Az elzárólagos családhon-védelem kapujában

"Itt, Magyarországon nem lesz sem LMBTQ-XYZ, sem gendersemleges, sem másmilyen, progresszív ideológiával fertőzött haderő" - mondotta volt a hadügyvédelmi honminiszter (ex-nagykövet, nagyiparos, kormányisztáni multiceleb) a CPAC nevű ultrajobbos dzsembori második napján. (Rájöttem, hogy kell ejteni ezt a betűszót: SZIPÁK.) Na ja, előző nap a főnöke akkora baromságokat beszélt, amiket nem illik felülmúlnia egy rendes hűbéresnek, de ezért kellenek az erősen idézhető ostobaságok egy miniszteri beszédbe is, így maradt a régi, jól bevált elembétékúzás. Mondjuk a migránsokat hiányoltam kissé, de hát nem nekem beszélt a faszi. Sőt, általában sem szólt a nem fúde nagyon jobboldali közönséghez, de annyira, hogy a Guardian (egyébként magyar) tudósítóját például simán, egy interjú közepén baszták ki a rendezvényről, mondván, hogy eleve rendszerhiba volt beengedni. Én meg a brit sajtóból főleg őket olvasom, ami persze egy magamfajta nemzetidegen hazaárulótól nem hogy nem meglepő, de elvárt aljassági minimum.

Szóval a mindenvoltmár miniszter szerint nem lesz itt progresszív szemlélet a seregben, amiből következhet az is, hogy akkor retrográd szemlélet lesz, bár szerintem a vezérkar nagy része szerint Retrográd az valami orosz város az Urál környékén, vagy még azon is túl. Minden esetre ott biztos kurva hideg van.

De a lényeg, hogy nálunk férfiasan kopaszodó, pödrött bajszos, menetelős-nempofázós, deresre húzós hadsereg a kívánatos, az illik a magyar néplélekhez, uralmi szokásokhoz, meg a hazai „elit“ gumicsizma-centrikus társadalomképéhez. Bár kimaradt az alkoholista kiképzőtisztek és az általuk performált idológiai nevelés/testi-szellemi megalázás nemes hagyománya, mely sokkal inkább illik a hazai haderőhöz, mint a város közepén lovakon bohóckodó huszáregyenruhás statiszták.

businessinsider.com

Nekem meg (nyilván aljasul) az jut eszembe, hogy a hadsereg buzulása akkor ezennel letudva, buzulás az nem lesz, a buzulás az nuku, de mi van mondjuk a nemrég seregelt határvadászokkal? Ott lehet valaki elembétékú, esetleg úgy is, hogy gőze nincs mit jelent ez halom betű egymás mellett? Gondolom nem, elvégre ahogy az iskolák kapujában megállítják a családokra veszélyes eszméket (Ezt Szalay-Kötőjel Miniszter mondta a saját szájával, bár az iskola az pont a néhai rendőrtábornok kollégához tartozik), úgy a laktanyák kapujában is meg fogják! Így aztán az a sok példás mintacsalád a laktanyákban igen nagy biztonságban lesz, a besorozott csecsemőktől, a tartalékos terhes anyákon át, a késő hetvenes-kora nyolcvanas hadastyánokig. Minden laktanyában élő családot megvéd a hadvédelmi honerő, annak részleges hiányában meg a biztonsági őrök, akik amúgy is régóta őrzik a mindenféle katonai ingatlanokat. Gondolom csak azért, hogy a katonák teljes erővel a hazát védhessék, mindenféle koszlott épületek helyett.

Szómágia-rakás

Aszongya  a kövér pártvezér és kancellár, a Trumpista Internacionálé esedékes pesti autodaféjén (CPAC Hungary), hogy a baloldal a migrációval, a genderrel és a woke-kal vírustámadást indított, amivel a nemzeteket akarják lerombolni. Elvégre a nemzet az élő, orgiazmikus organizmus, úgyhogy lehet vírussal irtani, csak minek? Mert a felcsúti döbrögi szerint Brüsszel a labor, ahol ezt a biológiai fegyvert fejlesztik a marxisták, a nyugat ellen, akik meg - többek között - ők maguk. Szóval szuicid ez a Brüsszel, csak azt nem tudom, hogy az egész város az-e, tokkal vonóval, van vannak benne egyáltalán nem öngyilkos hajlamú, antimarxista csecsemők, kutyák és villamosok is?

De én a magam részéről már teljesen be vagyok szarva a biológiai marxistáktól. Nem láttam még ilyet, biztos sötétbe bujkáló fajta, elvégre a sötétből lehet a legjobban kísérletezni a kissé gyanakvó magamfajtákkal. A gyanútlanokkal fényes nappal, a nyílt utcán is, azért gyanútlanok. (Tényleg, sűrűn vannak sikátorok Brüsszelbe«? Már csak a bujkálás végett.)

Az mondjuk kissé összezavart a vezéri iránymutatásban, hogy szerinte az ellenség a leggyengébb ponton támad, ami meg maga a nemzet. Na most eddig azt hallottuk, főleg háborús retorikába csomagolva, hogy a nagy löttyös nemzeti öntudat a fő erősségünk, pont azért támadnak ott. Biztos az van, hogy Brüsszel annyit támadta már a nemzetet (az összest), hogy mostanra gyenge és sebezhető lett, a Brüsszel meg röhög a markába. (Nem az egész Brüsszel persze, a kutyák biztos nem, és a vonatkozó gyerekvers szerint a villamos is aluszik. A kutyák amúgy se számítanak, a főnök már szagról érzi a marxistákat, biztos sokat gyakorol a sajátjain.) Ja, és Brüsszel azért is bűzlik, mert egy mocsár, amit a jövőre az EP-választásokkal lehet lecsapolni, bár őszintén szólva egy mocsaras biolabort elég nehéz elképzelni. Van benne valami önellentmondás, a labor ugyanis mégis csak egy tiszta műfaj.

Egy régivágású marxista, még Trockij stábjából, a Gulágra hurcol egy 

kísérleti szüzet. (empireonlie.com)

Amúgy háború se lenne Ukrajnában egyáltalán, ha Trump lenne az elnök, hogy mér' nem az se világos, talán a Trampli nem látna benne üzletet, elvégre egy tüzérségi támogatás az nem Pancsó Aréna Felcsúton, hogy csak úgy jókedvében az ember, meg a lenyúlható támogatásokért. Plusz háborúzni csak sötétben bujkáló marxisták szoktak, mint az köztudott, kérdezzék csak meg Adolf H.-t. (Vagy Sztálint, ugyanis ő se volt marxista. Ő sztálinista volt, kissé autofellációs jelleggel.)

Mondhatnánk, hogy a felcsúti és rajongói szektája  egy alternatív valóságban él, de igazából az ő világlátásuk lényege, hogy nem ismernek alternatívát magukhoz képest, így simán csak egy valóság (vö. "tények") utáni valóság az övék, erős szómágiára alapozva. És itt sem történt más, mint kiállt a főnök és igyekezett varázsolni egyet, csak az övéinek, mert azt nyilván a fülébe súgják azért, hogy a szektán kívüliek eleve nem veszik komolyan, jó ideje már. Ezért is utálja annyira világ rajta kívül eső részét.

A permet-mizéria indokolatlansága

Az Indexnek van egy afféle életmód-apokalipszis rovata, ahol azt tárgyalják, hogy miért mennek félre párkapcsolatok, miért büdös a szomszéd, vagy melyik kaja túlfogyasztásába fogsz belehalni alig túl a középkorúságon. Ez a Dívány nevű izé (nem rovat, ilyen lap a lapban) naponta hozza a formát, ma például ezzel próbált rémíteni.

„A vécé lehúzásakor a szennyvíz nagy része a lefolyóba távozik, egy kisebb mennyiség azonban a levegőbe kerül, egyfajta permetként körbejárja és telehinti a mellékhelyiséget vagy (ha a toalett ott található) a fürdőszobát, és megragad a falakon, a mosdókagylóban, a törülközőkön, a fogkefén, illetve egyéb használati tárgyak felületén.“

Nos, ez részemről egy nettó marhaság, nem is értem, miért kell evidenciának venni, hogy mindenhol a fürdőszobában van a klotyó. Nálam, és a környék pár ezer(?) lakásában, szerte a Fekvehányás utcai lakótelepen, a vécé az külön műfaj, emberileg és szakmailag egyaránt. Azaz, mint egyfajta civilizált főemlős, nem kakálok ott, ahol fogat mosok, nem fürdök a konyhában, valamint nem hányok virágcserépbe. 

Oké, volt olyan albérletem, még szombathelyi főiskolás koromban, ahol a konyhában fürödtünk, mert valami ötvenes években sebtében gányolt társasházban volt az alaptábor, ahol a nagy nehezen besuvasztott mosógéppel akadályosított ülőkádat (ez az akadálymentesített ellentéte akart lenni), csak egy függöny választotta el a konyha többi részétől. Ettől persze nem főztem bablevest a kádban, legalább is nem rémlik efféle affér.

Plusz mi van a régivágású vonatokkal, ahol a cucc egyből a sínekre gravitál egy lyukon át? Egyáltalán, vannak még ilyen vonatok, vagy csak nosztalgiajáratként, felárért tojhatunk magasról, közvetlenül a sínekre?

A saját lakásom azonban a néhai albérlethez képest egy későbbi kor terméke, a nyolcvanas évek elejéről, igazi lakótelepi összkomfort, aminek egyik (közel egyetlen) előnye, hogy nekem aztán nem permetelődik szaros víz a fogkefémre. (Elvégre jól tudom, a régi mondás nyomán: nem mindegy hogy szarba csapni, vagy csapba szarni!) A vécékefére persze kerülhet bármi, főleg ha használom, de azzal csak nagyon indokolt esetben mosnék fogat, mondjuk ha csak így lenne elkerülhető az atomháború, vagy távoli rokonok látogatása.

Az életmód-nindzsák jótanácsa alapján mindig le kell hajtani a vécé fedelét, mielőtt lehúzzuk, azt már nem írják oda, hogy ezek után viszont ne együnk vajas kenyeret a vécéfedő belső oldaláról, akkor se, ha nincs otthon tálca. Ez már az én ingyen jótanácsom, további bölcsességeket pedig komolyabb összegek átutalásának függvényében küldök bárkinek, ufóenergiával, de válaszboríték ellenében.

A marconaság tehetetlensége

Azt írja a fészbukon valami kormányhitű beszélő fej (magyarul: wannabe influenszer, a neve érdektelen, mint ő maga, kötter tamás) a tegnapi tüntetés-kordonbasztatás-oszlatás közéleti háromszögről, hogy „A tegnapi nem volt más, mint néhány külföldről fizetett hülyegyerek hőbörgése. Ezzel szemben 2006-ban egy nemzet kelt fel a hazug, kommunista hatalom ellen.“ Kommunista, mi? 2006-ban. És akkor most ki a hülyegyerek?

Egyébként nem is a fészbukon olvastam, csak hát akkora nemzetpolitikai jelentősége van egy-egy ilyen böffentésnek, hogy a Mandiner rohan szemlézni, és az ottani kommentek is tankönyvbe illőek lennének, ha nem unnám már kibaszottul ezt a tempót. Hogy először is börtönbe a tüntető diákokkal, ott majd megtanulják, amit az iskola eddig nem tudott beléjük verni, meg ki kell toloncolni őket, egyenesen haza Izraelbe, és akkor egyúttal az is megvan, melyik külföldről fizetik őket.  (Az ideillő popkulturális hivatkozás meg az Üvegtigris Valahányból van: „- Itt mindenki hülye?  - Itt? Mindenki.)

A tüntetés amúgy a lassan szokásos koreográfia szerint zajlott, már-már polgárháborús állapotokat előidézve vonult a csőcselék. Mindenféle tanár, meg diák meg - ó egek ura! - szimpatizáns, sőt egyenesen ellenzéki gyűlt, aztán vonult, aztán megint gyűlt, ekkor már a felcsúti magasságos hivatalának kolostori építési területe előtt. (Mert a kordon az csakis ezért van, ott ugyanis építkeznek, feltehetően kis manók éjjel, láthatatlan épületszárnyakon dolgoznak. Más megfejtésem nincs.)

Mint ahogy azt Uj Péter is megállapítja, az emberi élet kioltására alkalmas kockás ingekben (avagy kapucnis pulóverekben) támadó tinédzserhorda ellen arányos  a sisak-plexipajzs alapú rendőrsorfal, meg a felettébb edukatív könnygáz-gumibot kombó. 

Ettől persze nem lesz e lángoktól ölelt geopolitikai realitásból rendőrállam, mert egy rendes, jól összerakott rendőrállam az olyan, hogy eleve nemigen tüntetnek, hisz akik tüntethetnének, azokért még hajnalban kimegy egy célforgalomban közlekedő hatósági személygépjármű, akik meg mégis tiltakoznak (kormányisztánul: tüntikéznek) azoknak minimum jut egy komolyabb vízágyú, elég csak vigyázó szemünket Párizsra vetni.

Ez a diákokkal szembeni rohamrendőrös keménykedés pedig inkább szánalmas, mint ijesztő, a vonatkozó tinédzsereket sem tudták megfélemlíteni már a sisakos bácsik, hiába próbáltak úgy kinézni, mint a világ legharconább marcosai. Izé... akik mindenkit szétharcangolnak a marcokban... De fenyegetést egyelőre legfeljebb egyesek szépérzékére jelentenek, meg kissé a józan észre, ami rendszerint messze jár, mikor a oktatási belügyminiszter úr kiadja a napiparancsot.

NSWN (May the Fourth be with you!)

Alig múlt el a nemzetközi harrypotter-napon túlesés (de elmúlt, ezért  kisbetű), máris az erő legyen velünk május negyedikén, ami meg a Nemzetközi Star Wars Nap, úgy is mint a pre-posztmodern kulturális paradigma legjelentősebb valláspótlékának ünnepe. Harry Potterrel ellentétben nem sikerült rájönnöm ki lehet a titokzatos Mr. Star Wars (vagy Ms?), a róla szóló filmekben ugyanis háború az még csak-csak van (az epizódok előrehaladtával egyre inkább), de a csillagok azok maximum csak háttérnek, mert olyan jól tudnak csíkokká elmosódni, mikor nem fénysebességgel de hiperűr-ugranak, házilag foltozott zűrhajókkal. 

Persze az egész egy messzi-messzi galaxisban ugye, és nyilván annyira kurva régen, hogy már nem emlékszünk rá, milyen volt az amilyen. Annyi biztos, hogy az a galaxis olyan igen nagyon messze van, hogy ott már a vákuumban is terjed a hang, minden lehetséges bolygó egyben alkalmas is az emberi életre, azaz pont belélegezhető a légköre és meglepően földi a gravitációja. (Nem csoda, hogy abban a galaxisban is az ember a csúcsragadozó, ha valaki véletlenül más faj, az is humanoid, két lába és legtöbbször két keze van az egy fejéhez, és pont jó neki a földihez meglepően idomuló klíma.)

liveabout.com

Viszont van amiben hasonlít az a galaxis a mi kis bolygónkra. Mert hát nem csak az emberek olyanok, mint felénk, itt egy másik galaxis peremvidékén, hanem a nácik is pont olyanok, amilyennek itthon ismertük/ismerjük őket. Totális diktatúrát építő, egy eszelős vezért követő, menetelő baromállatok. Akik rendes baromállatként persze már középtávon is a vágóhídra mennek, amennyiben egy birodalmi rohamosztagoson láthatóan csak azért van „páncél“, hogy jó célpontot adjon, mert amúgy egy kis találattól is holtan esik össze. Az eszelős vezér meg annyira gonosz, hogy már nem lát ki tőle a fejéből (mint Hitler A. utolsó hónapjaiban főleg), tud villámokat szórni a kezével, de űrcsaták alkalmából összehívott flottasereglés esetén ez nem sokat ér, azt meg, hogy a legvégén „megidéz“ maga is egy komplett flottát, azt tudjuk be annak, hogy a rendező sokat ivott előző este, másnap meg nem tudta mit beszél, illetve forgat.

És természetesen a nácik uralmát megalapozó hatalmi taktikázás és korrupció koktélja is gyanúsan ismerős, miként a fajelmélet (tényleg, látott valaki nem ember fajú birodalmi tisztet?), melynek nyomán fehér férfiak terrorizálják a kevert fajú népességet (a kevert fajú népesség nem mellesleg főleg élőzenés italkimérésekben keveredik, meg helyi maffiafőnökök magánbulijában, szóval rájuk fér egy kis terror), bár különbség, hogy a mi történeti főnácijaink nem pont arisztokratikus brit akcentussal beszéltek, nem pont angolul. De galaxisnyi távolságba ennyi differance belefér, isn'it?

Amúgy egyre gyanúsabb, hogy ez a Star Wars, ez nem is rendes dokumentumfilm, vagy legalább based on true story, ezt csak úgy kitalálta valami ökör, aki túl sok lovagregényt, westernt, ezoterikus szart meg háborús történetet olvasott össze (-vissza), azt' ez jött ki belőle. Hogy mítosz helyett végül is megteszi, ha már a Csipkerózsikát vagy a Piroska és a farkast már senki nem bírja komolyan venni, a négyévesek sem. (De mi a vihar az a midiklorián?)

A vámpíros-gengszteres működésmód

A Renfield pont arról szól, amit a címe ígér, azaz Robert M. Renfieldről. Ha valakinek nem lenne meg, ő Bram Stoker Drakulájának egyik fontos mellékszereplője, a fazon, aki a gróf szolgája lesz, és utolsó csatlósa, egészen a diliházig. Na itt ilyen nincs, de azért egy terápiás csoportig eljut a fazon, ez is keretezi a filmet, ami persze napjainkban játszódik, New Orleansban főleg. Drakula egy szénné égés után regenerálódik épp, igazából egy busznyi popmpomlányra vágyik, hogy a vérüktől majd rendbejön, de Renfield hamvas szüzek helyett - többek között - egy lefejezett bérgyilkost tud csak szállítani neki. Amitől a főnöke kissé hisztis lesz, bár lassan azért kezd hasonlítani Nicholas Cage-re.

Renfield kapcsolata főnökével titkos és misztikus, kicsit sem utópisztikus, de legalább kellően toxikus. Mondjuk egy vámpírral mi más is lehetne a kapcsolat lényege, pláne ha az illető  nem csak vérszomjas, de felettébb nárcisztikus is, ráadásul mindig mindent jobban tud. Amúgy könnyű neki, egyszerű a világszemlélete (életfilozófiának hívni azért erős túlzás lenne): embereket kell ölni, elfogyasztani őket, és nem halni meg, afféle földi istenként járva a halandók között. Igazából nem is gonosz, nem is tudja az mi, ő egyszerűen csak ilyen. Renfield viszont néha aggódik, hogy ő viszont az, elvégre nagyobb százalékban tartalmaz embert, mint a főnök, nem is fogyaszt más embereket (csak rovarokat, mint az közismert) de ettől még egy inverz szuperhős, aki leszállítja Drakulának a napi betevőt.

És akkor belekeveredik valami „tökös rendőrcsaj vs. cinikus maffiaállat“ konfliktusba, és ő, a gonosz (vagy annak szolgája, nézőpont kérdése) megmenti a nőt, meg egy étterem komplett vendégseregét. Stílus- és élet(izé, félholt-) idegen egy helyzet, de a bunyó az tízpontos, leginkább a Kingsman híres templomi gyilkolászásra emlékeztet, ha ez mond valakinek bármit is. (Valakinek biztos.)

fugitives.com

A film amúgy tele van jól eltalált poénokkal, ezekből ráadásul tényleg több van, mint vacak kísérletekből. Ellenállhatatlanul röhejes, mikor Renfield behúz egyet a bérgyilkosnak, de maga sem tudja, mennyire erős, és pasinak lerepül a feje, ki az ablakon, menekülő gengszter meg félkilós kokain-csomagokkal dobálja a rendőröket. És az is jó, ahogy Renfield összefut az immár regenerálódótt gróffal. A vámpírok ugye nem mehetnek be mások házába, lakásába, ha nem hívják be őket, ehhez képest döbben le főhősünk, mikor hazaér a bérelt kecóba, és bent várja Drakula. Merthogy az ajtó előtt, a lábtörlőre jó nagy betűkkel oda van írva, hogy „Welcome, Come in!“

Szóval a mérgező kapcsolattól való függőség felszínes kapirgálása mellett a viccek viszik előre a cuccot, na ja, a Drakulta-univerzumban újat mondani ha lehet is, nem nagyon érdemes. Itt ez a maffia-szál a nagyjából újítás, hogy a kétféle alvilág, a szervezett bűnözői meg a sátáni találkozik és kiderül, hogy nincs is köztük olyan rémesen nagy különbség. Például egyformán legyőzhetők, csak bele kell állni végre.

A két Nicholas is nagyot megy, Hoult a címszerepben pont olyan, mintha az Eleven testek folytatásában szerepelne (ő volt  a zombi, akinek maradt lelke, és visszaváltozott), Cage meg Drakulaként pont annyira ripacs (nagyon-nagyon) amitől már jó lesz az egész. Az ázsiai rendőrcsaj (civilben állítólag rapper is) meg kemény mint a kád széle, hozzá képest Renfield egy virágárus  széplélek. És így együtt összehoznak egy rém szórakoztató filmet, amiben hiába erőltetnek bele krimiszálat, egy percig sem izgulunk rajta, egyszerűen nem erre optimalizálták a szélcsatornában. (Kábé annyira gengszterfilm, mint amennyire a már emlegetett Kingsman kémtörténet). Egyébként fontos tanulság, hogy a gonosz gengszterek itt is megbűnhődnek a végén. Váratlan, mi?

Szabaccság nertársak!

Bencsik Bubu (szül. András), a az egykori pártállami Népszabadság pártélet rovatának egykori munkatársa, ma meg a valami szarkasztikus rendszerhiba okán Demokratának nevezett széljobbos hetilap főszerkesztője, egyúttal a fasz se tudja hányas számú párttagkönyv tulajdonosa, megint nagyot ment. A múltkor ugye azon örömködött, hogy Ugandában a melegházasság akár halállal is büntethető lenne, most meg a dél-afrikai búrokért sír véres könnyeket, mert mióta az ottani rendszerváltás után, 94 körül  rohadt fekák átvették a hatalmat, elnyomják a fehéreket. Sőt, üldözik. Ez teljesen biztos, hiszen a saját poszt-neohungarista könyvkiadója adott ki róla valami nyomtatványt, szóval Bástya elvtárs, itt egy komoly névtelen feljelentésről van szó. (Csak szimbolikusan persze, válallják ők a nevüket, csak az utódoknak lesz majd roppant kínos, később.)

Szóval Dél-Afrikában a feketék uralkodnak, ami rémes, hisz elsöprik az egykori (főleg) holland telepesek fantasztikus civilizációját, csak mer' annyira tufák, hogy képtelenek működtetni azt. Ezzel szemben azonban itt a Kárpát-Duna Nagyhaza maradék részén (vö. Csonkamagyarország) mink még szabadok vagyunk lenni, mert mi még a szívünkre hallgatunk (a fideszre szavazunk...), de persze minket is fenyegetnek a migránsok Afrikából, ööö... az arab országokból (ja, az is Afrika, csak nem dél hanem észak), valamint elsősorban... Afrikából, na! (Érdekes, hogy az Ázsiából jövő tényleg bevándorlók, tehát akiknek nem pusztán egy tranzitország vagyunk, azok nem zavarják Bubu bácsit, nyilván ő is a kínaiban veszi az Adios edzőcipőt. Vagy nem, amennyi pénzzel tömi az ő remek vállalkozását az állam, akik már nem mi vagyunk.)

És igen, nálunk olyan kurva nagy szabadság van, hogy minden seggfej falusi polgármester eljátszhatja a helyben döbrögit, hisz eleve nem választott vezetőként, hanem helyi kényúrként gondol magára (kicsit zavarja is, hogy időnként választáson kell indulnia, egy neki!), aki nagy kakas egy kisebb szemétdombon. Így aztán a szorgalmasan űzi is a csicskáztatás néven ismert (nem csak) magyar népszokást és tömegsportot, mikor élteket tesz tönkre, csak mert neki személy szerint nem tetszik valami. Mint ez a filemon nevű mihály, a lobkoronasétányos farok, aki épp egy közmunkásként foglakoztatott szociális gondozót akar kirúgatni, csak mert az illető nyomott egy szmájlit valami rokona lombkoronasétányos fotója alá. Tanulságos a telefonbeszélgetésük hangfelvétele. Ez a faszi teljes szereptévesztésben lenne, ha nem a Nemzeti Együttkussolás Rendszerét élnénk épp, így igazából nagyjából rendszerkonform, ahogy egy félig bebaszott rendőrőrmestert alakít a festői ötvenes évekből. És ő polgár? Mester? Mindegy is, a lényeg, hogy minket nem fognak elnyomni mindenféle négerek!

A nagyváros megeszi a kisvárost reggelire

Ragadozó városok? Bazi nagy marhaságnak tűnik már az alapötlet is, hogy bazi nagy mozgó turistalátványosságok cirkálnak a Föld felszínén, és  vadásznak a kisebb, kevésbé turista kevésbé látványosságokra. Nem városok ezek, mint a cím sugallja, csak olyan kínai, fröccsöntött izék, amiket a vonatkozó városok alsó polcos ajándékboltjaiban lehet kapni, hogy egy féltenyérnyi hógömbbe egyszerre van a Big Ben, a Tower (a híd is), a London Eye és mondjuk a Wembley stadion. Ja meg a Szent Pál székesegyház/bazilika, ami ebben a filmben is mintegy megkoronázza a lánctalpas mobil Londont. 

Hát, egy ideje tologatom már ezt az amúgy 2018-as, tudhatóan nem remekművet, pláne mert az van írva a plakátjára vagy mijére is, hogy a Gyűrű kúra, meg a Burger King Kong alkotóitól, szóval alapvetően arra számítottam, hogy kurva erős látvány, óvodás mesekönyvbe illő sztori (valami, általam sosem hallott regényből, vagy regényfolyamból készült), és a primitívnél egy kicsit összecsapottabb dramaturgia. És ez is lett.

port.hu

Mert hát látvány az van dögivel, akkora steampunk-orgia, hogy az embernek kedve támad tőle egy repülő csápos gőzmozdonyhoz, uborkasalátával, de sztori az tényleg nem sok akad. Volt valami „Hatvan Perces Háború“, de a Mad Max-féle posztapokalipszis helyett egy új későközépkor jött csak el, ám gőzgépekkel, kis elektromossággal, mozgó városokkal és valami radikális újfeudalizmussal. A film (fú, most majdnem azt írtam, hogy a történet) elején valahol az egykori Németországban cirkál London, elkap egy kis bajor bányászvárost, és asszimilálja, mint a Borg a bárkit a Star Trekben. Ja, merthogy ebben a mozgóképben (igen, ez a jó szó) az egyetlen igazán szórakoztató elem (már  látványon túl) a tonnányi idézet bárhonnan, a Mad Max mellett mondjuk többek között a Star Wars-ból, a Terminátorból, a Mátrixból, a Dredd bíróból vagy  a Kezdő háziasszonyok bútorápolási kézikönyvéből. És ez a halom kulturális referencia, illetve ezek kibogarászása tényleg szórakoztató, csak közben nem kell Tarkovszkiji mélyégeket keresni, akkor sem, ha néhány helyszín belefért volna a Stalker világába is. De lehet hogy jobb párhuzam a „Waterworld a szárazföldön“, és tényleg, annak a világából is idézgetnek, ha már semmi jobb nem jut eszükbe. Mikor már megvolt, hogy a Halálcsillag itt a guruló London, a mátrixból Trinity itt ázsiai szamuráj, a Terminátor meg feltámasztott mocsári szörny-jellegű néhai családapa, szóval ha ezeken túl vagyunk, akkor már jöhet bármi, bár azt értékeltem, hogy a Mary Poppins világából nem akartak beemelni semmit. Illetve tudja  a franc...

Van valami konfliktus is, ahol valakik vagy forradalmat akarnak csinálni, vagy csak megölni az alvezért, ennek következtében sokat szaladgálnak szeméttelepnek látszó gépházakban, kovácsoltvas korlátok között, a CGI persze lefolyik a képernyőről, de moziban biztos még szarabbul mutatott. A főszereplő fickónál feltehetően Géza, a sarki kisbolt előtt felesező hidegburkoló is jobb színész, kár hogy Géza itt a főgecit alakítja, nagyjából Hugo Weaving-nek maszkírozva.

Meg van a lázadó csaj, övé talán az egyetlen színészi alakításnak értékelhető megjelenés, de annyira ő sem jó, hogy megjegyeztem volna a nevét.

Kár, hogy nem volt itthon popcorn, ehhez pont az hiányzott még, mert bár időnként drámáznak, drámázgatnak (pl. a Terminátornak itt is kis híján lelke van, vagy legalább is volt egykor), de logikát nem érdemes keresni, valamiféle nagy egészet, úgyhogy egyszerűbb hátradőlni, és passzívan befogadni a legalább szórakoztató marhaságot. Ez tipikusan a 'néha ilyen is kell' kategória, persze nem kell, csak néha jól esik. De. Másodszor nem nézném végig, és most olvasok valami rendes kortárs irodalmat, csak hogy kompenzáljak kicsinyt. Asszem Julian Barnes pont megfelel, az Anglia, Anglia, naná.

Nevelőapa és kislánya (port.hu)

Ma is születtek emberek

A NHPN mellett persze érdekes születésnapok is vannak ma. Petra biztos tudja, hogy David Suchet pont 1946-ban született, hogy aztán sokkal később huszon éven át legyen  a tévében Poirot. Annyira komolyan vette a szerepét, hogy eleinte még borotválta is kissé a fejét, hogy később aztán a természetes kopaszodás egyszerűbben megoldja a kellő kinézetet, meg egy valahány pennys érmével  seggében járkált, hogy ne csak úgy lazázzon, hanem franciás elegáns mód legyen elég szeriőz a járása. (Meg a nézése? Hát, egy érmével a hátsójában, az is összejöhetett.)

Mellékszál, de ő egyike azon kevés nemzetközi hírességeknek, akiket láttam élőben is, színpadon. (A másik Jeremy Irons, plusz egyszer láttam egy zebránál zöldre várni  Stephen Fry-t, meg autóból kiszállni John Cleese-t, de gondolom ezek nem számítnak.) Lady Bracknell volt Oscar Wilde híres vígjátékában (The Importance Of Being Earnest), akkora abroncsszoknyában, amiben csődhelyzet esetén átmenetileg lakni is lehet.

És ma van a születésnap bekövetkezte (eljövetele, fennforgása, tényállása) Lily Allen esetben is, csak ő majdnem negyven évvel későbbi évjárat Mr. Suchet-hez képest, konkrétan nyolcvanötös, ami valóban felháborító, de folyamatosan szembesülök vele, hogy egyre többen születtek a hetvenes évek után. Lily meg vicces, tud pozitív irányba lehangoló lenni, és azt a fajta popzenét csinálja, amit mástól valószínűleg nem viselnék el. Esetében például (könnyen lehet), elég lenne ha amerikai lenne, mert ha nem is ugyanezt, de valami nagyon hasonló munkásságot tolna mondjuk Lózan Cseleszből, jó eséllyel csak akkor hallanám, ha valamelyik számát reklámfilm-zeneként hasznosítanák újra. (És ez nem feltétlen előítélet, avagy nem csak az, hanem szomorú tapasztalatok hosszú sora.)

Ja, és a wikipédia szerint valami másik David, valami Beckham is ma született (bárány lenne, de évtizedekkel ezelőtt született ő is), róla nem tudom ki lehet, biztos valakinek a férje.

Régebbi, és tudom, vótmá, de ez a kedvencem...

NHPN (Éljen május másodika is!)

Május elseje van, ami igen fontos dátumnap, úgy emberileg, mind szakmailag. Hiszen most van az előestéje május másodikának, ami közismerten a Nemzetközi Harry Potter Nap. Márpedig H. Potter úgy is mint a későbbi Beatrice Potter oldalági felmenője, és híres birkafőző-mester, a brit és nemzetközi munkásmozgalom jeles alakja volt. Többek között ő szervezte (az eredetileg gyáros származású Robert Owennel) a híres chichagói hurkagyári sztrájkot, még 1817-ben. (Nem az illionisi Chichagóban persze, hanem a kevésbé ismert Yorkshire-beli kisvárosban.) Amerikában aztán ennek hatására lett az ottani Chichagóban is sztrájk, 1886-ban, egyrészt mert a jenkik kissé lassan reagáltak, másfelől kellett közel hatvan év, hogy elegen legyenek egy jó kis tömeges munkabeszüntetéshez, és elfogyjon a sör. (Ez utóbbi Yorkshire-ben sosem fordulhatott volna elő, még szerencse hogy az ottani szakszervezetek akut piahiány nélkül is tudtak szakszervezni.)

Szóval Mr. Potter az 1889-ben Párizsban megalakuló II. Internacionálénak is fontos, sőt megkerülhetetlen alakja, vezéregyénisége lehetett volna, ha akkor nem lett volna már évtizedek óta halott. Ám nevét megőrizte a hálátlan utókor is (a hálás nyilván, az evidens), és az Internacionálé végrehajtó bizottsága határozatot is hozott, hogy emlékét a későbbiekben ifjúsági irodalmi művekben kell megörökíteni, a felnövekvő generációk okulásául. Sajnos leszármazottja, a már említett Beatrice Potter szaboltálta, hogy beleírja (rajzolja) alakját a Nyúl Péterbe, pedig volt rá bő tíz éve (a mű 1901-ben jelent meg először) így az emlék-projekt elég sokat csúszott.

Hogy aztán hogy lett a jeles birkafőzőből („a belek és a gyomrok Paganinije“) béna varázslóinas, azt tudja fene, de a gyanúsan monogramos írónő nemigen figyelt a munkásmozgalmi hagyományokra. Mondjuk így legalább nem Munkás Szent Józsefről nevezte el főhősét, bár az ő napja amúgy is május elseje, legalább is a katolikus naptárban. Viszont Harry Potter történelmi jelentőségével se sokat törődött, az ő regényhőse legfeljebb annyiban hasonlít az eredetire, hogy a két füle között van a feje, és szemüveges. De hát mondtam, az utókor hálátlan is lehet, főleg az.

Harry Potter a hadseregben, az 1824-es bengáli 

szipolylázadás leverése idején (theguardian.com)

Vakadálymentesített

Újabb remek kafkai fordulatot vett Európa legérdekesebb lombkoronasétánya (pedig elég egyenes), miszerint innentől még csak a közelébe se lehet menni, mert magánterület. Igaz, eddig is az volt, a polgárjenő faültetvényeként (az ilyesmi nem erdő, csak nagyvárosi ügyvédi irodák jogi érvelésében), de a azóta kivágták a sok zavaró növényt (nyilván nem függetlenül a a téli Nagy Pánikszerű Tűzifa Kampánytól), így már jogilag sincs erdő, ahol.

hvg.hu

Pedig van, ez itt a nagy félreértés. Élvégre az nem lehet, hogy a helyi döbrögi arra kapjon hatvan millát uniós pénzből, hogy építsen egy kurva nagy, fából tákolt emlékművet a saját, kivagyisággal elegyes sötét ostobaságának. Szóval ott most egy nagyon is haladó szemléletű, a zeitgeist-ra rímelő, vakok és gyengénlátók számára akadálymentesített parkerdő van. Fák nélkül nyilván, így a lombkoronasétányon kívül nincs igazán minek nekimenni, azaz minimális fehérbot-használttal is remekül lehet botorkálni a friss levegőn, a sárban. De aki ugye a kánkánon is csomót keres, annak semmi sem elég jó, azok nem értékelik hogy a polgi mennyire szívén viseli a fogyatékkal élőket, különösen  a rájuk felvehető támogatások függvényében.

És most azért zárta le a magánterületét, mert  köz pénzéből épült izé látogatói egyfelől gúnyolták az ő magasztos projektjét (már tervezik meghosszabbítani Bicskéig), másfelől láthatóan egyikük sem elég vak ahhoz, hogy neki szóljon az új kalandpark-erdő. Az akadály- és famentes. (Ja, lehetett volna félfamentes, mint gyerekkoromban az iskolai rajzlap, de fél fáknak is neki lehet menni, pláne ha a felső felük hiányzik. Ha az aló, az még oké, akkor lehet közlekedni a talajszinten akadálytalanul, a fejük fölött meg a lombok. Koronasétánnyal. Biztos ez volt az eredeti terv, csak a hülye helyi favágók eleve nem szakszerűen vágták a fát, hogy csak a törzsét, a lombozat meg maradjon meg. Mindegy, majd kinőnek újra, kis szerencsével felülről lefelé, és akkor csak metszeni kell időnként, alulról.

Ez itt pont a rossz megfejtés, annyi rá a mentség, hogy ezt a vihar csinálta:

erdo-mezo.hu

Az önmagába harapó macskafarok

Fölakasztottam magam, de mindenkinek azt mondtam, öngyilkosság volt - vallotta a megtört elkövető, aki új csúcsot állított fel azzal, hogy egyszerre volt ő az első három rendű vádlott, és az áldozat is, akiről viszont nem nyilatkozhatott. Róla csak a kirendelt szakértők, elvégre fölakasztották, így nem lehetett tárgyalásképes, még jó hogy voltak szakszerű boncolási eredmények, amiket vádlottként épp hogy túlélt. (Ezért később polgári pert indított maga ellen, de végül megegyeztek magával, peren kívül, de még épp belül a formális skizofrénián.)

A floridai törvények értelmében amúgy házasok is volt magával, de csak mert civilben válóperes ügyvédként működött, és valamiből élni kellett. Ha pedig nincs házasság, nem lehet válás sem, vagy jogilag legalább is sokkal körülményesebb. De akkor se fizet többet. 

Ez az akasztásos ügy is egyszerű házastársi konfliktusnak indult, nem tudta eldönteni, hogy megborotválkozzon-e, mielőtt leviszi a szemetet, vagy a szemetet le sem kell vinni egyáltalán? Ez a dilemma fajult tettlegességgé, mire azt mondta a szomszédoknak, hogy öngyilkos lett, de még ne hívják a rendőröket, csak ha befejezte a fűnyírást, és felmosta a konyhát, ne nézzék őt holmi mocskos putrilakónak. Elvégre attól, hogy halott, még vannak jogai, méltósága, és szájszaga, úgyhogy előbb fogat is mos.

A nyomozás alatt végig nagyon készséges volt, csak annyit kérdezett közbe, hogy akkor most neki kell-e tanúskodni, mert igazából nem látott semmit. Őt kérem épp akasztott, nem volt ideje a körülményekre figyelni, annyi rémlik utólag az egészből, hogy fél hat volt, valamelyik időzónában biztosan.

Az ítélet után meg azt reklamálta, hogy el sem mehet a saját kivégzésére, mert másodrendűként épp tizenöt évet ül, pedig kérem itt ő volt az áldozata is!

Royalista Bögregyűjtők Napja (tréler)

Most olvasom, hogy jövő héten máris koronáznak a britek, pedig nagyobb részük már szarik a monarchiára, csak épp túl kevesen vannak még az explicit köztársaságpártiak. Úgy tűnik, a derék briteket inkább nem érdekli az egész, mint igen, és e tekintetben nem számít, hogy pl. mekkora tömegek voltak Lizi mama temetésén ("Lizzie in the box..." most már biztos szabad skandálni), az egy ingyenes utcai látványosság volt, ahonnan az igazi, hardcore royalista néniket már a kezdés előtt elvitte a mentő idegösszeomlással. Úgyhogy a sürgősségin nézték a gyászmenetet, tévén.

Tényleg, nemrég vettem elő újra a Madness Hyde Park-i koncertjét, végeláthatatlan tömeg szerteszét (ja, takarnak a fák), de szerintem ott se volt mindenki ska-rajongó. Ám vannak elvei a mindennapi életnek, amik nagyjából azért kultúrafüggetlenek, és ezek egyike, hogy ha ingyé' van, ragadd meg! (Ez alól csak az egészen sznob, elég jómódú barmok a kivételek, akik csak akkor vesznek meg valamit, ha kellően drága. Persze ez is csak az előző elv inverze.)

Szóval ez a koronázás is cirkusz lesz a népnek, ami annyiban különbözik a mindennapok rutinjától, hogy olyankor  monarchia cirkusz a turistáknak főleg. Mert egyébként mi értelme van bohóckodni egy pasival, aki a legtöbb sajtófotóján úgy néz ki, mint egy öreg, ráncos, ám jelentősen bedrogozott krumpli? Akit inkább nem bírnak, mint de, akinél azt találgatja a sajtó, eltaknyol-e majd a palástjában a ceremónia közepén, és az akinél sokkal inkább kérdés, hogy ki nincs meghívva a jeles, kurva drága, és mérhetetlenül felesleges reprezentálásra.

A royalista nénik nyilván beszerezték már a csárlszos tányérkészletet és teáskannát, a mentők már készülnek a sokkos állapotukra, én meg majd naná, hogy belenézek. Csak mert azért anglomán vagyok, nincs bajom a túljátszott álvalósággal (most is az megy a tévében, miközben ezt itt, hogy Fantomas a Scotland Yard ellen), meg azért hátha lehet majd igazán epéseket írni róla utólag. Empirikus tények adatszerű birtokában, tapasztalatilag.

- O-

És akkor a szerintem a nap fotója, csak hogy ne hagyjam teljesen figyelmen kívül  az aktualitásokat, elvégre ma dél-amerikai nap volt, argentin pápával, és egy mexikói nyerte a forma egyet Bakuban, de a kép  a 444-ről, az előbbihez kapcsolódik. A délebbik amerikaihoz, igazából kicsit rajta is van:

Sztahanovisztikus szombat

Kettő telitalálatos is  volt az ötös lottón. Na, ugye! A károgó nyavalygók szerint meg nem megy jól az ország sorsának szekere. Pedig pont a lottón látszik a matek, hogy egy darab telitalálat az ugye önmagában száz százalék, kettő az már kétszáz! Kétszáz százalékra teljesítünk, csak a lottóban, enberek! Sőt - ha szigorúan vesszük, és hát miért ne - ötös lottóról van szó, és ötször kétszáz az már ezer. Ezer százalék pedig pont a tízszerese a valóság csúscsra járatásának, amit kimaxolunk, bármit is jelentsen ez.

Nem véletlen, hogy már a szomszéd országokból is átjártak hozzánk fogadni, kellett nekik Trianon ugyebár, most meg hozzánk kúsznak át alázatosan lottózni, most már jó lenne a mi pénzünk is nekik. Remélem rendes keresztyén-polgári, népben-nemzetben győzte meg a nyereményt a két szerencsétlentlen (asszem az a szerencsés, kettős tagadással).

Meg hát nem mindegy a jelentősége, hogy minden idők rekordnyereménye volt a... a nyeremény, szóval ilyen Hammurapi piramisai, vagy az ókori görög rómaiak idején sem volt, meg azóta se. Pedig azóta sok dunábalövés lefolyt már a vízen, a lakóság meg nyert, nyeregetett lottót, de ekkorát mint 2010 óta most, ekkorát még csak.

Szerintem a kösságelnökasszony ennek alkalmából is adhatna kegyelmet néhány súlyosabban pszichopata verőembernek, vagy már előre Lőrinc barátnak, van ez akkora sorsesemény fordító alkalom a magyarság évszázados vérzivataraiban, mint egy cápalátogatás, vagy az Ország Tortája. Plusz egyelőre hiányolom a nemzetközi sajtótájékoztatót, különös tekintettel a brüsszeli szankciókra. Csak hogy legyen mihezképest, a mi kétszáz (ezer?) százalékunkra.

Az elrendezés hatalma

A pápázás tartalmilag rendületlenül hidegen hagy, tényleg Guardiant olvastam inkább (lemondott a BBC vezérigazgatója, mondjuk muszáj volt neki, miután a Dzsoiz Bronzon exminiszter-elnökkel - vagy hogy írják - volt valami 800 ezer fontos pénzügyi panamája), de azért ránéztem a zorigóra is, hogy mégis hogyan pápáznak a gyurcsányozásban és csöcsökben utazó plakátgyárban. Nos, tegnap még tűrtőztették magukat, úgy festett a címlap, hogy egyik oldalon a pápa, a másik sávban azonban mellbedobás helyett, jobb híján sporthírek. Ma délelőtt azonban már visszaállt a természet rendje, miszerint balra a szoknyás agglegények vezére, jobbra egy csöcsmodell.

Délutánra viszont visszafogták magukat, elvégre a polgári kifinomultsággal együtt jár az ilyesmi, és a jobb sávban lejjebb tekerték, izé, tolták a csöcsöket. Amik így aztán Vágó István halálhírével kerültek egy szintre, ami teljesen megfelel a népben-nemzetben gondolkodás keresztény alapvetéseinek, pláne mert Vágó közismerten ateista volt, szóval ha neki volt igaza, már úgysem látja a saját halálhírét, ha viszont mégis, akkor bazi nagyot tévedett, és nyilván nem a paralel emlőkkel van elfoglalva, hanem valami fontosabb, üdvözülés-elkárhozás alapú projektet próbál menedzselni épp.

librarius.hu

De ha végül a buddhisták nyernek, akkor most épp a bardóban, a köztes létben bolyong, arról viszont a Buddha beszédeiben, de még a Kínai buddhista filozófia című tanulmánygyűjteményben sem találtam referenciát, hogy onnan ide lehet-e látni, és ha igen, a bolyongó lelket jellemzően érdekli-e egyáltalán, mi a frász zajlik itten? (Oké, Szögyal rinpócse írásai még hátra vannak, szóval a tibeti nézőpont még nem tiszta, de szerintem szerintük igen is látszunk mi a az átmeneti túloldalról is. Vagy ki tudja, egyes rabbik szerint igen, más rabbik szerint ők nem tudják... Vagy valami ilyesmi, kicsit keverem már a szezont a tavasszal.)

Rendőrség, állatpolgárság

Ne öntsük ki a fürdővízzel együtt az aranytojást tojó legkisebb királyfit! Elvégre több nap, mint kolbászból kerítés, lúdgyőzte disznó vagy akár kútra járó korsó. Aki másnak vermet ás..

Vlagyimir Vlagyimirovics Pszichopatov legújabb rendeleti parancsa szerint, az az orosz, aki háborúnak hívja a háborút, az elveszítheti orosz állampolgárságát. Ugyanakkor arról még nincs hír, hogy az is, aki epertortának nevezi az epertortát (helyesen: fragaria nemzetségbe tartozó hibrid áltermés-alapú desszert), vagy karácsonynak a karácsonyt (a Megváltó januári ortodox kvázi-születésnapja).

De közben Diktátorov elvtársék újratervezték az egész állampolgárság-koncepciót is, hogy az a mocskos féreg külföldi állam is állat... izé, állat is állampolgár lehessen könnyített módban, aki lehúz egy évet a ruszki hadseregben. Meg hogy az orosz állampolgárokat nem lehet megfosztani az állampolgárságuktól vagy annak megváltoztatásához való joguktól, és a tengerentúli tartózkodás nem szünteti meg az állampolgárságot. 

Na, innentől zavaros. Mert egyfelől az állatpolgárokat nem lehet megfosztani állatpolgárságuktól, de ha háborúnak neveznek bármit a Nagy Honvédőn, meg a napóleoniakon kívül, akkor de. Vagy van különbség a megfosztás, meg az elveszítés között? Talán annyi, hogy Grisa megy hazafelé, bensőjét fűti a hazaszeretet meg egy liter vodka, aztán reggel látja ám, hogy már nincs is meg az állampolgársága, az kurvára eltűnt valahol az éjjel. És ekkor jön a két lehetőség: vagy kirabolták (azaz megfosztották tőle), vagy - és hát annyi vodka után megesik az ilyesmi - elvesztette. De az első eset ugye eleve nem állhat fenn, Grisa faszagyerek, nem hagyná  magát, így megáll az a jogszabály, hogy megfosztani azt nem, de hát emberből van ő is, elkeverheti valahová. Ilyenkor biztos rendőrileg kérvényezni kell a Hivatalos Államhivatal Polgári Iroda Hivatalnál, azt' küldenek neki másikat. Legalább is én így képzelem egy mélyen demokratikus, ugyanakkor rendkívül hazafias fasiszta állam működését.

Híres pápázás

Ránéznék a hírekre, de mindenhol csak pápáznak, márpedig engem a pápázás ilyen dózisban már nem érdekel. Pár kis színes esetleg, elvégre elég kedves öreg bácsi ez a pápa, meg szépeket mond a békéről, a szeretetről, csak épp erős a gyanúm, hogy annyit ér a szava a nemzetközi politikában, mint lepkefing a tornádóval szemben. Hiába próbálják valami világpolitikai tényezőnek beállítani, a nagyhatalmi játszmákban neki nem osztanak lapot, azok az idők immár több, mint kétszáz éve elmúltak. Szerencsére, tenném hozzá szerényen, egyház és állam szétválasztása ugyebár, felvilágosodás, miazmás.

Szóval a pápának kábé akkora befolyása van, mint a dalai lámának, hogy remekül lehet vele fotózkodni, meg eljátszani a lelkileg fúde faszagyereket mindenféle korrupt politikusoknak, de a saját egyházán kívül tényleg nem több mint egy globális celeb, akinek a nyilvánosságban az a funkciója, hogy visszaveri a fényt. Meg szép, sőt felemelő dolgokat mond (és amúgy nincs kétségem, hogy ezeket javarészt komolyan is gondolj), de hát a szépségversenyek döntősei is mind világbékét óhajtanak, meg több kutyamenhelyet a rákos gyerekeknek. A katolikusoknak ez biztos kisé fájdalmas, de ez van srácok, a dalai láma sem tud ennél többet elérni, pedig ő a saját közegében még rendes istenkirálynak indult.

Tehát utazgat a fehér ruhás aktuális bácsi, és üzen a világ világ vezetőinek, folyton üzen, de azok kábé szarnak rá, mennek a saját hatalmi érdekeik (és nem ritkán pszichopatológiás kényszerképzeteik) után, A pápa szava nyilván számít az egyháza (és nem az egyház, azokból ugyanis van sok) ügyeiben, de valószínűleg ott is csak részben, hisz a Vatikán eleve híres az egymást fúró klikkek által generált kamarillapolitikájáról.

Így aztán a pápalátogatás számomra nem több, mint a reprezentatív nyilvánosság ünnepe, csak az engem nem érdekel. (A reprezentatív nyilvánosság az az, mikor az uralkodó (főpap, vezérigazgató, főparancsnok) megmutatja magát a népnek, a nép meg éljenez.)

Szóval inkább Guardiant meg NYTimest olvasok a hétvégén, ott több a valódi hír, és gondolom csak elenyésző mennyiségű pápázás várható.

Halálhörgés, siralom, röhögés

Hosszabb idő után végre megnéztem tekinteni a Kill Boksoon című filmet, miután végre megírtam az aktuális penzumot (írtam három jót, meg egy közepeset), és nem haltam bele az egy napra a szendvicssütőben felejtett szendvicsbe se. (Az úgy volt rendőr elvtárs, hogy ilyen tószt-jellegű melegszenvicset akartam készitenni. De csak hidegszenvicsig jutottam, mert kinyitottam a süttőt, azt' volt benne egy szenvics. Izé, kettő már. Mint. Az előző napi tegnapról.)

Szóval gondoltam, jöhet a film, elvégre koreai, bérgyilkosos, fekete humoros darab, az ilyesmi nekem való, ki nem hagynám bármiért. Az volt benne, hogy van egy legprofibb bérgyilkosnő, kicsit már túl a csúcson, de még a szakma élvonalában, aki igen szereti a munkáját, annál jobban már csak a tini lányát próbálja szeretni, bár az nehezebb, mint gengsztereket halálra gyilkolni.

nytimes.com

Talán nem véletlen a cím, rímel arra, hogy Kill Bill, és tényleg, mintha a Fekete Mamba térne vissza tíz évvel később. Billt ugye már killte, így aztán gyermekét munka mellett egyedül nevelni próbáló anyaként tocsog a mások vérében, miközben a gyereknek azt hazudja, hogy rendezvényszervező a só bizniszben. Ebből a biznisz eleve igaz, a gyilkolás, a halál meg számára az élet sója.

De a legviccesebb a filmben ez a koreai alvilág. Itt kérem a bérgyilkosok rendes káeftékbe állnak össze, szakszervezeti alapon, és mindenféle szerelmi szögekbe bonyolódnak egymással, pedig amúgy profik, mint a nyúl. Öltönyben és kiskosztümben is bármikor vérfürdőt rendeznek, de csak miután drámáztak egy jót, csak hogy súlya legyen a gyiloknak.

És valami fura mód mégis csak egy adag drámaiságot is ez realizált rajzfilmerőszak-orgiának induló darab. Ezeknek a hülye koreaiaknak még ez is megy, sőt a legelszálltabb zombifilmbe is tudnak egy kis családi drámát vinni, mert a nélkül a vérontás csak féllábú áldozat.

hollywoodreporter.com

Utálatcunami

Mikor már épp agyzsibbadást kapok a saját cikkeimtől, pontosabban azok különös kegyetlenséggel, folytatólagosan elkövetésétől (mert sosem bírok hónap közepén megírni egy-egy ötletet, mindig az utolsó napokra marad), időnként odatévedek egy-egy portál ún. életmód-rovatára. Ahol életmód tanácsokat osztogatnak azoknak, akiknek van életük, olyanok, akik ezt gondolják magukról.

Az ilyen helyeken vicces tanácsadó írásokkal lehet találkozni, mint hogy "Érdemes-e újrahasznosítani a vécépapírt?" vagy "Öt olaszos recept kutyaeledelből", esetleg "Három jel, amiből a házasságod válságára gyanakodhatsz, miután a feleséged kizárt a lakásból". Ma például valami olyan jött szembe, hogy "Öt ok, amiért utálhat a fodrászod és a kozmetikusod".

Ez elgondolkodtatott. Mert számomra ez eleve nem kérdés, hiszen egyáltalán nem járok fodrászhoz, de még kozmetikushoz sem, úgyhogy nyilván ezért utálnak, hogy rajtam egy fillér bevételt sem tudnak realizálni. Mondjuk nem tudom ki lehet  fodrászom és a kozmetikusom, akikhez ugye egyáltalán nem járok, de ez pont így jó, így nem is tudom kik utálnak szívük minden szeretetével. Ha szembe jönne valamelyik az utcán, eleve nem ismerném fel benne a fodrázmetikust (de persze azt sem szoktam kiszúrni, hogy a buszon ki kémiatanár), arra meg már rég nincsenek szenzoraim, hogy észrevegyem a szemükből sugárzó tiszta és őszinte gyűlöletet. Szóval legalább e témában nem kell szoronganom, ettől még nyugodtan alhatnék, ha nem lenne a másik két tucat szoronganivalóm.

Például hogy viszont szintén utálhat a hentesem, az urulógusom, az utazásszervezőm, a temetkezési vállalkozóm, és megannyi név a naptárban. Ismeretlen nevek természetesen, úgyhogy azért bonyolult nekem utcára menni, hisz sosem tudhatom, ki jön szembe ezek közül...

Rend lesz? Így?

Már megint politik, de mit tegyek ha a téma az utcán lever. Tegnap a karmelitánál tüntettek a tanárok és a diákok a valóban aljas, sőt gonosz törvény ellen, erre lefújták őket könnygázzal. Pedig tüntetni egyelőre (papíron) állampolgári jog. Oké, ott bohóckodtak megint a kordonbontó képviselők is (értem én, hogy ez szimbolikus gesztus,  csak negyedszerre már nem igazán üt, legfeljebb őket ütik a rendőrök), és a yard jeles szakemberei nem igazán foglalkoztak vele, hogy a képviselőknek mégis csak  a népfelség elvét képviselik (a hatalom szemében a "nép" leginkább jobbágy), meg hogy az alapvető jogaikért tüntetőket, különösen a diákokat, nem oszlatjuk takonygázzal. Egy normális demokráciában. De ugye már tegnap is írtam, hogy ez már rég nem az a műsor.

Nade. Vannak itt számomra érdekes vetületek. Először is, hogy a "státusztörvény" néven futtatott őrület tényleg nagyon aljas. Az állam épp kimaxolja a tanárok csicskáztatását, de hát miért ne tenné, ők is a nép részei (azaz nem a hatalmi elité), tehát ab ovo jobbágyok. Így aztán az új törvény értelmében simán áthelyezhetnék őket akár az ország másik végébe, és az állam emberei simán belenézhetnének a privát laptopjaikba. Mert ugye a nélkül ma már nem nagyon tud működni egy tanár, de hát Lőrinc Barát, Tiborc főherceg és a többi fasz százmilliárdos kistafírozása után nyilván nincs már della arra, hogy a tanároknak legen munkahelyi gépük. Tehát használhatják a sajátjukat, de akkor az már közügy, hogy mi van rajta. Hát, ez a magánszféra védelme, meg az információszabadság mentén is elfogadhatatlan (kivéve nyilván ha valami infó/gyanú arról, hogy illegális tartalom van rajta, bár Kaleta elvtársnak pont a munkahelyi gépén találtak tizenezer pedofil képet, amiért  kábé a félhavi fizetését kitevő pénzbüntetést kapott. De hát ő karrierdiplomata volt, azok meg különös anyagból vannak gyúrva, gondolom. Amúgy a Kaleta-ügy is egy (ha jól emlékszem) FBI-nyomozás után robbant ki.

Érdekes még, az eset percepciója. Magam felhasadtam a Mandiner nevű, kormányhitű valamire, mert ott lehet kommentelni (egyébként legtöbbször faék egyszerűségű, ám gyomorforgató kommentek vannak), és érdekelt azon szekta talpasainak véleménye. De miközben ezt írom, még mindig nincs egy kanyi félmondat sem a történtekről, miközben az ellenzéki és/vagy független sajtóban vezető hír. (Egyébként a úgy látom, a mai magyar sajtóban mindenkit ellenzékinek tekintenek, aki simán csak független, de talán egy autokráciában ez természetes. A szekértábor-logika ugye, hogy aki nincs velünk az ellenünk van.

És hát ott, ahol az oktatás legfőbb felügyelője egy ex-rendőrtábornok, úgy mint egykori hálózati személy, aki azt mondja, hogy "elvtársak, rendnek köll lennie, me' különbe anarkia", ott mi másra is számíthatunk?

444.hu

Meg elnézve a tüntetésről készült feltételeket, nem tudtam nem észrevenni, hogy ez a készenléti rendőrség, ez milyen jó arcú verőembereket alkalmaz egyenruhás oszlatónak. Van egy brit sorozat, magyarul Rohamjárőrök néven fut, és abban a gyosreagálású zsaruk olyan jófej figurák (sokszor szimpatikus csajok), nem ilyen bőrnyakú, agresszív kidobóemberek. Tudom előítéletes vagyok, de úgy döntöttem néha nekem is szabad, pláne ha nem pusztán a külsőből ítélek, de láttam a videókat is, hogy reagálnak. Úgyhogy eszembe jutott egy régi jó, prosztó-punk szám is.

Update: közben azért kedvenc zorigóm már megírta, hogy erőszakos tüntetéssel provokált a baloldal, azok a mocskok, nyilván. Mondjuk érdekelne, honnan tudják, hogy a tanárok és diákok között hány százalék a "baloldali" (és a liberálisok, Bástya elvtárs, azok már le sincsenek szarva?), és hogy statisztikailag szignifikánsan ők-e a többség? (Velem számszakmailag ne baszakodjanak!)

Békemenet-harc

A gondolom mindenki által kedvelt bájer zsolt, hogy a pápa pesti perfomanszára (milyen szép alliteráció lett) menjenek ki, mint békemenet. Márpedig a békemenet az kifejezetten politikai esemény, annak mondjuk elég unikális, mert amúgy normális demokráciákban ritkán szoktak harcos hangulatú tömegtüntetéseket tartani a gyakorlatilag teljhatalmú kormány, és személyi kultusszal övezett vezetője mellett. De hát ilyen ez a popszakma, nem vagyunk normális demokrácia, úgyhogy itt az is politika (illetve hatalomtechnikai kérdés), hogy a pártvezér és kancellár virslit iszik-e, mikor pálinkát uzsonnázik.

Bájer nerárs azóta persze visszakozott, hogy nem úgy gondolta, csak hogy akik szoktak birkamanetelni, azok igazán elmehetnének a szoknyás agglegények főnökének termékbemutatójára is. Pedig kár volt mentegetőzni, a politikában nálunk szekták vannak főleg az úgynevezett jobboldalon (mitől konzervatívak ezek  az alakok, azt nem tudom, igazából nacionalista populisták, ami viszont azért nem a klasszikus jobboldaliság), ellenzék meg alig-alig van, de ők inkább MLM-rendszerben működnek, amik meg tulajdonképpen üzleti szekták.

Szóval nyugodtan lehet egy harcos békemenetet szervezni, legfeljebb a fehér ruhás bácsi nem fogja teljesen érteni, hogy akkor ez most így hogy, de mi régóta ismerjük már a békeharc fogalmát, csak azt a komcsik használták előszeretettel.

Inszomniás

Tipikusan álmatlanság esetén bukkannak fel mondatok, bekezdések, komplett, és akkor jónak tűnő szövegek a fejemben, de aztán ha végre elalszok, felkelés után már semmi sincs belőlük. Ha mégis, vagy vagyok olyan perverz (vagyok), hogy felkelek, és lefirkálom, akkor lesz belőle valami közepesen szar mikronovella, legalábbis én így hívom. Hogy terjedelemre mikro, minőségre meg közepesen szar. Novellának meg annyi, hogy nem beszél el semmit, azon kívül, hogy alig van már mondanivalóm a világról.

„Minden Áron víz-, gáz- és összeszerelő visszarévedt. Össze-vissza látta magát élete különböző fázisaiban, amitől a múlt idők tekintetében némi rémület tükröződött, általa homályosan. „

Na, ez annyira rossz, maníros egy ócskaság, hogy ebből soha a nyavalyás életben nem lesz rendes szöveg, elbeszélés sem, főleg hogy nincs már sok mondanivalóm a világról. Mondjuk amit kis híján még mindig írok, abból még lehet, de az meg történelmi vérontós. Viszont jó eséllyel sosem olvashatja majd senki.

Utolsókból nem lesznek elsők...

...de túlélőkből lehet még híresség. 53 évvel ezelőtt, a mai napon robbant fel az Apollo-13 oxigéntartálya, ami miatt Tom Hanks-éknek szigszalaggal és alig használt rágóval kellett megragasztaniuk a zűrhajót, hogy legalább hazaérjenek vele, ha már a Holdra nem. (Igazából persze mindez nem ma történt, hanem az akkori mai napon, csak az embert folyton csapdába ejti a nyelv, meg azon belül a túl kevés igeidő.)

Amúgy felesleges is lett volna a Holdra menniük, hisz előttük már voltak ott mások, utánuk is mentek még más mások, a Holdon meg ehhez képest  nincs semmi. (Valójában meg sem érdemli a nagy kezdőbetűt.) Demjén rózsielvtárs hazugságával ellentétben még csak sajtból sincs, a vonatkozó dokumentum-rajzfilm szerint meg az Egér a Marson lakik, és ráadásul még azt sem élvezi olyan nagyon.

A holdon csak sok kő van, sokkal több por, meg rohadt hideg, úgy van körülötte űr, hogy nincs addig egy „légkör“ nevű átmenet, szóval eleve alkalmatlan  paradicsom-ültetvény, tehenészet vagy hajléktalanszálló létesítésére, szerverparknak esetleg jó lehet, amíg fel nem találják a lélegző mikrocsipet, mert legalább nem kell külön árammal hűteni, a Nap meg majd  süti a holdfényt. A maradék nácik meg nem mentek oda negyvenötben, tiszta kamu az erről szóló film, pedig vicces lett volna, mikor sok felsőbbrendű árja az SS-ből rájön, hogy nem bír lélegezni, és rövid úton halára fullad, miközben megfagy. (Hát igen, a Mein Kampf-ban nem volt szó űrkutatásról, azon kívül meg csak a Birodalmi Zabpehely dobozát szokták volt olvasni, és hát ott sem.)

theguardian.com

Szóval az Apollo 13 igen szerencsés szám, végül is hazajöttek egyben a fiúk, nem kellett a holdon hülyén ugrálniuk, mint a többieknek, meg holdkőzetet hazacipelni, viszont készült róluk film, ahol híres játszók színészkedik el őket, így aztán ismert a nevük (Jim Lowellé főleg), pont mint a kettővel előttük járó Armstrong- Aldrin- Collins triónak. De tényleg, tudja valaki például az Aollo-15 vagy 16 űrhajósainak a nevét?  A nemét nyilván, csajokat nem vittek oda. Az ugye még sokaknak megvan hogy az első ember aki a hold felszínére taposott, az Neil Armstrong volt (nem Louis, de nem is Lance Armstrong), az már kevesebbeknek hogy a vele repülő Edwin Aldrin a második, na de ki volt az utolsó ember (eddig) aki a holdra? Na jó, Harrison Hagan Schmitt, Új-Mexikó későbbi szenátora, 1972 decemberében. De erről sem igazán híres a bácsi (most nagyjából 87 éves), bár Új-Mexikóban nyilván jobban.

Kicsit olyan ez, mint mikor valami fikcióban a fickó az utolsó ember a Földön (a többit elvitte valami vírus, vízözön vagy végítélet - mindegy, csak V-vel kezdődjön mint a vendetta, magyarul vérbosszú), és erről tényleg híres lehetne... ha lenne kinek. De az autohíresség, azaz hogy híresnek látom magam, más meg úgysincs, tehát az is vagyok a teljes populációra nézve, aki én lennék, az azért nem az igazi.

Ehhez képest Harrison Schmitt sokak által híresnek mondott. Itt meg megy a holdra, vagy jön onnan, nekünk majdnem mindegy is.

flickr.com

Háborús torlódás

Zorigós rendkívüli bréking nyúz, ha már nem bírok a mazochizmusommal, hogy oda kattintsak:

ITT A NÉMET DÖNTÉS, AMI MIATT KITÖRHET A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ - ez van srácok, ilyen ez a kurva világháború, minden nap más miatt tör ki, és komolyan hiányoltuk már a németeket, elvégre nekik igazán van rutinjuk benne, világháborúk kirobbantásában és elvesztésében egyaránt profik.

Mondjuk a minap még a britek robbantották ki a cuccot, persze lehet, hogy az az előző világháború volt, lassan már a lábujjaink is kellenek, ha számolni akarjuk. Igazán szar lehet zorigós betűlapátolónak lenni, mikor naponta más-más pártszerű üzenetet kell átvinni, és közben gyorsan elfelejteni, hogy mit hazudtak tegnap.

Amúgy a britek ki ellen is robbantanak háborút? Logikus lenne, hogy a németek az (gaz) ellenség, elvégre mikor a fritzek kezdték, elég gyorsan eljutottak Anglia bombázásáig. Annyi csak a probléma, hogy most szövetségesek, úgyhogy meg kell egyezniük, hogy a britek mondjuk lerohanják Albániát, a németek meg addig csinálnak egy második Anschlusst, később pedig - lehetőleg augusztus 23-án, a Molotov-Ribbentrop paktum évfordulóján - együttesen támadják meg Grönlandot. Később persze rájönnek, hogy Grönland a Dán Királysághoz tartozik, mint autonóm tartomány, a dánok meg NATO-szövetségeseik, de addigra késő lesz, és Koppenhága (igazából  København), úgy is mint még egy megszemélyesített város hadat üzen a London-Berlin tengelynek, és felváltva dobja le rájuk az Olsen-bandát. (Annak hiányában a róluk szóló dévédéket.)

Várjuk, hogy estére a franciák is kirobbantsanak egy világháborút, elvégre 14-e van, igaz hogy csak április, de ezek a csigazabálók tizennegyedikén szoktak kirobbantani dolgokat. Júniusban majd forradalmat, de az még két hónap, addig - a pártsajtó számolási metódusa szerint - több világháború is belefér. Eleinte esetleg beállnak a dánok mellé, elvégre történelmi és néplélektani okokból egyaránt utálják a brit és a német szarháziakat, arról meg közben majd népszavazás lesz, hogy melyiket jobban.

Öngyilkos pazarlás, avagy pazar öngyilkosság

Egy brit pasas úgy járt  a minap, hogy egyedül utazott a Jet2 fapados (azaz lókoszt, bár szerintem az a zab, ami ugyanakkor a reggelim is) légitársaság járatán, valami portugál üdülőhelyről Belfastba. Mert a gép odaafelé még vitt egy adag nyaralót, de visszafuvarja kis híján nem volt. 

Már az is furcsa, hogy egyesek ilyenkor mennek nyaralni, biztos nem ismerik a naptárat, miszerint maximum tavasz van, az is alig-alig, nekik gondolom elég az, hogy már nyári menetrend van, tehát ha van olcsó jegy, meg lókoszt, lehet menni mediterránba tengerpartraszállni. Az csak zavaró mellékkörülmény, hogy a légitársaságoknak összesen kétmenetrendje van, nyári meg téli, az egyéb átmeneti évszakokat is ezekbe csapják bele, miként attól, hogy immár nyári az órátállításos időszámítás (Tehát nem ez a Krisztus előtt-után, abból mondjuk az után van, tekintettel arra, hogy elmúlt húsvét.), még simán eshet mínusz két fok talajmenti hajnalokon.

Viszont egyedül utazni egy repülőn elég para lehet, mert a komplett személyzet azzal az egy szem szerencsétlennel kénytelen foglalkozni, ennyi figyelem meg inkább kényelmetlen, mint hízelgő. Vagy csak nekem lenne az, mert nem szeretem az embereket, pontosabban néhányat igen, de azok ugye pont nem utaznának velem a repülőn, csak műanyag mosolyú légibarbik, szigorú tekintettel. Az meg hiányzik a fenének. 

Tényleg, én szeretek elveszni a tömegben, beleolvadni a sokaságba, nem feltűnni senkinek, egyrészt mert nem vagyok már tizenhét éves, mikor direkt szerettem feltűnősködni, másrészt meg valahol az iskolai feleltetéseknél akadhatott be ez nekem, mikor - néhány tantárgy néhány alkalmát leszámítva - a lapítás volt a domináns túlélési stratégia, és H.G. Wells  A láthatatlan ember című klasszikus a kötelező szakirodalom.

És van egy harmadik szempont is. Tudjuk, hogy a repülés eléggé nagy ökológiai lábnyomot hagy maga után (a felhőkön? - az szép képzavar lenne), akkor is ha tele van egy ilyen halálmadár, de ha csak egyetlen fazon kedvéért égetnek el sok tonna kerozint, az különösen durva, miközben persze rohadtul gazdaságtalan is. 

Mondjuk, hogy egy Airbus 320-as volt a gép, az közel 500 litert eszik száz kilométeren (átlgosan 495-öt), de lehet úgy is számolni, hogy 66-67 litert percenként. Nem tudom honnan indultak, de például Lisszabonból Belfast, reptértől reptérig 1779 kilométer, azaz egy ilyen úton nagyjából 8900 liter kerozin elégetése szükséges. Az több mint hét tonna, mert ugye az olaj meg származékai könnyebbek a víznél, azért lebegnek az olajfoltok a pocsolyák és óceánok felszínén. De bő hét tonna kerozin azért tényleg elgondolkodtató mennyiség, úgyhogy Greta Thunbergnek nehogy megmutassa valaki az alábbi képet, mert még elviszi egy szívroham, pedig ahhoz túl fiatal és túl jófej, szóval én bírom, bár asszem nem bírnám sokáig elviselni, ha csak ketten utaznánk egy buszon. (Repülőn ő nem szokott, helyi buszon velem viszont már többször megesett, hogy kettesben maradtam a sofőrrel, és már az is kívül volt a komfortzónámon.)

telex.hu

Lombkoronabarlang-kilátó

A pusztába kiáltott lombkoronasétány után az aljas tekintetű sajtó naná hogy talált hasonlóan mókásan elkeserítő projekteket, melyek modellértékű példája a kiskun nemzet parkjában épült kilátó. Ami állítólag többes szám, mert van belőle vagy öt, később állítólag tanösvényt fognak alkotni, úgy is mint tematikus megállók az élővilág tematikus megfigyeléséhez. Amit majd jól be lehet járni, akár autóval, hiszen  ki az a hülye, aki túrázna (pláne egy tanösvényen) egy nemzeti parkban? Mondjuk kéne még egy autentikus-tematikus csárda is, ahol védett ökoállatokat szolgálnak fel nyereg alatt sütve, és bicskával kell enni, népies ibrikből.

24.hu

De egy leendő tanösvény tematikus megállójában mégis mi a frászt lehet látni másfél méter magasból, amit a talajszintről nem? Egy síkságon. Persze lehet, hogy ebből a szédítő magasságból tök máshogy néz ki a fű, másfél méterrel közelebbről sokkal bolyhosabbak a felhők, közelebb vannak a repülő madarak, és közben az egész projekt a törpék, izé... extrém alacsony emberek... pontosabban a magasságukat tekintve kihívással küzdő esélyegyenlőségét szolgálja. Mert ha valaki például egyhúsz magas, az onnantól kettőhetvenről nézhet le bárkit, végre egyszer igazi übermensch hangulatban, elvégre még egy NBA-kosaras sincs kettőhetven magas, ráadásul náluk sokszor lábban meg hüvelykben számolják az ilyesmit. Hogy miben mérik, azt tudja fene, de a korasok főleg feketék, szóval nekik biztos sötétszobát építenek uniós pénzből az ottani Kiskunságon, elvégre sötétben minden macska balszerencsét okoz.

Az egyelőre csak igen mérsékelten létező uniós pénzek elköltéséhez viszont javasolnám még az ötven méter széles, de csak tíz méter hosszú úszómedencék telepítését. Ezekben sokkal többen úszhatnak egyszerre, és sokkal barátságosabb távot, amit bárki kisebbrendűségi frusztrálódás nélkül teljesíthet, belefulladni meg eleve nehéz lenne az ötven centis vízmélység miatt. (Akinek mégis sikerül e bravúr, az kap egy krémest az uszoda büféjében.) Közben meg nagyon ökologikus lenne ez is, hisz kevesebb vízből kihozható a sportélmény, mint a hagyományos uszodák pazarló rendszerében.

Vagy lehetne a kilátók mellé barlangokat is építeni, persze  a talajszintre, hogy ne stresszeljék túl a vakondokokat, barlangtúrázni is kényelmesebb, ha nem kell lemászni a föld alá, és könnyebb kialakítani a parkolóhelyeket is a kiskunsági ralisoknak. Amúgy érdemes lenne az M6-os autópálya építőit megkeresni az ügyben, de majd tisztázni kell velük, hogy két épített lyuk kevés lesz, mert kell külön férfi, női és gendersemleges barlang is.

youtube.com

Hajnalhasadok

Felkelek reggel há..., illetve hajnali hár..., pontosabban éjjel háromkor, mert nem bírok már aludni, jobb híján kimegyek a vécére, iszom egy teát (nem a vécén), aztán az ágyban próbálok valami unalmasra gondolni (gondolom erről szól a bárányok hallgatnak számolása is), de leginkább csak aggasztó dolgokra gondolok, attól meg nem hogy nem alszom jól, de egyáltalán el sem. Mint akinek elgurult a gyógyszerésze, kockázatok és mellékhatásokért, mert az álmatlanság mellékhatásként jóformán csak kockázatok jutnak eszembe, főleg a létezés tekintetében, azon kívül meg nem ismerek mást.

Kibámulnék az ablakon, mégis hány fok van a hány órakor, ami jó taktika, mert ha csak a pontos idő érdekelne, biztos a hőmérsékletet mutatná az utcai kijelző, ha meg a hány fok, akkor a hány órát, mindig ezt csinálja. Ha viszont mindkettőnek van hírértéke, akkor nem veszíthetek, így leolvasom, hogy fél ötre ihatóra fog hűlni a kávém, ha most nekiállok.

Addig is bekapcsolom az ezt itt (laptop, igen, így hívják), átnézem hogy mi minden nem történt este tíz óta, keresek valami pozitívnak ható zenét, és miután kirakom a nagy bögre kávét az erkélyre hűlni, találok egy másik bögrével a hűtőben, de azt már csak azért se rakom ki. Hűlt már eleget a rohadék.

Később eltervezem, hogy majd ások egy vermet, amibe magam esek bele, de ez egyrészt bonyolult az emeleten, másrészt meg várok még, míg világos lesz, és valaki hoz egy ásót. (Azt sötétben nem lehet vinni, árt a fogaknak és karmikusan is gázos.) 

Már megint egy nyavalyás nap.

Legalább találtam zenét...

Showbusiness as usual

Tartott egy előre bejelentett, beharangozott sajtótájékoztatót a hozzánk száműzött amerikai nagykövet, az ormánypárti valamint ormányhitű  megélhetési hűbéreseknek meg valszeg legalább két napja ez a csengőhangja, annyira ráizgultak a témára. Már kora reggel, a kávé meg a tokaszalonna mellé twitteltek, posztoltak, publikáltak és közleményt adtak ki, miszerint a rohadék imperialisták, már megint bele akarnak pofázni a belügyeinkbe, pedig nálunk a belügyekhez csak Pintér S. nyugalmazott rendőrelvtársnak meg a főnökének van köze. A rohadék imperialisták csak a szövetségeseink, azaz kurvára semmi közük hozzánk.

De akkor mi a frászért akar sajtótájékoztatni ez a kis nagykövet? Nyilván, hogy támadja Agyarországot, valamint annak választott vezetőjét,  hisz emlékezhetünk, hogy H. Adolf választott vezetővel, egy másik ország választott vezetőjével is milyen gecik voltak egykor, és ezek biztos semmiből sem tanulnak. 

Eleve szóba áll ez a követ a sajtóval, ami szánalmasságának súlyos bizonyítéka, bezzeg nálunk a hűbérurak nem állnak szóba mindenféle firkászokkal, csak megbízható, derék udvari hírharsonákkal, ahogy azt kell. A felcsúti döbrögi nem ad interjút csak kinyilatkoztat a bio-mikrofonállványnak péntekenként, a kösságelökasszony meg nem ad interjút, ha nem mondhatja meg, hogy az orgánum, melynek hosszú idő után kegyeskedni látszott nyilatkozni, melyik munkatársát ne küldje hozzá. Ez a nerszerű sajtószabadság, ahol főleg a hatalomnak van sok szabadsága a sajtóval szemben, nehogy már bármit meg lehessen kérdezni tőlük, vagy pláne hogy kötelességüknek érezzék, hogy szóba álljanak a még legalább részben polgári nyilvánossággal is. Már az udvari krónikásokon kívül, de ők a habermasi terminológia szerint a reprezentatív nyilvánosság, és az csak annyiban polgári, hogy iszonyúan nem az.

Ehhez képest a jenki nagykövet nagyon máshonnan jött, nem csoda hogy utálják is a hazai propagandisták. Úgyhogy nyilván azt mondják róla, hogy bele akar rángatni minket a háborúba, mint macskát szarni, és aki szerint nem ez van, az hazaáruló. vagy ami még rosszabb: liberális! (Ui. a liberálisnak hazája se nincs, amit árulhatna.)

Az a primitív kommunikációs panel is a különösen szánalmas kategóriába tartozik, hogy az amerikai nagykövet (David Pressman) vezetéknevével „viccelve“ folyamatosan présembereznek a kormányhitű propaganda-komisszárok. Nyilván eddig terjed az angoltudásuk, hogy tükörfordítanak, miközben a »pressman« az annyit jelent, hogy nyomdász. A  nyomdászat meg egy komoly szakma, sőt (csak hogy szép csavaros legyen) a klasszikus munkásmozgalom létrejöttének egyik fontos színhelye, de mégiscsak bugrisabb, azaz kormány-kompatibilisebb azt visítani nagyjából dajcstamási szinten, hogy ezt a Présembert azért küldték ide a jenki imperialisták, hogy nyomásokat gyakoroljon a mimagunkra. De lelepleződik a mocsadék, naponta többször is, csak megfelelő médiát kell fogyasztani hozzá.

És ami végül igazán mókás: Ment ez fene nagy kormányoldali hiszti, a Párt szigorúan monoton egyirányú kommunikációja, de minden csövön, ahol csak kifért, és ehhez képest annyi konkrétumot jelentett be a nyomdász vezetéknevű (tényleg, ő ilyen szabadnyomdász, mint a szabadkőművesek?), hogy egy orosz-magyar kamubank néhány fejesét kitiltják az Usákokból. Hát, ez diplomáciai figyelmeztetésnek is vékony, nem csoda hogy a Zorigó és társai munkatársai még keresik a kellően erős mondatokat, amikkel agyvérzésig hergelhetik magukat, nagy felháborodásukban. De így ennek nagyobb volt a füstje, mintha sokkal kisebb lett volna, lángot nem láttunk jönni, csak a szokásos, vattába csomagolt megfogalmazások pukkantak el, hogy Washingtonban kissé aggódnak pár dolog miatt. (Ez pártszerű megfogalmazásban persze úgy hangozna, hogy Wahington aggódik - Brüsszel óta szeretik városokkal megszemélyesíteni a sátáni Háttérhatalom területi képviselőit.) Így az egészből csak annyi derült ki, hogy a politika az Atlanti-óceán másik felén is a szórakoztatóipar része, bár ott mintha még nem lúgoztak volna ki belőle minden érdemi tartalmat. Majd Trump tata... már megint.

A Kvázi-intelligens Csaknem-plagizátor Hatás

A legújabb, enyhén mindmeghalunk-hangulatú technopánik a mesterséges intelligencia miatt robbant ki, kicsit feleslegesen, mintha nem lenne aktuálisan nagyobb bajunk. A mesterséges az mondjuk igaz rájuk, de ezek az izék nem intelligensek, amennyiben nincs képzelőerejük, kreativitásuk, vagy érzelmeik (igen ez utóbbiak is hozzátartoznak), ezek csak kurva sok adatot kurva gyorsan befogadni, és magukba integrálni képes algoritmusok. Amik, ebben a formájukban nem fognak öntudatra ébredni, akkor sem, ha látszólag olyan jól szimulálják az emberi gondolkodást, következtetéseket és kommunikációt, hogy a fejlettebbek simán átmennének (átmennek) a Turing-teszten. (Vagyis egy „velük“ kommunikáló ember nem feltétlen szúrja ki, hogy nem egy másik emberrel beszélget épp a tökéletes pannacotta receptjéről, vagy Descartes istenérveiről.) Ám a hangsúly tényleg azon van, hogy szimulálják. Mert nincs önálló akaratuk, úgyhogy egyelőre nem kell tartani attól, hogy terminátorosra gyalulja a civilizációnkat valami elszabadult szellem a gépben, miszerint a netes pornó sem terjeszti a szifiliszt. Technológiai korlát az van, a többi momentán sci-fi.

Az viszont létező gond, amivel az oktatás (a tudomány, a média vagy akár a PR-szektor) szembesül, hogy ma már egész pofás kis szemináriumi dolgozatokat (publikációkat, tudósításokat, kampányszövegeket) generálhatunk az ilyen chatGPT-szerű cuccokkal. És ezért sok egyetemen aggódnak, hogy lehet gátat vetni annak, hogy a közepesen tehetségtelen, viszont túlteljesítően lusta hallgatóik ne egy MI-vel írassák meg a beadandó esszéjüket egy befüvezett szombat délután. Mert nekik amúgy sem lenne mondanivalójuk arról, hogy az infravörös spektroszkópiánál mi a hatékonyabb? Ha az  IR sugárzás elnyelésén (abszorpció), visszaverésén (reflexió) vagy kibocsátásán (emisszió) alapul inkább? Esetleg - ha annyira lusták, hogy bölcsészek - milyen eszmetörténeti előzményei és analógiái vannak Wittgenstein nyelvjáték-elméletének mondjuk Richard Rorty  vagy Thomas Kuhn munkásságban?

Nos, egy ilyen szöveget (nagyjából húszezer karakter hosszan) elkövetni eddig sem volt nehéz, ha valakinek nem volt kedve írni egyet, én is sok effélével találkoztam. Hallgatóként nem, az összes szemináriumi dolgozatomat magam írtam, egyrészt, mert az ilyesmit itthon követtem el, és akkoriban nem volt net, csak az egyetemen, a koleszban meg a szerkesztőségben, másrészt meg láthatóan grafomán vagyok, ha rá bírtam magam venni, hogy leüljek írni, már csak abbahagyni volt nehéz.

Előző életemben, még egyetemi oktató koromban, viszont állandóan szembejöttek a netről letöltött dolgozatok, már-már az számított strébernek, aki legalább egy kicsit átírta, aki pedig láthatóan önállóan követte el a beadott szövegét, az a jó jegy mellett egy kávéra is jó volt nálam, sőt némelyik szakdolgozatának a konzultálását is elvállaltam.

Szóval MI nélkül is bőven csaltak az egyetemeken (a miénken biztos), és rendszerint több melóm volt abban, hogy a neten nyomozzak a gyanús szövegek (tehát kis híján az összes) után, beírva a keresőbe egy-egy jellegzetes fordulatot, egymás után szereplő három szakkifejezést, olyasmiket, amiket nem néztem ki az illetőből, már ha egyáltalán kapcsolódott arc a névhez. És biztos, hogy - bár sokakat lebuktattam,  és írtam nekik, hogy vegyük úgy, ezt most nem láttam, mert szemét azért nem voltam - elég sok gyanús szösszenetről nem tudtam bizonyítani, hogy plágium, pedig a szubjektív bizonyosság, az megvolt, mint Pilátus a krédóban. (Az MI-vel íratott (ál)tudományos munkásság amúgy hivatalosan nem plágium, hisz nem vonatkozik rá a szerzői jog. Szerző hiányában ugyebár.)

Úgyhogy részemről minimalizáltam azokat az alkalmakat, mikor a kreditpontokért dolgozatot kellett beadni. Néha írattam inkább ZH-t, de azt is macerás volt javítani, meg nem bírtam az őrmester-szerepet, aki azt sasolja a teremben, hogy ki puskázik, vagy les a mellette ülőről, elvégre - gondoltam én - ez nem kibaszott általános iskola, én csak oktatok, és nagyon nem akarok nevelni senkit. Ezért ha, amikor csak lehetett, szóbeli vizsga volt, ott azonnal és csupán helyi érzéstelenítéssel túl lehetett esni a számonkérésen, és hát face to face azért nemigen lehet kamuzni egy-egy tétel kapcsán, bár persze sokan és gyakran megpróbálták. De a természetes intelligenciát (ez esetben az én átlagos méretűmet) azért live chat-ben nemigen lehet megvezetni, és amíg ebben fejlettebbek vagyunk a mesterségeseknél, addig nem érdemes aggódni, legfeljebb a a gazdasági hatásai miatt, de az meg nem az én terepem.