Mondóka

A téli szabadság utolsó napja van, köszönt és rútul ordibál egy csíz a csupasz körtefán.
Egy undorító gyár,
Két főnök, nevük sem fontos már,
Három műszak, másoknak,
Négy túlóra nekünk talán,
Öt perc szünet, ami semmire sem elég,
Hat kamera figyel, ha mozdulni mersz,
A hétvégére hazamész,
A nyolc óra munka már régiség ,
Kilenckor már készül a terv,
Tizedikén mire költöd el,
Tizenegy év után a pénzedet,
Ami tizenkét hónapra kevés.

... és egy csíz a csupasz körtefán.

Az szivarozókrul

Régi kedvencem a Honfoglalás 2000 egyesület, remélem van naptáruk és azóta már minimum Honfoglalás 2010 egyesületnek hívják magukat, elvégre az emberek akkor forradalmi döntést hoztak a szavazófülkékben, az meg egy új honfoglalás, bocsánat nagy hával, de szarok én a capslockra, a rovásírásban sincs nagybetű, azt is csupa kisbetűvel róják, hogy orbánviktorminiszterelnökurunk.

Szóval azt mondta ma az egyesület az ő szájával, szilvásy györgyével (mert más szája ugye nincs neki, szilvásyn kívül szerintem élő ember még nem találkozott valakivel, aki köszönt, bemutatkozott és azt mondta: csókolom én a honfoglalás kétezeregy esülettől vagyok). A kétezeregy esülettől nyilván nem is lehet senki más, az kábé olyan mint a reális zöldek, az egy darab juhoslászló volt evör, csokornyakkeddőben meg bírta az atomenergiát, ami zöldnek nem volt zöld, de legalább reális sem.

De hát ez van, vannak azok a civil szervezetek, melyek kizárólag nyilatkozataikban léteznek (szemben azokkal a mocskokkal akik a norvég tuggyukik pénzéből még csinálnának is valamit), de ma lángoktól ölelt kis hazánkban, kizárólag nyilatkozatokban létezni az menő, kormányzásnak hívják, és kurva nagy szolgálati audi jár érte. Meg milliárdos tanácsadói szerződések, elvégre tanácsaiban él a nemzet, legalább is egy része, Ibizán.

Meg kell a viccfaktor is, mikor a kormányhű (értsd: a meleg szarig benyalóan orbánista) műmájerek, elkezdek aggóni a kövér, szivarozó, fegyvergyárosok nyomulásán, meg kérik orbánádert, hogy az ENSZ-el tiltassák be a háborút, ab ovo. Vagyis legyen jogellenes a háború ezentúl enszileg, bár a megvalósítás esélyei már formailag is kétségesek. A kövér, szivarozó, ameromagyar endivajna nyilván nem ér, ő népben és nemzetben gondolkodik keresztyén értékek mentén, gondolom.

Ám: "Állítsuk meg mi magyarok a fegyvergyárosok, a pénzvilág tébolyult urainak ámokfutását, mely az emberiség pusztulását okozza! Legyünk mi, magyarok e tekintetben is elsők - Európát már megvédtük a migránsáradattól, s ma mindenki bennünket követ - védjük meg a Világot a háborúk borzalmaitól!“

Vagyis védjük meg mi magyarok a mi magyarokat a Világ borzalmaitól, mert ha Európát ugye a migránsáradattól (nem megvédtük, eltereltük), akkor a háborúk borzalmaitól is magunkat maximum. A Világ (tényleg ezt hogy rovásírnák?) rohadjon meg, ha nekünk van itt még szőlő, meg lágy kenyér tokaj szőlővesszein csöpögve, akkor mi baj lehet, pláne ha fideszkádéenpés politikusok védenek be minket, hisz ugye ők csak a javunkat akarják. Mi mondjuk nem szívesen adjuk...

De az tényleg menő, hogy van itt egy egyesület, még a nevükkel is a huszonegyedik század eljövetelére utalnak/utaltak, de honlapjuk az nincs. Persze ki ér rá ilyenekkel pöcsölni, mikor nem csak nemzet (jobbmagyarul: Nemzet), de a Világ sorsáról van szó, és még azt sem találták ki, hogy róják a nagybetűket.

Szilveszteri durranások

A szilveszter ma már a privát tűzijátékok ünnepe, hogy rohadna meg bárki, aki kitalálta. Mert az odáig rendben lenne, hogy egyszer az évben (kétszer mert ugye a gusztus huszadika, vagy háromszor mert a helyi teszkó is durrogtatással ünnepli alapításának csodás évfordulóját) kibírjuk egy fél órára, csakhogy valaki még mindig petárdázik az ablak alatt, és pont huszonnégy órája megy ez, úgy este tíz és hajnali négy között volt a nagyüzem.

De úgy, hogy néha egy légitámadás közepén éreztem magam, azt meg csak a Motorhead/Iron Maiden viszonylatban tudom élvezni, a bunkó szomszéd meg tényleg inkább a farkával játsszon tűzijáték helyett, mindenkinek jobb lesz az.

Ilyenkor a kutyákra szokás leggyakrabban hivatkozni, ez nálam most nem áll, Dudli békésen végigaludta a műsort, de képzeljük el, hogy másnak is vannak idős és beteg nagyszülei, és legszívesebben arcon taposnák azt szemétládát, aki az éjszaka közepén közvetlen az ablak alatt robbant, mert részeg, mert seggfej, vagy tényleg csak kicsi a pöcse...

Boldogtalan Régi Évet kívánok  mindenkinek, bár lehet, hogy a többségnek e nélkül is megvolt.
Az új meg nem lesz jobb, ne reméljetek. Vegyetek sok babkonzervet, olvassatok jó könyveket.
(Ja, és nemsoká tényleg írok Iain M. Banks-ről, két eddig nem olvasott regényét is megkaptam karácsonyra, igaz angolul, és Banks esetében ez kissé lelassít. De attól még imádom.)

Overkill

(forrás: http://index.hu/kultur/zene/2015/12/29/meghalt_lemmy/)

A nap híre, hogy meghalt Lemmy, a Motorhead főnöke, ezt úgy kell hívni hivatalosan, hogy énekes-basszusgitáros, de igazából ő egy whisky-szagú, varacskos disznó formájú kalózkapitány volt, és nem a Motorheadben játszott, hanem ő volt a Motorhead. A világ legkeményebb rock and roll zenekara. (És tegyük hozzá, a Ramones mellett a világ legjobb rock and roll zenekara. Az ilyen limbóhintós hülyéskedést még véletlenül se tekintsük a kánon részének...)

Lemmy volt a zene Charles Bukowskija, a whisky-kóla a piros malbi meg a speed embere, aki még véletlenül sem akart semmilyen szubkultúra apostolává válni, ő zenélni akart, nagyon hangosan. (És nagyon dulván, írnám ha nem lenne kegyeletsértő, amúgy persze hogy nem az, az öreg is röhögne rajta.)

A Motorhead, azaz Lemmy amúgy húsz lemezen át játszotta pont ugyanazt a zenét, dehát úgy jártak, mint a már emlegetett Ramones vagy az AC/DC, hogy egyszer csak rátaláltak a tökéletes zenére, és onnantól meg ki akart volna mást játszani. A tökéletes zene amúgy három akkord meg valami torokhangú rekedt kántálás, de van ez is annyira szuggesztív, mint a preludium és fúga, csak máshogy. És hát letépi az ember fejét, ami valljuk be, időnként tényleg ránk fér.

Emlékszem, épp tíz éve, mikor Lemmy hatvan éves volt, pont Londonban voltam, és minden újság vele volt tele, a vasárnapi melléketekhez válogatáscédéket adtak, a lemezboltokban meg ott volt a díszdobozos Motorhead-összes. Én meg azóta sem vettem jellegzetes, láncos-koponyás pólót, de most már tényleg pótolom. Motorhead-póló nélkül az ember félkarú izé.

Ian Fraser Kilmister 70 éves volt. De micsoda hetven év lehetett az, emberek!

https://www.youtube.com/watch?v=1iwC2QljLn4

Olvasok, as usual...

És akkor amíg én lustulok (illetve dehogy, csak napi több órában Petra szövegével foglalkozom - jesszusom, remélem nem nyír ki azért, hogy belinkeltem), itt a hét, a hónap, mittomén, elmúétötév szövege: http://hvg.hu/velemeny/20155152_spiro_gyorgy_mondoka

Ha valakinek ez kevés, az meg sürgősen olvassa el a Feleségversenyt!

Galaxisok

Tartozom egy megrázó vallomással: nem nézek filmeket. A tévében sem, nem járok moziba és egy dvd-t is lusta vagyok betolni a lejátszóba, a gépemen meg már lemezmeghajtó sincs.

Ez ahhoz képest fura, hogy egykor, még szombathelyi főiskolásként filmesztétikából írtam a szakdolgozatom, de az meg jövőre lesz épp húsz éve (ebbe még belegondolni is, hová lettek ifjúságom napjai...), azóta meg én és a film két külön dolog. Valójában a tévé is csak civilizációs háttérzajnak kell, mert nagyon panelproli vagyok, én nem tudok tevékenykedni, ha csend van. (Most épp a Terminator 2 megy, de ez esetben sem filmet nézek, csak a háttérzaj ugye, hisz amúgy írok.)

Viszont határozottan többet olvasok mostanában, ilyen vastag könyveket, ez már nyilván maga az öregedés, reggelente is egy egyre őszülőbb szakállú fazon néz vissza a tükörből, még pár év és lehetek valahol vállalati mikulás, elég dagadt is vagyok hozzá, talán leszerződtet a kokalóla.

De ez a film nem nézés nekem is fura, igazából az elmúlt hetekben tűnt föl, mint ahogy az is, hogy kedvenc számítógépes játékaimat sem nyitottam meg már ki tudja mióta, ezek amúgy egy autóverseny meg egy kamion-szimulátor, de Monzában is nyerjen más GT-futamot, Amszterdamban meg hetek óta hiába várják a tejpor-szállítmányt.

Sőt, írni sincs sok kedvem mostanság, ide is csak indulatból (mint az előző posztban) vagy efféle kulturális szplín okán, de azért majd igyekezni fogok, mert az olvasás után jelenleg az írás a második legjobb dolog, amit betűkkel művelhetek.
De filmekről nem fogok írni. Hajrá könyvek, réges-rég egy messzi-messzi Gutenberg-galaxisban, ha már a sztárvórszhoz sincs kedvem... De majd írok megint Iain M. Banks-ről, akihez képest az egész sztárvórz egy vicc, csak ő szerencsére megfilmesíthetetlen.

Maffiákos

Az aktuális botrány Abszurdisztánban, hogy kovács ákos táncdalénekes ordas baromságokat szövegelt nagy nyilvánosság előtt, mire az egyik főszponzora lepattant, a kormány meg ezen berágva most épp ezt a szponzort szívatja, felmondva mindenféle minisztériumi szerződéseket.

Szóval, kezdjük az elején. Mindenek előtt fontos kijelenteni, hogy kovács ákos táncdalénekes munkássága egy nagy kupac szar, zavaros dagályoskodással felvezetett tucat popzene, az utóbbi évtizedek egyik tenyérbemászóan nagyképű sztárjától. (Ettől persze sztár, nyilván sok rajongója van, ám a tömegízlés kiszolgálásától még egy produkció sem lesz jó. Annak ellenére még lehet, de itt most nem ez a helyzet.) Vagyis kovács ákost szívből utáljuk már csak azért a köpedelemért is, ami az életműve egésze, a szintipoptól a röhejes "versekig".

Kovács ákos táncdalénekes méretes hülyeségeket beszélt az ezo-jobboldali szubkultúra tévéjében , no nem a szaniszlóferenci szórakoztatóan agyhalott módon, csak amolyan szexista, bunkó stílben, de ez pont elég lehet ahhoz, hogy egy Telekom szerű multicég méla undorral tolja el magától. Amihez joga van a normális (és igen, polgári) értékek nevében, meg valószínüleg a formális jog értelmében is, gondolom nem voltak olyan hülyék, hogy ilyen esetekre ne raktak volna bele valami záradékot a szponzorációs szerződésbe. Elvégre azt támogatnak akit akarnak, és akinek a támogatásától a saját imidzsük felértékelődését is várhatják. Márpedig egy hülyeségeket beszélő kormányzati dalnok nem biztos hogy hosszabb távon jót tesz a cég brandjének, szóval indokolt a lepattanás.

És még inkább indokolt azért, ahogy a kormány erre reagált. Az ugyanis még egy középszerű banánköztársaságban sem fordulhat elő, hogy a kormányzat, mint egy igazi maffia, azonnal kiáll az embere mellett és büntet, nagyjából letojva minden bevett civilizációs szabályt. Annyit érzékelnek, hogy a gonosz multi (minden multi ab ovo gonosz) betámadta jó ákosukat, és máris küldik verőembereiket, és már nem is zsarolnak, egyből ütnek. Na ilyen csak egészen lecsúszott banánköztársaságokban fordulhat elő.

És mint a maffiafilmek legromlottabb gengszterei, közepesen ájtatos képpel, műfelháborodva azon moralizálnak, hogy ez  miféle véleménydiktatúra már, hogy egy cég maga dönti el kit akar szponzorálni, hozzátéve, hogy hát ezt a németektől pont nem várnánk. A lázárjánosi értelemben vett lázárjános ehhez épp csak azt nem fűzte hozzá, hogy köcsög németek ne ugráljatok, tiétek volt Göbbels, és hogy itt kinek van joga véleménydiktatúrához azt mi döntjük el. Mi meg úgy döntöttünk, hogy nekünk. Úgyhogy kuss legyen, vagy létrehozzuk a fordított Szabad Európa rádiót, és egész Németországot, meg a zinternetet (az is arra van) elborítjuk kovács ákos táncdalénekes (külföldi használatra: akosh, komolyan) dalaival, aztán lesz majd fogak hullatása és könnyek csikorgatása.

És hogy ez az egész mennyire jogszerű a kormány részéről, az azért minimum kétséges, ehhez még a közbeszerzési törvénynek is lehet egy-két szava, de ezeknek nyilván semmi sem drága, ha akosh ilyen rém kellemetlen helyzetbe került pusztán azért, mert kibújt belőle a kádéenpés, ami önmagában ugyan kínos, de mióta a kádéenpé orbán tudatalattija, arrafelé legalább is nem szégyen.

És persze az is eszembe jut, hogy milyen kormány az, aminek kovács ákos táncdalénekes a líblingje, ahol ennyire futja az ízlésből és értékelvűségből. Meg a pataki attilára.
Fölpállott a száva, bazmeg.

Sötétség délután

Így felnőttként már valóban utálom az évnek ezt az időszakát, mikor délután háromkor már villanyt kell gyújtani, mert nem találok bele a kanállal a joghurtba, illetve közben átesem a kutyán, akinek a szőréből meg tényleg nehezen jön ki a joghurt. Meg egyáltalán, ki látott már málnás labradort? (Én már igen, vicces, de egyáltalán nem praktikus, pláne ha a szőnyegbe dolgozza bele az anyagot.)

Szóval nem jó ez a sötétség délután, gyakorlatilag az van, hogy sötétben indulok el dolgozni, szinte sötétben érek haza, és szinte ocsmányul érzem magam, már pusztán ettől is. Szerintem tiltsák be a novembert és a decembert, a januárt ne, akkor születtem, és lehet, hogy a betiltás miatt visszamenőleg nem is lennék, nemsokára hamar. De arra tényleg semmi szükség, hogy ilyen hamar menjen le a rohadt napja, hát ennek már tényleg nem számít semmi, nálunk alig süt, a hülye ausztráliákoknak (vagy hogy írják az ausztriáliában lakókat) meg telibe, miközben lehetne az, hogy egész évben nálunk sokat, azok meg úgyis fegyencek leszármazottai meg bevándorlók, szóval kár beléjük.

Gyerekként viszont ez volt a legjobb része az évnek, vicces volt, hogy reggel iskolába menet még égnek az utcai lámpák, a napköziből hazafelé meg valóban tök sötét van, az iskola aulájában karácsonyfa, a bolt előtt piros ruhás fószer szaloncukorral terrorizál, és közben tudom, hogy anyámék már megvették a legókészletet, nemsokára építhetek. Most is van szaloncukor, de csak ha veszek magamnak, legó egyáltalán nincs (nyilván nem veszek magamnak), a karácsonyfa már mindenhol műfenyő, a céges bulira meg valami lakodalmast játszó szörnypárost szerződtetnek.

Röviden: már nemigen van mit várni, sötét van és a fő örömforrás az lenne, hogy legalább nem kell dolgozni, ám itt a bevásárlást, a főzést, és az ünnepi nagytakarítást érdemes számításba venni. Esetleg az egész helyett el lehet menni Ausztráliába kengurukat korkodildandizni, csak az meg drága, meg valahogy nincs karácsonyi hangulata. Csengőfrász, csengőfrász csengő ól dö déj, junó....

Valami jót, valakinek

Álmomban két fideszes családtag voltam és közbe szereztem egymásnak. Törvényes volt bár fura, kicsit meleg érzés a lábaim között, de jó nagyon, ha a szagot nem számítjuk. Puha, és mondom, meleg. Kell ennél jobb?

Szerintem törvénybe kéne foglalni, hogy mindenki fideszközeli családtag (na jó, ha nem lehet mindenki, legalább én, de mindig), csak vannak akik fideszebb közelibb családibb tagiggabak, bár gyanús, hogy pont ilyen szavak nincsenek is a magyarabb nyelvebben bennebb. Nem baj, majd alapokmánytörvényet módosítunk a legfeljebb rosszabbikosokkal együtt, akiket majd elzavarunk két pofonnal a koalícióba. Aztán kuss legyen!

Miénk az ország, magunknak miénk az ország, ti meg építitek. Jajj..

-o-

És mindeközben a világban, by the way:

http://444.hu/2015/12/12/a-masodik-vilaghaboru-idejen-szorult-be-a-kemenybe-egy-brit-kisfiu-telaponak-cimzett-levele

És akkor én azt gondolom, hogy valami mégis nagyon rendben a világunkban, valaki a második világháború alatt gyerekként ír a Mikulásnak, és most, 72 év után teljesül. És ki nem szarja már le hitler adolfot? Úgy értem az angol bácsi, és az ő karácsonyi kívánsága még itt van velünk, a nácik meg a sírban.

Zűrhajós

Mostanában olvastam Chris Hadfield ezredes könyvét (tényleg, azt minek kiírni a borítóra, hogy ezredes?), ami azt a hangzatos címet viseli, hogy Egy űrhajós tanácsai földlakóknak, meg egy baromi hosszú alcímet, ami után minimum egy MLM-kurzusra számítottam, bár az szerencsére elmaradt. Mondjuk nagyjából.

Hadfield ezredes egy laikusnak nyilván érdekes, hisz valóban kíváncsiak lehetünk arra, hogyan kakálnak az űrhajósok súlytalanságban, vagy mondjuk le kell-e nyelni a fogkrémet (tekintettel egy köpés hatásaira), meg egyáltalán, hogy jut el valaki odáig, hogy űrhajós legyen, ami meg sokszor nem jelet többet, mint hogy egyszer, pár napra Föld körüli pályára állhat. (Mint ugye Farkas B. százados elvtárssal is történt.)

És a derék, bár különösen idegesítő módon bajuszos ezredes ezeket szép sorban meg is válaszolja, illetve dehogy szép sorban, elég sokat ugrál-ide oda témák és időpontok között, de azért kiderül, hogy az űrhajók szűkek, kényelmetlenek és ráznak mint a szénásszekér, az űrállomások (neki a Mir-hez meg az ISS-hez is volt szerencséje) viszont szűkek, kényelmetlenek de legalább nagyon büdösek is (gondolom csak belülről) de a kilátás mindenért kárpótol, mint egy himalájai szállodában.

Viszont a szövegben előrehaladva egyre idegesítőbb Hadfield stílusa, kicsit szociopátiásnak tűnik, ahogy mindent alárendelve tör a célja felé, miközben folyton okoskodik. Tanácsa a földakók felé amúgy mindössze egy van, ezt ragozza unalomig: tűzz ki nagy célokat, tegyél meg mindent hogy elérd őket, és ha esetleg nem jön össze, akkor is lehetsz valaki, ha elég keményen akarod. Ennyi, ezért kár lett volna megírni a könyvet. Az őszintén szólva nem nagy tanítás, hogy legyél berepülő-pilóta ha űrhajósnak mennél, de ha nem jutsz fel az űrbe, berepülő-pilótának lenni is fasza dolog. Meg mindig légy készen és tervezz egy lépéssel előre, hát köszi. (Az ő példája itt amúgy az, hogy gitározik egy űrhajósokból álló zenekarban, egyszer Elton John előtt is felléptek valami jótékonysági bejzlin, és direkt napokig gyakorolt egy űrös-csillagos eltondzson számot, hogy ha esetleg felhívná őt a híres űrhajóst a színpadra, majd el tudja játszani vele. Nem hívta, eszébe  sem jutott eltondzsonnak, de az ezredes készen állt, mint egy rossz filmben: URAM, IGEN URAM!!! - ezt a végét most ilyen kiabálva kell elképzelni, tisztelgéssel)

Szóval Hadfield ezredest nem ezért szeretjük, igazából nem is szeretjük, de bírjuk ahogy beavat az apró dolgokba, mint mikor egy orosz kollégával valahol Oroszországban (esetleg Kazahsztánban) készültek saslikot sütni, és fél napi hússzeletelés és fűszerezés után előállítottak úgy öt vödör felkockázott húst, közben meg varacskos disznóra itták magukat. De így legalább az orosz kolléga titkos családi receptje titkos is maradt.

És persze Hadfield arról lett igazán híres, hogy Nemzetközi Űrállomáson előadta David Bowie Space Odity című világszámát, a lentiek meg feltették a klipet jutyúbra, ott meg milliók látták. Marketingnek igazán remek, nyilván a könyv is jobban fogy tőle.

Igazából a médiakarrierjéből már csak annyi hiányzik, hogy Simpsons vagy South Park szereplő legyen belőle. Bár az utóbbival vigyázni kellene. Hősünk ugyanis kanadai.

Piszkos tizenkettő

Ma, amikor szükségszerűen bekövetkezett náthán már túlestem és munkára adtam a fejem, egy bő hét után végre megint belehallgattam a tévesen közrádiónak nevezett propagandába, és majdnem lenyeltem a buszjegyem. (Épp a megállóban álltam, és igen egészségtelen módom pont a számba csippentettem a jegy sarkát, hogy két kézzel túrhassak a táskámban.) Közben meg azt mondja egy enyhén fenyegető és mindenképp hivataloskodó hang a fülembe, hogy (kábé) „Tizenkét illegális migráns lépi át másodpercenként Európa határait, és nem tudjuk, hogy közülük hány a terrorista.“

És én akkor ne nyeljem le a buszjegyem??? Nem mintha nagyon terrorfenyegetettnek érezném magam itt Kaposváron, ahová nemhogy autópálya nem vezet, de egy rendes vasútvonal sem, bár a térképeken talán  még rajta vagyunk. Az viszont elképesztő, ahogy fenyegető és manipulatív módon nyomják ezt az agresszív szellemi sötétséget: Másodpercenként tizenkettő, értitek parasztok? És terroristák vannak köztük, nem is sejtitek hogy milyen sok rohadt terrorista van közöttük, szóval így nézzetek ezekre a barbárokra. Ránk meg rajongással, mert a pártvezér és kancellár majd jól nem hagyja, hiába ugrálnak az ilyen nemzetközi brüsszelek vagy kik.

Amúgy részben Párizsban de 2005-ben Londonban is olyanok öltek, akik maguk nem bevándorlók csak azok leszármazottai, a londoni robbantásokat britnek született, normális középosztálybeliek tervelték ki és hajtották végre. Szóval inkább az integrációért, társadalmi kohézióért kellene valamit tenni, és akkor talán nem szöknének tizenöt éves osztrák lányok a közel-keletre, dzsihádistaként meghalni. Mert a kivándorló terroristákon nincs mit tematizálni, azok úgyis csak mindenféle arabokat robbantak fel, mondjuk magukkal együtt.

És amúgy meg egy normális ország józan kormánya szépen csöndben tolja a titkosszolgálatokat, hogy azok derítsék ki mekkora a veszély, és szűrjék ki a gyanús elemeket. Mert egy normális országban nagyjából a titkosszolgálatok értenek hozzá, nem a főállású rogánkrumplik meg szíjjártópéterek. És egy normális országban a kormány nem gerejszt hisztériát a polgárok körében, a polgárok pénzéből. Abból főleg nem.

Abszurdisztán

Aszongyák ma a hírek, hogy a kormány "tájékoztatási kampányt" indít a menekültvótákról. Na ja, a tájékoztatási kampány fideszkádéenpés újbeszélül azt jelenti hogy kurva sok pénzt költenek majd az adónkból arra, hogy egymondatos, együjjas agyúaknak való, gyűlölködő szlogeneket kapjunk majd a képünkbe (lájtos náculás opcionális, "zemberek" és "megvéggyük" kötelező), de én ezen kormányzati szarháziak miatt többet már nem szégyellem magam. A "Kormány Információ" szintű ocsmány propaganda miatt szégyellje magát az, aki a fideszkádéenpére szavazott, meg aki szerint fasza dolog erre költeni az adóját, nem mellesleg egy fideszközeli szomszéd zsebét tömve.

Abszurdisztán - Hátasztán: 1-1

És az megvan, hogy egy - naná kormányzati - terv szerint, kötelezően fel kellene vennie plusz  munkaerőt annak a cégnek, amelynek 400 négyzetméternél nagyobb az alapterülete, és nincs benne csemegepult. Basszus, az összes skandináv bútorbolt, meg német barkácsáruház beszopta, hisz látott már valaki csemegepultot egy Praktikerben??? Én egyszer már láttam csokit a pénztár előtti polcon, meg nyáron jégkémes hűtőt, de a tíz deka parizerre vagy az ipari trappistára még dolgozni kell. Sokat.

A felcsúti viktor a magyarok Mao Ce Tungja, a cébéá a magyar teszkó (az ugye akár piac is lehet), a magyar ikea meg ezentúl csemegepultból nyomja a svéd húsgolyót, ha jót akar. Talált gyerekek ugyanott feldolgozva átvehetők.

Bűnösök vagyunk egy haragvó isten kezében.

Névtelen feljelentés

Kedves Terrorközpont Elhárítás, lédiz end dzsentlömen!

Én ez úton szeretném magamat fel jelenteni a Központi Elterror Hárító hivatal szíjájénál, mer szerintem lehet hogy esetleg terrorista vagyok, nem kötelességből, szívből csupán.

Az úgy volt mélyen kedves Tenorista Elhárítók, hogy reggel kimentem a konyhába bele, és ott nagyon nagy késeket láttam, tisztára láthatóan elöl, mindenki által. És ezek a kések sokkal hosszabbak voltak, mint az amint jog szerűen magamnál tarthatnék hordani, ha vinném ki az utcára, de nem fér a zsebembe, egyikbe se. De ez mellékszáll. A lényeg, hogy ekkorák vannak, ez biztosan illegális, nagyon nem illiberális, meg veszélyes főleg.
Ráadásul a nagy kések mellett voltak veszélyes kinézetű villák is, meg egy feltűnően csőbomba alakú neszkáfés üveg, mondjuk úgy néz ki kívülről, mintha kávé is lenne benne, de lehet hogy csak kívülről van ráfestve megtévesztés alkalmának céljából. Vagy tényleg van benne valami, csak nem kávé hanem barna lőpor, ami a forró víztől nem robban, csak ha a csikket is belenyomjuk, így aztán meg lehet inni, ha a lebukás fenyeget, vagy szomjasak vagyunk.

És az is lehet, hogy én ezekkel a veszélyes fegyverekkel, meg a konyhának álcázott bombalaborommal valami csúnya dologra készülök, mondjuk kormány tagokat faragok ki karalábéból a késekkel, aztán meg a villákkal megvuduzom őketet a távolból oda. Mondjuk nem tervezek ilyesmit, de lehet hogy a soros ufói megkemtréleztek a gyíkemberek megbízásából, és most egy alvó ügyész... izé ügynök vagyok, olyan aki ébren van, csak nem tud róla.

Mer az ügynökök ilyenek, soxor nem is tudnak róla, hogy ilyenek, akik meg igen azok menekülő migrácsok, akik álcázzák magukat bevándorlónak megélhetésileg. De én nem, én tudom, hogy valahol erre születtem, csak egy sokkal rövidebb nevű városban, a nevére ne sm emlékszem, de hát szerintem mindenkinek sincsenek emlékei olyan kicsi korából, mikor még csak sírással beszélt. Vagyis nem migrácsoltam sehonnan nem, nekem nyilván agyat mostak az agymosó sorosok, és most úgy vagyok képzett agymosott, hogy nem is emlékszem rá, csak az a hihetetlen gonosz gyűlöletet égetem belülről, pártunk és kormányunk iránt, idegen zsoldban. Ami nyilván rossz, ha romlott lelkemnek jól esik is nyilván, de én nem vagyok mérce, meg az út meg az igazság, az egy másik közel-keleti terrorista élete volt.

Szóval szerintem az lenne a legjobb, ha az El Központ de Hárító terroristái jól betörnének hozzám videón, a földre löknének, nagyon durván, meg bilincselnének. És akkor biztos nem vuduznám meg a Kádár elvtársat (bocsánat, lemondtam az ujságot, így nem követem annyira, hogy ki most a Kádár elvtárs) vagy másik fontos baráti elvtársiast légkörben. Meg nem ordítana velem az asszony, hogy hol a karalábé, amiből ő pörköltöt akart főzni, hokedlivel.
Meg igazából nekem is kissé nyugtom lenne a zárkában benne, már évek óta tervezem, hogy egyszer megfejtem a Kisnaccsága című szakirodalom keresztrejtvényét, de ugye a bevásárlás, meg a munka meg a kutya mellett nem volt rá időm, pedig igen szép lap, ha hosszabban lecsuknának el is olvasnám, biztos.

Tessék engem autóba tuszkolni álarcosan, az lesz a legjobb mindenkinek, meg lenne belőlem sajtótájékoztató is, magukra férne szerintem, elvégre a jó reklám is reklám, meg én se lennék többet ilyen közveszélyes magamban. Le lakat alá velem! csukni, a címemet nem írom meg, úgyis tudják egy ilyen elvetemült alakét, csak annyit, hogy laktózérzékeny vagyok, úgyhogy kockasajt ne legyen a reggelimben legkésőbb holnap, csak ilyen ipari fáradtoljaból való, azt szeretem. Ja, de azért a 101-es szobába ne vigyenek, én pihenni is szeretnék a vallatások között.
Hazafias üldözettel!

(És ez volt az 500. bejegyzés itt, az 501-iket majd a Levi's nem szponzorálja egyszer.)

Frájdéj nájt fívör

Egy ideje elvagyunk már a Valentin-nappal, lassan felnő(tt) egy generáció, akinek ez pont olyan természetes, mint a karácsony, lassan beszivárog a Halloween is, bár a tök az elsősorban még mindig főzelék a magyarnak, és mint miden ünnep, ezek is főleg a boltokban és a reklámokban vannak jelen, azok által vannak egyáltalán. Ez van, fogyasztói társadalomban élünk, egy élő társadalomban fogyasztunk, és a kereskedelem teljesen nyilvánvaló módon telepszik rá az ünnepekre. Az említett kettő annyiban speciális, hogy helyi hagyomány híján ezek eleve csak a marketingen keresztül lehettek az életünk részei, de hát ez is egy út, a külsőségekkel támadó ünnepnek is lehet előbb-utóbb valamilyen tartalma, azon kívül hogy a virág- és édességboltosok jól keresnek a sok túlárazott szeméttel.

A Black Friday viszont egyértelműen szintlépést, merőben új minőséget jelent, hisz ez a vásárlás ünnepe, amikor azért vásárolunk, mert az nekünk jól esik. Nincs a formán túli tartalom, nincs is rá igény, nem kell a szeretet, a hála, nem kell kifejezni vele semmit, csak tülekedni kell, vásárolni, sokat és nagyot, olyat amit egyébként, egy józan hétköznapon nem vennénk meg, vagy csak hosszas töprengés után.

Amikor viszont blekfrájdéj van, akkor olyan húdenagy kedvezmények vannak, hogy hülyék lennénk kihagyni, tehát rohanunk fogyasztani - legalább is erről szól az esemény nyugati rítusa.
Mert valójában nem azért veszünk meg mindenféle dolgot (na jó, már aki, én például ma csak zsemlét, tejet, vécépapírt meg ilyeneket vettem, a durva kilengés egy üveg akciós mogyorókrém volt, de az meg kellett a kekszhez) mert jót spórolhatunk vele, a vásárlási lázban nincs semmi racionális. Hisz például ha veszünk egy lézeres szalámiszeletelőt féláron, még mindig egy fél szalámiszeletelő árával többet költöttünk a kelleténél, mert másnap, kijózanodva rájövünk, hogy évek óta szeletelt szalámit veszünk vagy utáljuk a szalámit, esetleg vegetáriánusok vagyunk. A felesleges dolgok pedig olcsón is drágák.

Így aztán a blekfrájdéj valójában egy bacchanália, egy ereszd-el-a-hajam típusú kicsapongás, melybe ráadásul kiélhetjük rég lefojtott vadászösztöneinket, amikor a nagy szőrös férfiak/harcos amazonok elmennek a teszkóba, és test test elleni küzdelemben megvívnak a leárazott lapostévéért, amire persze egyáltalán nincs szükségük, illetve csak mit trófeára. És fullkontaktos küzdelem akkora adrenalinbomba, hogy még hazafelé is szédelegnek tőle, medmexet játszanak a szuzukival és a hálószoba ajtaját is úgy rúgják be otthon.

És közben egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy vettek egy nyolcvanezres tévét kilencvenért, aminek a névleges árát csak a múlt héten nyomták fel százharmincra, hogy legyen miből fantasztikusakciózni. Aztán az új tévé mehet a klotyóba, tekintettel arra, hogy a lakás összes többi helyiségében már van egy, nem számítva a tablet-laptop-okostelefon állományt.

***

És ha már marketing, meg fogyasztás, idefűzök még egy kis szösszenetet, az évad leghülyébb reklámjáról.
Valamelyik telekom cég hirdetésében a kiscsávó nem játszhat a focimeccsen, mert nincs meg neki hülye csíkos focista zoknija. Erre anyu üzen apunak, aki a dolgozóban van éppen, nyakig szürke öltönyben (tényleg, a reklámokban mindenki irodában dolgozik, prezentációt gyárt a mítingre, és nem mondjuk kazánt fűt vagy traktort szerel a sárban), apu lenéz és látja, hogy jééé, rajta van a hülye csíkos zokni, és (bár ezt pont nem látjuk) elrohan a meccsre, a kölök már rúgja is a bőrt, ők meg öltönyben de máz zokni nélkül szurkol.

És én ezt az egészet nem értem, mert:
- Ha apu olyan hülye, hogy a fia, nyilván kisméretű, piros-fekete csíkos térdzokniját veszi fel szürke öltönyéhez, akkor nyilván süsü egy kicsit, de akkor hogy tudja kezelni az okostelefonját? Egyáltalán, hogy talál oda a meccsre?
- De ha már odaér és lepasszolja a zoknit, az már nyilván teljesen kinyúlt, a gyerek max csereként állhatott be később (egy lábszagú, kinyúlt zokniban), szóval mitől olyan boldog?
- Anyu (aki nem a dolgozóban van, szóva lehet hogy háztartásbeli) nem figyel arra, hogy a család gyengeelméjű férfitagja ne csináljon magából teljesen hülyét, illetve ha már elviszi a kiscsávót a meccsre, nem kérdez rá, hogy mindent összepakolt-e?

Persze lehet hogy mégis értem, ott lehet a megfejtés, hogy a kiscsávó focista, focistaapuval és focistaanyuval, ami ugye nagyjából mindent megmagyaráz.

Status quo

Észak-Korea régóta amolyan freak-show a nyugatiak számára, nem látszik szándék a világ per illanat talán legocsmányabb diktatúrájának külső megdöntésére, időnkét lehet rémüldözni azon, hogy gyerekek halnak éhen árvaházakba, meg hogy a rosszul teljesítő tábornokokat légvédelmi rakétával végzik ki. Aztán minden megy tovább a megszokott módon, az elmebeteg rendszer tovább termeli elmebeteg szemétségeit, folyik a vér, nyomul a nyomor, mi meg jól megvagyunk itt magunkban, és bár nekünk sem fenékig, mégis elégedetten dőlhetünk hátra, hogy hát ezekhez képeset nekünk még ugye...

Ennek szellemében állnak az észak-koreai hírekhez a hazai portálok (ez esetben épp az origo, de lehetne bármelyik) kommentelői, akik - Rejtővel szólva - egyáltalán nem felebarátok, hanem egészen barátságtalanok. Az aktuális hír, hogy gyakorlatilag kötelezővé tették a férfiak számára kimdzsongun hajviseletét, a nőknek meg kedvetlen feleségéét, ami nyilván beteg dolog, de a derék kommentelők rögtön idomulnak ehhez a színvonalhoz. Egyikük azonnal cigányos vonásokat fedez fel a diktátor arcvonásaiban (na ehhez mekkora beszűkültség kell...) a másik viszont megemlíti, hogy de ott aztán nincsenek terroristák meg migránsok. Hát ja, ha az állam magához ragadja a terror eszközét, az két dolgot is eredményez, egyfelől külön terroristákra már nincs is szükség, másfelől meg oda nyilván a kutya sem akar bevándorolni, drótkerítés persze ettől még kell, csak épp a még ki nem irtott lakosság otthontartására.

Belegondolva, nagyjából az iszlám állam is valami hasonlót szeretne, csak ők fordítva álltak neki, adottságaiknak megfelelően, Vagyis esetükben nem egy állam kezd el terroristaként viselkedni, hanem terroristák szeretnének államként, bár ez egyelőre csak az elnevezésükben működik száz százalékosan. (Illetve ott sem, a franciák pl. következetesen Daesh-nek nevezik az egyik arab rövidítése alapján, pont azért, hogy ne ismerjék el „államiságát“.)

Észak-Korea viszont kétségtelenül állam, melynek vezetőit persze szívesen félreállítanák a nyugati hatalmak, csak hát Oroszország, meg Kína (főleg Kína) ezt annyira nem szeretné, és tudjuk, hogy a kínaiak mennyien vannak, szóval ha ők akarnak valamit, az nagyon akarva van. Ha meg nem, akkor felejtsük is el, pár millió ember nyomora nem ér annyit, hogy a kínai főpárttitkár ingerülten összevonja a dzsídípíjét, mert azt megérzik az usákok is, és a végén Butch Kansasból nem tudja megvenni az új, pornómeghajtású utcai Hummerjét.

Így aztán minden marad a régiben, kimirszen unokája tovább diktátorkodik egészen korai haláláig, amit persze nem egy tökös titkosszolga vagy egy lánglelkű forradalmár golyója okoz majd, simán szívrohamot kap zabálás közben,vagy agyvérzést egy állami prosti karjai között, aztán jöhet az XXL-es koporsó, meg az utódlási harc. Mim meg itt  csak azon csodálkozunk, hogy ez a zsírdisznó miért hord egy korábbi szíjjártópéter-frizurát? (És hogy húsz év múlva nálunk is kötelező lesz-e?)

Xar ügy

Utálom az olyan napokat, amikor az az egyik vezető hír, hogy elkapták a pozsonyi kakifantomot. Mert én miért csak akkor hallok az ilyen világrengető történetekről, mikor már épp elkapják a faszit, miért nem izgulhattam én is a szlovák közvéleménnyel együtt a tavasz óta aktív  ürüklékpartizán rémtettein?
Az a nagy helyzet, hogy a magyar sajtó nagyjából-egészében elhallgatta ezt a geopolitikailag, kriminalisztikailag és proktológiailag is jelentős esetet, én legalább is nem találkoztam eddig egy cikkel sem, pedig minimum két portálra is ránézek néha, meg a szomszédnak jár valamelyik újság. És semmi.

Pedig számtalan izgalmas kérdés volt a nőkre szart kenő fantommal kapcsolatban. például hogy saját vagy idegen anyaggal dolgozott-e, ha sajáttal, akkor otthonról hozta, vagy helyben állította elő, illetve magára kent-e belőle, mondjuk kapcsolatteremtési céllal. (Valószínűleg egyébként otthonról hozta, és néha magára is kent belőle, mert mikor elfogták egy buszmegállóban kókadozott szarosan és részegen. Abba meg jobb nem belegondolni, mitől rúgott be, avagy belevizelt-e a becherovkás üvegbe, már csak az imidzs miatt is.)

Lehet hogy lesz belőle képregényfigura is, Szarman, az anti-szuperhős, valahol félúton Hasfelmetsző Jack és a Pókember között, akinek az a szuperképessége hogy büdös és elülnek mellőle a villamoson. A mekiben lesz majd Szarman menü, extra csokifagyival, barna inges, épp kefebajuszt növesztő identitászavaros tinédzserek meg példaképüknek választják, ami persze még mindig sokkal jobb, mintha a Mein Kampf kifestős változatára gerjednének. Aztán persze film is készül a Szarman-képregényekből, nem lenne nehéz találni egy a névben foglalt színészi kvalitásokkal rendelkező főszereplőt, a magyar hangja lehetne például Hajdú Sztív vagy Csonka Pici (jesszus, honnan tudok én ilyen neveket, de most komolyan???), aztán jönne a tévsorozat, de az már annyira szar lenne, hogy nem nézné senki, az első évad után menne a kukába...

És ez az egész még mindig tizedannyira sem lenne gusztustalan, mint egy átlagos kormányzati propagandakampány vagy a TVRTL2 tetszőleges saját gyártású műsora. Mert amit a pozsonyi csávó másokra kent, abban mi már gyakorlottan nyakig ülünk. Mi kérem, ebben is jobban teljesítünk.

A fenevad száma

„A mennyországot úgy képzelem, mint ahol minden nap kínai kaja van. A pokol ugyanez, csak ott pálcikával kell enni“
(valami rockzenész, már nem emlékszem pontosan)

A 888.hu a legszánalmasabb kísérlet a hazai netes közelmúltból, ennyire izzadságszagú portált én még nem láttam. Az alapötlet az lehetett, hogy csinálni kellene egy ellen 444-et, abban a stílusban, csak kormánypárti tartalommal. Elvégre már maga a felcsúti is azon merengett nemrég, hogy a jobboldaliságot valahogy fiatalosan kellene előadni, még mielőtt nyugdíjastagozat lesz a fidelitászból. Pontosabban azt a valamit szeretné fiatalosra fazonírozva látni, amit ő jobboldaliságnak hív, és ami valójában nemzetieskedő giccsel leöntött nettó balos retorikájú populizmus, persze önmagában ez is kábé annyira fiatalos, mint Vágási Feri lakótelepi bőrdzsekije.

De aztán jött a 888 és annyira, de annyira fiatalos akart lenni helyből, mint más nekifutásból, lett is belőle kínlódás, meg fogaknak csikorgatása, de úgy, hogy a máig a monitorról csorog az izzadság, ha odatévedek. A nagy erőlködésnek nyögés a vége, a nyögésnek meg az, hogy az ember eme remek portál láttán arra gondol, hogy beszarás, és tényleg, valami bűzlik a Századvégnél. Mert a 888 szellemi atyja és vezérbloggere nem más mint géfodor gábor, főállású kormányzati Gollam, ez az ő játszótere, illetve drágaszága, hogy stílben maradjak.

És hát olyan is. Az írások nagyjából a baloldalt fikázó, középiskolai fiúvécék falfirkáit idéző színvonalon megalkotott publicisztikáktól, a harcos menekült ubd bevándolás-ellenes szövegekig, a lájtos náculásig és meleg hangú kormánybiztatásig terjed, mindez látványosan körbepárnázva állami (sőt kormányzati) hirdetésekkel. A legjobb az, mikor a belvárosi irodából játsszák (mit játsszák, élik!) a fotelforradalmárt, és keményen, őszinte magyar módra beszólnak a terroristáknak, ilyeneket, hogy: "A gyilkosok gusztustalan férgek.“; "Ha fontosak neked a nők jogai, akkor ne ölelgesd az asszonykövezésből migrált afgánt.“ vagy "Ne imádd az idegent. Az idegen az idegen. Nem szép vagy jó. Hanem idegen.“ - és még sorolhatnám. Az ilyen kemény és őszinte rockzene szövegek után nyilván megveregetik a saját vállukat és „faszagyereknek“ nevezik egymást, mert nagyjából ott tartanak, hogy ez a laza és fiatalos stílus. Pedig csak röhejes, plusz nagyon durva előítéletekkel operáló lúzer böfögés, személyes kedvencem az asszonyverésből migrált afgán, ezért nyilván megérdemli a szerző, a Nagy Valagrendet, bojtokkal. És amilyen egy országban élünk, előbb-utóbb meg is kapja majd, hisz mint tudjuk előbb-utóbb minden seggnyalóra jut egy segg, tehetség itt nem marad kihasználatlanul.

A 888 egyébként nagyot gurított a dizájnban is, az oldal szerkezete és színvilága olyan, mintha valaki betépve azt halucinálta volna, hogy 1997 van, és ő most beszáll az internetbe, aztán már lusta volt kezdeni valamit a végeredménnyel, elvégre őt azért fizették, hogy tervezzen oldalt és tessék, ez itt egy oldal. Kaotikus, idegesítőek a színek, a rovatcímek olyan esetlegesek, hogy biztosan egy borba fojtott megbeszélésen találták ki őket.

Így aztán nem a 444 ellenpólusa lett, nem a szigorú értékek mentén laza jófej, csak egy sarokban nyáladzó bamba hülyegyerek, aki még mindig hihetetlen viccesnek találja kimondani, hogy pisi meg kaki, meg hogy fing. Bár ezek amúgy tartalmilag is jól visszaadják e csodás médiaipari izét, és röhögnék is rajta, csak félek, alig áttételesen ezt is a mi pénzünkből tolják a képünkbe.

Mindazonáltal érdeklődéssel várom a 666.hu-t is, a hiánypótló sátánista-nemzeti konzervatív portált és szexshopot. (Ott most egy sorozatgyilkosos oldal van, de szerintem géfodorék simán beintegrálhatják ezt a tartalmat is, mindig van igény laza és fiatalos jobboldali sorozatgyilkosokról szóló tartalmakra.)

Szürkület

Hétfő van, sokat dolgoztam, ettől fáradt vagyok, Brüsszelben katonák cirkálnak az utcákon, Miskolcon eltűn a tizenhét éves Dzsenifer, a felcsúti kisvasút még mindig nincs kész, tök régen nem volt már békemenet, a teknősöm teljesen apatikus, és még mindig több hét van karácsonyig. És akkor  most nekem ne keseredjen meg a számban a porcukorba forgatott málnalekváros mézbonbon?

A hétköznapok (beleértve a szombat-vasárnapi hétköznapokat is) valami szürke, grízes masszává állnak össze, csak lapátolok, lapátolok előre, de csak újabb adag szürkés gríz vár, hétvégén is, csak akor nem kell annyira lapátolni. Ez amúgy nem nagy újdonság, mindig ez van a karácsony előtti másfél hónapban, sötétben indulok dolgozni, sötétben érek haza, a kettő között pedig nem biztos, hogy egyáltalán látok napfényt. Lélekben egy tengelalattjáró matróza vagyok, letöltök képeket napos őszi tájakról, és a legnagyobb szükségben sem nézek Tarr Béla filmeket, ez a túléléshez elég.

A szürkeség ellen nehéz tenni, a túl édes dolgok meg a csili sok mindenben segít, a vígjátékok viszont kerülendők, attól csak ideges lesz az ember, ami a késő őszi levertséggel igen rossz kombinációt alkot. Előny viszont a kutya, legalább is ha nem szenved épp krónikus őszi álomkórtól, de az igazi ellenszer a levegőváltozás.

Ennek két módja van. Az első ha sokat szellőztetünk, intenzíven füstölőzünk/illatgyertyázunk valamint kitiltjuk az autókat és jelentősebb ipari üzemeket településünkről. Ennél valamivel egyszerűbb elutazni, bár jellemzően költségesebb. Én például már évek óta várom, hátha kapok valakitől karácsonyra egy magánrepülőt, saját pilótával és korlátlan kilométerekkel, hogy a novembert a déli félteke különböző pontjain tölthessem. Tudom, hogy ez elég valószínűtlen, de hajlandó vagyok engedni. Jó lesz a gép húsvétra is, így legalább nyáron a Himalájába vagy az Andokba repülhetek, hogy ne kelljen itthon szenvednem a nagy melegtől, meg a rohadt naptól, ami állandóan csak süt, mintha le se akarna menni.

Ha azonban az embernek nincsenek multimilliárdos és zakkant rokonai, barátai vagy üzletfelei, akkor kisebb léptékben is lehet levegőváltozásra menni. (Még mielőtt családunk idegeire.) Érdemes felfedezni a túloldali kisboltot, direkt másik postán kapni idegrohamot sorban állás közben, vagy szándékosan lekésni a 23-as buszt, hogy a 18-as teljesen más klímájába is beleszagolhassunk. (Bátrabbak akár a távolsági buszokkal is kísérletezhetnek.)
Sőt, a túloldali kisboltban más márkájú kutyakonzerveket lehet kapni, így a szobatársként is működő eb a korábbiakhoz képest új aromákkal gazdagíthatja a szoba levegőjét. Ez esetben a levegő változása nem feltétlen pozitív irányú, büdös lesz, csak másképp.

És mire minden lehetőséget végigzongorázunk, már nyakunkon az ünnepek, jöhet a túlevés, a döglés és az ezek miatti lelkiismeret-furdalás, ami üdítően más lelkiállapot a jelenlegi nyúlós-ködös lehangoltsághoz képest.

Jobbanélés

„Több pénz marad a munkavállalóknál és az időseknél is. Tovább nőttek a bérek és jövőre tovább nő a nyugdíj is. A reálbérek tartós növekedése jelzi, hogy a munkavállalók egyre inkább érzik a gazdasági növekedésnek, a közszféra béremelési programjainak, az adócsökkentéseknek, és a tartósan alacsony inflációnak a pozitív hatását. 2016-ban még több pénz marad a munkavállalóknál”. - írja a fidesz frakció közleménye, és nem, nem szakad a fejükre a plafon, mondjuk kérdés mekkora kárt lehetne tenni ezekben a tisztességtelenségben épp megőszülő, vastagbőrű ám üresfejű közéleti rinocéroszokban.

Akkor most jelezném, hogy a magyar reformok nem működnek, csak a haveri zsebek tömködése, de azt reformnak nevezni szimpla hazugság. És én mint munkavállaló nem élek jobban, én rosszabbul élek, sőt, igazából senkit sem ismerek, aki jobban élne, nyilván azért mert nem ismerek egy befolyásos fideszkádéenpés döbrögit sem.
Hisz sokan leírták már, szerintem én is, hogy a szolgálati Audi ablakából tényleg sikeresnek tűnik a kormányzás, övék az ország, maguknak építik, avagy havi egymillió fixel az ember könnyen viccel.

De ezek a fideszkádéenpés csávók talán nem is viccelnek, talán nem is szándékosan hazudnak, lehet hogy ők egyszerűen tényleg elhiszik azt a sok sötét ostobaságot, amit a mi százmillióinkból tolnak az arcunkba, egy tízéves gyerek értelmi szintjére belőve.
Kicsit olyan az egész, mint abban a híres történelmi anekdotában: mikor említették (ha jól rémlik) XVI. Lajos feleségének, Marie Antoinette-nek, hogy éhezik a nép, már kenyerük sincs, csak annyit kérdezett vissza, hogy akkor miért nem esznek kalácsot?

Mindenki annyit ér amennyije van, illetve ha nincs kenyér egyenek kalácsot, ez a két premissza nagyjából megalapozza a rezsim társadalompolitikáját, a konklúzió pedig valami olyasmi, hogy aki jól él az számít, aki nem az meg nincs is. A magyarok egyre jobban élnek, ha valaki ezt nem érzi, akkor nyilván nem magyar (vagy simán csak nincs is), mert a fideszes alternatív valóságban mindenkinek jól megy.
Lakópark vagy lakótelep, ez itt a kérdés.

November rain

Végre kezd novembernek látszani a november, reggel még még mindig ez az indokolatlan tíz fok, de legalább szakad az eső, és kezdetnek ez is megteszi. A sárban végre tényleg barnák lesznek az eddig túl vidáman sárga levelek, ahogy az illik az év legócskább hónapjához. Hisz a november már nem október, amikor én kissé elutazom, és azt lehet várni, viszont rohadt messze még a karácsony, amit szintén lehet várni, nem a száncsengő, hanem a tartósabb munkaszünet okán. A november a túlélendő átmenet, akárcsak a február, akkor is már elegünk van a télből, de onnan nézve sosem lesz tavasz.

Novemberben leginkább egy csigaházban lehet átvészelni a nehéz napokat, úgy értem mind a harmincat, a csigaház az leginkább az ember lakása, sőt szobája, esetleg ágya, ahonnan csak egészen indokolt esetben bújik elő. Indokolt esetnek számít az a megrázó napi rutin, mikor dolgozni kell indulni, hogy úgynevezett „pénzt“ keressünk, ami csak újabb problémákat szül, hisz aztán a pénzel meg el kell menni a boltba mindenféle dolgokat venni. Ez utóbbi sajnos elkerülhetetlen, legalább is amíg nem leszünk öntisztulók és nem tanulunk meg rendesen fotoszintetizálni, bár télen pont a napfényből van a legkevesebb, ráadásul megint ki kell mászni érte az ágyból szobából.

Így aztán az ideális csigaház a lakóautó, abból egyáltalán nem kell kimászni, csak átmászni a vezetőülésbe és elhúzni délnek, mert akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északnak. (Majd üdítőznek egy vitorláson és integetnek ha elhagynak valakit, de ez igazából egy Kispál dalszöveg.) A lakóautó mellet amúgy jó a vitorlás is, egy kis vitorlás szűk, de lakályos kabinnal, sok kajával feltöltve, mert csak a Puffin lekvár ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot. Ráadásul egy vitorlás eleve egy minimum mediterrán tengeren van a legjobb helyen, ahol nincs november, illetve van, de csak naptári értelemben.