Egy-két-há

A valóság mostanában valahol egy Belga-számra hasonlít, a trágárabbik fajtából, a komplett közbeszéd lassacskán az egy-két-há kurvaanyád stílben fogalmazódik meg, a magánbeszéd meg már rég. (A közbeszédet amúgy ez esetben hagyom a fenébe, annak ekézése nélkülözi a sportértéket, miszerint túl könnyű.)

A magánbeszédben azonban már nagyon zavar a gyere velem káromkodni Miskolcra,  nem mert finnyás vagyok, csak a kommunikációban elvárom a kommunikációt. Márpedig a „Baszlakszájba geciputtony, hol a kurvaanyádba van az a retkes csavarhúzó bazmeg?” mondatban legalább háromnegyed a redundancia, elég lenne a „Hol a csavarhúzó?” is. (Amúgy csavarhúzó az nincs, nincs itthon vodka, ha valaki érti esetleg...) Szóval az ilyen privát trágárságban nem a trágárság zavar, szerintem eleve nincsenek csúnya szavak, csak általunk szégyellt/elítélt kontextusok meg konnotációk, esztétikailag meg mondjuk a geciputtony szép, mert szépen hangzik, jó (lenne) kimondani, csak úgy mint azt, hogy cipófűző vagy hullalé. Vagy kalamáris. De a trágár szavak tényleg nem csúnyák, csak kulturálisan rabosítottak. Stílusértékük van persze, így nyugodtan használom én is, ebben a blogban is sokszor írtam már le a bazmeg vagy a fasz szavakat, mert helyük volt ott és akkor, egy jól elhelyezett bazmeg az olyan, hogy én itt most írásban felemelem a hangom (istenem, de szép képzavar...), ha azonban vessző helyett használnám az ócska lenne.

És tényleg nem azért, mert trágár (én igazából a kategóriát is igen képlékenynek látom), csak mert valóban redundáns. Ha minden második szó a nemiségre/emésztésre/prostitúcióra utaló eposzi jelző vagy radikális felszólítás, akkor egyszerűen túlbeszéljük a bármit, akkor öt percig kell hallgatnom az a nyomorult senkit, aki két percben is elmondhatná, hogy most ideges, mert csalja a felesége a kutyájával, vagy büdös a sarki zöldséges szája és akkor ő most hol vegyen padlizsánt mákkal.

És a munkahelyemen, a buszon, a büdös szájú sarki zöldségesnél, mindenhol ez megy, jár a szájuk csak nem mondnak semmit, mert a „húbazmeg, érted bazmeg, olyan volt bazmeg, hogy megbaszod bazmeg” típusú közlésekkel tényleg csak annyit üzennek, hogy én most beszélek, figyelj rám. Meg hogy a megszólított szekszualizáljon meg valakit, bár hogy kit, erről rendszerint hallgatnak, kivéve ha nem kerül szóba az illető ősi foglalkozású anyja, meg annak bizonyos szervei.

Ilyen értelemben a stilárisan indokolatlan trágárság rablás, rabolják az időmet meg a türelmemet, plusz leértékelik az ilyen kulturálisan tiltott szavak súlyát. Hát hogy lehet jelentősége egy jól elhelyezett picsának vagy fasznak, ha már a rossz kávégép kapcsán tízszeresen elhasználják? Mert abban az esetben ha kávé  helyett meleg vizet ad, akkor menjen a francba és kész, de nem kell öt percig, gyakori szóismétlésekkel mantrázni az összes elsődleges nemi jelleget, meg amit velük tenni lehet. (És akkor már látható, mi a kontextusa ennek az egész eszmefuttatásnak.)

A festménykölcsönző

Bevallom én egy wannabe rezsiharcos vagyok, nem a kerület legszebbje, de legalább az én lakásomat díszítik a csudálatos képek, miket pingáltak valakik. Az ilyen szépművészek, meg ecsettel fickók.

Az az igazság, jó volt látni a lányom ottan az oltárnál, hogy förevör end evör, azt maradt az end, de akkor se kellene a  volt vejemet most seggbe szekszualizálni. (Mer ugye jó gyreek ő, csak csapodár, én maga már bocsátottam neki. Meg.) Meg hozta annno a képeket ugye, most akkor mondjam, hogy a Moné maradjon a nappaliban,de a Dögá ne, mert a keresztyén-nemzeti-konzervatív ízlésemnek ő meg túl pedofil? Vagy hogy ez a Pikasszó szar? Hogy a leendő unokám esztétikusabban kakál majd a pelusba?

Hát nem! Én kérem rendes családos vagyok, nekem fontosak a konzerv értékek, én kérem befogadom az ilyen mázolmányokat ingyér, akkor is ha nem fizetnek érte. Ez az igazi polgári gondolkodás, meg kereszyténi hozzászeretet, szerintem.

(ex-habonynéanyuka/anyós - a nevemet most nem írom ki,nem találom a személyim, más se tegye!)

200

Ma alkalmilag megint egy korábbi filmes műsor felvételeit hallgattam unaloműző (munkaűző) gyanánt, és volt benne egy mondat, amitől kikapcsoltam. Az valahogy úgy hangzott a Puzsér nevű ordibátor szájából, hogy most akkor a többiek szeretik-e magukat Rodrigóban, vagy Rodrigót szeretik-e? És az egész szólt egy filmről, ahol egy mozgásképtelen ember meg akar halni. Én meg nem értem a dilemma nem értését, hogy segítsünk-e a halálhoz valakit, akit szeretünk  vagy mégsem, miközben ő meg akar halni.

Ilyen dilemmázás filmeknek megengedett (például ezért vannak műalkotások, lásd a Bibliát vagy az Antigonét), de ha valaki kiabálva közöl ilyen közhelyeket, hogy akkor a szerettei magukat szeretik-e vagy őt, és hogy ez egy kérdés lenne, az tényleg menjen a fenébe. És az ilyen sekélyes alakok könyveket írnak a spiritualitás témakörében (Müllerpéter ajánlásával: "Amit feláldozok abban örökkévaló vagyok", hogy rohdana meg az ezoszar közhelyeivel.)

Én meg évekkel ezelőtti műsorait hallgatom, ahol minden kicsit is elgondolkodtató film "vídiakeményen brutálisan drámai", ahol szépek a képek az "grandiózus", ahol meg van forgatókönyv az "nícseimélységű", mintha lenne ilyen. Pedig csak szar ízlés van, meg szűklátóköröűség, bár a rádiós őrjöngés, meg maszturbatív bölcsészkedés, hallgatóként kétségtelenül szórakoztató. egy darabig legalább is.

De azért a Hét mesterlövésze a kétszáz megért adásával együtt is a bulvár-trash, nekem már röhejes, ha valaki meg nem ismeri nyugodtan hallgasson bele, amolyan podcastként legalább is böngészésre érdemes.

86 percet raksz, és mennyi a bér?

Azt olvasom, hogy az átlag magyar napi 86 percet tölt a fészbukon, ez szerintem kábé annyi, mintamennyit az átlag magyar közalkalmazott (irodai ámítógéppel, netkapcsolattal) tölt munkával. Legalább is én így voltam vele időnként, állami alkalmazottként, bár az egyetemen való oktatás pont az a műfaj, ahol azért az óráimat muszáj voltam megtartani, meg vizsgáztatni és hasonlók, sőt én készültem is minderre, nem kötelességből, szívből csupán.

Ám mondjuk a monitor előtt töltött munkaidőm túlnyomó részét négy téma tette ki, sorrendben: politikai fórumok, chat, online kvízek, pornó. Plusz privát ímélek. Cserébe viszont otthon is hallgatói dolgozatokkal, meg tantárgyi tematikákkal molyoltam.

Szóval szerintem a 86 perc nem is sok, bár nyilván személyfüggő, nekem nincs annyi érdekes ismerősöm, akinek a posztjai megérnek napi 86 percet, avagy a jó fejek nem a fészbukon lógnak folyton, én meg ugye ilyeneket ismerek onnan (és akkor ők sem lógnak a fészbukon ennyit).

Avagy néha lógok többet, de akkor valami chatet használok, az meg nem fészbuk, csak ott van, illetve ott kényelmes, ott nem az ebédemet posztolom ki, vagy ha igen cask egyvalakinek, verbálisan, és szerintem az bocsánatos bűn. Ha teszek mellé egy indokolatlan Ramones-hivatkozást, akkor már persze nem. (Mert az ember az a kényszerbeteg állat, aki tud róla.)

Mozgósít

Értem én, hogy a miniszterelnök egy paranoid-skizofrén, aki szerint  Soros (született: Gyurcsányahibás) György tehet mindenről, de az már milyen, hogy szerinte az európaiak állnak értetlenül, hogy nekik miért nincs olyan remek miniszterelnökük, mint ő. Pedig egy felcsúti kaliber minden ejrópai államnak járna, bár nem kellene. Önimádó diktátorból szerintem így is túlzott a felhozatal, már ami világpolitikailag értékelhető, ez a szánalmas alak meg tényleg csak a birkamenetes harci néniknek félisten, a többi meg lenézi.

Egyszóval, diör viktor, ne bevándorlózzál,  mert elment melletted a vonat, ne polgározzál, mert 98 óta megromlott már ez is, és ne mozgósítsd Magyarországot, mert az csak annyit jelent, hogy a birkamenetes nénik mozgósulnak, ők meg nem az ország. Csak szólok...

Alternatíva

Szerintem is legyen előre hozott választás, de dönthessünk arról is, géfodor gábor legyen-e köztársasági elnök, a felcsútinak kötelező legyen-e kisvasúti forgalmista végzettséget szereznie (miközben dekázik egy pálinkás kolbásszal), legyen-e ingyenes a rezsicsökkentés, illetve hogy megvédjük-e német szilárd nyugdíját a terrorfenyegetettségtől, rendkívüli állapottal-e? Vagy nem-e-e?

Egyébként is, egy előrehozott választás kevés lenne, ha csak nem a Duna jegén hoznák tavasszal visszamenőleg ( a visszamenőleges jég apró hátránya, hogy folyékony, de tőlem mehet, süllyedjen el bárki, ahol), de az a miniszterelnök, aki ennél miniszterebb elnökebb akar lenni, az menjen a francba. Tényleg mit akar ez az ember még, mindenkit megalázott és lenyomott már akit akart, már csak az ócska maffia-leszámolásokkal foglalkozik, de egy simicska-szerű simicskához meg nem kell rendkívüli állapotot bevezetni. Persze lehet, hogy csak simán felgyújtaná az országot, aztán hárfázna a lángokat nézve, a lova már konzul (csak hogy keverjük kicsit a császárokat), az állam ő, az állat is, de hát nekünk ennyire telik, nekünk diktátorból is ez a hitvány pálinkaszagú suttyó jutott.

Bár ha a tanárok, meg az ilyen tudjuk kik által támogatott mocskos tanár-szimpatizánsok tüntetésén tényleg sokan lesznek holnap, akkor lehet, hogy tényleg előáll a terror-vészhelyzet, hisz a fékevesztett magyar-töri szakos huligánok bármire képesek, különösen ha a hírhedt matek-fizikás kemény mag is melléjük áll. Az ilyeneket meg kell fékezni időben, a végén még azt hiszik jogaik is lehetnek, a Mini Szterelnök Úr meg nem csalhatatlan, miközben a balos pápáról már leleplezték, hogy de. Ha a felcsútiról is kiderül, jön Mordor, de ott még több a helyettes államtitkár, ami nem biztos, hogy baj.

Agyarország jobban teljesít.

Bazári majom

Nekem aktuálisan az abszolút politikai hír, hogy (mint azt a 444.hu megírta) a székesfehérvári polgármester, fideszes naná, beígérte, hogy a csónakázó tó környéke megújul majd, aztán ünnepélyes keretek között, szolid sajtónyilvánosság mellett  átadta a munkaterületet. Ahol a munkálatok kezdődnek majd.

Nekem meg erről nem tud nem eszembe jutni a várkert bazár, amit úgy adtak át minimum háromszor, hogy még a harmadikra sem volt kész, de legalább ott értékel évet a felcsúti, mivel ez kormányzásának szimbóluma, amivel viszont maximálisan egyetértek.  A várkert bazár a hely, ahová a mészároslőrinc tesója szállít be mindent milliókért, aminek funkciót nem sikerült találni, ami az inkompetens, de közpénzekre mohón nyomuló fideszkádéenpés senkik kormányzásának esszenciális terméke, igen, szimbólum ez a javából, bár egy Hóman Bálint vagy Horthy-szobor szerintem még hiányzik belőle, elvégre nincs is igazi bazár nélkülük, már csak ideológiailag sem. A tömegek meg ugye ideológiailag nem eléggé képzettek, kell nekik az iránymutatás a bazárból egyenest. Bár én a felcsúti helyében legalább is elgondolkodnék a „bazári majom” kifejezésen. Ha már kinyílott a pitypang, valaki még meg találja írni. Csak.

Sztrítvjú

Fenn vagyok az interneten, pontosabban fenn vagyunk az interneten Petrával, ami remek dolog, pont mikor a Szomszédokban eldöntötte Vágási Feri, hogy beszáll az internetbe. Igazából persze csak arról van szó, hogy mikor októberben Londonban kerestük a postamúzeumot (ami meglett, csak épp átépítették), a környéken kétszer is elment mellettünk egy google-s fotós autó, úgyhogy most majdnem véletlenül meglettünk a street view-n, de felismerhetően mi vagyunk, 2015 októberében, és ez vicces.

Pláne mert Kaposvár is bejárható, és itthon is láttam egy fotós autót a házzal szembeni buszmegálllóból, csak ott mégsincs az utcaképen nagydarab fószer piros dzsekiben, aki voltam. De legalább az utca egyik oldalán tél van, a másikon meg tavasz, hiába no, itt nem frissítik olyan rendszeresen a képeket, mint lándönben, de hát ez itt nem is a világ egyik fővárosa, csak egy térkővel és szökőkutakkal megszórt pattanás a világ hátsóján. (És akkor jajj de enyhe voltam...)

No de a képek:

Még jó hogy a fejem azért kisatírozva, de a város jellegzetes, és rendületlenül imádom, már több mint húsz éve. Ez úgy néz ki, múlhatatlan.

Ahhh....

Csak hogy maradjak az emfatikus címeknél, ha már a téma ugyanaz. Két napi Linux teljesen taccsra tett, gondoljon bárki agyatlan, nemtrendi billgécc-rabszolgának, a Windows mérföldekkel kényelmesebb. Nem a nyolcas, vagy a nyolcpontegyes, azok aljadék ócskaságok, de  tízessel azért sikerült valami használhatót összehozni, öcsémnek hála pedig újra a megszokott oprendszert használhatom, egy hétvégényi rémes ubundu, vagy undubu vagy ungabunga vagy mittomén mi után, ami csak arra volt jó, hogy koffein nélkül is karban tartsa a vérnyomásom.

Szóval az új gépemen is végre a megszokott környezet, fellélegeztem, mint egy nagyvárosi gyökér, aki végre hazaért a hétvégi hegyi levegőről, a jól megszokott szén-monoxidba, vagy fordítva, igazából gőzöm sincs, hogy ebben a béna hasonlatban a városi szmog vagy a hegyi levegő a Windows.

Jajjj...

Ma reggel sikeresen elejtettem a laptomom, meg is halt rendesen, ezen meg nem tudok írni emmm állttmráma az ujjammq n a billentűzetre. Asszem ennyi, holnap jelentkezem, hátha belakom az új gépet...

Mert persze vennem kellett újat, ha én tönkreteszek valamit, az kérem tönkre van téve, mint egy laptop, meg a napom, jajj....

A betelefonáló X.

„Hát kérlek szépen én csak arról akarok beszélni, hogy tetszik tudni, a gyúrcsányi ellopta az egészet kérlek szépen, én meg olyan műszaki értelmiségi lennék, érted, esztergályos majdnem csak nem vizsgáztam, kérlek szépen le, nekem a fiam nekem bányamérnök kérlek szépen a tudományi karon végzett csak nyelvvizsga ugye, de nagyon jó mérnök, tőlem tanult, muttatam neki hogy kalapács, de kérlek szépen nem erről akarok beszélni úgymond, hanem hogy úgymond lenne egy megoldása neki az ország problémáinak, szerintem kérlek szépen legyek én egy úgymond király, nem ilyen koronás izé, hanem rendes tudod, ahol így fejezés van le, meg innen aztán nem megy el a sok izé,ilyen diplomásos, mert kötelező lenne nekik itthon diplomáskodni kérlek szépen, ugye már dejól lennénk ugye, tehát kérlek szépen, ugye ezek csak mennének, azt egy rendes disznóvágáson is használhatatlanok, mer ezek ilyen vegák vagymik, mennyenek, kit érdekel, de a fiam aki a mérnökben bányász, ő mégis csak nagyon menő pincekocsmában mosogat, szóval értelmiségi kérlek szépen, meg én ismerem ugye én csináltam annó az anyjával, én értelmiségi vagyok, ebből is látszik...“

Soha többet nem hallgatok rádiót a buszon, mert ez lesz belőle. De hallgatok majd betelefonálós műsorokat, csak hogy röhögjek. Legfeljebb nem írom meg, kinyílott a pitypang, szarok rá....

Pusztai Pál

Tegnap vettem pálpusztai sajtot (lehet, hogy nagy betűvel kellene írni, mert tulajdonnév, nemtom) és ma megettem pirítóssal, de úgy, hogy már reggel kivettem a hűtőből,hisz hűtőből csak ipari trappistát fogyasztunk, de azt meg minek. Viszont hiába dekantáltam egész nap a pálpusztait, ez a szemét még estére sem lett elég büdös, és ezzel együtt aromás.

Pedig a rendes pálpusztai már alapjáraton, azaz hűtve is olyan büdös, hogy a szagára rá lehet könyökölni, még oktatóként jártam úgy, hogy a táskámat nem mertem bevinni az előadóterembe, mert az egyetemre menet a sarki boltban megörültem, hogy jé, van pálpusztai.
Ezzel szemben ezek a mai darabok csak csomagolásukban hasonlítanak, de nincs meg bennük az a régi tűz,nincs az az érzésed, hogy az életedért küzdesz, hisz a sajt bármelyik percben megmozdulhat a tálcádon, és rád vetheti magát. Nem, a mai pálpusztai döglött, csak egész kicsit büdös, és alapvetően túrószerű. Tisztára, mint egy kádéenpés államtitkár, ahhoz meg kinek van gusztusa.

És közben meg egyre több mindennel járok így, az Erős Pista régen csípős volt, ma már csak sós, egyszer tisztán tudományos céllal bekanalaztam egy harmad üvegnyit, és semmi, még csak nem is csípett, mondjuk meg voltam fázva épp, de akkor is reagálnom kellett volna, csak pirosra paprikázott sókrémre nehéz. Az íze leginkább egy tengerben pácolt benzinkutas-hullára emlékeztetett, amennyiben az olajos overall-jegyek szépen egészítették ki a sósavakat, a színe pedig mint a vér, vagy egy széttaposott lárva, enyhe rothadásos felhangokkal, hosszú
lecsengéssel.

Tényleg, lehetnék étel-szomelié. Vagy kócs! (Mai kedvenc rádiós kérdésem: Össze lehet e hangolni az alvás-kócsingot az egészség-kócsinggal? Válaszom: Rohadjatok meg, kócsinggal lehetőleg, az menőbb, de többe kerül... megrohadás-kócsing, az már valami lenne.)

Fogalkozás

Ma megkérdezte valaki a munkahelyemen, mi is igazából a foglalkozásom. Ennél a kérdésnél mindig zavarba jövök, szerintem nekem olyan nincs. Végzettségem az van, de azt hiszem a szociológus az nem egy foglalkozás. Akkor sem volt az, mikor még használtam is a diplomám, mert akkor sem szociológus voltam, csak egy egyetemi oktató (ami önmagában szintén nem egy foglalkozás, bár közelít hozzá), aki történetesen szociológiát tanít, az adjunktus meg a beosztásom volt, illetve inkább valami rendfokozat (hogy mondjuk főhadnagy), de foglalkozásom az nincs, abban értelemben legalább is hogy pék, orvos vagy drogdíler.

Foglalkozásom egyébként a gyárban sincs, beosztásom is alig, én vagyok a pali aki bizonyos dolgokkal foglalkozik, de ha épp nincsenek azok a dolgok foglalkozva, akkor csinálok valami mást, ha meg nincs egyéb ötlet, akkor csinálok valamit a műhelyben a gépek körül. Mondjuk működtetem őket, bár esetemben ez erős túlzás, inkább bízom benne, hogy nem rohadnak le, vagy legalább nem úgy, hogy ne tudjak mit kezdeni velük.

Persze egy szociológustól ez is szép.

Az álommunka azonban még mindig az, hogy én könyveket olvasok, sokat, és ezért valaki fizet nekem sokat. De írni azt csak szolid mértékben lennék hajlandó, mert kevéssé vagyok grafomán (illetve legalább nem folyamatosan), cserébe viszont kiugrón magas fizetésem egy részét elfogadnám bélyegritkaságokban is. Illetve lennék pilóta is, de csak ha nem kell repülni a géppel, tériszonyom van, szóval amolyan földi pilóta lennék, aki okos képpel ül a pilótafülkében, ellenőrzi a műszereket, kapcsolókat kapcsolgat, megöntözi a fikuszt , aztán átadja a cuccot a légi pilótáknak, bajlódjanak vele innentől ők.

Vagy lennék szektavezér/abszolút uralkodó, aki sanyargatna, lelkeket zsákmányolna ki, és lenne száznyolc sportkocsija, minden napra egy, aztán ha valaki szólna, hogy az év több napból áll, azt száműzném, majd onnantól száznyolc napból állna az év. De minden második a szülinapom lenne, így én lennék a legzsarnokibb, és garantáltan a legöregebb uralkodó. Vagy pápa. Mindegyik izgalmasabb mint a pálya széléről szociomókus.

Jézusom!

Kutyasétáltatás közbeni perverz rádióhallgatás (business as usual), szolid röhögés a szentkoronázó-zsidózó nyugdíjasokon, majd egyszer csak a műsorvezető is humoros hangulatba kerül, és azon kezd el röhincsélni (már ha van ilyen szó, de persze hogy, most írtam le), hogy egyes nyugat-európai hülyék szerint, ha Jézus ma élne baloldali lenne. Ha-ha-ha, hát már hogy is képzelhet ilyet a nyugati, poszthatvannyolcas, exhippi, kónbendites nyugati szalonbaloldali értelmiség, ez már mekkora marhaság.

Pedig nekem gyanús, hogy Jézus, ha ma köztünk járna, nemigen lenne pl. kádéenpés (a semjénzsoltokat egy rosszabb napján korbáccsal kergetné ki a templomból), hülyén nézne ki gárdaegyenruhába, tehát a Rosszabbik kilőve, a többi párttal, mint Emeszpé, Elemepé, Együttpárbeszédkoaliíció, Júdeai Nemzeti Front meg a Júdea Népe Front meg nem tudna mit kezdeni. Esetleg csinálna egy rendes hippikomunát,kommunisztikus vagyonmegosztás, egyszerű életmód, felebaráti szeretet, peace and love. És persze a spritiuális tanítás, ami valószínűleg nagyon különbözne a kurrens katolikus állásponttól, különösen a magyarétól, ami egyre messzebb állónak tűnik a pápaitól, a magyar katolikus egyház huszonéve lelkesen ugrál „nemzetinek“ titulált törzsi totemek körül, mintha nem tudnák, hogy a katolikus egyetemeset jelent. Ehhez képest ők még ott tartanak, mint nagyjából száz éve az első világháborúban, ahol (Hasek általam már valahol idézett mondata szerint) úgy viselkedtek, mintha Isten valami tábornok lenne a mi oldalunkon, szóval lehet hozzá imádkozni, hogy büntesse Angliát. Ebben az értelemben a katolikus egyház ma is sokszor tábori miséket celebrál templomaiban, csak most a politika a háború, és az egyház primér hatalmi és anyagi érdekeiért folyik a harc.

Na hát épp ezért, Jézus ma biztos nem lenne katolikus. Mondjuk református sem, egy Hegedűs Lóránttal nehéz őt egy csapatban elképzelni, vagy épp Balogh Emberminiszter Zoltánnal, nyilván más-más okból. A többi keresztény egyházba meg nem megyek bele, sosem lenne vége. (Bár elképzelhető, hogy van olyan közösség, amely még Neki is megfelelne.)

De azon röhögni, hogy Jézus baloldali lenne hülyeség. Nálunk történelmileg van egy politikai kereszténység, és automatikusan (félművelt műsorvezetők szintjén különösen) azonosítjuk a keresztény nézőpontot a jobboldalisággal. Miközben mondjuk Olaszországban egy katolikus teljesen természetes módon lehet baloldali, katolikus teológusok menetelhetnek balos szakszervezeti tüntetéseken, mert nekik az evangéliumi etikából, az adott társadalmi helyzetben ez következik természetesen. Egy interjúban egyszer épp azt mondta egy olasz teológus, hogy nem érti, egy őszinte keresztény hogy nem baloldali? (Bocs, nem tudom már hol olvastam, tizenéve volt...) Avagy: a kereszténység nem egyenlő az egyházi befolyással üzérkedéssel, meg önnön fontosságunk mégoly kenetteljes kinyilatkoztatásával.

Vagyis csak lassan a testtel, Jézus sokkal inkább volt anarcho-szindikalista guru, mint valami mennyekben urakodó istenkirály, az már a hatalmi egyház találmánya, ez nyilván tetszett a feudalizmusnak, de én meg azon röhögök, akik ezt ma komolyan gondolják.

Az őslakó

Hát, jelentem nekem még január harmincadika van, ugyanis az éjszaka egyáltalán nem sikerült aludnom. Pedig próbáltam, például lekapcsoltam a villanyt, meg kikapcsoltam a tévét, meg lefeküdtem az ágyamra, sőt pizsamát húztam, párnára helyeztem a fejem, takarót húztam magamra. És nagyjából két órán át (fél egyig mondjuk) úgy csináltam, mint aki alszik, de nem jött be, ébren feküdni a sötét csendben igen unalmas. Úgyhogy felkeltem, naná benyomtam a laptopot, és kerestem valami néznivalót.

Filmeket már nemigen nézek, de egy ideje izgatott az Őslakó (The Man From Earth), rákerestem, meglett, megnéztem kétszer, annyira jó. Pár szereplős kamaradráma, ami úgy sci-fi, hogy nincs benne űrhajó, robot, időutazás, idegenek, csupán pár ember beszélget egy szobában majd másfél órán át...

Nyilván sokan látták már, úgyhogy senkit sem untatnék a sztorival (meg ugye milyen szánalmas már, hogy nekem ez csak most esett le...), de ha valaki véletlenül még nem, az nézze meg azonnal. Azt, hogy kétszer, nem kell mondani, úgyis annyi lesz.

Én meg hat után kutyát sétáltatok, ebédet készítek elő, aztán lehet, hogy elájulok, de igazából még mindig nem vagyok álmos... (Pedig csak 42 éves vagyok, nem 14 000.)

Mi a van?

Ezeknek nem lehet csak nekiugrani, úgy kikardom a rántom módon!“
(csúcsértelmiségi megszakértő az Echo Tv-ben)

Már megint kizökkent az idő, pedig olyan normálisan indult a nap. Későn keltem, kisütött a nap, én sem álmodtam Heideggerrel, és akkor egyszer csak elkezdtek valami galaktikus nyelven beszélni körülöttem az emberek, ami hasonlított a magyarra, csak nem volt az. Mert magyarul értek, legalább is eddig úgy tűnt, annak idején a magyar szakot sem azért hagytam ott, mert nem értettem, csak utáltam azokat, akik tanítanak és főleg  ahogy.
Délelőtt a könyvtárban a nők a pult mögött hülyén néztek az olvasójegyemre, aztán egyikük mondta, hogy a gépe lezárta a vonalkódot. Mii??? Innentől nincs vonalkód egyáltalán, a túró rudin se, meg sehol, mert a könyvtáros néni gépe lezárta? Hogy mit zárt le a mi, az persze nem derült ki, de átült egy másik géphez, és begépelte a vonalkódot. (Remélem nem úgy, hogy „ vékony vékony vastag közepes nagyon vastag vékony közepes...“).

Aztán hazafelé egy idősebb nő megkérdezte tőlem, merre van a Kossuth utca? Mondom neki ez az, mire ő: "Redben, de merre van?"

A délután olvasott regényben is találtam olyan mondatokat, aminek volt értelmük ugyan, de szerintem nem erre gondolt a szerző, meg olyanokat is, aminek egyáltalán nem leltem értelmét. De aztán jött az este, én meg tévét néztem kicsit (már abbahagytam),és jöttek a kvázi-magyar mondatok sorban.
- „A háromból amit mondtál, mind a kettővel egyetértek főleg. De szerintem van egy másik is“
- „Holnap is lesz időjárás, csak nem ebben a kategóriában.“
- „ Ugye volt az a sok konfliktus meg egyebek a világ minden tájáról, és akkor itt most mi szintén ugye lényeges hogy megint lássuk, hogy ezek voltak, ezek a konfliktusok, és ez nekünk is látnivaló...“

- o -

Aztán elegem lett a beszélő fejek típusú csatornákból, és eljutottam a Muzsika TV-ig, ami egy kulturális fekete lyuk, és ott már félrenyeltem a vacsorám. Láttam a képernyőn három egyenzakós sittes fazont valami színpadon fejhangon gajdolni, de ilyet láttam már, nagy ügy, ám a szöveg padlóra vitt .(Idézem: Buli, buli, buli, buli madein hungari, gyere testvér járjad velünk, csumi, csumi, csumi - közben a háttérben: hoppáhoppáhadszójon!) Őszintén szólva ez után a refrén után már nem vártam meg, hogy jöjjön a verze, rácsaptam a pánikgombra, ami ugye a némítás. Csak épp olyan valószerűtlen arcok tátogtak a képernyőn,  hogy visszakapcsoltam a hangot, pedig már az is elég szürreális volt ahogy a nevezett arcok szigorúan egy helyben imitálnak valami színpadi jelenlétet, mert a mozgáskultúrájuk annyiból állt hogy
 a.) toporgás majdnem ritmusra
 b.) a  mikrofont nem tartó kézzel meg random csápolás.

És akkor tényleg érdekelni kezdett miről énekel ez a sok ember, akiknek egyikétől sem vennék használt autót, de valószínűleg ceruzaelemet sem. És persze semmiről, csak van az a közönség, aki pont ezt akarja hallani, meg félrészegen gajdolni, mert annyi maradt neki az életéből, hogy nyaralni viszi az álomhajó, ha már az igazi nem.

Oké, persze hogy tudom, a mulatós egy műfaj, csak nem élek vele, de ha belefutok kapcsolgatva, mindig sokkot kapok. Tudom azt is hogy jelentős igény van rá, de  a rasszizmusra is, ettől mégsem lesz rendben dolog. Minden esetre ha én lennék a diktátor (ilyen bajszos, tányérsapkás, szivarozó El Presidente) bűncselekménynek minősíteném a Casio-szintetitázátor alapokra a hopphopphopp, bulivan, mámamulatunk és hasonló hangsorok dallamosnak/ritmusosnak szánt kiejtését. Persze lenne egy rendes cenzorbizottság, aki eldöntené, hogy mulatós, azaz illegális-e az adott mű, és ha igen, betiltanám.

Kemény lennék és igazságtalan. De ízléses.

Munkatempó

Ma magamat is megleptem azzal, hogy megírtam egy komplett szociálpszichológia cikket (nem tudományosat, csak tudományos ismeretterjesztőt) két és fél óra alatt, miközben napok óta azon aggódtam, hogy fog még ez is beleférni a hétvégémbe, pláne hogy megjöttek a születésnapomra rendelt bélyegeim, és rá akarom magam vetni a gyűjteményre.

De van az a mondás, hogy amatőrnek ihlet kell, profinak előleg, hát nekem határidő kell (ami jövő péntek, de hétköznap munka után már nincs kedvem írni), meg írás helyett jobb program, és máris az van, hogy levetődöm a fotelba a laptoppal, két és fél óráig fel sem kelek, és már elő is állítottam a cikket, így szabad a szombat délelőtt. És még ide is volt időm írni, mint az olvasható, de most eszem egy kis csokis kekszet, mert tényleg megérdemlem...

Kakadémia

„Mérethatár: a kétdimenziós művek esetén (táblakép, rajz, sokszorosított grafika, stb.) maximum 2 m2 kiterjedésű, térbeli alkotásoknál maximum 1 m3 tömegű lehet.

Ez a feltétel a Magyar Művészeti Akadémia '56-os pályázatának E, azaz képzőművészeti kategóriájában.“

Írta a 444.hu, és ehhez tényleg nincs mit hozzáfűzni. Akinél a tömeg az köbméterben mérendő, az vagy egy lakatlan szigeten nőtt föl, vagy szimpla szellemi fogyatékos, na jó esetleg csak buta mint a kő (amit a barlangja előtt pattint esténként). Ami vicces, hogy ezek az ősemberek „Művészeti“ „Akadémiának“ nevezik magukat. Most gondoljunk bele, művészet? Aki nem bír leírni egy értelmes magyar mondatot, az művész? Mert nem az a baj a mondattal, hogy hazudik, hogy nincs párhuzamban a valósággal, mert ettől még lehetne értelmes (de hazug), ez azonban szimplán értelmetlen, olyan mint a vaníliás zene, vagy az illatos sebesség.

És ezeknek még van képük magukat „Akadémiának“ titulálni valódi akadémiát játszani, meg egymást akadémikusnak kinevezni.  (És történetileg persze mindez azért alakult úgy, mert Makovecz Imre egy tehetséges, ám sértett öregember volt, kissé meg is buggyant a végére, csinált magának egy ilyen izét, amit aztán a felcsúti fasiszta rezsimje állami intézmény szintjére emelt.) Sok pénzért persze, havi sok százezerért akadékoskodnak, vagyis akadémikuskodnak az arcok. Ami megint csak a mi pénzünk, és feketegyörgyök lopják el, aztán ennyire telik nekik szellemileg. Művészileg meg...

G-pont?

Nekem ez igazából elsőre kimaradt, de ma a Klubrádió tagnapi műsorát hallgatva (nálunk nem fogható, így letöltök, de mennyivel emberibb, mint a pártállami propagandaszenny) szembesültem azzal, hogy a géfodor habony gábor árpád -féle 888.hu című szellemi pöcegödör meddig süllyedt. Hogy ugyanis az aktuális MSZP-elnök (az amúgy színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék Sebaj Tóbiás József) feleségéről milyen meztelen képek jelentek meg egykor, mintha legalább is furcsa lenne, hogy egy fotómodellről meztelen képek jelennek meg. (És addig jó, amíg róluk, traumatikus élényeim is voltak már, mikor rákantintottam az ötvesokéves, gigamellű egykori táncdalénekesre.) Ne legyünk prűdek und hipokriták, a csaj jól nézett ki, vállalta a jól fizetett pucérkodást, a gusztustalan cikk inkább azt a szerencsétlent minősíti, aki még hülyén be is vállalja, hogy neki annyi volt a szexuális tapasztalata, hogy kiverte a budin, sokszor.

És ezek után kábé annyi jut eszébe, hogy de Tóbiás lánya is jó csaj, azóta nyilván már őt is maszturbációs tárgynak használta, a senkiházi, aki még a nevét sem adta a förmedvényéhez. De ha szerinte az egykor kábszerrel meg prostikkal komprommitált politikus az maga Tóbiás, akkor én is nyugodtan írhatom, hogy a budiban recskázó nyomoronc meg maga géfodor gábor, aki magát politikai gondolkodónak definiálja, bocs definiálná (mert nem sikerül neki), pedig egy szánalmas fasz, ez esetben szó szerint.

(És akkor a reakciókról: az azért már jelent valamit, amikor a híresen trágár dajcstomi is annyit twittel, hogy: „Tóbiás politikusnak gyönyörű a felesége. A 888.hu-sok a mikropöcseikkel rárántani se tudnak Rába Tímea fotóira. Ennyi”
Amivel egyfelől (helyesen amúgy) elküldi a francba a 888-as bandát, akik tényleg annyira a felcsúti fenekében állomásoznak, hogy szarszagú a szájuk, másfelől meg Rába Tímeát meghagyja annak, aminek géfodorék pozicionálják: szexuális tárgynak. Szóval dajcstomi is twitterezzen a francba el, lehetőleg máma még.)

És még annyit: hónapok után ma néztem fel a 888-ra, igazából csak ezért, de elképedtem. Néhány témát rágnak összesen: Soros György, migránsok (bűnei), Donald Trump, szemét liberálisok.... És tényleg ennyi, így aztán nem csoda, hogy próbálnak maguknak bárhogy olvasottságot csinálni. Pedig inkább játsszhatának a pöcsükkel is (ha már ennyire fixáltak), tényleg jobb lenne nekünk, meg a normalitásra törekvő nyilvánosságnak. Mert lassan értjük, Fodor elvtárs neve előtt mi a G. Az ami a vezénylő tábornokánál is, pont az.

Rámír

Ha valakit nem érdekel az öncélúan bölcsészkedő nyelvészkedés, az most kissé csalódni fog, de én meg ebből vagyok penge,  egy kósza „ez miatt“ miatt én üvöltözésbe menő veszekedésbe keveredek (amit persze magamról eleve nehéz elképzelni,ahol üvöltözés van, én onnan megyek), a suksükölőket meg törlöm a telefonomból is.

És akkor jön az egyik kedves ismerősöm, kivel épp csevegek a fácsén, és azt mondja, hogy „rádírok“ ha erre járok majd. De ne írjon rám, írjon nekem, én kérem öregszem, a nyolcvanas évek végén már Kispál és a Borz volt nekem a kulturális referencia, az meg arról énekelt, hogy „nem írok semmit magamra“. Ha én sem magamra, akkor más sem, értem én persze a szöveget, csak kedvem van kekeckedni (meg leírni a szót: kekeckedni), én sem írok rá senkire, legfeljebb neki, ha  megérdemli az engem. Aki  meg amúgy rám írna, azt kedvelem igen csak, neki igazából már szabad is.

Viszont tök jó, hogy a netes kommunikációban senki nem szúr le egy elütésért, pláne mert a chat (cset?) olyan műfaj, hogy elszúrod, hisz gyors akarsz lenni, naprakész, hülyén néz ki, de értik. Mert minden kommunikáció attól az, ami, hogy értik. Nekem meg jajjdejó érzés, hogy értenek. És nyugodtan lehet rámírni, az érzés a fontos. Meg az a másik dolog, ami nem jut eszembe, értelem.... vagy kulturális emlékezet... Gadnóz.