Jönnek a hírek

Vagyis hát az előzőekben megénekelt izék, no hát ilyeneket én is tudok, egy átlagos híradó egy a kormánynak enyhén nyaló (és nem direkt a véres végtagokban utazó) kereskedelmi médiákon valahogy így fest, tematikusan legalánbb is. (Egy erősen jobbos médiákon persze van orbánkövérszájer is, amint bejelent, avat, megmond meg szíjártórogán amint cáfol és visszavág. Meg van a Kossuthon az a Határok nélkül című Trianaon-búsongó műsor, ahol az egyetelen szerkesztési alapelv az, hogy minden(!) műsorban meg kell szólaltatni Tőkés Lászlót, nélküle nem teljes a nap.)


Bajnai Gordon brutálisan bántalmazott egy legyet légkondicionált luxusautójának utasterében. A légy később belehalt sérüléseibe, családja jogi lépéseket fontolgat. A hiradónk birtokába került információk szerint a volt szocialista miniszterelnöknek nem ez az első ilyen ügye, korábban is voltak már véres afférjai szúnyogokkal. Bajnai nem kívánt nyilatkozni az ügyben, mondjuk nem is kerestük.

A kerepestechnokoli kettős gyilkosság egyik áldozata ártatlannak vallotta magát az ügy ma kezdődött tárgyalásán a Álnokpatai járási bíróságon. Mint elmondta ő ott sem volt, illetve később igen, de már halottként, ezért nem érzi felelősnek magát a történtertékért.

Luvnyafüreden új borzsimogatót avattak a helybéli óvodások részvételével, akik vidám műsorral kedveskedtek az alattomos és vérszomjas állatkáknak. Nagyné Konkrét Aranka a Simogató Kft. tulajdonos-ügyvezetője kifejtette, hogy céjuk a borzok rossz hírének eloszlatása, valamint rohadt sok pénz, de azt az óvodások előtt nem hengsúlyozná. De várják az adományokat.

Új melleket kért szájfeltöltésének harmadik évfordulójára Cincike az egykori pléjmét és fenékdublőr. Mivel neki már eleve volt kettő elöl, az újakat a hátára varták fel. Tudósítónknak elmondta hogy nagyon dögösnek és szexinek érzi magát (de csak ha e kettő nem ugyanazt jelenti), bár csak oldalt fekve tud aludni. De annyira fellelkesült a plasztikai műtétektől, hogy már gondolkodik egy hónalj-implantátumon is.

Másfél literes rekord köpéssel reagált kiállítására George Tufa, az East Lowlandwich balszélsője az angol nyolcadosztály hétvégi fordulóján a Linkbrowntownshire elleni mérkőzésen. A rekord hitelesítése még folymatban van, de a csapat honlapján már megrendelhető a másfél literes emlékbögre, egyelőre nyál nélkül.
Ja, és emelik a zsömle árát...
Meg nő a szegénység....
És a Pocakos Tábornokkal már csak kesztyűben fognak kezet a világ boldogabbik felén...

A hírek szerelmesei

Lassan már csak szépirodalmat (ami persze néha csúnya, és attól szép) meg komédia-sorozatokat fogyasztok, az úgynevezett „hírek” ugyanis teljesen kihaltak a médiákokból. Mert az nem hír, hogy „rezsi-eljárást indítanak a rezsicsökkentés-ellenes brüsszeli komcsik, de megvédjük a rezsicsökkentést a rezsicsökkentés-ellenesektől, mert támogatjuk a rezsicsökkentést támogatókat – mondta a rezsicsökkentésért felelős rezsifelelős Rezsicsökkentés Antal, a Fidesz Rezsicsökkentés-frakció vezetője” vagy hogy „három tarff…taraffikoneszc..tarfikkonc…trafikkoncessziót nyert az államtitkár spánielje, mint elmondta ért hozzá, séta közben sokszor látott már dohányzó embereket”. Miként az sem hír, hogy feldarabolta majd megölte anyja testvérének közeli ismerősét a bedrogozott, diszkóbalesetben megsérült mormota-tréner. Mert hírek címén kábé ilyeneket kapunk.

Van egyfelől a politikai kommunikáció, aminek lényege (főleg kormányoldalról) háromszavas üzenetek sulykolása, ami csak rövid távon vicces, tizenöt éve jót röhögtünk azon, hogy dajcstomi hány ’polgár’ szót bír bezsúfolni egyetlen bővített mondatba (sokat, de  ma már a polgár az zember), de mára eljutottunk az egyszavas politikai üzenetig, igen rezsicsökkentés. Persze még innen is van lejjebb, elvégre ez egy összetett szó, és nem biztos, hogy minden potenciális választó hézagmentesen megérti, vagyis eljön az idő, mikor a pártok összesen háromféle plakátot készítenek majd, három különböző szöveggel, miszerint : „PÉNZ!”, „SÖR!”, „SZEX!”. És ezek le is lesznek rajzolva mellé, hisz nyilván nem minden potenciális választó tud olvasni.

Ekkor a hírekben is az lesz, ahogy a helyettes alszóvivő a sajtó képviselőinek kifejti, hogy sör, majd újságírói kérdésre hozzáteszi, hogy és pénz. Aztán rövid bejátszás az ellenoldal sajtótájékoztatójáról, ahol harciasan kijelentik, sőt követelik, hogy szex.

És miután ilyen módon túlestünk a politika izzadságszagú, unalmas világán, jöhet a „dehidratálva lúgosít a baltás gyilkos féltestvére” blokk, ahol az egyszerűség kedvéért eleve tematikus blokkokba kell rendezni a híreket, hogy mindenki pont oda lapozzon/klikkeljen/kapcsoljon ahol az őt szűkebben érdeklő témák lelhetők. Föl.

        -          belerohant, elgázolta, felrobbant

        -          megverte, megcsonkította, megölte

        -          megcsalta, elhagyta, kihasználta

        -          iszik, szív, lő

        -          kiborult, összeomlott, bekattant

        -          befestette, levágatta, feltöltette

        -          születik, kaksizik, szopizik

És akkor nem kell műcsöcsöket bámulnia annak, aki csak vért akar látni, a tömény politika után. Pénz! Sör!

Esélyek

Azt hallom ma a rádióban, valami elsősegély-nyújtási téma kapcsán, valami doktornőtől (ha jól emlékszem), hogy:
"Minden egyes perc, amit tétlenül töltünk egy halott beteg ember mellett, 15%-kal csökkenti a túlélés esélyét."

Na, azért itt belém fagyott a kakaó, hisz ez tényleg fontos információ. Jó tudni  ugyanis, hogy halott betegeknek egyáltalán vannak túlélési esélyei, kérdés persze,  ez minden halott betegre vonatkozik-e, vagy csak bizonyos halott betegekre? És tisztázandó, hogy mi lesz az élő betegekkel valamint az egészséges halottakkal. Nos, az élő betegek (miként amúgy az élő egészségesek is) meg fognak halni, kérdés csak, hogy mikor, ha már az élet a definíció szerint is egy nemi úton terjedő betegség, melynél a halálozási arány száz százalék. Tudomásunk szerint az életbe eddig még mindenki belehalt, ez tehát kipiálva. Miként a halottak is nagy arányban egészségesek, hisz aki halott az ugye már nem beteg.
Probléma, kérdés tehát tényleg csak beteg halottakkal kapcsolatban merülhetett fel, eddig! Most már tudjuk, mi a pálya: ha élünk majd meghalunk, ha halottak vagyunk nagy valószínűséggel egészségesek, ha viszont mégsem, tudjuk mik a túlélési esélyeink. Legalábbis akkor ha valaki mellettünk tétlenül tölt.
 Percenként 15%-kal növekvő eséllyel, vagy mi.

Az értelmezés hatalma - olvasatok május elsején

Az adatközlő:
"Minálunk, ezt nálunk úgymongyák hogy mifelénk, állítunk májusfát, arra jércéket és nyúlbogyókat aggatunk, szépen felpántlikázva persze, ezeket aztán hazaviheti ünnepi ebédre, már aki hajlandó felmászni érte. Rá.

Aztán a májusfa után legények szép sorba' beódalognak a vikunyásba, ahol meg süldő malacot pedzegetnek, szőrmentén. Akinek a legjobban megy, már hogy visít  malac magába, az egy évig ingyen ihat a kocsmában, ha fizet neki valaki, meg viselheti a pálinkamintás cifraszűrt, de csak szőrrel kifelé, különben megverik. Kedden viszont egyáltalán nem viselheti, különben megverik..

Hát nálunk ez a népszokás, ezt szoktuk népni, ha már nem locsolkodunk, mert azt lányokkal kell, de nálunk nincsenek lányok (mer' azok angyalok, nálunkfelénk meg legfeljebb agyaggalambok vannak) csak nénik azokat meg nem locsoljuk húsvétkor mer' úgyis elhervadtak már, meg nem állítunk nekik májusfát, az olyan filla... falló.... fallikus, de tök indokolatlanul. De a pedzegetés után, a malacnak meg kell halni!"

A kultúrszociálantropopszichológus:
"A közösségi rítusok látens integrációs funkciója explicit jelenik meg (manifesztté válik) a malacfarok-húzás tradíciójában, segítve a kollektív viselkedés-alakzatok mintázatainak fenntartását, interiorizációját és továbbörökítését.
A malac ráadásul mint a disznó előképe (vagy annak idóluma) a jövőbeni jólét és bőség szimbolikus figurája is (vö. szilveszter), farkának húzogatása (túl azon annak animál-ödipál-erato-fallikus-maszturbatív konnotációin) a durkheimi értelemben vett organikus szolidaritás infantilisztikus verziójának szép példája is. Egyben."

A turista:
"Nemá, micsinálnak ezek szegény disznóval a bokor alatt????"

(És nem, semmi politika. Míg a disznó rá nem gyújt...)

Szubjektív gasztronomizmus

Olvasom valahol a hávégén, hogy megvan a világ legjobb étterme, valami spanyol családi vállalkozás képében. Pedig ilyen nincs is, legjobb étterem nincs, nem lehet, legfeljebb adott kategóriában kedvelhet valami helyet az ember. Én például imádom a greenwichi haléttermet (Beachomber Seafood), ahol nincs damasztabrosz meg ezüst szalvétagyűrű, papíralátét van, bazi nagy halak (és előre nem tudni, milyen fajta van aznap, amilyet fognak ugyanis), sok krumpli, homméd tartár és korsó, izé... pint sör. Meg kissé kaotikus és bájosan (London style) lepukkant a környék, de nekem teljesen bejön, ha nem hűlne ki nagyon a friss hal, meg a FedEx elhozná ingyen, ma is onnan rendelnék ebédet, Mókus is de örülne.

De pl. a kedvenc zöldséges lasagne az itt, Kaposváron kapható, FedEx sem kell hozzá, tsak két láb, elsétálni oda, lehet, hogy az lesz, inkább.

Amúgy ha lenne legjobb étterem a világon, az tuti nem ejrópában lenne, én Ázsiára tippelek, hogy aztán Kínában, Indiában, Thaiföldön vagy Vietnamban azt tudja a fene, de mindenképp arra keresném. Ha mégis ejrópa lenne a célterület, akkor Taljánföld, valahol dél felé, ahol a sok a zöldség a fűszer, meg a hagyományos szegénység okán dúl az egyszerűség. Ezt trendiül úgy hívják: letisztultság.

Itt jön május elseje (énekszó és táncköszöncse)

Mostanában egyre nagyobb divatnak tűnik a retró, ami az érett (és bűzlő, akárcsak a sajtoknál) Kádár-rendszer tárgykultúrája iránti rajongást jelenti főleg. Vetkőzős tollak a Meggymárkában, hangalámondásos Terminátorok a Commodore 64 mögött, Tisza-cipőben nyilván. Pedig az egész hülyeség, én például egyáltalán nem kívánom vissza a kőkemény Sport szeletet (ami nem a mai), a bádog holdrakétát, a műszálas iskolaköpenyt a kisdobosok hat pontjáról meg az úttörők piros nyakkendőjéről már nem is beszélve. Meg a honvédelmi ismeretek nevű tantárgyról : „A kapitalizmus általános válságának talaján küzd a fennmaradásért” – kezdi rögtön a tankönyv, mondjuk ezt  mintha egyre többször hallanám újra.(Na jó, egy zenélő kvarcóra azért még most is kéne. Négygombos!)

És különösen nem hiányzik a május elseje , amikor köztudomásúlag azt ünnepeljük, hogy Csikágóban sztrájkba lépett a használtcipő-maffia a szakszervezetek ellen, 1716-ban, délután.

Mert május elseje szünet volt ugyan, de nem úgy, hisz fel kellett vonulni, perverz tornatanárok  által kiötlött alakzatokba – ekkor nyert szánalmas értelmet a sok tesiórai menetelés, meg jobbra át, balra át,  szóval ez a katonásdis alakizós baromság. Az egész mintha valami világi és végtelenül bunkó körmenet lett volna (na jó, ez speciel egyenes menet volt, nem holmi klerikális kóválygás), csak a szentháromság helyett maradt a Kádárlázárlosonci triumvirátus, nagy fekete-fehér képeken, rúd által cipelve, meg a Marx und Engels, csak arról sosem tudtuk, melyik melyik, két torzonborz német, ennyi elég is.

Jó volt viszont délután a majális, inkluzíve körhinta, ragacsos édességek, meg ragacsos édességekkel összekent műanyag (Playmobilnak látszó) figurák, miket kötelezően be kellett szerezni, nagy mennyiségben, a zsebpénzem sérelmére.

Ma már szerencsére nincs felvonulás, belegondolni is szörnyű milyen lenne. (Mondjuk Kormány Viktor orbánfő integet a tribünről, a hangszórókból recsegve üvölt Ákos és Demjénrózsi duettje,alant pedig hernyógyári munkások skandálják, hogy „rezsicsökkentés-rezsicsökkentés”. Később körmenet, az ünnep munkásmozgalmi gyökereire tekintettel Szent Bal körmenet, ez amúgy olyan mint gusztushuszadikán, csak nem visznek aszott végtagot, meg ellenkező irányban járják körbe az amit, az egyensúly érdekében.)

Majális az még van, de csak a tehetősebbeknek, nekik még telik a sör-virsli kombóra, a többieknek marad a falafel-limonádé, a krisnások ételosztásán. Talán lesz paradicsom is, ha már a munkásosztály oda megy.

Uccakép mindenképp

Azon örömködnek számosan, hogy most már kicsi ám lehangoló (mert lángoktól ölelt) hazánkat is lehet a guglis StreetView-n bámulni, ami mind emberileg, mind szakmailag órási előrelépés az emberiségnek, és egy egészen kis lépés nekünk. Ugyanis a legtöbben (na jó, én is) saját lakókörnyezetét veszi szemügyre először, mintha nem látná eleget a sarki kocsmát, a kukákat meg a buszmegállót, a helyett hogy például a Nyú Jorki újdelhiben nézné meg a Stónhendzset, illetve, hogy hogy lehet arrafelé parkolni lakóbusszal. Azt a Windows-alkalmazást, mellyel a szemben lévő buszmegállót nézhetjük meg ablaknak (jó idő esetén erkélynek) hívják, és jól működik offline is.

A buszmegálló amúgy azért sem érdekes (ellentétben az ablakkal néha) mert nem vagyok benne, pedig pont ott álltam, és néztem, ahogy a guglis autó elhalad, de ezek szerint épp nem fényképezett, csak tankolni ment, meg akciós vécépapírért. De mikor fényképezett, akkor is elég lassú lehetett, merhát egyszer még tele a megálló emberekkel (csak a piros dzsekis csekélységem nincs ott), aztán pár métert haladva virtualice már tök üres a placc, ráadásul a felhők is gyorsan átrendeződnek. Vagyis vagy a fotósautó lassú (nem csoda, hogy évekbe került nekik végigfotózni minket), vagy rohadt gyorsan tudnak a modern ufók embereket rabolni, vagy megjött a tízes busz, csak kiretusálták. Szerintem a második a valószínű.

És innentől jöhetnek a fura fotók mindenfelé a neten, jöhetnek a hazai fejlesztésű gázolt szamarak és elásott hullák, meg anyuci kiszúrhatja apuci autóját egy kupleráj előtt parkolva, meg jöhetnek a szaró kutyák és a bokor alá (mellé, valahová) pisilő üdvözültek, akiknek remélhetőleg nem csak a fejét takarja ki a program automatikusan.

Trágárnak tűnök, nem én kezdtem

Azt hallom a rádióban valamikor ma délután, hogy faking. Illetve, kissé elhadarva, hogy Fa Kinga (csak hallottam ugye, ettől még lehet, hogy mondjuk Fach-nak írják, de az egyszerűség kedvéért maradok a fonetikus változatnál), ilyen és ilyen ügyi szakértő is megszólal mindjárt, de hogy milyen ügyi, meg mit is mondott nevezett Kinga az végül nem derült ki. Mert azon gondolkodtam el (rögtön a röhögés után), hogy Fa Apuka meg Fané Anyuka nyilván nem tudnak angolul, de legalább is nem tudtak anno, így nem észlelték a névben rejlő kínosságot. (Mondhatni, házhoz mentek a lófaszért.)

Pedig más nevével viccelni illetlenség (még jó, hogy nem viccelek, csak ledöbbenek), a Vég Béla és a Kandisz Nóra meg inkább városi legenda, bár ismertem egy fazont, aki határozottan állította, hogy volt egy utóbbi nevű (félig német, szóval Candiss vagy hasonló) nevű Nóra évfolyamtársa, de az illető azóta naggyon magas polcon lévő kormányzati főkutya, szóval lehet, hogy már akkor sem mondott igazat.

Viszont a faking az akár fokozható is (more fucking), az ilyen Pizza King meg hasonló cégnevek mintájára el lehet képzeli egy tűzifa-bizniszben utazó kis és közepes vállalkozást az alábbi cégérrel:
Fa King - A faszállító

(Hát, ennyi trágár szó egy rövid posztban az nyilván egyéni csúcs, de ahogy az Iain M. Banks-regények legviccesebb űrhajó-neve hirdeti: Az Én Bulim - Én Sikítok!)

Feersum Endjinn

A cím nem norvégul van és nem is sajátom, egyszerűen angolosan kell kiejteni és már meg is van a megfejtés (Fearsome Engine), ami egy Iain Banks-regény a vadregényes 1994-ből, és csak most jelent meg magyarul, Félemmetes géjpezet címen, és hű de igen el vagyok én képedve tőle idelennt.

Az alaphelyzet hogy a földi emberiség pár ezer év múlva kihalni készül, mert az egész Naprendszert elárasztja valami galaktikus porfelhő, és egyszerűen túl tufák ahhoz, hogy bármit is tegyenek. Mert az emberek kalandvágyóbb része már rég télakolt az űrbe (ahol nem mellesleg létrehozta a Kultúra nevű galaktikus metacivilizációt) a Földön maradók pedig lassan eltunyulnak, vissza is fejlődnének, ha lenne hova. Valójában már csak buheráló júzerek, az egykori (és szerencsére nagyjából önfenntartó) technológiát, illetve néha csak a romjait használják, anélkül, hogy igazán fogalmuk lenne róla, hogy is működik valami, sőt, hogy egyáltalán miért is hozták létre. Vagyis megmentenék magukat, de már rég túl lusták és elbutultak hozzá.

És akkor erről nekem az az ellenállhatatlan kép ugrik be, ahogy a Pocakos Tábornok meg Kövér elvtárs harciasan autót szerel. Mert ők is csak júzerek, középfokú hatalomtechnikusok, de hogy a hatalom, a politika, netán a demokrácia mire jó, az már meghaladja felfogóképességüket, már azon kívül, hogy nekik meg a rokonoknak, meg a haveroknak jó legyen, meg hogy a jó az, ha sok a pénz és lehet szívatni azokat, akik nem ők.

De vicces lenne, ha egyszer csak egyedül találnák magukat kicsi világukban. Mert ők, akik folyvást a termelés meg a kétkezi munka remek voltáról értekeznek, utálva mindent, ami nem főd, vas, kalbász, ótó vagy kokakóla (mer’ ezek az igazi dógok ám!), tisztára mint valami későmodern Rákosi-inkarnáció. (És nem, nem leszünk gyarmat, csak ha a németek és/vagy az oroszok nagyon szeretnék, felkészülhetnek a kínaiak, de őket nemigen érdekeljük.)

Szóval: ha hirtelen eltűnne minden kétkezi, miszerint kékgallléros, munkavállaló és kényszervállalkozó, a fejeseknek meg elromlana az autójuk, bajban lennének. Hisz jogászok, de ugye a jogászkodást már rég utálják, plusz láthatóan rég nem is értenek már hozzá, egy váltócserére meg ugye nem képesek. Úgyhogy marad az, hogy a Selmecigabika sajtótájékoztatót tart, melyben kikel a környezetszennyezés balliberális szokása ellen, és egyúttal a szokott logikátlansággal azonnali benzinár-csökkentést jelent be. Mindeközben Orbán Nemzet Miniszterelnöke (vagy hogy kell épp hívni) új focistadiont ígér minden háztartásnak (és nem kell autó a meccsre menéshez, máshoz meg eleve ne kelljen!) Kövér pedig a nemzetközi baloldalt sejti már a sebességváltó feltalálása mögött is. Aztán megvédik a bicikliseket, képzeletben már búzával vetik be az autópályákat, és épp különadót vetnének ki az autógyárakra, mikor rájönnek, hogy azok a fő szöveccségesejik stratégijailag. Azoktól meg szerezhetnének váltót…

Aztán persze elfogy a tejeskávé és lefagy a laptop és az utóbbi különös gond, mert a titkárságon akkor most hogy írják meg a legújabb határozott ám diadalittas sajtóközleményt, és mi lesz ha már nem lehet többet kapni, mert egy idő után az összes lefagy. És akkor jöhet végre a galaktikus porfelhő, hogy véget vessen szenvedéseiknek, és elmenekülhessenek előle a Kód virtuális világába, ahol tudnak repülni, erősek és szépek. Meg okosak.

p.s. Ott még Iain Banks is élhetne sokáig, pedig a valóságban csak hónapjai vannak hátra, szóval a nyavalyás rák miatt már nemigen ír több könyvet. Viszlát és kösz a halakat!

A költészet napja

Aranypetőfi János Attila: Ég a házad ideki

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
Vágtat fehér lován?
Hadd látom, úgymond mennyit ér
Az egyetem fura ura.

Akasszátok fel az Edvárd király, angol királyokat,
Hogy lássa Horger Antal úr
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Hol aznap este szállt.

Oly boldog-e rajt, mint akarom?
Én egész népemet fogom,
Nem középiskolás fokon
Csiga-Biga

A történelem értelméről röviden

Azt halottam ma a rádjóba' egy mozgásművésztől (Tényleg ez most táncos, vagy olyan alak, aki álldogál a Ramblán vagy a Covent Gardennél és hülye színűre van festve? Nyilván az előbbi, az utóbbi - jobban belegondolva - inkább mozdulatlanságművész lenne, olyan aki nem mozog, de azt művészien teszi, meg nem is hulla.), szóval mondja a bácsi, hogy a művészeknek ismerniük kell a saját művészeti águk (valamint boguk, de ne keressünk a kákán is) történelmét, mert anélkül nincs jövőjük. Pedig nyilván van, Petőfi sem az ókori rétorok tanulmányozásától lett nagy költő, vagyis a kultúrában nincs fejlődés, csak változás, de gyanús, hogy az is ciklikus.

Esetleg az lehetett még a mögöttes gondolat, hogy aki nem ismeri a történelmet, az arra kárhoztatik, hogy megismételje, vagyis például:

- Néhány olasz építész-szobrász-festő pár feslett költővel kiegészülve  rájön, hogy a művészet akkor jó és korszerű, ha emberléptékű, és hogy már sz ókori görögök is... szóval felfedezik a reneszánszt, utólag és teljesen feleslegesen. Vagy:

- Egy pofaszakállas angolnak most jut eszébe, hogy filmet készítsen Mohandász Karamcsand Gandhi tanulságos életéről, hátha Oscart is nyerhet vele, miközben egy amerikai főiskolásnak álmában felötlik az a szó, hogy "csillagromboló", csinál is néhány vázlatot, és arra gondol, m ilyen jól mutatna mindez a mozivásznon, meg a lézerágyúk is.

Pedig nm is baj ha újra (pontosabban időnként) kitalálják a reneszánszot, meg divatba jön a történetmesélős film - amíg a patacipő meg a  márványkoptatott farmer nem jön vissza, tőlem bármi lehet divatos és korszerű. A kultúra ugyanis ismétli magát, vagyis igazából állandóan újrafogalmaz valami már meglévőt. Az mondjuk persze nem lenne vicces, ha egy közepesen tehetséges osztrák festő, feladva művészi álmait végül is úgy döntene, hogy inkább politikai pályára lép, mondjuk Németországban.

Ám ha az is igaz, hogy a történelemben először lehet valami tragádia, de másodszor már komédiaként jön elő, akkor Hitler helyett megkapnánk Charlie Chaplintől a Diktátor II.-t.

Április négy! (fogalmazás)

Ma volt április negyedike ami a pirostojás felszabadulásunk ünnepe, vagy az volt (lehet hogy már újra rabok lettünk), mindenesetre én otthon nem hallottam róla. Az apukám meg az anyukám nem meséltek róla, hogy bármikor, vagy pont ma valamikor felszabadultak róla ezért. Az iskolában hallottam csak róla, mert nálunk a suliban (ami a 38. számú Darth Vader Általános Iskola) mindig van ünnepélyes ünnepség ilyenkor, és addig órák nincsenek, vagyis csak a falon, meg a telefonoknak a kijelzőjén.

Az ünnepélyes megünnepléseken meg a tanárok adnak műsort, ami azt jelenti hogy a rajztanár Dezső bácsi részegen, meg a tesitanár Mónika néni szerintem nem részegen szavalnak, Dezső bá’ énekel is, míg ki nem vezetik. Meg más tanárok bejönnek farmerba meg rohamsisakba, hogy ők most katonák és épp felszabadítanak, de asszem nem erőszakolnak meg senkit, pedig a dédi szerint ez a lényege a felszabadításnak. De még nem láttam megerőszakolást, szóval ez nem biztos.

Meg nagy élmény ilyenkor állni sokat az udvaron, és nézni ki ájul el először pedig ilyenkor még nincs is meleg, annyira nem, csak az évzárón, de ott is ájulnak, főleg lányok.

Ma mondjuk rossz idő volt (Ica néni szerint a barométer nem imponál), pedig már elmúlt húsvét, ami inkább később szokott lenni, meg nagy volt a sár (sarak?), ezért a megünneplős emlékezéses ünnepély is rövidebb volt. De azért elmondták a „Battonyától Nemesmedvesig” című mantrát, ami biztos valami jedi ráolvasás, mert értelme az nincs, és biztos csak ezen a napon hatásos.

Ja, megtejbegríz volt ebédre, kakaóval, de elég híg volt, biztos a náci hordák (vagy hordóK?) miatt, akik ezen a napon a főgonoszok, nyilván a szagos radíromat is miattuk hagytam el, pedig még tök nagyon új volt.

Szóval ezen a napon megemlékeztünk a felszabdalásról, meg a nácik le letettek zúzva ( a grízt mondjuk még nem értem), ami nagyon felemelő és emlékezetes lesz jövő ilyenkorig, akkor majd az az ünnepség lesz emlékezetes.

(Apukám szerin meg baromság butaság az egész, a ami naplényege az volt, hogy kikapott a köcsög buzi csúnya Újpest, ami egy város valahol pesten. de még nem rég, ahogy a nevéből is látszik, szóval nem tudhatom még, merre is van. vagy esik.)

Ló Béla ötödik cé