Folytatva a panaszkodást: az életem egy gyötrelem. Most konkrétan azért, mert köhögök mint egy.... nos, mint egy dolog ami köhög, plusz taknyos vagyok, és kijött a herpeszem. Ez már önmagában elég az összeomláshoz, de ráadásul még dolgozni is kell közben, amitől meg ugye nem lehet. Így aztán extra lassan telnek a nyolc órák, abba már bele sem merek gondolni, milyen lassan fog majd a pénteki tizenkettő.... Brrrrr...
Mindenhol fájok, a fájdalomcsillapítótól viszont izzadok, az ortom rojtos, de a krém, ami állítólag jó rá, nem gyógyítja csak csípi (és nem, ez mégsem annak a jele, hogy használ, ugyanolyan piros és fáj, vagy egy kicsit jobban), és nem tudok aludni.
A nemalvás persze csak részben a nátha következménye, satbil oldalfekvésben már tudok úgy lélegezni, mint Darth Vader, viszont az éjszakai zaj, az egészen rémes. Ugyanis az elmúlt két éjjel nekiálltak a csomópont útfelújításának, ami konkrétan azt jelenti, hogy este tíztől úgy hajnali hatig gyalulják lefelé az aszfaltot. Nappal nyilván nem akarnak nagy fennakadásokat okozni a közlekedésben, így csak elszórt légkalapácsolással múlatják az időt, éjszaka viszont nekiállnak a nagy gépeikkel, komolyan.
Mintha legalább is irodaházak lennének a környéken, meg elhagyott raktárak, nem pedig lakóházak, körbe-körbe, és nyilván a helyi erők nagy része nem pont éjszakai műszakban dolgozik a héten (ha igen, nyilván utat gyalul, szigorúan más ablaka alatt), szóval ilyentájt aludna mondjuk, már csak a munkaerő-újratermelés okán is.
Ráadásul a kutya sem tud aludni, így aztán egész délelőtt csak szédeleg fel-alá a lakásban, és néha véletlenszerűen elalszik valahol. Álmában csönget egy picit.
2013. november 6., szerda
2013. november 1., péntek
Az hajnali röptéri gyötrelemrűl
A hajnali gépeket egyre rosszabbul bírom, három után kelni, miközben éjfél körül alszom el (és nem alszom jól, mert folytonosan azon görcsölök, hogy mikor kell kelni - és nem, a horkolás sem azt jelzi, hogy hű de pihentetően alszom), szóval rosszul fizikailag is rosszul vagyok. Fáj a fejem, émelygek, görcsöl a gyomrom, rám sóznak mindenféle hitelkártyát ijesztő fiatalok a reptéren. Tényleg, be kellene tiltani az ilyen lerohanós marketinget, mondjuk reggel nyolc előtt - asszem még öt sem volt mikor valami szitibankos izék azzal nyomultak, hogy legközelebb a viájpí váróban várhatunk, korlátlan kaja meg pia, mintha reggel ötkor, szarul lévén pont erre vágynék. Hát nem, én egy ilyenkor egy ágyra vágyom, kilenc órái kelésre, meg utána sajtos pirítósra kakaóval, arra vágyom.
De e helyett marad a reptér, kvázi-zombi státusz (még csoda hogy a határőr fényképről felismer), meg valami szánalmas alvás-kísérlet, belső ülésen a falnak dőlve, amitől leszállás után kevésbé vagyok álmos, de a fejfájás meg a hányinger az ugyanaz. A csomagra várva szenvedek, a reptéri vonaton kínlódom, aztán valami hideg, szénsavas alkoholos üdítő (miszerint cider) meg majonézes-rákos szendvics révén kezdem visszanyerni emberi formámat, bár a majonéz később még megbosszulja magát.
Igazából másnapra, 9-10 óra alvás után leszek önazonos, így aztán egy átlagos lándöni úton egy nap már ment is a pocsékba, pedig ugye azért kell nekem három órát aludnom, hogy ne menjen. Mert így egy nappal több - nem feltétlen a lelkes városi turistáskodás, csak a kialvatlan rosszullét.
Ez persze régebben jobban ment, de úgy néz ki öregszem, így mindjárt negyven évesen kezdem értékelni a kényelmet, a rendes alvásidőt, a normális reggelit - azokat, mik túl vannak a puszta túlélésen. Ez huszonévesen nyilván máshogy volt, látom is Petrán, aki teljesen udvariatlan módon még mindig huszonéves, hogy bírja a pörgést mint a búgócsiga, bár ha elfárad, akkor rögtön s nagyon. Ez nyilván ilyen női dolog, vagy nem.
Nekem tehát jó lenne egy délelőtti gép, úgy tíz vagy fél tizenegy körül, de másik felem nem hagyja ezt, inkább engem szenvedni hagy, az neki kevésbé fáj, mint pár órával kevesebb Londonban. Mondjuk évente egyszer én is kibírhatnám (mondhatjuk), de talán lehetne már rohadt ülésszám is a beszállókártyán, kevesebb gyomorideggel, meg a kézipoggyászos futóverseny kiiktatásával talán én is kisimultabban néznék a hülye repülőutak elé. Addig is a vizzer rohadjon meg a neve napján, bár nem tudom mikor van, a katolikus egyház szerintem még nem kanonizált egy Szent Vizert sem. Szóval rohadjanak meg még máma inkább.
A szitibankosok meg szerencsére nem jelentkeznek, pedig szerintem voltam olyan hülye, hogy az igazi telefonszámomat adtam meg nekik. Fáradt voltam, na.
(p.s. Visszafelé amúgy nem is volt olyan gáz, normális alvás, rendes ebéd meg ilyenek után meglepően jól tűrtem a reptéri tortúrát, a futóverseny is inkább vicces volt, pláne a csaj, a ki előttem futott a kapuhoz, gurulós bőrönddel naná, és csak ott derült ki, hogy neki és az egész femilinek elsőbbségi beszállókártyája volt, indokolatlan többletköltségért. De akkor minek rohant? Sportoló? Vagy csak magyar?)
De e helyett marad a reptér, kvázi-zombi státusz (még csoda hogy a határőr fényképről felismer), meg valami szánalmas alvás-kísérlet, belső ülésen a falnak dőlve, amitől leszállás után kevésbé vagyok álmos, de a fejfájás meg a hányinger az ugyanaz. A csomagra várva szenvedek, a reptéri vonaton kínlódom, aztán valami hideg, szénsavas alkoholos üdítő (miszerint cider) meg majonézes-rákos szendvics révén kezdem visszanyerni emberi formámat, bár a majonéz később még megbosszulja magát.
Igazából másnapra, 9-10 óra alvás után leszek önazonos, így aztán egy átlagos lándöni úton egy nap már ment is a pocsékba, pedig ugye azért kell nekem három órát aludnom, hogy ne menjen. Mert így egy nappal több - nem feltétlen a lelkes városi turistáskodás, csak a kialvatlan rosszullét.
Ez persze régebben jobban ment, de úgy néz ki öregszem, így mindjárt negyven évesen kezdem értékelni a kényelmet, a rendes alvásidőt, a normális reggelit - azokat, mik túl vannak a puszta túlélésen. Ez huszonévesen nyilván máshogy volt, látom is Petrán, aki teljesen udvariatlan módon még mindig huszonéves, hogy bírja a pörgést mint a búgócsiga, bár ha elfárad, akkor rögtön s nagyon. Ez nyilván ilyen női dolog, vagy nem.
Nekem tehát jó lenne egy délelőtti gép, úgy tíz vagy fél tizenegy körül, de másik felem nem hagyja ezt, inkább engem szenvedni hagy, az neki kevésbé fáj, mint pár órával kevesebb Londonban. Mondjuk évente egyszer én is kibírhatnám (mondhatjuk), de talán lehetne már rohadt ülésszám is a beszállókártyán, kevesebb gyomorideggel, meg a kézipoggyászos futóverseny kiiktatásával talán én is kisimultabban néznék a hülye repülőutak elé. Addig is a vizzer rohadjon meg a neve napján, bár nem tudom mikor van, a katolikus egyház szerintem még nem kanonizált egy Szent Vizert sem. Szóval rohadjanak meg még máma inkább.
A szitibankosok meg szerencsére nem jelentkeznek, pedig szerintem voltam olyan hülye, hogy az igazi telefonszámomat adtam meg nekik. Fáradt voltam, na.
(p.s. Visszafelé amúgy nem is volt olyan gáz, normális alvás, rendes ebéd meg ilyenek után meglepően jól tűrtem a reptéri tortúrát, a futóverseny is inkább vicces volt, pláne a csaj, a ki előttem futott a kapuhoz, gurulós bőrönddel naná, és csak ott derült ki, hogy neki és az egész femilinek elsőbbségi beszállókártyája volt, indokolatlan többletköltségért. De akkor minek rohant? Sportoló? Vagy csak magyar?)
2013. október 27., vasárnap
Rojál krumplik
Hát, az idei Londonban is volt minden, mint a búcsúban
(gyors megjegyzés: az idei zöldség a krumpli, a nagy krumpli of course,
zöldségesnél, kertészeti múzeumban meglesve, illetve hal mellé a tányéron,
sütve), és persze azt is bírom, ami nem tetszik, ami meg tetszik, azt nagyon.
A többit meg kategorizálom, az úri közönség nagyobb örömére
(ötórai gabonapálinka, biztonságos széklábak, a belépés ingyenes, a kilépés
bizonytalan…). Tehát a dobogósok:
Hányok/röhögök kategória:
1. Rojálbébi:
Majdnem azt írtam, hogy no comment, de mégsem lehet szó nélkül hagyni ezt
a debil módon giccses baromságot, hogy ugyanis rojálbébi evriver,
tányéron, bögrén, falinaptáron, lekváron, bilifülön, mert ugye minek is.
De van egy csomó könyv/magazin, külön rojálbébis tematikával, márpedig mit
lehet írni egy pár hónapos, ráncos, átlag csúnya csecsemőről? Már azon
kívül, hogy hány kiló, hány centi, meg hogy megy az input-outpot
(hányingerül: szopizás, kaksizás – mintha a szar ettől illatossá
válna). Mert ugye a rojálbébinek még nem volt szexbotránya, ittas
vezetése, durva válása vagy tiltott fegyverviselése, szóval mivel is lehet
megtölteni, egy róla szóló (oké, vékonyka) könyvet? Képekkel nyilván, de
az meg minek, egyformán mutat az összesen, csak a mutter van egyre
ijesztőbbre sminkelve, egyre röhejesebb (vagyis nagyon rojál) kalapokban.
2. Hülye
kiejtés: Ez a londoni tömegközlekedés specialitása, a hülyén ejtett
nevek, melyek kissé távol állnak a BBC-sztenderdtől, de legalább nem lehet
érteni őket. A gépi néni a busz hangszórójából pl. ilyeneket mond: ’szvók’
(Southwark), ’nofgnics’ (North Greenwich) vagy’mébó’ (Marylebone). Még jó
hogy ki is van írva. Ennél egy fokkal rosszabb, mikor a sofőr azt mondja
be ’viepolodzsájzdetbrugrengrublien plizaldernoribriienbruentenkju’ (nincs
megfejtés). A nagydíjas itt az a félrehallás
volt, mikor nem értettem, hogy lehet hétvégén a St.Martin tempomban
Rammstein-koncert? (Megfejtés: nem rámstájn, hanem láncstájm…)
3. Szörnyűék:
Ez gyűjtőnév, az aktuális rettenetes családra/házaspárra akik
melletünk/mögöttünk ülnek a röpülőn és:
-
Legalább egyik tagnak be nem áll a
szája, közvetít mindent és kalauzol (most fordulunk a kifutópályára, most
szállunk fel, felszálltunk, némmá apjuk amarra egy híd etc.).
-
Kisgömböcre tömött, lila-sárga
hátizsákjaikat nájlonszatyros kiegészítőkkel komplettálják, borosta és hasitasi
opcionális.
-
Büdösek, modortalanok, és
hadüzenetnek veszik, ha valaki arrébb teszi az egyik szatyrukat, mert útban
van: Valamint fokhagymás kolbász szaguk van (nekik és a
kézipoggyászuknak), azaz büdösek, de ezt már említettem.
+1: A mikrobuszos bácsi a reptéren, aki éjfél körül elkeseredett arccal telefonál valami elveszett utasnak: "Terminál tubi, itt terminál tubi, hol vagy? nó inglis, hol?, terminál tubi."
Riszpekt kategória
Riszpekt kategória
1. Westminster
Palace: avagy a helyi parlament. Eddig valahogy kimaradt, mert
igazából csak ritkán látogatható, mert először is ne legyen épp ülésezési
szezon, másodszor meg legyen szombat (mert a többi nap emberek dolgoznak
arrafelé, viszont a vasárnap az idegenvezetőknek is jár), meg kapjon az
ember jegyet megfelelő időpontra. Mert csak kísérővel, csoportosan lehet
bemenni, reptéri jellegű biztonsági ellenőrzés után, géppisztolyos,
golyóálló mellényes őrök között. És a csoportot tízpercenként
megszámolják, megvan-e még a nép, darabra legalábbis.
Ezzel együtt az egész egy nagy
élmény, például előtte még sosem voltam a lordok házának üléstermében, miként
persze az alsóháziban sem, plusz jó volt az idegenvezetőnk (valamilyen Jeff,
félúton a kokós Robert Downey Jr. és David Jason között, szakállal), és még le
sem lőttek a marcona őrők. (Akik nyilván a világ legharcosabb marcosai…, izé,
akik mindenkit szétharcangolnak a marcokban.)
2. Éttermek/pubok:
Még mindig nem lehet hibázni egy pubbal sem, hibátlan a faborítás, az
aprómintás szőnyeg, a savanyú sörszag és a frissen készült
hal&krumpli. Különbség mindössze abban van, hogy mennyire hangosan
üvöltöznek félrészeg angolok az ember fülébe, ez persze részben
időpont-függő, péntek esete ugyanis mindenhol félrészeg angolok
üvöltöznek, és mindenhol hangosan, ilyenkor vegyünk sört a legközelebbi
off-licence boltban (kedves arabok a pult mögött, minimál angollal), és
igyuk meg a sarkon, hallgatva a kocsmából kiszűrődő üvöltözést.
Meg egyszerűek a szabályok:
- rendelés a pultnál
- fizetés előre
- borravaló nincs - és akkor nem kell aggódni, hogy mi van, ha a pultos csaj az üres poharak eltakarítása közben megkérdezi, kérünk-e még? Mert nem kérdezi meg.
Meg egyszerűek a szabályok:
- rendelés a pultnál
- fizetés előre
- borravaló nincs - és akkor nem kell aggódni, hogy mi van, ha a pultos csaj az üres poharak eltakarítása közben megkérdezi, kérünk-e még? Mert nem kérdezi meg.
3. Közlekedés:
Néha a metró is jó, de idén rászoktunk a buszra, főleg azzal
közlekedtünk/álltunk a dugóban. A busz jó, mert általában van ülőhely,
lehet bambulni a várost (csak a hotel felől valahogy az össze az Oxford
Street felé megy, több év után lassan már fejből felmondom az üzletek
sorrendjét) és lehet röhögni a sok emberen, akik csak menetelnek az utcán,
különlegesnek és egyedinek érezve magukat, miközben mindenki ugyanazt az
öt öltözködési stílust variálja, és ugyanaz a háromféle nájlonszatyor van
a kezében, büszkén.
Viszont minden időben megjön ( a
vonatok gyakorlatilag másodpercre pontosan), minden átszállás flottul megy, és
már csak legrégebbi metrókocsiknak van istállószaga, bár ez, ha végleg eltűnik,
valószínűleg hiányozni fog.
Nemértem kategória
1. Guiness:
A világ legindokolatlanabbul körülrajongott söre. Régen ittam
utoljára, talán nem véletlenül, most meg véletlenül ismét. Mert csak
ráböktem egy ismeretlen ciderre, hogy diszvanplíz, és mikor
legközelebb odanéztem, a csaj már javában csapolta a fekete löttyöt. Mint
Petra megállapította, az íze olyan, mintha faszénből főzték volna, és
tényleg, de hát mint tudjuk, az írek bármit meg tudnak inni. De mi ez a
világméretű felhajtás???
2. Szusi:
Kezdem nem érteni, miért is ekkora felhajtás körülötte. (Bárok,
szakboltok, könyvek, tanfolyamok – mindenhol ezekbe botlottam.) Igazából a
világ egyik legegyszerűbb étele, mint mondjuk a szendvics vagy a pörkölt.
Én évek óta szeretem, meg eszem is, de nem csinálok kultuszt belőle, nem
olvasom el a tényleg könyvtárnyi szakirodalmat, és röhögök azon az agg
japánon, aki harminc évet szánt az életéből arra, hogy tökéletesítse a
rizsfőzési módszerét. Csinálhatott volna valami értelmesebbet is, az élvezetesebb
dolgokról nem is beszélve.
3. Ajándékboltok:
Ha egyet láttál, láttad az összeset. Kínai gyártású fröccsöntött bigben,
lándönáj, miafakk, vicces pólók (tényleg jó a Marx and (Bud)Spencer, de
olyat nem leltünk), rózsaszín gurulós bőröndök és köbméterre mért
teddymacik. Műanyag kristályszívek, királynős játék(!) teáskészletek,
bitliszes bögrék, juniondzsekkes bármik. Meg ugye a rojálbébi, rojálbébi,
rojálbébi…óóóóó.
2013. október 21., hétfő
Mingyálándön
Pár óra múlva indulok a vasúti állomásra, holnap reggel meg megy a repülő gépem Londonba bele. De gond, hogy a kutyát itthon kel hagyni, holap este nyilván azon nyavajgok majd, hogy hiányzik a kutya. De velem lesz Mókus, ez remek. Ha megjöttem majd panaszkodom, meglátjuk a nagy hagymák után, mi is az issue...
2013. október 16., szerda
Több a zsebemben
Azt olvasom ma több hírportálon is, hogy az "elmútháromévben" nagyjából összesen ezerötszáz milliárd HUF-fal csökkent az állam adóbevétele. Ami egyfelől akár lehet jó is, elvégre ennyivel kevesebbet tudnak nemzetes uramék hmmm... elhuffantani, másfelől persze nem jó, hisz eleve nagyjából az ő meg támogatóik zsebében maradt ez szerény összeg. És még ezen felül nyúlnak a többi felé, kis ragacsos mancsaikkal, malacszemeikben ott ég a mohó vágy, a szájuk meg jár közben, hogy nemzetiérdek, meg rohattmultik meg a stadion az kórház, meg nemzeti a színház... tényleg mi az, ami ezeknek nem kell. (Avagy: van az a bánatos, kifehéredett, bokoralatti kutyaszar, amit nem szeretnének saját kezelésben tudni??? Elvégre még az jó lehet valamire, ha másra nem hát a hazaárulóigenszívűbankpártinarkósbuzibajnaigárdistákat dobálni vele, jól. Úgyhogy lesz itt még állímosítva az említett termék, kis szerencsével a Zalaptörvény szántizenhetedik módósítása is erről fog szólni.)
Ez persze fideszkádéenpéül úgy hangzik a pártszolgálatos médiában (az MTVA jelenti a Magyar Nemzet cikke nyomán, tényleg röhej...), hogy ennyivel több maradt a magyar családoknál. Ja, annál az ötszáznál, a többi meg vagy nem magyar (hanem tuduggyukki, vagy tuggyukkimás), vagy nem maradt nála semmivel sem több, a rezsi.... (nem, most már tényleg le nem írom), szóval a számlablöff megtakarításait pl. nálunk is simán elviszik az élelmiszer-árak feltűnő emelkedései. Hja kérem, ócsóbb az áram, nekünk, a péknek meg drágább, így aztán drágább a kifli, kicsit több százalékkal, mert közben a benzin is drágább, meg a banki ügyintézés, csak ez a villák uszodájából nem tűnik föl. Vagy igen, de kit érdekel, buli van Janikám, akinek nincs semmije az annyit is ér ugyebár, az meg eleve nem jó magyar, akinek tízszázalékos csökkentés nem jelent eleve havi százezer spórolást. Há, mé nem vesz dzsekó... dzseki... na, dzsakuccit az a lúzer. Mennyivel több maradna, a zsebébe, lehet stadión a kertye végibe, csak akarás kell. Meg bőr a pofára, sok... ez ma a siker titka, Peti meg Tóni a megmondhatója.
Az én zsebemben pl. csak taknyos papírzsbkendőből maradt több, mert nem vagyok (elég jó) magyar, vagy csak mert kevesebb az utcai szemetes. (Mellékes, de az új napelems buszmegálókból pont ezt felejtették ki.)
Ez persze fideszkádéenpéül úgy hangzik a pártszolgálatos médiában (az MTVA jelenti a Magyar Nemzet cikke nyomán, tényleg röhej...), hogy ennyivel több maradt a magyar családoknál. Ja, annál az ötszáznál, a többi meg vagy nem magyar (hanem tuduggyukki, vagy tuggyukkimás), vagy nem maradt nála semmivel sem több, a rezsi.... (nem, most már tényleg le nem írom), szóval a számlablöff megtakarításait pl. nálunk is simán elviszik az élelmiszer-árak feltűnő emelkedései. Hja kérem, ócsóbb az áram, nekünk, a péknek meg drágább, így aztán drágább a kifli, kicsit több százalékkal, mert közben a benzin is drágább, meg a banki ügyintézés, csak ez a villák uszodájából nem tűnik föl. Vagy igen, de kit érdekel, buli van Janikám, akinek nincs semmije az annyit is ér ugyebár, az meg eleve nem jó magyar, akinek tízszázalékos csökkentés nem jelent eleve havi százezer spórolást. Há, mé nem vesz dzsekó... dzseki... na, dzsakuccit az a lúzer. Mennyivel több maradna, a zsebébe, lehet stadión a kertye végibe, csak akarás kell. Meg bőr a pofára, sok... ez ma a siker titka, Peti meg Tóni a megmondhatója.
Az én zsebemben pl. csak taknyos papírzsbkendőből maradt több, mert nem vagyok (elég jó) magyar, vagy csak mert kevesebb az utcai szemetes. (Mellékes, de az új napelems buszmegálókból pont ezt felejtették ki.)
2013. október 10., csütörtök
Én megmondtam...
Meg bárki más is. Mert ma már tudjuk, a hogy a Sólyomturul Airizé anékül omlik össze, hogy egyetlen járata felszállt volna. Az egyik ügyvezető lemondott, a másik hirtelen kórházba menekült a sajtó elől, a harmadik meg bárgyú arccal, de már a vesztesek beletőrődésével magyarázza, hogy lehet ebből még valami. Mert ugye ő volt az egyetlen, aki pénzt tolt ebbe az őrületbe (120 milla HUF-ot), és hátha még viszontlátja. Pedig dehogy.
És nem ez lesz az első "légitársaság" (tényleg, lehet két idézőjel is: "légi", "társaság", tagonként sem igazak), ami fel sem száll mielőtt csődbe megy, mert attól, hogy valakinek van légi tapasztalata (uatzott már repülőn, járt már repülőtéren, de legalább látta már valamelyiket képen), töredék pénze, és jól tud hazudni titokzatos befektetőkről, nos attól még nem lesznek járatok, utasok, még haszon sem, illetve ez utóbbi lehet, de csak komoly büntetőjogi tényállások esetén, mint adócsalás, sikkasztás etc.
És lehet azt mondani, hogy csak az engedélyek beszerzése megy a vártnál nehezebben, de könyörgöm, mire adjanak ki engedélyeket? Arra, hogy lefestettek két Angliában parkoló gépet?
És már a néhány felvett munkatársukat sem fizetik ki.
Kiváncsian várom mit izzad ki a jobbos sajtó, ahol már előre örültek a "nemzeti" "légitársaság" "indulásának" - külön-külön. Aztán most néhetik, ahogy pénzes, de balfék szerencsétlen izzadva magyaráz. Valamit amit csak ő ért. Vagy valaki más, aki most röhög markába, elvégre kis pénz is pénz...
Még szerencse, hogy legalább menetrendjük, meg helyfoglalásaik nincsenek, így kevesebbet lophattak, meg mindenki eljut oda, ahová akar, legfeljebb nem a szólijommal. De ha már madár, válasszuk a Millenium Falcont, az is egy ócskavas, de ha kell, repül.
És nem ez lesz az első "légitársaság" (tényleg, lehet két idézőjel is: "légi", "társaság", tagonként sem igazak), ami fel sem száll mielőtt csődbe megy, mert attól, hogy valakinek van légi tapasztalata (uatzott már repülőn, járt már repülőtéren, de legalább látta már valamelyiket képen), töredék pénze, és jól tud hazudni titokzatos befektetőkről, nos attól még nem lesznek járatok, utasok, még haszon sem, illetve ez utóbbi lehet, de csak komoly büntetőjogi tényállások esetén, mint adócsalás, sikkasztás etc.
És lehet azt mondani, hogy csak az engedélyek beszerzése megy a vártnál nehezebben, de könyörgöm, mire adjanak ki engedélyeket? Arra, hogy lefestettek két Angliában parkoló gépet?
És már a néhány felvett munkatársukat sem fizetik ki.
Kiváncsian várom mit izzad ki a jobbos sajtó, ahol már előre örültek a "nemzeti" "légitársaság" "indulásának" - külön-külön. Aztán most néhetik, ahogy pénzes, de balfék szerencsétlen izzadva magyaráz. Valamit amit csak ő ért. Vagy valaki más, aki most röhög markába, elvégre kis pénz is pénz...
Még szerencse, hogy legalább menetrendjük, meg helyfoglalásaik nincsenek, így kevesebbet lophattak, meg mindenki eljut oda, ahová akar, legfeljebb nem a szólijommal. De ha már madár, válasszuk a Millenium Falcont, az is egy ócskavas, de ha kell, repül.
Szektásodnék
Azt hiszem vallásalapítónak állok, az jobban fizet, mint a villamosfelszerelés-gyártás vagy épp a szociológia. Ott van például a Szicitológia, vagy Szinciotológia... Szcinitoto... mindegy, az a tomkruizos gadnóz amit a Elrobban Huba alapított, és azóta ismilyen sokan jól élnek belőle. Pedig csak hülyeségeket kell beszélniük drágán, plusz fellengzős mód érthetetlenül.
Mert hát L. Rontó Hubert is csak egy középszerű ám szószátyár sci-fi író volt, de szorgalommal és sok droggal végül is látomásos ostobaság-trénerré, és középszerűen öltözködő hajóskaptánnyá képezte magát. Na, valami ilyesmi nekem is menne, kokó nélkül, azt már öreg vagyok elkezdeni, de a szekta, meg a pénz und hatalom, az jöhet.
Én azonban inkább valami Rasztputyin-féle őrült prófétává képezném magam, karizmatikus lennék, de őrült, valamint velejemig, már-már esztétikai módon gonosz. (Az eszelős tekintetet már gyakorlom a tükör előtt, de egy sátánikacaj-vizsgán még simán megbuktatának. De már edzem, sok black-metal lemezzel.)
És megalapítanám mondjuk az Űrvámpír Egyházi Testvériséget (ez ma aszem elég menőn hangzik), egy elit csapatot, mely persze heteken belül uralma alá hajtaná a vilgátot, vagy nem, tagjai mindenesetre követnének egész a máglyáig (már ha a hatalomátvétel nem jön össze), és ugye mint tudjuk, ez a maximum, amit elvárhatunk tőlük.
Addig is hirdetném az igét. tanításaim lényge a következő: (László Űrvámpír az Úrban Evangéliuma, numero 1.1.)
Mindannyiunknak van egy nagyon sötét és elég halhatatlan lelkünk, amiért viszont el kell menni karmikusan a Valhallába, ami egyébként a Plúton van, ami egyébként mégis csak egy bolygó, bármit mondanak is hülye csillagászok. Ott lakik ugyanis a három fővámpír, Odin, Ízisz és Kuka, aki ad nekünk olyan spéci lelket, kivéve, ha mi vagyunk a Bádogember vagy a Madárijessztő, mert akkor nem.
Ez után visszatérünk a földre, rászokunk a vérre meg az elektronikus tánczenére, látunk a sötétben (csak kár hogy főleg bokor alá pisilő részegeket látunk, meg fluoreszkáló galambszart), de a fokhagymás lángos az speciel ugrik. A testünk amúgy halandó marad, csak a lekünk lesz halhatatlan (addig nem az, csak valami temporary file), és időnként keres majd magának új testet, főleg ha karóval átszúrja valaki, akkor mondjuk már muszáj is.
A cserék során egyre jobb testeket kaphatunk, és ha végre elérjük a Siffer Klaudia / Klúni György szintet, testetlen szellemlényekké (esetleg szellemlányokká) válhatunk, és onnantól kinyíluk előttünk az univerzum, mehetünk a Marsra, a Tatuinra vagy egyenesen a Halálcsillagra, távolbólgyilkoló Szent Dart Vader ashramjába. Akkor már az egész csak elhatározás meg az Égi Kreditszámla (jutalompontokkal!) kérdése.
De hogy ez hogyan érhető el, azt nyilván nem mondom el, illetve igen, de előtte tessék küldeni kétmillió-háromszátötvenezer-négyszázhuszonhét angol fontot, ebből már kijeön egy elengás londoni sarokház, meg pár jó autó. És nem ér ufóenergiával küldeni, hanem csak rendes banki átutalással. Vagy kesben, személyesen.
Mert hát L. Rontó Hubert is csak egy középszerű ám szószátyár sci-fi író volt, de szorgalommal és sok droggal végül is látomásos ostobaság-trénerré, és középszerűen öltözködő hajóskaptánnyá képezte magát. Na, valami ilyesmi nekem is menne, kokó nélkül, azt már öreg vagyok elkezdeni, de a szekta, meg a pénz und hatalom, az jöhet.
Én azonban inkább valami Rasztputyin-féle őrült prófétává képezném magam, karizmatikus lennék, de őrült, valamint velejemig, már-már esztétikai módon gonosz. (Az eszelős tekintetet már gyakorlom a tükör előtt, de egy sátánikacaj-vizsgán még simán megbuktatának. De már edzem, sok black-metal lemezzel.)
És megalapítanám mondjuk az Űrvámpír Egyházi Testvériséget (ez ma aszem elég menőn hangzik), egy elit csapatot, mely persze heteken belül uralma alá hajtaná a vilgátot, vagy nem, tagjai mindenesetre követnének egész a máglyáig (már ha a hatalomátvétel nem jön össze), és ugye mint tudjuk, ez a maximum, amit elvárhatunk tőlük.
Addig is hirdetném az igét. tanításaim lényge a következő: (László Űrvámpír az Úrban Evangéliuma, numero 1.1.)
Mindannyiunknak van egy nagyon sötét és elég halhatatlan lelkünk, amiért viszont el kell menni karmikusan a Valhallába, ami egyébként a Plúton van, ami egyébként mégis csak egy bolygó, bármit mondanak is hülye csillagászok. Ott lakik ugyanis a három fővámpír, Odin, Ízisz és Kuka, aki ad nekünk olyan spéci lelket, kivéve, ha mi vagyunk a Bádogember vagy a Madárijessztő, mert akkor nem.
Ez után visszatérünk a földre, rászokunk a vérre meg az elektronikus tánczenére, látunk a sötétben (csak kár hogy főleg bokor alá pisilő részegeket látunk, meg fluoreszkáló galambszart), de a fokhagymás lángos az speciel ugrik. A testünk amúgy halandó marad, csak a lekünk lesz halhatatlan (addig nem az, csak valami temporary file), és időnként keres majd magának új testet, főleg ha karóval átszúrja valaki, akkor mondjuk már muszáj is.
A cserék során egyre jobb testeket kaphatunk, és ha végre elérjük a Siffer Klaudia / Klúni György szintet, testetlen szellemlényekké (esetleg szellemlányokká) válhatunk, és onnantól kinyíluk előttünk az univerzum, mehetünk a Marsra, a Tatuinra vagy egyenesen a Halálcsillagra, távolbólgyilkoló Szent Dart Vader ashramjába. Akkor már az egész csak elhatározás meg az Égi Kreditszámla (jutalompontokkal!) kérdése.
De hogy ez hogyan érhető el, azt nyilván nem mondom el, illetve igen, de előtte tessék küldeni kétmillió-háromszátötvenezer-négyszázhuszonhét angol fontot, ebből már kijeön egy elengás londoni sarokház, meg pár jó autó. És nem ér ufóenergiával küldeni, hanem csak rendes banki átutalással. Vagy kesben, személyesen.
2013. október 4., péntek
Az fáradtságrul és értelmetlenségrül
Adott nap tizenkét órát dolgozni szar dolog, rosszab, mint egy pártkongresszus majonézes smukkandorral, rosszab, mint egy gyökértömés egy normális fogorvosnál, és csak egy kicsit jobb egy enyhébb közúti balesetnél. De akkor igazán elviselhetetlen, ha nincs is munka, ha azért kell tizenkét órát ott lenni (két év után megtnultam a szakszót: "hosszúzni"), mert így jött ki a naptárbul, ez itt a mindenmásodikpéntek, csak épp nincs mit csinálni. Mivel egydül vagyok, magányosnak és feleslegesnek érzem magam, nincs kedvem dolgozni, még jó, hogy nincs is mit, ötkor már ásítozom, makogok a telefonba hétkor, és már olvasni sincs kedvem a gépek mellett. Olvasni sincs kevem nekem??? Egy engem??? Ez nyilván a közeli vég jele. Kiflivéget eszem (aztán a közepét, szigorúan belülről kifelé), bárgyú mosollyal hallgatom a hülye kosutrádjót, már ez a vasalbertes, templombajárós, erdélybentőkéslászlós, majifijatalozós, szakrálisturulos ötödrangú kulturális szemétdomb sem akaszt ki, ami egyébként tök jó az alacsony vérnyomásra kávé helyett. De most csak vegetatíve működöm, az unalom lassan öl, de ööö... kurva unalmasan. Meg lassan, bár ezt mondtam már.
És mikor kimegyek vécére, automatikusan viszem a kis vizespalackomat, lerakom a mosdó feletti polcra, végzek, kézmosás, fogom a palackot és indulok vissza. Közben eszembe ju, minek is hoztam? Tudat alatt nyilván vizeletmintát készültem begyűjteni, csak tudnám hogy kinek és miért. De ha valakinek kell, majd legközelebb.
És mikor kimegyek vécére, automatikusan viszem a kis vizespalackomat, lerakom a mosdó feletti polcra, végzek, kézmosás, fogom a palackot és indulok vissza. Közben eszembe ju, minek is hoztam? Tudat alatt nyilván vizeletmintát készültem begyűjteni, csak tudnám hogy kinek és miért. De ha valakinek kell, majd legközelebb.
2013. október 3., csütörtök
Szotyoládé fogyasztása is tilos...
Eztet találtam most a 444.hu-n, és kissé el vagyok képedve tőle, a volt főnökömnek úgy tűnik tényleg agyára ment hogy ő egy rektor, és már dress code is van nála, általa. Nyilván a dinamikus fejlődés helyett, pótcselekvésként.
http://444.hu/2013/10/03/a-kaposvari-egyetemista-lanyok-nem-jarhatnak-poloban/
Én már nem vagyok érdekelt, de azért az túlzás, hogy hétköznapi viseletet is előír, például nem tarthatnék órát pólóban (legfeljebb gallérosban), nem hordhatnék szandált vagy bakancsot, vizsgáztatáskor neg kötelező lenne a sötét öltöny, világos ing (hagyományos!) nayakkendő. Szóval a mostani rabszolgák már akor sem vehetnek fel AC/DC-s vagy Micimackós nyakkendőt, ha az öltönyük sötét, mint a rektor kultúrafelfogása.
De én tovább mennék:
- Parfüm és túl mély dekoltázs is tilos (tényleg, csak a nőknek???), ezért javaslom hogy legyen dresszkód-rendőrség, az indokolatlan parfümhasználattal súlyosbított dekoltázsbűnözés ellenirezsiharc jegyében.
- A Rajz tanszék kijelölt munkatársa felváltva, vetésforgó rendszerben tartasanak színügyeletet, ők lennének hivatottak megállapítani, hogy elég sötét-e az öltöny, elég világos-e az ing, szóval, hogy pl. az acélkék akkor melyik is?
- Lehesen pályázni ruhafestékre, a világos öltönyök sötétítése okán, a legtöbb oktatónak-hallgatónak ugyanis providentes gyorshitel kellene egy most azonnal beszerezendő, jó minőségű, setét öltönyhöz.
(Jut eszembe, fekete zakó sötétkék farmerral már azonnali kirúgáshoz vezet, vagy az illetőt csak nyilvánosan megvesszőzik a portások? És egy szürke antilopcipő akadálya-e mondjuk az adjunktusi kinevezésnek?)
- A hétköznapi viseletet minden nyilvános helyen legyen kötelező betartani, elvégre a zegyetemi pógár az utcán is az intézményt képviseli, szóval a sarki boltba is csak hosszúnadrágban, ingben, zárt cipőben lehessen lemenni, nyári negyven fokban is, gumicsizma pedig esőben kertészkedés esetén is tilos!
- Az esztétikus megjelenés jegyében ezentúl legyen tilos a sörhas, a hagyományos nyakkendőre lógó toka és harcsabajusz is, szóval Profdoktor Szávai Déescé legyen köteles fél éven belül minimum húsz kilót fogyni és azonnali hatállyal megborotválkozni! Mert hát tényleg hogy néz már ki a sok fess, jól öltözött egyetemista között... (Kicsit rosszabbul mint én anno, legalább nem tűrtem be a pólóm/ingem, hogy a pocak okán ne úgy nézzek ki, mint egy középen megkötött marharépa.)
- Tökmag, szotyola, popkorn fogyasztása, továbbá a csikk piszoárba helyezése úgyszintén, tilos,a padban pedig csöndben, hátratett kézzel kell ülni. Különben pofoz!
Amúgy meg mindenki nézze meg jól a belinkelt cikk Stanfordos fotóit :)
http://444.hu/2013/10/03/a-kaposvari-egyetemista-lanyok-nem-jarhatnak-poloban/
Én már nem vagyok érdekelt, de azért az túlzás, hogy hétköznapi viseletet is előír, például nem tarthatnék órát pólóban (legfeljebb gallérosban), nem hordhatnék szandált vagy bakancsot, vizsgáztatáskor neg kötelező lenne a sötét öltöny, világos ing (hagyományos!) nayakkendő. Szóval a mostani rabszolgák már akor sem vehetnek fel AC/DC-s vagy Micimackós nyakkendőt, ha az öltönyük sötét, mint a rektor kultúrafelfogása.
De én tovább mennék:
- Parfüm és túl mély dekoltázs is tilos (tényleg, csak a nőknek???), ezért javaslom hogy legyen dresszkód-rendőrség, az indokolatlan parfümhasználattal súlyosbított dekoltázsbűnözés elleni
- A Rajz tanszék kijelölt munkatársa felváltva, vetésforgó rendszerben tartasanak színügyeletet, ők lennének hivatottak megállapítani, hogy elég sötét-e az öltöny, elég világos-e az ing, szóval, hogy pl. az acélkék akkor melyik is?
- Lehesen pályázni ruhafestékre, a világos öltönyök sötétítése okán, a legtöbb oktatónak-hallgatónak ugyanis providentes gyorshitel kellene egy most azonnal beszerezendő, jó minőségű, setét öltönyhöz.
(Jut eszembe, fekete zakó sötétkék farmerral már azonnali kirúgáshoz vezet, vagy az illetőt csak nyilvánosan megvesszőzik a portások? És egy szürke antilopcipő akadálya-e mondjuk az adjunktusi kinevezésnek?)
- A hétköznapi viseletet minden nyilvános helyen legyen kötelező betartani, elvégre a zegyetemi pógár az utcán is az intézményt képviseli, szóval a sarki boltba is csak hosszúnadrágban, ingben, zárt cipőben lehessen lemenni, nyári negyven fokban is, gumicsizma pedig esőben kertészkedés esetén is tilos!
- Az esztétikus megjelenés jegyében ezentúl legyen tilos a sörhas, a hagyományos nyakkendőre lógó toka és harcsabajusz is, szóval Profdoktor Szávai Déescé legyen köteles fél éven belül minimum húsz kilót fogyni és azonnali hatállyal megborotválkozni! Mert hát tényleg hogy néz már ki a sok fess, jól öltözött egyetemista között... (Kicsit rosszabbul mint én anno, legalább nem tűrtem be a pólóm/ingem, hogy a pocak okán ne úgy nézzek ki, mint egy középen megkötött marharépa.)
- Tökmag, szotyola, popkorn fogyasztása, továbbá a csikk piszoárba helyezése úgyszintén, tilos,a padban pedig csöndben, hátratett kézzel kell ülni. Különben pofoz!
Amúgy meg mindenki nézze meg jól a belinkelt cikk Stanfordos fotóit :)
Hülye angolok, angolhülyék
Néztem épp a Weakest Link-et, és nem hittem a szememnek. Meg a fülemnek sem. Ilyen buta, műveletlen társaságot rég láttam ebben a műsorban, pedig a mezőny általában e tekintetben erős, mindig van néhány szerencsétlen, aki gyorsan kiasik, a többiek kárörvendő mosolyától kísérve. Akikhez képest a futballhuligán-kinézetű termékmenedzser meg a kisvárosi, szappanopera-függő háziasszony is okosnak érezheti magát.
Most viszont az összes aspiráns ebbe a legalja kategóriába tartozott, úgyhogy az utolsó, a fődíjért megküzdő páros az utolsó körben ilyeneket mondott:
"- Melyik európai országra utal a blablabla? (itt pont nem figyeltem, csak a válaszon dermedtem le)
- Párizs!
- Nem, a helyes válasz Németország."
Illetve a másik félagyú arra a kérdésre, hogy milyen néven ismert az izraeli titkosszolgálat, kapásból rávágta, hogy: Al Kaida. És nem szakad rá a plafon, illetve nem szakadt ki a sátáni kacaj a műsorvezetőből. Mert ugye mindez már a döntő. Lenne...
Értem én, hogy vannak akik a sör-foci-videojáték háromszögben élik az életüket (na, a briteknél aztán különösen sokan vannak, plusz a fű ráadásnak), de ők miért jelentkeznek egy alapvetően műveltségi vetélkedőbe? Talán abban bíznak, hogy véletlenül az összes kérdés olyan lesz, hogy "mennyi harmincból tizenhét?" (hat!), pedig ilyen csak néha van, a versenyzők összezavarására.
Plusz a beégésüket látja az összes ismerős, rokon, munkatárs, aki meg véletlenül nem, annak valaki úgyis még aznap belinkeli. De mai indulóink még ezt sem igen fogták föl, a második helyezett (a párizsos) még örült is, hisz döntőbe jutott, és ott ugyan orbitális baromságokat beszélt, de a család azért így is büszke lesz rá. Hiába, ki a kicsit nem becsüli...
Most viszont az összes aspiráns ebbe a legalja kategóriába tartozott, úgyhogy az utolsó, a fődíjért megküzdő páros az utolsó körben ilyeneket mondott:
"- Melyik európai országra utal a blablabla? (itt pont nem figyeltem, csak a válaszon dermedtem le)
- Párizs!
- Nem, a helyes válasz Németország."
Illetve a másik félagyú arra a kérdésre, hogy milyen néven ismert az izraeli titkosszolgálat, kapásból rávágta, hogy: Al Kaida. És nem szakad rá a plafon, illetve nem szakadt ki a sátáni kacaj a műsorvezetőből. Mert ugye mindez már a döntő. Lenne...
Értem én, hogy vannak akik a sör-foci-videojáték háromszögben élik az életüket (na, a briteknél aztán különösen sokan vannak, plusz a fű ráadásnak), de ők miért jelentkeznek egy alapvetően műveltségi vetélkedőbe? Talán abban bíznak, hogy véletlenül az összes kérdés olyan lesz, hogy "mennyi harmincból tizenhét?" (hat!), pedig ilyen csak néha van, a versenyzők összezavarására.
Plusz a beégésüket látja az összes ismerős, rokon, munkatárs, aki meg véletlenül nem, annak valaki úgyis még aznap belinkeli. De mai indulóink még ezt sem igen fogták föl, a második helyezett (a párizsos) még örült is, hisz döntőbe jutott, és ott ugyan orbitális baromságokat beszélt, de a család azért így is büszke lesz rá. Hiába, ki a kicsit nem becsüli...
2013. október 2., szerda
Botrány!
Volt a hétvégén ez az ellenzéki izé... pörformansz, ahol az ellenzéki pörformerek ledöntöttek egy hungarocell Orbán szobrot, a fideszes (köz)médiának meg két napja alig akad más politikai témája, úgy fáj ettől az otromba gesztustól a kicsike lelkük nekik. Mert ez az ellenzék alávaló, szemét egy banda, ellentétben a kifinomult jobboldali rajongókkal, akik táblákat tettek ki anno a Kossuth téri lámpaoszlopokra, megnevezve, hogy melyik balos politikust lógatnák fel pont oda, Gyurcsánynak (kinek keresztneve náluk már rég: Takarodj) nyilván három is jutott, mert magas, sunyi és issszonyúan gonosz.
De ez a hungarocell szobor ez már minden határon túlmegy, nem lennék meglepve, ha pár napon belül összehívnák az ENSZ Biztonsági Tanácsát, és kérnék a Kínai Kommunista Párt támogatását is, velük már úgyis jóban vannak.
És mikor a közmédia vitaműsorának kérdezője nem lát tovább a saját ostobaságánál és a pártttagkönyvénél (hiába no, az igazi független újságírót az sem gátolja a kiegyensúlyozottság gyakorlásában, hogy évekig pártszóvivő volt) az kérdezi az ellenzéki franctuggyakitől, hogy akkor most ettől a szobordöntés-paródiától lesz kevesebb munkanélküli meg nagyobb zsömle?
Pedig ilyet eszébe sem jutott kérdezni, pl. annak kapcsán, hogy akkor most a Bayer-Bencsik lábszagú páros nemleszünkgyarmat békemenetes vonulása az Andrássy úton, akkor hogyan is növeli majd a GDP-t? Hát, nyilván sehogy, ahogy vámpírmosolyú Orbáb-bábu (mert amúgy nem szobor, ez tényleg senkinek nem tűnt fel?) autodafé jellegű megalazása sem, de egy politika demonstrációnak talán nem is ez a dolga. Illetve biztosan nem ez, de az egybites agyú (jó-rossz, Orbán -Bajcsányházy, ennyi a világ)szerkesztőnő ezt nem csak hogy nem tudja, de nem is akarja felfogni, a valóság csak megzavarná édes, népbe-nemzetbe merítkező álomvilágát, ahol minden piros-fehér-zöld, és egy Wass Albert idézet van ráhímezve, cifrán.
De hát a néni KDNP-s (ottan vitte a szót), ami egy nagyon népszerű párt, tömegek rajonganak érte, és tömegek lépnek bele, mert ők is olyan szép, művelt, kifinomult, képzett és a keresztényi szerettetől mélyen áthatott férfiak akarnak lenni, mint akik már ott vannak. Hisz ez a keresztény macsók pártja, tehát minimum, hogy az onnan szalajtott médianéni is keménykedni akar, pedig simán csak korlátolt. De a többiekhez hasonlóan valószínűleg nem keresztény (illetve, esetleg csak a szó nem zsidó értelmében), és biztosan nem demokrata. Így marad a Párt, ahhoz mondjuk hű. (És a párt egyre népszerűbb, a legújabb hírek szerint már heten vannak! Miután Hapci és Morgó is belépett...)
p.s. Az megvan amikor néhány radikális tüntető mondjuk Berlinben vagy Koppenhágában, Merkelnek és Obamának öltözve (nagy habszivacs karikatúra-fejekkel) például anális/orális aktust imitál, kifejzev undorát a nagyhatalmi döntések levajazása kapcsán? És ott egy ilyen pillanat lehet érdekes híradós vágókép, de nem szörnyülködik rajta napokig a kormánypárthoz bekötött hipokrita banda.
De ez a hungarocell szobor ez már minden határon túlmegy, nem lennék meglepve, ha pár napon belül összehívnák az ENSZ Biztonsági Tanácsát, és kérnék a Kínai Kommunista Párt támogatását is, velük már úgyis jóban vannak.
És mikor a közmédia vitaműsorának kérdezője nem lát tovább a saját ostobaságánál és a pártttagkönyvénél (hiába no, az igazi független újságírót az sem gátolja a kiegyensúlyozottság gyakorlásában, hogy évekig pártszóvivő volt) az kérdezi az ellenzéki franctuggyakitől, hogy akkor most ettől a szobordöntés-paródiától lesz kevesebb munkanélküli meg nagyobb zsömle?
Pedig ilyet eszébe sem jutott kérdezni, pl. annak kapcsán, hogy akkor most a Bayer-Bencsik lábszagú páros nemleszünkgyarmat békemenetes vonulása az Andrássy úton, akkor hogyan is növeli majd a GDP-t? Hát, nyilván sehogy, ahogy vámpírmosolyú Orbáb-bábu (mert amúgy nem szobor, ez tényleg senkinek nem tűnt fel?) autodafé jellegű megalazása sem, de egy politika demonstrációnak talán nem is ez a dolga. Illetve biztosan nem ez, de az egybites agyú (jó-rossz, Orbán -Bajcsányházy, ennyi a világ)szerkesztőnő ezt nem csak hogy nem tudja, de nem is akarja felfogni, a valóság csak megzavarná édes, népbe-nemzetbe merítkező álomvilágát, ahol minden piros-fehér-zöld, és egy Wass Albert idézet van ráhímezve, cifrán.
De hát a néni KDNP-s (ottan vitte a szót), ami egy nagyon népszerű párt, tömegek rajonganak érte, és tömegek lépnek bele, mert ők is olyan szép, művelt, kifinomult, képzett és a keresztényi szerettetől mélyen áthatott férfiak akarnak lenni, mint akik már ott vannak. Hisz ez a keresztény macsók pártja, tehát minimum, hogy az onnan szalajtott médianéni is keménykedni akar, pedig simán csak korlátolt. De a többiekhez hasonlóan valószínűleg nem keresztény (illetve, esetleg csak a szó nem zsidó értelmében), és biztosan nem demokrata. Így marad a Párt, ahhoz mondjuk hű. (És a párt egyre népszerűbb, a legújabb hírek szerint már heten vannak! Miután Hapci és Morgó is belépett...)
p.s. Az megvan amikor néhány radikális tüntető mondjuk Berlinben vagy Koppenhágában, Merkelnek és Obamának öltözve (nagy habszivacs karikatúra-fejekkel) például anális/orális aktust imitál, kifejzev undorát a nagyhatalmi döntések levajazása kapcsán? És ott egy ilyen pillanat lehet érdekes híradós vágókép, de nem szörnyülködik rajta napokig a kormánypárthoz bekötött hipokrita banda.
2013. szeptember 26., csütörtök
Családi sport
Nálunk a KVGY-nél (Keddenként Valamit Gyártunk) a hétvégén lesz családi und sportnap, de én már az összetételt sem értem. Családdal sportolni olyan, mint zokniban fürdeni, megy de minek, plusz kellemetlen (kivéve Petrával, bár nem tud úszni de remek a tóparti sakkozásban és tollasban, meg az otthoni römiben, de ezek nem sportok, ezek szórakozások, ja meg a darts), de én rábólintottam, hogy OK, elmegyek, aztán szó sem esett róla. Meg az eredeti időpont is elmúlt közben, erre kiderül, hogy most lesz, engem meg beneveztek valami akadályversenybe, túrával egybekötve. Meg adnak enni-inni (de nyilván a gulyáságyú-söröshordó vonalon, melyet épp több okból sem preferálok), plusz rámegy a szombat, hogy egy napot kötetlenül azokkal lehessek, akkikel egyébként sem vagyok, főleg persze azért mert magam vagyok a délutános műszak...
A sport az meg egy tévécsatorna (illetve kettő) ottan megy az amerikaifoci, amit szeretek, de semmi pénzért nem csinálnám, durván erőszakos, de fotelből nézve ideális.
Szóval az előnyök:
- Friss levegő mozgás.
- Kollégákkal haverkodás (amúgy tényleg akad néhány jó fej).
- valamint friss levegő...
Hátrányok:
- Fel kell kelnem korábban, éjfél utáni fekvés után.
- Ki viszi le a kutyát?
- Ki játszik römit Petrával?
- Ki süt sütit?
- Kisütött a nap. (Izzadok, leégek etc., borús időt kérnék, részemről, sérelmükre.)
- Fáj a hátam, reggel papucsban sétáltatok Dudlit, ahhoz nem kell lehajolni.
Egyszóval jóval több a hátrány, de bunkóság lenne lefújni a részvételt, úgyhogy gondolom megyek (hátfájás esetén persze nem, az már tényleg értelmetlen), és ahogy magamat ismerem, tetszeni fog. Mert ugye imádok Londonba menni, de utálom, mikor be kell pakolni a bőröndbe, lesni az órát, hogy öt-négy-három etc. óra múlva már indulni kell, hogy ma éjjel már nem alhatok a saját ágyamban, hogy el kell hagynom az ötven négyzetméteres komfortzónámat...
És (szó szerint) hányingerem van a hajnali keléstől, a gondolattól, hogy jön a reptéri tortúra, várakozás, tülekedés, nyomor, szagok, fáradtság, mittomén.
Aztán megérkezünk, szokásos boltból a szokásos cider-rákosszendvics kombó, szokásos hotel, és első estére kisimulok, de inkább már előbb, az első jó múzeum már helyre rak, szóval, hogy megérte, meg valaki mellettem amúgy is vigyorog mint vadalma, és akkor már eleve nem lehet rossz.
De ezt a sportnapot még meglátom... (Ha szusi lenne ebédre már előre meggyőzne, így még kétesélyes.)
2013. szeptember 24., kedd
Mű szakok
Na most jött el a pillanat, hogy minden korábbi ígéret ellenére mégiscsak beüssön az éjszakai műszak, szerencsére nem nekem. (Én rendes voltam, megkérdeztem a kollégám, délutánra vagy éjszakára akar-e jönni, azt mondta mindegy, erre én nyugodtan mondhattam, hogy akkor éjszakára.) Mert konzervatív vagyok, maradi und megcsontosodott, éjszaka szeretek az ágyamban aludni, és nem szeretek dolgozni. Olyankor pláne nem.
Meg félek is a sötétben, abból meg elég sok van éjjel. (Kivéve időnként az északi sarkon, de ott meg a jeges medvéktől kell félni. Meg a jeges egyéb állatoktól: jegesposzáta, jegespatkány, jegescincér, ilyenek...) Meg nem bírok nappal rendesen aludni, mert egyrészt nem hagy az eb, másészt túl világos van, amitől nem félek, csak zavar.
Meg utálok vacsoraidőben ebédelni, reggeli újságot délután olvasni, menetiránynak háttal ülni a vonaton, bár ez utóbbinak semmi köze az éjszakához. Sőt olyankor mindegy is, úgyis alszom, kint meg sötét van, párszáz kilóméter metró. Ha viszont dolgozom, azt csak csökkentett hatásfokkal, takarék-lelkesedésen, a tennivalók minimumára szorítkozva bírom elkövetni, az "ennél többet ilyenkor tőlem ne várjanak" szlogen jegyében, persze ez még mindig duplája annak, amire bárki más hajlandó, szóval rejtett sztahanovista vagyok, legalább is ahhoz képest.
De egyelőre úgy tűnik, marad a bejáratott rutin, szerintem jövő héten már nem is kell majd az éjszakás műszak (akkorra ugyanis bevállaltam, mégse tűnjek akkora csupornak), vagy mondjuk majd hétfő-kedden, amitől szerdán lesz egy szabadnapom, az meg ugye a Nemzetközi Mókusnap, szóval lehet, hogy nem rossz deal...
Amúgy a mai szöveg:
"- Van négyes anyád?
- Nemtom, sose kérdeztem a méretét."
Meg félek is a sötétben, abból meg elég sok van éjjel. (Kivéve időnként az északi sarkon, de ott meg a jeges medvéktől kell félni. Meg a jeges egyéb állatoktól: jegesposzáta, jegespatkány, jegescincér, ilyenek...) Meg nem bírok nappal rendesen aludni, mert egyrészt nem hagy az eb, másészt túl világos van, amitől nem félek, csak zavar.
Meg utálok vacsoraidőben ebédelni, reggeli újságot délután olvasni, menetiránynak háttal ülni a vonaton, bár ez utóbbinak semmi köze az éjszakához. Sőt olyankor mindegy is, úgyis alszom, kint meg sötét van, párszáz kilóméter metró. Ha viszont dolgozom, azt csak csökkentett hatásfokkal, takarék-lelkesedésen, a tennivalók minimumára szorítkozva bírom elkövetni, az "ennél többet ilyenkor tőlem ne várjanak" szlogen jegyében, persze ez még mindig duplája annak, amire bárki más hajlandó, szóval rejtett sztahanovista vagyok, legalább is ahhoz képest.
De egyelőre úgy tűnik, marad a bejáratott rutin, szerintem jövő héten már nem is kell majd az éjszakás műszak (akkorra ugyanis bevállaltam, mégse tűnjek akkora csupornak), vagy mondjuk majd hétfő-kedden, amitől szerdán lesz egy szabadnapom, az meg ugye a Nemzetközi Mókusnap, szóval lehet, hogy nem rossz deal...
Amúgy a mai szöveg:
"- Van négyes anyád?
- Nemtom, sose kérdeztem a méretét."
2013. szeptember 20., péntek
Erzsi....rezsó...., izé rezsi
Hogyan lehetséges az, hogy jövedelmünkhöz képest sokkal többet fizetünk az energiáért, mint Európa azon országaiban, ahol egyébként sokkal többet keresnek? - értetlenkedik a Pocakos Tábornok rendes pénteki pártszlogálati büfögésében.
Hogy miiiiiiii vaaaaan?
Nos, azért fizetünk a jövedelmükhöz képest többet, mert kevesebb a jövedelmünk, az árak meg hasonlóak. Mit nem lehet ezen érteni? (Mint a klasszikus vicc a Kádár -rendszerről: "Miért kicsi a zsemle? - Nem a zsemle kicsi, a pofátok nagy!") De ha ezt a főnök nem érti, akkor eleve alkalmatlan, ha értené, csak játsza a hülyét, akkor is, ha meg ráadásul élvezi , hogy játsza a hülyét (mert úgy tűnik), akkor nem csak alkatmatlan, de veszélyes is. A részletekről tessenek Orwell Györgynél érdeklődni...
Meg persze nem múlik el nap hogy a viktorakirályfideszkádéenpé párt (így hívhatják mostanában) valamelyik droidja ne próbálna új rekordot felállítani "a párt kedvenc (bár értelmetlen) szavának legtöbbszöri indikolatlan (és értelmetlen) használata" kategóriában.
A rezsicsökkentés végrehajtásának lényge, hogy következetesen csökkentjük a rezsit, vagyis a rezsi egyre kisebb lesz, azaz csökken. Mert ettől rezsicsökkentés a rezsicsökkentés. Ha ugyanis a rezsi nem csökken, hanem úgy marad, vagy esetleg nő,az nem rezsicsökkentés, nem nevezhetjük annak, márpedig ez a kormány rezsicsökkentést akar, rezsicsökkentést tervez és rezsicsökkentést is hajt végre, hisz elkötelezte magát a rezsicsökkentés mellett, ezért is ez a kormány a rezsicsökkentés kormánya. Ez a kormány tehát csökkenteni fogja a rezsit. A ree-zsiit-csőő-keen-tii, érted bazmeg?
Az egyébként csak nekem tűnt föl, hogy hősünk egyre inkább úgy néz ki, mint Jabba a Hutt?
Update: Ma nagymamám is kapott köszőlevelet a Mennyenafrancba Miniszterelnöktől, ezek a senkiháziak már csak a kutyánknak nem köszönték meg, pedig tőlünk aztán senki nemírta alá a vécépapírjukat.
Hogy miiiiiiii vaaaaan?
Nos, azért fizetünk a jövedelmükhöz képest többet, mert kevesebb a jövedelmünk, az árak meg hasonlóak. Mit nem lehet ezen érteni? (Mint a klasszikus vicc a Kádár -rendszerről: "Miért kicsi a zsemle? - Nem a zsemle kicsi, a pofátok nagy!") De ha ezt a főnök nem érti, akkor eleve alkalmatlan, ha értené, csak játsza a hülyét, akkor is, ha meg ráadásul élvezi , hogy játsza a hülyét (mert úgy tűnik), akkor nem csak alkatmatlan, de veszélyes is. A részletekről tessenek Orwell Györgynél érdeklődni...
Meg persze nem múlik el nap hogy a viktorakirályfideszkádéenpé párt (így hívhatják mostanában) valamelyik droidja ne próbálna új rekordot felállítani "a párt kedvenc (bár értelmetlen) szavának legtöbbszöri indikolatlan (és értelmetlen) használata" kategóriában.
A rezsicsökkentés végrehajtásának lényge, hogy következetesen csökkentjük a rezsit, vagyis a rezsi egyre kisebb lesz, azaz csökken. Mert ettől rezsicsökkentés a rezsicsökkentés. Ha ugyanis a rezsi nem csökken, hanem úgy marad, vagy esetleg nő,az nem rezsicsökkentés, nem nevezhetjük annak, márpedig ez a kormány rezsicsökkentést akar, rezsicsökkentést tervez és rezsicsökkentést is hajt végre, hisz elkötelezte magát a rezsicsökkentés mellett, ezért is ez a kormány a rezsicsökkentés kormánya. Ez a kormány tehát csökkenteni fogja a rezsit. A ree-zsiit-csőő-keen-tii, érted bazmeg?
Az egyébként csak nekem tűnt föl, hogy hősünk egyre inkább úgy néz ki, mint Jabba a Hutt?
Update: Ma nagymamám is kapott köszőlevelet a Mennyenafrancba Miniszterelnöktől, ezek a senkiháziak már csak a kutyánknak nem köszönték meg, pedig tőlünk aztán senki nemírta alá a vécépapírjukat.
2013. szeptember 18., szerda
A Kék Patkány
Napok óta szaladok bele mindenfelé egy reklámba, ami valami csokoládáfesztivált hirdet, ami lesz valahol (khmm... ennyit a hirdetés hatékonyságáról). De én már ott leragadok, hogy, híres gasztrobloggerek is előadnak ott...
Mert bevallom őszintén, én ezen a főzőcskemánián eléggé röhögök, mert persze magam is negy gasztoizé vagyok otthon, a négy fal között (mint ahogy a fél emberiség, nyilván), de főzni az igazából tök egyszerű, alaplamek plusz kis kreativitás, de felesleges túlragozni. A legjobb étel amúgy a világon a vajas kenyér, pontosabban a friss kenyér a környékbeli pékségből, ami még meleg, mikor hazaérek vele. Aztán vaj. Vagy ugyanez kifliben, arra már vaj sem kell. (A legjobb édesség meg a valóban házi baracklekvár, üvegből kanállal.)
És néha persze jó posírozott lepényhalszem füstifecskés salátaágyon ecetes fügével és sajtos tarhonyával, de rántott karfiolt meg pizzát mondjuk gyakrabban van kedevem enni. Kisssé túllihegik ezt a gasztroizét, könyvek, tematikus csatornák, folyiratok, blogok, mittomén, mert tudom, hogy enni az egyik legfontosabb élvezet-forrásunk, de a szex is az, miközben a komplett médiában már kevesebb a csöcs meg a villantás, mint a pörkölt-süti-saláta háromszög. Ami egyébként nem baj, csak fura.
Képzelünk el egy beszélgetést a közeljövőből, vagy jelenből, gadnóz:
"- Pistike, mi leszel, ha nagy leszel?
- Gasztroblogger! ... Nem is, tévészakács!... izé... Tévéblogger!"
Tisztára mintha ez egy szakma lenne, alaképzettségel az ember gasztrobolgger-képesítést szerez, aztán továbbtanulhat sztár-gasztrobloggernek (ez már majdnem nyelvtörő). És végén olyan híres megasztár lehet, mint Olivér Jakab, Ramzai Gordon vagy méltán körülrajongott Ljudmilla Pirított Ivanovna (a családnak csak Lapcsánka), a verhovenszkiji Guzmij Alekszejevics Trutymov Rollerfék Gyár menzájának főnénije.
Vagy az a patkány...
Mert bevallom őszintén, én ezen a főzőcskemánián eléggé röhögök, mert persze magam is negy gasztoizé vagyok otthon, a négy fal között (mint ahogy a fél emberiség, nyilván), de főzni az igazából tök egyszerű, alaplamek plusz kis kreativitás, de felesleges túlragozni. A legjobb étel amúgy a világon a vajas kenyér, pontosabban a friss kenyér a környékbeli pékségből, ami még meleg, mikor hazaérek vele. Aztán vaj. Vagy ugyanez kifliben, arra már vaj sem kell. (A legjobb édesség meg a valóban házi baracklekvár, üvegből kanállal.)
És néha persze jó posírozott lepényhalszem füstifecskés salátaágyon ecetes fügével és sajtos tarhonyával, de rántott karfiolt meg pizzát mondjuk gyakrabban van kedevem enni. Kisssé túllihegik ezt a gasztroizét, könyvek, tematikus csatornák, folyiratok, blogok, mittomén, mert tudom, hogy enni az egyik legfontosabb élvezet-forrásunk, de a szex is az, miközben a komplett médiában már kevesebb a csöcs meg a villantás, mint a pörkölt-süti-saláta háromszög. Ami egyébként nem baj, csak fura.
Képzelünk el egy beszélgetést a közeljövőből, vagy jelenből, gadnóz:
"- Pistike, mi leszel, ha nagy leszel?
- Gasztroblogger! ... Nem is, tévészakács!... izé... Tévéblogger!"
Tisztára mintha ez egy szakma lenne, alaképzettségel az ember gasztrobolgger-képesítést szerez, aztán továbbtanulhat sztár-gasztrobloggernek (ez már majdnem nyelvtörő). És végén olyan híres megasztár lehet, mint Olivér Jakab, Ramzai Gordon vagy méltán körülrajongott Ljudmilla Pirított Ivanovna (a családnak csak Lapcsánka), a verhovenszkiji Guzmij Alekszejevics Trutymov Rollerfék Gyár menzájának főnénije.
Vagy az a patkány...
2013. szeptember 17., kedd
Rabok voltunk mostanság is...
Elsőre kényelmes helyzetnek tűnhet, ha az embernek az a munkája, hogy gépeket kezeljen, de speciel egxik sem működik. Üzemel viszont a kávéautomata, van kéznél egy jó könyv, és nyugodtan lehet lábat lógatni, hisz dolgoznék én, de, ugye, nem lehet...
A valóság ezzel szemben az, hogy ha nem működik pl. a csomagológép, akkor rengeteg bizbaszt (ilyen villamosipari kis izéket) kézzel kell lecsomagolni, egy olló, rengeteg fólia, meg egy konyhai fóliahegysztő sagítségével. És a rengeteg ez esetben néhány tízezer vackot jelent, tízesével, meg húszasával adagolva, és persze minden zacskót fel is kell címkézni. Ahelyett hogy beleönteném a gépbe, aztán hagynám dolgozni, elvégre automata. Kíváncsi lennék, ha holnap jönnek a német megrendelők nézelődni, megmutatják-e nekik az ipari célra (valamint méretekben) használt konyhai eszközt, mely igazából arra valló, hogy pár zacskó borsót, halat vagy feldarabolt házastársunk máját csomagoljuk be fagyasztás előtt.
Talán nem mutatják meg nekik, a derék fritzek talán elhiszik a szeplőtelen csomagolás csodáját, mikor is az alkatrészek egyszer csak, váratlanul, mondhatnánk hipp-hopp, hőre lágyuló műanyaggal vevődnek körbe, csak úgy spontán, a maguk örömére.
De ez nekem mindegy is, én csak rohadtul unom, és már tényleg csinálnék egy lassító sztrájkot (például minden zacskót gondosan egyformára vágok, vonalzóval ellenőrizve, mert elvileg a mérete adott, csak senki sem nézni, mert nincs értelme), mert megint az lesz a vége, hogy valaki egy irodában azt gondolja, nem is sürgős a gép javítása, elvégre a cucc így is elkészlül, neeem? De igen, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló, tessenek továbbfáradni....
Én meg mint modern rabszolga, csinálom azt, amit már születésem előtt automatizáltak, csak mert másnak nem sűrgős, meg pénzbe kerül. (Mint egy Moldova szatírában, ahol a többdiplomás nő csak papírtépőként tud elhelyezkedni. Erdetileg egy ollót akartak venni, de ő olcsóbb volt.)
Még jó, hogy jövő hónapban London, addig már féllábonis (aligaligalig).
A valóság ezzel szemben az, hogy ha nem működik pl. a csomagológép, akkor rengeteg bizbaszt (ilyen villamosipari kis izéket) kézzel kell lecsomagolni, egy olló, rengeteg fólia, meg egy konyhai fóliahegysztő sagítségével. És a rengeteg ez esetben néhány tízezer vackot jelent, tízesével, meg húszasával adagolva, és persze minden zacskót fel is kell címkézni. Ahelyett hogy beleönteném a gépbe, aztán hagynám dolgozni, elvégre automata. Kíváncsi lennék, ha holnap jönnek a német megrendelők nézelődni, megmutatják-e nekik az ipari célra (valamint méretekben) használt konyhai eszközt, mely igazából arra valló, hogy pár zacskó borsót, halat vagy feldarabolt házastársunk máját csomagoljuk be fagyasztás előtt.
Talán nem mutatják meg nekik, a derék fritzek talán elhiszik a szeplőtelen csomagolás csodáját, mikor is az alkatrészek egyszer csak, váratlanul, mondhatnánk hipp-hopp, hőre lágyuló műanyaggal vevődnek körbe, csak úgy spontán, a maguk örömére.
De ez nekem mindegy is, én csak rohadtul unom, és már tényleg csinálnék egy lassító sztrájkot (például minden zacskót gondosan egyformára vágok, vonalzóval ellenőrizve, mert elvileg a mérete adott, csak senki sem nézni, mert nincs értelme), mert megint az lesz a vége, hogy valaki egy irodában azt gondolja, nem is sürgős a gép javítása, elvégre a cucc így is elkészlül, neeem? De igen, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló, tessenek továbbfáradni....
Én meg mint modern rabszolga, csinálom azt, amit már születésem előtt automatizáltak, csak mert másnak nem sűrgős, meg pénzbe kerül. (Mint egy Moldova szatírában, ahol a többdiplomás nő csak papírtépőként tud elhelyezkedni. Erdetileg egy ollót akartak venni, de ő olcsóbb volt.)
Még jó, hogy jövő hónapban London, addig már féllábonis (aligaligalig).
2013. szeptember 15., vasárnap
Mindennapi fasizmus (a velünk élő nácik)
Most olvastam valamit, ami igazán kiakasztott. Valami boldogtalan sajtkészítő blog (direkt nem linkelem be, rohadjanak meg) Kertész Imrét kezdte gyalázni, hogy ugye egy aktuális interjúban "holokausztbohócnak" nevezte magát, és lám-lám kibújt a szög a zsákból, rájött ő is, hogy iparszerűen gazdagodott meg mások, meg a saját szenvedéseiből. És a szerző, a szerencsétlen, nem érzi, nem tudja, miről beszél, illetve, hogy Kertész az autentikus beszélő (aki magát kigúnyolhatja, de hogy mások tegyék, azt nem hagyom...), ő meg a pálya széléről szotyizva ordító senki. Mert mi is az, hogy holokauszt-ipar? Mi az hogy üzlet? (Vagyis, ha én kritizálom a katolikus egyházat, az inkvizíció-ipar? Ugye nem, csak történelmi események felemlegetése. Ha Szolzsenyicin írt valamit, az gulág-ipar volt? Ugye nem.) De ha Kertész, egy holokauszt-túlélő erről ír sokat (miért, miről írt volna, hogy sokat lovacskázott hortimiklós térdén, meg szedtek együtt virágot??? a kormányzóúr őfőfaszsága küldte őt a halálba, nem rajta múlt, hogy túlélte...), az már sértő? Felemlegetni, hogy német nácik magyar nácikkal erős együttműködésbe százezereket, százezernyi magyar polgárt küldtek a biztos halálba, szartak rá, hogy idősek, gyerekek, bárkik, csak pusztuljanak, mert nem tetszik a vezetéknevük?
És a direkt nem idézett írás (a förtelmet bárki megtalálja, aki rákeres) szerzője minderre azt mondja, Kertész egy öreg, beteges hazudozó, megélhetési-túlélő, de most jól leleplezte magát, meg az egész holokauszt-ipart. Nem holokauszt-kamut, mert ugye az nincs, áj mín nem kamu, de ezek a szemét túlélők nem csak, hogy túléltek, de véleményt is mernek formálni, és az ugye kevés a kétbites agyúaknak, hogy valaki a saját helyzetével is lehet kritikus. Mert ők nem, valaki vagy rendes zsidó túlélő, vagy szenevelgő művész, aki a második, az nyilván nem is szenvedett, mit dumál itt...
Na ennél a náci alapvetésnél azért álljunk meg egy szóra:
- A holokauszt tény és szégyen, a komplett nyugati kultúra szégyene (igen, a miénk is).
- Minden nagy művész sajátja, hogy élete végén már nem biztos művei értékében. (Csak a középszerű kóklerek hirdetik büszkén, hogy remekműveket alkottak, aztán mennek a jól megérdemelt felejtésbe.)
- Kertész Imre nagy művész, nagy író, akkor is az lett volna, csak a holokausztról ír, de nem csak arról. (Tessék bárkinek elolvasni Az angol lobogót, és rájön, hogy Kertész elképesztően jajjdejó író, rá kell hangolódni nyilván, ez nem a hotsztoriblikk bulvárszar. Meg a 'létező szocializmusról' is megmutat valami fontosat.)
- Kertész Imre arról beszél, hogy kétségei vannak, elég jó író-e? Vagy csak azért lett sikeres, mert átélte, amit átélt, és hosszú kínlódás után meg tudta írni? (Jelentem nem, témától függetlenül jó, szinte mint Thomas Mann, aki bevallottan az első példaképe.)
- Irodalmi Nobel-díjat nem kapnak kóklerek (naná, több, mint tíz éve épp ez fáj az itthoni kóklereknek).
Ceterum censeo: Kertész Imre az egyik kedvenc íróm, plusz egy idős és beteg ember (a Parkinson-kór miatt már írni sem tud),és bármit mond, azt hitelesíti az élete, a művei, meg én is , ha kell. Bár én nem kellek, elég a Sorstalanság, meg a Kaddis.. meg a Gályanapló. Kertészt olvasni nettó szellemi élmény, minden más kit érdekel?
És a direkt nem idézett írás (a förtelmet bárki megtalálja, aki rákeres) szerzője minderre azt mondja, Kertész egy öreg, beteges hazudozó, megélhetési-túlélő, de most jól leleplezte magát, meg az egész holokauszt-ipart. Nem holokauszt-kamut, mert ugye az nincs, áj mín nem kamu, de ezek a szemét túlélők nem csak, hogy túléltek, de véleményt is mernek formálni, és az ugye kevés a kétbites agyúaknak, hogy valaki a saját helyzetével is lehet kritikus. Mert ők nem, valaki vagy rendes zsidó túlélő, vagy szenevelgő művész, aki a második, az nyilván nem is szenvedett, mit dumál itt...
Na ennél a náci alapvetésnél azért álljunk meg egy szóra:
- A holokauszt tény és szégyen, a komplett nyugati kultúra szégyene (igen, a miénk is).
- Minden nagy művész sajátja, hogy élete végén már nem biztos művei értékében. (Csak a középszerű kóklerek hirdetik büszkén, hogy remekműveket alkottak, aztán mennek a jól megérdemelt felejtésbe.)
- Kertész Imre nagy művész, nagy író, akkor is az lett volna, csak a holokausztról ír, de nem csak arról. (Tessék bárkinek elolvasni Az angol lobogót, és rájön, hogy Kertész elképesztően jajjdejó író, rá kell hangolódni nyilván, ez nem a hotsztoriblikk bulvárszar. Meg a 'létező szocializmusról' is megmutat valami fontosat.)
- Kertész Imre arról beszél, hogy kétségei vannak, elég jó író-e? Vagy csak azért lett sikeres, mert átélte, amit átélt, és hosszú kínlódás után meg tudta írni? (Jelentem nem, témától függetlenül jó, szinte mint Thomas Mann, aki bevallottan az első példaképe.)
- Irodalmi Nobel-díjat nem kapnak kóklerek (naná, több, mint tíz éve épp ez fáj az itthoni kóklereknek).
Ceterum censeo: Kertész Imre az egyik kedvenc íróm, plusz egy idős és beteg ember (a Parkinson-kór miatt már írni sem tud),és bármit mond, azt hitelesíti az élete, a művei, meg én is , ha kell. Bár én nem kellek, elég a Sorstalanság, meg a Kaddis.. meg a Gályanapló. Kertészt olvasni nettó szellemi élmény, minden más kit érdekel?
Verseny? Tánc???
Tegnap konkrétan szénné röhögtem magam valami versenytáncos bajnokság tévéközvetítésén, mondjuk nemigen nézek ilyet (vagyis nem), de igen szórakoztató. Mert:
- Adott a tánc, mint egy lehetséges emberi kommunikációs- vagy kifejezésforma, de egy afrikai törzsi rítus, vagy a diszkóban előadott kettőtjobra-kettőtbalra mozgásfora esetén ez lehet spontán, sőt, természetes.
- De a hülye emberek, pláne a nyugati kultúrkörben, mindent a természetellenességig finomítanak, távolítanak a spontaneitástól, így aztán lesz nekünk opera/balett (mer ugye ember úgy nem énekel/mozog magától), techno meg trash metal, meg kereskedelmi tévé...
- Az ún. versenytánc igazán pregnáns példa, mert pl. a jégtáncban (ami szintén szörnyű), legalább van valami nagyívű lendület, meg muszáj kecsesség (mert a korcsolyán még mindig nincs fék), de a versenytánc az kategóriákkal rosszabb.
- Mert az OK, hogy itt is ijesztően kurvásra sminkelt nők szerepelnek, giccses ruhában, vérfagyasztó arckifejezéssel ("Nézz csábosan! - ÖöööŐŐŐÁááá...."), a homokos stricinek öltözetett ijesztő zsúrfiúkkal, de ezek nem zenére siklanak, hanem a zene ürügyén rángatóznak, viccesen, mert egészen váratlan pillanatokban. Amúgy a latin tánc, az szerintük típustól függetlenül seggrázás és csücsörítés, a tangó meg mondjuk olyan, mint ha Hitler meg akara csókolni, de te őt, háát, nem igazán...
- Adott a tánc, mint egy lehetséges emberi kommunikációs- vagy kifejezésforma, de egy afrikai törzsi rítus, vagy a diszkóban előadott kettőtjobra-kettőtbalra mozgásfora esetén ez lehet spontán, sőt, természetes.
- De a hülye emberek, pláne a nyugati kultúrkörben, mindent a természetellenességig finomítanak, távolítanak a spontaneitástól, így aztán lesz nekünk opera/balett (mer ugye ember úgy nem énekel/mozog magától), techno meg trash metal, meg kereskedelmi tévé...
- Az ún. versenytánc igazán pregnáns példa, mert pl. a jégtáncban (ami szintén szörnyű), legalább van valami nagyívű lendület, meg muszáj kecsesség (mert a korcsolyán még mindig nincs fék), de a versenytánc az kategóriákkal rosszabb.
- Mert az OK, hogy itt is ijesztően kurvásra sminkelt nők szerepelnek, giccses ruhában, vérfagyasztó arckifejezéssel ("Nézz csábosan! - ÖöööŐŐŐÁááá...."), a homokos stricinek öltözetett ijesztő zsúrfiúkkal, de ezek nem zenére siklanak, hanem a zene ürügyén rángatóznak, viccesen, mert egészen váratlan pillanatokban. Amúgy a latin tánc, az szerintük típustól függetlenül seggrázás és csücsörítés, a tangó meg mondjuk olyan, mint ha Hitler meg akara csókolni, de te őt, háát, nem igazán...
2013. szeptember 7., szombat
Nullánál is kevesebb
Elnézvén a Muzsika/Nóta TV remek műsorát (tényleg, egy ízben már két és fél percig is bírtam) rájöttem hogy az ott zajló döbbenetnek még nincs is precíz leírása, pedig a kortárs kultúr- és társadalomtudomány nem lehet meg a fásyádámizmus (angolosan ádámfasyzmus) leírása nélkül, melyhez azonban a legalapvetőbb tipológiák sem állnak rendelkezésre, miközben pedig magyarok millióinak elsődleges kulturális javait jelentik a csocsesz-bunyóspityu-kacorferi bermuda háromszög produktumai. Fekete lyukak ők, rokonaik, barátaik és üzletfeleik, valamint az általuk képviselt műfaj, elnyelnek minndent Erkeltől Lédi Gyagyáig, de nem jön ki belőlük semmi, csak valami fehér zaj, meg egy automata szöveggenerátor által összehordott hablaty. (Input: babám, rózsám, szeretlek, várokrád, csillag, virág, nyáreste, Output: romantikus sláger)
Egyszóval következzék a Bevezetés egy kísérlet vázlataiba, avagy alapvonalak a mulatós izé (nem, akkor sem zene, az Dvorak, Bartók, a Beatles vagy a Queen) tanulmányozásához:
Célcsoport: Nem feltétlen falusi/kisvárosi, nem feltétlen alulképzett, nem feltétlen idősebb emberek (valamint a sérelmet szintén elszenvedő gerinces háziállatok - (mittomén, lehet, hogy a legyyeknek minegy)). A mulatós közönsége ugyanis nem hülye, nem ízlésficamos, csak neki valahogy ez jutott meg az abált szalonna, ez az értelmezési keret, a fogódzó, melyen keresztül a világ kicsit érthetőbb, és mindenképpen megélhetőbb. És egy városi kocsmában (régebben: presszó, még régebben: Büfé, falatozó) ugyanúgy postásbódimatyi és a duplakávé üvölt avurlitzerből, ahová derék mérnökök dobálják a százasokat.
(Mellékszál, de pl. a Proms-on, a Royal Albert Hallban is annak van a legnagyobb sikere, mikor a királyi szimfonikusok a Star Wars főcímzenjét játszák, csak azt szmokingban illik hallgatni, kisujjunkat elegánsan eltartva a teáscsésze fülétől. Beethoventől meg a közönség nagy részének csak annyi van meg, hogy: TÁDÁDÁDÁMM, TÁDÁDÁDÁMM...)
Műfaji alapszabályok:
- Nincs halál (maximum fenyegetőzünk vele szerelmi bánat esetén, de nem komolyan).
- A szerelem mindent legyőz (vagy nem, ez esetben a bé terv az alkohol+húzdrácigány)
- Bor van, kalbász van, mulatás van (szerelem opcionális, a világ meg amúgy keblünkre ölelve)
- Zenekar nincs (szinti van, retrográdoknál nyakban hordott, ún. "moderntókingos" kivitelben).
- Etnika feszültségek kizárva (cigány magyar dva bratanki - együtt mulat,adott esetben együtt utálja egymást)
- Nyelvezet sajátos (máma rizsával a pörkűt, illetve a romacsávó, sukár, devla etc. szavak random beillesztése)
- Fontos a művésznév (Dzsordzsó, Elvisz, Gadnóz)
-Playback kötelező (a mikrofont csak akkor kapcsold be, mikor épp nem kell énekelned, de mondani kell, hogy: " Helllllló Csirkevár, kezeket a magasba! Gyerünk, gyerünk, hoppá!")
- Nem baj ha túlsúlyos kurvának/stricinek öltözöl a színpadnak csúfolt izzassztókamrában, a közönség lényednek pont e szeletére kíváncsi!
Tematikák:
1. "Az én babám minden este vár reám": Az érzelmes mulatós valójában az alaptípus, a népdalok szerelmi szimbolikájának és a népies műdalok (vö. "magyarnóták") naftalinszagú kliséinek totális lebutítása, a 'kellesz, maraggyá, gyüjj vissza' tematika mentén. E típusnál az előadó majdnem mindig egyes szám első személyben beszél, mint lírai én, minden állapot, esmény és történés az ő érzelmeinek projekciója. Ő az, aki elhagy vagy akit elhagynak, neki felhős az ég vagy neki süt a nap, a másik, a vágy nem titokzatos, hanem épp hogy megnevezett tárgya csak kellék, ürügy az ostoba közhelyek elsütésére.
Zeneileg az olcsó szintetizátorok 'andalgós' üzzemódja az alap és a felépítmény egyben, ez a változat más hangszert nem tűr meg, illetve sírhatna a hegedű is, de hegedülni a mulatós előadók nem tudnak, vagy csak szégyellik, esetleg kellékként használják a hangszert. Miként a hűtlen assszonyt, a mással elmenő csajt, vagy édesanyát, aki mindig hazavár.
Az előadás jellegzetessége a nagy igazságoknál (a szerelem az kell etc.) bevetett apró bólogatások sorozata, beletörődő égrenézés, miközben az énekes karból is dolgozik, a közönségre mutogat, illetve a refrénnél tapsot imitálva jobbkézzel csapkodja a mikrofont, balkezeseknél persze fordítva, vagy az egész fordítva, ezt még kutatni kell. (Mindeközben térdből rugózni opcionális.)
2. "Máma mulatunk, csuhajja!": A lírai én e típusnál hátérbe húzódik, és átadja helyét egy nárcisztikus-hedonisztikus általánosított egónak. Az affektivitás megmarad, de iránya módosul, a megszemélyesített vágy pozícióját átveszi a személytelen levés iránti szenvedély, a mának élés és a jelenben feloldódás atavisztikus élménye. Tekintet nélkül a másnapi anyagi, fizikális, pszichés és szociális állapotra...
E típusra jellemző leginkább az előadóművészek emfatikus dürrögése, az indoklatlan helyekre beszúrt "hoppá!" (dialektusban: "hophopp!"), "namégeccer" illetve "'zketamagsba" hangsorok által. E megnyilvánulások történeti előzményének tekinthető a "subidubi", a "jejeje" és a "gerappa", valamit a "dedududédedududá" amfatíva.
A mulatós mulatóst zeneileg a szokásos, meghitt egyszerűség jellemzi (dobgép, szintin két akkord), az előadók részéről viszont a hitelesség elengedhetetlen feltétele a magasba tartott kéz (tapsolással kombinálva) és a nem elviszi értelemben vett csípőmozgás, a nyugdíjasokra tekintettel.
A szövegek tematikáját itt egyértelműen az alkohol és a férfias összetartás határozza meg: fajsörök, fajborok, fajpálinkák; meg a banda, kétféle értelemben is: az egyik húzza a másik húzatja, bár mindez a színpadon előadva némileg skizofrén helyzetet eredményez.( Húzd rá cigány! - énekli egy cigány aki épp húzza, bár nem hegedűvel hanem a Casio disco3 alprogramjával.)
3. "Egy ilyen lánynak a diszkóban a helye" Húsz-harminc éves ócska slágerek mulatósra butítva, az első két témában is játszhatnak (vö. Máté Péter), de igazi terepük a lendületes popzene, ilyen Száguldás-porcshe-szerelem szinten, meg Jégdupla Viszkivel. A szövegeken nem kell agyalni, azok ilyenkor eleve adottak, a prozódiát ettől még kerékbe lehet törni, elvégre az előadóművészek a crossover jegyében szabadon dekonstruálhatják azt, így is érthető marad, legfeljebb fáj.
Gyakori mozgásforma a kettőt előre, ekttőt hátra kvázi-kacsatánc, súlyosabb esetben heveny léggitározással kísérve. (Valaki vehetne már végre egy légzongorát...)
Persze pár dolog fájóan hiányzik a mulatós tematikából: a kötelező kutya-gyerek kombóból a gyerek még néha-néha, de kutya az szinte egyáltalán nincs. Meg hát, tekinettel a nemzetközi helyzetre,elkelne néhány Wass Albert, Tornay Szeszil mulatós átirat is, mert ez a sok szájmagyar leragad a labanc származású operettek újjrahasznosításánál, és sehol a szentistváni gondolat, meg a gyepű védelme. Ejnye...
Egyszóval következzék a Bevezetés egy kísérlet vázlataiba, avagy alapvonalak a mulatós izé (nem, akkor sem zene, az Dvorak, Bartók, a Beatles vagy a Queen) tanulmányozásához:
Célcsoport: Nem feltétlen falusi/kisvárosi, nem feltétlen alulképzett, nem feltétlen idősebb emberek (valamint a sérelmet szintén elszenvedő gerinces háziállatok - (mittomén, lehet, hogy a legyyeknek minegy)). A mulatós közönsége ugyanis nem hülye, nem ízlésficamos, csak neki valahogy ez jutott meg az abált szalonna, ez az értelmezési keret, a fogódzó, melyen keresztül a világ kicsit érthetőbb, és mindenképpen megélhetőbb. És egy városi kocsmában (régebben: presszó, még régebben: Büfé, falatozó) ugyanúgy postásbódimatyi és a duplakávé üvölt avurlitzerből, ahová derék mérnökök dobálják a százasokat.
(Mellékszál, de pl. a Proms-on, a Royal Albert Hallban is annak van a legnagyobb sikere, mikor a királyi szimfonikusok a Star Wars főcímzenjét játszák, csak azt szmokingban illik hallgatni, kisujjunkat elegánsan eltartva a teáscsésze fülétől. Beethoventől meg a közönség nagy részének csak annyi van meg, hogy: TÁDÁDÁDÁMM, TÁDÁDÁDÁMM...)
Műfaji alapszabályok:
- Nincs halál (maximum fenyegetőzünk vele szerelmi bánat esetén, de nem komolyan).
- A szerelem mindent legyőz (vagy nem, ez esetben a bé terv az alkohol+húzdrácigány)
- Bor van, kalbász van, mulatás van (szerelem opcionális, a világ meg amúgy keblünkre ölelve)
- Zenekar nincs (szinti van, retrográdoknál nyakban hordott, ún. "moderntókingos" kivitelben).
- Etnika feszültségek kizárva (cigány magyar dva bratanki - együtt mulat,adott esetben együtt utálja egymást)
- Nyelvezet sajátos (máma rizsával a pörkűt, illetve a romacsávó, sukár, devla etc. szavak random beillesztése)
- Fontos a művésznév (Dzsordzsó, Elvisz, Gadnóz)
-Playback kötelező (a mikrofont csak akkor kapcsold be, mikor épp nem kell énekelned, de mondani kell, hogy: " Helllllló Csirkevár, kezeket a magasba! Gyerünk, gyerünk, hoppá!")
- Nem baj ha túlsúlyos kurvának/stricinek öltözöl a színpadnak csúfolt izzassztókamrában, a közönség lényednek pont e szeletére kíváncsi!
Tematikák:
1. "Az én babám minden este vár reám": Az érzelmes mulatós valójában az alaptípus, a népdalok szerelmi szimbolikájának és a népies műdalok (vö. "magyarnóták") naftalinszagú kliséinek totális lebutítása, a 'kellesz, maraggyá, gyüjj vissza' tematika mentén. E típusnál az előadó majdnem mindig egyes szám első személyben beszél, mint lírai én, minden állapot, esmény és történés az ő érzelmeinek projekciója. Ő az, aki elhagy vagy akit elhagynak, neki felhős az ég vagy neki süt a nap, a másik, a vágy nem titokzatos, hanem épp hogy megnevezett tárgya csak kellék, ürügy az ostoba közhelyek elsütésére.
Zeneileg az olcsó szintetizátorok 'andalgós' üzzemódja az alap és a felépítmény egyben, ez a változat más hangszert nem tűr meg, illetve sírhatna a hegedű is, de hegedülni a mulatós előadók nem tudnak, vagy csak szégyellik, esetleg kellékként használják a hangszert. Miként a hűtlen assszonyt, a mással elmenő csajt, vagy édesanyát, aki mindig hazavár.
Az előadás jellegzetessége a nagy igazságoknál (a szerelem az kell etc.) bevetett apró bólogatások sorozata, beletörődő égrenézés, miközben az énekes karból is dolgozik, a közönségre mutogat, illetve a refrénnél tapsot imitálva jobbkézzel csapkodja a mikrofont, balkezeseknél persze fordítva, vagy az egész fordítva, ezt még kutatni kell. (Mindeközben térdből rugózni opcionális.)
2. "Máma mulatunk, csuhajja!": A lírai én e típusnál hátérbe húzódik, és átadja helyét egy nárcisztikus-hedonisztikus általánosított egónak. Az affektivitás megmarad, de iránya módosul, a megszemélyesített vágy pozícióját átveszi a személytelen levés iránti szenvedély, a mának élés és a jelenben feloldódás atavisztikus élménye. Tekintet nélkül a másnapi anyagi, fizikális, pszichés és szociális állapotra...
E típusra jellemző leginkább az előadóművészek emfatikus dürrögése, az indoklatlan helyekre beszúrt "hoppá!" (dialektusban: "hophopp!"), "namégeccer" illetve "'zketamagsba" hangsorok által. E megnyilvánulások történeti előzményének tekinthető a "subidubi", a "jejeje" és a "gerappa", valamit a "dedududédedududá" amfatíva.
A mulatós mulatóst zeneileg a szokásos, meghitt egyszerűség jellemzi (dobgép, szintin két akkord), az előadók részéről viszont a hitelesség elengedhetetlen feltétele a magasba tartott kéz (tapsolással kombinálva) és a nem elviszi értelemben vett csípőmozgás, a nyugdíjasokra tekintettel.
A szövegek tematikáját itt egyértelműen az alkohol és a férfias összetartás határozza meg: fajsörök, fajborok, fajpálinkák; meg a banda, kétféle értelemben is: az egyik húzza a másik húzatja, bár mindez a színpadon előadva némileg skizofrén helyzetet eredményez.( Húzd rá cigány! - énekli egy cigány aki épp húzza, bár nem hegedűvel hanem a Casio disco3 alprogramjával.)
3. "Egy ilyen lánynak a diszkóban a helye" Húsz-harminc éves ócska slágerek mulatósra butítva, az első két témában is játszhatnak (vö. Máté Péter), de igazi terepük a lendületes popzene, ilyen Száguldás-porcshe-szerelem szinten, meg Jégdupla Viszkivel. A szövegeken nem kell agyalni, azok ilyenkor eleve adottak, a prozódiát ettől még kerékbe lehet törni, elvégre az előadóművészek a crossover jegyében szabadon dekonstruálhatják azt, így is érthető marad, legfeljebb fáj.
Gyakori mozgásforma a kettőt előre, ekttőt hátra kvázi-kacsatánc, súlyosabb esetben heveny léggitározással kísérve. (Valaki vehetne már végre egy légzongorát...)
Persze pár dolog fájóan hiányzik a mulatós tematikából: a kötelező kutya-gyerek kombóból a gyerek még néha-néha, de kutya az szinte egyáltalán nincs. Meg hát, tekinettel a nemzetközi helyzetre,elkelne néhány Wass Albert, Tornay Szeszil mulatós átirat is, mert ez a sok szájmagyar leragad a labanc származású operettek újjrahasznosításánál, és sehol a szentistváni gondolat, meg a gyepű védelme. Ejnye...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)