk és Ormányunk, a kétharmados többség, meg a tévesen képviselőnek nevezett alakokból álló parlamenti szavazónyáj eleve teljhatalmat biztosít a felcsútinak, vészhelyzet nélkül is. Nem George Clooney (szül. Klúni György) ő, hogy Vészhelyzet kelljen a sikeréhez, bőven elég ahhoz a szokásos, uszítással kombinált sötét demagógia. Nekünk speciel ez az igazi vészhelyzet.

Alfától meddig?

Újjáépítik az Omega zenekart, olvasom értetlenül, hisz egy zenekar az nem egy romos vár (állott kőhalom), meg nem is műemlék úgy általában, hogy újjá kellene építeni. Az Omega egy rockzenekar volt, az ilyeneknek meg van történetük, ami elkezdődik valahol, aztán hullámhegyek, hullámvölgyek, és egyszer csak vége. És az ő történetüknek már vége, el kéne engedni. Az évtizedekig működő klasszikus felállás öt tagjából hárman halottak, egyikük már nem bírja a koncertezést, így a maradék egy szem dobos köré szervezne új zenekart a menedzserük, arccal a kassza felé. Nyilván van az a pénz, amit nem bír elengedni, lát még bőrt a rókán, amit lehúzna, amíg még lehet, amíg még van érdeklődés a közönség részéről. És azt mondja, nem tribute zenekart akar, ez olyan igazi Omega lenne póttagokkal. Ami egy nettó baromság.

Mert értem én, hogy Shakespeare drámáit is játsszák a mai napig, de az újonnan felépített Globe színház kivételével, sehol sem Globe néven, és a közreműködő dramaturgok sem veszik fel hozzá a Shakespeare nevet. Az Omega dalait is nyugodtan tolhatná egy profikból összerakott tribute banda, sőt sok egymás utáni banda a következő évszázadokban, de azokat nem kellene azzal reklámozni, hogy ez itt a renovált, visszaépített, majdnem eredeti. Ez már az építészetben sem jött be senkinek, egy zenekarnál meg különösen értelmetlen, hisz az attól önazonos, hogy pont azok írják és játsszák a dalokat akik. Ha ők már nem, a zenéjük mehet tovább, de csak az, javarészt más és más előadók eltérő értelmezéseiben. Ilyen ez a popszakma.

Újjáépíteni az olyan lehet, hogy mondjuk akarok egy Beatles 2.0-t, ezért megkeresem John Lennon egyik fiának unokaöccsét, ő lesz majd a basszusgitáros, szerzek mellé profi gitáros, meg énekest, és persze dobost, de majd a Nagy Las Vegas Kaszinó Turnén, minden esete beül dobolni egy-egy számiot a Ringo Starr, Paul McCartney meg minden páratlan szombaton háttérvokálozik pár percet skype-on. És akkor ez a produkció Beatles néven futna, elvégre nyomokban azt is tartalmaz, és ha jól nyomják a számokat, kit érdekel, hogy ki nyekereg a színpadon. Hát nem lenne remek?

Engem részemről az Omega mondjuk pont nem érdekel, sosem bírtam azt a fellengzős semmitmondást, ami hozzám elért belőle, de a Queen kapcsán egyszer már kiakadtam ezen, a láthatóan csak a bevételekre menő mentalitáson. Mert a Queen is pont az a négy ember volt akik, mikor egyikük (és hát pont Freddie Mercury) kiesett, ott abba kellett volna hagyni az egészet. De nem, egyedül John Deacon basszusgitárosban volt annyi jellem, hogy kiszálljon, a másik kettő (May és Taylor) azóta is Queen (& az aktuális Akárki) néven haknizik, hétről hétre telibe szarva a saját életművüket. Mondjuk van abban valami groteszk, ahogy még életükben, saját kezűleg bontják le előre, a még meg sem épült (de sokak által tervezett) emlékművüket, ami azért is szánalmas, mert nyilvánvalóan van annyi pénzük, hogy pont erre nincsenek rászorulva. Ha meg zenélni akarnak (mint mondjuk az Omega dobosa), akkor csináljanak szólólemezt, hozzanak össze egy bandát, vagy lépjenek fel egy szál akusztikus bármivel hangulatos klubokban, esetleg menjenek nyugdíjba végre, és barkácsoljanak, kísérletezzenek akár egész hajmeresztő dolgokkal is a házi stúdiójukban. Hiszen megtehetik. Egyszerűen nem kell a sírig sztárként pózolni. Láttunk sok előadót, aki megtette, és nekik se jött be. (Jut eszembe, Mercury is, mikor már komolyan beteg volt, jól hátralépett a reflektorfényből, miközben a stúdióban az utolsó napokig dolgozott, mert akkorra már kurvára nem érdekelte a sztárság, de a zene még igen.)

Simpsons, meet the Simpsons... (wallpaperflare.com)

Holdfogyatékosok

Egy ötvenes években készült sci-fi már eleve vicces, hisz nagyon máshol tartott még a filmes technika, és főleg nagyon mást gondoltak arról, hogyan fog működni például az űrutazás. Ami 1958-ban, mikor az Úti cél a Hold című örökbecsű darab készült, még nem is létezett. Azaz jóformán bármit le lehetett nyomni a nagyérdemű torkán, bár beszámolók szerint a film faék egyszerűségén (enyhébben: szánni való naivitásán) már akkor is röhögött az autósmozik úri közönsége.

snitt.hu

És a scifi-ből azért a fantasztikum volt a meghatározó elem, a tudományossággal nem sokat szöszmötöltek, hogy ilyen alapvető fizikai törvények, emberi viselkedésminták vagy társadalmi-gazdasági szabályszerűségek. Ami felőlünk nézve persze rém szórakoztató, mert így az egész tele van viccesnél viccesebb apróságokkal. Vagy nem is olyan apróságokkal. Például hogy van az, hogy mogorva tudós otthon, a csűrben épít űrhajót? Amit aztán valami ezredes dicsérget, hogy innen akkor átvennék, de tudósunk durcás lesz, és még aznap éjjel elrepül vele a Holdra. Különösebb előkészületek nélkül, utcai cuccban, legfeljebb egy kis sült csirkét meg sütit csomagol az útra. Meg két szökött fegyencet, akik pont a csűrben bújnak el, pontosabban a sufnituning űrhajóban. És a tudós nem rendőrt hív, lényegében meg sem ijed (ja, előtte tűzött egy stukkert az övébe, ami holdutazáshoz ugye nélkülözhetetlen), hanem magával viszi a két bűnözőt, akik innentől kollégák. Nem mint űrhajósok, hanem mint bűnözők, hisz Őrült Fater is csatlakozik hozzájuk, konkrét emberrablóként.

A két fegyenc meg olyan frissen mosott, és jól fésült, mintha nem most szöktek volna meg a böriből, miközben percek alatt jönnek bele a zűrhajó működtetésébe. A kiképzésük ilyen tételmondatokból áll: „Ha elhangzik, hogy hét, felkapcsolja  gombokat az alsó sorban. Érti?“ Ja, érti.

De a hajó az nagyon menő, például nem lebegnek a súlytalanságban a szendvicsek, meg a szereplők sem, simán van mesterséges gravitáció, viszont a táskarádiót azt gumipókkal rögzítik a polchoz, így csak egy durva meteoreső miatt esik le. De a nappaliból műszerezett falióra, az szerencsére kitart. (Mondjuk nem nehéz neki, a záporozó meteorok jól láthatóan szivacsból, esetleg grízgombócból vannak.)

mafab.hu

Aztán landolnak, ami egy inverz felszállás, kurva nagy rakéta függőlegesen lelebeg, egy nagy tűzoszlopon, mintha nem lennének gyorsító fokozatai, amiket a földi légkörben kelet volna hagynia.Hát, biztos nem voltak, ez ilyen 1in1 rakett. A szkafandereik viszont egy az egyben korabeli vadászpilóta ruhák, némi kályhaezüsttel felturbózva, és a nyakat szabadon hagyva, vagyis 1958-ban még kellemes 20-22 fok lehetett a Holdon. Ebből is látszik, milyen régen volt az, aki akkor született, már tizenhat éves volt, mire én is.

És akkor jön s szokásos, hogy a Hold persze némileg lakott, de nem csak az Iron Sky-féle űrnácik vannak ott, hanem valami idegenek is. Például a Nagy Papírmasé Böhöm, amit nem fog a golyó, bár légkör hiányban is remekül terjed a lövések hangja. Később egy barlangban rájönnek, hogy ott van oxigén, és tudnak lélegezni, és ezt onnan veszik észre, hogy nem alszik ki a fáklyájuk. De kint még nem tűnt fel, hogy mégis lehet légkör, ha már akkorákat durrogtatnak?

Találkoznak egész fejlett idegenekkel is, akik teljesen emberiek, csak kékeszöld a bőrük, szóval láthatóan egy-egy Visnu-inkarnáció mind, négy kar helyett az ismerősebb kettővel, viszont helyettük jelentősnek mondható mellekkel, ohne pasik...

És így tovább, tényleg nem érdemes felmondani az egész vicces agymenést, ami leginkább persze attól vicces, hogy az alkotók anno komolyan gondolták. Nem annyira szánalmas, mint Ed Wood 9-es terv az űrből című,  minden idők legrosszabb filmjének választott remeke, de közel van hozzá.

mafab.hu

Békepárt

Turi-Kovács Béla bá', az egykori torgyánista kisgazdapártba érdemei teljes hiánya mellett beleőszült korelnök, korelnökölte a tévesen parlamentnek hívott bábszínház mai, alakuló ülését. De igazából semmit nem mondott arról, merre lesz a quo vadis, sőt méltatlan alázatossággal, maga is a párvezér és kancellártól várja azt az útmutatást, a fényt az alagút végén, ami persze majdnem biztos, hogy a szembe jövő vonat lesz.

Azt azért fontosnak tartotta aláhúzni, kiemelni, hangsúlyozni és egyúttal nyomatékosítani, hogy ezekben a nehéz, háborús időkben csak két vezető van Európában, akik igazán békepártiak. A pápa, meg a felcsúti döbrögi. Bár utóbbi már húsz éve folyton harcba hívja a rajongóit, de az nyilván békaharc, mi más lenne. Addig küzdeni, míg egyszer majd nem kell, de akkor a nem küzdéssel kell majd megküzdeni, szóval ez egy ilyen végtelenbe csavarodó fraktál, lehet.

Nade, a pápa. Közismerten ő az az figura, akiről a bayerzsolt alakú párttagkönyv-tulajdonos (ötös számú, mint Vonnegutnál a vágóhíd!) azt írta a blogjában, hogy „a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember“.

És ja, nem is volt olyan kurva durva, írhatta volna azt is, hogy Jorge Mario Bergolio demens és gazember, és akkor még mindig elő sem húzta azt hogy szarházi, pedig az már annak is kijár tőle, aki rossz irányba keveri a reggeli kávéját. De mit is mondhatnék, ócska egy béke lehet, aminek a pártján egy szoknyás vén gazember, meg a híveit havonta csatába vezető főkancellár áll. És csak ők, miközben a finn miniszterelnök, vagy a spanyol király sátáni kacajjal készül a vérontásra, mindegy is kinek a vére lesz az, csak ontva legyen! Ilyenek ezek mind...

p.s. Az amúgy vicces, hogy mikor még menő volt a pápa a kormányhitre tértek között, mindig nagybetűvel írták a különféle kommentekben. Nem véve tudomást arról, hogy Pápa az egy város, akkor is, ha a turbóMagyarok szeretnek Mindent Nagybetűvel írni. Ez ma már persze nem gond, az egybites trollok (részeben pont a bayeri beszólás nyomán és óta) nemecsekernői módon írják le a 'pápa' titulust, véletlenül  megfelelve ezzel a magyar helyesírásnak, pedig azt rendszerint nagy ívben letojják.

Miközben azért van olyan, akinek Ferenc pápáról eszébe jut Ferenc, Pápáról - amiben azért van egy adag jóféle szellemesség, ami pl. Bayernél soha.

Tudománypornó

Nekem kicsit fura, mikor a sajtó - gondolom az olvasóik vélt mentalitásához alkalmazkodva - tágra nyílt szemmel csodálkozik rá, hogy jé, a világban mindenféle dolgok vannak ám! Például az, hogy egy Salt Lake City-beli egyetemen (de gondolom sok más egyetemen is) fel lehet venni egy pornófilmekkel foglalkozó kurzust. Az egyre szánalmasabb Index egyenesen azzal a clickbait címmel vezeti föl ezt az igazából nem is hírt, hogy „Pornónézésért is kredit jár az egyetemen“. Gratulálok, de tényleg, ez már közelíti a vállaltan bunkó origó színvonalát. Hisz a cikkből kiderül, nem a nézésért (meg a járásért) jár a kredit, hanem annak elemzéséért, mit is jelent a pornó a jelen társadalmaiban, kulturálisan, szociológiai meg szociálpszichológiai szempontból (nemi szerepek, hatalmi viszonyok, miazmás)  vagy akár gazdaságilag, politikailag.

Hiszen a pornó az evidens része a kortárs kultúrának. És akkor a kultúrát most ne úgy képzeljük el, hogy régi festmények lógnak egy klasszicista hodály, szépen világított termeiben, hanem mint a mindennapi életet működtető folyamatot, azt a szimbolikus rendet, mely alapján tájékozódni tudunk úgy általában a világunkban, már ha egyáltalán. Ebben az értelemben a kultúra nem valami absztrakt kánon, hanem maga a parizeres zsömle (amire például egy indiai, a maga kultúrájának perspektívájából jaj, de furán néz), meg hogy a fű tilos, de a vodka legális, a köszönés amit reggel a portás elénk böffent, a bűntudat mikor beteget jelentünk pedig csak egy szabadnap kéne, hogy a monogámia a norma, hogy illiberális a „demokrácia“ (olyan nincs amúgy, csaxólok), esti a hírlap és mackó a sajt. És hogy pornó a fél internet.

Innentől kezdve viszont a mindenféle tudományoknak nem lehet nem foglalkoznia vele, generációk szexualitását határozza meg, hogy a röhejes (ha el nem bliccelt) iskolai „felvilágosítás“ vagy épp a zavarban lévő szülők motyogása helyett, onnan tudja meg mi a szex. (Mondjuk maximum technikailag, hisz a pornó az szex mínusz romantika, mindent villantó formagyakorlatok sora a hálóban, a konyhaasztalon, a hetes buszon, az éjszakai magánklub színpadán.) De foglalkozni, azt kell vele, pont mint a tömegkultúra sok egyéb szegmensével.

Eltartott kisujjal félretolni a témát, az olyan mintha egy néprajzos/kulturális antropológus azt mondaná, hogy de hát a mindenféle őserdei törzsek kannibalizmusával ne foglalkozzunk már kollégák, az olyan gusztustalan, szubhumán izé. És lássuk be, a kannibál aztán tényleg eltárgyiasítja a megevésre szánt másikat, jobban mint a pornóproducer a nagymellű szőkét, aki még fiatal, és kell neki a pénz.

Vagyis az akadémiai/egyetemi tudománynak is kezdenie kell vele valamit, attól hogy szégyenlősen félrenéznek, még bármelyik tetszőleges pillanatban százmilliók nézik, ahogy százezrek dugnak milliónyi videóban. A cikkben is olvasható az illető egyetem közleményének részlete: „A hardcore pornográfia legalább olyan amerikai, mint az almás pite, és népszerűbb, mint a vasárnap esti foci. Ez a milliárd dolláros iparág egyrészt kulturális jelenség, amely tükrözi és megerősíti a szexuális egyenlőtlenségeket, másrészt olyan művészeti forma, amely komoly elmélkedést igényel.“

És tegyük hozzá, nem csak amerikai jelenség, ez bizony globális, miként az újabb járványok, a klímaváltozás vagy a sötét ostobaság, mint a siker záloga. Csak ez talán nem annyira veszélyes, bár tudja fene, nem vagyok szexuálpszichológus. De ha többen fogyasztanak pornót, kevesebbet szexelve másokkal a való életben, akkor kevesebb gyerek születik, az meg szerintem jó. Az emberiség így is túl nagy teher már ennek a szerencsétlen bolygónak, ha a pornótól kevesebben leszünk, annak örülni fognak, cinkék, a kék bálnák, a fák. Meg a hódok.

zbporn.com

AloSSztály

Lavrov szovjet orosz külügyminiszter megint túl sokat módosított a tudatán, mert előadta, hogy az USA meg Kanada (de főleg Kanada, hogy ezt honnan szedte?) „neonáci alosztályokat“ képez ki az ukrán hadsereg számára. Hogy most megrendelésre, vagy magánszorgalomból az nem derült ki a miniszteri kinyilatkoztatásból, de a mantra a szokásos, az amerikaiak egypólusú világot akarnak, pont. Hogy a világ már vagy harminc éve egypólusú (és hogy részben Kína okán épp kezd nem az lenni) az csak jelentéktelen mellékkörülmény.

De ez a neonáci alosztály, ez igazán kreatív elszólás, avagy valódi fogalmi remeklés. Lavrov nyilván benne ragadt az egykori Szovjetunió félvilágában, ahol az elnyomás keveredett a bürokrácia hanyag lomhaságával, szóval működött is a diktatúra, meg nem is, Moszkva kiadta a szigorú  parancsot, de onnan jó messze, a vlagyivosztoki körzet párttitkára egyszerűen túl másnapos volt ahhoz, hogy érdemben foglalkozzon vele. Még a komoly, géppel írt névtelen feljelentéseket is a titkárnője olvasta át helyette, a kávé meg a szopás között. 

Akkoriban a neonáci alosztályok is hasonlóan működhettek:

„Bementem a városházára, mert a tanácselnök elvtárssal sürgősen meg kellet beszélni a járási tanács neonáci alosztályának kérdését, a létszámhiány tekintetében elsősorban. Kevesen vannak ott a kartársak, és hiába uszítanak meg acsarkodnak nap mint nap, sokszor túlórában, egyszerűen nem bírnak sok kis buzi hippivel, akik ilyen béke meg szeretet, meg hasonló baromságokkal jönnek. És énekelnek, meg virágot osztogatnak, még az öntudatos párttagoknak is, a mocskos állatok!“ - legalább ilyesmi lehetett a kommunikáció, aztán kanalaztak egy kis rántott húst, zománcos lábasból.

Aztán ittak pár pohár valamit, amit Lavrov a sajtómegjelenései előtt szokott.

De így legalább megtudhattuk azt is, attól hogy Zelenszkij zsidó származású, még náci, pont mint Hitler, akiben a miniszter szerint volt zsidó vér is. Hogy ez honnan tudja, nem nehéz kitalálni, nyilván az orosz külügyben is van neonáci alosztály, annak is egy ciongenetikai munkacsoportja, és ők naprakészek mindenki vérvonalát illetően, egy nácit meg ugye fél kézzel is felismernek. Vagy hogy...

Behívó a kihívásra

Boris Becker börtönbe ment vonulni, valami különösen kemény angol börtönbe, tegnap esete már ez volt vezető hír a Zindex címlapján is. Gondolom, mert minálunk felénk elég ritka, hogy hírességek ott kössenek ki, ha meg politikusként lettek híresek, akkor pláne. A mezei celebek közül persze ült már a Lagzi Buci is, mindketten irritáló alakok,csak egyik áramot okozott, a másik meg bekokózva balesetet lopott. Sőt, most láttam  a tévében, hogy Vinnie Jones is épp börtönben van, de nem akar focizni a Statham Jasonnal.  Hogy később fog-e azt nem tudom, mert közben visszérkrémet reklámoz egy hasbeszélő néni. Aki magyarul beszél, feltűnően német szájmozgás mellett. De ennyit Vinnie Jonesról.

Nálunk a sorrend sokszor fordított, előbb lesz valaki börtönlakó, aztán celeb, mint a Viszkis, és akkor az ő élete is benne lehet a tévé mozicsatornájában, reklámszünetekkel, meg ahogy kell.

De ez a Becker, ez Wandsworth-ben fog ülni, biztos a csóró végén (ha valaki érti még...), egy romantikus, viktoriánus műintézményben, ahol szolid a kényelem, de semmi buzulás. Illetve a buzulás az nem biztos, hogy nuku, de a börtön az tuti viktoriánus, állítólag szellemiségében is. Vonzó hely, kívül-belül egyaránt, jó, hát nem a Ritz, de a hírek szerint bónuszként néha vannak patkányok is, amik a Ritzből viszont tök hiányoznak. A különbséget szemléltetem is:

                            swlondoner.co.uk                                                        stjameslondon.co.uk

                                   the-tls,co.uk                                                          booking.com

De Boris biztos jól bírja majd, mert bár a jobboldalihoz szokott, de egy sportembernek, mint amilyen ő, a baloldai az igazi kihívás. És hát két és fél év nem olyan hosszú, annyi idő alatt az egyetemet is csak félig végzi el az ember. De azon gondolkodni, hogy jelentsen-e csődöt az egyszerű kétkezi híresség, ha közben van pár millió font eltitkolt vagyona, nos ahhoz talán még sok is.

A sajátságos szanatórium  nem esik messze Wimbledontól (ami egy másik londoni kerület - bár gyerekként mindig azt hitem, hogy valami önálló város), ahol Becker már 17 évesen nyert. A börtönben nem biztos hogy fog, egyfelől mert megöregedett, másfelől egy ilyen szigorú kóterban maximum műfüves teniszpálya lehet, az meg neki szokatlanul prosztó.

Viszont a fentebb linkelt cikk szerint, ha jó lesz, bekerülhet a H-szárnyba, amit az ottaniak Ritz-ként emlegetnek, de ha lakott már az igaziban is, és nagyon valószínű, hogy igen, akkor azért fel fog neki tűnni a különbség. De legalább nem hajléktalan, csak úgy hangulatra, mert egy átlag börtön azért sokszor jól hozza az átlag alatti hajléktalanszállók miliőjét. Vagy az egykori munkásszállókét

A színtiszta igazság

Olvasgattam valami ingyenes helyi újságot a klotyón (hisz ez kábé erre való, oda az ember nem visz Kantot), és benne a monomániásan ellenzékfóbiás főszerkesztő szokásosan unalmas jegyzetét. (A felcsúti szuper, a Gyurcsány pszichopata bűnöző, a német szocdemek aljas szemétládák, mindenféle szocdemek aljas szemétládák, bónuszként esetleg  - most már - háborús bűnösök is.)

Most is fotelből háborúzik a világ ellen, és kapóra jön neki, hogy tényleg van egy háború itt a szomszédban, úgyhogy gyorsan rá is téved az összeesküvés-elméletek hímes mezejére. Hisz ezt a háborút nem az oroszok vívják az ukránok ellen, hanem az USA az oroszok ellen, mint az közismert, ugye Safranek? Az nekem nem világos, hogy akkor most a gonosz Amerika megtámadta Oroszországot, ravasz mód ukrán területen, ahol ugye a ruszkik csak visszaütöttek, vagy a jenkik beépültek a Kreml felsőbb bugyraiba, és direkt kirobbantattak egy háborút, hogy aztán fegyvereket szállíthassanak az ukrán náciknak.

politico.eu

Szerintem a második, az sokkal dzsémzbondosabb, kár hogy úgy harmincöt éve nem láttam egy dzsémzbond filmet sem, de arra meg szerencsére nem emlékszem. Ám de ennek ellenére, vagy pont ezért, kreatív módon tudtam kitalálni, hogyan is történt, ami valójában.

Az úgy volt, hogy a SzíJáJé klónozta Putyint, nagyjából tizenöt évvel ezelőtt. Mert egy tetszőleges külföldi látogatásánál az amerikai titkos ügynökök lesben álltak a csatornában, a hotel alatt, és mikor az elnök kiment vécére, és lehúzta, megszerezték az elterelt lefolyócsőből az elnöki szart. Amiből rájöttek, hogy nincs is olyan jó kondiban, mint az a félmeztelen, medvén lovaglós képeken látszik (az csak egy eredetileg vodkareklámnak készült fotosopp), mert túl sok állati fehérjét és csavarlazítót fogyaszt, és túl kevés növényi rostot. De ez mellékes, a lényeg, hogy a végtermékből sikerült kivonniuk némi seggszőrt, amiből viszont klónozták Vologyát. És mivel a klónok gyorsabban öregednek, hamar utolérve az alany életkorát, VV ügynök mára biológiailag 55 éves. És csak viszonylag keveset kellett verni, hogy egy közel hetvenes lerobbantságát elérjék nála. (Mellékszál, de a Kreml mostani lakója igazából VV2 ügynök, az első számú klón ugyanis nem sikerült, buddhista lett, megszökött a bázisról, és jelenleg ismeretlen helyen meditál, valahol a Himalájában. De szerencsére volt tartalék, pont mint az űrhajósok esetében.)

És akkor ez a klón jól kirobbantotta a háborút. Váratlanul persze, hisz csak nem sokkal korábban cseréltél le az eredetit őrá, pontosabban az ortodox karácsony alkalmából, mikor az igazi Putyint belesütötték az ünnepi pástétomba, hogy ne kelljen a hulla eltüntetésével bajlódni. És most már tényleg Észak-Amerika lehet a világ ura, csak erről a kanadaiaknak még nem szóltak.

De most aztán szállítják a fegyvereket az ukrán bábkormánynak, akik jól kiirtják nekik az oroszok egy részét, a maradékkal meg majd úgyis végez a letargiával kevert partidrog, amit már nagy erőkkel gyártanak a kaliforniai New York egy szupertitkos laborjában. (High Street 127/B, rögtön a bagel-sütöde mellett, egy nagy kék ház.) Nem a letargiát persze, a drogot, az előbbiből elég lesz az oroszok saját termelése is.

És ha idáig eljutnak majd, rátehetik végre a kezüket az orosz kőgázra és földolajra, a napelemes vodka-lepárlókra meg az atomfegyverekre, hogy azért az újszovjet birodalom beszántása után a kínaiakat is legyen mivel terrorizálni, sakkban tartás közben. Csak sietni kell, mert VV2 nemsoká komolyan szétesik, a klónok egyszerűen nem bírják sokáig, ez a modell is egy villámháborúra lett tervezve, de elbaszta. Hiába no, még csak Béta verzió, amit sajnos muszáj volt már bevetni.

Ez szóról szóra, pontosan így történt, gondolom. Persze ha nem a vécén olvasok szennylapot (mondjuk nomen est omen alapon, hol máshol?) akkor lehet, hogy más lett volna a fuss el véle.

p.s. Amúgy Kim Dzsongun is bárhová utazik, viszik utána a saját mobil vécéjét, hogy esetleges ügynökök ne juthassanak hozzá a legmagasabb szintű szarhoz. Már ha  így hagyományosan szokta, és nem mondjuk felkrákogja és kiköpi.

Haar Kay

Itt van máju selseje, énekszóé, stánc köszöncse! Lehetőleg Lalyos, a világ országosan legjelentősebb kamu-mulatós kvázi-zenésze eme kultikusnak szánt klasszikusával, amibe a harkáj. Metallika pólóban belépés csak saját felelősségre! Én szóltam.

„Szívem buktájából tegnap éjfél tájba

Kiette a lekvárt a bánat harkálya

Hűlt helye bár sajog, nem esem kétségbe

Új szívet süttettek holnap a pékségbe'

Refr: Harkály, te csúnya harkály

Micsoda slampos, pacuha lény

Harkály, az etetődbe ciános magvat

Helyezek én

S ha megint erre száll majd a kemény csőrű féreg

Madarászjelmezben közelítem én meg

És ha újra lesújt, elkapom a bestét

Színes sportújsággal tömöm ki a testét

Rap:

Májusfát állítottam tavaly

De megfúrta ez a kopácsoló ganaj

Recsegve kidőlt és rázuhant a nőre

Azóta is sokat költök papírzsebkendőre

Az állatvédelmet  szívügyemnek tartom

De neked, tollas szemét, soha nem lesz pardon

Súlyzótárcsáimat szárnyaidra tolom

Vörös fejbúbodat még ma megskalpolom

Refr.: Harkály, te csúnya harkály

Micsoda slampos, pacuha lény

Harkály, az etetődbe ciános magvat

Helyezek én

Harkály, otromba harkály

Indul az őszi vadászidény

S hogyha nem fog a puska

Odúdba púrhab kerül idén“

Az élővilág egyensúlya

Mikroflóra, megafauna. Ezzel a fogalompárral jó pár évvel ezelőtt találkoztam egy ismerősömnél. Annak alkalmából, hogy szinte egy időben pusztult ki az utolsó szobanövénye (árnyékos volt a kecó, ami a hátrány, ha egy növény botor módon fotoszintetizálni kíván), és jelent meg egy többek által jelentősnek mondott csótány-populáció.

Feltehetően a szomszédból, ahol nem egyszerűen kétesek voltak a higiénés viszonyok, hanem kétségtelenül katasztrofálisak. Arról lehetett szó, hogy az ottani csótányok egyszerűen kinőtték azt a szoba-konyhát, és a bevállalósabb részük elindult új területeket felfedezni, és amennyire csak lehetséges, meghódítani azokat. Nagyjából a spanyol konkvisztádorok elszántságával és kegyetlenségével.

Innentől ismerős volt a sztori, még anno a pesti, albérelt lakásban jártunk úgy Edinával, hogy kihúztunk egy konyhai fiókot, és az evőeszközök mellet az tartalmazott még párszáz, kissé meglepett rovarkártevőt is. És bár a csótány az úgy működik, hogy fény hatására elszalad, ezek érezték, hogy egyértelmű létszámfölényben vannak, szóval inkább csak lassan oszlottak szét, de legalább mindenfelé. 

Hát ja, van annak is egy vadkeleti romantikája, ha az ember bérleménye egy ősöreg, nyolcadik kerületi bérházban, a gang végében elkerülendő közös vécé mellett van. (Nekünk volt saját vécénk, a nélkül ki se vettük volna a lakást, gondolom.)

És hát ismerősöm is kénytelen volt hozzászokni, hogy egyrészt rovarirtók és csótánycsapdák között zajlik az élete, másrészt meg, ha be akar lépni a saját lakása bármely helyiségébe, előbb felkapcsolja a villanyt, vár egy kicsit, és csak aztán hatol be, elkerülendő a találkozást a többiekkel. Szerinte ennél már egy kanos albérlő is jobb lett volna, mert az legalább fizet, és ha hirtelen rányit az ember, maximum egy meztelen csajba botlik.

Én mondjuk csótánnyal még sohasem találkoztam a lakásomban (meztelen csajjal is elég rég), de most kezdek aggódni. Mert mi van, ha a mikroflóra-megafauna modell tényleg működik. Nálam egyelőre nagyjából egyensúlyban van az állat- és növényvilág, amennyiben 1 db. ékszerteknősre 1 db. ismeretlen trópusi szobanövény jut. De tuti, hogy a teknős húzza majd tovább, bár a zöldség is elég jól bírja még. Ám ha kipusztul, megjelenhetnek nálam is a valamik, mondjuk csótányok helyett sokkal inkább a poloskák, azok lassan - az évszaknak megfelelően - kezdik ellepni a környéket. Egyelőre kordában tartható módon, amennyiben ki lehet hajtani a betévedőket az ablakon, de hurrápesszimista nézőpontból, lesz ez még sokkal rosszabb is. Úgyhogy elkezdtem a növény-projektet, azaz van itt egy uborkás üvegnyi vízben némi futónövény-hajtás, hátha gyökeret ereszt, és akkor elültetem, valamelyik néhai növény megürült edényébe. Meg földjébe.

Ha addig a poloskák meg nem eszik.

Nikecoin

Most kezdem elveszíteni a maradék neuronjaimat is, tényleg le kéne állni a túlzott médiafogyasztással. Mert mikor szembe jön egy hír, hogy az egyik túlárazott sportcuccokat gyártó multihiéna (konkrétan a Nájki), virtuális cipőket dobott piacra, akkor tényleg idekívánkozik ifjúkorom egyik, jobbára lapos graffiti-bölcsességeket tartalmazó könyvének címe: Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!

A virtuális cuccokon persze már nem kell kiakadni, illetve nem most, sok hülye van szerte a világban, akik mindenféle ostoba, online fantasy szerepjátékhoz konkrét dollárokért vesznek virtuális kardot, varázspálcát, csodapáncélt, de amíg ez relatív aprópénz addig mindegy is. Elvégre az sem sokkal materiálisabb, mikor az ember Netflix előfizetést vesz, vagy akár egy játékot (bár régebben legalább volt a polcon egy cédé/dévédé, a tokjában volt egy rendesen kinyomtatott kézikönyv, de tudom, öregszem), szóval a virtuális árukkal nincs semmi gond. Azok igazából szolgáltatások, amikkel lehet csinálni valamit.

A Nájki azonban cipőket árul íly módon, amik semmire nem jók, azon kívül hogy lehet dekorálni őket, meg nézegetni a kijelzőn. Hordani nyilván nem lehet, de még csak nem is egy virtuális modell, amit egy 3D-nyomtatóval realizálni lehetne, a játékbeli avatárokra sem lehet ráadni, annyit mondanak róla, hogy hát gyűjthető. És ami a legsúlyosabb: pár ezer dollártól indulnak az árak, amik aztán felmehetnek pár tízezerig is, sőt karcolhatják a százezret, gondolom mikor a „gyűjtők" egymás közt adják veszik a biteket, amik cipő. Ez aztán a biznisz bazmeg, rohadt sok pénzért nem adni semmit, gondolom ez lesz a cég bitcoinja, avagy tulipánhagyymája. (Az 1630-as években az akkori Németalföldön, egy kissé megmagyarázhatatlan divathullám kapta fel a tulipánt, hogy az árak hamarost az égig érjenek. De tényleg, komplett vagyonokat adtak egy-egy adag ritkább hagymáért, árverések és tulipántőzsdék voltak mindenfelé, míg pár év után el nem múlt a mánia, és az időben nem kiszálló virágspekulánsok hatalmasat buktak, sokan egészen az adósok börtönéig.)

Szóval biztos én vagyok a boomer, de valóban nem értem azt, ha valaki virtuális kütyüket gyűjt, ennyiért. Ha üzletelni akar vele, abban még lehet valami, de ugye a tulipánok...

Én, mint afféle lakótelepi őskövület persze bélyeget, ámde:

- A bélyeg az mégis csak egy tárgy, némelyik igazán elképesztő, apró műalkotás.

- A bélyeg piaca, ha valaki spekulálni akar vele, stabil, nem egy pár évet megélő divathullám hozadéka. (Mond valakinek valamit még az, hogy tamagocsi?)

- A bélyeggyűjtés nem olyan rém drága. Az én gyűjteményemért - bár darabszámra jelentős, igen látványos, és a polcon is jól mutat - nemigen adna senki használható összeget, hisz sosem volt pénzem igazi ritkaságokra. Különlegességeim vannak számosan, de azok nem ritkák, szóval ha el is tudnék adni a fölös példányokból, nem biztos hogy egy-egy tranzakciónál behoznák a postaköltséget, pláne külföldre. Nyilván értékesebb egy csokipapír-gyűjteménynél, de ilyen bárkinek lehet, és annyit is ér. Keveset. Persze nekem fontos.

De például egy ötezer dolláros virtuális nájkizé, az egy mostanában jellemző 360-as árfolyamon számolva egymillió-nyolcszázezer HUF. Az szerintem sok, és talán nem csak szerintem. A Nájkinál például 300 euró körül kaphatók egyedi, rém ronda és undorítóan giccsesre dizájnolt sportpaták, gyűjteni azokat is lehet, de az utcán hordni is, már ha maradt hozzá elég bőr, a boldog tulajdonos szétplasztikázott képén. (Kurvásak, na.)

Nagy az isten állatkertje?

Ez az izé csak 107 ezer (OMG), 

és vészhelyzet esetén még fel is lehet venni. (sneakergallery.hu)

Who the Fuck Is Brüsszel?

„Brüsszel politikai bosszút akar állni a Fidesz elsöprő győzelméért“

(ismeretlen szerző kései zsengéje, többfelé a buborékban)

Hát de tényleg, milyen már ez a Brüsszel? Ez ennyire nem bírja megemészteni, hogy a győzelem az elsöprő, a fidesz a bosszú, és a hidegen tálalva a jó? Magának akarja a bosszút is a barom, politikailag. És azt így most hogy?

Szerintem meg kéne utánanézni, ki is ez a Brüsszel, hol lakik, hány éves, mit dolgozik, aztán odamenni kicsit elbeszélgetni vele. Nem sokan, húsz-huszonöten, szerintem nagyon verni se kell majd (beszariak az ilyenek mind), elég lesz a ráutaló magatartás főleg. Ahogy a százados szokta mondani a kihallgatáskor.

Mert a Magyar Enbereknek kurvára elege van már ebből a Brüsszelből, ez tuti valami keresztapa, de neki még keresztneve sincs. Sőt a száma is titkos, tudom, mert megnéztem a telefonkönyvben, de sehol egy Brüsszel József, vagy Brüsszel Attila, sőt semmilyen Brüsszel, még nő sem! Bujkál a mocsok, bujkál! De mi Hazafiak majd megtaláljuk, és akkor lesz olyan izé... nemulass. Majd mi mulatunk!

Hallottam amúgy, hogy a Géza mondta a Ferinek, hogy olvasta valahol, hogy a Soros van a háttérben ennek is megint. De hát mindig ő, múltkor is emelte a parizer árát az a vén geci. Mondjuk nem is értem, miért pofázik belénk folyton, maradhatott volna a filmiparban, például tök ijesztő Palpatin Császár volt a Star Vorsban. De ez politikázni akar folyton, hát minket csak ne politikázzon!

Amúgy is tök öreg már, arra a kis időre nem lehetne elküldeni valami lakott szigetre, amik nem mi vagyunk? Baszogassa őket. Azokat. Ott.

A taplóság is Pradát visel

Randa napos egy szombat délelőtt van, belőlem meg kitört a nem túl mélyre temetett ízlésrendőr, mikor kidobott elém a jutyúb egy nem túl régi felvételt. A cím szerint az idei Grammy-gálán készült, ahol  fellépet a Slayer is. Ami egyébként nagyon helyes, korszakos művészek ők, már ha valaki szereti, hogy az épp hallgatott zene letépi a fejét. Én például szeretem, már tinédzser korom óta.

Szóval jött a Slayer. Tom Araya, a frontember még mindig úgy néz ki, mintha a pokolban is lenne egy különbejáratú mikulás, Kerry King meg változatlanul egy alvilági démon, valami közel-keleti mitológiából. A másik gitárosnak viszont a nevét sem tudom (jó, közben megnéztem: Gary Holt), elődje neve azonban jó nagy betűkkel olvasható a hátsó molinón. Mert az elsőre simán Heineken reklámnak kinéző vászonra az van felírva, hogy Hanneman. Jeff Hanneman, ő volt a klasszikus felállás másik gitárosa, de 2013-ban meghalt, és még most is rá emlékeznek a többiek, ami azért tök jó, ilyen marcona kinézetű fickóktól. (Belül biztos bolyhos, rózsaszín nyuszik, mármint lelkileg, de az ő műfajukban ez stílusidegen lenne. Bár a fene tudja, egy japán, női metálbandánál simán el bírnám képzeni, hogy hellokittynek öltözve hörögnek az örök kárhozat elkerülhetetlenségéről.)

A zene meg jó, ez Angel of Death című klasszikusuk, a közönséget viszont nem értem. ennél visszataszítóbb pózolást ritkán látni, mint hogy mindenféle, jobbára kőgazdag celebek riszálják magukat furán, pont erre a dalra. Kisestélyiben, szmokingban, idült mosollyal bólogatva. Pedig értenek angolul, a szöveg meg Auschwitzról szól, a címbéli Halálangyal a Dr. Mengele, szóval hányom kell a sok baromarcú, úgynevezett sztártól.

Erre nincs mentség.

És akkor a szöveg, csak az érthetőség kedvéért:

(Ha valaki nem tud ángélusul, a gugli fordító jól elboldogul vele)

Auschwitz, the meaning of pain

The way that I want you to die

Slow death, immense decay

Showers that cleanse you of your life

Forced in like cattle, you run

Stripped of your life's worth

Human mice, for the Angel of Death

Four hundred thousand more to die

Angel of Death

Monarch to the kingdom of the dead

Sadistic, surgeon of demise

Sadist of the noblest blood

Destroying without mercy

To benefit the Aryan race

Surgery with no anesthesia

Feel the knife pierce you intensely

Inferior, no use to mankind

Strapped down, screaming out to die

Angel of Death

Monarch to the kingdom of the dead

Infamous butcher

Angel of Death

Pumped with fluid, inside your brain

Pressure in your skull begins pushing through your eyes

Burning flesh, drips away

Test of heat burns your skin, your mind starts to boil

Frigid cold, cracks your limbs

How long can you last in this frozen water burial?

Sewn together, joining heads

Just a matter of time 'til you rip yourselves apart

Millions laid out in their crowded tombs

Sickening ways to achieve the holocaust

Seas of blood, bury life

Smell your death as it burns deep inside of you

Abacinate, eyes that bleed

Praying for the end of your wide awake nightmare

Wings of pain reach out for you

His face of death staring down, your blood's running cold

Injecting cells, dying eyes

Feeding on the screams of the mutant he's creating

Pathetic harmless victims left to die

Rancid Angel of Death flying free

Sótlan

Lukasenka belorusz diktátornak is elgurult a gyógyszere, valaki partidrogot csempészett a reggeli vodkájába, esetleg túl sok pszichiátert záratott átnevelő táborba ahhoz, hogy mára bárki is szólni merjen neki, de akkorát ment a dilivonaton, hogy az már vicces lenne, ha közben nem egy egész országot terrorizálna. Aszonta ez a kolhozparaszt (igazából kolhozelnök volt, de attól még paraszt, nem a szó földműves értelmében), hogy igazából nagyon fasza dolog az általa működtetett diktatúra. A hanyatló nyugat ugyanis hiába diktatúrázik, ha nem az lenne náluk, a derék belorusz fehéroroszok meztelenül járnának. Valamint, hogy a Nyugat már akkora szarban van, hogy az EU országokból is hozzájuk járnak át sóért, mert bár állítólag a nyugatiak gazdagok, de ez nyilvánvaló baromság, hisz még sót sem kapni náluk.

Erről nekem eszembe jut elsős középiskolás korom (1988/89), és az akkori, Honvédelmi ismeretek című "tankönyv", ami azzal az épületes mondattal indított -  és ez belém égett, de nagyon - hogy "A kapitalizmus általános válságának talaján küzd a fennmaradásért." Na persze, a nyugati imperialisták a szakadék felé rohannak, de mi egy lépéssel előttük járunk. (vö. Milyen a szovjet törpe? Óriási!)

És hát jól látszik, a belorusz Bajszos Szar (na, azért csak akad még legény a vidéken, akire alkalmazható ez az epitheton ornans) is a régi jó, szovjet humorra épít, kis változtatással. Mert a létező, ám mégsem szocializmus idejében azért volt szánalmas és röhejes a pártállami duma, mert a vezető elvtársak hatalmi demenciájukban nagyjából komolyan is gondolták. (Kevés Aczél elvtárs volt a komplett keleti blokkban, aki mondjuk a műveltsége ellenére került be felső vezetésbe, de még ő is kő bolsevik volt.)

Lukas Enka, diktátor foglalkozású szociopata, viszont nyilván nem gondolja komolyan, neki azért van otthon tévéje, az unokái láttak már internetet, és biztos konzultált már párszor Kim Dzsongun pajtással is, hogy kell a szabályozott nyilvánosságot teleböfögni átlátszó, de megnyugtató baromságokkal.

Azért így is szép a szöveg. Hisz olyan ívben kerüli az elemi logikát, hogy az egy már-már tízpontos formagyakorlat. Mert ha diktatúra nélkül a beloruszok meztelenül járnának, akkor mondjuk a németek, a franciák, a svédek már most is meztelenül járnak, hisz ott ugye nincs diktatúra. Vagy annyira körmönfontan lopakodó jelleggel, hogy azt a kolhozparasztnak is érdemes lenne eltanulnia.

Meg hát szerintem az EU-ban van só, még nálunk is, pedig mi aztán az unió perifériája lettünk, hála bölcs vezérünknek. És ha olyan gazdag a Nyugat, és csak  kelet felé van só, vehetnének tőlük akár, azért nem kell átmenni Belaruszba. (Ha már a hülye nyugatiak nem veszik észre, hogy Európának azt a felét is sós víz veszi körül, és a hogy a sóbányákban sem barnaszenet bányásznak, csak néznek hülyén, hogy milyen szarul ég az erőműben.)

És ha a szomszéd országokból átjárnak hozzájuk vásárolni, akkor nem azért, mert otthon valamit nem kapni, hanem mert a határ túloldalán olcsóbb. A nyolcvanas években mi jártunk Ausztriába vásárolni, mert itthon nem volt Mars csoki, zenélő kvarcóra,  meg rendes automata mosógép, aztán a kilencvenes években már az osztrákok jártak hozzánk, mert itt minden olcsóbb volt. Na most az van, hogy Lukasenka a nyolcvanas években ragadt (hja, a szovjet szocializáció), az ő fejében csak az akkori modell szerint bír megképződni a valóság. Ha a lengyelek vagy a litvánok náluk vesznek sót, akkor az csak azért lehet, mert ott üresek a boltok, mint a bécsi lidli elromlott hűtőpultja. (Ez utóbbiból vonta le  a magyar "köz"média azt a következtetést, hogy ott már áruhiány van, a bécsiek lassan éheznek - nyilván az itthoni szerkesztők is Minszkbe járnak továbbképzésre.)

Ja, és adódik még egy következtetés az elnöki kinyilatkoztatásból (túl azon, hogy gyakorlatilag már felvállalja, hogy diktátor): A diktatúrákban van só, a demokrácia meg sótlan! Persze igazából náluk is csak show van, dögivel.

cartoonmovement.com

A Fehérgalléros-szigetek

Sokan mondják, hogy Ártunk és Ormányunk nem kezd semmit a korrupcióval. Pedig dehogynem, például működteti, igaz, az nem most kezdte, csak folytatja.Ha kell a közpénz, írnak rá törvényt, a tévesen parlamentnek nevezett szavazógépük meg másnap passzolja is tovább a tévesen köztársasági elnöknek nevezett aláírógépüknek, és így minden le lesz papírozva, nincs már semmi látnivaló. Az ellenzék persze hőbörög, meg a Brüsszel is, de utóbbi szintén ellenzék, meg Soros. Meg Gyurcsány, ő az itthon, ami Brüsszelben Soros, ők egy vérből valók vagyunk, de nem a focialista nemzeti rock által  megénekelt módon.

És ha véletlenül nem lehet már utólag, meg ilyen hülye EU-s jogszabályok miatt lepapírozni, akkor el kell titkolni. Elvégre mit tehet egy miniszter arról, ha a felesége bátyja anyukája egyszem lányának a nevén van fél Zala megye, neki az nem rokona. Így vérileg, legalábbis. Az meg aljas rágalom, hogy pár Seychelle-szigeteki számlán tartja a vesztegetési pénzeket. Azt sem tudja merre vannak a Seychelle szigetek Kelet-Afrika partjainál, azt meg pláne nem, hogy az ottani rúpia most valahol 28,5 forinton áll, középárfolyamon. Igazából azt sem tudja a középárfolyamot eszik vagy isszák vagy megdugják. Egyébként is, ő a fiktív cégeit a Kajmán-szigeteken jegyezteti be, mint minden rendes, keresztény-konzervatív államférfi. Hisz azok a szigetek a nagybritánok tengeren túli területei, az illik hozzá, mert keménykalap, szivar, bulldog, you know.

Szóval a kormány igen is kezd (sőt, folytat) valamit a korrupcióval, ezzel igazán nem lehet támadni őket. (Valójában a 444 címe a korrekt, mely szerint tíz éve nem tesznek semmit a korrupció ellen.)

Az államkormánypárt prominensei pedig nem hagyják, hogy a Zuniós seggfejek ledarálják őket, és a nagy nemhagyás közben ezt a dalt dúdolgatják, háttérben kísér a Szóljonhan Gosana Zének Polgári Kör fúvószenekara. (Tudom, a 'bastard' az fattyú, csak azzal hülyén hangzana magyarusul.):

Tökönszúrt reggel

Szép napos volt  reggel, meglepődve vettem észre, hogy megy a távfűtés, ami szar ügy, mert majd nyáron fizethetem a pluszpénzt. Oké, hideg volt még, de akkor is, én próbálok spórolni szinte mindenen, ezek a barmok meg fűtenek nekem, kurva drágán amúgy. És nem tudom szabályozni, hogy lekapcsolom a picsába az egészet és annyi, ezt negyven év alatt sem sikerült megoldani (már elmúlt annyi a ház), pedig ez nem egy holdraszállás, ami nem mellesleg lassan 53 éve megvalósult. Az olyan régen volt, hogy még én sem éltem, szóval tőlem lehetett volna akár 1823-ban is. (Jut eszembe, letöltöttem egy filmet a témában, majd nemsoká megnézem, állítólag arról szól, hogyan forgatta le Stanley Kubrick egy stúdióban a kamu holdutazást. Fincsi lehet. De ennyit a távdűtésről.)

A napsütéses, de hideg reggel igen alkalmas forró, de tejes kávé fogyasztására, a currys joghurttal felütött zabpehely viszont veszélyes, mert könnyen megfulladok tőle, ha röhögök, meglepődök vagy szörnyülködök valamin. Márpedig ez mind összejöhet egy átlagos reggelen, tekintettel a szomorú tényre, hogy hírfüggő (is) vagyok, így a laptop előtt reggelizem. Miközben a háttérben megy a Sky News, csak hogy biztos legyen valami inger, ha a hírportálok unalmasak és/vagy túl ritkán frissülnek.

Most is már reggel hét körül megvolt a nap címe, nem meglepő módon a 444-en:

„Vonaljeggyel szúrta magát herén egy férfi a metrón“

De tényleg, nem hinném hogy fogok ma ennél még ütősebbet olvasni. Mondjuk menetrendszerűen félre is nyeltem a zabpelyhet, de végül is - a jelek szerint - nem fulladtam meg, pedig ha mégis, akkor már biztos lenne e jeles írás elsősége.

Mert már láttam magam előtt, ahogy a szamuráj-mentalitású utas letolt gatyával térdel a peronon, torokhangon elmormol néhány sinto vagy zen buddhista mantrát, aztán előhúzza a tizenhatszorosan hajtogatott, acélkemény vonaljegyét, és tökön szúrja magát.

Ehhez képest az áldozat csak simán leült, a jegy meg úgy gyűrődött a zsebében, hogy átszúrta azt (open here!), és tökön bökte. WTF? Nem volt rajta alsógatya? És milyen anyagból volt az a zseb? És akkor én meg fulladjak meg a kedvenc reggelimtől, kis híján?

És (stílszerűen) mi faszért kell ezt megírni, mennyiben számít egy ilyen izé hírnek, hogy valami cikknek látszót böffentsen oda a szerző, egy szakközépiskolai fiúvécé falfirkáinak tematikájában. (Amúgy cikk sincs, csak idéznek egy "olvasói" levelet, miközben a kommentelők azt találgatják, vajon a szerkesztőség melyik férfitagja volt az, akivel nem többen vagyunk, csak sűrűbben.)

p.s. Azért a szörnyülködés-faktor is bejött, ehhez a jó öreg, megbízhatóan szaros nyelvű origóhoz kellett fordulni. Aszongyák ugyanis: Ezért is aratott elsöprő győzelmet a Fidesz a választáson

Az "Előre menjünk, ne hátra" gondolat igazsága az emberek teljes támogatásával találkozott.

Fú, ez mekkora gondolat már, mekkora igazság! (közbevetés: Ez egy felszólító mondat, tehát nem igaz vagy hamis, egyszerűen nem rendelhető hozzá igazságérték, ennél az van, hogy hat vagy nem hat. DE akkor sem hét...) Na meg a teljes támogatás bazmeg, mi más is lehetne, ki a frász akarna hátrafelé menni? De tudok én is ilyen remek szlogeneket: Levegőt vegyél, ne drogot! Ne csak együnk, igyunk is! Addig jár a korsó a kútra, míg maga esik bele! Ne autót vezess, inkább áramot!

Mátrix újramosva

Hát, az a helyzet hogy háttal nem kezdünk mondatot? Ezt most kérdezem, vagy mondom. Hiába no, a világ szétesőben körülöttünk, de a közkeletű hiedelmekkel ellentétben, a holnap nem bizonytalan. A holnap az nincs. Ha lenne, akkor ma lenne, de akkor megint csak nem lenne még holnap. Még.mindig ma lenne. Avagy a holnap teljesen biztos, csak épp végtelenül sok holnap az, külön-külön.

Jó, kissé össze vagyok zavarodva. Kellet nekem filmet nézni, de hát beszélgetni nincs kivel, estére már fáradt a szemem az olvasásához, valamint kritikát is kellett írnom valamiről, pénzért. Minden, mindenhol, mindenkor. Ez a címe, sokak szerint az év filmje - szóval ők is várják az atomvillanást - én nem tudom, mondjuk valóban szórakoztató. Valahol Földvár felé félúton a Mátrix és a John Malkovich menet között. Mert ez a film egy afféle multiverzumos izé, végtelen sok párhuzamos valósággal, melyek közül a közelebbiek még csak egy-egy apróságban térnek el a miénktől (mondjuk terminátorok az adóellenőrök, vagy épp halottak vagyunk, mert abban a világban nem késett a busz ami elütött), de minél távolabbi idővonalra ugrik az ember, annál idegenebb az egész. Mert ugye a multiverzum-elmélet szerint minden egyes döntésünk egy alternatív idővonalat hoz létre, azaz egy párhuzamos valóságot, így aztán a létezés minden egyes mikormásodpercben megszámlálhatatlan ilyen párhuzamos világra szakad szét.

vox.hu

De a film szerint ezekben azért közös, hogy mindenhol van Gonosz (ja, a nagy G ezt is jelentheti, mondjuk nem a mi valóságunkban), aki el akarja, mi több, el is tudja pusztítani az összeset. Csak akarnia kell, de azt meg ugyebár. És csak egy, csak egy legény... azaz idősödő nő van talpon a végtelen határok közt, aki megmentheti ezt az egész katyvaszt. Egy kínai bevándorló az usákokból (mert naná, a világot csak egy amerikai nagyvárosból lehet megmenteni), sztereotip módon mosodát üzemeltet, válni készülnek a férjével, a lányával meg már épp csak köszönőviszonyban vannak,mert a csaj kövér, leszbikus, és kínaiul sem beszél elég jól. Meg van még a fater, aki kerekesszékben nem beszél egy rohadt szót sem angolul.

És akkor mennek az adóhivatalba bevallani, és a tutyimutyi férj hirtelen brúszlívé változik (mondjuk nuncsaku helyett ő hasitasival írtja a biztonsági őröket), de előtte még közli, hogy ő nem ő, illetve de az, csak ugye egy másik valóságból. És hát kellene a nő, pont ebből, a miénkből, a küldetéshez, mert ő az a kiválasztott, aki végre nem Anakin Skywalker, vagy Keanu Reeves újabb kiadása. Hanem Emily Wang a klimaxon túl, a teljes idegösszeomláson még innen, ő az, aki bele tud lépni a végtelen sok másik Emilykbe, bár van amelyik nem nagy harcos, csak mondjuk egy kő, vagy épp virsliből vannak az ujjai, de legalább jól esik róluk a mustár.

Nagyjából ez az a film, amiben nem csak hogy bármi megtörténhet, de meg is történik, agyzsibbasztó poénokkal körítve, viszont legalább felettébb vicces, ha kissé kifacsart módon is. És Michelle Yeoh igazán remek a sokszoros főszerepben, Jamie Lee Curtis meg olyasfajta hivatalnok, akivel nem szeretnénk találkozni. A mi világunkban még csak-csak, itt csupán valószínűtlenül randa, ám a szomszéd valóságban már képzett gyilkológép is, és lát a sötétben.

Szóval most, így a harmadik világháború elején, mindenki nézze meg gyorsan, mert hátha tényleg ez lesz az év filmje. Kaotikus-apokaliptikus, vicces scifi-szerűség, kissé kusza történetvezetéssel, és kellő mennyiségű rugdalós pofozkodással. Szóval tényleg kis híján zseniális.

mimozink.hu

Kamikaze-jövő

Úgy tűnik, az orosz állami tévében már megkezdődött a harmadik világháború. Nem arról beszélnek, hogy eszkalálódhat az aktuális háborújuk, hanem hogy a világháború már tart, hisz nem ők rohanták le Ukrajnát, hanem a Nyugat (szerintük vagy negyven ország) támadt rá Oroszországra, ők most is csak védekeznek, mondjuk Mariupolban. A 444.hu cikkében egész dermesztő idézeteket olvasni, amiket ottani tévéműsorokban adtak elő mindenféle pszichopata őrültek, hol nyugdíjas katonatiszt hol "szakértő", hol meg a műsorvezető képében, avagy álcájában.

„Személy szerint úgy gondolom, hogy a legreálisabb út a III. világháború útja, ami azon alapul, hogy ismerjük magunkat és vezetőnket, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint, tudjuk, hogyan működik itt minden, lehetetlen – nincs esély rá –, hogy feladjuk.” - mondja például a Russia Today című propagandacsatorna vezetője, akinek nyilván már rég elmentek otthonról.

Az egész orosz narratíva arról szól, hogy a gonosz nyugatiak, (a Kollektív Hitler - tényleg, el kéne már dönteni, hogy nyugatról akkor a liberális métely jön, vagy a nácizmus, a kettő együtt nem megy) el akarják őket pusztítani, ezért nekik megelőző csapásként ukrán civileket kell halomra gyilkolniuk. Meg oroszokat persze, azok is élnek ott számosan, és a megszállók nem válogatnak különösebben. És Oroszországnak nem azért van kurva sok atomfegyvere, hogy csak a takarítók porolják le néha robbanófejeket a raktárban, hanem használni is lehetne őket. Egyesek szerint Londont kellene szétkúrni velük, mások szerint előbb inkább Washingtont, mert az a Kollektív Hitler valódi főhadiszállása.

Azt persze sejtik, hogy az Oroszország-Világ meccsen atomfegyverekkel sem győzhetnének. Eleve, egy atomháborúnak per definitionem nem lehetnek győztesei, ezt sejtik a putyinista tévéműsorok zombijai is, de legalább nem zavarja őket az emberiség globális pusztulásának lehetősége. Biztos az a napi rendes, kora esti relaxációjuk, hogy miután bebasztak két üveg vodkától, belehánynak az akváriumba, és betesznek egy Mad Max filmet.

Minden esetre, ha a geci nyugatiak kihalnak, akkor az se nagy baj, ha a dicső oroszok is, elvégre: „De mi a mennybe jutunk, míg ők egyszerűen meg fognak dögleni.” 

És nekem ennél pontnál esett le, hogy itt nagyjából három eset lehetséges.

- A efféle műsorok megmondóemberei nem várják meg míg este hazaérnek, már a műsor idejére be vannak baszva.

- Súlyos elmebetegek, a valóságérzékelésük nem lépi túl egy négyéves gyerek szintjét, ők már az óvodában is Molotov-koktélt vágtak a Süni csoport közé, mikor Szásáék nem adták kölcsön a homokozólapátot.

- Ők is teljesen beszopták az általuk terjesztett propagandát, biztos nem viseltek védőfelszerelést, így a növekvő birodalmi öntudattal párhuzamos gyors elbutulás, egyfajta krónikus küldetéstudatot okozott, ami most vált akuttá. És talán ez a legvalószínűbb magyarázat.

Mert arról van szó, hogy ezek az alakok igazából dzsihádisták, a radikális hitszónokok alfajából, csak valami kozmikus véletlen nyomán kereszténynek, azon belül meg pravoszlávnak képzelik magukat. Így aztán pusztuljon mindenki, majd az Úr kiválogatja őket. Ez centire pontosan az öngyilkos merénylők mentalitása, csak Moszkvában ezt már állami szinten tolják.

Ennek alapja pedig a megtámadottság mítosza, hogyha az egész világ ellenük van, akkor már biztos, hogy igazság az oroszok oldalán áll. Mondjuk pont ők rohantak le egy másik országot, ott kegyetlenkednek már két hónapja (mert a blitzkrieg ugye nem jött be), kiszállni nem tudnak arcvesztés nélkül, akkor viszont dögöljön meg, nem egyszerűen a szomszéd tehene, hanem a szomszéd, meg annak a szomszédai. Beleértve magukat is. Kamikaze faszfejek, küldjön már nekik valaki egy-egy szamurájkardot, hátha értik a célzást.

Gyerekek, ez egyszer mind a tiétek lesz! (beaumontenterprise.com)