Isa por es...

Ma délelőtt a péktől hazafelé felfigyeltem egy kisteherautóra. Igazából nem volt rajta semmi különös, vajszínű árnyalat, sötét üveg, koszos ponyva. Viszont felirat vagy logó sem volt rajta, leszámítva egy-egy apró betűs webcímet az oldalán meg a hátulján. Én meg megpróbáltam kisilabizálni, mióta ugyanis megtanultam olvasni (még 1823-ban) kényszeresen el kell olvasnom mindent, csokicímkét, reklámtáblát, mindent, de gondolom ezzel sokan vannak még így.

Ez esetben viszont ez elég nehezen ment, hogy akkor mi is van odaírva. Havasszoros... havonszaras... homokszaros... neem, hamvakszorasponthu. Na ez elég bizarr, mert ugye:

- Írhatnák azt is, hogy temetkezési vállalkozó, nyilván csak ők szórhatnak legálisan.
- Meg lehetne valami cím, telefonszám, de nem csak egy egészen közelről olvasható honlapcím.
- És hát egy temetkezési vállalkozástól inkább azt várnánk, hogy a kaszni fekete és az üveg fehér. (Jó, tudom, ez csak a teherautójuk, de az imidzs az imidzs valamint biznisz iz júzsöl.)

Így aztán elszabadulhat az ember fantáziája: Lehet pl., hogy hagyományosan már nem is temetnek, ők csak szórással foglalkoznak, de az számtalan módon teszik, kézzel, géppel, flakonból, nagy nyomású  permetezőből, meg különböző helyekre (szent folyókba, kevésbé szent folyókba, koszos kis patakokba, mezőre, rétre, mákostésztára, a szomszéd autójába etc.).
De az is előfordulhat, hogy azért csak webcím van, mert pusztán virtuálisan szórnak (nyilván egy tamagocsi-temetőben), az egész megy online, regisztrálok, belépek, megadom hogy kit és hol, aztán megnyomom a "szórás" gombot és mehet. Fizetés kártyával, Fácsés lájkolóknak öt százalék kedvezmény.

Végül is mindegy, még nem érzem az égető szükségét, hogy szórjak vagy szórjanak, nem tervezem, hogy feliratkozzak, bár ha van valami jó first minute akció, meggondolandó. Esetleg kérek egy szórás-foglalást (elsőbbségi beszállással, naná)szülinapomra, nincs is szebb, mint születésünk alkalmával jövendő elmúlásunkon merengeni. Bizonyos kor felett ez úgyszólván kötelező kör.

De ez a minimál-reklám igazából gerillamarketing, az ember arra számít, hogy ha rákkattint, jön a direktebb (pl. "Senki sem szór úgy, ahogy mi szórunk"), esetleg szórótanfolyamot is reklámoznak ugyanott. De nem, egy elég átlagos temetkezési vállalkozás honlapjára tévedünk, ahol a legextrémebb nagyjából az akciós légi temetés (kompletten 199 ezerért, áfával együtt!). reméljük ez nem hasonlít a tengerész temetésre, azaz nem egy bazi nagy tölgyfa koporsót dobnak ki a gépből. Zászlóval letakarva. És utánadobják a sírkövet is.

Tudomámlógia

Mivel a szociológia egy unalmas tudomány (vagy tíz évig az ellenkezőjét állítottam, de már unom - állítani is), új területeket kellene felfedezni a tudomány fénylő horizontján, már ha a horizonton vannak utak, jut eszembe ez is érdekes kutatási téma lehet. (Valamint, hogy hány angyal táncolhat egyszerre a tű fokán? És keringőt, tangót vagy bugit?)

Nyilván valami interdiszciplináris dologban kell gondolkodni, mint a biokémia vagy a paleo-irodalomtörténet, hisz ma ez a divat, tíz brit tudósból kilenc szerint legalább is. Valamint közülük nyolc ugyanolyan fogkrémet használ a mosógépben, vízkő ellen.

Szóval, az izgaalmas új tudományok lehetnének mondjuk:

- Kulturális ornitológia: a madarak szerepe a törzsi és modern kultúrákban, a mítoszokban, a népművészetben és a tányéron. (Mesélve, énekelve, faragva. sütve-főzve.)
- Asztrobotanika: földönkvüli növények tudománya, illetve ha nincsenek, akkor annak vizsgálata, hogy pontosan mely növényfajok nincsenek a Földön kívül, illetve miért, és mi módon nincsenek.
- Geopatológia: halott ásványok tanulmányozása, különös tekintettel arra, hogy a vizsgált kőzetek mikor és miben pusztultak el, illetve éltek-e vala egyáltalán? (Megkövült növények/állatok itt nem számítanak, azokkal foglalkozzanak az őslényes pacákok.)
- Gasztrolingviszika: ízlelés és nyelvhasználat összefüggéseinek vizsgálata, avagy melyik chilitől káromkodunk a legdurvábban (a Gordon Ramsay-skálán mérve) vagy melyik borász használja legtöbbször indokolatlanul a "tanninok" vagy a "gyümölcsös jegyek" kifejezéseket. Illetve omlósabb-e a karaj, ha "husi"-nak becézzük. (Kiegészítő terület: koviubi, sali, csoki, hambi etc.)
- Klinikai teológia:  hogyan imádkozzunk a betegekért a kórteremben, a műtőben és a hullaházban. A keresztény, a muszlim vagy a buddhista rítus hatásosabb-e, melyik gyógyszert lehet kiváltani velük, és számít-e lélekvándorlás a halálozási arány számításakor?
- Pszichoesztétika: az oligofréniák és pszichopátiák művészi vonatkozása, a neurózisok hatása a kortárs irodalomra, függőség és kreativitás, mennyire legyünk őrültek egy korszakos remekműhöz?
- Lógia: avagy lótudomány, na ez igazán interdiszciplináris (lótörténet, lóanatómia, lóságismeret, lópatológia, lószociológia, lóstatika és lódinamika, mikro- és makrológia). - Bár lehet, hogy a makrológia a rohadt nagy dolgok tanulmányozásának tudománya, mint az élet, a világmindenség meg minden...

Hálás nyelvek

Ma kiderült - mert  a jegyzőkönyv kedvéért érdemes leszögezni: az interháló und közösségi média korában minden disznóság kiderül egyszer - hogy a CBA vezetői különösen gusztustalan, primitív politikai körlevelükkel próbáltak nyomást gyakorolni a cég alkalmazottaira, hogy menjenek a 23-án abszolvált Birkamenetre. Merthogy posztkommunisták meg liberális gazemberek fenyegetik a multikkal az igaz magyarokat, főleg Szent Dagadó Viktor Főminiszter Urat, aki akkora formátum, hogy lassan a róla mintázott szobra is a Holdig ér.

Ez nyilván balhé, a cébésás baldauf meg lázár (megint indokolt a csupa kisbetű), viszont még csak nem is szégyelli magát egy ilyen tahó munkahelyi trollkodás után, őnekik ez magánvéleményük, meg tulajdonosok is, az alkalmazottaik meg nyilván örülnek az elvi-ideológia útmutatásnak, és lelkesen mentek birkamenetelni, bégetni a sok kicsi bayerzsoltival, mer az jó, plusz az akolmeleg. És amúgy ez nem magánvélemény, privát politikai állásfoglalás, ez kérem ez szimpla seggnyalás, kis hálás gesztus a Gazdi alfelének, hátha leesik még valami. Ami nem az.

Még szerencse, hogy a nevezettek nem vudu-hívők mondjuk, akkor kötelező lenne a holdtöltekor fekete kakas vérében fürdés, illetve nem lenne kötelező, de erősen ajánlanák, ami majdnam ugyanaz. Ez honnan is ismerős? Megvan: akié a föld azé a vallás, akié a bót, azé az alkalmazott, aki igazából a tulajdonosok szemében jobbágy, csak nem így hívják. Legfeljebb egymás közt. Nem is leveleznek fele, csak a falusi bíróval (esetünkben boltvezető), aki majd megmondja a sok parasztnak, hogy mi mennyi merre.

Na ettől a hűbérúri tempótól lesz minden normális embernek hányingere: úgyhogy innentől sokakkal együtt én is bojkottálom a cébéát, a fideszmagyar szarulnemzeti üzletláncot. Azt mondom felebarátaim: ha cébéát láttok, szaladjatok onnan, ahogy a torkotokon kifér!

Könyvajánló - Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Megint muszáj megemlékezni, az aktuálisan olvasott könyvről, mert ki ha én nem, ráadásul meg is lepődtem rajta, igaz már nem először. Neil Gaiman-től eddig két könyvet olvastam, az egyik nem tettszett, a másik igen, ez meg eléggé, bár nem egyedül írta, hanem a sokak által magasztalt Terry Pratchett-el közösen, aki viszont nem akkora kedvenc, talán nem véletlenül. A fantasy ugyanis egy olyan irodalmi (filmes stb. ) címke, amitől garantáltam menekülök, ennél jobban már a csak a 'musical' szótól ver ki a víz, az (néhány jelentékeny kivételtől eltekintve) tényleg az emberiség-ellenes bűnök kategóriájába tartozik.

Az Elveszett próféciák viszont egész jó (csak a cím fordítását nem értem, eredetiben ugyanis Good Omens), a fülszöveg szerint a világvége még sosem volt olyan vicces, dehát ezt én nem tudhatom, világvégét még csak tévében láttam, és az néha elég vicces, bár egyszer megnézném Tarantino rendezésében is.

És akkor egy rövid részlet (ahol egy angyal meg egy démon beszélget, régi kollégák amúgy):
"- Figyelj - mondta Crowley elkeseredetten - hány zeneszerzőt tudsz felsorolni a ti oldalatokon, mi? Elsőrangút, úgy értem.
Azirafael meglepettnek tűnt.
-  Hát nézzük csak... - kezdte.
- Kettőt - mondta Crowley - Elgar és Liszt. Ennyi. Az összes többi nálunk van. Beethoven, Brahms, az összes Bach, Mozart és a többiek. El tudsz képzelni egy örökkévalóságot Elgar társaságában?"

"(...) Mit gondolsz mennyi időnk van? - intett Crowley a Bentley felé, aminek fölpattantak az ajtajai.
- A jóslatok eltérnek - mondta Azirafael az utasülésre csusszanva. - Legalább az évszázad végéig, bár már korábban is számíthatunk különös eseményekre. Az utolsó évezred nagy prófétái jobban ügyeltek a versmértékre, mint a pontosságra.
Crowles a slusszkulcsra mutatott, ami magától elfordult.
- Azaz? - mondta.
- Tudod - válaszolta az angyal udvariasan. - 'És a világnak vége lészen, pampa-rampa-rampa négyben.' Vagy kettőben, hétben vagy ilyesmi. A 'hatban'-ra kevés a jó rím, úgyhogy azok jó évek lehetnek."

És milyen év jön mindjárt: "pampa-rampa-tiznenégyben"! Szóval mondom néktek, vegyetek babkonzervet sokat. Különben isa por es homu lösztök.

NOSZF (eratu)

Ma van a Nagy Októberi Szcialista Forradalom novemberi évfordulója, amiko a következő történt: a Patyomkin páncélos matrózai fellázadtak az Auróra cirkálón, mert büdös volt a hús, ezért lőni kezdték a Téli Palotát ősszel, amitől egy sortűz nyomán babakocsi gurult le egy lépcsőn. Valamint őszirózsák.

Az egészet Vlagyimir Iljics Markszengelsz szervezte a háttérben, a párizsi barrikádon, olasz futurista költőkkel (pl. Majakovszkij), és aztán átvették a kettős hatalmat Joszif Viszáronovics Kerenszkijtől a Dumában, ami egy dácsa, az amúri partizánoknál.

A cári családot  (II. Romanovot) később kivégezték Katyinnál, egy másik dácsában, illetve az egyik hercegnőt csak félig, mert később szerepelt egy róla elnevvezett rajzfilmben is. Aztán megalapították a Szovjetoroszország-Úniót, leniiinini úton, azaz Trockijjal, akit később egy mehikói jégcsákánnyal ért sajnálatos baleset, mikor véletlenül hátulról fejbe verte magát. Vele. A fehér bolsevikok meg polgárháborúztak a vörös mensevik kozákokkal a Donnál, de az később csendes lett.
A Csendes-Óóóceánnál meg véget értek a csaták. És mindez egy nap alatt!

Alma a fájától

Olvasom a Zindexen, hogy "Dinasztiák uralják a Pécsi egyetemet", mert pl. a jogi kar dékánja a saját fiát nevezi ki tanszékvezetőnek, meg egyébként is túl sok az apja-fia/lánya, férj-feleség átfedés az oktatók között. Kicsit olyan mint a Ewing család, csak úgy lehetsz valaki a cégénél, ha beleszületsz, esetleg beházasodsz, de ahhoz kell a Keresztapa jóváhagyása is.

Hát, ez nekem elég ismerős oktató koromból, itthon, a nem túl jelentős Kapozsváry Egyetemen is komplett családfákat lehette volna összeállítani a belső telefonkönyv alapján. Hogy adott karon a férj tanszékvezető, a feleség meg a doktori irodát gardírozza, a fater vezető, a fia ugyanott tanársegéd (ilyen több is akadt), szóval a dinasztikus viszonyok szintén adottak voltak.

Mert van ugye az örökké hivatkozott egyetemi autonómia (ami fontos, mert legalább nem az összes vezető pozícióba a miniszter/államtitkár nevezi ki a csókosait), de ez néha a kontroll teljes hiányához vezet. Hisz a magyar egyetemek alapvetően feudális intézménnyek, a hűbéresek bólogatnak uruk és parancsolójuk döntéséhez (és tartják a markukat) a jobbágyoknak meg már eszébe sem jut, hogy mindez máshogy is lehetne. Isten Kegyelméből Dékán Úr/Asszony, vagy bárki döntésképes lény egy adottság, kinevezi a fiát, hát ez van, ez a természetes, pont annyira, mint hogy reggel felkel a nap, a fű többnyyire zöld, a politikusok meg hazudnak.

És mifelénk amúgy is évszázados reflex, hogy minden szentnek a maga almafája felé hajlik a keze. Hogy ne essen messze tőle.

Sajtó mortale

A szokásos munkahelyi program keretében fogyasztott közszolgálatinak hazudott rádiószerűség megint alulmúlta önmagát. Ez önmagában nem érdemelne említést, a derék rádiósok a béka seggét már jó ideje csak felderítő ballonokkal érhetik el, de ma azért sikerült elképeszteniük.

Először is, ez volt az első nap (már abból amit hallottam), mikor csak pozitív hírek voltak, országunk dicső jelene és fényes jövője vetült lelki szemeink elé (merthát rádió, de a kétharmad bármikor bevezetheti a látható rádiót, és hogy ne hívják tévének - az annnyira nem forradalmi - mondjuk Vizuális Kormány Információ lesz a neve, a józan ész, meg e hejjesirás bolsevik ármánykodása ellenére is) miként szeretett vezetőnk, a Tokás Rezsiharcos Kisgömböc is elégedetten szónokol az elé terelt nyájnak, meg szavazásra buzdítja a diaszpóra magyarjait. Hát igen, nyilván Torontóból látják csak igazán jól az ottani magyarok (meg kedvezményesen honosítható házastársaik), mi lenne a jó nekünk, itt.

Egy setétebb árnyalat vetül csak az egész délutáni én kicsi pónim hangulatra, valami Hiller nevű komcsi (állítólag miniszer volt a marhája, meg professzor - na ja, én meg a római-parti pápa), hogy hát szétbarmolták az oktatást, mármint a Viktor meg a Rózsika, hát ember az ilyen? Még jó, hogy a derék hírszerkesztőknek eszükbe sem jutott megkérdezni valami tanárt vagy kutatót, hogy szerinte-e is-e, de nem , ők megkérdezték selmecigabikát az Egyre Ijesztőbben Halfejű Nőt, aki meg kinyögte, igen intellektuálisan, hogy "eeemúúttnyócév".

A hírműsorokban kicsit élvezkedtek még az ellenzék belső konfliktusain, bajaivideóztak egy egész keveset, de az pl. nem lett hír egyáltalán, hogy a vakkomondoros főfaszt végre kibaszták a pártból (a fideszből naná), miután már ő is beismerte, hogy részegen verte párszor a korlátba élete párja fejét, aztán meg vörös fejjel hazudozott. De ez nem hír, végül még megingik a munkavállaló (humánerőforrás) eleddig rendíthetetlen hite Pártunk és Kormányunk csodálatosságában, és nem termel, vagy nem olyan hatékonyan. Így meg ugye mikor hagyjuk már le végre Németországot?

De a délután úgy indult, hogy volt egy félóra David Attenborough-ról, aki kicsit értekezett a közszolgálati  média mibenlétéről, ilyeneket mondott például, hogy a hitelesség a legfontosabb. Ez meg lement a Kossuthon, és nem szakadt rájuk a szerkesztőségi szoba plafonja, miközben buzgón helyeseltek. (Persze lehet, hogy később leszólnak a Párttól, hogy mi volt ez a bíbíszís, imperilaista propaganda?)
Sir David amúgy ért hozzá, eretelileg a BBC nevű rádióhoz jelentkezett, de mondták neki, hogy nincs üresedés, de nem lenne kedve beszállni egy új projektbe? Úgy hívják "televízió", most indul.  (Később meg a BBC2 igazgatója is volt, az MTVA-hoz nyilván nem vennék föl, túl okos, túl független, meg ötletei és elvei is vannak, még 87 évesen is, mikor az itteniek szerint már minimum húsz éve nyugdíjba kellen lennie.)

Tanulság nincs, ennyi mára...

Az nátha gyötrelmeirűl

Folytatva a panaszkodást: az életem egy gyötrelem. Most konkrétan azért, mert köhögök mint egy.... nos, mint egy dolog ami köhög, plusz taknyos vagyok, és kijött a herpeszem. Ez már önmagában elég az összeomláshoz, de ráadásul még dolgozni is kell közben, amitől meg ugye nem lehet. Így aztán extra lassan telnek a nyolc órák, abba már bele sem merek gondolni, milyen lassan fog majd a pénteki tizenkettő.... Brrrrr...

Mindenhol fájok, a fájdalomcsillapítótól viszont izzadok, az ortom rojtos, de a krém, ami állítólag jó rá, nem gyógyítja csak csípi (és nem, ez mégsem annak a jele, hogy használ, ugyanolyan piros és fáj, vagy egy kicsit jobban), és nem tudok aludni.

A nemalvás persze csak részben a nátha következménye, satbil oldalfekvésben már tudok úgy lélegezni, mint Darth Vader, viszont az éjszakai zaj, az egészen rémes. Ugyanis az elmúlt két éjjel nekiálltak a csomópont útfelújításának, ami konkrétan azt jelenti, hogy este tíztől úgy hajnali hatig gyalulják lefelé az aszfaltot. Nappal nyilván nem akarnak nagy fennakadásokat okozni a közlekedésben, így csak elszórt légkalapácsolással múlatják az időt, éjszaka viszont nekiállnak a nagy gépeikkel, komolyan.
Mintha legalább is irodaházak lennének a környéken, meg elhagyott raktárak, nem pedig lakóházak, körbe-körbe, és nyilván a helyi erők nagy része nem pont éjszakai műszakban dolgozik a héten (ha igen, nyilván utat gyalul, szigorúan más ablaka alatt), szóval ilyentájt aludna mondjuk, már csak a munkaerő-újratermelés okán is.

Ráadásul a kutya sem tud aludni, így aztán egész délelőtt csak szédeleg fel-alá a lakásban, és néha véletlenszerűen elalszik valahol. Álmában csönget egy picit.

Az hajnali röptéri gyötrelemrűl

A hajnali gépeket egyre rosszabbul bírom, három után kelni, miközben éjfél körül alszom el (és nem alszom jól, mert folytonosan azon görcsölök, hogy mikor kell kelni - és nem, a horkolás sem azt jelzi, hogy hű de pihentetően alszom), szóval rosszul fizikailag is rosszul vagyok. Fáj a fejem, émelygek, görcsöl a gyomrom, rám sóznak mindenféle hitelkártyát ijesztő fiatalok a reptéren. Tényleg, be kellene tiltani az ilyen lerohanós marketinget, mondjuk reggel nyolc előtt - asszem még öt sem volt mikor valami szitibankos izék azzal nyomultak, hogy legközelebb a viájpí váróban várhatunk, korlátlan kaja meg pia, mintha reggel ötkor, szarul lévén pont erre vágynék. Hát nem, én egy ilyenkor egy ágyra vágyom, kilenc órái kelésre, meg utána sajtos pirítósra kakaóval, arra vágyom.

De e helyett marad a reptér, kvázi-zombi státusz (még csoda hogy a határőr fényképről felismer), meg valami szánalmas alvás-kísérlet, belső ülésen a falnak dőlve, amitől leszállás után kevésbé vagyok álmos, de a fejfájás meg a hányinger az ugyanaz. A csomagra várva szenvedek, a reptéri vonaton kínlódom, aztán valami hideg, szénsavas alkoholos üdítő (miszerint cider) meg majonézes-rákos szendvics révén kezdem visszanyerni emberi formámat, bár a majonéz később még megbosszulja magát.

Igazából másnapra, 9-10 óra alvás után leszek önazonos, így aztán egy átlagos lándöni úton egy nap már ment is a pocsékba, pedig ugye azért kell nekem három órát aludnom, hogy ne menjen. Mert így egy nappal több - nem feltétlen a lelkes városi turistáskodás, csak a kialvatlan rosszullét.

Ez persze régebben jobban ment, de úgy néz ki öregszem, így mindjárt negyven évesen kezdem értékelni a kényelmet, a rendes alvásidőt, a normális reggelit - azokat, mik túl vannak a puszta túlélésen. Ez huszonévesen nyilván máshogy volt, látom is Petrán, aki teljesen udvariatlan módon még mindig huszonéves, hogy bírja a pörgést mint a búgócsiga,  bár ha elfárad, akkor rögtön s nagyon. Ez nyilván ilyen női dolog, vagy nem.

Nekem tehát jó lenne egy délelőtti gép, úgy tíz vagy fél tizenegy körül, de másik felem nem hagyja ezt, inkább engem szenvedni hagy, az neki kevésbé fáj, mint pár órával kevesebb Londonban. Mondjuk évente egyszer én is kibírhatnám (mondhatjuk), de talán lehetne már rohadt ülésszám is a beszállókártyán, kevesebb gyomorideggel, meg a kézipoggyászos futóverseny kiiktatásával talán én is kisimultabban néznék a hülye repülőutak elé. Addig is a vizzer rohadjon meg a neve napján, bár nem tudom  mikor van, a katolikus egyház szerintem még nem kanonizált egy Szent Vizert sem. Szóval rohadjanak meg még máma inkább.

A szitibankosok meg szerencsére nem jelentkeznek, pedig szerintem voltam olyan hülye, hogy az igazi telefonszámomat adtam meg nekik. Fáradt voltam, na.


(p.s. Visszafelé amúgy nem is volt olyan gáz, normális alvás, rendes ebéd meg ilyenek után meglepően jól tűrtem a reptéri tortúrát, a futóverseny is inkább vicces volt, pláne a csaj, a ki előttem futott a kapuhoz, gurulós bőrönddel naná, és csak ott derült ki, hogy neki és az egész femilinek elsőbbségi beszállókártyája volt, indokolatlan többletköltségért. De akkor minek rohant? Sportoló? Vagy csak magyar?)

Rossz hír

Meghalt Lou Reed. Satellites gone.

Rojál krumplik

Hát, az idei Londonban is volt minden, mint a búcsúban (gyors megjegyzés: az idei zöldség a krumpli, a nagy krumpli of course, zöldségesnél, kertészeti múzeumban meglesve, illetve hal mellé a tányéron, sütve), és persze azt is bírom, ami nem tetszik, ami meg tetszik, azt nagyon.

A többit meg kategorizálom, az úri közönség nagyobb örömére (ötórai gabonapálinka, biztonságos széklábak, a belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan…). Tehát a dobogósok: 

Hányok/röhögök kategória: 

1. Rojálbébi: Majdnem azt írtam, hogy no comment, de mégsem lehet szó nélkül hagyni ezt a debil módon giccses baromságot, hogy ugyanis rojálbébi evriver, tányéron, bögrén, falinaptáron, lekváron, bilifülön, mert ugye minek is. De van egy csomó könyv/magazin, külön rojálbébis tematikával, márpedig mit lehet írni egy pár hónapos, ráncos, átlag csúnya csecsemőről? Már azon kívül, hogy hány kiló, hány centi, meg hogy megy az input-outpot (hányingerül: szopizás, kaksizás – mintha a szar ettől illatossá válna). Mert ugye a rojálbébinek még nem volt szexbotránya, ittas vezetése, durva válása vagy tiltott fegyverviselése, szóval mivel is lehet megtölteni, egy róla szóló (oké, vékonyka) könyvet? Képekkel nyilván, de az meg minek, egyformán mutat az összesen, csak a mutter van egyre ijesztőbbre sminkelve, egyre röhejesebb (vagyis nagyon rojál) kalapokban.

2. Hülye kiejtés: Ez a londoni tömegközlekedés specialitása, a hülyén ejtett nevek, melyek kissé távol állnak a BBC-sztenderdtől, de legalább nem lehet érteni őket. A gépi néni a busz hangszórójából pl. ilyeneket mond: ’szvók’ (Southwark), ’nofgnics’ (North Greenwich) vagy’mébó’ (Marylebone). Még jó hogy ki is van írva. Ennél egy fokkal rosszabb, mikor a sofőr azt mondja be ’viepolodzsájzdetbrugrengrublien plizaldernoribriienbruentenkju’ (nincs megfejtés). A nagydíjas itt az a félrehallás volt, mikor nem értettem, hogy lehet hétvégén a St.Martin tempomban Rammstein-koncert? (Megfejtés: nem rámstájn, hanem láncstájm…) 

3. Szörnyűék: Ez gyűjtőnév, az aktuális rettenetes családra/házaspárra akik melletünk/mögöttünk ülnek a röpülőn és:

-          Legalább egyik tagnak be nem áll a szája, közvetít mindent és kalauzol (most fordulunk a kifutópályára, most szállunk fel, felszálltunk, némmá apjuk amarra egy híd etc.).

-          Kisgömböcre tömött, lila-sárga hátizsákjaikat nájlonszatyros kiegészítőkkel komplettálják, borosta és hasitasi opcionális.

-          Büdösek, modortalanok, és hadüzenetnek veszik, ha valaki arrébb teszi az egyik szatyrukat, mert útban van: Valamint fokhagymás kolbász szaguk van (nekik és a kézipoggyászuknak), azaz büdösek, de ezt már említettem.

 

+1: A mikrobuszos bácsi a reptéren, aki éjfél körül elkeseredett arccal telefonál valami elveszett utasnak: "Terminál tubi, itt terminál tubi, hol vagy? nó inglis, hol?, terminál tubi."

Riszpekt kategória

 

1. Westminster Palace: avagy a helyi parlament. Eddig valahogy kimaradt, mert igazából csak ritkán látogatható, mert először is ne legyen épp ülésezési szezon, másodszor meg legyen szombat (mert a többi nap emberek dolgoznak arrafelé, viszont a vasárnap az idegenvezetőknek is jár), meg kapjon az ember jegyet megfelelő időpontra. Mert csak kísérővel, csoportosan lehet bemenni, reptéri jellegű biztonsági ellenőrzés után, géppisztolyos, golyóálló mellényes őrök között. És a csoportot tízpercenként megszámolják, megvan-e még a nép, darabra legalábbis.

Ezzel együtt az egész egy nagy élmény, például előtte még sosem voltam a lordok házának üléstermében, miként persze az alsóháziban sem, plusz jó volt az idegenvezetőnk (valamilyen Jeff, félúton a kokós Robert Downey Jr. és David Jason között, szakállal), és még le sem lőttek a marcona őrők. (Akik nyilván a világ legharcosabb marcosai…, izé, akik mindenkit szétharcangolnak a marcokban.)  
Plusz szeretek minden múzeumot, az elsőre unalmasnak tűnő témákat is érdekesen prezentálják, az ember halloweenre öregedő rockernek (vagy prosztó rögbi-szurkolónak) öltözve is olyan izének….nnna…kultúrembernek érezheti magát. 

2. Éttermek/pubok: Még mindig nem lehet hibázni egy pubbal sem, hibátlan a faborítás, az aprómintás szőnyeg, a savanyú sörszag és a frissen készült hal&krumpli. Különbség mindössze abban van, hogy mennyire hangosan üvöltöznek félrészeg angolok az ember fülébe, ez persze részben időpont-függő, péntek esete ugyanis mindenhol félrészeg angolok üvöltöznek, és mindenhol hangosan, ilyenkor vegyünk sört a legközelebbi off-licence boltban (kedves arabok a pult mögött, minimál angollal), és igyuk meg a sarkon, hallgatva a kocsmából kiszűrődő üvöltözést. 
Meg egyszerűek a szabályok:
- rendelés a pultnál
- fizetés előre
- borravaló nincs - és akkor nem kell aggódni, hogy mi van, ha a pultos csaj az üres poharak eltakarítása közben megkérdezi, kérünk-e még? Mert nem kérdezi meg.

3. Közlekedés: Néha a metró is jó, de idén rászoktunk a buszra, főleg azzal közlekedtünk/álltunk a dugóban. A busz jó, mert általában van ülőhely, lehet bambulni a várost (csak a hotel felől valahogy az össze az Oxford Street felé megy, több év után lassan már fejből felmondom az üzletek sorrendjét) és lehet röhögni a sok emberen, akik csak menetelnek az utcán, különlegesnek és egyedinek érezve magukat, miközben mindenki ugyanazt az öt öltözködési stílust variálja, és ugyanaz a háromféle nájlonszatyor van a kezében, büszkén.

Viszont minden időben megjön ( a vonatok gyakorlatilag másodpercre pontosan), minden átszállás flottul megy, és már csak legrégebbi metrókocsiknak van istállószaga, bár ez, ha végleg eltűnik, valószínűleg hiányozni fog.

 

Nemértem kategória

1. Guiness: A világ legindokolatlanabbul körülrajongott söre. Régen ittam utoljára, talán nem véletlenül, most meg véletlenül ismét. Mert csak ráböktem egy ismeretlen ciderre, hogy diszvanplíz, és mikor legközelebb odanéztem, a csaj már javában csapolta a fekete löttyöt. Mint Petra megállapította, az íze olyan, mintha faszénből főzték volna, és tényleg, de hát mint tudjuk, az írek bármit meg tudnak inni. De mi ez a világméretű felhajtás???

 

2. Szusi: Kezdem nem érteni, miért is ekkora felhajtás körülötte. (Bárok, szakboltok, könyvek, tanfolyamok – mindenhol ezekbe botlottam.) Igazából a világ egyik legegyszerűbb étele, mint mondjuk a szendvics vagy a pörkölt. Én évek óta szeretem, meg eszem is, de nem csinálok kultuszt belőle, nem olvasom el a tényleg könyvtárnyi szakirodalmat, és röhögök azon az agg japánon, aki harminc évet szánt az életéből arra, hogy tökéletesítse a rizsfőzési módszerét. Csinálhatott volna valami értelmesebbet is, az élvezetesebb dolgokról nem is beszélve. 

3. Ajándékboltok: Ha egyet láttál, láttad az összeset. Kínai gyártású fröccsöntött bigben, lándönáj, miafakk, vicces pólók (tényleg jó a Marx and (Bud)Spencer, de olyat nem leltünk), rózsaszín gurulós bőröndök és köbméterre mért teddymacik. Műanyag kristályszívek, királynős játék(!) teáskészletek, bitliszes bögrék, juniondzsekkes bármik. Meg ugye a rojálbébi, rojálbébi, rojálbébi…óóóóó.

Mingyálándön

Pár óra múlva indulok a vasúti állomásra, holnap reggel meg megy a repülő gépem Londonba bele. De gond, hogy a kutyát itthon kel hagyni, holap este nyilván azon nyavajgok majd, hogy hiányzik a kutya. De velem lesz Mókus, ez remek. Ha megjöttem majd panaszkodom, meglátjuk a nagy hagymák után, mi is az issue...

Több a zsebemben

Azt olvasom ma több hírportálon is, hogy az "elmútháromévben" nagyjából összesen ezerötszáz milliárd HUF-fal csökkent az állam adóbevétele. Ami egyfelől akár lehet jó is, elvégre ennyivel kevesebbet tudnak nemzetes uramék hmmm... elhuffantani, másfelől persze nem jó, hisz eleve nagyjából az ő meg támogatóik zsebében maradt ez szerény összeg. És még ezen felül nyúlnak a többi felé, kis ragacsos mancsaikkal, malacszemeikben ott ég a mohó vágy, a szájuk meg jár közben, hogy nemzetiérdek, meg rohattmultik meg a stadion az kórház, meg nemzeti a színház... tényleg mi az, ami ezeknek nem kell. (Avagy: van az a bánatos, kifehéredett, bokoralatti kutyaszar, amit nem szeretnének saját kezelésben tudni??? Elvégre még az jó lehet valamire, ha másra nem hát a hazaárulóigenszívűbankpártinarkósbuzibajnaigárdistákat dobálni vele, jól. Úgyhogy lesz itt még állímosítva az említett termék, kis szerencsével a Zalaptörvény szántizenhetedik módósítása is erről fog szólni.)

Ez persze fideszkádéenpéül úgy hangzik a pártszolgálatos médiában (az MTVA jelenti a Magyar Nemzet cikke nyomán, tényleg röhej...), hogy ennyivel több maradt a magyar családoknál. Ja, annál az ötszáznál, a többi meg vagy nem magyar (hanem tuduggyukki, vagy tuggyukkimás), vagy nem maradt nála semmivel sem több, a rezsi.... (nem, most már tényleg le nem írom), szóval a számlablöff megtakarításait pl. nálunk is simán elviszik az élelmiszer-árak feltűnő emelkedései. Hja kérem, ócsóbb az áram, nekünk, a péknek meg drágább, így aztán drágább a kifli, kicsit több százalékkal, mert közben a benzin is drágább, meg a banki ügyintézés, csak ez a villák uszodájából nem tűnik föl. Vagy igen, de kit érdekel, buli van Janikám, akinek nincs semmije az annyit is ér ugyebár, az meg eleve nem jó magyar, akinek tízszázalékos csökkentés nem jelent eleve havi százezer spórolást. Há, mé nem vesz dzsekó... dzseki... na, dzsakuccit az a lúzer. Mennyivel több maradna, a zsebébe, lehet stadión a kertye végibe, csak akarás kell. Meg bőr a pofára, sok... ez ma a siker titka, Peti meg Tóni a megmondhatója.

Az én zsebemben pl. csak taknyos papírzsbkendőből maradt több, mert nem vagyok (elég jó) magyar, vagy csak mert kevesebb az utcai szemetes. (Mellékes, de az új napelems buszmegálókból pont ezt felejtették ki.)

Én megmondtam...

Meg bárki más is. Mert ma már tudjuk, a hogy a Sólyomturul Airizé anékül omlik össze, hogy egyetlen járata felszállt volna. Az egyik ügyvezető lemondott, a másik hirtelen kórházba menekült a sajtó elől, a harmadik meg bárgyú arccal, de már a vesztesek beletőrődésével magyarázza, hogy lehet ebből még valami. Mert ugye ő volt az egyetlen, aki pénzt tolt ebbe az őrületbe (120 milla HUF-ot), és hátha még viszontlátja. Pedig dehogy.

És nem ez lesz az első "légitársaság" (tényleg, lehet két idézőjel is: "légi", "társaság", tagonként sem igazak), ami fel sem száll mielőtt csődbe megy, mert attól, hogy valakinek van légi tapasztalata (uatzott már repülőn, járt már repülőtéren, de legalább látta már valamelyiket képen), töredék pénze, és jól tud hazudni titokzatos befektetőkről, nos attól még nem lesznek járatok, utasok, még haszon sem, illetve ez utóbbi lehet, de csak komoly büntetőjogi tényállások esetén, mint adócsalás, sikkasztás etc.

És lehet azt mondani, hogy csak az engedélyek beszerzése megy a vártnál nehezebben, de könyörgöm, mire adjanak ki engedélyeket? Arra, hogy lefestettek két Angliában parkoló gépet?
És már a néhány felvett munkatársukat sem fizetik ki.

Kiváncsian várom mit izzad ki a jobbos sajtó, ahol már előre örültek a "nemzeti" "légitársaság" "indulásának" - külön-külön. Aztán most néhetik, ahogy pénzes, de balfék szerencsétlen izzadva magyaráz. Valamit amit csak ő ért. Vagy valaki más, aki most röhög markába, elvégre kis pénz is pénz...

Még szerencse, hogy legalább menetrendjük, meg helyfoglalásaik nincsenek, így kevesebbet lophattak, meg mindenki eljut oda, ahová akar, legfeljebb nem a szólijommal. De ha már madár, válasszuk a Millenium Falcont, az is  egy ócskavas, de ha kell, repül.

Szektásodnék

Azt hiszem vallásalapítónak állok, az jobban fizet, mint a villamosfelszerelés-gyártás vagy épp a szociológia. Ott van például a Szicitológia, vagy Szinciotológia... Szcinitoto... mindegy, az a tomkruizos gadnóz amit a Elrobban Huba alapított, és azóta ismilyen sokan jól élnek belőle. Pedig csak hülyeségeket kell beszélniük drágán, plusz fellengzős mód érthetetlenül.

Mert hát L. Rontó Hubert is csak egy középszerű ám szószátyár sci-fi író volt, de szorgalommal és sok droggal végül is látomásos ostobaság-trénerré, és középszerűen öltözködő hajóskaptánnyá képezte magát. Na, valami ilyesmi nekem is menne, kokó nélkül, azt már öreg vagyok elkezdeni, de a szekta, meg a pénz und hatalom, az jöhet.

Én azonban inkább valami Rasztputyin-féle őrült prófétává képezném magam, karizmatikus lennék, de őrült, valamint velejemig, már-már esztétikai módon gonosz. (Az eszelős tekintetet már gyakorlom a tükör előtt, de egy sátánikacaj-vizsgán még simán megbuktatának. De már edzem, sok black-metal lemezzel.)

És megalapítanám mondjuk az Űrvámpír Egyházi Testvériséget (ez ma aszem elég menőn hangzik), egy elit csapatot, mely persze heteken belül uralma alá hajtaná a vilgátot, vagy nem, tagjai mindenesetre követnének egész a máglyáig (már ha a hatalomátvétel nem jön össze), és ugye mint tudjuk, ez a maximum, amit elvárhatunk tőlük.

Addig is hirdetném az igét. tanításaim lényge a következő: (László Űrvámpír az Úrban Evangéliuma, numero 1.1.)

Mindannyiunknak van egy nagyon sötét és elég halhatatlan lelkünk, amiért viszont el kell menni karmikusan a Valhallába, ami egyébként a Plúton van, ami egyébként mégis csak egy bolygó, bármit mondanak is hülye csillagászok. Ott lakik ugyanis a három fővámpír, Odin, Ízisz és Kuka, aki ad nekünk olyan spéci lelket, kivéve, ha mi vagyunk a Bádogember vagy a Madárijessztő, mert akkor nem.

Ez után visszatérünk a földre, rászokunk a vérre meg az elektronikus tánczenére, látunk a sötétben (csak kár hogy főleg bokor alá pisilő részegeket látunk, meg fluoreszkáló galambszart), de a fokhagymás lángos az speciel ugrik. A testünk amúgy halandó marad, csak a lekünk lesz halhatatlan (addig nem az, csak valami temporary file), és időnként keres majd magának új testet, főleg ha karóval átszúrja valaki, akkor mondjuk már muszáj is.

A cserék során egyre jobb testeket kaphatunk, és ha végre elérjük a Siffer Klaudia / Klúni György szintet, testetlen szellemlényekké (esetleg szellemlányokká) válhatunk, és onnantól kinyíluk előttünk az univerzum, mehetünk a Marsra, a Tatuinra vagy egyenesen a Halálcsillagra, távolbólgyilkoló Szent Dart Vader ashramjába. Akkor már az egész csak elhatározás meg az Égi Kreditszámla (jutalompontokkal!) kérdése.

De hogy ez hogyan érhető el, azt nyilván nem mondom el, illetve igen, de előtte tessék küldeni kétmillió-háromszátötvenezer-négyszázhuszonhét angol fontot, ebből már kijeön egy elengás londoni sarokház, meg pár jó autó. És nem ér ufóenergiával küldeni, hanem csak rendes banki átutalással. Vagy kesben, személyesen.

Az fáradtságrul és értelmetlenségrül

Adott nap tizenkét órát dolgozni szar dolog, rosszab, mint egy pártkongresszus majonézes smukkandorral, rosszab, mint egy gyökértömés egy normális fogorvosnál, és csak egy kicsit jobb egy enyhébb közúti balesetnél. De akkor igazán elviselhetetlen, ha nincs is munka, ha azért kell tizenkét órát ott lenni (két év után megtnultam a szakszót: "hosszúzni"),  mert így jött ki a naptárbul, ez itt a mindenmásodikpéntek, csak épp nincs mit csinálni. Mivel egydül vagyok, magányosnak és feleslegesnek érzem magam, nincs kedvem dolgozni, még jó, hogy nincs is mit, ötkor már ásítozom, makogok a telefonba hétkor, és már olvasni sincs kedvem a gépek mellett. Olvasni sincs kevem nekem??? Egy engem??? Ez nyilván a közeli vég jele. Kiflivéget eszem (aztán a közepét, szigorúan belülről kifelé), bárgyú mosollyal hallgatom a hülye kosutrádjót, már ez a vasalbertes, templombajárós, erdélybentőkéslászlós, majifijatalozós, szakrálisturulos ötödrangú kulturális szemétdomb sem akaszt ki, ami egyébként tök jó az alacsony vérnyomásra kávé helyett. De most csak vegetatíve működöm, az unalom lassan öl, de ööö... kurva unalmasan. Meg lassan, bár ezt mondtam már.
És mikor kimegyek vécére, automatikusan viszem a kis vizespalackomat, lerakom a mosdó feletti polcra, végzek, kézmosás, fogom a palackot és indulok vissza. Közben eszembe ju, minek is hoztam? Tudat alatt nyilván vizeletmintát készültem begyűjteni, csak tudnám hogy kinek és miért. De ha valakinek kell, majd legközelebb.

Szotyoládé fogyasztása is tilos...

Eztet találtam most a 444.hu-n, és kissé el vagyok képedve tőle, a volt főnökömnek úgy tűnik tényleg agyára ment hogy ő egy rektor, és már dress code is van nála, általa. Nyilván a dinamikus fejlődés helyett, pótcselekvésként.

http://444.hu/2013/10/03/a-kaposvari-egyetemista-lanyok-nem-jarhatnak-poloban/

Én már nem vagyok érdekelt, de azért az túlzás, hogy hétköznapi viseletet is előír, például nem tarthatnék órát pólóban (legfeljebb gallérosban), nem hordhatnék szandált vagy bakancsot, vizsgáztatáskor neg kötelező lenne a sötét öltöny, világos ing (hagyományos!) nayakkendő. Szóval a mostani rabszolgák már akor sem vehetnek fel AC/DC-s vagy Micimackós nyakkendőt, ha az öltönyük sötét, mint a rektor kultúrafelfogása.

De én tovább mennék:
- Parfüm és túl mély dekoltázs is tilos (tényleg, csak a nőknek???), ezért javaslom hogy legyen dresszkód-rendőrség, az indokolatlan parfümhasználattal súlyosbított dekoltázsbűnözés elleni rezsiharc jegyében.
- A Rajz tanszék kijelölt munkatársa felváltva, vetésforgó rendszerben tartasanak színügyeletet, ők lennének hivatottak megállapítani, hogy elég sötét-e az öltöny, elég világos-e az ing, szóval, hogy pl. az acélkék akkor melyik is?
- Lehesen pályázni ruhafestékre, a világos öltönyök sötétítése okán, a legtöbb oktatónak-hallgatónak ugyanis providentes gyorshitel kellene egy most azonnal beszerezendő, jó minőségű, setét öltönyhöz.
(Jut eszembe, fekete zakó sötétkék farmerral már azonnali kirúgáshoz vezet, vagy az illetőt csak nyilvánosan megvesszőzik a portások? És egy szürke antilopcipő akadálya-e mondjuk az adjunktusi kinevezésnek?)
- A hétköznapi viseletet  minden nyilvános helyen legyen kötelező betartani, elvégre a zegyetemi pógár az utcán is az intézményt képviseli, szóval a sarki boltba is csak hosszúnadrágban, ingben, zárt cipőben lehessen lemenni, nyári negyven fokban is, gumicsizma pedig esőben kertészkedés esetén is tilos!
- Az esztétikus megjelenés jegyében ezentúl legyen tilos a sörhas, a hagyományos nyakkendőre lógó toka és harcsabajusz is, szóval Profdoktor Szávai Déescé legyen köteles fél éven belül minimum húsz kilót fogyni és azonnali hatállyal megborotválkozni! Mert hát tényleg hogy néz már ki a sok fess, jól öltözött egyetemista között... (Kicsit rosszabbul mint én anno, legalább nem tűrtem be a pólóm/ingem, hogy a pocak okán ne úgy nézzek ki, mint egy középen megkötött marharépa.)
- Tökmag, szotyola, popkorn fogyasztása, továbbá a csikk piszoárba helyezése úgyszintén, tilos,a  padban pedig csöndben, hátratett kézzel kell ülni. Különben pofoz!

Amúgy meg mindenki nézze meg jól a belinkelt cikk Stanfordos fotóit :)

Hülye angolok, angolhülyék

Néztem épp a Weakest Link-et, és nem hittem a szememnek. Meg a fülemnek sem. Ilyen buta, műveletlen társaságot rég láttam ebben a műsorban, pedig a mezőny általában e tekintetben erős, mindig van néhány szerencsétlen, aki gyorsan kiasik, a többiek kárörvendő mosolyától kísérve. Akikhez képest a futballhuligán-kinézetű termékmenedzser meg a kisvárosi, szappanopera-függő háziasszony is okosnak érezheti magát.

Most viszont az összes aspiráns ebbe a legalja kategóriába tartozott, úgyhogy az utolsó, a fődíjért megküzdő páros az utolsó körben ilyeneket mondott:

"- Melyik európai országra utal a blablabla? (itt pont nem figyeltem, csak a válaszon dermedtem le)
- Párizs!
- Nem, a helyes válasz Németország."

Illetve a másik félagyú arra a kérdésre, hogy milyen néven ismert az izraeli titkosszolgálat, kapásból rávágta, hogy: Al Kaida. És nem szakad rá a plafon, illetve nem szakadt ki a sátáni kacaj a műsorvezetőből. Mert ugye mindez már a döntő. Lenne...
Értem én, hogy vannak akik a sör-foci-videojáték háromszögben élik az életüket (na, a briteknél aztán különösen sokan vannak, plusz a fű ráadásnak), de ők miért jelentkeznek egy alapvetően műveltségi vetélkedőbe? Talán abban bíznak, hogy véletlenül az összes kérdés olyan lesz, hogy "mennyi harmincból tizenhét?" (hat!), pedig ilyen csak néha van, a versenyzők összezavarására.

Plusz a beégésüket látja az összes ismerős, rokon, munkatárs, aki meg véletlenül nem, annak valaki úgyis még aznap belinkeli. De mai indulóink még ezt sem igen fogták föl, a második helyezett (a párizsos) még örült is, hisz döntőbe jutott, és ott ugyan orbitális baromságokat beszélt, de a család azért így is büszke lesz rá. Hiába, ki a kicsit nem becsüli...

Botrány!

Volt a hétvégén ez az ellenzéki izé... pörformansz, ahol az ellenzéki pörformerek ledöntöttek egy hungarocell Orbán szobrot, a fideszes (köz)médiának meg két napja alig akad más politikai témája, úgy fáj ettől az otromba gesztustól a kicsike lelkük nekik. Mert ez az ellenzék alávaló, szemét egy banda, ellentétben a kifinomult jobboldali rajongókkal, akik táblákat tettek ki anno a Kossuth téri lámpaoszlopokra, megnevezve, hogy melyik balos politikust lógatnák fel pont oda, Gyurcsánynak (kinek keresztneve náluk már rég: Takarodj) nyilván három is jutott, mert magas, sunyi és issszonyúan gonosz.
De ez a hungarocell szobor ez már minden határon túlmegy, nem lennék meglepve, ha pár napon belül összehívnák az ENSZ Biztonsági Tanácsát, és kérnék a Kínai Kommunista Párt támogatását is, velük már úgyis jóban vannak.

És mikor a közmédia vitaműsorának kérdezője nem lát tovább a saját ostobaságánál és a pártttagkönyvénél (hiába no, az igazi független újságírót az sem gátolja a kiegyensúlyozottság gyakorlásában, hogy évekig pártszóvivő volt) az kérdezi az ellenzéki franctuggyakitől, hogy akkor most ettől a szobordöntés-paródiától lesz kevesebb munkanélküli meg nagyobb zsömle?

Pedig ilyet eszébe sem jutott kérdezni, pl. annak kapcsán, hogy akkor most a Bayer-Bencsik lábszagú páros nemleszünkgyarmat békemenetes vonulása az Andrássy úton, akkor hogyan is növeli majd a GDP-t? Hát, nyilván sehogy, ahogy vámpírmosolyú Orbáb-bábu (mert amúgy nem szobor, ez tényleg senkinek nem tűnt fel?) autodafé jellegű megalazása sem, de egy politika demonstrációnak talán nem is ez a dolga. Illetve biztosan nem ez, de az egybites agyú (jó-rossz, Orbán -Bajcsányházy, ennyi a világ)szerkesztőnő ezt nem csak hogy nem tudja, de nem is akarja felfogni, a valóság csak megzavarná édes, népbe-nemzetbe merítkező álomvilágát, ahol minden piros-fehér-zöld, és egy Wass Albert idézet van ráhímezve, cifrán.

De hát a néni KDNP-s (ottan vitte a szót), ami egy nagyon népszerű párt, tömegek rajonganak érte, és tömegek lépnek bele, mert ők is olyan szép, művelt, kifinomult, képzett és a keresztényi szerettetől mélyen áthatott férfiak akarnak lenni, mint akik már ott vannak. Hisz ez a keresztény macsók pártja, tehát minimum, hogy az onnan szalajtott médianéni is keménykedni akar, pedig simán csak korlátolt. De a többiekhez hasonlóan valószínűleg nem keresztény (illetve, esetleg csak a szó nem zsidó értelmében), és biztosan nem demokrata. Így marad a Párt, ahhoz mondjuk hű. (És a párt egyre népszerűbb, a legújabb hírek szerint már heten vannak! Miután Hapci és Morgó is belépett...)

p.s. Az megvan amikor néhány radikális tüntető mondjuk Berlinben vagy Koppenhágában, Merkelnek és Obamának öltözve (nagy habszivacs karikatúra-fejekkel) például anális/orális aktust imitál, kifejzev undorát a nagyhatalmi döntések levajazása kapcsán? És ott egy ilyen pillanat lehet érdekes híradós vágókép, de nem szörnyülködik rajta napokig a kormánypárthoz bekötött hipokrita banda.

Családi sport

Nálunk a KVGY-nél  (Keddenként Valamit Gyártunk) a hétvégén lesz családi und sportnap, de én már az összetételt sem értem. Családdal sportolni olyan, mint zokniban fürdeni, megy de minek, plusz kellemetlen (kivéve Petrával, bár nem tud úszni de remek a tóparti sakkozásban és tollasban, meg az otthoni römiben, de ezek nem sportok, ezek szórakozások, ja meg a darts), de én rábólintottam, hogy OK, elmegyek, aztán szó sem esett róla. Meg az eredeti időpont is elmúlt közben, erre kiderül, hogy most lesz, engem meg beneveztek valami akadályversenybe, túrával egybekötve. Meg adnak enni-inni (de nyilván a gulyáságyú-söröshordó vonalon, melyet épp több okból sem preferálok), plusz rámegy a szombat, hogy egy napot kötetlenül azokkal lehessek, akkikel egyébként sem vagyok, főleg persze  azért mert magam vagyok a délutános műszak...
A sport az meg egy tévécsatorna (illetve kettő) ottan megy az amerikaifoci, amit szeretek, de semmi pénzért nem csinálnám, durván erőszakos, de fotelből nézve ideális.

Szóval az előnyök:
- Friss levegő mozgás.
- Kollégákkal haverkodás (amúgy tényleg akad néhány jó fej).
- valamint friss levegő...

Hátrányok:
- Fel kell kelnem korábban, éjfél utáni fekvés után.
- Ki viszi le a kutyát?
- Ki játszik römit Petrával?
- Ki süt sütit?
- Kisütött a nap. (Izzadok, leégek etc., borús időt kérnék, részemről, sérelmükre.)
- Fáj a hátam, reggel papucsban sétáltatok Dudlit, ahhoz nem kell lehajolni.

Egyszóval jóval több a hátrány, de bunkóság lenne lefújni a részvételt, úgyhogy gondolom megyek (hátfájás esetén persze nem, az már tényleg értelmetlen), és ahogy magamat ismerem, tetszeni fog. Mert ugye imádok Londonba menni, de utálom, mikor be kell pakolni a bőröndbe, lesni az órát, hogy öt-négy-három etc. óra múlva már indulni kell, hogy ma éjjel már nem alhatok a saját ágyamban, hogy el kell hagynom az ötven négyzetméteres komfortzónámat...
És (szó szerint) hányingerem van a hajnali keléstől, a gondolattól, hogy jön a reptéri tortúra, várakozás, tülekedés, nyomor, szagok, fáradtság, mittomén.

Aztán megérkezünk, szokásos boltból a szokásos cider-rákosszendvics kombó, szokásos hotel, és első estére kisimulok, de inkább már előbb, az első jó múzeum már helyre rak, szóval, hogy megérte, meg valaki mellettem amúgy is vigyorog mint vadalma, és akkor már eleve nem lehet rossz.

De ezt a sportnapot még meglátom... (Ha szusi lenne ebédre már előre meggyőzne, így még kétesélyes.)