Jajjj...

Ma reggel sikeresen elejtettem a laptomom, meg is halt rendesen, ezen meg nem tudok írni emmm állttmráma az ujjammq n a billentűzetre. Asszem ennyi, holnap jelentkezem, hátha belakom az új gépet...

Mert persze vennem kellett újat, ha én tönkreteszek valamit, az kérem tönkre van téve, mint egy laptop, meg a napom, jajj....

A betelefonáló X.

„Hát kérlek szépen én csak arról akarok beszélni, hogy tetszik tudni, a gyúrcsányi ellopta az egészet kérlek szépen, én meg olyan műszaki értelmiségi lennék, érted, esztergályos majdnem csak nem vizsgáztam, kérlek szépen le, nekem a fiam nekem bányamérnök kérlek szépen a tudományi karon végzett csak nyelvvizsga ugye, de nagyon jó mérnök, tőlem tanult, muttatam neki hogy kalapács, de kérlek szépen nem erről akarok beszélni úgymond, hanem hogy úgymond lenne egy megoldása neki az ország problémáinak, szerintem kérlek szépen legyek én egy úgymond király, nem ilyen koronás izé, hanem rendes tudod, ahol így fejezés van le, meg innen aztán nem megy el a sok izé,ilyen diplomásos, mert kötelező lenne nekik itthon diplomáskodni kérlek szépen, ugye már dejól lennénk ugye, tehát kérlek szépen, ugye ezek csak mennének, azt egy rendes disznóvágáson is használhatatlanok, mer ezek ilyen vegák vagymik, mennyenek, kit érdekel, de a fiam aki a mérnökben bányász, ő mégis csak nagyon menő pincekocsmában mosogat, szóval értelmiségi kérlek szépen, meg én ismerem ugye én csináltam annó az anyjával, én értelmiségi vagyok, ebből is látszik...“

Soha többet nem hallgatok rádiót a buszon, mert ez lesz belőle. De hallgatok majd betelefonálós műsorokat, csak hogy röhögjek. Legfeljebb nem írom meg, kinyílott a pitypang, szarok rá....

Pusztai Pál

Tegnap vettem pálpusztai sajtot (lehet, hogy nagy betűvel kellene írni, mert tulajdonnév, nemtom) és ma megettem pirítóssal, de úgy, hogy már reggel kivettem a hűtőből,hisz hűtőből csak ipari trappistát fogyasztunk, de azt meg minek. Viszont hiába dekantáltam egész nap a pálpusztait, ez a szemét még estére sem lett elég büdös, és ezzel együtt aromás.

Pedig a rendes pálpusztai már alapjáraton, azaz hűtve is olyan büdös, hogy a szagára rá lehet könyökölni, még oktatóként jártam úgy, hogy a táskámat nem mertem bevinni az előadóterembe, mert az egyetemre menet a sarki boltban megörültem, hogy jé, van pálpusztai.
Ezzel szemben ezek a mai darabok csak csomagolásukban hasonlítanak, de nincs meg bennük az a régi tűz,nincs az az érzésed, hogy az életedért küzdesz, hisz a sajt bármelyik percben megmozdulhat a tálcádon, és rád vetheti magát. Nem, a mai pálpusztai döglött, csak egész kicsit büdös, és alapvetően túrószerű. Tisztára, mint egy kádéenpés államtitkár, ahhoz meg kinek van gusztusa.

És közben meg egyre több mindennel járok így, az Erős Pista régen csípős volt, ma már csak sós, egyszer tisztán tudományos céllal bekanalaztam egy harmad üvegnyit, és semmi, még csak nem is csípett, mondjuk meg voltam fázva épp, de akkor is reagálnom kellett volna, csak pirosra paprikázott sókrémre nehéz. Az íze leginkább egy tengerben pácolt benzinkutas-hullára emlékeztetett, amennyiben az olajos overall-jegyek szépen egészítették ki a sósavakat, a színe pedig mint a vér, vagy egy széttaposott lárva, enyhe rothadásos felhangokkal, hosszú
lecsengéssel.

Tényleg, lehetnék étel-szomelié. Vagy kócs! (Mai kedvenc rádiós kérdésem: Össze lehet e hangolni az alvás-kócsingot az egészség-kócsinggal? Válaszom: Rohadjatok meg, kócsinggal lehetőleg, az menőbb, de többe kerül... megrohadás-kócsing, az már valami lenne.)

Fogalkozás

Ma megkérdezte valaki a munkahelyemen, mi is igazából a foglalkozásom. Ennél a kérdésnél mindig zavarba jövök, szerintem nekem olyan nincs. Végzettségem az van, de azt hiszem a szociológus az nem egy foglalkozás. Akkor sem volt az, mikor még használtam is a diplomám, mert akkor sem szociológus voltam, csak egy egyetemi oktató (ami önmagában szintén nem egy foglalkozás, bár közelít hozzá), aki történetesen szociológiát tanít, az adjunktus meg a beosztásom volt, illetve inkább valami rendfokozat (hogy mondjuk főhadnagy), de foglalkozásom az nincs, abban értelemben legalább is hogy pék, orvos vagy drogdíler.

Foglalkozásom egyébként a gyárban sincs, beosztásom is alig, én vagyok a pali aki bizonyos dolgokkal foglalkozik, de ha épp nincsenek azok a dolgok foglalkozva, akkor csinálok valami mást, ha meg nincs egyéb ötlet, akkor csinálok valamit a műhelyben a gépek körül. Mondjuk működtetem őket, bár esetemben ez erős túlzás, inkább bízom benne, hogy nem rohadnak le, vagy legalább nem úgy, hogy ne tudjak mit kezdeni velük.

Persze egy szociológustól ez is szép.

Az álommunka azonban még mindig az, hogy én könyveket olvasok, sokat, és ezért valaki fizet nekem sokat. De írni azt csak szolid mértékben lennék hajlandó, mert kevéssé vagyok grafomán (illetve legalább nem folyamatosan), cserébe viszont kiugrón magas fizetésem egy részét elfogadnám bélyegritkaságokban is. Illetve lennék pilóta is, de csak ha nem kell repülni a géppel, tériszonyom van, szóval amolyan földi pilóta lennék, aki okos képpel ül a pilótafülkében, ellenőrzi a műszereket, kapcsolókat kapcsolgat, megöntözi a fikuszt , aztán átadja a cuccot a légi pilótáknak, bajlódjanak vele innentől ők.

Vagy lennék szektavezér/abszolút uralkodó, aki sanyargatna, lelkeket zsákmányolna ki, és lenne száznyolc sportkocsija, minden napra egy, aztán ha valaki szólna, hogy az év több napból áll, azt száműzném, majd onnantól száznyolc napból állna az év. De minden második a szülinapom lenne, így én lennék a legzsarnokibb, és garantáltan a legöregebb uralkodó. Vagy pápa. Mindegyik izgalmasabb mint a pálya széléről szociomókus.

Jézusom!

Kutyasétáltatás közbeni perverz rádióhallgatás (business as usual), szolid röhögés a szentkoronázó-zsidózó nyugdíjasokon, majd egyszer csak a műsorvezető is humoros hangulatba kerül, és azon kezd el röhincsélni (már ha van ilyen szó, de persze hogy, most írtam le), hogy egyes nyugat-európai hülyék szerint, ha Jézus ma élne baloldali lenne. Ha-ha-ha, hát már hogy is képzelhet ilyet a nyugati, poszthatvannyolcas, exhippi, kónbendites nyugati szalonbaloldali értelmiség, ez már mekkora marhaság.

Pedig nekem gyanús, hogy Jézus, ha ma köztünk járna, nemigen lenne pl. kádéenpés (a semjénzsoltokat egy rosszabb napján korbáccsal kergetné ki a templomból), hülyén nézne ki gárdaegyenruhába, tehát a Rosszabbik kilőve, a többi párttal, mint Emeszpé, Elemepé, Együttpárbeszédkoaliíció, Júdeai Nemzeti Front meg a Júdea Népe Front meg nem tudna mit kezdeni. Esetleg csinálna egy rendes hippikomunát,kommunisztikus vagyonmegosztás, egyszerű életmód, felebaráti szeretet, peace and love. És persze a spritiuális tanítás, ami valószínűleg nagyon különbözne a kurrens katolikus állásponttól, különösen a magyarétól, ami egyre messzebb állónak tűnik a pápaitól, a magyar katolikus egyház huszonéve lelkesen ugrál „nemzetinek“ titulált törzsi totemek körül, mintha nem tudnák, hogy a katolikus egyetemeset jelent. Ehhez képest ők még ott tartanak, mint nagyjából száz éve az első világháborúban, ahol (Hasek általam már valahol idézett mondata szerint) úgy viselkedtek, mintha Isten valami tábornok lenne a mi oldalunkon, szóval lehet hozzá imádkozni, hogy büntesse Angliát. Ebben az értelemben a katolikus egyház ma is sokszor tábori miséket celebrál templomaiban, csak most a politika a háború, és az egyház primér hatalmi és anyagi érdekeiért folyik a harc.

Na hát épp ezért, Jézus ma biztos nem lenne katolikus. Mondjuk református sem, egy Hegedűs Lóránttal nehéz őt egy csapatban elképzelni, vagy épp Balogh Emberminiszter Zoltánnal, nyilván más-más okból. A többi keresztény egyházba meg nem megyek bele, sosem lenne vége. (Bár elképzelhető, hogy van olyan közösség, amely még Neki is megfelelne.)

De azon röhögni, hogy Jézus baloldali lenne hülyeség. Nálunk történelmileg van egy politikai kereszténység, és automatikusan (félművelt műsorvezetők szintjén különösen) azonosítjuk a keresztény nézőpontot a jobboldalisággal. Miközben mondjuk Olaszországban egy katolikus teljesen természetes módon lehet baloldali, katolikus teológusok menetelhetnek balos szakszervezeti tüntetéseken, mert nekik az evangéliumi etikából, az adott társadalmi helyzetben ez következik természetesen. Egy interjúban egyszer épp azt mondta egy olasz teológus, hogy nem érti, egy őszinte keresztény hogy nem baloldali? (Bocs, nem tudom már hol olvastam, tizenéve volt...) Avagy: a kereszténység nem egyenlő az egyházi befolyással üzérkedéssel, meg önnön fontosságunk mégoly kenetteljes kinyilatkoztatásával.

Vagyis csak lassan a testtel, Jézus sokkal inkább volt anarcho-szindikalista guru, mint valami mennyekben urakodó istenkirály, az már a hatalmi egyház találmánya, ez nyilván tetszett a feudalizmusnak, de én meg azon röhögök, akik ezt ma komolyan gondolják.

Az őslakó

Hát, jelentem nekem még január harmincadika van, ugyanis az éjszaka egyáltalán nem sikerült aludnom. Pedig próbáltam, például lekapcsoltam a villanyt, meg kikapcsoltam a tévét, meg lefeküdtem az ágyamra, sőt pizsamát húztam, párnára helyeztem a fejem, takarót húztam magamra. És nagyjából két órán át (fél egyig mondjuk) úgy csináltam, mint aki alszik, de nem jött be, ébren feküdni a sötét csendben igen unalmas. Úgyhogy felkeltem, naná benyomtam a laptopot, és kerestem valami néznivalót.

Filmeket már nemigen nézek, de egy ideje izgatott az Őslakó (The Man From Earth), rákerestem, meglett, megnéztem kétszer, annyira jó. Pár szereplős kamaradráma, ami úgy sci-fi, hogy nincs benne űrhajó, robot, időutazás, idegenek, csupán pár ember beszélget egy szobában majd másfél órán át...

Nyilván sokan látták már, úgyhogy senkit sem untatnék a sztorival (meg ugye milyen szánalmas már, hogy nekem ez csak most esett le...), de ha valaki véletlenül még nem, az nézze meg azonnal. Azt, hogy kétszer, nem kell mondani, úgyis annyi lesz.

Én meg hat után kutyát sétáltatok, ebédet készítek elő, aztán lehet, hogy elájulok, de igazából még mindig nem vagyok álmos... (Pedig csak 42 éves vagyok, nem 14 000.)

Mi a van?

Ezeknek nem lehet csak nekiugrani, úgy kikardom a rántom módon!“
(csúcsértelmiségi megszakértő az Echo Tv-ben)

Már megint kizökkent az idő, pedig olyan normálisan indult a nap. Későn keltem, kisütött a nap, én sem álmodtam Heideggerrel, és akkor egyszer csak elkezdtek valami galaktikus nyelven beszélni körülöttem az emberek, ami hasonlított a magyarra, csak nem volt az. Mert magyarul értek, legalább is eddig úgy tűnt, annak idején a magyar szakot sem azért hagytam ott, mert nem értettem, csak utáltam azokat, akik tanítanak és főleg  ahogy.
Délelőtt a könyvtárban a nők a pult mögött hülyén néztek az olvasójegyemre, aztán egyikük mondta, hogy a gépe lezárta a vonalkódot. Mii??? Innentől nincs vonalkód egyáltalán, a túró rudin se, meg sehol, mert a könyvtáros néni gépe lezárta? Hogy mit zárt le a mi, az persze nem derült ki, de átült egy másik géphez, és begépelte a vonalkódot. (Remélem nem úgy, hogy „ vékony vékony vastag közepes nagyon vastag vékony közepes...“).

Aztán hazafelé egy idősebb nő megkérdezte tőlem, merre van a Kossuth utca? Mondom neki ez az, mire ő: "Redben, de merre van?"

A délután olvasott regényben is találtam olyan mondatokat, aminek volt értelmük ugyan, de szerintem nem erre gondolt a szerző, meg olyanokat is, aminek egyáltalán nem leltem értelmét. De aztán jött az este, én meg tévét néztem kicsit (már abbahagytam),és jöttek a kvázi-magyar mondatok sorban.
- „A háromból amit mondtál, mind a kettővel egyetértek főleg. De szerintem van egy másik is“
- „Holnap is lesz időjárás, csak nem ebben a kategóriában.“
- „ Ugye volt az a sok konfliktus meg egyebek a világ minden tájáról, és akkor itt most mi szintén ugye lényeges hogy megint lássuk, hogy ezek voltak, ezek a konfliktusok, és ez nekünk is látnivaló...“

- o -

Aztán elegem lett a beszélő fejek típusú csatornákból, és eljutottam a Muzsika TV-ig, ami egy kulturális fekete lyuk, és ott már félrenyeltem a vacsorám. Láttam a képernyőn három egyenzakós sittes fazont valami színpadon fejhangon gajdolni, de ilyet láttam már, nagy ügy, ám a szöveg padlóra vitt .(Idézem: Buli, buli, buli, buli madein hungari, gyere testvér járjad velünk, csumi, csumi, csumi - közben a háttérben: hoppáhoppáhadszójon!) Őszintén szólva ez után a refrén után már nem vártam meg, hogy jöjjön a verze, rácsaptam a pánikgombra, ami ugye a némítás. Csak épp olyan valószerűtlen arcok tátogtak a képernyőn,  hogy visszakapcsoltam a hangot, pedig már az is elég szürreális volt ahogy a nevezett arcok szigorúan egy helyben imitálnak valami színpadi jelenlétet, mert a mozgáskultúrájuk annyiból állt hogy
 a.) toporgás majdnem ritmusra
 b.) a  mikrofont nem tartó kézzel meg random csápolás.

És akkor tényleg érdekelni kezdett miről énekel ez a sok ember, akiknek egyikétől sem vennék használt autót, de valószínűleg ceruzaelemet sem. És persze semmiről, csak van az a közönség, aki pont ezt akarja hallani, meg félrészegen gajdolni, mert annyi maradt neki az életéből, hogy nyaralni viszi az álomhajó, ha már az igazi nem.

Oké, persze hogy tudom, a mulatós egy műfaj, csak nem élek vele, de ha belefutok kapcsolgatva, mindig sokkot kapok. Tudom azt is hogy jelentős igény van rá, de  a rasszizmusra is, ettől mégsem lesz rendben dolog. Minden esetre ha én lennék a diktátor (ilyen bajszos, tányérsapkás, szivarozó El Presidente) bűncselekménynek minősíteném a Casio-szintetitázátor alapokra a hopphopphopp, bulivan, mámamulatunk és hasonló hangsorok dallamosnak/ritmusosnak szánt kiejtését. Persze lenne egy rendes cenzorbizottság, aki eldöntené, hogy mulatós, azaz illegális-e az adott mű, és ha igen, betiltanám.

Kemény lennék és igazságtalan. De ízléses.

Munkatempó

Ma magamat is megleptem azzal, hogy megírtam egy komplett szociálpszichológia cikket (nem tudományosat, csak tudományos ismeretterjesztőt) két és fél óra alatt, miközben napok óta azon aggódtam, hogy fog még ez is beleférni a hétvégémbe, pláne hogy megjöttek a születésnapomra rendelt bélyegeim, és rá akarom magam vetni a gyűjteményre.

De van az a mondás, hogy amatőrnek ihlet kell, profinak előleg, hát nekem határidő kell (ami jövő péntek, de hétköznap munka után már nincs kedvem írni), meg írás helyett jobb program, és máris az van, hogy levetődöm a fotelba a laptoppal, két és fél óráig fel sem kelek, és már elő is állítottam a cikket, így szabad a szombat délelőtt. És még ide is volt időm írni, mint az olvasható, de most eszem egy kis csokis kekszet, mert tényleg megérdemlem...

Kakadémia

„Mérethatár: a kétdimenziós művek esetén (táblakép, rajz, sokszorosított grafika, stb.) maximum 2 m2 kiterjedésű, térbeli alkotásoknál maximum 1 m3 tömegű lehet.

Ez a feltétel a Magyar Művészeti Akadémia '56-os pályázatának E, azaz képzőművészeti kategóriájában.“

Írta a 444.hu, és ehhez tényleg nincs mit hozzáfűzni. Akinél a tömeg az köbméterben mérendő, az vagy egy lakatlan szigeten nőtt föl, vagy szimpla szellemi fogyatékos, na jó esetleg csak buta mint a kő (amit a barlangja előtt pattint esténként). Ami vicces, hogy ezek az ősemberek „Művészeti“ „Akadémiának“ nevezik magukat. Most gondoljunk bele, művészet? Aki nem bír leírni egy értelmes magyar mondatot, az művész? Mert nem az a baj a mondattal, hogy hazudik, hogy nincs párhuzamban a valósággal, mert ettől még lehetne értelmes (de hazug), ez azonban szimplán értelmetlen, olyan mint a vaníliás zene, vagy az illatos sebesség.

És ezeknek még van képük magukat „Akadémiának“ titulálni valódi akadémiát játszani, meg egymást akadémikusnak kinevezni.  (És történetileg persze mindez azért alakult úgy, mert Makovecz Imre egy tehetséges, ám sértett öregember volt, kissé meg is buggyant a végére, csinált magának egy ilyen izét, amit aztán a felcsúti fasiszta rezsimje állami intézmény szintjére emelt.) Sok pénzért persze, havi sok százezerért akadékoskodnak, vagyis akadémikuskodnak az arcok. Ami megint csak a mi pénzünk, és feketegyörgyök lopják el, aztán ennyire telik nekik szellemileg. Művészileg meg...

G-pont?

Nekem ez igazából elsőre kimaradt, de ma a Klubrádió tagnapi műsorát hallgatva (nálunk nem fogható, így letöltök, de mennyivel emberibb, mint a pártállami propagandaszenny) szembesültem azzal, hogy a géfodor habony gábor árpád -féle 888.hu című szellemi pöcegödör meddig süllyedt. Hogy ugyanis az aktuális MSZP-elnök (az amúgy színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék Sebaj Tóbiás József) feleségéről milyen meztelen képek jelentek meg egykor, mintha legalább is furcsa lenne, hogy egy fotómodellről meztelen képek jelennek meg. (És addig jó, amíg róluk, traumatikus élényeim is voltak már, mikor rákantintottam az ötvesokéves, gigamellű egykori táncdalénekesre.) Ne legyünk prűdek und hipokriták, a csaj jól nézett ki, vállalta a jól fizetett pucérkodást, a gusztustalan cikk inkább azt a szerencsétlent minősíti, aki még hülyén be is vállalja, hogy neki annyi volt a szexuális tapasztalata, hogy kiverte a budin, sokszor.

És ezek után kábé annyi jut eszébe, hogy de Tóbiás lánya is jó csaj, azóta nyilván már őt is maszturbációs tárgynak használta, a senkiházi, aki még a nevét sem adta a förmedvényéhez. De ha szerinte az egykor kábszerrel meg prostikkal komprommitált politikus az maga Tóbiás, akkor én is nyugodtan írhatom, hogy a budiban recskázó nyomoronc meg maga géfodor gábor, aki magát politikai gondolkodónak definiálja, bocs definiálná (mert nem sikerül neki), pedig egy szánalmas fasz, ez esetben szó szerint.

(És akkor a reakciókról: az azért már jelent valamit, amikor a híresen trágár dajcstomi is annyit twittel, hogy: „Tóbiás politikusnak gyönyörű a felesége. A 888.hu-sok a mikropöcseikkel rárántani se tudnak Rába Tímea fotóira. Ennyi”
Amivel egyfelől (helyesen amúgy) elküldi a francba a 888-as bandát, akik tényleg annyira a felcsúti fenekében állomásoznak, hogy szarszagú a szájuk, másfelől meg Rába Tímeát meghagyja annak, aminek géfodorék pozicionálják: szexuális tárgynak. Szóval dajcstomi is twitterezzen a francba el, lehetőleg máma még.)

És még annyit: hónapok után ma néztem fel a 888-ra, igazából csak ezért, de elképedtem. Néhány témát rágnak összesen: Soros György, migránsok (bűnei), Donald Trump, szemét liberálisok.... És tényleg ennyi, így aztán nem csoda, hogy próbálnak maguknak bárhogy olvasottságot csinálni. Pedig inkább játsszhatának a pöcsükkel is (ha már ennyire fixáltak), tényleg jobb lenne nekünk, meg a normalitásra törekvő nyilvánosságnak. Mert lassan értjük, Fodor elvtárs neve előtt mi a G. Az ami a vezénylő tábornokánál is, pont az.

Rámír

Ha valakit nem érdekel az öncélúan bölcsészkedő nyelvészkedés, az most kissé csalódni fog, de én meg ebből vagyok penge,  egy kósza „ez miatt“ miatt én üvöltözésbe menő veszekedésbe keveredek (amit persze magamról eleve nehéz elképzelni,ahol üvöltözés van, én onnan megyek), a suksükölőket meg törlöm a telefonomból is.

És akkor jön az egyik kedves ismerősöm, kivel épp csevegek a fácsén, és azt mondja, hogy „rádírok“ ha erre járok majd. De ne írjon rám, írjon nekem, én kérem öregszem, a nyolcvanas évek végén már Kispál és a Borz volt nekem a kulturális referencia, az meg arról énekelt, hogy „nem írok semmit magamra“. Ha én sem magamra, akkor más sem, értem én persze a szöveget, csak kedvem van kekeckedni (meg leírni a szót: kekeckedni), én sem írok rá senkire, legfeljebb neki, ha  megérdemli az engem. Aki  meg amúgy rám írna, azt kedvelem igen csak, neki igazából már szabad is.

Viszont tök jó, hogy a netes kommunikációban senki nem szúr le egy elütésért, pláne mert a chat (cset?) olyan műfaj, hogy elszúrod, hisz gyors akarsz lenni, naprakész, hülyén néz ki, de értik. Mert minden kommunikáció attól az, ami, hogy értik. Nekem meg jajjdejó érzés, hogy értenek. És nyugodtan lehet rámírni, az érzés a fontos. Meg az a másik dolog, ami nem jut eszembe, értelem.... vagy kulturális emlékezet... Gadnóz.

Galaxis útikalauz stopposoknak

Az élet értelme, azaz a válasz az Élet, a Világmindenség meg Minden kérdésre, az a 42. Douglas Adams klasszikusnak számító könyve óta tudjuk ezt, mikor egy hiperintelligens faj, épített egy szuperszámítógépet, hogy megválaszolj a nagy kérdést (az Élet, a Világmindenség meg Minden), az nagyjából tízezer évig gondolkodott a válaszon, majd azt mondta: 42. (A regényben meg az egyik tudós odaszól a másiknak, tekintettel a kint várakozó felspannolt tömegre: „Minket most meglincselnek, ugye?“)

És a történet ott folytatódik, hogy a szuperszámítógép kikéri magának, hogy kókler lenne, szerinte a tudósok tették fel rosszul a kérdést, de képes megtervezni egy még szuperebb számítógépet, ami a kérdést is kiadja, a kérdést, amire a válasz 42. És ez a még szuperebb számítógép, millió éves programfuttatással, maga a Föld...

De maradjunk a 42-nél. Ennyi éves leszek ugyanis vasárnap,  vagyis várható a megvilágosodás. Én leszek az univerzum értelme, lényege, a válasz a fel sem tett kérdésre, a főtéma, az esszencia, az első korty a sörből, az istenség legalsóbb személyisége, a csodálatos pókember, a wannabe show-runner, aki majdnem tud angolul, a csillámpóni, aki szégyelli.

De vasárnap majd kiderül, Visnu ikszedik inkarnációja vagyok-e, vagy csak az a nyomoronc, akinek rendszerint érzem magam. I have a dream...

Taxi

Be kell vallanom, a hét elején én igen jól szórakoztam az Uber ellen tüntető taxis blokádolókon, ők amolyan rózsasándorba ojtott ludditáknak tűntek, akik nem csak nem értik, hogy merre megy a világ, de tudni sem akarnak arról, hogy valamerre egyáltalán. A világ kérem az maradjon csak olyan, amilyennek megismertük, kérjük vissza a fekete-fehér tévéket (hétfői adásszünettel of course), a Commodore 64-est, a télifagyit meg Kádár elvtársat, elvégre mikor kisdobosok voltunk, pont ezek a dolgok alkották a normalitás kereteit.

Valamint tiltsuk be az internetet, nehogy már a sok hülye proli csak úgy fuvarokat szervezzen a szabad kapacitásaira, nehogy már nélkülünk oldják meg az emberek egyéni utazási ügyeiket, hisz taxizni az ugye egy szakma. Hiszen a taxison kívül más nem képes autót vezetni, meg a nemtaxis nyilván nem is ismeri ki magát a városban ahol él,arra meg végképp alkalmatlan, hogy számára idegen embereket elvigyen A pontból B-be. Olcsóbban.

Nos, én meg úgy gondolom, a taxizás nem egy szakma, csak egy foglalkozás, kellenek hozzá mindenféle skillek, de nem látom benne azt a más számára nem elérhető szakmai tudást, ami megérné a pluszpénzt. Plusz igen ócska hozzáállás az, hogy ha nekem most nem olyan jó, egyből az államot keresem meg, hogy hozzon törvényt, tiltsa be, verje szét. Csak azért, mert, szeretnék még mindig 1962-ben lenni, hol én vagyok a főtaxi, és nincs senki rajtam kívül.
Tényleg, a taxitársaságokat mi tartja vissza attól, hogy egy saját applikációt fejlesszenek ki? Meg esetleg lobbizhatnának azért, hogy mégse legyen egységes fix tarifa, bár ők pont ezt kérték még nemrég. És akor versenyezhetnének,mondjuk lehet, hogy a diszpécseres Jolikának más munkakört kell keresni, de hát ilyen a fejlődés. Patkolókovácsok, szekerészek vagy inkvizítorok se nagyon vannak már...

Vészhelyzet

A fideszkádéenpé immár hatodszor szeretné módosítani gránitszilárdságúnak hirdetett alapkotmánytörvényét, most épp a terrorveszély helyzetet írnák bele, vagyis ha a kormány úgy gondolja, terroristák migránsolnak felénk, síró csecsemőnek álcázott taktikai atomfegyverrel, gyakorlatilag bevezethetnék a rendkívüli állapotot. A lényeg, hogy terrorfenyegetettség esetén is bevezethetné a kormány (ohne parlament), vagyis elég a fenyegetettség, amiről ugye maximum titkosszolgálati infók lehetnek, az meg nem nyilvános, vagyis a felcsúti és hűbéresei azt mondanak erről nekünk, amit nem szégyellnek. És tapasztalhattuk, náluk igen magas a vastagbőr-faktor.

De ha egyszer vészhelyzet van, akkor ott Carter doki van havaj van, zizi, vattacukor. Napszemüveg. Vagyis alapjogokat lehet hatvan napra felfüggeszteni, korlátozni lehet a médiát (ez nyilván bayerzsolt lucskos álma, hogy végre ő lehet a média egyedül, ő erre gerjed, bár minden főfideszes fantáziál néha Aczél György elvtársról, meg az ő módszereiről), elrendelhető az internet korlátozása (kimdzsongun elvtársias üdvözletét küldi, bayerzsolt elmegy), lezárhatóak a határok (hosszan a tartó ütemes taps a Birkameneten), kijárási tilalom vezethető be (éljenzés a Rosszabbik padsoraiból), leállítható az egyéni meg a tömegközlekedés etc. Plusz kitelepítés.

Ez persze oké lehet, ha jön egy meteorit és a Duna-Tisza közén várható a becsapódás, vagy leolvad egy paksi reaktor, vagy tényleg terrortámadják a Pasa-parkot, de a terrorveszély kicsit homályos, látom ahogy épp szarul áll a felcsúti, meg tüntetnek ellene, ez bántja az ő kobászpálinkában ázó kicsi lelkét (ha nagy lelke lenne, eleve nem tartana itt), és azt mondja Ádár János elvtársának, hogy te Jani bazmeg, ezek itt engem nem tisztelnek, szerintem terrorveszély van, érzem a kisvasutamban, én bazmeg adok magamnak hatvan extra napot, és kibaszok mindenkit. (A szerk. megjegyzése: nem biztos, hogy az említett pont ilyen stílben beszél, de egy évtizedekig közeli barát már dokumentáltan, tehát adott a kultúrkör.)

De az még mindig a kisebbik rossz, ha vészhelyzet nélkül is élnek, azaz visszaélnek a lehetőségeikkel, de mi lesz ha tényleg lesz valami gáz? Erről az „amennyid van annyit is érsz“ társaságról feltételezi bárki is, hogy képesek lennének menedzselni egy valódi fenyegetést. Nem arról van szó, mikor tizenöt centi hó okán télügyi kormánybiztost neveznek ki, meg kretén esemesekkel borzolják a lakosság idegeit, hanem hogy mondjuk tényleg leolvad egy reaktor. Ők meg harcos sajtótájékoztatókat tartanak a nemzetközi balodal aknamunkájáról, mellyel meg akarja rémíszteni a magyarokat (Magyarokat, bocs), és úgy festenek mint az Erik a viking hülye atlantiszi elitje, akik nyakig a vízben is boldogan éneklik, hogy „nem süllyedünk“. Mert az atom az nem sugároz, ez egy bolsevista trükk, minden atomból van, mi is, azt sugározunk-e? Nem persze, az atom sehogyse sugároz, hüjék!
Ha mégis, majd beleírjuk az alapkotmánytörvénybe, hogy nem, oszt jónapot! Hülye atomja neki...

Galaktikus falu

Végül csak megnéztem az új Sztárvórzt, és eléggé untam. Még jó, hogy csak a fantázia szüleménye az egész, mert amúgy kinek lenne kedve egy ilyen kicsi galaxisban élni, ahol egyetlen banda (rokonok, házastársak, barátok és üzletfelek maroknyi csapata) dönti el ezer meg ezer naprendszer sorsát, tucatnyi emberen (meg izén) múlik a Köztársaság meg a Birodalom sorsa.

Az uralkodó Vader egykori feleségének az embere volt a szenátusban, Vader lánya lett a felkelők egyik vezére, az ő fia meg a birodalom utódjának fő hadura, de Leia férjének haverja, Csubakka meg Yodának volt régi spanja a háború előttről, azé a Yodáé aki Leia testvérét képezte ki jedinek, Obi-wan után, aki persze Luke és Leia apjának is a mestere volt, és aztán ő szedte össze Hant, meg Yoda haverját Csubakkát egy bárban, tisztára véletlenül. Ja, és szintén tisztára véletlenül a Hanra vadászó Boba Fett (klón) apja volt az első rohamosztagos klónok prototípusa. És szerintem várhatók még az újabb rokoni szálak, jajj...

Ez kérem nem egy galaxis, ez egy somogyi zsákfalu valahol a Zselicben, háromszáz lakos, mindenki ismer mindenkit, majdnem mindenkinek rokona a fél falu. Vagy ha mozgóképes párhuzam kell, ez itt a Dallas, csak űrhajókkal. Vagy Magyarország en bloc, ahol a fideszkádéenpé élcsapata, meg annak rokonsága dönt el mindent.

Viszont ha már így van, nem kellene itt megállni.  A kukás csaj apja legyen persze Luke, de a feka srác legyen Lando fia, Artut eredetileg a Millenium Falcon mosókonyhájából építették át, az ewokok Csubakka mutáns gyerekei, Ackbar admirális meg Jabba padtársa volt matekórán a Bespinen, még gyerekkorukban. És a szünetekben verték Landót.

Szóval le lehetne már hasadni erről a mindenki mindenkivel koncepcióról, de lehet, hogy a készítőknek nem fog menni. Mindegy, nyilván megnézem a következő részt is, megint hónapos késéssel. De fizetni akkor sem fogok érte. :-)

Kaszárnyahumor

Kövér László visszaállítaná a sorkatonaságot. A magyar parlament házmestere ráadásul nem csak nálunk, de az egész EU-ban ezt tenné, mert ha nálunk van sorkatonaság, és mondjuk a briteknél meg nincs, akkor London rövidesen nem az ötödik legnagyobb magyar város lenne, hanem talán a harmadik.

Tipikus kövérlászlói gondolatmenet, ha valamiről tudja hogy ijesztő baromság, de az ő szívének kedves, akkor legyen kötelező mindenkinek, és máris nem kell magát elmaradott perverz gyökérnek éreznie. Ha például ő személy szerint szeret a „történelminek“ kinevezett egyházakkal smúzolni (fene a gusztusát), akkor legyen csak kötelező hittan, meg minden reggeli imádság és tanítás az állami rádióban, akkor egy új buszmegállóra is csak egyházi áldással, tömjénfüstben lehessen felavatni.

És most ezt terjesztené ki nemzetközivé, ha már ők nem tudnak kilépni a hidegháborús logikából, akkor rángassuk bele a dánokat meg a íreket is, hisz nincs is annál szebb, mint mikor fiatal férfiak hónapokat vagy éveket csesznek az életükből, pont akkor, amikor nagyon nem kellene.

Kövér egyébként valami homályos rizsázással keni el, hogy mire lenne ez jó, valahol a szokásos migránsozós-terroristázós fideszkádéenpés pánikkeltés hímes mezején, csak hát nagyjából egy éve már, hogy minden fideszkádéenpés véglény migránsolni kezd, ha épp nem jut eszébe, vagy egyszerűen túl bonyolult neki a rezsicsökkentés szó. (Amúgy lehetne valami fideszkáderekre optimalizált újbeszél változat, rezsicsök például, azt könnyebb kimondani.)
Na erre a sorkatonaság semmilyen elképzelhető módon nem megoldás, pláne mert a probléma sem világos. Kövér nyilván úgy képzeli (nedves álmaiban úgy jelenik meg), hogy a szép szál, rendkívül bajszos magyar legény, aki iszonyúan hazafiassá vált a kiképzés alatt, majd pár deli pisztolyával lövi halomra a sunyi tekintetű afgánokat, ha megérzi rajtuk a TNT szagát. Vagy ha nincs nála fegyver lekaratélyozza (lebarantázza?) őket jól, hisz ő kiképzett katona, akkor pedig rettenthetetlen és valami egykori kisgazda főfasz szerint egy magyar katona puszta kézzel többet ér ötven felfegyverzett amerikainál is. Hát még mennyit érhet ilyen civilizálatlan suvickos képűekhez képest.

Na most az igazság ezzel szemben az, hogy a sorkatonaság bunkó szívatás volt, nem több (én pl. megúsztam, egy rendes pszichiáternek köszönhetően), de ahogy talán Uj Péternél olvastam, arra jó volt, addig viszonylag rendes fiatalok megtanultak hazudni, lopni és inni. Mert a jobbra át - balra át, a menetelés, a négykézláb felmosás meg a krumpli- és vécépucolás, ez az egész arrogáns hatalmi erőszakoskodás senkiből nem csinált jobb embert, legfeljebb cinikusabbat. (Hadsereg nyilván kell, de a katonaság egy szakma, a laktanya egy munkahely és nem büntetőtábor, csinálja az, akinek kedve van hozzá. Őt persze nem lehet szívatni, mert felmond és elmegy kamionsofőrnek.)

Nekem lenne egy javaslatom a sorozás helyett, ez olcsóbbá és egyszerűbbé tenné az ügymenetet. Minden 18. évét betöltött magyar állampolgár (nemtől függetlenül, hisz ne diszkrimináljunk) kapjon egységesen fél év letöltendő fogházbüntetést, szívásnak az is szívás, ott is be lennének zárva, szadista altisztek is jutnának nekik, és az ottlétüknek szintúgy nem lenne semmi értelme. Viszont nem kapnának fegyvert, ennyivel beljebb lennénk.

Olvasói levél

Kedves Tisztelt Szerkesztőség!

Olvastam a lapjukban a minap, hogy mennyi visszaélés volt az állami földek eladásánál, hogy a Felcsúti Lőrinc (aki mészárosból lett polgármester) többet vett, mint amennyit lehetett volna, meg hogy ez sajnos általános volt többfelé máshol is.

De nálunk például nem. Itt Malacrán a Szittyós Dodó a polgármester, mentségére szóljon hogy előtte postás volt, ő például csak pont háromszáz holdat vett, a többi hatszázat a felesége meg a sógora. Dehát a Dodó az ilyen rendes ember, meg szerzett egy csomó eus pénzt a falunak, úgy hogy végre sikerült letérkövezni a játszóteret, meg a reformgélikus templom mögé is került egy szép szökőkút, víz ugyan nincs benne, de legalább nem kopik el hamar. És állítólag pár éven belül a főutcát is leaszfaltozzák. De már így is igen büszkék a sok szép fejlődésre a malacraiak.

Szóval nem igaz, hogy mindenhol megy a korrupciólopás, nálunk az egész Szittyós család csupa rendes ember, egész nap csak ülnek a Dodóné pidzériájában és isznak, de lopni még senki sem látta őket. Igaz dolgozni se, de azt mondják ők távmunkán vannak szellemi szabadfogással, meg az éjszakában dolgoznak, ami tiszteletre méltóan fárasztónak hangzik.
Csak ezt a szép pozitív példát akartam megmutatni, hadd lássa a nép, hogy valahol vannak még becsületes politikusok is.

Üdvözlettel:
Szárnyati Géza (Malacra)

Hurut-hurut

Igazi férfi vagyok, kemény, nagydarab és elég szőrös, én aztán nem megyek orvoshoz, kizárólag akkor, ha már folyik az orrom, mert akkor aztán ágynak dőlök napokra, persze keményen és férfiasan. (Sőt egyre szőrösebben, mert betegen ugyan ki bírná már azt a minimál borotválkozást is, amit gyakorló szakállasként űzök?)

A héten azonban én voltam/vagyok az igazi hős, betegen dolgoztam, mert tényleg szükség volt rám, plusz nem mehet mindenki betegszabadságra egyszerre, a főnököm, meg minden reggel örült nekem, mert lélekben már felkészült hogy másnap már úgysem lát. Ma azonban le kellett sétálnom az üzemorvos rendelőjébe, mert esedékes lett az aktuális orvosi alkalmassági vizsgálat, emlegetett főnököm meg nyilván szólt a dokinőnek, hogy nézzen már rám a tüdővész oldaláról is, mert rögtön azzal kezdte, hogy sóhajtson, meg megint sóhajtson, és most belenézek a torkába...

És mikor belenézett, enyhén hátrahőkölt, azt mondta ilyen csúnyát ritkán látott még, meg hogy csodálkozik, hogy nem volt lázam, mert ezzel a torokkal kellett volna. (Pedig én mértem napok óta, semmi, lehet hogy a lázmérő vacak.)
Viszont kaptam durva antibiotikumot, köptetőt, meg anyukám is betámadott egy bérescseppel (már csak az immunrendszer okán is), plusz , finom körtéket eszem, nem igazából mert vitamin, csak mert a második kedvenc gyümölcsöm. És a tudattól, hogy foglalkozva van az egészségemmel (direkt vagyok magyartalan, hisz nem én kezdtem foglalkozni az egészségemmel, hanem mások, de magamévá tettem törekvéseiket), no meg a vitaminoktól, máris sokkal jobban vagyok, de ma este indul az egy hetes antibiotikum kúra, az nyilván megvisel majd.

De kibírom, Szása fasza gyerek, nem fagy meg!

(Egyszer majd kitalálom, hogy lehet befejezni egy bejegyzést ostoba kulturális utalás nélkül, onnantól majd ostoba saját utalásokkal dolgozom.)

Hosszabbítás

Tisztelt Könyvtári Főhivatal Hatóság!

Minap olvastam barátinak tűnő, bár valójában fenyegető hangú levelüket, melyben arra figyelmeztetnek, hogy kölcsönzött könyveim nemsokára lejárnak, és kikérem magamnak. Mert ugye udvariaskodnak bár, de alig titkolják a fenyegető, sőt erőszakos énjüknek a megnyilvánulását, hogy vagyis vigyem vissza, vagy hosszabbítsam meg, hát kik maguk, hogy csak így kommandírozzanak. Egy engem!

Mert én kérem, nem vagyok akárki, nekem már az őseim is narancsot rakodtak Szalonikiben, miközben a sok hazai paraszt még csak nem is látott narancsot. Egyik felmenőm Lujza főherceg seregében volt majdnem, mikor az Vaterlónál megverte Trafalgar hercegét, csak épp fájt a háta, de lélekben mindenképp. Akkori őseimnek amúgy birtokai voltak a Szilaj völgyében, csak később egy vasútépítés miatt lebontották a völgyet.
Atyai nagynéném egykori férje meg Hende Csaba alatt harcolt a Borharapó bár és grillben, ahol plasztik vitézségi érmet és szifiliszt szerzett. Ennyit rólam.

És akkor maguk, sötétben bujkáló könyvtárosok olyanokat mondanak, hogy vigyem vissza a könyveket amiket kivettem, pedig még el se nem olvastam az összeset sem, a fele meg még ki sincsen színezve. Most komolyan, a maguk kedvéért siessem el? Maguk nem is olvasolnak olyan művelten mint én, csak pakolásszák a könyveket, meg néznek ki a fejükből unottan, mondom is mindig, kéne egypár rendes sportcsatorna a könyvtárba, vagy ha már úgyis van dévédé lejátszójuk, rakjanak be horror-pornót, attól biztos nem lennének unottak. A lefejezős-dugós filmek keveseket hagynak hidegen, nekem elhihetik. Vagy szedjenek drogot, nekem tényleg mindegy, csak szpíd legyen, mert egy befüvezett könyvtárost könnyen halottnak néznek, tudják ugye, onnan lassulni?

Vagyis visszaviszem majd a könyveket, ha elovasoltam őket, illetve azokat, merhát a könyvek nem emberek, azok csak írták. Ráadásul főleg halottak. Ma már, régebben persze éltek, de ezt talán még maguk is önök is tudják. Ettek levest, meg beszéltek emberekkel, csak közben írtak könyveket, illetve dolgokról, azokból lettek aztán könyvek, később meghaltak. Így néz ki egy klasszikus író pályája, mert aki nem halt meg, az nem lehet klasszikus, illetve aki nem halt meg még eddig.Majd fog, a klasszikus bizottság mejd majd eldönti, aze.

Vagyis megyek majd a könyvtárba nemsoká majdnem mindjárt, de kérném tisztelettel, addig is ne baszogassanak sem, nem vagyok rá felkészülve idegi alapon. Én vagyok az olvasó, majd szólok, ha nekem már jó. És ne zaklasson a könyvtár kérdőívekkel sem, elég ha én tudom mit akarom, én se nem zaklatom a könyvtárat kérdésekkel, pedig érdekel csomó minden.
Buzi-e vagy?

Üvöltözettel: Táltos-Zucker Edömér Dzsémsz

Insomnia

Az az érdekes az ilyen köhögős-taknyos-torokfájós állapotban, hogy az embernek pár nap alatt megváltozik a valóságérzékelése. Egyszerűen nem lehet végigaludni az éjszakát, hanem csak egy-másfél órás darabokban. És persze eleve nem végig, mert dolgozni azért bejárok, és de jó is egy óra körül végre rendesen elaludni, hogy négykor csörögjön az óra.

Mert négykor csörög, nem úszom meg, és néha egészen szürreális álmokból menekülök meg általa, mondjuk egy városból, ami álmomban London, csak nem hasonlít az igazira, inkább amolyan Észak-Korea fíling, már amennyit fényképeken láttam belőle, de brrr... Vagy különböző vizsgálatokon vagyok, halálos betegségek diagniózisaival, esetleg megcsalom a párom egy másik lánnyal aki szintén a párom (ezt végkép nem értem, skizofrén azért nem vagyok, szóval minek vetítem ki másra?), néha meg csak állok egy svédasztal előtt, és nem tudok dönteni, egész addig, míg mindent le nem legelnek előlem.

Az ilyen álmok nagyjából arra jók, hogy valahol a sokadik szinten tudom, hogy ez csak álom, és onnantól már érdekel mi lesz belőle, meg örülök, hogy legalább sikerült elaludnom, úgyhogy fejben hátradőlök és nézem a mozit, ha már igazából úgysem.

És ahogy az lenni szokott, amikor már épp lemerülnék, pittyeg a kurva óra, és az este óta tartó hullámzó, bár többnyire kellemesen szétcsúszó valóságot átveszi a mosakodás, öltözés, kutyasétáltatás realitása. Meg a gyár, hogy dőlne már össze...