Nekem is úgy kell kezdenem, mint sokaknak, hogy ugyanis nem láttam még a Saul fiát. (Az új sztárvórzt se nem láttam még, csak annál rájöttem, hogy már nem is érdekel. És mint már említettem, eleve nem érdekelnek már a filmek.) Ez esetben azonban megnézném, csak ugye egy Kaposvár méretű faluban szerények erre a lehetőségek, ha jól rémlik volt már a helyi nempláza moziban, csak épp hétköznap, és úgy, hogy az ne férjen bele a munkarendembe.
Viszont ma pont Para-Kovács klubrádiós műsorát hallgattam (a hétfőit, felvételről, hisz felénk nem csak autópálya, de Klubrádió sincs, azaz letöltök), ahol már előre vetítette, hogy a szélsőjobbos sajtó majd hogy rá fog ugrani az esetre, miszerint Cannes után megvan a Golden Globe is. Egyfajta imrekertészezést vizionált, mint 2002-ben az irodalmi Nobel-díj esetén, ez mondjuk eddig nem jött be. Az viszont igen, hogy a derék kommentelők (meg a Lánchíd konyakról elnevezett rádió betelefonálói) egyből szabadon engedték a bennük lakó nácit, csak úgy dübörgött a cionista világösszeesküvés meg a holokamuzás, komolyan mondom ennyi szar duma után én már inkább lennék zsidó (cionista lehetőleg), mert ha valakiket ezek a gyökerek ennyire utálnak, annak már csak jó lehet lenni. Persze ők egy elképzelt csoportot utálnak, de egyszer már valaki engem is elképzelhetne gazdagnak és befolyásosnak, lehetőleg olyan, aki maga is gazdag és befolyásos, így lenne rá hatása, hogy én is az legyek.
És persze hab a torkán, hogy minden ostoba gyökér először is közli, hogy ő nem látta a filmet, nem is fogja megnézni, majd ha Árpád vezér lesz filmen azt igen, de ezt a zsidó vircsaftot ő egy mozijeggyel sem támogatja.
Valaki vetítse már le nekik a Honfoglalást (pénzért persze), nézzék amint hét magyar törzs harminc embere hont foglal, nyolc besenyő elől menekülve, elsős olvasókönyvek stílusában szavalva, és szenvedjenek a mocskok, ha már ennyire bírják a filmművészetet. A nemzetit, már ha értenék a kifejezést.
2016. január 12., kedd
2016. január 11., hétfő
Ziggyy Stardust
... és akkor azt hallom kora reggel a rádióban, hogy meghalt David Bowie. Most már tényleg elegem van az ilyen hírekből, mert egyfelől mocsok náthás vagyok, köhögök mint egy tüdőbajos, de legalább a torkom is fáj, és éjszaka csak részletekben alszom, erre még ez is.
Kis különbséggel halt meg két olyan figura, akikről ezt nem hittem volna (és a közismert viccre utalva én sem érzem valami jól magam), úgy nézett ki ők egyszerűen túl vannak az ilyen mindennapi dolgokon hogy halál, erre jön a rák, háttal nyilván, hogy nehezebb legyen észrevenni, és gyilkol.
És ha már eljutottunk a halhatatlanság haláláig, még az is lehet, hogy sor kerül a maradék néhány rock-dinoszauruszra is. Én a Mick Jagger - Keith Richards páros helyében kezdenék aggódni...
Kis különbséggel halt meg két olyan figura, akikről ezt nem hittem volna (és a közismert viccre utalva én sem érzem valami jól magam), úgy nézett ki ők egyszerűen túl vannak az ilyen mindennapi dolgokon hogy halál, erre jön a rák, háttal nyilván, hogy nehezebb legyen észrevenni, és gyilkol.
És ha már eljutottunk a halhatatlanság haláláig, még az is lehet, hogy sor kerül a maradék néhány rock-dinoszauruszra is. Én a Mick Jagger - Keith Richards páros helyében kezdenék aggódni...
2016. január 9., szombat
Az igazi hős
Dzsesszika a bizonytalan regényhős szokásához híven bizonytalan volt, írója nem sok támpontot adott neki létéhez. Hol barna haja volt, hol szőke, némelykor Manhattanban élt, majd a következő fejezetben Brooklynban, anélkül, hogy erről őt alkotója külön értesítette volna.
Dzsesszika ezt még betudta amolyan írói bohémságnak, hát istenem, az írók szétszórtak kissé, furcsa a bioritmusuk és isznak, meg nincs érzékük a valósághoz, pontosabban csak ahhoz van közük, ami a fejükön belül hagyja figyelmen kívül a fizika törvényeit. Dzsesszika ennek a világnak a lakója volt, így nem érte meglepetésként a sok változás, egyszerűen csak bizonytalan lett, és nem tervezett előre.
Természetes volt számára, hogy érzelmei teljesen kiszámíthatatlanok, hogy ismerőseivel hullámzó a viszonya, csak abban bízott, hogy írója legalább néhány fejezetet egy lendülettel ír meg, és nem fogyaszt hozzá harminckét kávét, így legalább lesz egy kis nyugta, és ugyanoda mehet haza, ahonnan reggel eljött, meg ugyanazok lesznek másnap is a barátai.
Hiába no, nem könnyű regényhősnek lenni, pedig az ember azt gondolná ez a legjobb állás, nincs tébé meg adó (hacsak nem írnak az embernek ilyeneket, de ki írna ilyeneket?), lehetsz beteg, sőt meg is halhatsz, de ha elég jó regénybe sikerült bekerülni, garantált a majdnem halhatatlanság. Casting kérdése az egész.
Dzsesszika például szívesen lett volna Anna Karenina, ő tényleg halhatatlanná vált, bár a pályaudvaroktól azért személy szerint kissé tartott.
Egy időben sokat töprengett azon, hogy lehetne bekerülni egy garantáltan A-kategóriás könyvbe, de aztán eszébe jutott, hogy végtére is ő csak kitalált figura, tehát nem rajta múlik. Abba a regénybe kerül ahová írják, így sorsa nem a saját kezében van. Szerzője olyan amilyen, ezen ő nem sokat tud változtatni, esetleg a szerkesztő...
Így aztán Dzsesszika a regényhős azóta a Szerkesztőhöz imádkozik, mert lehet az Író az egy igaz teremtő isten, de a Szerkesztő az ő prófétája, rajta keresztül érhető el a vágyott halhatatlanság. És már kész is volt az új vallás, ahol a hívek már csak a Nyomdász eljövetelére várnak. Mert akkor már minden jó lehet.
Dzsesszika ezt még betudta amolyan írói bohémságnak, hát istenem, az írók szétszórtak kissé, furcsa a bioritmusuk és isznak, meg nincs érzékük a valósághoz, pontosabban csak ahhoz van közük, ami a fejükön belül hagyja figyelmen kívül a fizika törvényeit. Dzsesszika ennek a világnak a lakója volt, így nem érte meglepetésként a sok változás, egyszerűen csak bizonytalan lett, és nem tervezett előre.
Természetes volt számára, hogy érzelmei teljesen kiszámíthatatlanok, hogy ismerőseivel hullámzó a viszonya, csak abban bízott, hogy írója legalább néhány fejezetet egy lendülettel ír meg, és nem fogyaszt hozzá harminckét kávét, így legalább lesz egy kis nyugta, és ugyanoda mehet haza, ahonnan reggel eljött, meg ugyanazok lesznek másnap is a barátai.
Hiába no, nem könnyű regényhősnek lenni, pedig az ember azt gondolná ez a legjobb állás, nincs tébé meg adó (hacsak nem írnak az embernek ilyeneket, de ki írna ilyeneket?), lehetsz beteg, sőt meg is halhatsz, de ha elég jó regénybe sikerült bekerülni, garantált a majdnem halhatatlanság. Casting kérdése az egész.
Dzsesszika például szívesen lett volna Anna Karenina, ő tényleg halhatatlanná vált, bár a pályaudvaroktól azért személy szerint kissé tartott.
Egy időben sokat töprengett azon, hogy lehetne bekerülni egy garantáltan A-kategóriás könyvbe, de aztán eszébe jutott, hogy végtére is ő csak kitalált figura, tehát nem rajta múlik. Abba a regénybe kerül ahová írják, így sorsa nem a saját kezében van. Szerzője olyan amilyen, ezen ő nem sokat tud változtatni, esetleg a szerkesztő...
Így aztán Dzsesszika a regényhős azóta a Szerkesztőhöz imádkozik, mert lehet az Író az egy igaz teremtő isten, de a Szerkesztő az ő prófétája, rajta keresztül érhető el a vágyott halhatatlanság. És már kész is volt az új vallás, ahol a hívek már csak a Nyomdász eljövetelére várnak. Mert akkor már minden jó lehet.
2016. január 8., péntek
Olvasnivaló
Lassan a végére érek egy általam eddig még nem olvasott Iain M. Banks regénynek, és a hangsúly azon van, hogy lassan jutottam el idáig, Banks magyarul is nehéz szöveg, ez meg angolul van. Viszont a közepe táján nagyon belejöttem, megvolt már az általa teremtett világ terminológiája angolul is, onnantól meg gyorsan lehetett olvasni, csak a sok hülye név miatt kellett állandóan visszalapozni, de ez minden könyvénél így volt eddig is.
Amúgy az Againts a Dark Background, vagyis a Sötét háttér előtt, az egyik legjobb majdnem Kultúra-regény (a Kultúra alapvetően emberek és mesterséges intelligenciák által alkotott galaktikus metacivilizáció, plusz idegen fajok), mert a Kultúra (akárcsak az Ellentétek esetén) a háttér nem pedig helyszín. Filozófia és krimi, kocsmai szövegelésbe oltott zen tanítás meg kibelezős leszámolás, így aztán műfajilag meghatározhatatlan, mondjuk sci-fi, de ennél többet lehetetlen határozottan állítani róla. Amúgy olyan az egész, mint mondjuk az Anyag (Matter) esetében, ahol szintén a hiperűr-technológia találkozik a klasszikus feudalizmussal, mesterségen égitesteken tenyésznek fura vallási szekták, zsarnok uralkodók harcolnak egymással, és bár tudják,hogy valahol a saját rendszerükön túl ott egy egész galaktikus társadalom, csak nem érdekli őket.
Banks könyvei új műfajt teremtettek, sci-fi alapra építkező társadalomkritikus, posztmodern lovagregények és /vagy politikai krimik, és ilyen állat tényleg nincs, de mégis van. Ráadásul a pasi végig hihetetlenül következetesen építette fel a világát, nincs benne önellentmondás, minden a helyén van, még a fiktív történelem is, az egyik könyvben megvívott háborúra a következő szereplői is emlékeznek, a harmadikban meg már szövetséges lesz az egykor ellenséges idegen faj.
Amikor szerzőnket megkérdezték, hogy ő melyik regényhőse lenne, azt válaszolta, hogy egyik sem, a főszereplőit rendre megtapossa az élet (enyhén szólva), van, aki már a regény elején meghal, csak később összerakják, van aki szándéka ellenére lesz tömeggyilkos vagy egy diktátor játékszere, és van aki konkrétan a pokolban szenved.
Banks maga inkább a Kultúra egy névtelen polgára lenne, élvezve annak minden előnyét, úgy is mint beültetett drogmirigyek, szabadon választható és többször is változtatható nem, szinte korlátlan anyagi javak és a teljesen szabadon választható életforma. A Kultúrában már nincsenek gyárak vagy üzletek, csak az dolgozik, aki akar, és persze amit akar, valójában egy unalmas hely. Nincs hadsereg vagy titkosszolgálat, bár van helyette a Kontakt meg a Rendkívüli Körülmények, így aki kalandra vágyik az arrafelé megy, aztán róla szólnak majd Iain M. Banks regényei. Miközben maga a szerző is egy galaktikus hobbit lenne inkább. Ahogy én is, by the way.
Amúgy az Againts a Dark Background, vagyis a Sötét háttér előtt, az egyik legjobb majdnem Kultúra-regény (a Kultúra alapvetően emberek és mesterséges intelligenciák által alkotott galaktikus metacivilizáció, plusz idegen fajok), mert a Kultúra (akárcsak az Ellentétek esetén) a háttér nem pedig helyszín. Filozófia és krimi, kocsmai szövegelésbe oltott zen tanítás meg kibelezős leszámolás, így aztán műfajilag meghatározhatatlan, mondjuk sci-fi, de ennél többet lehetetlen határozottan állítani róla. Amúgy olyan az egész, mint mondjuk az Anyag (Matter) esetében, ahol szintén a hiperűr-technológia találkozik a klasszikus feudalizmussal, mesterségen égitesteken tenyésznek fura vallási szekták, zsarnok uralkodók harcolnak egymással, és bár tudják,hogy valahol a saját rendszerükön túl ott egy egész galaktikus társadalom, csak nem érdekli őket.
Banks könyvei új műfajt teremtettek, sci-fi alapra építkező társadalomkritikus, posztmodern lovagregények és /vagy politikai krimik, és ilyen állat tényleg nincs, de mégis van. Ráadásul a pasi végig hihetetlenül következetesen építette fel a világát, nincs benne önellentmondás, minden a helyén van, még a fiktív történelem is, az egyik könyvben megvívott háborúra a következő szereplői is emlékeznek, a harmadikban meg már szövetséges lesz az egykor ellenséges idegen faj.
Amikor szerzőnket megkérdezték, hogy ő melyik regényhőse lenne, azt válaszolta, hogy egyik sem, a főszereplőit rendre megtapossa az élet (enyhén szólva), van, aki már a regény elején meghal, csak később összerakják, van aki szándéka ellenére lesz tömeggyilkos vagy egy diktátor játékszere, és van aki konkrétan a pokolban szenved.
Banks maga inkább a Kultúra egy névtelen polgára lenne, élvezve annak minden előnyét, úgy is mint beültetett drogmirigyek, szabadon választható és többször is változtatható nem, szinte korlátlan anyagi javak és a teljesen szabadon választható életforma. A Kultúrában már nincsenek gyárak vagy üzletek, csak az dolgozik, aki akar, és persze amit akar, valójában egy unalmas hely. Nincs hadsereg vagy titkosszolgálat, bár van helyette a Kontakt meg a Rendkívüli Körülmények, így aki kalandra vágyik az arrafelé megy, aztán róla szólnak majd Iain M. Banks regényei. Miközben maga a szerző is egy galaktikus hobbit lenne inkább. Ahogy én is, by the way.
2016. január 7., csütörtök
Üzenget, és?
Van ez a médiában - különösen a hazaiban - megszokott műfaj, amit egyszerűen üzengetésnek szoktak hívni, amolyan szájkarate, egy gyerekiahóra, de bunyó nélkül, viszont életre szóló sértődésekkel.
Most épp az a téma, hogy Hosszú Katinka (tényleg ez van az útlevelében? - mondjuk elképzeleltő) kiborította a bilit, ezen többen megsértődtek, a szövetségi kapitány lemondott (szerintem ez 75 évesen mindentől függetlenül indokolt volt), a gyárfástamás nevű úszószövetségi elnök meg nem akar belemenni az üzengetésbe. Üzeni a sajtóban...
Pedig gyárfástamás tűnik a magyar (nemcsak)sportközélet egyik legsúlyosabb gengszterének, a naptévés médiavállakozó, aki mindig, minden alkalommal megtalálja a megfelelő feneket, nyilván nem élhet farfagyizás nélkül, pontosabban nem élhet meg. Ő a simulékony, nyálkásbőrű, elvek nélküli fazon, ha szesztilalom lenne, ő alkoholcsempészetben utazna, de kormányzati haverokkal, hogy le ne bukjon. És e szempontból a kormányzat pártállása lényegtelen.
Az viszont jellemző, hogy már megint valami sportügyben áll a bál. Pontosabban profi sport ügyben. Mert azt én még mindig nem tudom elfogadni, hogy az adómból azért fizessenek valakiknek milliókat, hogy gyorsabban ússzanak faltól falig, vagy gyorsabban evezzenek valahová, ahol nincs is dolguk. Mert a kérdés persze az, megy-e előrébb a világ a profi sportolók által? (És most nem a foci/kézilabda/tenisz/forma-1 és hasonlókról van szó, azok a show business részei.)
De az nem jó duma, hogy a sportolók korán kelnek, hihetetlen akarattal küzdenek, és nem lankadnak akkor sem, ha nem jön be nekik az élet, ezért pedig tiszteletet érdemelnek. Frászt. Tiszteletet azok érdemelnek, akik korán kelnek, gyűrik a melót a gyárban, hihetetlen erőfeszítéssel gyereket nevelnek, és ők nem azért nem adják fel, mert akkora hősök, csak egyszerűen nem adhatják fel.
Ehhez képest ki nem szarja le, hogy valaki milyen fantasztikus lábtempóval nyer?
Meg hogy van-e hozzá mozgáselemző szoftvere.
Vagyis mehet a sajtós üzengetés, Katinka meg a gyárfás között, csak én meg arra gondolok, hogy vihar egy pohár vizeletben, a világ, sőt az én kis életem sem megy előrébb attól, ha valaki magyar színekben lesz (vagy nem lesz) olimpiai bajnok, nekem attól nem lesz több a fizetésem, tovább mállik a tapéta.
A sportok közül az érdekel, ami tényleg sóműsor, amekaifoci pl., csak épp azt tudom, hogy őket a szponzor fizeti helyettem. Az üzengetést meg reklámnak hívják.
És hogy visszacsatoljak az elejére, az üzengetés az az agresszió, ami fizikailag nem árt, de akkor meg minek... Persze a profi sportolók meg menedzserek tőlem akár át is haraphatják egymás torkát. Nekem nem fog fájni, ez csak egy példa volt.
Most épp az a téma, hogy Hosszú Katinka (tényleg ez van az útlevelében? - mondjuk elképzeleltő) kiborította a bilit, ezen többen megsértődtek, a szövetségi kapitány lemondott (szerintem ez 75 évesen mindentől függetlenül indokolt volt), a gyárfástamás nevű úszószövetségi elnök meg nem akar belemenni az üzengetésbe. Üzeni a sajtóban...
Pedig gyárfástamás tűnik a magyar (nemcsak)sportközélet egyik legsúlyosabb gengszterének, a naptévés médiavállakozó, aki mindig, minden alkalommal megtalálja a megfelelő feneket, nyilván nem élhet farfagyizás nélkül, pontosabban nem élhet meg. Ő a simulékony, nyálkásbőrű, elvek nélküli fazon, ha szesztilalom lenne, ő alkoholcsempészetben utazna, de kormányzati haverokkal, hogy le ne bukjon. És e szempontból a kormányzat pártállása lényegtelen.
Az viszont jellemző, hogy már megint valami sportügyben áll a bál. Pontosabban profi sport ügyben. Mert azt én még mindig nem tudom elfogadni, hogy az adómból azért fizessenek valakiknek milliókat, hogy gyorsabban ússzanak faltól falig, vagy gyorsabban evezzenek valahová, ahol nincs is dolguk. Mert a kérdés persze az, megy-e előrébb a világ a profi sportolók által? (És most nem a foci/kézilabda/tenisz/forma-1 és hasonlókról van szó, azok a show business részei.)
De az nem jó duma, hogy a sportolók korán kelnek, hihetetlen akarattal küzdenek, és nem lankadnak akkor sem, ha nem jön be nekik az élet, ezért pedig tiszteletet érdemelnek. Frászt. Tiszteletet azok érdemelnek, akik korán kelnek, gyűrik a melót a gyárban, hihetetlen erőfeszítéssel gyereket nevelnek, és ők nem azért nem adják fel, mert akkora hősök, csak egyszerűen nem adhatják fel.
Ehhez képest ki nem szarja le, hogy valaki milyen fantasztikus lábtempóval nyer?
Meg hogy van-e hozzá mozgáselemző szoftvere.
Vagyis mehet a sajtós üzengetés, Katinka meg a gyárfás között, csak én meg arra gondolok, hogy vihar egy pohár vizeletben, a világ, sőt az én kis életem sem megy előrébb attól, ha valaki magyar színekben lesz (vagy nem lesz) olimpiai bajnok, nekem attól nem lesz több a fizetésem, tovább mállik a tapéta.
A sportok közül az érdekel, ami tényleg sóműsor, amekaifoci pl., csak épp azt tudom, hogy őket a szponzor fizeti helyettem. Az üzengetést meg reklámnak hívják.
És hogy visszacsatoljak az elejére, az üzengetés az az agresszió, ami fizikailag nem árt, de akkor meg minek... Persze a profi sportolók meg menedzserek tőlem akár át is haraphatják egymás torkát. Nekem nem fog fájni, ez csak egy példa volt.
2016. január 6., szerda
Vagy amit...
Hazafelé a buszon axiomatikusan közpártrádiót hallgatok, ma is, jönnek a hírek, a bejelentkezés meg annyi, hogy "Vízkereszt napja van", mintha ebből mindenkinek tudnia kéne a hányadikát. Én mondjuk művelt vagyok, ezért tudom ebből a szlogenből is, hogy január vagyamitkartokadika van, de nem olvashat mindenki Sexpírt.
Vagyis szerintem ezt úgy kéne bemondani, hogy "Most dobd ki a fenyőt, köcsög"-nap van, Jézus már vizes, Keresztelő János feje tálcán nemsoká, te meg már szilveszterig megzabáltad az összes szaloncukrot, és amúgy is vízkeresztkor kell néphagyományilag kidobni a halott örökzöldet, vagy amit akartok.
Még jó, hogy az örökzöld nálunk tényleg örök, nagyjából tíz éve ugyanaz, persze egy fenyőnek könnyebb örökzöldnek lenni, ha eleve műanyagból meg drótból van, már az anyja, a bicikliküllő sem látott igazi tobozt, sosem.
Azért a hétvégén leszedem a díszeket, de a műfenyő marad, amíg nem találok elég nagy méretű szemeteszsákot, amiben kevésbé porosodik, bár már évtizedes karácsonyi rituálé a fenyő porszívózása. A díszítése már csak hab a torkán.
Vagyis szerintem ezt úgy kéne bemondani, hogy "Most dobd ki a fenyőt, köcsög"-nap van, Jézus már vizes, Keresztelő János feje tálcán nemsoká, te meg már szilveszterig megzabáltad az összes szaloncukrot, és amúgy is vízkeresztkor kell néphagyományilag kidobni a halott örökzöldet, vagy amit akartok.
Még jó, hogy az örökzöld nálunk tényleg örök, nagyjából tíz éve ugyanaz, persze egy fenyőnek könnyebb örökzöldnek lenni, ha eleve műanyagból meg drótból van, már az anyja, a bicikliküllő sem látott igazi tobozt, sosem.
Azért a hétvégén leszedem a díszeket, de a műfenyő marad, amíg nem találok elég nagy méretű szemeteszsákot, amiben kevésbé porosodik, bár már évtizedes karácsonyi rituálé a fenyő porszívózása. A díszítése már csak hab a torkán.
2016. január 5., kedd
Szakember a javából
Az kérem valami fantasztikus, micsoda emberek vezetik ezt az országot, meg hogy honnan veszik a bátorságot. Az mindenkinek megvan nyilván, hogy a felcsúti Ramszesz, első értékelhető munkahelye a magyar parlament volt meg a fidesz, ez tényleg úgy megy majd nyugdíjba, hogy ennyit ismer az országból. Meg a pálinkát kolbásszal, bár ennél még Sanyi, a hajléktalan árufeltöltő is többet tud a világról, és nem csak a KisABC-n keresztül.
Ám egy időben lehetett gondolni, hogy hátha jön valami új generáció, esetleg fideszéknél is, ahol már valamihez értő fazonok nyomulnak, nem csak ez a mindenbe belepofázó, szakmájában nemigen dolgozó, elméleti jogászból populista politikussá alakuló gárda, you know, az orbánkövéráder, így egyben.
Most tényleg, mondjon nekem bárki egy jelentős, fontos dolgot (nem tudományosan, az eleve értelmezhetetlen esetünkben), amit mondjuk kövérlászló tett Magyarországért, és ami nekünk jó volt. Már azon kívül, hogy huszonéve ő kövérlászló, de az nekünk nem volt jó.
Avagy van ez a fideszes káder-rendszer (Kádár-rendszer? - nem, még nem, de pártkörökben igény az volna rá), ami a rémesebbnél rémesebb arcokat hozza ránk (ahogy azt Alexis de Tocqueville persze látta már jó előre), és mikor pár éve az ember azt gondolta hogy rogánkrumplinál vagy szijjártópéternél nincs lejjebb, jön az új ász, az abszolút fideszes, a színtelen, szagtalan, átlászó folyadék:
CSEPREGHY NÁNDOR
Születési idő: 1983. augusztus 22.
Iskolák:
o Szegedi Tudományegyetem (2009, 2010)
Nyelvismeret: angol, német
Korábbi munkahelyek:
o Fidelitas (2007-2011)
o 2010. országgyűlési választások
o képviselői személyi titkár (2010-2011)
o Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (2011)
o Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (2011 – 2012)
o Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (2012 – 2014)
o Miniszterelnökség (2014- )
Különösen a munkahelyek érdekesek, ha már másból nem nagyon áll CV, hát ennek az embernek igen sok ánuszt kellett kényeztetnie nyelvével ilyen pártkarrierhez, bár lehet hogy csak ennyire tehetséges, ki tudja, én nem érhetek fel idáig, meg annyira polgári, hogy ő lesz a magyar Margaret Tecsör, bár az a felcsúti akar lenni. Mondjuk kár, hogy 83'-as évjáratúként már nem zaklatta a dikatúra titkosszolgálata, csak az óvodája, de ott is lehetett a híres Tejbegríz-ellenálás konspirált főnöke. Mondjuk nyilván nem volt, nem is várnánk el.
És ez a senki úgy került most ide, hogy 444.hu híre szerint kirúgná a közigazgatásban dolgozók hatvan százalékát. Átterelve őket a versenyszférába, ami persze csak sima kirúgás, mivel a „senkit nem hagyunk az út szélén“ azt jeleni fideszül, hogy dehogynem.(Ha meg ezt kifogásolná valaki, azt beperelik, hogy jogiag az út széle az a hely, ahol nem kell megdögleni, tehát ha mégis hagynak valakit, azt nem ott, ha meg ott, azt nem úgy.)
Na jó, az újbeszél nekem is sok, harmadik generációs ostobaságba csomagolva meg már fáj. Képzelem csepreghynek hogy fájhat nándor, ha és amikor adódnak őszinte pillanatai.
Ám egy időben lehetett gondolni, hogy hátha jön valami új generáció, esetleg fideszéknél is, ahol már valamihez értő fazonok nyomulnak, nem csak ez a mindenbe belepofázó, szakmájában nemigen dolgozó, elméleti jogászból populista politikussá alakuló gárda, you know, az orbánkövéráder, így egyben.
Most tényleg, mondjon nekem bárki egy jelentős, fontos dolgot (nem tudományosan, az eleve értelmezhetetlen esetünkben), amit mondjuk kövérlászló tett Magyarországért, és ami nekünk jó volt. Már azon kívül, hogy huszonéve ő kövérlászló, de az nekünk nem volt jó.
Avagy van ez a fideszes káder-rendszer (Kádár-rendszer? - nem, még nem, de pártkörökben igény az volna rá), ami a rémesebbnél rémesebb arcokat hozza ránk (ahogy azt Alexis de Tocqueville persze látta már jó előre), és mikor pár éve az ember azt gondolta hogy rogánkrumplinál vagy szijjártópéternél nincs lejjebb, jön az új ász, az abszolút fideszes, a színtelen, szagtalan, átlászó folyadék:
CSEPREGHY NÁNDOR
Születési idő: 1983. augusztus 22.
Iskolák:
o Szegedi Tudományegyetem (2009, 2010)
Nyelvismeret: angol, német
Korábbi munkahelyek:
o Fidelitas (2007-2011)
o 2010. országgyűlési választások
o képviselői személyi titkár (2010-2011)
o Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (2011)
o Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (2011 – 2012)
o Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (2012 – 2014)
o Miniszterelnökség (2014- )
Különösen a munkahelyek érdekesek, ha már másból nem nagyon áll CV, hát ennek az embernek igen sok ánuszt kellett kényeztetnie nyelvével ilyen pártkarrierhez, bár lehet hogy csak ennyire tehetséges, ki tudja, én nem érhetek fel idáig, meg annyira polgári, hogy ő lesz a magyar Margaret Tecsör, bár az a felcsúti akar lenni. Mondjuk kár, hogy 83'-as évjáratúként már nem zaklatta a dikatúra titkosszolgálata, csak az óvodája, de ott is lehetett a híres Tejbegríz-ellenálás konspirált főnöke. Mondjuk nyilván nem volt, nem is várnánk el.
És ez a senki úgy került most ide, hogy 444.hu híre szerint kirúgná a közigazgatásban dolgozók hatvan százalékát. Átterelve őket a versenyszférába, ami persze csak sima kirúgás, mivel a „senkit nem hagyunk az út szélén“ azt jeleni fideszül, hogy dehogynem.(Ha meg ezt kifogásolná valaki, azt beperelik, hogy jogiag az út széle az a hely, ahol nem kell megdögleni, tehát ha mégis hagynak valakit, azt nem ott, ha meg ott, azt nem úgy.)
Na jó, az újbeszél nekem is sok, harmadik generációs ostobaságba csomagolva meg már fáj. Képzelem csepreghynek hogy fájhat nándor, ha és amikor adódnak őszinte pillanatai.
2016. január 4., hétfő
Hav
Csodálatos dolog, hogy ha leesik három centi hó, megbénul a város, elakadnak a buszok, a házmesterek meg úgy szórják a kőzúzalékot mindenhová, mintha az életül múlna rajta. Az odáig oké, hogy a lakók te taknyoljanak el a járdán, de mondjuk ne ártana először eltolni azt a nyavalyás havat, és a szórásból kihagyni a behavazott virágágyást, az arra járó macskát meg Kovácsék Suzukiját.
De szokás szerint a túlreagálás az egyetlen reakció, azaz vagy teszünk magasról az egészre, vagy atombombával akarunk havat takarítani. Valamint a politikusok (de tényleg mindenki) mondjanak le, elvégre tűrhetetlen, hogy januárban havazik ezek meg nem tesznek semmit ellene, bár talán egy-két lelkileg támogató esemes még leeshet a kormánytól, ami igen szívet melengető gesztus, a melengetéstől meg ugye olvad a hó is.
Esetleg el lehetne intézni, hogy a hó már esés közben elolvadjon, persze akkor meg az esőzés miatt állna le minden, de legalább a házmesterek abbahagynák a járda (macska, Suzuki etc.) permanens kövezését.
Vagy simán lehetne az alkalmazni azt az elvet, hogy ha Isten havat adott, csinálj limonádét... izé hóembert (meg jégkockát a limonádéba), vagyis keressük meg miért jó dolog a havazás.
Egyébként nem az, legalább is városban elég felesleges, a mezőgazdasághoz meg nem értek.
De szokás szerint a túlreagálás az egyetlen reakció, azaz vagy teszünk magasról az egészre, vagy atombombával akarunk havat takarítani. Valamint a politikusok (de tényleg mindenki) mondjanak le, elvégre tűrhetetlen, hogy januárban havazik ezek meg nem tesznek semmit ellene, bár talán egy-két lelkileg támogató esemes még leeshet a kormánytól, ami igen szívet melengető gesztus, a melengetéstől meg ugye olvad a hó is.
Esetleg el lehetne intézni, hogy a hó már esés közben elolvadjon, persze akkor meg az esőzés miatt állna le minden, de legalább a házmesterek abbahagynák a járda (macska, Suzuki etc.) permanens kövezését.
Vagy simán lehetne az alkalmazni azt az elvet, hogy ha Isten havat adott, csinálj limonádét... izé hóembert (meg jégkockát a limonádéba), vagyis keressük meg miért jó dolog a havazás.
Egyébként nem az, legalább is városban elég felesleges, a mezőgazdasághoz meg nem értek.
2016. január 3., vasárnap
Mondóka
A téli szabadság utolsó napja van, köszönt és rútul ordibál egy csíz a csupasz körtefán.
Egy undorító gyár,
Két főnök, nevük sem fontos már,
Három műszak, másoknak,
Négy túlóra nekünk talán,
Öt perc szünet, ami semmire sem elég,
Hat kamera figyel, ha mozdulni mersz,
A hétvégére hazamész,
A nyolc óra munka már régiség ,
Kilenckor már készül a terv,
Tizedikén mire költöd el,
Tizenegy év után a pénzedet,
Ami tizenkét hónapra kevés.
... és egy csíz a csupasz körtefán.
Egy undorító gyár,
Két főnök, nevük sem fontos már,
Három műszak, másoknak,
Négy túlóra nekünk talán,
Öt perc szünet, ami semmire sem elég,
Hat kamera figyel, ha mozdulni mersz,
A hétvégére hazamész,
A nyolc óra munka már régiség ,
Kilenckor már készül a terv,
Tizedikén mire költöd el,
Tizenegy év után a pénzedet,
Ami tizenkét hónapra kevés.
... és egy csíz a csupasz körtefán.
2016. január 1., péntek
Az szivarozókrul
Régi kedvencem a Honfoglalás 2000 egyesület, remélem van naptáruk és azóta már minimum Honfoglalás 2010 egyesületnek hívják magukat, elvégre az emberek akkor forradalmi döntést hoztak a szavazófülkékben, az meg egy új honfoglalás, bocsánat nagy hával, de szarok én a capslockra, a rovásírásban sincs nagybetű, azt is csupa kisbetűvel róják, hogy orbánviktorminiszterelnökurunk.
Szóval azt mondta ma az egyesület az ő szájával, szilvásy györgyével (mert más szája ugye nincs neki, szilvásyn kívül szerintem élő ember még nem találkozott valakivel, aki köszönt, bemutatkozott és azt mondta: csókolom én a honfoglalás kétezeregy esülettől vagyok). A kétezeregy esülettől nyilván nem is lehet senki más, az kábé olyan mint a reális zöldek, az egy darab juhoslászló volt evör, csokornyakkeddőben meg bírta az atomenergiát, ami zöldnek nem volt zöld, de legalább reális sem.
De hát ez van, vannak azok a civil szervezetek, melyek kizárólag nyilatkozataikban léteznek (szemben azokkal a mocskokkal akik a norvég tuggyukik pénzéből még csinálnának is valamit), de ma lángoktól ölelt kis hazánkban, kizárólag nyilatkozatokban létezni az menő, kormányzásnak hívják, és kurva nagy szolgálati audi jár érte. Meg milliárdos tanácsadói szerződések, elvégre tanácsaiban él a nemzet, legalább is egy része, Ibizán.
Meg kell a viccfaktor is, mikor a kormányhű (értsd: a meleg szarig benyalóan orbánista) műmájerek, elkezdek aggóni a kövér, szivarozó, fegyvergyárosok nyomulásán, meg kérik orbánádert, hogy az ENSZ-el tiltassák be a háborút, ab ovo. Vagyis legyen jogellenes a háború ezentúl enszileg, bár a megvalósítás esélyei már formailag is kétségesek. A kövér, szivarozó, ameromagyar endivajna nyilván nem ér, ő népben és nemzetben gondolkodik keresztyén értékek mentén, gondolom.
Ám: "Állítsuk meg mi magyarok a fegyvergyárosok, a pénzvilág tébolyult urainak ámokfutását, mely az emberiség pusztulását okozza! Legyünk mi, magyarok e tekintetben is elsők - Európát már megvédtük a migránsáradattól, s ma mindenki bennünket követ - védjük meg a Világot a háborúk borzalmaitól!“
Vagyis védjük meg mi magyarok a mi magyarokat a Világ borzalmaitól, mert ha Európát ugye a migránsáradattól (nem megvédtük, eltereltük), akkor a háborúk borzalmaitól is magunkat maximum. A Világ (tényleg ezt hogy rovásírnák?) rohadjon meg, ha nekünk van itt még szőlő, meg lágy kenyér tokaj szőlővesszein csöpögve, akkor mi baj lehet, pláne ha fideszkádéenpés politikusok védenek be minket, hisz ugye ők csak a javunkat akarják. Mi mondjuk nem szívesen adjuk...
De az tényleg menő, hogy van itt egy egyesület, még a nevükkel is a huszonegyedik század eljövetelére utalnak/utaltak, de honlapjuk az nincs. Persze ki ér rá ilyenekkel pöcsölni, mikor nem csak nemzet (jobbmagyarul: Nemzet), de a Világ sorsáról van szó, és még azt sem találták ki, hogy róják a nagybetűket.
Szóval azt mondta ma az egyesület az ő szájával, szilvásy györgyével (mert más szája ugye nincs neki, szilvásyn kívül szerintem élő ember még nem találkozott valakivel, aki köszönt, bemutatkozott és azt mondta: csókolom én a honfoglalás kétezeregy esülettől vagyok). A kétezeregy esülettől nyilván nem is lehet senki más, az kábé olyan mint a reális zöldek, az egy darab juhoslászló volt evör, csokornyakkeddőben meg bírta az atomenergiát, ami zöldnek nem volt zöld, de legalább reális sem.
De hát ez van, vannak azok a civil szervezetek, melyek kizárólag nyilatkozataikban léteznek (szemben azokkal a mocskokkal akik a norvég tuggyukik pénzéből még csinálnának is valamit), de ma lángoktól ölelt kis hazánkban, kizárólag nyilatkozatokban létezni az menő, kormányzásnak hívják, és kurva nagy szolgálati audi jár érte. Meg milliárdos tanácsadói szerződések, elvégre tanácsaiban él a nemzet, legalább is egy része, Ibizán.
Meg kell a viccfaktor is, mikor a kormányhű (értsd: a meleg szarig benyalóan orbánista) műmájerek, elkezdek aggóni a kövér, szivarozó, fegyvergyárosok nyomulásán, meg kérik orbánádert, hogy az ENSZ-el tiltassák be a háborút, ab ovo. Vagyis legyen jogellenes a háború ezentúl enszileg, bár a megvalósítás esélyei már formailag is kétségesek. A kövér, szivarozó, ameromagyar endivajna nyilván nem ér, ő népben és nemzetben gondolkodik keresztyén értékek mentén, gondolom.
Ám: "Állítsuk meg mi magyarok a fegyvergyárosok, a pénzvilág tébolyult urainak ámokfutását, mely az emberiség pusztulását okozza! Legyünk mi, magyarok e tekintetben is elsők - Európát már megvédtük a migránsáradattól, s ma mindenki bennünket követ - védjük meg a Világot a háborúk borzalmaitól!“
Vagyis védjük meg mi magyarok a mi magyarokat a Világ borzalmaitól, mert ha Európát ugye a migránsáradattól (nem megvédtük, eltereltük), akkor a háborúk borzalmaitól is magunkat maximum. A Világ (tényleg ezt hogy rovásírnák?) rohadjon meg, ha nekünk van itt még szőlő, meg lágy kenyér tokaj szőlővesszein csöpögve, akkor mi baj lehet, pláne ha fideszkádéenpés politikusok védenek be minket, hisz ugye ők csak a javunkat akarják. Mi mondjuk nem szívesen adjuk...
De az tényleg menő, hogy van itt egy egyesület, még a nevükkel is a huszonegyedik század eljövetelére utalnak/utaltak, de honlapjuk az nincs. Persze ki ér rá ilyenekkel pöcsölni, mikor nem csak nemzet (jobbmagyarul: Nemzet), de a Világ sorsáról van szó, és még azt sem találták ki, hogy róják a nagybetűket.
Szilveszteri durranások
A szilveszter ma már a privát tűzijátékok ünnepe, hogy rohadna meg bárki, aki kitalálta. Mert az odáig rendben lenne, hogy egyszer az évben (kétszer mert ugye a gusztus huszadika, vagy háromszor mert a helyi teszkó is durrogtatással ünnepli alapításának csodás évfordulóját) kibírjuk egy fél órára, csakhogy valaki még mindig petárdázik az ablak alatt, és pont huszonnégy órája megy ez, úgy este tíz és hajnali négy között volt a nagyüzem.
De úgy, hogy néha egy légitámadás közepén éreztem magam, azt meg csak a Motorhead/Iron Maiden viszonylatban tudom élvezni, a bunkó szomszéd meg tényleg inkább a farkával játsszon tűzijáték helyett, mindenkinek jobb lesz az.
Ilyenkor a kutyákra szokás leggyakrabban hivatkozni, ez nálam most nem áll, Dudli békésen végigaludta a műsort, de képzeljük el, hogy másnak is vannak idős és beteg nagyszülei, és legszívesebben arcon taposnák azt szemétládát, aki az éjszaka közepén közvetlen az ablak alatt robbant, mert részeg, mert seggfej, vagy tényleg csak kicsi a pöcse...
Boldogtalan Régi Évet kívánok mindenkinek, bár lehet, hogy a többségnek e nélkül is megvolt.
Az új meg nem lesz jobb, ne reméljetek. Vegyetek sok babkonzervet, olvassatok jó könyveket.
(Ja, és nemsoká tényleg írok Iain M. Banks-ről, két eddig nem olvasott regényét is megkaptam karácsonyra, igaz angolul, és Banks esetében ez kissé lelassít. De attól még imádom.)
De úgy, hogy néha egy légitámadás közepén éreztem magam, azt meg csak a Motorhead/Iron Maiden viszonylatban tudom élvezni, a bunkó szomszéd meg tényleg inkább a farkával játsszon tűzijáték helyett, mindenkinek jobb lesz az.
Ilyenkor a kutyákra szokás leggyakrabban hivatkozni, ez nálam most nem áll, Dudli békésen végigaludta a műsort, de képzeljük el, hogy másnak is vannak idős és beteg nagyszülei, és legszívesebben arcon taposnák azt szemétládát, aki az éjszaka közepén közvetlen az ablak alatt robbant, mert részeg, mert seggfej, vagy tényleg csak kicsi a pöcse...
Boldogtalan Régi Évet kívánok mindenkinek, bár lehet, hogy a többségnek e nélkül is megvolt.
Az új meg nem lesz jobb, ne reméljetek. Vegyetek sok babkonzervet, olvassatok jó könyveket.
(Ja, és nemsoká tényleg írok Iain M. Banks-ről, két eddig nem olvasott regényét is megkaptam karácsonyra, igaz angolul, és Banks esetében ez kissé lelassít. De attól még imádom.)
2015. december 29., kedd
Overkill
A nap híre, hogy meghalt Lemmy, a Motorhead főnöke, ezt úgy kell hívni hivatalosan, hogy énekes-basszusgitáros, de igazából ő egy whisky-szagú, varacskos disznó formájú kalózkapitány volt, és nem a Motorheadben játszott, hanem ő volt a Motorhead. A világ legkeményebb rock and roll zenekara. (És tegyük hozzá, a Ramones mellett a világ legjobb rock and roll zenekara. Az ilyen limbóhintós hülyéskedést még véletlenül se tekintsük a kánon részének...)
Lemmy volt a zene Charles Bukowskija, a whisky-kóla a piros malbi meg a speed embere, aki még véletlenül sem akart semmilyen szubkultúra apostolává válni, ő zenélni akart, nagyon hangosan. (És nagyon dulván, írnám ha nem lenne kegyeletsértő, amúgy persze hogy nem az, az öreg is röhögne rajta.)
A Motorhead, azaz Lemmy amúgy húsz lemezen át játszotta pont ugyanazt a zenét, dehát úgy jártak, mint a már emlegetett Ramones vagy az AC/DC, hogy egyszer csak rátaláltak a tökéletes zenére, és onnantól meg ki akart volna mást játszani. A tökéletes zene amúgy három akkord meg valami torokhangú rekedt kántálás, de van ez is annyira szuggesztív, mint a preludium és fúga, csak máshogy. És hát letépi az ember fejét, ami valljuk be, időnként tényleg ránk fér.
Emlékszem, épp tíz éve, mikor Lemmy hatvan éves volt, pont Londonban voltam, és minden újság vele volt tele, a vasárnapi melléketekhez válogatáscédéket adtak, a lemezboltokban meg ott volt a díszdobozos Motorhead-összes. Én meg azóta sem vettem jellegzetes, láncos-koponyás pólót, de most már tényleg pótolom. Motorhead-póló nélkül az ember félkarú izé.
Ian Fraser Kilmister 70 éves volt. De micsoda hetven év lehetett az, emberek!
https://www.youtube.com/watch?v=1iwC2QljLn4
2015. december 28., hétfő
Olvasok, as usual...
És akkor amíg én lustulok (illetve dehogy, csak napi több órában Petra szövegével foglalkozom - jesszusom, remélem nem nyír ki azért, hogy belinkeltem), itt a hét, a hónap, mittomén, elmúétötév szövege: http://hvg.hu/velemeny/20155152_spiro_gyorgy_mondoka
Ha valakinek ez kevés, az meg sürgősen olvassa el a Feleségversenyt!
Ha valakinek ez kevés, az meg sürgősen olvassa el a Feleségversenyt!
2015. december 25., péntek
Galaxisok
Tartozom egy megrázó vallomással: nem nézek filmeket. A tévében sem, nem járok moziba és egy dvd-t is lusta vagyok betolni a lejátszóba, a gépemen meg már lemezmeghajtó sincs.
Ez ahhoz képest fura, hogy egykor, még szombathelyi főiskolásként filmesztétikából írtam a szakdolgozatom, de az meg jövőre lesz épp húsz éve (ebbe még belegondolni is, hová lettek ifjúságom napjai...), azóta meg én és a film két külön dolog. Valójában a tévé is csak civilizációs háttérzajnak kell, mert nagyon panelproli vagyok, én nem tudok tevékenykedni, ha csend van. (Most épp a Terminator 2 megy, de ez esetben sem filmet nézek, csak a háttérzaj ugye, hisz amúgy írok.)
Viszont határozottan többet olvasok mostanában, ilyen vastag könyveket, ez már nyilván maga az öregedés, reggelente is egy egyre őszülőbb szakállú fazon néz vissza a tükörből, még pár év és lehetek valahol vállalati mikulás, elég dagadt is vagyok hozzá, talán leszerződtet a kokalóla.
De ez a film nem nézés nekem is fura, igazából az elmúlt hetekben tűnt föl, mint ahogy az is, hogy kedvenc számítógépes játékaimat sem nyitottam meg már ki tudja mióta, ezek amúgy egy autóverseny meg egy kamion-szimulátor, de Monzában is nyerjen más GT-futamot, Amszterdamban meg hetek óta hiába várják a tejpor-szállítmányt.
Sőt, írni sincs sok kedvem mostanság, ide is csak indulatból (mint az előző posztban) vagy efféle kulturális szplín okán, de azért majd igyekezni fogok, mert az olvasás után jelenleg az írás a második legjobb dolog, amit betűkkel művelhetek.
De filmekről nem fogok írni. Hajrá könyvek, réges-rég egy messzi-messzi Gutenberg-galaxisban, ha már a sztárvórszhoz sincs kedvem... De majd írok megint Iain M. Banks-ről, akihez képest az egész sztárvórz egy vicc, csak ő szerencsére megfilmesíthetetlen.
Ez ahhoz képest fura, hogy egykor, még szombathelyi főiskolásként filmesztétikából írtam a szakdolgozatom, de az meg jövőre lesz épp húsz éve (ebbe még belegondolni is, hová lettek ifjúságom napjai...), azóta meg én és a film két külön dolog. Valójában a tévé is csak civilizációs háttérzajnak kell, mert nagyon panelproli vagyok, én nem tudok tevékenykedni, ha csend van. (Most épp a Terminator 2 megy, de ez esetben sem filmet nézek, csak a háttérzaj ugye, hisz amúgy írok.)
Viszont határozottan többet olvasok mostanában, ilyen vastag könyveket, ez már nyilván maga az öregedés, reggelente is egy egyre őszülőbb szakállú fazon néz vissza a tükörből, még pár év és lehetek valahol vállalati mikulás, elég dagadt is vagyok hozzá, talán leszerződtet a kokalóla.
De ez a film nem nézés nekem is fura, igazából az elmúlt hetekben tűnt föl, mint ahogy az is, hogy kedvenc számítógépes játékaimat sem nyitottam meg már ki tudja mióta, ezek amúgy egy autóverseny meg egy kamion-szimulátor, de Monzában is nyerjen más GT-futamot, Amszterdamban meg hetek óta hiába várják a tejpor-szállítmányt.
Sőt, írni sincs sok kedvem mostanság, ide is csak indulatból (mint az előző posztban) vagy efféle kulturális szplín okán, de azért majd igyekezni fogok, mert az olvasás után jelenleg az írás a második legjobb dolog, amit betűkkel művelhetek.
De filmekről nem fogok írni. Hajrá könyvek, réges-rég egy messzi-messzi Gutenberg-galaxisban, ha már a sztárvórszhoz sincs kedvem... De majd írok megint Iain M. Banks-ről, akihez képest az egész sztárvórz egy vicc, csak ő szerencsére megfilmesíthetetlen.
2015. december 17., csütörtök
Maffiákos
Az aktuális botrány Abszurdisztánban, hogy kovács ákos táncdalénekes ordas baromságokat szövegelt nagy nyilvánosság előtt, mire az egyik főszponzora lepattant, a kormány meg ezen berágva most épp ezt a szponzort szívatja, felmondva mindenféle minisztériumi szerződéseket.
Szóval, kezdjük az elején. Mindenek előtt fontos kijelenteni, hogy kovács ákos táncdalénekes munkássága egy nagy kupac szar, zavaros dagályoskodással felvezetett tucat popzene, az utóbbi évtizedek egyik tenyérbemászóan nagyképű sztárjától. (Ettől persze sztár, nyilván sok rajongója van, ám a tömegízlés kiszolgálásától még egy produkció sem lesz jó. Annak ellenére még lehet, de itt most nem ez a helyzet.) Vagyis kovács ákost szívből utáljuk már csak azért a köpedelemért is, ami az életműve egésze, a szintipoptól a röhejes "versekig".
Kovács ákos táncdalénekes méretes hülyeségeket beszélt az ezo-jobboldali szubkultúra tévéjében , no nem a szaniszlóferenci szórakoztatóan agyhalott módon, csak amolyan szexista, bunkó stílben, de ez pont elég lehet ahhoz, hogy egy Telekom szerű multicég méla undorral tolja el magától. Amihez joga van a normális (és igen, polgári) értékek nevében, meg valószínüleg a formális jog értelmében is, gondolom nem voltak olyan hülyék, hogy ilyen esetekre ne raktak volna bele valami záradékot a szponzorációs szerződésbe. Elvégre azt támogatnak akit akarnak, és akinek a támogatásától a saját imidzsük felértékelődését is várhatják. Márpedig egy hülyeségeket beszélő kormányzati dalnok nem biztos hogy hosszabb távon jót tesz a cég brandjének, szóval indokolt a lepattanás.
És még inkább indokolt azért, ahogy a kormány erre reagált. Az ugyanis még egy középszerű banánköztársaságban sem fordulhat elő, hogy a kormányzat, mint egy igazi maffia, azonnal kiáll az embere mellett és büntet, nagyjából letojva minden bevett civilizációs szabályt. Annyit érzékelnek, hogy a gonosz multi (minden multi ab ovo gonosz) betámadta jó ákosukat, és máris küldik verőembereiket, és már nem is zsarolnak, egyből ütnek. Na ilyen csak egészen lecsúszott banánköztársaságokban fordulhat elő.
És mint a maffiafilmek legromlottabb gengszterei, közepesen ájtatos képpel, műfelháborodva azon moralizálnak, hogy ez miféle véleménydiktatúra már, hogy egy cég maga dönti el kit akar szponzorálni, hozzátéve, hogy hát ezt a németektől pont nem várnánk. A lázárjánosi értelemben vett lázárjános ehhez épp csak azt nem fűzte hozzá, hogy köcsög németek ne ugráljatok, tiétek volt Göbbels, és hogy itt kinek van joga véleménydiktatúrához azt mi döntjük el. Mi meg úgy döntöttünk, hogy nekünk. Úgyhogy kuss legyen, vagy létrehozzuk a fordított Szabad Európa rádiót, és egész Németországot, meg a zinternetet (az is arra van) elborítjuk kovács ákos táncdalénekes (külföldi használatra: akosh, komolyan) dalaival, aztán lesz majd fogak hullatása és könnyek csikorgatása.
És hogy ez az egész mennyire jogszerű a kormány részéről, az azért minimum kétséges, ehhez még a közbeszerzési törvénynek is lehet egy-két szava, de ezeknek nyilván semmi sem drága, ha akosh ilyen rém kellemetlen helyzetbe került pusztán azért, mert kibújt belőle a kádéenpés, ami önmagában ugyan kínos, de mióta a kádéenpé orbán tudatalattija, arrafelé legalább is nem szégyen.
És persze az is eszembe jut, hogy milyen kormány az, aminek kovács ákos táncdalénekes a líblingje, ahol ennyire futja az ízlésből és értékelvűségből. Meg a pataki attilára.
Fölpállott a száva, bazmeg.
Szóval, kezdjük az elején. Mindenek előtt fontos kijelenteni, hogy kovács ákos táncdalénekes munkássága egy nagy kupac szar, zavaros dagályoskodással felvezetett tucat popzene, az utóbbi évtizedek egyik tenyérbemászóan nagyképű sztárjától. (Ettől persze sztár, nyilván sok rajongója van, ám a tömegízlés kiszolgálásától még egy produkció sem lesz jó. Annak ellenére még lehet, de itt most nem ez a helyzet.) Vagyis kovács ákost szívből utáljuk már csak azért a köpedelemért is, ami az életműve egésze, a szintipoptól a röhejes "versekig".
Kovács ákos táncdalénekes méretes hülyeségeket beszélt az ezo-jobboldali szubkultúra tévéjében , no nem a szaniszlóferenci szórakoztatóan agyhalott módon, csak amolyan szexista, bunkó stílben, de ez pont elég lehet ahhoz, hogy egy Telekom szerű multicég méla undorral tolja el magától. Amihez joga van a normális (és igen, polgári) értékek nevében, meg valószínüleg a formális jog értelmében is, gondolom nem voltak olyan hülyék, hogy ilyen esetekre ne raktak volna bele valami záradékot a szponzorációs szerződésbe. Elvégre azt támogatnak akit akarnak, és akinek a támogatásától a saját imidzsük felértékelődését is várhatják. Márpedig egy hülyeségeket beszélő kormányzati dalnok nem biztos hogy hosszabb távon jót tesz a cég brandjének, szóval indokolt a lepattanás.
És még inkább indokolt azért, ahogy a kormány erre reagált. Az ugyanis még egy középszerű banánköztársaságban sem fordulhat elő, hogy a kormányzat, mint egy igazi maffia, azonnal kiáll az embere mellett és büntet, nagyjából letojva minden bevett civilizációs szabályt. Annyit érzékelnek, hogy a gonosz multi (minden multi ab ovo gonosz) betámadta jó ákosukat, és máris küldik verőembereiket, és már nem is zsarolnak, egyből ütnek. Na ilyen csak egészen lecsúszott banánköztársaságokban fordulhat elő.
És mint a maffiafilmek legromlottabb gengszterei, közepesen ájtatos képpel, műfelháborodva azon moralizálnak, hogy ez miféle véleménydiktatúra már, hogy egy cég maga dönti el kit akar szponzorálni, hozzátéve, hogy hát ezt a németektől pont nem várnánk. A lázárjánosi értelemben vett lázárjános ehhez épp csak azt nem fűzte hozzá, hogy köcsög németek ne ugráljatok, tiétek volt Göbbels, és hogy itt kinek van joga véleménydiktatúrához azt mi döntjük el. Mi meg úgy döntöttünk, hogy nekünk. Úgyhogy kuss legyen, vagy létrehozzuk a fordított Szabad Európa rádiót, és egész Németországot, meg a zinternetet (az is arra van) elborítjuk kovács ákos táncdalénekes (külföldi használatra: akosh, komolyan) dalaival, aztán lesz majd fogak hullatása és könnyek csikorgatása.
És hogy ez az egész mennyire jogszerű a kormány részéről, az azért minimum kétséges, ehhez még a közbeszerzési törvénynek is lehet egy-két szava, de ezeknek nyilván semmi sem drága, ha akosh ilyen rém kellemetlen helyzetbe került pusztán azért, mert kibújt belőle a kádéenpés, ami önmagában ugyan kínos, de mióta a kádéenpé orbán tudatalattija, arrafelé legalább is nem szégyen.
És persze az is eszembe jut, hogy milyen kormány az, aminek kovács ákos táncdalénekes a líblingje, ahol ennyire futja az ízlésből és értékelvűségből. Meg a pataki attilára.
Fölpállott a száva, bazmeg.
2015. december 16., szerda
Sötétség délután
Így felnőttként már valóban utálom az évnek ezt az időszakát, mikor délután háromkor már villanyt kell gyújtani, mert nem találok bele a kanállal a joghurtba, illetve közben átesem a kutyán, akinek a szőréből meg tényleg nehezen jön ki a joghurt. Meg egyáltalán, ki látott már málnás labradort? (Én már igen, vicces, de egyáltalán nem praktikus, pláne ha a szőnyegbe dolgozza bele az anyagot.)
Szóval nem jó ez a sötétség délután, gyakorlatilag az van, hogy sötétben indulok el dolgozni, szinte sötétben érek haza, és szinte ocsmányul érzem magam, már pusztán ettől is. Szerintem tiltsák be a novembert és a decembert, a januárt ne, akkor születtem, és lehet, hogy a betiltás miatt visszamenőleg nem is lennék, nemsokára hamar. De arra tényleg semmi szükség, hogy ilyen hamar menjen le a rohadt napja, hát ennek már tényleg nem számít semmi, nálunk alig süt, a hülye ausztráliákoknak (vagy hogy írják az ausztriáliában lakókat) meg telibe, miközben lehetne az, hogy egész évben nálunk sokat, azok meg úgyis fegyencek leszármazottai meg bevándorlók, szóval kár beléjük.
Gyerekként viszont ez volt a legjobb része az évnek, vicces volt, hogy reggel iskolába menet még égnek az utcai lámpák, a napköziből hazafelé meg valóban tök sötét van, az iskola aulájában karácsonyfa, a bolt előtt piros ruhás fószer szaloncukorral terrorizál, és közben tudom, hogy anyámék már megvették a legókészletet, nemsokára építhetek. Most is van szaloncukor, de csak ha veszek magamnak, legó egyáltalán nincs (nyilván nem veszek magamnak), a karácsonyfa már mindenhol műfenyő, a céges bulira meg valami lakodalmast játszó szörnypárost szerződtetnek.
Röviden: már nemigen van mit várni, sötét van és a fő örömforrás az lenne, hogy legalább nem kell dolgozni, ám itt a bevásárlást, a főzést, és az ünnepi nagytakarítást érdemes számításba venni. Esetleg az egész helyett el lehet menni Ausztráliába kengurukat korkodildandizni, csak az meg drága, meg valahogy nincs karácsonyi hangulata. Csengőfrász, csengőfrász csengő ól dö déj, junó....
Szóval nem jó ez a sötétség délután, gyakorlatilag az van, hogy sötétben indulok el dolgozni, szinte sötétben érek haza, és szinte ocsmányul érzem magam, már pusztán ettől is. Szerintem tiltsák be a novembert és a decembert, a januárt ne, akkor születtem, és lehet, hogy a betiltás miatt visszamenőleg nem is lennék, nemsokára hamar. De arra tényleg semmi szükség, hogy ilyen hamar menjen le a rohadt napja, hát ennek már tényleg nem számít semmi, nálunk alig süt, a hülye ausztráliákoknak (vagy hogy írják az ausztriáliában lakókat) meg telibe, miközben lehetne az, hogy egész évben nálunk sokat, azok meg úgyis fegyencek leszármazottai meg bevándorlók, szóval kár beléjük.
Gyerekként viszont ez volt a legjobb része az évnek, vicces volt, hogy reggel iskolába menet még égnek az utcai lámpák, a napköziből hazafelé meg valóban tök sötét van, az iskola aulájában karácsonyfa, a bolt előtt piros ruhás fószer szaloncukorral terrorizál, és közben tudom, hogy anyámék már megvették a legókészletet, nemsokára építhetek. Most is van szaloncukor, de csak ha veszek magamnak, legó egyáltalán nincs (nyilván nem veszek magamnak), a karácsonyfa már mindenhol műfenyő, a céges bulira meg valami lakodalmast játszó szörnypárost szerződtetnek.
Röviden: már nemigen van mit várni, sötét van és a fő örömforrás az lenne, hogy legalább nem kell dolgozni, ám itt a bevásárlást, a főzést, és az ünnepi nagytakarítást érdemes számításba venni. Esetleg az egész helyett el lehet menni Ausztráliába kengurukat korkodildandizni, csak az meg drága, meg valahogy nincs karácsonyi hangulata. Csengőfrász, csengőfrász csengő ól dö déj, junó....
2015. december 12., szombat
Valami jót, valakinek
Álmomban két fideszes családtag voltam és közbe szereztem egymásnak. Törvényes volt bár fura, kicsit meleg érzés a lábaim között, de jó nagyon, ha a szagot nem számítjuk. Puha, és mondom, meleg. Kell ennél jobb?
Szerintem törvénybe kéne foglalni, hogy mindenki fideszközeli családtag (na jó, ha nem lehet mindenki, legalább én, de mindig), csak vannak akik fideszebb közelibb családibb tagiggabak, bár gyanús, hogy pont ilyen szavak nincsenek is a magyarabb nyelvebben bennebb. Nem baj, majd alapokmánytörvényet módosítunk a legfeljebb rosszabbikosokkal együtt, akiket majd elzavarunk két pofonnal a koalícióba. Aztán kuss legyen!
Miénk az ország, magunknak miénk az ország, ti meg építitek. Jajj..
És mindeközben a világban, by the way:
http://444.hu/2015/12/12/a-masodik-vilaghaboru-idejen-szorult-be-a-kemenybe-egy-brit-kisfiu-telaponak-cimzett-levele
És akkor én azt gondolom, hogy valami mégis nagyon rendben a világunkban, valaki a második világháború alatt gyerekként ír a Mikulásnak, és most, 72 év után teljesül. És ki nem szarja már le hitler adolfot? Úgy értem az angol bácsi, és az ő karácsonyi kívánsága még itt van velünk, a nácik meg a sírban.
Szerintem törvénybe kéne foglalni, hogy mindenki fideszközeli családtag (na jó, ha nem lehet mindenki, legalább én, de mindig), csak vannak akik fideszebb közelibb családibb tagiggabak, bár gyanús, hogy pont ilyen szavak nincsenek is a magyarabb nyelvebben bennebb. Nem baj, majd alapokmánytörvényet módosítunk a legfeljebb rosszabbikosokkal együtt, akiket majd elzavarunk két pofonnal a koalícióba. Aztán kuss legyen!
Miénk az ország, magunknak miénk az ország, ti meg építitek. Jajj..
-o-
És mindeközben a világban, by the way:
http://444.hu/2015/12/12/a-masodik-vilaghaboru-idejen-szorult-be-a-kemenybe-egy-brit-kisfiu-telaponak-cimzett-levele
És akkor én azt gondolom, hogy valami mégis nagyon rendben a világunkban, valaki a második világháború alatt gyerekként ír a Mikulásnak, és most, 72 év után teljesül. És ki nem szarja már le hitler adolfot? Úgy értem az angol bácsi, és az ő karácsonyi kívánsága még itt van velünk, a nácik meg a sírban.
2015. december 11., péntek
Zűrhajós
Mostanában olvastam Chris Hadfield ezredes könyvét (tényleg, azt minek kiírni a borítóra, hogy ezredes?), ami azt a hangzatos címet viseli, hogy Egy űrhajós tanácsai földlakóknak, meg egy baromi hosszú alcímet, ami után minimum egy MLM-kurzusra számítottam, bár az szerencsére elmaradt. Mondjuk nagyjából.
Hadfield ezredes egy laikusnak nyilván érdekes, hisz valóban kíváncsiak lehetünk arra, hogyan kakálnak az űrhajósok súlytalanságban, vagy mondjuk le kell-e nyelni a fogkrémet (tekintettel egy köpés hatásaira), meg egyáltalán, hogy jut el valaki odáig, hogy űrhajós legyen, ami meg sokszor nem jelet többet, mint hogy egyszer, pár napra Föld körüli pályára állhat. (Mint ugye Farkas B. százados elvtárssal is történt.)
És a derék, bár különösen idegesítő módon bajuszos ezredes ezeket szép sorban meg is válaszolja, illetve dehogy szép sorban, elég sokat ugrál-ide oda témák és időpontok között, de azért kiderül, hogy az űrhajók szűkek, kényelmetlenek és ráznak mint a szénásszekér, az űrállomások (neki a Mir-hez meg az ISS-hez is volt szerencséje) viszont szűkek, kényelmetlenek de legalább nagyon büdösek is (gondolom csak belülről) de a kilátás mindenért kárpótol, mint egy himalájai szállodában.
Viszont a szövegben előrehaladva egyre idegesítőbb Hadfield stílusa, kicsit szociopátiásnak tűnik, ahogy mindent alárendelve tör a célja felé, miközben folyton okoskodik. Tanácsa a földakók felé amúgy mindössze egy van, ezt ragozza unalomig: tűzz ki nagy célokat, tegyél meg mindent hogy elérd őket, és ha esetleg nem jön össze, akkor is lehetsz valaki, ha elég keményen akarod. Ennyi, ezért kár lett volna megírni a könyvet. Az őszintén szólva nem nagy tanítás, hogy legyél berepülő-pilóta ha űrhajósnak mennél, de ha nem jutsz fel az űrbe, berepülő-pilótának lenni is fasza dolog. Meg mindig légy készen és tervezz egy lépéssel előre, hát köszi. (Az ő példája itt amúgy az, hogy gitározik egy űrhajósokból álló zenekarban, egyszer Elton John előtt is felléptek valami jótékonysági bejzlin, és direkt napokig gyakorolt egy űrös-csillagos eltondzson számot, hogy ha esetleg felhívná őt a híres űrhajóst a színpadra, majd el tudja játszani vele. Nem hívta, eszébe sem jutott eltondzsonnak, de az ezredes készen állt, mint egy rossz filmben: URAM, IGEN URAM!!! - ezt a végét most ilyen kiabálva kell elképzelni, tisztelgéssel)
Szóval Hadfield ezredest nem ezért szeretjük, igazából nem is szeretjük, de bírjuk ahogy beavat az apró dolgokba, mint mikor egy orosz kollégával valahol Oroszországban (esetleg Kazahsztánban) készültek saslikot sütni, és fél napi hússzeletelés és fűszerezés után előállítottak úgy öt vödör felkockázott húst, közben meg varacskos disznóra itták magukat. De így legalább az orosz kolléga titkos családi receptje titkos is maradt.
És persze Hadfield arról lett igazán híres, hogy Nemzetközi Űrállomáson előadta David Bowie Space Odity című világszámát, a lentiek meg feltették a klipet jutyúbra, ott meg milliók látták. Marketingnek igazán remek, nyilván a könyv is jobban fogy tőle.
Igazából a médiakarrierjéből már csak annyi hiányzik, hogy Simpsons vagy South Park szereplő legyen belőle. Bár az utóbbival vigyázni kellene. Hősünk ugyanis kanadai.
Piszkos tizenkettő
Ma, amikor szükségszerűen bekövetkezett náthán már túlestem és munkára adtam a fejem, egy bő hét után végre megint belehallgattam a tévesen közrádiónak nevezett propagandába, és majdnem lenyeltem a buszjegyem. (Épp a megállóban álltam, és igen egészségtelen módom pont a számba csippentettem a jegy sarkát, hogy két kézzel túrhassak a táskámban.) Közben meg azt mondja egy enyhén fenyegető és mindenképp hivataloskodó hang a fülembe, hogy (kábé) „Tizenkét illegális migráns lépi át másodpercenként Európa határait, és nem tudjuk, hogy közülük hány a terrorista.“
És én akkor ne nyeljem le a buszjegyem??? Nem mintha nagyon terrorfenyegetettnek érezném magam itt Kaposváron, ahová nemhogy autópálya nem vezet, de egy rendes vasútvonal sem, bár a térképeken talán még rajta vagyunk. Az viszont elképesztő, ahogy fenyegető és manipulatív módon nyomják ezt az agresszív szellemi sötétséget: Másodpercenként tizenkettő, értitek parasztok? És terroristák vannak köztük, nem is sejtitek hogy milyen sok rohadt terrorista van közöttük, szóval így nézzetek ezekre a barbárokra. Ránk meg rajongással, mert a pártvezér és kancellár majd jól nem hagyja, hiába ugrálnak az ilyen nemzetközi brüsszelek vagy kik.
Amúgy részben Párizsban de 2005-ben Londonban is olyanok öltek, akik maguk nem bevándorlók csak azok leszármazottai, a londoni robbantásokat britnek született, normális középosztálybeliek tervelték ki és hajtották végre. Szóval inkább az integrációért, társadalmi kohézióért kellene valamit tenni, és akkor talán nem szöknének tizenöt éves osztrák lányok a közel-keletre, dzsihádistaként meghalni. Mert a kivándorló terroristákon nincs mit tematizálni, azok úgyis csak mindenféle arabokat robbantak fel, mondjuk magukkal együtt.
És amúgy meg egy normális ország józan kormánya szépen csöndben tolja a titkosszolgálatokat, hogy azok derítsék ki mekkora a veszély, és szűrjék ki a gyanús elemeket. Mert egy normális országban nagyjából a titkosszolgálatok értenek hozzá, nem a főállású rogánkrumplik meg szíjjártópéterek. És egy normális országban a kormány nem gerejszt hisztériát a polgárok körében, a polgárok pénzéből. Abból főleg nem.
És én akkor ne nyeljem le a buszjegyem??? Nem mintha nagyon terrorfenyegetettnek érezném magam itt Kaposváron, ahová nemhogy autópálya nem vezet, de egy rendes vasútvonal sem, bár a térképeken talán még rajta vagyunk. Az viszont elképesztő, ahogy fenyegető és manipulatív módon nyomják ezt az agresszív szellemi sötétséget: Másodpercenként tizenkettő, értitek parasztok? És terroristák vannak köztük, nem is sejtitek hogy milyen sok rohadt terrorista van közöttük, szóval így nézzetek ezekre a barbárokra. Ránk meg rajongással, mert a pártvezér és kancellár majd jól nem hagyja, hiába ugrálnak az ilyen nemzetközi brüsszelek vagy kik.
Amúgy részben Párizsban de 2005-ben Londonban is olyanok öltek, akik maguk nem bevándorlók csak azok leszármazottai, a londoni robbantásokat britnek született, normális középosztálybeliek tervelték ki és hajtották végre. Szóval inkább az integrációért, társadalmi kohézióért kellene valamit tenni, és akkor talán nem szöknének tizenöt éves osztrák lányok a közel-keletre, dzsihádistaként meghalni. Mert a kivándorló terroristákon nincs mit tematizálni, azok úgyis csak mindenféle arabokat robbantak fel, mondjuk magukkal együtt.
És amúgy meg egy normális ország józan kormánya szépen csöndben tolja a titkosszolgálatokat, hogy azok derítsék ki mekkora a veszély, és szűrjék ki a gyanús elemeket. Mert egy normális országban nagyjából a titkosszolgálatok értenek hozzá, nem a főállású rogánkrumplik meg szíjjártópéterek. És egy normális országban a kormány nem gerejszt hisztériát a polgárok körében, a polgárok pénzéből. Abból főleg nem.
2015. december 3., csütörtök
Abszurdisztán
Aszongyák ma a hírek, hogy a kormány "tájékoztatási kampányt" indít a menekültvótákról. Na ja, a tájékoztatási kampány fideszkádéenpés újbeszélül azt jelenti hogy kurva sok pénzt költenek majd az adónkból arra, hogy egymondatos, együjjas agyúaknak való, gyűlölködő szlogeneket kapjunk majd a képünkbe (lájtos náculás opcionális, "zemberek" és "megvéggyük" kötelező), de én ezen kormányzati szarháziak miatt többet már nem szégyellem magam. A "Kormány Információ" szintű ocsmány propaganda miatt szégyellje magát az, aki a fideszkádéenpére szavazott, meg aki szerint fasza dolog erre költeni az adóját, nem mellesleg egy fideszközeli szomszéd zsebét tömve.
Abszurdisztán - Hátasztán: 1-1
És az megvan, hogy egy - naná kormányzati - terv szerint, kötelezően fel kellene vennie plusz munkaerőt annak a cégnek, amelynek 400 négyzetméternél nagyobb az alapterülete, és nincs benne csemegepult. Basszus, az összes skandináv bútorbolt, meg német barkácsáruház beszopta, hisz látott már valaki csemegepultot egy Praktikerben??? Én egyszer már láttam csokit a pénztár előtti polcon, meg nyáron jégkémes hűtőt, de a tíz deka parizerre vagy az ipari trappistára még dolgozni kell. Sokat.
A felcsúti viktor a magyarok Mao Ce Tungja, a cébéá a magyar teszkó (az ugye akár piac is lehet), a magyar ikea meg ezentúl csemegepultból nyomja a svéd húsgolyót, ha jót akar. Talált gyerekek ugyanott feldolgozva átvehetők.
Bűnösök vagyunk egy haragvó isten kezében.
Abszurdisztán - Hátasztán: 1-1
És az megvan, hogy egy - naná kormányzati - terv szerint, kötelezően fel kellene vennie plusz munkaerőt annak a cégnek, amelynek 400 négyzetméternél nagyobb az alapterülete, és nincs benne csemegepult. Basszus, az összes skandináv bútorbolt, meg német barkácsáruház beszopta, hisz látott már valaki csemegepultot egy Praktikerben??? Én egyszer már láttam csokit a pénztár előtti polcon, meg nyáron jégkémes hűtőt, de a tíz deka parizerre vagy az ipari trappistára még dolgozni kell. Sokat.
A felcsúti viktor a magyarok Mao Ce Tungja, a cébéá a magyar teszkó (az ugye akár piac is lehet), a magyar ikea meg ezentúl csemegepultból nyomja a svéd húsgolyót, ha jót akar. Talált gyerekek ugyanott feldolgozva átvehetők.
Bűnösök vagyunk egy haragvó isten kezében.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)